CEFTRIAXON MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ceftriaxon MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ceftriaxon MIP 2 g por oldatos infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Ceftriaxon MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz:

1000 mg ceftriaxont tartalmaz 1193 mg ceftriaxon-nátrium formájában injekciós üvegenként.

83 mg (3,6 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

Ceftriaxon MIP 2 g por oldatos infúzióhoz:

2000 mg ceftriaxont tartalmaz 2386 mg ceftriaxon-nátrium formájában injekciós üvegenként.

166 mg (7,2 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Ceftriaxon MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz:

Ceftriaxon MIP 2 g por oldatos infúzióhoz:

Fehér vagy sárgás színű kristályos por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Ceftriaxon MIP az alábbi fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél és gyermekeknél, az időre született újszülötteket is beleértve (születéstől kezdve):

Bacterialis meningitis

Területen szerzett tüdőgyulladás

Kórházban szerzett tüdőgyulladás

Akut otitis media

Intraabdominalis fertőzések

Szövődményes húgyúti fertőzések (pyelonephritist is beleértve)

Csont- és ízületi fertőzések

Szövődményes bőr- és lágyrész-fertőzések

Gonorrhoea

Syphilis

Bacterialis endocarditis

A Ceftriaxon MIP alkalmazható még:

Krónikus obstruktív pulmonalis betegség akut fellángolásainak kezelésére felnőtteknél.

Disszeminált Lyme-borelliosis (korai (2-es stádium) és késői (3-as stádium)) kezelésére felnőtteknél és gyermekeknél, beleértve a 15 naposnál idősebb újszülötteket is.

Műtéti sebfertőzések megelőzésére a műtét előtt.

Olyan neutropeniás betegek kezelésére, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben.

Olyan betegek kezelésére, akiknél bármelyik fent felsorolt fertőzéssel összefüggő, vagy feltételezhetően összefüggő bacteraemia alakult ki.

A Ceftriaxon MIP-t más antibakteriális szerekkel kell együttadni, amikor a gyógyszer spektruma nem fedi le a betegség hátterében álló lehetséges baktériumok teljes tartományát (lásd 4.4 pont).

Az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazásáról szóló hivatalos irányelveket figyelembe kell venni.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A dózis a fertőzés súlyosságától, a fertőzést kiváltó mikroorganizmus érzékenységétől, a fertőzés helyétől és típusától, továbbá a beteg életkorától valamint máj- és vesefunkciójától függ.

Az alábbi táblázatokban feltüntetett ajánlott dózisok az ezen indikációkban általában javasolt adagok. Különösen súlyos esetekben mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

Felnőttek és 12 éven felüli gyermekek (≥50 kg)

A ceftriaxon dózisa*	A kezelés gyakorisága**	Javallatok
1-2 g	Naponta egyszer	Területen szerzett tüdőgyulladás
Krónikus obstruktív pulmonalis betegség akut fellángolásai
Intraabdominalis fertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve)
2 g	Naponta egyszer	Kórházban szerzett tüdőgyulladás
Szövődményes bőr- és lágyrész-fertőzések
Csont- és ízületi fertőzések
2-4 g	Naponta egyszer	Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben
Bacterialis endocarditis
Bacterialis meningitis

* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

** Napi kétszeri (12 óránkénti) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb adagok alkalmazása esetén.

Speciális adagolási rendet igénylő indikációk felnőttek és 12 éven felüli gyermekek (≥50 kg) esetében:

Akut otitis media

Egyetlen 1-2 g-os intramuscularis Ceftriaxon MIP adag adható. Korlátozott adatok arra utalnak, hogy súlyos állapotú betegeknél vagy ha a korábbi terápia sikertelennek bizonyult, a Ceftriaxon MIP intramuscularisan napi 1-2 g dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet.

Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt

Egyetlen 2 g-os adag a műtét előtt.

Gonorrhoea

Egyetlen 500 mg-os intramuscularis adag.

Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 500 mg-1 g naponta egyszer, ill. 2 g naponta egyszer neurosyphilis esetén, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, beleértve a neurosyphilist is, korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti ill. helyi útmutatásokat figyelembe kell venni.

Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium])

2 g naponta egyszer, 14-21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy helyi útmutatásokat figyelembe kell venni.

Gyermekek és serdülők

15 napos - 12 éves újszülöttek, csecsemők és gyermekek (<50 kg)

Az 50 kg-os vagy ennél nagyobb testtömegű gyermekeknek a szokásos felnőtt adagot kell adni.

A ceftriaxon dózisa*	A kezelés gyakorisága**	Javallatok
50-80 mg/ttkg	naponta egyszer	Intraabdominalis fertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve)
Területen szerzett tüdőgyulladás
Kórházban szerzett tüdőgyulladás
50-100 mg/ttkg (max 4 g)	naponta egyszer	Szövődményes bőr- és lágyrész-fertőzések
Csont- és ízületi fertőzések
Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben
80-100 mg/ttkg (max. 4 g)	naponta egyszer	Bacterialis meningitis
100 mg/ttkg (max. 4 g)	naponta egyszer	Bacterialis endocarditis

* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

** Napi kétszeri (12 óránkénti) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb adagok alkalmazása esetén.

Speciális adagolási rendet igénylő indikációk 15 napos - 12 éves újszülöttek, csecsemők és gyermekek (<50 kg) esetében:

Akut otitis media

Az akut otitis media kezelésére kezdetben egyetlen, 50 mg/ttkg dózisú intramuscularis Ceftriaxon MIP adag adható. Korlátozott adatok arra utalnak, hogy ha a gyermek állapota súlyos vagy a kezdeti terápia sikertelennek bizonyult, a Ceftriaxon MIP intramuscularisan, napi 50 mg/ttkg dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet.

Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt

Egyetlen 50-80 mg/ttkg adag a műtét előtt.

Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 75-100 mg/ttkg (max. 4 g) naponta egyszer, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, a neurosyphilist is beleértve, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni.

Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium])

50-80 mg/ttkg naponta egyszer adva, 14-21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni.

0-14 napos újszülöttek

A Ceftriaxon MIP ellenjavallt koraszülötteknél a korrigált 41 hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig.

A ceftriaxon dózisa*	A kezelés gyakorisága	Javallatok
20-50 mg/ttkg	Naponta egyszer	Intraabdominalis fertőzések
Szövődményes bőr- és lágyrész-fertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritis-t is beleértve)
Területen szerzett tüdőgyulladás
Kórházban szerzett tüdőgyulladás
Csont- és ízületi fertőzések
Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben
50 mg/ttkg	Naponta egyszer	Bacterialis meningitis
Bacterialis endocarditis

* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

Az 50 mg/ttkg-os maximális napi adagot nem szabad túllépni.

Speciális adagolási rendet igénylő javallatok 0-14 napos újszülöttek esetében:

Akut otitis media

Az akut otitis media kezelésére kezdetben egyetlen, 50 mg/ttkg dózisú intramuscularis Ceftriaxon MIP adag adható.

Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt

Egyetlen 20-50 mg/ttkg adag a műtét előtt.

Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 50 mg/ttkg naponta egyszer, 10-14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilisben, beleértve a neurosyphilist is, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy helyi útmutatásokat kell figyelembe venni.

A kezelés időtartama

A terápia időtartama a betegség lefolyásától függ. Az antibiotikum terápia általános szabályai szerint a ceftriaxon adagolását még legalább 48 - 72 óráig folytatni kell azután, hogy a beteg láztalan lett, vagy a baktérium eradikációja bizonyíthatóan megtörtént.

Idős betegek

A szokásos felnőtteknél javasolt adagolást idősebb betegeknél sem szükséges változtatni, ha a beteg vese-, és májműködése kielégítő.

Májkárosodásban szenvedő betegek

A rendelkezésre álló adatok szerint nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy mérsékelt fokú májműködési zavarban, ha a beteg veseműködése normális.

Májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó vizsgálati adat nem áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont)

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges csökkenteni a ceftriaxon dózisát, ha a májműködés normális. Csak preterminális veseelégtelenségben (kreatinin-clearance <10 ml/perc) kell a napi maximális adagot 2 gra vagy ennél kisebbre csökkenteni.

Dializált betegeknél nincs szükség dózispótlásra a dialízis után. A peritonealis dialízis ill. a hemodialízis nem távolítja el a ceftriaxont. A biztonságosság és hatásosság szoros klinikai ellenőrzése ajánlott.

Súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegek

Azoknál a betegeknél, akiknek máj- és veseműködése is súlyosan károsodott, a biztonságosság és hatásosság szoros klinikai ellenőrzése ajánlott.

Az alkalmazás módja

A Ceftriaxon MIP beadható intravénás infúzióban legalább 30 percen keresztül (javasolt alkalmazási mód) vagy lassú intravénás injekcióban 5 percen keresztül vagy mély intramuscularis injekcióként. Intermittáló intravénás adagolás esetén az injekciót 5 percen keresztül kell beadni lehetőleg nagyobb vénákba. Az 50 mg/ttkg-os vagy ezt meghaladó intravénás adagot csecsemőknek és 12 éves vagy annál fiatalabb gyermekeknek infúzióban kell beadni. Újszülötteknek az intravénás dózisokat 60 percen keresztül kell beadni a bilirubin encephalopathia potenciális kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.3 és 4.4 pont). Az intramuscularis injekciót egy viszonylag nagy izomtömegbe, kellően mélyre kell beadni és egy injekciós helyre legfeljebb 1 g-ot szabad beadni. Az intramuscularis alkalmazás abban az esetben megfontolandó, ha az intravénás módszer alkalmazása nem lehetséges, vagy kevésbé megfelelő a beteg számára. A 2 g-nál nagyobb adagok esetében az intravénás mód alkalmazandó.

Ha a ceftriaxon lidokainnal kerül feloldásra, az így elkészített oldatot soha nem szabad intravénásan beadni (lásd 4.3 pont). A lidokain alkalmazási előírásában foglaltakat figyelembe kell venni.

A ceftriaxon-kalcium precipitátumok képződésének veszélye miatt a ceftriaxon ellenjavallt újszülöttkorban (≤28 nap), ha a gyermek kalcium-tartalmú intravénás oldattal történő kezelést igényel (vagy ha ilyenre várhatóan szükség lesz), beleértve a folyamatos kalcium-tartalmú infúziókat is, pl. parenteralis táplálás esetén (lásd 4.3 pont).

A ceftriaxon injekciós üveg tartalmát nem szabad kalcium-tartalmú oldószerekkel (pl. Ringer vagy Hartmann oldattal) feloldani, ill. az intravénás beadásra már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalcium-tartalmú oldattal. Ezért a ceftriaxont és a kalcium-tartalmú oldatokat nem szabad összekeverni, ill. egyidejűleg beadni (lásd a 4.3, 4.4 és 6.2 pontok).

A műtéti sebfertőzések preoperatív megelőzésére a ceftriaxont 30-90 perccel a műtét előtt kell beadni.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A ceftriaxonnal, bármely más cefalosporinnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció) korábbi előfordulása bármely más, béta-laktám típusú antibiotikummal (penicillinek, monobaktámok és karbapenemek) szemben.

A ceftriaxon ellenjavallt:

Koraszülötteknél az utolsó menstruációtól számított 41. hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig*

Időre született újszülötteknél (28 napos korig), az alábbiak fennállásakor:

• hyperbilirubinaemia, sárgaság, ill. hypoalbuminaemia vagy acidózis, mivel ezekben az állapotokban a bilirubin-kötődés feltehetően károsodik*

• intravénás calcium-kezelés vagy kalcium-tartalmú infúzió adásakor (vagy ha várhatóan szükség lesz rá), a ceftriaxon-kalcium só precipitátum kialakulásának kockázata miatt (lásd 4.4, 4.8 és 6.2 pontok).

*In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a ceftriaxon kiszoríthatja a bilirubint a szérum albumin kötődési helyről, és ennek következtében bilirubin encephalopathia fejlődhet ki az ilyen betegeken.

Ha a ceftriaxon lidokain oldattal kerül feloldásra, az intramuscularis ceftriaxon injekció beadása előtt meg kell győződni arról, hogy a lidokain adása nem ellenjavallt (lásd 4.4 pont). Az ide vonatkozó információkat, különös tekintettel az ellenjavallatokra, lásd a lidokain alkalmazási előírásában.

A lidokain-tartalmú ceftriaxon oldatot soha nem szabad intravénásan beadni.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

Más béta-laktám antibiotikumokhoz hasonlóan súlyos, néha halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciók előfordulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). A túlérzékenységi reakciók Kounis-szindrómává súlyosbodhatnak, ami egy súlyos allergiás reakció, és akár myocardialis infarctust is okozhat (lásd 4.8 pont). Súlyos túlézékenységi reakció esetén a ceftriaxon-kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő sürgősségi kezelést kell indítani. A Ceftriaxon MIP-kezelés megkezdése előtt tisztázni kell, hogy a betegnél korábban fellépett-e súlyos túlérzékenységi reakció a ceftriaxonnal, más cefalosporinokkal vagy más, béta-laktám típusú szerrel szemben. Körültekintően kell eljárni, ha a ceftriaxont olyan betegnek adják, akinél korábban más béta-laktám antibiotikum nem súlyos túlérzékenységi reakciót váltott ki.

Súlyos, bőrt érintő mellékhatásokról (Stevens–Johnson szindróma, Lyell-szindróma/toxicus epidermalis necrolysis) továbbá - potenciálisan életveszélyes vagy halálos eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciókról (drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms - DRESS)számoltak be a ceftriaxon-kezeléssel összefüggésben, az ilyen események gyakorisága azonban nem ismert (lásd 4.8 pont).

Jarisch–Herxheimer-reakció (JHR)

Jarisch–Herxheimer reakciót (JHR) észleltek néhány spirochaetával fertőződött betegnél, röviddel a ceftriaxon-kezelés megkezdését követően. A JHR általában spontán megszűnik, vagy elegendő a tüneti kezelés. Az antibiotikum-kezelést nem szabad leállítani, ha ilyen reakció jelentkezik.

Kölcsönhatás kalcium tartalmú készítményekkel

Beszámoltak olyan halálos kimenetelű esetekről, amikor kalcium-ceftriaxon precipitátumok alakultak ki egy hónaposnál fiatalabb koraszülött és időre született újszülöttek tüdejében és veséjében. Közülük legalább egy kapott ceftriaxont és kalciumot különböző időpontokban és különböző intravénás szerelékeken keresztül. A rendelkezésre álló tudományos adatok között az újszülöttekre vonatkozó adatokon kívül nincsen olyan jelentés, amely intravaszkuláris precipitátumok igazolt kialakulásáról számolt volna be ceftriaxonnal és kalcium-tartalmú oldatokkal vagy bármilyen más kalcium-tartalmú készítménnyel kezelt betegeknél. In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy más korcsoportokkal összehasonlítva újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium kicsapódásának a kockázata.

Bármilyen életkorú betegnél a ceftriaxont tilos összekeverni vagy egyidejűleg beadni bármilyen kalcium-tartalmú intravénás oldattal, még különböző infúziós szerelékeken vagy beadási helyeken keresztül sem. 28 napnál idősebb betegeknél azonban szabad ceftriaxont és kalcium-tartalmú oldatot egymást követően adni, amennyiben a precipitáció megakadályozása céljából különböző helyeken adják be őket, vagy az infúziós szereléket kicserélik, ill. fiziológiás sóoldattal alaposan átmossák a két infúzió között. Azoknál a betegeknél, akiknek folyamatos kalcium-tartalmú teljes parenterális táplálásra (TPN) van szükségük, az egészségügyi szakembereknek mérlegelni kell más, a precipitáció hasonló kockázatával nem járó antibakteriális kezeléseket. Amennyiben folyamatos táplálást igénylő betegeknél ceftriaxon adása szükséges, a TPN oldat és a ceftriaxon adható egyidejűleg, de különböző helyekre bevezetett infúziós szerelékeken keresztül. Másik lehetőség az, hogy a ceftriaxon infúzió idejére a TPN oldat infúziós adagolását leállítják, és a két infúzió között átmossák az infúziós szerelékeket (lásd a 4.3, 4.8, 5.2 és 6.2 pontok).

Gyermekek és serdülők

Újszülöttekben, csecsemőkben és gyermekekben a Ceftriaxon MIP biztonságossága és hatékonysága az Adagolás és alkalmazás” c. részben (lásd 4.2 pont) feltüntetett adagok alapján került megállapításra. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a ceftriaxon, egyes cefalosporinokhoz hasonlóan képes kiszorítani a bilirubint a szérum albuminról.

A Ceftriaxon MIP ellenjavalt koraszülötteknél és időre született újszülötteknél, akiknél fennáll a bilirubin encephalopathia kialakulásának kockázata (lásd 4.3 pont).

Immun-mediált hemolitikus anémia

A cefalosporin típusú antibiotikumok, így a Ceftriaxon MIP adása kapcsán is beszámoltak immun-mediált hemolitikus anémia előfordulásáról (lásd 4.8 pont). Mind felnőttek, mind gyermekek Ceftriaxon MIP-kezelése során észleltek súlyos, akár halálos kimenetelű, hemolitikus anémiát.

Amennyiben a ceftriaxon-kezelés során a beteg anémiás lesz, gondolni kell a ceftriaxonnal összefüggő anémiára is, és az ok tisztázásáig fel kell függeszteni a ceftriaxon-kezelést.

Hosszú távú kezelés

Hosszú távú kezelés során rendszeresen kell ellenőrizni a teljes vérképet.

Colitis/nem érzékeny mikroorganizmusok túlnövekedése

Szinte az összes antibiotikum, így a ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban is beszámoltak antibiotikum-kezeléshez társuló colitis és pseudomembranosus colitis előfordulásáról, melyek súlyosságukat tekintve az enyhétől az életet veszélyeztetőig terjedő esetek voltak. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél a ceftriaxon-kezelés során vagy azt követően hasmenés lép fel, fontos gondolni erre a diagnózisra (lásd 4.8 pont). Mérlegelendő a ceftriaxon kezelés leállítása, valamint Clostridium difficile elleni specifikus kezelés indítása. Nem szabad perisztaltikát gátló gyógyszereket adni.

A többi antibiotikumhoz hasonlóan nem érzékeny mikroorganizmusok okozta felülfertőzés fordulhat elő.

Súlyos vese- és májelégtelenség

Súlyos vese-és májelégtelenségben a biztonságosság és a hatásosság szoros klinikai ellenőrzése javasolt (lásd 4.2 pont).

Encephalopathia

A ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban encephalopathiát jelentettek (lásd 4.8 pont), különösen súlyos vesekárosodásban (lásd 4.2 pont) vagy központi idegrendszeri betegségben szenvedő idős betegeknél. Ha a ceftriaxon okozta encephalopathia gyanúja merül fel (pl. a tudatszint csökkenése, megváltozott mentális állapot, myoclonus, görcsrohamok esetén), mérlegelni kell a ceftriaxon-kezelés leállítását.

Kölcsönhatás szerológiai próbákkal

A Ceftriaxon MIP-kezelés befolyásolhatja a Coombs-teszt eredményét, melynek következtében a teszt álpozitív eredményt adhat. Ceftriaxon MIP-kezelés mellett a galactosaemia teszt is álpozitív eredményt adhat (lásd 4.8 pont).

A vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükóz meghatározás is álpozitív eredményt adhat. Ezért Ceftriaxon MIP-kezelés során a vizeletből történő glükóz meghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni (lásd 4.8 pont).

Nátrium

Ceftriaxon MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ez a gyógyszer 83 mg (3,6 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,15% ának felnőtteknél.

Ceftriaxon MIP 2 g por oldatos infúzióhoz

Ez a gyógyszer 166 mg (7,2 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 8,3% ának felnőtteknél.

Ezt figyelembe kell venni olyan betegeknél, akik ellenőrzött nátrium diétán vannak.

Antibakteriális spektrum

Mivel antibakteriális hatásának spektruma véges, előfordulhat, hogy a ceftriaxon bizonyos típusú fertőzésekben – hacsak a kórokozó azonosítása már meg nem történt - önmagában nem alkalmas a terápiára (lásd 4.2 pont). Polimikrobiális fertőzésekben, amikor a feltételezett kórokozók között ceftriaxonnal szemben rezisztens szervezetek is vannak, mérlegelni kell további antibiotikum alkalmazását.

Lidokain alkalmazása

Ha a ceftriaxon lidokain oldattal kerül feloldásra, a ceftriaxon-oldatot kizárólag intramuscularis injekcióként szabad beadni. Az alkalmazás előtt a lidokain alkalmazási előírásában részletezett ellenjavallatokat, figyelmeztetéseket és további releváns információkat figyelembe kell venni (lásd 4.3 pont). A lidokain-oldatot soha nem szabad intravénásan beadni.

Epekövesség

Ha az ultrahang vizsgálat során árnyékokat figyeltek meg, gondolni kell kalcium-ceftriaxon precipitátumok lehetőségére is. Az epehólyag ultrahang vizsgálata során epekővel összetéveszthető árnyékokat figyeltek meg, melyek gyakrabban fordultak elő napi 1 g-os vagy ezt meghaladó ceftriaxon dózisok mellett. Különösen óvatosnak kell lenni gyermekek esetében. Ezek a precipitátumok a ceftriaxon-kezelés befejezése után eltűnnek. A kalcium-ceftriaxon precipitátumok ritkán klinikai tünetekkel társulnak. Tünetek esetén konzervatív, nem-sebészeti megoldás javasolt, és a ceftriaxon-kezelés leállításáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat egyedi mérlegelése alapján kell döntenie (lásd 4.8 pont).

Epepangás

Ceftriaxon MIP-nel kezelt betegeknél pancreatitist figyeltek meg, amely esetleg epeút elzáródás miatt alakult ki (lásd 4.8 pont). A legtöbb betegnél az epepangás és sludge képződés rizikófaktorai voltak jelen, pl. megelőző erélyes kezelés, súlyos betegség és teljes parenterális táplálás. A Ceftriaxon MIP-nel kapcsolatos biliáris precipitáció kiváltó vagy kofaktor szerepe nem zárható ki.

Vesekövesség

Vesekövesség eseteiről számoltak be, melyek a ceftriaxon-kezelés befejezése után reverzibilisnek bizonyultak (lásd 4.8 pont). Tünetekkel járó esetekben ultrahangos vizsgálat indokolt. Azoknál a betegeknél, akiknek korábban vesekövük vagy hypercalciuriájuk volt, a gyógyszer alkalmazásáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat egyedi mérlegelése alapján kell döntenie.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A Ceftriaxon MIP injekciós üveg tartalmát nem szabad kalcium-tartalmú oldószerekkel, mint pl. Ringer- vagy Hartmann oldattal feloldani, ill. az intravénás beadásra már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalcium-tartalmú oldattal. A ceftriaxont tilos kalcium-tartalmú intravénás oldattal egyidejűleg beadni, beleértve Y-csatlakozón keresztül beadott folyamatos kalcium-tartalmú infúziókat is, pl. parenterális tápláláskor. Újszülötteken kívül a betegek kaphatnak ceftriaxont és kalcium-tartalmú oldatot egymást követően, amennyiben a két infúzió között az infúziós szereléket alaposan átmossák egy kompatibilis oldattal. Felnőtt és köldökzsinórból vett újszülött plazmán végzett in vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium precipitátum kialakulásának kockázata (lásd 4.2, 4.3, 4.4, 4.8 és 6.2 pontok).

Orális antikoagulánsokkal történő együttes alkalmazás növelheti a K-vitamin antagonista hatást és a vérzés kockázatát. Az INR (International Normalised Ratio) gyakori monitorozása és a K-vitamin antagonista gyógyszer adagolásának megfelelő beállítása javasolt a ceftriaxon-kezelés alatt és azután is (lásd 4.8 pont).

Nem bizonyított, hogy a cefalosporinokkal történő együttes alkalmazás növeli az aminoglikozidok vesére gyakorolt toxikus hatását. Az aminoglikozid-szintek (és a veseműködés) monitorozására vonatkozó klinikai gyakorlati ajánlásokat szigorúan követni kell ilyen esetekben.

Egy in vitro vizsgálatban ceftriaxon és kloramfenikol kombinációjakor antagonista hatásokat tapasztaltak. E megfigyelés klinikai relevanciája nem ismert.

Nem jelentettek interakciót a ceftriaxon és az orális kalcium-tartalmú készítmények között, ill. az intramuscularisan adott ceftriaxon és kalcium-tartalmú készítmények (intravénás vagy orális) között.

Ceftriaxonnal kezelt betegeknél a Coombs teszt álpozitív eredményt adhat.

A ceftriaxon mellett, hasonlóan a többi antibiotikumhoz, a galactosaemia teszt is álpozitív eredményt adhat.

Hasonlóképpen, a vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükóz meghatározás is álpozitív eredményt adhat. Ezért ceftriaxon-kezelés során a vizeletből történő glükóz meghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni.

Nagy ceftriaxon dózisok és erélyes diuretikumok (pl. furoszemid) együttadását követően nem figyeltek meg vesefunkció károsodást.

Probenecid egyidejű adagolása nem csökkenti a ceftriaxon eliminációját.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A ceftriaxon átjut a placentán. A ceftriaxon terhességben történő alkalmazására vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatokon végzett vizsgálatokban nem bizonyítottak közvetlen vagy közvetett káros hatást az embrionális/foetalis, perinatalis és postnatalis fejlődésre (lásd 5.3 pont) A ceftriaxon terhességben, különösképpen az első trimeszterben csak abban az esetben adható, ha a kezeléssel járó előnyök meghaladják a kockázatokat.

Szoptatás

A ceftriaxon kis koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe, a ceftriaxon terápiás dózisai mellett mindazonáltal nem várható a szoptatott csecsemőnél fellépő hatás. A hasmenés és a nyálkahártyák gombás fertőzésének kockázata azonban nem zárható ki. Számolni kell a szenzitizáció lehetőségével is. A szoptatás abbahagyásáról avagy a ceftriaxon-kezelés megszakításáról ill. befejezéséről hozott döntés meghozatalánál mérlegelni kell a szoptatással járó előnyöket a gyermekre, ill. a kezelés nyújtotta előnyöket az anyára nézve.

Termékenység

Reprodukciós vizsgálatokban nem bizonyítottak káros hatást a hím és nőstény fertilitásra.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A ceftriaxon-kezelés ideje alatt nemkívánatos hatások léphetnek fel (pl. szédülés), melyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont). A betegeknek óvatosnak kell lenniük, ha gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A ceftriaxon leggyakrabban jelentett mellékhatásai az eosinophilia, a leukopenia, a thrombocytopenia, a hasmenés, a bőrkiütés és az emelkedett májenzimértékek.

A ceftriaxon-mellékhatások gyakoriságának meghatározásánál használt adatok klinikai vizsgálatokból származnak.

A gyakoriság szerinti besorolás az alábbi megegyezésen alapul:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 - <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)

Ritka (≥1/10 000 - <1/1000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Szervrendszer	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nem ismerta
Fertőző betegségek és parazitafertőzések		Genitális gombás fertőzés	Pseudo-membranosus colitisb	Felülfertőzésb
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Eosinophilia Leukopenia Thrombocytopenia	Granulocytopenia Anémia Coagulopathia		Hemolitikus anémiab Agranulocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek				Anafilaxiás sokk Anafilaxiás reakció Anafilaktoid reakció Túlérzékenységb, Jarisch–Herxheimer-reakciób
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás Szédülés	Encephalopathia	Konvulzió
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei				Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek				Kounis-szindróma
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek			Bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasmenésb Híg széklet	Émelygés Hányás		Pancreatitisb Stomatitis Glossitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Emelkedett májenzimértékek			Epehólyag-precipitátumokb Magicterus Hepatitisc Cholestaticus hepatitisb,c
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Bőrkiütés	Viszketés	Csalánkiütés	Stevens–Johnson szindrómab Toxicus epidermalis necrolysisb Erythema multiforme Akut generalizált exanthematosus pustulosis, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) b
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			Haematuria Glycosuria	Oliguria Veseprecipitátumok (reverzibilis)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Phlebitis Az injekció beadásának helyén fellépő fájdalom Pyrexia	Ödéma Hidegrázás
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		Emelkedett kreatininszint a vérben		Álpozitív Coombs-teszt eredményb Álpozitív galactosaemia-teszt eredményb Álpozitív eredmény nem-enzimatikus módszerrel történő glükóz-meghatározásnálb

^a A forgalomba hozatalt követően jelentett esetek alapján. Mivel ezeket a reakciókat önkéntes alapon jelentik bizonytalan méretű populációból, gyakoriságukat nem lehet megbízhatóan megbecsülni, ezért az ilyen eseményeket a “Nem ismert” gyakorisági kategóriába sorolják.

^b Lásd 4.4 pont.

^c A ceftriaxon-kezelés abbahagyásával általában reverzibilis.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

A ceftriaxon alkalmazását követően kialakuló hasmenést Clostridium difficile is okozhatja. Megfelelő folyadék- és elektrolitpótlást kell megkezdeni (lásd 4.4 pont).

Ceftriaxon-kalcium só precipitátumok

Ritkán súlyos, és egyes esetekben halálos kimenetelű nemkívánatos hatásokról számoltak be koraszülötteknél és időre született újszülötteknél (<28 nap), akik intravénás ceftriaxont és kalciumot kaptak. Post-mortem ceftriaxon-kalcium só precipitátumokat mutattak ki a tüdőben és a vesékben. Újszülötteknél a precipitátum-képződés fokozott kockázatának hátterében a kisebb vértérfogat és a ceftriaxon felnőttekhez képest hosszabb féléletideje áll (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pontok).

Renalis precipitátum képződést figyeltek meg főként 3 évesnél idősebb gyermekeknél, akiket vagy nagy napi adagokkal kezeltek (pl. ≥80 mg/ttkg/nap) vagy az összdózis meghaladta a 10 g-ot és más rizikófaktorok is jelen voltak (pl. folyadékmegszorítás vagy ágyhoz kötöttség). Immobilizált vagy dehidratált betegeknél fokozott a precipitátum-képződés kockázata. Ez az esemény tünetekkel járhat vagy tünetmentes is lehet, veseelégtelenséget és anuriát okozhat, és a ceftriaxon-kezelés abbahagyását követően reverzibilis (lásd 4.4 pont).

Ceftriaxon-kalcium só kicsapódást figyeltek meg az epehólyagban, főként olyan betegeknél, akik a szokásos, javasolt dózisnál nagyobb adagot kaptak. Prospektív vizsgálatokban gyerekeknél intravénás adagolás során a kicsapódás előfordulási gyakorisága változó volt, egyes esetekben elérte a 30%-ot is.

Lassú infúzió (20 – 30 perc) mellett ritkábban fordul elő. Ez a hatás általában tünetmentes, bár a precipitátumok mellett ritkán tünetek is jelentkezhetnek, így pl. fájdalom, hányinger és hányás. Az ilyen esetekben tüneti kezelés javasolt. A ceftriaxon-kezelés befejezését követően a precipitátum-képződés rendszerint reverzibilis (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén hányinger, hányás, hasmenés jelentkezhet. A ceftriaxon koncentrációját nem lehet hemodialízissel vagy peritonealis dialízissel csökkenteni. Nincsen specifikus ellenszer. A túladagolás kezelése tüneti.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibiotikumok, Harmadik generációs cefalosporinok, ATC kód: J01DD04

Hatásmechanizmus

A ceftriaxon a penicillin-kötő fehérjékhez (penicillin-binding proteins, PBPs) történő kötődése után gátolja a baktérium sejtfalának szintézisét. Ez a sejtfal (peptidoglikán) bioszintézisének leállását eredményezi, ami végül a baktériumsejt líziséhez és halálához vezet.

Rezisztencia

A ceftriaxonnal szembeni rezisztenciáért az alábbi mechanizmusok közül egy vagy több lehet a felelős:

• béta-laktamázok általi hidrolízis, beleértve a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázokat (ESBL-ek), karbapenemázokat és Amp C enzimeket is, melyek egyes aerob Gram-negatív baktériumfajokban indukálhatók vagy stabilan derepresszálhatók.

• a penicillin-kötő fehérjék csökkent affinitása a ceftriaxon iránt.

• a külső membrán impermeabilitása Gram-negatív szervezetekben.

• bakteriális efflux pumpák.

Az érzékenységi tesztek határértékei

A minimális gátlókoncentráció (MIC) EUCAST (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing) által meghatározott határértékei a következők:

Kórokozó	Higítási próba (MIC, mg/l)
Érzékeny	Rezisztens
Enterobacteriaceae	≤1	>2
Staphylococcus spp.	a.	a.
Streptococcus spp. (A, B, C és G csoport)	b.	b.
Streptococcus pneumoniae	≤0,5c,	>2
Streptococcus viridans csoportok	≤0,5	>0,5
Haemophilus influenzae	≤0,12c,	>0,12
Moraxella catarrhalis	≤1	>2
Neisseria gonorrhoeae	≤0,12	>0,12
Neisseria meningitidis	≤0,12 c,	>0,12
Nem fajtól függő	≤1d	>2

a. Az érzékenységre a cefoxitinnel szembeni érzékenység alapján következtettek.

b. Az érzékenységre a penicillinnel szembeni érzékenység alapján következtettek.

c. Ritkák azok a törzsek, melyek ceftriaxonra vonatkozó MIC értékei az érzékenységi határérték fölé esnek; ha ilyen törzset izoláltak, a vizsgálatot ismételten el kell végezni, és amennyiben az eredmény megerősítést nyer, az izolátumot referencia laboratóriumba kell küldeni.

d. A határértékek napi egyszeri 1 g-os intravénás dózisra és napi egyszeri magas, legalább 2 g-os intravénás dózisra vonatkoznak.

Klinikai hatásosság speciális kórokozókkal szemben

A szerzett rezisztencia elterjedtsége földrajzilag és idővel változhat egyes fajokra vonatkozóan, ezért a rezisztenciáról helyi információ kívánatos, különösen ha súlyos fertőzések kezeléséről van szó. Ha szükséges, szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi elterjedtsége olyan mértékű, hogy a ceftriaxon használhatósága legalább is bizonyos fertőzések esetében kérdéses.

Általában érzékeny fajok

Gram-pozitív aerobok Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny) £ Koaguláz-negatív Staphylococcusok (meticillin-érzékeny) £ Streptococcus pyogenes (A csoport) Streptococcus agalactiae (B csoport) Streptococcus pneumoniae Streptococcusok, Viridans csoport Gram-negatív aerobok Borrelia burgdorferi Haemophilus influenzae Haemophilus parainfluenzae Moraxella catarrhalis Neisseria gonorrhoea Neisseria meningitidis Proteus mirabilis Providencia spp. Treponema pallidum

A szerzett rezisztencia problémát jelenthet a következő fajoknál

Gram-pozitív aerobok Staphylococcus epidermidis+ Staphylococcus haemolyticus+ Staphylococcus hominis+ Gram-negatív aerobok Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli% Klebsiella pneumoniae% Klebsiella oxytoca% Morganella morganii Proteus vulgaris Serratia marcescens

Anaerobok Bacteroides spp. Fusobacterium spp. Peptostreptococcus spp. Clostridium perfringens

Eredendően rezisztens fajok

Gram-pozitív aerobok Enterococcus spp. Listeria monocytogenes Gram-negatív aerobok Acinetobacter baumannii Pseudomonas aeruginosa Stenotrophomonas maltophilia Anaerobok Clostridium difficile Egyéb baktériumok: Chlamydia spp. Chlamydophila spp. Mycoplasma spp. Legionella spp. Ureaplasma urealyticum

£ Valamennyi meticillin-rezisztens staphylococcus a ceftriaxonnal szemben is rezisztens.

⁺ Rezisztencia arány >50% legalább egy régióban

^% ESBL-termelő törzsek mindig rezisztensek

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az átlagos ceftriaxon csúcskoncentráció egy 500 mg-os ill. 1 g-os ceftriaxon dózis intravénás bolusban történő beadása után kb. 120 ill. 200 mg/l. Az 500 mg-os, 1 g-os ill. 2 g-os ceftriaxon intravénás infúziót követően a ceftriaxon plazmaszintje kb. 80, 150 ill. 250 mg/l. Intramuscularis injekció után a ceftriaxon átlagos csúcskoncentrációja nagyjából a fele az azonos dózis intravénás beadása után megfigyelt szinteknek. Egyetlen, 1 g-os intramuscularis adagot beadva a legmagasabb plazmakoncentráció kb. 81 mg/l, mely az adagolás után 2 – 3 órával alakul ki.

A plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület nagysága megegyezik azonos dózis intramuscularis ill. intravénás beadása esetén.

Eloszlás

A ceftriaxon eloszlási térfogata 7 -12 l. A legjelentősebb kórokozók többségének minimális gátlókoncentrációját jóval meghaladó koncentrációkban mutatható ki a szövetekben, így pl. a tüdőben, a szívben, az epeutakban, a májban, a tonsillában, a középfülben és az orrnyálkahártyában, a csontban, valamint a cerebrospinalis, pleuralis, prostata- és synoviális folyadékban. Ismételt adagolás esetén az átlagos csúcskoncentráció (C_max) 8 -15%-kal emelkedik, és az egyensúlyi állapot az esetek többségében - az adagolás módjától függően - 48 – 72 órán belül alakul ki.

Penetráció különleges szövetekbe

A ceftriaxon átjut az agyhártyákon. A penetráció mértéke akkor a legnagyobb, amikor a meninxek gyulladtak. A jelentések szerint a ceftriaxon cerebrospinalis folyadékban mérhető átlagos csúcskoncentrációja bakteriális meningitisben elérheti akár a plazmaszint 25%-át is, míg azoknál a betegeknél, akiknek meninxei nincsenek gyulladásban, ez az arány 2%. A cerebrospinalis folyadékban a ceftriaxon csúcskoncentrációja nagyjából 4-6 órával az intravénás injekció beadása után alakul ki. A ceftriaxon átjut a placenta barrieren, és alacsony koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe (lásd 4.6 pont).

Fehérjekötődés

A ceftriaxon reverzibilisen kötődik az albuminhoz. 100 mg/l alatti plazmakoncentrációk esetén a plazmafehérje-kötődés 95% körüli. A kötődés telíthető, és a megkötött gyógyszer részaránya a koncentráció emelkedésével csökkenést mutat (300 mg/l plazmakoncentrációnál legfeljebb 85%-os).

Biotranszformáció

A ceftriaxon szisztémásan nem metabolizálódik, hanem a bélflóra alakítja át inaktív metabolitokká.

Elimináció

Az össz-ceftriaxon (kötött és nem kötött) plazma clearence-e 10 – 22 ml/perc. A vese clearence-e 5 - 12 ml/perc. A ceftriaxon 50 – 60%-s változatlan formában ürül a vizelettel, elsősorban glomerulus filtráció útján, míg 40-50%-a változatlan formában az epével választódik ki. Az össz-ceftriaxon eliminációs felezési ideje felnőttekben kb. 8 óra.

Vese- vagy májműködési zavarban szenvedő betegek

Vese- vagy májműködési zavarban szenvedő betegeknél a ceftriaxon farmakokinetikája csak kissé változik, az eliminációs felezési idő csak enyhén emelkedik (kevesebb mint kétszeresére), még azoknál a betegeknél is, akiknek veseműködése súlyosan károsodott.

A felezési idő vesekárosodásban tapasztalt viszonylag kismértékű megnyúlása a nem-renalis-clearance kompenzatorikus növekedésének köszönhető, melynek hátterében a fehérjekötődés csökkenése és az össz-ceftriaxon nem-renalis-clearance ennek megfelelő növekedése áll.

Májműködési zavarban szenvedő betegeknél a ceftriaxon eliminációs felezési ideje a renalis-clearance kompenzatorikus emelkedése miatt nem nyúlik meg. Ez részben annak is tulajdonítható, hogy nő a ceftriaxon szabad plazmafrakciója, melynek következtében az összgyógyszer-clearance a megfigyeltek szerint paradox módon nő, és az eloszlási térfogat az össz-clearance-szel párhuzamosan emelkedik.

Idős betegek

Idős betegeknél, 75 év fölött, az átlagos felezési idő általában a fiatal felnőtteknél megfigyelt értékek 2-3-szorosára nyúlik.

Gyermekek

Újszülöttekben megnyúlik a ceftriaxon felezési ideje. Születéstől 14 napos életkorig a szabad ceftriaxon szintek további emelkedését okozhatja olyan faktorok jelenléte, mint pl. csökkent glomeruláris filtráció vagy megváltozott fehérjekötődés. A felezési idő gyermekkorban rövidebb, mint újszülött- vagy felnőttkorban.

Az össz-ceftriaxon plazma-clearance-sze és eloszlási térfogata a felnőttekéhez képest magasabb újszülött-, csecsemő- és gyermekkorban.

Linearitás/nem-linearitás

A ceftriaxon farmakokinetikája nem lineáris, és – ha a teljes gyógyszerkoncentrációval számolunk - az eliminációs felezési idő kivételével az összes alapvető farmakokinetikai paraméter dózisfüggő, és a dózissal arányosnál kisebb mértékben emelkedik. A nonlinearitás hátterében a plazmafehérje-kötődés telíthetősége áll, ezért a nonlinearitás csak az össz plazma ceftriaxon tekintetében figyelhető meg, a szabad (nem kötött) ceftriaxon vonatkozásában nem.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés

A többi béta-laktámhoz hasonlóan az in vivo hatásossággal korreláló legfontosabb farmakokinetikai-farmakodinámiás mutató az adagolási intervallum azon részének százalékos aránya, melynek során a meg nem kötött hatóanyag koncentrációja meghaladja a ceftriaxon adott célfajokra meghatározott minimális gátló koncentrációját (MIC) (vagyis %T > MIC).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletek bizonyítják, hogy kutyákban és majmokban a ceftriaxon-kalcium só magas dózisai kövek és precipitátumok képződéséhez vezetnek az epehólyagban, mely hatás reverzibilisnek bizonyult. Az állatkísérletek során nem igazoltak reprodukciós toxicitást vagy genotoxikus hatást. A ceftriaxonnal nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Segédanyagokat nem tartalmaz.

6.2 Inkompatibilitások

Irodalmi adatok alapján a ceftriaxon inkompatibilis amszakrinnel, vankomicinnel, flukonazollal és aminoglikozidokkal.

A ceftriaxon-tartalmú oldatot nem szabad más gyógyszerrel összekeverni vagy más gyógyszerhez hozzáadni, kivéve a 6.6 pontban felsoroltakat. Különösen a kalcium-tartalmú oldószereket (pl. Ringer oldat, Hartmann oldat) nem szabad alkalmazni a ceftriaxon injekciós üvegek tartalmának feloldására, ill. az intravénás beadásra elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük, mert csapadék képződhet. A ceftriaxont tilos összekeverni vagy egyidejűleg beadni kalcium-tartalmú oldattal, beleértve a teljes parenterális táplálásra használt oldatot is (lásd a 4.2, 4.3, 4.4 és 4.8 pont).

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

Az elkészített oldat felhasználhatósági időtartama

Az elkészített oldat fizikai és kémiai stabilitása 25 °C-on 24 óráig, 2 °C és 8 °C között 2 napig igazolt. Mikrobiológiai szempontból az oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben nem haladhatja meg a 24 órát 2 – 8 °C-on; kivéve ha a hígítást ellenőrzött és validáltan aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Az injekciós üveget tartsa a dobozában a fénytől való védelem érdekében.

A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban. Az elkészített oldatot mikrobiológiai szempontból azonnal fel kell használni.

5. Csomagolás típusa és kiszerelése

Ceftriaxon MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz:

50 ml-es színtelen injekciós üveg brómbutil gumidugóval és alumínium kupakkal lezárva.

Az 1 g Ceftriaxon MIP-et tartalmazó injekciós üvegben 1000 mg ceftriaxon van 1193 mg ceftriaxon-nátrium száraz por formájában.

Ceftriaxon MIP 2 g por oldatos infúzióhoz:

A 2 g Ceftriaxon MIP-t tartalmazó injekciós üvegben 2000 mg ceftriaxon van 2386 mg ceftriaxon-nátrium száraz por formájában.

Kiszerelés:

Ceftriaxon MIP1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz:

és Ceftriaxon MIP 2 g por oldatos infúzióhoz:

1, 5 vagy 10 injekciós üveget tartalmazó dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az injekciós üvegek tartalmát a betegnek való beadás előtt fel kell oldani. A feloldáshoz használandó oldószer mennyisége függ az alkalmazás módjától.

Az intravénásan beadandó oldatokat nem szabad olyan szerelék segítségével beadni, amely kalcium‑tartalmú folyadékokat tartalmaz, vagy tartalmazott.

Intramuscularis injekció

Az 1 g Ceftriaxon MIP-et 3,5 ml 1%-os lidokain-hidroklorid oldatban kell feloldani. Az oldatot mélyen az intramuscularis injekcióként kell beadni a nagy farizomba. Lidokain tartalmú oldatokat tilos intravénásan beadni.

Injekciós oldat elkészítése

Az 1 g Ceftriaxon MIP-et az injekció formájában történő beadáshoz 10 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. Az injekciót legalább 2-4 perc alatt kell beadni, közvetlenül a vénába.

Infúziós oldat elkészítése

Az egy injekciós üvegben lévő 1 g/2 g Ceftriaxon MIP-et az alább felsorolt kompatibilis oldatokból 40 ml-nyiben oldják fel. Az infúziót legalább 30 perc alatt kell beadni.

Koraszülötteknél és időre született újszülötteknél, valamint csecsemőknél a szükséges dózis rövidebb időtartamú infúzió formájában alkalmazható. Ehhez az alacsony dózisú oldatos injekcióhoz 5 ml injekcióhoz való vízzel készítik el az oldatot, majd tovább hígítják fiziológiás nátrium-klorid oldattal (9 mg/ml).

Kompatibilitás intravénás folyadékokkal

A következő oldószerek alkalmasak az oldat elkészítéséhez:

• injekcióhoz való víz

• 5%-os glükózoldat

• fiziológiás nátrium-klorid oldat.

A feloldást/hígítást aszeptikus körülmények között kell végezni. Hozzá kell adni a feloldásra használt oldat javasolt mennyiségét, és óvatosan addig kell rázni, amíg az injekciós üveg tartalma teljesen fel nem oldódik.

A halvány sárgától a borostyán sárgáig terjedhet a fehér vagy sárgás kristályos porból készült oldat színe.

Mint minden parenterális gyógyszerkészítménynél az elkészített oldatot vizuálisan ellenőrizni kell a részecskék és az elszíneződés miatt. Az oldatot kizárólag akkor szabad felhasználni, ha az oldat tiszta, és gyakorlatilag részecskementes.

Kizárólag egyszeri alkalmazásra. Minden megmaradt oldatot meg kell semmisíteni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátás vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

MIP Pharma GmbH

Kirkeler Str. 41

66440 Blieskastel

Németország

Telefonszám: 0049 (0) 6842 9609 0

Faxszám: 0049 (0) 6842 9609 355

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Ceftriaxon MIP 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz:

OGYI-T-22387/01 1× injekciós üveg

OGYI-T-22387/02 5× injekciós üveg

OGYI-T-22387/03 10× injekciós üveg

Ceftriaxon MIP 2 g por oldatos infúzióhoz:

OGYI-T-22387/04 1× injekciós üveg

OGYI-T-22387/05 5× injekciós üveg

OGYI-T-22387/06 10× injekciós üveg

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. december 20.

A forgalomba hozatali engedély utolsó megújításának dátuma: 2018. május 15.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. április 2.