ANDROGEL 16,2 mg/g gél betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Androgel 16,2 mg/g gél

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Egy gramm gél 16,2 mg tesztoszteront tartalmaz. A pumpa egyszeri lenyomásával 1,25 g gél adagolható, amely 20,25 mg tesztoszteront tartalmaz.

Ismert hatású segédanyag: etanol

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Gél

Átlátszó, vagy enyhén opálos, színtelen gél.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1. Terápiás javallatok

Az Androgel 16,2 mg/g gél felnőttek számára javallott tesztoszteron-pótló kezelés férfi hipogonadizmusban, klinikai jellemzőkkel és biokémiai tesztekkel igazolt tesztoszteron-hiány fennállása esetén (lásd 4.4, „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” című pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőtt és idős férfiak

A gél javasolt dózisa a pumpa kétszeri lenyomásával adagolható ki (ami 40,5 mg tesztoszteronnak felel meg), naponta egyszer, körülbelül ugyanabban az időpontban, lehetőleg reggelenként alkalmazva. A napi dózist az orvos állítja be az egyes betegek klinikai vagy laboratóriumi reakciói alapján, azonban az nem haladhatja meg a pumpa négyszeri lenyomását vagy 81 mg tesztoszteron alkalmazását naponta. Az adagolás módosítása a pumpalenyomások számának módosításával kivitelezhető.

A dózist a beadás előtt, reggel mért vér-tesztoszteronszintek alapján kell beállítani. A dinamikus egyensúlyi vér-tesztoszteronszint általában az ezzel a gyógyszerrel történő kezelés második napjára alakul ki. Annak megítélése érdekében, hogy szükség van‑e a tesztoszteron dózisának módosítására, a készítmény alkalmazása előtti reggelen meg kell mérni a vér tesztoszteronszintjét a dinamikus egyensúlyi állapot kialakulása után. A vér tesztoszteron-szintjét rendszeres időközönként ellenőrizni kell. A dózis csökkenthető, ha a vér tesztoszteron-szintje a kívánt szint fölé emelkedik. Ha a tesztoszteron-szint alacsony, akkor a dózis fokozatosan növelhető napi 81 mg tesztoszteron (négyszeri pumpalenyomás) alkalmazásával.

A kezelést meg kell szakítani, ha a vér tesztoszteron-szintje a napi legkisebb adag, 20,25 mg (1,25 g gél, egy pumpalenyomás) alkalmazása mellett tartósan meghaladja a normál tartomány felső határát, vagy ha a készítmény legnagyobb dózisával, 81 mg‑mal (5 g géllel, négy pumpalenyomással) nem érhető el a normál tesztoszteron-szint.

Súlyos vese‑ vagy májelégtelenségben szenvedő betegek

Kérjük, olvassa el a 4.4, „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” című pontot.

Gyermekek és serdülők

A gyógyszer biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti fiúk körében nem vizsgálták.

Nem állnak rendelkezésre adatok.

Az alkalmazás módja

Transdermalis alkalmazásra.

A készítményt a betegnek saját magának kell alkalmaznia, tiszta, száraz, egészséges bőrre kell felvinni mindkét felkarra és a vállakra.

A gélt egyszerűen vékony rétegben el kell oszlatni a bőrön. Nem szükséges bedörzsölni a bőrbe. Felöltözés előtt legalább 3‑5 percig hagyni kell száradni. Az alkalmazás után szappanos vízzel kezet kell mosni, és a gél száradása után az alkalmazás területét ruházattal be kell fedni. Amennyiben fennáll a lehetősége, hogy az alkalmazás helye érintkezik más ember bőrével, akkor előtte az alkalmazás helyét szappanos vízzel le kell mosni. Az alkalmazás utáni lemosásra vonatkozóan kérjük, olvassa el a 4.4 pontot (A tesztoszteron véletlen átvitelének lehetősége).

A készítmény a nemi szervek területén nem alkalmazható, mivel a nagy alkoholtartalom helyi irritációt okozhat.

Az első teljes dózis kinyeréséhez a tartály pumpáját először légteleníteni kell. Ehhez a tartályt függőlegesen kell tartani, és a pumpát lassan és teljesen le kell nyomni háromszor. A három első lenyomással kiadagolt gélt biztonságos módon ártalmatlanítani kell. A pumpa légtelenítésére csak az első adag beadása előtt van szükség.

A légtelenítés után a pumpát teljesen le kell nyomni az 1,25 g gyógyszer tenyérbe történő kiadagolásához, majd a gélt fel kell vinni mindkét felkarra és vállra.

4.3 Ellenjavallatok

A gyógyszer alkalmazása az alábbi esetekben ellenjavallt:

‑ ismert prosztatarák vagy emlőcarcinoma, illetve ezek gyanúja;

‑ a tesztoszteronnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Ezt a gyógyszert csak igazolt hipogonadizmus (hiper‑ és hipogonadotróp) esetén szabad alkalmazni akkor, ha a tünetek egyéb lehetséges etiológiájú eredetét már kizárták a kezelés megkezdése előtt. A tesztoszteron-hiánynak egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a klinikai kép alapján (a másodlagos nemi jellegek regressziója, a test összetételének megváltozása, asthenia, libidócsökkenés, erectilis dysfunctio stb.), és azt két külön tesztoszteron-vérvizsgálattal kell alátámasztani. Jelenleg nincs egyértelmű állásfoglalás az életkor-specifikus tesztoszteron‑referenciaértékekre vonatkozóan. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a tesztoszteron-szint fiziológiásan csökken az életkor növekedésével.

A laboratóriumi értékek laboratóriumok közötti eltérései miatt a tesztoszteronszint-méréseket mindig ugyanabban a laboratóriumban kell végezni.

A tesztoszteron-kezelés megkezdése előtt minden beteget alaposan ki kell vizsgálni a fennálló prosztatarák kockázatának kizárása érdekében. A tesztoszteron-kezelésben részesülő betegeknél a prosztata és az emlő alapos és rendszeres vizsgálatát a javasolt módszerek alkalmazásával (rectalis digitalis vizsgálat és a szérum prosztataspecifikus antigén (PSA) értékének becslése) el kell végezni évente legalább egyszer, valamint évente kétszer az idős vagy a kockázatnak kitett betegeknél (akiknél klinikai vagy családi kockázati tényezők állnak fenn).

Az androgének felgyorsíthatják a szubklinikai prosztatarák és a benignus prostata hyperplasia progresszióját.

Ezt a gyógyszert elővigyázatossággal kell alkalmazni a csontmetastasisok miatt hypercalcaemia (és az ezzel járó hypercalciuria) veszélyének kitett rákos betegek körében. Ezeknél a betegeknél javasolt a szérum-kalciumkoncentráció rendszeres ellenőrzése.

Súlyos szív‑, máj‑ vagy veseelégtelenségben, illetve ischaemiás betegségben szenvedő betegeknél a tesztoszteron-kezelés súlyos, oedemával járó szövődményeket okozhat, pangásos szívelégtelenséggel vagy a nélkül. Ilyen esetben a kezelést azonnal le kell állítani.

A tesztoszteron vérnyomásemelkedést okozhat, ezért ezt a gyógyszert magas vérnyomásban szenvedő betegek körében elővigyázatossággal kell alkalmazni.

A tesztoszteront thrombophiliás betegeknél, továbbá akiknél vénás thromboembolia (VTE) kockázati tényezőivel kell számolni, elővigyázatossággal kell alkalmazni, mivel forgalomba hozatalt követő vizsgálatok és jelentések ezeknél a betegeknél tesztoszteron-terápia során thromboticus eseményekről (például mélyvénás thrombosis, pulmonalis embolia, ocularis thrombosis) számoltak be. Trombophiliás betegeknél még antikoagulációs kezelés alatt bekövetkezett VTE-esetekről is beszámoltak, ezért az első thromboticus eseményt követően a tesztoszteron-kezelés fenntartását alaposan mérlegelni kell. A kezelés folytatása esetén további intézkedések szükségesek az egyéni VTE-kockázat csökkentése érdekében.

A tesztoszteron-szintet meg kell mérni a kezelés kezdetekor, majd a kezelés folyamán rendszeres időközönként. Az orvosnak az eugonadalis tesztoszteron-szint fenntartásához a dózist személyre szabottan kell beállítania.

Tartós androgénkezelésben részesülő betegek esetén az alábbi laboratóriumi paramétereket is rendszeresen monitorozni kell: hemoglobin és hematokrit (a polycythaemia kimutatásához), májfunkciós értékek és lipidprofil.

65 év feletti betegek körében a gyógyszer biztonságosságára és hatásosságára vonatkozóan korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Jelenleg nincs egyértelmű állásfoglalás az életkor-specifikus tesztoszteron‑referenciaértékekre vonatkozóan. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a tesztoszteron-szint fiziológiásan csökken az életkor növekedésével.

Ezt a gyógyszert elővigyázatossággal kell alkalmazni epilepsziás és migrénes betegek körében, mivel ezeket az állapotokat súlyosbíthatja.

Beszámoltak arról, hogy a tesztoszteron‑észterekkel kezelt, hypogonadismusban szenvedő betegek körében fokozott az alvási apnoe kockázata, különösen azoknál, akiknél kockázati tényezőként elhízás vagy krónikus légúti betegség is fennáll.

Az androgénekkel kezelt betegek körében fokozódhat az inzulinérzékenység, és szükség lehet az antidiabetikus gyógyszerek adagjának csökkentésére. Androgénekkel kezelt betegeknél tanácsos a vércukorszint és a HbA1c szintjének monitorozása.

Bizonyos klinikai tünetek, például az ingerlékenység, az idegesség, testtömeg-növekedés, a hosszú ideig tartó vagy gyakori erectio túlzott androgénexpozícióra utalnak, és ilyenkor dózismódosításra van szükség.

Ha a betegnél az alkalmazás helyén súlyos reakciók alakulnak ki, akkor a kezelést újra kell értékelni, és szükség esetén meg kell szakítani.

Nagy dózisú exogén androgén alkalmazása következtében a spermatogenesis gátlás alá kerülhet, mivel az androgénszint gátolja a hypophysis folliculus-stimuláló hormonját (az FSH‑t), ami az ondó paramétereire, pl. a spermaszámra gyakorolt mellékhatásokat okozhat.

Esetenként, a hypogonadismus miatt androgénkezelésben részesülő betegek körében gynecomastia alakulhat ki, amely néhány esetben tartósan fenn is maradhat.

Ezt a gyógyszert nők nem alkalmazhatják az esetleges virilizáló hatásai miatt.

A sportolók figyelmét fel kell hívni arra, hogy ez a szabadalmaztatott gyógyszer olyan hatóanyagot tartalmaz (tesztoszteron), amely doppingvizsgálat során pozitív eredményt adhat.

A tesztoszteron véletlen átvitelének lehetősége

A tesztoszteron szoros bőrkontaktussal, alkalmazást követően bármikor átvihető más személyekre, ami ismételt érintkezés esetében emelkedett szérumtesztoszteron‑szintet és esetleges nemkívánatos hatásokat eredményez (pl. az arc‑ és/vagy testszőrzet növekedését, a hang mélyülését, nőknél a menstruációs ciklus szabálytalanná válását, gyermekeknél pubertas praecoxot és a nemi szervek megnagyobbodását) (véletlen androgenizáció). Virilizáció előfordulása esetén a tesztoszteron-kezelést azonnal fel kell függeszteni az ok tisztázásáig.

A kezelőorvosnak teljeskörűen tájékoztatnia kell a beteget a tesztoszteron átvitelének veszélyeiről (például személyek közötti szoros testi érintkezés, a gyermekeket is beleértve) és a biztonsági óvintézkedésekről (lásd az alábbiakban).

A gyógyszer rendelésekor a kezelőorvosnak kifejezetten fel kell hívnia a figyelmet az alkalmazási előírás „A tesztoszteron véletlen átvitelének lehetősége” című pontjában leírtakra azoknál a betegeknél, akiknél magas annak a kockázata, hogy nem tudják betartani ezeket az utasításokat.

Az alábbi óvintézkedések javasoltak:

A beteg számára:

‑ szappanos vízzel mosson kezet a gél alkalmazása után;

‑ ha a gél megszáradt, akkor az alkalmazás területét fedje be ruházatával (pl. hosszú vagy rövid ujjú felsővel);

‑ amennyiben szoros bőrkontaktus várható, akkor előtte mossa le az alkalmazás helyét.

Az ezzel a gyógyszerrel nem kezelt személyek számára:

‑ abban az esetben, ha véletlenül érintkezésbe kerül ezzel a gyógyszerrel, az érintett személy azonnal mossa le az érintett területet szappanos vízzel;

‑ a fokozott androgénexpozíció tüneteiről, pl. acne, illetve a test- vagy arcszőrzet növekedési mintázatának megváltozásáról be kell számolni a kezelőorvosnak.

A gyógyszer alkalmazása után a beteg várjon legalább 1 órát, mielőtt zuhanyozna vagy fürdőt venne.

Terhes nőknek mindennemű érintkezést kerülniük kell ennek a gyógyszernek az alkalmazási felületével. A partner terhessége esetén a betegnek fokozottan ügyelnie kell a fenti óvintézkedések betartására (lásd még 4.6 pont).

Ez a készítmény 0,9 g alkoholt (etanolt) tartalmaz a gél minden 1,25 g-os adagjában.

Sérült bőrfelületen égő érzést okozhat.

A gyógyszer eredeti állapotában (amíg meg nem szárad) gyúlékony.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Orális antikoagulánsok

Az antikoaguláns gyógyszer aktivitásának megváltozása miatt (az orális antikoaguláns hatása fokozódik, a májban a koagulációs faktor szintézisének módosulása és a plazmaprotein-kötés kompetitív gátlása miatt) javasolt a protrombinidő és az INR (International Normalized Ratio) fokozott ellenőrzése. Az orális antikoagulánsokat szedő betegeket fokozottan ellenőrizni kell, különösen az androgénkezelés megkezdésekor, illetve leállításakor.

Kortikoszteroidok

Tesztoszteron és ACTH vagy kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása fokozhatja az oedema kialakulásának kockázatát. Ennek következtében ezeket a gyógyszereket elővigyázatossággal kell alkalmazni, különösen szív‑, vese‑ vagy májbetegségben szenvedő betegek esetében.

Laboratóriumi vizsgálatok

A laboratóriumi eredmények befolyásolása: az androgének csökkenthetik a tiroxinkötő globulin szintjét, ami a T₄ szérumkoncentrációjának csökkenését és a gyanta fokozott T₃- és T₄-felvételét okozhatja. A szabad pajzsmirigyhormon‑szintek azonban változatlanok maradnak, és nem állnak fenn a pajzsmirigy-elégtelenség klinikai jelei.

Diabetesben alkalmazott gyógyszerek

Androgének szedése kapcsán beszámoltak az inzulinérzékenység, a glükóztolerancia, a glykaemiás kontroll, a vércukorszint és a glikozilálthemoglobin-szint megváltozásáról. Diabeteses betegeknél szükség lehet az antidiabetikumok dózisának csökkentésére (lásd 4.4 pont).

Napvédőkrém és naptej használata nem csökkenti a készítmény hatásosságát.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Termékenység

Ez a gyógyszer reverzibilisen gátolhatja a spermatogenezist.

Terhesség

Ez a gyógyszer kizárólag férfiaknál történő alkalmazásra szolgál.

Ez a gyógyszer nem javallt terhes nőknél történő alkalmazásra, a magzatra gyakorolt virilizáló hatása miatt.

Terhes nőknek mindennemű érintkezést kerülniük kell ennek a gyógyszernek az alkalmazási felületével (lásd 4.4 pont). Ha mégis érintkezésbe került a gyógyszerrel, akkor azt a lehető leghamarabb le kell mosni szappanos vízzel.

Szoptatás

Ez a gyógyszer nem javallott szoptató nők számára.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Ez a gyógyszer nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

a. A biztonságossági profil összefoglalása

A gyógyszer javasolt adagban történő alkalmazása során leggyakrabban megfigyelt klinikai gyógyszermellékhatások a pszichiátriai kórképek és az alkalmazás helyén fellépő bőrreakciók voltak.

b. A mellékhatások táblázatos felsorolása

Klinikai vizsgálatokból származó adatok

Az alábbi táblázatban láthatók az Androgel 16,2 mg/g gél készítménnyel végzett III‑as fázisú vizsgálat 182 napos, kettős vak fázisa során előfordult azon mellékhatások, amelyek gyakoribbak voltak az Androgel 16,2 mg/g gél csoportjában (n=234), mint a placebocsoportban (n=40).

A nemkívánatos hatások a gyakoriságot ismertető fejlécek alatt olvashatók, a következő besorolási konvenciónak megfelelően: nagyon gyakori (1/10); gyakori (1/100 – <1/10); nem gyakori (1/1000 – <1/100); ritka (1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert gyakoriság (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat: Az Androgel 16,2 mg/g gél mellékhatásainak gyakorisága egy III‑as fázisú vizsgálatban

MedDRA szerinti szervrendszerek	Mellékhatások – hivatalos megnevezések
Gyakori (≥1/100; <1/10)	Nem gyakori (≥1/1000; <1/100)
Pszichiátriai kórképek	Érzelmi tünetek* (hangulatingadozások, affektív zavar, harag, agresszió, türelmetlenség, insomnia, kóros álmok, fokozott libido)
Érbetegségek és tünetek		Malignus hypertensio, kipirulás, phlebitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		Diarrhoea, abdominalis distensio, szájüregi fájdalom
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Bőrreakciók* (acne, alopecia, száraz bőr, bőrelváltozások, kontakt dermatitis, hajszínváltozások, bőrkiütés, az alkalmazás helyén jelentkező túlérzékenység, az alkalmazás helyén jelentkező pruritus)
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek		Gynaecomastia, a mellbimbók rendellenessége, herefájdalom, fokozott erekció
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Ujjbenyomatot tartó oedema
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Emelkedett PSA-szint, emelkedett hematokrit‑ vagy hemoglobinérték
* Csoportosított események

A készítmény alkoholtartalma miatt gyakori alkalmazása bőrirritációt és bőrszárazságot okozhat.

A forgalomba hozatalt követően gyűjtött tapasztalatok

A következő táblázat a már engedélyezett gyógyszer alkalmazása során azonosított mellékhatásokat tartalmazza az orális, injekciós vagy transdermalis tesztoszteron-kezelést követően, a szakirodalomban bejelentett egyéb nemkívánatos hatások mellett:

A nemkívánatos hatások a gyakoriságot ismertető fejlécek alatt olvashatók, a következő besorolási konvenciónak megfelelően: nagyon gyakori (1/10); gyakori (1/100 – <1/10); nem gyakori (1/1000 – <1/100); ritka (1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert gyakoriság (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

MedDRA szerinti szervrendszerek	Mellékhatások – hivatalos megnevezések
Nem ismert gyakoriság (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	gyakori (≥1/100; <1/10)	ritka (≥1/10 000; <1/1000)	nagyon ritka (<1/10 000)
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)	Prosztatarák (a prosztatarák tesztoszteron-terápiával összefüggő kockázatára vonatkozó adatokból nem vonható le egyértelmű következtetés)		Hepaticus neoplasma
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Testtömeg-gyarapodás, az elektrolitokat érintő elváltozások (nátrium, klorid, kálium, kalcium, szervetlen foszfát és víz visszatartása) nagy dózisú és/vagy hosszan tartó kezelés során
Pszichiátriai kórképek	Idegesség, depresszió, ellenségesség
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Alvási apnoe
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek				Sárgaság
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	akne, seborrhoea, kopaszodás
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Izomgörcsök
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	húgyúti elzáródás
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	A libido megváltozásai, gyakoribb erekciók; a nagy dózisú tesztoszteron-készítményekkel végzett terápia gyakran reverzibilis módon megszakítja vagy csökkenti a spermatogenezist, ezzel csökkenti a here nagyságát; a prostatát érintő rendellenességek		Priapismus
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	A tesztoszteron nagy dózisú vagy hosszan tartó alkalmazása néha növelheti a vízvisszatartás és az ödéma előfordulását; bekövetkezhetnek túlérzékenységi reakciók. A készítmény alkoholtartalma miatt a bőrön történő gyakori alkalmazása irritációt és bőrszárazságot okozhat.
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		Emelkedett hematokrit, emelkedett vörösvértestszám, emelkedett hemoglobin		A májfunkciós vizsgálatok rendellenes eredményei

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Meg kell mérni a szérum tesztoszteronszintjét, ha túlzott androgén-expozícióra utaló klinikai jelek és tünetek lépnek fel. A gyógyszer túladagolásáról szóló esetjelentésekben az alkalmazás helyén kialakuló bőrkiütésről is beszámoltak.

Kezelés

A túladagolás kezelése során haladéktalanul le kell mosni az alkalmazás helyét, és le kell állítani a kezelést, ha a kezelőorvos ezt javasolja.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Androgének. ATC kód: G03B A03.

A herék által kiválasztott endogén androgének – a tesztoszteron és legfontosabb metabolitja a dihidrotesztoszteron (DHT) – felelősek a külső és a belső nemi szervek kialakulásáért, és a másodlagos nemi jellegek fenntartásáért (stimulálják a szőrnövekedést, mélyítik a hangot, kialakítják a libidót). Az androgének hatással vannak a protein-anabolizmusra, a vázizmok fejlődésére és a test zsíreloszlására, valamint csökkentik a vizelet nitrogén‑, nátrium‑, kálium‑, klorid‑ és foszfáttartalmát, továbbá a víz kiválasztását.

A tesztoszteron csökkenti a hypophysis gonadotropinszekrécióját.

A tesztoszteron hatásai néhány célszervben az után érvényesülnek, hogy a tesztoszteron perifériásan ösztradiollá alakul, és a célsejt magjában található ösztrogénreceptorokhoz kötődik, pl. a hypophysis sejtjeiben, a zsírsejtekben, a csontsejtekben és a here Leydig‑sejtjeiben.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A tesztoszteron bőrön keresztüli felszívódása e gyógyszer alkalmazását követően 1–8,5% között van.

A percutan abszorpciót követően a tesztoszteron diffúzióval eljut a szisztémás keringésbe, és 24 órán keresztül viszonylag állandó koncentrációt biztosít.

A vér tesztoszteron-szintje az alkalmazás első órája után emelkedni kezd, a dinamikus egyensúlyi állapotot a második napra éri el. Ezt követően a tesztoszteron-szint a nap folyamán az endogén tesztoszteron cirkadián ritmusának megfelelő amplitúdóval változik. Így a percutan alkalmazási móddal elkerülhető az injekcióval előidézett véreloszlási csúcskoncentrációk kialakulása. A percutan alkalmazási mód a per os kezeléssel ellentétben nem okoz szuprafiziológiás szteroidkoncentrációt a májban.

A gyógyszer 5 g-os adagjának alkalmazása a tesztoszteron plazmaszintjének átlagosan körülbelül 2,3 ng/ml‑es (8,0 nmol‑os) növekedését okozza.

A kezelés leállításakor a tesztoszteron-koncentráció az utolsó alkalmazás után 24 órával kezd csökkenni. A tesztoszteron-szint az utolsó alkalmazás után körülbelül 72–96 órával áll vissza a kiindulási értékre.

A tesztoszteron fő aktív metabolitjai a dihidrotesztoszteron és az ösztradiol.

A tesztoszteron konjugált metabolitok formájában választódik ki a vizelettel, kis mennyiségben pedig változatlan formában a széklettel.

A III‑as fázisú kettős vak vizsgálatban a 112 napos kezelési időszak végén, amely alatt ezen gyógyszer titrálását kell végezni az össztesztoszteron‑koncentráció alapján, a férfiak 81,6%‑ánál (konfidenciaintervallum [CI] 75,1–87,0%) az össztesztoszteron-szint az eugonadotrop fiatal férfiakra jellemző normál tartományon belül volt 300–1000 ng/dl). Az ezzel a gyógyszerrel napi kezelésben részesülő betegek körében a 112. napon az átlagos (±SD) napi tesztoszteron-koncentráció (c_av) 561 (±259) ng/dl volt, az átlagos c_max-érték 845 (±480) ng/dl és az átlagos c_min: 334 (±155) ng/dl volt. A megfelelő koncentrációk a 182. napon (a kettős vak időszakban) az alábbiak voltak: c_av: 536 (±236) ng/dl, átlagos c_max: 810 (±497) ng/dl és átlagos c_min: 330 (±147) ng/dl.

A III‑as fázisú, nyílt vizsgálatban a 264 napos kezelési időszak végén, amely alatt ezen gyógyszer titrálását kell végezni az össztesztoszteron-koncentráció alapján, a férfiak 77%‑ánál (CI: 69,8–83,2%) az össztesztoszteron-szint az eugonadotrop fiatal férfiakra jellemző normál tartományon belül volt 300–1000 ng/dl).

Az ezzel a gyógyszerrel napi kezelésben részesülő betegek körében a 266. napon az átlagos (±SD) napi tesztoszteron-koncentráció (c_av): 459 (±218) ng/dl volt, az átlagos c_max‑érték: 689 (±414) ng/dl és az átlagos c_min: 305 (±121) ng/dl volt. A megfelelő koncentrációk a 364. napon (a meghosszabbított nyílt időszakban) az alábbiak voltak: c_av: 454 (±193) ng/dl, átlagos c_max: 698 (±382) ng/dl és átlagos c_min: 302 (±126) ng/dl.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A tesztoszteron in vitro a reverz mutagenitási vizsgálatban (Ames‑teszt), illetve kínaihörcsög-petefészekbeli sejtvonalakon vizsgálva nem bizonyult mutagénnek. Laboratóriumi állatokon végzett vizsgálatok során összefüggést találtak az androgénkezelés és bizonyos rákos megbetegedések között. A patkányokon végzett kísérletek adatai alapján a tesztoszteron-kezelés után megnőtt a prosztatarák előfordulási gyakorisága.

A nemi hormonokról ismert, hogy elősegítik bizonyos, ismert karcinogén szerek által indukált tumorok kifejlődését. Ezen adatok jelentősége és a valós humán kockázat nem ismert.

Az exogén tesztoszteron alkalmazása gátolta a spermatogenezist patkányoknál, kutyáknál és nem humán főemlősökben, ami azonban a kezelés megszakítását követően reverzibilisnek bizonyult.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

karbomer 980

izopropil‑mirisztát

96%‑os etanol

nátrium‑hidroxid

tisztított víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Adagolópumpával ellátott többadagos PP-tartály, melyben a 88 g gél (legalább 60 dózis) egy belső LDPE-tasakban található.

Kiszerelések:

1 db tartály dobozonként

1, 2, 3 vagy 6 db tartályt tartalmazó kiszerelés

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Besins Healthcare

Rue Washington 80

1050 Ixelles

Belgium

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20015/03 1× tartályban

OGYI-T-20015/04 2× tartályban

OGYI-T-20015/05 3× tartályban

OGYI-T-20015/06 6× tartályban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2016. január 4.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2021. március 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. március 31.