CALVINIA 10 mg szájban diszpergálódó tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Calvinia 10 mg szájban diszpergálódó tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Szájban diszpergálódó tablettánként 14,53 mg rizatriptán‑benzoátot tartalmaz (ami 10 mg rizatriptánnak felel meg).

Ismert hatású segédanyagok:

Szájban diszpergálódó tablettánként 7,50 mg aszpartámot (E951) és 1,17 mg nátriumot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Szájban diszpergálódó tabletta

Fehér, kerek, lapos, szájban diszpergálódó tabletta, melynek átmérője 10 mm, magassága 3 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Aurával vagy anélkül jelentkező migrénes rohamok fejfájás szakaszának akut kezelése felnőtteknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

18 éves és idősebb felnőttek

A javasolt adag 10 mg.

Ismételt adagolás: Az adagok között legalább 2 órának el kell telnie. Bármely 24 órás időszakon belül nem szabad 2 adagnál többet bevenni.

• 24 órán belül újra fellépő fejfájás esetén: Ha a fejfájás a kezdeti roham enyhülése után visszatér, még egy dózis bevehető. A fenti adagolási korlátozásokat be kell tartani.

• Ha a beteg a kezelésre nem reagál: Hatástalannak bizonyuló első adag után, ugyanazon roham kezelésére bevett második dózis hatásosságát kontrollos vizsgálatokban nem tanulmányozták. Ezért, ha a beteg nem reagál az első dózisra, ugyanarra a rohamra nem szabad egy második adagot bevenni.

Klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy azok a betegek, akik egy roham kezelésére nem reagálnak, még valószínűleg reagálnak a következő rohamok kezelésére.

Bizonyos betegeknek az alacsonyabb (5 mg‑os) rizatriptán dózist kell kapniuk, különösen az alábbi betegcsoportoknak*:

• propranololt szedő betegek. A rizatriptán és a propranolol alkalmazása között legalább 2 órának kell eltelnie. (lásd 4.5 pont.)

• az enyhe–középsúlyos vesekárosodásban szenvedő betegek.

• az enyhe–középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegek.

* A Calvinia 5 mg-os dózisban nem elérhető, ezért ez a készítmény a fenti betegcsoportok kezelésére nem alkalmas. Ezeknek a betegeknek más, 5 mg rizatriptánt tartalmazó gyógyszer alkalmazása javasolt.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők (18 éves kor alatt)

A Calvinia alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél (18 éves kor alatt) nem javasolt. A rizatriptán biztonságosságát és hatásosságát 18 éves kor alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 és az 5.2 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.

Idősek

A rizatriptán biztonságosságát és hatásosságát 65 évnél idősebb betegek esetében szisztematikusan nem értékelték.

Az alkalmazás módja

A Calvinia profilaxis céljára nem alkalmazható.

A Calvinia-t nem kell folyadékkal bevenni.

A szájban diszpergálódó tablettát száraz kézzel kell kinyomni a buborékcsomagolásból, majd a nyelvre helyezni, ahol az feloldódik, és a nyállal együtt lenyelhető.

A szájban diszpergálódó tabletta alkalmazható még olyan helyzetekben is, amikor folyadék nem áll rendelkezésre, vagy az a cél, hogy a szokványos tabletták folyadékkal történő bevételét kísérő hányingert és hányást elkerüljék.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Monoaminooxidáz (MAO)-gátlók egyidejű alkalmazása vagy a MAO-gátlók szedésének abbahagyását követő 2 héten belüli alkalmazás (lásd 4.5 pont).

A Calvinia ellenjavalt a súlyos vese- vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél.

A Calvinia ellenjavallt az olyan betegeknél, akik korábban cerebrovascularis történésen (CVA) vagy transiens ischaemiás attack‑on (TIA) estek át.

Középsúlyos vagy súlyos hypertensio vagy kezeletlen enyhe hypertensio.

Bizonyított koszorúér-betegség, beleértve az ischaemiás szívbetegséget is (angina pectoris, myocardialis infarctus a kórelőzményben, vagy dokumentált néma ischaemia); ischaemiás szívbetegség vagy Prinzmetal-angina tünetei.

Perifériás érbetegség.

Rizatriptán és ergotamin, ergot‑származékok (beleértve a metiszergidet is) vagy egyéb 5‑HT_1B/1D receptor‑agonisták egyidejű alkalmazása. (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Calvinia kizárólag olyan betegeknél alkalmazható, akiknél egyértelműen migrént diagnosztizáltak. A Calvinia nem alkalmazható basilaris vagy hemiplegiás migrénben szenvedő betegeknél.

A Calvinia nem alkalmazható „atípusos” fejfájások kezelésére, azaz olyan fejfájásokra, amelyek potenciálisan súlyos betegségekkel társulhatnak (pl. CVA, rupturált aneurysma), és amelyekben a cerebrovascularis vasoconstrictio káros lehet.

A rizatriptán átmeneti tünetekkel járhat, beleértve a mellkasi fájdalmat és szorító érzést, ami intenzív lehet, és a torkot is érintheti (lásd 4.8 pont). Ahol az ilyen tünetek vélhetően ischaemiás szívbetegségre utalnak, nem szabad további adagot bevenni, és megfelelő kivizsgálást kell végezni.

Szívbetegség

Egyéb 5‑HT_1B/1D receptor-agonistákhoz hasonlóan, a rizatriptán nem adható előzetes kivizsgálás nélkül olyan betegeknek, akiknek valószínűleg nem felismert szívbetegségük van, vagy olyan betegeknek, akiknél fennáll a koszorúér-betegség (CAD) kockázata (pl. hypertoniás betegek, cukorbetegek, dohányosok vagy nikotinpotló kezelést alkalmazók, 40 év feletti férfiak, postmenopausában lévő nők, Tavara-szár blokkos betegek ésolyanok, akiknél a családi anamnézisben a CAD kiemelten előfordul). Lehet, hogy a kardiológiai vizsgálat nem ismer fel minden, szívbetegségben szenvedő beteget, és nagyon ritka esetekben, súlyos cardialis események alakultak ki olyan betegeknél, akiknek az 5‑HT₁ agonisták adásakor nem volt cardiovascularis alapbetegségük. Azok, akiknél CAD igazolódik, nem kaphatnak Calvinia‑t. (lásd 4.3 pont.)

Az 5‑HT_1B/1D receptor agonistákat coronaria vasospasmussal hozták összefüggésbe. Ritka esetekben, az 5‑HT_1B/1D receptor agonistákkal kapcsolatban, beleértve a Calvinia-t is, myocardialis ischaemiát vagy infarctust jelentettek (lásd 4.8 pont).

Egyéb gyógyszerek

Egyéb 5‑HT_1B/1D agonista (pl. szumatriptán) a Calvinia‑val egyidejűleg nem alkalmazható. (lásd 4.5 pont).

Javasolt legalább 6 órát várni a rizatriptán adása után, mielőtt ergotamin‑típusú gyógyszereket (pl. ergotamint, dihidro‑ergotamint vagy metiszergidet) alkalmaznak. Legalább 24 órának kell eltelnie egy ergotamin‑tartalmú készítmény adását követően, mielőtt rizatriptánt alkalmaznak. Bár additív vasospasticus hatásokat nem észleltek egy olyan klinikai farmakológiai vizsgálatban, amelyben 16 egészséges férfi per os kapott rizatriptánt és parenterálisan pedig ergotamint, az ilyen additív hatások elméletileg lehetségesek. (lásd 4.3 pont.)

Szerotonin-szindróma

Triptánokkal és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI‑k), szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlókkal (SNRI‑k) vagy opioidokkal (pl. buprenorfinnal (vagy buprenorfin-naloxon kombinációval), petidinnel vagy tramadollal) történő egyidejű kezelést követően szerotonin-szindrómát (beleértve a mentális állapot változásait, a vegetatív labilitást, a neuromuscularis rendellenességeket és/vagy a gastrointestinalis tüneteket is) jelentettek. Ezek a reakciók súlyosak, potenciálisan életveszélyesek lehetnek. Ha a Calvinia-val és egy SSRI‑vel (pl. szertralinnal, eszcitaloprám-oxaláttal, fluoxetinnel), SNRI‑vel (pl. venlafaxinnal, duloxetinnel) vagy opioidokkal (pl. buprenorfinnal (vagy buprenorfin-naloxon kombinációval), petidinnel vagy tramadollal) végzett egyidejű kezelés klinikailag indokolt, akkor a beteg gondos obszervációja javasolt, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor, vagy a kezelés egy másik szerotoninerg gyógyszerrel történő kiegészítésekor (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.

Közönséges orbáncfű

A nemkívánatos hatások még gyakoribbak lehetnek a triptánok (5‑HT_1B/1D agonisták) és a közönséges orbáncfüvet (Hypericum perforatum) tartalmazó gyógynövény készítmények egyidejű alkalmazása során.

Hypersensitivitás

Angioödéma (pl. arcödéma, a nyelv duzzanata és garatödéma) jelentkezhet triptánokkal, köztük rizatriptánnal kezelt betegeknél. Ha a nyelv vagy a garat angioödémája jelentkezik, akkor a beteget a tünetek megszűnéséig orvosi felügyelet alatt kell tartani. A kezelést azonnal be kell fejezni, és egy másik gyógyszercsoportba tartozó szerrel kell helyettesíteni.

Figyelembe kell venni a kölcsönhatás lehetőségét, amikor a rizatriptánt CYP 2D6 szubsztrátokat szedő betegeknek adják (lásd 4.5 pont).

Segédanyagok

Aszpartám

Phenylketonuriások: Ez a készítmény szájban diszpergálódó tablettánként 7,50 mg aszpartámot tartalmaz. Az aszpartám szájon át történő alkalmazást követően az emésztőrendszerben hidrolizálódik. A fő hidrolízistermékeinek egyike a fenilalanin.

Nátrium

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

Fokozott gyógyszerhasználat okozta fejfájás

A fejfájásokra szedett bármilyen fájdalomcsillapító tartós alkalmazása súlyosbíthatja a fejfájást. Ha ez a helyzet bekövetkezik, vagy gyanú van rá, orvosi tanácsot kell kérni és a kezelést le kell állítani. A fokozott gyógyszerhasználat okozta fejfájásra kell gyanakodni az olyan betegeknél, akiknél a fejfájások a fejfájáscsökkentő gyógyszerek rendszeres alkalmazása ellenére (vagy éppen azok miatt) gyakoriak vagy mindennaposak.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ergotamin, ergot‑származékok (beleértve a metiszergidet is) vagy egyéb 5‑HT_1B/1D receptor‑agonisták

Additív hatás miatt a rizatriptán és ergotamin, az ergot‑származékok (beleértve a metiszergidet is) vagy egyéb 5‑HT_1B/1D receptor‑agonisták (pl. szumatriptán, zolmitriptán, naratriptán) egyidejű alkalmazása fokozza a coronaria vasoconstrictio és a hypertensiv hatások kockázatát. Ez a kombináció ellenjavallt. (lásd 4.3 pont.).

Monoaminoxidáz-gátlók

A rizatriptán elsősorban a monoaminoxidáz A altípusán (MAO‑A) keresztül metabolizálódik. A rizatriptán és aktív N-dezmetil-metabolitjának plazmakoncentrációja megemelkedett szelektív, reverzibilis MAO-A-gátló együttes adásakor. Hasonló vagy fokozottabb hatások várhatók nem‑szelektív, irreverzibilis MAO-gátlókkal. A coronaria vasoconstrictio és a hypertensiv epizódok kockázata miatt a MAO‑inhibitorokat szedő betegeknél a rizatriptán alkalmazása ellenjavallt. (lásd 4.3 pont).

β-blokkolók

Propranolol egyidejű alkalmazásakor a rizatriptán plazmakoncentrációja megemelkedhet. Ennek az emelkedésnek a legvalószínűbb magyarázata a két gyógyszer közötti first-pass metabolikus interakció, mivel a MAO-A mind a rizatriptán, mind pedig a propranolol metabolizmusában szerepet játszik. Ez a kölcsönhatás az AUC és a C_max 70‑80%-os átlagos emelkedéséhez vezet. Propranololt kapó betegeknél 5 mg‑os Calvinia dózist kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Egy gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatban a nadolol és a metoprolol nem változtatta meg a rizatriptán plazmakoncentrációját.

Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k) / szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI‑k), opioidok és a szerotonin-szindróma

Vannak jelentések olyan betegekről, akiknél szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k), szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI‑k) vagy opioidok (pl. buprenorfin (vagy a buprenorfin-naloxon kombináció), petidin vagy tramadol) és triptánok egyidejű alkalmazását követően szerotonin-szindrómára jellemző tünetek jelentkeztek (lásd 4.4 és 4.8 pont).

A Calvinia elővigyázatossággal alkalmazandó az alábbi gyógyszerekkel együtt:

• Szerotonerg gyógyszerek, például a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), a szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI-k) vagy az opioidok (pl. a buprenorfin (vagy a buprenorfin-naloxon kombináció), a petidin vagy a tramadol), ugyanis ekkor fokozódik a potenciálisan életveszélyes állapotot jelentő szerotonin-szindróma kockázata (lásd 4.4 pont).

Citokróm P450 2D6 (CYP2D6)

In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a rizatriptán gátolja a citokróm P450 2D6 izoenzimet (CYP2D6). Klinikai interakciós adatok nem állnak rendelkezésre. Gondolni kell a kölcsönhatás lehetőségére, amikor a rizatriptánt CYP2D6 szubsztrátokat szedő betegeknek adják.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A rizatriptán terhes nőknél történő alkalmazásáról rendelkezésre álló közepes mennyiségű adat (300–1000 terhesség kimenetelének eredménye) nem igazolt malformatív toxicitást az első trimeszterbeli expozíciót követően. Az állatokkal végzett vizsgálatok nem jeleztek reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont).

A rizatriptánnak a terhesség második és harmadik trimeszterében történő alkalmazásával kapcsolatban korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A rizatriptán alkalmazása megfontolható a terhesség alatt, ha klinikailag szükséges.

Szoptatás

A rizatriptán alacsony koncentrációban választódik ki az anyatejbe, az átlagos relatív csecsemődózis kevesebb mint 1% (legrosszabb esetben – az anyatejben mért C_max alapján – kevesebb mint 6%). A rizatriptán szoptató anyáknak történő adásakor elővigyázatosság szükséges. A csecsemők expozícióját a minimálisra lehet csökkenteni azáltal, hogy a szoptatást a kezelést követő 12 órán át kerülik.

Termékenység

Hatását a humán termékenységre nem vizsgálták. Az állatkísérletek csak minimális hatást mutattak a termékenységre vonatkozóan, olyan plazmakoncentrációknál, amik többszörösen (több, mint 500-szorosan) meghaladták a humán terápiás koncentrációt.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Mind a migrén, mind a Calvinia‑kezelés aluszékonyságot okozhat egyes betegeknél. Néhány, rizatriptánt kapó betegnél szédülést is jelentettek. Ezért, a betegeknek fel kell mérniük, hogy képesek‑e komplex feladatokat végrehajtani a migrénes rohamok alatt és a Calvinia alkalmazása után.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A rizatriptánt kontrollos klinikai vizsgálatokban 8630 felnőtt betegnél értékelték, legfeljebb egy éven át. A klinikai vizsgálatokban leggyakoribbnak talált mellékhatás a szédülés, a somnolentia és az asthenia/fáradtság volt. A klinikai vizsgálatokban észlelt és/vagy a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások a következők voltak:

Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: túlérzékenységi reakciók, anaphylaxiás/anaphylactoid reakciók.

Pszichiátriai kórképek:

Gyakori: insomnia

Nem gyakori: dezorientáció, idegesség.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: szédülés, somnolentia, paraesthesia, fejfájás, hypaesthesia, csökkent felfogóképesség.

Nem gyakori: ataxia, vertigo, dysgeusia/kellemetlen íz, tremor, ájulás.

Nem ismert: görcsroham, szerotonin-szindróma.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: homályos látás.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Gyakori: palpitatio.

Nem gyakori: arrhythmia, EKG rendellenességek, tachycardia.

Ritka: cerebrovascularis történés (ezeknek a mellékhatásoknak a többségéről olyan betegeknél számoltak be, akiknél a koszorúér‑betegségre prediktív kockázati tényezők fennálltak), bradycardia.

Nem ismert: myocardialis ischaemia vagy infarctus (ezeknek a mellékhatásoknak a többségéről olyan betegeknél számoltak be, akiknél a koszorúér‑betegségre prediktív kockázati tényezőkfennálltak).

Érbetegségek és tünetek:

Nem gyakori: hypertensio, hőhullámok.

Nem ismert: perifériás vascularis ischaemia.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Gyakori: pharyngealis diszkomfort.

Nem gyakori: dyspnoe.

Ritka: zihálás.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hányinger, szájszárazság, hányás, hasmenés, dyspepsia.

Nem gyakori: szomjúság.

Nem ismert: ischaemiás colitis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Gyakori: kipirulás.

Nem gyakori: pruritis, urticaria, angioödéma (pl. arcödéma, a nyelv duzzanata és pharyngealis ödéma), (az angioödémát lásd még a 4.4 pontban), bőrkiütés, izzadás.

Nem ismert: toxikus epidermális nekrolízis

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Gyakori: lokalizált elnehezülés, nyaki fájdalom, merevség;

Nem gyakori: lokalizált merevség, izomgyengeség, arcfájdalom, myalgia

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Gyakori: asthenia/fáradtság, hasi vagy mellkasi fájdalom.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A 40 mg (egyszeri adagban vagy kétórás időeltolódással, két adagban tabletta formájában adott) rizatriptánt általában jól tolerálta több, mint 300 felnőtt beteg; a gyógyszerrel összefüggő leggyakoribb nemkívánatos esemény a szédülés és az aluszékonyság volt.

Egy klinikai farmakológiai vizsgálatban, amelyben 12 vizsgálati alany kapott rizatriptánt 80 mg-os kumulatív összdózisban (4 óra leforgása alatt), két alany tapasztalt syncopét és/vagy bradycardiát. Egyikük, egy 29 éves nő esetében hányás, bradycardia és szédülés kezdődött 3 órával azután, hogy összesen 80 mg rizatriptánt kapott (2 óra alatt). Egy órával a többi tünet megjelenése után atropinra reagáló harmadfokú AV-blokkot észleltek. A második vizsgálati alanynál, egy 25 éves férfinél átmeneti szédülést, ájulást, incontinentiát és 5 másodpercig tartó systolés pausát észleltek (az EKG‑monitorozás közben), közvetlenül egy fájdalmas vénaszúrást követően. A vénaszúrást két órával azután végezték, hogy az alany összesen 80 mg rizatriptánt kapott (4 óra alatt).

Ezenkívül, a rizatriptán farmakológiája alapján hypertensio vagy egyéb, súlyosabb cardiovascularis tünetek kialakulhatnak a túladagolást követően. Gastrointestinalis dekontamináció (pl. gyomormosás, amit orvosi szén adása követ) mérlegelendő azoknál a betegeknél, akiknél rizatriptán túladagolás gyanúja áll fenn. Klinikai és EKG-megfigyelés szükséges legalább 12 órán keresztül akkor is, ha klinikai tünetek nem tapasztalhatók.

A haemo- vagy peritonealis dialysisnek a rizatriptán szérumkoncentrációjára gyakorolt hatása nem ismert.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: migrain-ellenes szerek, szelektív szerotonin (5HT1) agonisták, ATC kód: N02CC04

Hatásmechanizmus

Szelektív szerotonin (5‑HT_1B/1D) agonisták

A rizatriptán szelektíven és nagy affinitással kötődik az humán 5‑HT_1B és 5‑HT_1D receptorokhoz, és egyáltalán nincs vagy csekély hatása vagy farmakológiai aktivitása van az 5‑HT₂‑, 5‑HT₃‑, az alfa₁‑, alfa₂‑ vagy béta‑adrenerg, a D₁, D₂ dopaminerg, a H₁ hisztamin‑, a muszkarin‑ vagy a benzodiazepin‑receptorokon.

A rizatriptán migrénes fejfájás kezelésében mutatott terápiás aktivitása a feltételezések szerint a roham alatt kitáguló extracerebralis intracranialis erek és az azokat innerváló szenzoros trigeminus idegek 5‑HT_1B és 5‑HT_1D receptoraira gyakorolt agonista hatásainak tulajdonítható. Ezeknek az 5‑HT_1B és 5‑HT_1D receptoroknak az aktiválódása a fájdalmat okozó intracranialis erek constrictióját és a neuropeptid felszabadulás gátlását eredményezheti, ami az érzékeny szövetekben a gyulladás csökkenéséhez és a trigeminális fájdalom szignálok központi idegrendszer felé történő transzmissziójának csökkenéséhez vezet.

Farmakodinámiás hatások

Felnőttek

A rizatriptán belsőleges liofilizátum hatékonyságát a migrénes rohamok akut kezelésében két, multi-centrikus, randomizált, placebo-kontrollos, a rizatripán tabletták vizsgálataihoz hasonló elrendezésű vizsgálatban bizonyították. Egy vizsgálat során (n = 311), 2 órával az alkalmazás után a rizatriptán belsőleges liofilizátummal kezelt betegeknél a tünetek csökkenésének aránya az 5 mg és 10 mg-ot kapó csoportban 66% volt, míg a placebocsoportban 47% volt. Egy nagyobb vizsgálatban (n = 547), 2 órával az alkalmazás után a tünetek csökkenésének aránya a rizatriptán 5 mg-os belsőleges liofilizátummal kezelt betegeknél 59%, a 10 mg-ot kapóknál 74% volt, a placebót kapóknál észlelt 28%-kal szemben. A rizatriptán belsőleges liofilizátum csökkentette a migrénes rohamokat kísérő funkcionális gátoltságot, a hányingert, a fotofóbiát és fonofóbiát is. Szignifikáns fájdalomcsillapító hatás jelentkezett már 30 perccel a bevétel után, a kettő közül az egyik, 10 mg-os dózissal végzett vizsgálat során (lásd 5.2 pont).

A szájon át alkalmazott tablettával végzett vizsgálatok alapján, a rizatriptán hatásos marad a menstruációs migrén, vagyis a menses elkezdődését megelőző vagy az azt követő 3 napban jelentkező migrén kezelésére.

Gyermekek és serdülők

Serdülők (12-17 évesek)

A rizatriptán belsőleges liofilizátum hatásosságát (12‑17 éves) gyermekeknél egy többcentrumos, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos, párhuzamos csoportos (n = 570) vizsgálatban értékelték. A betegpopulációra vonatkozó előfeltétel volt a korábbi NSAID- és acetaminofen-kezelés sikertelensége. A kritériumoknak megfelelő migrénben szenvedő betegeknél kezdetben placebót vagy rizatriptánt alkalmaztak a fejfájás jelentkezésétől számított 30 percen belül. 15 perccel a placebo alkalmazása után azok a betegek, akik nem reagáltak a placebóra, az adott migrénes rohamra placebót vagy rizatriptánt kaptak. Testtömegen alapuló adagolási stratégiát alkalmazva azok a betegek, akiknek testtömege 20 kg és 40 kg között volt, 5 mg rizatriptánt, akiknek pedig meghaladta a 40 kg-ot, azok 10 mg rizatriptánt kaptak.

Ebben a felerősített populációs vizsgálatban a fájdalommentességre (a fájdalom csökkenése a kezdeti közepes erősségű vagy súlyos fájdalomról a fájdalommentességre) mint az elsődleges hatásossági végpontra vonatkozólag 9%-os különbséget figyeltek meg az aktív kezelés és a placebo között a kezelést követő 2 óra elteltével [rizatriptánnal 31%, míg placebóval 22% (p = 0,025)]. A fájdalomcsillapítás (a fájdalom csökkenése a kezdeti, közepes erősségű vagy súlyos fájdalomról az enyhe fájdalomra vagy a fájdalommentességre) mint másodlagos végpont tekintetében nem találtak szignifikáns különbséget.

Gyermekek (6-11 éves korig)

A rizatriptán belsőleges liofilizátum hatásosságát 6 és 11 éves kor közötti gyermekeknél szintén értékelték, ugyanabban az akut placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban (n = 200). A kezelés után 2 órával fájdalommentességet elérők számában nem volt szignifikáns különbség az 5 és 10 mg rizatriptán belsőleges liofilizátumot kapott betegeket a placebót kapott betegekkel összehasonlítva (39,8% szemben a 30,4%-kal, p = 0,269).

A rizatriptán belsőleges liofilizátum lehetővé teszi a migrénben szenvedő betegek számára, hogy a migrénes rohamot folyadék lenyelése nélkül kezeljék. Ez lehetővé teheti, a betegek számára a gyógyszerük korábbi alkalmazását, ha például nem áll rendelkezésre folyadék, és hogy elkerüljék a GI tünetek lenyelt folyadék által okozott esetleges rosszabbodását.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Szájon át történő alkalmazást követően a rizatriptán gyorsan és teljes mértékben felszívódik. A belsőleges liofilizátum átlagos orális biohasznosulása körülbelül 40‑45%, és az átlagos plazma csúcskoncentráció (C_max) körülbelü 1,58 órán belül alakul ki (t_max). A rizatriptán belsőleges liofilizátum alkalmazásakor a plazma csúcskoncentráció eléréséhez szükséges idő a tablettához képest 30‑60 perccel megnyúlt.

Táplálék hatása

A tápláléknak a rizatriptán belsőleges liofilizátumból történő felszívódására gyakorolt hatását nem vizsgálták. A rizatriptán tabletta esetén a t_max megközelítőleg 1 órával megnyúlik, ha a tablettát evés után alkalmazzák. A rizatriptán felszívódása még tovább elhúzódhat, ha a belsőleges liofilizátumot étkezést követően alkalmazzák.

Eloszlás

A rizatriptán minimálisan (14 %) kötődik plazmafehérjékhez. A megoszlási térfogat férfiaknál körülbelül 140 liter és nőknél 110 liter.

Biotranszformáció

A rizatriptán metabolizmusának elsődleges útja a monoaminooxidáz-A (MAO-A) általi, farmakológiailag inaktív indolecetsavvá történő oxidatív dezaminálás. Az 5HT_1B/1D receptorokon az anyavegyületéhez hasonló hatású N-monodezmetil-rizatriptán metabolit kisebb·mennyiségben képződik, de nem járul hozzá a rizatriptán farmakodinamiás aktivitásához szignifikáns mértékben. Az N-monodezmetil-rizatriptán plazmakoncentrációja az anyavegyületének körülbelül 14 %-a, és az eliminációjának sebessége pedig hasonló. Egyéb minor metabolit még az N-oxid, a 6-hidroxi-származék, és a 6-hidroxi-származék szulfát-konjugátuma. Ezen minor metabolitok közül farmakológiailag egyik sem aktív. ¹⁴C-gyel jelzett rizatriptán szájon át történő adását követően a rizatriptán a plazma radioaktivitásának nagyjából 17%-át teszi ki.

Elimináció

Intravénás alkalmazást követően az AUC a 10‑60 µg/kg‑os dózistartományban a férfiaknál a dózissal arányosan, a nőknél pedig közel arányosan növekszik. Szájon át történő alkalmazást követően az AUC a 2,5‑10 mg‑os dózistartományban a dózissal közel arányosan növekszik. A rizatriptán plazma felezési ideje férfiaknál és nőknél átlagosan 2‑3 óra. A rizatriptán plazma‑clearance‑e a férfiaknál átlagosan kb. 1000‑1500 ml/perc és a nőknél kb. 900‑1100 ml/perc; aminek nagyjából 20‑30%-a renalis clearance. A ¹⁴C-gyel jelzett rizatriptán per os dózisának alkalmazását követően a radioaktivitás nagyjából 80%-a ürül a vizelettel, és a dózis nagyjából 10%-a ürül a széklettel. Ez azt mutatja, hogy a metabolitok elsősorban a vesén keresztül ürülnek.

First-pass metabolizmusának megfelelően az oralis dózisnak körülbelül 14%-a változatlan rizatriptánként ürül a vizelettel, míg 51%-a indolecetsav metabolitként ürül. Nem több, mint 1% ürül a vizelettel N‑monodezmetil metabolitként.

Ha a rizatriptánt a maximális adagolási rendnek megfelelően alkalmazzák, nem alakul ki napról-napra a plazmában a gyógyszer akkumulációja.

Speciális betegcsoportok

A következő adatok a per os tabletta gyógyszerformával végzett vizsgálatokból származnak.

Migrénes rohamok

A migrénes roham nem befolyásolja a rizatriptán farmakokinetikáját.

Nem

A rizatriptán (per os adott 10 mg) AUC‑je kb. 25%‑kal alacsonyabb volt a férfiaknál, mint a nőknél, a C_max 11%‑kal volt alacsonyabb, és a t_max körülbelül ugyanakkor jelentkezett. Ennek a látszólagos farmakokinetikai különbségnek nem volt klinikai jelentősége.

Idősek

Tabletta formájában alkalmazva a rizatriptán plazmakoncentrációja idős (65–77 éves) betegeknél a fiatal felnőtteknél észlelthez hasonló volt.

Gyermekek és serdülők

A rizatriptán (belsőleges liofilizátum gyógyszerformában) farmakokinetikai vizsgálatát 6 és 17 év közötti migrénes gyermekekkel végezték. Az átlagos expozíció 5 mg rizatriptán belsőleges liofilizátum egyszeri adagját követően a 20 és 39 kg közötti testtömegű gyermekeknél 15%-kal alacsonyabb, a 10 mg rizatriptán belsőleges liofilizátum egyszeri adagját követően a 40 kg-ot meghaladó testtömegű gyermekeknél pedig 17%‑kal magasabb volt, mint a 10 mg rizatriptán belsőleges liofilizátum egyszeri adagját követően felnőtteknél észlelt expozíció. Ezen különbségek klinikai relevanciája nem tisztázott.

Májkárosodás (Child‑Pugh pontszám 5–6)

Enyhe-középsúlyos alkoholos májcirrhosis okozta májkárosodásban szenvedő betegek esetében a tabletta oralis adagolását követően a rizatriptán plazmakoncentrációi hasonlóak voltak a fiatal férfiakban és nőkben megfigyeltekhez. Szignifikáns emelkedését észleltek az AUC (50%‑os) és a C_max (25%‑os) értékekben a középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (Child‑Pugh pontszám 7). A farmakokinetikai tulajdonságokat a 7 feletti Child‑Pugh pontszámú (súlyos májkárosodásban szenvedő) betegeknél nem vizsgálták.

Vesekárosodás

Károsodott veseműködésű betegeknél (kreatinin‑clearance 10‑60 ml/perc/1,73 m²), a tabletta alkalmazása után, a rizatriptán AUC‑je nem tért el szignifikánsan az egészséges alanyoknál észlelttől. A haemodyalisált betegeknél (kreatinin‑clearance < 10 ml/perc/1,73 m²) a rizatriptán AUC‑je megközelítőleg 44%‑kal volt magasabb, mint az egészséges veseműködésű betegeké. Bármilyen fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a rizatriptán maximális plazmakoncentrációja hasonló volt az egészségesekéhez.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási, farmakológiai biztonságossági és farmakokinetikai és metabolizmusra vonatkozó – vizsgálatokból származó nem-klinikai jellegű adatok azt jelzik, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban kockázat nem várható.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mannit

Kukoricakeményítő

Aszpartám (E951)

Vízmentes kolloid szilícium dioxid

Menta aroma

• Kukorica maltodextrin

• Ízanyagok

• Módosított kukoricakeményítő (E 1450)

• Természetes eredetű ízanyagok

Karboximetilkeményítő-nátrium

Magnézium-sztearát

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

30 hónap.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C‑on tárolandó.

A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

6 db Calvinia szájban diszpergálódó tabletta Al/PVC-PE-PVDC buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23512/01 6× Al/PVC-PE-PVDC buborékcsomagolás

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2019. március 26.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. augusztus 3.