1. A GYÓGYSZER NEVE

Alfuzostad 10 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

10 mg alfuzozin-hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként.

Ismert hatású segédanyag

8 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz retard tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta.

Fehér, kerek, metszett élű, bevonat nélküli, módosított hatóanyagleadású tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Benignus prostata hyperplasia (BPH) közepesen súlyos-súlyos funkcionális tüneteinek kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A retard tablettát egészben, elegendő mennyiségű folyadékkal kell lenyelni.

A tablettákat minden nap, közvetlenül ugyanazon étkezés után kell bevenni.

Felnőttek

Egy 10 mg‑os retard tabletta naponta. Az első adagot lefekvés előtt kell bevenni.

Idősek (65 év fölött)

Egy 10 mg‑os retard tabletta naponta, ha az alacsony alfuzozin-hidroklorid kezdőadagot a beteg jól tolerálja és erősebb hatás szükséges. Az első adagot lefekvés előtt kell bevenni.

A farmakokinetikai és klinikai biztonságossági vizsgálatok alapján időseknél nem szükséges az adag módosítása.

Vesekárosodás

Enyhe-közepesen súlyos vesekárosodás

Ha az alacsonyabb adag nem elegendő, a kezelést klinikai választól függően naponta egy 10 mg‑os retard tablettára lehet módosítani. Az első adagot lefekvés előtt kell bevenni.

Súlyos vesekárosodás

Az Alfuzostad 10 mg retard tablettát nem szabad adni súlyos vesekárosodásban szenvedő (kreatinin-clearance <30 ml/perc) betegeknek, mivel nem állnak rendelkezésre klinikai biztonságossági adatok erre a betegcsoportra (lásd 4.4 pont).

Májkárosodás

Az Alfuzostad 10 mg retard tabletta májkárosodás esetén ellenjavallt. Körültekintő orvosi meggondolások alapján alfuzozin-hidrokloridot alacsonyabb adagban tartalmazó készítmény alkalmazása megfelelő lehet. Az adagolási előírást lásd a megfelelő készítmény alkalmazási előírásában.

4.3 Ellenjavallatok

• Alfuzozinnal, egyéb kinazolinokkal (pl. terazozin, doxazozin, prazozin) vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Orthostaticus hypotensióval járó állapotok.

• Májkárosodás.

• Egyéb alfa‑1 blokkolókkal történő együttes alkalmazás.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az Alfuzostad 10 mg retard tablettát nem szabad adni súlyos vesekárosodásban szenvedő (kreatinin-clearance <30 ml/perc) betegeknek, mivel nem állnak rendelkezésre klinikai biztonságossági adatok erre a betegcsoportra.

Vérnyomáscsökkentőkkel kezelt vagy nitrátokat szedő betegeknek az alfuzozin fokozott óvatossággal adható. A vérnyomást rendszeresen kell ellenőrizni, különösen a terápia kezdetén.

A tabletta bevételét követő néhány órában egyes betegeknél orthostaticus hypotensio léphet fel, ez olykor panaszokat (szédülés, fáradtság, gyengeség, verejtékezés) okoz, azonban tünetmentes is lehet. Ilyen esetben a betegnek le kell feküdni, amíg a tünetek teljesen el nem múlnak. Ezek a hatások általában átmenetiek. A kezelés kezdetén jelentkeznek, és általában nem gátolja meg a kezelés folytatását. A betegeket figyelmeztetni kell ilyen hatások előfordulásának lehetőségére.

Forgalomba hozatal utáni felmérések során erőteljes vérnyomásesést jelentettek olyan fennálló kockázati tényezőkkel érintett betegek esetében, mint pl. szívbetegségek és/vagy vérnyomáscsökkentővel egyidejűleg alkalmazott kezelés. Az alacsony vérnyomás, és az ezzel összefüggő mellékhatások kialakulásának kockázata magasabb lehet idősek esetében.

Egyéb alfa‑1 receptor blokkolókra jelentős mértékű vérnyomáseséssel reagáló betegeknél körültekintően kell alkalmazni az alfuzozint.

Egyéb alfa‑1 receptor blokkolóra túlérzékeny betegeknél a kezelést fokozatosan kell elkezdeni.

Egyéb alfa‑1 receptor blokkolókhoz hasonlóan akut szívelégtelenség esetén az alfuzozin óvatosan adható.

Szívbetegek esetében a koszorúér betegség kezelését folytatni kell, figyelembe véve, hogy nitrátok és alfuzozin együttadása növelheti a hypotensio előfordulásának kockázatát. Az alfuzozin adását angina pectoris kiújulásakor vagy súlyosbodásakor abba kell hagyni.

Azokat a betegeket akiknél congenitalis QTc megnyúlás vagy az anamnézisben szereplő szerzett QTc megnyúlás fordul elő, továbbá akik a QTc szakaszt megnyúlását okozó gyógyszereket szednek, az alfuzozin alkalmazásának megkezdése előtt és a kezelés alatt értékelni kell.

Néhány tamszulozinnal korábban vagy aktuálisan kezelt beteg esetében cataracta műtét során intraoperatív floppy iris szindrómát (IFIS, a szűk pupilla szindróma egyik változata) figyeltek meg. Egyedi esetekben egyéb alfa‑1 blokkolóval kapcsolatban is beszámoltak hasonló hatásról és nem zárható ki, hogy a gyógyszercsoportra jellemző hatásról van szó. Mivel az IFIS komplikációkat okozhat a cataracta műtétek során, a szemsebésznek a műtét megkezdése előtt tudnia kell az alfa-1 blokkolók aktuális vagy múltbeli használatáról (lásd 4.8 pont).

A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a tablettát egészben kell lenyelni. Az egyéb alkalmazási módok, pl. széttörés, porítás vagy szétrágás kerülendők. A nem megfelelő alkalmazás a hatóanyag nemkívánatos felszabadulásához és felszívódásához vezet, ami a mellékhatások korai jelentkezésének kockázatával jár.

A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban és glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ellenjavallt kombinációk

Alfa-1 receptor blokkolók (lásd 4.3 pont).

Óvatosságot igénylő kombinációk

• A CYP3A4 erős inhibitorai, pl. ketokonazol, itrakonazol és ritonavir növelik az alfuzozin szintjét a vérben.

• Vérnyomáscsökkentők (lásd 4.4 pont)

• Nitrát készítmények (lásd 4.4. pont)

Vérnyomáscsökkentőkkel és nitrátokkal együtt adva növekszik a hypotensio kockázata.

Lásd még a 4.4 pontot is.

Anesztetikum adása alfuzozinnal kezelt betegeknek kifejezett hypotensiot okozhat. Ajánlott a tabletták szedésének leállítása a műtét előtt 24 órával.

Egészséges önkéntesekkel elvégzett vizsgálatok során nem észleltek farmakokinetikai vagy farmakodinámiás kölcsönhatásokat alfuzozin és warfarin, digoxin és hidroklorotiazid között.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Az indikáció típusa miatt ez a pont nem értelmezhető.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítmény gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

Jelentkezhetnek olyan mellékhatások, mint vertigo, szédülés vagy gyengeségérzés, elsősorban a kezelés kezdetén. Ezt gépjárművezetés vagy gépek kezelése előtt szem előtt kell tartani.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakrabban – a kezelt betegek kb. 5%‑ánál – jelentkező mellékhatás a szédülés.

A kezeléssel legalább lehetséges módon összefüggésbe hozható mellékhatásokat szervrendszerek és abszolút gyakoriság szerint az alábbi felsorolás tartalmazza. A gyakoriság lehet nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (>1/100 ‑ <1/10); nem gyakori (>1/1000 ‑ <1/100); ritka (>1/10 000 ‑ <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); vagy nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert gyakoriságú: neutropenia, thrombocytopenia.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: fáradtság, ájulásérzés/szédülés, fejfájás, vertigo.

Nem gyakori: álmosság.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: látászavarok.

Nem ismert gyakoriságú: intraoperatív floppy iris szindróma (IFIS) (lásd 4.4 pont).

Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek:

Nem gyakori: tachycardia, palpitatio, syncope (a kezelés kezdeti szakaszában különösen nagy dózisok esetén vagy a kezelés rövid szünet utáni újraindításakor).

Nagyon ritka: angina pectoris súlyosbodása vagy kiújulása (lásd 4.4 pont), angina pectoris már meglévő koszorúér betegségben szenvedő betegeknél.

Nem ismert gyakoriságú: pitvarfibrilláció

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem gyakori: rhinitis.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hasi fájdalom, hányinger, dyspepsia, hasmenés, szájszárazság

Nem gyakori: hányás.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Nagyon ritka: hepatotoxicitás.

Nem ismert gyakoriságú: májsejt-károsodás, cholestaticus májbetegség

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: bőrkiütés (urticaria, exanthema), pruritus.

Nagyon ritka: angioödéma.

Érbetegségek és tünetek:

Gyakori: Orthostaticus hypotensio (a kezelés kezdeti szakaszában, főleg túl nagy dózisok, ill. rövid időre félbeszakított kezelés újrakezdése után) (lásd 4.4 pont).

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nem gyakori: vizelet incontinentia.

Nagyon ritka: egyedei esetekben priapismust jelentettek.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Gyakori: gyengeségérzés, rossz közérzet.

Nem gyakori: ödéma, hőhullámok, mellkasi fájdalom.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás esetén a beteget ajánlott kórházba szállítani, és a hypotensio esetén szokásos szupportív kezelést kell alkalmazni. A megfelelő antidotum az érfali simaizomzatra közvetlenül ható érösszehúzó szer, pl. noradrenalin.

Szükség esetén gyomormosást kell végezni, majd aktív szenet adni szájon át. Az alfuzozin a nagymértékű fehérjekötődés miatt dialízissel nehezen távolítható el a vérkeringésből.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Alfa-adrenoreceptor antagonisták

ATC kód: G04CA01

A racém keverék alfuzozin oralis alkalmazás után ható kinazolon-származék, a posztszinaptikus alfa‑1 receptorok szelektív antagonistája. In vitro vizsgálatok eredményei alapján az alfuzozin szelektíven hat a prostatában, a trigonum vesicaeben és a pars prostatica urethraeben található alfa‑1 receptorokra. A benignus prostata hyperplasia klinikai tüneteit nem csak a dülmirigy megnagyobbodása idézi elő, ebben a húgyutak simaizomzatának tónusát a posztszinaptikus alfa-receptorok ingerlésével fokozó szimpatomimetikus idegrendszeri stimuláció is szerepet játszik. Az alfuzozin ellazítja a húgyúti simaizomzatot és ezáltal megkönnyíti a vizelet áramlását.

Az alfuzozin uroszelektivitását férfiaknál (többek között időseknél és hypertoniás betegeknél) megfelelőnek bizonyult klinikai hatékonysága és kedvező biztonságossági profilja támasztja alá. Az alfuzozin közepesen erős vérnyomáscsökkentő hatást okozhat.

Az alfuzozin emberben előnyösen befolyásolja a vizeletürítést: a húgycső izomtónusának és a hólyagkimenet áramlási ellenállásának csökkentésével elősegíti a hólyag kiürülését.

Alfuzozinnal kezelt betegeknél ritkábban észlelték heveny vizeletretenció kialakulását, mint a kezeletlen kontroll esetében.

BPH-ban szenvedő betegekkel végzett placebokontrollos vizsgálatok eredményei alapján az alfuzozin:

• átlagosan 30%‑kal növeli a csökkent (<15 ml/s) maximális vizeletáramlási sebességet (Q_max), ez a hatása már az első adag bevétele után mutatkozik;

• szignifikánsan csökkenti a detrusornyomást és ezáltal növeli a kényszerítő vizelési ingert kiváltó hólyagtérfogatot;

• szignifikánsan csökkenti a reziduális vizelettérfogatot.

Mindezen urodinamikai hatások következtében bizonyítottan egyaránt enyhülnek a húgyutak alsó szakaszán jelentkező panaszok és tünetek (LUTS – Lower Urinary Tracy Symptoms), a hólyagtelődéskor fellépő irritációs, valamint a vizeletürítéskor fellépő obstrukciós tünetek.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Az alfuzozin farmakokinetikája a terápiás dózistartományban lineáris. A plazma csúcskoncentrációt az alkalmazás után kb. 5 órával éri el. Plazmaszintje jelentős interindividuális ingadozást mutat. Felszívódása fokozódik, ha étkezés után alkalmazzák.

Felszívódás

Az első adag után (étkezés után bevéve) az átlagos maximális plazmakoncentráció 7,72 ng/ml, az AUC_inf 127 ng×h/ml (étkezés után) és a t_max 6,69 óra (étkezés után) volt. Dinamikus egyensúlyi állapotban (étkezés után) az átlagos AUC az adagolási időtartam alatt (AUC_τ) 145 ng×h/ml, az átlagos C_max 10,6 ng/ml és a C_min 3,23 ng/ml volt.

Eloszlás

A plazmafehérje-kötődés mértéke kb. 90%. Az alfuzozin eloszlási térfogata egészséges önkénteseknél 2,5 l/ttkg. Preferenciálisan eloszlik a prostatában, ahol a plazmaszintnél magasabb koncentrációt ér el.

Elimináció

A látszólagos eliminációs felezési idő kb. 8 óra. Nagymértékben (többféle anyagcsereúton) metabolizálódik a májban. Metabolitjai a vesén keresztül ürülnek ki és feltehetően az epébe is kiválasztódnak. A szájon át adott dózis 75‑91%‑a a széklettel ürül ki a szervezetből – 35% változatlan formában, a fennmaradó hányad metabolitok formájában, ez valamilyen mértékű biliáris kiválasztódás mellett szól. A vizeletben a gyógyszeradag kb. 10%‑a ürül változatlan formában. Az alfuzozin metabolitjai farmakológiailag inaktívak.

Vese- vagy májkárosodás

Vesekárosodás esetén – valószínűleg a fehérjekötődés csökkenése miatt – megnő az alfuzozin eloszlási térfogata és clearance-e; a felezési idő azonban nem változik. Súlyos májkárosodásban viszont megnyúlik az alfuzozin felezési ideje, kétszeresére nő a maximális plazmakoncentráció és a fiatal, egészséges önkénteseknél észlelhetőhöz képest a biohasznosulás is megnő.

Idősek

Idős (>75 éves) korban a szájon át adott alfuzozin felszívódása gyorsabb ütemű és az AUC értéke nagyobb, mint fiataloknál. A plazmaszint emelkedése az idősek csökkent metabolikus kapacitásával magyarázható. Orális biohasznosulása valamivel nagyobb mértékű, mint fiatalabbak esetében. Az eliminációs felezési idő változatlan marad.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

laktóz-monohidrát

hipromellóz (E464)

povidon K25

magnézium-sztearát (E470b)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C‑on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/PVDC//alumínium buborékcsomagolás.

10 db, 28 db, 30 db, 90 db és 100 db retard tabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

STADA Arzneimittel AG

Stadastrasse 2-18

D-61118 Bad Vilbel

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-20171/02 30× buborékcsomagolásban

OGYI-T-20171/03 90× buborékcsomagolásban

OGYI-T-20171/04 100× buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2006. július 18.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. február 9.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. december 10.