BISOPROLOL SANDOZ 5 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Bisoprolol Sandoz 5 mg filmtabletta

Bisoprolol Sandoz 10 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Bisoprolol Sandoz 5 mg filmtabletta

5 mg bizoprolol-fumarátot tartalmaz filmtablettánként.

Bisoprolol Sandoz 10 mg filmtabletta

10 mg bizoprolol-fumarátot tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag

Bisoprolol Sandoz 5 mg filmtabletta

1,2 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként.

Bisoprolol Sandoz 10 mg filmtabletta

2,4 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta

Bisoprolol Sandoz 5 mg filmtabletta

Sárga színű, kerek filmtabletta, egyik oldalán kereszt alakú bemetszéssel, a másikon „BIS 5” mélynyomású jelöléssel.

A tabletta négy egyenlő adagra osztható.

Bisoprolol Sandoz 10 mg filmtabletta

Barack színű, kerek filmtabletta, egyik oldalán kereszt alakú bemetszéssel, a másikon „BIS 10” mélynyomású jelöléssel.

A tabletta négy egyenlő adagra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Magas vérnyomás.

Angina pectoris.

A stabil, krónikus, csökkent balkamrai szisztolés funkcióval járó szívelégtelenség kezelése ACE‑gátlókkal és vízhajtókkal, esetlegesen szívglikozidokkal kombinációban (további adatok lásd 5.1 pontban).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Magas vérnyomás/angina pectoris

Felnőttek

Az adagot egyénileg kell beállítani, különösen a szívfrekvencia és a terápiás válasz alapján.

Ajánlatos napi 5 mg-os adaggal kezdeni. A szokásos adag 10 mg naponta egyszer, az ajánlott maximális adag 20 mg naponta.

Idősek

Ajánlatos a lehető legkisebb adaggal kezdeni.

Vese- vagy májkárosodás

Enyhe-közepes mértékű máj- vagy vesefunkciós zavarokban szenvedő betegek esetén szokásosan nincs szükség az adag módosítására. Súlyos vesekárosodásnál (kreatinin-clearance < 20 ml/perc) és súlyos májfunkciós zavarokban szenvedő betegeknél javasolt, hogy az adag ne haladja meg a napi 10 mg bizoprolol-fumarátot.

Művese-kezelésben részesülő betegeknél a bizoprolollal való tapasztalat korlátozott. Arra azonban nincs adat, hogy az adagolást módosítani kellene.

A kezelés megszakítása

A kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni (lásd a 4.4 pont). Az adagolás lassan csökkentendő az adag hetente történő felezésével.

Stabil krónikus szívelégtelenség

A szívelégtelenség standard kezelése egy ACE-gátló (vagy az ACE-gátlókkal szembeni intolerancia esetén egy angiotenzin-receptor-gátló), egy béta-blokkoló gyógyszer, vízhajtó és szükség esetén szívglikozidok adásából áll. A betegek állapota stabil kell legyen (akut szívelégtelenség nélkül) a bizoprolol-kezelés megkezdésekor.

Ajánlatos, hogy a kezelőorvos gyakorlattal rendelkezzen a krónikus szívelégtelenség kezelésében.

Dózisemelés időszaka

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal való kezelése dózisemeléssel járó időszakot (titrációs fázist) igényel.

A bizoprolol kezelést fokozatos dózisemeléssel kell kezdeni a következő lépések szerint:

• 1,25 mg naponta egyszer egy héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 2,5 mg naponta egyszer a következő héten. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 3,75 mg naponta egyszer a következő héten. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 5 mg naponta egyszer a következő 4 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 7,5 mg naponta egyszer a következő 4 héten át. Ha ez jól tolerálható, az adag tovább emelendő:

• 10 mg naponta egyszer, fenntartó terápiaként.

Az ajánlott legnagyobb adag 10 mg naponta egyszer.

A szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotensio vagy bradycardia jelentkezhet a dózisemelés időszaka alatt és később.

Az élettani paraméterek (pulzusszám, vérnyomás) és a szívelégtelenség rosszabbodását jelző tünetek gondos követése ajánlott a dózisemelés időszaka alatt. A tünetek már a kezelés megkezdését követő első napon előfordulhatnak.

A kezelés módosítása

Ha a legnagyobb ajánlott adagot nem tolerálja jól a beteg, az adag fokozatos csökkentését mérlegelni lehet.

Szívelégtelenség átmeneti rosszabbodása, hypotensio vagy bradycardia esetén ajánlott az egyéb egyidejűleg szedett gyógyszerek adagjainak újragondolása. Átmenetileg szükséges lehet a bizoprolol adagjának csökkentése, esetleg a kezelés abbahagyásának a mérlegelése is.

Az újbóli bevezetés és/vagy dózisemelés mindig meggondolandó, amint a beteg állapota ismételten stabillá válik.

Kezelés időtartama

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelése általában hosszú távú kezelést jelent.

A bizoprolol-kezelést tilos hirtelen abbahagyni, mivel ez az állapot átmeneti rosszabbodásához vezethet. Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetében tilos a kezelést hirtelen abbahagyni. A napi adag fokozatos csökkentése javasolt.

Vese- vagy májkárosodás

Nincs adat a bizoprolol farmakokinetikájára vonatkozóan krónikus szívelégtelenségben szenvedő és csökkent vese- vagy májműködésű beteg esetében. Az adagemelést ilyen betegeknél különös óvatossággal kell végezni.

Összes javallat

Idősek

Nincs szükség az adag módosítására.

Gyermekek és serdülők

A Bisoprolol Sandoz filmtabletta nem javasolt gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Bisoprolol Sandoz filmtablettákat reggel kell bevenni és étkezés közben is be lehet venni őket. Folyadékkal kell lenyelni és nem szabad elrágni.

4.3 Ellenjavallatok

A bizoprolol a következő esetekben ellenjavallott:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• akut szívelégtelenségben vagy a szívelégtelenség akut dekompenzálódásának időszakai alatt, ha iv. inotróp gyógyszerrel való kezelésre van szükség;

• cardiogén shock;

• másod- vagy harmadfokú AV-blokk;

• sick sinus szindróma;

• sinoatrialis blokk;

• tüneteket okozó bradycardia;

• tüneteket okozó hypotensio;

• súlyos asthma bronchiale vagy súlyos krónikus obstruktív tüdőbetegség;

• a perifériás érszűkülettel járó állapotokban és Raynaud szindróma súlyos esetei;

• kezeletlen phaeochoromocytoma (lásd a 4.4 pont);

• metabolikus acidózis.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Figyelmeztetés

Kizárólag krónikus szívelégtelenség esetében

Stabil állapotú krónikus szívelégtelen betegeknél a bizoprolollal végzett kezelést speciális titrálási fázissal kell kezdeni (lásd 4.2 pont).

Minden indikációban

Különösen ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek esetében a bizoprolol-kezelést tilos hirtelen megszakítani, kivéve, ha az egyértelműen indokolt, mivel az a szívbetegség átmeneti rosszabbodásához vezethet (lásd 4. 2 pont).

Óvintézkedések

Hypertensio és angina pectoris esetében

A bisoprolol fokozott óvatosággal alkalmazandó hypertoniában vagy angina pectorisban és ezzel társuló szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében.

Kizárólag krónikus szívelégtelenség esetében

Stabil állapotú krónikus szívelégtelen betegeknél a bizoprolollal végzett kezelés elkezdése és megszüntetése rendszeres ellenőrzést tesz szükségessé. Az adagolást és az alkalmazás módját lásd a 4.2 pontban.

Nincs a bizoprolollal terápiás tapasztalat szívelégtelenségben olyan betegeknél, akiknél az alábbi betegségek és állapotok állnak fenn:

• inzulinfüggő diabetes mellitus (I. típusú);

• súlyosan károsodott veseműködés;

• súlyosan károsodott májműködés;

• restrictiv cardiomyopathia;

• congenitalis szívbetegség;

• hemodinamikailag jelentős, organikus szívbillentyű-betegség;

• a megelőző 3 hónapban bekövetkezett szívinfarktus.

Minden indikációban

Amennyiben a kezelést koszorúér-betegségben szenvedőknél hirtelen abbahagyják, fennáll a myocardialis infarctus és a hirtelen halál kockázata (lásd 4.2 pont).

A bizoprololt óvatosan kell alkalmazni a következő esetekben:

• Bronchospasmus (asthma bronchiale, krónikus obstruktív tüdőbetegség [COPD]).

Bár a kardioszelektív (béta-1-szelektív) béta-blokkolók kevésbé befolyásolhatják a tüdő működését a nem szelektív béta-blokkolókhoz képest, mégis, a többi béta-blokkolóhoz hasonlóan, obstruktív légúti tüdőbetegség esetén kerülni kell az alkalmazásukat, hacsak arra nem áll fenn valamilyen kényszerítő klinikai körülmény. Ha ilyen ok fennáll, a bizoprolol csak óvatossággal alkalmazható. Obstruktív tüdőbetegségekben szenvedő betegek esetén a bizoprolol‑kezelést a lehető legalacsonyabb adaggal kell kezdeni és a beteg rendszeres monitorozása szükséges, az esetleg előforduló új tünetek miatt (mint például nehézlégzés, terhelési intolerancia vagy köhögés). Asthma bronchiale vagy egyéb, krónikus obstruktív tüdőbetegség tünetekkel járó esetében egyidejű bronchodilatátor-kezelés ajánlott. Asztmás betegeknél alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése, ilyenkor a béta-2-agonista gyógyszer dózisának emelése válhat szükségessé.

• A vércukorszint jelentős ingadozásával járó diabetes mellitus. A gyógyszer elfedheti a hypoglykaemia tüneteit (pl. a tachycardiát, szívdobogásérzést vagy verejtékezést).

• Szigorú koplalás

• Folyamatban lévő deszenzitizációs kezelés. Hasonlóan más béta-blokkolókhoz, a bizoprolol is növelheti az allergének iránti érzékenységet és fokozhatja az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Az adrenalin-kezelés nem mindig biztosítja a várt terápiás hatást.

• Első fokú AV-blokk

• Prinzmetal angina. Koszorúér-vasospasmus eseteit figyelték meg. Az anginás rohamok nem zárhatók ki teljesen Prinzmetal-anginában szenvedő betegeknél bizoprolol adása esetén, a magas béta-1-szelektivitás ellenére sem.

• A perifériás verőér-szűkület (a tünetek súlyosbodása következhet be, különösen a kezelés elején)

• Általános anesztézia

• Az általános anesztéziában részesülő betegeknél a béta-blokád csökkenti az arrhythmiák előfordulási gyakoriságát és a myocardialis ischaemiát az anesztézia bevezetése és az intubálás idején, valamint a posztoperatív időszakban. A jelenlegi ajánlás szerint a béta-blokkoló-kezelést fenn kell tartani a perioperatív időszakban. Az aneszteziológusnak tudnia kell arról, hogy a beteg béta-blokkolót kap a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások miatt, amelyek eredményeként bradyarrhythmiák, a reflex tachycardia csökkenése és a vérveszteség reflexes kompenzációs mechanizmusainak gyengülése következhet be. Ha úgy ítélik meg, hogy szükséges a műtét előtt a béta-blokkoló elhagyása, ezt fokozatosan kell megtenni és az elhagyás az altatás előtt körülbelül 48 órával teljes kell hogy legyen.

Azoknak a betegeknek, akik psoriasisban szenvednek, vagy akiknek az anamnézisében psoriasis szerepel, csak a várható előny és kockázat gondos mérlegelése után szabad adni béta-blokkolót, (például bizoprololt).

Phaeochromocytomában szenvedőknek a bizoprololt tilos adni addig, amíg nem alakítottak ki alfa‑receptor-blokádot.

A bizoprolollal történő kezelés elfedheti a thyreotoxicosis tüneteit.

Verapamil- vagy diltiazem-típusú kalcium-antagonisták, I. osztályba tartozó antiaritmiás gyógyszerek és centrálisan ható antihipertenzív gyógyszerek bizoprolollal történő együttadása általánosságban nem ajánlott (lásd 4.5 pont).

A Bisoprolol Sandoz filmtabletta laktózt és nátriumot tartalmaz

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem ajánlott kombinációk:

Csak krónikus szívelégtelenségben

I. osztályú antiarrhythmiás gyógyszerek (pl. kinidin, dizopiramid, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon):

A pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet és a negatív inotróp hatás fokozódhat.

Minden indikációban

A verapamil-típusú és kisebb mértékben a diltiazem-típusú kalcium-antagonisták: A kontraktilitást és az atrioventricularis átvezetést negatívan befolyásolják. Verapamil intravénás adása béta‑blokkoló‑kezelésben részesülő betegnél súlyos hypotensiót és pitvar-kamrai blokkot eredményezhet.

A centrálisan ható antihipertenzív gyógyszerek, pl. klonidin és egyebek (metildopa, moxonodin, rilmenidin): A centrálisan ható vérnyomáscsökkentők egyidejű alkalmazása ronthatja a szívelégtelenséget a centrális szimpatikus tónus csökkentésével (pulzusszám és szívteljesítmény csökkenése, vazodilatáció). Ezek hirtelen elhagyása, különösen a béta-blokkoló elhagyását megelőzően, a „rebound hypertensio” fokozott veszélyével jár.

Óvatosan alkalmazandó kombinációk:

Hypertonia / angina pectoris

I. osztályú antiarrhythmiás gyógyszerek (pl. kinidin, dizopiramid, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon):

A pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet és a negatív inotróp hatás fokozódhat.

Minden indikációban

A dihidropiridin-típusú kalcium-antagonisták, pl. felodipin és amlodipin:

Az együttes alkalmazás fokozhatja a hypotensio veszélyét, továbbá fokozza annak a veszélyét, hogy tovább romlik a kamrai pumpafunkció azoknál a betegeknél, akiknél nem zárható ki a szívelégtelenség.

III. osztályú antiarrhythmiás gyógyszerek (pl. amiodaron): A pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet.

Helyileg alkalmazott béta-blokkoló gyógyszerek (pl. glaucoma kezelésére alkalmazott szemcsepp) hatása hozzáadódhat a bizoprolol szisztémás hatásaihoz.

Paraszimpatomimetikus gyógyszerek: az egyidejű alkalmazás növelheti a pitvar-kamrai átvezetési időt és a bradycardia veszélyét.

Inzulin és orális antidiabetikumok: a vércukorszint-csökkentő hatás erősödik. A béta-adrenerg receptorok blokkolása elfedheti a hypoglykaemia tüneteit.

Anesztetikumok: A reflex tachycardia csökken és a hypotensio veszélye nő (az anesztéziával kapcsolatos további információkat lásd a 4.4 pontban).

Digitálisz glikozidok: A szívfrekvencia csökkenése, a pitvar-kamrai átvezetési idő megnyúlása.

Nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-ok): a NSAID-ok csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

Béta szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): A bizoprolollal való együttadás mindkét gyógyszer hatását csökkenheti.

Az alfa és a béta-receptorokat egyaránt serkentő szimpatomimetikumok (pl. noradrenalin, adrenalin): A bizoprolollal való együttadás felfedheti ezeknek a gyógyszereknek az alfa-adrenerg receptorok közvetítette vazokonstriktor hatásait, ami a vérnyomás emelkedéséhez és a claudicatio intermittens exacerbációjához vezethet. Az ilyen kölcsönhatásokat valószínűbbnek tekintik nem szelektív béta-blokkolók együttadása esetén.

Vérnyomáscsökkentőkkel és egyéb, potenciálisan a vérnyomást csökkentő gyógyszerekkel (pl. triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok) együtt adva nőhet a hypotensio veszélye.

Meggondolandó kombinációk:

Meflokin: bradycardia fokozott veszélye

Monoaminooxidáz-bénítók (kivéve MAO-B-inhibitorok): A béta-blokkoló gyógyszerek vérnyomáscsökkentő hatása kifejezettebb, de a hypertensiv krízis veszélye is fennáll.

Rifampicin: A bizoprolol felezési idejének mérsékelt csökkenése a májban, a gyógyszermetabolizáló enzimek indukciója miatt. Normálisan az adag módosítása nem szükséges.

Ergotamin-származékok: perifériás keringési zavarok exacerbációja.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A bizoprololnak vannak olyan farmakológiai hatásai, melyek károsak lehetnek a terhességre és/vagy a magzatra/újszülöttre. Általában a béta-adrenerg receptor-blokkolók csökkentik a méhlepény keringését, amit kapcsolatba hoztak a növekedésbeli visszamaradással, intrauterin elhalással, abortusszal vagy koraszüléssel. Nem kívánt hatások (pl. hypoglykaemia és bradycardia) fordulhatnak elő a magzatban vagy az újszülöttben. Amennyiben szükséges a béta-adrenerg receptor-blokkolóval történő kezelés, a szelektív béta-1-receptor-blokkoló gyógyszereket kell előnyben részesíteni.

A bizoprolol terhesség alatt nem javasolt, csak ha szedése egyértelműen szükséges. Ha a bizoprolol kezelést szükségesnek ítélik, az uteroplacentaris keringést és a magzat növekedését javasolt ellenőrizni. A magzatra vagy a terhességre gyakorolt ártalmas hatások esetén javasolt mérlegelni az egyéb kezelési lehetőségeket. Az újszülöttet szorosan ellenőrizni kell. A hypoglykaemia és bradycardia tünetei általában az első 3 napban várhatóak.

Szoptatás

Nincs arra vonatkozó adat, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe. Ezért a szoptatás nem javasolt a bizoprolol-kezelés ideje alatt.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egy, koszorúér-betegségben szenvedő betegek bevonásával végzett vizsgálat során a bizoprolol nem befolyásolta negatívan a gépjárművezetési teljesítményt. Az adott beteg terápiás válaszától függően a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességek csökkenhetnek. Ezt különösen a kezelés kezdetekor, a gyógyszerelés megváltozásakor vagy alkoholfogyasztás mellett kell mérlegelni.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A gyakorisági fogalmakat az alábbiak szerint határozták meg:

Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1 000 – ≤ 1/100), ritka ≥ 1/10 000 – ≤ 1/1 000), nagyon ritka (≤ 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem állapítható meg).

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: alvászavarok, depresszió

Ritka: rémálmok, hallucinációk.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: szédülés*, fejfájás*.

Ritka: syncope

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: csökkent könnytermelés (figyelembe kell venni, ha a beteg kontaktlencsét visel)

Nagyon ritka: conjunctivitis.

A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei:

Ritka: hallászavarok

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nagyon gyakori: bradycardia krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél

Gyakori: a már fennálló szívelégtelenség rosszabbodása krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél

Nem gyakori: pitvar-kamrai átvezetési zavarok, korábban fennálló szívelégtelenség rosszabbodása (angina pectorisos vagy hypertoniás betegeknél), bradycardia (angina pectorisos vagy hypertoniás betegeknél)

Érbetegségek és tünetek:

Gyakori: hidegérzés vagy zsibbadás a végtagokban, alacsony vérnyomás (különösen szívelégtelenségben szenvedő betegeknél)

Nem gyakori: orthostaticus hypotonia.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetei:

Nem gyakori: bronchospasmus asthma bronchialéban szenvedőknél vagy azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében obstruktív légúti betegség szerepel

Ritka: allergiás rhinitis.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetei:

Gyakori: emésztőrendszeri panaszok, pl. émelygés, hányás, hasmenés, székrekedés.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:

Ritka: hepatitis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Ritka: túlérzékenységi reakció (viszketés, kipirulás, kiütés, angiooedema).

Nagyon ritka: a béta-blokkolók a psoriasist kiválthatják vagy ronthatják, vagy psoriasis-szerű bőrkiütést, hajhullást okozhatnak.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: izomgyengeség és izomgörcsök.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

Ritka: erectilis dysfunctio.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Gyakori: kimerültség*, gyengeség (krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél)

Nem gyakori: gyengeség (hypertoniás vagy angina pectorisos betegeknél)

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei:

Ritka: trigliceridek szintjének emelkedése, májenzimek (GPT, GOT) szintjének emelkedése.

* Ezek a tünetek különösen a kezelés kezdetekor fordulnak elő hypertoniás vagy angina pectorisos betegeknél. Általában enyhék és rendszerint 1–2 héten belül eltűnnek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Túladagoláskor (pl. 15 mg naponta 7,5 mg helyett) harmadfokú AV-blokkot, bradycardiát és szédülést jelentettek. Általánosságban, béta-blokkoló túladagolásakor várható leggyakoribb tünetek a bradycardia, hypotensio, bronchospasmus, akut szívelégtelenség és hypoglykaemia. Mostanáig bizoprolol-túladagolásról (legfeljebb 2000 mg) csak néhány esetben számoltak be, magas vérnyomásban és/vagy koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél, minden esetben rendeződött az állapot. A bizoprolol egyetlen nagy adagjával szembeni érzékenység nagyfokú egyéni eltérést mutat, a szívelégtelenségben szenvedők valószínűleg nagyon érzékenyek. Ezért ezeknek a betegeknek a kezelését kötelező az adag fokozatos feltitrálásával kezdeni a 4.2 pontban szereplő adagolási séma szerint.

Kezelés

Általánosságban, ha túladagolás következik be, a bizoprolol-kezelést abba kell hagyni, támogató és tüneti kezelést kell biztosítani. A rendelkezésre álló kevés adat szerint a bizoprolol kevéssé dializálható. Ha klinikailag szükséges, a várt farmakológiai hatások és egyéb béta-blokkolókra vonatkozó ajánlások alapján a következő általános intézkedéseket kell mérlegelni:

Bradycardia: Atropin adandó intravénásan. Ha a válasz nem megfelelő, izoprenalin vagy egyéb, pozitív kronotróp gyógyszer adható óvatosan. Bizonyos esetekben vénán keresztüli pacemaker-behelyezés lehet szükséges.

Hypotensio: Intravénásan folyadék és vazopresszorok adandók. Glükagon intravénásan hasznos lehet.

AV-blokk (másod- vagy harmadfokú): A betegeket gondosan ellenőrizni kell és izoprenalin infúzióval vagy vénán át pacemaker behelyezésével kell kezelni.

Szívelégtelenség akut rosszabbodása: iv. diuretikumok, inotróp gyógyszerek, értágítók adandók.

Bronchospasmus: hörgőtágító-kezelés, pl. izoprenalin, béta-2-szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin adandók.

Hypoglykaemia: iv. glükóz adandó.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta-blokkolók

ATC kód: C07AB07

Hatásmechanizmus:

A bizoprolol nagyfokban béta-1-szelektív adrenerg receptor-blokkoló, nincs intrinsic szimpatomimetikus és releváns membránstabilizáló hatása. Csak kis affinitást mutat a hörgők és az érfal simaizomzatának béta-2-receptorai vagy az anyagcsere-szabályozásban szereplő béta‑2‑receptorok iránt. Emiatt általában a bizoprolol várhatóan nem befolyásolja a légúti ellenállást és a béta-2-receptor-mediált metabolikus hatásokat. A béta-1-szelektivitása túlterjed a terápiás dózistartományon.

A bizoprolol a magas vérnyomás, angina pectoris és szívelégtelenség kezelésére szolgál. Ahogy egyéb béta-1-blokkolóknál is, a magas vérnyomás csökkentésének hatásmechanizmusa nem ismert. Az viszont ismert, hogy a bizoprolol jelentősen csökkenti a plazma reninaktivitást.

Antianginás hatás: A szív béta receptorainak gátlásával a bizoprolol a szimpatikus aktivitásra adott választ csökkenti. Ez azt eredményezi, hogy csökken a szívfrekvencia és a kontraktilitás, ezen keresztül csökkentve a szívizomzat oxigénigényét.

A szívelégtelenséget, mint indikációs területet a CIBIS II vizsgálatban elemezték. Összesen 2647 beteg került bevonásra, 83% (N=2202) tartozott a NYHA III. stádiumba és 17% (N=445) a NYHA IV. stádiumba. Stabil, tüneteket okozó szisztolés szívelégtelenségük volt (ejekciós frakció ≤ 35%, az echocardiographia alapján). A teljes halálozás 17,3%-ról 11,8%-ra csökkent (34%-os relatív csökkenés). Megfigyelték a hirtelen halálozás csökkenését (3,6% vs. 6,3%, 44%-os relatív csökkenés) és a kórházi kezelést igénylő szívelégtelenség rosszabbodásának csökkenését (12% vs. 17,6%, 36%-os relatív csökkenés). Végül a NYHA stádiumbeosztás szerinti funkcionális állapot jelentős javulását mutatták ki. A bizoprolol-kezelés elkezdése és az adagemelés során megfigyelték, hogy a bradycardia (0,53%), hypotensio (0,23%) és akut dekompenzáció (4,97%) miatti kórházi felvételek gyakoribbak voltak, de ezek nem következtek be gyakrabban, mint a placebocsoportban (0%, 0,3%, 6,74%). A teljes vizsgálati időszak alatt a halálos vagy maradandó károsodást okozó stroke-ok száma a vizsgálat teljes időtartama alatt a bizoprolol-csoportban 20 volt, a placebocsoportban 15.

A CIBIS III vizsgálat 1010, legalább 65 éves, enyhe vagy közepesen súlyos krónikus szívelégtelenségben szenvedő (CHF, NYHA II. vagy III. stádium) és 35% vagy az alatti ejekciós frakcióval rendelkező beteget vizsgált, akiket még nem kezeltek ACE-gátlóval, béta-blokkolóval vagy angiotenzin‑receptor‑blokkolóval. A betegeket 6–24 hónapig kezelték a bizoprolol és enalapril kombinációjával egy kezdeti, 6 hónapig tartó, bizoprolollal, vagy enalaprillal végzett kezelés után.

Tendenciaszerűen a krónikus szívelégtelenség rosszabbodása gyakoribb volt akkor, ha bizoprololt alkalmaztak a 6 hónapos bevezető kezelés során. A protokoll szerinti betegek adatainak az elemzése alapján az, hogy a „bizoprolol először” kezelés nem rosszabb az „enalapril először” kezelésnél, nem volt bizonyítható, bár a krónikus szívelégtelenség kezelésének kétféle bevezetése során a halálozás és kórházi kezelés alapján képzett elsődleges összetett végpont gyakorisága a vizsgálat végén hasonló volt (32,4% a „bizoprolol először” csoportban vs. 33,1% az „enalapril először” csoportban, a protokoll szerint kezelt populációban). A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a bizoprolol alkalmazható időskorú, enyhe vagy közepesen súlyos szívelégtelenségben szenvedőknél is.

Ha a bizoprololt olyan koszorúér-betegségben szenvedőknek akutan adják, akik krónikus szívelégtelenségben nem szenvednek, a bizoprolol csökkenti a szívfrekvenciát és a pulzustérfogatot, ennek megfelelően a szívteljesítményt és a szív oxigénfogyasztását is. Hosszan tartó alkalmazásnál a kezdetben emelkedett perifériás érellenállás csökken.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A bizoprolol felszívódik és szájon át való bevételt követően körülbelül 90%-os a biológiai hasznosulása szájon át szedve.

Eloszlás

A plazmafehérjéhez való kötődés körülbelül 30%-os. Az eloszlási térfogat 3,5 l/ttkg.

Biotranszformáció és elimináció

A teljes clearance körülbelül 15 l/óra. A 10–12 órás plazma felezési idő a napi egyszeri adagolásnak 24 órás hatást biztosít.

A bizoprolol a szervezetből kétféle úton kerül kiválasztásra. 50% a májban bomlik le inaktív metabolitokra, ezeket a vesék választják ki. A maradék 50% változatlan formában választódik ki a vesékben.

Linearitás /nem linearitás

A bizoprolol kinetikája lineáris és életkortól független.

Különleges betegcsoportok

Mivel a májon és a vesén keresztül történő elimináció hasonló mértékű, ezért májkárosodásban vagy veseelégtelenségben szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Károsodott máj- vagy vesefunkciójú, stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a farmakokinetikát nem vizsgálták. Krónikus szívelégtelenségben szenvedő (NYHA III. stádiumú) betegeknél a bizoprolol plazmaszintjei magasabbak és a felezési ideje megnyúlt az egészséges önkéntesekéhez képest. Dinamikus egyensúlyi állapotban napi 10 mg-os adag mellett a legmagasabb plazmakoncentráció 64±21 ng/ml és a felezési idő 17±5 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy az alkalmazási előírás egyéb részeinél jelzetteken kívül a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre. Hasonlóan más béta-blokkoló gyógyszerekhez, a bizoprolol nagy adagban adva anyai (csökkent táplálékbevitel és alacsonyabb testtömeg) és embrionális/magzati toxicitást (a felszívódások gyakoribb előfordulása, az utódok kisebb születési testtömege, visszamaradt fizikai fejlődés) okozott, de nem volt teratogén.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

1. Segédanyagok felsorolása

Bisoprolol Sandoz 5 mg filmtabletta

Tablettamag:

vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát

mikrokristályos cellulóz

hidegen duzzadó kukoricakeményítő

kroszkarmellóz-nátrium

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát

Filmbevonat:

laktóz-monohidrát

hipromellóz

makrogol 4000

titán-dioxid (E171)

sárga vas-oxid (E172)

Bisoprolol Sandoz 10 mg filmtabletta

Tablettamag:

vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát

mikrokristályos cellulóz

hidegen duzzadó kukoricakeményítő

kroszkarmellóz-nátrium

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát

Filmbevonat:

laktóz-monohidrát

hipromellóz

makrogol 4000

titán-dioxid (E171)

sárga vas-oxid (E172)

vörös vas-oxid (E172)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Buborékcsomagolásban: 5 év

HDPE tartályban: 3 év

Felbontás után: 6 hónap

6.4 Különleges tárolási előírások

Buborékcsomagolás: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

HDPE tartály: Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. Felbontás után legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A filmtabletták OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban, vagy PE kupakkal lezárt HDPE tartályban és dobozban kerülnek forgalomba.

Kiszerelési egységek:

7, 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 90, 98, 100, 10×30, 500 filmtabletta buborékcsomagolásban.

10, 20, 30, 50, 60, 100, 250 és 500 db filmtabletta HDPE tartályban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A filmtabletta egyenlő adagokra osztható, ha egy lapos, kemény felszínre helyezik a bemetszéssel ellátott oldalával felfelé. A filmtabletta hüvelykujjal történő enyhe nyomásgyakorlással kettétörhető.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest

Bartók Béla út 43-47.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-20950/03

OGYI-T-20950/04

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2009. július 6.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. október 3.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. március 25.