CABAZITAXEL G.L. 20 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Cabazitaxel G.L. 20 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

20 mg kabazitaxelt tartalmaz 1 milliliter oldatos infúzióhoz való koncentrátumban.

60 mg kabazitaxelt tartalmaz 3 ml oldatos infúzióhoz való koncentrátumot tartalmazó injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyagok

A koncentrátum oldatos infúzióhoz 395 mg etanolt tartalmaz millilterenként.

Mindegyik 3 ml oldatos infúzióhoz való koncentrátumot tartalmazó injekciós üveg 1185 mg etanolt tartalmaz (39,5 m/v%).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Koncentrátum oldatos infúzióhoz (steril koncentrátum).

Steril, átlátszó, sárga vagy barnássárga, olajos oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A kabazitaxel prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban kasztrációrezisztens, metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akik korábban docetaxelt tartalmazó kezelésben részesültek (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

A kabazitaxel alkalmazása kizárólag a citotoxikus szerek adására specializálódott részlegeken, daganatellenes kemoterápiában jártas szakorvos felügyelete alatt végezhető. A súlyos túlérzékenységi reakciók, mint a hypotensio és bronchospasmus kezeléséhez szükséges háttérkörülményeknek és eszközöknek rendelkezésre kell állniuk (lásd 4.4 pont).

Premedikáció

A javasolt premedikáció a kabazitaxel minden egyes alkalmazása előtt legalább 30 perccel végzendő az alábbi intravénás készítményekkel a túlérzékenységi reakciók kockázatának és súlyosságának csökkentésére:

• antihisztamin (5 mg dexklórfeniramin vagy 25 mg difenhidramin vagy ezzel egyenértékű gyógyszer),

• kortikoszteroid (8 mg dexametazon vagy ezzel egyenértékű gyógyszer) és

• H₂‑antagonista (ranitidin vagy ezzel egyenértékű gyógyszer) (lásd 4.4 pont).

Antiemetikus profilaxis javasolt, amely szükség szerint per os vagy intravénás formában adható.

A kezelés során bizonyos szövődmények, mint pl. a veseelégtelenség megelőzése érdekében a kezelés teljes ideje alatt biztosítani kell a beteg megfelelő hidrálását.

Adagolás

A kabazitaxel ajánlott dózisa 25 mg/m² 1 órás intravénás infúzió formájában 3 hetente, kiegészítve napi 10 mg per os prednizon vagy prednizolon adásával a kezelés teljes időtartama alatt.

Dózismódosítás

A dózist módosítani kell a következő mellékhatások fellépése esetén (a súlyossági fokozat a nemkívánatos események kritériumaira vonatkozó általános terminológia (Common Terminology Criteria for Adverse Events – CTCAE 4.0) szerint került meghatározásra):

1. táblázat: Kabazitaxellel kezelt betegnél, a mellékhatások függvényében ajánlott dózismódosítások

Mellékhatások	Dózismódosítás
Hosszan (több mint egy hétig) fennálló ≥ 3 súlyossági fokozatú neutropenia a megfelelő kezelés ellenére, beleértve a granulocytakolóniastimuláló-faktor-kezelést (G-CSF) is	A kezelést fel kell függeszteni addig, amíg a neutrophilszám nem lesz > 1500 sejt/mm3, majd a kabazitaxel dózisát 25 mg/m2-ről 20 mg/m2-re kell csökkenteni.
Lázas neutropenia vagy neutropeniás fertőzés	A kezelést fel kell függeszteni az állapot javulásáig vagy a gyógyulásig, és amíg a neutrophilszám nem lesz > 1500 sejt/mm3, majd a kabazitaxel dózisát 25 mg/m2-ről 20 mg/m2-re kell csökkenteni.
≥ 3 súlyossági fokozatú diarrhoea vagy hosszan fennálló diarrhoea a megfelelő kezelés ellenére, beleértve a folyadék- és elektrolitpótlást is.	A kezelést fel kell függeszteni az állapot javulásáig vagy a gyógyulásig, majd a kabazitaxel dózisát 25 mg/m2-ről 20 mg/m2-re kell csökkenteni.
≥ 2 súlyossági fokozatú perifériás neuropathia	A kezelést fel kell függeszteni az állapot javulásáig, majd a kabazitaxel dózisát 25 mg/m2-ről 20 mg/m2-re kell csökkenteni.

Amennyiben a betegeknél 20 mg/m² dózis mellett ezek közül a reakciók közül bármelyik továbbra is fennáll, akkor megfontolható a dózis további, 15 mg/m²-re történő csökkentése vagy a kabazitaxel-kezelés felfüggesztése. A 20 mg/m²-nél kisebb dózissal kezelt betegek esetén korlátozott számú adat áll rendelkezésre.

Különleges betegcsoportok

Májkárosodásban szenvedő betegek

A kabazitaxel nagymértékben metabolizálódik a májban. Enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél (összbilirubin > 1 – ≤ 1,5-szerese a normálérték felső határának (ULN) vagy a GOT (ASAT, aszpartát-aminotranszferáz) > 1,5 × ULN) a kabazitaxel dózisát 20 mg/m²-re kell csökkenteni. Enyhe májkárosodásban szenvedő betegek esetén a kabazitaxel elővigyázatosan, a biztonságosság szoros ellenőrzése mellett alkalmazható.

Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (összbilirubin > 1,5 – ≤ 3 × ULN) a maximálisan tolerálható dózis (MTD) 15 mg/m² volt. Közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetén a kabazitaxel dózisa nem lépheti át a 15 mg/m²-t. Ilyen dózis mellett azonban korlátozott mennyiségű hatásossági adat áll rendelkezésre.

A kabazitaxel nem adható súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek (összbilirubin > 3 × ULN) (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A kabazitaxel minimális mértékben választódik ki a vesén keresztül. Haemodialysist nem igénylő vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges a dózis módosítása. Végstádiumú vesebetegségben (kreatinin clearance (CL_CR) < 15 ml/perc/1,73 m²) szenvedő betegeket betegségük és a korlátozott mennyiségű rendelkezésre álló adat alapján körültekintően kell ellátni, és a kezelés során gondosan monitorozni kell (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Idősek

A kabazitaxel alkalmazásakor nem szükséges speciális dózismódosítás idős betegek esetén (lásd még 4.4, 4.8 és 5.2 pont).

Egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása

A CYP3A-t erősen serkentő vagy erősen gátló gyógyszerek egyidejű alkalmazását kerülni kell. Ha azonban a betegeknek egy erős CYP3A-inhibitor egyidejű alkalmazására van szükségük, megfontolandó a kabazitaxel dózisának 25%-os csökkentése (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők

A kabazitaxelnek gyermekek esetén nincs releváns alkalmazása. A kabazitaxel biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták (lásd 5.1 pont).

Az alkalmazás módja

A kabazitaxel intravénásan alkalmazandó.

A gyógyszer elkészítésére és alkalmazására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Nem alkalmazhatóak PVC infúziós tartályok és poliuretán infúziós szerelékek.

A kabazitaxel a 6.6 pontban felsoroltakon kívül semmilyen más gyógyszerrel nem keverhető.

4.3 Ellenjavallatok

• Kabazitaxellel, egyéb taxánokkal, poliszorbát 80-nal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• 1500/mm³ alatti neutrophilszám.

• Súlyos májkárosodás (összbilirubin > 3 × ULN).

• Sárgaláz elleni védőoltás egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

A kabazitaxel infúziós kezelés megkezdése előtt minden beteget premedikációban kell részesíteni (lásd 4.2 pont).

A túlérzékenységi reakciók fellépése miatt a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani, különösen az első és második infúzió alatt. A túlérzékenységi reakciók a kabazitaxel infúzió elkezdését követően néhány percen belül felléphetnek, ezért a hypotensio és a bronchospasmus kezeléséhez szükséges háttérkörülményeknek és eszközöknek rendelkezésre kell állniuk. Súlyos reakciók léphetnek fel, köztük generalizált kiütések/erythema, hypotensio és bronchospasmus. Súlyos túlérzékenységi reakciók fellépése esetén a kabazitaxel-kezelés azonnali felfüggesztése és megfelelő terápia alkalmazása szükséges. A kabazitaxel-kezelést abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknél túlérzékenységi reakciók jelentkeznek (lásd 4.3 pont).

Csontvelő-szuppresszió

Neutropenia, anaemia, thrombocytopenia vagy pancytopenia formájában megnyilvánuló csontvelő‑szuppresszió előfordulhat (lásd alább a 4.4 pontban „A neutropenia kockázata” és „Anaemia”).

A neutropenia kockázata

A kabazitaxellel kezelt betegek az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (American Society of Clinical Oncology, ASCO) irányelveinek és/vagy a jelen szakmai irányelveknek megfelelően G-CSF profilaxisban részesülhetnek a neutropenia kockázatának csökkentése vagy a már kialakult neutropeniás szövődmények kezelése (lázas neutropenia, elhúzódó neutropenia vagy neutropeniás fertőzés) érdekében. Elsődleges G-CSF profilaxis megfontolandó azoknál a betegeknél, akik nagy kockázatú klinikai jellemzőkkel rendelkeznek (65 éven felüli életkor, rossz teljesítménystátusz, lázas neutropenia korábbi epizódjai, korábbi extenzív sugárkezelés, rossz tápláltsági állapot vagy egyéb súlyos társbetegségek), amely állapotok az elhúzódó neutropenia következtében súlyos szövődmények kialakulására hajlamosítanak. A G‑CSF profilaxis alkalmazása igazoltan csökkentette a neutropenia előfordulásának gyakoriságát és súlyosságát.

A kabazitaxel leggyakoribb mellékhatása a neutropenia (lásd 4.8 pont). A teljes vérkép heti rendszerességgel történő monitorozása elengedhetetlen az első ciklus alatt, és ezt követően minden kezelési ciklus előtt, így a dózis módosítható, amennyiben szükséges.

Lázas neutropenia vagy elhúzódó neutropenia esetén a megfelelő terápia ellenére csökkenteni kell a dózist (lásd 4.2 pont).

A betegeket csak akkor lehet újra kezelni, ha a neutrophil granulociták száma ismét eléri a ≥ 1500/mm³ szintet (lásd 4.3 pont).

Emésztőrendszeri zavarok

Bizonyos tünetek – mint a hasi fájdalom és nyomásérzékenység, láz, tartós székrekedés, hasmenés – neutropeniával vagy anélkül súlyos emésztőrendszeri toxicitás korai manifesztációját jelezhetik, melyeket azonnal értékelni és kezelni kell. A kabazitaxel-kezelés elhalasztása vagy leállítása lehet szükséges.

Hányinger, hányás, hasmenés és dehidráció kockázata

Amennyiben a betegek kabazitaxel-kezelést követően hasmenést tapasztalnak, az általánosan alkalmazott hasmenés elleni készítményekkel kezelhetők. Megfelelő intézkedéseket kell tenni a betegek rehidrálása érdekében. Hasmenés gyakrabban fordul elő olyan betegeknél, akik megelőzően hasi, kismedencei besugárzásban részesültek. A dehidráció gyakoribb 65 éves vagy idősebb betegeknél. A betegek rehidrálása, valamint a szérum elektrolitszintek, különösen a káliumszint ellenőrzése és korrigálása érdekében meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. A kezelés késleltetése vagy a dózis csökkentése válhat szükségessé ≥ 3 súlyossági fokozatú hasmenés esetén (lásd 4.2 pont). Ha a betegek hányingert vagy hányást tapasztalnak, az általánosan alkalmazott antiemetikumokkal kezelhetők.

Súlyos emésztőrendszeri reakciók kockázata

Gastrointestinalis (GI) vérzést és perforációt, ileust, colitist, köztük halálos kimenetelű reakciókat is jelentettek kabazitaxellel kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont).

Elsősorban az emésztőrendszeri szövődmények kialakulásának fokozott kockázata miatt elővigyázatosság javasolt a neutropeniás, idős, egyidejűleg NSAID-, thrombocytaaggregáció-gátló- vagy véralvadásgátló-kezelésben részesülő betegeknél, illetve olyan betegek kezelése során, akiknél az anamnézisben már szerepel kismedencei sugárkezelés vagy gastrointestinalis megbetegedés, mint például fekély vagy GI vérzés.

Perifériás neuropathia

A kabazitaxel-kezelésben részesülő betegeknél perifériás neuropathia, perifériás szenzoros neuropathia (pl. paraesthesia, dysaesthesia) és perifériás motoros neuropathia eseteit figyelték meg. A kabazitaxel-kezelés alatt álló betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy még a kezelés folytatása előtt tájékoztassák kezelőorvosukat, amennyiben neuropathiás tünetek, mint pl. fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség jelentkeznek. A kezelőorvosnak minden egyes kezelés előtt fel kell mérnie a neuropathia esetleges jelenlétét vagy rosszabbodását. A kezelést a tünetek javulásáig fel kell függeszteni. A kabazitaxel dózisát 25 mg/m²-ről 20 mg/m²-re kell csökkenteni ≥ 2 súlyossági fokozatú perifériás neuropathia tartós fennállása esetén (lásd 4.2 pont).

Anaemia

Anaemiát figyeltek meg kabazitaxel-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont). A kabazitaxel-kezelés megkezdése előtt, és ha a betegek vérszegénység vagy vérveszteség jeleit vagy tüneteit mutatják, ellenőrizni kell a hemoglobin- és a hematokritértéket. A 100 g/l-nél alacsonyabb hemoglobinszintű betegeknél elővigyázatosság javasolt, és amennyiben klinikailag indokolt, megfelelő intézkedések megtétele szükséges.

Veseelégtelenség kockázata

Szepszissel, obstructiv uropathiával, továbbá hasmenés és hányás következtében kialakuló súlyos dehidrációval szövődött vesebetegségekről számoltak be. Halálos kimenetelű esetekkel is járó veseelégtelenségről számoltak be. Amennyiben ez előfordul, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket a kiváltó ok azonosítására, és a betegeket intenzíven kezelni kell.

A kabazitaxel-kezelés teljes ideje alatt biztosítani kell a megfelelő hidrálást. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy azonnal jelentsék, ha bármilyen jelentős változás jelentkezik a napi vizeletmennyiségben. A szérumkreatinin-szintet meg kell mérni a terápia megkezdése előtt, minden vérképvizsgálat során és minden esetben, ha a beteg a vizeletmennyiség változásáról számol be. A vesefunkció bármilyen, a CTCAE 4.0 szerinti 3 súlyossági fokozatú vagy annál súlyosabb veseelégtelenséghez vezető romlása esetén a kabazitaxel-kezelést meg kell szakítani.

Légzőrendszeri rendellenességek

Intersticiális pneumoniáról/pneumonitisről és intersticiális tüdőbetegségről számoltak be, melyek fatális kimenetellel is járhatnak (lásd 4.8 pont).

Amennyiben új, vagy romló pulmonalis tünetek jelentkeznek, a betegeket szorosan ellenőrizni kell, azonnal ki kell őket vizsgálni, és megfelelően kezelni. A diagnózis felállításáig a kabazitaxel-kezelés megszakítása javasolt. Szupportív kezelés korai alkalmazása segíthet a beteg állapotának javításában. A kabazitaxel-kezelés újraindításának előnyeit gondosan mérlegelni kell.

A szívritmuszavarok kockázata

Szívritmuszavarokról, leggyakrabban tachycardiáról és pitvarfibrillációról számoltak be (lásd 4.8 pont).

Idősek

Az idősek (≥ 65 év) nagyobb valószínűséggel tapasztalhatnak bizonyos mellékhatásokat, beleértve a neutropeniát és a lázas neutropeniát is (lásd 4.8 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek

A kabazitaxel-kezelés ellenjavallt súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében (összbilirubin > 3 × ULN) (lásd 4.3 és 5.2 pont).

Enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél (összbilirubin > 1 – ≤ 1,5 × ULN vagy GOT > 1,5 × ULN) a dózist csökkenteni kell (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Interakciók

Együttes alkalmazása erős CYP3A-inhibitorokkal kerülendő, mivel azok megnövelhetik a kabazitaxel plazmakoncentrációját (lásd 4.2 és 4.5 pont). Ha egy erős CYP3A-inhibitorral történő együttes alkalmazás nem kerülhető el, gondosan figyelni kell a toxicitás jeleinek észlelése érdekében és meg kell fontolni a kabazitaxel dózisának csökkentését (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Együttes alkalmazása erős CYP3A-induktorokkal kerülendő, mivel azok csökkenthetik a kabazitaxel plazmakoncentrációját (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Segédanyagok

Ez a készítmény 50 térfogatszázalék, vagyis 1185 mg (1,5 ml) alkoholt (etanolt) tartalmaz injekciós üvegenként, amely egyenértékű 30 ml sörrel vagy 12 ml borral.

Alkoholizmusban szenvedők számára ártalmas.

Ezt figyelembe kell venni terhes vagy szoptató nőknél, gyermekeknél, valamint nagy kockázatnak kitett, például májbetegségben vagy epilepsziában szenvedő betegeknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

In vitro vizsgálatok alapján a kabazitaxel főként a CYP3A rendszeren metabolizálódik (80–90%) (lásd 5.2 pont).

CYP3A-inhibitorok

Egy erős CYP3A-inhibitor, a ketokonazol (400 mg naponta egyszer) ismételt alkalmazása a kabazitaxel clearance-ének 20%-os csökkenését eredményezte, ami az AUC-érték 25%-os emelkedésének felel meg. Ezért az erős CYP3A-inhibitorokkal (pl. ketokonazol, itrakonazol, klaritromicin, indinavir, nefazodon, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, telitromicin, vorikonazol) történő együttes alkalmazás kerülendő, mivel a kabazitaxel plazmakoncentrációjának emelkedése fordulhat elő (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Az aprepitanttal, egy közepesen erős CYP3A-inhibitorral történő együttes alkalmazás nem befolyásolta a kabazitaxel clearance-ét.

CYP3A-induktorok

Egy erős CYP3A-induktor, a rifampicin (600 mg naponta egyszer) ismételt alkalmazása a kabazitaxel clearance-ének 21%-os emelkedését eredményezte, ami az AUC-érték 17%-os csökkenésének felel meg. Ezért az erős CYP3A-induktorokkal (pl. fenitoin, karbamazepin, rifampicin, rifabutin, rifapentin, fenobarbitál) történő együttes alkalmazás kerülendő, mivel a kabazitaxel plazmakoncentrációjának csökkenése fordulhat elő (lásd 4.2 és 4.4 pont). Ezen kívül a betegeknek a közönséges orbáncfüvet tartalmazó orális készítmények alkalmazását is kerülniük kell.

Organikus aniontranszporter peptid 1B1 (OATP1B1)

In vitro a kabazitaxel az organikus aniontranszporter polipeptideket (OATP1B1) is gátolta. Lehetséges kölcsönhatás OATP1B1-szubsztrátokkal (mint például: sztatinok, valzartán, repaglinid), különösen az infúziós-kezelés ideje alatt (1 óra) és annak befejezését követően 20 percig. Az infúziós kezelés előtt 12 órás, azt követően pedig legalább 3 órás intervallum betartása javasolt OATP1B1-szubsztrát alkalmazása és az infúziós kezelés között.

Védőoltások

Súlyos vagy végzetes fertőzéseket okozhat, amennyiben kemoterápiás szerek alkalmazása miatt immunszuppresszált betegeknél élő vagy élő-attenuált kórokozókat tartalmazó védőoltásokat alkalmaznak. Kabazitaxel-kezelés alatt álló betegnél kerülni kell az élő-attenuált kórokozókat tartalmazó védőoltások alkalmazását. Elölt vagy inaktivált kórokozókat tartalmazó védőoltások alkalmazhatók, azonban ezekre a védőoltásokra adott immunválasz csökkent lehet.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A kabazitaxel terhes nők körében történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat. Állatkísérletekben az anyára nézve toxikus dózisoknál reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont), továbbá kimutatták, hogy a kabazitaxel átjut a placentán (lásd 5.3 pont). Más citotoxikus gyógyszerekhez hasonlóan a kabazitaxel-expozíció terhes nőknél magzati károsodáshoz vezethet.

A kabazitaxel alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.

Szoptatás

A rendelkezésre álló, állatkísérletek során nyert farmakokinetikai adatok a kabazitaxel és metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A kabazitaxelt nem szabad alkalmazni a szoptatás alatt.

Termékenység

Állatkísérletek azt mutatták, hogy a kabazitaxel úgy gyakorolt hatást a hím patkányok és kutyák reproduktív rendszerére, hogy nem volt semmilyen funkcionális hatással a termékenységre (lásd 5.3 pont). Mindazonáltal, figyelembe véve a taxánok farmakológiai aktivitását, genotoxikus potenciáljukat és az ebbe a csoportba tartozó számos vegyület állatkísérletekben tapasztalt, termékenységre gyakorolt hatásait, a férfi termékenységre gyakorolt hatás embereknél nem zárható ki.

A férfi ivarsejtekre gyakorolt potenciális hatások és az ondóváladékon keresztül történő, potenciális expozíció miatt a kabazitaxel-kezelésben részesülő férfiak számára hatékony fogamzásgátló módszer alkalmazása javasolt a kezelés ideje alatt és az utolsó kabazitaxel-kezelést követő 6 hónapon át. Az ondóváladékon keresztül történő, potenciális expozíció miatt a kabazitaxel-kezelésben részesülő férfiaknak a kezelés teljes ideje alatt meg kell akadályozniuk, hogy ejakulátumuk másokkal kontaktusba kerüljön. A kabazitaxellel kezelt férfiak számára javasolt, hogy a kezelés megkezdése előtt tanácsot kérjenek a spermiumok konzerválásának lehetőségéről.

6. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A kabazitaxel közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, mivel fáradtságot és szédülést okozhat. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ne vezessenek gépjárművet, vagy ne kezeljenek gépeket, ha a kezelés során ezeket a mellékhatásokat észlelik.

6. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Három randomizált, nyílt elrendezésű, kontrollos vizsgálat (TROPIC, PROSELICA és CARD) során értékelték a prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban alkalmazott kabazitaxel biztonságosságát 1092, kasztrációrezisztens metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő betegnél, akiket háromhetente egyszer 25 mg/m² dózisú kabazitaxellel kezeltek. A betegek 6-7 ciklus (medián érték) kabazitaxel-kezelést kaptak.

A 3 vizsgálat összesített elemzéséből származó előfordulási gyakoriságokat az alábbiakban, illetve a táblázatos listában mutatjuk be.

Minden súlyossági fokozatban a leggyakrabban előforduló mellékhatás az anaemia (99,0%), a leukopenia (93,0%), a neutropenia (87,9%), a thrombocytopenia (41,1%), a hasmenés (42,1%), a fáradtság (25,0%), és a gyengeség (15,4%) volt. A leggyakrabban jelentkező ≥ 3 súlyossági fokozatú mellékhatás, amely a betegek legalább 5%-ánál jelentkezett a neutropenia (73,1%), a leukopenia (59,5%), az anaemia (12%), a lázas neutropenia (8,0%) és a hasmenés (4,7%) volt.

A kezelést mellékhatások miatt mindhárom vizsgálatban hasonló gyakorisággal szakították meg (TROPIC: 18,3%; PROSELICA: 19,5%; CARD: 19,8%) a kabazitaxelt kapó betegeknél. A kabazitaxel-kezelés megszakításához vezető leggyakoribb (> 1,0%) mellékhatások a haematuria, a fáradtság és a neutropenia voltak.

Mellékhatások táblázatos felsorolása

A 2. táblázatban a mellékhatások a MedDRA szervrendszer és gyakorisági kategóriák szerint kerülnek felsorolásra. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A mellékhatások súlyossági foka a CTCAE 4.0 szerint kerül meghatározásra (súlyossági fokozat [grade] ≥ 3 = G ≥ 3). A gyakoriságok minden súlyossági fokra vonatkoznak, és az alábbiak szerint kerülnek meghatározásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

2. táblázat: Az összesített elemzésből (n=1092) származó mellékhatások és hematológiai eltérések a prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban alkalmazott kabazitaxel-kezelés során

MedDRA szervrendszeri kategória	Mellékhatások	Mindegyik súlyossági fokozat n (%)			≥ 3. súlyossági fokozat n (%)
		Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Neutropeniás fertőzés/szepszis*		48 (4,4)		42 (3,8)
Szeptikus sokk			10 (0,9)	10 (0,9)
Szepszis		13 (1,2)		13 (1,2)
Cellulitis			8 (0,7)	3 (0,3)
Húgyúti fertőzések		103 (9,4)		19 (1,7)
Influenza		22 (2,0)		0
Cystitis		22 (2,0)		2 (0,2)
Felső légúti fertőzések		23 (2,1)		0
Herpes zoster		14 (1,3)		0
Candidiasis		11 (1,0)		1 (<0,1)
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Neutropeniaa*	950 (87,9)			790 (73,1)
Anaemiaa	1073 (99,0)			130 (12,0)
Leukopeniaa	1008 (93,0)			645 (59,5)
Thrombocytopeniaa	478 (44,1)			44 (4,1)
Lázas neutropenia		87 (8,0)		87 (8,0)
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Túlérzékenység			7 (0,6)	0
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Csökkent étvágy	192 (17,6)			11 (1,0)
Dehidráció		27 (2,5)		11 (1,0)
Hyperglykaemia		11 (1,0)		7 (0,6)
Hypokalaemia			8 (0,7)	2 (0,2)
Pszichiátriai kórképek	Insomnia		45 (4,1)		0
Szorongás		13 (1,2)		0
Zavart állapot		12 (1,1)		2 (0,2)
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Dysgeusia		64 (5,9)		0
	Ízérzés zavara		56 (5,1)		0
Perifériás neuropathia		40 (3,7)		2 (0,2)
Perifériás szenzoros neuropathia		89 (8,2)		6 (0,5)
Polyneuropathia			9 (0,8)	2 (0,2)
Paraesthesia		46 (4,2)		0
Hypaesthesia		18 (1,6)		1 (<0,1)
Szédülés		63 (5,8)		0
Fejfájás		56 (5,1)		1 (<0,1)
Letargia		15 (1,4)		1 (<0,1)
Ischias			9 (0,8)	1 (<0,1)
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Conjunctivitis		11 (1,0)		0
Fokozott könnyelválasztás		22 (2,0)		0
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Tinnitus			7 (0,6)	0
Vertigo		15 (1,4)		1 (<0,1)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek*	Pitvarfibrilláció		14 (1,3)		5 (0,5)
Tachycardia		11 (1,0)		1 (<0,1)
Érbetegségek és tünetek	Hypotensio		38 (3,5)		5 (0,5)
Mélyvénás thrombosis		12 (1,1)		9 (0,8)
Hypertensio		29 (2,7)		12 (1,1)
Orthostaticus hypotensio			6 (0,5)	1 (<0,1)
Hőhullámok		23 (2,1)		1 (<0,1)
Kipirulás			9 (0,8)	0
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Dyspnoe		97 (8,9)		9 (0,8)
Köhögés		79 (7,2)		0
Oropharyngealis fájdalom		26 (2,4)		1 (<0,1)
Pneumonia		26 (2,4)		16 (1,5)
Tüdőembólia		30 (2,7)		23 (2,1)
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasmenés	460 (42,1)			51 (4,7)
	Hányinger	347 (31,8)			14 (1,3)
Hányás	207 (19,0)			14 (1,3)
Székrekedés	202 (18,5)			8 (0,7)
Hasi fájdalom		105 (9,6)		15 (1,4)
Emésztési zavarok		53 (4,9)		0
Fájdalom a has felső részén		46 (4,2)		1 (<0,1)
Aranyeres csomók		22 (2,0)		0
Gastroesophagealis refluxbetegség		26 (2,4)		1 (<0,1)
Rectalis vérzés		14 (1,3)		4 (0,4)
Szájszárazság		19 (1,7)		2 (0,2)
Haspuffadás		14 (1,3)		1 (<0,1)
Stomatitis		46 (4,2)		2 (0,2)
Ileus*			7 (0,6)	5 (0,5)
Gastritis			10 (0,9)	0
Colitis*			10 (0,9)	5 (0,5)
Gastrointestinalis perforatio			3 (0,3)	1 (<0,1)
Gastrointestinalis vérzés			2 (0,2)	1 (<0,1)
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Alopecia		80 (7,3)		0
Száraz bőr		23 (2,1)		0
Erythema			8 (0,7)	0
Köröm-rendellenesség		18 (1,6)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Hátfájdalom	166 (15,2)			24 (2,2)
Ízületi fájdalom		88 (8,1)		9 (0,8)
Végtagfájdalom		76 (7,0)		9 (0,8)
Izomgörcsök		51 (4,7)		0
Izomfájdalom		40 (3,7)		2 (0,2)
Vázizom eredetű mellkasi fájdalom		34 (3,1)		3 (0,3)
Izomgyengeség		31 (2,8)		1 (0,2)
A bordaív és a medence közötti hasi-háti régió fájdalma		17 (1,6)		5 (0,5)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Akut veseelégtelenség		21 (1,9)		14 (1,3)
Veseelégtelenség			8 (0,7)	6 (0,5)
Dysuria		52 (4,8)		0
Vese kólika		14 (1,3)		2 (0,2)
Haematuria	205 (18,8)			33 (3,0)
Pollakisuria		26 (2,4)		2 (0,2)
Hydronephrosis		25 (2,3)		13 (1,2)
Vizeletretenció		36 (3,3)		4 (0,4)
Vizelettartási zavarok		22 (2,0)		0
Húgyvezeték-elzáródás			8 (0,7)	6 (0,5)
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Kismedencei fájdalom		20 (1,8)		5 (0,5)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Fáradtság	333 (30,5)			42 (3,8)
Gyengeség	227 (20,8)			32 (2,9)
Láz		90 (8,2)		5 (0,5)
Perifériás oedema		96 (8,8)		2 (0,2)
Nyálkahártya-gyulladás		23 (2,1)		1 (<0,1)
Fájdalom		36 (3,3)		7 (0,6)
Mellkasi fájdalom		11 (1,0)		2 (0,2)
Oedema			8 (0,7)	1 (<0,1)
Hidegrázás		12 (1,1)		0
Rossz közérzet		21 (1,9)		0
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Testtömegcsökkenés		81 (7,4)		0
Emelkedett GOT- (ASAT) szint		13 (1,2)		1 (<0,1)
Transzaminázok szintjének emelkedése			7 (0,6)	1 (<0,1)

^a laboratóriumi értékek alapján

* lásd az alábbiakban részletezve

Kiválasztott mellékhatások leírása

Neutropenia és a hozzá társuló klinikai események

A G-CSF profilaxis alkalmazása csökkentette a neutropenia előfordulásának gyakoriságát és súlyosságát (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A laboratóriumi adatok alapján a ≥ 3 súlyossági fokozatú neutropenia előfordulása a G-CSF alkalmazásától függően 44,7 és 76,7% között változott. G-CSF profilaxis alkalmazásakor jelentették a legalacsonyabb incidenciát. A ≥ 3 súlyossági fokozatú lázas neutropenia incidenciája is ugyanígy, 3,2 és 8,6% között változott.

A neutropenia szövődményeit (ideértve: lázas neutropenia, neutropeniás fertőzés/szepszis és neutropeniás colitis), melyek bizonyos esetekben halálos kimenetelűek voltak, az elsődleges G-CSF profilaxist kapó betegek 4,0%-ánál, míg az egyéb betegek 12,8%-ánál jelentették.

Szívbetegségek és arrhythmiák

Az összesített elemzések alapján, cardialis eseményt a betegek 5,5%-ánál jelentettek, közülük 1,1%‑nál lépett fel ≥ 3 súlyossági fokozatú arrhythmia. A tachycardia előfordulása 1,0% volt a kabazitaxellel kezeltek körében, melyből kevesebb mint 0,1% volt ≥ 3 súlyossági fokú. A pitvarfibrilláció előfordulása 1,3% volt. Szívelégtelenséggel kapcsolatos eseményekről 2 betegnél (0,2%) számoltak, melyből 1 eset halálos kimenetelű volt. Egy betegnél (0,3%) halálos kimenetelű kamrafibrillációt, 3 betegnél (0,5%) pedig szívmegállást jelentettek. A vizsgálók szerint egyik esemény sem hozható összefüggésbe a kezeléssel.

Haematuria

Az összesített elemzések alapján a haematuria – valamennyi súlyossági fokozat – gyakorisága 25 mg/m² dózis mellett 18,8% volt (lásd 5.1 pont). Az esetek felében értékelést zavaró okokat azonosítottak (amennyiben dokumentálták), mint például a betegség progressziója, műszer okozta sérülés, fertőzés vagy antikoaguláns-/NSAID-/acetilszalicilsav-kezelés.

Egyéb laboratóriumi eltérések

Az összesített elemzésekben, a laboratóriumi eltérések alapján a ≥ 3 súlyossági fokozatú anaemia előfordulása 12,0%, az emelkedett GOT (ASAT) előfordulása 1,3%; az emelkedett GPT (ALAT) előfordulása 1,0% és az emelkedett bilirubin érték előfordulása 0,5% volt.

Emésztőrendszeri zavarok

Colitis (ideértve az enterocolitist és a neutropeniás colitist) és gastritis előfordulását észlelték. Gastrointestinalis vérzést, gastrointestinalis perforációt és ileust (bélelzáródást) ugyancsak jelentettek (lásd 4.4 pont).

Légzőrendszeri rendellenességek

Intersticiális pneumonia/pneumonitis és intersticiális tüdőbetegség, néha fatális kimenetelű eseteit jelentették nem ismert gyakorisággal (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) (lásd 4.4 pont).

Vese- és húgyúti betegségek

Nem gyakran cystitisről, közte haemorrhagias cystitisről is beszámoltak, ami korábbi besugárzás következtében kialakuló jelenség (radiation recall phenomenon = irradiációs recall jelenség).

Gyermekek és serdülők

Lásd 4.2 pont.

Egyéb különleges betegcsoportok

Idősek

A prosztatarák vizsgálatokban a 25 mg/m²-es dózissal történő kabazitaxel-kezelésben részesülő 1092 beteg közül 755 beteg volt 65 éves vagy annál idősebb, beleértve 238 olyan beteget, akik 75 évnél idősebbek voltak. A 65 éves vagy annál idősebb betegeknél a következő, nem hematológiai mellékhatásokat jelentették a fiatalabb betegekhez képest ≥ 5%-kal nagyobb gyakorisággal: fáradtság (33,5% ill. 23,7%), asthenia (23,7% ill. 14,2%), székrekedés (20,4% ill. 14,2%), és dyspnoe (10,3% ill. 5,6%). A neutropenia (90,9% ill. 81,2%) és a thrombocytopenia (48,8% ill. 36,1%) előfordulása ugyancsak 5%‑kal magasabb volt a 65 éves vagy idősebb betegeknél a fiatalabb betegekhez képest. A ≥ 3. súlyossági fokozatú neutropenia és lázas neutropenia előfordulási arányában volt a legnagyobb különbség a két korcsoport között (az előbbi 14%‑kal, az utóbbi pedig 4%-kal volt magasabb a 65 éves vagy idősebb betegeknél, a 65 évesnél fiatalabbakhoz képest) (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A kabazitaxelnek nincs ismert antidótuma. Túladagolás esetén a szövődmények előreláthatóan a mellékhatások felerősödéséből származnak, mint a csontvelő-szuppresszió és a gyomor-bél rendszeri rendellenességek. Túladagolás esetén a beteget specializált részlegen szoros megfigyelés alatt kell tartani. A túladagolás észlelését követően a betegnek mihamarabb terápiás dózisú G-CSF kezelést kell kapnia. További megfelelő tüneti kezelés szükséges.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, taxánok, ATC kód: L01CD04

Hatásmechanizmus

A kabazitaxel egy daganatellenes szer, amely hatását a sejtek mikrotubuláris hálózatának megbontása által fejti ki. A kabazitaxel a tubulinhoz kötődik és elősegíti a tubulin mikrotubulusokká történő felépülését, és egyidejűleg gátolja a szétválásukat. Ez a mikrotubulusok stabilizációjához vezet, amely a mitotikus és interfázisos sejtfunkciók gátlását eredményezi.

Farmakodinámiás hatások

A kabazitaxel daganatellenes hatása széles körben bebizonyosodott egerekbe xenograftként átültetett, előrehaladott humán daganatokkal szemben. A kabazitaxel hatásos docetaxel-érzékeny daganatok esetén. A kabazitaxel aktivitást mutatott emellett a kemoterápiás kezelésre, köztük a docetaxelre rezisztens tumormodellek esetén is.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A kabazitaxel hatásosságát és biztonságosságát prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban történő alkalmazása esetén egy randomizált, nyílt, multinacionális, multicentrikus, III. fázisú vizsgálat (EFC6193 vizsgálat) során értékelték kasztrációrezisztens metasztatizáló prosztatarákban szenvedő, korábban docetaxel-tartalmú terápiában részesült betegeknél.

A vizsgálat elsődleges hatásossági végpontja a teljes túlélés (overall survival, OS) volt.

A másodlagos végpontok közé tartozott a progressziómentes túlélés (progression free survival, PFS; amely definíció szerint a randomizációtól a tumor progressziójáig, a prosztataspecifikus antigén [PSA] progressziójáig, a fájdalom progressziójáig vagy bármilyen okból bekövetkező halálozásig eltelt idő, attól függően, hogy melyik következett be hamarabb), a válaszadási arány (Tumor Response Rate) a RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors – A válasz értékelésének kritériumai szolid tumorok esetén) kritériumok alapján, a PSA progressziója (amely definíció szerint a PSA-érték ≥ 25%-os növekedése a terápiára rezisztens, vagy > 50%-os növekedése a terápiára reagáló betegek esetén), a PSA válasz (a szérum PSA-szintjének legalább 50%-kal való csökkenése), a fájdalom progressziója (ezt a McGill–Melzack-féle kérdőív PPI [Present Pain Intesity] fájdalomskálája és egy fájdalomcsillapítási pontrendszer [AS-Analgesic Score] segítségével értékelték) és a fájdalom válasz (amely definíció szerint 2 pontnál nagyobb fájdalomcsökkenés a kiindulási átlagos PPI-hez képest a fájdalomcsillapítási pontszám [AS] növekedése nélkül, vagy a fájdalomcsillapítók alkalmazásának ≥ 50%-kal való csökkentése a kezdeti átlagos AS-hez képest a fájdalom erősödése nélkül).

Összesen 755 beteget randomizáltak napi 10 mg per os prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban 3 hetente intravénásan, 25 mg/m² dózisban alkalmazott kabazitaxel-terápiára, maximum 10 cikluson át (n = 378), vagy napi 10 mg per os prednizonnal vagy prednizolonnal kombinációban 3 hetente intravénásan, 12 mg/m² dózisban alkalmazott mitoxantron-terápiára, maximum 10 cikluson át (n = 377).

Ebben a vizsgálatban 18 évesnél idősebb, kasztrációrezisztens, metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő betegek vettek részt, akiknél a betegség progressziója vagy a RECIST kritériumok alapján mérhető volt, vagy ezen kritériumok alapján nem volt mérhető, de a PSA-érték emelkedést mutatott, vagy új léziók jelentek meg, és az ECOG (Eastern Cooperative Oncology Group) szerinti 0-2-es teljesítménystátusszal rendelkeztek. A betegeknek további feltételeknek kellett megfelelni: neutrophil granulocyta > 1500/mm³, thrombocyta > 100 000/mm³, hemoglobin > 100 g/l, kreatinin < 1,5 × ULN, összbilirubin < 1 × ULN, GOT és GPT < 1,5 × ULN.

Azok a betegek, akiknek az anamnézisében pangásos szívelégtelenség vagy az elmúlt 6 hónapon belül myocardialis infarctus szerepelt, vagy azok, akiknél kezeletlen arrhythmiák, angina pectoris és/vagy magas vérnyomás álltak fenn, nem vehettek részt a vizsgálatban.

A demográfiai tulajdonságok – beleértve az életkort, a rasszokat és az ECOG-teljesítménystátuszt (0‑2) – kiegyensúlyozottak voltak a két vizsgálati csoportban. A kabazitaxel-csoportban az átlagéletkor 68 év volt (46-92 közötti tartományban) és a rasszbeli megoszlás a következő volt: 83,9% fehér bőrű, 6,9% ázsiai/keleti, 5,3% fekete bőrű és 4% egyéb.

A kezelési ciklusok medián száma 6 volt a kabazitaxel-csoportban és 4 a mitoxantron-csoportban. Azon betegek aránya, akik a teljes kezelésben részesültek (10 ciklus), 29,4% volt a kabazitaxel-csoportban és 13,5% a komparátorcsoportban.

A teljes túlélési idő lényegesen hosszabb volt a kabazitaxel-csoportban, mint a mitoxantron-csoportban (15,1 hónap ill. 12,7 hónap), a halálozási kockázat 30%-kal csökkent a mitoxantronhoz képest (lásd 3. táblázat és 1. ábra).

Egy 59 betegből álló alcsoport előzetesen < 225 mg/m² kumulatív docetaxel dózist kapott (29 beteg a kabazitaxel-karon, 30 beteg a mitoxantron-karon). Ebben a betegcsoportban nem volt lényeges különbség a teljes túlélés tekintetében (relatív hazárd [HR] [95%-os CI] 0,96 [0,49-1,86]).

3. táblázat: A kabazitaxel hatásossága az EFC6193 vizsgálatban kasztrációrezisztens metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő betegek kezelése esetén

	Kabazitaxel + prednizon n = 378	Mitoxantron + prednizon n = 377
Teljes túlélés
Elhalálozott betegek száma (%)	234 (61,9%)	279 (74%)
Túlélés (medián érték) (hónap) (95%-os CI)	15,1 (14,1 ‒ 16,3)	12,7 (11,6 ‒ 13,7)
Relatív hazárd (HR)1 (95%-os CI)	0,70 (0,59 ‒ 0,83)
p-érték	< 0,0001

¹Cox-modell segítségével becsült HR; a kevesebb mint 1 értékű kockázati arány a kabazitaxel előnyösségét mutatja.

A kabazitaxel-karon a mitoxantron-karhoz képest javult a progressziómentes túlélés, 2,8 (2,4–3,0) hónap ill. 1,4 (1,4–1,7), HR (95%-os CI) 0,74 (0,64–0,86), p < 0,0001.

A kabazitaxel-karon a 14,4%-os (95%-os CI: 9,6–19,3) tumor válaszadási arány lényegesen magasabb volt a mitoxantronnal kezelt betegeknél megfigyelt 4,4%-kal összehasonlítva (95%-os CI: 1,6–7,2), p = 0,0005.

A PSA másodlagos végpontok pozitívak voltak a kabazitaxel vizsgálati karon. A kabazitaxel-karon 6,4 hónap alatt (95%-os CI: 5,1–7,3) (medián érték) figyeltek meg PSA progressziót, míg ez a mitoxantron-karon 3,1 hónap alatt (95%-os CI: 2,2–4,4) következett be, HR 0,75 hónap (95%-os CI: 0,63–0,90), p = 0,0010. A kabazitaxel-karon 39,2%-os volt a PSA válasz (95%-os CI: 33,9–44,5), a mitoxantronnal kezelt betegeknél megfigyelt 17,8%-os válasszal szemben (95%-os CI: 13,7–22,0), p = 0,0002.

Nem volt statisztikai különbség a két kezelési kar között a fájdalom progressziója és a fájdalom válasz tekintetében.

Egy non-inferioritási, multicentrikus, multinacionális, randomizált, nyílt elrendezésű, III. fázisú vizsgálatban (EFC11785 vizsgálat) 1200 kasztrációrezisztens, metasztatizáló prostata carcinomában szenvedő, korábban docetaxelt tartalmazó kezelési séma szerint kezelt beteget randomizáltak vagy 25 mg/m² (n = 602) vagy 20 mg/m² kabazitaxel dózisra (n = 598). A teljes túlélés (Overall survival=OS) volt az elsődleges hatásossági végpont.

A vizsgálat elérte az elsődleges célját, annak bizonyítását, hogy a 20 mg/m2-es dózisú kabazitaxellel végzett kezelés nem rosszabb, mint a 25 mg/m²-es dózisú kabazitaxellel végzett kezelés (lásd 4. táblázat).

A betegek statisztikailag szignifikánsan nagyobb százalékánál (p < 0,001) volt észlelhető PSA válasz a 25 mg/m² kabazitaxel-csoportban (42,9%) a 20 mg/m² kabazitaxel-csoporthoz képest (29,5%). A PSA progresszió statisztikailag szignifikánsan magasabb kockázatát figyelték meg a 20 mg/m²-es dózissal kezelteknél, mint a 25 mg/m²-es dózissal kezelteknél (HR 1,195; 95%-os CI: 1,25 – 1,393). Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az egyéb másodlagos végpontok (PFS, tumor és fájdalom válasz, tumor és fájdalom rosszabbodása, és a FACT-P [Functional Assessment of Carcinoma Therapy-Prostate] 4 alkategóriája) tekintetében.

4. táblázat: Teljes túlélés az EFC11785 klinikai vizsgálatban a 25 mg/m² kabazitaxelt alkalmazó karon, illetve a 20 mg/m² kabazitaxelt alkalmazó karon (Beválasztás szerinti analízis) – Hatásossági elsődleges végpont

	CBZ20+PRED	CBZ25+PRED
	n = 598	n = 602
Teljes túlélés
Halálesetek száma, n (%)	497 (83,1%)	501 (83,2%)
Túlélés (medián érték) (95%-os CI) (hónap)	13,4 (12,19 – 14,88)	14,5 (13,47 – 15,28)
Relatív hazárda
CBZ25+PRED-hez képest	1,024	-
1-oldalas 98,89%-os UCI	1,184	-
1-oldalas 95%-os LCI	0,922	-

CBZ20 = Kabazitaxel 20 mg/m², CBZ25 = Kabazitaxel 25 mg/m², PRED = Prednizon/Prednizolon CI = konfidenciaintervallum, LCI = konfidenciaintervallum alsó hatérértéke, UCI = konfidenciaintervallum felső hatérértéke

^a A relatív hazárd becslése a Cox-féle arányos hazárd regressziós modellje alapján történik. Az 1-nél kisebb relatív hazárd azt jelenti, hogy a 20 mg/m²-es dózisú kabazitaxel-kezelésnek a 25 mg/m²-es dózisú kabazitaxel kezeléshez viszonyítva kisebb a kockázata.

A 25 mg/m² kabazitaxel EFC11785 klinikai vizsgálatban észlelt biztonságossági profilja minőségileg és mennyiségileg hasonló volt ahhoz, mint amit az EFC6193 vizsgálatban megfigyeltek. Az EFC11785 klinikai vizsgálat a kabazitaxel 20 mg/m²-es dózisának jobb biztonságossági profilját mutatta.

5. táblázat: A biztonságossági adatok összefoglalása az EFC11785 klinikai vizsgálatban a 25 mg/m² kabazitaxelt alkalmazó karon, illetve a 20 mg/m² kabazitaxelt alkalmazó karon

	CBZ20+PRED n=580	CBZ25+PRED n=595
Kezelési ciklusok számának mediánja / a kezelések medián időtartama	6/18 hét	7/21 hét
Csökkentett dózist kapó betegek száma n (%)	20 – 15 mg/m2: 58 (10,0%) 15 – 12 mg/m2: 9 (1,6%)	25 – 20 mg/m2: 128 (21,5%) 20 – 15 mg/m2: 19 (3,2%) 15 – 12 mg/m2: 1 (0,2%)
Minden súlyossági fokú mellékhatásoka (%)
Hasmenés	30,7	39,8
Hányinger	24,5	32,1
Fáradtság	24,7	27,1
Haematuria	14,1	20,8
Asthenia	15,3	19,7
Étvágycsökkenés	13,1	18,5
Hányás	14,5	18,2
Székrekedés	17,6	18,0
Hátfájás	11,0	13,9
Klinikai neutropenia	3,1	10,9
Húgyúti fertőzés	6,9	10,8
Perifériás szenzoros neuropathia	6,6	10,6
Dysgeusia	7,1	10,6
≥ 3. súlyossági fokú mellékhatásokb (%)
Klinikai neutropenia	2,4	9,6
Lázas neutropenia	2,1	9,2
Haematologiai eltérésekc (%)
≥ 3. súlyossági fokú neutropenia	41,8	73,3
≥ 3. súlyossági fokú anaemia	9,9	13,7
≥ 3. súlyossági fokú thrombocytopenia	2,6	4,2

CBZ20 = kabazitaxel 20 mg/m², CBZ25 = kabazitaxel 25 mg/m², PRED = prednizon/prednizolon

a A 10%-nál nagyobb gyakorisággal előforduló, minden súlyossági fokozatot tartalmazó mellékhatások

b 5%-nál nagyobb gyakoriságú, ≥ 3 súlyossági fokú mellékhatások

c Laboratóriumi értékek alapján

Egy prospektív, multinacionális, randomizált, aktív kontrollos, nyílt elrendezésű, IV. fázisú vizsgálatba (LPS14201/CARD vizsgálat) 255 olyan metasztatizáló, kasztrációrezisztens prostata carcinomában szenvedő beteget randomizáltak, akik korábban bármilyen, docetaxelt tartalmazó kezelési protokollt és androgénreceptort célzó kezelést (abirateron vagy enzalutamid, és a betegség progrediált a kezelés megkezdését követő 12 hónapon belül) kaptak. A randomizált betegek vagy 25 mg/m² kabazitaxelt kaptak háromhetente és naponta egyszer 10 mg prednizont/prednizolont (n=129), vagy pedig androgénreceptort célzó kezelést (1000 mg abirateron naponta egyszer + 5 mg prednizon/prednizolon naponta kétszer, vagy 160 mg enzalutamid naponta egyszer) (n=126). A 2. prosztatarák munkacsoport (Prostate Cancer Working Group-2, PCWG2) definíciója szerinti radiológiai progressziómentes túlélés (radiographic progression free-survival, rPFS) volt az elsődleges végpont. A másodlagos végpontok közé tartozott a teljes túlélés, a progressziómentes túlélés, a PSA válasz és a tumorválasz.

A demográfiai adatok és a betegségjellemzők hasonlóak voltak a kezelési karok között. Kiinduláskor a medián életkor 70 év volt és a betegek 95%-ának ECOG teljesítménystátusza 0-1, medián Gleason-pontszáma pedig 8 volt. A betegek 61%-a kapott korábban androgénreceptort célzó kezelést a korábbi docetaxel-kezelés után.

A vizsgálatban teljesült az elsődleges végpont: a radiológiai progressziómentes túlélés szignifikánsan hosszabb volt a kabazitaxel esetében az androgénreceptort célzó kezeléssel összehasonlítva (8 hónap ill. 3,7 hónap), a radiológiai progresszió kockázata pedig 46%-kal csökkent az androgénreceptort célzó kezeléssel összehasonlítva (lásd 6. táblázat és 2. ábra).

6. táblázat: A kabazitaxel hatásossága a CARD vizsgálatban, metasztatizáló, kasztrációrezisztens prostata carcinomában szenvedő betegek kezelésében (beválasztás szerinti [intent-to-treat] elemzés) – radiológiai progressziómentes túlélés (rPFS)

	Kabazitaxel + prednizon/prednizolon + G-CSF n=129	Androgénreceptort célzó kezelés: abirateron + prednizon/prednizolon vagy enzalutamid n=126
Az események száma a zárás (cut-off) időpontjában (%)	95 (73,6%)	101 (80,2%)
Medián rPFS (hónap) (95%-os CI)	8,0 (5,7-9,2)	3,7 (2,8-5,1)
Relatív hazárd (RH) (95%-os CI)	0,54 (0,40-0,73)
p-érték1	< 0,0001

¹stratifikált log-rang-próba, szignifikancia küszöb = 0,05

A „+” jelek a cenzorált adatokat jelölik.

2. ábra: Elsődleges végpont: A radiológiai PFS Kaplan–Meier-görbével ábrázolva (ITT populáció)

A randomizációkor használt stratifikációs tényezőkön alapuló, tervezett alcsoport elemzések relatív hazárdja, az rPSF esetében 0,61 (95%-os CI: 0,39–0,96) volt a docetaxel-kezelés előtt androgénreceptort célzó kezelésben részesült betegeknél és 0,48 (95%-os CI: 0,32–0,70) volt a docetaxel-kezelés után androgénreceptort célzó kezelésben részesült betegeknél.

A kabazitaxel statisztikailag jobb volt az androgénreceptort célzó komparátoroknál mindegyik alfa-védett, fő másodlagos végpontot illetően, ideértve a teljes túlélést (13,6 hónap a kabazitaxel-karon illetve 11,0 hónap az androgénreceptort célzó kezelési karon, HR: 0,64, 95%-os CI: 0,46–0,89; p=0,008), a progressziómentes túlélést (4,4 hónap a kabazitaxel-karon illetve 2,7 hónap az androgénreceptort célzó kezelési karon, HR: 0,52; 95%-os CI: 0,40–0,68), a megerősített PSA választ (36,3% a kabazitaxel-karon illetve 14,3% az androgénreceptort célzó kezelési karon, p=0,0003) és a legjobb tumorválaszt (36,5% a kabazitaxel-karon illetve 11,5% az androgénreceptort célzó kezelési karon, p=0,004).

A 25 mg/m² dózisban alkalmazott kabazitaxel CARD vizsgálatban megfigyelt biztonságossági profilja összességében hasonló volt a TROPIC és a PROSELICA vizsgálatban megfigyelt biztonságossági profilhoz (lásd 4.8 pont). A ≥ 3. súlyossági fokozatú nemkívánatos események incidenciája 53,2% volt a kabazitaxel karon és 46,0% volt androgénreceptort célzó kezelési karon. A ≥ 3 súlyossági fokozatú súlyos nemkívánatos események incidenciája 31,7% volt a kabazitaxel karon és 37,1% volt androgénreceptort célzó kezelési karon. Annak az incidenciája, hogy a betegek nemkívánatos események miatt végleg abbahagyták a kezelést 19,8% volt a kabazitaxel-karon és 8,1% volt androgénreceptort célzó kezelési karon. Annak az incidenciája, hogy a betegeknél halálos kimenetelű nemkívánatos esemény jelentkezett 5,6% volt a kabazitaxel-karon és 10,5% volt androgénreceptort célzó kezelési karon.

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a kabazitaxel-tartalmú referenciakészítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől prostata carcinoma indikációjában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

A kabazitaxel-kezelést egy nyílt, multicentrikus I/II. fázisú vizsgálatban összesen 39 gyermeknél és serdülőnél (4–18 évesek a vizsgálat I. fázisában, és 3–16 évesek a vizsgálat II. fázisában) értékelték. A II. fázisú rész nem bizonyította a monoterápiában 30 mg/m² dózisban alkalmazott kabazitaxel hatásosságát rekurrens vagy refrakter, diffúz, intrinsic ponticus gliomában (DIPG) és high grade gliomában (HGG) szenvedő gyermekeknél és serdülőknél.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Populációs farmakokinetikai elemzést végeztek 170 beteg körében, köztük előrehaladott szolid tumoros (n = 69), metasztatizáló emlő carcinomás (n = 34) és metasztatizáló prostata carcinomás (n = 67) betegekkel. Ezek a betegek hetente vagy 3 hetente 10-30 mg/m² dózisú kabazitaxel-kezelésben részesültek.

Felszívódás

25 mg/m² kabazitaxel 1 órás intravénás adagolását követően metasztatizáló prostata carcinomás betegeknél (n = 67) a Cmax 226 ng/ml volt (variációs együttható [CV]: 107%), és ezt az értéket az 1 órás infúzió végére érték el (t_max). Az átlagos AUC-érték 991 ng×h/ml volt (CV 34%).

Nem mutatkozott nagymértékű eltérés a dózisarányosságban 10-30 mg/m² dózisokkal kezelt, előrehaladott szolid tumoros betegeknél (n = 126).

Eloszlás

A megoszlási térfogat (Vss) dinamikus egyensúlyi állapotban 4870 l volt (2640 l/m² egy 1,84 m² medián testfelülettel [BSA] rendelkező beteg esetén).

In vitro, a kabazitaxel humán szérum fehérjékhez való kötődése 89–92% volt, és 50 000 ng/ml-ig nem volt telíthető, amely magába foglalja a klinikai vizsgálatok során megfigyelt maximális koncentrációt. A kabazitaxel főleg a humán szérum albuminhoz (82,0%) és lipoproteinekhez (87,9% HDL, 69,8% LDL és 55,8% VLDL esetén) kötődik. Az in vitro vér/plazma koncentráció aránya emberi vérben 0,90–0,99 volt, jelezve, hogy a kabazitaxel egyenlő mértékben oszlott meg a vér és a plazma között.

Biotranszformáció

A kabazitaxel nagymértékben metabolizálódik a májban (> 95%), főleg a CYP3A-izoenzim által (80-90%-ban). A kabazitaxel a fő keringő vegyület a humán plazmában. Hét metabolitot azonosítottak a plazmában (köztük az O-demetiláció során képződő 3 aktív metabolitot) az anyavegyület expozíciójának 5%-áért felelős fő metabolittal együtt. A kabazitaxel kb. 20 metabolitja választódik ki a humán vizeletbe és székletbe.

In vitro vizsgálatok alapján, a klinikailag releváns koncentrációkban alkalmazott kabazitaxel esetén fennáll azon gyógyszerek gátlásának potenciális kockázata, amelyek főként a CYP3A szubsztrátjai. Egy klinikai vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a kabazitaxel (25 mg/m² egyszeri, egyórás infúzióban alkalmazva) nem módosította a midazolám, egy CYP3A tesztszubsztrát, plazmaszintjeit. Ezért terápiás dózisok esetén, a CYP3A szubsztrátok kabazitaxellel történő együttes alkalmazásának várhatóan semmilyen klinikai következménye nincs.

Más gyógyszerek esetében, amelyek egyéb CYP-enzimek szubsztrátjai (1A2, 2B6, 2C9, 2C8, 2C19, 2E1 és 2D6) nem áll fenn ennek a gátlásnak a potenciális kockázata. Valamint nem áll fenn olyan gyógyszerek kabazitaxel általi indukciójának kockázata sem, amelyek a CYP1A, CYP2C9 és CYP3A szubsztrátjai. A kabazitaxel in vitro nem gátolja a warfarin CYP2C9 által mediált, 7-hidroxi-warfarinná történő átalakulásának fő biotranszformációs útját. Ezért in vivo nem várható farmakokinetikai interakció a kabazitaxel és a warfarin között.

A kabazitaxel in vitro nem gátolta a multidrog-rezisztencia fehérjéket (MRP): MRP1, MRP2 vagy az organikus kationtranszportereket (OCT1). A kabazitaxel, a klinikai alkalmazás során megfigyelt koncentrációk legalább 15-szörösénél gátolta a P-glikoprotein (PgP) (digoxin, vinblasztin), az emlőrák rezisztencia fehérje (BCRP) (metotrexát) és az organikus aniontranszport polipeptid OATP1B3 (CCK8) transzportját, míg az OATP1B1 (ösztradiol-17-béta-glükuronid) transzportját a klinikai alkalmazás során megfigyelt koncentrációk csupán 5-szörösénél gátolta. Következésképpen 25 mg/m² dózisnál az MRP, OCT1, PgP, BRCP és OATP1B3 szubsztrátokkal való kölcsönhatás kockázatának előfordulása in vivo nem valószínű. Lehetséges kölcsönhatás OATP1B1-transzporterekkel, főleg az infúziós-kezelés ideje alatt (1 óra) és annak befejezését követően legfeljebb 20 percig (lásd 4.5 pont).

Elimináció

A ¹⁴C-pal jelölt kabazitaxel 25 mg/m² dózisának 1 órás intravénás infúzióban történő alkalmazását követően az alkalmazott dózis mintegy 80%-a 2 héten belül kiválasztódott. A kabazitaxel főként a széklettel választódik ki nagyszámú metabolit formájában (az alkalmazott dózis 76%-a), míg a kabazitaxel és metabolitjainak a vesén át történő kiválasztódása az alkalmazott dózisnak kevesebb, mint 4%-át teszi ki (2,3% változatlan formában a vizelettel ürül).

A kabazitaxel 48,5 l/h magas plazma-clearance-t (26,4 l/h/m² egy 1,84 m² medián testfelülettel [BSA] rendelkező beteg esetén) és 95 órás, hosszú terminális felezési időt mutatott.

Különleges betegcsoportok

Idősek

A populációs farmakokinetikai analízis során 65 éves és annál idősebb 70 betegnél (57 beteg 65 és 75 év között és 13 beteg 75 év felett) az életkor nem befolyásolta a kabazitaxel farmakokinetikáját.

Gyermekek és serdülők

A kabazitaxel biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták.

Májkárosodás

A kabazitaxel elsősorban hepatikus metabolizmus útján eliminálódik.

Egy 43, májkárosodásban szenvedő carcinomás beteggel végzett vizsgálat azt mutatta, hogy az enyhe (összbilirubin > 1 – ≤ 1,5 × ULN vagy AST > 1,5 × ULN) vagy közepesen súlyos fokú májkárosodás (összbilirubin > 1,5 – ≤ 3,0 × ULN) nem befolyásolta a kabazitaxel farmakokinetikáját. A kabazitaxel maximálisan tolerálható dózisa a két csoportban 20 mg/m², illetve 15 mg/m² volt.

Három, súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegnél (összbilirubin > 3 × ULN), 39%-os clearance-csökkenést figyeltek meg az enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegekkel összehasonlítva, amely arra utal, hogy a súlyos fokú májkárosodás hatással van a kabazitaxel farmakokinetikájára. A kabazitaxel maximálisan tolerálható dózisát nem határozták meg súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél.

A biztonságossági és tolerálhatósági adatok alapján a kabazitaxel dózisát csökkenteni kell enyhe fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2, 4.4 pont). A kabazitaxel ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.3 pont).

Vesekárosodás

A kabazitaxel minimális mértékben választódik ki a vesén keresztül (a dózis 2,3%‑a). A populációs farmakokinetikai analízis során, amelyet 170 beteg körében végeztek, akik közül 14 közepesen súlyos fokú vesekárosodásban (30–50 ml/perc kreatinin-clearance) és 59 enyhe vesekárosodásban (50–80 ml/perc kreatinin-clearance) szenvedett, az enyhe-közepesen súlyos vesekárosodás nem befolyásolta jelentős mértékben a kabazitaxel farmakokinetikáját. Ezt megerősítette egy normál vesefunkciójú (8 beteg), valamint közepesen súlyos (8 beteg) vagy súlyos (9 beteg) vesekárosodásban szenvedő szolid tumoros betegekkel végzett összehasonlító farmakokinetikai vizsgálat, amelyben a betegek több ciklusban kaptak legfeljebb 25 mg/m² kabazitaxelt egyszeri intravénás infúzióban.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Klinikai vizsgálatok során nem, de kutyáknál egyszeri dózist követően, 5 naponta, illetve hetente történő adagolás során a klinikai expozíciós szintnél alacsonyabb szintű expozíciónál megfigyelt mellékhatások, amelyek potenciális klinikai jelentőséggel bírnak a következők voltak: a májban arteriolaris/periarteriolaris necrosis, epeúti hyperplasia és/vagy hepatocellularis necrosis (lásd 4.2 pont).

Klinikai vizsgálatok során nem, de patkányokkal végzett ismételt dózistoxicitási vizsgálatok során a klinikai expozíciós szintnél magasabb szintű expozíciónál megfigyelt mellékhatások, amelyek lehetséges, hogy klinikai jelentőséggel bírnak, a következők voltak: subcapsuláris lencserost vizenyővel/degenerációval járó szembetegségeket. Ezek a hatások 8 hét után részben reverzibilisek voltak.

Kabazitaxellel nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat.

A kabazitaxel nem indukált mutációkat a bakteriális reverz mutációs (Ames) teszt során. Nem bizonyult klasztogénnek egy humán lymphocytákkal végzett in vitro teszt során (nem indukált strukturális kromoszóma-aberrációt, de növelte a polyploid sejtek számát) és patkányokkal végzett in vivo teszt során fokozta a micronucleus képződést. Mindazonáltal ezek a genotoxicitási eredmények együtt járnak a vegyület farmakológiai aktivitásával (a tubulin depolimerizáció gátlása) és megfigyelték más ugyanezen farmakológiai hatással rendelkező készítményeknél is.

A kabazitaxel nem érintette a párzási képességet vagy a termékenységet a kezelt hím patkányoknál. Azonban ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban az ondóhólyag degenerációját és a herékben az ondócsatornácskák (tubuli seminiferi) atrophiáját figyelték meg patkányoknál, és a herék degenerációját (minimális epithelialis sejt necrosis a mellékherében) kutyáknál. Az expozíció az állatoknál hasonló vagy alacsonyabb volt, mint az embereknél, akik klinikai jelentőséggel bíró dózisban kaptak kabazitaxelt.

A 6–17. gesztációs nap során napi egyszeri intravénás kezelésben részesülő nőstény patkányoknál a kabazitaxel az anyai toxicitáshoz kapcsolódó embryofoetalis toxicitást okozott, amely magzati halálozás és késői csontosodással társuló, csökkent átlagos magzati testtömeg formájában mutatkozott. Az expozíció az állatoknál alacsonyabb volt, mint az embereknél, akik klinikai jelentőséggel bíró dózisban kaptak kabazitaxelt. A kabazitaxel patkányoknál átjutott a placentán.

Patkányoknál a kabazitaxel és metabolitjai az alkalmazott dózis legfeljebb 1,5%‑ának megfelelő mennyiségben, 24 óra alatt választódnak ki az anyatejbe.

Környezeti kockázatbecslés

A környezeti ártalmakat értékelő vizsgálatok eredményei alapján a kabazitaxel alkalmazása nem veszélyezteti jelentős mértékben a vízi környezetet (lásd a 6.6 pontot a fel nem használt készítmények megsemmisítésére vonatkozóan).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Poliszorbát 80

Vízmentes etanol

Citromsav

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

Az oldatos infúzió elkészítéséhez és alkalmazásához nem alkalmazható PVC infúziós tartály vagy poliuretán infúziós szerelék.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Bontatlan injekciós üveg

30 hónap

Az injekciós üveg felbontása után

Kémiai és fizikai stabilitása 2°C – 8 °C-on tárolva 4 héten át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 – 8 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát. Mikrobiológiai szempontból a hígításnak ellenőrzött és aszeptikus körülmények között kell történnie.

Az infúziós tartályba töltést követően

Kémiai és fizikai stabilitása PVC-mentes infúziós tartályban, 2 °C – 8 °C-on tárolva 14 napon át, és 25 °C-on 48 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 – 8 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a feloldást kontrollált, validáltan aszeptikus körülmények között végezték.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

A gyógyszer felbontása és hígítása utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

3 ml koncentrátum halobutil gumidugóval lezárt, alumíniumkupakkal és műanyag lepattintható védőlemezzel ellátott, I‑es típusú, színtelen injekciós üvegben.

Mindegyik csomagban egy koncentrátumot tartalmazó injekciós üveg található.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A kabazitaxel elkészítését és adagolását csak citotoxikus szerek kezelésére kiképzett személyzet végezheti. Várandós személy nem dolgozhat a készítménnyel. A többi daganatellenes szerhez hasonlóan a kabazitaxel-oldatok kezelése és elkészítése során elővigyázatosságra van szükség, beleértve a biztonsági eszközök, személyes védőfelszerelések (pl. kesztyű) használatát és az elkészítési eljárásokat. Amennyiben a kabazitaxel az elkészítés bármely fázisa során érintkezésbe kerül a bőrrel, akkor azt szappannal és vízzel azonnal alaposan le kell mosni. Ha a nyálkahártyákkal kerül érintkezésbe, akkor azt bő vízzel azonnal alaposan le kell mosni.

A felhasználásra kész oldatos infúzió elkészítése

NE alkalmazzon egyéb, 2 injekciós üvegből (koncentrátum és oldószer) álló kabazitaxel gyógyszerkészítményeket a csupán 1 darab 3 ml‑es injekciós üveget (60 mg/3 ml) tartalmazó Cabazitaxel G.L. 20 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz készítménnyel együttesen!

A Cabazitaxel G.L. 20 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz készítményt NEM KELL oldószerrel hígítani felhasználás előtt, hanem azonnal hozzáadható az infúziós oldathoz.

1. lépés

Amennyiben az injekciós üvegeket hűtve tárolják, felhasználás előtt 5 percig hagyja a szükséges számú kabazitaxel koncentrátum oldatos infúzióhoz készítményt tartalmazó injekciós üveget 20-25 °C hőmérsékleten.

Előfordulhat, hogy több mint egy kabazitaxel 20 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz készítményt tartalmazó injekciós üvegre van szükség a beteg számára előírt dózis beadásához. Aszeptikus technikával, 21G‑s tűvel ellátott kalibrált fecskendő felhasználásával szívja fel a kabazitaxel koncentrátum oldatos injekcióhoz előírt mennyiségét.

A gyógyszerkészítmény milliliterenként 20 mg kabazitaxelt tartalmaz.

2. lépés

Fecskendezze a kabazitaxel koncentrátum oldatos injekcióhoz készítmény (20 mg/ml kabazitaxel) szükséges térfogatát egy 5%-os glükóz oldatos infúziót vagy 0,9%-os nátrium-klorid oldatos infúziót tartalmazó, PVC-mentes steril infúziós tartályba. Például 45 mg kabazitaxel dózisának beadásához 2,25 ml koncentrátumot kell felszívni közvetlenül a készítmény injekciós üvegéből.

Az elkészített infúziós oldat koncentrációjának 0,10 mg/ml és 0,26 mg/ml között kell lennie.

3. lépés

Távolítsa el a fecskendőt, és kézzel, ringató mozdulatokkal keverje össze az infúziós zsák vagy palack tartalmát.

4. lépés

Mint minden parenterális készítményt, az elkészített infúziós oldatot az alkalmazás előtt szabad szemmel ellenőrizni kell. Az infúziós oldat túltelített, ezért idővel kikristályosodhat. Ebben az esetben az infúziós oldat nem használható fel, és meg kell semmisíteni.

Az infúziós oldatot azonnal fel kell használni. Mindazonáltal a felhasználhatóság ideje a 6.3 pontban leírt különleges tárolási körülmények között hosszabb lehet.

Egy 0,22 mikrométer névleges pórusméretű (0,2 mikrométeresként is ismert), az infúziós szerelékbe épített szűrő alkalmazása kötelező az infúzió beadása során.

Ne használjon PVC infúziós tartályokat vagy poliuretán infúziós szereléket a kabazitaxel elkészítésekor és alkalmazásakor.

A kabazitaxel a felsoroltakon kívül semmilyen más gyógyszerrel nem keverhető.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

G.L. Pharma GmbH
Schlossplatz 1
8502 Lannach

Ausztria

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24113/01 1×3 ml I-es típusú, színtelen injekciós üveg

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2022. augusztus 25.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. augusztus 25.