ASSIMIL 25 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Assimil 25 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

25 mg agomelatint tartalmaz filmtablettánként (agomelatin-citromsav kokristály formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Sárga, hosszúkás, mindkét oldalán domború filmtabletta. Mérete: 9 × 4,5 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Assimil major depresszív epizódok kezelésére javallott felnőttek számára.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az ajánlott napi adag 25 mg szájon át, az esti lefekvéskor bevéve.

Kéthetes kezelés után – ha a tünetek nem javulnak – a napi adag 50 mg-ra (2 db 25 mg-os tabletta) növelhető, amit egyszerre, az esti lefekvéskor kell bevenni.

A dózisemelésről történő döntés előtt mérlegelni kell a transzamináz-szint emelkedés fokozott kockázatát. Az adagot 50 mg-ra emelni csak a beteg egyedi előny/kockázat profiljára alapozva, és a májfunkció monitorozásának szigorú figyelembe vételével szabad.

A kezelés megkezdése előtt minden betegnél májfunkciós vizsgálatokat kell végezni. A kezelés nem kezdhető meg, ha a transzamináz-szint meghaladja a normálérték felső határának a háromszorosát (lásd 4.3 és 4.4 pont).

A kezelés során a transzamináz-szintet időközönként ellenőrizni kell, kb. 3 hét múlva, 6 hét múlva (az akut fázis végén), 12 hét múlva és 24 hét múlva (a fenntartó fázis végén), valamint ezt követően, amikor az klinikailag indokolt (lásd még 4.4 pont). A terápiát abba kell hagyni, ha a transzamináz-szint meghaladja a normálérték felső határának a háromszorosát (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Az adag emelésekor a májfunkciós vizsgálatokat újra el kell végezni, ugyanolyan időközönként, mint a kezelés kezdetekor.

A kezelés időtartama

A depressziós betegeket a tünetmentesség biztosítása érdekében elegendő ideig, legalább 6 hónapon át kell kezelni.

Váltás SSRI/SNRI antidepresszáns terápiáról agomelatinra

A betegek az SSRI/SNRI antidepresszáns leállítását követően elvonási tüneteket tapasztalhatnak.

A korábban alkalmazott SSRI/SNRI készítmény alkalmazási előírásában meg kell nézni a kezelés leállításának menetét, hogy az elvonási tünetek megjelenése elkerülhető legyen. Az agomelatin adását az SSRI/SNRI dózisának csökkentésével párhuzamosan azonnal el lehet kezdeni (lásd 5.1 pont).

A kezelés abbahagyása

A kezelés abbahagyásakor nem szükséges fokozatosan csökkenteni a gyógyszeradagot.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Az agomelatin (25‑50 mg/nap) hatásosságát és biztonságosságát idős depressziós betegeknél (< 75 év) igazolták. 75 éves vagy idősebb betegeknél a hatásosság nem bizonyított. Emiatt az agomelatin alkalmazása ebben a korcsoportban nem javasolt (lásd 4.4 és 5.1 pont). Az adagolást nem szükséges az életkor függvényében módosítani (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás

A megfigyelések szerint az agomelatin farmakokinetikai paraméterei vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem módosulnak jelentős mértékben. A klinikai adatok azonban korlátozottak olyan esetek tekintetében, amikor az agomelatint súlyos vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő, major depressziós betegeknél alkalmazzák. Ezért ezeknél a betegeknél az agomelatin felírásakor óvatosan kell eljárni (lásd 4.4 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegek számára az agomelatin ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Gyermekek születéstől 7 évesnél fiatalabb életkorig

Az agomelatinnak gyermekeknél születéstől 7 évesnél fiatalabb életkorig major depresszív epizódok kezelésének javallata esetén nincs releváns alkalmazása. Nem állnak rendelkezésre adatok.

Gyermekek és serdülők 7‑17 éves korig

Az agomelatin biztonságosságát és hatásosságát 7-17 éves gyermekek és serdülők esetében a major depresszív epizódok kezelésében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a 4.4, 4.8, 5.1 és 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Az Assimil filmtabletta étkezés közben, vagy attól függetlenül egyaránt bevehető.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Májkárosodásban (azaz cirrhosis vagy aktív májbetegség), vagy a transzamináz-szinteknek a normálérték felső határának a háromszorosát meghaladó érték esetén (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Erős hatású CYP1A2-gátlók (pl. fluvoxamin, ciprofloxacin) egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A májfunkció monitorozása

A forgalomba kerülést követően az agomelatinnal kezelt betegeknél májkárosodással járó eseteket, köztük májelégtelenséget (néhány kivételes esetet jelentettek hepatikus rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél, melyek halállal vagy májtranszplantációval végződtek), a normálérték felső határát tízszeresen meghaladó májenzimszint-emelkedést, májgyulladást és sárgaságot jelentettek (lásd 4.8 pont). Ezek többsége a kezelés első hónapjaiban jelentkezett. A máj károsodása többnyire hepatocellularis jellegű, emelkedett szérum transzamináz-szinttel, ami az agomelatin-kezelés felfüggesztése után általában visszatért a normális értékre.

A kezelés megkezdése előtt elővigyázatosság, a kezelés időtartama alatt pedig szoros követés szükséges minden betegnél, különösen akkor, amikor a májkárosodás kockázati tényezői, vagy májkárosodás kockázatával járó gyógyszerek egyidejű szedése fennáll.

A kezelés megkezdése előtt

Az agomelatin-kezelés csak a kockázat/előny gondos mérlegelését követően rendelhető olyan betegeknek, akiknél fennállnak a májkárosodás kockázati faktorai, mint például az

• obesitas, túlsúly, nem alkoholos eredetű zsírmáj, diabetes

• alkoholbetegség és/vagy jelentős mennyiségű alkoholfogyasztás

és az olyan betegeknek, akik egyidejűleg a májkárosodás kockázatával járó gyógyszereket kapnak.

Minden betegnél kiindulási májfunkciós vizsgálatot kell végezni, és a kezelés nem kezdhető meg azoknál a betegeknél, akiknél az SGPT és/vagy SGOT kiindulási értéke meghaladja a normálérték felső határának a háromszorosát (lásd 4.3 pont).

Elővigyázatosság szükséges, ha az Assimil-t olyan betegeknek adják, akiknek a transzamináz-szintje már a kezelés előtt emelkedett (a normálérték felső határánál magasabb és legfeljebb annak háromszorosa).

Májfunkciós vizsgálatok gyakorisága a kezelés megkezdése előtt majd ezt követően: kb. 3 hét múlva, kb. 6 hét múlva (az akut fázis végén), kb. 12 és 24 hét múlva (a fenntartó fázis végén) valamint ezt követően, amikor klinikailag indokolt. Az adag emelésekor a májfunkciós vizsgálatokat újra el kell végezni, ugyanolyan időközönként, mint a kezelés kezdetekor. Minden olyan betegnél, akinek a szérum transzamináz-szintje megemelkedik, a májfunkciós vizsgálatot 48 órán belül meg kell ismételni.

A kezelés során

Az Assimil‑kezelést azonnal meg kell szakítani, ha:

• a betegnél lehetséges májkárosodásra utaló panaszok vagy tünetek mutatkoznak (mint például a sötét vizelet, világos széklet, sárgaság, fájdalom a has jobb felső részén, új keletű, elhúzódó és ismeretlen hátterű fáradtság).

• a szérum transzamináz-szint emelkedése meghaladja a normálérték felső határának a háromszorosát.

Az Assimil‑kezelés felfüggesztését követően a májfunkciós vizsgálatokat egészen addig kell ismételni, amíg a szérum transzamináz-szintek vissza nem térnek a normál értékre.

Gyermekek és serdülők

Az agomelatin nem javasolt depresszió kezelésére 18 évesnél fiatalabb betegeknél, mert hatásosságát és biztonságosságát nem állapították meg. A klinikai vizsgálatok során más antidepresszánsokkal kezelt gyermeknél vagy serdülőknél a placebocsoportban megfigyeltnél gyakrabban észleltek öngyilkos magatartást (öngyilkossági kísérletet és öngyilkossági gondolatokat), ellenséges viselkedést (mindenekelőtt agressziót, ellenkező magatartást, dühkitörést).

Az agomelatin kapcsán jelentett öngyilkossággal kapcsolatos események csekély száma miatt nem lehet az agomelatin és a placebo között érdemi összehasonlítást végezni. A 25 mg agomelatinnal végzett klinikai vizsgálatok összesített adatai alapján serdülőknél gyakrabban jelentettek öngyilkossággal kapcsolatos eseményeket (3,1%), mint felnőtteknél (1,2%). Lásd alább az „Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok” című részt és a 4.8 pontot.

A klinikai vizsgálatok összesített adatai szerint serdülőknél (6,3%) gyakrabban jelentettek májjal kapcsolatos nemkívánatos eseményeket a felnőttekkel (1,7%) összehasonlítva.

A hosszú távú adatok korlátozottak. Ez magában foglalja a növekedésre, a pubertáskori fejlődésre (lásd 5.1. pont) és a kognitív funkciókra vonatkozó hosszú távú tapasztalatokat.

Idősek

Az agomelatin hatásossága 75 éves vagy idősebb betegeknél nem bizonyított, ezért ebben a korcsoportban az Assimil alkalmazása nem ajánlott (lásd még 4.2 és 5.1 pont).

Demenciában szenvedő idősek kezelése

Az Assimil nem alkalmazható major depresszióban szenvedő demens idős betegek kezelésére, mert a biztonságosságát és a hatásosságát ezeknél a betegeknél nem igazolták.

Bipoláris betegség/ mánia/ hipománia

A kórelőzményben szereplő bipoláris betegség, mánia vagy hipománia esetén körültekintően kell alkalmazni az Assimil‑t, és abba kell hagyni az adását, ha a betegnél mániás tünetek jelentkeznek (lásd 4.8 pont).

Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Azok a betegek, akiknek a kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Kombináció CYP1A2 inhibitorokkal (lásd 4.3 és 4.5 pont)

A CYP1A2 közepesen erős gátlóival (pl. propranolol, enoxacin) az Assimil csak fokozott körültekintéssel adható együtt, mert az agomelatin-expozíció növekedhet.

Nátriumtartalom

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az agomelatint érintő, lehetséges kölcsönhatások

Az agomelatint főleg a citokróm P450 rendszer CYP1A2 (90%) és CYP2C9/19 (10%) izoenzimjei metabolizálják. Az említett izoenzimekkel kölcsönhatásba lépő gyógyszerek hatására csökkenhet vagy növekedhet az agomelatin biohasznosulása.

A CYP1A2 működését erőteljesen, a CYP2C9-ét közepes mértékben gátló fluvoxamin nagymértékben hátráltatja az agomelatin metabolizmusát, melynek eredményeként az agomelatin-expozíció 60-szorosra (12‑412-szorosra) növekszik.

Az Assimil-t ezért ellenjavallt erős hatású CYPA1A2-gátlóval (pl. fluvoxaminnal, ciprofloxacinnal) együtt alkalmazni.

Az agomelatin és az ösztrogének (mérsékelt CYP1A2 inhibitorok) kombinációja az agomelatin-expozíciót a többszörösére növeli. Bár a 800 beteg ösztrogénnel kombinált kezelése során nem észleltek ezzel összefüggő biztonságossági jeleket, a CYP1A2 mérsékelt inhibitoraival (pl. propranolol, enoxacin) való együttadáskor bővebb tapasztalat összegyűléséig indokolt az óvatosság (lásd 4.4 pont).

A rifampicin, mint az agomelatin metabolizmusában résztvevő mindhárom citokróm enzim induktora, csökkentheti az agomelatin biohasznosulását.

A dohányzás a CYP1A2 induktora és kimutatták, hogy csökkenti az agomelatin biohasznosulását, különösen erős dohányosoknál (legalább napi 15 szál cigaretta) (lásd 5.2 pont).

Az agomelatin egyéb gyógyszereket befolyásoló, esetleges hatása

Az agomelatin in vivo nem serkenti a CYP450 izoenzimek működését. Az agomelatin nem gátolja sem in vivo a CYP1A2, sem in vitro más CYP450 enzimek működését. Ezért az agomelatin nem módosítja a CYP450 izoenzimrendszer által metabolizált más gyógyszerek expozícióját.

Egyéb gyógyszerek

Az I. fázisú klinikai vizsgálatok nem igazoltak farmakokinetikai vagy farmakodinámiás kölcsönhatásokat olyan gyógyszerekkel, amelyeket a célcsoportban egyidejűleg írhatnak fel az agomelatinnal, ezek a benzodiazepinek, a lítium, a paroxetin, a flukonazol és a teofillin.

Alkohol

Agomelatin és alkohol kombinálása nem ajánlott.

Elektrosokk kezelés (ECT)

Nincs tapasztalat az agomelatin és ECT egyidejű alkalmazásával kapcsolatosan. Állatkísérletek nem mutattak görcskeltő tulajdonságokat (lásd 5.3 pont). Ezt szem előtt tartva valószínűtlen, hogy az agomelatinnal kezelt betegen elvégzett ECT klinikai következményekkel járna.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttekkel végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az agomelatin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem, vagy csak korlátozott mennyiségű információ (kevesebb, mint 300 terhességi vizsgálati eredmény) áll rendelkezésre. Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet, az embrionális/magzati fejlődést, a szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból az Assimil alkalmazását terhesség alatt ajánlatos kerülni.

Szoptatás

Nem ismert, hogy az agomelatin vagy metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakodinámiás / toxikológiai adatok az agomelatin illetve metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. Az Assimil alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést / tartózkodnak a kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

A patkányon és nyúlon elvégzett reprodukciós vizsgálatok nem igazolták, hogy az agomelatin befolyásolná a fertilitást (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az agomelatin csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Tekintettel arra, hogy a szédülés és aluszékonyság gyakori mellékhatás, a betegek figyelmét fel kell hívni, hogy a gépjárművezetéshez, ill. a gépek kezeléséhez szükséges képességeiket illetően legyenek körültekintőek.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az észlelt mellékhatások általában enyhék vagy középsúlyosak voltak, és a kezelés első két hetében jelentkeztek. A leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, az émelygés és szédülés voltak.

A mellékhatások rendszerint átmenetiek voltak, és általában nem vezettek a terápia megszakításához.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázatban a felnőttekkel végzett placebo- és aktív kontrollos vizsgálatok során megfigyelt mellékhatások kerültek feltüntetésre.

Az alábbi mellékhatások a következő megállapodásnak megfelelően kerülnek felsorolásra: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A gyakoriságok nincsenek placebóra korrigálva.

Szervrendszer	Gyakoriság		Mellékhatás
Pszichiátriai kórképek	Gyakori		Szorongás
			Szokatlan álmok*
	Nem gyakori	Öngyilkossági gondolatok és viselkedés (lásd 4.4 pont)
Agitáció és azzal összefüggő tünetek* (mint pl. irritáció és nyugtalanság)
Agresszió*
Rémálmok*
Mánia/hipománia* Ezek a tünetek az alapbetegség következményei is lehetnek (lásd 4.4 pont)
Zavart állapot*
Ritka	Hallucinációk*
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Fejfájás
	Gyakori	Szédülés
Aluszékonyság
Álmatlanság
Nem gyakori	Migrén
Paraesthesia
Nyugtalan láb szindróma*
Ritka	Akathisia*
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem gyakori	Homályos látás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem gyakori	Tinnitus*
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Émelygés
Hasmenés
Székrekedés
Hasfájás
Hányás*
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Gyakori	Emelkedett SGOT- és/vagy SGPT-érték (klinikai vizsgálatokban, a normálérték felső határának háromszorosát meghaladó SGOT- és/vagy SGPT-érték növekedést figyeltek meg a 25 mg agomelatinnal kezelt betegek 1,2%-ánál, 50 mg esetén 2,6%-ánál, szemben a placebóval kezelt betegek 0,5%-ával).
	Nem gyakori	Emelkedett gamma-glutamil-transzferáz (a normálérték felső határának háromszorosát meghaladó)
Ritka	Hepatitis
Emelkedett alkalikus foszfatáz* (a normálérték felső határának háromszorosát meghaladó)
Májelégtelenség* (1)
Sárgaság*
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori	Fokozott verejtékezés
	Ekcéma
Pruritus*
Urticaria*
Ritka	Erythemás bőrkiütés
Arcödéma, angioödéma
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Gyakori	Hátfájás
Nem gyakori	Myalgia*
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Ritka	Vizeletretenció*
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Kimerültség
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Gyakori		Súlynövekedés *
	Nem gyakori		Súlycsökkenés*

* A spontán bejelentésekből felismert mellékhatások gyakoriságát a klinikai vizsgálatokból becsülték meg.

(1) Néhány kivételes esetet jelentettek hepatikus rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél, melyek halállal vagy májtranszplantációval végződtek.

Gyermekek és serdülők

Összesen 80, 7 évesnél idősebb, 12 évesnél fiatalabb, közepesen súlyos vagy súlyos major depressziós zavarban szenvedő gyermeket és 319, 12‑17 éves gyermeket és serdülőt kezeltek agomelatinnal egy kettős vak, aktív- (fluoxetin) és placebokontrollos vizsgálat keretében.

Általánosságban a 25 mg agomelatin biztonságossági profilja serdülőknél a pivotális vizsgálatban (kettős vak vizsgálat kontrollos része) hasonló volt a felnőttekéhez, kivéve, hogy hányinger gyakrabban jelentkezett serdülőknél (13,3%), mint felnőtteknél (6,3%).

Az agomelatinnal végzett klinikai vizsgálatok összesített adatai azt mutatják, hogy (bármilyen okból kialakuló) mellékhatások vagy súlyos mellékhatások gyakrabban jelentkeztek serdülőknél, mint felnőtteknél (a betegek 67,2; illetve 60,4 százaléka jelentett legalább egy mellékhatást, míg 10,4; illetve 3,5 százalék jelentett legalább egy súlyos mellékhatást).

Serdülőknél gyakrabban (6,3%) jelentettek májjal kapcsolatos nemkívánatos eseményeket a felnőttekkel (1,7%) összehasonlítva. Öngyilkossággal kapcsolatos eseményeket (például öngyilkos magatartás, öngyilkossági gondolatok, öngyilkossági kísérlet és önkárosítás) gyakrabban jelentettek serdülőknél (3,1%, 10 jelentett esemény 6 betegnél), mint felnőtteknél (1,2%, 66 jelentett esemény 65 betegnél) (lásd 4.4 pont).

A 25 mg agomelatin serdülőknél történő hosszú távú alkalmazására vonatkozó biztonságossági adatok korlátozottak. Ez magában foglalja a növekedésre, a pubertáskori fejlődésre (lásd 5.1. pont) és a kognitív funkciókra vonatkozó hosszú távú tapasztalatokat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Az agomelatin túladagolásával kapcsolatosan kevés a tapasztalat. Az agomelatin-túladagolásból származó tapasztalat során epigastrialis fájdalmat, álmosságot, fáradtságot, agitációt, szorongást, feszültséget, szédülést, cianózist és rossz közérzetet jelentettek.

Egy személy, aki 2450 mg agomelatint vett be, spontán gyógyult, szív- és érrendszeri és biológiai rendellenességek nélkül.

Kezelés

Az agomelatin specifikus antidótuma nem ismert. Túladagolás esetén a klinikai tüneteket kezelni és a beteg állapotát szokásos módon monitorozni kell. Egy specializált környezetben végzett utókezelés ajánlott.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok, egyéb antidepresszánsok, ATC kód: N06AX22

Hatásmechanizmus

Az agomelatin melatonerg (MT₁- és MT₂-receptor) agonista, ill. 5-HT_2C-receptor antagonista hatású. Kötődési vizsgálatok alapján, az agomelatin nem befolyásolja a monoamin-felvételt, ill. nincs affinitása az alpha- vagy béta-adrenerg, hisztaminerg, kolinerg, dopaminerg, ill. benzodiazepin receptorokhoz.

Az agomelatin reszinkronizálja a circadián ritmust a megszakított circadián ritmusú állat-modellekben. Az agomelatin a frontális agykéregben szelektíven fokozza a noradrenalin és dopamin felszabadulását, és nincs hatással az extracelluláris szerotonin-szintre.

Farmakodinámiás hatások

Az agomelatin antidepresszáns-szerű hatását a depresszió állatmodelljeiben – pl. „tanult tehetetlenség” (learned helplessness), „reménytelenség” (despair), és enyhe, idült stressz-tesztekkel –, továbbá a diurnális ritmus deszinkronizációján alapuló, ill. stressz- és szorongásfüggő modellekben bizonyították.

Emberben az agomelatin pozitív fáziseltoló hatású. Alvásfázis előrehozást, testhőmérséklet-csökkenést és melatonin felszabadulást indukál.

Klinikai hatásosság és biztonságosság felnőtteknél

Az agomelatin major depresszió esetén mutatott hatásosságát és biztonságosságát egy 7900, agomelatinnal kezelt beteg bevonásával végzett klinikai programban vizsgálták.

Tíz placebokontrollos vizsgálatot végeztek az agomelatin rövid távú hatásosságának vizsgálatára major depresszióban felnőtteknél fix dózissal és/vagy dózis-feltitrálás alkalmazásával. A kezelés végén (6‑8 hét után) a 25‑50 mg agomelatin jelentős hatásosságot mutatott a tíz rövid távú, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat közül hatban. Az elsődleges végpont a HAMD-17 pontszámban bekövetkezett, a kiindulási értékhez viszonyított változás volt. Két vizsgálatban az agomelatin nem tért el a placebótól, ahol az aktív kontroll, a paroxetin vagy fluoxetin, elemzés-szenzitivitást mutatott. A vizsgálatokban az agomelatint nem hasonlították össze közvetlenül a paroxetinnel és a fluoxetinnel, mivel ezeket a hatóanyagokat csak a vizsgálatok elemzés-szenzitivitásának biztosítása érdekében alkalmazták. Két másik vizsgálatban nem lehetett következtetéseket levonni, mert az aktív kontrollok, a paroxetin vagy a fluoxetin, nem különböztek a placebótól. Mindazonáltal ezekben a vizsgálatokban nem volt megengedett az agomelatin, ill. a paroxetin vagy fluoxetin kezdő dózisának emelése még akkor sem, ha a klinikai válasz nem volt megfelelő.

A hatásosság a súlyosabb depresszióban szenvedő betegeknél (kiindulási HAM-D ≥ 25) is megfigyelhető volt, minden pozitív placebokontrollos vizsgálatban.

A válaszarány statisztikailag szignifikánsan nagyobb volt agomelatin, mint placebo esetén.

Hét, depressziós felnőttek heterogén csoportjainak részvételével végzett hatásossági vizsgálatból hat esetben nagyobb hatásosság (superiority, 2 vizsgálatban) vagy azonos hatásosság (non-inferiority, 4 vizsgálatban) igazolódott SSRI/SNRI (szertralin, eszcitaloprám, fluoxetin, venlafaxin vagy duloxetin) szerekkel összehasonlítva. Az antidepresszáns hatást mind elsődleges, mind másodlagos végpontként a HAMD-17 pontszámmal értékelték.

Egy relapszus-prevenciós vizsgálatban az antidepresszáns hatás megmaradását igazolták. A naponta egyszer 25‑50 mg agomelatinnal 8‑10 hétig kezelt, akut kezelésre reagáló betegeket további 6 hónapos, naponta egyszer 25‑50 mg agomelatin-kezelésre vagy placebokezelésre randomizálták. A naponta egyszer 25‑50 mg agomelatin statisztikailag szignifikánsan jobb volt, mint a placebo (p=0,0001) az elsődleges hatékonysági végpont, a depresszió kiújulásának megelőzése tekintetében, amit a kiújulásig eltelt idővel mértek. A kiújulás incidenciája a 6 hónapos, kettős vak követési időszakban 22% volt az agomelatin és 47% a placebo esetén.

Az agomelatin a napközbeni éberséget és a memóriát nem befolyásolja egészséges önkénteseknél. Depressziós betegeknél a 25 mg agomelatin-kezelés fokozta a lassú hullámú alvást, de nem volt hatással a REM (gyors szemmozgás) alvás mennyiségére vagy a REM latenciájára. A 25 mg Assimil csökkentette az elalvásig eltelt időt és javította a minimális szívfrekvenciát. A kezelés első hetétől kezdődően csökkent az elalvásig eltelt idő és jelentősen javult az alvás minősége anélkül, hogy napközben kábaság lépett volna fel, a betegek értékelése szerint.

Egy összehasonlító vizsgálat szerint, amit remisszióban lévő depressziós betegek részvételével végeztek, a venlafaxinnal összehasonlítva az agomelatin adásakor egy (statisztikailag nem szignifikáns) számszerű trend mutatkozott a ritkábban fellépő szexuális diszfunkció irányában, ami a SEXFX (Sex Effects Scale) skála nemi izgalom és orgazmus pontszámaiban tükröződött. Az ASEX (Arizona Sexual Experience Scale) kérdőívvel végzett vizsgálatok eredményeinek összevont elemzése alapján, az agomelatin nem járt szexuális működészavarral. Egészséges önkénteseknél az agomelatin a paroxetinnel szemben megtartotta a szexuális működést.

Klinikai vizsgálatokban az agomelatin nem volt hatással a szívfrekvenciára és a vérnyomásra.

Egy, a kezelés félbeszakítása után fellépő panaszok és tünetek előfordulását a DESS (Discontinuation Emergent Signs & Symptoms) kérdőív segítségével, a remisszióban lévő depressziós betegeken értékelő vizsgálat megállapítása szerint az agomelatin-kezelés hirtelen abbahagyása után nem jelentkeznek elvonási tünetek.

Az agomelatin az egészséges önkéntesekkel elvégzett vizsgálatokban egy speciális vizuális analóg skálával vagy az Addiction Research Center Inventory (ARCI) 49 ellenőrző listájával mérve nem okozott függőséget.

Egy 8 hetes, placebokontrollos klinikai vizsgálatban az agomelatin napi 25‑50 mg-os alkalmazása idős depressziós betegeknél ((≥ 65 év, N=222, melyből 151 beteget kezeltek agomelatinnal) az elsődleges végpont, a HAM-D összpontszám 2,67 pontos, statisztikailag szignifikáns különbségét mutatta. A terápiás válaszadási arányok elemzése az agomelatinra nézve volt kedvezőbb. Nem volt megfigyelhető a javulás a nagyon idős betegeknél (≥ 75 év, N=69, melyből 48 beteget kezeltek agomelatinnal). Az agomelatin tolerálhatósága idős betegekben hasonló volt a fiatalabb felnőtteknél észlelthez.

Egy specifikus kontrollos, 3 hetes klinikai vizsgálatot végeztek major depresszióban szenvedő betegek részvételével, akik állapota paroxetin (egy SSRI), illetve venlafaxin (egy SNRI) mellett nem megfelelően javult. Ha ezekről az antidepresszánsokról agomelatinra váltottak, elvonási tünetek léptek fel az SSRI vagy SNRI kezelés leállítását követően, akár hirtelen, akár fokozatosan történt a korábbi gyógyszer leállítása. Ezek az elvonási tünetek összetéveszthetők az agomelatin korai előnyös hatásainak az elmaradásával.

Azon betegek aránya, akiknél legalább egy elvonási tünet jelentkezett az SSRI/SNRI leállítását követő héten, alacsonyabb volt a hosszú idő alatt, fokozatosan csökkentett dózissal kezelt csoportban (a korábbi SSRI/SNRI fokozatos csökkentése 2 hét alatt), mint a rövid idő alatt, fokozatosan csökkentett dózissal kezelt (a korábbi SSRI/SNRI fokozatos csökkentése 1 hét alatt) vagy a hirtelen váltó (hirtelen leállítás) csoportban: sorrendben 56,1%, 62,6% és 79,8%.

Gyermekek és serdülők

Az agomelatin kétféle adagjának (10 mg és 25 mg) hatásosságát és biztonságosságát a kizárólag pszichológiai terápiára nem reagáló, közepesen súlyos és súlyos major depresszív epizódokban szenvedő betegek kezelésében egy 12 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, parallel csoportos vizsgálatban értékelték (lásd 4.2 pont). A vizsgálatba fluoxetint is bevezettek (napi 10 mg, ami potenciálisan napi 20 mg-ra emelhető) a szenzitivitás biztosítása érdekében.

A DSM-IV szerint közepesen súlyos és súlyos depresszióban szenvedő betegeket (N=400, amelyből 80, 7 évesnél idősebb, 12 évesnél fiatalabb gyermek és 320, 12‑17 éves gyermek és serdülő) randomizáltak 10 mg agomelatinnal (N=102, köztük 81 serdülő), 25 mg agomelatinnal (N=95, köztük 76 serdülő), placeboval (N=103, köztük 82 serdülő) vagy fluoxetinnel (N=100, köztük 81 serdülő) történő kezelésre.

A beválogatást megelőzően a betegek nem reagáltak pszichoszociális terápiára. A kettős vak periódus alatt a betegek havonta kaptak pszichoszociális tanácsadást (4., 8. és 12. hét).

Az elsődleges végpont a felülvizsgált Gyermekdepresszió Értékelő Skála (Children's Depression Rating Scale - Revised (CDRS-R)) szerinti, a kiindulási és a 12. heti nyers összpontszámok közötti, háromtényezős ANCOVA segítségével korrigált különbség volt. A 45 vagy a feletti nyers pontszám a vizsgálatba történő beválogatás előfeltétele volt. A CDRS-R szerinti értékelést a kiválasztási vizit alkalmával, a beválasztáskor, majd ezt követően minden vizit alkalmával (vagyis a kettős vak periódusban az 1., 2., 4., 8. és 12. héten) elvégezték.

A fő másodlagos végpontok a Klinikai Globális Összbenyomás Javulásskála és Súlyosságskála (Clinical Global Impression – Severity of Illness (CGI-S), Improvement (CGI-I)) és a Serdülő Depresszió Értékelő Skála (Adolescent Depression Rating Scale (ADRS)) összpontszámai voltak.

A teljes vizsgált populációban a betegek többsége nő volt (62,5%), az életkor mediánja 14,0 (tartomány: 7‑17). A betegek többségének már volt depressziós epizódja (71,5%). A DMS-IV-TR alapján a depressziós epizódot a betegek 61,8%-nál közepesen súlyosnak, míg 38,3%-ánál súlyosnak (pszichotikus tünetek nélkül) értékelték. A jelenlegi epizód átlagos időtartama 143,4 ± 153,2 nap volt, a medián időtartam 96 nap (tartomány 29-től 1463 napig).

Ami a társbetegségeket illeti, a teljes vizsgált populáció mintegy 6%-a szenvedett generalizált szorongási zavarban, 7%-a szociális szorongási zavarban és 2%-a szeparációs szorongási zavarban.

A CDRS-R nyers pontszám elsődleges végpontjára vonatkozó eredmények a kiindulási értéktől a kiindulási érték utáni utolsó értékhez viszonyított változásban kifejezve a teljes populációra vonatkozóan a különbség 4,22; 95%-os CI [0,63; 7,82] volt a 25 mg agomelatint és a placebót kapó csoportok között. A serdülő alcsoportban a becsült csoportok közti különbség 5,22; (95%-os CI [1,03; 9,40] volt a 25 mg agomelatin javára a placebóhoz képest.

A másodlagos végpontokat illetően a Klinikai Globális Összbenyomás Javulásskála és Súlyosságskála (Clinical Global Impression – Severity of Illness (CGI-S), Improvement (CGI-I)) esetében egyik karon sem figyeltek meg jelentős különbségeket. Az ADRS pontszám átlagos különbsége a 25 mg agomelatin-csoport és a placebocsoport között 4,07; 95%-os CI [0.68; 7.46] volt.

A 12 hetes kettős vak periódust követően a betegeknek lehetőségük volt a vizsgálat folytatására egy választott, nyílt elrendezésű, 21 hónapos időszakra kiterjesztett vizsgálatban, ahol 10 mg vagy 25 mg agomelatint kaptak. Ezt az időszakot azonban nem relapszus-prevenciós vizsgálatnak tervezték, és minden beteg rugalmas adag agomelatint kapott. A 12. hetet követő hatásosságra és biztonságosságra vonatkozó hasznos adatok korlátozottak.

A pubertás státuszt a Tanner-féle stádiumok alapján értékelték. Bár a rendelkezésre álló adatok korlátozottak, ezek nem utalnak arra, hogy az agomelatin hatással lenne a fejlődésre a Tanner-féle stádiumokat figyelembe véve.

A biztonságosságra vonatkozó további információkért lásd a 4.4 és 4.8 pontot.

Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a gyermekek alcsoportjára vonatkozóan (7‑11 éves kor, összesen 80 beteg) a betegek alacsony száma miatt (lásd 4.2 pont). Gyermekeknél az átlagos CDRS-R nyers összpontszám változása a rövid távú fázis végén abszolútértékben kisebb volt a 25 mg agomelatin-csoportban (–17,1 ± 13,3) a placebocsoporthoz (–19,0 ± 18,3) viszonyítva.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és biohasznosulás

A szájon át adott agomelatin rövid idő alatt és nagymértékben (≥ 80%) felszívódik a tápcsatornából. Abszolút biohasznosulása alacsony (a szájon át alkalmazott terápiás adag kevesebb, mint 5%-a) és jelentős interindividuális ingadozást mutat. Biohasznosulása nőknél nagyobb, mint férfiaknál. A biohasznosulást fogamzásgátló tabletták szedése növeli, a dohányzás pedig csökkenti. Plazmakoncentrációja a gyógyszerbevételt követő 1‑2 órán belül tetőzik.

A terápiás dózistartományban a szisztémás agomelatin-expozíció a dózissal arányosan fokozódik. Nagyobb dózisok adása után a first-pass effektus telítődése észlelhető.

Az étkezés (szokványos vagy nagy zsírtartalmú táplálék elfogyasztása) nem befolyásolja a biohasznosulást vagy a felszívódás ütemét. A variabilitás magas zsírtartalmú ételek fogyasztása esetén nő.

Eloszlás

Az egyensúlyi eloszlási térfogat kb. 35 liter. A plazmafehérje-kötődés mértéke a szérumszinttől függetlenül 95% és ez az életkor előrehaladtával, ill. a veseműködés károsodása esetén sem változik; de a szabad frakció májkárosodásban szenvedő betegeknél kétszeres.

Biotranszformáció

A szájon át adott agomelatin gyorsan metabolizálódik, elsősorban a májban a CYP1A2-n keresztül; a CYP2C9 és CYP2C19 izoenzimek is érintettek, de szerepük kisebb.

A fő metabolitok, a hidroxilezett és demetilált agomelatin, nem aktívak, gyorsan konjugálódnak és a vizelettel eliminálódnak.

Elimináció

Az elimináció gyors, a felezési idő a plazmában átlagosan 1‑2 óra. Az agomelatin clearance-e jelentős (kb. 1100 ml/perc) és döntően metabolikus.

A kiválasztás főként (80%-ban) a vizelettel történik, metabolitok alakjában, míg a vizeletből változatlan formában visszanyerhető vegyület mennyisége elhanyagolható.

A farmakokinetikai jellemzők ismételt adagolás után sem változnak.

Vesekárosodás

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (n=8, egyszeri 25 mg) nem észlelték a farmakokinetikai paraméterek jelentős módosulását, de fokozott körültekintéssel kell eljárni súlyos vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, mert ebben a betegcsoportban korlátozott klinikai adat áll rendelkezésre (lásd 4.2 pont).

Májkárosodás

Enyhe fokú (Child-Pugh „A” típusú), ill. közepesen súlyos (Child-Pugh „B” típusú) májkárosodásban szenvedő betegeket 25 mg agomelatinnal kezelve a szisztémás expozíció mértéke jelentősen (sorrendben 70-szeresen és 140-szeresen) meghaladta a hasonló életkorú, testtömegű és dohányzási szokásokkal rendelkező, ép májműködésű önkénteseknél észleltet (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).

Idősek

Egy idős betegek (≥ 65 év) részvételével végzett farmakokinetikai vizsgálat azt mutatta, hogy a 25 mg-os adag alkalmazása mellett az átlagos AUC 4-szer, az átlagos C_max pedig 13-szor magasabb volt a ≥ 75 éves betegeknél, mint a < 75 éves betegeknél. Az 50 mg-mal kezelt betegek száma túl alacsony volt bármilyen következtetés levonásához. Idős betegek esetében nincs szükség a dózis módosítására.

Gyermekek és serdülők

Az agomelatin farmakokinetikáját 60 gyermeknél és 166 serdülőnél vizsgálták, akik 1 mg és 25 mg közötti napi adagokat kaptak. A legtöbb adat a nyálban mért koncentráción alapszik és az agomelatin plazmaexpozíciója gyermekeknél és serdülőknél nagymértékben nem karakterizált. A felnőttekhez hasonlóan a farmakokinetika inter-individuális ingadozása jelentős. A rendelkezésre álló gyermekekre és serdülőkre vonatkozó adatok arra utalnak, hogy jelentős az átfedés a felnőtteknél 25 mg agomelatin adagot követően megfigyelt expozíciós tartományokkal.

Etnikai csoportok

Nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy a rassz befolyásolja-e az agomelatin farmakokinetikáját.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egereknél, patkányoknál és majmoknál nagy dózisok egyszeri, ill. ismételt adagolása után szedatív hatást figyeltek meg.

Rágcsálóknál az agomelatin 125 mg/ttkg/nap dózisban adva erőteljesen indukálta a CYP2B, ill. közepes mértékben a CYP1A és CYP3A izoenzimek működését. Majmoknál ugyanakkor 375 mg/ttkg/nap dózis esetén a CYP2B és a CYP3A izoenzimek indukciója csak csekély volt. Az ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban sem rágcsálókban, sem majmokban nem észleltek hepatotoxicitást.

Vemhes patkányban az agomelatin bejut a placentába és a magzatba.

A patkányon és nyúlon elvégzett reprodukciós vizsgálatok során nem észlelték, hogy az agomelatin befolyásolná a fertilitást, az embrio-foetalis, ill. a pre- és postnatalis fejlődést.

Számos különböző, standard, in vitro és in vivo genotoxicitási teszt eredménye alapján az agomelatin nem rendelkezik mutagén vagy klasztogén potenciállal.

A karcinogenitási vizsgálatok során a terápiás adag legalább 110-szeresének megfelelő dózisban adott agomelatin hatására patkányban és egérben megnőtt a májtumorok gyakorisága. A májtumor kialakulása minden bizonnyal a speciálisan a rágcsálókra jellemző enzimindukcióval függ össze. A patkányokban megfigyelt benignus emlő-fibroadenomák gyakorisága az expozíció fokozódásával nőtt (a terápiás dózisnál fellépő expozíció 60-szorosa), de a kontrollnál mért tartományon belül maradt.

A farmakológiai biztonságossági vizsgálatok eredményei alapján az agomelatin nem befolyásolja a hERG (human Ether à-go-go Related Gene) csatornák ionáramlását, ill. kutyában a Purkinje-sejtek akciós potenciálját. Egérben és patkányban az agomelatin 128 mg/ttkg ip. dózisig nem bizonyult görcskeltő hatásúnak.

Az agomelatin nem volt hatással a fiatal állatok viselkedésére, vizuális és reproduktív funkcióira. A farmakológiai tulajdonságokkal összefüggésben álló, kismértékű, nem dózisfüggő testsúlycsökkenést, valamint a hím állatok reproduktív szervrendszerére kifejtett kisebb, a reproduktív teljesítményt nem károsító hatásokat figyeltek meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

• szilícium-dioxiddal előkezelt mikrokristályos cellulóz (mikrokristályos cellulóz, vízmentes kolloid szilícium-dioxid)

• mannit

• povidon 30

• vízmentes kolloid szilícium-dioxid

• kroszpovidon (A típusú)

• nátrium-sztearil-fumarát

• magnézium-sztearát

• sztearinsav 50

Filmbevonat:

• hipromellóz 2910/5

• makrogol 6000

• titán-dioxid (E171)

• talkum

• sárga vas-oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Ez a készítmény nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Assimil 25 mg filmtabletta OPA/Al/PVC//Al adagonként perforált vagy nem perforált, 10 vagy 14 db filmtablettát tartalmazó, buborékcsomagolásban (a naptárjelzéses buborékcsomagolás 14 db filmtablettát tartalmaz) és dobozban.

Kiszerelési egységek:

28 db (2×14 db) filmtabletta

30 db (3×10 db) filmtabletta

56 db (4×14 db) filmtabletta

84 db (6×14 db) filmtabletta

98 db (7×14 db) filmtabletta

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23427/01 28×

OGYI-T-23427/02 30×

OGYI-T-23427/03 56×

OGYI-T-23427/04 84×

OGYI-T-23427/05 98×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2018. augusztus 30.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2025. június 6.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. június 6.