1. A GYÓGYSZER NEVE

Amlodipin Sandoz 5 mg tabletta

Amlodipin Sandoz 10 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Amlodipin Sandoz 5 mg tabletta

5 mg amlodipint tartalmaz (bezilát formájában) tablettánként.

Amlodipin Sandoz 10 mg tabletta

10 mg amlodipint tartalmaz (bezilát formájában) tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta

Amlodipin Sandoz 5 mg tabletta

Fehér vagy csaknem fehér, hosszúkás, metszett élű tabletta, törővonallal az egyik oldalán, „5" jelöléssel a másik oldalán.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Amlodipin Sandoz 10 mg tabletta

Fehér vagy csaknem fehér, hosszúkás, metszett élű tabletta, törővonallal az egyik oldalán, „10" jelöléssel a másik oldalán.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Hypertonia

Krónikus stabil angina pectoris

Vazospasztikus (Prinzmetal) angina

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Mind hypertoniában, mind angina pectorisban a szokásos kezdő adag 5 mg amlodipin naponta egyszer, ez az adag a beteg egyéni válaszának megfelelően maximum napi 10 mg-ra emelhető. Hypertoniás betegek esetében az Amlodipin Sandoz tablettát tiazid-diuretikummal,

alfa-blokkolóval, béta‑blokkolóval vagy ACE-gátlóval kombinációban alkalmazzák. Angina esetében az Amlodipin Sandoz tabletta alkalmazható monoterápiában vagy egyéb antianginás gyógyszerkészítményekkel kombinálva, nitrátokra és/vagy megfelelő adagban alkalmazott béta-blokkolókra refrakter esetekben is.

Egyidejű tiazid-diuretikum, béta-blokkoló vagy ACE-gátló adása nem teszi szükségessé az Amlodipin Sandoz tabletta dózisának módosítását.

Gyermekek és serdülők

6 és 17 éves kor közötti hypertoniában szenvedő gyermekek és serdülők

6 és 17 éves kor közötti gyermekeknek és serdülőknek a javasolt vérnyomáscsökkentő per os kezdő adag 2,5 mg naponta egyszer, amennyiben a kívánt vérnyomás 4 hét után sem érhető el, a napi egyszeri adag 5 mg-ra emelhető. Napi 5 mg-nál nagyobb adagot nem vizsgáltak gyermekeken.

(lásd az 5.1 és az 5.2 pontokat).

6 éves kor alatti gyermekek

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Az amlodipint hasonló adagokban alkalmazva idős és fiatal betegek egyaránt jól tolerálták. Idős betegek számára a szokásos adagolás ajánlott, de a dózis emelésekor fokozott körültekintéssel kell eljárni (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

Az amlodipin plazmakoncentrációjának változása nem mutat összefüggést a vesekárosodás mértékével, ezért a szokásos adagolás ajánlott. Az amlodipin nem dializálható.

Májkárosodás

Az enyhe-középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél pontos adagolási javaslat nincs, ezért a dózist körültekintéssel kell kiválasztani és az alacsonyabb dózistartománnyal kell kezdeni (lásd 4.4 és 5.2 pont). Súlyos májkárosodás esetén az amlodipin farmakokinetikáját nem vizsgálták. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén az amlodipin-adagolást a legalacsonyabb dózissal kell kezdeni és lassan beállítani.

Alkalmazás módja:

Szájon át történő alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

Az amlodipin alkalmazása az alábbi esetekben ellenjavallt:

• dihidropiridin-származékokkal, amlodipinnel, vagy a készítmény a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• súlyos hypotensio;

• sokk (a cardiogen sokkot is beleértve);

• balkamra kiáramlási szűkület (pl. nagyfokú aortastenosis);

• acut myocardialis infarctus után hemodinamikailag instabil szívelégtelenség.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Hypertoniás krízisben az amlodipin biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg.

Szívelégtelenségben szenvedő betegek

A szívelégtelenségben szenvedő betegeket fokozott óvatossággal kell kezelni. Egy súlyos (NYHA besorolás szerint III. és IV. stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával végzett hosszú távú placebokontrollos klinikai vizsgálat során nagyobb gyakorisággal jelentették a tüdőödéma előfordulását az amlodipinnel kezelt csoportban a placebocsoporthoz képest. (lásd 5.1 pont). Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kalciumcsatorna-blokkolókat, beleértve az amlodipint fokozott körültekintéssel kell alkalmazni, mert megnövelhetik a jövőbeli cardiovascularis események kockázatát valamint a mortalitást.

Csökkent májműködés

Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az amlodipin felezési ideje megnyúlik és az AUC‑értékek magasabbak; pontos adagolási javaslat nincs. Ezért ezeknek a betegeknek az amlodipin adagolását az alacsonyabb dózistartománnyal kell kezdeni és mind a kezelés elején, mind dózisemelés során fokozott körültekintéssel kell eljárni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében lassú dózisemelésre és fokozott ellenőrzésre lehet szükség.

Idősek

Időseknél a dózis emelésekor óvatosan kell eljárni (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Veseelégtelenség

Az amlodipint ilyen betegeknél a szokásos adagban lehet alkalmazni. Az amlodipin plazmakoncentrációiban bekövetkező változás nem függ össze a vesekárosodás mértékével. Az amlodipin nem dializálható.

Az Amlodipin Sandoz tabletták nátriumot tartalmaznak.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb gyógyszerek hatásai az amlodipinre

CYP3A4-inhibitorok:

Az amlodipin erős vagy közepesen erős CYP3A4-inhibitorokkal (proteáz-inhibitorok, antifungális azolok, makrolidok mint az eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) történő egyidejű alkalmazása szignifikánsan megemelheti az amlodipin-expozíciót, ami a hypotonia megnövekedett kockázatát eredményezheti. Ezen farmakokinetikai változásoknak idősek esetében van nagyobb klinikai jelentősége. Ezért ellenőrzésre és a dózis beállítására lehet szükség.

CYP3A4-induktorok:

Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt monitorozni kell a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, orbáncfű – Hypericum perforatum) használata esetén.

Az amlodipin együttes adása grépfrúttal vagy grépfrútlével nem javasolt, mert ez néhány beteg esetében az amlodipin biohasznosulásának növekedéséhez vezethet, fokozott vérnyomáscsökkentő hatást eredményezve.

Dantrolén (infúzió): Állatoknál hyperkalaemiával társult, letális kamrafibrillációt és keringés‑összeomlást figyeltek meg verapamil és dantrolén intravénás adagolása után. A hyperkalaemia kockázata miatt a malignus hyperthermiára hajlamos betegek esetében, és a malignus hyperthermia kezelése alatt a kalciumcsatorna-blokkolók, mint az amlodipin, alkalmazását kerülni kell.

Az amlodipin hatásai egyéb gyógyszerekre

Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatása hozzáadódik az egyéb antihipertenzív hatású gyógyszerkészítmények vérnyomáscsökkentő hatásához.

Takrolimusz: Amlodipinnel történő együttes alkalmazáskor fennáll a kockázata a takrolimusz megnövekedett vérszintjének, de ennek az interakciónak a farmakokinetikai mechamizmusa még nem teljesen ismert. A takrolimusz toxicitásának elkerülése érdekében azoknál a betegeknél, akik a takrolimusszal történő kezeléskor amlodipint kapnak, a takrolimusz vérszintjét monitorozni kell, és ha szükséges, akkor a takrolimusz dózisát módosítani kell.

mTOR (mammalian target of rapamycin)-gátlók: Az mTOR-gátlók, mint a szirolimusz, a temszirolimusz és az everolimusz CYP3A-szubsztrátok. Az amlodipin gyenge CYP3A-inhibitor. Az amlodipin egyidejű adása  mTOR-gátlókkal emelheti az mTOR-gátlók expozícióját.

Ciklosporin: Ciklosporinnal és amlodipinnel nem végeztek gyógyszer-kölcsönhatási vizsgálatokat egészséges önkéntesek vagy más betegcsoportok körében, kivéve a vesetranszplantált betegeket, akiknél a ciklosporin mélyponti koncentrációjának változó növekedését (átlagosan 0–40%) figyelték meg. Amlodipin-kezelésben részesülő vesetranszplantált betegek esetében fontolóra kell venni a ciklosporinszintek monitorozását, és szükség esetén csökkenteni kell a ciklosporin dózisát.

Szimvasztatin: 10 mg amlodipin többszöri alkalmazása 80 mg szimvasztatin egyidejű szedése mellett 77%-kal emelte a szimvasztatin‑expozíciót, összehasonlítva a szimvasztatin önmagában történő alkalmazásával. Az amlodipinnel kezelt betegek esetében a szimvasztatin napi dózisát 20 mg-ra kell csökkenteni.

Klinikai kölcsönhatás vizsgálatokban az amlodipin nem befolyásolta az atorvasztatin, digoxin vagy warfarin farmakokinetikáját.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az amlodipin biztonságosságát humán terhességben nem bizonyították.

Állatkísérletekben magas dózisok esetében reprodukciós toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3 pont).

Alkalmazása a terhesség ideje alatt csak akkor javasolt, ha nincs biztonságosabb alternatíva és a betegség önmagában nagyobb kockázatot jelent az anya és a magzat számára.

Szoptatás

Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3-7%-os interkvartilis tartományában található, de legfeljebb 15%. Az amlodipin hatásai a csecsemőre nem ismertek. A szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy az amlodipinnel történő kezelés folytatásáról/abbahagyásáról szóló döntést a szoptatás csecsemőre gyakorolt előnyének és az amlodipin-kezelés anyára gyakorolt előnyének figyelembe vételével kell meghozni.

Termékenység

Kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt néhány beteg esetében a spermium fejvégének reverzibilis biokémiai változásait figyelték meg. Az amlodipinnek a termékenységre gyakorolt lehetséges hatásáról nincs elegendő klinikai adat. Egy patkánykísérletben a hímek termékenységére gyakorolt nemkívánatos hatást tapasztaltak. (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az amlodipin kissé, vagy közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő betegek szédüléstől, fejfájástól, fáradtságtól vagy hányingertől szenvednek, reakciókészségük csökkenhet. Javasolt az elővigyázatosság, elsősorban a kezelés elején.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonsági profil összefoglalása

A kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások az aluszékonyság, szédülés, fejfájás, palpitáció, arckipirulás, hasi fájdalom, hányinger, bokaduzzanat, oedema és fáradékonyság voltak.

A mellékhatások táblázatos listája

Az amlodipinnel végzett kezelés alatt az alábbi mellékhatásokat figyelték meg és jelentették a következő gyakorisági kategóriák szerint: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg).

Az egyes gyakorisági csoportokon belül a nemkívánatos hatások csökkenő súlyosság szerinti sorrendben követik egymást.

Szervrendszer	Gyakoriság	Mellékhatások
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	nagyon ritka	leukocytopenia, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	nagyon ritka	túlérzékenységi reakciók
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	nagyon ritka	hyperglycaemia
Pszichiátriai kórképek	nem gyakori	depresszió, hangulatváltozások (beleértve a szorongást is), insomnia
ritka	zavartság
Idegrendszeri betegségek és tünetek	gyakori	somnolentia, szédülés, fejfájás (különösen a kezelés kezdetén)
nem gyakori	tremor, ízérzési zavarok (dysgeusia), syncope, hypaesthesia, paraesthesia
nagyon ritka	magas vérnyomás, perifériás neuropathia
nem ismert	extrapyramidalis szindróma
Szembetegségek és szemészeti tünetek	gyakori	látászavar (beleértve a kettős látást is)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	nem gyakori	tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	gyakori	szívdobogásérzés
nem gyakori	arrhythmia (a bradycardiát, kamrai tachycardiát és pitvarfibrillációt is beleértve)
nagyon ritka	myocardialis infarctus
Érbetegségek és tünetek	gyakori	kipirulás
nem gyakori	hypotensio
nagyon ritka	vasculitis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	gyakori	dyspnoe
nem gyakori	köhögés, rhinitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	gyakori	hasi fájdalom, hányinger, dyspepsia, székürítési szokások megváltozása (beleértve a hasmenést és a székrekedést is)
nem gyakori	hányás, szájszárazság
nagyon ritka	hasnyálmirigy-gyulladás, gastritis, gingiva hyperplasia
Máj-, és epebetegségek, illetve tünetek	nagyon ritka	májgyulladás, sárgaság, a májenzim‑értékek emelkedése*
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	nem gyakori	alopecia, purpura, a bőr elszíneződése, hyperhydrosis, viszketés, kiütés, exanthema, csalánkiütés
nagyon ritka	angioödéma, erythema multiforme, exfoliativ dermatitis, Stevens-Johnson szindróma, Quincke‑ödéma, fényérzékenység
nem ismert	toxikus epidermalis necrolysis
A csont- és izomrendszer valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	gyakori	bokaduzzanat, izomgörcsök
nem gyakori	arthralgia, myalgia, hátfájdalom
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	nem gyakori	vizeletürítési zavar, nocturia, gyakori vizeletürítés
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	nem gyakori	impotencia, gynaecomastia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	nagyon gyakori	ödéma
gyakori	kimerültség, gyengeség
nem gyakori	mellkasi fájdalom, fájdalom, rossz közérzet
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	nem gyakori	testtömeg-gyarapodás, testtömegcsökkenés

* az esetek többségében cholesthasissal

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Emberben szándékos túladagolással kapcsolatban kevés a tapasztalat.

Tünetek:

A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a nagymértékű túladagolás nagyfokú perifériás értágulatot és potenciálisan reflex tachycardiát eredményezhet. Kifejezett és nyilvánvalóan elhúzódó hypotensióról, így akár halálos kimenetelű sokkról is beszámoltak.

Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.

Kezelés:

Amlodipin-túladagolás következtében kialakuló klinikailag jelentős hypotensio esetén aktív cardiovascularis szupportív kezelés szükséges, ami a szívműködés és légzésfunkció gyakori monitorozásából, a végtagok felemeléséből, a keringő folyadéktérfogat és a vizelet mennyiségének monitorozásából áll.

Amennyiben alkalmazása nem kontraindikált, az értónus és a vérnyomás helyreállításának érdekében vazokonstriktor adása segíthet. Hasznos lehet intravénás kalcium-glükonát adása a kalciumcsatorna‑blokkoló hatás megszüntetésére.

Esetenként érdemes lehet gyomormosást alkalmazni. Egészséges önkéntesekben 10 mg amlodipin bevétele után maximum 2 órával az aktív szén alkalmazása csökkentette az amlodipin felszívódásának a sebességét.

Mivel az amlodipin nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, a dialízis alkalmazása valószínűleg nem jár kedvező hatással.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Kalciumcsatorna-blokkolók, szelektív kalciumcsatorna-blokkolók, főként érhatásokkal.

ATC kód: C08C A01

Az amlodipin a kalciumionok beáramlását gátló dihidropiridinek csoportjába tartozik (ún. lassú kalciumcsatorna-blokkoló) és gátolja a kalciumionok beáramlását a sejtmembránon keresztül a szívizomsejtekbe és az erek simaizomsejtjeibe.

Az amlodipin a vérnyomáscsökkentő hatását az erek simaizomzatának direkt relaxálása révén fejti ki.

Az amlodipin anginaellenes hatásának pontos mechanizmusa nem teljesen ismert, de az amlodipin a teljes ischaemiás terhelést a következő két hatása útján csökkenti:

1. Az amlodipin tágítja a perifériás arteriolákat, illetve csökkenti a teljes perifériás ellenállást (az „afterload”-ot), amivel szemben a szív dolgozik. Mivel a szívritmus nem változik, a szív kisebb terhelése csökkenti a szívizom energia-felhasználását és oxigénigényét.

2. Az amlodipin hatásmechanizmusához valószínűleg hozzátartozik, hogy tágítja a fő koszorúereket és a coronaria-arteriolákat mind az egészséges, mind az ischaemiás területeken. Az erek dilatációja növeli a szívizomzat oxigénellátását a coronariák spasmusa esetében (Prinzmetal vagy variáns angina).

Hypertoniás betegekben a napi egyszeri adag klinikailag szignifikáns mértékben 24 órán át csökkenti a vérnyomást mind fekvő, mind álló helyzetben. A hatás lassan alakul ki, ezért akut hypotonia kialakulása az amlodipin alkalmazásakor nem jellemző.

Angina pectorisban az amlodipin napi egyszeri adagja növeli a teljes terhelhetőségi időt, és az anginás roham, illetve az 1 mm-es ST-depresszió felléptéig eltelt időtartamot, valamint csökkenti az anginás rohamok gyakoriságát és a nitroglicerin tabletta-szükségletet.

Az amlodipin nem hozható összefüggésbe káros metabolikus hatásokkal vagy a plazmalipidek változásával, asztmában, diabetes mellitusban és köszvényben szenvedő betegeknek is adható.

Alkalmazása coronaria-betegségben (coronary artery disease: CAD) szenvedő betegeknél

Az amlodipin hatásosságát ismert koszorúér-betegségben (CAD) szenvedő normotóniás betegek klinikai eseményeinek megelőzésében igazolták az 1997 beteggel végzett független, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos CAMELOT vizsgálatban (Comparison of Amlodipine vs Enalapril to Limit Occurrences of Thrombosis). Két éven keresztül 663 beteget 5‑10 mg amlodipinnel, 673 beteget 10‑20 mg enalaprillal és 655 beteget placebóval kezeltek, a sztatinokkal, béta‑blokkolókkal, diuretikumokkal és acetilszalicilsavval folytatott standard terápia mellett. A legfontosabb hatásossági eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. Az eredmények azt mutatják, hogy koszorúér-betegek esetében az amlodipin-kezelés csökkentette a nemkívánatos cardiovascularis események számát és az angina miatti hospitalizációt és a revascularisatio szükségességét.

1. táblázat: Szignifikáns klinikai eredmények előfordulása a CAMELOT vizsgálatban
Cardiovascularis események aránya, No. (%)				amlopidin vs. placebo
Eredmények	amlopidin	placebo	enalapril	Veszélyességi ráta (95% CI)	P-érték
Elsődleges végpont
Nemkívánatos cardiovascularis esemény	110 (16,6)	151 (23,1)	136 (20,2)	0,69 (0,54-0,88)	0,003
Egyéni komponensek
Coronaria revascularisatio	78 (11,8)	103 (15,7)	95 (14,1)	0,73 (0,54-0,98)	0,03
Hospitalizáció angina miatt	51 (7,7)	84 (12,8)	86 (12,8)	0,58 (0,41-0,82)	0,002
Nem-halálos MI	14 (2,1)	19 (2,9)	11 (1,6)	0,73 (0,37-1,46)	0,37
Stroke vagy TIA	6 (0,9)	12 (1,8)	8 (1,2)	0,50 (0,19-1,32)	0,15
Cardiovascularis halálozás	5 (0,8)	2 (0,3)	5 (0,7)	2,46 (0,48-12,7)	0,27
Hospitalizáció CHF-miatt	3 (0,5)	5 (0,8)	4 (0,6)	0,59 (0,14-2,47)	0,46
Újraélesztés szívmegállás miatt	0	4 (0,6)	1 (0,1)	NA	0,04
Újkeletű perifériás érbetegség	5 (0,8)	2 (0,3)	8 (1,2)	2,6 (0,50-13,4)	0,24
Rövidítések: CHF: krónikus szívelégtelenség; CI: megbízhatósági intervallum; MI: myocardialis infarctus; TIA: átmeneti agyi keringési zavar

Alkalmazása szívelégtelenségben szenvedő betegeknél

Hemodinamikai vizsgálatok és NYHA klasszifikáció szerint II–IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeken végzett terheléses klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a terhelhetőség, a balkamrai ejekciós frakció és a klinikai tünetek alapján az amlodipin adása nem vezetett a betegek klinikai állapotának a romlásához.

Egy placebokontrollos vizsgálat (PRAISE), melynek célja a digoxint, diuretikumot és ACE-gátlót is szedő, NYHA klasszifikáció szerint III–IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegek vizsgálata volt, kimutatta, hogy az amlodipin nem növeli a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a halálozás kockázatát, vagy a mortalitás és morbiditás összetett kockázatát.

Egy amlodipinnel végzett hosszú távú, követéses, placebokontrollos vizsgálatba (a PRAISE 2-be) olyan NYHA klasszifikáció szerinti III–IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő, ACE-gátlókat, digitáliszt és diuretikumokat stabil dózisban szedő betegeket vontak be, akiknél nem voltak jelen ischaemiás alapbetegségre utaló klinikai tünetek, vagy objektív vizsgálati leletek. Ennél a vizsgálatnál sem gyakorolt az amlodipin hatást a teljes, vagy a cardiovascularis halálozásra. Ugyanebben a populációban az amlodipin adása esetén gyakrabban számoltak be tüdőödémáról.

„Antihipertenzív és lipidcsökkentő kezelés szerepe a szívroham megelőzésében” elnevezésű vizsgálat (Antihypertensive and Lipid-Lowering Treatment to Prevent Heart Attack Trial - ALLHAT)

Az „Antihipertenzív és lipidcsökkentő kezelés szerepe a szívroham megelőzésében” elnevezésű randomizált, kettős vak, morbiditást-mortalitást elemző klinikai vizsgálatban enyhe-közepes fokú hypertoniában hasonlították össze az újabb gyógyszeres terápiás protokollokat: 2,5‑10 mg/nap amlodipin (kalciumcsatorna-blokkoló) és/vagy 10‑40 mg/nap lizinopril (ACE-gátló), mint az egyik lehetséges első vonalbeli kezelést a tiazid-típusú diuretikum (12,5‑25 mg/nap klórtalidon) hagyományos kezeléssel.

Összesen 33 357 számú 55 éves vagy idősebb hypertoniás beteget randomizáltak a vizsgálatban és átlagosan 4,9 évig követték őket. A betegeknek legalább még egy (coronaria-betegségre hajlamosító) kockázati állapota vagy rizikófaktora volt: korábbi myocardialis infarctus vagy stroke (a beválasztást megelőzően fél évnél korábbi) vagy egyéb más dokumentált atheroscleroticus cardiovascularis betegség (összesen 51,5%), 2-es típusú diabetes mellitus (36,1%); HDL-koleszterin < 35 mg/dl (11,6%), EKG-val vagy cardialis UH-gal diagnosztizált balkamra-hypertrophia (20,9%) ill. dohányzás (21,9%).

Az elsődleges végpont a halálos kimenetelű coronaria-betegség vagy a nem halálos kimenetelű myocardialis infarctus események száma által alkotott összetett végpont volt. Az elsődleges végpont tekintetében nem volt szignifikáns különbség az amlodipin-alapú, ill. a klórtalidon-alapú kezelés között (RR: 0,98; 95% CI: 0,90-1,07; p= 0,65). A másodlagos végpontok közül a szívelégtelenség (része az összetett cardiovascularis végpontnak) előfordulása szignifikánsan magasabb volt az amlodipin-csoportban a klórtalidon-csoporthoz hasonlítva (10,2% szemben 7,7%, RR: 1,38; 95% CI: 1,25‑1,52; p< 0,001). Nem volt szignifikáns különbség továbbá a bármilyen eredetű mortalitás tekintetében sem az amlodipin-, ill. a klórtalidon-alapú kezelés között (RR: 0,96; 95% CI: 0,89-1,02; p= 0,20).

Alkalmazása gyermekeknél (6 éves és annál idősebb)

Egy, 6 és 17 éves kor közötti, főként szekunder magas vérnyomásban szenvedő 268 gyermek bevonásával végzett vizsgálat, amely 2,5 mg és 5,0 mg amlodipin dózist hasonlított össze a placebóval, azt mutatta, hogy mindkét dózis szignifikánsan csökkentette a szisztolés magas vérnyomást a placebóhoz képest. A két dózis közötti különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. Az amlodipinnek a növekedésre, a nemi érésre és az általános fejlődésre kifejtett hosszú távú hatását nem vizsgálták. Az amlodipin‑terápia hosszú távú hatásosságát a gyermekkori cardiovascularis morbiditás és a felnőttkori mortalitás csökkenésére vonatkozóan szintén nem igazolták.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Terápiás adagok per os adását követően az amlodipin jól felszívódik, a plazma csúcskoncentrációk a bevétel után 6–12 órán belül alakulnak ki. Abszolút biohasznosulása 64‑80%.

Az amlodipin biohasznosulása nincs összefüggésben az étkezéssel.

Eloszlás

Eloszlási térfogata megközelítőleg 21 l/kg. In vitro vizsgálatok szerint a keringő amlodipin 97,5%-a kötődik a plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció/elimináció

A terminális felezési idő 35-50 óra, ez megfelel a napi egyszeri alkalmazásnak. A májban nagymértékben metabolizálódik inaktív metabolitokká. A változatlan forma 10%-a, az inaktív metabolitok 60%-a a vizelettel választódik ki.

Gyermekek és sedülők

Egy populációs farmakokinetikai vizsgálatot végeztek 74 magas vérnyomásban szenvedő 12 hónapos és 17 éves kor közötti gyermekekben (34 beteg 6 és 12 év közötti és 28 beteg 13 és 17 év közötti), akik 1,25 mg‑20 mg amlodipint kaptak naponta egyszer vagy kétszer. A 6 és 12 év közötti gyermekek és a 13 és 17 év közötti serdülők jellemző oralis clearance-e (Cl/F) 22,5 és 27,4 l/óra volt a fiúknál illetve 16,4 és 21,3 l/óra volt a lányoknál. Egyénenként nagyfokú variabilitást figyeltek meg az expozícióban. A 6 éves kor alatti gyermekekről korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre.

Idősek

A plazma csúcskoncentráció kialakulásához szükséges idő idős és fiatalabb egyéneknél hasonló.

Idős betegeknél az amlodipin-clearance valamelyest csökken, az AUC és az eliminációs felezési idő nő. Pangásos szívelégtelenségben az AUC és a felezési idő növekedése a vizsgált korosztálynak megfelelő volt.

Májkárosodás

Az amlodipin májkárosodásban szenvedő betegnél történő alkalmazásáról nagyon kevés klinikai adat áll rendelkezésre. Májelégtelenségben szenvedő betegek esetében csökken az amlodipin-clearence, ami hosszabb felezési időt és körülbelül 40-60%-kal magasabb AUC-értéket eredményez.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Reproduktív toxicitás

Patkányokkal és egerekkel végzett reprodukciós vizsgálatok a szülés időpontjának későbbre tolódását, a vajúdás időtartamának megnyúlását és az utódok alacsonyabb túlélését mutatták, az ember számára maximálisan javasolt dózis 50-szeresét alkalmazva mg/testsúly-kg-ra vonatkoztatva.

Fertilitás károsodása

Legfeljebb 10 mg/ttkg/nap dózisú (ami a mg/m² alapon számolt maximálisan 10 mg javasolt humán dózis 8-szorosa*) amlodipinnel kezelt patkányoknál (hímek 64 napon át, nőstények 14 napon át párzás előtt) termékenységére gyakorolt hatás nem volt. Egy másik patkányokkal végzett vizsgálatban, amiben hím patkányokat kezeltek 30 napon keresztül, mg/kg-ra vonatkoztatva az embernél alkalmazott dózisokhoz hasonló amlodipin-bezilát adagokkal, csökkent a plazma follikulusstimuláló hormon és tesztoszteron szintje, valamint a spermiumok denzitásának, az érett spermiumok számának és a Sertolli sejtek számának csökkenését tapasztalták.

Karcinogenitás, mutagenitás

Patkányok és egerek 2 éves táplálékhoz adott amlodipin-kezelése 0,5, 1,25 és 2,5 mg/ttkg/nap dózisszintet biztosító számolt koncentrációnál nem mutatott karcinogenitást. A legmagasabb adag (egereknél hasonló, patkányoknál a kétszerese a mg/m² alapon javasolt 10 mg-os maximális klinikai dózisszintnek) megközelítette az egereknél mért maximális tolerálható adagot, azonban a patkányoknál nem.

Mutagenitási vizsgálatok gyógyszerrel kapcsolatos hatást sem gén-, sem kromoszómaszinten nem mutattak.

*50 kg-os testtömeget véve alapul.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

A-típusú karboximetil-keményítő-nátrium,

vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát,

mikrokristályos cellulóz,

magnézium-sztearát.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Buborékcsomagolás: Legfeljebb 30°C-on tárolandó. A buborékcsomagolást a fénytől való védelem érdekében tartsa a dobozában.

HDPE tartály: A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Tabletták Al//PVC vagy Al//OPA/Al/PVC buborékcsomagolásban és dobozban vagy garanciazáras (gyermekbiztos) csavaros kupakkal lezárt HDPE tartályban.

Kiszerelések:

Buborékcsomagolás (Al//PVC vagy Al//OPA/Al/PVC):

10, 14, 20, 28, 30, 50, 50×1, 60, 98, 100 és 120 db tabletta.

HDPE tartály:

20, 30, 50, 60, 100, 120, 200 és 250 db tabletta

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Amlodipin Sandoz 5 mg tabletta
OGYI-T-20304/01	10× (Al/PVC buborékcsomagolás)
OGYI-T-20304/02	10× (Al/OPA/Al/PVC buborékcsomagolás)
OGYI-T-20304/03	30× (Al/PVC buborékcsomagolás)
OGYI-T-20304/04	30× (Al/OPA/Al/PVC buborékcsomagolás)
Amlodipin Sandoz 10 mg tabletta
OGYI-T-20304/09	10× (Al/PVC buborékcsomagolás)
OGYI-T-20304/10	10× (Al/OPA/Al/PVC buborékcsomagolás)
OGYI-T-20304/11	30× (Al/PVC buborékcsomagolás)
OGYI-T-20304/12	30× (Al/OPA/Al/PVC buborékcsomagolás)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. március 02.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. június 07.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. július 11.