CEFTRIAXONE KALCEKS 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Ceftriaxone Kalceks 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ceftriaxone Kalceks 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Ceftriaxone Kalceks 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

1 g ceftriaxont tartalmaz (ceftriaxon-nátrium formájában) injekciós üvegenként.

Ceftriaxone Kalceks 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

2 g ceftriaxont tartalmaz (ceftriaxon-nátrium formájában) injekciós üvegenként.

Ismert hatású segédanyag:

Ceftriaxone Kalceks 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

83 mg (3,6 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

Ceftriaxone Kalceks 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

166 mg (7,2 mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz.

Csaknem fehér vagy sárgás színű por.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Ceftriaxone Kalceks az alábbi fertőzések kezelésére javallott felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél, az időre született újszülötteket is beleértve (születéstől kezdve):

• bacterialis meningitis;

• területen szerzett pneumonia;

• kórházban szerzett pneumonia;

• akut otitis media;

• intraabdominalis fertőzések;

• szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve);

• csont- és ízületi fertőzések;

• szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések;

• gonorrhoea;

• syphilis;

• bacterialis endocarditis.

A Ceftriaxone Kalceks alkalmazható még:

• krónikus obstruktív pulmonalis betegség akut fellángolásainak kezelésére felnőtteknél;

• disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium]) kezelésére felnőtteknél, serdülőknél és gyermekeknél, beleértve a 15 napos vagy annál idősebb újszülötteket is;

• műtéti sebfertőzések megelőzésére a műtét előtt;

• feltételezhetően bakteriális fertőzés okozta lázas neutropeniában szenvedő betegek kezelésére;

• olyan betegek kezelésére, akiknél bármelyik fent felsorolt fertőzéssel összefüggő, vagy feltételezhetően összefüggő bacteriaemia alakult ki.

A Ceftriaxone Kalceks-et egyéb antibakteriális szerekkel kell együtt adni, amikor a gyógyszer spektruma nem fedi le a betegség hátterében álló lehetséges baktériumok teljes tartományát (lásd 4.4 pont).

Az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazásáról szóló hivatalos irányelveket figyelembe kell venni.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A dózis a fertőzés súlyosságától, a fertőzést kiváltó mikroorganizmus érzékenységétől, a fertőzés helyétől és típusától, továbbá a beteg életkorától, valamint máj- és vesefunkciójától függ.

Az alábbi táblázatokban feltüntetett ajánlott dózisok az ezen indikációkban általában javasolt adagok. Különösen súlyos esetekben mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

Felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek (≥ 50 ttkg)

A ceftriaxon dózisa*	A kezelés gyakorisága**	Javallatok
1–2 g	Naponta egyszer	Területen szerzett pneumonia
Krónikus obstruktív pulmonalis betegség akut fellángolásai
Intraabdominalis fertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve)
2 g	Naponta egyszer	Kórházban szerzett pneumonia
Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések
Csont- és ízületi fertőzések
2–4 g	Naponta egyszer	Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza feltételezhetően bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben
Bacterialis endocarditis
Bacterialis meningitis

* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

** Napi kétszeri (12 óránként) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb dózisok alkalmazása esetén.

Specifikus adagolási rendet igénylő indikációk felnőttek, serdülők és 12 évesnél idősebb gyermekek (≥ 50 ttkg) esetében:

• Akut otitis media

Egyetlen, 1–2 g-os ceftriaxon-dózis adható intramuscularisan.

Korlátozott adatok arra utalnak, hogy súlyos állapotú betegeknél, vagy akiknél a korábbi terápia sikertelennek bizonyult, a ceftriaxon intramuscularisan, napi 1–2 g dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet.

• Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt

Egyetlen 2 g-os dózis a műtét előtt.

• Gonorrhoea

Egyetlen 500 mg-os intramuscularis dózis.

• Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 500 mg–1 g naponta egyszer, vagy 2 g naponta egyszer neurosyphilis esetén, 10–14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilis esetén, beleértve a neurosyphilist is, korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy intézményi útmutatásokat figyelembe kell venni.

• Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium])

2 g naponta egyszer, 14–21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy intézményi útmutatásokat figyelembe kell venni.

Gyermekek és serdülők

Újszülöttek 15 napos kortól, csecsemők és gyermekek 12 éves korig (< 50 ttkg)

Az 50 kg-os vagy ennél nagyobb testtömegű gyermekeknél és serdülőknél a szokásos felnőtt dózist kell alkalmazni.

A ceftriaxon dózisa*	A kezelés gyakorisága**	Javallatok
50–80 mg/ttkg	naponta egyszer	Intraabdominalis fertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve)
Területen szerzett pneumonia
Kórházban szerzett pneumonia
50–100 mg/ttkg (max. 4 g)	naponta egyszer	Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések
Csont- és ízületi fertőzések
Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza feltételezhetően bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben
80–100 mg/ttkg (max. 4 g)	naponta egyszer	Bacterialis meningitis
100 mg/ttkg (max. 4 g)	naponta egyszer	Bacterialis endocarditis

* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

** Napi kétszeri (12 óránkénti) adagolás mérlegelhető napi 2 g-nál nagyobb adagok alkalmazása esetén.

Specifikus adagolási rendet igénylő indikációk legalább 15 napos újszülöttek, csecsemők és legfeljebb 12 éves gyermekek (< 50 ttkg) esetében:

• Akut otitis media

Akut otitis media kezelésére kezdő dózisként egyetlen, 50 mg/ttkg-os intramuscularis ceftriaxon-dózis adható. Korlátozott adatok arra utalnak, hogy ha a gyermek állapota súlyos vagy a kezdeti terápia sikertelennek bizonyult, a ceftriaxon intramuscularisan, napi 50 mg/ttkg dózisban 3 napon keresztül adva hatásos lehet.

• Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt

Egyetlen 50–80 mg/ttkg-os dózis a műtét előtt.

• Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 75–100 mg/ttkg (max. 4 g) naponta egyszer, 10–14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilis esetén, a neurosyphilist is beleértve, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy intézményi útmutatásokat kell figyelembe venni.

• Disszeminált Lyme-borelliosis (korai [2-es stádium] és késői [3-as stádium])

50–80 mg/ttkg naponta egyszer, 14–21 napon keresztül. A kezelés ajánlott időtartama változó, a nemzeti vagy intézményi útmutatásokat kell figyelembe venni.

0–14 napos újszülöttek

A ceftriaxon ellenjavallt koraszülötteknél a korrigált 41 hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig.

A ceftriaxon dózisa*	A kezelés gyakorisága	Javallatok
20–50 mg/ttkg	naponta egyszer	Intraabdominalis fertőzések
Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések
Szövődményes húgyúti fertőzések (a pyelonephritist is beleértve)
Területen szerzett pneumonia
Kórházban szerzett pneumonia
Csont- és ízületi fertőzések
Olyan neutropeniás betegek kezelése, akiknek a láza feltételezhetően bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben
50 mg/ttkg	naponta egyszer	Bacterialis meningitis
Bacterialis endocarditis

* Dokumentált bacteriaemia esetén mérlegelni kell az ajánlott dózistartomány felső határának alkalmazását.

Az 50 mg/ttkg-os maximális napi dózist nem szabad túllépni.

Specifikus adagolási rendet igénylő javallatok 0–14 napos újszülöttek esetében:

• Akut otitis media

Akut otitis media kezelésére kezdő dózisként egyetlen, 50 mg/ttkg-os intramuscularis ceftriaxon-dózis adható.

• Műtéti sebfertőzések megelőzése a műtét előtt

Egyetlen 20–50 mg/ttkg-os dózis a műtét előtt.

• Syphilis

Az általánosan ajánlott dózis 50 mg/ttkg naponta egyszer, 10–14 napon keresztül. A dózisra vonatkozó ajánlások syphilis esetén, beleértve a neurosyphilist is, erősen korlátozott adatokon alapulnak. A nemzeti vagy intézményi útmutatásokat kell figyelembe venni.

A kezelés időtartama

A terápia időtartama a betegség lefolyásától függően változó. Az antibiotikum-terápia általános szabályai szerint a ceftriaxon adagolását még legalább 48–72 órán keresztül folytatni kell azután, hogy a beteg láztalan lett, vagy a baktérium eradikációja bizonyíthatóan megtörtént.

Idősek

A szokásos, felnőtteknél javasolt adagolást időseknél sem szükséges változtatni, ha a beteg vese- és májműködése kielégítő.

Májkárosodás

A rendelkezésre álló adatok szerint nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban, ha a beteg veseműködése normális.

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó vizsgálati adat nem áll rendelkezésre (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem szükséges csökkenteni a ceftriaxon dózisát, ha a májműködés normális. A napi ceftriaxon-dózis csak preterminális veseelégtelenségben (kreatinin-clearance < 10 ml/perc) nem haladhatja meg 2 g­ot. Dializált betegeknél nincs szükség dózispótlásra a dialízis után. A peritonealis dialízis vagy a hemodialízis nem távolítja el a ceftriaxont. A biztonságosság és hatásosság szoros klinikai monitorozása javasolt.

Súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegek

Azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg súlyos máj- és vesekárosodásban szenvednek, a biztonságosság és hatásosság szoros klinikai monitorozása javasolt.

Az alkalmazás módja

Intravénás vagy intramuscularis alkalmazásra.

A Ceftriaxone Kalceks 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz im. injekció, lassú iv. injekció vagy iv. infúzió formájában alkalmazható.

A Ceftriaxone Kalceks 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz im. injekció vagy iv. infúzió formájában alkalmazható.

Intramuscularis alkalmazás

A Ceftriaxone Kalceks mély intramuscularis injekcióban alkalmazható. Az intramuscularis injekciót egy viszonylag nagy izomtömegbe, kellően mélyre kell beadni, és egy injekciós helyre legfeljebb 1 g-ot szabad beadni. Az 1 g-nál nagyobb adagot több beadási helyre elosztva kell beadni (lásd 6.6 pont). A 2 g-nál nagyobb adagokat intravénásan kell beadni. Az intramuscularis beadás megfontolható, ha az intravénás alkalmazás nem lehetséges, vagy kevésbé megfelelő a beteg számára.

Mivel a ceftriaxon lidokain-oldattal kerül feloldásra, az így elkészített oldatot soha nem szabad intravénásan beadni (lásd 4.3 pont). A lidokain alkalmazási előírásában foglaltakat figyelembe kell venni.

Intravénás alkalmazás

A Ceftriaxone Kalceks 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz intravénás infúzióban legalább 30 percen keresztül (javasolt alkalmazási mód), vagy lassú intravénás injekcióban 5 percen keresztül adható be. Intermittáló intravénás adagolás esetén az injekciót 5 percen keresztül kell beadni, lehetőleg nagyobb vénákba.

A Ceftriaxone Kalceks 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz intravénás infúzióban legalább 30 percen keresztül adható be.

Az 50 mg/ttkg-os vagy ezt meghaladó intravénás dózisokat csecsemőknek és 12 éves vagy annál fiatalabb gyermekeknek infúzióban kell beadni. Újszülötteknek az intravénás dózisokat 60 percen keresztül kell beadni a bilirubin-encephalopathia lehetséges kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.3 és 4.4 pont).

A ceftriaxon-kalcium-precipitátumok képződésének kockázata miatt a ceftriaxon alkalmazása ellenjavallt újszülöttkorban (≤ 28 nap), ha az újszülött kalciumtartalmú intravénás oldattal történő kezelést igényel (vagy ha erre várhatóan szükség lesz), beleértve a folyamatos kalciumtartalmú infúziókat is, pl. parenteralis táplálás esetén (lásd 4.3 pont).

A ceftriaxont tartalmazó injekciós üveg tartalmát nem szabad kalciumtartalmú oldószerekkel (pl. Ringer- vagy Hartmann-oldattal) feloldani, illetve a már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük intravénás beadás céljából, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium-precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalciumtartalmú oldattal. Ezért a ceftriaxont kalciumtartalmú oldatokkal tilos keverni vagy egyidejűleg alkalmazni (lásd a 4.3, 4.4 és 6.2 pont).

A műtéti sebfertőzések preoperatív megelőzésére a ceftriaxont 30–90 perccel a műtét előtt kell beadni.

Feloldás vagy hígítás után az oldat színe enyhén sárgás vagy barnássárga, ami függ a tárolási időtől, az oldat koncentrációjától és az alkalmazott oldószertől, ez azonban nem befolyásolja a gyógyszer hatásosságát.

A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására/hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A ceftriaxonnal, bármely más cefalosporinnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Súlyos túlérzékenység (pl. anafilaxiás reakció) korábbi előfordulása bármely más, béta-laktám típusú antibiotikummal (penicillinek, monobaktámok vagy karbapenemek) szemben.

A ceftriaxon ellenjavallt:

• koraszülötteknél az utolsó menstruációtól számított 41. hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek száma) eléréséig*;

• időre született újszülötteknél (28 napos korig), az alábbiak fennállásakor:

• hyperbilirubinaemia, icterus, illetve hypoalbuminaemia vagy acidózis, mivel ezekben az állapotokban a bilirubinkötődés feltehetően károsodik*;

• intravénás kalcium-kezelés vagy kalciumtartalmú infúzió adásakor (vagy ha várhatóan szükség lesz rá), a ceftriaxon-kalciumsó-precipitátum kialakulásának kockázata miatt (lásd 4.4, 4.8 és 6.2 pont).

*In vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy a ceftriaxon kiszoríthatja a bilirubint a szérum albuminhoz való kötődési helyről, ami ilyen betegeknél bilirubin-encephalopathia lehetséges kockázatához vezethet.

Ha a ceftriaxon lidokain-oldattal kerül feloldásra, az intramuscularis ceftriaxon-injekció beadása előtt meg kell győződni arról, hogy a lidokain adása nem ellenjavallt (lásd 4.4 pont). Az ide vonatkozó információkat, különös tekintettel az ellenjavallatokra, lásd a lidokain alkalmazási előírásában.

A lidokaintartalmú ceftriaxon-oldatot soha nem szabad intravénásan beadni.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

Más béta-laktám antibiotikumokhoz hasonlóan súlyos, esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciók előfordulásáról számoltak be (lásd 4.8 pont). A túlérzékenységi reakciók Kounis-szindrómává súlyosbodhatnak, ami egy súlyos allergiás reakció, és akár myocardialis infarctust is okozhat (lásd 4.8 pont). Súlyos túlérzékenységi reakció esetén a ceftriaxon-kezelést azonnal le kell állítani, és megfelelő sürgősségi kezelést kell indítani. A kezelés megkezdése előtt meg kell bizonyosodni arról, hogy a betegnél korábban fellépett-e súlyos túlérzékenységi reakció a ceftriaxonnal, egyéb cefalosporinokkal vagy más béta-laktám típusú szerrel szemben. Körültekintően kell eljárni, ha a ceftriaxont olyan betegnek adják, akinél korábban más béta-laktám antibiotikumok nem súlyos túlérzékenységi reakciót váltottak ki.

Súlyos, bőrt érintő – potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű – mellékhatásokról (Stevens–Johnson-szindróma, Lyell-szindróma/toxicus epidermalis necrolysis és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció [drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms – DRESS]) számoltak be a ceftriaxon-kezeléssel összefüggésben, az ilyen események gyakorisága azonban nem ismert (lásd 4.8 pont).

Jarisch–Herxheimer-reakció (JHR)

Jarisch–Herxheimer-reakciót (JHR) észleltek néhány spirochaetával fertőződött betegnél, röviddel a ceftriaxon-kezelés megkezdését követően. A JHR általában spontán megszűnik, vagy elegendő a tüneti kezelés. Az antibiotikum-kezelést nem szabad leállítani, ha ilyen reakció jelentkezik.

Kölcsönhatás kalciumtartalmú készítményekkel

Beszámoltak olyan halálos kimenetelű esetekről, amikor kalcium-ceftriaxon-precipitátumok alakultak ki 1 hónaposnál fiatalabb koraszülött és időre született újszülöttek tüdejében és veséjében. Legalább egy esetben a ceftriaxon és a kalcium beadása eltérő időpontban és külön intravénás szerelékkel történt. A rendelkezésre álló tudományos adatok között az újszülöttekre vonatkozó adatokon kívül nincs olyan jelentés, amely intravascularis precipitátumok igazolt kialakulásáról számolt volna be ceftriaxonnal és kalciumtartalmú oldatokkal, vagy bármilyen más kalciumtartalmú készítménnyel kezelt betegeknél. In vitro vizsgálatok alapján az újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium kicsapódásának kockázata más betegcsoportokkal összehasonlítva.

A ceftriaxon semmilyen életkorú beteg esetén sem keverhető vagy adható egyidejűleg intravénás kalciumtartalmú oldatokkal, még különböző infúziós szerelékeken vagy beadási helyeken keresztül sem. Ugyanakkor, 28 naposnál idősebb betegek esetén ceftriaxon és kalciumtartalmú oldatok egymást követően abban az esetben mégis alkalmazhatóak, ha a precipitáció elkerülése érdekében különböző helyeken adják be őket, vagy az infúziós szereléket kicserélik vagy fiziológiás sóoldattal alaposan átmossák a két infúzió között. Azoknál a betegeknél, akik a teljes parenterális táplálás (TPT) érdekében folyamatos infúzió formájában kapnak kalciumtartalmú oldatot, az egészségügyi szakemberek megfontolhatják egy olyan alternatív antibakteriális kezelés lehetőségét, amely nem jár a kicsapódás hasonló kockázatával. Ha a ceftriaxon alkalmazása mégis szükséges folyamatos táplálást igénylő betegeknél, a TPT-t szolgáló oldatot és a ceftriaxont lehet egyszerre adni, de különböző helyekre bevezetett külön infúziós szerelékeken keresztül. Másik lehetőség, hogy a ceftriaxon-infúzió idejére a teljes parenterális táplálást szolgáló oldat infúziós adagolását leállítják, és a két infúzió között átmossák az infúziós szerelékeket (lásd 4.3, 4.8, 5.2 és 6.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Újszülötteknél, csecsemőknél, gyermekeknél és serdülőknél a ceftriaxon biztonságossága és hatásossága az „Adagolás és alkalmazás” című részben részletezett dózisok mellett került megállapításra (lásd 4.2 pont). A vizsgálatok azt mutatták, hogy a ceftriaxon, egyes egyéb cefalosporinokhoz hasonlóan, képes kiszorítani a bilirubint a szérumalbuminról.

A ceftriaxon ellenjavallt koraszülötteknél és olyan időre született újszülötteknél, akiknél fennáll a bilirubin-encephalopathia kialakulásának kockázata (lásd 4.3 pont).

Immunmediált hemolitikus anaemia

A cefalosporin-típusú antibiotikumok, így a ceftriaxon alkalmazásával összefüggésben is megfigyelték az immunmediált hemolitikus anaemia előfordulását (lásd 4.8 pont). Mind felnőttek, mind gyermekek esetén beszámoltak súlyos, akár halálos kimenetelű hemolitikus anaemiáról ceftriaxon-kezelés során.

Ha a ceftriaxon-kezelés során a betegnél anaemia alakul ki, gondolni kell a ceftriaxonnal összefüggő anaemiára is, és az ok tisztázásáig fel kell függeszteni a ceftriaxon-kezelést.

Hosszú távú kezelés

Hosszú távú kezelés során a teljes vérképet rendszeres időközönként ellenőrizni kell.

Colitis/nem érzékeny mikroorganizmusok elszaporodása

Csaknem az összes antibiotikum, így a ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban is beszámoltak antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis és pseudomembranosus colitis előfordulásáról, amelyek súlyosságukat tekintve az enyhétől az életet veszélyeztetőig terjedő esetek voltak. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél a ceftriaxon-kezelés során vagy azt követően hasmenés lép fel, fontos mérlegelni ezt a diagnózist (lásd 4.8 pont). Mérlegelendő a ceftriaxon-kezelés leállítása, valamint Clostridioides difficile elleni specifikus kezelés indítása. Perisztaltikát gátló gyógyszereket nem szabad alkalmazni.

A többi antibiotikumhoz hasonlóan nem érzékeny mikroorganizmusok okozta felülfertőzés fordulhat elő.

Encephalopathia

A ceftriaxon alkalmazásával kapcsolatban encephalopathiát jelentettek (lásd 4.8 pont), különösen súlyos vesekárosodásban (lásd 4.2 pont) vagy központi idegrendszeri betegségben szenvedő idős betegeknél. Ha a ceftriaxon okozta encephalopathia gyanúja merül fel (pl. a tudatszint csökkenése, megváltozott mentális állapot, myoclonus, görcsrohamok esetén), mérlegelni kell a ceftriaxon-kezelés leállítását.

Súlyos vese- és májkárosodás

Súlyos vese-és májkárosodásban a biztonságosság és a hatásosság szoros klinikai monitorozása javasolt (lásd 4.2 pont).

Kölcsönhatás szerológiai vizsgálatokkal

A ceftriaxon-kezelés befolyásolhatja a Coombs-teszt eredményét, melynek következtében a teszt álpozitív eredményt adhat. Ceftriaxon-kezelés mellett a galactosaemia-teszt is álpozitív eredményt adhat (lásd 4.8 pont).

A vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükózmeghatározás is álpozitív eredményt adhat, ezért ceftriaxon-kezelés során a vizeletből történő glükózmeghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni (lásd 4.8 pont).

A ceftriaxon jelenlétének hatására néhány vércukorszintmérő készülék által jelzett glükózérték tévesen alacsony lehet. Kérjük, olvassa el az adott készülék használati utasítását. Amennyiben szükséges, alternatív mérési módszereket kell alkalmazni.

Antibakteriális spektrum

Mivel a ceftriaxon antibakteriális hatásának spektruma korlátozott, előfordulhat, hogy bizonyos típusú fertőzésekben önmagában nem alkalmas a terápiára, kivéve, ha a kórokozó azonosítása már megtörtént (lásd 4.2 pont). Polimikrobiális fertőzések esetén, amikor a feltételezett kórokozók között ceftriaxonnal szemben rezisztens mikroorganizmusok is vannak, mérlegelni kell további antibiotikum alkalmazását.

Lidokain alkalmazása

Ha a ceftriaxon lidokain-oldattal kerül feloldásra, a ceftriaxon-oldatot kizárólag intramuscularis injekcióként szabad beadni. Az alkalmazás előtt a lidokain alkalmazási előírásában részletezett ellenjavallatokat, figyelmeztetéseket és további releváns információkat figyelembe kell venni (lásd 4.3 pont). A lidokain-oldatot soha nem szabad intravénásan beadni.

Epekövesség

Ha ultrahangvizsgálat során árnyékok figyelhetők meg, gondolni kell kalcium-ceftriaxon-precipitátumok lehetőségére is. Az epehólyag ultrahangvizsgálata során epekővel összetéveszthető árnyékokat figyeltek meg, melyek gyakrabban fordultak elő napi 1 g-os vagy ezt meghaladó ceftriaxon-dózisok alkalmazása esetén. Gyermekek és serdülők esetében különös elővigyázatosságra van szükség. Ezek a precipitátumok a ceftriaxon-kezelés befejezése után eltűnnek. A kalcium-ceftriaxon-precipitátumok ritkán klinikai tünetekkel járnak. Tünetek esetén konzervatív, nem sebészeti kezelés javasolt, és a ceftriaxon-kezelés leállításáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat egyedi mérlegelése alapján kell döntenie (lásd 4.8 pont).

Epepangás

Ceftriaxonnal kezelt betegeknél pancreatitis esetekről számoltak be, amely feltételezhetően epeút-elzáródás miatt alakult ki (lásd 4.8 pont). A legtöbb betegnél epepangás és sludge-képződés rizikófaktorai voltak jelen, pl. megelőző erélyes kezelés, súlyos betegség és teljes parenterális táplálás. A ceftriaxonnal összefüggő biliáris precipitáció kiváltó vagy kofaktor szerepe nem zárható ki.

Vesekövesség

Vesekövesség eseteiről számoltak be, melyek a ceftriaxon-kezelés befejezése után reverzibilisnek bizonyultak (lásd 4.8 pont). Tünetekkel járó esetekben ultrahangos vizsgálat indokolt. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban vesekövesség vagy hypercalciuria fordult elő, a gyógyszer alkalmazásáról a kezelőorvosnak az előny/kockázat egyedi mérlegelése alapján kell döntenie.

Nátrium

Ceftriaxone Kalceks 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ez a gyógyszer 83 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,15%‑ának felnőtteknél.

Ceftriaxone Kalceks 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Ez a gyógyszer 166 mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 8,3%‑ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A ceftriaxon injekciós üveg tartalmát nem szabad kalciumtartalmú oldószerekkel, mint pl. Ringer- vagy Hartmann-oldattal feloldani, illetve a már elkészített oldatot nem szabad tovább hígítani velük intravénás beadás céljából, mivel precipitátum alakulhat ki. Ceftriaxon-kalcium-precipitátum alakulhat ki akkor is, ha a ceftriaxon az intravénás beadás során az infúziós szerelékben keveredik kalciumtartalmú oldattal. A ceftriaxont tilos kalciumtartalmú intravénás oldattal egyidejűleg beadni, beleértve Y-csatlakozón keresztül beadott folyamatos kalciumtartalmú infúziókat is, pl. parenterális tápláláskor. Az újszülötteken kívül azonban a betegek kaphatnak ceftriaxont és kalciumtartalmú oldatot egymást követően, amennyiben a két infúzió között az infúziós szereléket alaposan átmossák egy kompatibilis oldattal. Felnőtt és köldökzsinórból vett újszülött plazmán végzett in vitro vizsgálatokban kimutatták, hogy újszülötteknél fokozott a ceftriaxon-kalcium-precipitátum kialakulásának kockázata (lásd 4.2, 4.3, 4.4, 4.8 és 6.2 pont).

Orális antikoagulánsokkal történő együttes alkalmazás fokozhatja a K-vitamin-antagonista hatást és a vérzés kockázatát. A nemzetközi normalizált arány (International Normalised Ratio – INR) gyakori monitorozása, és a K-vitamin-antagonista hatású gyógyszer adagolásának megfelelő beállítása javasolt a ceftriaxon-kezelés alatt és után is (lásd 4.8 pont).

Nem bizonyított, hogy a cefalosporinokkal történő együttes alkalmazás növeli az aminoglikozidok vesére gyakorolt toxikus hatását. Ilyen esetekben az aminoglikozid-szintek (és a veseműködés) monitorozására vonatkozó klinikai gyakorlati ajánlásokat szigorúan követni kell.

Egy in vitro vizsgálatban ceftriaxon és klóramfenikol együttes alkalmazásakor antagonista hatásokat figyeltek meg. E megfigyelés klinikai relevanciája nem ismert.

Nem számoltak be kölcsönhatásról a ceftriaxon és az orálisan alkalmazott kalciumtartalmú készítmények között, vagy az intramuscularisan adott ceftriaxon és kalciumtartalmú készítmények (intravénás vagy per os) között.

Ceftriaxonnal kezelt betegeknél a Coombs-teszt álpozitív eredményt adhat.

A többi antibiotikumhoz hasonlóan a ceftriaxon alkalmazása esetén a galactosaemia-teszt is álpozitív eredményt adhat.

Hasonlóképpen, a vizeletből nem enzimatikus módszerrel végzett glükózmeghatározás is álpozitív eredményt adhat. Ezért ceftriaxon-kezelés során a vizeletből történő glükózmeghatározást enzimatikus módszerrel kell végezni.

Nagy ceftriaxon-dózisok és erős hatású diuretikumok (pl. furoszemid) együttadását követően nem figyelték meg a veseműködés károsodását.

A ceftriaxon és a probenecid egyidejű alkalmazása nem csökkenti a ceftriaxon eliminációját.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A ceftriaxon átjut a placentán. A ceftriaxon terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatkísérletek nem igazoltak közvetlen vagy közvetett káros hatást az embrionális/foetalis, perinatalis és postnatalis fejlődésre (lásd 5.3 pont). A ceftriaxon terhességben, különösképpen az első trimeszterben csak abban az esetben alkalmazható, ha a kezeléssel járó előnyök meghaladják a várható kockázatokat.

Szoptatás

A ceftriaxon kis koncentrációban kiválasztódik a humán anyatejbe, terápiás dózisok mellett azonban a szoptatott csecsemőre gyakorolt hatás nem várható. A hasmenés és a nyálkahártyák gombás fertőzésének kockázata azonban nem zárható ki. Számolni kell a szenzitizáció lehetőségével is. El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a ceftriaxon-kezelést szakítják meg/ tartózkodnak a kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét a nő szempontjából.

Termékenység

Reprodukciós vizsgálatok alapján a ceftriaxon nincs káros hatással a férfi vagy a női termékenységre.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A ceftriaxon-kezelés ideje alatt nemkívánatos hatások léphetnek fel (pl. szédülés), melyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket (lásd 4.8 pont). A betegeknek elővigyázatosnak kell lenniük, ha gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A ceftriaxon leggyakrabban jelentett mellékhatásai az eosinophilia, a leukopenia, a thrombocytopenia, a hasmenés, a bőrkiütés és az emelkedett májenzimértékek.

A ceftriaxon alkalmazásával összefüggő mellékhatások gyakoriságának meghatározásánál használt adatok klinikai vizsgálatokból származnak.

Az alábbi táblázatban a mellékhatások a MedDRA gyakorisági kategórái szerint kerültek besorolásra, amelyek a következők: gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszeri kategória	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nem ismerta
Fertőző betegségek és parazitafertőzések		Genitális gombás fertőzés	Pseudo-membranosus colitisb	Felülfertőzésb
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Eosinophilia Leukopenia Thrombocytopenia	Granulo-cytopenia Anaemia Coagulopathia		Hemolitikus anaemiab Agranulocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek				Anafilaxiás sokk Anafilaxiás reakció Anafilaktoid reakció Túlérzékenységb Jarish–Herxheimer-reakciób
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás Szédülés	Encephalopathia	Convulsio
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei				Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek				Kounis-szindróma
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek			Bronchospasmus
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hasmenésb Laza széklet	Hányinger Hányás		Pancreatitisb Stomatitis Glossitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Emelkedett májenzimértékek			Epehólyag-precipitátumokb Magicterus Hepatitisc Cholestaticus hepatitisb,c
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Bőrkiütés	Pruritus	Urticaria	Stevens–Johnson-szindrómab Toxicus epidermalis necrolysisb Erythema multiforme Akut generalizált exanthematosus pustulosis Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)b
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			Haematuria Glycosuria	Oliguria Veseprecipitátumok (reverzibilis)
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Phlebitis Az injekció beadási helyén fellépő fájdalom Pyrexia	Oedema Hidegrázás
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei		Emelkedett kreatininszint a vérben		Álpozitív Coombs-teszt-eredményb Álpozitív galactosaemia-teszt-eredményb Álpozitív eredmény nem enzimatikus módszerrel történő glükóz-meghatározásnálb

^a A forgalomba hozatalt követően jelentett esetek alapján. Mivel ezeket a reakciókat önkéntes alapon jelentik bizonytalan méretű populációból, gyakoriságukat nem lehet megbízhatóan megbecsülni, ezért az ilyen eseményeket a „Nem ismert” gyakorisági kategóriába sorolják.

^b Lásd 4.4 pont.

^c A ceftriaxon-kezelés abbahagyásával általában reverzibilis.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

A ceftriaxon alkalmazását követően kialakuló hasmenést Clostridioides difficile is okozhatja. Megfelelő folyadék- és elektrolitpótlást kell megkezdeni (lásd 4.4 pont).

Ceftriaxon-kalciumsó-precipitátumok

Ritkán súlyos, és egyes esetekben halálos kimenetelű mellékhatásokról számoltak be koraszülötteknél és időre született újszülötteknél (< 28 nap), akik intravénás ceftriaxont és kalciumot kaptak. Post-mortem ceftriaxon-kalciumsó-precipitátumokat mutattak ki a tüdőben és a vesékben. Újszülötteknél a precipitátum-képződés fokozott kockázatának hátterében a kisebb vértérfogat, és a ceftriaxon felnőttekhez képest hosszabb felezési ideje áll (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont).

A húgyutakban ceftriaxon precipitátum-képződés eseteit jelentették főként gyermekeknél, akiket nagy dózisokkal kezeltek (pl.  80 mg/ttkg/nap vagy az összdózis meghaladta a 10 g-ot), és akiknél más rizikófaktorok is jelen voltak (pl. kiszáradás vagy ágyhoz kötöttség). Ezen esemény tünetekkel járhat vagy tünetmentes is lehet, és uréter-elzáródást és postrenalis akut veseelégtelenséget okozhat, de általában a ceftriaxon-kezelés abbahagyását követően reverzibilis (lásd 4.4 pont).

Ceftriaxon-kalciumsó-kicsapódást figyeltek meg az epehólyagban, elsősorban olyan betegeknél, akik a szokásos, javasolt dózisnál nagyobb adagot kaptak. Prospektív vizsgálatokban gyermekeknél intravénás adagolás során a kicsapódás előfordulási gyakorisága változó volt, egyes esetekben meghaladta a 30%-ot is. Lassú infúzióban (20–30 perc) történő adagolás mellett ritkábban fordul elő. Ez a hatás általában tünetmentes, bár a precipitátumok hatására ritkán tünetek is jelentkezhetnek, pl. fájdalom, hányinger és hányás. Ilyen esetekben tüneti kezelés javasolt. A ceftriaxon-kezelés befejezését követően a precipitátum-képződés rendszerint reverzibilis (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás esetén hányinger, hányás és hasmenés jelentkezhet. A ceftriaxon koncentrációját nem lehet hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel csökkenteni. Nincs specifikus antidotum. A túladagolás tüneti kezelést igényel.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

1. Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibiotikumok, harmadik generációs cefalosporinok

ATC kód: J01DD04

Hatásmechanizmus

A ceftriaxon a penicillinkötő fehérjékhez (penicillin-binding proteins, PBPs) történő kötődése után gátolja a baktérium sejtfalának szintézisét. Ez a sejtfal (peptidoglikán) bioszintézisének leállását eredményezi, ami végül a baktériumsejt líziséhez és halálához vezet.

Rezisztencia

A ceftriaxonnal szembeni rezisztenciáért az alábbi mechanizmusok közül egy vagy több lehet a felelős:

• a béta-laktamázok általi hidrolízis, beleértve a kiterjesztett spektrumú béta-laktamázokat (ESBL-ek), karbapenemázokat és Amp C enzimeket is, melyek egyes aerob Gram-negatív baktériumfajokban indukálhatók vagy stabilan derepresszálhatók;

• a penicillinkötő fehérjék csökkent affinitása a ceftriaxon iránt;

• a külső membrán impermeabilitása Gram-negatív baktériumokban;

• bakteriális effluxpumpák.

Érzékenységi vizsgálat határértékei

Az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) a ceftriaxon vonatkozásában megállapította a MIC (minimális gátló koncentráció) érzékenységi vizsgálatának értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx.

Klinikai hatásosság adott kórokozókkal szemben

A szerzett rezisztencia elterjedtsége földrajzilag és idővel változhat egyes fajokra vonatkozóan, ezért ajánlott beszerezni a helyi rezisztenciára vonatkozó adatokat, különösen, ha súlyos fertőzések kezeléséről van szó. Ha szükséges, szakértő tanácsát kell kérni, ha a rezisztencia helyi elterjedtsége olyan mértékű, hogy a ceftriaxon alkalmazhatósága legalábbis bizonyos fertőzések esetében kérdéses.

Általában érzékeny fajok

Gram-pozitív aerobok

Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny)^£

Koaguláz-negatív Staphylococcusok (meticillin-érzékeny)^£

Streptococcus pyogenes (A csoport)

Streptococcus agalactiae (B csoport)

Streptococcus pneumoniae

Streptococcus viridans csoport

Gram-negatív aerobok

Borrelia burgdorferi

Haemophilus influenzae

Haemophilus parainfluenzae

Moraxella catarrhalis

Neisseria gonorrhoea

Neisseria meningitidis

Proteus mirabilis

Providencia spp.

Treponema pallidum

Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet

Gram-pozitív aerobok

Staphylococcus epidermidis⁺

Staphylococcus haemolyticus⁺

Staphylococcus hominis⁺

Gram-negatív aerobok

Citrobacter freundii

Enterobacter aerogenes

Enterobacter cloacae

Escherichia coli^%

Klebsiella pneumoniae^%

Klebsiella oxytoca^%

Morganella morganii

Proteus vulgaris

Serratia marcescens

Anaerobok

Bacteroides spp.

Fusobacterium spp.

Peptostreptococcus spp.

Clostridium perfringens

Eredendően rezisztens fajok

Gram-pozitív aerobok

Enterococcus spp.

Listeria monocytogenes

Gram-negatív aerobok

Acinetobacter baumannii

Pseudomonas aeruginosa

Stenotrophomonas maltophilia

Anaerobok

Clostridioides difficile

Egyéb baktériumok

Chlamydia spp.

Chlamydophila spp.

Mycoplasma spp.

Legionella spp.

Ureaplasma urealyticum

^£ Valamennyi meticillin-rezisztens Staphylococcus a ceftriaxonnal szemben is rezisztens.

⁺ Rezisztencia-arány > 50% legalább egy régióban.

^% Az ESBL-termelő törzsek mindig rezisztensek.

2. Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Intramuszkuláris alkalmazás

Intramuscularis injekció beadását követően az intravénásan alkalmazott azonos dózisokhoz képest feleakkora átlagos ceftriaxon-csúcskoncentrációkat figyeltek meg. Egyetlen 1 g-os dózis intramuscularis beadását követően a maximális plazmakoncentráció kb. 81 mg/l, és a beadást követően 2–3 órán belül alakul ki.

Az azonos dózisban történő intramuscularis és intravénás beadást követően a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület nagysága megegyezik.

Intravénás alkalmazás

Az átlagos ceftriaxon-csúcskoncentráció egy 500 mg-os ceftriaxon-dózis intravénás bolusban történő beadása után kb. 120 mg/l, 1 g-os dózis esetén pedig kb. 200 mg/l. Az 500 mg-os, 1 g-os, illetve 2 g-os ceftriaxon intravénás infúziót követően a ceftriaxon plazmaszintje kb. 80, 150 és 250 mg/l.

Eloszlás

A ceftriaxon eloszlási térfogata 7–12 l. A ceftriaxon a legjelentősebb kórokozók többségének minimális gátló koncentrációját jóval meghaladó koncentrációkban mutatható ki a szövetekben, így pl. a tüdőben, a szívben, az epeutakban, a májban, a tonsillában, a középfülben és az orrnyálkahártyában, a csontban, valamint a cerebrospinalis, pleuralis, prosztata- és szinoviális folyadékban. Ismételt adagolás esetén az átlagos csúcskoncentráció (C_max) 8–15%-kal emelkedik, és az egyensúlyi állapot az esetek többségében – az adagolás módjától függően – 48–72 órán belül alakul ki.

Penetráció különleges szövetekbe

A ceftriaxon átjut az agyhártyákon. A penetráció mértéke akkor a legnagyobb, amikor a meninxek gyulladtak. A jelentések szerint a ceftriaxon cerebrospinalis folyadékban mérhető átlagos csúcskoncentrációja bakteriális meningitisben szenvedő betegeknél elérheti akár a plazmaszint 25%-át is, míg azoknál a betegeknél, akiknek meninxei nincsenek gyulladásban, ez az arány 2%. A cerebrospinalis folyadékban a ceftriaxon csúcskoncentrációja kb. 4–6 órával az intravénás injekció beadása után alakul ki. A ceftriaxon átjut a placentabarrieren, és alacsony koncentrációban kiválasztódik az anyatejbe (lásd 4.6 pont).

Fehérjekötődés

A ceftriaxon reverzibilisen kötődik az albuminhoz. 100 mg/l alatti plazmakoncentrációk esetén a plazmafehérje-kötődés kb. 95%. A kötődés telíthető, és a megkötött gyógyszer részaránya a koncentráció emelkedésével csökkenést mutat (300 mg/l plazmakoncentrációnál legfeljebb 85%-os).

Biotranszformáció

A ceftriaxon szisztémásan nem metabolizálódik, hanem a bélflóra alakítja át inaktív metabolitokká.

Elimináció

Az össz-ceftriaxon (kötött és nem kötött) plazma-clearance-e 10–22 ml/perc. A vese clearance-e 5‑12 ml/perc. A ceftriaxon 50–60%-a változatlan formában ürül a vizelettel, elsősorban glomerulusfiltráció útján, míg 40–50%-a változatlan formában az epével választódik ki. Az össz-ceftriaxon eliminációs felezési ideje felnőtteknél kb. 8 óra.

Vese- vagy májkárosodás

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél a ceftriaxon farmakokinetikája csak kismértékben változik, az eliminációs felezési idő csak enyhén emelkedik (kevesebb mint kétszeresére), még azoknál a betegeknél is, akiknek veseműködése súlyosan károsodott.

A felezési idő vesekárosodásban tapasztalt viszonylag kismértékű megnyúlása a nem renalis clearance kompenzatorikus növekedésének köszönhető, melynek hátterében a fehérjekötődés csökkenése, és az össz-ceftriaxon nem renalis-clearance-ének ennek megfelelő növekedése áll.

Májkárosodásban szenvedő betegeknél a ceftriaxon eliminációs felezési ideje a renalis clearance kompenzatorikus emelkedése miatt nem nyúlik meg. Ez szintén annak tulajdonítható, hogy nő a ceftriaxon szabad plazmafrakciója, melynek következtében az összgyógyszer-clearance a megfigyeltek szerint paradox módon nő, és az eloszlási térfogat az össz-clearance-szel párhuzamosan emelkedik.

Idősek

75 évesnél idősebb betegeknél az átlagos eliminációs felezési idő általában a fiatal felnőtteknél megfigyelt értékek 2–3-szorosára nyúlik.

Gyermekek és serdülők

Újszülötteknél a ceftriaxon felezési ideje megnyúlik. Születéstől 14 napos életkorig a szabad ceftriaxon-szintek további emelkedését okozhatja olyan faktorok jelenléte, mint pl. csökkent glomerulusfiltráció vagy a megváltozott fehérjekötődés. A felezési idő gyermekeknél rövidebb, mint újszülötteknél és felnőtteknél.

Az össz-ceftriaxon plazma-clearance-sze és eloszlási térfogata a felnőttekéhez képest magasabb újszülötteknél, csecsemőknél és gyermekeknél.

Linearitás/nonlinearitás

A ceftriaxon farmakokinetikája nem lineáris, és – ha a teljes gyógyszerkoncentrációval számolunk – az eliminációs felezési idő kivételével az összes alapvető farmakokinetikai paraméter dózisfüggő, és a dózissal arányosnál kisebb mértékben emelkedik. A nonlinearitás hátterében a plazmafehérje-kötődés telíthetősége áll, ezért a nonlinearitás csak az össz-plazma-ceftriaxon tekintetében figyelhető meg, a szabad (nem kötött) ceftriaxon vonatkozásában nem.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés

A többi béta-laktámhoz hasonlóan az in vivo hatásossággal korreláló legfontosabb farmakokinetikai-farmakodinámiás mutató az adagolási intervallum azon részének százalékos aránya, amelynél a nem kötött hatóanyag koncentrációja meghaladja a ceftriaxon adott célfajokra meghatározott minimális gátló koncentrációját (MIC) (vagyis %T > MIC).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Állatkísérletek bizonyítják, hogy kutyáknál és majmoknál a ceftriaxon-kalciumsó nagy dózisai kövek és precipitátumok képződéséhez vezetnek az epehólyagban, mely hatás reverzibilisnek bizonyult. Az állatkísérletek során nem igazoltak reprodukcióra kifejtett toxicitást vagy genotoxikus hatást. A ceftriaxonnal nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat.

Becsült környezeti kockázat

A környezeti kockázatbecslési vizsgálatok kimutatták, hogy a ceftriaxonnal kapcsolatban fennáll a környezetre kifejtett toxikus hatás lehetősége (lásd 6.6 pont).

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Segédanyagokat nem tartalmaz.

6.2 Inkompatibilitások

Irodalmi adatok alapján a ceftriaxon nem kompatibilis az amszakrinnel, a vankomicinnel, a flukonazollal és az aminoglikozidokkal.

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

Intravénás alkalmazás esetén különösen a kalciumot tartalmazó oldószerek (pl. Ringer-oldat vagy Hartmann-oldat) nem használhatóak a ceftriaxon feloldásához vagy a feloldás utáni további hígításhoz, a kicsapódás kockázata miatt. A ceftriaxont tilos összekeverni vagy egyidejűleg beadni kalciumtartalmú oldattal, beleértve a teljes parenterális táplálásra használt oldatokat is (lásd 4.2, 4.3, 4.4 és 4.8 pont).

Ha a kezelés során ceftriaxont és egy másik antibiotikumot is alkalmaznak, a két gyógyszer nem adható be azonos fecskendőben vagy infúziós oldatban.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

Intramuscularis alkalmazásra, 10 mg/ml (1%-os) lidokain-hidrokloriddal történő feloldás után

Az elkészített oldat kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on tárolva 6 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni, kivéve, ha az elkészítés módja kizárja a mikrobiológiai szennyeződés lehetőségét. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.

Intravénás injekcióhoz történő feloldás után

Az elkészített oldat kémiai és fizikai stabilitása 2–8 °C-on tárolva 48 órán át, 25 °C-on tárolva pedig 12 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2–8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a feloldás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

Intravénás infúzióhoz történő feloldás után

Feloldás után az oldatot azonnal tovább kell hígítani.

Intravénás infúzióhoz történő hígítás után

Az elkészített oldat kémiai és fizikai stabilitása 2–8 °C-on tárolva 48 órán át, 25 °C-on tárolva pedig 12 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból az elkészített oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2–8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

4. Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

A fénytől való védelem érdekében az injekciós üvegeket tartsa a dobozban.

A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

4. Csomagolás típusa és kiszerelése

Ceftriaxone Kalceks 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Por átlátszó injekciós üvegben, szürke brómbutil gumidugóval, sötétkék lepattintható védőlappal és alumíniumkupakkal lezárva, dobozban.

Ceftriaxone Kalceks 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

Por átlátszó injekciós üvegben, szürke brómbutil gumidugóval, narancssárga lepattintható védőlappal és alumíniumkupakkal lezárva, dobozban.

Kiszerelés: 1 db vagy 10 db injekciós üveg.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

4. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Kizárólag egyszeri alkalmazásra.

A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

A gyógyszer az alábbi oldatokkal kompatibilisnek bizonyult:

• injekcióhoz való víz;

• 10 mg/ml (1%-os) lidokain-hidroklorid-oldat (kizárólag intramuscularis injekcióhoz);

• 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid-oldat;

• 50 mg/ml (5%-os) glükózoldat;

• 100 mg/ml (10%-os) glükózoldat;

• 4,5 mg/ml (0,45%-os) nátrium-klorid-oldat és 25 mg/ml (2,5%-os) glükózoldat.

Intramuscularis injekció

Intramuscularis injekcióhoz 1 g ceftriaxont 3,5 ml 1%-os lidokain-hidroklorid-oldattal, vagy 2 g ceftriaxont 7 ml 1%-os lidokain-hidroklorid-oldattal kell feloldani. Az oldatot mély intramuscularis injekcióban kell beadni. Az 1 g-nál nagyobb adagokat több beadási helyre elosztva kell beadni (lásd 4.2 pont).

A Ceftriaxone Kalceks nem keverhető más gyógyszerrel ugyanabban a fecskendőben, kivéve az 1%-os lidokain-hidroklorid-oldatot (kizárólag intramuscularis injekció céljából).

Mivel a ceftriaxon lidokain-oldattal kerül feloldásra, az így elkészített oldatot soha nem szabad intravénásan beadni.

Intravénás injekció

Intravénás injekcióhoz 1 g ceftriaxont 10 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. Az injekciót legalább 5 percen keresztül kell beadni közvetlenül a vénába vagy intravénás infúziós szereléken keresztül.

Intravénás injekció alkalmazása esetén a ceftriaxon koncentrációja a végső oldatban 93 mg/ml.

Intravénás infúzió

Intravénás infúzióhoz 1 g vagy 2 g ceftriaxont a fent felsorolt, kalciumot nem tartalmazó oldatok valamelyikével (kivéve a lidokain-hidroklorid-oldatot, mivel a lidokain-tartalmú oldatokat soha nem szabad intravénásan beadni) kell feloldani, és szükség esetén tovább hígítani.

Intravénás infúzió alkalmazása esetén a ceftriaxon koncentrációja a végső oldatban 48 mg/ml.

Ceftriaxone Kalceks por	Az oldószer térfogata	A ceftriaxon koncentrációja a végső oldatban
1 g	20 ml	48 mg/ml
2 g	40 ml*	48 mg/ml

*Először a port 20 ml kompatibilis oldószerrel kell feloldani. Az így elkészített oldatot 20 ml kompatibilis oldószerrel kell tovább hígítani a 48 mg/ml-es koncentráció eléréséig, megfelelő eszköz segítségével (pl. infúziós pumpa, infúziós zsák).

Javasolt az infúziós szerelék 9 mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid-oldattal történő átmosása minden infúzió beadását követően, hogy a teljes dózis beadása biztosított legyen.

Az infúziót legalább 30 percen keresztül kell beadni.

Újszülötteknek az intravénás dózisokat 60 percen keresztül kell beadni a bilirubin-encephalopathia lehetséges kockázatának csökkentése érdekében (további információkért lásd a 4.2 pontot).

Feloldás vagy hígítás után az oldat színe enyhén sárgás vagy barnássárga, ami függ az tárolási időtől, az oldat koncentrációjától és az alkalmazott oldószertől, ez azonban nem befolyásolja a gyógyszer hatásosságát.

Az elkészített/hígított oldatot alkalmazás előtt szabad szemmel meg kell vizsgálni. Kizárólag tiszta, látható részecskéktől mentes oldat használható fel. Az elkészített oldat kizárólag egyszeri felhasználásra szolgál, és a megmaradt oldatot meg kell semmisíteni.

Ez a gyógyszer kockázatot jelenthet a környezetre (lásd 5.3 pont).

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátás vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

AS KALCEKS

Krustpils iela 71E

Rīga, LV-1057

Lettország

Tel.: +371 67083320

E-mail: kalceks@kalceks.lv

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

Ceftriaxone Kalceks 1 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-24174/01 1×20ml III-as típusú injekciós üveg

OGYI-T-24174/02 10×20ml III-as típusú injekciós üveg

Ceftriaxone Kalceks 2 g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz

OGYI-T-24174/03 1×20ml III-as típusú injekciós üveg

OGYI-T-24174/04 10×20ml III-as típusú injekciós üveg

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2023. január 11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. július 5.