BISOPROLOL-RATIOPHARM 2,5 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Bisoprolol-ratiopharm 2,5 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

2,5 mg bizoprolol‑fumarátot (megfelel 2,12 mg bizoprololnak) tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta. A tabletták átmérője 7,0 mm. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Csökkent balkamrai szisztolés funkcióval járó stabil, krónikus szívelégtelenség kezelése ACE‑gátlókkal és vízhajtókkal és esetlegesen digitálisz glikozidokkal kombinációban (a további információkat lásd az 5.1 pontban).

A Bisoprolol-ratiopharm felnőttek kezelésére javallt.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás:

Stabil krónikus szívelégtelenség kezelése

A szívelégtelenség standard kezelése ACE‑gátló (vagy az ACE‑gátlóval szembeni intolerancia esetén angiotenzin‑receptor-gátló), béta‑blokkoló, vízhajtó és szükség esetén szívglikozidok adásából áll. A beteg állapotának stabilnak kell lennie (nem lehet akut szívelégtelensége) a bizoprolol‑kezelés megkezdésekor.

Ajánlott, hogy a kezelőorvos gyakorlattal rendelkezzen a krónikus szívelégtelenség kezelésében.

A szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotonia vagy bradycardia jelentkezhet a dózisemelés időszaka alatt és azután.

A dózisbeállítás időszaka

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolol-kezelése dózisbeállítási (titrálási) időszakot igényel.

A bizoprolol‑kezelést fokozatos dózisemeléssel kell kezdeni a követkető lépések szerint:

• 1,25 mg naponta egyszer egy héten át. Ha ezt jól tolerálta a beteg, az adag tovább emelendő:

• 2,5 mg naponta egyszer a következő héten. Ha ezt jól tolerálta a beteg, az adag tovább emelendő:

• 3,75 mg naponta egyszer a következő héten. Ha ezt jól tolerálta a beteg, az adag tovább emelendő:

• 5 mg naponta egyszer a következő 4 héten át. Ha ezt jól tolerálta a beteg, az adag tovább emelendő:

• 7,5 mg naponta egyszer a következő 4 héten át. Ha ezt jól tolerálta a beteg, az adag tovább emelendő:

• 10 mg naponta egyszer, fenntartó terápiaként.

A maximális ajánlott dózis 10 mg naponta egyszer.

Az élettani paraméterek (pulzusszám, vérnyomás) és a szívelégtelenség rosszabbodását jelző tünetek gondos monitorozása ajánlott a dózisemelés időszaka alatt. A tünetek akár a kezelés első napján megjelenhetnek.

A kezelés módosítása

Ha az ajánlott maximális adagot nem tolerálja jól a beteg, mérlegelhető az adag fokozatos csökkentése.

Szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotonia, vagy bradycardia esetén ajánlott az egyidejűleg szedett gyógyszerek adagolásának átgondolása. Szükség lehet a bizoprolol adagjának átmeneti csökkentésére vagy a kezelés abbahagyásának megfontolására.

Az újbóli bevezetés és/vagy dózisemelés mindig meggondolandó, amint a beteg állapota ismételten stabillá válik.

A kezelés időtartama

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelése általában hosszú távú kezelést jelent.

A bizoprolol‑kezelést tilos hirtelen abbahagyni, mivel ez a beteg állapotának átmeneti súlyosbodásához vezethet. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetében tilos a kezelést hirtelen abbahagyni. A napi adag fokozatos csökkentése javasolt.

Vese‑ vagy májkárosodásban szenvedő betegek

Nincs adat a bizoprolol farmakokinetikájára vonatkozóan krónikus szívelégtelenségben szenvedő és csökkent vese‑ vagy májműködésű betegek esetében. Az adagemelést ezekben a betegcsoportokban fokozott óvatossággal kell végezni.

Idősek

Nem szükséges az adagolás módosítása.

Gyermekek és serdülők

A Bisoprolol-ratiopharm hatásosságát és biztonságosságát gyermekeknél és serdülőknél még nem igazolták.

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja:

A Bisoprolol-ratiopharm filmtablettát reggel kell bevenni, a gyógyszer bevehető étkezéssel együtt. Az ajánlott adagot (egész tablettát/tablettákat és/vagy fél tablettát) egészben, kevés folyadékkal kell bevenni, és nem szabad összerágni vagy porrá törni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• Akut szívelégtelenség, vagy a szívelégtelenség iv. inotróp szer adását igénylő súlyosbodása;

• Cardiogen shock;

• Másod‑vagy harmadfokú AV‑blokk (pacemaker nélkül);

• Sick sinus szindróma;

• Sinoatrialis blokk;

• Tünetekkel járó bradycardia;

• Tünetekkel járó hypotonia;

• Súlyos asthma bronchiale

• Okkluzív verőérbetegség súlyos formái és Raynaud‑szindróma;

• Kezeletlen phaeochromocytoma (lásd 4.4 pont);

• Metabolikus acidózis.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Stabil állapotú krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a bizoprolollal végzett kezelést speciális titrálási fázissal kell kezdeni (lásd 4.2 pont).

Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetében a bizoprolol‑kezelést tilos hirtelen megszüntetni, kivéve, ha az egyértelműen indokolt, mivel az a szívbetegség átmeneti rosszabbodásához vezethet (lásd 4.2 pont).

Stabil állapotú krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a bizoprolollal végzett kezelés elkezdése rendszeres ellenőrzést tesz szükségessé. Az adagolást és az alkalmazás módját illetően lásd a 4.2 pontot.

A bizoprolol óvatosan alkalmazandó az alábbi esetekben:

• bronchospasmus (asthma bronchiale, obstruktív légúti betegségek)

Bár a kardioszelektív (béta₁‑szelektív) béta‑blokkolók kevésbé befolyásolhatják a tüdő működését a nem-szelektív béta‑blokkolókhoz képest, mégis, a többi béta‑blokkolóhoz hasonlóan obstruktív légúti tüdőbetegség esetén kerülni kell az alkalmazásukat, hacsak arra nem áll fenn valamilyen kényszerítő klinikai körülmény. Ha ilyen ok fennáll, a Bisoprolol-ratiopharm csak óvatossággal alkalmazható. Obstruktív légúti betegségben szenvedő betegeknél a bizoprolol‑kezelést a lehető legalacsonyabb dózissal kell kezdeni és betegeket gondosan monitorozni kell az új tünetek megjelenésére (pl. dyspnoe, testmozgás-intolerancia, köhögés). Asthma bronchiale vagy olyan egyéb krónikus obstruktív légúti betegségek esetén, amelyek tüneteket okozhatnak, egyidejűleg hörgőtágító kezelést kell alkalmazni. Asztmás betegeknél esetenként a légúti ellenállás fokozódása következhet be, ami a béta₂‑agonisták adagjának emelését igényelheti.

• diabetes mellitus, a vércukorértékek jelentős fluktuációjával. A gyógyszer elfedheti a hypoglykaemia tüneteit (pl. a tachycardiát, a szívdobogásérzést vagy a verejtékezést);

• szigorú koplalás;

• folyamatban lévő deszenzibilizáló kezelés. Hasonlóan más béta‑blokkolókhoz, a bizoprolol is növelheti az allergének iránti érzékenységet és az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Az adrenalin‑kezelés nem mindig biztosítja a várt terápiás hatást;

• első fokú AV‑blokk;

• Prinzmetal‑angina: Koronária érgörcs eseteit figyelték meg. Magas béta1-szelektivitása ellenére az anginás rohamok nem zárhatók ki teljesen, ha a bizoprololt Prinzmetal-anginás betegeknek adják;

• perifériás verőérszűkület (a tünetek intenzívebbé válhatnak, különösen a kezelés elején);

• általános anesztézia;

Az általános anesztéziában részesülő betegeknél a béta‑blokád csökkenti az arrhythmiák előfordulási gyakoriságát és a myocardialis ischaemiát az anesztézia bevezetése és az intubálás idején, valamint a posztoperatív időszakban. A jelenlegi ajánlás szerint a béta‑blokkoló-kezelést fenn kell tartani a perioperatív időszakban. A lehetséges gyógyszerkölcsönhatások miatt, amelyek bradyarrhythmiákat, a reflex tachycardia csökkenését és a vérveszteség reflexes kompenzációs mechanizmusainak gyengülését eredményezhetik, az aneszteziológusnak tudnia kell arról, hogy a beteg béta‑blokkolót kap. Ha úgy ítélik meg, hogy a műtét előtt szükséges a béta‑blokkoló elhagyása, ezt fokozatosan kell megtenni, és az elhagyási folyamatnak be kell fejeződnie az anesztézia előtt körülbelül 48 órával.

A bizoprolollal nincs terápiás tapasztalat a szívelégtelenséggel társuló következő betegségek és állapotok kezelésben:

• inzulinfüggő diabetes mellitus (I. típusú);

• súlyosan károsodott veseműködés;

• súlyosan károsodott májműködés;

• restriktív cardiomyopathia;

• congenitalis szívbetegség;

• hemodinamikailag jelentős, organikus szívbillentyű‑betegség;

• myocardialis infarctus 3 hónapon belül.

Psoriasisban szenvedő betegek, vagy olyan betegek, akiknek kórtörténetében psoriasis már előfordult, csak az előny/ kockázat gondos mérlegelésével részesülhetnek béta‑blokkoló- (pl. bizoprolol) kezelésben.

Phaeochromocytomában szenvedő betegeknél a bizoprolol nem adható az alfa‑receptor-blokád elérését megelőzően.

A bizoprolol‑kezelés elfedheti a thyreotoxicosis tüneteit.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem ajánlott kombinációk

Verapamil-típusú és kisebb mértékben diltiazem-típusú kalcium‑antagonisták: A kontraktilitást és az atrioventricularis átvezetést negatívan befolyásolják. Verapamil intravénás adása béta‑blokkoló‑kezelésben részesülő betegnél súlyos hypotoniát és pitvar‑kamrai blokkot eredményezhet.

I. osztályú antiaritmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon): A pitvar‑kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet és a negatív inotróp hatás fokozódik.

A centrálisan ható antihipertenzív szerek, úgymint klonidin és egyebek (például metildopa, moxonodin, rilmenidin): A centrálisan ható vérnyomáscsökkentők egyidejű alkalmazása tovább csökkentheti a centrális szimpatikus tónust (csökkent pulzusszám és perctérfogat, vazodilatáció), ami a szívelégtelenség rosszabbodását eredményezheti. A kezelés hirtelen elhagyása, különösen, ha a béta‑blokkoló elhagyását megelőzően történik, fokozhatja a „rebound hypertonia” kockázatát.

Óvatosan alkalmazandó kombinációk

Dihidropiridin‑típusú kalcium‑antagonisták, például felodipin és amlodipin: együttes alkalmazásuk fokozhatja a hypotonia kockázatát, valamint szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nem zárható ki a kamrai pumpafunkció további romlásának a kockázata.

III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron): a pitvar‑kamrai átvezetési időre gyakorolt hatások felerősödhetnek.

A helyileg alkalmazott béta‑blokkoló készítmények (pl. glaucoma kezelésére adott szemcseppek) hatása hozzáadódhat a bizoprolol szisztémás hatásaihoz.

Paraszimpatomimetikus gyógyszerek: egyidejű alkalmazás esetén megnyúlhat a pitvar‑kamrai átvezetési idő, és fokozódhat a bradycardia kockázata.

Inzulin, és orális antidiabetikumok: a vércukorszint‑csökkentő hatás felerősödik. A béta‑adrenerg‑receptorok gátlása elfedheti a hypoglykaemia tüneteit.

Anesztetikumok: a reflex tachycardia csillapodik és a hypotonia kockázata fokozódik (további információkat lásd az általános anesztéziáról szóló 4.4 pontban).

Digitálisz glikozidok: csökken a szívfrekvencia, és megnyúlik a pitvar‑kamrai átvezetési idő.

Nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID): az NSAID‑ok csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

Béta‑szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): a bizoprolollal egyidejűleg alkalmazva mindkét szer hatásai csökkenhetnek.

A béta‑ és alfa–adrenerg-receptorokat egyaránt aktiváló szimpatomimetikumok (pl. noradrenalin, adrenalin): bizoprolollal egyidejűleg alkalmazva az alfa‑adrenoceptor közvetítette vazokonstriktor hatás érvényesülhet, melynek következtében vérnyomás‑emelkedés jöhet létre és a claudicatio intermittens súlyosbodhat. Nem-szelektív béta‑blokkolók alkalmazása esetén az ilyen interakciók jelentkezése vélhetően valószínűbb.

Egyéb antihipertenziv szerek, illetve egyéb vérnyomáscsökkentő hatású készítmények (pl. triciklikus antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok) egyidejű alkalmazásakor fokozódhat az alacsony vérnyomás kockázata.

Megfontolást igénylő kombinációk

Meflokin: fokozott a bradycardia kockázata.

Monoaminooxidáz-gátlók (kivéve MAO‑B gátlók): A béta‑blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása, de emellett a hypertoniás krízis kockázata is fokozódik.

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A bizoprolol olyan farmakológiai hatásokkal rendelkezik, melyek károsan befolyásolhatják a terhességet, és/vagy a magzatot/újszülöttet. Általában elmondható, hogy a béta‑adrenerg-receptorokat blokkoló szerek csökkentik a placentalis perfúziót, amely a foetus fejlődésbeni elmaradásával, intrauterin halálozással, spontán abortusszal és koraszüléssel jár. Mellékhatások (pl. hypoglykaemia, bradycardia) előfordulhatnak a magzatban vagy az újszülöttben. Ha béta‑receptor‑blokkolóval végzendő kezelésre van szükség, béta₁‑szelektív adrenerg‑receptor‑blokkoló szerek választandók.

A bizoprololt terhesség alatt csak akkor szabad alkalmazni, ha ez egyértelműen szükséges. Amennyiben bizoprolol adása szükséges, az uteroplacentalis véráramlást és a magzat növekedését ajánlott monitorozni. A terhességre vagy a magzatra gyakorolt káros hatás jelentkezése esetén megfontolandó másik terápia alkalmazása. Az újszülött állapotát szorosan monitorozni kell. Rendszerint az élet első 3 napján várható hypoglykaemia és bradycardia előfordulása.

Szoptatás

Nincs arra vonatkozó adat, hogy a bizoprolol kiválasztódik‑e az anyatejbe, illetve a bizoprolol‑expozíció biztonságosságáról csecsemők esetében. Ezért a bizoprolol alkalmazásának ideje alatt a szoptatás nem ajánlott.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egy ischaemiás szívbetegekben végzett vizsgálat szerint a bizoprolol alkalmazása nem befolyásolja a gépjárművezetéshez szükséges képességeket. Mégis, tekintettel a szerre adott egyéni reakciók változatosságára, a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak. Ez leginkább a terápia kezdeti szakaszában, a kezelés megváltoztatásakor, valamint alkohol együttes fogyasztása esetén megfontolandó.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A jelen pontban megadott mellékhatások gyakoriságát a következő kategóriák szerint osztályozták:

Nagyon gyakori (≥ 1/10)

Gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10)

Nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100)

Ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000)

Nagyon ritka (< 1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori: alvászavarok, depresszió.

Ritka: rémálmok, hallucinációk.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: szédülés, fejfájás.

Ritka: syncope.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: csökkent könnytermelődés (figyelembe kell venni, amennyiben a beteg kontaktlencsét visel).

Nagyon ritka: conjunctivitis.

A fül és az egyensúly‑érzékelő szerv betegségei és tünetei

Ritka: halláskárosodás.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nagyon gyakori: bradycardia krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

Gyakori: a szívelégtelenség súlyosbodása krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

Nem gyakori: AV‑átvezetési zavarok.

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: hidegérzés vagy zsibbadás a végtagokban, hypotonia.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: bronchospasmus olyan betegeknél, akik asthma bronchialéban szenvednek vagy anamnézisükben obstruktív légúti betegség szerepel.

Ritka: allergiás rhinitis.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: emésztőrendszeri problémák, például hányinger, hányás, hasmenés és obstipatio.

Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka: hepatitis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Ritka: túlérzékenységi reakciók (viszketés, bőrpír, bőrkiütés és angioödéma).

Nagyon ritka: a béta‑blokkolók kiválthatják vagy súlyosbíthatják a psoriasist, vagy psoriasis‑szerű kiütéseket okozhatnak, hajhullás.

A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: izomgyengeség, izomgörcsök.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Ritka: erektilis diszfunkció

Általános tünetek

Gyakori: asthenia, fáradékonyság.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Ritka: emelkedett trigliceridszint, emelkedett májenzimszintek (ALAT, ASAT).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Általában, béta‑blokkolóval történt túladagolás során a leggyakrabban bradycardiára, hypotoniára, bronchospasmusra, akut szívelégtelenségre és hypoglykaemiára lehet számítani.

Mostanáig bizoprolol‑túladagolásról csak néhány esetben számoltak be. Bradycardia és/vagy hypotonia volt tapasztalható. Minden esetben rendeződött az állapot. A bizoprolol egyetlen nagy adagjával szembeni érzékenység nagyfokú egyéni eltérést mutat, a szívelégtelenségben szenvedők valószínűleg nagyon érzékenyek. Ezért ilyen betegekben a kezelést kötelező az adag fokozatos feltitrálásával kezdeni a 4.2 pontban szereplő adagolási séma szerint.

Kezelés

Ha túladagolás következik be, a bizoprolol‑kezelést abba kell hagyni, támogató és tüneti kezelést kell biztosítani.

• A rendelkezésre álló kevés adat szerint a bizoprolol kevéssé dializálható.

• Ha klinikailag szükséges, a várt farmakológiai hatások és egyéb béta‑blokkolókra vonatkozó ajánlások alapján a következő általános intézkedéseket kell mérlegelni.

Bradycardia: atropin adandó intravénásan. Ha a válasz nem megfelelő, izoprenalin vagy egyéb, pozitív kronotróp tulajdonságokkal rendelkező szer adható óvatosan. Bizonyos esetekben vénán keresztüli pacemaker‑behelyezés lehet szükséges.

Hypotonia: intravénásan folyadék és vazopresszorok adandók. Glukagon intravénásan hasznos lehet.

AV‑blokk (másod‑ vagy harmadfokú): A betegeket gondosan ellenőrizni kell és izoprenalin infúzióval vagy transvenosus pacemaker behelyezésével kell kezelni.

Szívelégtelenség heveny rosszabbodása: iv. diuretikumok, inotróp szerek, értágítók adandók.

Bronchospasmus: hörgőtágító‑kezelés, pl. izoprenalin, béta₂‑szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin adandók.

Hypoglykaemia: iv. glükóz adandó.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta‑receptor-blokkolók önmagukban, ATC kód: C07AB07

Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások

A bizoprolol nagyfokban béta₁-szelektív adrenerg-receptor-blokkoló, nincs intrinsic szimpatomimetikus és klinikailag releváns membránstabilizáló hatása. A hörgők és az érfal simaizomzatának béta₂-receptorai, valamint az anyagcsere szabályozásában részt vevő béta₂‑receptorok iránt csak kis affinitást mutat. Emiatt általánosságban várhatóan a bizoprolol nem befolyásolja a légúti ellenállást és a béta₂-receptor‑függő metabolikus hatásokat. A béta₁-szelektivitása túlterjed a terápiás dózistartományon.

Ahogy egyéb béta₁‑blokkolóknál is, a magas vérnyomás csökkentésének hatásmechanizmusa nem ismert. Az viszont ismert, hogy a bizoprolol jelentősen csökkenti a plazma reninaktivitást.

Az antianginás hatás mechanizmusa: a szív béta-receptorainak gátlásával a bizoprolol a szimpatikus aktivitásra adott választ csökkenti. Ez azt eredményezi, hogy csökken a szívfrekvencia és a kontraktilitás, ezen keresztül csökkentve a szívizomzat oxigénigényét.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A bizoprolol magas vérnyomás, angina pectoris és szívelégtelenség kezelésére alkalmazható.

A szívelégtelenséget, mint indikációs területet a CIBIS II vizsgálatban elemezték. Összesen 2647 beteg került bevonásra, 83% (N = 2202) tartozott a NYHA III. stádiumba és 17% (N = 445) a NYHA IV. stádiumba. Stabil, tüneteket okozó szisztolés szívelégtelenségük volt (ejekciós frakció ≤ 35%, az echokardiográfia alapján). A teljes halálozás 17,3%‑ról 11,8%‑ra csökkent (34%‑os relatív csökkenés). Megfigyelték a hirtelen halálozás csökkenését (3,6%, szemben a 6,3%‑kal, 44%‑os relatív csökkenés) és a kórházi kezelést igénylő szívelégtelenség rosszabbodásának csökkenését (12%, szemben a. 17,6%‑kal, 36%‑os relatív csökkenés). Végül a NYHA stádiumbeosztás szerinti funkcionális állapot szignifikáns javulását mutatták ki. A bizoprolol‑kezelés elkezdése és a dózisemelés során megfigyelték, hogy a bradycardia (0,53%), hypotonia (0,23%) és heveny dekompenzáció (4,97%) miatti kórházi felvételek gyakoribbak voltak, de ezek nem következtek be gyakrabban, mint a placebo‑csoportban (0%, 0,3%, 6,74%). A teljes vizsgálati időszak alatt a halálos vagy maradandó károsodást okozó stroke‑ok száma a vizsgálat teljes időtartama alatt a bizoprolol‑csoportban 20 volt, a placebo-csoportban 15.

A CIBIS III vizsgálat 1010, legalább 65 éves, enyhe vagy középsúlyos krónikus szívelégtelenségben szenvedő (CHF, NYHA II. vagy III. stádium) és 35% vagy az alatti ejekciós frakcióval rendelkező beteget vizsgált, akiket még nem kezeltek ACE-gátlóval, béta‑blokkolóval vagy angiotenzin‑receptor‑blokkolóval. A betegeket 6‑24 hónapig kezelték a bizoprolol és enalapril kombinációjával egy kezdeti, hat hónapig tartó, csak bizoprolollal, vagy csak enalaprillal végzett kezelés után.

Tendenciaszerűen a krónikus szívelégtelenség rosszabbodása gyakoribb volt akkor, ha bizoprololt alkalmaztak a 6 hónapos bevezető kezelés során. A protokoll szerinti betegek adatainak az elemzése alapján az, hogy a „bizoprolol először” kezelés nem rosszabb az „enalapril először” kezelésnél, nem volt bizonyítható, bár a krónikus szívelégtelenség kezelésének kétféle bevezetése során a halálozás és kórházi kezelés alapján képzett elsődleges összetett végpont gyakorisága a vizsgálat végén hasonló volt (32,4% a „bizoprolol először” csoportban, szemben a 33,1%‑kal az „enalapril először” csoportban, a protokoll szerint kezelt populációban). A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a bizoprolol használható időskorú, enyhe vagy középsúlyos szívelégtelenségben szenvedőknél is.

Ha a bizoprololt olyan koszorúér‑betegségben szenvedőknek adják akutan, akik krónikus szívelégtelenségben nem szenvednek, a bizoprolol csökkenti a szívfrekvenciát és a pulzustérfogatot, ennek megfelelően a szívteljesítményt és a szív oxigénfogyasztását is. Hosszan tartó alkalmazásnál a kezdetben emelkedett perifériás érellenállás csökken.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A bizoprolol felszívódik és szájon át való bevételt követően körülbelül 90%‑os a biológiai hasznosulása.

Eloszlás

A plazmafehérjéhez való kötődés körülbelül 30%‑os. Az eloszlási térfogat 3,5 l/ttkg.

Biotranszformáció és elimináció

A teljes clearance körülbelül 15 l/óra. A 10‑12 órás plazmafelezési idő a napi egyszeri adagolásnak 24 órás hatást biztosít.

A bizoprolol a szervezetből kétféle úton kerül kiválasztásra. 50% a májban bomlik le inaktív metabolitokra, ezeket azután a vesék választják ki. A maradék 50% változatlan formában választódik ki a vesékben. Mivel a kiválasztás aránya a májban és a vesékben hasonló, májkárosodás vagy veseelégtelenség esetén az adag módosítására nincs szükség. Stabil krónikus szívelégtelenségben szenvedő és károsodott máj‑ vagy vesefunkciójú betegekben a farmakokinetikát nem vizsgálták.

Linearitás/nem‑linearitás

A bizoprolol kinetikája lineáris és a beteg életkorától független.

Krónikus szívelégtelenségben szenvedő (NYHA III. stádiumú) betegekben a bizoprolol plazmaszintjei magasabbak és a felezési ideje megnyúlt az egészséges önkéntesekéhez képest. Dinamikus egyensúlyi állapotban napi 10 mg‑os adag mellett a legmagasabb plazmakoncentráció 64±21 ng/ml és a felezési idő 17±5 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem‑klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Hasonlóan más béta‑blokkoló szerekhez, a bizoprolol nagy adagban adva anyai (csökkent táplálékbevitel és alacsonyabb testtömeg) és embrionális/magzati toxicitást (a felszívódások gyakoribb előfordulása, az utódok kisebb születési testtömege, visszamaradt fizikai fejlődés) okozott, de nem volt teratogén.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

szilikátos mikrokristályos cellulóz (mikrokristályos cellulóz, vízmentes kolloid szilícium-dioxid)

kroszpovidon, B típusú (E1202)

glicerin‑dibehenát

Filmbevonat:

hipromellóz (hidroxipropilmetilcellulóz 2910 szubsztitúciós típus) (E464)

titán‑dioxid (E171)

makrogol 400

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25°C‑on tárolandó.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Filmtabletták adagonként perforált PVC/TE/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Mindegyik buborékcsomagolás 10 db tablettát tartalmaz.

Kiszerelés: 30 db és 90 db filmtabletta.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A filmtabletta a bemetszést tartalmazó felületével felfelé, kemény felületre helyezve félbetörhető. A tabletta közepét a hüvelykujjal enyhén megnyomva a tabletta félbetörik.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen

Pallagi út 13.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-8698/03 30×

OGYI-T-8698/04 90×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. október 29.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2017. november 2.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. október 28.