AFLAMIN 100 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Aflamin 100 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

100 mg aceklofenákot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Fehér, kerek, domború felületű, egyik oldalán mélynyomású “A” jelzéssel ellátott filmbevonatú tabletta. Törési felülete fehér.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

• Osteoarthritis, rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica, valamint egyéb fájdalmas mozgásszervi kórképek (pl. periarthritis humeroscapularis és egyéb extraarticularis rheumatismusok) esetén.

• Különböző fájdalmas állapotok (mint pl. derékfájás, fogfájás és primer dysmenorrhoea) kezelésére.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a készítményt a legalacsonyabb dózisban, a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a 4.4 pontot).

Felnőttek

A javasolt maximális adag 200 mg naponta, két 100 mg-os részletben (1 filmtabletta reggel – 1 filmtabletta este) bevéve.

Májkárosodás

Enyhe‑közepesen súlyos májkárosodás esetén csökkenteni kell az aceklofenák adagját; a javasolt kezdő adag 100 mg naponta (lásd 4.4 pont). Súlyos májkárosodásban ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Vesekárosodás

Bár semmi sem támasztja alá, hogy enyhe fokú vesekárosodás esetén szükséges lenne az aceklofenák adagjának módosítása, ajánlatos körültekintően alkalmazni az Aflamin 100 mg filmtablettát (lásd 4.4 pont). Súlyos vesekárosodásban ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Gyermekek és serdülők

Az Aflamin alkalmazása gyermekek számára nem javasolt a biztonságosságra és hatékonyságra vonatkozó adatok hiányában.

Idősek

Általában nem szükséges csökkenteni a dózist, azonban figyelembe kell venni a 4.4 pontban lévő figyelmeztetéseket.

Az alkalmazás módja

Az Aflamin 100 mg filmtabletta szájon át alkalmazott készítmény, amit legalább ½ pohár vízzel kell lenyelni. Az Aflamin 100 mg filmtabletta étkezés közben is bevehető.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• Hasonló hatásmechanizmusú szerek (pl. acetilszalicilsav vagy egyéb nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok)) hatására fellépő asthmás roham, bronchospasmus, acut rhinitis, vagy urticaria; vagy az említett szerekkel szembeni túlérzékenység;

• Korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforatio a kórelőzményben. Aktív, visszatérő vagy valószínűsíthető pepticus vagy duodenalis fekély vagy vérzés (bizonyított fekély vagy vérzés két vagy több megkülönböztethető epizódja) a kórelőzményben;

• Aktív vérzés, illetve vérzékenységi betegség, vagy véralvadási rendellenességek (haemophilia);

• Diagnosztizált pangásos szívelégtelenség (NYHA II‑IV. stádium), ischaemiás szívbetegség, peripheriás artheria betegség és/vagy cerebrovascularis betegség;

• Súlyos májkárosodás;

• Súlyos vesekárosodás;

• Terhesség harmadik trimesztere.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az Aflamin 100 mg filmtabletta együttes alkalmazása egyéb NSAID-okkal - beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat - kerülendő.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd a 4.2 pontot és alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat).

Gastrointestinalis hatások

Fatális gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés, vagy perforatio bármikor jelentkezhet valamennyi NSAID-dal történt kezeléskor a veszélyeztető tünetek jelentkezésével, vagy a kórelőzményben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményt követően vagy akár azok nélkül is.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforatio kialakulásának kockázata növekszik az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében fekélybetegség szerepel, különösen, ha az vérzéssel vagy perforatióval szövődött (lásd 4.3 pont), illetőleg idős korban. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni. Esetükben megfontolandó gyomorvédő szerekkel (mint pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő együttes kezelés, mintahogyan azoknál is, akik együttesen alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy egyéb, gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszert szednek (lásd 4.5 pont).

Azon betegeknek, akiknek kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel - különösen idős korban -, elsősorban a kezelés kezdeti szakaszában jelenteniük kell minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinalis vérzést). Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, melyek növelhetik a vérzés vagy fekélyképződés kialakulásának kockázatát, mint pl. a szisztémás kortikoszteroidok, az antikoagulánsok (mint a warfarin), a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, vagy a thrombocyta-aggregáció gátló készítmények (mint az acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont).

Az Aflamin 100 mg filmtablettával történő kezelés során kialakuló gastrointestinalis vérzés vagy fekélyképződés esetén a kezelést meg kell szakítani.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni szükséges, és tanácsokkal kell ellátni, mivel NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan előfordult folyadékretenció és ödéma.

Az aceklofenák csak alapos mérlegelést követően alkalmazható olyan betegek esetén, akiknél pangásos szívelégtelenséget (NYHA I. stádium) diagnosztizáltak, illetve akiknél cardiovascularis események tekintetében jelentős kockázati tényezők állnak fenn (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás). Mivel az aceklofenák cardiovascularis kockázata az adag emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével emelkedhet, ezért a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni. Időszakosan újra kell értékelni a beteg igényét a tünetek enyhítésére, ill. a terápiára adott válaszát.

Az aceklofenák csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazható kórelőzményben szereplő cerebrovascularis vérzés esetén.

Csak fokozott óvatossággal és szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazható az aceklofenák az alábbi állapotok fennállása esetén, mert ezek az állapotok rosszabbodhatnak (lásd 4.8 pont):

• Gastrointestinalis betegség tünetei, beleértve mind a felső, mind az alsó gastrointestinalis traktust.

• A kórelőzményben szereplő gastrointestinalis fekély, vérzés vagy perforatio.

• Colitis ulcerosa.

• Crohn-betegség.

• Haematologiai eltérések, SLE, porphyria, és vérképzőszervi zavar.

Hepaticus és renalis hatások

Az NSAID-ok adása a dózistól függően csökkentheti a prosztaglandinképződést, és vesekárosodást okozhat. Mivel a prosztaglandinok fontos szerepet játszanak a vese véráramlásának fenntartásában, ezt szem előtt kell tartani károsodott szív- vagy veseműködésben, valamint a májelégtelenségben szenvedő betegek, a diuretikus kezelésben részesülő vagy a nagy műtétből felépülő betegek és az idősek esetében.

Fokozott óvatossággal alkalmazható enyhe vagy mérsékelt mértékben beszűkült máj- vagy veseműködés esetén, továbbá más, folyadékretencióra hajlamosító állapotokban. A felsorolt esetekben az NSAID-kezelés ronthatja a veseműködést és folyadékretenciót okozhat. Diuretikumokkal kezelt vagy a hypovolaemia kockázatának más okból kitett betegeknél úgyszintén óvatosságot igényel az Aflamin 100 mg filmtabletta alkalmazása. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni és a vesefunkciót rendszeresen monitorozni kell. A veseműködésre gyakorolt hatás általában reverzíbilis, és az aceklofenák használatának abbahagyását követően a veseműködés visszaáll az eredeti állapotába.

Amennyiben a rendellenes májfunkciós vizsgálati eredmények folyamatosan fennállnak vagy rosszabbodnak, a májbetegség klinikai jelei vagy tünetei jelentkeznek, vagy más manifesztációk lépnek fel (pl. eosinophilia, bőrkiütés), akkor az aceklofenák alkalmazását fel kell függeszteni. A hepatitis figyelmeztető tünetek nélkül is bekövetkezhet.

Az NSAID-ok hepaticus porphyriában szenvedő betegeken történő alkalmazása porphyriás rohamot válthat ki.

Túlérzékenységi és bőrreakciók

Egyéb NSAID-okhoz hasonlóan allergiás reakciók, beleértve az anaphylaxiás/anaphylactoid reakciókat is, felléphetnek a készítmény alkalmazásának korai szakaszában. Igen ritkán súlyos bőrreakciókról, beleértve az esetleg végzetes kimenetelű exfoliativ dermatitis, Stevens‑Johnson-szindróma és toxicus epidermalis necrolysis kialakulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a betegek a terápia korai szakaszában vannak kitéve ezen reakciók legnagyobb kockázatának, mivel az esetek döntő többségében a kezelés első hónapjára tehető a bőrreakciók kialakulása. Bőrkiütés, nyálkahártya-laesio, vagy a túlérzékenység bármely egyéb jelének kialakulásakor az aceklofenákkal való kezelést meg kell szakítani.

Kivételes esetekben a varicella súlyos bőr- és lágyrészfertőzésekkel járó szövődményeket válthat ki. Ezidáig nem zárható ki az NSAID-ok szerepe ezen fertőzések rosszabbodásában, ezért ajánlatos az Aflamin 100 mg filmtabletta alkalmazását elkerülni varicella esetén.

Vérképzőszervi hatások

Az aceklofenák reverzíbilis módon gátolhatja a vérlemezkék aggregációját (lásd 4.5 pont).

Légzőrendszeri betegségek

Fokozott óvatossággal alkalmazható fennálló vagy kórelőzményben szereplő asthma bronchiale esetén, mert beszámoltak NSAID-ok által kiváltott bronchospasmus kialakulásáról ilyen betegeknél.

Idősek

Fokozott óvatosság szükséges időskorúak esetében, akiknél magasabb gyakorisággal fordulhatnak elő NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatosan kialakuló mellékhatások (különösen gastrointestinalis vérzés és perforatio), amely végzetes is lehet. Emellett idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő beszűkült vese-, máj- vagy szív-érrendszeri működés.

Tartós kezelés

A nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel hosszú időn keresztül kezelt betegek állapotát (vérképét, máj- és veseműködését) elővigyázatosságból rendszeresen ellenőrizni kell.

Segédanyag

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat kizárólag warfarinnal végeztek.

Az aceklofenákot a citokróm P450 enzimrendszer CYP2C9 izoenzimje metabolizálja. In vitro adatok alapján az aceklofenák ennek az enzimek feltehetően inhibitora. Ezt szem előtt tartva a farmakokinetikai interakció lehetséges fenitoinnal, cimetidinnel, tolbutamiddal, fenilbutazonnal, amiodaronnal, mikonazollal és szulfafenazollal. A többi NSAID-hoz hasonlóan a farmakokinetikai interakció lehetősége fennáll az úgyszintén aktív renalis szekrécióval eliminálódó szerek (pl. metotrexát, lítium) esetében is. Az aceklofenák gyakorlatilag teljes mennyiségben kötődik a plazma albuminjához, ezért más, a plazmafehérjékhez nagymértékben kötődő gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor számítani kell a fehérjekötésből történő kiszorítás következtében fellépő kölcsönhatásokra.

Klinikai vizsgálatok az aceklofenák farmakokinetikai kölcsönhatásait nem értékelték, ezért az alábbiak más NSAID-okkal szerzett ismereteken alapulnak.

Kerülendő gyógyszerkombinációk

Az NSAID-ok gátolják a metotrexát tubuláris szekrécióját, sőt enyhe metabolikus kölcsönhatás is felléphet – minek következtében csökken a metotrexát clearance-e. Ezért nagy dózisú metotrexát kezelés ideje alatt az NSAID-ok alkalmazása mindig kerülendő.

Lítium és digoxin: Számos NSAID gátolja a lítium és a digoxin renalis clearance-ét; emelkedett szérumszinteket okozva. Emiatt az aceklofenák kizárólag abban az esetben adható együtt lítiummal és digoxinnal, ha nincs akadálya a lítium- és a digoxinszint gyakori ellenőrzésének.

Antikoagulánsok: Az NSAID-ok gátolják a thrombocyta-aggregációt és károsítják a gastrointestinalis traktus nyálkahártyáját. E hatásaik révén fokozhatják az antikoagulánsok hatását, illetve az antikoaguláns-kezelésben részesülő betegekben a tápcsatorna-vérzés kockázatát. Az aceklofenák és a kumarin-csoportba tartozó orális véralvadásgátlók, a tiklopidin és a thrombolyticumok egyidejű alkalmazása kerülendő, kivéve, ha a beteg állapotának szoros monitorozása biztosított.

Thrombocytaaggregáció-gátló készítmények és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k) NSAID-okkal történő együttes adásakor a gastrointestinalis vérzés kockázata fokozódik (lásd 4.4 pont).

A következő kombinációk alkalmazásánál dózismódosítás és fokozott óvatosság szükséges

Metotrexát: Az NSAID-ok és a metotrexát közötti kölcsönhatás lehetőségét alacsony dózisú metotrexát-kezelés során is szem előtt kell tartani, különösen károsodott veseműködés esetén. Kombinált alkalmazás esetén monitorozni kell a veseműködést. Körültekintően kell eljárni, ha mindkét szert 24 órán belül alkalmazzák, mert ebben az esetben megemelkedhet a metotrexát plazmaszintje és fokozódhat a toxicitása.

Ciklosporin, takrolimusz: Feltételezhető, hogy az NSAID-ok és a ciklosporin vagy a takrolimusz egyidejű alkalmazásakor – a renalis prosztaciklin-szintézis csökkenése miatt – nő a vesetoxicitás kockázata. Kombinált terápia esetén ezért fontos a veseműködés gondos monitorozása.

Egyéb NSAID-ok: Az acetilszalicilsavval vagy más NSAID-okkal való egyidejű alkalmazáskor fokozódhat a mellékhatások gyakorisága, ezért óvatosság szükséges.

Kortikoszteroidok: Gastrointestinalis fekély vagy vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont) áll fönn.

Diuretikumok: Az aceklofenák más NSAID-okhoz hasonlóan gátolhatja a diuretikumok aktivitását, gyengítheti a furoszemid és a bumetanid vízhajtó-, valamint a tiazidok vérnyomáscsökkentő hatását. Káliummegtartó diuretikumok egyidejű alkalmazásakor emelkedhet a szérum káliumszintje, ezért azt rendszeresen ellenőrizni kell.

Bendrofluaziddal való együttadása esetén az aceklofenák nem befolyásolta a vérnyomást, habár más diuretikumokkal az interakciót nem lehet kizárni.

Vérnyomáscsökkentők: Az NSAID-ok bizonyos vérnyomáscsökkentők hatását is csökkenthetik. ACE-gátlók vagy angiotenzin-II-receptorantagonisták és NSAID-ok egyidejű alkalmazása a veseműködés romlását okozhatja. Egyes, károsodott veseműködésű (pl. idős korú, illetve dehidrált állapotú) betegeknél fokozódhat - az általában reverzíbilis - akut veseelégtelenség kockázata. Ezért az NSAID-ok és a vérnyomáscsökkentők kombinált alkalmazása körültekintést igényel, különösen idős korban. Ügyelni kell a szervezet megfelelő hidráltságának fenntartására, és megfontolandó a veseműködés monitorozása egyidejű kezelés elkezdésekor és a későbbiekben időszakosan megismételve.

Antidiabetikus szerek: Klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a diklofenák együtt adható orális antidiabetikumokkal, mert nem befolyásolja azok klinikai hatását. Ugyanakkor esettanulmányok hypo- vagy hyperglycaemiás hatásról számoltak be. Ezért az aceklofenák alkalmazásakor megfontolandó a potenciálisan hypoglycaemiát okozó gyógyszerek adagolásának módosítása.

Zidovudin: NSAID-ok és zidovudin egyidejű alkalmazása esetén megnő a haematologiai toxicitás kockázata. Utalásokat találtak arra vonatkozóan, hogy megnő a haemarthrosisok és haematomák kialakulásának a kockázata a HIV-pozitív haemophiliás betegekben zidovudin és ibuprofén együttes alkalmazása esetén.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Nincsenek információk az aceklofenák terhesség alatti alkalmazásáról.

A prosztaglandin-szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és az embryo-, illetve a magzatfejlődést.

Epidemiológiai vizsgálatok adatai megerősítik, hogy a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása a terhesség korai szakaszában megnöveli a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek, valamint a hasfalhiány (gastroschisis) kialakulásának kockázatát. Az abszolút kockázat a szívfejlődési rendellenességek kialakulását illetően kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra emelkedett. A kockázat növekedni látszik az alkalmazott dózissal és a kezelés időtartamával arányosan. Prosztaglandinszintézis-gátlók állatokban történő alkalmazásakor növekedett a beágyazódás előtti és utáni veszteség és az embryofoetalis halálozás. Ráadásul a különböző fejlődési rendellenességek, beleértve a cardiovascularis rendellenességek előfordulási gyakoriságának növekedéséről számoltak be állatokban a prosztaglandinszintézis-gátlók organogenezis időszak alatt történő alkalmazásakor.

A terhesség 20. hetétől kezdve az aceklofenák alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Továbbá beszámoltak a ductus arteriosus szűkületéről is a második trimeszterben végzett kezelést követően. Ezen esetek többsége a kezelés abbahagyása után normalizálódott.

Mindezekből következően, a terhesség első és második trimeszterében az Aflamin 100 mg filmtabletta nem adható, kizárólag akkor, ha annak alkalmazása feltétlenül szükséges. A terhességet tervező, vagy a terhesség első és második trimeszterében lévő és aceklofenákot szedő nők esetében a lehető legalacsonyabb dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

Az oligohydramnion és a ductus arteriosus szűkületének születés előtti monitorozását fontolóra kell venni aceklofenáknak való kitettség után, ha a 20. terhességi hetet követően végzett kezelés a 48 órát meghaladja. Az Aflamin 100 mg filmtabletta alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus szűkületének észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló:

• cardiopulmonalis toxicitást okozhat a magzatnál (a ductus arteriosus korai szűkületével/ záródásával és pulmonalis hypertoniával);

• veseműködési zavart okozhat a magzatnál (lásd fentebb).

A terhesség végén anya és újszülött gyermeke esetében egyaránt:

• a vérzési idő meghosszabbodását okozhatja az antiaggregációs hatás által, ami még nagyon alacsony adagok bevétele után is előfordulhat;

• a méhösszehúzódások gátlását okozhatja, ami késleltetett vagy elhúzódó szüléshez vezethet.

Következésképpen az Aflamin 100 mg filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pontokat).

Szoptatás

Nincsenek információk az aceklofenák anyatejbe való kiválasztódására vonatkozóan. A jelzett aceklofenák (C¹⁴) számottevő mennyiségben nem jelent meg a szoptató patkányok anyatejében. Mérlegelni kell a szoptatásnak az újszülött számára nyújtott előnyeit az anya aceklofenák kezelésének hasznával szemben, majd ezek figyelembevételével el kell határozni, hogy a szoptatás vagy az anya aceklofenák-kezelése mellett döntünk-e.

Következésképpen az Aflamin 100 mg filmtabletta alkalmazása a szoptatás ideje alatt kerülendő, kivéve, ha az anyát érintő előnyök felülmúlják a csecsemőre gyakorolt esetleges káros hatásokat.

Termékenység

Az Aflamin 100 mg filmtabletta szedése az összes egyéb, tudottan ciklooxigenáz-/ prosztalandinszintézis-gátló gyógyszerhez hasonlóan ronthatja a fogamzóképességet, és így az Aflamin 100 mg filmtabletta alkalmazása nem ajánlott terhességet tervező nőknél. Csökkent fogamzóképesség esetén, illetve az esetleges meddőség kivizsgálása során megfontolandó az Aflamin-kezelés felfüggesztése.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az olyan beteget, akinél a NSAID-ok szedése alatt gyengeségérzet, szédülés, vertigo vagy egyéb központi idegrendszeri tünet lép fel, el kell tiltani a vezetéstől és a veszélyes gépek üzemeltetésétől.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: A legáltalánosabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis eredetűek. Pepticus fekély, perforatio vagy gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, mely különösen idős korban végzetes lehet (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, flatulentia, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, fekélyes szájnyálkahártya-gyulladás jelentkezhet, valamint a colitis vagy a Crohn-betegség fellobbanásáról számoltak be az NSAID-ok alkalmazása során (lásd 4.4 pont). Kisebb gyakorisággal gastritist figyeltek meg.

Oedema, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID-kezeléssel kapcsolatban.

Az aceklofenák szerkezetileg hasonló a diklofenákhoz, és diklofenákká is metabolizálódik, amelyre vonatkozóan nagyszámú klinikai vizsgálati és epidemiológiai adat utal arra, hogy alkalmazása mellett fokozott az artériás thrombosisos események kockázata (myocardialis infarctus vagy stroke, különösen nagy dózisok és hosszan tartó kezelés esetén). Epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az aceklofenák alkalmazása mellett fokozott az akut coronaria szindróma és myocardialis infarctus kialakulásának kockázata (lásd a 4.3 és 4.4 pontokat).

A következő táblázat a klinikai vizsgálatok során észlelt, illetve kizárólag a forgalomba hozatalt követő mellékhatás-monitorozás során bejelentett mellékhatásokat összegezi szervrendszerenként és gyakoriság szerint csoportosítva. Nagyon gyakori (1/10); gyakori (1/100 – <1/10); nem gyakori (1/1000 – <1/100); ritka (1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000).

MedDRA szervrendszerek	Gyakori (≥1/100 – <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)	Ritka (≥1/10 000-<1/1000)	Nagyon ritka (<1/10 000)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek			Anaemia	Csontvelő-depresszió Granulocytopenia Thrombocytopenia Neutropenia Haemolyticus anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Anaphylaxiás reakció (beleértve a shockot is) Túlérzékenység
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek				Hyperkalaemia
Pszichiátriai kórképek				Depressio Szokatlan álmok Álmatlanság
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Szédülés			Paraesthesia Tremor Somnolentia Fejfájás Ízérzészavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek			Látászavar
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei				Vertigo Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			Szívelégtelenség	Palpitatio
Érbetegségek és tünetek			Hypertonia Hypertonia súlyosbodása	Kipirulás Hőhullámok Vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek			Dyspnoe	Bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Dyspepsia Hasi fájdalom Émelygés Hasmenés	Flatulentia Gastritis Obstipatio Hányás Ulceratív stomatitis	Melaena Gastrointestinalis fekélyképződés Véres hasmenés Gastrointestinalis vérzés	Stomatitis Haematemesis Intestinalis perforatio Crohn-betegség és colitis ulcerosa exacerbatiója Pancreatitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Májenzimszint-emelkedés			Májkárosodás (hepatitist is beleértve) Alkalikus-foszfatáz szérumszintjének emelkedése
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei		Pruritus Bőrkiütés Dermatitis Urticaria	Angio-oedema	Purpura Ekcéma Súlyos mucocutan reakciók (a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is beleértve)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		Ureaszint-emelkedés Szérumkreatinin szint-emelkedés		Nephrosis-szindróma Veseelégtelenség
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók				Oedema Gyengeség Lábikragörcs
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei				Testsúlynövekedés

Egyéb, az NSAID-ok csoportjára jellemző, bejelentett mellékhatások:

Nagyon ritka (<1/10 000):

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek: Interstitialis nephritis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: Bullosus reakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist.

Kivételes esetekben súlyos bőr- és lágyrész fertőzésekkel járó szövődmények előfordulásáról számoltak be varicella fennállása esetén NSAID-kezeléssel összefüggésben.

Lásd még 4.4 és 4.5 pontot is.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az aceklofenák-tablettával való túladagolás következményeiről nem állnak rendelkezésre humán adatok.

Lehetséges tünetek: émelygés, hányás, gyomorfájdalom, szédülés, somnolentia és fejfájás.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők okozta akut mérgezés kezelésekor alapvetően savkötők adása javasolt szükség esetén, és egyéb tüneti kezelés alkalmazandó a lehetséges komplikációk kivédésére, melyek a következők: hypotonia, veseelégtelenség, convulsio, gastrointestinalis irritáció és légzésdepresszió.

Orális aceklofenák okozta akut mérgezés kezelése során a felszívódást kell megakadályozni a lehető leggyorsabban, a túladagolást követően gyomormosással, majd aktív szén ismételt adásával. A forszírozott diurézis, a dialízis vagy a haemoperfusio hatása kétséges, miután az NSAID-ok magas arányban kötődnek a plazmafehérjékhez, valamint extenzív a metabolizmusuk.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és rheumaellenes készítmények;

Nemszteroid gyulladásgátlók és rheumaellenes készítmények,

ATC kód: M01A B16

Az aceklofenák egy nem-szteroid gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású szer. Hatásmechanizmusa feltételezhetően a prosztaglandinszintézis gátlásán alapul.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Szájon át adva az aceklofenák gyorsan felszívódik; biohasznosulása közel 100%-os. A beadást követően a maximális plazmakoncentrációt 1,25‑3,0 óra alatt éri el. Az egyidejűleg elfogyasztott táplálék lassítja a felszívódás ütemét, a mértékét azonban nem befolyásolja.

Eloszlás

Az aceklofenák nagymértékben (> 99,7%) kötődik a plazmafehérjékhez. Bejut az ízületi folyadékba, ahol a plazmaszint kb. 60%-ának megfelelő koncentrációt ér el. A megoszlási térfogata kb. 30 liter.

Elimináció

Eliminációs felezési ideje átlagosan 4‑4,3 óra. Az eliminációs clearance becsült értéke 5 l/óra. Az alkalmazott dózis kb. 2/3-a választódik ki a vizelettel, zömmel konjugált hidroxi-metabolitok alakjában. Az egyszeri, perorális dózis csupán 1%-a ürül változatlan formában.

Az aceklofenákot feltehetően a CYP2C9 izoenzim metabolizálja. Legfőbb metabolitja a 4-OH-aceklofenák, mely valószínűleg csupán elenyésző mértékben járul hozzá a klinikai aktivitáshoz. Számos különböző metabolitját azonosították (többek között a diklofenákot és 4-OH-diklofenákot).

Különleges betegcsoportok

Az aceklofenák farmakokinetikája időskorban nem változik meg.

Csökkent májműködésű betegeknél egyszeri dózis adása után lassúbb az aceklofenák eliminációja. Ismételt, 100 mg-os napi dózisok adása után azonban nem volt különbség a farmakokinetikai paraméterekben az enyhe, illetve közepesen súlyos májcirrhosisban szenvedő és a normál májműködésű betegek között.

Egyszeri adagolás után enyhe-, illetve közepesen súlyos vesekárosodásban nem mutatkozik klinikai szempontból szignifikáns különbség a betegek és az egészséges kontrollok farmakokinetikai paraméterei között.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A többi NSAID-hoz hasonlóan az aceklofenákot is kevéssé tolerálják a kísérleti állatok.

Ezen kívül az állati és az emberi szervezet közötti farmakokinetikai különbségek is megnehezítik az aceklofenák lehetséges toxicitásának felmérését. A leginkább érintett szervrendszer a gyomor-bélrendszer. Mindazonáltal a patkányokon (az aceklofenákot diklofenákra metabolizáló állatfaj), valamint a majmokon (aceklofenákot nem metabolizáló állatfaj) a maximálisan tolerálható dózisokkal végzett vizsgálatok során az NSAID-okra általában jellemző toxikus hatásokon túl nem észleltek további ártalmakat.

Állatokon végzett vizsgálatok nem mutattak ki teratogenesist patkányok esetén, bár a szisztémás expozíció alacsony volt. Nyulaknál az aceklofenák-kezelés (10 mg/ttkg/nap) számos morfológiai változást okozott néhány foetusban.

Az egéren (meghatározatlan mértékű szisztémás aceklofenák expozícióval) és a patkányon (az aceklofenákot diklofenákra metabolizáló állatfaj) elvégzett karcinogenitási vizsgálatok során nem észleltek rákkeltő hatást. Az aceklofenákkal elvégzett genotoxicitási vizsgálatok úgyszintén negatív eredménnyel zárultak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag: glicerin-palmitosztearát, kroszkarmellóz-nátrium, povidon, mikrokristályos cellulóz.

Bevonat: „Sepifilm 752” [amely makrogol-sztearát-, titán-dioxid (E171)-, mikrokristályos cellulóz-, hipromellóz–tartalmú].

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Filmtabletták OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

10 db filmtabletta buborékcsomagolásonként.

Egy doboz 20 db, 30 db vagy 60 db filmtablettát tartalmaz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-6689/01 (30 db)

OGYI-T-6689/03 (60 db)

OGYI-T-6689/04 (20 db)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. 12. 10.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. 12. 10.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. december 3.