1. A GYÓGYSZER NEVE

Brufen 400 mg pezsgőgranulátum

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

400 mg ibuprofént tartalmaz tasakonként.

Ismert hatású segédanyagok: 2222 mg szacharózt és 131 mg nátriumot is tartalmaz tasakonként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Pezsgőgranulátum

Fehér granulátum, narancs ízesítéssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A gyógyszer felnőttek és 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők (≥ 40 kg) kezelésére szolgál a következő esetekben:

• Akut enyhe és közepes erősségű fájdalom, mint például fejfájás vagy fogfájás;

• Primer dysmenorrhoea;

• Láz.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A mellékhatások kockázata minimalizálható a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatékony dózisnak a lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.4 pont).

Az ibuprofén dózisa a beteg életkorától és testtömegétől függ. A legnagyobb egyszeri napi dózis nem haladhatja meg a 400 mg-ot felnőttek, 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők esetében.

Felnőttek és 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők (≥ 40 kg)

Egyszeri dózisban 400 mg, vagy legfeljebb naponta 3x alkalmazható 4-6 óránként.

Egyszeri adagként 400 mg-nál nagyobb dózis bevétele nem növeli a készítmény fájdalomcsillapító hatását.

A napi összdózis ne haladja meg az 1200 mg-ot.

12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők

Amennyiben 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők esetében a készítmény alkalmazása több mint 3 napig szükséges, vagy a tünetek súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni.

Felnőttek

A beteg keresse fel kezelőorvosát, ha tünetei láz esetén 3 napon belül, fájdalom esetén 5 napon belül nem enyhülnek, vagy éppen súlyosbodnak.

Gyermekek és serdülők

12 évesnél fiatalabb gyermekeknek a Brufen 400 mg pezsgőgranulátum nem adható. Ezen betegcsoportnak egyéb megfelelőbb ibuprofén készítmények állnak rendelkezésre.

Idősek

A NSAID gyógyszerek fokozott óvatossággal adhatóak időskorú betegeknek, akiknél nagyobb eséllyel alakulhatnak ki mellékhatások (lásd 4.4 és 4.8 pont). Ha a kezelést szükségesnek ítélik meg, a legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Rendszeres időközönként felül kell vizsgálni a kezelés szükségességét, és be kell fejezni, ha nincs előnyös hatása, vagy ha intolerancia alakul ki.

Vesekárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén a tünetek kontrollálására a legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig, és a vesefunkciót monitorozni kell (súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeket illetően lásd 4.3 pont).

Májkárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén a legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig, és a vesefunkciót monitorozni kell (súlyos májelégtelenségben szenvedő betegeket illetően lásd 4.3 pont).

Az alkalmazás módja

A gyorsabb hatás elérése érdekében a gyógyszert éhgyomorra is be lehet venni.

Az érzékeny gyomrú betegeknek ajánlott az ibuprofént étkezés közben bevenni.

A pezsgőgranulátomot vízben kell feloldani, és egy narancs ízű, szénsavas italt kapunk. A tasak tartalmát egy pohár vízbe kell önteni, el kell keverni, és azonnal meg kell inni. A tasak tartalmát nem lehet több adagra osztani, a tasak teljes tartalmát fel kell használni.

A Brufen a szájban vagy a torokban átmenetileg égő érzést okozhat; ellenőrizni kell, hogy a granulátum megfelelő mennyiségű vízben legyen feloldva.

4.3 Ellenjavallatok

A Brufen ellenjavallt a következő esetekben:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység esetén,

• acetilszalicilsavval vagy más NSAID-dal szemben korábban lezajlott túlérzékenységi reakció (pl. asthma, rhinitis, urticaria vagy angiooedema),

• ha az anamnézisben korábbi NSAID-kezelés kapcsán fellépő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció,

• aktív vagy az anamnézisben ismétlődő peptikus ulcus/vérzés (igazolt ulcus vagy vérzés két vagy több különálló epizódja),

• súlyos vese- vagy májelégtelenség,

• súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. osztály) vagy koszorúér betegség,

• terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont),

• jelentős fokú dehidráció (amit hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okoz),

• cerebrovascularis vagy egyéb aktív vérzés,

• ismeretlen eredetű dyshaematopoesis,

• 12 évesnél fiatalabb gyermekek.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Kerülendő a Brufen együttes alkalmazása NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat is.

Asthmás betegek kérjék ki előzetesen a kezelőorvosuk tanácsát, mielőtt ibuprofént kezdenek alkalmazni (lásd alább).

A mellékhatások kockázata minimalizálható a tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatékony dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.2 pont, valamint a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat alább). A javasoltnál nagyobb adagok alkalmazása súlyos kockázatokkal járhat.

A Brufen csak az előny/ kockázat gondos mérlegelése alapján adható az alábbi kórképekben:

• szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy egyéb autoimmun betegségek,

• a porfirin metabolizmus veleszületett rendellenessége (pl. akut intermittáló porphyria),

• terhesség első és második trimesztere,

• szoptatás.

Fokozott óvatosság javasolt a következő esetekben:

• gastrointestinalis betegség, beleértve a krónikus gyulladásos bélbetegségeket (colitis ulcerosa, Crohn-betegség),

• szívelégtelenség és hypertonia,

• beszűkült vesefunkció,

• májkárosodás,

• kóros haematopoesis,

• véralvadási rendellenességek,

• allergiák, szénanátha, krónikusan oedemás orrnyálkahártya, adenoid vegetatio, krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy asthma bronchiale, mivel ezek allergiás reakciók kialakulásának fokozott kockázatával járnak, amelyek asthmás rohamok (ún. analgetikum okozta asthma), Quincke oedema vagy urticaria formájában jelentkezhetnek;

• közvetlenül nagyobb műtétek után.

Gastrointestinalis vérzés, ulcus és perforáció

Gastrointestinalis vérzést, ulcust vagy perforációt, - ami akár fatális kimenetelű is lehet - mindegyik NSAID-dal történő kezelés során jelentettek már, melyek a kezelés során figyelmeztető tünetekkel, illetve azok nélkül bármikor bekövetkezhetnek az anamnézisben előforduló korábbi súlyos gastrointestinalis esemény hiányában is.

A gastrointestinalis vérzés, ulcus és perforáció kockázata nő az NSAID dózisának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében ulcus szerepel, főleg, ha szövődményként vérzés vagy perforáció is jelentkezett (lásd 4.3 pont), valamint idős betegek esetén. Ezen betegek kezelését a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni.

Megfontolandó a gyomornyálkahártyát védő készítményekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa gátlók) való kombinációs kezelés ilyen esetekben, illetve olyan betegeknél, akik egyidejűleg kis dózisú acetilszalicilsavat vagy más gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszereket szednek (lásd alább és a 4.5 pont).

Azokat a betegeket, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel, különös tekintettel az időskorú betegekre, figyelmeztetni kell, hogy számoljanak be minden szokatlan hasi tünetről (főleg a gastrointestinalis vérzés tüneteiről), különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Kellő óvatossággal kell eljárni azon betegeknél, akik egyidejűleg ulcus vagy vérzés kockázatát fokozó gyógyszert szednek, mint például az orális kortikoszteroidok, az antikoagulánsok, pl. a warfarin vagy a heparin, a szelektív szerotonin-újrafelvétel gátlók vagy a thrombocyta–aggregáció gátlók, mint pl. az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Amennyiben gastrointestinalis ulcus vagy vérzés alakul ki a Brufen szedése során, a kezelést meg kell szakítani.

Az NSAID-okat kellő körültekintéssel kell alkalmazni azon betegeknél, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség szerepel (pl. colitis ulcerosa, Crohn-betegség), mivel állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).

Idősek

Idős betegeknél a NSAID kezelés esetén gyakoribbak a mellékhatások, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre és perforációra, amelyek fatális kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.2 pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

A kezelés megkezdése előtt fokozott óvatosság szükséges (kezelőorvos vagy gyógyszerész tájékoztatása) olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében hypertonia és/vagy congestiv szívelégtelenség szerepel, mivel folyadékretenciót és oedemát jelentettek az NSAID terápiával összefüggésben.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) - az artériás trombotikus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl.  1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.

A nem-kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III.), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400 mg/nap) kerülendők. Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban 2400 mg/nap) szükséges alkalmazni.

Kounis-szindróma eseteit jelentették Brufen 400 mg pezsgőgranulátummal kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Kivételesen előfordulhat, hogy varicella áll a súlyos szövődményes bőr- vagy lágyrész fertőzések hátterében. Jelenleg nem lehet kizárni a NSAID-ok szerepét ezen fertőzések súlyosbodásában. Mindezek alapján varicella fertőzés esetén kerülendő a Brufen alkalmazása.

Az egyidejűleg fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A Brufen elfedheti a fertőzések tüneteit, amely a megfelelő kezelések elkezdésének késéséhez vezethet és ilymódon ronthatja a fertőzések gyógyulásának kimenetelét. Ezt megfigyelték a közösségben szerzett bakteriális pneumonia és a varicella bakteriális szövődményei esetében. Ha fertőzéssel kapcsolatos láz vagy fájdalom csillapítására adnak Brufen-t, tanácsos a fertőző betegség monitorozása. Nem kórházi környezetben a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha tünetei továbbra is fennállnak vagy romlanak.

Vesére gyakorolt hatások

Az ibuprofén nátrium-, kálium- és folyadékretenciót okozhat a veseperfúzióra gyakorolt hatása miatt azoknál a betegeknél, akiknek korábban nem volt vesebetegségük. Az erre hajlamos betegeknél oedemához, vagy akár szívelégtelenséghez vagy hypertoniához vezethet.

Egyéb NSAID-okhoz hasonlóan, állatkísérletekben az ibuprofén tartós adása a vesében papilláris nekrózist és egyéb patológiás elváltozásokat eredményezett. Humán vonatkozásban hematuriával járó interstitialis nephritisről, proteinuriáról és esetenként nephrosis szindrómáról számoltak be. Vesetoxicitást is megfigyeltek azoknál a betegeknél, akiknél a prosztaglandinok kompenzatórikus szerepet játszanak a normális veseperfúzió fenntartásában. Humán vonatkozásban a betegeknél az NSAID-ok alkalmazása a prosztaglandin képződésének dózisfüggő csökkenését, és másodlagosan a vese vérkeringésének csökkenését okozhatja, ami veseelégtelenséghez vezethet. Azoknál a betegeknél a legnagyobb ennek a veszélye, akik vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májműködési zavarban szenvednek, diuretikumot vagy ACE-gátlót szednek, illetve időskorú betegeknél. Az NSAID-kezelés abbahagyása esetén a tünetek általában reverzíbilisek.

Serdülőknél és idős betegeknél fennáll a vesekárosodás veszélye különösen dehidráció esetén.

Allergiás reakciók

Ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (például anaphylaxiás sokkot) észleltek. A Brufen bevétele után a túlérzékenységi reakció első jelénél le kell állítani a kezelést. Bármilyen klinikailag szükséges, a tüneteknek megfelelő beavatkozást szakképzett személyzetnek kell elvégeznie.

Elővigyázatossággal kell eljárni olyan betegek esetén, akiknél korábban túlérzékenység vagy allergiás reakció jelentkezett, mivel náluk fokozott lehet a túlérzékenységi reakciók kockázata a Brufen alkalmazásakor.

Légúti betegségek

Az ibuprofén bronchospasmust, urticariát vagy angiooedemát okozhat azoknál a betegeknél, akik asthma bronchialéban, krónikus rhinitisben, sinusitisben, orr polyposisban, adenoid vegetatióban vagy allergiás betegségben szenvednek, vagy az anamnézisükben ilyen betegség szerepel.

Egyéb óvintézkedések

Bármilyen típusú fejfájás miatt alkalmazott fájdalomcsillapító hosszan tartó szedése ronthat az állapoton. Ha ezt észlelik, vagy ennek gyanúja felmerül, orvoshoz kell fordulni, és a kezelést be kell fejezni. Azoknál a betegeknél, akiknek a fejfájásra szedett gyógyszerek ellenére (vagy miatt) rendszeresen vagy naponta fáj a fejük, felmerül a túlzott gyógyszerhasználat okozta fejfájás (medication overuse headache-MOH-) diagnózisának gyanúja.

Általában a fájdalomcsillapítók rendszeres szedése, különösen többféle fájdalomcsillapító hatású szer egyidejű szedése tartós vesekárosodáshoz vezet a veseelégtelenség kockázatával. Sóvesztéssel és kiszáradással járó fizikai megterhelés esetén ennek kockázata fokozott, ezért a gyógyszer adása kerülendő.

Néhány esetben, fennálló autoimmun betegségben (mint pl. szisztémás lupus erythematosusban, kevert kötőszöveti betegségben) szenvedő betegeknél asepticus meningitis tüneteit (tarkókötöttség, fejfájás, hányinger, hányás, láz vagy zavartság) figyelték meg az ibuprofén kezelés során.

Az ibuprofén átmenetileg gátolhatja a thrombocyta-aggregációt, ami megnyúlt vérzési időt eredményez. Ezért a véralvadási zavarban szenvedő vagy antikoaguláns kezelésben részesülő betegeket szorosan kell ellenőrizni.

Az ibuprofén hosszú távú alkalmazása esetén, különösen a nagy kockázatú betegeknél, a máj- és vesefunkciót, valamint a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell.

Az alkoholfogyasztás kerülendő, mivel ez fokozhatja az NSAID-ok mellékhatásait, különösen a gastrointestinalis és a központi idegrendszeri mellékhatásokat.

Az ibuprofént szedő betegek figyelmét fel kell hívni, hogy jelentsék kezelőorvosuknak, ha gastrointestinalis ulcusra vagy vérzésre utaló jelet vagy tünetet, homályos látást vagy más szemészeti problémát, bőrkiütést, súlynövekedést vagy oedemát észlelnek.

Egyes adatok szerint a ciklooxigenáz/prosztaglandin szintézist gátló gyógyszerek a nők termékenységét csökkenthetik az ovuláció befolyásolásával. Ez a hatás reverzíbilis, a kezelés abbahagyásával megszűnik (lásd 4.6 pont).

Segédanyagokra vonatkozó információk

Ez a készítmény adagonként 2222 mg szacharózt tartalmaz, amit diabetes mellitus esetén figyelembe kell venni. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz-intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

Ez a gyógyszer dózisonként 131 mg nátriumot tartalmaz. Ez a WHO által meghatározott, a táplálékkal történő bevitel felnőttkori maximális ajánlott napi adag, a 2 g nátrium 6,6%-át jelenti.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ibuprofénnel egyidejűleg alkalmazva:	Esetleges hatások:
Egyéb NSAID-ok, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2 gátlókat is	A szinergista hatások miatt több NSAID egyidejű alkalmazása növelheti a gastrointestinalis ulcus és vérzés kockázatát. Ezért az ibuprofén kombinációja más NSAID-okkal kerülendő (lásd 4.4 pont).
Szívglikozidok (digoxin)	Az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomeruláris filtrációt, és emelhetik a szívglikozidok plazma szintjét. A digoxin szintjének monitorozása javasolt.
Kortikoszteroidok	A gastrointestinalis ulcus és vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).
Antikoagulánsok	Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint pl. a warfarin vagy a heprain hatását (lásd 4.4) pont. Egyidejű alkalmazás esetén a véralvadási státusz ellenőrzése javasolt.
Thrombocyta-aggregáció gátlók (pl.: klopidogrél és tiklopidin):	A gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).
Acetilszalicilsav	Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt. Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).
Szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI)	A gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont).
Lítium	Az ibuprofén és a lítium készítmények egyidejű adása növelheti ezen szerek szérum szintjét. A lítium szint ellenőrzése szükséges.
Tiklopidin	Az NSAID-ok tiklodipinnel történő kombinációja nem javasolt a thrombocyta funkció gátlást érintő additív hatás veszélye miatt.
Káliumspóroló diuretikumok	Egyidejű alkalmazás hyperkalaemiát okozhat (a szérum káliumszint ellenőrzése javasolt).
Kaptopril	Kísérletes vizsgálatok alapján az ibuprofén ellensúlyozza a kaptopril nátriumürítő hatását.
Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin-II-antagonisták)	A diuretikumok és az ACE-gátlók fokozhatják a NSAID-ok nefrotoxicitását. A NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és a vérnyomáscsökkentők, köztük az ACE-gátlók és béta-blokkolók hatását. Vesekárosodásban szenvedő (pl. dehidratált és/vagy idős) betegek vesefunkciója tovább romolhat, és akár akut veseelégtelenség is kialakulhat, ha egyidejűleg ciklooxigenáz gátlókkal és ACE-gátlókkal vagy angiotenzin-II antagonistákkal kezelik őket. Ez a hatás általában reverzíbilis. Az ilyen kombinációs kezelést elővigyázatossággal kell alkalmazni, különösen idős betegeknél. A betegeket tájékoztatni kell, hogy igyanak megfelelő mennyiségű folyadékot, és meg kell fontolni a vesefunkciós értékek ellenőrzését közvetlenül a kombinációs kezelés megkezdése után. Az ibuprofén és a kálumspóroló diuretikumok vagy az ACE-gátlók egyidejű alkalmazás hyperkalaemiát okozhat. A káliumszint rendszeres ellenőrzése szükséges.
Metotrexát	Az NSAID-ok gátolják a metotrexát tubuláris szekrécióját, metabolikus kölcsönhatások is kialakulhatnak, ami a metotrexát clearance csökkenéséhez vezethet. A metotrexát adása előtt vagy után 24 órával alkalmazott ibuprofén a metotrexát szintjének emelkedését eredményezheti, és fokozhatja a toxicus hatását. Ezért a NSAID-ok és a nagy dózisú metotrexát kombinációs adása kerülendő. A kis dózisú metotrexát kezelésnél is figyelembe kell venni a kölcsönhatások lehetséges kockázatát, különösen beszűkült vesefunkciójú betegeknél. Kombinációs kezelés esetén a vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell.
Ciklosporin	Bizonyos NSAID-ok adása esetén a ciklosporin okozta vesekárosodás kockázata fokozott. Ezt a hatást nem lehet kizárni a ciklosporin és az ibuprofén kombinációs alkalmazása esetén sem.
Takrolimusz	A vesetoxicitás kockázata fokozott.
Zidovudin	A zidovudin és ibuprofén együttes alkalmazása bizonyítottan fokozza a haemarthrosis és a hematomák előfordulását HIV pozitív hemophiliás betegeknél. A zidovudin és NSAID-ok egyidejű alkalmazása során megnő a hematotoxicitás kockázata. A kombinációs kezelés megkezdése után 1-2 héttel a vérkép ellenőrzése javasolt.
Kinolon típusú antibiotikumok	Állatkísérletek alapján a NSAID-ok fokozhatják a kinolonokkal kapcsolatos görcsrohamok kockázatát. A NSAID-okat és kinolonokat szedő betegeknél nagyobb eséllyel alakulhat ki görcsroham.
CYP2C9 inhibitorok (pl. vorikonazol vagy flukonazol)	Az ibuprofén és CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazása fokozhatja az ibuprofén expozíciót (CYP2C9 szubsztrát). Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 inhibitor) végzett vizsgálat során az S(+)-ibuprofén-expozíció körülbelül 80-100%-os növekedését mutatták ki. Megfontolandó az ibuprofén dózisának csökkentése potens CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazásakor, különösen, ha magas dózisú ibuprofént alkalmaznak vorikonazollal vagy flukonazollal.
Szulfonilurea	Az NSAID-ok fokozhatják a szulfonilureák hypoglikaemizáló hatását. Egyidejű alkalmazás esetén a vércukorszint ellenőrzése javasolt.
Kolesztiramin	A kolesztiramin és az ibuprofén egyidejű adása esetén az ibuprofén felszívódása lassabb és kisebb mértékű (25%). A két gyógyszer alkalmazása között legalább két órának kell eltelnie.
Aminoglikozidok	NSAID-ok lassíthatják az aminoglikozidok kiválasztását, és ezzel fokozhatják a toxicitásukat.
Gyógynövény kivonatok	A ginkgo biloba növelheti a NSAID-kal kapcsolatos vérzések kockázatát.
Alkohol	Krónikus alkohol fogyasztóknál (hetente 14-20 ital, vagy efelett) kerülendő az ibuprofén alkalmazása a jelentős gastrointestinalis mellékhatások, köztük a gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata miatt.
Mifepriszton	A mifepriszton alkalmazása után 8-12 nappal adott NSAID-ok csökkenhetik a mifepriszton hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandin-szintézis gátlása a terhességet és/vagy az embrio-foetalis fejlődést károsan befolyásolhatja. Epidemiológiai vizsgálatok alapján a korai terhességben adott prosztaglandin-szintézist gátló gyógyszerek növelik a vetélés, a szív malformatiók és a gastroschisis kockázatát.

A cardiovascularis malformációk abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról mintegy 1,5%-ra emelkedett. A kockázat valószínűleg a dózissal és a terápia időtartamával arányosan nőtt. Állatkísérletekben prosztaglandin-szintézist gátló szer alkalmazása fokozta a pre- és postimplantatiós vetélést és az embrio-foetalis mortalitást. Ezenkívül állatkísérletekben egy, az organogenezis időszakában adott prosztaglandin-szintézis gátló szer esetében a különféle malformációk, beleértve a cardiovascularis malformációk előfordulási gyakoriságának emelkedéséről számoltak be.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a Brufen alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében a Brufen csak akkor adható, ha feltétlenül szükséges. Azoknak a nőknek, akik teherbe szeretnének esni, illetve a terhesség első és második trimeszterében a Brufennel történő kezelés során a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig.

Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha a Brufen-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Brufen alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkületet észlelése esetén.

Prosztaglandin-inhibitorok szedése a terhesség harmadik trimeszterében a magzatnál a következőket okozhatja:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet),

• veseműködési zavar, amely következményes oligohydramnionnal járó veseelégtelenségig progrediálhat (lásd fent).

Az anyánál és a magzatnál a terhesség végén a következőket okozhatja:

• még nagyon kis dózisok esetén is a vérzési idő esetleges megnyúlása, ami a thrombocyta gátlás következménye,

• gátolja a méhösszehúzódást, amely késleltetett vagy elhúzódó vajúdást eredményezhet.

Ezek alapján a Brufen ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében.

Szoptatás

Az ibuprofén kiválasztódik az anyatejbe, azonban terápiás dózisok rövid ideig tartó alkalmazásakor valószínűtlen, hogy ez hatással lenne a csecsemőre. Ha azonban a gyógyszer tartós szedése javasolt, megfontolandó a csecsemő korai elválasztása.

Termékenység

Az ibuprofén alkalmazása csökkentheti a termékenységet, ezért nem ajánlott olyan nőknek, akik teherbe szeretnének esni. Azon nők esetében, akik nehezen esnek teherbe, vagy akiknél infertilitás miatt kivizsgálás történik, megfontolandó az ibuprofén szedésének leállítása (lásd 4.4 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az ibuprofén általában nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban nagy dózisoknál fáradtság, somnolentia, vertigo (gyakorinak jelentett) és látászavar (nem gyakorinak jelentett) jelentkezhet mellékhatásként, és a gépjárművezetés és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket ronthatja bizonyos esetekben. Ezt a hatást az egyidejű alkoholfogyasztás fokozza.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események gastrointestinalis jellegűek, így peptikus ulcus, perforáció, esetenként fatális kimenetelű gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, főleg idős betegeknél (lásd 4.4 pont). Hányingerről, hányásról, hasmenésről, flatulenciáról, székrekedésről, dyspepsiáról, hasi fájdalomról, melaenáról, haematemezisről, stomatitis ulcerosáról, a colitis és a Crohn-betegség súlyosbodásáról számoltak be az ibuprofén alkalmazását követően (lásd 4.4 pont). Ritkábban gastritist észleltek.

A Brufen pezsgőgranulátum alkalmazásakor a szájban és a garatban átmenetileg égő érzés alakulhat ki.

A mellékhatások általában dózisfüggőek. Különösen a gastrointestinalis vérzés kockázata függ az alkalmazott dózisoktól és a kezelés időtartamától. Egyéb ismert rizikófaktorokat illetően lásd a 4.4 pontot.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

A NSAID-kezelés után beszámoltak túlérzékenységi reakciókról, többek között (a) nem-specifikus allergiás reakciókról és anaphylaxiáról, (b) légúti hiperreaktivitásról, köztük asthmáról, az asthma súlyosbodásáról, bronchospasmusról és dyspnoeról, illetve (c) különféle bőrreakciókról, beleértve a különböző típusú bőrkiütéseket, viszketést, csalánkiütést, purpurát, angiooedemát és nagyon ritkán erythema multiformét és bullosus bőrbetegségeket is (köztük Stevens—Johnson-szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist).

Fertőző betegségek és parazita fertőzések

Súlyosbodásról számoltak be fertőzéshez társuló gyulladások (pl. necrotizáló fasciitis kialakulása) esetén, amelynek időpontja egybeesett a NSAID készítmények alkalmazásával. Ha a Brufen alkalmazása során fertőzés tünetei jelentkeznek vagy súlyosbodnak, a betegnek ajánlott haladéktalanul orvoshoz fordulnia.

Kivételes esetekben súlyos bőrfertőzés és lágyrész szövődmények fordulhatnak elő varicella fertőzés esetén (lásd 4.4. pont).

Szív- és érbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400 mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4. pont)

Oedemát, hypertoniát és szívelégtelenséget jelentettek a NSAID-kezeléssel összefüggésben.

Az ibuprofénhez legalább esetlegesen kapcsolódó mellékhatások gyakorisága a MedDRA gyakorisági konvenció és a szervrendszerek szerinti osztályozás szerin került feltüntetésre.

Az alábbi gyakorisági kategóriák kerültek alkalmazásra: nagyon gyakori ( 1/10); gyakori ( 1/100 – < 1/10); nem gyakori ( 1/1000 –  1/100); ritka ( 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer osztály	Gyakoriság	Mellékhatások
Fertőző betegségek és parazita fertőzések	Nem gyakori	Rhinitis
Ritka	Asepticus meningitis (lásd 4.4 pont)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Leukopenia, thrombocytopenia, neutropenia, agranulocytosis, aplasticus anaemia és haemolyticus anaemia. Az első tünetek és jelek lehetnek: láz, torokfájás, felszínes szájnyálkahártya fekélyek, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, megmagyarázhatatlan vérzés és véraláfutás.
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Túlérzékenységi reakció, mint pl. urticaria, pruritus, purpura és exanthema, valamint asthmás rohamok (amit néha vérnyomásesés kísér)
Ritka	Súlyos túlérzékenységi reakciók, melynek tünetei facialis oedema, a nyelv duzzanata, a légutak szűkületét okozó gége oedema, dyspnoe, tachycardia, életveszélyes sokkig fokozódó vérnyomásesés lehetnek. Lupus erythematosus-szindróma
Pszichiátriai kórképek	Nem gyakori	Nyugtalanság
Ritka	Depresszió, zavart állapot, hallucináció
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Fejfájás, somnolentia, agitált állapot, szédülés, álmatlanság, ingerlékenység
Nem gyakori	Paraesthesia
Ritka	Neuritis optica
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem gyakori	Látásromlás
Ritka	Toxikus opticus neuropathia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Gyakori	Vertigo
Nem gyakori	Halláscsökkenés
Nagyon ritka	Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nagyon ritka	Palpitatio, szívelégtelenség, myocardialis infarctus, akut pulmonalis oedema, oedema.
Nem ismert	Kounis-szindróma
Érbetegségek és tünetek	Nagyon ritka	Hypertonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nem gyakori	Asthma, bronchospasmus, dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Dyspepsia, hasmenés, hányinger, hányás, hasi fájdalom, flatulencia, székrekedés, melaena, haematemesis, gastrointestinalis vérzés
Nem gyakori	Gastritis, nyombélfekély, gyomorfekély, szájnyálkahártya fekély, perforáció a gastrointestinalis traktusban
Nagyon ritka	Oesophagitis, pancreatitis, intestinalis stricturák
Nem ismert	Colitis és Crohn-betegség fellángolása
Máj- és epebetegségek illetve tünetek	Nem gyakori	Hepatitis, icterus, májműködési zavar
Ritka	Májkárosodás
Nagyon ritka	Májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	Bőrkiütés
Nem gyakori	Csalánkiütés, viszketés, purpura, angioedema, fényérzékenységi reakció
Nagyon ritka	Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is), alopecia, necrotizáló fasciitis
Nem ismert	Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS szindróma) Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nem gyakori	Tubulointerstitialis nephritis, nephrosis szindróma és veseelégtelenség, akut veseelégtelenség, papillaris necrosis (különösen hosszú távú alkalmazás esetén, amit magas szérum húgysavszint kísér)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Fáradtság
Ritka	Oedema

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A betegek többségénél, akik klinikailag jelentős mennyiségű NSAID-ot vettek be, legfeljebb hányinger, hányás, epigastrialis fájdalom vagy még ritkábban hasmenés jelentkezik. Fülzúgás, fejfájás, szédülés, vertigo és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Súlyosabb mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás figyelhető meg, ami álmosságban, esetenként nyugtalanságban és zavartságban vagy kómában nyilvánul meg. Esetenként görcsroham jelentkezik a betegeknél. Gyermekeknél myoclonusos görcsök is kialakulhatnak. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis léphet fel, és megnyúlhat a protrombin idő/INR, valószínűleg a keringő alvadási faktorok hatása miatt. Akut veseelégtelenség, májkárosodás, alacsony vérnyomás, légzésdepresszió és cianózis fordulhat elő. Az ajánlottnál nagyobb adagok hosszan tartó alkalmazása vagy túladagolása renális tubuláris acidózist és hypokalaemiát eredményezhet. Asthmás betegeknél az asthma súlyosbodhat.

Kezelés

Tüneti és szupportív terápia szükséges, beleértve a szabad légutak fenntartását, valamint a cardialis és vitális jelek monitorozását is, amíg a beteg állapota stabilizálódik. Gyomormosás vagy aktív szén per os adása szükséges, ha a betegnél egy órán belül észlelik több, mint 400 mg/ttkg ibuprofén bevételét. Ha a Brufen már felszívódott, alkalikus szereket kell adni, hogy a savas ibuprofén vizelettel történő kiválasztását elősegítsék. Ha a görcsrohamok gyakoriak vagy elhúzódóak, intravénás diazepám vagy lorazepám adása szükséges. Más beavatkozások szükségessége a beteg klinikai állapotától függ. Asthmás roham ellen broncholitikumot kell adni.

Specifikus antidótum nem áll rendelkezésre.

A vese- és májfunkciót szorosan monitorozni kell.

A betegeket legalább 4 órán keresztül obszerválni kell, amennyiben potenciálisan toxicus dózist vettek be.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladásgátlók és reuma elleni készítmények;

propionsav származékok.

ATC kód: M01AE01

Hatásmechanizmus

Az ibuprofén egy NSAID, amelynek gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatása van. Fájdalommal és gyulladással kapcsolatosan végzett állatkísérletek alapján az ibuprofén hatékonyan gátolja a prosztaglandin képződést. Humán vonatkozásban az ibuprofén valószínűleg a gyulladás által okozott vagy azzal összefüggő fájdalmat, duzzanatot és lázat csökkenti. Az ibuprofén a ciklooxigenáz enzim aktivitásának gátlásán keresztül fejti ki a prosztaglandin szintézist gátló hatását. Ezenkívül az ibuprofén gátolja az ADP (adenozin-difoszfát) vagy a kollagén stimulálta thrombocyta-aggregációt.

Farmakodinámiás hatások

Klinikai adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációra kifejtett hatását, ha a beadásuk egyidejűleg történik. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor az azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsav adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre vagy thrombocyta-aggregációra kifejtett hatása. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 4.5 pont).

Az ibuprofén gátolja a méhben a prosztaglandin szintézist, ezzel csökkenti az intrauterin nyugalmi és aktív nyomást, a periodikus méhösszehúzódásokat és a keringésbe jutó prosztaglandinok mennyiségét. Azt feltételezik, hogy ezek a változások magyarázzák a menstruációs fájdalom enyhítését. Az ibuprofén gátolja a vese prosztaglandin szintézisét, ami veseelégtelenséghez, folyadékretencióhoz és szívelégtelenséghez vezethet azoknál a betegeknél, akiknél ez a rizikó fennáll (lásd 4.3 pont).

A prosztaglandinok szerepet játszanak az ovulációban, ezért a prosztaglandin szintézist gátló gyógyszerek befolyásolhatják a nők termékenységét (lásd 4.4, 4.6 és 5.3 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az ibuprofén gyorsan felszívódik a gastrointestinalis traktusból, biológiai hasznosulása 80-90%.

A szérum csúcskoncentráció éhgyomri állapotban adott ibuprofén esetén 1,7 órán belül (átlagos érték) alakul ki. Étkezés közben alkalmazva a csúcskoncentráció 34%-kal kevesebb, és kb. 2 órával később alakul ki, mintha éhgyomorra vennék be. A táplálék nem befolyásolta jelentősen a teljes biológiai hasznosulást.

Eloszlás

Az ibuprofén jelentős mértékben kötődik a plazmafehérjékhez (99%). Az ibuprofénnek kicsi a megoszlási térfogata (körülbelül 0,12-0,2 l/kg felnőttekben).

Biotranszformáció

Az ibuprofén gyorsan metabolizálódik a májban a citokróm P450-en, különösen a CYP2C9 enzimen keresztül két primeren inaktív metabolittá, 2-hidroxi-ibuprofénné és 3-karboxi-ibuprofénné. A gyógyszer lenyelése után az ibuprofén orális dózisának valamivel kevesebb, mint 90%-a választódik ki a vizeletben oxidációs metabolitok és ezek glükuronizált konjugátumai formájában. Csak nagyon kevés ibuprofén választódik ki a vizeletbe változatlanul.

Elimináció

A vesén keresztül történő kiürülés gyors és teljes. Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra. Az ibuprofén kiválasztása az utolsó dózis után 24 órával gyakorlatilag teljes.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Ép veseműködés esetén kismértékű, klinikailag jelentéktelen különbségek vannak a fiatalok és az idősek között az ibuprofén farmakokinetikai profilját és a vizeletbe történő kiválasztást illetően.

Gyermekek

Az ibuprofén szisztémás szintje hasonló a felnőttekéhez, ha az 1 éves kort elérő gyermekeknél testtömeg szerinti terápiás dózist (5-10 mg/ttkg) alkalmaznak.

3 hónapos-2,5 éves gyermekeknél valószínűleg nagyobb az ibuprofén disztribúciós térfogata (l/kg) és clearance-e (l/kg/óra), mint a 2,5-12 éves gyermekeknél.

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél az egészséges kontrollokhoz viszonyítva nagyobb megkötetlen (S)-ibuprofén mennyiségről, az (S)-ibuprofénre magasabb AUC értékekről és nagyobb enantiomer AUC (S/R) arányról számoltak be.

Dializált, végstádiumban levő vesebetegeknél az ibuprofén átlagos szabad frakciója körülbelül 3%, szemben az egészséges önkénteseknél tapasztalt körülbelül 1%-kal. A nagymértékben beszűkült vesefunkció az ibuprofén metabolitjainak felhalmozódását eredményezheti. Ezen hatás jelentősége nem ismert. A metabolitokat hemodialízissel el lehet távolítani (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).

Májkárosodás

Alkoholos májbetegség - enyhe-közepesen súlyos májkárosodással - lényegesen nem változtatta meg a farmakokinetikai paramétereket.

Olyan cirrhotikus betegeknél, akiknek közepesen súlyos májkárosodása (Child Pugh pontszám 6-10) volt, és akiket racém ibuprofénnel kezeltek, a felezési idő átlagosan kétszeres megnyúlását figyelték meg, és az enantiomer AUC (S/R) arány szignifikánsan alacsonyabb volt az egészséges önkéntesekhez viszonyítva. Ez arra utal, hogy az (R)-ibuprofén metabolikus inverziója aktív (S)-enantiomerré zavart szenvedett (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Mivel az ibuprofén egy kellően vizsgált és széles körben alkalmazott gyógyszer, a preklinikai biztonságossági adatok megfelelően dokumentáltak.

Az ibuprofén szubkrónikus és krónikus toxicitását elsősorban állatkísérletekben igazolták: a gyomortraktus károsodását és ulcust észleltek.

Az in vitro és in vivo vizsgálatokban nem jelentkeztek az ibuprofén mutagenitásának klinikailag szignifikáns jelei. Emellett egerekben és patkányokban nem figyeltek meg karcinogén hatásokat.

Az ibuprofén nyulaknál gátolja az ovulációt, valamint számos állatfajban (nyúlban, patkányban és egérben) gátolja a beágyazódást.

Patkányokon és nyulakon végzett reprodukciós vizsgálatokban az ibuprofén átjutott a placentán.

Az anya számára toxicus dózisok esetén a malformációk gyakrabban fordulnak elő (pl. kamrai szeptumdefektus).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Vízmentes nátrium-karbonát

Kroszkarmellóz-nátrium

Almasav

Mikrokristályos cellulóz

Szacharin-nátrium

Nátrium-hidrogén-karbonát

Szacharóz

Povidon

Narancs aroma

Nátrium-lauril-szulfát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 C-on tárolandó.

A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A tasak hőzáras papír/polietilén/ alumínium és polietilén laminátumból készül.

Granulátum tasakban, dobozban.

Kiszerelés: 12, 15, 20, 30 vagy 40 db tasak.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: I. csoport

Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Viatris Healthcare Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-22073/05 20× papír/polietilén/alumínium/polietilén tasakban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2013. április 03.

A forgalomba hozatali engedély megújításának dátuma: 2018. április 4.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. október 11.