1. A GYÓGYSZER NEVE

Ampicillin Eberth 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ampicillin Eberth 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Ampicillin Eberth 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

500 mg ampicillint tartalmaz (ampicillin-nátrium formájában) injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyag

32,9 mg (1,65 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

Ampicillin Eberth 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

1000 mg ampicillint tartalmaz (ampicillin-nátrium formájában) injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyag

65,8 mg (3,29 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz.

Fehér vagy csaknem fehér kristályos por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Ampicillin Eberth a következő fertőzések kezelésére javallt felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél (lásd 5.1 pont):

• krónikus bronchitis akut exacerbatiója;

• pyelonephritis;

• bakteriális meningitis;

• területen szerzett pneumonia, amennyiben a benzilpenicillin nem váltotta ki a kívánt hatást, vagy egyéb okokból alkalmatlannak bizonyult;

• intraabdominalis fertőzések;

• bármelyik fent felsorolt fertőzéssel bizonyítottan vagy feltehetően összefüggésben kialakuló bacteraemia.

Az Ampicillin Eberth az endocarditis kezelésére és profilaxisára is javallt.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az ampicillin dózisa a beteg életkorától, testtömegétől és vesefunkciójától, a fertőzés súlyosságától és helyétől, illetve a feltételezett vagy azonosított patogén mikroorganizmustól függ.

Felnőttek, serdülők és (12 évesnél idősebb) gyermekek

Intramuscularis injekció: 500 mg naponta 4-szer.

Intravénás injekció: 500 mg‑2 g 4‑6 alkalommal naponta.

Folyamatos intravénás infúzió: 6‑12 g naponta.

Szakaszos intravénás infúzió: 2 g 4‑6 alkalommal naponta.

Az endocarditis profilaxisára 2 g adható be egyszeri dózisban intravénásan, 30–60 perccel az eljárás előtt.

Gyermekek (12 éves korig)

Intravénás injekció vagy infúzió

Életkor	Dózis#
< 7 napos újszülöttek	30 mg/ttkg 12 óránként. Súlyos fertőzés esetén a dózis kétszeresére emelhető.
7–21 napos újszülöttek	30 mg/ttkg 8 óránként. Súlyos fertőzés esetén a dózis kétszeresére emelhető.
21–28 napos újszülöttek	30 mg/ttkg 6 óránként. Súlyos fertőzés esetén a dózis kétszeresére emelhető.
1 hónapos–<12 éves gyermekek	25 mg/ttkg (max. 1 g) 6 óránként. Súlyos fertőzés esetén a dózis kétszeresére emelhető 50 mg/ttkg-ra (maximum 2 g-ig).

^# Minden javallat esetén figyelembe kell venni a hivatalos kezelési irányelveket.

Bakteriális meningitis esetén a gyermekek intravénás dózisa szükség esetén napi 400 mg/ttkg-ra emelhető.

Az endocarditis profilaxisára gyermekeknél 50 mg/ttkg adható egyszeri dózisban intravénásan, 30–60 perccel az eljárás előtt.

Terápiás monitorozás

Hosszú távú (>2–3 hét) kezelés esetén monitorozni kell a máj- és vesefunkciót, valamint a kvantitatív vérképet.

Listeria monocytogenes által okozott akut bakteriális meningitis esetén, illetve újszülöttkori bacteraemia esetén az Ampicillin Eberth-et más antibiotikummal kombinálva kell adni.

Intraabdominalis fertőzések esetén az ampicillint más megfelelő antibiotikummal kombinálva kell adni, amennyiben a fertőzés bizonyítottan vagy feltételezhetően anaerob patogénekkel és/vagy Gram-negatív patogénekkel hozható összefüggésbe.

Ha a beteg klinikai állapota javul, a parenterális alkalmazásról a beteg orális ampicillin-kezelésre átállítható.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

Nincs szükség dózismódosításra olyan betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance (CrCl) meghaladja a 30 ml/perc értéket.

Súlyos vesekárosodás – 30 ml/perc vagy kisebb kreatinin-clearance – esetén a dózis csökkentése javasolt, mivel az ampicillin akkumulációja várható:

• 20–30 ml/perc kreatinin-clearance esetén a normál dózist ⅔-ára kell csökkenteni,

• 20 ml/perc alatti kreatinin-clearance esetén a normál dózist ⅓-ára kell csökkenteni.

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél általánosságban nem szabad túllépni az 1 g ampicillin-dózist 8 órán belül.

A kezelés időtartama

A gyógyszer alkalmazásának időtartama a betegség lefolyásától függ. Az ampicillint általánosságban 7–10 napig, de a betegség jeleinek megszűnése után még legalább 2–3 napig alkalmazzák.

A béta-hemolitikus Streptococcus okozta fertőzések kezelésére biztonsági okokból javasolt a kezelést legalább 10 napra meghosszabbítani a késői szövődmények (pl. reumás láz, glomerulonephritis) megelőzése érdekében.

Az alkalmazás módja

Intravénás vagy intramuscularis alkalmazásra.

Intramuscularis vagy intravénás injekcióként, vagy szakaszos vagy folyamatos infúzióként történő alkalmazásra.

Intramuscularis alkalmazás esetén be kell tartani az injekció térfogatának szokásos határértékét.

Az Ampicillin Eberth beadható lassú intravénás injekcióban, 5–10 perc alatt beadva. A gyors beadás görcsrohamokat okozhat.

Az Ampicillin Eberth beadható intravénás infúzióban, 20–30 perc alatt beadva. Folyamatos infúzióhoz lehetőség szerint infúziós pumpát kell használni.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására/hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy bármely más penicillinnel szembeni túlérzékenység.

Más béta-laktám szerrel (például cefalosporin, karbapenem vagy monobaktám) szembeni súlyos azonnali túlérzékenységi reakció (pl. anaphylaxia) az anamnézisben (lásd 4.4 és 4.8 pont).

Az anamnézisben előforduló, ampicillin miatt kialakuló sárgaság/májkárosodás.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

Az ampicillin-kezelés megkezdése előtt a beteg alapos kikérdezése szükséges a penicillinekkel, cefalosporinokkal vagy más béta-laktám szerekkel szembeni korábbi túlérzékenységi reakciók tekintetében (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Súlyos és esetenként halálos túlérzékenységi (anaphylactoid) reakciókat jelentettek penicillin-kezelésben részesülő betegeknél. Ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében penicillin-túlérzékenység szerepel, illetve atópiás betegeknél.

A túlérzékenység és a szérumbetegség-szerű reakciók antihisztaminokkal és szükség esetén szisztémás kortikoszteroidokkal kontrollálhatók. Ha ilyen típusú reakciók jelentkeznek, az ampicillin-kezelést abba kell hagyni, kivéve, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy a betegség életveszélyes, és csak ampicillinnel kezelhető. A súlyos anaphylaxiás reakciók adrenalinnal, oxigénnel és intravénás szteroidokkal végzett sürgősségi kezelést igényelnek.

A kezelés során figyelembe kell venni a gombás és bakteriális felülfertőződés lehetőségét. Ilyen esetben a gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni, és más megfelelő kezeléssel kell helyettesíteni azt. A hosszan tartó használat néha a rezisztens mikrobák túlszaporodását eredményezheti.

Az ampicillin korlátozott antibakteriális hatásspektrummal rendelkezik. Nem alkalmas önmagában történő alkalmazásra bizonyos típusú fertőzések kezelésére, kivéve, ha a patogén igazoltan és ismerten érzékeny rá, vagy ha nagyon nagy a gyanú, hogy a legvalószínűbb patogén(ek) kezelésére alkalmas az ampicillin. Ez különösen érvényes az endocarditisben szenvedő betegek kezelésének mérlegelésekor. Az ampicillint csak akkor szabad cystitis kezelésére alkalmazni, ha az érzékenység igazolt.

Fertőző mononucleosis, krónikus lymphoid leukaemia (CLL)

Az ampicillin alkalmazását kerülni kell, ha fertőző mononucleosis gyanúja merül fel, vagy ha a beteg citomegalovírus-fertőzésben vagy lymphoid leukaemiában szenved, mivel az ampicillin alkalmazását követően morbilliform kiütések jelenhetnek meg ilyen esetekben. Az ampicillin-kezelés során fertőző mononucleosisban vagy lymphoid leukaemiában szenvedő betegek jelentős részénél (akár 90%) bőrkiütések jelentkeznek. A kiütések általában 7–10 nappal az ampicillin-kezelés megkezdése után jelentkeznek, és a kezelés abbahagyása után több napig vagy egy hétig megmaradnak. A legtöbb beteg esetében a bőrkiütés maculopapulosus, viszkető és generalizált. Az ampicillin alkalmazása ezért nem javasolt a mononucleosisban szenvedő betegeknél. Nem ismert, hogy ezek a betegek valójában allergiásak-e az ampicillinre.

Szervrendszeri funkciók vizsgálata

Hosszan tartó kezelés esetén ajánlott időszakosan ellenőrizni a vese, a máj és a vérképzőrendszer működését.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózist a vesekárosodás súlyosságának megfelelően kell módosítani (lásd 4.2 pont); a kezelés során a vesefunkció monitorozása javasolt.

Prothrombin-idő megnyúlása

Ampicillint kapó betegeknél ritkán beszámoltak a prothrombin-idő megnyúlásáról. Megfelelő monitorozást kell végezni, ha egyidejűleg antikoagulánsokat írnak fel. Az orális antikoagulánsok dózisának módosítására lehet szükség a kívánt véralvadási szint fenntartásához (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Interferencia a glükóz vizeletbeli jelenlétének vizsgálatakor

Az Ampicillin Eberth-kezelés során minden esetben enzimatikus glükóz-oxidáz módszert kell alkalmazni a glükóz vizeletbeli jelenlétének vizsgálatakor, mert a nem enzimatikus módszerek álpozitív eredményt adhatnak (lásd 4.5 pont).

Pseudomembranosus colitis

Antibiotikumokkal összefüggő colitist vagy pseudomembranosus colitist jelentettek szinte minden antibakteriális szerrel, beleértve az ampicillint is, melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet (lásd 4.8 pont). Ezért fontos gondolni erre a diagnózisra is azoknál a betegeknél, akiknél hasmenés jelentkezik bármely antibiotikum alkalmazása alatt vagy után (ilyen esetek kialakulását legfeljebb két hónappal az antibakteriális gyógyszerek alkalmazása után jelentették). Ilyen esetben a kezelést le kell állítani, és specifikus Clostridioides difficile elleni kezelést kell indítani. Ebben az esetben az antiperisztaltikus gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt.

Nátriumtartalom

Ampicillin Eberth 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ez a gyógyszer 32,9 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,65%-ának felnőtteknél.

Ampicillin Eberth 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ez a gyógyszer 65,8 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 3,29%-ának felnőtteknél.

A készítmény maximális napi dózisa a WHO által ajánlott maximális napi nátriumbevitel 39,48%-át tartalmazza.

Az Ampicillin Eberth magas nátriumtartalmúnak tekintendő. Ezt figyelembe kell venni az alacsony nátriumtartalmú étrendet követő betegek esetében.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Bakteriosztatikus antibiotikumok

Antagonisztikus hatás figyelhető meg bakteriosztatikus antibiotikumokkal, mint például a klóramfenikol és a tetraciklin.

Probenecid

A probenecid együttes alkalmazása gátolja az ampicillin tubuláris szekrécióját, és magasabb és hosszabb ideig fennmaradó ampicillin-koncentrációhoz vezet a szérumban és az epében.

Allopurinol

Az allopurinol egyidejű alkalmazása az ampicillinnel végzett kezelés során allergiás bőrreakciók kialakulására hajlamosíthat.

Antikoagulánsok

A kumarin típusú antikoagulánsok egyidejű alkalmazása növelheti a nemzetközi normalizált arány (INR) értékét és ezáltal növelheti a vérzésre való hajlamot.

Digoxin

Az ampicillin-terápia során fokozódhat az együtt adott digoxin felszívódása.

Metotrexát

Az ampicillin gátolhatja a metotrexát kiválasztását, és ezáltal fokozhatja a metotrexát nemkívánatos hatásait. A metotrexát vérszintjét monitorozni kell.

Élő mikroorganizmust tartalmazó typhus elleni orális vakcina

Az élő mikroorganizmust tartalmazó typhus elleni orális vakcina beadása és az antibiotikumokkal (pl. ampicillinnel) végzett kezelés között legalább 3 napnak kell eltelnie.

Glükóztesztek

Az ampicillin magas vizeletkoncentrációja esetén a glükóz vizeletbeli jelenlétének rézion-redukciós módszerrel végzett kimutatása álpozitív eredményt adhat. Ezért ajánlott, hogy a glükóztesztek enzimatikus glükóz-oxidáz reakciókon alapuljanak (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az ampicillin terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok, vagy korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Ezek az adatok nem utalnak arra, hogy az ampicillin káros hatással lenne a terhességre vagy a magzat/újszülött egészségére. Egyéb releváns epidemiológiai adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre.

Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat reprodukciós toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

Az ampicillin alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő terhesség alatt. A kezelőorvosnak mérlegelnie kell, hogy a terhes nő számára nyújtott előnyök meghaladják-e a magzatot érintő lehetséges kockázatokat.

Szoptatás

Az ampicillin kiválasztódik a humán anyatejbe, és hatásait kimutatták a kezelt anya anyatejjel táplált újszülöttjénél/csecsemőjénél. Emiatt a szoptatott csecsemőknél hasmenés és a mucosa élesztőgombák általi kolonizációja alakulhat ki, amelyek egyes esetekben szükségessé tehetik a szoptatás abbahagyását. Figyelembe kell venni a szenzitizáció lehetőségét. Az ampicillin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy kezelést szakítják meg/halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjábó.

Termékenység

Állatkísérletekben az ampicillinnek nem volt hatása a termékenységre (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Mindazonáltal előfordulhatnak nemkívánatos hatások (például allergiás reakciók, szédülés, görcsrohamok), amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatások a bőrreakciók (pruritus, bőrkiütés, exanthema, viszketés), hasi fájdalom, meteorismus, lágy széklet, hasmenés, hányinger és hányás. Nagyobb a túlérzékenységi reakciók kockázata azoknál a betegeknél, akik korábban penicillinnel szembeni túlérzékenységet tapasztaltak, valamint akiknek az anamnézisében allergia, asthma, szénanátha vagy csalánkiütés szerepel.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő megfigyelésből származó nemkívánatos hatások MedDRA szervrendszer szerint rendezve az alábbiakban találhatók.

A következő terminológiákat használták a nemkívánatos hatások előfordulásának osztályozására:

nagyon gyakori (≥1/10);

gyakori (≥1/100-<1/10);

nem gyakori (≥1/1000-<1/100);

ritka (≥1/10 000-<1/1000);

nagyon ritka (<1/10 000);

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg).

Szervrendszer		Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nem gyakori		Gombák vagy rezisztens baktériumok által okozott fertőzés, különösen hosszan tartó és/vagy ismételt alkalmazás során
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori		Thrombocytopenia, anaemia, agranulocytosis, leukopenia, eosinophilia, thrombocytopeniás purpura, haemolyticus anaemia
Nagyon ritka		Granulocytopenia, pancytopenia, a vérzési és a prothrombin-idő megnyúlása1
Immunrendszeri betegségek és tünetek 2,8
Nem gyakori		Súlyos allergiás reakciók, például szérumbetegség, allergiás nephritis
Ritka		Életveszélyes anaphylaxiás sokk6
Nem ismert		Túlérzékenység (lásd 4.4 pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek 9
Ritka		Szédülés, fejfájás, myoclonus és görcsrohamok (vesekárosodás vagy nagyon nagy intravénás dózisok esetén)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Nem gyakori		Gégeödéma
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
	Nagyon gyakori	Hasi fájdalom, hányinger, hányás, meteorismus, lágy széklet, hasmenés7.
	Nem gyakori	Enterocolitis, stomatitis, glossitis, pseudomembranosus colitis8 (a legtöbb esetben Clostridioides difficile okozza)
	Nem ismert	Fekete szőrös nyelv
	A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
	Nagyon gyakori	Pruritus, bőrkiütés, exanthema, viszketés3
	Gyakori	Morbilliform kiütések4, exanthema és enanthema az oralis régióban5
	Nem gyakori	Angioneurotikus ödéma, allergiás vasculitis, exfoliatív dermatitis, exudatív erythema multiforme, csalánkiütés, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis
	Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
	Nem gyakori	Transzaminázszint-emelkedés.
	A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
	Nem ismert	Arthralgia
	Vese- és húgyúti betegségek és tünetek
	Nem gyakori	Crystalluria nagy dózisok intravénás alkalmazásakor, akut interstitialis nephritis
	Nagyon ritka	Crystalluriával járó akut veseelégtelenség
	Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
	Gyakori	Duzzanat és fájdalom, lokalizált phlebitis
	Nem gyakori	Gyógyszerláz
	Nem ismert	Láz
	1 Lásd 4.4 pont. 2 Lásd 4.3 és 4.4 pont. 3 Az azonnali típusú, csalánkiütéssel járó reakció általában valódi penicillin-allergiára utal, és szükségessé teszi a kezelés megszakítását és megfelelő orvosi intézkedések megtételét. A béta-laktám antibiotikumok jövőbeni alkalmazásával kapcsolatban orvosi tanácsot kell kérni. 4 A tipikus, kanyarószerű kiütés a kezelés megkezdése után több (5–11) nappal jelentkezik. 5 Az exanthema előfordulási gyakorisága magasabb a fertőző mononucleosisban vagy lymphoid leukaemiában szenvedő betegeknél. 6 Az allergiás reakciók nagyobb valószínűséggel fordulnak elő allergiára hajlamos betegeknél. 7 Ezek a nemkívánatos hatások általában enyhék, és gyakran megszűnnek a kezelés alatt vagy a kezelés abbahagyása után. 8 Ha pseudomembranosus colitis vagy súlyos túlérzékenységi reakciók jelei mutatkoznak, a kezelést abba kell hagyni, és orvosi kezelést kell biztosítani (lásd 4.4 pont). 9 Ha központi idegrendszeri izgalom, myoclonus vagy görcsrohamok lépnek fel, az ampicillin-kezelést abba kell hagyni, és megfelelő kezelést kell alkalmazni.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

A penicillin-kezelés során anaemiáról, thrombocytopeniáról, thrombocytopeniás purpuráról, eosinophiliáról, leukopeniáról és agranulocytosisról számoltak be. Ezek a reakciók a kezelés abbahagyása után általában reverzibilisek, és szenzitizációs jelenségnek tekintik őket.

A glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT) szérumkoncentrációjának közepes mértékű emelkedését figyelték meg, különösen csecsemőknél; ezeknek a megfigyeléseknek a jelentősége azonban nem ismert. A GOT-szint enyhe, átmeneti emelkedését figyelték meg azoknál a betegeknél, akik a szokásosnál nagyobb (kétszeres-négyszeres) dózisban és gyakrabban kaptak intramuscularis injekcióban ampicillint.

Az adatok azt mutatják, hogy a GOT felszabadul az ampicillin-nátrium intramuscularis injekciója beadásának helyén, így ennek az enzimnek a megnövekedett mennyisége a vérben nem feltétlenül a májkárosodás jele.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Nagyobb mennyiségű ampicillin alkalmazását követően jellemző mérgezési jeleket eddig nem figyeltek meg. A hosszú távú terápiát sem hozták összefüggésbe specifikus toxikus mellékhatásokkal. A toxikus reakciók közé tartozik a hányinger, hányás, hasmenés, elektrolitzavarok, tudatzavar, kóma, hemolitikus reakciók és az acidosis.

Nagyobb mennyiségű ampicillin egyszeri alkalmazása nem akutan mérgező (toxikus). Nagyon nagy dózisok alkalmazása oliguriás veseelégtelenséghez vezethet, és hatással lehet az idegsejtekre, például központi idegrendszeri izgalom, izomműködési zavarok és görcsrohamok formájában. Ezeknek a nemkívánatos hatásoknak a kockázata fokozott a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Egyedi esetekben azonban ezeket a hatásokat csak intravénás alkalmazás után figyelték meg.

Kezelés

Túladagolás esetén a kezelést abba kell hagyni.

Túladagolás esetén nincs specifikus antidotum. A kezelés tüneti intézkedésekből áll, különös tekintettel a víz-elektrolit egyensúly fenntartására.

Az ampicillin hemodialízissel eltávolítható a szervezetből, de peritoneális dialízissel nem.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport:

Szisztémás antibakteriális szerek, széles spektrumú penicillinek

ATC kód: J01CA01

Hatásmechanizmus

Az ampicillin hatásmechanizmusa a baktériális sejtfal szintézisének gátlásán alapul (a növekedési fázisban) a penicillin-kötő fehérjék (PBP-k), például a transzpeptidázok blokkolásával. Ez baktericid hatást eredményez.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés

A hatásosság főként attól függ, hogy az ampicillin szintje mennyi ideig marad a mikroorganizmus minimális gátló koncentrációja (MIC) felett.

Rezisztencia-mechanizmusok

Az ampicillinnel szembeni rezisztenciát a következő mechanizmusok okozhatják:

• béta-laktamázok általi inaktiválás: az ampicillin béta-laktamáz-stabilitása alacsony, ezért nem aktív a béta-laktamáz-termelő baktériumokkal szemben. Egyes baktériumfajok szinte minden törzse béta-laktamázt termel. Ezek a fajok ezért eredendően rezisztensek az ampicillinre (pl. Enterobacter cloacae, Klebsiella pneumoniae);

• a PBP-k csökkent affinitása az ampicillin iránt: a Streptococcus pneumoniae és más Streptococcusok szerzett rezisztenciáját a meglévő PBP-k mutáció eredményeként történő módosulása okozza. A meticillin- (oxacillin-) rezisztens Staphylococcusok azonban egy további, az ampicillin iránt csökkent affinitású PBP képződése miatt rezisztensek;

• az ampicillin elégtelen penetrációja a Gram-negatív baktériumok külső sejtfalán keresztül a PBP-k nem megfelelő gátlásához vezethet;

• az ampicillin aktívan extrudálható a sejtből efflux pumpákkal.

Az ampicillinnél teljes keresztrezisztencia áll fenn amoxicillinnel, és részleges keresztrezisztencia más penicillinekkel és cefalosporinokkal.

Határértékek

Meghatározások – S: érzékeny, standard expozíció; I: érzékeny, megnövelt expozíció; R: rezisztens

Az ampicillin-érzékenység vizsgálata a szokásos hígítási sorozattal történik. Az érzékeny és a rezisztens mikroorganizmusokra vonatkozóan meghatározott minimális gátló koncentrációk a következők:

EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) határértékek (v. 12.0)

Mikroorganizmus	S	R
Enterobacterales 1	≤ 8 mg/l	> 8 mg/l
Staphylococcus spp. 2	--- 2	--- 2
Enterococcus spp. 3	≤ 4 mg/l 4	> 8 mg/l 4
Streptococcus A, B, C, G csoport5	--- 5	--- 5
Streptococcus pneumoniae (meningitistől eltérő indikációk)	≤ 0,5 mg/l	> 1 mg/l
Streptococcus pneumoniae (meningitis)	≤ 0,5 mg/l	> 0,5 mg/l
Streptococcus viridans csoport	≤ 0,5 mg/l	> 2 mg/l
Haemophilus influenzae (meningitistől eltérő indikációk) 6	≤ 1 mg/l	> 1 mg/l
Neisseria gonorrhoeae 7	--- 7	--- 7
Moraxella catarrhalis8	--- 8	--- 8
Neisseria meningitidis (meningitistől eltérő indikációk) 9	≤ 0,125 mg/l	> 1 mg/l
Listeria monocytogenes (iv.)	≤ 1 mg/l	> 1 mg/l
PK-PD (nem fajspecifikus) határértékek	≤ 2 mg/l	> 8 mg/l

¹ Az aminopenicillinek Enterobacterales fajokra vonatkozó határértékei az intravénás alkalmazáson alapulnak. Az egyéb fertőzésekre vonatkozó határértékek felülvizsgálata folyamatban van.

² A legtöbb S. aureus törzs penicillináz-termelő, némelyikük meticillin-rezisztens. Bármelyik mechanizmus rezisztenssé teszi a Staphylococcusokat a benzilpenicillinnel, fenoximetilpenicillinel, ampicillinnel, amoxicillinnel, piperacillinnel és tikarcillinnel szemben. A benzilpenicillinre vagy cefoxitinre rezisztensnek bizonyuló izolátumok jelenthetőek valamennyi penicillinnel szemben rezisztensként. A benzilpenicillinre rezisztensnek, de cefoxitinra érzékenynek bizonyuló izolátumok érzékenyek a β-laktám/β-laktamáz-inhibitor kombinációkra, az izoxazolilpenicillinekre (oxacillin, kloxacillin, dikloxacillin és flukloxacillin), valamint a nafcillinre. A cefoxitinre rezisztensnek bizonyuló izolátumok valamennyi penicillinnel szemben rezisztensek.

³ Az aminopenicillinek Enterococcus fajokra vonatkozó határértékei az intravénás alkalmazáson alapulnak.

⁴ Az ampicillinre, amoxicillinre és piperacillinre (béta-laktamáz-inhibitorral és anélkül) való érzékenységre az ampicillin-érzékenység alapján lehet következtetni. Az ampicillinel szembeni rezisztencia nem gyakori E. faecalis esetén (megerősítése MIC-értékkel szükséges), de gyakori E. faecium esetén.

⁵ A Streptococcus A, B, C és G csoport penicillinekre való érzékenységére a benzilpenicillin-érzékenység alapján lehet következtetni (meningitistől eltérő indikációk esetén), kivéve a fenoximetilpenicillinekre és az izoxazolilpenicillinekre való érzékenységre a Streptococcus B csoport esetében.

⁶ A béta-laktamáz-pozitív izolátumok jelenthetőek ampicillinnel, amoxicillinnel és piperacillinnel szemben (inibitor nélkül) rezisztensként. A béta-laktamáz kimutatása kromogén cefalosporin alapú vizsgálatokkal lehetséges.

⁷ A béta-laktamáz vizsgálatát minden esetben el kell végezni (kromogén cefalosporin alapú vizsgálatokkal). A béta-laktamáz-pozitív izolátumok ampicillinnel és amoxicillinnel szemben rezisztensként jelentendőek. A béta-laktamáz-negatív izolátumok esetében meg kell határozni a benzilpenicillin MIC értékét. Az ampicillinre és amoxicillinre való érzékenységre a benzilpenicillin MIC értékéből kell következteni (a benzilpenicillin-érzékenység nem jelentendő).

⁸ A legtöbb M. catarrhalis törzs béta-laktamázt termel, bár a béta-laktamáz termelése lassú, és in vitro tesztekkel gyenge eredményeket adhat. A béta-laktamáz-termelő törzsek inhibitor nélküli penicillinekkel és aminopenicillinekkel szemben rezisztensként jelentendőek.

⁹ Valamennyi határérték az intravénás alkalmazásra vonatkozik.

A szerzett rezisztencia előfordulási gyakorisága Németországban

A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetében földrajzilag és időben változhat. Ezért kívánatos a rezisztenciára vonatkozó helyi információk megszerzése, különösen a súlyos fertőzések megfelelő kezelése érdekében. Ha a helyi rezisztenciahelyzet miatt az ampicillin hatékonysága kérdéses, szakértők terápiás tanácsát kell kérni. Súlyos fertőzések vagy különösen a kezelés sikertelensége esetén mikrobiológiai diagnózist kell felállítani a kórokozó és annak ampicillinnel szembeni érzékenysége igazolásával.

A szerzett rezisztencia németországi prevalenciája az elmúlt 5 év országos rezisztenciamonitorozási projektjeiből és vizsgálataiból származó (2022. áprilisi állás szerinti) adatokon alapul:

ÁLTALÁBAN ÉRZÉKENY FAJOK

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecalis Listeria monocytogenes ° Staphylococcus aureus (penicillin-érzékeny) Streptococcus pneumoniae (beleértve a penicillinre mérsékelten érzékeny törzseket) Streptococcus agalactiae Streptococcus pyogenes Streptococcus viridans csoport ^ ° Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Helicobacter pylori ° Anaerob mikroorganizmusok Fusobacterium nucleatum °

FAJOK, MELYEKNÉL A SZERZETT REZISZTENCIA PROBLÉMÁT JELENTHET

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Enterococcus faecium + Staphylococcus aureus+ Staphylococcus epidermidis+ Staphylococcus haemolyticus+ Staphylococcus hominis + Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Campylobacter coli + Campylobacter jejuni + Escherichia coli + Haemophilus influenzae Moraxella catarrhalis+ Neisseria gonorrhoeae Neisseria meningitidis Proteus mirabilis Salmonella enterica Shigella spp. + Anaerob mikroorganizmusok Prevotella spp.

EREDENDŐEN REZISZTENS MIKROORGANIZMUSOK

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok Staphylococcus aureus (penicillin-rezisztens) Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok Acinetobacter spp. Citrobacter freundii Citrobacter koseri Enterobacter cloacae Klebsiella spp. Legionella pneumophila Morganella morganii Proteus vulgaris Pseudomonas aeruginosa Serratia marcescens Stenotrophomonas maltophilia Yersinia enterocolitica Anaerob mikroorganizmusok Bacteroides spp. Egyéb mikroorganizmusok Chlamydia spp. Mycoplasma spp.

° A táblázat közzétételekor nem álltak rendelkezésre aktuális adatok. Az érzékenység az elsődleges szakirodalomban, a standard szakkiadványokban és a terápiás ajánlásokban feltételezésen alapul.

⁺ A rezisztencia aránya legalább egy régióban 50% felett van.

^ A Streptococcus fajok egy heterogén csoportjának gyűjtőneve. A rezisztencia aránya az érintett Streptococcus fajtól függően változhat.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Eloszlás

Az ampicillin nagymértékben eloszlik a szövetekben, átjut a placentabarrieren és bejut az anyatejbe. A plazma ampicillin-koncentrációjának mindössze 5%-a jut be a cerebrospinalis folyadékba (CSF), ép agyhártya esetén. Gyulladt agyhártya esetén a cerebrospinalis folyadék ampicillin-koncentrációja a plazma ampicillin-koncentrációjának 50%-ára emelkedhet.

A szérumfehérje-kötődés 17–20%. A látszólagos eloszlási térfogat körülbelül 15 liter.

Az aktív forma magasabb koncentrációja figyelhető meg az epében, mint a szérumban.

Szérumszint

1000 mg ampicillin per os alkalmazása után a körülbelül 5 mg/l-es plazma-csúcskoncentráció 90–120 perc elteltével érhető el. Intramuscularis injekció után a plazma csúcskoncentrációja 30–60 perc múlva érhető el.

Biotranszformáció

Az ampicillin részben mikrobiológiailag inaktív penicilloátokká metabolizálódik.

Elimináció

Az ampicillin változatlan formában ürül ki főként a vesén keresztül, de epével és széklettel is. Per os történő alkalmazás után a dózis körülbelül 40%-a változatlan formában jelenik meg a vizeletben. Parenterális alkalmazást követően a beadott dózis körülbelül 73 ± 10%-a ürül változatlan formában a vizelettel az alkalmazást követő 12 órában. A dózis legfeljebb 10%-a ürül ki biotranszformációs termékek formájában. Az eliminációs felezési idő körülbelül 50–60 perc. Oliguriában a felezési idő 8–20 órára meghosszabbodhat. A felezési idő újszülötteknél is meghosszabbodik (2–4 óra). Az ampicillin renális clearance-e körülbelül 194 ml/perc intravénás beadás után.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – ismételt adagolású dózistoxicitási és genotoxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Intravénás alkalmazást követően nem figyeltek meg teratogén potenciált vagy prenatális hatást patkányoknál és nyulaknál. Patkányoknál és kutyáknál 13 hétig tartó ismételt adagolás (2 mg/ttkg/nap) után nem találtak szövettani hatást a petefészekre; azonban a spermatogenezis reverzibilis károsodását figyelték meg kutyáknál 200 mg/nap dózis mellett. Állatkísérletek során az embereknél alkalmazottnál nagyobb dózisokban az ampicillinnek nem volt káros hatása a termékenységre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Segédanyagokat nem tartalmaz.

6.2 Inkompatibilitások

Az elkészített oldatokat nem szabad olyan anyagokkal keverni, amelyek kompatibilitási ellenőrzése nem történt meg.

Az ampicillin-oldatokat nem szabad aminoglikozidokkal, metronidazollal vagy injekcióban alkalmazható tetraciklin-származékokkal, például oxitetraciklinnel, rolitetraciklinnel és doxiciklinnel keverni. Az inkompatibilitás látható jelei a csapadékképződés, homályosodás és elszíneződés.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

36 hónap

Az injekciós oldatot feloldás után azonnal fel kell használni. Az elkészített oldat halványsárgás színű lehet. Infúzióval történő beadáshoz az elkészített oldatot azonnal tovább kell hígítani az infúziós zsákhoz való hozzáadással.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

A gyógyszer feloldás/hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Ampicillin Eberth 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

532 mg steril por 20 ml-es, Ph.Eur. III-as típusú, átlátszó, színtelen injekciós üvegben, klórbutil gumidugóval és lepattintható védőlappal ellátott alumínium kupakkal lezárva, dobozban.

Ampicillin Eberth 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

1063 mg steril por 20 ml-es, Ph.Eur. III-as típusú, átlátszó, színtelen injekciós üvegben, klórbutil gumidugóval és lepattintható védőlappal ellátott alumínium kupakkal lezárva, dobozban.

1 db, 10 db, 50 db vagy 100 db injekciós üveget tartalmazó kiszerelés.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A végső oldat ozmolaritása a felhasznált Ampicillin Eberth mennyiségétől és a hígításhoz használt oldószertől függ. Az Ampicillin Eberth beadandó mennyiségétől függően injekcióhoz való víz vagy nátrium-klorid-oldat javasolt a hígításhoz (lásd az alábbi táblázatot).

Az oldat típusa	Útmutató a feloldáshoz
Intramuscularis injekciós oldat	500 mg-ot 2 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. 1 g-ot 4 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani.
Intravénás injekciós oldat	500 mg-ot 5 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. 1 g-ot 10 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani.

Intramuscularis injekció

Az injekciós oldat elkészítéséhez egy injekciós üveg tartalmát injekcióhoz való vízben kell feloldani (lásd a fenti táblázatot). Alaposan fel kell rázni, amíg az oldat tiszta nem lesz.

Feloldás után az oldatot azonnal fel kell használni, a megmaradt oldatot meg kell semmisíteni.

Az oldatot mély intramuscularis injekcióként kell beadni.

Intravénás injekció

Az injekciós oldat elkészítéséhez egy injekciós üveg tartalmát injekcióhoz való vízben kell feloldani (lásd a fenti táblázatot). Alaposan fel kell rázni, amíg az oldat tiszta nem lesz.

Intravénás infúzió

A készítményt először az „Intravénás injekció” című pontban leírtak szerint kell feloldani, a 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval való hígítás előtt.

A hígított oldat koncentrációja nem haladhatja meg a 30 mg/ml-t. Az oldatos infúzió elkészítése és az infúzió vége között eltelt időtartam ideális esetben nem haladhatja meg a 45 percet.

Az oldatot mindig közvetlenül a felhasználás előtt kell elkészíteni, és ellenőrizni kell annak tisztaságát. Kizárólag tiszta oldat használható fel injekciós vagy infúziós célra. Ne használja fel az oldatot, ha zavarosság vagy csapadékképződés láthatók benne!

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Dr. Friedrich Eberth Arzneimittel GmbH

Am Bahnhof 2

92289 Ursensollen

Németország

Tel.: +49 9628 92 37 67-0

Fax: +49 9628 92 37 67-99

info@eberth.de

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Ampicillin Eberth 500 mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-24307/01 10× injekciós üvegben

OGYI-T-24307/02 50× injekciós üvegben

Ampicillin Eberth 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-24307/03 10× injekciós üvegben

OGYI-T-24307/04 50× injekciós üvegben

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. november 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. november 14.