ANDANTE 10 mg kemény kapszula betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Andante 5 mg kemény kapszula

Andante 10 mg kemény kapszula

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Andante 5 mg kemény kapszula

5 mg zaleplont tartalmaz kemény kapszulánként.

Andante 10 mg kemény kapszula

10 mg zaleplont tartalmaz kemény kapszulánként.

Ismert hatású segédanyag:

Andante 5 mg kemény kapszula: 66,85 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz kemény kapszulánként.

Andante 10 mg kemény kapszula: 133,7 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz kemény kapszulánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Kemény kapszula.

Andante 5 mg kemény kapszula

Átlátszatlan, türkizkék felső részű, és átlátszatlan, halványkék alsó részű kapszula. A kapszulában világoskék porkeverék van, amely sötétkék pigmentrészecskéket is tartalmazhat.

Andante 10 mg kemény kapszula

Átlátszatlan, türkizkék felső részű, és átlátszatlan, kék alsó részű kapszula. A kapszulában világoskék porkeverék van, amely sötétkék pigmentrészecskéket is tartalmazhat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Andante olyan álmatlanságban szenvedő betegek kezelésére alkalmas, akiknek elalvási nehézségei vannak. Alkalmazása csak akkor indokolt, ha az alvászavar súlyos, a beteget képtelenné teszi napi tevékenységei elvégzésére, illetve extrém kimerültséget okoz.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Az ajánlott adag felnőtteknek 10 mg.

A kezelés időtartama a lehető legrövidebb legyen, legfeljebb 2 hét.

Az Andante teljes napi adagja nem haladhatja meg a 10 mg-ot. A betegeket tájékoztatni kell, hogy egy éjszaka alatt nem szabad egy második adagot is bevenniük.

Idősek

Idős betegek érzékenyen reagálhatnak az altatókra, ezért esetükben az Andante ajánlott adagja 5 mg.

Gyermekek és serdülők

Az Andante alkalmazása gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Májkárosodás

Az enyhe vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedőket a csökkent clearance miatt 5 mg Andantéval kell kezelni. Az Andante ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, lásd a 4.3 pontot.

Vesekárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő páciensek esetében nincs szükség dóziskorrekcióra, mivel a zaleplon farmakokinetikája nem változik meg ezekben a betegekben. Az Andante ellenjavallt súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, lásd a 4.3 pontot).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Az Andantét közvetlenül lefekvés előtt, vagy azt követően kell bevenni, ha a beteg úgy érzi, hogy nem tud elaludni. Minthogy az étkezést követő bevétel a maximális plazma-koncentráció kialakulását kb. 2 órával késlelteti, ezért az Andante szedésekor, illetve röviddel előtte már nem ajánlatos enni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• súlyos májkárosodás;

• súlyos vesekárosodás;

• alvási apnoe szindróma;

• myasthenia gravis;

• súlyos légzési elégtelenség;

• gyermekek és serdülők (18 éven aluli életkor).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Nyugtató-altató szereket szedő betegek esetében jelentettek olyan komplex viselkedéseket, mint amilyen az alvás közbeni vezetés (pl. nem teljesen éber állapotban való vezetés a nyugtató-altató szerek bevitele után, az esetre vonatkozó amnéziával társulva).

Ezek az esetek ugyanúgy előfordulhatnak azoknál, akik korábban nem szedtek nyugtató-altató szereket, mint az azokat használók körében. Bár az alvás közbeni vezetés-szerű viselkedések előfordulhatnak a nyugtató-altató szerek terápiás dózisának kizárólagos szedése mellett is, de az alkohol és más központi idegrendszer depresszánsok (CNS) nyugtató-altató szerekkel való együttes használata és a maximális ajánlott dózis túllépése is növeli az ilyen esetek kockázatát.

A betegre és a közösségre való veszély miatt a zaleplon szedésének megszakítása ajánlott azoknál a pácienseknél, akik alvás közbeni vezetés epizódjáról számolnak be. Más komplex viselkedéseket (pl. főzést, evést, telefonálást, illetve közösülést) is jelentettek olyan betegekkel kapcsolatban, akik a nyugtató-altató szerek bevétele után nem teljesen éber állapotba kerültek. Az alvás közbeni vezetéshez hasonlóan a betegek általában nem emlékeznek ezekre az eseményekre.

Súlyos anafilaxiás/anafilaktoid reakciókat jelentettek nyugtató-altató szerek – köztük a zaleplon - használata során. A nyelvet, a gégefedőt és a gégét érintő angioödémás eseteket jelentettek az első, vagy a későbbi nyugtató-altató szer adagjának bevételét követően a zaleplonnál is. Néhány nyugtató-altató szert szedő betegnél még további tünetek is jelentkeztek, mint a nehézlégzés, torok elzáródás, hányinger vagy hányás. Többeknek sürgősségi osztályon való orvosi ellátásra is szükségük volt. Amennyiben az angioödéma a nyelvet, gégét vagy gégefedőt érinti, a légutak elzáródhatnak és ez akár halálos is lehet. Azoknál a betegeknél, akik a zaleplonos kezelést követően angioödémát kaptak a hatóanyaggal való ismételt találkozást el kell kerülni!

Az insomnia rejtett fizikai vagy pszichiátriai betegségek megnyilvánulása lehet. A rövid idejű zaleplon kezelést követően is makacsul kitartó vagy romló álmatlanság a beteg ismételt kivizsgálását indikálhatja.

Alternatív terápia bevezetése is szóba jöhet, ha a beteg korahajnali ébredésekről számol be a zaleplon rövid felezési ideje miatt. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy egy éjszaka csupán egy tablettát vehetnek be.

Az Andante egyidejű adása egyéb, a CYP3A4 enzim hatását közismerten befolyásoló gyógyszerekkel várhatóan megváltoztatja a zaleplon plazmakoncentrációját (lásd 4.5 pont).

Alkohollal egyidejűleg történő alkalmazása nem javasolt. A készítmény szedatív hatása alkohollal kombinálva fokozódhat, ami az alkalmazást követő napon is befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.7 pont).

Opioidokkal való együttadás kockázata

A zaleplon és opioidok együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt a nyugtató hatású gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy ezekkel rokon gyógyszerek, mint például az Andante, opioidokkal történő egyidejű felírását olyan betegeknek kell fenntartani, akiknél alternatív kezelési módok nem lehetségesek. Ha az Andante és opioidok együttes felírása mellett döntenek, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell, a lehető legrövidebb ideig alkalmazni (lásd az általános alkalmazás ajánlásait is a 4.2 pontban).

A betegeknél fokozottan ügyelni kell a légzésdepresszió és a szedáció jeleire és tüneteire. Ilyen esetben erősen ajánlott tájékoztatni a betegeket és gondozóikat (ha vannak), hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont)

Hozzászokás

A rövid hatású benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű anyagok altatási hatásfokának csökkenése néhány hetes, ismételt használat során előfordulhat.

Függőség

Benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű hatóanyagok használata fizikai és pszichés függőséghez vezethet. A kezelés időtartamával és a dózis nagyságával arányosan nő a függőség kialakulásának veszélye és nagyobb azoknál a betegeknél is, akiknek a kórtörténetében már előfordult az alkohollal vagy gyógyszerekkel való visszaélés. A már kialakult fizikai függőség esetén a kezelés hirtelen leállítását elvonási tünetek fogják kísérni, így fejfájás, izomfájdalom, nagyfokú szorongás, feszültség, álmatlanság, zavartság és ingerlékenység léphet föl. Súlyos esetekben a következő tünetek fordulhatnak elő: a valóságtól való elszakadás, a deperszonalizáció, hyperacusis, végtagzsibbadás és –bizsergés, fény-, zaj- és fizikális kontaktusra való túlérzékenység, hallucinációk vagy epilepsziás görcsök. A piacra kerülés után is jelentettek függőségi eseteket zaleplonnal kapcsolatosan, túlnyomó részben más pszichoaktív hatóanyagokkal kombinációban.

Visszatérő insomnia és szorongás

A kezelés abbahagyásakor előforduló átmeneti szindróma, amikor a benzodiazepinnel és benzodiazepin-szerű hatóanyaggal való kezelés megkezdését indikáló tünetek súlyosabb formában ismét megjelennek. Ehhez járulhatnak még más reakciók is, köztük a hangulatváltozás, szorongás, alvási zavarok vagy álmatlanság.

Javasolt az adagot fokozatosan csökkenteni, mert a kezelés hirtelen abbahagyása után a megvonási tünetek/rebound jelenség kockázata magasabb.

A kezelés időtartama

A kezelés a lehető legrövidebb ideig tartson (lásd 4.2 pont), de a 2 hetet semmiképpen ne haladja meg. A beteg újbóli klinikai kivizsgálása nélkül nem lehet meghosszabbítani a kezelés időtartamát.

A kúra megkezdésekor a beteget fel kell világosítani a kezelés rövid időtartamáról. Fontos, hogy a beteg tudomására hozzák az esetlegesen visszatérő tünetek lehetőségét, így a minimálisra csökkenthető a beteg szorongása, amikor a gyógyszerszedés megszakításakor esetleg ilyen tünetek jelentkeznek.

Memória- és pszichomotoros funkciók elégtelensége

A benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű vegyületek anterográd amnéziát és a pszichomotoros funkciók zavarát okozhatják. Leggyakrabban a gyógyszer bevétele utáni néhány óra elteltével jelentkeznek e jelenségek. A kockázat csökkentése érdekében a beteg a zaleplon bevételét követő legalább 4 órában ne végezzen olyan tevékenységet, amely pszichomotoros koordinációt igényel (lásd 4.7 pont).

Pszichiátriai és „paradox" reakciók

Ismert, hogy benzodiazepin, illetve benzodiazepin-szerű hatóanyagok szedése során nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, csökkent önkontroll, agresszivitás, abnormális gondolkodás, téveszmék, dührohamok, rémálmok, deperszonalizáció, hallucinációk, pszichózis, magatartászavarok, a jellem kifordulása és egyéb magatartásbeli anomáliák léphetnek fel. Ezek lehetnek hatóanyag-indukáltak, spontán eredetűek vagy akár rejtett pszichiátriai vagy fizikai rendellenesség következményei is. A fent említett reakciók gyakrabban tapasztalhatóak idős korban. Amennyiben ezek előfordulnak, ennek a gyógyszernek a szedését be kell fejezni. Bármely újonnan jelentkező viselkedési megnyilvánulás vagy tünet azonnali és alapos kivizsgálást igényel.

Különleges betegcsoportok

Alkohol- és gyógyszerfüggőség

A benzodiazepin és benzodiazepin-szerű vegyületek csak rendkívüli óvatossággal alkalmazhatók azon betegek esetében, akiknek anamnézisében alkohol- vagy gyógyszerfüggőség szerepel.

Májkárosodás

A benzodiazepin és benzodiazepin-szerű vegyületek alkalmazása nem ajánlott súlyos májelégtelenségben, mivel encephalopathiát okozhatnak (lásd 4.2 pont). Enyhe vagy középsúlyos májkárosodásban a zaleplon biohasznosulása a clearance csökkenése miatt megnő, ezért ezeknek a betegeknek az adagok módosítása szükséges.

Vesekárosodás

A megfelelő vizsgálatok hiánya miatt a súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek számára a zaleplonos kezelés ellenjavallt.

Enyhe és középsúlyos vesekárosodásben szenvedő betegek esetében a zaleplon farmakokinetikai profilja nem különbözik szignifikáns módon az egészségesekétől, ezért számukra nem szükséges az adagolást megváltoztatni.

Légzési elégtelenség

Krónikus légzési elégtelenség esetén nyugtató hatású gyógyszer csak fokozott körültekintéssel adható.

Pszichózis

A benzodiazepin és a benzodiazepin-szerű vegyületek nem javasoltak a pszichózis elsődleges kezelésére.

Depresszió

A benzodiazepin és benzodiazepin-szerű vegyületek önmagukban nem használhatóak a depresszió, illetve a depresszióval társuló szorongás kezelésére (ilyen betegekben öngyilkosságot provokálhat a kezelésnek ez a formája). Általános szabály, hogy depressziós betegek esetében a szándékos túladagolás kockázata miatt a felírt gyógyszerek, így a zaleplon mennyisége is a lehető legkisebb legyen.

Segédanyagok

Az Andante 5 mg kemény kapszula 66,85 mg laktóz-monohidrátot és 0,55 mg nátrium-lauril-szulfátot tartalmaz.

Az Andante 10 mg kemény kapszula 133,70 mg laktóz-monohidrátot és 1,10 mg nátrium-lauril-szulfátot tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kemény kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Alkohollal egyidejűleg történő alkalmazása nem javasolt. A készítmény szedatív hatása alkohollal kombinálva fokozódhat, ami az alkalmazást követő napon is befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A zaleplon egyéb központi idegrendszerre ható gyógyszerekkel való együttes alkalmazásakor körültekintéssel kell eljárni. A központi idegrendszerre gyakorolt szedatív hatás kifejezettebben jelentkezhet antipszichotikumokkal (neuroleptikumok), egyéb hypnotikumokkal, szorongásgátlókkal/ szedativumokkal, antidepresszánsokkal, antiepileptikumokkal, anesztetikumokkal, valamint szedatív hatású antihisztaminokkal való együttes alkalmazás esetén.

A nyugtató hatású gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy ezekkel rokon gyógyszerek, mint például zaleplon, opioidokkal történő egyidejű alkalmazása fokozza a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív CNS depresszáns hatás miatt. Ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor a gyógyszer dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Az egyszeri 10 mg-os dózisú zaleplon napi szinten való együttes használata venlafaxinnal (elnyújtott hatásidejű, 75 mg-os, vagy 150 mg-os) nem befolyásolta a memóriát (azonnali és késleltetett szófelidézés), illetve a pszichomotoros képességeket (szám-jel megfeleltetési teszt). Ráadásul farmakokinetikai kölcsönhatás sem volt a zaleplon és a venlafaxin (elnyújtott hatásidejű) között.

Opioidokkal való párhuzamos használatkor az előbbiek euforizáló hatása fokozottabban érvényesülhet, ami a függőség kialakulásának kockázatát növeli.

A difenhidraminról leírták, hogy patkányok májában az aldehid-oxidáz gyenge inhibitora, de gátló hatása humán májban nem ismert. A zaleplon és a difenhidramin 10 illetve 50 mg egyszeri dózisban történő, egyidejű adását követően, a zaleplon és difenhidramin között nincs farmakokinetikai kölcsönhatás. Azonban, mivel mindkét gyógyszernek CNS hatása van, additív farmakodinámiás hatás lehetséges.

A cimetidin, mint számos májenzim nem specifikus, közepes erősségű inhibitora - így az aldehid-oxidázé, valamint a CYP3A4-é is –a zaleplon plazmakoncentrációjának 85%-os emelkedését idézi elő, mivel a zaleplon metabolizmusáért felelős elsődleges (aldehid-oxidáz), valamint másodlagos (CYP3A4) enzimet is gátolja. Ezért a cimetidin és a zaleplon egyidejű adásakor nagy körültekintéssel kell eljárni.

A zaleplon együttes alkalmazása az erős, szelektív CYP3A4 gátló eritromicin 800 mg-os egyszeri dózisával a zaleplon plazmakoncentrációjának 34%-os emelkedéséhez vezet. A zaleplon dózisának csökkentése rutinszerűen nem szükséges, de a beteg figyelmét az esetleges fokozott szedatív hatásra fel kell hívni.

Ezzel ellentétben a rifampicin, mint számos májenzim (köztük a CYP3A4-é) erős induktora, a zaleplon plazmakoncentrációját negyedére csökkenti. A zaleplon együttes adagolása CVP3A4 induktorokkal - például rifampicinnel, karbamazepinnel és fenobarbitállal -, csökkentheti a zaleplon hatékonyságát.

A digoxin és a warfarin két olyan alacsony terápiás indexű gyógyszer, amelyeknek a farmakodinámiás és farmakokinetikai profilját a zaleplon nem befolyásolta. Az ibuprofén - mint a vesén keresztüli kiválasztást befolyásoló gyógyszerek jó példája - sem mutat farmakokinetikai interakciót a zaleplonnal.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Bár az állatokon végzett kísérletek nem mutattak teratogén és embriotoxikus hatást, a rendelkezésre álló adatok nem elégségesek ahhoz, hogy megbecsülhessük a zaleplon terhesség és szoptatás alatti alkalmazásának biztonságosságát. A zaleplon használata a terhesség alatt nem ajánlott. Amennyiben reprodukciós korban lévő nőnek írják föl a gyógyszert, akkor figyelmeztetni kell, hogy amennyiben ténylegesen teherbe szeretne esni, vagy gyanítja, hogy terhes, azonnal forduljon orvosához a gyógyszerszedés megszakításával kapcsolatban.

Ha kényszerítő egészségügyi indok miatt a terhesség kései szakaszában kell alkalmazni a gyógyszert, vagy a vajúdás alatt nagy dózisú gyógyszert adagolnak, akkor az újszülöttnél a hatóanyag farmakológiai jellege miatt hypothermia, izom hypotonia és mérsékelt légzési depresszió jelentkezhet.

A terhesség későbbi szakaszában rendszeresen benzodiazepint, vagy benzodiazepin-szerű hatóanyagot tartalmazó gyógyszert szedő anyák gyermekeinél fizikai függőség alakulhat ki, és fennáll az esélye annak, hogy a születés utáni időszakban elvonási tüneteik alakuljanak ki.

Szoptatás

A zaleplon kiválasztódik az anyatejbe, ezért a szoptatás alatt nem szabad zaleplont szedni.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A zaleplon nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A szedáció, amnézia, az elégtelen koncentrálóképesség és az izomerő csökkenése negatívan befolyásolhatják az autóvezetéshez és egyéb gépek kezeléséhez szükséges képességeket, akár az alkalmazást követő napon is. Amennyiben elégtelen az alvási idő hossza, a nem kellően éber állapot valószínűsége megnőhet. Továbbá, a zaleplon alkalmazásával egyidejű alkoholfogyasztás és egyéb CNS-re ható szerek alkalmazása fokozza ennek kockázatát (lásd 4.5 pont). Szakképzettséget igénylő munkát végzők esetében fokozott óvatossággal kell eljárni.

A betegeket figyelmeztetni kell, hogy addig ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket, amíg meg nem győződtek róla, hogy a munkaképességüket már nem befolyásolja.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakrabban jelentett gyógyszer-mellékhatások az amnézia, paraesthesia, álmosság és dysmenorrhoea.

A mellékhatások gyakoriságát megegyezés szerint a következőképpen határozták meg:

nagyon gyakori (≥ 1/10)

gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)

nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)

ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000)

nagyon ritka (< 1/10 000)

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg)

A gyakorisági csoporton belül a mellékhatások súlyosság szerint csökkenő sorrendben vannak felsorolva.

Szervek, szervrendszerek (Gyakoriság)	Mellékhatások
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon ritka:	anafilaxia/anafilaktoid reakció
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nem gyakori:	anorexia
Pszichiátriai kórképek
Nem gyakori:	deperszonalizáció, hallucináció, depresszió, zavartság, apátia
Ismeretlen gyakoriságú:	alvajárás
Lásd még „Depresszió, Pszichiátriai és paradox reakciók”
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori:	amnézia, paraesthesia, aluszékonyság
Nem gyakori:	ataxia/ koordinációs zavar, szédülés, parosmia, beszédzavar (dysarthria, elmosódott beszéd), hypaesthesia
Lásd még „Amnézia” alatt
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Nem gyakori:	látási zavarok, kettőslátás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nem gyakori:	hyperacusis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori:	hányinger
Máj- és epebetegségek, ill. tünetek
Ismeretlen gyakoriságú:	hepatotoxicitás (általában transzamináz-szint emelkedés)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem gyakori:	fényérzékenységi reakció
Ismeretlen gyakoriságú:	angioödéma
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Gyakori:	dysmenorrhoea
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori:	asthenia, rossz közérzet

Amnézia

Anterograd amnézia az ajánlott terápiás dózis szedése mellett is előfordulhat, a kockázata azonban nagyobb adagok használata esetén megnő. Az amnéziát okozó hatás együtt járhat magatartási zavarokkal (lásd 4.4 pont).

Depresszió

Előfordul, hogy az előzetesen fennálló depresszió, a benzodiazepinnel vagy benzodiazepin-szerű gyógyszerekkel való kezelés ideje alatt válik felismerhetővé.

Pszichiátriai és „paradox" reakciók

Nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, csökkent önkontroll, agresszivitás, abnormális gondolkodás, téveszmék, dühkitörések, rémálmok, deperszonalizáció, hallucinációk, pszichózis, magatartászavarok, jellemből való kifordulás és egyéb nemkívánatos viselkedési zavarok, mint a benzodiazepin és benzodiazepin-szerű vegyületekkel történő kezelés mellékhatásai, felléphetnek. Az említett reakciók gyakrabban tapasztalhatóak idősek kezelésekor.

Függőség

A gyógyszer alkalmazása (még terápiás dózisban is) fizikai függőség kialakulásához vezethet: a terápia befejeztével elvonási, vagy ún. "visszatérő" tünetek jelentkezhetnek (lásd 4.4 pont). Pszichés függőség is jelentkezhet. Beszámoltak már a benzodiazepinekkel és benzodiazepin-szerű gyógyszerekkel kapcsolatban kialakult gyógyszerrel való visszaélésről is.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A zaleplon akut túladagolásának hatásával kapcsolatos klinikai megfigyelések száma alacsony, és a túladagolási szinteket még nem határozták meg.

Hasonlóan egyéb benzodiazepin és benzodiazepin-szerű vegyületekhez, a túladagolás nem feltétlenül okoz életveszélyes állapotot, hacsak a gyógyszert nem kombinálják egyéb, központi idegrendszeri depresszánsokkal (beleértve az alkoholt is).

Bármely gyógyszerrel történt túladagolás kezelésekor gondolni kell kombinált mérgezésre.

A túladagolás tünetei

A benzodiazepin és benzodiazepin-szerű vegyületek túladagolása általában a központi idegrendszer fokozatos depressziójával jár, ami az álmosságtól a kómáig terjedhet. Enyhébb mérgezésben álmosság, mentális zavartság és letargia jelentkezhet. Súlyosabb esetekben ataxiával, hypotoniával, hypotensioval, légzésdepresszióval, ritkábban kómával járhat a mérgezés, igen ritkán pedig halál is bekövetkezhet.

Kromaturiát (kék-zöld vizelet elszíneződést) is jelentettek már zaleplon túladagolásakor.

A túladagolás kezelése

Bármely gyógyszerrel történt túladagolás kezelésekor gondolni kell kombinált mérgezésre.

A zaleplon túladagolásának kezelése legfőképp tüneti. A légutak átjárhatóságának biztosítása és a légzés és a keringés támogatása általában elegendő. Enyhébb eseteknél, a beteg alvása közben a légzés- és keringési funkcióját ellenőrizni kell. Hánytatás nem javasolt. Súlyos esetekben, a beszedést követő rövid időn belül hasznos lehet az aktív szén adása, vagy a gyomormosás. Ezen felül, a keringési funkciók stabilizálására és szoros megfigyelésre is szükség lehet. A forszírozott dialízis, vagy a haemodialízis hatásossága a túladagolás kezelésében még nem eldöntött.

Az állatkísérletek szerint a flumazenil a zaleplon egyik antagonistája, és a zaleplon-túladagolás kezelésében mérlegelni kell a beadását. Azonban még nincsenek klinikai tapasztalatok a flumazenil ellenszerként való alkalmazását illetően a zaleplon túladagolásakor.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Psycholepticumok, Benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek; ATC kód: N05CF03

A zaleplon pirazolo-pirimidin típusú hipnotikum, ami szerkezetileg különbözik a benzodiazepinektől és más hipnotikumoktól. A zaleplon szelektíven kötődik az I. típusú benzodiazepin receptorokhoz.

A zaleplon farmakokinetikai profilja gyors felszívódást és kiürülést mutat (lásd 5.2 pont).

A szubtípus-szelektív receptor-kötő tulajdonsága, valamint az ehhez társuló I. típusú benzodiazepin receptorokra való nagyfokú szelektivitása és kis affinitása együtt felelős a zaleplon általános tulajdonságaiért.

A zaleplon hatásosságát bizonyították mind az alváslaboratóriumi kísérletekben, ahol poliszomnográfia (PSG) segítségével mérték az alvásidőt, mind járóbeteg vizsgálatokkal, ahol a betegek kérdőíveken értékelték alvásminőségüket. Ezekben a tanulmányokban olyan betegek szerepeltek, akiknél elsődleges (pszichofiziológiás) álmatlanságot diagnosztizáltak.

Az elalvásig eltelő látencia idő 10 mg zaleplon hatására csökkent a 65 év alatti járóbetegeknél. Ez a hatás akár 4 héten keresztül is tapasztalható volt. Idős betegek esetében az alvási látencia idő 5 mg zaleplon adására gyakran szignifikánsan lecsökkent, 10 mg zaleplon adásakor pedig a hatás még kifejezettebb volt, összehasonlítva a kéthetes placebokezeléssel. Az elalvásig eltelt idő ilyen fokú csökkenése szignifikáns különbséget mutatott a placebocsoporthoz képest. A kettő és négyhetes tanulmányok eredményei szerint farmakológiai tolerancia nem alakult ki a zaleplon egyik dózisának adagolásakor sem.

A zaleplon vizsgálatokban használt objektív PSG mérések szerint 10 mg zaleplon kimagaslóan jobb eredményeket mutatott a placebokezeléssel szemben, mind az alvási látencia idő csökkentése, mind pedig az alvási idő meghosszabbításának tekintetében (az éjszaka első felében). A zaleplon kísérleti körülmények között kimutathatóan nem változtatta meg az egyes alvási periódusok százalékos arányát.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A zaleplon per os adását követően gyorsan és szinte teljes mértékben felszívódik, csúcskoncentrációját kb. 1 óra alatt éri el. A per os bevitt dózisnak legalább 71%-a felszívódik. A zaleplon preszisztémás metabolizmusa következtében az abszolút biohasznosulás kb. 30%.

Eloszlás

A zaleplon zsíroldékony vegyület; megoszlási térfogata kb. 1,4 ± 0,3 l/ttkg intravénás beadást követően. Az in vitro plazmaprotein-kötődés kb. 60%-os, így a fehérjekötődés miatt a gyógyszerinterakció kockázata igen csekély.

Biotranszformáció

A zaleplon elsődleges metabolizációját az aldehid-oxidáz végzi, aminek során 5-oxo-zaleplon keletkezik. Ezen kívül a CYP3A4 is részt vesz a zaleplon lebontásában, a reakció dezetil-zaleplont eredményez, ami tovább metabolizálódik az aldehid-oxidáz révén 5-oxo-dezetil-zaleplonná. Az oxidatív anyagcseretermékek tovább metabolizálódnak glükuronsavas konjugáció révén. A viselkedést modellező állatkísérletekben és az in vitro aktivitás vizsgálatokban minden zaleplon metabolit inaktívnak bizonyult.

A zaleplon plazmakoncentrációja a dózis emelésével egyenes arányban nő. A napi adagot 30 mg-ig emelve kumulációt nem tapasztaltak. A zaleplon eliminációs felezési ideje kb. 1 óra.

Elimináció

A zaleplon inaktív metabolitok formájában választódik ki, főleg a vizelettel (71%) és a széklettel (17%). Az alkalmazott adag 57%-a 5-oxo-zaleplonként, illetve ennek glükuronsavas metabolitjaként jelenik meg a vizeletben, további 9%-a mint 5-oxo-dezetil-zaleplonként, illetve ennek glükuronsavas formájaként mutatható ki. A vizeletben előforduló további alakok kevésbé jelentős metabolitokból adódnak össze. A székletben megjelenő metabolitok legnagyobb része 5-oxo-zaleplon.

Különleges betegcsoportok

Májkárosodás

A zaleplon elsősorban a májban metabolizálódik és egy szignifikáns preszisztémás metabolizmuson megy keresztül. Ennek megfelelően a zaleplon orális clearance-ét 70 és 87%-kal csökkentve kompenzált és dekompenzált cirrhosisos betegekben szembeszökő átlagos C_max és AUC emelkedéshez (az eredeti érték négyszereséig, illetve hétszereséig nőttek ezek a kompenzált és dekompenzált betegeknél) vezetett az egészséges alanyokkal való összevetésben. Az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek csökkentett dózisú zaleplont kell adni, míg a súlyos májelégtelenséggel küzdőknek a zaleplon szedése nem ajánlott.

Vesekárosodás

Enyhe (40 - 89 ml/perc közötti kreatinin-clearance-ű) és középsúlyos (20 – 39 ml/perc) vesekárosodásban szenvedő, valamint dializált betegeknél vizsgálták az egyszeri dózisú zaleplon farmakokinetikáját. Az egészséges önkéntesek plazmakoncentráció-csúcsértékeit összehasonlítva a középsúlyos vesekárosodásban szenvedő és a dialízisre szoruló betegek hasonló értékeivel az utóbbiaké kb. 23%–kal alacsonyabbnak adódott. A zaleplonnak való kitettség foka mindegyik csoportban hasonló volt. Tehát az enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő páciensek esetében nincs dózismódosításra szükség. Súlyos vesebetegekben azonban mindezidáig nem végeztek megfelelő tanulmányokat a zaleplonnal kapcsolatban.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Ismételt dózisú toxicitási vizsgálat

Egyéb, a benzodiazepin-receptorokhoz kötődő anyagoknál megfigyelt hatásokkal összhangban, kutyáknál és patkányoknál csak a humán terápiás adag sokszorosának ismételt orális alkalmazása esetében volt megfigyelhető a máj és a mellékvese tömegének reverzibilis növekedése. Egy három hónapos vizsgálat során, ahol ilyen magas dózisokat alkalmaztak nemi érés előtt álló kutyáknál, mind a prosztata, mind pedig a herék tömegének szignifikáns csökkenését észlelték.

Reprodukciós toxicitás

Egy patkányokkal végzett fertilitási és reprodukciós képességi vizsgálatban, mind hímeknél, mind pedig nőstényeknél mortalitást és fertilitás-csökkenést figyeltek meg 100 mg/ttkg/nap (a mg/m² alapján javasolt maximális 20 mg humán adag 49-szeresével egyenértékű) orális zaleplon adagolás mellett. Az utánkövetéses vizsgálatok azt jelezték, hogy a fertilitás egy, a nőstényekre gyakorolt hatás miatt károsodott.

Egy vemhes patkányokkal és nyulakkal, 100 illetve 50 mg/ttkg/nap [a mg/m² alapján javasolt maximális humán adag, 49-szeresével (patkányoknál) illetve 48-szorosával (nyulaknál) egyenértékű] orális zaleplon adagolás mellett végzett embryofoetalis fejlődési vizsgálatban nem észleltek teratogenitást. Patkányoknál, az anyára nézve toxikus, 100 mg/ttkg/nap adag esetében a pre- és postnatalis növekedés csökkent mértékű volt. Patkányoknál, az utódok növekedését még nem befolyásoló (no-effect) adag 10 mg/ttkg (a mg/m² alapján javasolt maximális humán adag 5-szörösével egyenértékű) volt. Nyulaknál az embryofoetalis fejlődésre gyakorolt nemkívánatos hatást nem tapasztaltak.

Egy patkányokkal végzett pre- és postnatalis vizsgálatban a halvaszületések és a postnatalis mortalitás növekedését, és a növekedés és a fizikai fejlettség csökkenését figyelték meg ≥ 7 mg/ttkg/nap, az anyában toxikus hatást nem okozó adaggal kezelt anyaállatok utódainál. A postnatalis fejlődést még nem befolyásoló (no-effect) adag 1 mg/ttkg/nap (a mg/m² alapján javasolt maximális humán adag 0,5-szeresével egyenértékű) volt. Egy egymást követő keresztneveléses (cross-fostering) vizsgálatban pedig úgy tűnt, hogy az utódok életképessége és növekedése szempontjából nemkívánatos hatásokat mind az in utero, mind pedig a szoptatásból eredő zaleplonexpozíció eredményezi.

Karcinogenitás

104 héten keresztül folyamatosan orálisan adagoltak patkányoknak napi 20 mg/ttkg dózisszintig zaleplont, de még ez az adag sem indukált gyógyszerrel összefüggő tumoros elváltozást. Egereknek szájon át 65, illetve 104 héten keresztül nagy dózisban (≥100 mg/ttkg/nap) adagolva statisztikailag szignifikáns módon nőtt a jóindulatú májdaganatok gyakorisága. A rosszindulatú daganatokkal kapcsolatban hasonló hatás nem mutatkozott. Az egerek megnőtt gyakorisággal előforduló jóindulatú májdaganata valószínűleg adaptációs jelenség.

Összességében a vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kapszulatöltet:

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

nátrium-lauril-szulfát (E 487)

titán-dioxid (E171)

indigó kármin (E132)

magnézium-sztearát

mikrokristályos cellulóz (102-es típusú)

laktóz-monohidrát

kukoricakeményítő

Kapszulahéj:

indigó kármin (E132)

titán-dioxid (E171)

zselatin

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év

6.4 Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Kapszulák fehér, átlátszatlan PVC/PE/PVDC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.

7 vagy 14 darab kapszula.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy üres keresztes) altatószer

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

Andante 5 mg kemény kapszula

OGYI-T-21326/01 7×

OGYI-T-21326/02 14×

Andante 10 mg kemény kapszula

OGYI-T-21326/03 7×

OGYI-T-21326/04 14×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010.06.16.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2014.11.28.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. február 19.