1. A GYÓGYSZER NEVE

Cataflam 50 mg bevont tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

50 mg diklofenák‑káliumot tartalmaz bevont tablettánként.

Ismert hatású segédanyag: 67,362 mg szacharózt tartalmaz bevont tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Bevont tabletta.

Vörösbarna színű, szagtalan, édes ízű, lencse alakú, erősen domború felületű, bevont tabletta. Törési felülete fehér színű, átmérő: kb. 8,8 mm, magasság: kb. 5,2 mm.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az alábbiak rövid ideig tartó kezelésére felnőtteknél és serdülőknél (14 éves kor felett):

• fájdalmas poszttraumás gyulladásos állapotok (pl. rándulás);

• posztoperatív gyulladás és fájdalom (pl. fogorvosi, illetve ortopéd sebészi beavatkozást követően);

• fájdalmas és/vagy gyulladásos nőgyógyászati állapotok (pl. primer dysmenorrhoea vagy adnexitis);

• a gerinc fájdalmas szindrómái;

• lágyrész‑reumatizmus.

• Adjuvánsként súlyos, fájdalmas gyulladásos fül‑, orr- és torokfertőzésekben, pl. pharyngotonsillitis, otitis. Az általános terápiás irányelveknek megfelelően az alapbetegségre a megfelelő kezelést kell alkalmazni.

Az alábbiak rövid ideig tartó kezelésére csak felnőtteknél (18 éves kor felett):

• migrénroham kezelése.

A láz önmagában nem javallat a készítmény alkalmazására.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a szükséges legrövidebb ideig alkalmazzák. (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”).

Általános felnőtt célcsoport

A javasolt kezdő napi dózis általában 100‑150 mg, 2‑3 részre elosztva (napi 2×1 ‑ 3×1 tabletta).

Enyhébb esetekben általában napi 50 mg elegendő, egyszeri bevétellel.

Primer dysmenorrhoea esetén a napi dózis – amit egyénileg kell megállapítani – általában 1‑3 tabletta. Kezdő dózisként 1‑2 tabletta adandó, majd ezt – amennyiben szükséges – több menstruációs ciklus során maximálisan napi 4 tablettáig lehet emelni. A kezelést az első tünetek megjelenésekor kell elkezdeni, és a tünetektől függően néhány napig folytatni. A maximális napi dózis nem lehet több mint 200 mg.

Migrén kezelésében a kezdő dózis 50 mg, amelyet a roham első jeleikor kell bevenni. Abban az esetben, ha az első dózis bevételét követően a fájdalomcsillapítás mértéke nem kielégítő, 2 óra elteltével azt további 50 mg‑mal lehet kiegészíteni. Amennyiben szükséges, 4‑6 órás időközönként újabb 50 mg‑os dózis vehető be, annak figyelembevételével, hogy a maximális napi dózis nem lehet több mint 200 mg.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás

A Cataflam veseelégtelenségben (GFR <15 ml/perc/1,73 m²) ellenjavallt (lásd 4.3 pont „Ellenjavallatok”). Nem végeztek célzott vizsgálatokat vesekárosodásban szenvedő betegek körében, így nem adhatók specifikus adagolási ajánlások. A Cataflam vesekárosodás esetén történő alkalmazásánál óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”).

Májkárosodás

A Cataflam májelégtelenségben ellenjavallt (lásd 4.3 pont „Ellenjavallatok”). Nem végeztek célzott vizsgálatokat májkárosodásban szenvedő betegek körében, így nem adhatók specifikus adagolási ajánlások. A Cataflam enyhe, illetve közepesen súlyos májkárosodás esetén történő alkalmazásánál óvatosság ajánlott (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”).

Gyermekek és serdülők (18 év alatt)

A 14 éves vagy annál idősebb serdülők számára általában napi 50‑100 mg‑os dózis elegendő (napi 1×1 ‑ 2×1 tabletta). A maximális napi dózis nem haladhatja meg a 150 mg‑ot (napi 3×1 tablettát).

A magas hatóanyag‑tartalma miatt a Cataflam tabletta nem adható 14 éven aluli gyermekek számára.

A Cataflam gyermekkori, illetve serdülőkori migrénben való alkalmazhatósága nem ismert.

Idősek (65 éves vagy idősebb betegek)

Időseknél általánosságban nem szükséges a kezdő dózis módosítása (lásd 4.4 pont). Azonban alapvető egészségügyi okokból elővigyázatosság szükséges különösen gyenge általános állapotú, vagy alacsony testtömegű idősek esetén.

Pangásos szívelégtelenség (NYHA‑I) vagy jelentős cardiovascularis kockázati tényezők fennállása esetén

Pangásos szívelégtelenségben (NYHA‑I), illetve cardiovascularis betegség kialakulására jelentős kockázati tényezőkkel rendelkező betegeket, csak alapos mérlegelést követően és csak legfeljebb napi 100 mg dózisban alkalmazott Cataflam‑mal szabad kezelni, ha a kezelés időtartama meghaladja a 4 hetet (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”).

Az alkalmazás módja

A bevont tablettát egészben, folyadékkal együtt kell bevenni, lehetőleg étkezés előtt és nem szabad megfelezni, vagy szétrágni.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Aktív gyomor- vagy bélfekély, vérzés vagy perforáció (lásd 4.4 és 4.8 pont).

• Az anamnézisben szereplő, korábbi NSAID‑kezeléssel összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció. Aktív, vagy az anamnézisben szereplő recurrens peptikus fekély vagy vérzés (két vagy több, egymástól független bizonyított fekély vagy vérzés).

• A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont).

• Májelégtelenség.

• Veseelégtelenség (GFR <15 ml/perc/1,73 m²)

• Más nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerekhez (NSAID) hasonlóan, a Cataflam is ellenjavallt olyan betegeknél, akiknél az acetilszalicilsav, vagy más NSAID használata asthmát, angiooedemát, urticariát, vagy akut rhinitist (azaz NSAID által kiváltott keresztreaktivitási reakciókat) vált ki (lásd 4.4 és 4.8 pont).

• Diagnosztizált pangásos szívelégtelenség (NYHA II‑IV. stádium), ischaemiás szívbetegség, perifériás artéria‑betegség és/vagy cerebrovascularis betegség.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Emésztőrendszeri hatások

Mint minden NSAID, így a diklofenák alkalmazása kapcsán is beszámoltak gastrointestinalis vérzésről, ulceratióról vagy perforációról, amelyek halálos kimenetelűek is lehetnek, és a kezelés során bármikor kialakulhatnak, ráutaló, figyelmeztető jelekkel, és az anamnézisben szereplő súlyos gastrointestinalis eseményekkel, vagy azok nélkül. A következmények idősekben általában súlyosabbak. Ha Cataflam‑ot kapó betegben gastrointestinalis vérzés vagy ulceratio alakul ki, a diklofenák további adását abba kell hagyni.

Mint minden NSAID, így a diklofenák esetén is szoros orvosi felügyelet és különleges körültekintés szükséges, ha olyan beteg számára rendelnek Cataflam‑kezelést, akinek emésztőrendszeri (GI) betegségre utaló tünetei vannak, vagy az anamnézise gyomor‑, illetve bélfekélyre, vérzésre vagy perforációra utal (lásd 4.8 pont). A GI vérzés kockázata fokozódik az NSAID‑ok magasabb dózisai mellett, valamint olyan betegekben, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, különösen akkor, ha az vérzéses vagy perforációs szövődménnyel járt, illetve idősekben is.

A kezelést a legalacsonyabb hatékony dózissal kell megkezdeni és folytatni a GI toxicitás kockázatának csökkentésére olyan betegekben, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, különösen akkor, ha az vérzéses vagy perforációs szövődménnyel járt, illetve idősekben is.

Ezen betegeknél, valamint azoknál, akiknél az alacsony dózisú acetilszalicilsavat (ASA) tartalmazó, illetve a GI kockázatot valószínűleg fokozó egyéb készítmények egyidejű alkalmazására van szükség, a protektív gyógyszerekkel (pl. protonpumpa‑gátlók vagy mizoprosztol) történő kombinációs kezelés megfontolandó.

Olyan betegek, akiknek az anamnézisében szerepel GI toxicitás, és különösen az idősek, minden szokatlan hasi tünetről (különösen GI vérzésről) számoljanak be kezelőorvosuknak. Óvatosság szükséges, ha a beteg egyidejűleg olyan gyógyszeres kezelésben részesül, amely fokozhatja az ulceratio vagy vérzés veszélyét (pl. szisztémás kortikoszteroidok, véralvadásgátlók, thrombocytaaggregáció‑gátlók vagy szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) (lásd 4.5 pont).

Szoros orvosi felügyelet és óvatosság szükséges colitis ulcerosában vagy Crohn‑betegségben szenvedő betegek esetében, mivel állapotuk súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).

Az NSAID-ok, beleértve a diklofenákot, a gastrointestinalis anastomosis insufficientia fokozott kockázatával járhatnak. Szoros orvosi felügyelet és körültekintés javasolt, amennyiben gastrointestinalis műtétet követően diklofenákot alkalmaznak.

Légzőszervi hatások (előzőleg fennálló asthma)

Asthma, szezonális allergiás rhinitis, orrnyálkahártya‑duzzanat (pl. orrpolipok), krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy a légutak krónikus fertőzései esetén (különösen, ha allergiás rhinitis‑szerű tünetekhez társul) gyakoribbak az NSAID készítményekre adott reakciók, pl. asthma exacerbációk (az ún. fájdalomcsillapító intolerancia vagy fájdalomcsillapító által okozott asthma), Quincke‑oedema vagy urticaria, mint más betegeknél. Ennek megfelelően az ilyen betegeknél különleges körültekintés (a sürgős ellátásra való felkészülés) javasolt. Ez érvényes azon betegekre is, akik más anyagokra allergiásak, pl. bőrreakciók, viszketés vagy urticaria formájában.

Bőrreakciók

A diklofenák alkalmazása kapcsán nagyon ritkán beszámoltak súlyos, esetenként halálos kimenetelű bőrreakciókról, pl. exfoliatív dermatitisről, Stevens–Johnson-szindrómáról, toxicus epidermalis necrolysisről és generalizált, bullosus fix gyógyszerkiütésről (lásd 4.8 pont). A betegek a kezelés kezdeti időszakában a leginkább veszélyeztetettek ezen reakciók szempontjából, az esetek többségében a reakciók a kezelés első hónapjában jelentkeznek. A Cataflam alkalmazását fel kell függeszteni bőrkiütés, nyálkahártya‑laesio vagy a túlérzékenységre utaló bármilyen egyéb tünet első jelentkezésekor.

Ritkán a diklofenák‑kezelés során – egyéb, más NSAID készítményekhez hasonlóan – allergiás (anaphylaxiás és anaphylactoid) reakció alakulhat ki, a gyógyszerrel történt korábbi expozíció hiányában is. A hypersensitiv reakciók Kounis-szindrómává is súlyosbodhatnak. Ez egy allergiás reakció, amely szívizom infarktushoz vezethet. Az ilyen reakció megjelenő tünetei közé tartozik a mellkasi fájdalom, amely a diklofenákkal szemben kialakult allergiás reakcióval együtt jelentkezik.

A májra gyakorolt hatások

Szoros orvosi felügyelet és óvatosság szükséges, ha beszűkült májfunkciójú betegeknek rendelnek Cataflam‑kezelést, mivel állapotuk súlyosbodhat.

Az egyéb NSAID készítmények, így a diklofenák is emelheti egy vagy több májenzim értékét, ezért a hosszú ideig tartó Cataflam‑kezelés alatt – elővigyázatossági okokból – a májfunkció rendszeres ellenőrzése javasolt. Amennyiben a májfunkció eltérést, illetve romlást mutatna, esetleg májkárosodás kialakulására jellemző klinikai jelek, tünetek mutatkoznának, vagy ha egyéb rendellenesség (pl. emelkedett eosinophilszám, bőrkiütés) jelentkezne, a Cataflam‑kezelést azonnal abba kell hagyni. Hepatitis előjelek nélkül is kialakulhat a diklofenák alkalmazása során.

Óvatosság szükséges hepaticus porphyriában, mert a Cataflam adása rohamot válthat ki.

A vesére gyakorolt hatások

Az NSAID terápia, így a diklofenák‑kezelés kapcsán is beszámoltak folyadékretencióról és oedemáról, fokozott óvatosság szükséges szívelégtelenség vagy vesekárosodás esetén, ismert hypertoniában, idősekben, vízhajtó vagy a vesefunkciókat számottevően befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazása, valamint az extracellularis térfogat bármilyen okból bekövetkező csökkenése esetén (pl. nagy sebészeti beavatkozások pre‑ vagy posztoperatív szakasza) (lásd 4.3 pont). Amennyiben ilyen esetekben Cataflam‑ot alkalmaznak, óvintézkedésként a vesefunkciók monitorozása javasolt. A nem-szteroid gyulladásgátlók által okozott esetleges vesefunkció‑zavar általában reverzíbilis, a kezelés felfüggesztésével az eredeti funkcionális állapot visszatér.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Hypertonia és/vagy pangásos szívelégtelenség (NYHA‑I) előzetes fennállása esetén a beteget megfelelően ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatban folyadékretenció és oedema előfordulását jelentették.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok egyöntetűen arra mutatnak, hogy a diklofenák alkalmazása összefüggésbe hozható az artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus, vagy stroke) kialakulásának megnövekedett kockázatával, különösen nagyobb dózisok (napi 150 mg) és hosszabb ideig történő kezelés esetén.

Pangásos szívelégtelenségben (NYHA‑I) vagy cardiovascularis betegség jelentős kockázati tényezőivel (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus és dohányzás) rendelkező betegeket csak alapos mérlegelést követően és csak legfeljebb napi 100 mg dózisban alkalmazott Cataflam‑mal szabad kezelni, ha a kezelés időtartama meghaladja a 4 hetet.

Mivel a diklofenák cardiovascularis kockázatai a dózis emelésével és az expozíció időtartamának növekedésével fokozódhatnak, ezért a készítményt a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb hatékony napi dózisban kell alkalmazni. Időszakosan újra kell értékelni a beteg igényét a tünetek csökkentésére, ill. a terápiára adott válaszát.

A betegeknek figyelniük kell a súlyos artériás thrombosisos események jeleire és tüneteire (pl. mellkasi fájdalom, légszomj, gyengeség, kásás beszéd), amelyek figyelmeztető jelek nélkül is bekövetkezhetnek. A betegeket arra kell utasítani, hogy ilyen esemény bekövetkezése esetén azonnal forduljanak orvoshoz.

Hematológiai hatások

A Cataflam rövid időtartamú kezelésre szolgáló készítmény. Ha azonban a Cataflam‑ot hosszabb ideig alkalmazzák, a vérkép ellenőrzése javasolt, más NSAID‑okhoz hasonlóan.

Az NSAID‑ok, így a diklofenák is átmenetileg gátolhatja a thrombocyta‑aggregációt. Ezért a Cataflam‑kezelésben részesülő, véralvadási zavarban szenvedő betegek fokozott ellenőrzése szükséges.

Idősek

Idős korban különös elővigyázatosság szükséges, amely fontos a gyenge általános állapotú, vagy kis testtömegű idősek esetén.

Gyógyszerkölcsönhatások más nem-szteroid gyulladásgátlókkal

Kerülendő a Cataflam és szisztémás NSAID készítmények, beleértve a ciklooxigenáz‑2 szelektív inhibitorainak egyidejű alkalmazása, mivel fennáll az additív nemkívánatos hatások lehetősége (lásd 4.5 pont).

Fertőzések tüneteinek elfedése

Ahogy más NSAID, a diklofenák is – farmakodinámiás hatásából adódóan – elfedheti a fertőzés jeleit, tüneteit.

Segédanyagok

A Cataflam bevont tabletta (67,362 mg) szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz‑galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az alábbi gyógyszerkölcsönhatások tartalmazzák a Cataflam és/vagy a diklofenák más gyógyszerformáinál megfigyelt interakciókat is.

Mérlegelendő észlelt kölcsönhatások

CYP2C9‑inhibitorok: a diklofenák és a CYP2C9‑inhibitorok (mint például a vorikonazol) egyidejűleg történő rendelésekor elővigyázatosság szükséges, mert a plazma csúcskoncentrációk és a diklofenák‑expozíció jelentős emelkedését okozhatja.

Lítium: egyidejű alkalmazása esetén a diklofenák megnövelheti a lítium plazmakoncentrációját. A szérum-lítiumszint ellenőrzése javasolt.

Digoxin: egyidejű alkalmazása esetén a diklofenák megnövelheti a digoxin plazmakoncentrációját. A szérum-digoxinszint ellenőrzése javasolt.

Vizelethajtók és vérnyomáscsökkentők: más NSAID‑okhoz hasonlóan, a diklofenák és vízhajtók vagy vérnyomáscsökkentők (pl. béta‑blokkolók, angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók [ACE‑gátlók]) egyidejű alkalmazása csökkentheti ezen készítmények vérnyomáscsökkentő hatását. Ilyen kombinációt ennek megfelelően fokozott óvatossággal kell alkalmazni, és a betegek, különösen az idősek vérnyomását rendszeresen ellenőrizni kell. A betegeket megfelelően kell hidrálni és megfontolandó a vesefunkciók ellenőrzése az egyidejű gyógyszeres kezelés bevezetése után, majd azt követően időszakosan, különösen vízhajtók és ACE‑gátlók esetében, a nephrotoxicitás fokozott kockázatára való tekintettel (lásd 4.4 pont).

Ciklosporin: a diklofenák, más NSAID‑hoz hasonlóan a renalis prosztaglandinokra hatva fokozhatja a ciklosporin nephrotoxicitását. Ennek megfelelően alacsonyabb dózisok alkalmazandók, mint a ciklosporint nem kapó betegek esetében.

Ismerten hyperkalaemiát okozó gyógyszerek: a kálium megtakarító vízhajtókkal, ciklosporinnal, takrolimusszal vagy trimetoprimmel végzett egyidejű kezelés a szérum káliumszint emelkedésével járhat, amit ezért gyakran ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).

Kinolon antibiotikumok: vannak feltehetőleg a kinolonok és a nem-szteroid gyulladásgátlók egyidejű alkalmazása miatt kialakuló convulsiókról szóló, izolált beszámolók.

Mérlegelendő, előre várható kölcsönhatások

Más szisztémásan alkalmazott NSAID‑ok és kortikoszteroidok: a diklofenák és más szisztémás NSAID‑ok, vagy kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása növelheti az emésztőrendszeri nemkívánatos hatások gyakoriságát (lásd 4.4 pont).

Véralvadásgátlók és thrombocytaaggregáció-gátlók: óvatosság javasolt, mivel a diklofenák és ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazása fokozhatja a vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont). Bár klinikai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy a diklofenák hatással lenne az antikoaguláns kezelésre, mégis feljegyeztek eseteket, amikor diklofenák és véralvadásgátlók egyidejű alkalmazása növelte a haemorrhagia veszélyét. Ennek megfelelően ezen betegek szoros követése javasolt.

Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k): a szisztémás NSAID‑ok, beleértve a diklofenákot is, és SSRI‑k egyidejű alkalmazása fokozhatja a gastrointestinalis vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont).

Antidiabetikumok: klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a diklofenák orális antidiabetikumokkal együtt adható anélkül, hogy azok klinikai hatásosságát befolyásolná. Néhány egyedi eset alapján azonban számolni kell azzal a ténnyel is, hogy esetenként hypo‑, ill. hyperglykaemia alakulhat ki. Ilyen esetben a diklofenák‑kezelés alatt szükségessé válhat az antidiabetikum dózisának ismételt beállítása. Ebből adódóan diklofenák és orális antidiabetikumok egyidejű alkalmazása során óvintézkedésként a vércukorszintek ellenőrzése javasolt.

Fenitoin: A fenitoin és a diklofenák együttes alkalmazásakor a fenitoin‑expozíció várható növekedése miatt a fenitoin plazmakoncentráció monitorozása javasolt.

CYP2C9‑induktorok: a diklofenák és a CYP2C9‑induktorok (mint például a rifampicin) egyidejűleg történő rendelésekor elővigyázatosság szükséges, mert a plazma koncentrációk és a diklofenák‑expozíció jelentős csökkenését okozhatja.

Metotrexát: a diklofenák gátolhatja a metotrexát renalis tubularis clearance‑ét, növelve ezáltal a metotrexát‑szintet. Az NSAID‑okat, beleértve a diklofenákot is, a metotrexát‑kezelés előtt vagy után 24 órán belül óvatossággal kell adni, mivel növelhetik a metotrexát plazmakoncentrációját és toxicitását.

Kolesztipol és kolesztiramin: Ezek a gyógyszerek késleltethetik vagy csökkenthetik a diklofenák felszívódását. Ezért a diklofenák adása legalább 1 órával a kolesztipol/kolesztiramin adása előtt, vagy 4‑6 órával az után javasolt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A kockázat összefoglalása

A prosztaglandin‑szintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy egy prosztaglandin‑szintézis inhibitornak a kora terhesség alatt történő alkalmazása után megnő a vetélés, a cardialis malformatio és a gastroschisis kockázata. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb mint 1%‑ról legfeljebb kb. 1,5%‑ra nőtt. A diklofenák igazoltan átjut a méhlepényen embernél. Az NSAID-ok, köztük a diklofenák alkalmazása a méh kontrakciós képességének csökkenését, a ductus arteriosus korai záródását, valamint oligohydramnionhoz vezető magzati vesekárosodást okozhat.

A kockázat várhatóan a dózissal és a kezelés időtartamával együtt nő. Állatoknál kimutatták, hogy egy prosztaglandin‑szintézis inhibitor a pre‑ és posztimplantációs veszteség és az embrionális‑magzati letalitás növekedését okozza.

Emellett az olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszaka alatt egy prosztaglandin‑szintézis inhibitort adtak, nőtt a különböző malformatiók, köztük a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága. Azonban állatokkal végzett reprodukciós vizsgálatokban az anyai és magzati toxicitás fellépése dacára nem tapasztaltak teratogén hatásra utaló bizonyítékot olyan állatoknál, amelyeknek az organogenesis időszakában minden nap diklofenákot adtak: a Cataflam maximális ajánlott humán dózisának (maximum recommended human dose, MRHD) hozzávetőlegesen 0,41‑szeresét egereknek és patkányoknak, és 0,81‑szeresét nyulaknak (lásd 5.3 pont „Állatkísérletes adatok” része.

Klinikai megfontolások

Magzati nemkívánatos gyógyszerreakciók

A ductus arteriosus korai záródása

Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák alkalmazása is ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében, ugyanis fennáll a ductus arteriosus korai záródásának lehetősége (lásd 4.3 pont „Ellenjavallatok”).

Oligohydramnion/Magzati vesekárosodás

A terhesség 20. hetétől kezdődően a diklofenák alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Ennélfogva, a diklofenákot a terhesség első és második trimesztere alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van. Ha a diklofenákot olyan nő alkalmazza, aki teherbe próbál esni, vagy a terhesség első és második trimeszterében van, akkor az alkalmazást a lehető legrövidebb időtartamra és a legkisebb hatásos dózisra kell korlátozni (lásd 4.2 pont „Adagolás és alkalmazás”). Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása (pl ultrahanggal), ha a diklofenák-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt (48 óránál tovább tart). A diklofenák alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén és a klinikai gyakorlatnak megfelelő követést kell végezni.

A terhesség harmadik trimesztere alatt minden prosztaglandin‑szintézis inhibitor az alábbinak teheti ki a magzatot:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus Botalli korai szűkületével/záródásával és pulmonalis hypertoniával).

• vesekárosodás (lásd fent).

Az anyát és az újszülöttet a terhesség végén:

• a vérzési idő esetleges megnyúlása, ami egy olyan thrombocyta‑aggregáció ellenes hatás, ami már nagyon kis dózisok mellett is jelentkezhet.

• az uterus contractiók gátlása, ami késői vagy elhúzódó szülést okoz.

Ennek következtében a diklofenák ellenjavallt a terhesség harmadik trimesztere alatt.

Vajúdás vagy szülés

Nem végeztek vizsgálatokat a Cataflam által a vajúdásra vagy a szülésre kifejtett hatások tanulmányozására. Más NSAID-okhoz hasonlóan a diklofenák alkalmazása is ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében, ugyanis fennáll a lehetősége, hogy csökken a méh kontrakciós képessége (lásd 4.3 pont „Ellenjavallatok”). Állatkísérletekben az NSAID-ok – köztük a diklofenák – gátolják a prosztaglandinok szintézisét, késleltetik az ellést és növelik a halva születés incidenciáját.

Adatok

Humán adatok

A ductus arteriosus korai záródása

Közreadott szakirodalmak arról számolnak be, hogy a terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott NSAID-ok a ductus arteriosus korai záródását okozhatják.

Oligohydramnion/Magzati vesekárosodás

A közreadott szakirodalmakban és a forgalomba hozatalt követő jelentésekben az NSAID-ok 20. gesztációs hét körüli vagy későbbi alkalmazását terhességben oligohydramnionhoz vezető magzati vesekárosodással hozták összefüggésbe. Ezeket a nemkívánatos kimeneteleket átlagosan napokkal vagy hetekkel a kezelés után észlelik, noha az oligohydramnionról nem gyakori esetekben már akár 48 órával az NSAID megkezdése után is beszámoltak. Sokszor – de nem mindegyik esetben – a magzatvíz csökkenése átmeneti és a gyógyszer abbahagyásával visszafordítható volt.

Szoptatás

A kockázat összefoglalása

Más NSAID‑okhoz hasonlóan a diklofenák is kis mértékben átjut az anyatejbe. Ennek megfelelően, szoptatás ideje alatt nem javasolt a Cataflam alkalmazása a csecsemőben fellépő nemkívánatos események elkerülése érdekében.

Humán adatok

A diklofenákot alacsony koncentrációban (100 ng/ml) kimutatták egy olyan szoptató anya tejében, akit diklofenákkal kezeltek szájon át, napi 150 mg dózisban. Az anyatejjel táplált csecsemő szervezetébe az anyatejjel bejutó becsült dózis napi 0,03 mg/ttkg‑mal egyenértékű.

Termékenység

Nők

Más NSAID‑okhoz hasonlóan a Cataflam is károsíthatja a nők termékenységét és alkalmazása nem javasolt olyan nők számára, akik teherbe kívánnak esni. Olyan nők esetében, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel, vagy akik meddőség miatti kivizsgálás alatt állnak, a Cataflam‑kezelés felfüggesztése megfontolandó.

Férfiak

A Cataflam férfi termékenységre kifejtett hatására vonatkozóan nincsenek humán adatok.

A hím és nőstény patkányoknál napi 4 mg/ttkg dózisban (az MRHD-t a BSA összehasonlítása alapján körülbelül 0,16‑szorosan meghaladó dózisban) alkalmazott diklofenák nem befolyásolta a termékenységet.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Ha a Cataflam alkalmazása során látászavar, szédülés, vertigo, aluszékonyság, vagy más központi idegrendszeri mellékhatás jelentkezik, nem javasolt a járművezetés vagy gépek kezelése.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A gyógyszer okozta mellékhatások táblázatos összefoglalása

A klinikai vizsgálatokban észlelt és/vagy spontán jelentett vagy szakirodalomban megjelent, gyógyszer okozta mellékhatások (1. táblázat) MedDRA szervrendszeri kategóriánként vannak felsorolva. Az egyes szervrendszeri kategóriákon belül a gyógyszer okozta mellékhatások gyakoriság szerint vannak felsorolva, a leggyakoribb reakció az első. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a gyógyszer okozta mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Emellett minden egyes, gyógyszer okozta mellékhatás esetén a megfelelő gyakorisági kategória az alábbi megegyezés szerint (CIOMS III) kerül megadásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az alábbi felsorolás tartalmazza a rövid vagy hosszú távú alkalmazás kapcsán jelentett mellékhatásokat.

1. táblázat: Gyógyszer okozta mellékhatások

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka:	Thrombocytopenia, leukopenia, anaemia (beleértve a haemolyticus és aplasticus anaemiát), agranulocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek Ritka: Nagyon ritka:	Túlérzékenységi reakciók, anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók (beleértve a hypotensiót és a sokkot) Angiooedema (beleértve az arc‑oedemát)
Pszichiátriai kórképek Nagyon ritka:	Dezorientáció, depresszió, álmatlanság, rémálmok, ingerlékenység, pszichotikus reakciók
Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Ritka: Nagyon ritka:	Fejfájás, szédülés Aluszékonyság Paraesthesia, memóriazavar, convulsio, szorongás, tremor, asepticus meningitis, dysgeusia, cerebrovascularis események
Szembetegségek és szemészeti tünetek Nagyon ritka:	Látásromlás, homályos látás, kettős‑látás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Gyakori: Nagyon ritka:	Vertigo Tinnitus, halláscsökkenés
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori*:	Palpitatio, mellkasi fájdalom, szívelégtelenség, myocardialis infarctus
Érbetegségek és tünetek Nagyon ritka: Nem ismert	Hypertensio, vasculitis allergiás akut coronaria (Kounis-szindróma)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Ritka: Nagyon ritka:	Asthma (beleértve a dyspnoét) Pneumonitis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: Ritka: Nagyon ritka: Nem ismert	Hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, dyspepsia, flatulentia, csökkent étvágy Gastritis, gastrointestinalis vérzés, vérhányás, melaena, véres hasmenés, gastrointestinalis fekély (vérzéssel és/vagy perforációval, illetve azok nélkül). Colitis (beleértve a nem specifikus haemorrhagiás colitist és colitis ulcerosa vagy Crohn‑betegség exacerbációját), constipatio, stomatitis (beleértve az ulcerativ stomatitist is), glossitis, oesophagealis zavarok, intestinalis diaphragma betegség, pancreatitis Ischaemiás colitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Gyakori: Ritka: Nagyon ritka:	A transzamináz szintek emelkedése Hepatitis, icterus, a májfunkció zavarai Fulmináns hepatitis
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori: Ritka: Nagyon ritka: Nem ismert:	Bőrkiütés Urticaria Dermatitis bullosa, ekcéma, erythema, erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, Lyell‑szindróma (toxicus epidermalis necrolysis), erythroderma (exfoliativ dermatitis), alopecia, fényérzékenység, purpura, Schönlein‑Henoch purpura, pruritus Fix gyógyszerkiütés, generalizált, bullosus fix gyógyszerkiütés
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon ritka:	Akut vesekárosodás (akut veseelégtelenség) , haematuria, proteinuria, nephrosis‑szindróma, tubulointerstitialis nephritis, renalis papillaris necrosis
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Ritka:	Oedema

* A „nem gyakori” gyakoriság szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek esetén nagy dózisú (150 mg/nap), hosszú távú kezelésre vonatkozik.

Kiemelt mellékhatások jellemzése

Artériás trombózisos esemény

Klinikai vizsgálati és epidemiológiai adatok egyöntetűen arra utalnak, hogy a diklofenák alkalmazása mellett fokozott az artériás trombózisos események kockázata (pl. szívizominfarktus vagy stroke), különösen a nagy dózisok (napi 150 mg) mellett és hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.3 pont „Ellenjavallatok”, és 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A diklofenák túladagolásnak nincsenek tipikus klinikai tünetei. Túladagolás kapcsán jelentkezhet hányás, gastrointestinalis vérzés, hasmenés, szédülés, tinnitus vagy convulsiók. Jelentős mérgezés esetén akut veseelégtelenség vagy májkárosodás lehetősége áll fenn.

Terápiás intézkedések

Más NSAID‑okhoz hasonlóan a diklofenákkal történő akut mérgezés kezelése szupportív és szimptomatikus jellegű. Szupportív és szimptomatikus kezelés szükséges az olyan szövődmények esetén, mint a hypotensio, veseelégtelenség, görcsök, gastrointestinalis zavarok és légzésdepresszió.

A specifikus terápiák, mint például a forszírozott diurézis, dialízis vagy hemoperfúzió valószínűleg az NSAID‑ok esetén, így a diklofenáknál sem segítik elő e gyógyszerek kiürülését a nagy fehérjekötődési arány és extenzív metabolizáció miatt.

Potenciálisan toxikus túladagolást követően aktív szén alkalmazása, míg potenciálisan életveszélyes túladagolás esetén a gyomortartalom kiürítése (pl. hánytatás, gyomormosás) megfontolandó.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és reuma‑ellenes készítmények, nem-szteroid ecetsav‑származékok és rokon vegyületek

ATC kód: M01 AB05

Hatásmechanizmus

A diklofenák‑kálium, a Cataflam bevont tabletta hatóanyaga kifejezett antireumaticus, gyulladásgátló, fájdalom és lázcsillapító hatású nem-szteroid gyulladásgátló vegyület. Hatásmechanizmusában a prosztaglandin-bioszintézis gátlásának kísérletekkel igazolt módon alapvető jelentősége van. A prosztaglandinok jelentős szerepet töltenek be a gyulladásos folyamatok, a fájdalom és a láz patomechanizmusában.

A Cataflam bevont tabletta gyorsan fejti ki hatását, így különösen alkalmas akut fájdalmas, gyulladásos állapotok kezelésére.

In vitro a diklofenák‑kálium az emberi szervezetben elért plazmaszintnek megfelelő koncentrációban nem gátolta a proteoglikán‑szintézist a porcszövetben.

Farmakodinámiás hatások

A diklofenák közepesen súlyos és súlyos fájdalmakban egyaránt jelentős analgéziás hatással rendelkezik. Gyulladás jelenlétében, pl. trauma esetén vagy sebészeti beavatkozást követően gyorsan enyhíti a spontán, illetve a mozgásra bekövetkező fájdalmat, csökkenti a gyulladásos duzzanatokat és a seboedemát.

Klinikai vizsgálatok során kiderült, hogy primer dysmenorrhoea esetén csökkenti a fájdalmat és a vérzés mennyiségét.

Migrénrohamban a Cataflam hatékonyan enyhíti a fejfájást és csökkenti a kísérő tüneteket, a hányingert és a hányást.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A diklofenák gyorsan és teljes mértékben felszívódik a diklofenák‑kálium bevont tablettából. Az abszorpció a bevételt követően azonnal megkezdődik. A diklofenák‑nátrium gyomornedv‑ellenálló filmtablettával megegyező dózis abszorbeálódik.

Egy 50 mg‑os bevont tabletta bevételét követő 20‑60 perc múlva az átlagos plazma‑csúcskoncentráció 3,8 mikromol/l. A táplálkozás közbeni bevétel nem befolyásolja a felszívódott diklofenák mennyiségét, bár a felszívódás folyamata esetleg kissé később kezdődik és elhúzódóbb lehet.

A hatóanyagnak mintegy fele a májon való első áthaladáskor metabolizálódik („first-pass effektus”), ezért a koncentrációgörbe alatti terület (AUC) egy adott per os illetve rectalis dózis után csak fele akkora, mint azonos mennyiség parenteralis adagolása esetén.

A farmakokinetikai viselkedés ismételt adagolás hatására nem változik. Az ajánlott dózistartományok betartása esetén nem megy végbe akkumuláció.

Eloszlás

A diklofenák 99,7%‑ban kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz (99,4%). A látszólagos megoszlási térfogat 0,12‑0,17 l/ttkg.

A diklofenák bejut a synovialis folyadékba, ahol a maximális koncentráció a plazma csúcskoncentráció elérése után 2‑4 órával alakul ki. A synovialis folyadékból a látszólagos eliminációs felezési idő 3‑6 óra. A plazma csúcskoncentráció elérése után 2 órával a hatóanyag koncentrációja nagyobbá válik a synovialis folyadékban mint a plazmában, és mintegy 12 órán át nagyobb is marad.

Biotranszformáció

A diklofenák biotranszformációja részben magába foglalja az intakt molekula glükuronidizációját, de főként számos fenolos metabolitot (3’‑hidroxi‑, 4’‑hidroxi‑, 5‑hidroxi‑, 4’,5-dihidroxi‑ és 3’‑hidroxi‑4’‑metoxi‑diklofenák) eredményező egyszeri és többszörös hidroxilációból és metoxilációból áll, amelyet többnyire glükuronidizáció követ. A fenti fenolos jellegű metabolitok közül kettő biológiailag aktív, de sokkal kisebb mértékben, mint a diklofenák.

Elimináció

A diklofenák teljes szisztémás plazma‑clearance értéke 263±56 ml/perc (átlagérték ± SD). A terminális felezési ideje a plazmában 1‑2 óra. Négy metabolitnak (köztük a két biológiailag aktív metabolitnak) szintén rövid, 1‑3 órás plazma felezési ideje van. Egy metabolit, a 3’‑hidroxi‑4’‑metoxi‑diklofenák plazma felezési ideje azonban sokkal hosszabb. Ugyanakkor ez a metabolit gyakorlatilag inaktív.

A beadott dózisnak mintegy 60%‑a a vizelettel választódik ki az intakt hatóanyag és a metabolitok nagyobb részének glükuronid konjugátumai formájában, és kevesebb mint 1%‑a távozik változatlanul. A fennmaradó rész metabolitok formájában az epén keresztül a széklettel eliminálódik.

Linearitás/nonlinearitás

A felszívódott mennyiség a dózis nagyságával lineárisan arányos.

Különleges betegcsoportok

Idősek: A gyógyszer felszívódásában, metabolizmusában és kiválasztódásában nem figyeltek meg releváns életkorfüggő különbségeket.

Vesekárosodás esetén: A szokásos adagolási rend szerinti gyógyszerszedés során nem következik be az intakt hatóanyag akkumulációja. Kisebb, mint 10 ml/perc kreatinin‑clearance esetén a hidroxilezett metabolitok elméleti steady‑state plazmaszintjei mintegy négyszer magasabbak, mint egészséges egyének esetében. A metabolitok azonban végül az epével kiürülnek.

Májkárosodás esetén: Krónikus hepatitisben vagy nem dekompenzált cirrhosisban szenvedő betegeknél a diklofenák kinetikája és metabolizmusa azonos a nem májbeteg személyekével.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – akut és ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, mutagenitási és karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Állatkísérletes adatok

Állatokkal végzett reprodukciós és fejlődési vizsgálatokban igazolták, hogy az organogenezis során alkalmazott diklofenák annak ellenére sem váltott ki teratogén hatást, hogy anyai toxicitást és embrionális toxicitást indukált egereknél napi 20 mg/ttkg‑ig terjedő orális dózisok alkalmazásakor (ez a testfelületek [body surface area, BSA] összehasonlítása alapján 0,41‑szerese a Cataflam napi 200 mg‑os maximális ajánlott humán dózisának [maximum recommended human dose, MRHD]), patkányoknál és nyulaknál pedig napi 10 mg/ttkg‑ig terjedő orális dózisok alkalmazásakor (ez a testfelületek összehasonlítása alapján 0,41‑szerese, illetve 0,81‑szerese az MRHD‑nek).

Egy vizsgálatban, amelyben vemhes patkányoknak szájon át adtak 2 vagy 4 mg/ttkg diklofenákot (az MRHD 0,08‑szorosan és 0,16‑szorosa a testfelületek összehasonlítása alapján) a 15. gesztációs naptól a laktáció 21. napjáig, szignifikáns anyai mortalitást figyeltek meg, amelyet gastrointestinalis fekélyképződés és hashártyagyulladás okozott. Ezek a toxikus anyai dózisok magzati elakadással, elhúzódó gesztációval, a méhen belüli növekedés visszamaradásával és csökkent embrionális túléléssel jártak.

NSAID-ok (köztük a diklofenák) alkalmazása gátolta a tüszőrepedést nyulaknál, valamint a beágyazódást és a placentációt patkányoknál, és a magzati ductus arteriosus korai záródásához vezetett.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mag: Magnézium‑sztearát, povidon (K30), vízmentes kolloid szilícium‑dioxid (Aerosil 200), A típusú karboximetilkeményítő‑nátrium, kukoricakeményítő, kalcium‑foszfát.

Bevonat: mikrokristályos cellulóz, makrogol 8000, vörös vas‑oxid (E172), titán‑dioxid (E171), povidon (K 30), talkum, szacharóz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 °C‑on tárolandó.

A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

20 db bevont tabletta PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

30 db bevont tabletta PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egykeresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Novartis Hungária Kft.

H-1114 Budapest,

Bartók Béla út 43‑47.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-5573/02

OGYI-T-5573/18

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1992. március 25.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2007. október 26.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. szeptember 3.