CEFOTAXIME SWYSSI 1 g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: cefotaxime sodium
ATC kód: J01DD01
Nyilvántartási szám: OGYI-T-24559
Állapot: TK

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára


Cefotaxime Swyssi 1 g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz


cefotaxim (cefotaxim-nátrium formájában)



Mielőtt elkezdi alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.


A betegtájékoztató tartalma:

1. Milyen típusú gyógyszer a Cefotaxime Swyssi és milyen betegségek esetén alkalmazható?

2. Tudnivalók a Cefotaxime Swyssi alkalmazása előtt

3. Hogyan kell alkalmazni a Cefotaxime Swyssi‑t?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell a Cefotaxime Swyssi‑t tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer a Cefotaxime Swyssi és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Cefotaxime Swyssi 1 g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz (a gyógyszerek cefalosporinoknak nevezett csoportjába tartozó antibiotikum) a baktériumok elleni védekezésben alkalmazott gyógyszer.


A cefotaximra alábbi, akut és krónikus bakteriális fertőzésekben alkalmazzák, amennyiben a fertőzést cefotaximra érzékeny kórokozó okozza:

  • alsó légúti fertőzések;

  • a vesék és a felső húgyutak fertőzései;

  • bőr- és lágyrészfertőzések;

  • a csontok vagy ízületek fertőzései;

  • a nemi szervek fertőzései, beleértve a trippert (gonorreát) is;

  • hasüregi fertőzések (beleértve a hashártyagyulladást);

  • az agyhártyák gyulladása (meningitisz);

  • Lyme-kór (különösen a II. és III. stádium) (elsősorban kullancscsípés okozta fertőzés);

  • a szív belső rétegének gyulladása (endokarditisz);

  • a vér bakteriális fertőzése, amely a fent említett fertőzések valamelyikével állhat összefüggésben;

  • fertőzések megelőzése a műtétek során.



2. Tudnivalók a Cefotaxime Swyssi alkalmazása előtt


Nem adható Önnek Cefotaxim:

  • ha Ön allergiás a cefotaximra,

  • ha bizonyítottan túlérzékeny más cefalosporinokra,

  • ha Önnél korábban fellépett akut vagy súlyos túlérzékenységi reakció penicillinekkel, vagy egyéb béta‑laktám antibiotikumokkal szemben. A penicillinek és a cefalosporinok között keresztreakciók léphetnek fel.


Figyelmeztetés és óvintézkedések

A Cefotaxime Swyssi alkalmazásakor különös elővigyázatossággal kell eljárni.

A Cefotaxime Swyssi alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel:

  • ha allergiás a penicillinekre vagy más béta-laktám antibiotikumokra;

  • ha Önnél allergiás reakció (például szénanátha, hörgőasztma, csalánkiütés) áll fenn, vagy szerepel az Ön kórtörténetében. Ilyenkor megnő a súlyosabb (kivételes esetekben halálos kimenetelű) túlérzékenységi reakciók kialakulásának a kockázata. Ha szorító érzés jelentkezik a mellkasában, szédül, rosszul érzi magát vagy elájul, ezek ilyen túlérzékenységi reakció jelei lehetnek (lásd 4. pont).

  • ha túlérzékenységi reakció lép fel, a kezelést abba kell hagyni;

  • ha bőrén vagy nyálkahártyáján olyan elváltozásokat észlel, amelyek súlyos bőrreakciók tünetei lehetnek, mint például a Stevens‑Johnson-szindróma, a toxikus epidermális nekrolízis, az eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció és a 4. pontban leírt akut generalizált exantémás pusztulózis, azonnal értesítse kezelőorvosát, mivel a Cefotaxime Swyssi súlyos bőrreakciókat okozhat, amelyek a kezelés abbahagyását és a reakció specifikus kezelésének megkezdését teszik szükségessé;

  • ha súlyos, tartós hasmenés alakul ki a kezelés alatt vagy akár több héttel a kezelés után, azonnal szóljon kezelőorvosának, mert ez a hasmenés a legsúlyosabb formájában (úgynevezett pszeudomembranózus vastagbélgyulladás) halálos kimenetelű lehet és kezelést igényel. Ne szedjen olyan gyógyszereket, amelyek gátolják a bélműködést.

  • ha csökkent a veseműködése. Tájékoztassa kezelőorvosát, hogy ezt figyelembe tudja venni az adagolás meghatározásakor. Ezért szükséges az Ön veseműködésének figyelemmel kísérése.

  • ha Ön aminoglikozidokat (bizonyos más antibiotikumokat), probenecidet (köszvény kezelésére) vagy más, a veséjét károsító gyógyszereket szed, illetve egyidejűleg vagy később ilyenekkel kezelik. A veseműködést orvosnak kell ellenőriznie, mivel az ilyen hatóanyagok vesekárosító hatása fokozódhat, és megfelelő elővigyázatosság szükséges.

  • ha mozgászavarokat, görcsrohamokat, zavartságot vagy eszméletvesztést tapasztal. Ezek az úgynevezett enkefalopátia jelei lehetnek. Ezen mellékhatás előfordulásának kockázata megnő, ha nagy adagokat alkalmaznak Önnél, ha túladagolják a gyógyszert, vagy ha károsodott a veseműködése. Tájékoztassa kezelőorvosát, ha ilyen reakciók jelentkeznek.

  • ha kezelése 7 napnál tovább tart. Ebben az esetben vérvizsgálatot kell végezni, mivel változások fordulhatnak elő a vérben (lásd még a 4. pontot).

  • ha egy új fertőzés jelei mutatkoznak Önnél (például a nyálkahártyák gombás fertőzése kivörösödéssel és fehéres lerakódásokkal). Minden antibiotikum-használat olyan kórokozók elszaporodásához vezethet, amelyek nem érzékenyek az alkalmazott gyógyszerre. Figyeljen az új fertőzés jeleire, és szükség esetén tájékoztassa kezelőorvosát.


Egyéb gyógyszerek és a Cefotaxime Swyssi

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.


Különösen akkor beszéljen kezelőorvosával, ha a következők bármelyikét szedi:

  • egyéb antibiotikumok – tetraciklinek, eritromicin, klóramfenikol vagy szulfonamidok,

  • probenecid,

  • nefrotoxikus szerek (olyan gyógyszerek, amelyek káros hatással lehetnek a vesére) – aminoglikozid antibiotikumok, polimixin B, kolisztin, vízhajtók (például furoszemid).


Termékenység, terhesség és szoptatás

Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.

Kezelőorvosa mérlegelni fogja az Ön Cefotaxime Swyssi‑vel történő kezelésének előnyeit a csecsemőre jelentett kockázattal szemben.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A korábbi tapasztalatok alapján az alacsony és közepes adag cefotaxim nincs hatással a koncentrációs és reagáló képességre.


Olyan mellékhatások esetén, mint a szédülés vagy a görcsrohamokkal, zavartsággal, tudatzavarral és mozgászavarokkal járó enkefalopátia, nem szabad gépjárművet vezetni vagy gépeket kezelni.


A Cefotaxime Swyssi nátriumot tartalmaz.

Ez a gyógyszer 48 mg (2,09 mmol) nátriumot (a konyhasó fő összetevője) tartalmaz grammonként, ami megfelel a nátrium ajánlott maximális napi bevitel 2,4%‑ának felnőtteknél.



3. Hogyan kell alkalmazni a Cefotaxime Swyssi‑t?


A Cefotaxime Swyssi‑t általában orvos vagy ápoló adja be.

Az adag, a beadás módja, és az injekciók közötti időközök a kórokozó érzékenységétől, a fertőzés súlyosságától és a beteg állapotától függenek.

Hacsak az orvos másként nem rendeli, a szokásos adag:


Felnőtteknek és 12 év feletti gyermekeknek és serdülőknek általában 1‑2 g cefotaximot adnak 12 óránként. Súlyos esetekben a napi adag 12 g cefotaximra emelhető. A nagyobb napi adagokat legalább 3‑4 egyedi adagra kell osztani 8 vagy 6 órás időközökkel.


Az alábbi táblázat az adagolásra vonatkozó iránymutatásként használható:

A fertőzés típusa

Egyszeri cefotaxim adag

Adagolási intervallum

Napi cefotaxim adag

Szövődménymentes fertőzés

1 g

12 óra

2 g

Közepesen súlyos fertőzés

1‑2 g

12 óra

2‑4 g

Súlyos fertőzés

2‑3 g

6‑8 óra

6‑12 g


Csecsemők és legfeljebb 12 éves gyermekek

A fertőzés súlyosságától függően, csecsemőknek és legfeljebb 12 éves gyermekeknek naponta 50‑100 mg (legfeljebb 150 mg) cefotaximot kell adni testtömegkilogrammonként. A napi adagot 2 vagy több egyenlő adagra kell osztani, amelyeket (6‑)12 órás időközönként kell beadni. Egyedi esetekben – különösen életveszélyes helyzetekben – szükséges lehet a cefotaxim napi adagját testtömegkilogrammonként 200 mg‑ra emelni.

Az egyszeri adag nem haladhatja meg a 2 g‑ot.


Koraszülött csecsemők

Koraszülötteknél figyelembe kell venni a vesén át történő kiválasztás éretlenségét.

A napi 50 mg/testtömegkilogramm cefotaxim adagot nem szabad túllépni.


Veseproblémákkal küzdő betegek

Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance kisebb, mint 10 ml/perc, a normál telítő adag után a fenntartó napi adagot a normális adag felére kell csökkenteni az adagolási időközök változtatása nélkül.


A fertőzés súlyosságától függően a hemodializált betegeknek naponta 1‑2 g cefotaximot kell adni. A hemodialízis napján a cefotaximot a dialízis után kell adni.


A fertőzés súlyosságától függően a peritoneális dialízisben részesülő betegeknek naponta 1‑2 g cefotaximot kell adni. A peritoneális dialízis nem távolítja el a cefotaximot.


A Cefotaxime Swyssi‑t intravénásan (vénába) adják, de izomba (intramuszkulárisan) is adható.


A kezelés időtartama a betegség lefolyásától függ.


Ha az előírtnál több Cefotaxime Swyssi‑t kapott

A béta-laktám antibiotikumok, beleértve a cefotaximot is, úgynevezett enkefalopátiához vezethetnek, ami központi idegrendszeri izgalommal, izomrángással vagy izomösszehúzódással (mioklónussal), görcsrohamokkal, zavartsággal, tudatzavarokkal és mozgászavarokkal járhat. Ennek kockázata megnő, ha nagy adagokat alkalmaznak, túladagolás esetén, ha csökkent a veseműködése, vagy ha epilepsziában vagy agyhártyagyulladásban szenved.


Ha a cefotaximot központi vénás katéteren (CVC) keresztül túl gyorsan (1 percnél rövidebb idő alatt) adják be, súlyos szívritmuszavar léphet fel.

Ha úgy gondolja, hogy túl sok cefotaximot kapott, azonnal beszéljen kezelőorvosával vagy a gondozását végző egészségügyi szakemberrel.


Ha elfelejtette alkalmazni a Cefotaxime Swyssi‑t

Ha kimarad egy injekció, akkor azt a lehető leghamarabb meg kell kapnia. Nem kaphat kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására.


Ha idő előtt abbahagyja a Cefotaxime Swyssi alkalmazását

Fontos, hogy a kezelőorvosa által előírt kezelést végig megkapja. Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


Azonnal tájékoztassa kezelőorvosát vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert, ha az alábbi súlyos mellékhatások bármelyikét észleli – sürgős orvosi kezelésre lehet szüksége, és a cefotaxim alkalmazását le kell állítani:


Nem gyakori (100‑ból legfeljebb 1 beteget érinthet).

  • görcsrohamok.


Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

  • súlyos akut akár életveszélyes sokkig terjedő túlérzékenységi reakciók, valamint duzzanat (Quincke-ödéma) és a légutak szűkülete (hörgőgörcs). Ha szorító érzés jelentkezik a mellkasában, szédül, rosszul érzi magát vagy elájul, ezek ilyen túlérzékenységi reakció jelei lehetnek;

  • a törzsön megjelenő vöröses, nem kiemelkedő, céltáblaszerű vagy körkörös, középen gyakran hólyagos foltok; bőrhámlás; fekélyképződés a szájban, a torokban, az orrban, a nemi szerveken és a szemen. Ezeknek a súlyos bőrkiütéseknek a megjelenését megelőzheti láz vagy influenzaszerű tünetek fellépése (Stevens‑Johnson-szindróma és toxikus epidermális nekrolízis).

  • kiterjedt bőrkiütések, magas testhőmérséklet és megnagyobbodott nyirokcsomók (DRESS‑szindróma vagy gyógyszer okozta túlérzékenységi szindróma);

  • bőr alatt dudorokkal és hólyagokkal járó vörös, pikkelyes, kiterjedt kiütés, amelyeket láz kísér. A tünetek általában a kezelés megkezdésekor jelentkeznek (akut generalizált exantémás pusztulózis).

  • súlyos, tartós hasmenés vagy vér a székletben a bél potenciálisan életveszélyes gyulladása miatt;

  • a vörösvértestek szétesése (hemolítikus anémia), amely a vizelet barnás színűvé válását okozza;

  • akut veseelégtelenség.


Azonnal tájékoztassa kezelőorvosát vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert, ha az alábbi súlyos mellékhatások bármelyikét észleli – orvosi kezelésre lehet szüksége:


Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

  • sárgaság a lehetséges májgyulladás jeleként;

  • bizonyos fehérvérsejtek súlyos csökkenése (agranulocitózis), amely a szájban, orrban, torokban, nemi szervekben és a végbél területén jelentkező heveny fertőzés és gyulladás jeleinek kialakulásával válhat észrevehetővé;

  • az összes vérsejt számának súlyos csökkenése és csontvelő-elégtelenség, például a fertőzés és gyulladás akut jelei (lásd fentebb), vérzés, véraláfutás (a vérlemezkék számának csökkenése), fáradtság, sápadtnak tűnés vagy légszomj (a vörösvértestek számának csökkenése).


Tájékoztassa kezelőorvosát, különösen akkor, ha a felsorolt mellékhatások bármelyike súlyossá válik vagy néhány napnál tovább tart:


Nagyon gyakori (10‑ből több mint 1 beteget érinthet).

  • fájdalom az injekció beadásának helyén, izomba történő beadás esetén megkeményedés is.


Gyakori (10‑ből legfeljebb 1 beteget érinthet)

  • ízületi problémák (például duzzanat).


Nem gyakori (100‑ból legfeljebb 1 beteget érinthet).

  • az eozinofil vérsejtek számának növekedése (eozinofília);

  • a vérlemezkék (trombocitopénia) és egyes fehérvérsejtek (leukopénia, granulocitopénia) számának csökkenése;

  • Jarisch‑Herxheimer-reakció (lásd a magyarázatot alább);

  • hasmenés;

  • étvágytalanság;

  • a bilirubin (epefesték a vérben) és/vagy a szérum májenzimek (GOT, GPT, gamma-GT, alkalikus foszfatáz, LDH) szintjének emelkedése;

  • allergiás reakciók kiütés, viszketés, csalánkiütés formájában;

  • a vesefunkció károsodása, például a szérum kreatinin és karbamid koncentrációjának emelkedése;

  • láz;

  • gyulladásos reakciók az injekció beadásának helyén egészen a visszérgyulladásig (vénagyulladás/tromboflebitisz).


Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

  • baktériumok vagy gombák által okozott későbbi fertőzések (például a szájban vagy a hüvelyben);

  • bizonyos fehérvérsejtek számának csökkenése (neutropenia);

  • szapora szívdobogás, szívritmuszavar (központi vénás hozzáférésen keresztül történő gyors beadást követően);

  • központi idegrendszeri izgalom, tudatzavarok, zavartság, mozgászavarok, izomrángások (az enkefalopátia tünetei; különösen nagy adagok, túladagolás és károsodott veseműködés esetén).

  • fejfájás;

  • szédülés;

  • hányinger, hányás, hasi fájdalom;

  • a vesék gyulladása (interstíciális nefritis);

  • intolerancia reakciók kipirulás vagy hányinger formájában gyors intravénás beadás esetén.


Jarisch‑Herxheimer-reakció: a spirochéta fertőzések (például Lyme-kór) kezelésének kezdetén alakulhat ki, és lázzal, hidegrázással, fejfájással és ízületi panaszokkal járhat.

A Lyme-kór több hetes kezelése után a következő tünetek közül egy vagy több tünetről számoltak be: kiütés, viszketés, láz, a fehérvérsejtek számának csökkenése, a májenzimek szintjének emelkedése, nehézlégzés, ízületi problémák. Ezek a tünetek részben megfelelnek a kezelt betegek alapbetegségének a tüneteinek.


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül. A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Cefotaxime Swyssi‑t tárolni?


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A dobozon és minden címkén feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne alkalmazza ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveg az eredeti dobozban tárolandó.

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

A feloldott és azonnal tovább hígított készítmény kémiai és fizikai stabilitása 2–8 °C‑on 24 órán át igazolt.


Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig a tárolási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely 2–8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Cefotaxime Swyssi?

A hatóanyag a cefatoxim, cefotaxim-nátrium formájában.

1 g cefotaximot (cefotaxim-nátrium formájában) tartalmaz injekciós üvegenként.


Milyen a Cefotaxime Swyssi külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

A Cefotaxime Swyssi a szennyeződés látható jeleitől mentes, fehér vagy enyhén sárga színű por, amit injektálás/infundálás előtt fel kell hígítani.


A Cefotaxime Swyssi 1 g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz brómbutil gumidugóval és alumíniumkupakkal lezárt színtelen, átlátszó, Ph.Eur. III‑as típusú, 15 ml‑es injekciós üvegben kerül forgalomba.


A Cefotaxime Swyssi 1 db, 5 db, 10 db, 25 db, 50 db, 60 db vagy 100 db injekciós üveget tartalmazó kiszerelésben kerül forgalomba.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja és a gyártó

Swyssi AG

Lyoner Strasse 14,

60528 Frankfurt am Main,

Németország

tel. +49 69 66554 162

Email: info@swyssi.com


OGYI-T-24559/01–07


Ez a gyógyszer az EGT tagállamaiban a következő neveken van engedélyezve:

Csehország Cefotaxime Swyssi 1 g prášku pro injekční/infuzní roztok

Ausztria Cefotaxim Swyssi 1 g Pulver zur Herstellung einer Injektionslösung/Infusionslösung

Görögország Cefotaxime Swyssi 1 g κόνις για ενέσιμο διάλυμα/έγχυση

Horvátország Cefotaksim Swyssi 1 g prašak za otopinu za injekciju/infuziju

Magyarország Cefotaxime Swyssi 1 g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz

Románia Cefotaximă Swyssi 1 g pulbere pentru soluție injectabilă/perfuzabilă

Szlovákia Cefotaxime Swyssi 1 g prášku na injekčný/infúzny roztok


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2025. április.



Az injekciós/infúziós oldatok elkészítésére vonatkozó utasítások


Im. injekcióhoz a Cefotaxime Swyssi 1 g port 4 ml injekcióhoz való vízben vagy 1%‑os lidokain-hidroklorid oldatban kell feloldani.

Iv. injekcióhoz a Cefotaxime Swyssi 1 g port legalább 4 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani.


Intravénás infúzióhoz a Cefotaxime Swyssi 1 g port 10 ml kompatibilis intravénás infúziós folyadékban kell feloldani.

Az oldatot feloldás után 40 ml ugyanolyan oldószerbe kell átvinni.

Kompatibilis intravénás infúziós folyadékok: 9%‑os nátrium-klorid oldat, 5%‑os glükóz oldat, 0,9%‑os nátrium-klorid oldat + 5%‑os glükóz oldat, Ringer-oldat, Ringer-laktát oldat vagy injekcióhoz való víz.


Az injekciós vagy infúziós oldatok tiszta, sárgás színű oldatok.



OGYÉI/35202/2021


1. A GYÓGYSZER NEVE


Cefotaxime Swyssi 1 g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


1 g cefotaximot (cefotaxim-nátrium formájában) tartalmaz injekciós üvegenként.


Ismert hatású segédanyag

A Cefotaxime Swyssi körülbelül 48 mg (2,09 mmol) nátriumot tartalmaz grammonként, lásd 4.4 pont.



3. GYÓGYSZERFORMA


Por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz.


Szennyeződés látható jeleitől mentes, fehér vagy enyhén sárga színű por.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


A Cefotaxime Swyssi az alábbi fertőzések kezelésére javallott, amennyiben a fertőzést cefotaximra érzékeny kórokozó okozza:


  • alsó légúti fertőzések;

  • a vese és a felső húgyutak fertőzései;

  • bőr- és lágyrészfertőzések;

  • csont- és ízületi fertőzések;

  • genitális fertőzések, beleértve a gonorrhoea;

  • hasüregi fertőzések (beleértve a peritonitis);

  • meningitis;

  • Lyme‑kór (különösen II. és III. stádium);

  • endocarditis;

  • igazoltan vagy feltételezetten a fenti fertőzések által okozott bacteraemia.


Profilaxis

Perioperatív profilaxis, ha a betegnél fokozott a fertőzés kockázata.


A cefotaxim alkalmazásakor figyelembe kell venni az antimikrobiális szerek helyes alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás

Az adagolás és az alkalmazás módja a fertőzés súlyosságától, a kórokozó érzékenységétől és a beteg állapotától függ.

A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a cefotaximot súlyos és szövődményes fertőzések esetén intravénásan kell alkalmazni.


Felnőttek és 12 év feletti gyermekek és serdülők

Felnőttek és 12 év feletti gyermekek és serdülők szokásos adagja 1‑2 g cefotaxim 12 óránként.

Súlyos esetekben a napi dózis 12 g‑ra emelhető. A nagyobb napi dózisokat legalább 3‑4 különálló dózisra kell osztani 8 vagy 6 órás időközökkel.


Az alábbi táblázat az adagolásra vonatkozó iránymutatásként használható:

A fertőzés típusa

Egyszeri cefotaxim dózis

Adagolási intervallum

Napi cefotaxim dózis

Szövődménymentes fertőzés

1 g

12 óra

2 g

Közepesen súlyos fertőzés

1‑2 g

12 óra

2‑4 g

Súlyos fertőzés

2‑3 g

6‑8 óra

6‑12 g


Gyermekek és serdülők

A 12 év feletti gyermekek és serdülők ugyanazt a dózist kapják, mint a felnőttek.


Csecsemőknek és legfeljebb 12 éves gyermekeknek a fertőzés súlyosságától függően naponta 50‑100 mg (legfeljebb 150 mg) cefotaximot kell adni testtömegkilogrammonként, (6‑)12 órás időközönként adott egyenlő egyszeri dózisokra osztva. Egyedi esetekben – különösen életveszélyes helyzetekben – szükséges lehet a napi cefotaxim dózist testtömegkilogrammonként 200 mg‑ra emelni.

Az egyszeri dózis nem haladhatja meg a 2 g‑ot.


Koraszülött csecsemők

Koraszülötteknél figyelembe kell venni a renális clearance éretlenségét.

Az 50 mg/ttkg/nap cefotaxim dózist nem szabad túllépni.


Különleges adagolási ajánlások


Gonorrhea

Felnőttek gonorrheájának kezelésére 0,5 g cefotaximot kell egy alkalommal, intramuscularisan alkalmazni. Kevésbé érzékeny kórokozók esetén a dózis emelésére lehet szükség. A terápia megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy a beteg nem szenved-e szifiliszben.


Perioperatív profilaxis

A perioperatív fertőzés megelőzésre 1‑2 g cefotaxim alkalmazása javasolt a műtét megkezdése előtt 30‑60 perccel. A fertőzésveszélytől függően ugyanaz a dózis ismételten is beadható.


Lyme‑kór

Napi 6 g cefotaxim dózist kell alkalmazni (14‑21 napig). A napi dózist általában 3 részre osztották (naponta 3‑szor 2 g cefotaxim), de egyedi esetekben 2 részletben is alkalmazták (naponta 2‑szer 3 g cefotaxim). Ezek az adagolási ajánlások nem kontrollos klinikai vizsgálatokon, hanem egyedi esetek megfigyelésén alapulnak.


Kombinációs terápia

A cefotaxim és az aminoglikozidok kombinációs terápiája antibiogram hiányában súlyos, életveszélyes fertőzésekben javallott. Aminoglikozidokkal való kombináció esetén monitorozni kell a vesefunkciót.

Az aminoglikozidokat a cefotaximtól elkülönítve kell beadni (lásd még a 6.2 pontot).


Legyengült immunrendszerű betegeknél a fertőzés megelőzésére egyéb, megfelelő antibiotikumokkal való kombináció is javallott lehet.


Vesekárosodás

Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance kisebb, mint 10 ml/perc, az 1 g telítő dózis után a fenntartó napi dózist a normál dózis felére kell csökkenteni az adagolási intervallumok változtatása nélkül.


A fertőzés súlyosságától függően a hemodializált betegeknek naponta 1‑2 g cefotaximot kell adni. A hemodialízis napján a cefotaximot a dialízis után kell beadni.


A fertőzés súlyosságától függően a peritonealis dialízisben részesülő betegeknek naponta 1‑2 g cefotaximot kell adni. A peritonealis dialízis nem távolítja el a cefotaximot.


Az adagolás módja

Intravénás és intramuscularis alkalmazás


Intravénás injekció

Iv. injekcióhoz 1 g Cefotaxime Swyssi‑t 4 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani, majd az oldatot közvetlenül a vénába fecskendezni 3‑5 perc alatt.

Centrális vénás katéteren keresztül történő gyors beadás esetén potenciálisan életveszélyes ritmuszavarokat figyeltek meg (lásd még 4.4 pont).


Infúzió

Rövid intravénás infúzióhoz 1 g Cefotaxime Swyssi‑t 40‑50 ml injekcióhoz való vízben vagy kompatibilis intravénás infúziós folyadékban kell feloldani, és az oldatot 20 perc alatt kell beadni.

Hosszan tartó intravénás infúzióhoz 2 g Cefotaxime Swyssi‑t 100 ml, 0,9%‑os nátrium-klorid oldatban, 5%‑os glükóz oldatban, 0,9%‑os nátrium-klorid  + 5%‑os glükóz oldatban kell feloldani. Más kompatibilis infúziós folyadékok (pl. Ringer-laktát oldat, Ringer-oldat) is használhatók a feloldáshoz.


Intramuscularis injekcióhoz

1 g Cefotaxime Swyssi‑t 4 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. Ezután az injekciót mélyen intraglutealisan kell beadni. Az intramuscularis injekció fájdalma elkerülhető 1 g cefotaxim 4 ml, 1%‑os lidokain-hidroklorid oldatban történő feloldásával.

Az intravascularis beadást kerülni kell, mivel a lidokain beadása nyugtalanságot, tachikardiát, ingerületvezetési zavarokat, valamint hányást és izomgörcsöket okoz.

A lidokain-tartalmú oldószerrel elkészített cefotaxim nem adható 30 hónaposnál fiatalabb gyermekeknek.

A szakembereknek szóló, lidokain-tartalmú készítményre vonatkozó információkat figyelembe kell venni.

Egy oldalra legfeljebb 4 ml beadása javasolt. Ha a napi dózis meghaladja a 2 g cefotaximot, vagy ha a cefotaximot napi kettőnél több alkalommal kell beadni, intravénás alkalmazás javasolt. A kezelés időtartama a betegség lefolyásától függ.

A gyógyszer beadás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.


    1. Ellenjavallatok


A cefotaximmal vagy bármely más cefalosporinnal szembeni túlérzékenység.

Korábbi azonnali és/vagy súlyos túlérzékenységi reakció penicillinnel, vagy bármely béta-laktám antibiotikummal szemben.


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Anaphylaxiás reakciók

A cefotaxim alkalmazásakor súlyos akut (beleértve a halálos kimenetelű) túlérzékenységi reakciók (például angioödéma, bronchospasmus, anaphylaxiás sokk) léphetnek fel (lásd 4.3 és 4.8 pont). Ezekben az esetekben a cefotaxim adását abba kell hagyni és megfelelő kezelést kell indítani.

Különös elővigyázatosság javasolt azoknál a betegeknél, akiknél korábban penicillinekkel vagy más béta‑laktám antibiotikumokkal szemben bármilyen allergiás reakciót tapasztaltak, mivel keresztreakciók léphetnek fel (az ismert túlérzékenységi reakciók miatti ellenjavallatokat lásd a 4.3 pontban).


Más allergénekre érzékeny betegeknél (pl. szénanátha vagy asthma bronchiale) a cefotaximot szintén különös óvatossággal kell alkalmazni, mivel fokozott a súlyos túlérzékenységi reakciók kockázata.


Bőrt érintő, súlyos mellékhatások

Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat (severe cutaneous adverse reaction, SCAR), köztük akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms, DRESS) jelentettek a cefotaxim-kezeléssel összefüggésben a forgalomba hozatalt követően, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont).


A gyógyszer felírásakor a betegeket tájékoztatni kell a bőrreakciók jeleiről és tüneteiről.


Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jelek és tünetek lépnek fel, a cefotaxim-kezelést azonnal le kell állítani. Ha a betegnél a cefotaxim alkalmazásakor AGEP, SJS, TEN vagy DRESS jelentkezik, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető cefotaximmal, és a kezelést véglegesen le kell állítani.


Gyermekeknél a bőrkiütés megjelenése összetéveszthető az alapfertőzéssel vagy más fertőzéses folyamattal, ezért az orvosnak mérlegelnie kell a cefotaximmal szembeni reakció lehetőségét azoknál a gyermekeknél, akiknél a cefotaxim-kezelés során bőrkiütés és láz jelentkezik


Clostridioides difficile okozta betegség (például pseudomembranosus colitis)

A kezelés alatt vagy a kezelést követő első hetekben jelentkező súlyos és tartós hasmenés a Clostridioides difficile okozta betegség (Clostridioides difficile-associated disease, CDAD) következménye lehet.

A CDAD súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet. A legsúlyosabb formája, a pseudomembranosus colitis halálos kimenetelű lehet. Pseudomembranosus colitis gyanúja esetén a cefotaxim-kezelést le kell állítani és azonnal megfelelő kezelést kell indítani (pl. olyan speciális antibiotikumok/kemoterápiás szerek alkalmazása, amelyek hatásossága klinikailag bizonyított). Bélperisztaltikát gátló gyógyszereket nem szabad alkalmazni. A székletpangás kedvezhet Clostridioides difficile okozta betegségnek.


Hematológiai reakciók

Leukopenia, neutropenia és ritkábban csontvelő-elégtelenség, pancytopenia vagy agranulocytosis alakulhat ki a kezelés során, különösen hosszan tartó alkalmazás után. Ezért, ha a kezelés 7 napnál hosszabb ideig tart, a vérképet ellenőrizni kell. Ha a vérkép megváltozik, meg kell fontolni a cefotaxim-kezelés megszakítását.

Néhány esetben eosinophiliáról és thrombocytopeniáról számoltak be, amelyek a cefotaxim abbahagyása után gyorsan rendeződtek. Haemolyticus anaemia eseteit is jelentették (lásd 4.8 pont).


Encephalopathia

A béta-laktám antibiotikumok, beleértve a cefotaximot is, növelhetik a betegnél az encephalopathia, például központi idegrendszeri izgalom, myoclonus, zavartság, tudatzavar, mozgászavarok és görcsrohamok kialakulásának kockázatát. Ez különösen nagy dózisok alkalmazása, túladagolás vagy károsodott vesefunkciójú betegek esetében áll fenn (lásd 4.8 és 4.9 pont). A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy ilyen reakciók jelentkezése esetén azonnal forduljanak orvoshoz.

Ha rohamok lépnek fel, a szokásos sürgősségi eljárásokat kell követni, és az előnyök és kockázatok mérlegelése után a cefotaximmal történő kezelést esetleg abba kell hagyni.


Vesekárosodás

Vesekárosodás esetén a dózist a számított kreatinin-clearance alapján módosítani kell (lásd 4.2 pont).

Elővigyázatossággal kell eljárni aminoglikozidokkal, probeneciddel vagy más nephrotoxicus gyógyszerrel történő együttes alkalmazás során (lásd 4.5 pont).

A vesefunkciót ezeknél a betegeknél, időseknél, illetve már korábban fennálló vesekárosodásban szenvedő betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell.


A beadásra vonatkozó óvintézkedések

Néhány betegnél potenciálisan életveszélyes szívritmuszavarokat jelentettek a cefotaxim központi vénás katéteren (CVC) keresztül történő gyors beadását követően. Ezért az injekció beadásának ajánlott sebességet be kell tartani (lásd 4.2 pont).


Felülfertőződés

Mint minden antibiotikum alkalmazása esetén, a cefotaxim alkalmazása (különösen hosszú távú kezelésnél) az adott gyógyszerre nem érzékeny kórokozók elszaporodásához vezethet. Figyelni kell az ilyen kórokozókkal való esetleges későbbi fertőzés jeleire.

A későbbi fertőzéseket megfelelő módon kell kezelni.


Laboratóriumi vizsgálatokra kifejtett hatás

Ahogy más cefalosporinok esetében, a cefotaxim alkalmazása során a Coombs‑teszt néhány betegnél pozitív eredményt ad. Ez befolyásolhatja a vérátömlesztéskor végzett keresztpróbát. Nem specifikus redukálószerekkel végzett vizeletcukor-vizsgálatok álpozitív eredményt adhatnak. Ez a jelenség nem figyelhető meg glükóz-oxidáz specifikus módszer esetén.


Nátriumbevitel

Ez a gyógyszer 48 mg (2,09 mmol) nátriumot tartalmaz 1 g‑os injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,4%‑ának felnőtteknél.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Egyéb antibiotikumok

A cefotaxim nem kombinálható bakteriosztatikus szerekkel (például tetraciklinek, eritromicin, klóramfenikol vagy szulfonamidok), mivel antagonista antibakteriális hatást figyeltek meg in vitro.

Aminoglikozidokkal kombinálva szinergista hatás alakulhat ki.


Uricosuriás szerek

A probenecid zavarja a cefotaxim renális tubuláris transzportját, ami terápiás dózisok mellett a cefotaximin expozíciót körülbelül kétszeresére növeli, és a renális clearance-ét felére csökkenti. A cefotaxim széles terápiás indexének köszönhetően normál vesefunkciójú betegeknél nincs szükség a dózis csökkentésére, míg vesekárosodásban szenvedő betegeknél szükség lehet a dózis módosítására (lásd 4.2 és 4.4 pont).


Nephrotoxikus szerek

A többi cefalosporinhoz hasonlóan, potenciálisan vesekárosító gyógyszerekkel (például aminoglikozid antibiotikumok, polimixin B és kolisztin), vagy erős vizelethajtókkal (például furoszemid) történő kombináció esetén monitorozni kell a vesefunkciót, a felsorolt anyagok nephrotoxicitása miatt (lásd 4.4 pont).


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség

A cefotaxim terhesség alatt történő alkalmazásának biztonságosságát nem igazolták. Állatokkal végzett vizsgálatok nem igazoltak reprodukciós toxicitást. Azonban terhes nőknél nem végeztek megfelelő kontrollos vizsgálatokat.

A cefotaxim átjut a placentán, ezért terhesség alatt nem alkalmazható, kivéve, ha a kezeléssel járó előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat.


Szoptatás

A cefotaxim bejut az anyatejbe.

A cefotaxim szoptatás alatt történő alkalmazásakor nem zárható ki a csecsemő fiziológiás bélflórájára gyakorolt hatás, a hasmenés és a sarjadzógomba-kolonizáció, valamint esetleg a csecsemő szenzitizációja sem. A Cefotaxime Swyssi alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


A korábbi tapasztalatok alapján az alacsony és közepes dózisú cefotaxim nincs hatással a koncentrációs és reagáló képességre.


A cefotaxim nagy dózisai, különösen veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, encephalopathiát (például zavartság, tudatzavar, rendellenes mozgások és konvulziók) okozhatnak (lásd 4.4 és 4.8 pont). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ilyen tünetek jelentkezése esetén ne vezessenek gépjárművet és ne használjanak gépeket.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


Szervrendszer

Nagyon gyakori

(≥1/10)

Gyakori

(≥1/100 – 1/10)

Nem gyakori

(≥1/1000 – 1/100)

Nem ismert*

(a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Fertőző betegségek és parazita-fertőzések




felülfertőződés (lásd 4.4 pont), pl. orális vagy vaginális candidiasis

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek



granulocytopenia,

leukopenia,

eosinophilia,

thrombocytopenia

csontvelő‑elégtelenség,

pancytopenia,

neutropenia,

agranulocytosis (lásd 4.4 pont),

haemolyticus anaemia

Immunrendszeri betegségek és tünetek



Jarisch–Herxheimer-reakció

anaphylaxiás reakciók,

angiooedema,

bronchospasmus,

anaphylaxiás shock

Idegrendszeri betegségek és tünetek



görcsrohamok (lásd 4.4 pont)

fejfájás,

szédülés,

encephalopathia3 (lásd 4.4 pont)

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek




tachycardia,

arrhythmia (gyors, bolus infúzióban, centrális vénás katéteren keresztül történő beadás esetén)

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek



hasmenés,

étvágytalanság

hányinger,

hányás,

hasi fájdalom,

enterocolitis (haemorrhagias is),

pseudomembranosus colitis (lásd 4.4 pont)

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek



májenzimszintek emelkedése (GPT, GOT, LDH, gamma-GT és/vagy alkalikus

foszfatáz), és/vagy emelkedett szérum-bilirubinszint5

hepatitis4 (néha sárgasággal)

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei



bőrkiütés,

viszketés,

csalánkiütés

erythema multiforme,

Stevens–Johnson-szindróma,

toxicus epidermalis necrolysis,

eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció,

akut generalizált exanthemás pustulosis (lásd 4.4 pont)

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei


ízületi probléma

(pl. duzzanat)



Vese- és húgyúti betegségek és tünetek



csökkent veseműködés/ szérum-kreatininszint emelkedése (különösen amino-glikozidokkal történő együttadáskor)

akut veseelégtelenség (lásd 4.4 pont),

interstitialis nephritis

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

im. alkalmazás esetén:

fájdalom a beadás helyén,

valamint: induratio


láz,

gyulladásos reakciók az injekció beadásának helyén, beleértve a phlebitist/ thrombophlebitist is

Gyors iv. alkalmazás esetén: bőrpír és hányás

1 Más antibiotikumokhoz hasonlóan a cefotaxim alkalmazása, különösen tartós alkalmazás esetén, a nem érzékeny organizmusok elszaporodását eredményezheti. Elengedhetetlen a beteg állapotának ismételt értékelése. Ha a terápia során felülfertőződés lép fel, megfelelő intézkedéseket kell tenni.

2 Spirochaeta fertőzések (pl. Lyme‑kór) kezelése során lázzal, hidegrázással, fejfájással és ízületi panaszokkal járó Jarisch‑Herxheimer-reakció alakulhat ki. A Lyme‑kór több hetes kezelése után a következő tünetek közül egy vagy több tünetet jelentettek: bőrkiütés, viszketés, láz, leucopenia, emelkedett májenzimszintek, légzési nehézségek, ízületi problémák. Ezek a tünetek részben megfelelnek a kezelt betegek alapbetegségének tüneteinek.

3 A béta-laktámok, beleértve a cefotaximot is, az encephalopathia kialakulásának kockázatára hajlamosítanak (amely magában foglalhat görcsöket, zavartságot, tudatzavarokat, mozgászavarokat), különösen túladagolás vagy vesekárosodás esetén.

4 A forgalomba hozatal utáni tapasztalatok

5 A májenzimszintek vagy a bilirubinszint emelkedése ritkán meghaladja a normálérték kétszeresét, és a májkárosodás különböző formáit jelzi (általában kolesztatikus, többnyire tünetmentes).


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


Túladagolás esetén a gyógyszer alkalmazásának abbahagyása mellett az elimináció gyorsítására is szükség lehet. A cefotaxim hemodialízissel eltávolítható, míg a peritonealis dialízis hatástalan a cefotaxim eliminálásában. Specifikus antidotum nincs.


A túladagolás tünetei

A szoros értelemben vett mérgezés embernél nem ismert. A tünetek nagyrészt megfelelnek a mellékhatásprofilnak. Béta-laktám antibiotikumok, köztük a cefotaxim alkalmazásakor fennáll a központi idegrendszeri izgalommal, myoclonussal, zavartsággal, csökkent tudatállapottal, mozgászavarokkal és görcsökkel járó encephalopathia kialakulásának kockázata. Nagy dózisok alkalmazásakor, túladagoláskor, valamint csökkent vesefunkciójú, epilepsziás és meningitisben szenvedő betegeknél fokozódik ezen mellékhatások kialakulásának kockázata.


Sürgősségi intézkedések

A centrálisan kiváltott görcsök diazepámmal vagy fenobarbitállal kezelhetők, fenitoinnal azonban nem. Anaphylaxiás reakciók esetén a szokásos azonnali intézkedéseket kell megtenni, lehetőleg a sokk első jeleinél. Egyéb esetben a mellékhatások tüneti kezelése javasolt, amennyiben szükséges.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek. Harmadik generációs cephalosporinok,

ATC kód: J01DD01


Hatásmechanizmus

A cefotaxim hatásmechanizmusa a baktériumok sejtfalszintézisének gátlásán alapul (a növekedés időszakában), melyet a penicillin-kötő fehérjék (penicillin-binding proteins, PBP‑k), például a transzpeptidázok blokkolása okoz, ami baktericid hatást eredményez.


A farmakokinetika és a farmakodinámia közötti összefüggés

A hatásosság alapvetően attól függ, hogy a gyógyszerszint mennyi ideig van a kórokozó minimális gátló koncentrációja (minimum inhibitory concentration, MIC) felett.


Rezisztenciamechanizmus

A cefotaxim-rezisztencia az alábbi módokon alakulhat ki:

  • Béta-laktamázok általi inaktiválás:

Egyes béta-laktamázok, különösen az Escherichia coli vagy a Klebsiella pneumoniae törzsekben előforduló kiterjedt spektrumú béta-laktamázok (extended spectrum beta-lactamases, ESBL), vagy a konstitutívan képződő AmpC típusú béta-laktamázok, amelyek például az Enterobacter cloacae‑ban mutathatók ki, hidrolizálhatják a cefotaximot. Az indukálható AmpC béta-laktamázzal rendelkező, és cefotaximra in vitro érzékeny baktériumok által okozott fertőzésekben fennáll a veszélye annak, hogy konstitutív (derepresszált) AmpC béta-laktamázt termelő mutánsok szelektálódhatnak ki.

  • A PBP‑k csökkent affinitása a cefotaximhoz:

A Pneumococcusok és más Streptococcusok szerzett rezisztenciáját a már meglévő PBP‑k mutációs folyamat következtében bekövetkező módosulása okozza. Ezzel szemben a meticillin-(oxacillin-) rezisztens Staphylococcus esetében a cefotaxim iránt csökkent affinitással rendelkező újabb PBP létrehozása felelős a rezisztenciáért.

  • A cefotaxim nem penetrál megfelelően a gram-negatív baktériumok külső sejtmembránján keresztül, így a PBP‑k gátlása elégtelen.

  • A cefotaximot az effluxpumpák képesek aktív transzporttal eltávolítani a sejtből.

A cefotaxim teljesen keresztrezisztens a ceftriaxonnal és részben más penicillinekkel és cefalosporinokkal.


Érzékenységi vizsgálat határértékei

A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) a cefotaxim vonatkozásában megállapította az érzékenységi vizsgálathoz a MIC (minimális gátló koncentráció) értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_hu.xlsx.


Érzékenység

A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, ezért ajánlott beszerezni a rezisztenciaviszonyokra vonatkozó helyi adatokat, különösen súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség esetén szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi előfordulása olyan mértékű, hogy a cefotaxim alkalmazhatósága legalábbis bizonyos fertőzések esetében kérdéses. Különösen súlyos fertőzések vagy a terápia sikertelensége esetén mikrobiológiai diagnózisra kell törekedni, beleértve a kórokozó és a kórokozó érzékenységének igazolását.


ÁLTALÁBAN ÉRZÉKENY FAJOK

Gram‑pozitív aerobok

Staphylococcus aureus (methicillin-érzékeny)

Streptococcus agalactiae°

Streptococcus pneumoniae (beleértve a penicillin-rezisztens törzseket is)

Streptococcus pyogenes

Gram-negatív aerobok

Borrelia burgdorferi°

Citrobacter koseri

Haemophilus influenzae

Klebsiella oxytoca%

Moraxella catarrhalis°

Neisseria gonorrhoea°

Neisseria meningitidis°

Proteus mirabilis%

Proteus vulgaris°

FAJOK, MELYEKNÉL A SZERZETT REZISZTENCIA PROBLÉMA LEHET

Gram‑pozitív aerobok

Staphylococcus aureus

Staphylococcus epidermidis+

Staphylococcus haemolyticus+

Staphylococcus hominis+

Gram‑negatív aerobok

Citrobacter freundii

Enterobacter cloacae

Escherichia coli%

Klebsiella aerogenes

Klebsiella pneumoniae# %

Morganella morganii

Serratia marcescens

Anaerobok

Bacteroides fragilis

EREDENDŐEN REZISZTENS FAJOK

Gram‑pozitív aerobok

Enterococcus spp.

Listeria monocytogenes

Staphylococcus aureus (methicillin-resistant)

Gram‑negatív aerobok

Acinetobacter spp.

Legionella pneumophila

Pseudomonas aeruginosa

Stenotrophomonas maltophilia

Anaerobok

Clostridioides difficile

Egyebek

Chlamydia spp.

Chlamydophila spp.

Mycoplasma spp.

Treponema pallidum

° A táblázat közzétételekor nem álltak rendelkezésre aktuális adatok. Az érzékenységet a primer irodalomban, a szakirodalmi cikkekben és a terápiás ajánlásokban becsülték meg.

+ Legalább egy régióban a rezisztencia aránya > 50%.

% A kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) termelő törzsek mindig rezisztensek.

# Intenzív osztályokon a rezisztencia aránya < 10%.


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Felszívódás

A cefotaxim parenterális alkalmazásra szolgál. Az átlagos koncentrációk a cefotaxim 1 g‑os dózisának intravénás beadása után 5 perccel körülbelül 81‑102 mg/l, 15 perc elteltével pedig 46 mg/l volt.

Az átlagos csúcskoncentráció 8 perccel 2 g cefotaxim iv. beadása után 167‑214 mg/l volt. Intramuscularis beadást követően a maximális szérumkoncentrációk (körülbelül 20 mg/l 1 g beadása után) 30 percen belül alakulnak ki.


Eloszlás

A cefotaxim jó szöveti penetrációval rendelkezik, átjut a placentán és magas koncentrációt ér el a magzati szövetekben (akár 6 mg/ttkg). Csak kis százalékban választódik ki az anyatejbe (koncentráció az anyatejben: 0,4 mg/l 2 g beadása után).

Agyhártyagyulladás esetén a cefotaxim és a dezacetil-cefotaxim bejut a liquortérbe, majd ott terápiásan hatásos koncentrációt ér el (például gram-negatív baktériumok és pneumococcusok által okozott fertőzésekben).

A látszólagos megoszlási térfogat 21‑37 l. A szérumfehérje-kötődés körülbelül 25‑40%.


Biotranszformáció

A cefotaxim az emberben részben metabolizálódik. A parenterális dózis körülbelül 15‑25%‑a dezacetil-cefotaximmá metabolizálódik. A metabolit a kórokozók széles körével szemben jó antibakteriális aktivitással rendelkezik.

A dezacetil-cefotaxim mellett két másik inaktív lakton is keletkezik. A dezacetil-cefotaximból egy lakton képződik rövid életű köztes termékként, amely sem a vizeletben, sem a plazmában nem mutatható ki, mivel gyorsan átalakul a nyitott gyűrűs (béta‑laktám gyűrűs) lakton sztereoizomerjeivé. Ezek szintén kiválasztódnak a vizelettel.


Elimináció

A cefotaxim és a dezacetil-cefotaxim főként a vesén keresztül ürül. A cefotaximnak csak kis mennyisége (2%) választódik ki az epével. A 6 órán keresztül gyűjtött vizeletben a beadott cefotaxim dózis 40‑60%‑a változatlan cefotaximként, 20%‑a pedig dezacetil-cefotaximként található meg. Radioaktívan jelölt cefotaxim beadása után a vizeletben több mint 80% mutatható ki; e frakció 50‑60%‑a változatlan cefotaxim, a többi 3 metabolitot tartalmaz.


A cefotaxim teljes clearance‑e 240‑390 ml/perc, a renális clearance pedig 130‑150 ml/perc.


A szérum felezési idő 50‑80 perc. Időseknél a cefotaxim szérum felezési ideje 120‑150 perc.


Súlyosan károsodott vesefunkciójú betegeknél (kreatinin clearance 3‑10 ml/perc) a cefotaxim szérum felezési ideje 2,5‑10 órára emelkedhet.


Ilyen körülmények között a cefotaxim csak kis mértékben akkumulálódik, ellentétben az aktív és inaktív metabolitokkal.


Mind a cefotaxim, mind a dezacetil-cefotaxim nagyobb mértékben ürül ki, ha hemodialízissel távolítják el a vérből.


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


A cefotaxim toxicitása nagyon alacsony. Az állatokkal végzett vizsgálatokban az iv. beadás alapján mért LD50 érték a fajtól függően változik. Egereknél és patkányoknál 9‑11 g/testtömegkilogramm. Subcutan alkalmazást követően az LD50 értékek 7 napos egerek és patkányok esetében 6,1‑7,4 g/ttkg, nőstény egerek esetében pedig 18,7 g/ttkg.


Mutagén potenciál

Patkányok és egerek csontvelőjén végzett in vivo vizsgálatok nem mutattak mutagén potenciált a cefotaxim tekintetében.


Reprodukciós toxicitás

A cefotaxim átjut a placentán. A szülés során 1 g cefotaxim intravénás beadása után a beadást követő első 90 percben 14 μg/ml értéket mértek a köldökzsinór szérumban, amely az alkalmazást követő második óra végére körülbelül 2,5 μg/ml‑re csökkent. A magzatvízben 3‑4 óra elteltével mért legmagasabb koncentráció 6,9 μg/ml volt.

Ez az érték meghaladja a legtöbb Gram-negatív kórokozó MIC értékét.

Egerekkel és patkányokkal végzett állatkísérletek nem szolgáltak bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a cefotaximnak teratogén tulajdonságai lennének. Az expozíciónak kitett állatok termékenysége nem károsodott.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


Segédanyagokat nem tartalmaz.


6.2 Inkompatibilitások


A cefotaximmal inkompatibilis:

  • nátrium-bikarbonát oldat;

  • 7‑nél magasabb pH‑jú infúziós oldatok;

  • aminoglikozidok.


A cefotaxim nem keverhető más gyógyszerekkel, amíg az elegyíthetőséget nem ellenőrizték (az infúziós oldatokkal való kompatibilitásra vonatkozóan lásd a 4.2 pontot).


Inkompatibilitás más antibiotikumokkal/kemoterápiás szerekkel

Az összes aminoglikoziddal való fizikai-kémiai inkompatibilitása miatt a cefotaxim nem adható aminoglikozidokat tartalmazó fecskendőben vagy infúziós oldatban. A két antibiotikumot külön eszközökből, különböző helyekre kell beadni.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


Bontatlan injekciós üvegben: 3 év


A feloldott és azonnal tovább hígított készítmény kémiai és fizikai stabilitása 2‑8 °C‑on 24 órán át igazolt.


Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig a tárolási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely 2–8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát.


6.4 Különleges tárolási előírások


A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveg az eredeti dobozban tárolandó.

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.


A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


A Cefotaxime Swyssi 1 g por oldatos injekcióhoz/infúzióhoz brómbutil gumidugóval és alumíniumkupakkal lezárt színtelen, átlátszó, Ph.Eur. III‑as típusú, 15 ml‑es injekciós üvegben kerül forgalomba.


A Cefotaxime Swyssi 1 db, 5 db, 10 db, 25 db, 50 db, 60 db vagy 100 db injekciós üveget tartalmazó kiszerelésben kerül forgalomba.


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Injekciós/infúziós oldatok elkészítése


Az injekciós/infúziós oldatok elkészítésére vonatkozó utasítások

Im. injekcióhoz a Cefotaxime Swyssi 1 g port 4 ml injekcióhoz való vízben vagy 1%‑os lidokain-hidroklorid oldatban kell feloldani.

Iv. injekcióhoz a Cefotaxime Swyssi 1 g port legalább 4 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani.


Intravénás infúzióhoz a Cefotaxime Swyssi 1 g port 10 ml kompatibilis intravénás infúziós folyadékban kell feloldani.

Az oldatot feloldás után 40 ml ugyanolyan oldószerbe kell átvinni.

Kompatibilis intravénás infúziós folyadékok: 9%‑os nátrium-klorid oldat, 5%‑os glükóz oldat, 0,9%‑os nátrium-klorid oldat + 5%‑os glükóz oldat, Ringer-oldat, Ringer-laktát oldat vagy injekcióhoz való víz.


Az injekciós vagy infúziós oldatok tiszta, sárgás színű oldatok.


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: (egy kereszt)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§‑ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


Swyssi AG

Lyoner Strasse 14,

60528 Frankfurt am Main,

Németország

tel. +49 69 66554 162

Email: info@swyssi.com



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA


OGYI-T-24559/01 1×15 ml brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24559/02 5×15 ml brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24559/03 10×15 ml brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24559/04 25×15 ml brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24559/05 50×15 ml brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24559/06 60×15 ml brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú injekciós üvegben

OGYI-T-24559/07 100×15 ml brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú injekciós üvegben



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. április 29.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA.


2025. április 29.


OGYÉI/35202/2021

Kiszerelések

Megnevezés Csomagolás Nyilvántartási szám
5 X 15 ml injekciós üvegben brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú OGYI-T-24559 / 02
10 X 15 ml injekciós üvegben brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú OGYI-T-24559 / 03
25 X 15 ml injekciós üvegben brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú OGYI-T-24559 / 04
50 X 15 ml injekciós üvegben brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú OGYI-T-24559 / 05
60 X 15 ml injekciós üvegben brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú OGYI-T-24559 / 06
100 X 15 ml injekciós üvegben brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen, átlátszó, III-as típusú OGYI-T-24559 / 07

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag cefotaxime sodium
  • ATC kód J01DD01
  • Forgalmazó Swyssi AG
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-24559
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2025-04-29
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem