1. A GYÓGYSZER NEVE

Bufimorf 10 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20,0 mg nalbufin-hidrokloridot tartalmaz 2 ml-es ampullánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Tiszta, színtelen, vizes oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

• Közepes és erős pre- és posztoperatív fájdalmak,

• nőgyógyászati és szülészeti fájdalmak,

• szívinfarktust kísérő fájdalmak,

• opiátok által kiváltott narkózis utáni légzésdepresszió (pl. fentanil alkalmazása után).

• kombinált általános anesztézia opioid komponenseként.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Fájdalommal járó állapotok és opioid-indukálta légzésdepresszió kezelésére:

Felnőtteknek a szokásos adag 10-20 mg (0,15-0,30 mg nalbufin-hidroklorid/ttkg) iv., im. vagy sc.

A szükséges dózist a fájdalom erősségének, a beteg fizikai állapotának és az egyéb, alkalmazott gyógyszeres kezelésnek a függvényében kell megállapítani. Szükség esetén az adagot 3-6 óránként ismételni lehet. Legnagyobb egyszeri adagja nem haladhatja meg a 20  mg-ot (0,30 mg/ttkg). Maximális dózis: 160 mg/nap (2,4 mg/ttkg).

Kombinált általános anesztézia:

Felnőttek: narkózis bevezetéséhez 0,3-1 mg/ttkg lassú iv. injekcióban, majd 0,25-0,5 mg/ttkg fenntartó dózis, ami szükség esetén 30 percenként ismételhető. Premedikációban 0,1-0,2 mg/ttkg.

Szívinfarktust kísérő fájdalmak:

A szokásos dózis 20 mg lassú intravénás infúzióban. Egyes betegek már 10 mg-mal sikeresen kezelhetők, míg másoknál a dózis 30 mg-ra növelhető. Amennyiben a fájdalomcsillapítás mértéke nem kielégítő, 30 percen belül újabb 20 mg adható.

A nalbufin-hidroklorid hosszantartó kezelésre nem alkalmas.

Különleges betegcsoportok:

Alkalmazása májkárosodás esetén:

A nalbufint fokozott elővigyázatossággal és csökkentett adagban kell alkalmazni a májfunkció károsodása esetén.

Alkalmazása vesekárosodás esetén:

A nalbufint fokozott elővigyázatossággal és csökkentett adagban kell alkalmazni a vesefunkció károsodása esetén.

Alkalmazása időseknél:

A nagyobb biológiai hozzáférhetőség és a csökkent szisztémás clearance miatt a nalbufin kezelést a legkisebb dózissal kell elkezdeni.

A legnagyobb egyszeri adag nem haladhatja meg a 20 mg-ot (0,30 mg/ttkg).

A maximális napi dózis 160 mg (2,4 mg/ttkg).

Gyermekek és serdülők:

Fájdalommal járó állapotok és opioid-indukálta légzésdepresszió kezelésére:

Gyermekkorban a szokásos dózis 0,1-0,3 mg/ttkg iv., im. vagy sc. Amennyiben szükséges, az adag 3-6 óránként ismételhető. A legnagyobb egyszeri adag 0,3 mg/ttkg nalbufin-hidroklorid; a maximális dózis 2,0 mg/ttkg/nap.

Kombinált általános anesztézia:

Gyermekkorban a narkózis bevezetéséhez szükséges adag 0,1-1 mg/ttkg, a fenntartó dózis 0,1-0,3 mg/ttkg.

Az alkalmazás módja:

Intravénás, intramuscularis vagy szubkután injekció. Szükség esetén alkalmazható intravénás infúzióban is.

A gyógyszer hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Dependencia:

A nalbufin nem alkalmazható heroin, metadon vagy más kábítószer szubsztitúciójára kábítószerfüggő személyeknél. Ilyen esetben az elvonási tünetek jelentősen felerősödhetnek.

Elvonási tünetek, beleértve a fokozódó fájdalmat is, jelenhetnek meg olyan betegeknél, akiknek krónikus fájdalmát más, mű-receptor-agonista opioiddal (pl. morfin vagy fentanil) kezelik.

Amennyiben a nalbufint krónikus fájdalom csillapítására alkalmazzák, hosszú hatástartama szükségtelenné teszi a nagyobb vagy gyakoribb dózisok alkalmazását.

A nalbufin hosszabb ideig való alkalmazását követően opiát-elvonási tünetek jelentkezhetnek. A nalbufin gyenge abúzus potenciállal rendelkezik, ezért érzelmileg labilis betegeknek vagy azoknak, akiknek anamnézisében opiát-abúzus szerepel, csak fokozott elővigyázatossággal adható.

Légzésdepresszió:

Koponyatrauma és intracranialis nyomásfokozódás esetén csak fokozott elővigyázatossággal és csak kivételesen adható, a beteg szoros és állandó megfigyelése mellett, mivel légzésdepresszió, liquornyomás-növekedés léphet fel, ami a klinikai tünetegyüttest is eltorzíthatja.

A nalbufin - premedikációban alkalmazva - légzésdepressziót okozhat. Ezért alkalmazása fokozott elővigyázatosságot igényel csökkent légzésfunkció esetén, vagy ha légzésdepressziót okozó egyéb gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazzák.

Nyugtatók (szedatívumok), mint pl. benzodiazepinek vagy rokon gyógyszerek egyidejű alkalmazásából származó kockázat:

A Bufimorf 10 mg/ml oldatos injekció és olyan nyugtató (szedatív) gyógyszerek, mint a benzodiazepinek vagy rokon vegyületek egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt szedatív gyógyszereket egyidejűleg csak azon betegeknek lehet rendelni, akik számára nem áll rendelkezésre egyéb kezelési lehetőség. Amennyiben a Bufimorf 10 mg/ml oldatos injekció és szedatív gyógyszerek egyidejű rendeléséről döntenek, a lehető legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, továbbá a kezelés alkalmazását a lehető legrövidebb időtartamra kell korlátozni.

A betegeknél szorosan nyomon kell követni a légzésdepresszió, valamint a szedáció jeleit, illetve tüneteit. Erről mindenképpen tájékoztatni kell a beteget, valamint gondozóját, annak érdekében, hogy felismerjék ezeket a tüneteket (lásd 4.5 pont).

Alkalmazása májkárosodás esetén:

A nalbufint fokozott elővigyázatossággal és csökkentett adagban kell alkalmazni a májkárosodás esetén.

Alkalmazása vesekárosodás esetén:

A nalbufint fokozott elővigyázatossággal és csökkentett adagban kell alkalmazni vesekárosodás esetén.

Szülészeti alkalmazás

Magzati és újszülöttkori nemkívánatos hatások, mint magzati bradycardia, születés utáni légzésdepresszió, apnoea, cyanosis vagy hipotónia fordulhatnak elő a nalbufin szülés alatti alkalmazásakor. Ezek a mellékhatások életveszélyesek is lehetnek. Naloxon adása az anyának szülés közben néhány esetben felfüggesztette ezeket a hatásokat. A nalbufin csak akkor alkalmazható szülés során, ha egyértelműen indokolt, és a lehetséges haszon meghaladja az újszülöttnél meglévő kockázatot. Az újszülötteket légzésdepresszió, apnoe, bradycardia és szívritmuszavarok veszélye miatt szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.6 pont).

Egyéb figyelmeztetések:

Asztma, súlyos infekció, cianózis vagy légzési obstrukció esetén a nalbufint fokozott elővigyázatossággal és csökkentett dózisban kell alkalmazni.

A nalbufin csak fokozott elővigyázatosságal alkalmazható szívelégtelenségben, paralyticus ileusban, epegörcsben, epilepsziában vagy hypothyreosisban szenvedő betegekben.

Nalbufin anesztéziában való alkalmazásakor nagyobb számban fordult elő bradycardia azoknál a betegeknél, akik nem kaptak a műtét előtt atropint.

Óvintézkedések

A 10 mg nalbufin által kiváltott légzésdepresszió megfelel 10 mg morfin hatásának. A morfinnal ellentétben 30 mg-nál magasabb nalbufin dózisok kumulatív adagolása a légzési zavar maximalizációjához vezethet.

A nalbufin okozta légzésdepresszió szükség esetén naloxon-hidrokloriddal kezelhető. A nalbufin fokozott elővigyázatossággal, csökkentett dózisokban alkalmazható különböző eredetű (pl. egyéb gyógyszerek, bronchiális asthma, súlyos fertőzések, cyanosis vagy respiratorikus obstrukció okozta) gyengült légzésfunkció esetén.

A nalbufin alkalmazásakor az antagonista naloxonnak hozzáférhetőnek kell lennie.

Segédanyag

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliteréként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Opiát analgetikumok, általános érzéstelenítők, fenotiazin vagy más antipszichotikum, nyugtató, altató vagy egyéb központi idegrendszerre ható gyógyszerek, valamint alkohol nalbufinnal együtt adva kölcsönösen erősíthetik egymás hatását. Kombinációs terápia esetén az egyik vagy mindkét gyógyszer adagját csökkenteni kell.

A nalbufin - opiát-antagonista hatásának következtében - kábítószerfüggő betegeknél akut elvonási tüneteket produkálhat. Ez különösen vonatkozik azokra a személyekre, akiket tiszta opiátokkal kezelnek (pl. morfint kapnak fájdalomcsillapításra). Elvonási tünetek jelentkezésekor iv. morfint kell adni. Fenotiazinokkal vagy penicillinszármazékokkal egyidejűleg alkalmazva fokozhatja a szedációra és a hányásra való hajlamot.

Szedatív gyógyszerek, úgymint benzodiazepinek vagy rokon vegyületek:

Az opioidok és nyugtató (szedatív) gyógyszerek, pl. benzodiazepinek, illetve rokon gyógyszerek egyidejű alkalmazása a központi idegrendszeri depressziós hatás miatt megnöveli a szedáció, légzésdepresszió, kóma és a halál kockázatát. Az egyidejű alkalmazás dózisát és időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség:

A nalbufin terhesség (beleértve a szülést) ideje alatt való alkalmazásának biztonságossága nem igazolt. Néhány esetben súlyos magzati bradycardiát és az újszülöttnél jelentkező légzésdepressziót tapasztaltak, ha a nalbufint szülés közben alkalmazták.

Bár az állatkísérletek nem utaltak teratogén vagy embriotoxikus hatásokra, nalbufin terhes nőknek csak az előny/kockázat szigorú mérlegelésével adható.

Amennyiben a nalbufint szülő nőknél alkalmazzák, az újszülötteket légzésdepresszió, apnoe, bradycardia és szívritmuszavarok veszélye miatt szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.4 pont).

Szoptatás:

A nalbufin a rendelkezésre álló klinikai adatok alapján kiválasztódik az anyatejbe, ezért a nalbufin alkalmazása szoptató anyáknál nem ajánlott.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A nalbufin nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért a kezelés időtartama alatt gépjárművet vezetni, valamint baleseti veszéllyel járó munkát végezni tilos.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A lista a MedDRA szervrendszerek szerinti, a következő gyakorisági kategóriák használatával készült: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10 000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A nalbufin alkalmazásával kapcsolatban az alábbi mellékhatásokat figyelték meg ez ideig (szervrendszerenként, gyakorisági csoportosításban):

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Gyakori: Rossz közérzet

Nem gyakori: Láz, ödéma, melegségérzés és fájdalom az injekció beadásának helyén

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: Szedáció

Gyakori: Szédülés, fejfájás, ájulás

Nem gyakori: Fülzúgás, beszédnehézségek, aluszékonység, reszketés

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: Idegesség, nyugtalanság, eufória, depresszió, zavartság, dysphoria, hallucinációk, érzéketlenség, delusio, alvási rendellenesség, kábultság, megvonási szindróma és gyógyszerabúzus

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:

Gyakori: verejtékezés

Nem gyakori: Bőrégés, bőrpír, bőrkiütések

Érbetegségek és tünetek:

Nem gyakori: Hipertónia, hipotónia

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nem gyakori: Bradycardia, tachycardia

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem gyakori: Apnoe, dyspnoe, bronchospasmus, légzőrendszeri depresszió, mellkasi fájdalom

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: Szájszárazság, hányinger, hányás

Nem gyakori: Hasi fájdalom, dyspepsia, ízérzékelési zavarok, hasmenés

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: Homályos látás

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nem gyakori: Inkontinencia

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: Allergiás reakció

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Nagy dózisok im. vagy iv. alkalmazása elsődleges tünetként álmosságot és nyugtalanságot okoz.

A naloxon a nalbufin specifikus antidotuma, azonban tüneti és szupportív terápia alkalmazása többnyire elegendő enyhe és mérsékelt túladagolás esetén. A nalbufin-hidroklorid túladagolása esetén antidotumként iv. naloxont kell adni. Szükség esetén oxigén, iv. folyadékpótlás, vazopresszor és egyéb szupportív terápia alkalmazható.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Opioid analgetikumok, morfin-származékok, ATC kód: N02A F020

A nalbufin-hidroklorid félszintetikus opioid, ami a mű-receptoron parciális antagonistaként, a kappa-receptoron agonistaként viselkedik. Erős hatású analgetikum; analgetikus potenciálja a morfinéhoz hasonló. A mű-receptoron kifejtett parciális antagonizmus következménye, hogy opioidnarkózisban felfüggeszti a légzésdepressziót. Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a nalbufin-hidroklorid abúzuspotenciálja csekély.

A nalbufin minimális haemodinamikai elváltozásokat okoz, és csak minimálisan gátolja a gastrointestinalis motilitást, valamint vizelési nehézséget sem okoz.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A hatás beálltához szükséges idő sc. illetve im. beadást követően 15 perc, iv. beadás után 2-3 perc. A hatástartam 3-5 óra. Az eliminációs felezési idő kb. 2,5 óra.

A vegyület nem kötődik erősen a plazmafehérjékhez. A hatóanyag nagy része a májban glükuronidálódik, és elsősorban (kb. 70%) a vesén keresztül ürül. A nalbufin kb. 5%-a változatlan formában ürül. Valamennyi metabolitja inaktív.

A nalbufin farmakokinetikáját máj- illetve vesekárosodásban szenvedő betegekben nem vizsgálták.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A nalbufin alkalmazása "jól megalapozott" az orvosi gyakorlatban. A preklinikai vizsgálati eredmények jórészt összhangban állnak a klinikai tapasztalattal. Reproduktív toxicitással kapcsolatos információért ld. 4.6 pont.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Nátrium-klorid, trinátrium-citrát, vízmentes citromsav, sósav, injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem ismertek.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C-on, a fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml oldat fehér törőgyűrűvel ellátott, színtelen, átlátszó üvegampullába töltve.

2 × 5 ampulla műanyag tálcában, dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

A gyógyszer hígítása:

1:10 arányban hígítható 0,9% NaCl oldattal, vagy injekció készítéshez használatos desztillált vízzel. Kompatibilis továbbá 5% dextrózzal, 4,3% dextróz/0,18% Saline és Hartmann oldatokkal, valamint az üveg, PVC és polietilén infúziós tartályokkal.

Megjegyzés  (két keresztes)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.,

4042 Debrecen, Pallagi út 13.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20003/01.

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. december 21.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. január 14.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. november 20.