CEFTRIAXON KABI 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ceftriaxon Kabi 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 g ceftriaxonnak megfelelő ceftriaxon-nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

Nátrium-tartalom: 82,3 mg (3,6 mmol-nak felel meg).

A készítmény nem tartalmaz segédanyagot, illetve konzerválószert.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Az injekciós üveg tartalma fehér vagy sárgás színű por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Ceftriaxon Kabi az alábbi fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél és gyermekeknél, az időre született újszülötteket is beleértve (születéstől kezdve):

• Bacterialis meningitis

• Területen szerzett tüdőgyulladás

• Kórházban szerzett tüdőgyulladás

• Akut otitis media

• Intraabdominalis fertőzések

• Szövődményes húgyúti fertőzések (pyelonephritist is beleértve)

• Csont- és ízületi fertőzések

• Szövődményes bőr- és lágyrész-fertőzések

• Gonorrhoea

• Syphilis

• Bacterialis endocarditis

A Ceftriaxon Kabi alkalmazható még:

• Krónikus obstruktív pulmonalis betegség akut fellángolásainak kezelésére felnőtteknél.

• Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium]) kezelésére felnőtteknél és gyermekeknél, beleértve a 15 naposnál idősebb újszülötteket is.

• Műtéti sebfertőzések megelőzésére a műtét előtt.

• Olyan neutropeniás betegek kezelésére, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben.

• Olyan betegek kezelésére, akiknél bármelyik fent felsorolt fertőzéssel összefüggő, vagy feltételezhetően összefüggő bacteriaemia alakult ki.

A Ceftriaxon Kabi-t más antibakteriális szerekkel kell együttadni, amikor a gyógyszer spektruma nem fedi le a betegség hátterében álló lehetséges baktériumok teljes tartományát (lásd 4.4 pont).

Az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazásáról szóló hivatalos irányelveket figyelembe kell venni.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A dózis a fertőzés súlyosságától, a fertőzést kiváltó mikroorganizmus érzékenységétől, a fertőzés helyétől és típusától, továbbá a beteg életkorától, valamint máj- és vesefunkciójától függ.

Az alábbi táblázatokban feltüntetett ajánlott dózisok az ezen indikációkban általában javasolt adagok. Különösen súlyos esetekben mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

Felnőttek és 12 éven felüli gyermekek (≥50 kg)

A ceftriaxon dózisa*	A kezelés gyakorisága**	Javallatok
1‑2 g	Naponta egyszer	Területen szerzett tüdőgyulladás
Krónikus obstruktív pulmonalis betegség akut fellángolásai
Intraabdominalis fertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve)
2 g	Naponta egyszer	Kórházban szerzett tüdőgyulladás
Szövődményes bőr- és lágyrész-fertőzések
Csont- és ízületi fertőzések
2-4 g	Naponta egyszer	Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben
Bacterialis endocarditis
Bacterialis meningitis

* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

** Napi kétszeri (12 óránkénti) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb adagok alkalmazása esetén.

Speciális adagolási rendet igénylő indikációk felnőttek és 12 éven felüli gyermekek (≥50 kg) esetében:

Akut otitis media

Egyetlen, 1-2 g-os intramuscularis Ceftriaxon Kabi adag adható. Korlátozott adatok arra utalnak, hogy súlyos állapotú betegeknél, vagy ha a korábbi terápia sikertelennek bizonyult, a Ceftriaxon Kabi intramuscularisan, napi 1-2 g dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet.

Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt

Egyetlen 2 g-os adag a műtét előtt.

Gonorrhoea

Egyetlen 500 mg-os intramuscularis adag.

Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 500 mg-1 g naponta egyszer, ill. 2 g naponta egyszer neurosyphilis esetén, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, beleértve a neurosyphilist is, korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti, ill. helyi útmutatásokat figyelembe kell venni.

Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium])

2 g naponta egyszer, 14-21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy helyi útmutatásokat figyelembe kell venni.

Gyermekek és serdülők

15 napos-12 éves újszülöttek, csecsemők és gyermekek (<50 kg)

Az 50 kg-os vagy ennél nagyobb testtömegű gyermekeknek a szokásos felnőtt adagot kell adni.

A ceftriaxon dózisa*	A kezelés gyakorisága**	Javallatok
50-80 mg/ttkg	naponta egyszer	Intraabdominalis fertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve)
Területen szerzett tüdőgyulladás
Kórházban szerzett tüdőgyulladás
50-100 mg/ttkg (max 4 g)	naponta egyszer	Szövődményes bőr- és lágyrész-fertőzések
Csont- és ízületi fertőzések
Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben
80-100 mg/ttkg (max. 4 g)	naponta egyszer	Bacterialis meningitis
100 mg/ttkg (max. 4 g)	naponta egyszer	Bacterialis endocarditis

* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

** Napi kétszeri (12 óránkénti) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb adagok alkalmazása esetén.

Speciális adagolási rendet igénylő indikációk 15 napos-12 éves újszülöttek, csecsemők és gyermekek (<50 kg) esetében:

Akut otitis media

Az akut otitis media kezelésére kezdetben egyetlen, 50 mg/ttkg dózisú intramuscularis Ceftriaxon Kabi adag adható. Korlátozott adatok arra utalnak, hogy ha a gyermek állapota súlyos vagy a kezdeti terápia sikertelennek bizonyult, a Ceftriaxon Kabi intramuscularisan, napi 50 mg/ttkg dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet.

Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt

Egyetlen 50-80 mg/ttkg adag a műtét előtt.

Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 75-100 mg/ttkg (max. 4 g) naponta egyszer, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, a neurosyphilist is beleértve, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni.

Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium])

50-80 mg/ttkg naponta egyszer adva, 14-21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni.

0-14 napos újszülöttek

A Ceftriaxon Kabi ellenjavallt koraszülötteknél a korrigált 41 hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig.

A ceftriaxon dózisa*	A kezelés gyakorisága	Javallatok
20‑50 mg/ttkg	Naponta egyszer	Intraabdominalis fertőzések
Szövődményes bőr- és lágyrész-fertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve)
Területen szerzett tüdőgyulladás
Kórházban szerzett tüdőgyulladás
Csont- és ízületi fertőzések
Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben
50 mg/ttkg	Naponta egyszer	Bacterialis meningitis
Bacterialis endocarditis

* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

Az 50 mg/ttkg-os maximális napi adagot nem szabad túllépni.

Speciális adagolási rendet igénylő javallatok 0-14 napos újszülöttek esetében:

Akut otitis media

Az akut otitis media kezelésére kezdetben egyetlen, 50 mg/ttkg dózisú intramuscularis Ceftriaxon Kabi adag adható.

Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt

Egyetlen 20-50 mg/ttkg adag a műtét előtt.

Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 50 mg/ttkg naponta egyszer, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, beleértve a neurosyphilist is, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni.

A kezelés időtartama

A terápia időtartama a betegség lefolyásától függ. Az antibiotikum terápia általános szabályai szerint a ceftriaxon adagolását még legalább 48-72 óráig folytatni kell azután, hogy a beteg láztalan lett, vagy a baktérium eradikációja bizonyíthatóan megtörtént.

Idősek

A szokásos felnőtteknél javasolt adagolást idősebb betegeknél sem szükséges változtatni, ha a beteg vese- és májműködése kielégítő.

Májkárosodásban szenvedő betegek

A rendelkezésre álló adatok szerint nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban, ha a beteg veseműködése normális.

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó vizsgálati adat nem áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont)

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges csökkenteni a ceftriaxon dózisát, ha a májműködés normális. Csak preterminális veseelégtelenségben (kreatinin-clearance  <10 ml/perc) kell a napi maximális adagot 2 g­ra vagy ennél kisebbre csökkenteni.

Dializált betegeknél nincs szükség dózispótlásra a dialízis után. A peritonealis dialízis, ill. a hemodialízis nem távolítja el a ceftriaxont. A biztonságosság és hatásosság szoros klinikai ellenőrzése ajánlott.

Súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegek

Azoknál a betegeknél, akiknek máj- és veseműködése is súlyosan károsodott, a biztonságosság és hatásosság szoros klinikai ellenőrzése ajánlott.

Az alkalmazás módja

A Ceftriaxon Kabi beadható intravénás infúzióban legalább 30 percen keresztül (javasolt alkalmazási mód) vagy lassú intravénás injekcióban 5 percen keresztül vagy mély intramuscularis injekcióban. Intermittáló intravénás adagolás esetén az injekciót 5 percen keresztül kell beadni lehetőleg nagyobb vénákba. Az 50 mg/ttkg-os vagy ezt meghaladó intravénás adagot csecsemőknek és 12 éves vagy annál fiatalabb gyermekeknek infúzióban kell beadni. Újszülötteknek az intravénás dózisokat 60 percen keresztül kell beadni a bilirubin encephalopathia potenciális kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.3 és 4.4 pontok). Az intramuscularis injekciót egy viszonylag nagy izomtömegbe, kellően mélyre kell beadni és egy injekciós helyre legfeljebb 1 g-ot szabad beadni. Az intramuscularis alkalmazás abban az esetben megfontolandó, ha az intravénás módszer alkalmazása nem lehetséges, vagy kevésbé megfelelő a beteg számára. A 2 g-nál nagyobb adagok esetében az intravénás mód alkalmazandó.

Ha a ceftriaxon lidokainnal kerül feloldásra, az így elkészített oldatot soha nem szabad intravénásan beadni (lásd 4.3 pont). A lidokain alkalmazási előírásában foglaltakat figyelembe kell venni.

A ceftriaxon-kalcium precipitátumok képződésének veszélye miatt a ceftriaxon ellenjavallt újszülöttkorban (≤28 nap), ha a gyermek kalcium-tartalmú intravénás oldattal történő kezelést igényel (vagy ha ilyenre várhatóan szükség lesz), beleértve a folyamatos kalcium-tartalmú infúziókat is, pl. parenteralis táplálás esetén (lásd 4.3 pont).

A ceftriaxon injekciós üveg tartalmát nem szabad kalcium-tartalmú oldószerekkel (pl. Ringer vagy Hartmann oldattal) feloldani, ill. az intravénás beadásra már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalcium-tartalmú oldattal. Ezért a ceftriaxont és a kalcium-tartalmú oldatokat nem szabad összekeverni, ill. egyidejűleg beadni (lásd a 4.3, 4.4 és 6.2 pontok).

A műtéti sebfertőzések preoperatív megelőzésére a ceftriaxont 30-90 perccel a műtét előtt kell beadni.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A ceftriaxonnal, bármely más cefalosporinnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció) korábbi előfordulása bármely más, béta-laktám‑típusú antibiotikummal (penicillinek, monobaktámok és karbapenemek) szemben.

A ceftriaxon ellenjavallt:

• Koraszülötteknél az utolsó menstruációtól számított 41. hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig*

• Időre született újszülötteknél (28 napos korig), az alábbiak fennállásakor:

• hyperbilirubinaemia, sárgaság, ill. hypoalbuminaemia vagy acidózis, mivel ezekben az állapotokban a bilirubin‑kötődés feltehetően károsodik*

• intravénás kalcium-kezelés vagy kalcium-tartalmú infúzió adásakor (vagy ha várhatóan szükség lesz rá), a ceftriaxon-kalcium só precipitátum kialakulásának kockázata miatt (lásd 4.4, 4.8 és 6.2 pontok).

*In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a ceftriaxon kiszoríthatja a bilirubint a szérum albumin kötődési helyről, és ennek következtében bilirubin encephalopathia fejlődhet ki az ilyen betegeken.

Ha a ceftriaxon lidokain oldattal kerül feloldásra, az intramuscularis ceftriaxon injekció beadása előtt meg kell győződni arról, hogy a lidokain adása nem ellenjavallt (lásd 4.4 pont). Az ide vonatkozó információkat, különös tekintettel az ellenjavallatokra, lásd a lidokain alkalmazási előírásában.

A lidokain-tartalmú ceftriaxon oldatot soha nem szabad intravénásan beadni.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

Más béta-laktám antibiotikumokhoz hasonlóan súlyos, néha halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciók előfordulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). A túlérzékenységi reakciók Kounis-szindrómává súlyosbodhatnak, ami egy súlyos allergiás reakció, és akár myocardialis infarctust is okozhat (lásd 4.8 pont). Súlyos túlézékenységi reakció esetén a ceftriaxon-kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő sürgősségi kezelést kell indítani. A Ceftriaxon Kabi‑kezelés megkezdése előtt tisztázni kell, hogy a betegnél korábban fellépett-e súlyos túlérzékenységi reakció a ceftriaxonnal, más cefalosporinokkal vagy más, béta-laktám‑típusú szerrel szemben. Körültekintően kell eljárni, ha a ceftriaxont olyan betegnek adják, akinél korábban más béta‑laktám antibiotikum nem súlyos túlérzékenységi reakciót váltott ki.

Súlyos, bőrt érintő mellékhatásokról (Stevens–Johnson-szindróma, Lyell-szindróma/toxicus epidermalis necrolysis), továbbá – potenciálisan életveszélyes vagy halálos – eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciókról (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms - DRESS) számoltak be a ceftriaxon-kezeléssel összefüggésben, az ilyen események gyakorisága azonban nem ismert (lásd 4.8 pont).

Jarisch–Herxheimer-reakció (JHR)

Jarisch–Herxheimer-reakciót (JHR) észleltek néhány spirochaetával fertőződött betegnél, röviddel a ceftriaxon-kezelés megkezdését követően. A JHR általában spontán megszűnik, vagy elegendő a tüneti kezelés. Az antibiotikum-kezelést nem szabad leállítani, ha ilyen reakció jelentkezik.

Encephalopathia

A ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban encephalopathiát jelentettek (lásd 4.8 pont), különösen súlyos vesekárosodásban (lásd 4.2 pont) vagy központi idegrendszeri betegségben szenvedő idős betegeknél. Ha a ceftriaxon okozta encephalopathia gyanúja merül fel (pl. a tudatszint csökkenése, megváltozott mentális állapot, myoclonus, görcsrohamok esetén), mérlegelni kell a ceftriaxon-kezelés leállítását.

Kölcsönhatás kalcium-tartalmú készítményekkel

Fatális kimenetelű eseteket írtak le tüdőben és vesében előforduló kalcium-ceftriaxon‑kicsapódás kapcsán 1 hónapnál fiatalabb koraszülött és érett újszülöttek esetén. Legalább egy esetben a ceftriaxon és a kalcium beadása eltérő időpontban és külön intravénás szerelékkel történt. A rendelkezésre álló tudományos adatok szerint nincs bizonyíték intravaszkuláris csapadékképződésről más betegeknél, mint ceftriaxonnal és kalcium-tartalmú oldatokkal, vagy bármilyen más kalcium-tartalmú készítménnyel kezelt újszülöttek esetén. In vitro vizsgálatok alapján az újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium‑kicsapódás kockázata más betegcsoportokkal összehasonlítva.

Ceftriaxon egyetlen életkorban sem keverhető, illetve adható egyidejűleg intravénás kalcium‑tartalmú oldatokkal, még akkor sem, ha külön vénás beadási helyeket vagy külön infúziós szereléket alkalmaznak.

28 napnál idősebb betegek esetén ceftriaxon és kalcium-tartalmú oldatok egymást követően abban az esetben mégis alkalmazatóak, ha az infúziós szereléket külön helyeken alkalmazzák, vagy ha azokat kicserélik vagy teljesen átöblítik fiziológiás sóoldattal a két infúzió között a kicsapódás elkerülése érdekében. Azoknál a betegeknél, akik kalcium-tartalmú oldatot kapnak folyamatos infúzió formájában a teljes parenterális táplálás érdekében, az egészségügyi szakember megfontolhatja egy olyan alternatív antibakteriális kezelés lehetőségét, amely nem jár a kicsapódás hasonló veszélyével. Ha a ceftriaxon alkalmazása mégis szükséges folyamatos táplálást igénylő betegeknél, a teljes parenterális táplálást szolgáló oldatot és a ceftriaxont lehet egyszerre adni, de csak külön vénás utat, külön infúziós szerelékkel alkalmazva. Másik lehetőség az, hogy a ceftriaxon infúzió idejére a teljes parenterális táplálást szolgáló oldat infúziós adagolását leállítják, és a két infúzió között átmossák az infúziós szerelékeket (lásd 4.3, 4.8, 5.2 és 6.2 pontok).

Gyermekek és serdülők

Újszülötteknél, csecsemőknél és gyermekeknél a Ceftriaxon Kabi biztonságossága és hatékonysága az „Adagolás és alkalmazás” c. részben (lásd 4.2 pont) feltüntetett adagok alapján került megállapításra. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a ceftriaxon, egyes cefalosporinokhoz hasonlóan képes kiszorítani a bilirubint a szérum albuminról.

A Ceftriaxon Kabi ellenjavalt koraszülötteknél és olyan időre született újszülötteknél, akiknél fennáll a bilirubin encephalopathia kialakulásának kockázata (lásd 4.3 pont).

Immunmediált hemolitikus anaemia

A cefalosporin‑típusú antibiotikumok, így a Ceftriaxon Kabi adása kapcsán is beszámoltak immunmediált hemolitikus anaemia előfordulásáról (lásd 4.8 pont). Mind felnőttek, mind gyermekek Ceftriaxon Kabi‑kezelése során észleltek súlyos, akár halálos kimenetelű, hemolitikus anaemiát.

Amennyiben a ceftriaxon‑kezelés során a beteg anaemiás lesz, gondolni kell a ceftriaxonnal összefüggő anaemiára is, és az ok tisztázásáig fel kell függeszteni a ceftriaxon‑kezelést.

Hosszú távú kezelés

Hosszú távú kezelés során rendszeresen kell ellenőrizni a teljes vérképet.

Colitis/nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása

Szinte az összes antibiotikum, így a ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban is beszámoltak antibiotikum‑kezeléshez társuló colitis és pseudomembranosus colitis előfordulásáról, melyek súlyosságukat tekintve az enyhétől az életet veszélyeztetőig terjedő esetek voltak. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél a ceftriaxon‑kezelés során vagy azt követően hasmenés lép fel, fontos gondolni erre a diagnózisra (lásd 4.8 pont). Mérlegelendő a ceftriaxon-kezelés leállítása, valamint Clostridium difficile elleni specifikus kezelés indítása. Nem szabad perisztaltikát gátló gyógyszereket adni.

A többi antibiotikumhoz hasonlóan nem érzékeny mikroorganizmusok okozta felülfertőzés fordulhat elő.

Súlyos vese- és májelégtelenség

Súlyos vese-és májelégtelenségben a biztonságosság és a hatásosság szoros klinikai ellenőrzése javasolt (lásd 4.2 pont).

Kölcsönhatás szerológiai próbákkal

A Ceftriaxon Kabi‑kezelés befolyásolhatja a Coombs-teszt eredményét, melynek következtében a teszt álpozitív eredményt adhat. Ceftriaxon Kabi‑kezelés mellett a galactosaemia teszt is álpozitív eredményt adhat (lásd 4.8 pont).

A vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükóz meghatározás is álpozitív eredményt adhat. Ezért Ceftriaxon Kabi‑kezelés során a vizeletből történő glükóz meghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni (lásd 4.8 pont).

A ceftriaxon jelenlétének hatására néhány vércukorszintmérő készülék által jelzett glükózérték tévesen alacsony lehet. Kérjük, olvassa el az adott készülék használati utasítását. Amennyiben szükséges, alternatív mérési módszereket kell alkalmazni.

Antibakteriális spektrum

Mivel antibakteriális hatásának spektruma véges, előfordulhat, hogy a ceftriaxon bizonyos típusú fertőzésekben – hacsak a kórokozó azonosítása már meg nem történt – önmagában nem alkalmas a terápiára (lásd 4.2 pont). Polimikrobiális fertőzésekben, amikor a feltételezett kórokozók között ceftriaxonnal szemben rezisztens mikroorganizmusok is vannak, mérlegelni kell további antibiotikum alkalmazását.

Lidokain alkalmazása

Ha a ceftriaxon lidokain oldattal kerül feloldásra, a ceftriaxon-oldatot kizárólag intramuscularis injekcióként szabad beadni. Az alkalmazás előtt a lidokain alkalmazási előírásában részletezett ellenjavallatokat, figyelmeztetéseket és további releváns információkat figyelembe kell venni (lásd 4.3 pont). A lidokain oldatot soha nem szabad intravénásan beadni.

Epekövesség

Ha az ultrahang vizsgálat során árnyékokat figyeltek meg, gondolni kell kalcium-ceftriaxon precipitátumok lehetőségére is. Az epehólyag ultrahang vizsgálata során epekővel összetéveszthető árnyékokat figyeltek meg, melyek gyakrabban fordultak elő napi 1 g-os vagy ezt meghaladó ceftriaxon dózisok mellett. Különösen óvatosnak kell lenni gyermekek esetében. Ezek a precipitátumok a ceftriaxon‑kezelés befejezése után eltűnnek. A kalcium-ceftriaxon precipitátumok ritkán klinikai tünetekkel társulnak. Tünetek esetén konzervatív, nem-sebészeti megoldás javasolt, és a ceftriaxon‑kezelés leállításáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat egyedi mérlegelése alapján kell döntenie (lásd 4.8 pont).

Epepangás

Ceftriaxon Kabi-val kezelt betegeken pancreatitist figyeltek meg, amely esetleg epeút elzáródás miatt alakult ki (lásd 4.8 pont). A legtöbb betegen az epepangás és sludge-képződés rizikófaktorai voltak jelen, pl. megelőző erélyes kezelés, súlyos betegség és teljes parenterális táplálás. A Ceftriaxon Kabi‑val kapcsolatos biliáris precipitáció kiváltó vagy kofaktor szerepe nem zárható ki.

Vesekövesség

Vesekövesség eseteiről számoltak be, melyek a ceftriaxon‑kezelés befejezése után reverzibilisnek bizonyultak (lásd 4.8 pont). Tünetekkel járó esetekben ultrahangos vizsgálat indokolt. Azoknál a betegeknél, akiknek korábban vesekövük vagy hypercalciuriájuk volt, a gyógyszer alkalmazásáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat egyedi mérlegelése alapján kell döntenie.

Nátrium

Ez a gyógyszer 82,3 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,1%-ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Ceftriaxon Kabi injekciós üveg tartalmát nem szabad kalcium-tartalmú oldószerekkel, mint pl. Ringer- vagy Hartmann oldattal feloldani, ill. az intravénás beadásra már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalcium-tartalmú oldattal. A ceftriaxont tilos kalcium-tartalmú intravénás oldattal egyidejűleg beadni, beleértve Y-csatlakozón keresztül beadott folyamatos kalcium-tartalmú infúziókat is, pl. parenterális tápláláskor. Újszülötteken kívül a betegek kaphatnak ceftriaxont és kalcium-tartalmú oldatot egymást követően, amennyiben a két infúzió között az infúziós szereléket alaposan átmossák egy kompatibilis oldattal. Felnőtt és köldökzsinórból vett újszülött plazmán végzett in vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium precipitátum kialakulásának kockázata (lásd 4.2, 4.3, 4.4, 4.8 és 6.2 pontok).

Orális antikoagulánsokkal történő együttes alkalmazás növelheti a K-vitamin-ellenes hatást és a vérzés kockázatát. A nemzetközi normalizált arány (INR) gyakori monitorozása és a K‑vitamin‑ellenes hatású gyógyszer adagolásának megfelelő beállítása javasolt a ceftriaxon-kezelés alatt és azután is (lásd 4.8 pont).

Nem bizonyított, hogy a cefalosporinokkal történő együttes alkalmazás növeli az aminoglikozidok vesére gyakorolt toxikus hatását. Az aminoglikozidszintek (és a veseműködés) monitorozására vonatkozó klinikai gyakorlati ajánlásokat szigorúan követni kell ilyen esetekben.

Egy in vitro vizsgálatban ceftriaxon és klóramfenikol kombinációjakor antagonista hatásokat tapasztaltak. E megfigyelés klinikai relevanciája nem ismert.

Nem jelentettek interakciót a ceftriaxon és az orális kalcium-tartalmú készítmények között, ill. az intramuscularisan adott ceftriaxon és kalcium-tartalmú készítmények (intravénás vagy orális) között.

Ceftriaxonnal kezelt betegeknél a Coombs-teszt álpozitív eredményt adhat.

A ceftriaxon mellett, hasonlóan a többi antibiotikumhoz, a galactosaemia teszt is álpozitív eredményt adhat.

Hasonlóképpen, a vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükóz meghatározás is álpozitív eredményt adhat. Ezért ceftriaxon‑kezelés során a vizeletből történő glükóz meghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni.

Nagy ceftriaxon dózisok és erélyes diuretikumok (pl. furoszemid) együttadását követően nem figyeltek meg vesefunkció károsodást.

Probenecid egyidejű adagolása nem csökkenti a ceftriaxon eliminációját.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A ceftriaxon átjut a placentán. A ceftriaxon terhességben történő alkalmazására vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatokon végzett vizsgálatokban nem bizonyítottak közvetlen vagy közvetett káros hatást az embrionális/foetalis, perinatalis és postnatalis fejlődésre (lásd 5.3 pont). A ceftriaxon terhességben, különösképpen az első trimeszterben csak abban az esetben adható, ha a kezeléssel járó előnyök meghaladják a kockázatokat.

Szoptatás

A ceftriaxon kis koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe, a ceftriaxon terápiás dózisai mellett mindazonáltal nem várható a szoptatott csecsemőnél fellépő hatás. A hasmenés és a nyálkahártyák gombás fertőzésének kockázata azonban nem zárható ki. Számolni kell a szenzitizáció lehetőségével is. A szoptatás abbahagyásáról, avagy a ceftriaxon‑kezelés megszakításáról, ill. befejezéséről hozott döntés meghozatalánál mérlegelni kell a szoptatással járó előnyöket a gyermekre, ill. a kezelés nyújtotta előnyöket az anyára nézve.

Termékenység

Reprodukciós vizsgálatokban nem bizonyítottak káros hatást a hím és nőstény fertilitásra.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A ceftriaxon‑kezelés ideje alatt nemkívánatos hatások léphetnek fel (pl. szédülés), melyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont). A betegeknek óvatosnak kell lenniük, ha gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A ceftriaxon leggyakrabban jelentett mellékhatásai az eosinophilia, a leukopenia, a thrombocytopenia, a hasmenés, a bőrkiütés és az emelkedett májenzimértékek.

A ceftriaxon-mellékhatások gyakoriságának meghatározásánál használt adatok klinikai vizsgálatokból származnak.

A gyakoriság szerinti besorolás az alábbi megegyezésen alapul:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 - <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)

Ritka (≥1/10 000 - <1/1000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Szervrendszer	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nem ismert a
Fertőző betegségek és parazitafertőzések		Genitális gombás fertőzés	Pseudo-membranosus colitisb	Felülfertőzésb
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Eosinophilia Leukopenia Thrombocytopenia	Granulocytopenia Anaemia Coagulopathia		Hemolitikus anaemiab Agranulocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek				Anafilaxiás sokk Anafilaxiás reakció Anafilaktoid reakció Túlérzékenységb Jarish–Herxheimer-reakció (lásd: 4.4 pont)
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás Szédülés	Encephalopathia	Convulsio
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei				Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek				Kounis-szindróma
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek			Bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasmenésb Híg széklet	Hányinger Hányás		Pancreatitisb Stomatitis Glossitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Emelkedett májenzimértékek			Epehólyag-precipitátumokb Magicterus Hepatitisc Cholestaticus hepatitisb,c
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Bőrkiütés	Viszketés	Csalánkiütés	Stevens–Johnson-szindrómab Toxicus epidermalis necrolysisb Erythema multiforme Akut generalizált exanthematosus pustulosis Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) (lásd: 4.4 pont)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			Haematuria Glycosuria	Oliguria Veseprecipitátumok (reverzibilis)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Phlebitis Az injekció beadásának helyén fellépő fájdalom Pyrexia	Ödéma Hidegrázás
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		Emelkedett kreatininszint a vérben		Álpozitív Coombs‑teszt eredményb Álpozitív galactosaemia-teszt eredményb Álpozitív eredmény nem-enzimatikus módszerrel történő glükóz-meghatározásnálb

^a A forgalomba hozatalt követően jelentett esetek alapján. Mivel ezeket a reakciókat önkéntes alapon jelentik bizonytalan méretű populációból, gyakoriságukat nem lehet megbízhatóan megbecsülni, ezért az ilyen eseményeket a „Nem ismert” gyakorisági kategóriába sorolják.

^b Lásd 4.4 pont.

^c A ceftriaxon-kezelés abbahagyásával általában reverzibilis

Kiválasztott mellékhatások leírása

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

A ceftriaxon alkalmazását követően kialakuló hasmenést Clostridium difficile is okozhatja. Megfelelő folyadék- és elektrolitpótlást kell megkezdeni (lásd 4.4 pont).

Ceftriaxon-kalcium só precipitátumok

Ritkán súlyos, és egyes esetekben halálos kimenetelű nemkívánatos hatásokról számoltak be koraszülötteknél és időre született újszülötteknél (<28 nap), akik intravénás ceftriaxont és kalciumot kaptak. Post-mortem ceftriaxon-kalcium só precipitátumokat mutattak ki a tüdőben és a vesékben. Újszülötteknél a precipitátum-képződés fokozott kockázatának hátterében a kisebb vértérfogat és a ceftriaxon felnőttekhez képest hosszabb felezési ideje áll (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pontok).

A húgyutakban ceftriaxon precipitátum-képződés eseteit jelentették főként gyermekeknél, akiket nagy dózisokkal kezeltek (pl. 80 mg/ttkg/nap vagy az összdózis meghaladta a 10 g-ot) és akiknél más rizikófaktorok is jelen voltak (pl. kiszáradás vagy ágyhoz kötöttség). Ezen esemény tünetekkel járhat vagy tünetmentes is lehet, uréter elzáródást és postrenalis akut veseelégtelenséget okozhat, azonban a ceftriaxon‑kezelés abbahagyását követően reverzibilis (lásd 4.4 pont).

Ceftriaxon-kalcium só kicsapódást figyeltek meg az epehólyagban, főként olyan betegeknél, akik a szokásos, javasolt dózisnál nagyobb adagot kaptak. Prospektív vizsgálatokban gyerekeknél intravénás adagolás során a kicsapódás előfordulási gyakorisága változó volt, egyes esetekben elérte a 30%-ot is. Lassú infúzió (20-30 perc) mellett ritkábban fordul elő. Ez a hatás általában tünetmentes, bár a precipitátumok mellett ritkán tünetek is jelentkezhetnek, így pl. fájdalom, hányinger és hányás. Az ilyen esetekben tüneti kezelés javasolt. A ceftriaxon‑kezelés befejezését követően a precipitátum‑képződés rendszerint reverzibilis (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén hányinger, hányás, hasmenés jelentkezhet. A ceftriaxon koncentrációját nem lehet hemodialízissel vagy peritonealis dialízissel csökkenteni. Nincsen specifikus ellenszer. A túladagolás kezelése tüneti.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibiotikumok, Harmadik generációs cefalosporinok

ATC kód: J01DD04

Hatásmechanizmus

A ceftriaxon a penicillinkötő fehérjékhez (penicillin-binding proteins, PBPs) történő kötődése után gátolja a baktérium sejtfalának szintézisét. Ez a sejtfal (peptidoglikán) bioszintézisének leállását eredményezi, ami végül a baktériumsejt líziséhez és halálához vezet.

Rezisztencia

A ceftriaxonnal szembeni rezisztenciáért az alábbi mechanizmusok közül egy vagy több lehet a felelős:

 béta-laktamázok általi hidrolízis, beleértve a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázokat (ESBL‑ek), karbapenemázokat és Amp C enzimeket is, melyek egyes aerob Gram-negatív baktériumfajokban indukálhatók vagy stabilan derepresszálhatók.

 a penicillinkötő fehérjék csökkent affinitása a ceftriaxon iránt.

 a külső membrán impermeabilitása Gram-negatív szervezetekben.

 bakteriális efflux pumpák.

Az érzékenységi tesztek határértékei

A minimális gátló koncentráció (MIC) European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) által meghatározott határértékei a következők:

Kórokozó	Hígítási próba (MIC, mg/l)
Érzékeny	Rezisztens
Enterobacteriaceae	≤1	>2
Staphylococcus spp.	a	a
Streptococcus spp. (A, B, C és G csoport)	b	b
Streptococcus pneumoniae	≤0,5c	>2
Streptococcus viridans csoportok	≤0,5	>0,5
Haemophilus influenzae	≤0,12c	>0,12
Moraxella catarrhalis	≤1	>2
Neisseria gonorrhoeae	≤0,12	>0,12
Neisseria meningitidis	≤0,12 c	>0,12
Nem fajtól függő	≤1d	>2

a. Az érzékenységre a cefoxitinnel szembeni érzékenység alapján következtettek.

b. Az érzékenységre a penicillinnel szembeni érzékenység alapján következtettek.

c. Ritkák azok a törzsek, melyek ceftriaxonra vonatkozó MIC értékei az érzékenységi határérték fölé esnek ha ilyen törzset izoláltak, a vizsgálatot ismételten el kell végezni, és amennyiben az eredmény megerősítést nyer, az izolátumot referencia laboratóriumba kell küldeni.

d. A határértékek napi egyszeri 1 g-os intravénás dózisra és napi egyszeri magas, legalább 2 g-os intravénás dózisra vonatkoznak.

Klinikai hatásosság speciális kórokozókkal szemben

A szerzett rezisztencia elterjedtsége földrajzilag és idővel változhat egyes fajokra vonatkozóan, ezért a rezisztenciáról helyi információ kívánatos, különösen, ha súlyos fertőzések kezeléséről van szó. Ha szükséges, szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi elterjedtsége olyan mértékű, hogy a ceftriaxon használhatósága legalább is bizonyos fertőzések esetében kérdéses.

Általában érzékeny fajok

Gram-pozitív aerobok Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny) £ Koaguláz-negatív Staphylococcusok (meticillin-érzékeny) £ Streptococcus pyogenes (A csoport) Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus pneumoniae Streptococcusok, viridans csoport Gram-negatív aerobok Borrelia burgdorferi Haemophilus influenzae Haemophilus parainfluenzae Moraxella catarrhalis Neisseria gonorrhoea Neisseria meningitidis Proteus mirabilis Providencia spp. Treponema pallidum

A szerzett rezisztencia problémát jelenthet a következő fajoknál

Gram-pozitív aerobok Staphylococcus epidermidis+ Staphylococcus haemolyticus+ Staphylococcus hominis+ Gram-negatív aerobok Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli% Klebsiella pneumoniae% Klebsiella oxytoca% Morganella morganii Proteus vulgaris Serratia marcescens Anaerobok Bacteroides spp. Fusobacterium spp. Peptostreptococcus spp. Clostridium perfringens

Eredendően rezisztens szervezetek

Gram-pozitív aerobok Enterococcus spp. Listeria monocytogenes Gram-negatív aerobok Acinetobacter baumannii Pseudomonas aeruginosa Stenotrophomonas maltophilia Anaerobok Clostridium difficile Egyéb baktériumok: Chlamydia spp. Chlamydophila spp. Mycoplasma spp. Legionella spp. Ureaplasma urealyticum

£ Valamennyi meticillin-rezisztens Staphylococcus a ceftriaxonnal szemben is rezisztens.

⁺ Rezisztencia arány >50% legalább egy régióban

^% ESBL-termelő törzsek mindig rezisztensek

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az átlagos ceftriaxon csúcskoncentráció egy 500 mg-os, ill. 1 g-os ceftriaxon dózis intravénás bolusban történő beadása után kb. 120, ill. 200 mg/l. Az 500 mg-os, 1 g-os, ill. 2 g-os ceftriaxon intravénás infúziót követően a ceftriaxon plazmaszintje kb. 80, 150, ill. 250 mg/l.

Intramuscularis injekciót követően az intravénásan adott azonos dózisokhoz képest feleakkora átlagos ceftriaxon-plazmaszinteket figyeltek meg. Egyetlen 1 g-os dózis intramuscularis beadását követően a maximális plazma-koncentráció 81 mg/l körüli értéket ér el, és a beadást követően 2-3 órán keresztül megmarad.

Azonos dózisban történő intramuscularis, ill. intravénás beadást követően a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület nagysága megegyezik.

Eloszlás

A ceftriaxon eloszlási térfogata 7-12 l. A legjelentősebb kórokozók többségének minimális gátló koncentrációját jóval meghaladó koncentrációkban mutatható ki a szövetekben, így pl. a tüdőben, a szívben, az epeutakban, a májban, a tonsillában, a középfülben és az orrnyálkahártyában, a csontban, valamint a cerebrospinalis, pleuralis, prosztata- és szinoviális folyadékban. Ismételt adagolás esetén az átlagos csúcskoncentráció (C_max) 8-15%-kal emelkedik, és az egyensúlyi állapot az esetek többségében - az adagolás módjától függően - 48-72 órán belül alakul ki.

Penetráció különleges szövetekbe

A ceftriaxon átjut az agyhártyákon. A penetráció mértéke akkor a legnagyobb, amikor a meninxek gyulladtak. A jelentések szerint a ceftriaxon cerebrospinalis folyadékban mérhető átlagos csúcskoncentrációja bakteriális meningitisben elérheti akár a plazmaszint 25%-át is, míg azoknál a betegeknél, akiknek meninxei nincsenek gyulladásban, ez az arány 2%. A cerebrospinalis folyadékban a ceftriaxon csúcskoncentrációja nagyjából 4-6 órával az intravénás injekció beadása után alakul ki. A ceftriaxon átjut a placenta barrieren, és alacsony koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe (lásd 4.6 pont).

Fehérjekötődés

A ceftriaxon reverzibilisen kötődik az albuminhoz. 100 mg/l alatti plazmakoncentrációk esetén a plazmafehérje-kötődés 95% körüli. A kötődés telíthető, és a megkötött gyógyszer részaránya a koncentráció emelkedésével csökkenést mutat (300 mg/l plazmakoncentrációnál legfeljebb 85%-os).

Biotranszformáció

A ceftriaxon szisztémásan nem metabolizálódik, hanem a bélflóra alakítja át inaktív metabolitokká.

Elimináció

Az össz-ceftriaxon (kötött és nem kötött) plazma clearance-e 10 – 22 ml/perc. A vese clearance-e 5‑12 ml/perc. A ceftriaxon 50-60%-a változatlan formában ürül a vizelettel, elsősorban glomeruláris filtráció útján, míg 40-50%-a változatlan formában az epével választódik ki. Az össz-ceftriaxon eliminációs felezési ideje felnőttekben kb. 8 óra.

Vese- vagy májműködési zavarban szenvedő betegek

Vese- vagy májműködési zavarban szenvedő betegeknél a ceftriaxon farmakokinetikája csak kissé változik, az eliminációs felezési idő csak enyhén emelkedik (kevesebb mint kétszeresére), még azoknál a betegeknél is, akiknek veseműködése súlyosan károsodott.

A felezési idő vesekárosodásban tapasztalt viszonylag kismértékű megnyúlása a nem-renalis clearance kompenzatorikus növekedésének köszönhető, melynek hátterében a fehérjekötődés csökkenése és az össz-ceftriaxon nem-renalis-clearance ennek megfelelő növekedése áll.

Májműködési zavarban szenvedő betegeknél a ceftriaxon eliminációs felezési ideje a renalis clearance kompenzatorikus emelkedése miatt nem nyúlik meg. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy nő a ceftriaxon szabad plazmafrakciója, melynek következtében az összgyógyszer-clearance a megfigyeltek szerint paradox módon nő, és az eloszlási térfogat az össz-clearance-szel párhuzamosan emelkedik.

Idősek

Idős betegeknél, 75 év fölött, az átlagos felezési idő általában a fiatal felnőtteknél megfigyelt értékek 2‑3‑szorosára nyúlik.

Gyermekek és serdülők

Újszülöttekben megnyúlik a ceftriaxon felezési ideje. Születéstől 14 napos életkorig a szabad ceftriaxon szintek további emelkedését okozhatja olyan faktorok jelenléte, mint pl. csökkent glomeruláris filtráció vagy megváltozott fehérjekötődés. A felezési idő gyermekkorban rövidebb, mint újszülött- vagy felnőttkorban.

Az össz-ceftriaxon plazma-clearance-sze és eloszlási térfogata a felnőttekéhez képest magasabb újszülött-, csecsemő- és gyermekkorban.

Linearitás/nem-linearitás

A ceftriaxon farmakokinetikája nem lineáris, és – ha a teljes gyógyszerkoncentrációval számolunk - az eliminációs felezési idő kivételével az összes alapvető farmakokinetikai paraméter dózisfüggő, és a dózissal arányosnál kisebb mértékben emelkedik. A nonlinearitás hátterében a plazmafehérje-kötődés telíthetősége áll, ezért a nonlinearitás csak az össz plazma ceftriaxon tekintetében figyelhető meg, a szabad (nem kötött) ceftriaxon vonatkozásában nem.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés

A többi béta-laktámhoz hasonlóan az in vivo hatásossággal korreláló legfontosabb farmakokinetikai-farmakodinámiás mutató az adagolási intervallum azon részének százalékos aránya, melynek során a meg nem kötött hatóanyag koncentrációja meghaladja a ceftriaxon adott célfajokra meghatározott minimális gátló koncentrációját (MIC) (vagyis %T > MIC).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletek bizonyítják, hogy kutyákban és majmokban a ceftriaxon-kalcium só magas dózisai kövek és precipitátumok képződéséhez vezetnek az epehólyagban, mely hatás reverzibilisnek bizonyult. Az állatkísérletek során nem igazoltak reprodukciós toxicitást vagy genotoxikus hatást. A ceftriaxonnal nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Segédanyagokat nem tartalmaz.

6.2 Inkompatibilitások

Irodalmi adatok alapján a ceftriaxon inkompatibilis amszakrinnel, vankomicinnel, flukonazollal, aminoglikozidokkal és labetalollal.

A ceftriaxon-tartalmú oldatot nem szabad más gyógyszerrel összekeverni vagy más gyógyszerhez hozzáadni, kivéve a 6.6 pontban felsoroltakat.

Különösen kalciumot tartalmazó oldószerek (pl. Ringer oldat vagy Hartmann oldat) nem használhatóak a ceftriaxon feloldásához vagy a feloldás utáni továbbhígításához intravénás alkalmazás esetén a kicsapódás veszélye miatt. A ceftriaxont tilos összekeverni vagy egyidejűleg beadni kalcium-tartalmú oldattal, beleértve a teljes parenterális táplálásra használt oldatot is (lásd 4.2, 4.3, 4.4 és 4.8 pontok).

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Az elkészített oldat:

Az elkészített oldat fizikai és kémiai stabilitása 25 °C-on 12 órán át, 2 °C – 8 °C-on 2 napon át igazolt. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2 °C – 8 °C hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha az elkészítés ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

4. Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget tartsa a dobozában.

A feloldott gyógyszerre vonatkozó tárolási előírásokat lásd a 6.3 pontban.

4. Csomagolás típusa és kiszerelése

Butil gumidugóval és alumínium kupakkal lezárt, 15 ml-es, 2-es vagy 3-as hidrolitikai osztályba (Ph. Eur.) tartozó injekciós üveg.

5 vagy 10 db injekciós üveg dobozban.

4. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A ceftriaxon nem keverhető ugyanabban a fecskendőben semmilyen más gyógyszerrel, kivéve az 1%‑os lidokain-hidroklorid oldatot (kizárólag intramuszkuláris injekció céljából).

Az elkészített oldatot a ceftriaxon teljes feloldódásának biztosítása céljából 60 másodpercig kell rázni.

A kompatibilitást a következő oldatokkal igazolták:

• 0,9%-os NaCl oldat (9 mg/ml)

• 1%-os lidokain-hidroklorid oldat (10 mg/ml)

• 5%-os glükóz oldat (50 mg/ml)

• injekcióhoz való víz

A helyes beadáshoz szükséges oldat elkészítéséhez csak az alábbi táblázatban megadott oldószereket szabad használni.

Intramuscularis injekció

Oldószer	Ceftriaxon por	Oldószer-mennyiség	Az elkészített oldat becsült ceftriaxon-koncentrációja
1 % lidokain‑hidroklorid oldat	1 g	3 ml	285 mg/ml

Az oldatot mélyen a nagy farizomba kell beadni.

Lidokain-tartalmú oldatot nem szabad intravénásan beadni.

Intravénás injekció

Oldószer	Ceftriaxon por	Oldószer-mennyiség	Az elkészített oldat becsült ceftriaxon-koncentrációja
Injekcióhoz való víz	1 g	10 ml	100 mg/ml

Az injekciót legalább 5 perc alatt kell beadni a vénán keresztül, vagy intravénás infúzió szerelékén át.

Az elkészített injekciós oldat világossárga színű, mely a Ceftriaxon Kabi tolerálhatóságát vagy hatásosságát nem befolyásolja.

Intravénás infúzió

Oldószer	Ceftriaxon por	Oldószer-mennyiség	Az elkészített oldat becsült ceftriaxon-koncentrációja
0,9% NaCl oldat	1 g	20 ml	50 mg/ml
5% glükóz oldat	1 g	20 ml	50 mg/ml

Az oldatos infúzió szükséges térfogatának elérése érdekében a felhasználásra kész oldatos infúziót két lépésben kell elkészíteni:

1. A Ceftriaxon Kabi 1 g port oldatos infúzióhoz a kompatibilis intravénás folyadékok egyikének 10  l-es mennyiségével a saját injekciós üvegében kell feloldani. Ezt az oldatot kell beletenni a megfelelő infúziós zsákba. A műveletet ellenőrzött és validáltan aszeptikus körülmények között kell végezni.

2. Ezt az oldatot további 9,5 ml oldószerrel kell hígítani a végleges 20 ml térfogat és az 50 mg/ml koncentráció eléréséig.

Az infúziót legalább 30 percen keresztül kell beadni.

(További információkat lásd a 4.2 pontban.)

Az elkészített oldatot meg kell tekinteni. Csak teljesen tiszta, bármilyen látható részecskétől mentes oldatot szabad felhasználni.

Az elkészített oldat egyszeri felhasználásra való, minden fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátás vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Fresenius Kabi Deutschland GmbH

D-61346 Bad Homburg v.d.H.

Németország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-20554/01 (5×)

OGYI-T-20554/02 (10×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. május 7.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. július 10.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. július 25.