1. A GYÓGYSZER NEVE

Capro 150 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

150 mg bikalutamid filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 188 mg laktóz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Fehér, kerek, 10,5±0,2 mm átmérőjű, bemetszéssel ellátott filmbevonatú tabletta.

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallat

A Capro 150 mg filmtabletta önmagában vagy radikális prostatectomia vagy radioterápia mellett adjuváns terápiaként javallt lokálisan előrehaladott prosztatakarcinómában szenvedő betegek kezelésére, akiknél nagy a betegség progressziójának kockázata. (lásd 5.1 pont).

A Capro 150 mg filmtabletta javasolt továbbá lokálisan előrehaladott, nem metasztatizáló prosztatadaganat kezelésére olyan betegek esetén, akiknél a sebészeti kasztráció vagy egyéb gyógyszeres beavatkozás nem vezet eredményre, vagy nem elfogadható.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőtt férfiak, beleértve az időseket is: naponta egyszer 150 mg

A Capro 150 mg filmtablettát folyamatosan kell szedni legalább 2 éven keresztül, vagy a betegség progressziójáig.

Speciális betegcsoportok

Gyermekek és serdülők:

A Capro 150 mg filmtabletta gyermekek és serdülők számára ellenjavallt. (lásd 4.3 pont)

Vesekárosodás: vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az adag módosítása nem szükséges.

Májkárosodás:adagmódosítás nem szükséges enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél. Közepesen súlyos és súlyos májkárosodás esetén azonban előfordulhat a gyógyszer akkumulációja. (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A filmtablettát egészben, kevés vízzel, lehetőleg a nap azonos időszakában kell bevenni étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül.

4.3 Ellenjavallatok

- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- A bikalutamid szedése nőknek, gyermekeknek és serdülőknek ellenjavallt (lásd 4.6 pont).

- A készítmény terfenadinnal, asztemizollal vagy ciszapriddel történő egyidejű adása ellenjavallt (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A kezelés megkezdése kizárólag szakorvos közvetlen felügyelete mellett történhet.

A bikalutamid nagymértékben metabolizálódik a májban. A vizsgálati eredmények szerint a gyógyszer eliminációja nagymértékben lassulhat súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, amelynek következtében a bikalutamid akkumulálódhat.

Ennek megfelelően a gyógyszer kizárólag megfelelő körültekintéssel alkalmazható közepesen súlyos illetve súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. A kezelés során a májfunkció ellenőrzése javasolt, mivel a máj működésében változások következhetnek be.

A lehetséges májműködési zavarok miatt megfontolandó a rendszeres májfunkciós vizsgálatok elvégzése. Az esetek többsége várhatóan a bikalutamid-kezelés első 6 hónapjában fordul elő.

A bikalutamid alkalmazásakor ritkán súlyos májműködési zavarokat és májelégtelenséget figyeltek meg, és fatális kimenetelt is jelentettek (lásd 4.8 pont). A bikalutamid-terápiát fel kell függeszteni, amennyiben a rendellenesség súlyossá válik.

A bikalutamid terápia megszakítása megfontolandó azoknál a betegeknél, akiknél a betegség kimutatható romlása és az emelkedett PSA-szint együtt jelentkezik.

A bikalutamid igazoltan gátolja a citokróm P450 (CYP 3A4) enzimrendszert, ezért óvatosság szükséges, amikor a készítményt olyan gyógyszerekkel alkalmazzák együtt, amelyeket főként a CYP 3A4 metabolizál (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Bikalutamid 150 mg tablettát szedő betegeknél ritkán fényérzékenységi reakciókról számoltak be. Azt kell tanácsolni a betegeknek, hogy amíg bikalutamidot szednek, óvakodjanak az erős napfénytől és UV fénytől, továbbá fontolják meg a naptej alkalmazását. Olyan esetekben, amikor a fényérzékenységi reakció tartósabb és/vagy súlyosabb, megfelelő szisztémás kezelést kell kezdeményezni.

Az androgén‑megvonásos terápia a QT‑szakasz megnyúlását idézheti elő.

Azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében a QT‑szakasz megnyúlása, vagy a QT‑szakasz megnyúlását előidéző kockázati tényező szerepel, valamint akik egyidejűleg a QT‑szakaszt esetleg megnyújtó gyógyszereket kapnak (lásd 4.5 pont), a bikalutamid‑kezelés megkezdése előtt a kezelőorvosnak fel kell mérnie a haszon‑kockázat arányát, beleértve egy torsade de pointes fellépésének a lehetőségét is.

Az antiandrogén terápia a spermatozoa morfológiai változásait okozhatja. Noha a bikalutamidnak a hímivarsejt morfológiájára gyakorolt hatását nem értékelték, nem számoltak be ilyen változásokról a bikalutamidot kapott betegek esetében, a betegeknek és/vagy partnereiknek megfelelő fogamzásgátlást kell alkalmaznia a bikalutamid terápia során és azt követően 130 napig.

A kumarin típusú antikoagulánsok hatásának potencírozásáról számoltak be egyidejű bikalutamid terápiában részesülő betegek esetében, amely a prothrombin idő (PI) és a nemzetközi normalizált arány (INR) megnövekedését eredményezheti. Egyes esetekben fennállt a vérzés kockázata. A PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.5 és 4.8 pont).

A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz‑intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy az R-bikalutamid a CYP 3A4-inhibitora, valamint gyengébb gátló hatást fejt ki a CYP 2C9, a 2C19 és a 2D6 enzimekre.

Bár a klinikai vizsgálatok, melyekben antipirint (fenazont) használtak a citokróm P450 (CYP) aktivitásának a méréséhez nem igazoltak potenciális gyógyszer-interakciót a bikalutamiddal, a 28 napig történő együttadását követően a midazolám‑expozíció középértéke (AUC) 80%-ra emelkedett.

Szűk terápiás indexű gyógyszerek esetében az ilyen mértékű emelkedés fontos lehet, ezért a terfenadinnal, asztemizollal és ciszapriddal való együttes alkalmazás ellenjavallt (lásd a 4.3 pont), valamint a ciklosporinnal, vagy kalciumcsatorna-gátlókkal való együttadása fokozott óvatosságot igényel. Ezen gyógyszerek esetében dóziscsökkentés válhat szükségessé, különösen akkor, ha a mellékhatások bizonyítottan fokozódnak.

Ciklosporin esetében a plazmakoncentrációk és a klinikai hatások gondos monitorozása javasolt a bikalutamid-terápia megkezdésekor és befejezésekor.

A bikalutamid oxidációját gátló készítményekkel, mint pl. a cimetidin, ketokonazol együttadva fokozott óvatosság szükséges. Elméletileg ez a bikalutamid plazmakoncentrációjának növekedését eredményezheti, amely a mellékhatások fokozódásához vezethet.

Az in vitro vizsgálatok szerint a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin típusú antikoaguláns warfarint a fehérje-kötőhelyeiről. Beszámoltak a warfarin és más kumarin típusú antikoagulánsok hatásának fokozódásáról, a bikalutamiddal egyidejű alkalmazás esetén. Ezért, ha a bikalutamidot olyan betegeknél alkalmazzák, akik egyidejűleg kumarin típusú antikoagulánsokat kapnak, a PI/INR szoros monitorozása javasolt, és mérlegelni kell az antikoaguláns dózisának módosítását (lásd 4.4 és 4.8 pont).

In vitro kísérletekben kimutatták, hogy a bikalutamid kiszoríthatja a kumarin-típusú antikoagulánsokat (warfarin) a plazmafehérje kötődési helyekről.

Mivel az androgén-megvonásos kezelés megnyújthatja a QT-szakaszt, ezért a bikalutamid és a QT–szakaszt igazoltan megnyújtó, vagy torsades de pointes típusú ritmuszavar kialakulására hajlamosító gyógyszerek, úgymint az IA, osztályba (például kinidin, dizopiramid) vagy III.osztályba. (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiarrhythmiás gyógyszerek, továbbá a metadon, moxifloxacin, antipszichotikumok, stb. együttes alkalmazását alaposan meg kell fontolni (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Kölcsönhatásra vonatkozó vizsgálatokat csak felnőttek esetében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A Capro 150 mg filmtabletta alkalmazása nőknél ellenjavallt, tilos adni terhes nőknek.

Szoptatás

A Capro 150 mg filmtabletta alkalmazása ellenjavallt a szoptatás ideje alatt.

Termékenység

Állatkísérletek során a hím állatok megtermékenyítő-képességének reverzibilis károsodását figyelték meg (lásd 5.3 pont). Szubfertilis vagy infertilis időszak feltehetően férfiaknál is előfordul.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem valószínű, hogy a Capro 50 mg filmtabletta befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban meg kell jegyezni, hogy alkalmanként szédülés és álmosság jelentkezhet. Az érintett betegeknek óvatosnak kell lenniük.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Ebben a pontban a mellékhatások gyakorisági kategóriái a következők szerint kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka ( ≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert gyakoriságú (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat: A mellékhatások előfordulási gyakorisága

Szervrendszer osztály	Gyakoriság	Tünet
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Anaemia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem gyakori	Túlérzékenységi reakciók, ideértve az angioneuroticus oedemát és urticariát is
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Gyakori	Étvágycsökkenés
Pszichiátriai kórképek	Gyakori	Csökkent libidó, Depresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Szédülés, Aluszékonyság
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nem ismert	QT-szakasz megnyúlása (lásd 4.4 és 4.5 pont)
Érbetegségek és tünetek	Gyakori:	Hőhullámok
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nem gyakori	Interstitialis tüdőbetegség5, halálos kimenetelről is beszámoltak
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Hasi fájdalom Székrekedés Dyspepsia Flatulencia, Hányinger
Máj- és epebetegségek illetve tünetek	Gyakori Ritka	Hepatotoxicitás, icterus, emelkedett transzamináz-értékek1 Májelégtelenség2, halálos kimenetelű eseteket is jelentettek.
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei	Nagyon gyakori Gyakori Ritka	Bőrkiütés Alopecia Hirsutismus/haj-újranövés Száraz bőr4 Pruritus Fokozott fényérzékenység
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Gyakori	Haematuria
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Nagyon gyakori Gyakori	Gynecomastia és az emlők érzékenysége3 Erectilis dysfunctio
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nagyon gyakori Gyakori	Asthenia Mellkasi fájdalom Oedema
Laboratóriumi vizsgálatok eredményei	Gyakori	Testtömeg-gyarapodás

¹ A májrendellenességek ritkán súlyosak, gyakran átmeneti jellegűek, és a kezelés folytatásakor, illetve annak befejezése után megszűnnek vagy enyhülnek.

² A posztmarketing adatok áttekintését követően került felsorolásra, mint mellékhatás. A gyakoriságot a bikalutamid 150 mg‑mal végzett EPC vizsgálatok nyílt kezelési ágában bejelentett májelégtelenség nemkívánatos események incidenciája alapján állapították meg.

³ A bikalutamid 150 mg monoterápiában részesülő betegek nagy részénél jelentkezik gynecomastia és/vagy emlőfájdalom. A vizsgálatokban ezek a tünetek a betegek 5%‑ánál bizonyultak súlyosnak. Előfordulhat, hogy a gynecomastia nem rendeződik spontán a terápia befejezését követően, különösen tartós kezelés után.

⁴ Az EPC vizsgálatokban használt nevezéktan miatt a „bőrszárazság” nemkívánatos eseményt a COSTART terminológia szerinti „bőrkiütés” kategóriába kódolták. Ezért a 150 mg‑os hatáserősségnél nem határozható meg önálló frekvencia, de ugyanakkora gyakoriságot feltételeznek, mint az 50 mg‑os hatáserősség esetén.

⁵ A posztmarketing adatok áttekintését követően került felsorolásra, mint mellékhatás. A gyakoriságot az EPC vizsgálatok randomizált kezelési periódusában bejelentett interstitialis tüdőbetegség nemkívánatos események gyakoriságából határozták meg.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolással kapcsolatban nincs humán tapasztalat. Nincs specifikus antidotum, a kezelés tüneti. Dialízis valószínűleg nem vezet eredményre a hatóanyag nagyfokú plazmafehérje-kötődése miatt, és mivel nem jelenik meg változatlan formában a vizeletben. Általános szupportív kezelés javallt, a vitális funkciók gyakori monitorozásával.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: antiandrogének, ATC-kód: L02B B03

Hatásmechanizmus

A bikalutamid olyan nem-szteroid antiandrogén, amely egyéb endokrin hatásoktól mentes. Az androgén-receptorokhoz kötődve, a génexpresszió aktiválása nélkül gátolja az androgén hatást.

Ez a gátlás eredményezi a prosztatatumor regresszióját. A betegek egy részénél a terápia leállítása antiandrogén elvonási szindrómát okozhat.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A bikalutamid 150 mg filmtablettát lokális (T1-T2, N0 vagy NX, M0) vagy lokálisan előrehaladott (T3‑T4, bármely N, M0; T1-T2, N+, M0), nem metasztatizáló prosztatakarcinómában három, 8113 betegen végzett placebo-kontrollos, kettős-vak, klinikai vizsgálat kombinált analízisével értékelték. Ezen vizsgálatokban a gyógyszert azonnali hormonterápiaként vagy radikális prostatectomia vagy radioterápia (primer külső besugárzás) mellett adjuváns kezelésként alkalmazták.

9,7 éves medián utánkövetésnél az összes bikalutamiddal kezelt beteg 36,6%-ánál, és az összes placebóval kezelt beteg 38,17%-ánál észlelték a betegség objektív progresszióját.

Az objektív betegségprogresszió kockázatának csökkenése a legtöbb betegcsoportnál megfigyelhető volt, de különösen azoknál volt nyilvánvaló, akiknél a legmagasabb volt a betegség progressziójának kockázata. Ezért a kezelőorvos dönthet úgy, hogy azon betegek számára, akiknél alacsony a progresszió rizikója, az optimális kezelési stratégia – különösen radikális prostatectomiát követő adjuváns kezelés esetén – a hormonterápiának a progresszió tüneteinek megjelenéséig való késleltetése lehet.

Nem volt különbség a teljes túlélésben 9,7 éves medián utánkövetésnél, a mortalitás 31,4% volt (relatív hazárd = 1,01; 95%-os CI: 0,94–1,09), bár az előzetes alcsoport-elemzések során bizonyos tendenciák nyilvánvalóvá váltak.

A lokálisan előrehaladott prosztatakarcinómában szenvedő betegek progressziómentes túlélési és teljes túlélési adatait a Kaplan-Meier becslés alkalmazásával a következő táblázatokban foglaltuk össze:

2. táblázat Progrediáló, lokálisan előrehaladott betegségben szenvedő betegek aránya az idő előrehaladtával, terápiás alcsoportonként

Vizsgált betegcsoport	Kezelési kar	Események (%) 3 évnél	Események (%) 5 évnél	Események (%) 7 évnél	Események (%) 10 évnél
“Figyelő várakozás” (Watchful waiting) (n= 657)	Bikalutamid 150 mg	19,7%	36,3%	52,1%	73,2%
	Placebo	39,8%	59,7%	70,7%	79,1%
Radioterápia (n= 305)	Bikalutamid 150 mg	13,9%	33,0%	42,1%	62,7%
	Placebo	30,7%	49,4%	58,6%	72,2%
Radikális prostatectomia (n= 1719)	Bikalutamid 150 mg	7,5%	14,4%	19,8%	29,9%
	Placebo	11,7%	19,4%	23,2%	30,9%

	3. táblázat Teljes túlélés lokálisan előrehaladott betegségnél terápiás alcsoportonként
Vizsgált betegcsoport		Kezelési kar	Események (%) 3 évnél	Események (%) 5 évnél	Események (%) 7 évnél	Események (%) 10 évnél
“Figyelő várakozás” (Watchful waiting) (n= 657)		Bikalutamid 150 mg	14,2%	29,4%	42,2%	65,0%
		Placebo	17,0%	36,4%	53,7%	67,5%
Radioterápia (n= 305)		Bikalutamid 150 mg	8,2%	20,9%	30,0%	48,5%
		Placebo	12,6%	23,1%	38,1%	53,3%
Radikális prostatectomia (n= 1719)		Bikalutamid 150 mg	4,6%	10,0%	14,6%	22,4%
		Placebo	4,2%	8,7%	12,6%	20,2%

A csak bikalutamiddal kezelt lokális betegségben szenvedő betegek esetén nem volt jelentős különbség a progressziómentes túlélésben. Nem volt jelentős különbség a teljes túlélésben azon lokális betegségben szenvedő betegek esetében, akik a bikalutamidot radioterápiát (kockázati arány = 0,98; 95% CI: 0,80‑1,20), vagy radikális prostatectomiát (kockázati arány = 1,03; 95% CI: 0,85‑1,25) követően, adjuváns kezelésként kapták. A placebo-csoporttal összehasonlítva azoknál a lokálisan előrehaladott betegségben szenvedő betegeknél, akiknél egyébként csak megfigyelő várakozást alkalmaztak volna, szintén a túlélés csökkenő trendje volt megfigyelhető (Kockázati arány = 1,15; 95%-os CI: 1,00–1,32).

Ennek figyelembevételével a bikalutamid alkalmazásának előny/kockázat profilja a lokális betegségben szenvedő betegeknél nem bizonyult kedvezőnek.

Egy másik programban azonnali kasztrációt igénylő, lokálisan előrehaladott nem-metasztatizáló prosztatakarcinómában szenvedő betegekben igazolták a bikalutamid hatásosságát. Ebben a két vizsgálatból álló összesített analízisben 480, korábban kezelésben nem részesült, nem-metasztatizáló prosztatakarcinómában (M0) szenvedő beteg vett részt. 56%-os halálozás mellett nem mutatkozott szignifikáns különbség a túlélésben (HR= 1,05; CI: 0,81-1,36; p= 0,699) és a progresszióig eltelt időben (HR= 1,20; CI: 0,96-1,51; p= 0,107) a bikalutamid 150 mg terápia és a kasztráció között, ugyanakkor a két kezelés egyenértékűségét nem lehetett statisztikailag meghatározni.

A bikalutamid hatásosságát metasztatikus prosztatakarcinómában egy, két vizsgálatból álló összesített analízis igazolta, melyben 805 előzetes kezelésben nem részesült, metasztatikus (M1) beteg vett részt. A halálozás 43% volt. A napi 150 mg bikalutamid-kezelés a túlélés tekintetében gyengébbnek bizonyult a kasztrációnál (kockázati arány = 1,30; CI: 1,04–1,65), bár a halálozásig eltelt időben a számszerű különbség becsült értéke mindössze 42 nap (6 hét) volt az átlagos kétéves túlélési idő felett.

A bikalutamid racém vegyület, antiandrogén hatása csaknem teljesen az (R)-enantiomernek tulajdonítható.

Gyermekek és serdülők

Gyermekekre és serdülőkre vonatkozóan nem végeztek vizsgálatokat (lásd 4.3 és 4.6 pontok).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A bikalutamid per os adagolást követően jól szívódik fel. Nem bizonyított, hogy a biohasznosulást az étkezés klinikai szempontból befolyásolja.

Eloszlás

A bikalutamid nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez (a racém vegyület 96%-a, az (R)‑enantiomer > 99%-a), és nagymértékben metabolizálódik (oxidáció és glükuronidáció). A metabolitok közel egyenlő arányban választódnak ki a vizelettel és az epével.

Biotranszformáció

Az (S)-enantiomer az (R)-enantiomerhez képest viszonylag gyorsan eliminálódik, mivel az (R)‑enantiomer felezési ideje kb. 1 hét.

A készítmény a napi egyszeri alkalmazás során, az (R)-enantiomer hosszú felezési idejéből adódóan, megközelítőleg tízszeresére akkumulálódik a plazmában.

Napi 150 mg bikalutamid adagolása során kb. 22 mikrogramm /ml (R)-enantiomer steady state plazmakoncentrációt mértek. A steady state állapotban a keringésben található enantiomerek 99%-a döntően az aktív (R)-enantiomer volt.

Elimináció

Klinikai vizsgálatban a napi 150 mg bikalutamid-kezelésben részesülő férfiak spermiumában az R‑bikalutamid koncentrációjának középértéke 4,9 mikrogramm/ml volt. Szexuális közösülés alkalmával a női partnerbe potenciálisan bejutó bikalutamid mennyisége tehát alacsony, körülbelül 0,3 mikrogramm/ttkg. Ez alatta van annak az értéknek, amely a kísérleti állatok utódaiban elváltozásokat indukál.

Speciális betegcsoportok

Az életkor, a vesekárosodás és az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás nem befolyásolja az (R)-enantiomer farmakokinetikáját. Azonban bizonyított, hogy súlyos májkárosodás esetén az (R)‑enantiomer lassabban eliminálódik a plazmából.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A bikalutamid állatokban erős hatású antiandrogén és a kevert funkciójú oxidáz enzim induktora, ennek tulajdoníthatók az állatokban megfigyelt célszerv-változások, beleértve a tumorindukciót is. Enzimindukáló hatást emberben nem tapasztaltak. A célszervi elváltozások, így a daganat indukciója állatokban ezekkel a tevékenységekkel függ össze. A herékben található ondóvezeték atrófiája az antiandrogének csoportjára jellemző előre jelezhető reakció, amelyet minden vizsgált fajban megfigyeltek. Egy patkányokkal végzett 6 hónapos vizsgálatban (amelyben az embereknél alkalmazandó javasolt 50 mg-os adag mellett kialakuló terápiás koncentráció mintegy másfélszeresének megfelelő adagokat alkalmaztak) a hereatrófia 4 hónappal a kezelés befejezése után szűnt meg. Egy patkányokkal végzett 12 hónapos vizsgálatban (amelyben az embereknél alkalmazandó javasolt 50 mg-os adag mellett kialakuló terápiás koncentráció mintegy kétszeresének megfelelő adagokat alkalmaztak) nem volt megfigyelhető gyógyulás az állatoknál 24 héttel a kezelés befejezése után. 12 hónapos ismételt adagolást követően kutyáknál (az embereknél alkalmazandó javasolt 50 mg-os adag mellett kialakuló terápiás koncentráció körülbelül hétszeresének megfelelő adagok adásával), a hereatrófia incidenciája, 6 hónapos gyógyulási időszak után ugyanolyan volt az adagot kapó és a kontroll kutyáknál. Egy fertilitási vizsgálatban (amelyben az embereknél alkalmazandó javasolt 50 mg-os adag mellett kialakuló terápiás koncentráció körülbelül másfélszeresének megfelelő adagokat alkalmaztak), 11 hetes adagolás után hím patkányok esetében megnövekedett a sikeres párzásig eltelt idő; ennek megszűnését 7 hetes dózismentes időszak után figyelték meg.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

magnézium-sztearát,

povidon,

karboximetilkeményítő-nátrium (A-típusú),

laktóz-monohidrát

Filmbevonat:

propilénglikol,

titán-dioxid (E171),

hipromellóz

6.2 Inkompatibilitások

Nem ismert.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

30 hónap

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25ºC-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 db filmtabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban, dobozban.

6.6. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Nincsenek különleges előírások.

Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Mensana Pharma Ltd.

The Black Church

St. Mary's Place, Dublin 7

D07 P4AX Írország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-20472/02 – 30×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. december 3.

A forgalomba hozatali engedély megújításának dátuma: 2012. október 15.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. január 22.