BLOXAZOC 25 mg retard tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Bloxazoc 25 mg retard tabletta

Bloxazoc 50 mg retard tabletta

Bloxazoc 100 mg retard tabletta

Bloxazoc 200 mg retard tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Bloxazoc 25 mg retard tabletta: 23,75 mg metoprolol-szukcinátot (amely 25 mg metoprolol‑tartarátnak felel meg) tartalmaz retard tablettánként.

Bloxazoc 50 mg retard tabletta: 47,5 mg metoprolol-szukcinátot (amely 50 mg metoprolol‑tartarátnak felel meg) tartalmaz retard tablettánként.

Bloxazoc 100 mg retard tabletta: 95 mg metoprolol-szukcinátot (amely 100 mg metoprolol‑tartarátnak felel meg) tartalmaz retard tablettánként.

Bloxazoc 200 mg retard tabletta: 190 mg metoprolol-szukcinátot (amely 200 mg metoprolol‑tartarátnak felel meg) tartalmaz retard tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Retard tabletta.

Bloxazoc 25 mg retard tabletta: fehér vagy csaknem fehér, ovális, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel, továbbá a bemetszés egyik oldalán „C”, a másik oldalán „1” vésettel ellátott retard tabletta. (Mérete: 8,5 mm × 4,5 mm).

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Bloxazoc 50 mg retard tabletta: fehér vagy csaknem fehér, ovális, mindkét oldalán enyhén domború, egyik oldalán bemetszéssel, továbbá a bemetszés egyik oldalán „C”, a másik oldalán „2” vésettel ellátott retard tabletta. (Mérete: 10,5 mm × 5,5 mm).

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

Bloxazoc 100 mg retard tabletta: fehér vagy csaknem fehér, ovális, mindkét oldalán domború, egyik oldalán bemetszéssel, továbbá a bemetszés egyik oldalán „C”, a másik oldalán „3” vésettel ellátott retard tabletta. (Mérete: 13 mm × 8 mm).

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

Bloxazoc 200 mg retard tabletta: fehér vagy csaknem fehér, kapszula alakú, mindkét oldalán domború, mindkét oldalán bemetszéssel, továbbá az egyik oldalon a bemetszés egyik oldalán „C”, a másik oldalán „4” vésettel ellátott retard tabletta. (Mérete: 19 mm × 8 mm).

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőttek:

• Hypertonia.

• Angina pectoris.

• Arrhythmiák, különösen supraventricularis tachycardia; pitvarfibrillációban a kamrai frekvencia csökkentése; kamrai extrasystole.

• Palpitatióval járó funkcionális szívpanaszok.

• Szívhalál megelőzése és a myocardialis infarctus akut fázisa utáni újbóli infarctus megelőzését célzó kezelés.

• Migrén profilaxisa.

• Stabil, krónikus, tüneteket okozó szívelégtelenség bal kamrai systolés dysfunctióval.

Gyermekek és serdülők (6-18 éves korban):

• Hypertonia kezelése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Bloxazoc retard tablettát naponta egyszer, lehetőleg reggel kell bevenni.

A Bloxazoc 25 mg retard tabletta egyenlő adagokra osztható. A Bloxazoc 50 mg, 100 mg, és 200 mg retard tabletták esetében a lenyelés megkönnyítése céljából a tabletták megfelezhetőek, de nem oszthatóak egyenlő adagokra.

A Bloxazoc retard tablettákat vagy a felezett tablettákat nem szabad szétrágni vagy összetörni, ezeket legalább egy fél pohár vízzel kell lenyelni.

Az egyidejű táplálékfelvétel nem befolyásolja a biohasznosulást.

Az adagolást személyre szabottan kell megállapítani, a bradycardia elkerülése érdekében. Iránymutatásként a következők érvényesek:

Hypertonia:

47,5-95 mg metoprolol-szukcinát (50-100 mg metoprolol-tartarát) naponta egyszer. A 95 mg metoprolol-szukcinátra (100 mg metoprolol-tartarátra) nem reagáló betegek esetében az adag más vérnyomáscsökkentővel, lehetőleg diuretikumokkal és dihidropiridin-típusú kalciumantagonistákkal kombinálható, vagy napi egyszeri 190 mg metoprolol-szukcinátra (200 mg metoprolol tartarátra) növelhető.

Angina pectoris:

95-190 mg metoprolol-szukcinát (100-200 mg metoprolol-tartarát) naponta egyszer.

Szükség esetén ez a dózis nitrátokkal kombinálható.

Arrhythmiák

95-190 mg metoprolol-szukcinát (100-200 mg metoprolol-tartarát) napi egy alkalommal.

Palpitációval járó funkcionális szívpanaszok:

95 mg metoprolol-szukcinát (100 mg metoprolol-tartarát) naponta egyszer. Szükség esetén a dózis napi egyszeri 190 mg metoprolol-szukcinátra (200 mg metoprolol-tartarátra) növelhető.

Fenntartó kezelés myocardialis infarctus után:

Fenntartó adagként 190 mg metoprolol-szukcinát (200 mg metoprolol-tartarát) naponta egyszer.

Migrén profilaxisa:

95-190 mg metoprolol-szukcinát (100-200 mg metoprolol-tartarát) naponta egyszer.

Kiegészítő kezelés ACE-gátlók, diuretikumok, és esetleg digitálisz-kezelés kiegészítéseként stabil, szimptómás szívelégtelenség esetén:

Feltétel a stabil, krónikus szívelégtelenség fennállása – akut állapotromlás nélkül a legutóbbi 6 hétben – továbbá – lényegében változatlan bázisterápia legalább a legutóbbi 2 hétben.

A szívelégtelenség kezelése béta-blokkolókkal olykor a tüneti kép átmeneti, akut súlyosbodását okozhatja. Egyes esetekben lehetséges folytatni a terápiát, vagy csökkenteni az adagot, míg más esetekben szükségessé válhat abbahagyni a kezelést. Ajánlott, hogy súlyos (NYHA IV. osztályú) szívelégtelenség esetén a Bloxazoc-kezelés megkezdésekor a kezelőorvos gyakorlott legyen a betegség kezelésében (lásd 4.4 pont).

Adagolás a stabil (II. funkcionális stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegeknek:

A kezelés első két hetében az ajánlott kezdő dózis 23,75 mg metoprolol-szukcinát (25 mg metoprolol-tartarát) naponta egyszer.

Két hét elteltével a dózis napi egyszeri 47,5 mg metoprolol-szukcinátra (50 mg metoprolol-tartarátra) növelhető. Ezt követően minden második héten megduplázható az adag, a céldózis hosszú távú kezelésre 190 mg metoprolol-szukcinát (200 mg metoprolol-tartarát) naponta egyszer.

Adagolás a stabil (III-IV. funkcionális stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegeknek:

Az ajánlott kezdő dózis 11,88 mg metoprolol-szukcinát (12,5 mg metoprolol-tartarát) – azaz a Bloxazoc 25 mg retard tabletta fele, naponta egyszer. A dózist egyedileg kell beállítani a beteg állapotának a dózisnövelés során történő gondos monitorozása mellett, mivel a szívelégtelenség tünetei egyes betegeknél súlyosbodhatnak. Egy-két hét elteltével a dózis napi egyszeri 23,75 mg metoprolol-szukcinátra (25 mg metoprolol-tartarátra) emelhető. Ezt követően további 2 hét elteltével az adag napi egyszeri 47,5 mg metoprolol-szukcinátra (50 mg metoprolol-tartarátra) növelhető. A nagyobb adagot toleráló betegeknél a dózis minden második héten megduplázható, egészen a napi 190 mg metoprolol-szukcinát (200 mg metoprolol-tartarát) céldózis eléréséig.

Hypotensio és/vagy bradycardia felléptekor, az egyidejűleg adott gyógyszerek illetve a Bloxazoc retard tabletta adagjának csökkentése válhat szükségessé. A kezdeti hypotensio nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Bloxazoc adagja nem tolerálható a hosszú távú kezelés során, azonban a dózist tilos növelni, amíg a beteg állapota nem stabilizálódik, és többek között a vesefunkció szoros ellenőrzésére lehet szükség.

Vesekárosodás

Az elimináció ütemét nem befolyásolja lényegesen a veseműködés, ezért nem szükséges dózismódosítás vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Májkárosodás

A Bloxazoc-ot általában azonos dózisban alkalmazzák májcirrhosisban szenvedő, ill. ép májműködésű betegeknél. Csak rendkívül súlyos májelégtelenség tünetei esetén (pl. shunt-operált betegek esetében) megfontolandó a dózis csökkentése.

Idősek

Nem szükséges dózismódosítás.

Gyermekek és serdülők

A Bloxazoc biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében a hypertonián túl más javallatokban nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az ajánlott kezdő adag 6 éves vagy idősebb hypertoniás betegek számára 0,48 mg/ttkg metoprolol-szukcinát (0,5 mg/ttkg metoprolol-tartarát) naponta egyszer. Az alkalmazott adag (mg-ban) a testtömeg alapján számított adaghoz legközelebb eső adag legyen.

A 0,48 mg/ttkg metoprolol-szukcinátra nem reagáló betegek esetében az adag 0,95 mg/ttkg metoprolol-szukcinátra (1,0 mg/ttkg metoprolol-tartarátra), maximum összesen 47,5 mg metoprolol-szukcinátra (50 mg metoprolol-tartarátra emelhető). A 0,95 mg/ttkg metoprolol-szukcinátra nem reagáló betegeknél az adag 1,9 mg/ttkg metoprolol-szukcinát (2,0 mg/ttkg metoprolol-tartarát) maximális napi adagra emelhető.

A napi egyszeri 190 mg metoprolol-szukcinát (200 mg metoprolol-tartarát) dózisnál nagyobb adagokat nem vizsgálták gyermekek és serdülők körében.

A biztonságosságot és a hatásosságot 6 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem vizsgálták. Ezért a metoprolol-szukcinát alkalmazása nem javasolt ebben a korcsoportban.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy más béta-blokkolókkal, valamint a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Instabil, dekompenzált szívelégtelenség (pulmonalis oedema, hypoperfusio vagy hypotensio) és béta‑receptor agonista aktivitás révén ható, folyamatos vagy intermittáló pozitív inotrop‑kezelés.

• Tüneteket okozó bradycardia vagy hypotensio. A metoprolol akut myocardialis infarctus gyanúja esetén nem adható, amíg a szívfrekvencia kisebb 45/percnél, a PQ‑idő hosszabb mint 0,24 másodperc, valamint, ha a szisztolés vérnyomás alacsonyabb 100 Hgmm-nél.

• Szívelégtelenség javallat esetében, a hanyatt fekvő betegen mérve ismételten <100 Hgmm vérnyomás esetén a kezelés megkezdése előtt újra kell értékelni a beteg állapotát.

• Cardiogen shock.

• Másod- vagy harmadfokú atrioventricularis blokk.

• Sick-sinus szindróma (kivéve, ha állandó pacemaker került beültetésre).

• Súlyos perifériás artériás keringési zavar, gangraena kialakulásnak veszélyével.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Béta‑blokkolóval kezelt betegeknek verapamil intravénásan nem adható.

A metoprolol fokozhatja a perifériás artériás keringési zavarok tüneteit (pl. claudicatio intermittens), a súlyos vesekárosodás tüneteit, és súlyos, metabolikus acidosissal járó állapotot idézhet elő, valamint egyidejű digitálisz-kezelés esetén felerősítheti a digitálisz szívre kifejtett hatását.

Prinzmetal-anginás betegeknél a koszorúerek alfa-receptorok közvetítésével bekövetkező összehúzódása miatt megnőhet az anginás rohamok gyakorisága és intenzitása. Ez okból, ilyen betegeknek tilos nem szelektív béta-blokkolókat adni. Béta₁-szelektív receptor blokkolók körültekintéssel alkalmazandók.

Asthma bronchialéban és krónikus obstruktív tüdőbetegségekben megfelelő hörgőtágító-kezelést is kell alkalmazni egyidejűleg. A béta₂‑stimulánsok dózisának növelése válhat szükségessé.

A Bloxazoc-kezelés során kisebb a szénhidrát‑anyagcsere befolyásolásának, és a hypoglykaemiás tünetek elfedésének kockázata, mint a nem szelektív béta-blokkolók alkalmazásakor.

Nagyon ritkán a már fennálló, mérsékelt fokú AV‑vezetési zavar súlyosbodhat, és AV‑blokk alakulhat ki.

A béta-blokkolókkal végzett kezelés csökkentheti az anaphylaxiás reakció kezelésének hatásosságát. A normál dózisban adott adrenalin nem mindig éri el a várt terápiás hatást. Ha a Bloxazoc-ot phaeochromocytomás betegeken alkalmazzák, megfontolandó az alfa-blokkoló-kezelés.

Súlyos, stabil, tüneteket okozó (NYHA IV. osztályú) szívelégtelenségben elvégzett kontrollos klinikai vizsgálatokból kevés adat áll rendelkezésre a kezelés hatásosságáról/biztonságosságáról. Emiatt ezeknél a betegeknél a szívelégtelenség kezelését csakis az ezen a szakterületen jártas és tapasztalt orvos kezdheti meg (lásd 4.2 pont).

A szívelégtelenség terápiás javallatát megalapozó vizsgálatból kizárták az akut myocardialis infarctushoz, ill. instabil angina pectorishoz társuló, tüneteket okozó szívelégtelenségben szenvedő betegeket. Ezért az ezekhez az állapotokhoz társuló akut myocardialis infarctus kezelésének biztonságossága és hatásossága nem bizonyított. Alkalmazása instabil, nem kompenzált szívelégtelenségben ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

A béta-blokád hirtelen felfüggesztése – legfőképpen a magas kockázatú betegek esetében – veszélyes lehet, súlyosbíthatja a krónikus szívelégtelenséget, továbbá fokozhatja a myocardialis infarctus és a hirtelen halál bekövetkeztének kockázatát. Ezért a Bloxazoc-kezelést bármi okból, lehetőség szerint fokozatosan, legalább két hét eltelte alatt kell leállítani – a gyógyszeradagot lépésenként megfelezve, a végső dózis eléréséig, amikor a 23,75 mg metoprolol-szukcinát (25 mg metoprolol-tartarát) tablettát felezik. A végső dózist legalább 4 napon át kell adagolni a kezelés megszakítása előtt. Tünetek jelentkezése esetén lassúbb ütemű megvonás javasolt.

Műtét előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, hogy a beteg Bloxazoc-kezelés alatt áll. Nem ajánlott műtét előtt a beteg béta-blokkoló‑kezelését felfüggeszteni. A nagy dózisú metoprolol‑terápia akut beállítása az általános sebészi beavatkozás előtt álló betegek esetében kerülendő, mivel bradycardiát, alacsony vérnyomást és végzetes kimenetelű sztrókot okozhat azoknál a betegeknél, akiknél nagy a szív‑ és érrendszeri megbetegedések kockázata.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A metoprolol a CYP 2D6  szubsztrátja. A CYP2D6 gátló gyógyszerek befolyásolják a metoprolol plazmakoncentrációját. CYP2D6 gátló gyógyszerek többek között: kinidin, terbinafin, paroxetin, fluoxetin, szertralin, celekoxib, propafenon és difenhidramin. Ezen gyógyszerek alkalmazásának megkezdésekor a Bloxazoc adagjának csökkentése válhat szükségessé.

A következő gyógyszerek és a Bloxazoc kombinációja kerülendő:

Barbiturát-származékok: A barbiturátok (pentobarbitállal tesztelve) enzimindukció révén indukálják a metoprolol metabolizmusát.

Propafenon: Négy, metoprolol-kezelésben részesülő betegnek propafenont adva 2-5-szörösére nőtt a metoprolol plazmakoncentrációja és 2 betegnél a metoprolol jellegzetes mellékhatásai mutatkoztak. Ezt a kölcsönhatást 8 egészséges önkéntesnél is megerősítették. A magyarázat valószínűleg az, hogy a propafenon – hasonlóan a kinidinhez – gátolja a metoprolol metabolizmusát citokróm P450 2D6 útján. Így ezen kombinációt nehéz elemezni, hiszen a propafenon is béta‑receptor‑blokkoló hatással rendelkezik.

Verapamil: Béta‑receptor‑blokkoló gyógyszerekkel (közlések alapján atenolollal, propranolollal, és pindolollal) együtt adva a verapamil bradycardiát és vérnyomásesést okozhat. A verapamil és a béta-blokkolók additív gátló hatást fejtenek ki a pitvar-kamrai ingerület-átvezetésre és a sinuscsomó működésére.

A következő gyógyszerek és a Bloxazoc kombinációi módosított adagolást tehetnek szükségessé:

Amiodaron: Egy esettanulmány szerint, amiodaronnal kezelt betegeknél kifejezett sinus bradycardia léphet fel egyidejű metoprolol adása után. Az amiodaron felezési ideje rendkívül hosszú (kb. 50 nap), vagyis még hosszú idővel a gyógyszer elhagyása után is jelentkezhetnek kölcsönhatások.

Az I. osztályú antiarrhythmiás szerek és a béta-blokkolók additív, negatív inotrop hatást fejtenek ki. Ez a bal kamra károsodott működése esetén súlyos hemodinamikai következményeket eredményezhet. Ezt a kombinációt kerülni kell továbbá „sick sinus” szindrómában és kóros pitvar-kamrai ingerület-átvezetés esetén. Ez a kölcsönhatás a dizopiramid esetében dokumentált a legjobban.

Nem-szteroid gyulladáscsökkentők: A NSAID-okról kimutatták, hogy csökkenthetik a béta‑receptor‑blokkolók vérnyomáscsökkentő hatását. Leginkább az indometacint tanulmányozták. Ez a kölcsönhatás a szulindák esetében valószínűleg nem lép fel. A diklofenákkal elvégzett vizsgálat során hasonló interakciót nem mutattak ki.

A digitálisz glikozidok béta-blokkolókkal együtt adva megnyújthatják a pitvar-kamrai ingerület-átvezetési időt és bradycardiát idézhetnek elő.

Gyors hidroxiláló egyéneknél difenhidramin együttadásakor a metoprolol alfa-hidroximetoprolollá történő átalakulásának clearance-e (a CYP 2D6 enzim gátlásával) 2,5-szeresével csökken. A metoprolol hatásai fokozódnak.

A diltiazem és a béta‑receptor‑blokkolók additív gátló hatást fejtenek ki a pitvar-kamrai ingerület-átvezetésre és a sinuscsomó működésére. Kifejezett bradycardiát figyeltek meg (esettanulmányokban) diltiazemmel kombinált alkalmazás során.

Adrenalin: Mintegy tíz beszámolót tettek közzé nem szelektív béta‑blokkolókkal (pl. pindolollal és propranolollal) kezelt betegekről, akiknél adrenalin adása után kifejezett hypertonia és bradycardia alakult ki. Ezeket a klinikai megfigyeléseket egészséges önkénteseken elvégzett tanulmányok is megerősítették. Felvetették továbbá, hogy ezeket a reakciókat a helyi érzéstelenítő szerek adrenalin összetevője is kiválthatja, intravascularis alkalmazás esetén. Ez a kockázat kardioszelektív béta‑blokkolók esetében valószínűleg kisebb.

A fenilpropanolamin (norefedrin) egyszeri, 50 mg-os dózisban, egészséges önkénteseknél kóros értékekig növelheti a diasztolés vérnyomást. A propranolol általában ellensúlyozza a fenilpropanolamin által kiváltott vérnyomás-emelkedést. Mindazonáltal, a béta‑blokkolók paradox hipertenzív reakciókat válthatnak ki fenilpropanolamint nagy dózisokban szedő betegeknél. Fenilpropanolamin-monoterápia során is leírtak néhány esetben hipertóniás krízist.

A kinidin gátolja a metoprolol metabolizmusát az úgynevezett gyors hidroxilálókban (akik Svédország lakosságának >90%-át alkotják) és ennek eredményeként jelentősen megemelkedik a plazmaszint és fokozódik a béta-blokád. Ennek megfelelő kölcsönhatás léphet fel más, ugyanazon (citokróm P450 2D6) enzim által metabolizált béta-blokkolókkal is.

A klonidin hirtelen megvonásakor fellépő hipertóniás reakciót potencírozhatják a béta-blokkolók. Ha le kell állítani a klonidin egyidejű alkalmazását, akkor a béta-blokkoló-kezelést néhány nappal ezt megelőzően kell megszüntetni.

A rifampicin indukálhatja a metoprolol metabolizmusát és ez csökkent plazmaszintet eredményez.

Az egyidejűleg más (pl. szemcseppben alkalmazott) béta-blokkolókkal vagy MAO-gátlókkal kezelt betegeket szoros felügyelet alatt kell tartani. Béta-blokkoló-terápiában részesülő betegeknél az inhalációs anesztetikumok fokozhatják a kardiodepresszív hatást. Béta-blokkolókkal kezelt betegek esetében az orális antidiabetikumok adagolásának módosítása válhat szükségessé. Cimetidin vagy hidralazin egyidejű alkalmazásakor megnőhet a metoprolol plazmakoncentrációja.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A Bloxazoc retard tabletta csak abban az esetben alkalmazható a terhesség és a szoptatás ideje alatt, ha ez egyértelműen szükséges. Általánosságban, a béta-blokkolók csökkentik a placenta perfúzióját, amelyhez a magzati növekedés visszamaradása, méhen belüli halálozás, vetélés és koraszülés társulhat. Ezért metoprolol-kezelésben részesülő terhes nőknél megfelelő materno‑foetalis monitorozás javasolt. A béta-blokkolók bradycardiát okozhatnak a magzatnál és az újszülöttnél. Ezt figyelembe kell venni, ha ezeket a gyógyszereket a terhesség utolsó harmadában, valamint a szülés során alkalmazzák.

A Bloxazoc retard tabletta alkalmazását a szülés tervezett időpontja előtt 48-72 órával, fokozatosan le kell állítani. Ha ez nem lehetséges, akkor az újszülöttnél a szülést követő 48-72 órában kell megfigyelni a béta-blokkoló hatás okozta jeleket és tüneteket (pl. szív- és tüdőszövődmények).

Szoptatás

A metoprolol kb. háromszor nagyobb mennyiségben koncentrálódik a humán anyatejben, mint az anyai plazmában. A szoptatott csecsemőknél fellépő mellékhatások kockázata a gyógyszer terápiás dózisainak alkalmazásakor csekélynek tűnik. Mindazonáltal, a szoptatott csecsemőt meg kell figyelni a béta-blokád tüneteinek jelentkezése szempontjából.

Termékenység

Nincsenek termékenységre vonatkozó adatok.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Mivel a Bloxazoc-kezelés szédülést és fáradtságot okozhat, ezt figyelembe kell venni, ha intenzív odafigyelésre van szükség, pl. járművezetés vagy gépek kezelése során.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások a betegek kb. 10%-ánál lépnek fel, általában dózisfüggők. Az alábbiakban szervrendszer-osztályonként és gyakoriság szerint tüntetjük fel a metoprolollal összefüggő nemkívánatos reakciókat. A mellékhatások gyakoriságát a MedDRA gyakorisági kategóriák szerint állapították meg:

Nagyon gyakori: ≥ 1/10

Gyakori: ≥ 1/100 ‑ < 1/10

Nem gyakori: ≥ 1/1000 ‑ < 1/100

Ritka: ≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000

Nagyon ritka: < 1/10 000

Nem ismert: a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg.

	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek				Thrombo-cytopenia
Pszichiátriai kórképek			Depresszió, rémálmok, alvászavarok	Amnesia, confusio, hallucinációk, idegesség, szorongás		koncentráció-zavar
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fáradtság	Szédülés, fejfájás	Paraesthesia	Az ízérzés zavarai		Izomgörcsök
Szembetegségek és szemészeti tünetek				Látászavarok, szemszárazság és/vagy szemirritáció		Conjunctivi-tis-szerű tünetek
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei				Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Hideg végtagok, bradycardia, palpitato	Szívelégtelenség tüneteinek átmeneti súlyosbodása, cardiogen shock akut myocardialis infarctusban szenvedő betegeknél	Megnyúlt AV átvezetési idő, arrhythmiák		Gangraena súlyos perifériás érbetegségben szenvedőknél
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		Effort dyspnoe	Bronchospasmus asthma bronchialés vagy asthmás panaszokkal küszködő betegeknél			Rhinitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek		Hányinger, hasi fájdalom, hányás, hasmenés, székrekedés				Szájszárazság
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek				Emelkedett transzamináz szintek		Hepatitis
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei			bőr túlérzékenységi reakciók	Psoriasis súlyosbodása, fényérzékenységi reakciók, fokozott izzadás, hajhullás
A csont-izomrendszer, és a kötőszövet betegségei és tünetei						Arthralgia
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek				Libidó átmeneti zavara
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók			Mellkasi fájdalom, oedema, testtömeg-gyarapodás

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Toxicitás

Felnőttnél 7,5 g halálos mérgezést okozott. Egy 5 éves gyermeknél 100 mg – gyomormosás után – nem váltott ki tüneteket. Egy 12 évesnél 450 mg, egy felnőttnél 1,4 g közepesen súlyos mérgezést, egy felnőttnél 2,5 g súlyos és egy felnőttnél 7,5 g rendkívül súlyos mérgezést okozott.

Tünetek

A szív-érrendszeri tünetek a legfontosabbak, azonban – néhány esetben, legfőképpen gyermekeknél és serdülőknél – központi idegrendszeri tünetek és légzésdepresszió is dominálhatnak. Bradycardia, I-III fokú AV-blokk, a QT-szakasz megnyúlása (kivételes esetekben), asystolia, hypotensio, elégtelen perifériás perfúzió, szívelégtelenség, cardiogen shock, légésdepresszió, apnoe léphet fel. Továbbiak: fáradékonyság, zavartság, eszméletlenség, apróhullámú remegés, izomgörcsök, verejtékezés, paraesthesia, hörgőgörcs, hányinger, hányás, esetleg a nyelőcső görcse, hypoglykaemia (mindenekelőtt gyermekeknél) vagy hyperglykaemia, hyperkalaemia, vesehatások és átmeneti myastheniás szindróma. Alkohol, vérnyomáscsökkentők, kinidin vagy barbiturátok egyidejű bevétele súlyosbíthatja a beteg állapotát. A túladagolás első tünetei a bevétel után 20 perccel – 2 órával mutatkozhatnak.

Kezelés

Az ellátást megfelelő támogató kezelésre, megfigyelésre és ellenőrzésre alkalmas intézményben kell biztosítani.

Ha kellően megalapozott, gyomormosás és/vagy aktivált szén alkalmazható.

A bradycardia és az ingerületvezetési zavarok kezelésére atropin, szimpatomimetikumok adhatók vagy pacemaker alkalmazható.

A hypotensiót, az akut szívelégtelenséget és a shock-ot a plazmatérfogat megfelelő növelésével, glükagon injekcióval (ha szükséges, ezt követően iv. glükagon infúzióval), iv. szimpatomimetikumok (pl. dobutamin) adásával, ill. vasodilatatio fennállásakor alfa₁‑receptor‑agonista szerekkel kiegészítve kell kezelni. Kalcium intravénás alkalmazása úgyszintén megfontolható.

A légutak intubálása és a gépi lélegeztetés rendkívül széles javallat alapján végzendő. Pacemaker alkalmazása is szóba jöhet. Túladagolással összefüggésben bekövetkezett keringésleállás esetén több órás reszuszcitációra lehet szükség.

A bronchospasmus bronchodilatatorokkal általában oldható.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szelektív béta‑receptor‑blokkolók önmagukban, ATC kód: C07A B02.

A metoprolol szelektív béta₁‑blokkoló, így a szív béta₁‑receptorait sokkal kisebb dózisban blokkolja, mint ami a perifériás erek és a hörgők béta₂‑receptorainak blokkolásához szükséges. A metoprolol szelektivitása dózisfüggő. Mivel azonban az ennek a gyógyszerformának az alkalmazásával elért maximális plazmakoncentráció jelentősen kisebb mint azonos dózisnak a hagyományos tablettában történő alkalmazása után, a retard gyógyszerforma nagyobb fokú béta₁-szelektivitást ér el.

A metoprolol membránstabilizáló hatása elhanyagolható, béta-agonista hatása sincs. A béta‑receptor‑blokkolók negatív inotrop és kronotrop hatást fejtenek ki.

A metoprolol csökkenti a fizikai vagy mentális megterhelés során felszabaduló katekolaminok hatását. Stresszhelyzetben csökkenti a felszabadult katekolamin‑mennyiség hatására megemelkedett szívfrekvenciát, a perctérfogatot és a vérnyomást, azonban a metoprolol nem gátolja a fiziológiás érfal-dilatációt. Terápiás dózisokban a metoprolol a nem szelektív béta-blokkolóknál kevésbé hat a hörgőizomzat összehúzódó képességére. Ez a tulajdonsága teszi lehetővé a metoprolol alkalmazását asthma bronchialéban szenvedő vagy obstructiv tüneteket mutató tüdőbetegek kezelésére, béta₂-receptor agonistákkal kombinálva. A metoprolol kevésbé befolyásolja az inzulintermelést és a szénhidrát anyagcserét, mint a nem szelektív béta-blokkolók. Nem befolyásolja jelentősen a hypoglykaemiára adott cardiovascularis válaszreakciót (pl. tachycardia), és a vércukorszint normalizálódása is gyorsabb, mint a nem szelektív béta-blokkolók esetében.

Hypertoniában a metoprolol több mint 24 órán át csökkenti a vérnyomást, mind fekvő, mind álló helyzetben, továbbá testmozgás közben. A metoprolol‑kezelés megkezdésekor a perifériás ellenállás rövid ideig tartó emelkedése figyelhető meg. Hosszú távú kezelés alatt azonban a vérnyomás csökkenése a csökkent perifériás érellenállás és a változatlan perctérfogat következménye lehet.

Gyermekek és serdülők

144, elsősorban esszenciális hypertoniában szenvedő gyermek és serdülők (6‑16 éves) esetében, egy 4 hetes vizsgálatban a metoprolol 0,2 mg/ttkg adagja 5,2 Hgmm‑rel (p= 0,145), 1,0 mg/ttkg adagja 7,7 Hgmm‑rel (p= 0,027), 2,0 mg/ttkg adagja (200 mg/nap maximális dózisig) 6,3 Hgmm‑rel (p= 0,049) csökkentette a szisztolés vérnyomást, a placebo esetében tapasztalt 1,9 Hgmm‑hez viszonyítva. A diasztolés vérnyomásnál ez a csökkenés sorrendben 3,1 (p= 0,655), 4,9 (p= 0,280), 7,5 (p= 0,017) és 2,1 Hgmm volt. A vérnyomáscsökkenésben nem figyeltek meg nyilvánvaló különbséget az életkor, a Tanner‑skála vagy a rassz alapján.

A metoprolol csökkenti az enyhe‑közepes hypertoniában szenvedő férfiak szív érrendszeri halálozásának kockázatát. Elektrolitzavar nem alakul ki.

A szívelégtelenségre kifejtett hatása

A MERIT-HF túlélési tanulmány során, 3991 szívelégtelenségben (NYHA II‑IV.) szenvedő és csökkent ejekciós frakciójú ( 0,40) beteg kezelésekor a metoprolol növelte a túlélés esélyét és csökkentette a hospitalizációk számát. Hosszú távú kezelés során a betegek tüneteik enyhülését (a New York Heart Association besorolás és az általános tünetfelmérő pontszám javulását) tapasztalják.

Kimutatták továbbá, hogy a metoprolol-terápia növeli az ejekciós frakciót, csökkenti a bal kamrai szisztolés végtérfogatot és a diasztolés végtérfogatot.

Tachyarrhytmiákban a megnövekedett szimpatolitikus aktivitást blokkolja és ez alacsonyabb szívfrekvenciát eredményez, döntően a pacemaker sejtek csökkent autonóm működése, továbbá a megnyúlt supraventricularis ingerületvezetési idő miatt. A metoprolol mérsékli a reinfarctus és a szívhalál – mindenekelőtt a myocardialis infarctust követő hirtelen halál kockázatát.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A Bloxazoc retard tabletta mikrokapszulázott metoprolol-szukcinát szemcsékből áll – minden egyes szemcse önálló depó egység. Az egyes szemcséket a gyógyszer felszabadulás ütemét szabályozó polimer membrán burkolja. A tabletta folyadékkal érintkezve gyorsan szétesik, a szemcsék nagy felületen eloszlanak a gyomor‑béltraktusban. A hatóanyag felszabadulása független a környező pH-tól és szinte állandó sebességgel, kb. 20 órán át tart. A gyógyszerforma egyenletes metoprolol plazmakoncentrációt és 24 órás hatástartamot biztosít.

Szájon át adva a felszívódás teljes, a hatóanyag a gyomor-bél csatorna teljes hosszában felszívódik – a vastagbélből is. A Bloxazoc biohasznosulása 30-40%.

A metoprolol a májban, főként a CYP2D6 enzim hatására bomlik le. Három fő metabolitját azonosították, azonban ezek egyikének sincs klinikai szempontból jelentős béta‑blokkoló hatása. A metoprolol kb. 5%‑a változatlan formában, a fennmaradó hányad metabolitokként választódik ki a vesén keresztül.

Gyermekek és serdülők

A metoprolol farmakokinetikai profilja a 6–17 éves hypertoniás gyermeknél hasonló a felnőtteknél előzőekben már leírt farmakokinetikához. A metoprolol látszólagos orális clearance (Cl/F) értéke a testtömeggel egyenes arányban növekedett.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Nincsenek más releváns adatok azon kívül, amelyek az alkalmazási előírás más pontjain már említésre kerültek.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

vízmentes kolloid szilícium‑dioxid

mikrokristályos cellulóz

hipromellóz

nátrium-laurilszulfát

poliszorbát 80

glicerin

hidroxipropilcellulóz

etilcellulóz

nátrium‑sztearil‑fumarát

Filmbevonat

hipromellóz

titán‑dioxid (E 171)

talkum

propilén-glikol

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30°C‑on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Buborékcsomagolás (PVC/PE/PVdC fólia/ Al buborékcsomagolásban): 10, 14, 28, 30, 50, 56, 60, 84, 90, 98, és 100 tabletta, dobozban.

Bloxazoc 25 mg, 50 mg, 100 mg retard tabletta:

250 db retard tabletta garanciazáras, polipropilén (PP) kupakkal lezárt HDPE tartályban és dobozban.

Bloxazoc 200 mg retard tabletta:

100 db retard tabletta garanciazáras, polipropilén (PP) kupakkal lezárt HDPE tartályban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA (I)

Bloxazoc 25 mg retard tabletta

OGYI-T-22946/01 28× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/02 30× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/03 56× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/04 60× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/05 84× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/06 90× buborékcsomagolás

Bloxazoc 50 mg retard tabletta 

OGYI-T-22946/07 28× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/08 30× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/09 56× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/10 60× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/11 84× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/12 90× buborékcsomagolás

Bloxazoc 100 mg retard tabletta 

OGYI-T-22946/13 28× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/14 30× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/15 56× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/16 60× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/17 84× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/18 90× buborékcsomagolás

Bloxazoc 200 mg retard tabletta 

OGYI-T-22946/19 28× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/20 30× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/21 56× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/22 60× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/23 84× buborékcsomagolás

OGYI-T-22946/24 90× buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. november 27. 

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2020. július 24.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. október 10.