1. A gyógyszer neve

Brusimp 400 mg filmtabletta

Brusimp 600 mg filmtabletta

2. Minőségi és mennyiségi összetétel

Brusimp 400 mg filmtabletta

400 mg ibuprofént tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok: 26 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

Brusimp 600 mg filmtabletta

600 mg ibuprofént tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok: 40 mg mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. Gyógyszerforma

Filmtabletta.

Fehér, ovális tabletta.

4. Klinikai jellemzők

4.1 Terápiás javallatok

Reumatoid arthritis, arthrosis. Dysmenorrhoea szervi ok nélkül. Enyhe vagy közepes intenzitású fájdalom. Láz felnőtteknél és serdülőknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A kezelést a várhatóan hatásos legalacsonyabb adaggal kell kezdeni, amely a terápiás választól és a nemkívánatos hatásoktól függően később módosítható. Hosszú távú kezelés esetén az alacsony fenntartó dózisra kell törekedni.

A nemkívánatos hatások a tünetek kontrollálásához szükséges legalacsonyabb hatásos dózis legrövidebb ideig tartó alkalmazásával minimalizálhatók (lásd 4.4 pont).

Felnőttek és 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők (≥40 kg)

Reumás betegségek

Naponta háromszor egy 400 mg-os tabletta vagy naponta háromszor egy 600 mg-os tabletta. A dózisok között legalább 4-6 órának el kell telnie. A reggeli merevség gyorsabb enyhítésére az első adag éhgyomorra is adható. Veseelégtelenség esetén az adagot csökkenteni kell. A maximális adag 24 órás időszakonként 2400 mg.

Dysmenorrhoea

Naponta egyszer-háromszor egy 400 mg-os tabletta, szükség szerint. A dózisok között legalább 4-6 órának el kell telnie. A kezelést a menstruációs problémák első jelénél kell elkezdeni.

Enyhe vagy közepes intenzitású fájdalom

200 mg vagy 400 mg ibuprofén egyszeri adagban vagy naponta három-négy alkalommal. A dózisok között legalább 4-6 órának el kell telnie. A 400 mg-ot meghaladó egyszeri adagok esetén nem mutattak ki további fájdalomcsillapító hatást.

Láz felnőtteknél és serdülőknél

Naponta egyszer-háromszor 200 mg vagy 400 mg ibuprofén, szükség szerint.

200 mg-os dózis alkalmazása ezekkel a készítményekkel nem valósítható meg.

Gyermekek és serdülők:

12 évesnél fiatalabb gyermekek kezelésére a Brusimp 400 mg filmtabletta és a Brusimp 600 mg filmtabletta nem alkalmas a magas hatóanyagtartalma miatt.

Az időseknél fokozott a mellékhatásokhoz kapcsolódó súlyos következmények kialakulásának kockázata. Ha NSAID alkalmazása szükséges, a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Az NSAID-kezelés alatt a beteget rendszeresen ellenőrizni kell a GI vérzések tekintetében. Vese- vagy májkárosodás esetén az adagolást egyénileg kell meghatározni.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél az ibuprofén adagolása során körültekintően kell eljárni. Az adagolást egyénileg kell meghatározni. Az adagot a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, és a veseműködést monitorozni kell (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél az adagolás során körültekintően kell eljárni. Az adagolást egyénileg kell értékelni, és az adagot a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

Az alkalmazás módja

A hatás gyorsabb kialakulása érdekében az adagot éhgyomorra is be lehet venni. Érzékeny gyomrú betegeknek ajánlott az ibuprofént étkezés közben bevenni.

A Brusimp tablettát egy pohár vízzel kell bevenni. A Brusimp tablettákat egészben kell lenyelni, és nem szabad szétrágni, sem összetörni, sem szopogatni, mert oralis diszkomfort vagy torok-irritáció alakulhat ki.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Aktív gyomor- vagy duodenalis fekély, valamint visszatérő gastrointestinalis fekély/haemorrhagia a kórtörténetben (két vagy több nyilvánvaló, kimutatható fekélyképződéssel vagy haemorrhagiával járó epizód).

Súlyos májkárosodás.

Súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. osztály).

Súlyos vesekárosodás (glomeruláris filtráció 30 ml/perc alatt).

Fokozott vérzéshajlammal járó állapotok.

Gastrointestinalis haemorrhagia vagy perforatio korábbi NSAID-kezeléssel összefüggésben.

A terhesség harmadik trimesztere.

Keresztreakciók miatt a Brusimp nem alkalmazható azoknál a betegeknél, akiknél asthma, rhinitis vagy urticaria tünetei jelentkeztek acetilszalicilsav vagy más NSAID-ok bevétele után.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Általános óvintézkedések

A nemkívánatos hatások a tünetek kontrollálásához szükséges legalacsonyabb hatásos dózis legrövidebb ideig történő alkalmazásával minimalizálhatók (lásd 4.2 pont, valamint a gastrointestinalis és cardiovascularis hatásokat alább).

Fájdalomcsillapítók tartós alkalmazása esetén olyan fejfájás léphet fel, amelyet nem szabad a gyógyszer nagyobb adagjaival kezelni.

Alkohol egyidejű fogyasztása esetén a hatóanyaggal összefüggő nemkívánatos hatások, különösen az emésztőrendszert vagy a központi idegrendszert érintő hatások NSAID-ek alkalmazásakor fokozódnak.

Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy a ciklooxigenáz/prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszerek az ovulációra gyakorolt hatás révén a női termékenység csökkenését okozhatják. Ez reverzibilis hatás, a kezelés leállításával helyreáll.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Megfelelő monitorozásra és tanácsadásra van szükség azoknál a betegeknél, akik kórelőzményében hypertensio és/vagy enyhe vagy közepesen súlyos szívelégtelenség szerepel, mivel az NSAID-kezeléssel összefüggésben folyadék retentióról és oedemáról számoltak be.

A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén, különösen nagy dózisban (2400 mg/nap) történő alkalmazása esetén az artériás thromboticus események (például szívizom infarctus vagy cerebraovascularis insultus) kissé emelkedett kockázatával járhat. Összességében az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén alacsony dózisban (pl.  1200 mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események fokozott kockázatával járna.

A nem kontrollált hypertóniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III.), igazolt szívizom ischaemiában, perifériás arteriás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy adagok (2400 mg/nap) kerülendők.

A cardiovascularis eseményekre vonatkozó kockázati tényezőkkel (pl. hypertensio, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) rendelkező betegek hosszú távú kezelésének megkezdése előtt szintén körültekintően kell eljárni, különösen akkor, ha az ibuprofén nagy adagjainak (2400 mg/nap) alkalmazása szükséges.

Óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknek az anamnézisében hypertensio és/vagy szívelégtelenség szerepel, mivel az NSAID-kezeléssel összefüggésben folyadék retentióról és oedemáról számoltak be.

Kounis-szindróma eseteit jelentették Brusim filmtablettával kezelt betegeknél. A  Kounis-szindróma a koszorúerek összehúzódásával járó allergiás vagy túlérzékenységi reakció következtében kialakuló cardiovascularis tünetcsoport, amely myocardialis infarctust okozhat.

Gastrointestinalis haemorrhagia, fekély és perforatio

Erős összefüggés van az adag és a súlyos gastrointestinalis haemorrhagia között. Az ibuprofén és más NSAID-ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz-2 (COX-2)-gátlók egyidejű alkalmazása kerülendő.

Idős betegeknél nagyobb a kockázata annak, hogy az NSAID-kezelés esetén nemkívánatos hatások jelentkeznek, különösen gastrointestinalis haemorrhagia és perforatio, amelyek végzetesek lehetnek.

Potenciálisan végzetes gastrointestinalis haemorrhagiáról, fekélyről és perforatióról számoltak be az NSAID-ok valamennyi típusával végzett kezelés kapcsán, amelyek a kezelés során bármikor felléphettek, figyelmeztető tünetekkel vagy súlyos gastrointestinalis események korábbi epizódjaival vagy azok nélkül.

A gastrointestinalis haemorrhagia, fekély vagy perforatio kockázata az NSAID-ok megemelt adagjai esetén magasabb azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében fekély szerepel, különösen, ha a fekély haemorrhagiával vagy perforatióval szövődött (lásd 4.3 pont), illetve időseknél. A fent említett kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknek a kezelést a lehető legalacsonyabb dózissal kell megkezdeniük.

Ezeknél a betegeknél, valamint azoknál, akik alacsony dózisú acetilszalicilsavat vagy más olyan gyógyszereket szednek, amelyek növelhetik a nemkívánatos gastrointestinalis hatások kockázatát (lásd alább és 4.5 pont), fontolóra kell venni a mucosavédő gyógyszerekkel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) történő kezelést.

Azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében gastrointestinalis reakciók fordultak elő, különösen az időseknél, tájékoztatni kell, hogy figyeljenek a szokatlan abdominalis panaszokra (főleg a gastrointestinalis haemorrhagiára), különösen a kezelés kezdetén, és ha ilyen tünetek jelentkeznek, akkor forduljanak orvoshoz.

Elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszert kapnak, amely növelheti a fekély vagy haemorrhagia kockázatát, például orális kortikoszteroidokat, antikoagulánsokat, mint a warfarint, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat vagy thrombocyta-aggregáció-gátló gyógyszereket, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Az ibuprofén-kezelést abba kell hagyni, ha a betegnél gastrointestinalis haemorrhagia vagy fekély alakul ki.

Az NSAID-okat óvatosan kell adni olyan betegeknek, akiknek a kórtörténetében gastrointestinalis betegség szerepel, pl. colitis ulcerosa és Crohn-betegség, mivel ezek a betegségek súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont).

Vesére gyakorolt hatások

Dehidratált betegeknél óvatosan kell eljárni. A vesekárosodás kockázata különösen dehidratált gyermekeknél, serdülőknél és időseknél áll fenn.

Más NSAID-okhoz hasonlóan az ibuprofén hosszú távú alkalmazása papilláris nekrózist és egyéb patológiás elváltozásokat okozhat a vesében. Toxikus nephropathiát is megfigyeltek olyan betegeknél, akiknél a renális prosztaglandin kompenzációs szerepet játszik a normál renális perfúzió fenntartásában. Ezeknél a betegeknél az NSAID alkalmazása dózisfüggő csökkenést okozhat a prosztaglandin képződésében, másrészt a renális véráramban, ami veseelégtelenséget idézhet elő. Ennek kockázata a legnagyobb a vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májkárosodásban szenvedő betegeknél, az időseknél, valamint a diuretikumokkal vagy az ACE-gátlókkal kezelt betegeknél. A tünetek az NSAID-kezelés abbahagyását követően általában visszafordíthatók.

A vese- vagy májkárosodásban illetve szívbetegségben szenvedő betegeknél a lehető legrövidebb ideig a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és monitorozni kell a veseműködést, különösen a hosszú távú kezelés esetén (lásd még 4.3 pont).

Haematológiai hatások

Az ibuprofén gátolhatja a thrombocytaaggregációt, ami a vérzési idő megnyúlásához vezethet.

Légzőrendszeri betegségek és tünetek

Óvatosság szükséges, ha olyan betegeknek adnak ibuprofént, akik bronchialis asthmában, krónikus rhinitisben vagy allergiás betegségben szenvednek vagy a kórelőzményükben ilyen szerepel, mivel az ibuprofénnel kapcsolatban arról számoltak be, hogy az ilyen betegeknél bronchospasmust, urticariát vagy angiooedemát okoz.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, erythema multiforméről, Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel.

Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Kivételes esetekben a varicella súlyos fertőzéses bőr- és lágyrész-szövődmények kiindulási pontja lehet.

Jelenleg az NSAID-ok e fertőzések súlyosbodásában játszott szerepét nem lehet kizárni. Ezért varicella esetén tanácsos elkerülni a Brusimp alkalmazását.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A Brusimp elfedheti a fertőzések tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Brusimp-ot fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Aseptikus meningitis

Az ibuprofén-kezelésben részesülő betegeknél ritkán aseptikus meningitist figyeltek meg. Bár feltehetően nagyobb valószínűséggel fordul elő szisztémás lupus erythematosusban és hasonló kötőszöveti betegségekben szenvedő betegeknél, olyan betegeknél jelentették, akiknek nincs krónikus alapbetegségük.

A gastrointestinalis problémákban, SLE-ben, haematológiai rendellenességekben vagy coagulopathiában, valamint asthmában szenvedő betegeket óvatosan kell kezelni, és az NSAID-kezelés alatt szoros megfigyelés alatt kell tartani, mivel állapotukat az NSAID-kezelés súlyosbíthatja.

A segédanyagokkal kapcsolatos információk

A Brusimp tabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Brusimp tabletta együttadása következő gyógyszerekkel kerülendő:

Dikumarol-csoport: az NSAID-ok növelhetik az antikoagulánsok, például a warfarin hatását. Kísérleti vizsgálatok azt mutatták, hogy az ibuprofén felerősíti a warfarin vérzési időre gyakorolt hatását. Az NSAID-ok és a dikumarol-csoport ugyanazon enzim, a CYP2C9 útján metabolizálódik.

Thrombocytaaggregáció-gátlók: az NSAID-ok a thrombocyta-funkció additív gátlása miatt nem kombinálhatók thrombocytaaggregáció-gátlókkal, például tiklopidinnel (lásd alább).

Metotrexát: az NSAID-ok gátolják a metotrexát tubuláris szekrécióját, és ennek eredményeként a metotrexát clearance-ének csökkenésével járó metabolikus kölcsönhatás is előfordulhat. Ennek megfelelően a metotrexáttal végzett nagy dózisú kezelés során mindig kerülni kell az NSAID-ok felírását (lásd alább).

Acetilszalicilsav: az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása a fokozott mellékhatások lehetősége miatt általában nem ajánlott.

A kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja az alacsony dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra gyakorolt hatását, ha azzal egyidejűleg alkalmazzák. Bár ezen adatoknak a klinikai helyzetre történő extrapolációjával kapcsolatban vannak bizonytalanságok, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav cardioprotektív hatását. Az ibuprofén időszakos alkalmazása esetén nem valószínű klinikailag jelentős hatás (lásd 5.1 pont).

Szívglikozidok: az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomeruláris filtrációt és növelhetik a szívglikozidok (pl. digoxin) plazmaszintjét.

Mifepriszton: a gyógyszer hatásosságának csökkenése elméletileg a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), köztük az acetilszalicilsav antiprosztaglandin tulajdonságai miatt fordulhat elő. Korlátozott bizonyítékok arra utalnak, hogy az NSAID-ok prosztaglandin alkalmazásának napján történő egyidejű alkalmazása nem befolyásolja hátrányosan a mifepriszton vagy a prosztaglandin méhnyak érésére vagy méhösszehúzódásokra gyakorolt hatását, és nem csökkenti a gyógyszeres művi terhességmegszakítás klinikai hatásosságát.

Szulfonilureák: a szulfonilurea gyógyszerekkel kezelt betegeknél ibuprofén adása esetén ritkán hypoglycaemiáról számoltak be.

Zidovudin: bizonyítékok vannak a haemarthrosisok és a haematoma fokozott kockázatára olyan HIV(+) haemophiliás betegeknél, akik egyidejűleg zidovudin- és ibuprofén-kezelésben is részesültek.

A következő gyógyszerek Brusimp-kezeléssel történő kombinálás esetén dózismódosításra lehet szükség:

Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más antihipertenzív gyógyszerek hatását.

A diuretikumok növelhetik az NSAID-ok nephrotoxicitásának kockázatát is.

Az NSAID-ok csökkenthetik az aminoglikozidok kiválasztását. Gyermekek: Az ibuprofénnel és aminoglikozidokkal történő egyidejű kezelés során óvatosság szükséges.

Lítium: az ibuprofén csökkenti a lítium renális clearance-ét, aminek következtében a szérum lítiumszintje emelkedhet. A kombinációt kerülni kell, kivéve, ha a szérum lítiumszintjének gyakori ellenőrzése elvégezhető, és lehetséges a lítium adagjának csökkentése.

ACE-gátlók, angiotenzin-II antagonisták és diuretikumok:

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél (pl. dehidratált és/vagy idős betegek) fokozott az általában visszafordítható akut veseelégtelenség kockázata, ha az NSAID-okkal egyidejűleg ACE-gátlókkal vagy angiotenzin-II antagonistákkal is - beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat - kezelés történik. Ezért a kombinációt óvatosan kell alkalmazni vesekárosodásban szenvedő betegeknél, különösen az időseknél. A betegeket megfelelően kell hidratálni, és a kombinált kezelés megkezdése után, illetve a kezelés alatt rendszeres időközönként meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését (lásd 4.4 pont).

Béta-blokkolók: az NSAID-ok ellensúlyozzák a béta-adrenoceptor-gátlók antihipertenzív hatását.

Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k): az SSRI-k és az NSAID-ok a haemorrhagia fokozott kockázatával járnak, pl. az emésztőrendszerből. Ez a kockázat kombinációs kezelés esetén fokozódik. A mechanizmus összefügghet a thrombocitákban lévő szerotonin csökkent visszavételével (lásd 4.4 pont).

Ciklosporin: az NSAID-ok és a ciklosporin egyidejű alkalmazása a prosztaciklin vesében való termelődésének csökkenése miatt vélhetően növelheti a nephrotoxicitás kockázatát. Ennek megfelelően kombinációs kezelés esetén a vesefunkciót szorosan nyomon kell követni.

Kaptopril: a kísérleti vizsgálatok azt mutatják, hogy az ibuprofén ellensúlyozza a kaptopril nátrium-kiürülésre gyakorolt hatását.

Kolesztiramin: az ibuprofén és a retard kolesztiramin egyidejű alkalmazása csökkenti az ibuprofén felszívódását (25%-kal). Ezeket a gyógyszereket legalább 2 órás időközzel kell beadni.

Tiazidok, tiazidokkal rokon készítmények és kacsdiuretikumok: az NSAID-ok ellensúlyozhatják a furoszemid és a bumetanid vizelethajtó hatását, valószínűleg a prosztaglandinszintézis gátlásával. A tiazidok vérnyomáscsökkentő hatását is ellensúlyozhatják.

Takrolimusz: az NSAID-ok és a takrolimusz egyidejű alkalmazása a prosztaciklin vesében való szintézisének csökkenése következtében növelheti a nephrotoxicitás kockázatát. Ennek megfelelően kombinációs kezelés esetén a vesefunkciót szorosan nyomon kell követni.

Metotrexát: az alacsony dózisú metotrexáttal végzett kezelések esetén is figyelembe kell venni az NSAID-ok és a metotrexát közötti lehetséges gyógyszerkölcsönhatás kockázatát, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Kombinációs kezelés esetén a vesefunkciót monitorozni kell. Körültekintően kell eljárni, ha az NSAID-ot és a metotrexátot 24 órán belül adják be, mivel a metotrexát plazmaszintje megemelkedhet, ami fokozott toxicitást eredményez (lásd fent).

Kortikoszteroidok: az egyidejű kezelés a gastrointestinalis fekély vagy haemorrhagia fokozott kockázatát eredményezi.

Thrombocytaaggregáció-gátlók: fokozott a gastrointestinalis haemorrhagia kockázata (lásd fent).

CYP2C9-inhibitorok: az ibuprofén CYP2C9-inhibitorokkal történő egyidejű alkalmazása növelheti az ibuprofénnek (CYP2C9-szubsztrát) való expozíciót. Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9-inhibitorok) végzett vizsgálatban az S(+)-ibuprofén expozíció körülbelül 80-100%-kal emelkedett. Az ibuprofén dózisának csökkentését kell mérlegelni erős CYP2C9-inhibitorok egyidejű alkalmazásakor, különösen akkor, ha nagy dózisú ibuprofént adnak vorikonazollal vagy flukonazollal.

Gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatokat csak felnőtteken végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása hátrányosan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió/magzat fejlődését. Az epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása után a terhesség korai szakaszában fokozott a spontán vetélés, a szív veleszületett fejlődési zavara és a gastroschisis kockázata. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1%-ról körülbelül 1,5%-ra nőtt. A kockázat a kezelés során alkalmazott dózissal és annak időtartamával együtt növekedhet. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása az implantáció előtti és utáni veszteségek növekedéséhez vezetett, valamint embrionális/magzati halálozást eredményezett. Ezen kívül a különböző fejlődési rendellenességek, köztük a szív- és érrendszeri malformatiók gyakoribb előfordulásáról is beszámoltak olyan állatokban, amelyek az organogenetikus periódus alatt prosztaglandinszintézis-gátlót kaptak.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a Brusimp alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt.

Emiatt a terhesség első és második trimesztere alatt Brusimp-ot csak akkor szabad adni, ha arra egyértelműen szükség van. Ha a Brusimp-ot olyan nő alkalmazza, aki terhességet tervez, vagy az első ill. a második trimeszterben van, akkor az adagot a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, és a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell korlátozni.

Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Brusimp alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A harmadik trimeszterben valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló az alábbiakat válthatja ki:

a magzatnál:

- cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus idő előtti szűkülete/elzáródása és pulmonalis hypertonia),

- veseműködési zavar, amely oligohydramnionnal járó veseelégtelenséghez vezethet (lásd fentebb).

Az anyánál és a magzatnál a terhesség végén a következőket okozhatja:

- a vérzési idő megnyúlása,

- a méhösszehúzódások gátlása, ami késleltetett vagy elhúzódó szülést eredményezhet.

Következésképpen a Brusimp alkalmazása a terhesség utolsó trimeszterében ellenjavallt.

Szoptatás

Az ibuprofén kiválasztódik az anyatejbe, de a rövid távú kezelés során alkalmazott terápiás adagok esetén a csecsemőre gyakorolt hatás kockázata valószínűtlennek tűnik. Ha azonban hosszabb távú kezelést írnak elő, mérlegelni kell a korai elválasztást.

Termékenység

Az ibuprofén alkalmazása károsíthatja a termékenységet, és nem ajánlott olyan nőknél, akik terhességet terveznek. Az ibuprofén-kezelés abbahagyását kell mérlegelni azoknál a nőknél, akiknek nehézséget okoz a teherbe esés, vagy akik infertilitas miatt vizsgálat alatt állnak.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az ibuprofén-kezelés hatással lehet egyes betegek reakcióidejére. Ezt figyelembe kell venni olyan esetekben, amikor fokozott éberségre van szükség, például autóvezetés közben. Alkohollal való kombináció esetére ez még nagyobb mértékben vonatkozik.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az ibuprofén esetében jelentett nemkívánatos események mintázata hasonló a többi NSAID-hoz.

• Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis jellegűek. Az ibuprofén alkalmazását követően émelygés, hányás, hasmenés, flatulentia, obstipatio, dyspepsia, hastáji fájdalom, melaena, haematemesis, szájnyálkahártya fekélyesedés, gastrointestinalis haemorrhagia előfordulását, valamint a colitis és a Crohn-betegség súlyosbodását (lásd 4.3 pont) jelentették. Kevésbé gyakran gastritist, duodenalis fekélyt, gyomorfekélyt és gastrointestinalis perforatiót figyeltek meg.

A gastrointestinalis fekélyek, perforatio vagy haemorrhagia néha halálos kimenetelű lehet, különösen időseknél (lásd 4.4 pont).

• A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Kivételes esetekben varicella-fertőzés során súlyos fertőzéses bőr- és lágyszöveti szövődmények léphetnek fel. Fertőzésekkel összefüggő gyulladások esetén a nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazásával egyidejűleg bekövetkező súlyosbodást (pl. nekrotizáló fasciitis kialakulása) írtak le.

• Szív- és érbetegségek

A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén - különösen nagy dózisban (2400 mg/nap) történő alkalmazás esetén - az artériás thrombotikus események (például szívizom infarctus vagy stroke, lásd 4.4 pont) kismértékben fokozott kockázatával járhat.

NSAID-kezeléssel összefüggésben oedémáról, hypertensióról és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be.

• Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Az ibuprofén a thrombocytaaggregáció reverzíbilis gátlásával a vérzési idő megnyúlását okozhatja.

• Fertőző betegségek és parazitafertőzések

A legtöbb esetben, ahol aseptikus meningitisről számoltak be, valamilyen autoimmun alapbetegség húzódott meg a háttérben (különösen szisztémás lupus erythematosus és hasonló kötőszöveti betegségek).

Az ibuprofénnel legalább esetlegesen összefüggésbe hozható nemkívánatos eseményeket a MedDRA gyakorisági konvenció és szervrendszeri kategória adatbázis szerint mutatjuk be. A következő gyakorisági csoportok használatosak: Nagyon gyakori (1/10), gyakori (1/100 – <1/10), nem gyakori (1/1000 – <1/100), ritka (1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Szervrendszeri kategória	Gyakoriság	Nemkívánatos reakció
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nem gyakori	Rhinitis
Ritka	Aseptikus meningitis (lásd 4.4 pont)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Leukopenia, thrombocytopenia, agranulocytosis, anaemia aplastica és haemolytikus anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Túlérzékenység
Ritka	Anaphylaxiás reakció
Pszichiátriai kórképek	Nem gyakori	Álmatlanság, szorongás
Ritka	Depressio, zavart állapot
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Fejfájás, szédülés
Nem gyakori	Paraesthesia, somnolentia
Ritka	Látóideg-gyulladás
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem gyakori	Látáskárosodás
Ritka	Toxikus látóideg neuropathia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem gyakori	Hypoacusis
Ritka	Tinnitus, vertigo
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nem gyakori	Asthma, bronchospasmus, nehézlégzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Dyspepsia, hasmenés, nausea, vomitus, abdominalis fájdalom, flatulentia, obstipatio, melaena, haematemesis, gastrointestinalis haemorrhagia
Nem gyakori	Gastritis, duodenalis fekély, gyomorfekély, száj ulceratio, gastrointestinalis perforatio
Nagyon ritka	Pancreatitis
Nem ismert	Colitis és Crohn-betegség súlyosbodása
Máj- és epebetegségek illetve tünetek	Nem gyakori	Hepatitis, sárgaság, kóros májfunkció
Ritka	Májsérülés
Nagyon ritka	Májelégtelenség
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	Kiütés
Nem gyakori	Urticaria, viszketés, purpura, angiooedema, fényérzékenységi reakció
Nagyon ritka	Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is)
Nem ismert	Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nem gyakori	Toxikus nephropathia különböző formákban, pl. tubulointerstitialis nephritis, nephrosis szindróma és renalis elégtelenség
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Kimerültség
Ritka	Oedema
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek	Nem ismert	Szívelégtelenség, szívizom infarktus (lásd 4.4 pont)
Nem ismert	Kounis-szindróma
Érbetegségek és tünetek	Nem ismert	Hypertensio

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Toxicitás

A tünetek kockázata >80–100 mg/kg adagok esetén áll fenn. 200 mg/kg feletti adagok esetén a súlyos tünetek kockázata áll fenn, bár jelentős egyéni eltérések vannak. 560 mg/kg-os adag egy 15 hónapos gyermeknél súlyos mérgezést, 3,2 g egy 6 éves gyermeknél enyhe-közepes fokú mérgezést, 2,8–4 g egy 1½ éves, illetve 6 g egy 6 éves gyermeknél súlyos mérgezést okozott még gyomormosás után is,

8 g egy felnőttben közepes fokú mérgezést és >20 g egy felnőttben nagyon súlyos mérgezést okozott. 8 g egy 16 éves korú betegnél befolyásolta a veseműködést, és 12 g alkohollal kombinálva egy tizenévesnél acut tubularis necrosist eredményezett.

Tünetek

A leggyakoribb tünetek az emésztőrendszeri tünetek, pl. nausea, abdominalis fájdalom, vomitus (esetleg vércsíkos), illetve a fejfájás, tinnitus, zavart állapot és nystagmus. Nagy adagok esetén tudatvesztés, görcsrohamok (főként gyermekeknél). Bradycardia, arteriás vérnyomásesés. Metabolikus acidosis, hypernatraemia, vesehatások, haematuria. Lehetséges májhatások. Esetenként hypothermiáról és ARDS-ről számoltak be.

Kezelés

Indokolt esetben gyomormosás, szén. Gastrointestinalis problémák esetén antacidumok. Hypotensio esetén folyadékpótlás és szükség esetén inotróp támogatás. Gondoskodni kell a megfelelő diuresisről. A sav-bázis és elektrolitzavarok korrekciója. Egyéb tüneti kezelés.

5. Farmakológiai tulajdonságok

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Nem-szteroid gyulladáscsökkentők és reumaellenes készítmények; propionsav-származékok.
ATC kód: M01AE01

Hatásmechanizmus

A Brusimp a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) csoportjába tartozik. A készítmény egy p-izobutil-hidrotropinsav nevű propionsav-származékot, fantázianéven ibuprofént tartalmaz. Az ibuprofén gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatású. Gyulladáscsökkentő hatása az acetilszalicilsavéhoz és az indometacinéhoz hasonló. Az ibuprofén farmakológiai hatása valószínűleg a prosztaglandinszintézis gátlására való képességével függ össze. Az ibuprofén a thrombocyta-aggregáció reverzíbilis gátlásával megnyújtja a vérzési időt.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja az alacsony dózisú acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra gyakorolt hatását, ha azzal egyidejűleg alkalmazzák. Néhány farmakodinámiás vizsgálatban azt mutatták ki, hogy amikor az azonnali hatóanyagleadású acetilszalicilsav-adag (81 mg) bevétele előtt 8 órán belül, illetve bevétele után 30 percen belül egyszeri adagban 400 mg ibuprofént adtak be, csökkent az acetilszalicilsav thromboxán-képződésre vagy thrombocytaaggregációra kifejtett hatása. Bár ezen adatoknak a klinikai helyzetre történő extrapolációjával kapcsolatban vannak bizonytalanságok, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav cardioprotektív hatását. Az alkalmankénti ibuprofén-alkalmazás esetén nem valószínű klinikailag jelentős hatás (lásd 4.5 pont).

Az ibuprofén gátolja a vese prosztaglandinszintézisét. Normál vesefunkciójú betegeknél ez a hatás nem bír különleges jelentőséggel. Krónikus veseelégtelenségben, dekompenzált szívelégtelenségben vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél, valamint a plazmatérfogat megváltozásával járó állapotokban a prosztaglandinszintézis-gátlás akut veseelégtelenséghez, folyadékretencióhoz és szívelégtelenséghez vezethet (lásd 4.3 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az ibuprofén gyorsan felszívódik a gastrointestinalis traktusból, biohasznosulása 80-90%. A szérum csúcskoncentráció az alkalmazás után egy-két órával alakul ki. Ha táplálékkal veszik be, a szérum csúcskoncentráció alacsonyabb, és lassabban alakul ki, mint éhgyomorra történő bevétel esetén. A táplálék nem befolyásolja jelentősen a teljes biohasznosulást.

Eloszlás

Az ibuprofén nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez (99%). Az ibuprofénnek kicsi a megoszlási térfogata, felnőtteknél körülbelül 0,12-0,2 l/kg.

Biotranszformáció

Az ibuprofén a májban a citokróm P450, illetve elsősorban a CYP2C9 enzim segítségével gyorsan két elsődleges inaktív metabolittá, 2-hidroxibuprofénné és 3-karboxibuprofénné metabolizálódik. A gyógyszer lenyelését követően az ibuprofén szájon át bevitt adagjának valamivel kevesebb, mint 90%-át lehet kimutatni a vizeletben oxidált metabolitok és azok glükuronizált konjugátumai formájában. A vizelettel nagyon kevés ibuprofén választódik ki változatlan formában.

Elimináció

A vese általi kiválasztás gyors és teljes. Az eliminációs felezési idő körülbelül 2 óra. Az ibuprofén kiválasztása az utolsó adag után 24 órával gyakorlatilag befejeződik.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Feltéve, hogy nem áll fenn vesekárosodás, a farmakokinetikai profilban és a vizelettel történő kiválasztódásban csak kis, klinikailag jelentéktelen különbségek vannak a fiatal és az idős betegek között.

Gyermekek

Az ibuprofén szisztémás expozíciója testtömegre korrigált terápiás adagolást követően (5 mg/ttkg – 10 mg/ttkg) 1 éves vagy idősebb gyermekeknél a felnőttekéhez hasonló.

A 3 hónapos és 2,5 éves kor közötti gyermekeknél az ibuprofén megoszlási térfogata (l/kg) és clearance-e (l/kg/ó) nagyobb volt, mint a 2,5–12 éves gyermekeknél.

Vesekárosodás

Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a nem kötött (S)-ibuprofén megemelkedéséről, az (S)-ibuprofén magasabb AUC-értékeiről, valamint megemelkedett enantiomer AUC (S/R)-arányokról számoltak be az egészséges kontrollokhoz képest.

A végstádiumú vesebetegségben szenvedő, dialízisben részesülő betegeknél az ibuprofén átlagos szabad frakciója körülbelül 3% volt, szemben az egészséges önkéntesek körülbelül 1%-ával. A vesefunkció súlyos károsodása ibuprofén-metabolitok felhalmozódását eredményezheti. Ennek a hatásnak a jelentősége nem ismert. A metabolitok hemodialízissel eltávolíthatók (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).

Májkárosodás

Az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodással járó alkoholos májbetegség nem eredményezte a farmakokinetikai paraméterek lényeges megváltozását.

Közepesen súlyos májkárosodásban (Child Pugh pontszám: 6-10) szenvedő, racém ibuprofénnel kezelt cirrhoticus betegeknél a felezési idő átlagosan 2-szeres megnyúlását figyelték meg, és az enantiomer AUC arány (S/R) szignifikánsan alacsonyabb volt az egészséges kontrollokhoz képest, ami arra utal, hogy károsodott az (R)-ibuprofén aktív (S)-enantiomerré történő metabolikus invertálása (lásd 4.2, 4.3 és 4.4 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az ebben az alkalmazási előírásban már figyelembe vett adatokon kívül nem állnak rendelkezésre egyéb lényeges preklinikai adatok biztonságossági értékelés céljára.

6. Gyógyszerészeti jellemzők

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

Mikrokristályos cellulóz

Kroszkarmellóz-nátrium

Laktóz-monohidrát

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

Nátrium-laurilszulfát

Magnézium-sztearát

Tablettabevonat

Hipromellóz

Talkum

Titán-dioxid (E171)

6.2 Inkompatibilitások

Nem alkalmazható.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Brusimp 400 mg filmtabletta

PVC/Al vagy PVC/PVdC/Al buborékcsomagolás: 20×, 30×, 60× tabletta

Polipropilén záras HDPE tartály: 100× tabletta

Brusimp 600 mg filmtabletta

PVC/Al vagy PVC/PVdC/Al buborékcsomagolás: 30× tabletta

Polipropilén záras HDPE tartály: 100× tabletta

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információ

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A forgalomba hozatali engedély jogosultja

Viatris Healthcare Limited

Damastown Industrial Park

Mulhuddart

Dublin 15

DUBLIN

Írország

8. A forgalomba hozatali engedély számaI

Brusimp 400 mg filmtabletta

OGYI-T-23939/01     20×      PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23939/02     20×      PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23939/03     30×      PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23939/04     30×      PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás

Brusimp 600 mg filmtabletta

OGYI-T-23939/05     30×      PVC//Al buborékcsomagolás

OGYI-T-23939/06     30×      PVC/PVdC//Al buborékcsomagolás

9. A forgalomba hozatali engedély első kiadásának/ megújításának dátuma

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. szeptember 1.

10. A szöveg ellenőrzésének dátuma

2024. március 8.