BILASTINE POLPHARMA 20 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Bilastine Polpharma 20 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg bilasztint tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Fehér vagy törtfehér, kerek (7 mm átmérőjű), mindkét oldalán domború tabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és urticaria tüneti kezelése.

A Bilastine Polpharma felnőttek és legalább 12 éves gyermekek és serdülők számára javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek és legalább 12 éves gyermekek és serdülők

20 mg bilasztin (1 db tabletta) naponta egyszer az allergiás (szezonális és perenniális) rhinoconjunctivitis és az urticaria tüneteinek enyhítésére.

A tablettát bármilyen étel vagy gyümölcslé elfogyasztása előtt egy órával, vagy két órával azt követően kell bevenni (lásd 4.5 pont).

A kezelés időtartama:

Allergiás rhinoconjunctivitis esetében a kezelésnek az allergénexpozíció időtartamára kell korlátozódnia. Szezonális allergiás rhinitisben a tünetek megszűnésekor a kezelést abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésük esetén újra lehet kezdeni. Perenniális allergiás rhinitisben a folyamatos kezelés lehet ajánlott a betegnek az allergénexpozíciónak kitett időszakban. Urticaria esetén a kezelés időtartama a panaszok típusától, időtartamától és lefolyásától függ.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Idős betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.1 és 5.2 pont).

Vesekárosodás

Különleges kockázati csoportba tartozó (vesekárosodásban szenvedő) felnőtteknél végzett vizsgálatok alapján felnőtteknél nincs szükség a Bilastine Polpharma dózisának módosítására (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél nincsenek klinikai tapasztalatok. Mivel azonban a bilasztin nem metabolizálódik, változatlan formában ürül a vizelettel és a széklettel, nem várható hogy a májkárosodás felnőtt betegeknél a biztonságos szint fölé növelné a szisztémás expozíciót. Ezért a májkárosodásban szenvedő felnőtt betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

• 6-11 éves, legalább 20 kg testtömegű gyermekek

Ebben a korcsoportban a 10 mg-os bilasztin szájban diszpergálódó tabletta és a 2,5 mg/ml-es bilasztin belsőleges oldat alkalmazása megfelelő.

• 6 évesnél fiatalabb és 20 kg-nál kisebb testtömegű gyermekek

A jelenleg hozzáférhető adatokat a 4.4, 4.8, 5.1 és 5.2 pont ismerteti, azonban adagolási javaslat nem adható. Ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.

A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát vese- illetve májkárosodásban szenvedő gyermekek esetében még nem igazolták.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát vízzel kell lenyelni. Javasolt a napi adagot egyszerre bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Bilasztint szedő betegeknél jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n (lásd 4.8, 4.9 és 5.1 pont). A QT-/QTc-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek feltételezhetően növelik a torsade de pointes kialakulásának kockázatát.

Ezért a bilasztin csak kellő körültekintéssel adható olyan betegeknek, akiknél a QT-/Qtc-szakasz megnyúlásának fokozott kockázata áll fenn. Ide tartoznak azok a betegek, akik anamnézisében cardialis arrhythmia szerepel; akiknél hypokalaemia, hypomagnesaemia, illetve hypocalcaemia áll fenn; akiknél a QT-szakasz megnyúlása eleve ismert, vagy akiknél a bradycardia jelentős mértékű; illetve azok a betegek, akik egyidejűleg más, QT-/Qtc-megnyúlást esetlegesen előidéző gyógyszert is alkalmaznak.

Gyermekek

A bilasztin biztonságosságát és hatásosságát 2 éven aluli gyermekeknél még nem állapították meg, és kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre 2 és 5 év közötti korú gyermekeknél, ezért a bilasztin ebben a korcsoportban nem alkalmazható.

Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a bilasztin és P‑glikoprotein‑gátlók, mint pl. ketokonazol, eritromicin, ciklosporin, ritonavir vagy diltiazem együttes alkalmazásakor megemelkedhet a bilasztin plazmaszintje, így növekedhet a bilasztin által okozott mellékhatások kockázata. Ezért bilasztin és P‑glikoprotein-gátlók együttadása kerülendő a közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

A Bilastine Polpharma nátriumot tartalmaz

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Interakciós vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek, amelyek az alábbiakban kerülnek összefoglalásra.

Táplálékkal létrejövő kölcsönhatás:

A táplálék jelentős mértékben, 30%‑kal csökkenti a bilasztin orális biohasznosulását.

Grépfrútlével létrejövő kölcsönhatás:

A 20 mg bilasztin bevételével egyidejűleg fogyasztott grépfrútlé 30%‑kal csökkentette a bilasztin biohasznosulását. Ezt a hatást más gyümölcslevek is kiválthatják. A biohasznosulás csökkenése változó mértékű lehet a gyümölcstől és a termék gyártójától függően. Az interakció mechanizmusa egy uptake transzporter, az OATP1A2 gátlásán alapul, amelynek a bilasztin egy szubsztrátja (lásd 5.2 pont). Azok a gyógyszerek, amelyek az OATP1A2 szubsztrátjai vagy gátlói, mint például a ritonavir vagy a rifampicin, szintén rendelkeznek a bilasztin plazmakoncentrációját csökkentő potenciállal.

Ketokonazollal vagy eritromicinnel létrejövő kölcsönhatás:

Napi egyszer 20 mg bilasztin és napi egyszer 400 mg ketokonazol vagy napi háromszor 500 mg eritromicin egyidejű bevitelekor a bilasztin AUC‑je 2‑szeresére, a C_max pedig 2‑3‑szorosára emelkedett.

Ezek a változások az intestinalis efflux transzporterekkel létrejövő kölcsönhatással magyarázhatók, mivel a bilasztin a P‑gp szubsztrátja és nem metabolizálódik (lásd 5.2 pont). Ezek a változások valószínűleg nem befolyásolják sem a bilasztin, sem a ketokonazol vagy eritromicin biztonságossági profilját. Egyéb gyógyszerek, melyek a P‑gp szubsztrátjai vagy inhibitorai, mint például a ciklosporin, ugyancsak képesek növelni a bilasztin plazmakoncentrációját.

Diltiazemmal létrejövő kölcsönhatás:

Napi egyszer 20 mg bilasztin és napi egyszer 60 mg diltiazem egyidejű bevitelekor a bilasztin C_max értéke 50%‑kal emelkedett. Ez a változás az intestinalis efflux transzporterekkel (lásd 5.2 pont) való kölcsönhatással magyarázható, és valószínűleg nem befolyásolja a bilasztin biztonságossági profilját.

Alkohollal létrejövő kölcsönhatás:

A psychomotoros teljesítmény alkohol és napi egyszer 20 mg bilasztin egyidejű bevitelét követően hasonló volt, mint alkohol és placebo együttadása esetén.

Lorazepámmal létrejövő kölcsönhatás:

A 8 napig tartó, napi egyszer 20 mg bilasztinnal és napi egyszer 3 mg lorazepámmal végzett egyidejű kezelés nem növelte a lorazepám központi idegrendszeri depressziót okozó hatásait.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek. Mivel nincs klinikai tapasztalat gyermekeknél a bilasztinnak más gyógyszerekkel, élelmiszerekkel vagy gyümölcslevekkel való kölcsönhatásairól, ezért jelenleg a felnőtteknél végzett interakciós vizsgálatok eredményeire kell támaszkodni a bilasztin gyermekeknek történő felírásakor. Nincsenek klinikai adatok gyermekeknél annak megállapítására, hogy az AUC vagy a C_max kölcsönhatások miatt bekövetkező változásai befolyásolják-e a bilasztin biztonságossági profilját.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Nincsenek adatok, ill. csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a bilasztin terhesség alatti alkalmazására vonatkozóan.

Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat reprodukciós toxicitás, az ellésre vagy a postnatalis fejlődésre kifejtett hatások tekintetében (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból azonban a bilasztin alkalmazása kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

A bilasztin anyatejbe történő kiválasztását embereknél nem vizsgálták. A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakokinetikai adatok a bilasztin anyatejbe történő kiválasztódását igazolták (lásd 5.3 pont). A bilasztin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg /halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a bilasztin-kezelés előnyét az anya szempontjából.

Termékenység

Nincsenek adatok, illetve csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre. Egy patkányoknál végzett vizsgálat nem mutatott ki semmilyen, a termékenységre gyakorolt negatív hatást (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egy felnőtteknél végzett, a bilasztin gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatását elemző vizsgálatban a 20 mg-os tablettával végzett kezelés nem befolyásolta a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban, mivel a gyógyszerre adott egyéni válasz különböző lehet, a betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek vagy ne kezeljenek gépeket, amíg meg nem győződnek arról, hogyan reagál a saját szervezetük a bilasztinra.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása felnőtteknél és legalább 12 éves gyermekeknél és serdülőknél

A klinikai vizsgálatok során a 20 mg bilasztinnal kezelt, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő felnőtteknél, legalább 12 éves gyermekeknél és serdülőknél a mellékhatások előfordulási gyakorisága hasonló volt, mint a placebóval kezelt betegeknél (12,7%, illetve 12,8%).

A klinikai fejlesztés során végzett II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokban 2525 felnőttet, legalább 12 éves gyermeket és serdülőt kezeltek a bilasztin különböző dózisaival, akik közül 1697 beteg kapott 20 mg bilasztint. Ezekben a vizsgálatokban 1362 beteg kapott placebót. A 20 mg bilasztinnal kezelt, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegeknél észlelt leggyakoribb mellékhatások a fejfájás, álmosság, szédülés és fáradtság voltak. Ezek a mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő a placebót szedő betegeknél is.

A mellékhatások táblázatos összefoglalása felnőtteknél, legalább 12 éves gyermekeknél és serdülőknél

Az alábbi táblázat azokat a bilasztin-kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható mellékhatásokat tartalmazza, amelyeket a klinikai fejlesztés során a 20 mg bilasztinnal kezelt betegek (n=1697) több mint 0,1%-ánál jelentettek.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az alábbi táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és nem ismert gyakorisággal előforduló mellékhatásokat:

Szervrendszer i kategória		20 mg bilasztin (n = 1697)#	Minden bilasztin dózis (n = 2525)#	Placebo (n = 1362)
Gyakorisági kategória	Mellékhatás

Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Nem gyakori	Orális herpes fertőzés	2 (0,12%)	2 (0,08%)		0 (0,0%)
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nem gyakori	Fokozott étvágy	10 (0,59%)	11 (0,44%)		7 (0,51%)
Pszichiátriai kórképek
Nem gyakori	Szorongás	6 (0,35%)	8 (0,32%)		0 (0,0%)
Álmatlanság	2 (0,12%)	4 (0,16%)		0 (0,0%)
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori	Álmosság	52 (3,06%)	82 (3,25%)		39 (2,86%)
Fejfájás	68 (4,01%)	90 (3,56%)		46 (3,38%)
Nem gyakori	Szédülés	14 (0,83%)	23 (0,91%)		8 (0,59%)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei
Nem gyakori	Tinnitus	2 (0,12%)		2 (0,08%)	0 (0,0%)
Vertigo	3 (0,18%)		3 (0,12%)	0 (0,0%)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori	Jobb Tawara‑szár-blokk	4 (0,24%)		5 (0,20%)	3 (0,22%)
	Sinus arrhythmia	5 (0,30%)		5 (0,20%)	1 (0,07%)
	QT-megnyúlás az EKG‑n*	9 (0,53%)		10 (0,40%)	5 (0,37%)
	Egyéb EKG eltérések	7 (0,41%)		11 (0,44%)	2 (0,15%)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek
Nem gyakori	Dyspnoe	2 (0,12%)		2 (0,08%)	0 (0,0%)
Nazális diszkomfortérzés	2 (0,12%)		2 (0,08%)	0 (0,0%)
Orrnyálkahártya szárazsága	3 (0,18%)		6 (0,24%)	4 (0,29%)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nem gyakori	Gyomortáji fájdalom	11 (0,65%)		14 (0,55%)	6 (0,44%)
Hasi fájdalom	5 (0,30%)		5 (0,20%)	4 (0,29%)
Hányinger	7 (0,41%)		10 (0,40%)	14 (1,03%)
Hasi diszkomfort érzés	3 (0,18%)		4 (0,16%)	0 (0,0%)
Hasmenés	4 (0,24%)		6 (0,24%)	3 (0,22%)
Szájszárazság	2 (0,12%)		6 (0,24%)	5 (0,37%)
Dyspepsia	2 (0,12%)		4 (0,16%)	4 (0,29%)
Gastritis	4 (0,24%)		4 (0,16%)	0 (0,0%)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem gyakori	Pruritus	2 (0,12%)		4 (0,16%)	2 (0,15%)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori	Fáradtság	14 (0,83%)		19 (0,75%)	18 (1,32%)
Szomjúság	3 (0,18%)		4 (0,16%)	1 (0,07%)
Az előzetesen fennálló betegség javulása	2 (0,12%)		2 (0,08%)	1 (0,07%)
Láz	2 (0,12%)		3 (0,12%)	1 (0,07%)
Asthenia	3 (0,18%)		4 (0,16%)	5 (0,37%)
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Nem gyakori	Emelkedett gamma‑glutamiltranszferáz‑szint (gamma-GT)	7 (0,41%)	8 (0,32%)		2 (0,15%)
Emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz GPT (ALAT)	5 (0,30%)	5 (0,20%)		3 (0,22%)
Emelkedett glutamát-oxálacetát transzamináz GOT (ASAT)	3 (0,18%)	3 (0,12%)		3 (0,22%)
Emelkedett kreatininszint a vérben	2 (0,12%)	2 (0,08%)		0 (0,0%)
Trigliceridek szintjének emelkedése a vérben	2 (0,12%)	2 (0,08%)		3 (0,22%)
Testtömeg‑növekedés	8 (0,47%)	12 (0,48%)		2 (0,15%)

*A forgalomba hozatalt követően is jelentettek olyan eseteket, amikor megnyúlt QT-szakasz ábrázolódott az EKG-n.

Gyakoriság nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

palpitatio, tachycardia, túlérzékenységi reakciók (mint az anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, bőrkiütés, lokalizált ödéma/helyi duzzanat és erythema) és hányás eseteit észlelték a gyógyszer forgalomba kerülése utáni időszakban.

Kiválasztott mellékhatások leírása felnőtteknél és legalább 12 éves gyermekeknél és serdülőknél

Álmosságot, fejfájást, szédülést és fáradtságot egyaránt észleltek a 20 mg bilasztinnal és a placebóval kezelt betegeknél. Az álmosság gyakorisága a két kezelésnél 3,06% vs. 2,86%, a fejfájás gyakorisága 4,01% vs. 3,38%, a szédülés gyakorisága 0,83% vs. 0,59%, és a fáradtság gyakorisága 0,83% vs. 1,32% volt.

A forgalomba hozatalt követő mellékhatás megfigyelés során összegyűjtött információk megerősítették a klinikai fejlesztés során megfigyelt biztonságossági profilt.

A biztonságossági profil összefoglalása gyermekeknél és serdülőknél

A klinikai fejlesztés során a (12‑17 év közötti) gyermekeknél és serdülőknél észlelt mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága megegyezett azzal, amit a felnőtteknél tapasztaltak. Az ebben a betegcsoportban (legalább 12 éves gyermekeknél és serdülőknél) a forgalomba hozatalt követő mellékhatás megfigyelés során összegyűjtött információk megerősítik a klinikai vizsgálatok megállapításait. Azoknak az allergiás rhinoconjunctivitis vagy krónikus idiopathiás urticaria miatt 10 mg bilasztinnal kezelt, 12 hetes, kontrollos klinikai vizsgálatban részt vevő (2‑11 éves kor közötti) gyermekeknek az aránya, akik a kezelést követően mellékhatásról számoltak be, hasonló volt ahhoz, amit a placebót kapó betegeknél tapasztaltak (68,5% vs. 67,5%). A bilasztinnal (szájban diszpergálódó tablettával) végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban, 291 (2-11 év közötti) gyermeknél jelentett mellékhatások a fejfájás, allergiás conjunctivitis, rhinitis és abdominalis fájdalom voltak (ebből 260 gyermeket a klinikai biztonságossági vizsgálatokban, 31 gyermeket a farmakokinetikai vizsgálatokban kezeltek). Ezek a kezeléssel összefüggésbe hozható mellékhatások hasonló gyakorisággal fordultak elő a 249 placebót kapó betegnél is.

A gyermekeknél és serdülőknél tapasztalt mellékhatások táblázatos összefoglalása

Az alábbi táblázat a bilasztin‑kezeléssel legalább potenciálisan összefüggésbe hozható és a klinikai fejlesztés során bilasztin-kezelést kapó (2-11 év közötti) gyermekek több mint 0,1%‑ánál jelentett mellékhatásokat tartalmazza.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

Nagyon gyakori (1/10)

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A táblázat nem tartalmazza a ritka, nagyon ritka és nem ismert gyakorisággal előforduló mellékhatásokat.

Szervrendszer i kategória		10 mg bilasztin (n = 291)#	Placebo (n = 249)
Gyakorisági kategória	Mellékhatás

Fertőző betegségek és parazitafertőzések
Gyakori	Rhinitis	3 (1,0 %)	3 (1,2 %)
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori	Fejfájás	6 (2,1 %)	3 (1,2 %)
Nem gyakori	Szédülés	1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
Eszméletvesztés	1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Gyakori	Allergiás conjunctivitis	4 (1,4 %)	5 (2,0 %)
Nem gyakori	Szemirritáció	1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori	Hasi fájdalom/gyomortáji fájdalom	3 (1,0 %)	3 (1,2 %)
Nem gyakori	Hasmenés	2 (0,7 %)	0 (0,0 %)
Hányinger	1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
Ajakduzzanat	1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nem gyakori	Ekcéma	1 (0,3 %)	0 (0,0 %)
Urticaria	2 (0,7 %)	2 (0,8 %)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nem gyakori	Fáradtság	2 (0,7 %)	0 (0,0 %)

^#260 gyermek vett részt a klinikai biztonságossági vizsgálatban, 31 gyermek a farmakokinetikai vizsgálatban.

Kiválasztott mellékhatások leírása gyermekeknél és serdülőknél

Mind a 10 mg bilasztinnal, mind a placebóval kezelt gyermekeknél észleltek fejfájást, hasi fájdalmat, allergiás conjunctivitist és rhinitist. A fejfájás gyakorisága a két kezelésnél 2,1% vs. 1,2%, a hasi fájdalom gyakorisága 1,0% vs. 1,2%, allergiás conjunctivitis gyakorisága 1,4% vs. 2,0%, míg a rhinitis gyakorisága 1,0% vs. 1,2% volt.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A bilasztin akut túladagolására vonatkozó információk a gyógyszerfejlesztés során végzett klinikai vizsgálatok tapasztalataiból és a forgalomba hozatalt követően végzett megfigyelésből származnak. A klinikai vizsgálatokban 26 egészséges felnőtt önkéntesnél a bilasztin terápiás dózisának 10‑11‑szeresét (220 mg egyszeri dózisban, illetve 7 napig 200 mg/nap dózisban) alkalmazva a beavatkozást igénylő mellékhatások gyakorisága kétszer nagyobb volt, mint placebo esetén. A leggyakoribb mellékhatások a szédülés, fejfájás és hányinger voltak. Nem jelentettek sem súlyos mellékhatást, sem a QTc intervallum szignifikáns megnyúlását. A forgalomba hozatalt követő megfigyelésből összegyűjtött információk összhangban vannak a klinikai vizsgálatok során jelentettekkel.

Nem volt kimutatható a QTc intervallum szignifikáns megnyúlása, amikor a bilasztin ismételt dózisainak (4 napon át 100 mg) ventriculáris repolarizációra kifejtett hatását értékelték egy “QT/QTc keresztezett elrendezésű, átfogó klinikai vizsgálatban”, 30 egészséges felnőtt önkéntes bevonásával.

Nincsenek túladagolásra vonatkozó adatok gyermekeknél.

Túladagolás esetén tüneti és támogató kezelés javasolt.

A bilasztinnak nincs specifikus antidotuma.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antihisztaminok, egyéb szisztémás antihisztaminok

ATC-kód: R06AX29

Hatásmechanizmus

A bilasztin egy nem szedatív, hosszú hatású hisztaminantagonista, amely szelektív perifériás H₁‑receptor‑antagonista affinitással rendelkezik, és nem mutat affinitást a muszkarinreceptorok iránt.

A bilasztin egyszeri dózisai 24 órán keresztül gátolták a hisztamin által kiváltott “wheal and flare” bőrreakciót.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A szezonális és perenniális allergiás rhinoconjunctivitisben szenvedő felnőtteknél és serdülőknél végzett klinikai vizsgálatok során a 14‑28 napon át, naponta egyszer adagolt 20 mg bilasztin hatásosnak bizonyult az olyan tünetek enyhítésében, mint a tüsszögés, orrfolyás, orrviszketés, orrdugulás, szemviszketés, könnyezés és a szemvörösség. A bilasztin 24 órán keresztül hatásosnak bizonyult a tünetek kontrolljában.

Két klinikai vizsgálatban, amelyet krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegek bevonásával végeztek, a 28 napon át, naponta egyszer 20 mg dózisban adott bilasztin hatékonyan csökkentette a viszketés intenzitását valamint a bőrkiütések számát és kiterjedését, továbbá a betegek urticariának tulajdonítható diszkomfortérzetét. A betegek jobban tudtak aludni, és javult az életminőségük is.

A bilasztinnal végzett klinikai vizsgálatokban nem észleltek sem klinikaikag szignifikáns QTc-intervallum-megnyúlást, sem egyéb cardiovasculáris hatást, még akkor sem, amikor 9 betegnél 7 napig alkalmaztak napi 200 mg‑ot (a terápiás dózis 10‑szeresét), illetve, ha a gyógyszert P‑gp inhibitorokkal, pl. ketokonazollal (24 egyénnek) és eritromicinnel (24 egyénnek) egyidejűleg adták. 30 önkéntes bevonásával átfogó QT-vizsgálatok is végeztek.

A kontrollos klinikai vizsgálatokban a javasolt napi egyszeri 20 mg-os dózis mellett a bilasztin központi idegrendszeri biztonságossági profilja a placebóhoz hasonló volt, és az álmosság előfordulása statisztikailag nem mutatott eltérést a placebótól. A klinikai vizsgálatok során a naponta egyszer, legfeljebb 40 mg-os dózisban alkalmazott bilasztin nem befolyásolta a pszichomotoros teljesítményt, és egy standard gépjárművezetési teszten vizsgálva nem befolyásolta a gépjárművezetési képességet.

A II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokba bevont idős (≥65 éves) betegeknél nem volt kimutatható eltérés a hatásosság és biztonságosság tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva. A forgalomba hozatal után végzett vizsgálatban 146 idős beteg esetében nem volt kimutatható eltérés a biztonságossági profil tekintetében a fiatalabb betegekhez viszonyítva.

Gyermekek és serdülők

A klinikai fejlesztés folyamatába gyermekeket és serdülőket (12‑17 éves kor között) vontak be. A klinikai vizsgálatok során 128 legalább 12 éves gyermek és serdülő kapott bilasztint (81 fő allergiás rhinoconjunctivitisben végzett kettős vak vizsgálatban). További 116 főt randomizáltak az aktív komparátort vagy a placebót kapó csoportokba. A hatásosság és biztonságosság tekintetében nem találtak különbséget a felnőttek és legalább 12 éves gyermek és serdülők között.

A szakmai irányelvek szerint, a bilasztin felnőtteknél és serdülőknél igazolt hatásosságát extrapolálni lehet gyermekekre is, bizonyítva, hogy a 6‑11 év közötti, legalább 20 kilogramm testtömegű gyermekeknél a 10 mg bilasztin adagolásával elért szisztémás expozíció ekvivalens a felnőtteknél 20 mg bilasztin adagolásával elért expozícióval (lásd 5.2 pont). A felnőtteknél és serdülőknél nyert adatok extrapolációja megfelelőnek tekinthető ennél a készítménynél, mivel az allergiás rhinoconjunctivitis és az urticaria patofiziológiája azonos valamennyi korcsoportban.

Egy, 12 hetes, 2‑11 év közötti korú gyermekeknél végzett kontrollos klinikai vizsgálatban (amelybe összesen 509 gyermeket vontak be, akik közül 260‑at kezeltek 10 mg bilasztinnal: ebből 58 gyermek volt 2‑<6 év közötti, 105 fő volt 6‑<9 év közötti, és 97 fő 9‑<12 év közötti, továbbá 249 gyermeket placebóval kezeltek: közülük 58 fő volt 2‑<6 év közötti korú, 95 fő 6‑<9 év közötti és 96 fő 9‑<12 éves kor közötti), az ajánlott, naponta egyszer 10 mg-os gyermekgyógyászati dózis alkalmazása esetén a bilasztin biztonságossági profilja (n = 260) hasonló volt a placebóéhoz (n = 249): mellékhatást a 10 mg bilasztinnal kezelt betegek 5,8%‑ánál és a placebót kapók 8,0%‑ánál jelentettek. Mind a 10 mg bilasztin‑, mind a placebocsoportban az aluszékonyság és szedáltság pontszámok kismértékű csökkenést mutattak a Gyermekgyógyászati Alvás Kérdőív (Paediatric Sleep Questionnaire) alapján a vizsgálat ideje alatt, a két csoport között azonban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség. A 2‑11 év közötti gyermekeknél nem volt szignifikáns különbség a QTc tekintetében a napi 10 mg bilasztint kapó csoportban a placebocsoporthoz viszonyítva. A kifejezetten allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermekek számára kifejlesztett Életminőség (Quality of Life) Kérdőív általános pontszám‑növekedést mutatott 12 héten keresztül, de nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a bilasztin‑ és a placebokarok között. A vizsgált 509 gyermek közül 479 szenvedett allergiás rhinoconjunctivitisben, és 30 vizsgálati alanynál diagnosztizáltak krónikus urticariát. Kétszázhatvan gyermek kapott bilasztint, ebből 252 (96,9%) allergiás rhinoconjunctivitis és 8 (3,1%) krónikus urticaria kezelésére. Kettőszáznegyvenkilenc gyermek kapott placebót, ebből 227 (91,2%) allergiás rhinoconjunctivitis és 22 (8,8%) krónikus urticaria kezelésére.

Az Európai Gyógyszerügynökség 2 éves kor alatti gyermekek esetén eltekint a bilasztin vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A bilasztin orális alkalmazást követően gyorsan felszívódik, és kb. 1,3 óra múlva éri el a maximális plazmakoncentrációt. Akkumuláció nem volt megfigyelhető. A bilasztin orális biohasznosulásának átlagos értéke 61%.

Eloszlás

In vitro és in vivo vizsgálatok kimutatták, hogy a bilasztin a P‑gp szubsztrátja (lásd a 4.5 pont „Kölcsönhatások ketokonazollal, eritromicinnel és diltiazemmel”), valamint az OATP szubsztrátja (lásd a 4.5 pont: „Kölcsönhatások grépfrútlével”). A bilasztin nem szubsztrátja a BCRP transzporternek vagy a renalis OCT2, OAT1 és OAT3 transzportereknek. Az in vitro vizsgálatok alapján nem várható, hogy a bilasztin gátolja a következő transzportereket a szisztémás keringésben: P‑gp, MRP2, BCRP, BSEP, OATP1B1, OATP1B3, OATP2B1, OAT1, OAT3, OCT1, OCT2 és NTCP, mivel csak enyhe gátlás volt kimutatható a P‑gp-re, az OATP2B1‑re és az OCT1‑re, a becsült IC₅₀≥ 300 mikromol mellett, amely sokkal nagyobb, mint a számolt klinikai plazma C_max , így ezek az interakciók klinikailag nem relevánsak. Ugyanakkor ezen eredmények alapján nem lehet kizárni a bilasztin egyéb, az intestinalis mucosában jelenlévő transzporterekre, mint pl. a P‑gp-re kifejtett gátló hatását.

Terápiás dózisok esetén a bilasztin 84‑90%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció

A bilasztin in vitro vizsgálatokban nem indukálta vagy nem gátolta a CYP450 izoenzimek aktivitását.

Elimináció

Egészséges felnőtt önkénteseknél végzett tömegegyensúly (mass balance) vizsgálatban egyszeri 20 mg ¹⁴C‑izotóppal jelzett bilasztin beadását követően, a bevitt dózis csaknem 95%‑a változatlan formában ürült a vizelettel (28,3%) és a széklettel (66,5%), megerősítve, hogy a bilasztin embernél nem metabolizálódik jelentős mértékben. Az egészséges önkénteseknél számított átlagos eliminációs felezési idő 14,5 óra volt.

Linearitás

A bilasztin lineáris farmakokinetikát mutat a vizsgált dózistartományban (5–220 mg), alacsony egyének közötti variabilitással.

Vesekárosodás

Egy, vesekárosodásban szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban az AUC_0- átlagos (SD) értéke az egészséges veseműködésű (GFR: >80 ml/perc/1,73 m²) betegeknél tapasztalt 737,4 (±260,8) ng × óra/ml értékről enyhe vesekárosodásban (GFR: 50‑80 ml/perc/1,73 m²) 967,4 (±140,2) ng × óra/ml‑re, a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR:30‑<50 ml/perc/1,73 m²) 1384,2 (±263,23) ng × óra/ml‑re, és a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR: <30 ml/perc/1,73 m²) 1708,5 (±699,0) ng × óra/ml‑re emelkedett.

A bilasztin átlagos (SD) felezési ideje 9,3 óra (± 2,8) volt az egészséges veseműködésű betegeknél, 15,1 óra (± 7,7) enyhe vesekárosodásban, 10,5 óra (± 2,3) a közepesen súlyos vesekárosodásban és 18,4 óra (± 11,4) a súlyos vesekárosodásban szenvedőknél. A vizelettel történő kiválasztódás 48‑72 órát követően lényegében teljes volt valamennyi betegnél. Ezek a farmakokinetikai változások várhatóan nincsenek klinikailag releváns hatással a bilasztin biztonságossági profiljára, mivel a bilasztin plazmaszintjei a vesekárosodásban szenvedő betegeknél is a biztonságos bilasztin-szinteken belül maradnak.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok. A bilasztin nem metabolizálódik embernél. Mivel a vesekárosodásban szenvedő betegeknél végzett vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a renalis eliminációnak döntő szerepe van a bilasztin kiválasztásában, a bilasztin epével történő kiválasztása várhatóan csupán csekély jelentőségű. A májfunkcióban bekövetkező változások várhatóan nem gyakorolnak klinikailag releváns hatást a bilasztin farmakokinetikájára.

Idősek

Csak korlátozott számú farmakokinetikai adat áll rendelkezésre 65 éven felüli betegek esetében. A 18‑35 év közötti felnőtt populációhoz viszonyítva a 65 év feletti időseknél nem voltak megfigyelhetők statisztikailag szignifikáns eltérések a bilasztin farmakokinetikájában.

Gyermekek és serdülők

Nem állnak rendelkezésre gyermekekre és serdülőkre (12‑17 éves) vonatkozó farmakokinetikai adatok, mivel ezen készítmény esetében a felnőttektől származó adatok extrapolációját megfelelőnek ítélték.

A gyermekekre vonatkozó farmakokinetikai adatok egy II. fázisú farmakokinetikai vizsgálatból származnak, amelyet 31, 4‑11 év közötti korú, allergiás rhinoconjunctivitisben vagy krónikus urticariában szenvedő gyermek bevonásával végeztek, akik naponta egyszer 10 mg bilasztint kaptak, szájban diszpergálódó tabletta gyógyszerformában.

A plazmakoncentrációs adatok farmakokinetikai analízise azt mutatta, hogy a naponta egyszeri 10 mg bilasztin gyermekgyógyászati dózis a felnőtteknek és serdülőknek adott 20 mg‑os dózissal azonos mértékű szisztémás expozíciót eredményez, mivel az átlagos AUC-érték 1014 ng × óra/ml volt a 6 és 11 év közötti korú gyermekeknél. Ezek az értékek jóval a felnőtteknél alkalmazott, napi egyszeri 80 mg‑os dózisra vonatkozó biztonságossági adatokon alapuló határ alatt voltak, ami összhangban van a hatóanyag biztonságossági profiljával. Ezek az eredmények megerősítették, hogy a naponta egyszer per os alkalmazott 10 mg bilasztin megfelelő terápiás dózisnak tekinthető a 6 és 11 év közötti, legalább 20 kg testtömegű gyermekek számára.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A bilasztinnal végzett hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Reprodukciós toxicitási vizsgálatokban a bilasztin magzati hatásai (pre‑ és post‑implantációs veszteség patkányoknál, valamint a craniális csontok, a sternebra és a végtagok tökéletlen csontosodása nyulaknál) csak az anyára nézve toxikus dózisok alkalmazásakor voltak megfigyelhetők. Az észlelhető mellékhatást még nem okozó dózisszint (NOAEL, No Observable Adverse Effect Level) jóval (>30‑szor) nagyobb a javasolt humán terápiás dózis mellett kialakuló expozíciónál.

Egy szoptatási vizsgálatban a bilasztin egyszeri (20 mg/ttkg) dózisának orális beadása után a hatóanyagot kimutatták a laktáló patkányok tejében. A tejben lévő bilasztin koncentrációja megközelítőleg az anyai plazmában lévő koncentráció fele volt. Ezen eredmények relevanciája humán vonatkozásban nem ismert.

Patkányoknál végzett fertilitási vizsgálatokban az orálisan adagolt bilasztin még napi 1000 mg/ttkg dózisban sem gyakorolt hatást a hím és a nőstény ivarszervekre. Nem befolyásolta a párzási, a termékenységi és a vemhességi mutatókat.

Amint az a patkányoknál végzett, a hatóanyag koncentrációját autoradiográfiával meghatározó eloszlási vizsgálatból látható, a bilasztin nem akkumulálódik a központi idegrendszerben.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mannit (E 421)

mikrokristályos cellulóz

karboxilkeményítő-nátrium

magnézium-alumínium‑metaszilikát

magnézium-sztearát

vízmentes, kolloid szilícium-dioxid

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

10 db, 20 db, 30 db, 50 db vagy 100 db tablettát tartalmaz PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban vagy OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Zakłady Farmaceutyczne Polpharma S.A.

ul. Pelplińska 19, 83-200 Starogard Gdański

Lengyelország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24582/01 10× PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24582/02 10× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24582/03 20× PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24582/04 20× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24582/05 30× PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24582/06 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24582/07 50× PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24582/08 50× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24582/09 100× PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban

OGYI-T-24582/10 100× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. június 18.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. június 18.