ADRESALF 1 mg/ml koncentrátum oldatos injekcióhoz betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Adresalf 1 mg/ml koncentrátum oldatos injekcióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 mg adrenalint tartalmaz ampullánként.

Ismert hatású segédanyagok: nátrium-diszulfit

1 mg nátrium-diszulfitot tartalmaz ampullánként.

3,39 mg nátriumot tartalmaz ampullánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Koncentrátum oldatos injekcióhoz.

Látható részecskéktől mentes, tiszta oldat.

pH érték: 2,5-3,5.

Ozmolalitás: megközelítőleg 300 mOsm/kg

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Anafilaxiás sokk, illetve angioödémához társuló gégeödéma.

A perifériás keringés összeomlása.

Cardiopulmonalis újraélesztés.

A műtéti terület vértelenítése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Anafilaxiás sokk

Intramuscularis alkalmazás

Az adrenalint a comb középső, anterolateralis részébe kell beadni az anafilaxiás sokk diagnózisát vagy erős gyanújának felmerülését követően, lehető leghamarabb.

Az egyszeri dózis az 1:1 000 (1 mg/ml) koncentrációjú oldatból 0,01 mg/ttkg, de felnőtteknél és 12 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél maximum 0,5 mg, valamint 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél maximum 0,3 mg.

Kis térfogatú fecskendő használandó az adagoláshoz.

Az állapot súlyosságától és az első injekcióra adott választól függően a dózis szükség szerint 5-15 percenként ismételhető, figyelembe véve a vérnyomást, a pulzust és a légzésfunkciót.

A legtöbb beteg azonnal reagál 1-2 dózis intramuscularis adrenalin injekcióra, azonban esetenként több mint 2 dózis alkalmazása lehet szükséges.

Intravénás alkalmazás

Intravénásan adrenalint csak olyan személy adhat be, aki a vazopresszorok klinikai gyakorlatban való alkalmazásában és az adagok titrálásában gyakorlattal rendelkezik (lásd 4.4 pont).

Az intravénás adagolást ajánlott olyan esetekben végezni, amelyek nem reagálnak a kezdeni intramuscularis adagolásra, illetve ahol a vérkeringés összeomlásának és a szívmegállásnak a kockázatát imminensnek ítélik.

Ha a sokk kialakulása imminens vagy már kialakult, az adrenalint lassú intravénás infúzióban kell beadni, optimális esetben a dózisnak a pulzusszám és a szívműködés noninvazív, folyamatos monitorozása melletti titrálásával.

Ha a szívroham kialakulása imminens vagy már kialakult, az adrenalin intravénás bolus dózisának alkalmazása javallott, azonban egyéb anafilaxiás esetekben ez az adagolási mód kerülendő.

Az adrenalin intravénás infúzió beadását 1 mikrogramm (azaz 0,001 milligramm)/perc dózissal kell megkezdeni és 5-10 percenként 1 mikrogramm (azaz 0,001 milligramm)/perc mennyiséggel emelni, maximum 10 mikrogramm (azaz 0,01 milligramm)/perc dózisszintig.

Amennyiben nem lehetséges az adrenalin infúzió alkalmazása, 0,1 mg mennyiségű 0,1 mg/ml-es (1:10 000) oldatot kell intravénásan beadni 5 percenként. Az 1 mg/ml-es (1:1 000) koncentrációjú adrenalin injekció nem alkalmas iv. beadásra. Amennyiben nem elérhető 0,1 mg/ml-es (1:10 000) injekció, az 1 mg/ml-es koncentrációjú injekciót kell 0,1 mg/ml-es koncentrációjúra hígítani intravénás beadás előtt.

Hígítási utasítás:

Felhasználás előtt a koncentrátumot 5%-os glükóz-oldattal vagy 9 mg/ml-es koncentrációjú nátrium‑klorid-oldat és 5%-os glükóz-oldat elegyével kell hígítani.

Gégeödéma

Intramuscularis alkalmazás

Az adrenalin preferált beadási útja az intramuscularis alkalmazás a comb középső, anterolateralis részébe.

Felnőttek és 12 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők: a kezdődózis 0,2 ml – 0,5 ml (0,2 mg – 0,5 mg adrenalint tartalmazó) 1:1 000 hígítású (1 mg/ml) oldat. Ez a dózis szükség szerint 5-15 percenként ismételhető.

12 évesnél fiatalabb gyermekek: a dózis 0,01 mg/ttkg adrenalinnak megfelelő mennyiségben alkalmazott 1:1 000 hígítású oldat (maximum 0,3 mg adrenalin).

Elhízott betegeknél mérlegelni kell a hosszabb tű alkalmazását vagy az alternatív beadási helyet.

Cardiopulmonalis újraélesztés

Az ajánlott dózis 1:10 000 hígítású (0,1 mg/ml koncentrációjú) oldatból 10 ml (1 mg adrenalin) centrális vénás injekcióban.

Amennyiben vénás beadás nem lehetséges, intraossealis alkalmazás ajánlott.

A dózis 3-5 perces időközönként ismételhető.

A perifériás keringés összeomlása

Felnőttek

A szokásos egyszeri dózis 0,3‑0,5 ml (0,3‑0,5 mg adrenalin) sc. vagy im., vagy 0,05‑0,1 ml (0,05‑0,1 mg adrenalin) iv., végszükség esetén intracardialisan. Indokolt esetben ezen dózisok legfeljebb 1 ml-ig (1 mg adrenalin) növelhetők sc. vagy im., ill. 0,2 ml-ig (0,2 mg adrenalin) iv. alkalmazás esetén, és szükség szerint annak figyelembe vételével ismételhetők naponta 2‑5 alkalommal, hogy a szokásos napi dózis felső határa: 5 ml (5 mg adrenalin) sc. vagy im., ill. 1 ml (1 mg adrenalin) iv. adáskor.

Gyermekek és serdülők

A szokásos sc. vagy im. egyszeri dózis és a napi maximális dózis:

Életkor	A szokásos egyszeri dózis sc. vagy im.	A szokásos napi maximális dózis sc. vagy im.
3 hónapos	0,10 ml (0,1 mg adrenalin)	0,40 ml (0,4 mg adrenalin)
1 éves	0,15 ml (0,15 mg adrenalin)	0,50 ml (0,5 mg adrenalin)
3 éves	0,20 ml (0,2 mg adrenalin)	0,60 ml (0,6 mg adrenalin)
6 éves	0,25 ml (0,25 mg adrenalin)	0,80 ml (0,8 mg adrenalin)
iskoláskor testtömegtől függően	0,30‑0,50 ml (0,3‑0,5 mg adrenalin)	1,0‑1,8 ml (1‑1,8 mg adrenalin)

A szokásos egyszeri dózisok  szükség szerint  naponta 2-3-szor adhatóak, figyelembe véve a szokásos napi dózisok felső határát.

Intravénás alkalmazás

Az intravénás alkalmazást rendszerint olyan betegeknek tartják fenn, akik több intramuscularis adrenalin adagot igényelnének, vagy szívroham esetén alkalmazzák.

Az intravénás infúzióban alkalmazott adrenalin ajánlott dózisa 1-4 mikrogramm (azaz 0,001‑0,004 milligramm adrenalin)/perc.

Műtéti területek vértelenítése

A szakirodalom alapján a következő adagolási séma javasolható műtéttípusok szerint.

Az oldatos injekcióhoz való koncentrátumot 0,9%-os nátrium-klorid-oldattal kell a kívánt koncentrációra hígítani.

Műtét	Adagolás
Középfül műtétek és vérvesztés stapedectomia alatt	Az adrenalint lokálisan, 1:200 000-es, 0,9%-os nátrium‑klorid-oldattal történt hígításban (0,005 mikrogramm/ml) javasolt alkalmazni.
Polipok eltávolítása szigmoidoszkóppal	Különböző műtéti technikákat alkalmazva a 0,9%-os nátrium‑klorid-oldatban 1:50 000-es (0,02 mikrogramm/ml), ill. 1:10 000-es hígítású (0,1 mikrogramm/ml) adrenalin-oldat intramurális vagy submucosalis beadása hatékony.
Peptikus fekély rekurrens vérzésének endoszkópos megelőzése	A 30 ml-re (1:10 000) hígított adrenalin-injekciót (0,1 mikrogramm/ml; összesen 3 mikrogramm adrenalin) intramuralisan vagy submucosalisan kell beadni.
Tonsillectomia	Felnőtteknek: a tonsillák 0,9%-os nátrium‑klorid-oldattal (1:100 000) hígított (0,01 mikrogramm/ml) adrenalin-oldat peritonsilláris infiltrációja javasolt. Gyermekek esetében a 0,9%-os nátrium‑klorid-oldattal 1:200 000 arányban hígított (0,005 mikrogramm/ml) adrenalin-oldat peritonsillaris infiltrációja szükséges.
Arthroplastica	Csípőcsont-beültetésen áteső betegeknél az 1:200 000 hígítású (0,005 mikrogramm/ml) adrenalin-oldat subcutan és a szövetekbe infiltrált alkalmazása szükséges.
Teljes térdprotézis beültetés	A 0,9%-os nátrium‑klorid-oldattal 500 ml-re hígított, 2,5 mg, 1:1 000 arányban hígított (1 mikrogramm/ml) adrenalin-oldatot a subcutan szövetekbe és a kapszulába infiltrálva kell alkalmazni.
Proximalis tibia osteotomia	A műtéti seb intracutan vagy subcutan infiltrációja 200 ml, 0,9%-os nátrium‑klorid-oldattal 1:200 000 arányban hígított adrenalin-oldattal (0,005 mikrogramm/ml, összesen 1 mikrogramm adrenalin) hatásos.
Prostata resectio	200 mikrogramm, 20 ml 0,9%-os nátrium‑klorid-oldatban hígított (10 mikrogramm/ml) adrenalin-oldatot közvetlenül a prosztatába szükséges beadni.
Hypospadiasis műtét	A műtéti bemetszés mentén 1:100 000 hígítású (0,01 mikrogramm/ml) adrenalin-oldat infiltrációja hatásos.

4.3 Ellenjavallatok

Adrenalinnal (epinefrin) vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (a nátrium-diszulfittal kapcsolatban lásd még a 4.4. pontot).

Az adrenalin anafilaxiás sokkban és gégeödémában való alkalmazásának nincs abszolút ellenjavallata.

Nem életmentő helyzetekben az adrenalin az alábbi esetekben ellenjavallott:

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• sokk (kivéve az anafilaxiás sokk);

• organikus szívbetegség;

• szívtágulat;

• szívritmuszavar;

• organikus agykárosodás;

• agyi arteriosclerosis;

• zárt zugú glaucoma;

• tüdővérzés;

• hypertonia;

• tachycardia.

Ellenjavallott kombinációk

• Ergotamin és metilszergid: ha ezekkel a gyógyszerekkel szimpatomimetikumokat adnak együtt, fokozódik az ergotizmus kockázata.

• Oxitocin: az adrenalinnal való egyidejű alkalmazás fokozhatja a vazopresszor hatást és ennek következtében hypertensio alakulhat ki.

• Szimpatomimetikus gyógyszerek: az adrenalin nem adható egyidejűleg más szimpatomimetikus gyógyszerekkel az additív hatás és a fokozott toxicitás kockázata miatt.

• Az adrenalin nem alkalmazható olyan betegeknél, akik olyan más gyógyszerek nagy dózisait kapják (pl. szívglikozidokat), amelyek fokozzák a szívritmuszavarok kockázatát.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az oldatos injekciónak tisztának, színtelennek és látható részecskéktől mentesnek kell lennie.

Csak egyetlen és folyamatos beadásra használja; a maradékot semmisítse meg.

Az adrenalin tartós alkalmazása és túladagolása súlyos metabolikus acidózishoz vezet az emelkedett tejsavvérszint következtében.

A készítmény óvatosan alkalmazható szív- és érrendszeri betegségekben, pl. coronaria betegségek, szívizombetegségek (a készítmény alkalmazása anginás rohamot indukálhat), cor pulmonale, arrhythmia és tachycardia esetén.

Az adrenalin (epinefrin) adását követő nemkívánatos hatások fellépésének kockázata észlelhető a készítmény alkalmazását követően hyperthyreoidismus, cardiovascularis betegségek (súlyos angina pectoris, obstruktív cardiomyopathia, ventricularis arrhythmia és magas vérnyomás), phaeochromocytoma, magas szembelnyomás, súlyos vesekárosodás, vizeletretencióhoz vezető prostata adenoma, hypercalcaemia, hypokalaemia, diabetes, idős kor vagy terhesség esetén és olyanoknál, akik különösen érzékenyek a szimpatomimetikus aminokra.

Zárt zugú glaucomában szenvedő betegeknél az adrenalin megnövelheti az intraocularis nyomást.

Az adrenalin hyperglycaemiát okozhat vagy súlyosbíthatja a már fennálló hyperglycaemiát, ezért a vércukorszintet monitorozni kell, különösen a diabéteszes betegeknél.

Általánosságban anafilaxiás reakció kezdeti kezelésekor az intramuszkuláris (im.) beadási mód részesítendő előnyben, az intravénás (iv.) alkalmazás inkább intenzív osztályon, illetve sürgősségi betegellátási osztályon történő beavatkozás esetében megfelelő. Az 1 mg/ml-es (1:1 000) adrenalin injekció nem alkalmas iv. beadásra. Amennyiben nem elérhető 0,1 mg/ml-es (1:10 000) injekció, az 1 mg/ml-es koncentrációjú injekciót kell 0,1 mg/ml-es koncentrációjúra hígítani iv. beadás előtt. Az adrenalin injekció csak extrém súlyos esetekben alkalmazható intravénásan és az adrenalin intravénás alkalmazásában gyakorlott szakembernek kell beadnia.

Az adrenalin iv. alkalmazása során nagyfokú körültekintéssel kell eljárni, folyamatosan ellenőrizve a beteg állapotát.

Ugyanarra a helyre ismételten beadott im. injekció nekrózist okozhat az érösszehúzó hatás következtében.

Dopping figyelmeztetés

Az adrenalin terápiás szükséglet nélküli szisztémás alkalmazása doppingnak számít, még abban az esetben is, ha terápiás dózisokat alkalmaztak. Az adrenalin helyi alkalmazása (pl. orrban, szemben vagy helyi érzéstelenítőkkel együtt) nem tiltott.

Fontos információk egyes segédanyagokról

Az Adresalf 1 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz nátrium-diszulfitot tartalmaz, amely ritkán súlyos túlérzékenységi reakciókat és hörgőgörcsöt okozhat.

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként (ampullánként), azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ellenjavallott kombinációk

• Ergotamin és metilszergid: ha ezekkel a gyógyszerekkel szimpatomimetikumokat adnak együtt, fokozódik az ergotizmus kockázata.

• Oxitocin: az adrenalinnal való egyidejű alkalmazás fokozhatja a vazopresszor hatást és ennek következtében hypertensio alakulhat ki.

• Szimpatomimetikus gyógyszerek: az adrenalin nem adható egyidejűleg más szimpatomimetikus gyógyszerekkel az additív hatás és a fokozott toxicitás kockázata miatt.

• Az adrenalin nem alkalmazható olyan betegeknél, akik olyan más gyógyszerek nagy dózisait kapják (pl. szívglikozidokat), amelyek fokozzák a szívritmuszavarok kockázatát.

Különleges elővigyázatosságot igénylő kombinációk

• Általános anesztetikumok: az adrenalinnak ciklopropán vagy halogénezett szénhidrogén általános anesztetikumot (amelyek fokozzák a szív ingerlékenységét és szenzitizálják a szívizmot az adrenalinra) kapó betegeknél történő alkalmazása szívritmuszavarokat (pl. korai kamra kontrakciót, tachycardiát vagy fibrillatiót) eredményezhet.

• Triciklusos antidepresszánsok, pl. imipramin, egyes antihisztaminok (pl. difenhidramin) és pajzsmirigyhormonok: potencírozhatják az adrenalin hatásait, különösen a szívritmus és a pulzusszám vonatkozásában. Bár a monoamin-oxidáz (MAO) egyike az adrenalin lebontásáért felelős enzimeknek, a MAO-gátlók nem potencírozzák jelentős mértékben az adrenalin hatását.

• COMT-gátlók (entakapon): az entakapon és más COMT-gátlók potencírozhatják azon exogén forrásból származó katekolaminok hemodinámiás hatásait, amelyek a COMT enzim szubsztrátjai. Ezért az ilyen gyógyszerekkel kezelt betegeket gondosan monitorozni kell.

• Fenotiazin: az adrenalin nem alkalmazható a fenotiazinok által okozott keringésösszeomlás vagy alacsony vérnyomás kompenzálására: az adrenalin presszorhatásainak megfordítása és ennek következtében további vérnyomáscsökkenés fordulhat elő.

• Dopexamin: fokozhatja az adrenalin hatását.

• Doxaprám: a szimpatomimetikumok doxaprammal való egyidejű alkalmazása növeli a hypertensio kockázatát.

• Alfa- és béta-adrenerg receptor gátlók: az adrenalin szívre gyakorolt és bronchodilatator hatását a béta-adrenerg receptor gátlók (pl. propranolol) antagonizálják, míg a nagy dózisú adrenalin által okozott érösszehúzódást és hypertensiót az alfa-adrenerg receptor gátlók (pl. fentolamin) gátolják.

• Alfa-adrenerg receptorgátló hatásuk miatt az ergot alkaloidok megfordíthatják az adrenalin presszorhatását.

Óvatosságot igénylő kombinációk

• Inzulin és más vércukorszint-csökkentők: mivel az adrenalin hyperglycaemiát okozhat, az adrenalinnal kezelt cukorbetegek nagyobb inzulin-, illetve orális antidiabetikum adagot igényelhetnek.

• Antipszichotikumok: antagonizálják a szimpatomimetikumok vérnyomásnövelő hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre publikált adatok az adrenalin humán termékenységre gyakorolt hatásáról.

Terhesség

Korlátozott információ áll rendelkezésre az adrenalin terhességben történő alkalmazásáról. A potenciális humán kockázat mértéke nem ismert.

Patkányokban a humán dózis 25-szörösét adva az adrenalin teratogénnek bizonyult (lásd 5.3 pont).

Az adrenalin átjut a placentán. Vannak evidenciák a veleszületett rendellenességek enyhén megnövekedett gyakoriságára (lásd 5.3 pont).

Kis dózisban adott adrenalin embernél a terhes uterust elernyeszti, nagyobb dózis fokozza a méh tevékenységét.

A terhes nőkre vonatkozó kockázatok közé tartoznak az adrenalin alfa-adrenerg hatásai, amelyek csökkenthetik a méh vérkeringését és béta-adrenerg aktivitását, csökkentve a méh aktivitását és meghosszabbítva a vajúdás időtartamát.

A terhesség során bekövetkező anafilaxiás sokk azonban mind az anya, mind a magzat esetében növeli a halálozási kockázatot, illetve a hypoxiás/ischaemiás encephalopathia kockázatát. Terhesség során bekövetkező anafilaxiás sokk esetén az adrenalint alkalmazni kell, mert ez az állapot a terhességre, a vajúdásra, illetve a szülésre mind az anya, mind a magzat/újszülött szempontjából végzetes következményekkel járhat.

Szoptatás

Jelenleg nem állnak rendelkezésre humán adatok az adrenalin szoptatásra gyakorolt hatásáról. Az adrenalin kiválasztódik az anyatejbe, viszont farmakológiailag aktív plazmakoncentráció nem érhető el a szoptatás útján, így alkalmazása nem ellenjavallott.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem javasolt, hogy a készítmény használata után a beteg autót vezessen vagy gépeket kezeljen, mivel az anafilaxiás shock maradványtünetei negatívan befolyásolják ezeket a képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az adrenalin alább felsorolt mellékhatásai a MedDRA szervrendszer osztályok szerint kerültek felsorolásra. Nem áll rendelkezésre elegendő adat az egyes mellékhatások gyakorisági kategóriájának meghatározásához.

A jelentős mellékhatások rendszerint a túlságosan nagy adrenalin dózisok, a nem megfelelően hígított intravénás oldatok, illetve az infúzió túlságosan nagy beadási sebessége miatt alakulnak ki.

Az adrenalin mellékhatásai szempontjából fokozott kockázatú csoportba tartoznak az idősek, a hipertóniás, arteriopátiás, illetve az ismert ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek, azonban éppen ők vannak kitéve az anaphylaxiás epizódokkal kapcsolatos fokozott kockázatoknak is.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Hypokalaemia

Metabolikus acidosis

Hyperglycaemia

Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek

Palpitatio

Tachycardia

Potenciálisan halálos kimenetelű kamrai arrhythmiák

Akut myocardialis infarctus

Akut, katecholaminok által kiváltott cardiomyopathia (tranziens apikális kiöblösödés szindróma)

Az adrenalin szívre gyakorolt potenciálisan káros hatásai esetében fontos szem előtt tartani azt, hogy anafilaxiás sokk esetén a szív a célszerv.

Egyes anafilaxiás sokkban szenvedő betegnél koszorúérgörcsöt, szívizomkárosodást és szívritmuszavarokat dokumentáltak még az adrenalin injekció beadása előtt, illetve adrenalinnal egyáltalán nem kezelt betegeknél is.

Egyéb szív- és érrendszeri, valamint neurológiai szövődmények mellett jelentettek halálos kimenetelű szívritmuszavarokat és akut myocardialis infarktusokat olyan betegeknél, akik az anafilaxiás sokk kezelésére adrenalint kaptak. Azonban ilyen esetek inkább korábbról fennálló szív- és érrendszeri betegségben szenvedő, idősebb betegeknél fordulnak elő. Az idősebb betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy béta-blokkolókat és/vagy angiotenzin-konvertáló enzim (ACE)-gátlókat szednek, amelyekről kimutatták, hogy független tényezőkként súlyosbítják az anafilaxiás sokkot és fokozzák a rezisztenciát a szokásos kezelésekkel szemben.

Érbetegségek és tünetek

Hypertonia (agyvérzés kockázatával)

Vasoconstrictio (bőrben, nyálkahártyákban, vesében)

Hideg végtagok

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Izommerevség (Parkinson-kórban szenvedő betegeknél)

Izgatottság

Fejfájás

Tremor

Szédülés

Szorongás

Psychomotoros izgatottság kialakulása vagy súlyosbodása

Zavarodottság

Emlékezetvesztés

Pánikrohamok

Hallucinációk

Pszichiátriai kórképek

A szuicid, illetve homicid késztetés fokozódása

Pszichotikus állapot, amelyet egyes betegeknél skizofréniára jellemző gondolati rendellenességekkel kísért tiszta tudat és paranoid kényszerképzetek jellemeznek

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Émelygés

Hányás

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Verítékezés

Az ismételt adrenalin injekciók nekrózist okozhatnak az injekció beadási helyén kialakuló érösszehúzódás miatt.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Légzési nehézségek

Apnoea

Tüdőödéma

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Vizeletretenció

Vizelési nehézség

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Izzadás

Sápadtság

Gyengeség

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolási eseteket jellemzően intravénás adrenalin adást követően jelentették: például túlságosan gyors intravénás infúzió, bolus injekció és adagolási hiba miatt, amelynek során az 1:1 000 (1 mg/ml) hígítású intramuscularis injekciónak megfelelő injekciós oldatot intravénás oldatos infúzióként vagy intravénás injekcióként adták be az intravénás alkalmazásra valóban megfelelő módon hígított (1:10 000 [0,1 mg/ml] vagy 1:100 000 [0,01 mg/ml] oldat helyett.

Tünetek

Az adrenalin intravénás túladagolása közvetlen életveszélyt jelent. A túladagolás tünetei közé tartozik a myocardialis infarctus, a kamrai tachycardia, az extrém mértékű hypertensio (akár 400/300 Hgmm), a cerebralis haemorrhagia, a görcsök, a veseelégtelenség és a tüdő-oedema. Bradycardiát szintén megfigyeltek.

Veseelégtelenség, metabolikus acidosis és hideg, sápadt bőr is előfordulhat.

Adrenalin túladagolás után tüdőödéma fordulhat elő zörejekkel, szörcsögéssel, dyspnoeaval, habos vagy véres köpettel és atípusos mellkasi röntgenképpel. A tüdőödéma általában 20 percen belül alakul ki.

Kezelés

Az akut túladagolás kezelése egyebek között magában foglalja a gyorshatású alfa-blokkolók (pl. fentolamin) alkalmazását, amelyet egy béta-blokkoló követ, mint a propranolol, hogy ellensúlyozzák az adrenalin arrhythmogén és vérnyomásnövelő hatását.

A hypertoniás krízis kontrollálására nitroprusszid-nátrium és nitritek alkalmazhatók.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Adrenerg és dopaminerg szerek, adrenalin

ATC kód: C01CA24

Az adrenalin egy alfa- és béta-adrenerg receptor-agonista, amely kismértékű szelektivitást mutat az alfa-1 és alfa-2 receptorok felé, azonban nagy szelektivitású a béta-2 receptorokra, szemben a béta-1 receptorokkal. Az adrenalin fő farmakológiai hatásai közé tartozik a systolés arteriás vérnyomás fokozása, a pulzusszám és a szív perctérfogat növelése, a bronchodilatatio, a vázizomzatban a vasodilatatio, a bőrben a vasoconstrictio, a glycaemia fokozása, a vérplazmában a szabad zsírsav- és koleszterin-koncentráció (LDL) növelése, az emésztőrendszer simaizmainak relaxatiója, a méhtónus és a terhesség utolsó hónapjában, valamint a vajúdás során a méhösszehúzódások csökkentése.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Magas anafilaxiás sokk kockázattal rendelkező gyermekeknél (de a vizsgálat során nem következett be ilyen esemény) végzett randomizált, kontrollos, megfelelő vak elrendezésben végzett vizsgálatban az azonnali farmakológiai hatások mellett, 0,3 mg adrenalinnak a comb középső, anterolateralis részébe (musculus vastus lateralis) való intramuscularis beadását követően az adrenalin plazma csúcskoncentráció kialakulásához szükséges időtartam 8±2 (SD) perc volt. Ezzel szemben a hasonló dózisban a felkar deltoid régiójába subcutan beadott injekciót követően az adrenalin plazma csúcskoncentráció kialakulásához szükséges időtartam jelentősen hosszabb volt: 34±14 (SD) perc (tartomány: 5-120 perc). A ténylegesen felszívódott adrenalin mennyisége nem tért el szignifikáns mértékben a két csoport között.

Az adrenalin intramuscularis injekció formájában a combba történő beadását követő gyorsabb felszívódást a felkarba beadott subcutan injekcióhoz képest randomizált, placebokontrollos, hat csoporttal végzett, keresztezett elrendezésű vizsgálatban felnőtteknél is igazolták. A musculus vastus lateralisba beadott adrenalin injekció gyorsan kialakuló adrenalin plazma csúcskoncentrációt eredményez, az izom nagy mérete és kiváló vascularisatiója következtében.

Eloszlás

Az adrenalinnál a terápiás dózistartományban lineáris kapcsolat áll fenn az iv. infúziós sebesség és a plazmakoncentráció között.

A szisztémásan felszívódó adrenalin átjut a placentán, de nem jut át a vér-agy gáton.

Biotranszformáció

Az adrenalin részben 3,4-dihidroximandulasavvá metabolizálódik a szimpatikus idegvégződésekben (monoaminooxidáz (MAO)-függő metabolikus útvonal).

A szimpatikus idegekkel beidegzett szövetekben az adrenalint a katechol-O-metil-transzferáz (COMT) enzim 3-O-metil-adrenalinná és metanefrinné metabolizálja.

Az adrenalin egyéb enzimek általi oxidatív kémiai átalakítása feltehetően szintén bekövetkezik. Fiziológiás pH mellett az amino-csoport részleges deprotonálódása irreverzibilisen egy 1,4-intramolekuláris ciklizációhoz vezet, amelyben a nitrogén atom nukleofil támadással kapcsolódik a kinongyűrű C6 pozíciójához, amelynek következtében leukoadrenokróm keletkezik. A leukoadrenokróm ezt követően adrenokrómmá oxidálódik. Ez az indolszármazék ikerionos formában van jelen a vizes oldatokban.

Elimináció

Az adrenalin eliminációs felezési ideje kb. 2 perc, de amennyiben subcutan vagy intramuscularis injekció formájában alkalmazzák, a helyi vasoconstrictio késleltetheti a felszívódását, ezért a hatása hosszabb ideig tarthat, mint az a felezési idő alapján következtethető.

Az adrenalin parenteralis dózisának kb. 40%-a a vizelettel ürül metanefrin, 40%-a vanilmandulasav, 7%-a 3-metoxi-4-hidroxifenoglikol, 2%-a 3,4-dihidroximandulasav, míg a maradék acetilezett származékok formájában.

Az O-metilezett amino-metabolit és a glikol-metabolit a továbbiakban szulfát- vagy glükuronid-konjugátum formájában ürülhet ki a vizelettel.

Farmakokinetika különleges betegcsoportokban

Diabeteszes neuropátia esetén a plazma adrenalin-koncentrációja nem módosul olyan gyorsan az adrenalin infúzió beadási sebességének változása nyomán, mint neuropátiában nem szenvedő cukorbetegeknél, vagyis autonóm (vegetatív) neuropátia esetén a magasabb adrenalin infúziós sebesség tartósabb hatást eredményezhet.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az ismételt adagolású toxikológiai vizsgálatokban szívkárosodást, metabolikus változásokat (lipid- és cukoranyagcsere) írtak le, továbbá a reprodukciós toxikológiai vizsgálatok alapján a humán dózis 25-szörösének megfelelő mennyiségben alkalmazott adrenalin esetenként teratogénnek bizonyult, kardiovaszkuláris fejlődési rendellenességeket okozva.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-klorid

nátrium-diszulfit

injekcióhoz való víz

nitrogén gáz

sósav (a pH beállításához)

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem elegyíthető más gyógyszerekkel.

Felhasználás előtt a koncentrátumot 5%-os glükózoldattal vagy 9 mg/ml-es koncentrációjú nátrium‑klorid-oldat és 5%-os glükózoldat elegyével kell hígítani (lásd 4.2 pont).

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Eredeti, bontatlan csomagolásban: 2 év.

Hígítás után a készítményt azonnal fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Nem fagyasztható.

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

5 db I-es típusú, 1 ml-es barna üvegampullában, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Megjegyzés:  (kétkeresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

S.A.L.F. S.p.A. Laboratorio Farmacologico

Via Marconi 2

24069 Cenate Sotto, Bergamo

Olaszország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23625/01

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2019. november 28.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. november 3.