BONEACT 35 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Boneact 35 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

35 mg rizedronát-nátrium filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok: 139,9 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Narancssárga, kerek, mindkét oldalán domború, egyik oldalán mélynyomású „R35” jelöléssel ellátott filmtabletta.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Postmenopausalis osteoporosis kezelése a csigolyatörések kockázatának csökkentése céljából.

Igazolt postmenopausalis osteoporosis kezelése a csípőtörések kockázatának csökkentése céljából (lásd 5.1 pont).

Magas töréskockázattal rendelkező férfiak osteoporosisának kezelése (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az ajánlott adag felnőtteknek hetente egyszer 35 mg per os. A filmtablettát mindig a hétnek ugyanazon a napján kell bevenni.

A rizedronát-nátrium felszívódását befolyásolja az étkezés, ezért a megfelelő felszívódás biztosításához a Boneact 35 mg filmtablettát:

• reggeli előtt: legalább 30 perccel a napi első étel, egyéb gyógyszer vagy ital (a tiszta víz kivételével) előtt kell bevenni.

A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ha egy adagot elfelejtettek bevenni, még azon a napon be kell venniük egy filmtablettát, amikor észreveszik az adag kimaradását. Ezután a betegeknek vissza kell térniük az eredeti adagolási rendhez, és a heti egyszeri adagot azon a napon kell bevenniük, amelyiken egyébként szokták. Sohasem szabad két adagot bevenni egy napon.

Az alkalmazás módja

A filmtablettákat egészben kell lenyelni, nem szabad elszopogatni vagy szétrágni. A Boneact 35 mg filmtabletta gyomorba jutásának elősegítéséhez a filmtablettát álló helyzetben kell bevenni egy pohár vízzel (≥ 120 ml). A filmtabletta bevételét követően a betegek 30 percig nem fekhetnek le (lásd 4.4 pont).

A kalcium- és a D-vitamin-pótlást mérlegelni kell, ha a napi felvétel nem elégséges.

A biszfoszfonát‑kezelés optimális időtartamát osteoporosis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél a Boneact 35 mg filmtabletta előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után.

Időskor

Az adagolás módosítása nem szükséges, mivel a készítmény biohasznosulása, eloszlása és kiürülése idős (60 éven felüli) egyénekben hasonló volt a fiatalabbakéhoz. Ezt nagyon idős, 75 éven felüli egyénekben és menopauza utáni populációban is kimutatták.

Vesekárosodás

Enyhe, illetve mérsékelt vesekárosodás esetén nem szükséges az adagolás módosítása. A készítmény alkalmazása ellenjavallt súlyos vesekárosodás (kreatinin clearance <30 ml/perc) esetén (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A rizedronát-nátrium 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők kezelésére nem javallt, mivel nincsenek megfelelő, a biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adatok (lásd 5.1 pont).

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Hypocalcaemia (lásd 4.4 pont).

• Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30 ml/perc).

• Terhesség, szoptatás.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Ételek, italok (a tiszta víz kivételével) és olyan gyógyszerek, amelyek polivalens kationokat tartalmaznak (mint a kalcium, magnézium, vas és alumínium) a biszfoszfonátok felszívódását befolyásolják, ezért nem szabad a rizedronát-nátriummal együtt bevenni (lásd 4.5 pont). A célzott hatásosság elérése érdekében a javasolt adagolási előírások szigorú betartása szükséges (lásd 4.2 pont).

A biszfoszfonátok hatásossága az osteoporosis kezelésében összefüggést mutat az alacsony csontdenzitással és/vagy a korábban bekövetkezett töréssel.

Az időskor vagy a törésekre vonatkozó klinikai kockázati tényezők megléte önmagában nem elegendő az osteoporosis biszfoszfonáttal történő kezelésének megkezdésére.

Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a biszfoszfonátok hatásosságára igen idősek (80 évesnél idősebbek) esetén (lásd 5.1 pont).

A biszfoszfonátok oesophagitist, gastritist, oesophagealis ulceratiót és gastroduodenalis ulceratiót okozhatnak. Ezért óvatosságra van szükség:

• Azon betegek esetében, akiknek a kórelőzményében olyan oesophagealis rendellenesség fordult elő, amely lassíthatja a táplálék nyelőcsövön történő áthaladását, ill. a nyelőcső kiürülését, pl. strictura vagy achalasia;

• Azon betegek esetében, akik nem képesek 30 percig álló helyzetben maradni a filmtabletta bevételét követően;

• Amennyiben olyan betegeknek adják a rizendronát-nátriumot, akiknek aktív vagy a közelmúltban lezajlott nyelőcső-, ill. felső emésztőrendszeri rendellenességei vannak/voltak (ideértve az ismert Barrett oesophagus-t is).

A kezelőorvosnak külön fel kell hívnia a betegek figyelmét az adagolási utasítások betartásának fontosságára, valamint arra, hogy figyeljenek az esetlegesen a nyelőcsövet érintő reakciók tüneteire. Fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy időben forduljanak orvoshoz, amennyiben az oesophagealis irritáció jeleit pl. dysphagia, nyelési fájdalom, retrosternalis fájdalom, ill. újonnan jelentkező vagy súlyosbodó gyomorégést észlelnek.

A hypocalcaemia kezelését a rizedronát-nátrium terápia előtt, az egyéb csont- és ásványi anyagcserezavarok (pl. mellékpajzsmirigy rendellenesség, D-hypovitaminosis) kezelését pedig a rizedronát-nátrium terápiával egyidejűleg kell megkezdeni.

Foghúzáshoz és/vagy helyi gyulladáshoz csatlakozó állkapocs-osteonecrosis eseteit (beleértve az osteomyelitist) jelentették olyan daganatos betegekben, akik elsősorban intravénásan alkalmazott biszfoszfonát-kezelésben részesültek. Sok beteg közülük kemoterápiás és kortikoszteroid-kezelésben is részesült. Szintén állkapocs-osteoporosis eseteit jelentették per os biszfoszfonát-kezelésben részesülő osteoporosisban szenvedő betegek esetén is.

Megfontolandó társult rizikófaktorok (pl. daganat, kemoterápia, sugárterápia, kortikoszteroidok, elhanyagolt szájhigiéné) fennállása esetén a betegeket fogászati ellenőrző vizsgálatban és megfelelő megelőző fogászati kezelésben részesíteni a biszfoszfonát-kezelés megkezdése előtt.

Amennyiben lehetséges, a kezelés ideje alatt ezek a betegek kerüljék az invazív fogászati beavatkozásokat. Azon betegek esetén, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt az állkapocs osteonecrosisa alakul ki, fogsebészeti beavatkozás ronthatja a kialakult állapotot. Nem áll rendelkezésre adat abban a vonatkozásban, hogy a biszfoszfonát-kezelés felfüggesztése csökkenti-e az állkapocs-osteonecrosis veszélyét fogászati beavatkozás előtt álló betegek esetén.

A kezelőorvos döntéshozatala során a kezelési tervet minden egyes beteg esetében az előny/kockázat egyedi értékelése alapján kell meghatározni.

A külső hallójárat osteonecrosisa

Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat osteonecrosisát jelentették, főként hosszan tartó kezeléssel összefüggésben. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroidhasználat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fültünetek, például krónikus fülfertőzés jelentkezik.

A femur atípusos törései

A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát‑kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy anélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb‑ vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis‑törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, akiknél felmerül az atípusos femur‑törés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapján, a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát‑kezelés felfüggesztését.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát‑kezelés ideje alatt számoljanak be bármilyen comb‑, csípő‑ vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen tünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femur‑törés fennáll‑e.

Segédanyag(ok)

Laktóz

Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem végeztek külön interakciós vizsgálatokat, de a klinikai vizsgálatok során nem észleltek klinikai szempontból jelentős gyógyszerkölcsönhatást.

Szükség esetén a rizedronát-nátrium-kezelés során ösztrogénpótlás is alkalmazható (kizárólag nőbetegek esetén).

Polivalens kationokat (pl. kalcium, magnézium, vas és alumínium) tartalmazó gyógyszerek egyidejű szedése befolyásolhatja a rizedronát-nátrium felszívódását (lásd 4.4 pont).

A rizedronát-nátrium szisztémásan nem metabolizálódik, nem fokozza a citokróm P 450 enzimrendszer aktivitását, és kis mértékben kötődik a plazmafehérjékhez.

A napi egyszeri rizedronát-nátriummal osteoporosisos betegeken végzett III. fázisú vizsgálatokban, a betegek 33%-a szedett acetilszalicilsavat, 45%-a nem szteroid gyulladáscsökkentőt. A heti egyszeri adagolású III. fázisú vizsgálatban a postmenopausalis nőbetegek 57%-a, ill. 40%-a szedett acetilszalicilsavat, ill. nem szteroid gyulladáscsökkentőt. A rendszeresen (hetente 3 vagy több napon) acetilszalicilsavat vagy nem szteroid gyulladáscsökkentőt szedők között a gyomor-bélrendszer felső szakaszában kialakuló nemkívánatos események előfordulásának gyakorisága hasonló volt a rizedronát-nátriummal kezelt, ill. a kontrollcsoportban.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Nincsenek megfelelő adatok a rizedronát-nátrium terhesség során történő alkalmazására vonatkozóan. Az állatkísérletekben reprodukciós toxicitást észleltek (lásd 5.3 pont). A készítmény humán kockázata nem ismert. Állatkísérletes eredmények arra utalnak, hogy a rizedronát-nátrium kis mennyiségben átjut az anyatejbe. Terhesség és szoptatás idején a rizedronát-nátrium nem alkalmazható.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A rizedronát-nátrium nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A rizedronát-nátriumot III. fázisú vizsgálat keretében több mint 15 000 betegben vizsgálták. A klinikai vizsgálatok során megfigyelt nemkívánatos hatások többsége enyhe vagy mérsékelt volt, és rendszerint nem igényelte a terápia felfüggesztését.

Az alábbiakban a III. fázisú klinikai vizsgálatok során maximum 36 hónapig 5 mg/nap dózisban rizedronát-nátriummal (n=5020) vagy placebóval (n=5048) kezelt postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nőknél észlelt olyan mellékhatásokat soroljuk fel, amelyek a rizedronát-nátrium szedésének lehetséges vagy valószínű következményei lehettek.

A mellékhatások előfordulási gyakoriságát a következő szokás szerint adjuk meg (zárójelben az előfordulási gyakoriság a placebóhoz viszonyítva szerepel):

nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100‑1/10); nem gyakori (≥1/1000‑1/100); ritka (≥1/10 000‑1/1000); nagyon ritka (1/10 000).

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: fejfájás (1,8% vs. 1,4%).

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: szivárványhártya gyulladás*.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: székrekedés (5,0% vs. 4,8%), emésztési zavar (4,5% vs. 4,1%), émelygés (4,3% vs. 4,0%), hasi fájdalom (3,5% vs. 3,3%), hasmenés (3,0% vs. 2,7%).

Nem gyakori: gyomornyálkahártya-gyulladás (0,9% vs. 0,7%), nyelőcsőgyulladás (0,9%, vs. 0,9%), nyelési nehézség (0,4% vs. 0,2%), nyombélgyulladás (0,2% vs. 0,1%), nyelőcső fekély (0,2% vs. 0,2%)

Ritka: nyelvgyulladás (<0,1% vs. 0,1%), nyelőcső szűkület (0,1% vs. 0,0%).

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Gyakori: csont- és izomfájdalom (2,1% vs. 1,9%).

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Ritka: kóros májfunkciós tesztek*.

* Erre vonatkozó előfordulási gyakoriság a III. fázisú osteoporosis vizsgálatok alapján nem ismert. A gyakorisági adatok a nemkívánatos eseményeken/laboratóriumi eredményeken/újraadással kapcsolatos korábban szerzett klinikai vizsgálati adatokon alapulnak.

Egy egyéves, kettősvak, multicentrikus vizsgálatban, a naponta egyszer alkalmazott rizedronát-nátrium 5 mg (n=480) és a hetente egyszer alkalmazott rizedronát-nátrium 35 mg (n=485) készítmények általános biztonságossági és tolerabilitási jellemzői hasonlóak voltak a vizsgálatban résztvevő csontritkulásban szenvedő, postmenopausában lévő nőbetegekben. A vizsgálók szerint a rizedronát-nátriummal valószínű vagy lehetséges összefüggésbe hozható egyéb nemkívánatos hatások a következők voltak (az előfordulási gyakoriság magasabb volt a 35 mg-os rizedronát-nátrium, mint az 5 mg-os rizedronát-nátrium csoportban): emésztőrendszeri betegségek (1,6% vs. 1,0%) és fájdalom (1,2% vs. 0,8%).

Egy kétéves vizsgálatban, osteoporosisban szenvedő férfiak esetén a tapasztalt biztonságossági és tolerabilitási jellemzők a kezelt és a placebo csoportok között hasonlóak voltak. Az észlelt nemkívánatos események megfeleltek a korábban nőkkel lefolytatott klinikai vizsgálatokban tapasztaltakkal.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Néhány betegnél korai, átmeneti, tünetmentes és enyhe szérum kalcium- és -foszfátszint csökkenést észleltek.

A következő mellékhatásokat jelentették még a forgalomba hozatalt követően (nem ismert gyakoriság: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem ismert: szivárványhártya-gyulladás, uveitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: Túlérzékenységi és bőrreakciók, az angiooedemát, generalizált bőrkiütést, csalánkiütést és bullózus bőrelváltozást is beleértve, melyek esetenként súlyosak voltak, egyedi esetekben Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális nekrolízis és leukocitoklasztikus vaszkulitis eseteit is jelentették.

Nem ismert: hajhullás.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert: anafilaxiás reakciók.

Máj-és epebetegségek illetve tünetek:

Nem ismert: súlyos májbetegségek. A jelentett esetek legtöbbjénél a betegek egyéb, ismerten májbetegséget okozó gyógyszert is szedtek.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Ritka: atípusos subtrochanter és diaphysealis femur‑törések (biszfoszfonát csoport‑mellékhatás).

Nagyon ritka: a külső hallójárat osteonecrosisa (biszfoszfonát csoport‑mellékhatás)

Nem ismert: állkapocs-osteonecrosis.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Nincs speciális információ a rizedronát-nátrium túladagolás kezelésére vonatkozóan.

Jelentős túladagolást követően a szérum kalciumszint csökkenése várható. Néhány esetben a hypocalcaemia jelei és tünetei szintén előfordulhatnak.

Magnéziumot, kalciumot vagy alumíniumot tartalmazó antacidumot, vagy tejet kell adni a rizedronát‑nátrium megkötésére és felszívódásának csökkentésére. Jelentős túladagolás esetén gyomormosás végezhető a fel nem szívódott rizedronát-nátrium mennyiség eltávolítására.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: biszfoszfonátok, ATC kód: M05BA07

Hatásmechanizmus

A rizedronát-nátrium egy piridinil-biszfoszfonát származék, mely a csontban lévő hidroxiapatithoz kö­tődve gátolja az osteoclast által közvetített csontreszorpciót. Ezáltal a csont turnover csökken, a változatlan osteoblast aktivitás és csont mineralizáció mellett.

Farmakodinámiás hatások

A preklinikai vizsgálatokban a rizedronát-nátrium erős antiosteoclast és antireszorpciós aktivitást mutatott, és dózisfüggően növelte a csontállomány mennyiségét, valamint a vázrendszer biomechanikai rugalmasságát. A farmakodinámiás és klinikai vizsgálatok során a rizedronát-nátrium aktivitását a csont turnover biokémiai markereinek mérésével igazolták. Postmenopausás nőkön végzett vizsgálatok a kezelés megkezdését követő 1 hónapon belül a biokémiai markerek csökkenését mutatták, és ennek maximuma 3‑6 hónapon belül mutatkozott. 12 hónapos kezelés után a biokémiai markerek csökkenése hasonló volt a 35 mg ill. a napi 5 mg rizedronát-nátrium tartalmú készítménnyel kezelt csoportban.

Osteoporosisban szenvedő férfiakban a csont turnover biokémiai markereinek csökkenését leghamarabb 3 hónap elteltével észlelték, és ez a csökkenés 24 hónapon keresztül megmaradt.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Postmenopausalis osteoporosis kezelése

A postmenopausalis osteoporosissal számos kockázati tényező hozható összefüggésbe, pl. az alacsony csonttömeg, az alacsony csontdenzitás, a korai menopausa, a dohányzás, valamint a családban előforduló osteoporosis. Az osteoporosis klinikai következményei a csonttörések. A fennálló kockázati tényezők számával emelkedik a csonttörések kockázata is.

Postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nőkön végzett egyéves, kettősvak, multicentrikus vizsgálatban az ágyéki gerincben mért csontdenzitás átlagos változására kifejtett hatás egyforma volt a 35 mg (n=485) és a napi egyszeri 5 mg rizedronát-nátrium tartalmú (n=480) alkalmazása során.

A klinikai program a napi egyszeri rizedronát-nátrium csípő- és csigolyatörésekre kifejtett hatását értékelte, korai és késői postmenopauzás nőbetegekben, csonttörésekkel vagy a nélkül. 2,5 mg-os, ill. 5 mg-os napi adagokat alkalmaztak, és minden csoport, beleértve a kontroll csoportot is, kapott kalciumot és D-vitamint (ha a kiindulási értékek alacsonyak voltak). Az új csigolya- és csípőtörések abszolút és relatív kockázatát az első eseményig eltelt idő vizsgálatával becsülték meg.

Két placebokontrollos vizsgálatba (n = 3661) olyan 85 év alatti, postmenopausalis nőket választottak be, akiknél korábban már előfordult csigolyatörés.
Postmenopausalis osteoporosisban szenvedő betegeknél a rizedronát-nátriumot 3 évig, napi 5 mg-os adagban alkalmazva, a kontrollcsoporthoz képest csökkentette az új csigolyatörések előfordulásának veszélyét. Azoknál a nőbetegeknél, akiknél korábban legalább 2, ill. legalább 1 csigolyatörés fordult elő, a relatív kockázatcsökkenés 49%, ill. 41% volt. (Az új csigolya-törések előfordulása 18,1%, ill. 11,3% volt a rizedronát-nátriummal kezelt csoportban, míg a kontrollcsoportban 29,0%, ill. 16,3%.) A rizedronát-nátrium kezelés hatása már az első kezelési év végén észlelhető volt. Bizonyítottan előnyös volt a kezelés többszöri törést szenvedett nőbetegeken is. A napi 5 mg rizedronát-nátrium a kontrollcsoporttal összehasonlítva csökkentette az évenkénti testmagasságvesztést is.

További két placebokontrollos vizsgálatban postmenopausában lévő 70 év feletti nőbetegek vettek részt, régebbi csigolyatöréssel vagy a nélkül. 70‑79 éves kor között olyan betegek kerülhettek a vizsgálatba, akiknek a combnyakban mért BMD T-értéke -3 SD volt (ez a gyártó által megadott határ, ami a NHANES III-at (National Health and Nutrition Examination Survey) alkalmazva -2,5 SD-nek felel meg), és volt legalább még egy kockázati tényező. 80 év felett olyan nőbetegek is bekerülhettek a vizsgálatba, akiknél volt legalább egy, a csontrendszerhez nem kapcsolódó csípőtörési kockázati tényező, vagy akiknél alacsony volt a combnyaknál mért csontdenzitás. A rizedronát-nátrium hatásossága a placebóhoz viszonyítva csak akkor volt statisztikailag szignifikáns, ha a 2,5 mg, illetve 5 mg adaggal kezelt csoportok adatait összesítve értékelték. Az alábbi eredmények csupán az alcsoportoknak a klinikai gyakorlat alapján végzett a - posteriori analízisén és az osteoporosis jelenlegi meghatározásán alapszanak:

• Abban az alcsoportban, ahol a combnyakban mért BMD T-érték -2,5 SD volt (NHANES III), és korábban legalább egy csigolyatörése már volt a betegnek, a 3 éven át alkalmazott rizedronát-nátrium 46%-kal csökkentette a csípőtörés kockázatát a kontroll csoporthoz viszonyítva (a csípőtörések előfordulása a 2,5 mg, ill. 5 mg rizedronát-nátriummal kezelt betegekben összesen 3,8% volt, a placebocsoportban pedig 7,4%).

• Az adatok alapján valószínű, hogy az igen idős (80 évesnél idősebb) nőbetegeknél ennél korlátozottabb a kockázatcsökkentő hatás. Ennek oka az lehet, hogy az életkorral növekszik a nem csontrendszerhez kapcsolódó csípőtörési kockázati tényezők jelentősége.

• Ezekben a vizsgálatokban, a másodlagos végpontként értékelt adatok szerint csökkent az új csigolyatörések kockázata olyan betegeknél, akiknél alacsony volt a combnyaki BMD és nem volt korábban csigolyatörésük, ill. azoknál a betegeknél, akiknél alacsony volt a combnyaki BMD, korábbi csigolyatöréssel vagy a nélkül.

• A 3 évig, napi 5 mg adaggal végzett kezelés a kontrollcsoporthoz viszonyítva növelte a csontdenzitást (BMD) az ágyéki gerincben, a combnyakban, a tomporban és a csuklóban, és megelőzte a csontvesztést az orsócsont szárának közepén.

• A 3 évig, napi 5 mg adaggal végzett kezelés utáni egyéves, kezelésmentes követéses vizsgálatban a rizedronát-nátrium csont turnoverre gyakorolt szuppresszív hatása gyors reverzibilitást mutatott.

• Naponta 5 mg rizedronát-nátriummal 2-3 évig kezelt postmenopausában lévő betegek csont biopszia mintái a vártnak megfelelő, mérsékelt csont turnover csökkenést mutattak. A rizedronát‑nátrium kezelés során képződött csontállomány normál lamellaris szerkezetű és normális mineralizációjú volt. Ezek az adatok, valamint az osteoporosissal összefüggő csigolyatörések előfordulásának csökkenése az osteoporosisban szenvedő nőbetegeknél azt jelzik, hogy a kezelésnek nincs csontminőséget károsító hatása.

A mérsékelttől súlyosig változó számos gastrointestinalis panasszal jelentkező, rizedronát-nátriummal kezelt és kontroll betegtől származó endoszkópos lelet alapján nem bizonyított, a kezelés gyomor-, vékonybél-, vagy nyelőcsőfekélyt okozó hatása bármelyik csoportban, ugyanakkor nem gyakran, a rizedronát-nátrium csoportban duodenitist észleltek.

Férfiak osteoporosisának kezelése

Heti egyszeri 35 mg rizedronát-nátriummal kezelt, 284 (rizedronát-nátrium 35 mg, n=191) osteoporosisban szenvedő férfivel (életkor 36-84 év között) végzett kétéves, kettősvak, placebo-kontrollált vizsgálat a készítmény hatásosságát mutatta. Minden beteg kiegészítő kalcium és D-vitamin kezelésben részesült.

A rizedronát-nátrium kezelés megkezdése után már 6 hónappal a BMD növekedését észlelték. A heti egyszeri 35 mg rizedronát-nátrium a placebóhoz viszonyítva 2 éves kezelés után átlagos növekedést eredményezett az ágyéki gerinc, combnyak, tompor és teljes csípő BMD értékeiben. Törésgátló hatékonyságot nem mutattak ki ebben a vizsgálatban.

A rizedronát-nátrium csontra gyakorolt hatása (a BMD növekedése és a BMT csökkenése) férfiakban és nőkben hasonló volt.

Gyermekek

A rizedronát-nátrium biztonságosságát és hatékonyságát egy 3 éves (randomizált, duplavak, placebokontrollos, multicentrikus, párhuzamos csoportos 1 éves vizsgálati fázist követő 2 éves nyílt kezeléses) vizsgálatban tanulmányozták 4-től 16 éves, enyhe és mérsékelt osteogenesis imperfectában szenvedő gyermekbetegnél. Ebben a vizsgálatban a 10-30 kg-os betegek 2,5 mg rizedronátot, a 30 kg fölötti betegek 5 mg rizedronátot kaptak naponta.

Az egyéves randomizált, duplavak, placebokontrollos vizsgálati szakasz lezárultával a rizedronát-csoportban az ágyéki gerinc BMD értékének statisztikailag szignifikáns növekedése mutatkozott a placebocsoporttal szemben; ugyanakkor a placebocsoporthoz képest a rizedronát-csoportban azoknak a betegnek a száma növekedett, akiknél legalább 1 új morfometrikus (röntgennel igazolt) bordatörést azonosítottak.

Az 1 éves duplavak periódusban a klinikai törést jelentő betegek százaléka a rizedronát csoportban 30,9%, a placebo csoportban 49,0% volt. A nyílt fázisban, amikor mindegyik beteg rizedronátot kapott (a 12. hónaptól a 36. hónapig), klinikai törést a kezdetben placebo csoportba randomizált betegek 65,3%-a, és a kezdetben a rizedronát csoportba randomizált betegek 52,9%-a jelentett. Összességében véve az eredmények nem támasztják alá a rizedronát-nátrium használatát az enyhe és mérsékelt osteogenesis imperfectában szenvedő gyermekbetegnél.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Szájon át alkalmazva a felszívódás viszonylag gyors (t_max. ~ 1 óra) és a vizsgált tartományon belül (egyszeri dózis 2,5-30 mg; többszöri dózis 2,5-5 mg naponta, vagy 50 mg-ig hetente) független az adagtól. A rizedronát-nátrium átlagos orális biohasznosulása 0,63%, és étellel történő egyidejű bevételkor csökken. Férfiakban és nőkben a biohasznosulás hasonló volt.

Eloszlás

Az átlagos steady-state megoszlási térfogat 6,3 l/kg emberben. A plazmafehérjékhez való kötődése kb. 24%.

Biotranszformáció

Nincs bizonyíték a rizedronát-nátrium szisztémás metabolizmusára.

Elimináció

A felszívódott adag kb. fele 24 órán belül kiválasztódik a vesével. Az intravénás adag 85%-a mutatható ki a vizeletben 28 nap után. A renalis clearance középértéke 105 ml/perc, a teljes clearance átlagosan 122 ml/perc. A különbség valószínűleg a csont adszorpciós clearance-ének tulajdonítható. A vese clearance független a koncentrációtól, és lineáris az összefüggés a vese- és a kreatinin clearance között.

A fel nem szívódott mennyiség változatlan formában távozik a széklettel. Intravénás adagolást követően a koncentráció-idő görbe 3 eliminációs fázist mutat 480 órás végső felezési idővel.

Különleges betegcsoportok

Időskorúak: nincs szükség az adag módosítására

Acetilszalicilsavat/nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedő betegek:

A rendszeresen (hetente 3 vagy több napon) acetilszalicilsavat vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedők között a gyomor-bélcsatorna felső szakaszában kialakuló nemkívánatos események előfordulásának gyakorisága hasonló volt a rizedronát-nátriummal kezelt, ill. a kontrollcsoportban (lásd 4.5 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Rizedronát-nátriummal patkányokon és kutyákon végzett toxikológiai vizsgálatok során dózisfüggő máj toxikus hatásokat észleltek, elsősorban enzimszint-emelkedések formájában, patkányokban szövettani elváltozásokkal kísérve. Ezen megfigyelések klinikai jelentősége nem ismert. Patkányokban és kutyákban, az emberi terápiás adagot meghaladó dózis esetén testicularis toxicitás fordult elő. Felső légúti irritáció adagfüggő előfordulását gyakran jegyezték fel rágcsálókban. Más biszfoszfonátoknál is megfigyeltek hasonló hatást. Az alsó légutakra kifejtett hatásokat szintén észleltek rágcsálókban végzett hosszú távú vizsgálatok során, bár ezek klinikai jelentősége nem tisztázott. A klinikai adagokhoz közel eső dózisok alkalmazásakor a reprodukcióra kifejtett toxicitási vizsgálatokban csontosodási elváltozásokat tapasztaltak a kezelt patkányok foetusainak szegycsontján és/vagy koponyacsontján, ezen kívül hypocalcaemiát és mortalitást is észleltek a szülő nősténypatkányokon. Nem találtak teratogenesisre utaló bizonyítékot patkányokban 3,2 mg/ttkg/nap, ill. nyulakban 10 mg/ttkg/nap dózisokkal végzett vizsgálatokban, bár a nyulakon végzett vizsgálat csak kisszámú állaton történt. Az anyai szervezetre kifejtett toxikus hatás nem tette lehetővé a vizsgálat elvégzését magasabb dózisokkal. A genotoxicitási és karcinogenitási vizsgálatok nem mutatnak semmilyen különleges kockázatot az emberre nézve.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

Laktóz-monohidrát, kukoricakeményítő, hidegen duzzadó keményítő, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, nátrium-sztearil-fumarát, magnézium-sztearát.

Bevonat:

Poli(vinil–alkohol), titán-dioxid (E 171), makrogol, talkum, sárga vas-oxid (E 172), , vörös vas-oxid (E 172).

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

4, 8 és 12 db filmtabletta színtelen, átlátszó PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen

Pallagi út 13.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20382/01 (4×)

OGYI-T-20382/02 (8×)

OGYI-T-20382/03 (12×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. július 26.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2013. február 11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. január 23.