BCG-MEDAC por és oldószer intravezikális szuszpenzióhoz betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

BCG‑medac por és oldószer intravezikális szuszpenzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Feloldás után egy injekciós üveg tartalma:

A 1173‑P2 törzsből származó RIVM, Mycobacterium bovisból származó BCG (Bacillus Calmette‑Guérin) baktérium törzs 2 × 10⁸ – 3 × 10⁹ csíraszámban.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por és oldószer intravezikális szuszpenzióhoz.

Por:

Fehér vagy majdnem fehér por vagy sárgás és szürkés árnyalatú porózus pogácsa.

Oldószer:

Színtelen, tiszta oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Nem invazív urothelialis hólyagkarcinóma kezelése:

• in situ carcinoma kuratív kezelése;

• a következő betegségek kiújulásakor végzett profilaktikus kezelés:

• a nyálkahártyára korlátozódó urothelialis carcinoma:

• Ta G1‑G2, ha többgócú és/vagy kiújult tumor;

• Ta G3;

• urothelialis carcinoma, ami csak a lamina propriát érinti, a hólyag izomzatát nem (T1);

• in situ carcinoma.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A BCG‑medac készítményt kizárólag az ilyen kezelésben jártas orvosok adhatják be.

A BCG‑medac előkészítést követően intravezikális alkalmazásra szolgál.

A BCG‑medac szuszpenzió alkalmazás előtti előkészítésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Adagolás

Felnőttek és idősek

A húgyhólyagba történő instillációhoz egy injekciós üveg, előírás szerint előkészített és hígított tartalma szükséges.

Indukciós terápia

A BCG‑terápiát transurethralis resectiót (TUR‑t) vagy hólyagbiopsziát követően körülbelül 2‑3 héttel kell megkezdeni traumatikus katéterezés nélkül, és hetente meg kell ismételni 6 héten át. Közepes és nagy kockázatú tumorok esetében ezt fenntartó terápiának kell követnie. A fenntartó kezelési séma ismertetése az alábbiakban olvasható.

Fenntartó terápia

Klinikai vizsgálatok alapján a fenntartó kezelés kifejezetten ajánlott az indukciót követően. Az ajánlott fenntartó kezelési séma a 3., 6., 12., 18., 24., 30. és 36. hónapban hetente egyszer végzett 3 instillációból áll, amelyet legalább 1 éven át, legfeljebb 3 éven át alkalmaznak. A séma szerint 3 éves időszak alatt legfeljebb 27 instillációt végeznek.

Bár a fenntartó terápia csökkenti a kiújulást és mérsékelheti a progressziót, a kezeléssel járó nemkívánatos reakciók és kellemetlenség néhány betegnél felülmúlhatja az előnyöket. Ezért a fenntartó kezelés megkezdése, illetve folytatása előtt fontos előny‑kockázat értékelést végezni, és figyelembe venni a beteg szempontjait. Az első éves kezelést követően 6 havonta alkalmazott fenntartó kezelés szükségességét tovább kell elemezni a tumorosztályozás és a klinikai válasz alapján.

Gyermekek és serdülők

A BCG‑medac biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Az instilláció előtt a betegnek 4 órán át és azt követően 2 órán át nem szabad innia.

Húgycsőkatétert kell bevezetni a hólyagba aszeptikus körülmények között. Elegendő mennyiségű síkosítóanyagot kell alkalmazni, hogy csökkentsék a húgyhólyag-nyálkahártya traumatizálásának esélyét és ezáltal a súlyos szövődmények kockázatát, valamint az eljáráshoz kapcsolódó diszkomfortérzést. A BCG becsepegtetése előtt a hólyagot ki kell üríteni. A húgyhólyag katéterezés utáni teljes kiürítése csökkenti a hólyagba esetlegesen bekerült síkosítóanyag-maradvány mennyiségét a BCG‑medac instillációját megelőzően.

A BCG‑medac-ot a hólyagba katéter segítségével kell bejuttatni, alacsony nyomással. A becsepegtetett BCG‑medac szuszpenziónak – ha lehetséges – 2 órán keresztül a hólyagban kell maradnia. Ezalatt az oldatnak a hólyag teljes nyálkahártya‑felületével megfelelően érintkeznie kell. Ezért a beteget a lehető legnagyobb mértékben mobilizálni kell, vagy az ágyhoz kötött beteget 15 percenként át kell fordítani hátról hasra és fordítva. 2 óra elteltével a bejuttatott szuszpenziót ülő helyzetben kell kiüríteni.

Az egyes alkalmazásokat követően 48 órán át a beteg hiperhidrációja javasolt, amennyiben ennek nincs specifikus orvosi ellenjavallata.

A BCG‑medac‑kal kezelt betegeknek át kell adni a betegtájékoztatót.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A BCG‑medac nem alkalmazható immunszupprimált betegeknél, illetve veleszületett vagy szerzett immundeficienciában szenvedőknél, akár jelenleg zajló betegség okozta ezt az állapotot (például pozitív HIV szerológia, leukemia, lymphoma), akár malignus betegség terápiája (például citosztatikus gyógyszerek, sugárkezelés) vagy immunszuppresszív kezelés (például kortikoszteroidok).

A BCG‑medac nem alkalmazható aktív tuberculosisban szenvedő betegeknél. Az aktív tuberculosis kockázatát a megfelelő anamnézis, illetve szükség esetén a helyi irányelveknek megfelelő diagnosztikus vizsgálatokkal ki kell zárni.

Hólyag radioterápiája a kórelőzményben.

A BCG‑medac‑kezelés szoptató nőknél ellenjavallt (lásd 4.6 pont).

A BCG‑medac‑ot tilos becsepegtetni TUR‑t, hólyagbiopsziát vagy traumás katéterezést követő 2‑3 héten belül.

Hólyagperforáció, amely a szisztémás fertőzés fokozott kockázatával járhat (lásd 4.4 pont).

Akut húgyúti fertőzés (lásd 4.4 pont). A tünetmentes, izolált leukocyturia és a tünetmentes bacteriuria nem ellenjavallják a BCG‑medac készítménnyel végzett intravesicalis kezelést és nincs szükség antibiotikumos profilaxisra.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A BCG‑medac‑ot tilos alkalmazni subcutan, intradermalisan, intramuscularisan vagy intravénásan, illetve oltásra.

Tünetek, jelek vagy szindrómák kezelése

Lásd 4.8 pont.

A készítmény kezelésére vonatkozó óvintézkedések

A BCG‑medac‑ot nem szabad olyan helyiségben elkészíteni, ahol intravénás citotoxikus gyógyszereket készítenek elő, illetve nem kezelheti olyan személy, aki ezzel foglalkozik. A BCG‑medac‑hoz nem nyúlhat olyan személy, aki ismerten immundeficienciában szenved. A BCG‑medac bőrrel és nyálkahártyákkal való érintkezését kerülni kell. A kontamináció hatására túlérzékenységi reakció vagy fertőzés alakulhat ki az érintett területen.

A BCG‑medac véletlen elcseppenése

A kicseppent BCG‑medac szuszpenziót Mycobacteriumok ellen bizonyítottan hatásos fertőtlenítőszerrel kell lemosni. Bőrrel való érintkezés esetén megfelelő fertőtlenítőszert kell alkalmazni.

Általános higiénés szabályok a beteg számára

A vizeletürítés után javasolt a kézmosás és a genitalis tájék lemosása. Ez különösen érvényes a BCG instillációját követő első vizeletürítésekkor. Ha bőrlézió kontaminálódik, akkor megfelelő fertőtlenítőszer használata ajánlott.

Tuberkulin tesztek

Bőrpróbák

A BCG‑medac‑kal végzett intravezikális kezelés tuberkulinnal szembeni érzékenységet válthat ki, és megzavarhatja a későbbi tuberkulin bőrpróbák eredményeinek értékelését, amelyeket a Mycobacterium‑fertőzés diagnosztizálása céljából végeznek. Ezért a BCG‑medac alkalmazása előtt vizsgálni kell a tuberkulinnal szembeni reaktivitást.

A Bacillus Calmette–Guérin kimutatása

Az orvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a biopsziás anyag negatív tenyésztési eredményei és a negatív teszteredmények nem zárják ki a szisztémás BCG‑fertőzés lehetőségét. Egyes esetekben a kórokozót nem sikerült kimutatni, annak ellenére, hogy a betegnél szisztémás BCG‑fertőzés állt fenn. A rendelkezésre álló módszerek (mikroszkópos vizsgálat, PCR és/vagy tenyésztés és/vagy tuberkulózisra utaló szövettan kimutatása) nem megbízhatóak.

Súlyos szisztémás BCG‑fertőzések/reakciók

A traumás instilláció elősegítheti a BCG‑szepszis kialakulását, ami szeptikus sokkot és életveszélyes állapotot okozhat. A kezelési lehetőségekről a 4.8 pontban olvashat.

A BCG minden intravezikális instillációja előtt ki kell zárni a húgyúti fertőzést (a húgyhólyag nyálkahártyájának gyulladása fokozhatja a BCG hematogén disszeminációjának a kockázatát). Ha a BCG‑terápia alatt húgyúti fertőzést diagnosztizálnak, akkor a terápiát meg kell szakítani, amíg a vizeletvizsgálat eredménye negatív nem lesz, és az antibiotikum‑kezelés be nem fejeződik.

A BCG‑kezelés elkezdése előtt figyelembe kell venni az antituberkulotikus kezelést igénylő, súlyos szisztémás BCG‑fertőzések lehetőségét, különösen időseknél (lásd az „Idősek” című részt) és májkárosodásban szenvedő betegeknél.

A betegek kevesebb mint 5%-ánál jelentettek súlyos szisztémás BCG‑fertőzéseket/reakciókat. A jelekről és a tünetekről a 4.8 pontban olvashat.

Szisztémás fertőzés gyanúja esetén konzultálni kell infektológus szakorvossal. A BCG‑fertőzés halálos kimenetelű lehet. További információkért olvassa el a 4.8 pontot.

A szisztémás fertőzésekkel szemben a Reiter-szindróma főként immunmediált reakcióként nyilvánul meg, amelyet nem feltétlenül a disszeminált BCG okozza, kiválthatja a csak a húgyúti rendszerre korlátozódó BCG is.

Láz vagy súlyos haematuria

A kezelést el kell halasztani a láz és a haematuria megszűnéséig.

Kis hólyagkapacitás

Kis hólyagkapacitású betegeknél nőhet a hólyagcontractura kockázata.

HLA‑B27

A HLA‑B27 pozitív betegeknél gyakrabban fordulhat elő reaktív arthritis vagy Reiter‑szindróma.

Látens BCG‑fertőzés fellángolása (ideértve a késői diagnózist is)

Egyedi esetekben beszámoltak arról, hogy a BCG baktériumok évekig a szervezetben maradtak.

Az ilyen látens BCG‑fertőzések fellángolhatnak évekkel az eredeti fertőzés után, és főként granulomatosus pneumonitis, tályogok, fertőzött aneurysmák és implantátumok, illetve graftok vagy a környező szövetek fertőzései formájában jelentkezhetnek.

A beteget tájékoztatni kell a látens BCG‑fertőzések késői fellángolásának lehetőségéről és arról, hogy mit kell tennie, ha például láz vagy ismeretlen eredetű testtömegcsökkenés alakul ki nála.

Látens BCG‑fertőzés fellángolásának gyanúja esetén konzultálni kell infektológus szakorvossal.

Idősek

Időseknél a BCG alkalmazása nem ellenjavallt. A szisztémás BCG‑fertőzés/reakció kockázatát azonban figyelembe kell venni az első beadás előtt. Időseknél fennállhat vese- vagy májkárosodás, ami befolyásolhatja az antituberkulotikus gyógyszerekkel végzett kezelést súlyos szisztémás BCG‑fertőzés/reakció esetén.

Különös óvatossággal kell eljárni legyengült általános állapotban lévő idősek esetében.

Terhesség

A BCG‑medac alkalmazása terhesség alatt nem javasolt (lásd 4.6 pont).

Immunszupprimált személyekkel érintkező betegek

A BCG‑medac készítménnyel kezelt betegeknek megfelelő higiénés intézkedéseket kell tenniük, ha immunszupprimált betegekkel érintkeznek. A M. bovis kevésbé patogén, mint a M. tuberculosis és eddig még nem számoltak be emberről emberre történő terjedésről, de ennek lehetősége nem zárható ki, különösen immunszupprimált betegek esetében.

Szexuális transzmisszió

A BCG szexuális úton történő terjedését eddig nem jelentették, de a BCG‑terápiát követően egy hétig kondom használata ajánlott.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A BCG baktérium érzékeny a tuberculosis elleni gyógyszerekre (például etambutol, sztreptomicin, p‑aminoszalicilsav [PAS], izoniazid [INH] és rifampicin), antibiotikumokra és antiszeptikumokra. Beszámoltak pirazinamiddal és cikloszerinnel szembeni rezisztenciáról.

Intravesicalis BCG‑instillációs terápia alatt nem ajánlott tuberculosis elleni szerek és antibiotikumok – például fluorokinolonok, doxiciklinek vagy gentamicin – egyidejű alkalmazása, a BCG érzékeny ezekre a gyógyszerekre.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A BCG terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. A reprodukcióra vonatkozóan állatkísérleteket nem végeztek. A BCG‑medac alkalmazása nem javasolt terhesség alatt.

Szoptatás

A BCG/metabolitjainak humán anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ. A BCG‑medac alkalmazása ellenjavallt szoptatás alatt (lásd 4.3 pont).

Termékenység

Megállapították, hogy az intravezikálisan alkalmazott BCG károsan befolyásolja a spermatogenesist, és oligospermiát vagy azoospermiát okozhat. Állatkísérletek eredményei arra utalnak, hogy ezek a hatások átmenetiek és reverzibilisek lehetnek. A férfiaknak azonban a terápia megkezdése előtt tanácsot kell kérniük a spermakonzerválás lehetőségét illetően.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A BCG‑medac‑kezelés alatt fellépő lokális vagy szisztémás tünetek befolyásolják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások felsorolása szervrendszerenként és gyakoriság szerint csoportosítva alább olvasható.

A gyakoriságok meghatározása: nagyon gyakori ( 1/10), gyakori ( 1/100 – < 1/10), nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100), ritka ( 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) vagy nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Szervrendszer	Gyakoriság és nemkívánatos hatások
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nagyon gyakori cystitis és gyulladásos reakciók (granulomák) a hólyagban, tünetmentes granulomatosus prostatitis Nem gyakori húgyúti fertőzés, orchitis, epididymitis, tünetekkel járó granulomatosus prostatitis, súlyos szisztémás BCG‑reakció/fertőzés, BCG‑szepszis, miliaris pneumonitis, bőrabscessus, Reiter‑syndroma (conjunctivitis, aszimmetrikus oligoarthritis és cystitis) Ritka vascularis fertőzés (például fertőzött aneurysma), vesetályog Nagyon ritka implantátumok és a környező szövetek BCG‑fertőzése (például aortagraft fertőzés, cardialis defibrillátor, csípő vagy térd artroplasztika), regionalis nyirokcsomó fertőzése, osteomyelitis, csontvelőfertőzés, peritonitis, psoastályog, a glans penis fertőzése, orchitis vagy epididymitis, amely rezisztens az antituberkulotikus kezelésre
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori cytopenia, anaemia Nagyon ritka cervicalis lymphadenitis Nem ismert haemophagocytás szindróma
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori átmeneti szisztémás BCG‑reakció (láz < 38,5 °C, influenzához hasonló tünetek, például levertség, láz, hidegrázás, általános rossz közérzet, myalgia) Nagyon ritka túlérzékenységi reakciók (például a szemhéj oedemája, köhögés)
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nagyon ritka chorioretinitis, conjunctivitis, uveitis
Érbetegségek és tünetek	Nem gyakori hypotonia Nagyon ritka vascularis fistula Nem ismert vasculitis (ideértve a központi idegrendszeri vasculitist)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nem gyakori pulmonalis granuloma
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori hányinger Gyakori hasi fájdalom Nagyon ritka hányás, intestinalis fistula Nem ismert hasmenés
Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek	Nem gyakori hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nem gyakori bőrkiütés
A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Nem gyakori arthritis, arthralgia Nem ismert myalgia
Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek	Nagyon gyakori gyakori vizeletürítés diszkomforttal és dysuria Gyakori incontinentia urinae Nem gyakori macroscopicus haematuria, vizeletretenció a hólyagban, húgyúti obstructio, hólyagcontractura Nem ismert veseelégtelenség, pyelonephritis, nephritis (beleértve a tubulointerstitialis nephritist, az interstitialis nephritist és a glomerulonephritist)
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Nem ismert genitalis betegségek (például vaginalis fájdalom, dyspareunia), oligospermia, azoospermia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nagyon gyakori fáradtság Gyakori 38,5 °C‑nál magasabb láz Nagyon ritka peripheriás oedema
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Nem gyakori emelkedett májenzimszint Nem ismert emelkedett prosztataspecifikus antigén- (PSA) szint

A BCG‑kezelés okozta nemkívánatos reakciók gyakoriak, de általában enyhék és átmeneti jellegűek. A mellékhatások általában gyakoribbakká válnak a BCG‑instillációk számának növekedésével.

Gyakran myalgia és ritkán arthritis/arthralgia és bőrkiütés fordul elő. Az ízületi gyulladás/fájdalom, illetve bőrkiütés eseteinek többsége a beteg BCG‑vel szembeni túlérzékenységével függ össze. Egyes esetekben szükségessé válhat a BCG‑medac adásának leállítása.

Helyi mellékhatások

Vizeléskor diszkomfortérzés és fájdalom, valamint gyakori vizelés a betegek 90%‑ánál fordul elő. A cystitis és a gyulladásos reakciók (granulomák) a tumor elleni aktivitás elengedhetetlen velejárói lehetnek. További, nem gyakran megfigyelt, helyi nemkívánatos reakciók: makroszkópos haematuria, húgyúti fertőzés, hólyagzsugorodás, húgyúti obstrukció, hólyag contractura, tünetekkel járó granulomatosus prostatitis, orchitis és epididymitis. Vesetályogot ritkán észlelnek.

Ezen kívül előfordulhatnak genitalis rendellenességek (például vaginalis fájdalom, dyspareunia), ezek gyakorisága nem ismert.

A BCG‑kezelés által kiváltott átmeneti, szisztémás reakciók

Előfordulhat alacsony láz, influenzához hasonló tünetek és általános rossz közérzet. Ezek a tünetek általában 24–48 órán belül lecsengenek, és a szokásos tüneti terápiával kezelendők. Ezek a tünetek a kezdődő immunreakció jelei. A gyógyszerrel kezelt összes beteget gondosan ellenőrizni kell, és fel kell hívni a figyelmüket, hogy számoljanak be minden lázas állapotról és a húgyúti rendszertől független egyéb eseményekről.

Súlyos szisztémás mellékhatások/fertőzések

A BCG‑fertőzés és a BCG‑vel szembeni immunreakció elkülönítése kihívást jelent, mivel a tünetek nagyon hasonlóak kezdetben. Ezzel szemben az átmeneti szisztémás BCG‑reakció igen gyakori nemkívánatos esemény, amelyet meg kell különböztetni.

A BCG‑fertőzés/reakció jelei és tünetei kezdetben: > 39,5 C‑os láz legalább 12 órán keresztül, vagy > 38,5 C‑os láz legalább 48 órán keresztül, valamint az általános állapot rosszabbodása. A fertőzés jellemző jelei a következők kialakulása: miliaris pneumonia, granulomás hepatitis, kóros májfunkció (különösen az alkalikus-foszfatáz-szint emelkedése), szervi diszfunkciók (amelyek nem az urogenitalis tractust érintik), amelyeknél a biopszia granulomás gyulladást igazol idővel. Szisztémás fertőzés gyanúja esetén konzultálni kell infektológus szakorvossal. A BCG‑fertőzés halálos lehet.

Habár a szisztémás BCG‑fertőzés tünetei nem különböznek a tuberkulózis tüneteitől, a beteget nem kell elkülöníteni, mivel a M. bovis az emberek számára kevésbé patogén, mint a M. tuberculosis.

Látens fertőzés fellángolása esetén a betegek rendszerint láz és ismeretlen eredetű testtömegcsökkenés tüneteivel jelentkeznek. Néhány esettanulmány arra utal, hogy a diagnózis felállítása kihívást jelent, ugyanis a tünetek változóak, és az orvosokban nem merül fel az ok-okozati összefüggés lehetősége a BCG‑fertőzéssel.

A helyes és korai diagnózis, ami egyben megfelelő kezeléshez vezet, fontos a betegség kimenetele szempontjából, különösen idős vagy legyengült betegeknél, a halálos következmények elkerülése érdekében.

Látens BCG‑fertőzés fellángolásának gyanúja esetén konzultálni kell infektológus szakorvossal.

Sepsis, granulomatosus (például máj- vagy tüdő-) reakció és más immunmediált reakciók esetén javasolható kiegészítő kortikoszteroid-kezelés.

A kezelési ajánlásokat lásd az alábbi táblázatban.

Jelek, tünetek és szindrómák kezelése
Tünetek, szindróma	Kezelés
1) Húgyhólyag irritáció tünetei, amelyek 48 óránál kevesebb ideig tartanak	Tüneti kezelés.
2) Húgyhólyag‑irritáció tünetei, amelyek 48 óráig vagy hosszabb ideig tartanak	Le kell állítani a BCG‑medac‑kezelést, és kinolon‑kezelést kell kezdeni. Ha a tünetek 10 napon belül nem szűnnek meg teljesen, akkor 3 hónapon át izoniazidot (INH)* kell alkalmazni. Antituberkulotikus terápia esetén a BCG‑medac‑kezelést végleg le kell állítani.
3) Egyidejű bakteriális húgyúti fertőzés	El kell halasztani a BCG‑medac‑kezelést, amíg a vizeletvizsgálat eredménye negatívvá nem válik, és be nem fejeződik az antibiotikum‑kezelés.
4) Egyéb húgy‑ivarszervi nemkívánatos hatások: szimptómás granulomatosus prostatitis, epididymitis és orchitis, húgycső obstructio és vesetályog	Le kell állítani a BCG‑medac‑kezelést. Alkalmazzon izoniazidot (INH)* és rifampicint* 3 – 6 hónapig a súlyosságtól függően. Antituberkulotikus terápia esetén a BCG‑medac kezelést véglegesen le kell állítani.
5) 38,5 C alatti láz, kevesebb mint 48 óráig	Tüneti kezelés paracetamollal.
6) Bőrkiütés, arthralgiák, vagy arthritis, vagy Reiter‑szindróma	Le kell állítani a BCG‑medac‑kezelést. Konzultálni kell infektológussal. Antihisztamint vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentőket kell alkalmazni. Immunmediált reakció esetében kortizon‑kezelés megfontolandó. Ha ez hatástalan, akkor 3 hónapig izoniazidot kell alkalmazni*. Antituberkulotikus terápia esetén a BCG‑medac‑kezelést véglegesen le kell állítani.
7) Szisztémás BCG‑reakció/fertőzés** szeptikus sokk tünetei nélkül	Véglegesen le kell állítani a BCG‑medac‑kezelést. Konzultálni kell infektológussal. Antituberkulotikus terápiát* kell alkalmazni hármas kombinációban, 6 hónapig, valamint alacsony dózisú kortikoszteroid‑kezelést.
8) Szisztémás BCG‑reakció/fertőzés szeptikus sokk tüneteivel	Véglegesen le kell állítani a BCG‑medac‑kezelést. Azonnal antituberkulotikus terápiát* kell alkalmazni hármas kombinációban, nagy dózisú, gyors hatású kortikoszteroid‑kezeléssel kiegészítve. Konzultálni kell infektológussal.

*Vigyázat: A BCG baktérium a pirazinamid kivételével minden jelenleg használt antituberkulotikus gyógyszerre érzékeny. Ha hármas antituberkulotikus terápia szükséges, akkor az ajánlott kombináció általában izoniazid (INH), rifampicin és etambutol.

** ld. a definíciót fentebb

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás nem valószínű, mert egy BCG‑medac injekciós üveg felel meg egy dózisnak.

Nincs arra utaló adat, hogy a túladagolás az ismertetett nemkívánatos hatásokon kívül egyéb tünetekhez vezethetne.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: immunstimuláns; egyéb immunstimuláns; ATC-kód: L03AX03

A BCG‑medac a Mycobacterium bovis RIVM törzséből származó, csekély fertőzőképességű Bacillus Calmette‑Guérin baktériumok liofilizált szuszpenziója.

Hatásmechanizmus

A BCG‑medac stimulálja az immunrendszert és daganatellenes hatást fejt ki. A vizsgálati adatok arra utalnak, hogy a BCG nem specifikus immunerősítőként hat, nem egyetlen mechanizmus útján, hanem az immunrendszer sejtjeire ható többféle hatás révén. A BCG stimuláló hatást gyakorol a lépre, fokozza a lépben a makrofágok funkcióját, és aktiválja a természetes ölősejteket. A BCG‑instilláció növeli a granulocyták, a monocyták/macrophagok és a T‑lymphocyták számát, ami az immunrendszer lokális aktiválódását jelzi. Az IL‑1, IL‑2, IL‑6 és TNF‑ citokinek szintje is megnő.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A bacillusok többsége az instillációt követő első órákban választódik ki a vizeletbe. Nem ismert, hogy a Mycobacteriumok képesek‑e áthatolni az ép urotheliális falon. Egyes esetekben beszámoltak róla, hogy a BCG baktériumok több mint 16 hónap elteltével is perzisztáltak a húgyutakban (lásd 4.4 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A RIVM BCG‑törzset toxicitás, immunostimuláns tulajdonságok és daganatellenes aktivitás szempontjából többféle állaton vizsgálták. Nagy BCG‑dózisok egereknél súlyvesztést okoztak, és megfigyelhetők voltak májműködési zavarok. Nyulak esetében az intravénás befecskendezés lázkeltőnek bizonyult. Tengerimalacokon végzett ismételt instilláció a hólyagfal gyulladásos reakcióját okozta. Nagy dózisban nem kívánatos reakcióként a májban és a tüdőben granulómás elváltozások alakultak ki. Kutyáknál az intravesicalis alkalmazás minimális mechanikai sérülést okozott az urothelen, ugyanakkor nem mutatkoztak aktív gyulladás jelei a suburothelialis stromában.

A mutagén, a karcinogén és a reprodukcióra gyakorolt hatásokat nem vizsgálták.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Por: poligelin, glükóz és poliszorbát 80.

Oldószer: nátrium‑klorid és injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

A BCG‑medac inkompatibilis a hipotóniás és hipertóniás oldatokkal.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év, ha a tenyészthető részecskék száma felszabadításkor 2x10⁸ – 5x10⁸.

3 év, ha a tenyészthető részecskék száma felszabadításkor nagyobb, mint 5x10⁸.

A feloldás után a gyógyszert azonnal fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó.

Nem fagyasztható!

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Port tartalmazó injekciós üveg: kb. 1330 mg por bróm-butil, szilikonozott gumidugóval, alumínium kupakkal és lepattintható védőkoronggal lezárt injekciós üvegben (I. típus).

Oldószert tartalmazó zsák: 50 ml oldat PVC zsákban egyik végén csatlakozóval az injekciós üveghez és másik végén kónuszos katéter szerelékkel.

Kiszerelések: 1, 3 vagy 5 db port tartalmazó injekciós üveg és oldószert tartalmazó zsák Luer Lock katéterrel, kónuszos-Luer Lock összekötő elemmel vagy katéter és összekötő elem nélkül.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Használati utasítás

A katétert óvatosan kell behelyezni az epithelium sérüléseinek elkerülése érdekében, mivel ez szisztémás BCG‑fertőzéshez vezethet. A traumás katéterezés kockázatának minimalizálása és a beteg diszkomfortérzésének csökkentése érdekében ajánlott síkosító anyag alkalmazása. Nőknél kevesebb síkosító anyagra lehet szükség, mint férfiaknál. A katéterezés után a hólyag tartalmának lebocsátása csökkenti a síkosító anyag maradványok mennyiségét a BCG alkalmazása előtt.

Felhasználás előtt a készítményt steril, 9 mg/ml (0,9%‑os) nátrium-klorid oldatban aszeptikus körülmények között reszuszpendálni kell (lásd alább). Felhasználás előtt óvatos forgatással ismét keverje össze a szuszpenziót. A BCG‑medac bőrrel való érintkezése kerülendő. Kesztyű alkalmazása ajánlott.

Látható makroszkopikus részecskék nem befolyásolják a gyógyszer hatásosságát vagy biztonságosságát.

A katéterrel kapcsolatos további információkért olvassa el annak használati útmutatóját.

A
kónuszos adapterrel ellátott rendszerre az alábbi kezelési útmutató vonatkozik.

1. Tépje fel a védőtasakot, de ne vegye le teljesen! Ez az utolsó pillanatig megóvja az instillációs rendszer kivezető nyílását a szennyeződéstől.

2. Távolítsa el az injekciós üveg és az instillációs rendszer kupakját. Készítsen elő egy hulladéktároló zacskót.

3. Helyezze a BCG‑medac injekciós üveget szilárd felületre (például asztalra) és nyomja rá függőlegesen és erősen az instillációs rendszer injekciós üvegének csatlakozóját a BCG‑medac injekciós üvegre. Fordítsa el teljesen az injekciós üveget 2‑szer ugyanabba az irányba.

4. Előre-hátra történő ismételt hajlítgatással törje fel az injekciós üveg csatlakozójában lévő

betétet. Ezzel a kapcsolódás létrejött. Kérjük, a folyamat alatt a csövet, és ne az injekciós üveget

tartsa!

5. Pumpálja bele a folyadékot az injekciós üvegbe, de ne töltse meg teljesen. Ha az áramlás nem indul el, fordítsa el teljesen még 2‑szer ugyanabba az irányba, hogy a szeptum teljesen át legyen lyukasztva. Ismételje meg a lépést, amíg az áramlás be nem indul.

6
. Fordítsa meg a teljes rendszert; nyomjon be levegőt az instillációs rendszerből a felül levő injekciós üvegbe és szívja fel az elszuszpendált BCG‑medac‑ot az instillációs rendszerbe. Ne távolítsa el az injekciós üveget.

7
. Tartsa az instillációs rendszert függőleges helyzetben. Csak most távolítsa el teljesen a védőtasakot. Csatlakoztassa a katétert a kónuszos-Luer Lock összekötő elemmel felszerelt instillációs rendszerhez. Előre-hátra történő hajlítgatással nyissa fel a csőszakaszban lévő elzárórendszert, és csepegtesse be a BCG‑medac szuszpenziót a beteg húgyhólyagjába. Az instilláció végén ürítse ki a katétert levegő átnyomásával. Tartsa összeszorítva az instillációs rendszert, és a katéterrel együtt helyezze a hulladéktároló zacskóba.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II./2 csoport

1. Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

medac

Gesellschaft für klinische

Spezialpräparate mbH

Theaterstr. 6

22880 Wedel

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-9692/07 1× injekciós üveg + 1× 50 ml oldószerzsák kónuszos katéter szerelékkel

OGYI-T-9692/08 1× injekciós üveg + 1× 50 ml oldószerzsák kónuszos katéter szerelékkel + 1× kónusz-Luer Lock összekötő elem + 1× Luer Lock katéter

OGYI-T-9692/09 3× injekciós üveg + 3× 50 ml oldószerzsák kónuszos katéter szerelékkel

OGYI-T-9692/10 3× injekciós üveg + 3× 50 ml oldószerzsák kónuszos katéter szerelékkel + 3× kónusz-Luer Lock összekötő elem + 3× Luer Lock katéter

OGYI-T-9692/11 5× injekciós üveg + 5× 50 ml oldószerzsák kónuszos katéter szerelékkel

OGYI-T-9692/12 5× injekciós üveg + 5× 50 ml oldószerzsák kónuszos katéter szerelékkel + 5× kónusz-Luer Lock összekötő elem + 5× Luer Lock katéter

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. április 28. 

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. szeptember 30.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA:

2024.február 27.