ACILESOL 10 mg gyomornedv-ellenálló tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Acilesol 10 mg gyomornedv‑ellenálló tabletta

Acilesol 20 mg gyomornedv‑ellenálló tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Acilesol 10 mg gyomornedv‑ellenálló tabletta:

10 mg rabeprazol‑nátriumot (ami megfelel 9,42 mg rabeprazolnak) tartalmaz gyomornedv-ellenálló tablettánként.

Acilesol 20 mg gyomornedv‑ellenálló tabletta:

20 mg rabeprazol‑nátriumot (ami megfelel 18,85 mg rabeprazolnak) tartalmaz gyomornedv-ellenálló tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Gyomornedv‑ellenálló tabletta

Acilesol 10 mg gyomornedv‑ellenálló tabletta

rózsaszín, ovális, mindkét oldalán domború felületű, filmbevonatú tabletta.

Acilesol 20 mg gyomornedv‑ellenálló tabletta

sárga, ovális, mindkét oldalán domború felületű filmbevonatú tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Acilesol tabletta a következő betegségek kezelésére javallott:

• Aktív nyombélfekély

• Aktív benignus gyomorfekély

• Tünetekkel járó erozív vagy ulceratív gastro‑oesophagealis reflux betegség (GORD)

• Gastro‑oesophagealis reflux betegség hosszú távú kezelése (GORD fenntartó kezelés)

• Közepesen súlyos vagy nagyon súlyos gastro-oesophagealis reflux betegség tüneti kezelése (szimptómás GORD kezelés)

• Zollinger–Ellison-szindróma

• Megfelelő antibakteriális kezeléssel kiegészítve peptikus fekélyben szenvedő betegeknél a Helicobacter pylori eradikációja (lásd 4.2 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek / idősek

Aktív nyombélfekély és aktív benignus gyomorfekély: Az ajánlott orális napi adag mind aktív nyombélfekélyben, mind aktív benignus gyomorfekélyben napi 20 mg, reggel bevéve.

A legtöbb aktív nyombélfekélyes beteg négy héten belül meggyógyul. Néhány betegnek azonban további négyhetes kiegészítő kezelésre lehet szüksége a gyógyulás elérése érdekében. Az aktív benignus gyomorfekélyben szenvedő betegek többsége hat héten belül meggyógyul. Néhány betegnek azonban szüksége lehet további hathetes kiegészítő kezelésre a gyógyulás elérése érdekében.

Erozív vagy ulceratív gastro-oesophagealis reflux betegségek (GORD): Ebben az állapotban az ajánlott orális dózis napi egyszer 20 mg 4‑8 héten keresztül.

Gastro‑oesophagealis reflux betegség hosszú távú kezelése (GORD fenntartó kezelés): Hosszú távú kezelés esetén az Acilesol fenntartó dózisaként napi egyszer 10 mg vagy 20 mg adható a beteg válaszreakciójától függően.

Közepesen súlyos vagy nagyon súlyos gastro‑oesophagealis reflux betegség tüneti kezelése (szimptómás GORD kezelés): Oesophagitisben nem szenvedő betegek esetében napi egyszer 10 mg. Ha négy héten belül nem sikerül a tünetek visszaszorítása, a beteg további kivizsgálása szükséges. A tünetek megszűnése után a további tüneteket igény szerinti adagolással, napi egyszeri 10 mg alkalmazásával lehet kordában tartani, ha erre szükség van.

Zollinger–Ellison-szindróma: Az ajánlott kezdő adag felnőtteknél naponta egyszer 60 mg. A napi adag 120 mg-ig emelhető a beteg egyéni szükségletei alapján. Az egyszeri napi adag legfeljebb 100 mg lehet. Amennyiben napi 120 mg szükséges, ezt ajánlott megosztott, napi kétszer 60 mg dózisban bevenni. A kezelést addig kell folytatni, ameddig az klinikailag indokolt.

Helicobacter pylori eradikációja: A Helicobacter pylori‑val fertőzött betegeket eradikációs terápiával kell kezelni. Az alábbi kombináció adása ajánlott 7 napon keresztül.

Az Acilesol 20 mg naponta kétszer + naponta kétszer 500 mg klaritromicin és naponta kétszer 1 g amoxicillin.

Vese- vagy májkárosodás

Vese‑ vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem szükséges az adagolás módosítása.

A rabeprazol-nátrium súlyos májkárosodásban szenvedők kezelésére történő alkalmazását lásd a 4.4 pontban.

Gyermekek és serdülők

A rabeprazol-nátrium nem javasolt gyermekkorban, mivel nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat ebben a korcsoportban történő alkalmazásával kapcsolatban.

Az alkalmazás módja

Azon javallatok esetében, amikor az Acilesol tablettát naponta egyszer kell bevenni, célszerű azt reggel, étkezés előtt megtenni, és bár sem a napszakról, sem az étkezésről nem mutatták ki, hogy ezek befolyásolnák a rabeprazol-nátrium aktivitását, a beteg jobban be tudja tartani az előírásokat, ha a kezelés során ezt az adagolási sémát alkalmazzák.

A beteget figyelmeztetni kell, hogy az Acilesol tablettát nem szabad szétrágni, vagy összetörni, hanem egészben kell lenyelni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A rabeprazol-nátrium ellenjavallt terhesség alatt és szoptatás során.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A rabeprazol‑nátriummal történő kezelésre adott szimptómás válaszreakció nem zárja ki a gyomor vagy nyelőcső malignitás jelenlétét, ezért ennek lehetőségét az rabeprazol-nátrium kezelés elkezdése előtt ki kell zárni.

Hosszú ideig kezelt betegeket (különösen azokat, akiknél a terápia időtartama egy évnél is hosszabb) rendszeres ellenőrzés alatt kell tartani.

A túlérzékenységi keresztreakciók kockázata más protonpumpa‑gátlókkal vagy szubsztituált benzimidazolokkal nem kizárható.

A beteget figyelmeztetni kell, hogy az Acilesol tablettát nem szabad szétrágni, vagy összetörni, hanem egészben kell lenyelni.

Gyermekek és serdülők

A rabeprazol-nátrium nem javasolt gyermekkorban, mivel nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat ebben a korcsoportban történő alkalmazásával kapcsolatban..

A forgalomba hozatalt követően beszámoltak vér dyscrasiáról (thrombocytopenia és neutropenia). Az esetek többségében, ahol más kórok nem volt megállapítható, ezek az események szövődménymentesek voltak, és a rabeprazol-kezelés abbahagyása után megszűntek.

Klinikai vizsgálatok során, illetve a forgalomba hozatal óta beszámoltak májenzim eltérésekről. Az esetek többségében, ahol más etiológia nem volt megállapítható, az események szövődménymentesek voltak és a rabeprazol-kezelés leállítása után megszűntek.

Egy enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegekkel végzett vizsgálat nem mutatott ki a gyógyszerrel kapcsolatos jelentős biztonságossági kockázatot a kontroll csoport azonos korú és nemű betegeihez képest. Mivel azonban a súlyos májelégtelenségben szenvedő betegek rabeprazol‑kezelésével kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai adatok, ezért a gyógyszert felíró részéről fokozott óvatosság szükséges ezen betegek rabeprazollal történő kezelése során.

Atazanavir és rabeprazol-nátriummal együttadása nem ajánlott (lásd 4.5 pont)

A protonpumpa‑gátlókkal, többek között rabeprazollal végzett kezelés az olyan gastrointestinalis fertőzések kockázatának növekedését idézheti elő, mint a Salmonella, Campylobacter és Clostridium difficile infekciók (lásd 5.1 pont).

Csonttörés

A protonpumpa‑gátlók főként, nagy adagok és hosszú távú alkalmazás során (több mint 1 év), mérsékelten növelhetik a csípő‑, csukló‑ és gerinctörések kockázatát, főként időseknél vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb ismert kockázati tényezők is fennállnak. Megfigyeléses vizsgálatok szerint a protonpumpa‑gátlók 10–40%‑kal növelhetik meg a törések kockázatát. A kockázatnövekedéshez részben egyéb kockázati tényezők is hozzájárulhatnak. Az osteoporosis kockázatának kitett betegeknek az érvényes klinikai irányelveknek megfelelő ellátásban, valamint megfelelő D‑vitamin‑ és kalcium bevitelben kell részesülniük.

Hypomagnesaemia

A legalább 3 hónapon, és a legtöbb esetben egy éven keresztül protonpumpa‑gátlókkal, mint például rabeprazollal kezelt betegeknél súlyos hypomagnesaemiáról számoltak be. A hypomagnesaemia olyan súlyos tünetekkel jelentkezhet, mint például a kimerültség, tetánia, delírium, konvulzió, szédülés, kamrai ritmuszavar, mely tünetek gyakran észrevétlenül kezdődnek és eleinte figyelmen kívül hagyják őket. A legtöbb érintett betegnél a hypomagnesaemia javult a magnéziumpótló terápia és a protonpumpa‑gátlókkal való kezelés abbahagyása hatására.

Az orvosnak fontolóra kell venni a magnéziumszint ellenőrzését a kezelés megkezdése előtt és rendszeres időközönként a kezelés során azoknál a betegeknél, akik várhatóan hosszú távú protonpumpa‑gátló‑terápiában részesülnek vagy egyidejűleg digoxint vagy olyan gyógyszereket szednek, melyek hypomagnesaemiát okozhatnak (pl. diuretikumok).

Rabeprazol és metotrexát egyidejű alkalmazása

Szakirodalmi adatok alapján a protonpumpa-gátlók és a metotrexát (elsősorban nagy dózisban alkalmazva; lásd metotrexát alkalmazási előírása) együttes alkalmazásakor a metotrexát és/vagy metabolitjának vérszintje emelkedhet és elnyúlhat, ami metotrexát-toxicitáshoz vezethet. A metotrexát nagy dózisú alkalmazásakor a protonpumpa-gátló-kezelés átmeneti megszakítása megfontolható egyes betegeknél.

A B₁₂-vitamin felszívódására gyakorolt hatás

Az egyéb savkötő gyógyszerekhez hasonlóan a rabeprazol is csökkentheti a B₁₂ (cianokobalamin)-vitamin felszívódását, a hypo- vagy aklórhidria következtében. Ezt figyelembe kell venni azoknál a betegeknél, akiknek szervezete csökkent tartalékkal rendelkezik, valamint azoknál, akiknél a tartós terápia alatt fennállnak a B₁₂-vitamin csökkent felszívódásának kockázati tényezői vagy ha erre jellemző tünetek jelentkeznek.

Szubakut bőr lupusz eritematózus (SCLE)

A protonpumpa-gátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni az Acilesol alkalmazásának leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpa-gátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpa-gátlók használata esetén is.

Vesekárosodás

A rabeprazollal kezelt betegeknél akut tubulointerstitialis nephritist (TIN) figyeltek meg, amely a rabeprazol-terápia során bármikor jelentkezhet (lásd 4.8 pont). Az akut tubulointerstitialis nephritis veseelégtelenségbe progrediálhat.

TIN gyanúja esetén a rabeprazol-kezelést le kell állítani, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő kezelést.

Laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt zavaró hatás

A megnövekedett kromogranin-A (CgA) szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Ezen kölcsönhatás elkerülése érdekében az Acilesol gyomornedv‑ellenálló tablettával történő

kezelést legalább 5 nappal a CgA mérés előtt fel kell függeszteni (lásd 5.1 pont). Amennyiben a CgA és gasztrin szintek az eredeti mérés után nem térnek vissza a referencia tartományba, a protonpumpa-gátló kezelés felfüggesztése után 14 nappal meg kell ismételni a mérést.

Segédanyag(ok)

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A rabeprazol-nátrium jelentősen és tartósan gátolja a gyomorsav szekréciót. Interakció következhet be azon vegyületekkel, amelyek abszorpciója pH‑függő. A rabeprazol-nátrium együttadása ketokonazollal, illetve itrakonazollal az antifungális szerek plazmaszintjének jelentős csökkenését okozhatja. Ezért szükséges lehet a beteg egyedi monitorozása annak megállapítása érdekében, hogy szükséges‑e a dózis módosítása, amikor a rabeprazolt ketokonazollal, illetve itrakonazollal adják együtt.

Klinikai vizsgálatokban antacidokat adtak együtt rabeprazollal, továbbá egy specifikus gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatban a folyékony antacidokkal nem figyeltek meg kölcsönhatást.

Atazanavir 300 mg/ritonavir 100 mg együttadása omeprazollal (napi egyszer 40 mg) vagy atazanavir 400 mg együttadása lanzoprazollal (napi egyszer 60 mg) egészséges önkénteseknél az atazanavir expozíció jelentős csökkenését eredményezte. Az atazanavir abszorpciója pH‑függő. Habár más protonpumpa‑gátlókkal nem végeztek vizsgálatokat, ezeknél is hasonló hatásra lehet számítani, ezért a protonpumpa‑gátlók, beleértve a rabeprazolt is, nem adhatók együtt atazanavirral. (lásd 4.4 pont).

Metotrexát

Irodalmi adatok alapján a protonpumpa-gátlók és a metotrexát (elsősorban nagy dózisban alkalmazva; lásd metotrexát alkalmazási előírása) együttes alkalmazásakor a metotrexát és/vagy metabolitjának vérszintje emelkedhet és elnyúlhat, ami metotrexát toxicitáshoz vezethet. A metotrexát nagy dózisú alkalmazásakor a protonpumpa-gátló kezelés átmeneti megszakítása megfontolható egyes betegeknél.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A rabeprazol terhes nőkön történő biztonságos alkalmazására nincs megfelelő adat. Patkányon és nyúlon végzett reprodukciós vizsgálatok nem utaltak a rabeprazol‑nátrium által kiváltott csökkent fertilitásra vagy magzati károsodásra, jóllehet alacsony mértékű foeto-placentaris transzfer előfordul patkányban. Az Acilesol ellenjavallt terhesség alatt.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a rabeprazol-nátrium kiválasztódik‑e az emberi anyatejbe. Nem végeztek vizsgálatokat szoptató anyákkal. A rabeprazol‑nátrium azonban megjelenik a patkány emlőváladékban. Emiatt az Acilesol alkalmazása tilos a szoptatás alatt.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A farmakodinámiás tulajdonságok és a mellékhatás profil alapján valószínűtlen, hogy a rabeprazol-nátrium negatív módon befolyásolná a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Amennyiben azonban a somnolentia miatt csökken az éberség, ajánlott a gépjárművezetés és bonyolult gépek kezelésének kerülése.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonsági profil összefoglalása

A rabeprazol kontrollos klinikai vizsgálatai során leggyakrabban jelentett mellékhatások az alábbiak voltak: fejfájás, hasmenés, hasi fájdalom, asthenia, flatulencia, kiütés, és szájszárazság. A klinikai vizsgálatok során tapasztalt mellékhatások többsége enyhe vagy közepesen súlyos és átmeneti volt.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A következő mellékhatásokat klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően jelentették.

A gyakoriság az alábbiak szerint került meghatározásra: gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10 000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer osztály	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	fertőzés
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			neutropenia, leukopenia, thrombocytopenialeukocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek			túlérzékenység1,2
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek			anorexia		hyponatremia, hypomagnesaemia4
Pszichiátriai kórképek	insomnia	idegesség	depresszió		zavartság
Idegrendszeri betegségek és tünetek	fejfájás, szédülés	somnolentia
Szembetegségek és szemészeti tünetek			látászavar
Érbetegségek és tünetek					perifériás ödéma
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	köhögés, pharyngitis, rhinitis	bronchitis, sinusitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	hasmenés, hányás, hányinger, hasi fájdalom, székrekedés, flatulencia, fundus mirigy polipok (benignus)	dyspepsia, szájszárazság, öklendezés	gastritis, stomatitis, ízérzés-zavar		mikroszkópos colitis
Máj- és epebetegségek illetve tünetek			hepatitis, icterus, hepaticus encephalopathia3
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		bőrkiütés, erythema2	viszketés, verejtékezés, hólyagos bőrreakciók2	erythema multiforme, toxikus epidermális necrolysis (TEN), Stevens–Johnson-szindróma (SJS)	Szubakut bőr lupusz eritematózus (lásd 4.4 pont)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	nem specifikus fájdalom, hátfájás	myalgia, lábikragörcsökarthralgia, csípő‑, csukló‑ vagy gerinc-törések (lásd 4.4 pont)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		húgyúti fertőzés	Tubulo­interstitialis nephritis (amely veseelégtelen­ségbe progrediálhat)
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek					gynaecomastia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	asthenia, influenzaszerű tünetek	mellkasi fájdalom, hidegrázás, láz
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		emelkedett májenzimek értékek3	testtömeg-gyarapodás

¹Beleérteve az arc megduzzadását, a hypotoniát, és dyspnoet.

²Erythema, bullózus reakciók és túlérzékenységi reakciók rendszerint megszűntek a kezelés abbahagyása után.

³Cirrhosisban szenvedő betegeknél ritkán hepaticus encephalopathiáról számoltak be. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelésekor a gyógyszert felíró orvosnak az első rabeprazol-kezelés során fokozott óvatossággal ajánlott eljárnia (lásd 4.4 pont).

⁴ lásd „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” (4.4 pont)

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A szándékos vagy véletlen túladagolásokkal kapcsolatban csupán korlátozott tapasztalatok állnak rendelkezésre Az eddig dokumentált maximális expozíció nem haladta meg napi kétszer 60 mg, illetve napi egyszer 160 mg‑ot. A túladagolás tünetei általában enyhék, megfelelnek a készítmény ismert mellékhatás-profiljának és további orvosi beavatkozás nélkül reverzíbilisek. Nincs ismert specifikus antidotum. A rabeprazol‑nátrium nagymértékben kötődik a fehérjékhez és ezért nem dializálható. Mint minden túladagolás esetén, tüneti kezelést kell alkalmazni és általános támogató intézkedéseket kell bevezetni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Tápcsatorna és anyagcsere, Peptikus fekély és gastro-oesophagealis reflux betegség (GORD) gyógyszerei, protonpumpa-gátlók.

ATC kód: A02B C04

Hatásmechanizmus

A rabeprazol‑nátrium az olyan antiszekréciós szerek, szubsztituált benzimidazolok csoportjába tartozik, amelyek nem mutatnak anticholinerg vagy H₂ hisztamin‑antagonista tulajdonságot, de csökkentik a gyomorsav szekréciót a H⁺/K⁺‑ATP‑áz enzim (sav‑ vagy protonpumpa) specifikus gátlásával. A hatás dózisfüggő és mind a bazális, mind a stimulált savszekréció gátlásához vezet a stimulustól függetlenül. Állatkísérletek azt mutatják, hogy a rabeprazol-nátrium a beadás után gyorsan eltűnik mind a plazmából, mind a gyomor mucosából. Gyenge bázisként a rabeprazol bármilyen dózisban adva gyorsan felszívódik és a parietalis sejtek savas környezetében koncentrálódik. A rabeprazol protonálás révén az aktív szulfonamid formájává alakul át, majd a protonpumpa szabad ciszteinjeivel reakcióba lép.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Antiszekréciós aktivitás

20 mg rabeprazol‑nátium orális alkalmazása után az antiszekréciós hatás kezdete egy órán belül, míg a maximális hatás kettő-négy óra elteltével alakul ki. A bazális és az étel stimulálta savszekréció‑gátlás 23 órával a rabeprazol‑nátrium első adagjának bevétele után sorrendben 69%‑os, ill. 82%‑os, és a gátló hatás 48 órán keresztül megmarad. A rabeprazol‑nátrium savkiválasztásra gyakorolt gátló hatása napi egyszeri ismételt adagolás mellett kissé nő, majd 3 nap után eléri a dinamikus egyensúlyi állapotot. A gyógyszer megvonásakor a szekréciós aktivitás 2‑3 napon belül normalizálódik.

A bármely okból, többek között protonpumpa‑gátlóval, pl. rabeprazollal végzett kezelés miatt csökkenő gyomorsavtermelés következtében megnő a gyomorban normálisan jelenlévő baktériumok száma. A protonpumpa‑gátlókkal végzett kezelés az olyan gastrointestinalis fertőzések kockázatának növekedését idézheti elő, mint a Salmonella és Campylobacter és Clostridium difficile infekciók (lásd 5.1 pont).

Szérum- gasztrin hatás

Klinikai vizsgálatokban a betegeket napi egyszeri 10 mg vagy 20 mg rabeprazol-nátriummal kezelték, legfeljebb 43 hónapon át. A szérum gasztrinszint az első 2‑8 hét alatt a savszekréciót gátló hatásra megemelkedett, és stabil maradt a kezelés folytatása során. A gasztrin értékek a kezelés befejezése után rendszerint 1‑2 héten belül a kezelés előtti szintre tértek vissza.

Több mint 500, legfeljebb 8 hétig rabeprazol‑ vagy összehasonlító kezelést kapott betegből, az antrum, illetve a fundus területéről származó humán gyomorbiopszia minták nem mutattak szövettani elváltozást az ECL sejt hisztológiában, a gastritis mértékében, az atrophias gastritis incidenciájában, az intestinális metaplasiában vagy a Helicobacter pylori‑fertőzés eloszlásában. Több mint 250 beteg 36 hónapos folyamatos kezelése során nem találtak szignifikáns eltérést a kiindulási értékekhez viszonyítva.

Egyéb hatások

Ez ideig nem tapasztaltak a rabeprazol‑nátriummal kapcsolatosan a központi idegrendszerre, cardiovascularis és légzőrendszerre kifejtett szisztémás hatást. A 2 hétig szájon át adott 20 mg rabeprazol‑nátrium nem befolyásolta a pajzsmirigyfunkciót, a szénhidrát-metabolizmust vagy a mellékpajzsmirigy hormonok, a kortizol, ösztrogén, tesztoszteron, prolaktin, kolecisztokinin, szekretin, glükagon, follikulus‑stimuláló hormon (FSH), luteinizáló hormon (LH), renin, aldoszteron, illetve a szomatotrop hormon keringési szintjét.

Egészséges alanyok vizsgálatakor azt mutatták ki, hogy a rabeprazol‑nátriumnak nincs klinikailag jelentős kölcsönhatása amoxicillinnel. A rabeprazol nem befolyásolja károsan a felső gastrointestinalis H. pylori fertőzés eradikálására céljából egyidejűleg adott amoxicillin vagy klaritromicin plazmakoncentrációját.

A szekréciót gátló gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a savszekréció csökkenésére adott válaszként a szérum gasztrinszint emelkedik. A gyomor csökkent aciditása miatt a CgA is emelkedik. A megnövekedett CgA szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait.

A rendelkezésre álló, publikált bizonyítékok arra utalnak, hogy a protonpumpa-gátlókat a CgA mérések előtt 5-14 nappal fel kell függeszteni. Ez lehetővé teszi, hogy a PPI kezelést követően esetleg hamisan emelkedett CgA szint visszatérjen a referencia tartományba.

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség elhalasztotta a rabeprazol-nátriummal végzett vizsgálatok eredményeinek benyújtási kötelezettségét a gyermekpopuláció egy vagy több alcsoportjában a gastrooesophagealis reflux betegség kezelésében (lásd a 4.2 pontot a gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információkért).

Az Európai Gyógyszerügynökség eltekint a rabeprazol-nátriummal végzett vizsgálatok eredményeinek benyújtási kötelezettségétől a gyermekpopuláció minden alcsoportjában a Zollinger–Ellison-szindróma kezelésében.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az Acilesol a rabeprazol‑nátrim bélben oldódó (gyomornedv‑ellenálló) tabletta formulája. Ez a gyógyszerforma azért szükséges, mert a rabeprazol sav hatására bomlik. A rabeprazol felszívódása tehát csak akkor kezdődik meg, miután a tabletta elhagyta a gyomrot. A felszívódás gyors és a rabeprazol plazma csúcskoncentrációja 20 mg‑os adag bevételét követően megközelítőleg 3,5 óra múlva alakul ki. 10‑40 mg dózistartományban a rabeprazol plazma csúcskoncentráció (C_max) és a görbe alatti terület (AUC) lineáris. Egy per os alkalmazott 20 mg‑os adag abszolút biohasznosulása (az intravénás alkalmazáshoz viszonyítva) kb. 52%, nagyrészt a preszisztémás metabolizmusnak köszönhetően. A biohasznosulás úgy tűnik, nem növekszik ismételt adagolás esetén. Egészséges egyéneknél a plazma felezési idő megközelítőleg 1 óra (0,7–1,5 óra), a teljes-test clearance 28398 ml/percre tehető. Nem tapasztaltak klinikailag releváns interakciót ételekkel. Sem az elfogyasztott étel, sem az adagolásra választott napszak nem befolyásolja a rabeprazol‑nátrium felszívódását.

Eloszlás

A rabeprazol megközelítőleg 97%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció

A rabeprazol-nátrium, más protonpumpa‑gátlók osztályába tartozó vegyületekhez hasonlóan a citokróm P450 (CYP450) hepaticus gyógyszermetabolizáló rendszeren keresztül bomlik le. Emberi máj mikroszómákkal végzett in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a rabeprazol-nátriumot a CYP450 izoenzimjei (CYP2C19 és CYP3A4) metabolizálják. Ezekben a vizsgálatokban a várható humán plazmakoncentrációnál a rabeprazol nem indukálja, és nem is gátolja a CYP3A4 enzimet; és bár az in vitro kutatások nem mindig jósolják meg pontosan az in vivo eredményeket, nem várható interakció a rabeprazol és a ciklosporin között. Emberben a tioéter (M1) és a karboxilsav (M6) a fő plazmametabolit, de alacsonyabb koncentrációnál a kisebb metabolitok, mint a szulfon (M2), a dezmetil-tioéter (M4) és a merkaptursav (M5) is megjelennek. Csak a dezmetil metabolit (M3) rendelkezik kevés antiszekréciós aktivitással, de ez nem jelenik meg a plazmában.

Elimináció

¹⁴C-vel jelzett, egyszeri per os 20 mg rabeprazol adag után a gyógyszer változatlan formában nem jelent meg a vizeletben. Az alkalmazott adag megközelítőleg 90%‑a távozott a vizelettel, főleg két metabolit formájában: merkaptursav konjugátumként (M5) és karboxilsav konjugátumként (M6), továbbá két ismeretlen metabolitként. A dózis maradéka a széklettel távozott.

Nem

Egyszeri 20 mg adag alkalmazása után a testtömegre és magasságra korrigálva nincs szignifikáns különbség a nemek között a farmakokinetikai paraméterek tekintetében.

Vesekárosodás

Stabil, végállapotú, fenntartó hemodialízist igénylő vesebetegségben szenvedőknél (kreatinin clearance 5 ml/perc/1,73 m²) a rabeprazol hasonló diszpozíciót mutatott, mint egészséges önkénteseknél. Az AUC és a C_max ezeknél a betegeknél 35%‑kal alacsonyabb volt, mint egészséges önkéntesek esetében. A rabeprazol átlagos felezési ideje egészséges önkéntesekben 0,82 óra, míg a betegeknél a hemodialízis alatt 0,95 óra, hemodialízis után pedig 3,6 óra volt. A gyógyszer-clearance a fenntartó hemodialízist igénylő vesebetegek esetében megközelítőleg kétszeres volt az egészséges önkéntesekhez viszonyítva.

Májkárosodás

Enyhe és közepes fokú krónikus májkárosodásban szenvedő betegeknél, egyszeri 20 mg rabeprazol adag után a rabeprazol AUC megduplázódott, míg a felezési idő 2-3-szorosra nőtt az egészséges önkéntesekhez viszonyítva. A 7 napon át, napi 20 mg adagban adott rabeprazol esetén azonban a felezési idő csak 1,5‑szeresére, míg a C_max csak 1,2‑szeresére nőtt. Májkárosodásban a rabeprazol felezési ideje 12,3 óra volt, az egészséges önkéntesek 2,1 órás felezési idejével szemben. A farmakodinámiás válasz (gyomor pH beállítása) hasonló volt a két csoportban.

Idősek

A rabeprazol eliminációja valamelyest csökkent idős korban. 7 napig adagolt, napi 20 mg rabeprazol‑nátrium dózist követően az AUC kb. megkétszereződött, a C_max 60%‑kal, a t_½ megközelítőleg 30%‑kal volt magasabb az egészséges önkéntesekhez viszonyítva. A rabeprazol akkumulációja azonban nem bizonyított.

CYP2C19 polimorfizmus

7 napig tartó, napi 20 mg rabeprazol adagolást követően a CYP2C19 lassú metabolizálók AUC és t_½ értékei megközelítőleg sorrendben 1,9‑szeres és 1,6‑szeres növekedést mutattak az extenzíven metabolizálók megfelelő paramétereihez viszonyítva, míg a C_max csak 40%‑kal nőtt.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A nem-klinikai jellegű hatásokat csak a maximális humán expozíciót jelentősen meghaladó expozíció esetén figyeltek meg, így az állatkísérletek alapján a gyógyszer veszélyessége az emberre gyakorlatilag elhanyagolható.

A mutagenitás vizsgálatok kétértelmű eredményt szolgáltattak. Az egér lymphoma sejtvonalon végzett tesztek pozitív, míg az in vivo micronucleus és az in vivo és in vitro DNS‑helyreállítás (repair) tesztek negatív eredményt adtak. A karcinogenitási vizsgálatok nem mutattak különös kockázatot az emberre vonatkozóan.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

povidon

alacsony szubsztituciós fokú hidroxipropil‑cellulóz

mannit (E421)

könnyű magnézium‑oxid

magnézium‑sztearát

Alsó bevonat:

etilcellulóz

könnyű magnézium‑oxid

Gyomornedv-ellenálló bevonat:

metakrilsav-etil-akrilát kopolimer

poliszorbát 80

nátrium‑lauril-szulfát

propilénglikol

vörös vas‑oxid (E172) (csak a 10 mg‑os tablettában).

sárga vas‑oxid (E172)

titán‑dioxid (171)

talkum

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Buborékcsomagolás:

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Tablettatartály:

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Buborékcsomagolás (Al/OPA/PVC//Al).

Tablettatartály (HDPE) műanyag (LDPE) zárókupakkal és nedvességmegkötővel.

Tablettatartály (HDPE) műanyag csavaros zárókupakkal (PP) és beépített nedvességmegkötővel.

Kiszerelések:

Buborékcsomagolás: 7, 14, 20, 28, 30, 56, 60, 98, 100 és 120 db tabletta.

Tablettatartály: 30, 100 és 250 db tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Actavis Group PTC ehf.

Dalshraun 1, 220 Hafbarfjördur

Izland

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Acilesol 10 mg gyomornedv‑ellenálló tabletta

OGYI-T-21536/01 28 × (Al/OPA/PVC//AL buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21536/02 56 × (Al/OPA/PVC//AL buborékcsomagolásban)

Acilesol 20 mg gyomornedv‑ellenálló tabletta

OGYI-T-21536/03 28 × (Al/OPA/PVC//AL buborékcsomagolásban)

OGYI-T-21536/04 56 × (Al/OPA/PVC//AL buborékcsomagolásban)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. 11.18.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015.04.29.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. május 15.