BIORPHEN 10 mg/ml oldatos injekció betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Biorphen 10 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

10 mg fenilefrin‑hidrokloridot tartalmaz milliliterenként, amely 8,2 mg fenilefrin bázisnak felel meg.

10 mg fenilefrin‑hidrokloridot tartalmaz 1 ml oldatot tartalmazó ampullánként, amely 8,2 mg fenilefrin bázisnak felel meg.

Ismert hatású segédanyagok:

0,103 mmol (vagy 2,36 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Tiszta, színtelen, látható részecskéktől mentes oldat.

pH: 3,0–5,0

Ozmolaritás: 270–300 mOsm/l

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Biorphen spinális és epidurális vagy általános anaesthesia alatt fellépő hypotonia kezelésére javallott felnőtteknél.

2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

A Biorphen 10 mg/ml oldatos injekció subcutan vagy intramuscularisan adható, 2–5 mg fenilefrinnek megfelelő dózisban, ha szükséges, akkor a válaszreakciótól függően, további 1–10 mg‑os dózisok is adhatók.

Ezen kívül a 8,2 mg fenilefrint tartalmazó készítmény (1 ml Biorphen 10 mg/ml oldatos injekció) 500 ml 5%‑os glükóz injekcióval vagy 0,9%‑os nátrium‑klorid injekcióval hígítva, intravénás infúzióban is beadható. Kezdő dózis 25-50 mikrogramm/perc fenilefrin. A szisztolés vérnyomás közel normális értéken történő fenntartása érdekében a dózisok emelhetők vagy csökkenthetők. A 25 és 100 mikrogramm/perc közti dózisokat tekintik hatásosnak.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A vesekárosodásban szenvedő betegeknél kisebb Biorphen dózisokra lehet szükség.

Májkárosodásban szenvedő betegek

A májcirrhosisban szenvedő betegeknél nagyobb Biorphen dózisokra lehet szükség.

Idősek

Az idősek kezelését óvatosan kell végezni.

Gyermekek és serdülők:

A fenilefrin biztonságosságát és hatásosságát gyermekeknél nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Biorphen 10 mg/ml oldatos injekció subcutan vagy intramuscularis alkalmazásra való. A Biorphen 10 mg/ml oldatos injekciót csak megfelelően képzett és releváns tapasztalattal rendelkező egészségügyi szakember adhatja be.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A fenilefrint nem szabad súlyos hypertoniában vagy perifériás érbetegségben szenvedő betegeknek adni. Ez a gangrena vagy a vascularis thrombosis kockázatával járó ischaemiához vezethet.

Indirekt módon ható szimpatomimetikus szerekkel kombinációban történő alkalmazás: a vazokonstrikció és/vagy a hipertenzív krízis kockázata.

Alfa‑szimpatomimetikus szerekkel kombinációban történő alkalmazás (oralis és/vagy nasalis alkalmazás): a vazokonstrikció és/vagy a hipertenzív krízis kockázata.

Nem szelektív monoaminoxidáz‑inhibitorokkal (MAOI‑k) (vagy azokkal történő kezelés leállításától számított 2 héten belül) kombinálva a paroxysmalis hypertonia és az esetleg végzetes kimenetelű hyperthermia kockázata miatt (lásd 4.5 pont).

A Biorphen‑t nem szabad súlyos hyperthyreosisban szenvedő betegeknek adni.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A kezelés alatt az artériás vérnyomást monitorozni kell.

A Biorphen‑t óvatosan kell adni az alábbi betegségekben szenvedő betegeknek:

• diabetes;

• artériás hypertonia;

• aneurysma;

• nem kontrollált hyperthyreosis;

• koszorúér‑betegség és krónikus szívbetegség;

• bradycardia;

• részleges szívblokk;

• tachycardia;

• arrhythmiák;

• angina pectoris (a fenilefrin anginát tud kiváltani vagy súlyosbíthatja azt a koszorúér‑betegségben szenvedő betegeknél és azoknál, akiknek a kórelőzményében angina szerepel);

• nem súlyos perifériás vascularis insufficientia;

• zárt zugú glaucoma.

A Biorphen a perctérfogat csökkenését indukálhatja. Ezért azt rendkívül óvatosan kell alkalmazni az atherosclerosisban szenvedő idős betegeknél, valamint a károsodott cerebralis vagy coronaria keringésű betegeknél. Csökkent perctérfogatú vagy koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél az életfontosságú szervek működését szorosan monitorozni kell, és ha a szisztémás vérnyomás közel van a céltartomány alsó értékéhez, mérlegelni kell a dózis csökkentését.

A súlyos szívelégtelenségben szenvedő vagy kardiogén sokkban lévő betegeknél a Biorphen az indukált vazokonstrikció (megnövekedett utóterhelés) eredményeként a szívelégtelenség. súlyosbodását okozhatja.

Különös figyelmet kell fordítani a fenilefrin injekció beadásákor az extravasatio elkerülése érdekében, mivel ez szövet necrosist okozhat.

A vesekárosodásban szenvedő betegeknél kisebb dózisokra lehet szükség.

A májcirrhosisban szenvedő betegeknél nagyobb dózisokra lehet szükség.

Ennek a gyógyszernek az egyidejű adása az alábbi gyógyszerekkel az indirekt szimpatomimetikus hatásaival járó vazokonstrikció és/vagy hipertenzív krízis miatt nem javasolt (lásd 4.5 pont):

• dopaminerg ergot‑alkaloidok (bromokriptin, kabergolin, lizurid vagy pergolid) vagy vazokonstriktorok (dihidroergotamin, ergotamin vagy metiszergid, metilergometrin);

• linezoliddal kombinációban.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ellenjavallt kombinációk (lásd 4.3 pont)

• Nem szelektív monoaminoxidáz‑inhibitorok (MAOI‑k) (iproniazid, nialamid): fennáll a paroxysmalis hypertonia és az akár fatális hyperthermia kockázata. A monoaminoxidáz‑inhibitorok hosszú hatástartama miatt ez a kölcsönhatás még 15 nappal a MAOI‑kezelés abbahagyása után is lehetséges.

• Indirekt módon ható szimpatomimetikus szerek (efedrin, metilfenidát. pszeudoefedrin): fennáll a vazokonstrikció és/vagy a hipertenzív krízis kockázata.

• Alfa‑szimpatomimetihus szerek (oralis és/vagy nasalis alkalmazás) (etilefrin, midodrin, nafazolin, oximetazolin, szinefrin, tetrizolin, tuaminoheptán, timazolin): fennáll a vazokonstrikció és/vagy a hipertenzív krízis kockázata.

A kombináció nem javasolt (lásd 4.4 pont)

• Dopaminerg ergot‑alkaloidok (bromokriptin, kabergolin, lizurid és pergolid): a vazokonstrikció és/vagy a hipertenzív krízis kockázata.

• Vazokonstriktor ergot‑alkaloidok (dihidroergotamin, ergotamin, metilergometrin, metiszergid): a vazokonstrikció és/vagy a hipertenzív krízis kockázata.

• Linezolid: a vazokonstrikció és/vagy a hipertenzív krízis kockázata

• Triciklusos antidepresszánsok (dezipramin, imipramin, nortriptilin): paroxysmalis hypertonia kockázata, arrhythmiák lehetőségével (az adrenalin vagy noradrenalin szimpatikus rostokba történő felvételének gátlása).

• Noradrenerg‑szerotoninerg antidepresszánsok (milnaciprán, venlafaxin): paroxysmalis hypertonia kockázata, arrhythmiák lehetőségével (az adrenalin vagy noradrenalin szimpatikus rostokba történő felvételének gátlása).

• Szelektív monoaminoxidáz‑A‑inhibitorok (MAOI‑k) (moklobemid, toloxatán): a vazokonstrikció és/vagy a hipertenzív krízis kockázata.

• Guanetidin és rokonvegyületek: a vérnyomás jelentős emelkedése (a szimpatikus tónus csökkenésével és/vagy az adrenalin vagy noradrenalin szimpatikus rostokba történő belépésének gátlásával összefüggő hiperreaktivitás). Ha a kombináció nem kerülhető el, a szimpatomimetikus szerek kisebb dózisainak alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges.

• Szívglikozidok, kinidin: az arrhythmiák fokozott kockázata.

• Halogénezett illékony anaestheticumok (dezflurán, enflurán, halotán, izoflurán, metoxiflurán, szevoflurán): a perioperatív hipertenzív krízis és az arrhythmia kockázata.

Elővigyázatosságot igénylő kombinációk

• Méhösszehúzódást serkentő szerek: A presszor‑aktív szimpatomimetikus aminok hatása potenciálódik. Ennek következtében bizonyos méhösszehúzódást serkentő szerek súlyos, tartós hypertoniát okozhatnak, és a szülés utáni időszak alatt stroke jelentkezhet.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A fenilefrin terhesség alatti biztonságosságát nem igazolták. Az állatkísérletek a terhességre, embryonalis‑/magzati fejlődésre, vajúdásra vagy posztnatális fejlődésre gyakorolt hatások tekintetében nem elégségesek. Emberre vonatkozó a potenciális kockázat nem ismert. A fenilefrint a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás

Kis mennyiségű fenilefrin kiválasztódik a humán anyatejbe. Vazokonstriktorok alkalmazása az anyánál cardiovascularis és neurológiai hatások kockázatának teszi ki a gyermeket. A fenilefrint a szoptatás ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha a lehetséges előnyei felülmúlják a lehetséges kockázatokat.

Termékenység

A fenilefrin‑expozíció utáni termékenységre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem releváns.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A fenilefrin okozta legtöbb mellékhatás dózisfüggő, és a várható farmakodinámiás profil következménye.

A leggyakoribb mellékhatás a bradycardia, a hypertensiv epizódok, a hányinger és a hányás. A hypertonia a nagy dózisok alkalmazásakor gyakoribb.

A mellékhatások felsorolása

Gyakoriság: nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszeri kategóriák	Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Túlérzékenység
Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek	Kóros glükóz metabolizmus
Pszichiátriai kórképek	Euphoria, izgatottság, szorongás, pszichotikus állapotok, zavartság
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás, bizsergés, nyomásérzés a fejben, idegesség, insomnia, paraesthesia, tremor
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Mydriasis, a már meglévő zárt zugú glaucoma súlyosbodása
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Reflex bradycardia, arrhythmia, tachycardia, szívmegállás, anginás fájdalom, palpitatio, myocardialis ischaemia
Érbetegségek és tünetek	Cerebralis vérzés, hypertonia, szédüléssel járó hypotonia, ájulás, kipirulás, a bőr hideg érzete, sápadtság
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Dyspnoe, pulmonalis oedema
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányás, fokozott nyáltermelés, hányinger
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Diaphoresis, piloerectio, verejtékezés, a bőr az erek összehúzódása miatti kifehéredése
Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek	Nehezített vizeletürítés, vizeletretenció
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Extravasatiós necrosis az injekció beadási helyén

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás ventricularis extrasystolét és ventricularis tachycardia rövid paroxysmusait, nyomásérzést a fejben és a végtagok bizsergését indukálhatja. A túladagolás tünetei közé tartoznak a fejfájás, a hányás, a hypertonia és a reflex bradycardia, valamint egyéb szívritmuszavarok.

Ha a vérnyomás túlzott emelkedése jelentkezik, az azonnal enyhíthető egy alfa‑adrenerg blokkoló szerrel (pl. fentolamin, 5 mg – 60 mg iv., 10–30 perc alatt, szükség szerint ismételve). Reflex bradycardia várható, a vérnyomás jelentős emelkedésével.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Cardialis stimulánsok, kivéve szívglycosidok. Adrenerg és dopaminerg készítmények. ATC kód: C01C A06

Hatásmechanizmus

A fenilefrin elsősorban közvetlenül hat az alfa‑adrenerg receptorokon. Terápiás dózisokban a gyógyszernek nincs jelentős stimuláló hatása a szív béta‑adrenerg receptoraira (béta-1‑adrenerg receptorok), de nagyobb dózisok adásakor ezeknek a receptoroknak jelentős aktiválódása fordulhat elő. A fenilefrin nem stimulálja a hörgők vagy a perifériás erek béta‑adrenerg receptorait (béta-2‑adrenerg receptorok). Úgy gondolják, hogy az alfa‑adrenerg hatások az adenil‑cikláz enzim gátlásán keresztül a ciklikus adenozin‑3',5'‑monofoszfát (cAMP) képződésének gátlásából származnak, míg a béta‑adrenerg hatások az adenil‑cikláz aktivitás stimulálásából erednek. A fenilefrinnek a noradrenalin raktáraiból történő felszabadításán keresztül indirekt hatása is van.

Farmakodinámiás hatások

A fenilefrin elsősorban a cardiovascularis rendszerre fejti ki a hatásait. Parenterális alkalmazása a szisztolés és a diasztolés nyomás emelkedését okozza. A fenilefrin miatt kialakuló presszorválasszal egyidejűleg jelentős reflex-bradycardia lép fel, ami atropinnal gátolható. Az atropin után a gyógyszer nagy dózisai csak kismértékben növelik a pulzusszámot. A perctérfogat kismértékben csökkent, és a perifériás rezisztencia nagymértékben emelkedett. A keringési idő enyhén megnyúlt és a vénás nyomás kismértékben emelkedett. A vénás constrictio nem jelentős. A legtöbb szerv erei összehúzódnak: a renalis, a splanchnicus, a cutan és a végtagi véráramlás csökken, de a coronaria véráramlás fokozódik. A pulmonalis erek összehúzódnak, és a pulmonalis artériás nyomás emelkedik.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A fenilefrin egy potens vazokonstriktor, majdnem kizárólag az alfa-1‑adrenerg receptorok stimulálásán keresztül hat. Az ilyen artériás vazokonstrikciót vénás vazokonstrikció is kíséri, ami vérnyomás‑emelkedést és reflex-bradycardiát hoz létre, és a presszor aktivitása gyengébb, mint a noradrenaliné, de hosszabb az időtartama. Parenterálisan alkalmazzák hypotensiv állapotok, például általános vagy spinális anaesthesia alatti keringési elégtelenség vagy gyógyszer indukálta hypotonia kezelésére Sok publikált klinikai vizsgálatban fenilefrint alkalmaztak kis kockázatú, a császármetszés alatt spinális anaesthesiában részesülő, terhes nőknél.

A fenilefrin lehetővé tette, hogy közel kiindulási értéken maradjon az anyai vérnyomás, és úgy csökkentette a hányinger és a hányás előfordulási gyakoriságát, hogy nem okozott foetalis acidosist.

A potens artériás vazokonstrikció a ventricularis ejekciós frakció rezisztenciájának növekedését eredményezi (megnövekedett afterload). Ennek eredményeként csökken a perctérfogat, ez az egészséges embereknél kevésbé kifejezett, de korábbi szívelégtelenség esetén ez súlyosbodhat.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Eloszlás

Egyszeri dózis után az eloszlási térfogat 340 liter.

Elimináció:

A fenilefrin elsősorban a veséken keresztül választódik ki, m‑hidroxi‑mandulasav és fenolkonjugátumok formájában.

Subcutan vagy intramuscularis injekcióban adva a fenilefrin 10–15 perc alatt hat. A subcutan injekciók megközelítőleg egy, és az intramusculáris injekciók legfeljebb két órán keresztül hatásosak.

Intravénás alkalmazás után a hatástartam 20 perc.

Plazmafehérje-kötődése nem ismert.

Különleges betegcsoportok esetén nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az alkalmazási előírásban foglaltakon túlmenően nincsenek a preklinikai biztonságosságra vonatkozó adatok.

Nincsenek a fenilefrin‑expozíciót követő termékenységre és a reprodukcióra gyakorolt hatásokra vonatkozó preklinikai adatok.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Nátrium‑klorid,

sósav (pH beállításhoz),

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

A Biorphen nem kompatibilis lúgos oldatokkal, vassókkal és más fémekkel, fenitoin‑nátriummal és oxidálószerekkel.

A gyógyszer nem keverhető más készítményekkel, kivéve a 6.6 pontban említettek.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

Felbontás után azonnal felhasználandó!

6.4 Különleges tárolási előírások

Nem fagyasztható!

A hígított oldat és bontott készítmény eltarthatóságát lásd a 6.3 pontban.

5. Csomagolás típusa és kiszerelése

I-es típusú, tiszta, színtelen, egy törőponttal ellátott, 2 ml‑es üvegampulla.

Dobozonként 10 darab, 1 ml oldatos injekciót tartalmazó ampulla.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Hígítási utasítások:

1 ml Biorphen 10 mg/ml oldatos injekció hígítható 500 ml 50 mg/ml-es koncentrációjú glükóz-oldattal (5%‑os) vagy 9 mg/ml-es koncentrációjú nátrium‑klorid-oldattal (0,9%‑os), és intravénás infúzióban beadható.

Kizárólag egyszeri alkalmazásra.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sintetica GmbH

Albersloher Weg 11,

48155 Münster

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23752/02

9. A FORGALOMBAHOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2020. szeptember 28.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2022. január 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. január 4.