1. A GYÓGYSZER NEVE

Budesonid Easyhaler 200 mikrogramm/adag inhalációs por

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Az egyszeri adagolt dózis adag 200 mikrogramm budezonidot tartalmaz.

Az Easyhaler készülék szájrészén keresztül egyszerre kibocsátott anyag mennyisége a (tárolóba) adagolt hatóanyag mennyiségével azonos.

Ismert hatású segédanyag:

7,8 mg laktóz-monohidrát kimért adagonként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Inhalációs por.

Fehér vagy csaknem fehér por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Enyhe, közepesen súlyos, illetve súlyos perzisztáló asztma kezelése.

(Megjegyzés: A Budesonid Easyhaler nem alkalmas az akut asztmás roham kezelésére.)

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A terápiás hatás a kezelés megkezdése után pár nappal kezdődik, maximumát néhány hét múlva éri el.

Más inhalációs terápiáról a Budesonid Easyhaler alkalmazására történő átállás esetén a kezelést a beteg egyéni igényeihez kell igazítani. A korábban használt hatóanyagot, annak adagolását és az alkalmazás módját az átálláskor figyelembe kell venni.

Az inhalációs budezonid kezdő adagját úgy kell megállapítani, hogy az a betegség súlyosságának megfelelő, illetve a betegség kontrollját biztosító adag legyen. A dózist úgy kell beállítani, hogy az a lehető legalacsonyabb, az asztma kontrollját eredményező, még hatékony dózis legyen.

A kezdő adag felnőttek (beleértve az időseket és a 12 és 17 év közötti serdülőket) számára enyhe asztma esetén (2. szint), valamint 6 és 11 év közötti gyermekek számára 200‑400 mikrogramm/nap.

Amennyiben szükséges, a dózis tovább növelhető 800 mikrogramm/nap adagig.

Közepesen súlyos (3. szint) és súlyos (4. szint) asztmában szenvedő felnőttek esetében a napi kezdő adag elérheti az 1600 mikrogramm/nap adagot.

A fenntartó dózist a beteg egyéni igényeihez kell igazítani, figyelembe véve a betegség súlyosságát és az elért terápiás választ.

Napi kétszeri alkalmazás

Enyhe, közepesen súlyos, vagy súlyos asztmában szenvedő felnőttek (beleértve az időseket és a 12‑17 év közötti serdülőket): A szokásos fenntartó adag naponta kétszer 100‑400 mikrogramm. Súlyos asztmás időszakokban a napi adag 1600 mikrogrammra növelhető, napi két részletre elosztva, de az asztma javulása esetén ezt az adagot csökkenteni kell.

6-11 év közötti gyermekek: A szokásos fenntartó adag naponta kétszer 100‑200 mikrogramm. Amennyiben szükséges, a napi adag 800 mikrogrammra növelhető, napi két részletre elosztva, de az asztma javulása esetén ezt az adagot csökkenteni kell.

Napi egyszeri alkalmazás

Enyhe és közepesen súlyos asztmában szenvedő felnőttek (beleértve az időseket és a 12-17 év közötti serdülőket): Azon betegek esetében, akiknél korábban nem alkalmaztak inhalációs kortikoszteroidokat, a szokásos fenntartó adag naponta egyszer 200‑400 mikrogramm. Azon betegek esetében, akik asztmája napi kétszeri inhalációs kortikoszteroiddal (például: budezonid, vagy beklometazon‑dipropionát) kontrollálható volt, napi egyszeri, legfeljebb 800 mikrogramm dózis is alkalmazható.

Enyhe és közepesen súlyos asztmában szenvedő 6-11 év közötti gyermekek: szteroid‑kezelésben korábban nem részesülő, illetve azon betegek esetében, akik korábban már kaptak napi kétszeri adagolással inhalációs kortikoszteroidokat (például: budezonid, vagy beklometazon‑dipropionát), a szokásos fenntartó adag naponta egyszer 200‑400 mikrogramm.

A beteget lehetőleg át kell állítani napi egyszeri gyógyszeradagolásra, úgy, hogy a teljes napi dózis ekvivalens maradjon (figyelembe véve a hatóanyagot és az alkalmazás módját). A dózist aztán a lehető legkisebb, még hatékony, az asztma kontrollját eredményező adagra kell csökkenteni.

A betegeknek javasolni kell, hogy az egy napra megállapított adagot lehetőleg este alkalmazza. Fontos, hogy a gyógyszerbelégzés minden este ugyanabban az időben történjen.

Nem áll még kellő adat rendelkezésre arról, hogyan állítsák át a beteget az újabb generációs inhalációs kortikoszteroidokról a Budesonid Easyhaler napi egyszeri alkalmazására.

A napi egyszeri adagolást alkalmazó betegeknek, amennyiben az asztmájuk rosszabbodik (például gyakoribb bronchodilatátor alkalmazás, vagy állandósult légzési panaszok esetén), azt kell tanácsolni, hogy kétszerezzék meg a kortikoszteroid dózisukat úgy, hogy naponta kétszer alkalmazzák az előírt dózist. Figyelmeztetni kell őket arra, hogy azonnal keressék fel kezelőorvosukat.

Mindenesetre, a beteget el kell látni egy gyors hatású inhalációs bronchodilatátorral az asztma akut tüneteinek enyhítésére.

Orális glükokortikoidok fenntartó kezelésében részesülő betegek

Az orális kortikoszteroidokkal kezelt betegek átállítása inhalációs kortikoszteroidokra, valamint a további kezelésük is különös figyelmet igényel. A napi kétszeri, nagy dózisú inhalációs kortikoszteroid‑terápia megkezdése előtt a betegeknek lehetőség szerint stabil állapotban kell lenniük, és folytatniuk kell a szisztémás kortikoszteroidok fenntartó dózisának szedését. Körülbelül 10 nap elteltével kell elkezdeni a szisztémás kortikoszteroidok megvonását a napi adag fokozatos csökkentésével (például 2,5 mg prednizolonnal, vagy ennek megfelelő mennyiséggel történő csökkentés havonta), a lehetséges legalacsonyabb szint eléréséig. Az orális kortikoszteroidok inhalációs kortikoszteroidokkal való teljes helyettesítése is.

Az alkalmazás módja

Inhalációs alkalmazásra.

A megfelelő terápiás hatás elérése érdekében a Budesonid Easyhaler inhalációs port rendszeresen kell alkalmazni.

A tárolásra és az alkalmazásra vonatkozó utasítások:

Biztosítani kell, hogy a beteg a kezelőorvos vagy gyógyszerész által nyújtott, megfelelő tájékoztatást kapjon az inhalátor használatára vonatkozóan.

Az Easyhaler egy áramlásvezérelt belégző eszköz. Ez azt jelenti, hogy ha a beteg a szájrészen keresztül lélegzik, a hatóanyag a belélegzett levegővel együtt jut el a légutakba.

Figyelmeztetés: A beteget figyelmeztetni kell arra, hogy

• Az inhalátorhoz mellékelt, a használati utasítást is tartalmazó betegtájékoztatót figyelmesen olvassa el.

• Ajánlatos az eszközt a fóliatasak felbontása után a védőtokban tartani, ezáltal fokozható a gyógyszer stabilitása, és az inhalátor sérülésekkel szembeni biztonsága.

• Az eszközt minden belégzés előtt fel kell rázni, majd utána kell működésbe hozni.

• Ülő vagy álló helyzetben a szájrészen keresztül erőteljesen és mélyen kell belélegezni, hogy a megfelelő dózis elérje a tüdőt.

• Soha nem szabad a szájrészen keresztül kifelé lélegezni, mert ez a kibocsátott dózis csökkenését eredményezi. Amennyiben ez mégis megtörténne, a beteg ilyenkor ürítse ki a szájrészt úgy, hogy kocogtassa egy asztal felületéhez, vagy a nyitott tenyeréhez, majd ismételje meg az adagolási eljárást.

• Az eszközt nem szabad egynél többször működésbe hozni úgy, hogy nem történik inhaláció. Amennyiben ez mégis megtörténne, a beteg ilyenkor ürítse ki a szájrészt úgy, hogy kocogtassa egy asztal felületéhez, vagy a nyitott tenyeréhez, majd ismételje meg az adagolási eljárást.

• A borítósapkát mindig gondosan vissza kell helyezni, és utána a készüléket a védőtokban kell tartani, ezáltal megakadályozható az eszköz véletlenszerű működésbe hozatala (amely a következő használat esetén túladagolást, vagy aluladagolást is eredményezhet).

• Az előírt adag belégzése után a szájat gondosan ki kell öblíteni vízzel, vagy fogat kell mosni, ezáltal csökkenthető az oropharyngealis candidiasis és a rekedtség kialakulásának kockázata.

• Rendszeres időközönként a szájrészt egy száraz ruhával alaposan meg kell tisztítani. Vizet a tisztításhoz nem szabad használni, mert a por érzékeny a nedvességre.

• A Budesonid Easyhaler‑t ki kell cserélni, ha a számláló nullát mutat, még akkor is, ha az eszközben még látható por.

4.3 Ellenjavallatok

A budezoniddal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával (laktózzal, amely tejfehérjét tartalmaz) szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Status asthmaticus és akut dyspnoe kezelésére a Budesonid Easyhaler nem alkalmas. Ezeket az állapotokat gyors hatású bronchodilatátorral kell kezelni.

A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a Budesonid Easyhaler inhalációs por profilaktikus terápia és mint ilyet, rendszeresen kell alkalmazni az optimális eredmény eléréséhez akkor is, ha tünetmentes és nem szabad hirtelen abbahagyni az alkalmazását.

Azoknál a betegeknél, akik nagy dózisú sürgősségi kortikoszteroid‑terápiát, vagy tartós, a legmagasabb ajánlott dózisú inhalációs kortikoszteroid‑kezelést igényelnek, a mellékvese-működés károsodásának kockázata állhat fent. Ezeknél a betegeknél súlyos stressz helyzetekben a mellékvese‑elégtelenség okozta panaszok és tünetek jelentkezhetnek. Stressz helyzetekben vagy elektív műtét esetén kiegészítő szisztémás kortikoszteroid‑kezelés mérlegelendő.

Korábban orális kortikoszteroid‑dependens betegeknél ‑ a hosszú távú szisztémás kortikoszteroid‑kezelés eredményeképpen ‑ a károsodott mellékvese-működés tünetei jelentkezhetnek. Az orális szteroid‑terápia megszakítása után a mellévese-funkció helyreállása hosszú ideig tarthat, ezért orális szteroid‑dependens betegek budezonidra történő átállítása során a mellékvesekéreg‑funkció károsodásának kockázata jelentős ideig fennállhat. Ilyen körülmények esetén a hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg (HHM)-tengely működésének rendszeres ellenőrzése szükséges.

Orális terápiáról inhalációs budezonidra történő átállás esetén olyan tünetek jelentkezhetnek, amelyeket a korábbi szisztémás glükokortikoid-kezelés elnyomott, például: allergiás rhinitis, eczema, izom- és ízületi fájdalmak. Ezen állapotok kezelésére megfelelő terápiát kell alkalmazni.

Egyes betegek a szisztémás kortikoszteroidok megvonása idején a légzési funkciók megtartottsága, sőt javulása ellenére általános rossz közérzetre panaszkodhatnak. Ezeket a betegeket bíztatni kell az inhalációs budezonid‑terápia folytatására, valamint az orális kortikoszteroidok leépítésére, hacsak a klinikai tünetek alapján ez nem ellenjavallt, például, ha a tünetek mellékvesekéreg‑elégtelenségre utalnak.

Más inhalációs kezelésekhez hasonlóan paradox bronchospasmus léphet fel, az adagolás után azonnal jelentkező, fokozódó zihálással és légszomjjal. A paradox bronchospasmus jól reagál gyors hatású inhalációs bronchodilatátorra, így azonnal el kell kezdeni a kezelést. A budezonid‑kezelést ilyenkor azonnal abba kell hagyni, a beteget megfigyelés alatt kell tartani, valamint szükség esetén, alternatív kezelést kell kezdeni.

Amennyiben a jól ellenőrzött terápia ellenére akut dyspnoe jelentkezik, gyors hatású inhalációs bronchodilatátort kell alkalmazni, és orvosi felülvizsgálat válhat szükségessé. Amennyiben az inhalációs kortikoszteroidok maximális dózisa ellenére az asztmás tünetek kontrollja nem megfelelő, szükségessé válhat a betegek rövid távú szisztémás kortikoszteroid kezelése. Ilyen esetekben az inhalációs kortikoszteroid‑terápiát folytatni kell a szisztémás kezelés mellett.

Az inhalációs kortikoszteroidok alkalmazása során szisztémás hatások előfordulhatnak, különösen nagy adagok hosszan tartó alkalmazásakor. Ezen előfordulásának valószínűsége kisebb inhalációs kezelés esetén, mint orális kortikoszteroid‑terápia esetén. A lehetséges szisztémás hatások között előfordulhat Cushing-szinróma, cushingoid tünetek, mellékvesekéreg‑szuppresszió, gyermekekben és serdülőkben növekedésbeli visszamaradás, a csontállomány ásványianyag‑tartalmának csökkenése, cataracta, glaucoma és ritkábban egy sor pszichológiai vagy viselkedésbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavarokat, nyugtalanságot, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekekben). Ezért is fontos, hogy az inhalációs kortikoszteroid dózisát az asztma hatásos kontrollját biztosító lehetséges legalacsonyabb adagra állítsák be.

Látászavar

A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a cataracta, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek.

Az inhalációs kortikoszteroid‑terápia során orális candidiasis fordulhat elő. Az orális candidiasis és a rekedtség kockázatának csökkentése érdekében fel kell hívni a betegek figyelmét arra, hogy az inhalációs kortikoszteroidok minden alkalmazása után alaposan öblítsék ki a szájukat, vagy mossanak fogat. Az orális candidiasis megfelelő gombaellenes kezelést igényelhet, és a betegek egy részénél szükség lehet a kezelés megszüntetésére (lásd 4.2 pont)..

Az asztma klinikai tüneteinek fellángolása a légutak akut bakteriális fertőzése következtében is kialakulhat, amely a megfelelő antibiotikumok alkalmazását igényelheti. Ilyen esetekben az inhalációs budezonid adagjának növelése válhat szükségessé, valamint szükségessé válhat orális kortikoszteroidok rövid távú alkalmazása is. A gyors hatású inhalációs bronchodilátorokat „rohamoldóként”, az akut asztmás tünetek enyhítésére kell használni.

Aktív és nyugalmi pulmonalis tuberculosisban szenvedő betegek esetében gondos odafigyelés és specifikus terápiás kontroll szükséges a Budesonid Easyhaler‑terápia bevezetése előtt.

Gombás, vírusos, vagy más eredetű légúti fertőzésben szenvedő betegek ugyancsak szoros ellenőrzést és speciális kezelést igényelnek. A Budesonid Easyhaler esetükben csak akkor alkalmazható, ha a fertőzésükre adekvát kezelést kapnak.

Nagy mennyiségű légúti váladékképződés esetén orális kortikoszteroidok rövid távú alkalmazása válhat szükségessé.

A csökkent májfunkció befolyásolja a kortikoszeroidok eliminációját, alacsonyabb eliminációs sebességet és magasabb szisztémás expozíciót idézve elő. Lehetséges szisztémás hatások jelentkezése, ezért ezeknél a betegeknél a HHM (hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg)‑tengely működését rendszeres időközönként ellenőrizni kell.

A ketokonazol, a HIV proteáz-inhibitorok vagy más erős CYP 3A-inhibitorok egyidejű alkalmazását kerülni kell. Amennyiben ez nem lehetséges, az egymással kölcsönhatásban levő gyógyszerek adagolását úgy kell módosítani, hogy a bevételük között a lehetséges leghosszabb idő teljen el (lásd 4.5 részt).

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény segédanyaga, a laktóz, kis mennyiségben tejfehérjéket tartalmaz, ezért allergiás reakciót okozhat.

Gyermekek és serdülők

Hosszan tartó inhalációs kortikoszteroid‑terápiában részesülő gyermekek testmagasságát ajánlott rendszeresen ellenőrizni. Amennyiben a növekedés lassul, a terápiát azzal a szándékkal kell felülvizsgálni, hogy az inhalációs kortikoszteroid adagját lehetőség szerint arra a legalacsonyabb dózisra csökkentsék, amellyel a hatásos asztma‑kontroll még megvalósítható. Emellett megfontolandó a beteget gyermek-pulmonológus szakorvoshoz irányítani.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A budezonid metabolizmusát elsősorban a CYP 3A4 mediálja. Ezért ennek az enzimnek az inhibitorai, például az itrakonazol, ketokonazol, ritonavir, nelfinavir, ciklosporin, etinilösztradiol, kobicisztát és troleandomicin, többszörösére növelhetik a budezonid szisztémás expozícióját (lásd 4.4 pont). Ennek rövid idejű kezelés (1-2 hét) esetén kicsi a klinikai jelentősége, de figyelembe kell venni hosszú távú kezelés esetén.

Az egyidejű kezelés CYP3A-inhibitorokkal, beleértve a kobicisztáttartalmú készítményeket, várhatóan fokozza a szisztémás mellékhatások kockázatát. Kerülni kell ezt a kombinációt, kivéve, ha az előnyös hatás meghaladja a szisztémás kortikoszteroid-mellékhatások fokozott kockázatát. Ebben az esetben a betegeket monitorozni kell, hogy nem alakulnak-e ki szisztémás kortikoszteroid-mellékhatások.

Mivel nincs az adagolási javaslatot alátámasztó adat, ezért a kombinációt kerülni kell. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a különböző kezelések között eltelt időszaknak a lehető leghosszabbnak kell lennie, és a budezonid adagjának a csökkentése is mérlegelhető.

A nagy dózisú inhalált budezoniddal kapcsolatos, ezen interakcióra vonatkozó korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy a plazmaszint jelentős (átlagosan négyszeres) emelkedése alakulhat ki, ha naponta egyszer 200 mg itrakonazolt adnak egyidejűleg az inhalált budezoniddal (1000 mcg-os egyszeri adag).

Az ösztrogénekkel és fogamzásgátló szteroidokkal is kezelt nőknél emelkedett plazmakoncentrációkat és a kortikoszteroidok fokozott hatását észlelték, de a budezonid és a kis dózisú kombinált orális fogamzásgátlók egyidejű alkalmazásakor nem észleltek hatást.

Mivel a mellékvese-funkció szuppresszált lehet, a hypophysis‑elégtelenség diagnosztizálása érdekében végzett ACTH‑stimulációs teszt hamis eredményeket adhat (alacsony értékek).

4.6 Terhesség és szoptatás

Terhesség

Prospektív epidemiológiai vizsgálatok és a világszerte beérkező poszt-marketing adatokból származó legtöbb eredmény sem mutattat ki a mellékhatások fokozott kockázatát a magzatra és az újszülöttre a terhessége alatt inhalációs budezonidot használó anyáknál. Fontos, mind a magzatnak, mind az anyának a terhesség alatt a megfelelő asztmakezelés fenntartása. A terhesség során alkalmazott más gyógyszerekhez hasonlóan a budezonid anyánál történő alkalmazásának előnyét kell mérlegelni a magzatot érintő kockázattal szemben. A megfelelő asztma‑kontrollt biztosító lehető legalacsonyabb hatásos budezonid dózist kell alkalmazni.

Állatkísérletekben a glükokortikoszteroidokról kimutatták, hogy fejlődési rendellenességeket okoznak (lásd 5.3 pont). Az ajánlott dózisok alkalmazása esetén előfordulásuk emberben nem valószínű.

Állatkísérletekben azt találták továbbá, hogy a teratogén dózistartomány alatti expozícióban, de nagy mennyiségben adott prenatalis glükokortikoidok felelősek az intrauterin retardált növekedés, felnőttkori cardiovascularis betegségek fokozott kockázatáért, valamint a glükokortikoid‑receptordenzitásban, a neurotranszmitter‑turnover‑ben és a viselkedésben bekövetkező állandó változásokért.

Szoptatás

A budezonid kiválasztódik a humán anyatejbe. Ugyanakkor a budezonid terápiás dózisai mellett a szoptatott gyermekre gyakorolt hatások nem várhatók. A budezonid alkalmazható a szoptatás alatt.

Asztmás szoptató nőknél, a fenntartó kezelésként alkalmazott inhalációs budezonid (200 vagy 400 mikrogramm naponta kétszer) a szoptatott csecsemőknél elhanyagolható szisztémás budezonid‑expozíciót eredményez.

Egy farmakokinetikai vizsgálatban a csecsemők becsült napi dózisa mindkét dózisszintnél, a napi anyai adag 0,3%‑a volt, és az átlagos becsült plazmakoncentrácó a csecsemőkben ‑ teljes orális biohasznosíthatóságot feltételezve ‑ az anyai plazmában mért koncentráció 1/600‑ad része volt. A csecsemők plazmamintáiban lévő budezonid-koncentrációk minden esetben a mérhetőségi határ alatt voltak.

Az inhalált budezoniddal nyert adatok, valamint azon tény alapján, hogy nazális, inhalációs, orális és rektális alkalmazás során, a terápiás dózistartományon belül, a budezonid lineáris farmakokinetikai tulajdonságokkal rendelkezik, a budezonid terápiás dózisai mellett a szoptatott csecsemő expozíciója várhatóan alacsony.

Szoptató nők esetében az inhalációs budezonid csak akkor alkalmazható, ha a kezelés várható előnye az anya számára meghaladja a gyermekre vonatkozó lehetséges kockázatokat.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem figyelték meg, hogy bármilyen hatással lenne a gépjárművezetéshez és a gépek biztonságos kezeléséhez szükséges képességekre.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az egyes szervrendszer kategóriákon belül a lehetséges mellékhatások gyakoriság szerint kerülnek megadásra.

Nagyon gyakori ( 1/10)

Gyakori ( 1/100 ‑ < 1/10)

Nem gyakori ( 1/1000 ‑ < 1/100)

Ritka ( 1/10 000 ‑ < 1/1000)

Nagyon ritka (< 1/10 000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	oropharingealis candidiasis
Immunrendszeri betegségek és tünetek			túlérzékenységi reakciók, (beleértve bőrkiütést, kontakt dermatitist, urticariát, angiooedemát és anaphylaxiás reakciót)
Endokrin betegségek és tünetek			hypocorticismus, hypercorticismus, szisztémás kortikoszteroid hatások jelei és tünetei, köztük a mellékvese-szuppresszió és növekedési retardáció*	mellékvese-szuppresszió
Pszichiátriai kórképek		szorongás**, depresszió**	magatartási zavarok (főleg gyermekeknél), nyugtalanság, idegesség,		pszichomotoros hiperaktivitás, alvászavarok, agresszív reakciók, irritábilitás, pszichosis,
Szembetegségek és szemészeti tünetek		cataracta***, homályos látás (lásd még 4.4 pont)		glaucoma
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	köhögés, torokirritáció		rekedtség, hangképzési zavar,
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	nyelési problémák
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei			viszketés, erythema, véraláfutások
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei				csökkent csontsűrűség
Idegrendszeri betegségek és tünetek		remegés

Az inhalációs budezoniddal történő kezelés az oropharynx candida‑fertőzését eredményezheti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a candida‑fertőzés ritkábban fordul elő akkor, ha az inhaláció az étkezések előtt történik, és/vagy az inhaláció után a szájat alaposan kiöblítik. A legtöbb esetben ez az állapot a budezonid‑kezelés felfüggesztése nélkül is reagálni fog lokális gombaellenes kezelésre.

Esetenként szisztémás kortikoszteroidokra jellemző tünetek vagy hatások fordulhatnak elő az inhalációs kortikoszteroid‑kezelés kapcsán, ez valószínűleg függ a dózistól, expozíciós időtől, az együtt szedett, valamint az előzetesen alkalmazott kortikoszteroid-expozíciótól és az egyéni érzékenységtől.

Ezek között előfordulhat mellékvesekéreg‑szuppresszió, a növekedés elmaradása gyermekekben és serdülőkben, a csont ásványianyag‑tartalmának csökkenése, cataracta, glaucoma és fokozódik a fertőzések iránti fogékonyság. A stressz iránti adaptációs képesség károsodhat. A leírt szisztémás hatások előfordulása azonban kevésbé valószínű inhalációs budezonid alkalmazása esetén, mint orális kortikoszteroid‑kezelés kapcsán.

* Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél a növekedés visszamaradásának kockázata miatt a növekedést a 4.4 pontban leírtak szerint rendszeresen ellenőrizni kell.

** Klinikai vizsgálatok 13 119 inhalációs kortikoszteroidot kapó beteget és 7278 placebót kapó beteget egyesítettek. A szorongás gyakorisága 0,52% volt az inhalációs kortikoszteroidot és 0,63% a placebót kapó; a depresszióé 0,67% az inhalációs kortikoszteroidot és 1,15% a placebót kapó betegeknél.

*** Placebokontrollos vizsgálatokban a cataractát szintén nem gyakori előfordulással jelentették a placebo‑soportban.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás tünetei

A budezonid akut toxcitása alacsony. Excesszív dózisok krónikus használata azonban szisztémás glükokortikoszteroid hatások kialakulásához vezethet, mint például fokozott fogékonyság a fertőzések iránt, hypercorticismus, mellékvesekéreg-szuppresszió alakulhat ki. Előfordulhat mellékvesekéreg‑atrófia és károsodhat a stressz iránti adaptációs képesség.

A túladagolás terápiája

Az akut túladagolás, még túl magas adagokban sem okoz klinikai problémákat. Az inhalációs budezonid‑kezelést azzal az ajánlott adaggal kell folytatni, amely az asztma‑kontroll fenntartásához elegendő. A hypothalamus-hypophysis-mellékvesekéreg‑tengely működése néhány nap alatt helyreáll.

Stresszhelyzetekben megelőzésképpen szükségessé válhat kortikoszteroidok adása (például nagy dózisú hidrokortizon). Mellékvesekéreg-atrófiában szenvedő betegek szteroid-függővé válhatnak, ezért fenntartó szisztémás kortikoszteroid‑terápiára szorulhatnak állapotuk stabilizálódásáig.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Glükokortikoidok

ATC kód: R03B A02

A budezonid egy erős, helyi gyulladásgátló hatással rendelkező glükokortikoszteroid.

Helyi gyulladásgátló hatás

A glükokortikoszteroidok hatásának pontos mechanizmusa az asztma kezelésében nem teljesen ismert. Valószínűleg fontos szerepet játszanak benne a gyulladásellenes hatások, mint például a gyulladás kialakulásában szerepet játszó mediátor-anyagok felszabadulásának, valamint a citokinek közvetítette immunválasznak a gátlása.

A hatás kezdete

Egyszeri dózisban, szájon át, szárazpor-belégző készüléken keresztül inhalált budezonid esetében a tüdőfunkció javulása néhány órán belül jelentkezett. Terápiásan alkalmazott, a szájon át (szárazpor‑belégző készülékkel) inhalált budezonid esetében a tüdőfunkció javulását a kezelés kezdetétől számított 2 napon belül mutatták ki, bár a maximális javulást 4 héten belül nem lehetett elérni.

Légúti reaktivitás

A budezonid, hyperreaktív betegek esetében, csökkentette a hisztaminra és metakolinra jelentkező légúti reaktivitást.

Terhelés-indukált asztma

A terhelés-indukált asztma megelőzésére hatékonyan alkalmazták az inhalációs budezonid‑kezelést.

Hypothalamus–hypophysis–mellékvesekéreg (HPA)-tengely funkció

A Budesonid Easyhaler egészséges önkénteseken végzett rövid távú vizsgálatban dózisfüggő módon befolyásolta a plazma és a vizelet kortizolszintjét. A javasolt adagban alkalmazott budezonid kisebb hatást gyakorolt a mellékvesekéreg működésére, mint 10 mg prednizolon, az ACTH-teszt alapján.

Gyermekek és serdülők

A hosszan tartó vizsgálatok korlátozott adatai azt mutatták, hogy a legtöbb inhalációs budezoniddal kezelt gyermek és serdülő végül eléri a saját várható felnőtt cél testmagasságot. Ugyanakkor egy kezdeti, kismértékű, de átmeneti visszamaradást figyeltek meg a testmagasság növekedésben (kb. 1 cm). Ez általában a kezelés első évében jelentkezik (lásd 4.4 pont).

157 (5-16 éves), 3-6 évig átlagosan napi 504 mikrogramm dózissal kezelt gyermeknél réslámpa vizsgálatot végeztek. Az eredményeket 111 hasonló korú asztmás gyermeknél kapott eredménnyel hasonlították össze. Az inhalált budezonid alkalmazása nem járt együtt a subcapsularis cataracta posterior gyakoribb előfordulásával.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A Budesonid Easyhaler hatása az aktív hatóanyagnak, a budezonidnak köszönhető, amely két epimer (22R és 22S) keveréke. A glükokortikoid‑receptoraffinitást vizsgáló tanulmányokban a 22R epimer kétszer olyan aktív, mint a 22S epimer. A budezonid ezen két formája nem alakul át egymásba. A két epimer terminális felezési ideje megegyezik (2‑3 óra). Asztmás betegekben az Easyhaler‑ből inhalált budezonid körülbelül 15‑25%-a jut el a tüdőkbe. Az inhalált dózis legnagyobb frakciója az oropharynxban marad, és lenyelődik, ha a szájat nem öblítik ki.

Felszívódás:

A budezonid orális alkalmazását követően a plazma csúcskoncentrációt 1‑2 óra múlva éri el, és az abszolút szisztémás biohasznosíthatósága 6‑13%. A plazmában a budezonid 85‑95%-a fehérjékhez kötött. Ezzel ellentétben, inhalációs alkalmazást követően a plazma csúcskoncentrációt 30 perc múlva éri el. A tüdőkbe juttatott budezonid legnagyobb mennyisége szisztémásan szívódik fel.

Eloszlás:

A budezonid eloszlási térfogata kb. 3 l/kg, a plazmafehérje-kötődés átlagértéke 85-90%.

Biotranszformáció és elimináció:

A budezonid főként metabolizmus útján eliminálódik. A budezonid a májban, a CYP 3A4 enzim révén gyorsan és szinte teljes egészében két fő metabolittá metabolizálódik. Ezeknek a metabolitoknak az in vitro glükokortikoid‑aktivitása kisebb, mint az anyavegyületének 1%-a. Elhanyagolható metabolikus inaktiváció volt megfigyelhető humán tüdő- és szérumpreparátumokban.

A budezonid a vizelettel és a széklettel választódik ki konjugált és nem konjugált metabolitok formájában.

Linearitás:

Klinikailag releváns dózisok mellett a budezonid kinetikája dózisfüggő.

Gyermekek és serdülők

A budezonid szisztémás clearance értéke 4-6 éves asztmás gyermekeknél megközelítőleg 0,5 l/perc. A testsúlykilogrammra számított clearance-érték körülbelül 50 %-kal nagyobb, mint a felnőtteknél. A budezonid terminális felezési ideje, asztmás gyermekeknél, az inhaláció után körülbelül 2,3 óra. Ez megközelítőleg azonos az egészséges felnőttekével.

Speciális betegcsoportok:

Májbetegségben szenvedő betegek esetében a budezonid-expozíció fokozódhat.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A budezoniddal végzett hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózisú toxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási– vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Állatokkal végzett reprodukciós vizsgálatokban a kortikoszteroidok, mint például a budezonid is, malformációkat indukáltak (szájpadhasadék, csontrendszert érintő malformációk). Ugyanakkor ezek az állatkísérletes adatok embereknél, a javasolt terápiás dózisok mellett, nem tűntek relevánsnak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Laktóz-monohidrát (mely kismennyiségű tejfehérjét tartalmaz).

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Kereskedelmi forgalmazásra csomagolt gyógyszer felhasználhatósági időtartama: 3 év.

A fóliatasak felbontása után a gyógyszer felhasználhatósági időtartama: 6 hónap. Legfeljebb 30 °C‑on, a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.4 Különleges tárolási előírások

Kereskedelmi forgalmazásra csomagolt gyógyszer

Az eredeti csomagolásban tárolandó.

A gyógyszer első felbontása utáni tárolási előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A többadagos porinhalátor 7 műanyag részből és egy rozsdamentes acélrugóból áll.

Az inhalátor műanyag részei: felső kupak - poliészter, tartálybetét: LDPE tartály - polikarbonát adagoló tartály és dózisszámláló – acetál szájfeltét - sztirol-butadién porvédő kupak – PP. A védőborítás műanyag része polipropilén és hőre lágyuló elasztomer.

Az inhalátor fóliatasakban (PET/Al/PE) védőtokkal vagy anélkül, dobozban kerül forgalomba.

Kiszerelés:

A Budesonid Easyhaler 200 mikrogramm/adag inhalációs por:

• 200 adag

• 1×200 adag védőtokkal

• 2×200 adag

• 1×120 adag

• 600 adag (3×200 adag)

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés: 

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V)

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Orion Corporation, Orion Pharma

Orionintie 1

FI-02200 Espoo

Finnország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-10 492/04 (1×200 adag védőtokkal)

OGYI-T-10 492/05 (2×200 adag)

OGYI-T-10 492/06 (1×200 adag)

OGYI-T-10 492/11 (1×120 adag)

OGYI-T-10 492/12 (3×200 adag)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. október 27.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. február 21.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. március 04.