1. A GYÓGYSZER NEVE

Celiprolol Vitabalans 200 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

200 mg celiprolol-hidrokloridot tartalmaz tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta

Fehér, bevonatos, kerek, mindkét oldalán domború, 10 mm átmérőjű, egyik oldalán bemetszéssel ellátott filmtabletta

A filmtabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

• Hipertónia

• Stabil angina pectoris

A celiprolol felnőttek számára javallott.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Hipertónia

A kezdő dózis 200 mg, naponta egyszer. Ha nem megfelelő a hatás, a dózis 2‑4 hét elteltével napi 400 mg-ra emelhető. A vérnyomás fokozatosan csökkenhet, és a célérték eléréséig eltehet néhány hét.

Stabil angina pectoris

Az ajánlott napi dózis 200 mg. Ha szükséges, a dózis 2‑4 hét elteltével növelhető, egészen napi 400 mg-ig. Kardivaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél ajánlott, hogy a kezelést fokozatosan, 1‑2 hét alatt hagyják abba. A kezelés hirtelen megszakítása szívproblémákat okozhat, főleg iszkémiás szívbetegségben szenvedő betegeknél (lásd a 4.4 pontot).

Idősek

Korlátozott adatok állnak rendelkezésre. Időseknél a celiprolol fokozott óvatossággal alkalmazható (lásd a 4.4 pontot).

Gyermekek

A celiprolol nem javasolt gyermekek számára a biztonságosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Károsodott veseműködés

Általában nem szükséges a dózis csökkentése enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Azon betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 15‑40 ml/perc, a celiprolol fokozott óvatossággal alkalmazható és a dózist 100 mg egyszeri adagra kell csökkenteni (lásd a 4.4 pontot). A celiprolol ellenjavallott azon betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 15 ml/perc-nél alacsonyabb (lásd a 4.3 pontot).

Károsodott májműködés

Korlátozott adatok állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél, ezért a celiprolol fokozott óvatosággal alkalmazható enyhe vagy közepes májkárosodásban szenvedő betegeknél és a dózis csökkentése megfontolandó (lásd a 4.4 pontot). Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a celiprolol ellenjavallott (lásd a 4.3 pontot).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A celiprololt egy pohár vízzel kell bevenni, legalább fél órával az étkezés előtt, vagy két órával az étkezés után.

A celiprolol biológiai hasznosulása csökken, ha étellel együtt veszik be.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

• Kardiogén sokk

• Súlyos bradikardia (a pulzus alacsonyabb mint 50/perc)

• Nem megfelelően kezelt szívelégtelenség

• Sick sinus szindróma

• Másod- vagy harmadfokú atrioventrikuláris blokk

• Feokromocitóma

• Metabolikus acidózis

• Szinoatriális blokk

• Prinzmetal angina

• Hipotenzió (a szisztolés vérnyomás alacsonyabb mint 100)

• Súlyos vesekárosodás (a kreatinin-clearance kisebb mint 15 ml/perc)

• Krónikus obstruktív tüdőbetegség

• Akut asztmás rohamok

• Hörgőgörcs, vagy bronchiális asztma

• A perifériás artériás okkluzív érbetegség utolsó stádiumai és Raynaud-szindróma

• Súlyos májkárosodás

• Egyidejű kezelés MAO-inhibitorokkal (kivéve a MAO-B-inhibitorokat)

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Idős betegekkel kapcsolatban csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre, ezért időseknél a celiprolol fokozott elővigyázatossággal alkalmazható. Ezeket a betegeket rendszeresen ellenőrizni kell, és ebben a korcsoportban megfelelő figyelmet kell fordítani a csökkent vese- és májfunkcióra.

A celiprolol alkalmazható olyan betegek esetében, akiknek a vesefunkciója enyhe vagy közepes mértékben csökkent, mivel a celiprolol mind renális, mind nem-renális kiválasztási úton ürül ki a szervezetből. A dózis napi 100 mg-ra való csökkentése megfelel azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance a 15‑40 ml/perc tartományban van. A celiprolol ellenjavallott olyan betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance kevesebb mint 15 ml/perc.

Korlátozott adatok állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél. Az enyhe vagy közepes májkárosodásban szenvedő betegeket gondosan ellenőrizni kell a terápia megkezdése után, és csökkent dózisokban kell gondolkozni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a celiprolol ellenjavallott.

A béta-adrenoreceptor‑blokkoló szerek hirtelen megvonása iszkémiás szívbetegségben szenvedő betegeknél az anginás rohamok nagyobb gyakorisággal, vagy súlyosabb formában való megjelenését, vagy a kardiális állapot rosszabbodását eredményezheti. Bár a klinikai vizsgálatok során nem figyelték meg a celiprolol hirtelen leállításának káros mellékhatásait, a terápiát 1‑2 hét alatt kell fokozatosan csökkenteni, ugyanakkor viszont, ha szükséges, meg kell kezdeni egy helyettesítő terápiát, hogy megakadályozzuk az angina pectoris súlyosbodását

A várható általános anesztézia előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell a celiprolol-terápiáról. Ha a kezelést az anesztézia előtt leállítják, akkor ezt fokozatosan kell megtenni, és 48 órát kell hagyni az utolsó dózis és az anesztézia között. A béta-blokád folytatása csökkenti a szívritmuszavarok kifejlődésének kockázatát az indukció és az intubáció során.

Perifériás keringési rendellenességben (claudicatio intermittens-ben) és angina pectorisban szenvedő betegeknél a béta-blokkolókat nagyon óvatosan kell alkalmazni, mivel ezen betegségek súlyosbodhatnak.

Bár a celiprolol nyugalmi állapotban nem gátolja jelentősen a szívműködést, csak olyan pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél használható, akiket megfelelően kezeltek. Ha a celiprolol‑kezelés során dekompenzáció lép fel, a kezelést addig meg kell szakítani, amíg a dekompenzáció megfelelő kontrollját el nem érik.

Ha nyugalmi állapotban a pulzusszám 50‑55/perc alá csökken, és a beteg a bradikardiához köthető tüneteket tapasztal, a dózist csökkenteni kell.

Az ingervezetési időre gyakorolt negatív hatása miatt a celiprololt csak óvatosan szabad adni olyan betegeknek, akik elsőfokú szívblokkban szenvednek.

A kezelés elfedheti a tireotoxikózis és hipoglikémia tüneteit. Diabéteszes betegekben végzett vizsgálatok során nem figyeltek meg negatív hatást a glikogenolízisre és az inzulin-szekrécióra. Mindazonáltal, az ingadozó vércukorszintet mutató diabéteszes betegeknél a celiprololt óvatosan kell alkalmazni.

Reverzibilis obstruktív pulmonális betegségben szenvedő betegekben a celiprololt óvatosan kell alkalmazni. Nyilvánvaló, hogy a celiprolol nem gátolja az adrenerg stimulussal kiváltott hörgőtágulást, és így a hörgtágítók, mint például a szalbutamol használhatók a celiprolol-kezelés megszakítása nélkül. A celiprololt nem szabad akut asztmaroham alatt adni.

A béta-blokkolókról leírták, hogy súlyosbítják a pszoriázist. Kórtörténetükben pszoriázist mutató betegeknek a celiprololt csak gondos mérlegelés után szabad adni.

Azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében anafilaxiás reakció szerepel, a béta-blokkolók növelhetik az allergénekre mutatott érzékenységet és a reakciók súlyosságát.

Ha a betegnek szemszárazsága alakul ki és bőrkiütései vannak nyilvánvaló okok nélkül, a celiprolol‑kezelést fokozatosan meg kell szüntetni.

A celiprolol hatását más gyógyszerek farmakokinetikájára nem vizsgálták, ezért a celiprolol alkalmazása nem ajánlott szűk terápiás indexű gyógyszerekkel (lásd a 4.5 pontot).

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiás interakciók:

Sinus leállás léphet fel, ha béta-blokkolókat, beleértve a celiprololt, más, ismerten sinus leállást indukáló gyógyszerekkel kombináltan alkalmazzák (lásd 4.8 pont).

Kalciumcsatorna-blokkolók

A kalciumcsatorna-blokkolókkal (pl. verapamil és diltiazem) való egyidejű használat nem ajánlott, mivel mindegyik csökkenti a szív kontraktilitását és gátolja az atrioventrikuláris ingervezetés sebességét. Ennek a kombinációnak az alkalmazása szívrendellenességekben szenvedő betegeknél ellenjavallott. A dihidropiridin-származékokkal (pl. nifedipin) egyidejűleg végzett terápia fokozhatja a hipotenzió kockázatát.

A depresszió fokozott kockázatát jelentették amikor béta-blokkolókat együtt adtak diltiazemmel.

I. osztályú antiaritmiás szerek

I. osztályú antiaritmiás szerekkel (pl. dizopiramid és kinidin) és amiodaronnal együtt való alkalmazása során óvatosságra van szükség, mivel az atrioventrikuláris vezetési idő meghosszabbodhat, és egy negatív inotróp hatás léphet fel.

Klonidin

A béta-blokkolók súlyosbíthatják a rebound hipertenziót, amely a klonidin megvonását követheti. Ha a két gyógyszert egyidejűleg alkalmazzák, a béta-blokkolót több nappal a klonidin megvonása előtt kell leállítani.

Szívglikozidok

A szívglikozidokkal (pl. digoxin) együtt történő alkalmazás növelheti az atrioventrikuláris vezetési időt.

Anesztézia

A celiprolol-terápiát az általános anesztézia előtt jelezni kell az aneszteziológusnak (lásd 4.4 pont). Az anesztetikumokkal való kölcsönhatás csökkentheti a szívizom kapacitását. Az egyidejű alkalmazás nem ellenjavallt, mivel a béta-blokkolók megelőzhetik a vérnyomás nagy változását az intubálás során, és gyorsan antagonizálhatók béta-szimpatomimetikus szerekkel.

Inzulin vagy orális antidiabetikumok

A celiprolol fokozhatja az inzulin és az orális antidiabetikumok vércukorszint-csökkentő hatását, ezért az antidiabetikumok adagjának módosítása válhat szükségessé (lásd a 4.8 pontot).

Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek, például az ibuprofén vagy az indometacin csökkentheti a béta-adrenoreceptor-blokkoló gyógyszerek hatásait.

Adrenalin

A szimpatomimetikus szerek, például az adrenalin, a béta-blokkolók hatása ellen hathatnak.

Triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok vagy fenotiazinok

A triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok vagy fenotiazinok egyidejű használata potenciálhatja a béta-blokkolók hipotenzív hatásait.

Monoaminooxidáz (MAO)-gátlók

A MAO-gátlók (pl. fenelzin) általában hipotenziót okoznak, és additív hipotenzív hatást fejthetnek ki a vérnyomáscsökkentő szerekkel.

Fingolimod

A fingolimod béta-blokkolókkal együtt történő alkalmazása potenciálhatja a bradikardiát okozó hatásokat, és nem ajánlott. Ha az egyidejű alkalmazás szükséges, akkor a kezelés kezdetekor megfelelő monitorozás ajánlott, legalább egy éjszakán át.

Farmakokinetikai interakciók:

Hidroklorotiazid és teofillin

A hidroklorotiazid és a teofillin egyidejű alkalmazása csökkentheti a celiprolol biológiai hasznosulását. A dózist, ha szükséges, meg kell változtatni.

Szűk terápiás indexű gyógyszerek

A celiprolol CYP450-izoenzimekre, más metabolizáló enzimekre, vagy a transzportfehérjékre gyakorolt lehetséges gátló- vagy indukáló hatását nem értékelték. Ennél fogva a celiprolol lehetséges kölcsönhatásai előre nem láthatók, ezért a celiprololt nem ajánlott kombinálni olyan gyógyszerrel, melynek megnövekedett szisztémás expozíciója súlyos követkeményeket okozhat, pl. ciklosporin, kinidin, alfentanil, asztemizol, ciszaprid, diergotamin, ergotamin, pimozid, szirolimusz, takrolimusz, terfenadin, digoxin, lítium, HMG-CoA-reduktáz-gátlók, flekainid, antiepileptikus gyógyszerek, teofillin és warfarin.

Interakciók a P-glikoproteint gátló/indukáló szerekkel

A celiprolol a P-glikoprotein (P-gp) efflux transzporter szubsztrátja.

P-gp-gátló gyógyszerekkel (pl. verapamil, eritromicin, klaritromicin, ciklosporin, kinidin, ketokonazol és itrakonazol) való együttadása valószínűleg a celiprolol emelkedett plazmakoncentrációját eredményezi. 100 mg celiprolol és 200 mg itrakonazol együttadása a celiprolol AUC-értékének 80%‑os emelkedést eredményezte. A celiprolol dózisának csökkentése megfontolandó a P‑gp‑gátlókkal történő együttes alkalmazásakor.

P-gp-indukáló gyógyszerekkel (pl. rifampicin és közönséges orbáncfű) való együttadása csökkentheti a celiprolol plazmakoncentrációját. 200 mg celiprolol és 600 mg rifampicin 5 egymást követő napon át történő együttadása a celiprolol AUC-értékének 40%-os csökkenését eredményezte. Még kifejezettebb hatás a hossszabb kezelés alatt nem zárható ki. A celiprolol adagjának módosítása válhat szükségessé a P‑gp‑indukáló gyógyszerrel történő kezelés megkezdésekor vagy abbahagyásakor.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A celiprolol terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ a klinikai expozícióról. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a terhesség, az embrionális, a magzati fejlődés, a vajúdás vagy a posztnatális fejlődés szempontjából. Óvatosan kell eljárni terhes nőknek való felírás esetén.

A méhlepény vérellátására gyakorolt hatása nem ismert. Más béta-blokkolók csökkentik a méhlepény keringését, ami a magzat elhalását és koraszülést okozhat. Káros mellékhatások (főleg hipoglikémia és bradikardia) szintén megfigyelhetők a magzatokban és az újszülöttekben. Ez fokozza az újszülötteknél a szív- és tüdőszövődmények kialakulásának kockázatát a születés utáni periódusban.

Szoptatás

A legtöbb béta-blokkoló átkerül az anyatejbe, de különböző mértékben. Szoptatás idején való alkalmazása nem ajánlott, mivel a celiprolol anyatejbe való szekréciójára vonatkozó adatok nem kielégítők.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A celiprolol kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Figyelembe kell venni, hogy szédülés, fáradtság fordulhat elő.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások gyakorisági osztályozása a következő:

• Nagyon gyakori ( 1/10),

• Gyakori ( 1/100 - < 1/10),

• Nem gyakori ( 1/1,000 - < 1/100),

• Ritka ( 1/10 000 - < 1/1,000),

• Nagyon ritka (<  /10,000),

• Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg)

A celiprolollal kapcsolatban leírt nemkívánatos mellékhatások a következők:

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

nem gyakori trombocitopénia vagy purpura

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

nagyon ritka látens diabtes mellitus manifesztálódhat, vagy a már meglévő rosszabbodhat

nem ismert hipoglikémia, hiperglikémia

Hipertireózisban szenvedő betegeknél a tireotoxikózis tünetei (tachikardia és tremor) rejtve maradhatnak.

Hosszan tartó szigorú koplalás vagy komoly fizikai stressz hipoglikémiás állapothoz vezethet. A hipoglikémia figyelmeztető jeleit (különösen a tachikardiát és a tremort) csökkentheti.

A lipid-anyagcsere zavart szenvedhet. Normál összkoleszterin-szinten belül a HDL-koleszterinszint csökkenése és a trigliceridszint emelkedése volt megfigyelhető.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

gyakori különösen a kezelés kezdetén fáradtság, szédülés, álmosság, fejfájás, zavartság, idegesség, izzadás, álmatlanság, depresszió, rémálmok, elmezavar vagy hallucináció. Paresztézia és hidegérzés zavara a végtagokban.

nem gyakori myasthenia gravis-szerű izomgyengeség. Izomgörcsök.

nagyon ritka a már meglévő myasthenia gravis fokozódása

nem ismert remegés, hőhullámok

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

nem gyakori szemszárazság (ez fontos a kontaktlencse viselése esetén), kötőhártya-gyulladás

nagyon ritka látászavarok és keratokonjunktivitisz

nem ismert xerophthalmia

A fül- és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és ünetei:

Nagyon ritka halláscsökkenés, fülzúgás

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

gyakori fokozott hipotenzió, bradikardia, ájulás, palpitáció, atrioventrikuláris vezetési zavar vagy a szívelégtelenség súlyosbodása

nagyon ritka angina pectorisban szenvedő betegeknél a rohamok erősödése nem zárható ki. Még a perifériás vérkeringési zavarban szenvedő betegek panaszainak fokozódása (beleértve a claudicatio intermittenst és a Raynaud-szindrómát) volt megfigyelhető.

nem ismert szívelégtelenség, szívritmuszavarok, sinus leállás az erre hajlamos betegeknél (például idősek, vagy már bradikardiában, sinus csomó diszfunkcióban vagy atrioventrikuláris blokkban szenvedő betegek)

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Bronchusreakcióra hajlamos betegeknél (különösen az obstruktív tüdőbetegségben) a légúti ellenállás lehetséges fokozódása légszomjat okozhat.

ritka bronchospasmus, nehézlégzés, asztma, interstitialis pneumonitis

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

gyakori átmeneti emésztőrendszeri panaszok fordulhatnak elő (hányinger, hányás, székrekedés, hasmenés)

nem gyakori szájszárazság

nem ismert gyomorfájás

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

gyakori: allergiás bőrreakciók (bőrpír, viszketés, kiütés) és hajhullás

nagyon ritka a béta-blokkolók fokozhatják a pszoriázis tüneteit vagy pszoriázishoz hasonló kiütéshez vezethetnek

A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei:

nagyon ritka hosszú távú krónikus ízületi bántalom (mono- és poliartitisz) volt megfigyelhető

nem ismert lupusz szindóma (reverzibilis)

Vese és húgyúti betegségek és tünetek:

nagyon ritka súlyos vesekárosodásban a vesefunkció romlását figyelték meg. Ezért a celiprolol kezelés alatt a vesefunkciót megfelelő időközönként ellenőrizni kell.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

nagyon ritka a libidó és a potencia zavarai

nem ismert impotencia

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei:

nagyon ritka a szérum transzamináz-értékek (SGPT/ALAT, SGOT/ASAT) emelkedése

nem ismert antinukleáris antitestek

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolásról nem számoltak be.

A túladagolás tünetei közé tartozik a bradikardia, a hipotenzió, a hörgőgörcs, az akut szívelégtelenség és a sinus leállás. Túladagolási és túlérzékenységi reakciók esetén a beteget intenzív osztályon kell megfigyelni. Aktív szén beadása megelőzheti a felszívódást. Mesterséges lélegeztetés válhat szükségessé. Ha szükséges, a kezeléshez használhatunk glükagont, atropint és dobutamidot.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szelektív béta-blokkoló szerek, ATC kód: C07A B08

A celiprolol egy béta₁-szelektív szer, amely az adrenerg receptorokat blokkolja, részleges béta₂‑agonista hatással. A béta-blokád kardioszelektív hatása (béta₁-receptorok a béta₂-receptorokhoz viszonyítva) hasonlít a metoprololéhoz és az atenololéhoz.

A celiprololnak értágító hatása is van.

A béta₂-agonista hatás fontos lehet az értágításban. A hörgők összehúzódásának elmaradása (ha terápiás dózisokat használunk) előnyös lehet a tünetmentes légzési betegségekben szenvedő betegeknél.

A celiprolol hipertóniás betegekben csökkenti a vérnyomást mind nyugalmi állapotban, mind fizikai megterhelés közben. A szívritmus és az áramlási térfogat függ a fennálló szimpatikus tónustól. A celiprolol gyengíti a fizikai terhelés alatti szimpatikus aktivitás által okozott kronotróp és inotróp hatásokat. A szívritmus és a kontraktilitás minimális csökkenését figyelték meg nyugalmi állapotban.

A celiprolol-terápiáról nem mutatták ki, hogy károsan befolyásolja a plazma lipidprofilját.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A celiprolol maximális plazmakoncentrációját az orális alkalmazás után 2‑4 órával éri el. A celiprolol minimális first-pass metabolizmuson megy át.

Az abszolút biológiai hasznosulás az alkalmazott dózistól függ. 100 mg celiprolol orális alkalmazásakor a biológiai hasznosulás körülbelül 30%. 400 mg celiprolol orális alkalmazásakor a biológiai hasznosulás maximum 74%. A celiprolol a P-glikoprotein (P-gp) efflux transzporter szubsztrátja, ami korlátozza a celiprolol biológiai hasznosulását az alacsonyabb dózistartományokban. Azt is kimutatták, hogy a celiprolol biológiai hasznosulása csökken, ha étellel együtt veszik be.

Eloszlás

A celiprolol 20-30%-a kötődik a plazmafehérjékhez.

Elimináció

A celiprolol kiválasztása még nem teljesen tisztázott. Mind a renális és a biliáris kiválasztási út hozzájárul a celiprolol kiürüléséhez. Az adatok szerint a P-gp felelős a celiprolol eliminációjáért. Per os beadás után a celiprolol nagy része – a nem teljes felszívódásának köszönhetően ‑ a széklettel ürül. A celiprololnak körülbelül 10%-a választódik ki változatlan formában a vizelettel, és körülbelül 84%-a a széklettel, egyetlen 100 mg-os orális dózis után. A teljes kiürülést körülbelül 48 óra után éri el, jelezve, hogy nincs szisztémás akkumuláció.

A plazma felezési ideje körülbelül 5‑6 óra, és a farmakodinámiás hatás körülbelül 24 órán át tart egyetlen dózis beadása után.

Veskárosodás

A celiprolol AUC-értékei egyszeri vagy többszöri 400 mg orális dózis beadása után 50%-kal magasabbak voltak vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 15‑40 ml/perc), mint egészséges önkénteseknél (lásd a 4.2 pontot).

Májkárosodás

Csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegeknél. Nem zárható ki, hogy a celiprolol biliáris kiválasztása csökkent májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd a 4.2 pontot).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A celiprololról nem mutatták ki, hogy mutagén, karcinogén vagy teratogén. Az állatkísérletekben a legmagasabb orális dózis 2000 mg/ttkg/nap volt egerekben és 400 mg/ttkg/nap volt patkányokban. A patkányokban 320 mg/ttkg/nap nem befolyásolta a termékenységet, vagy a terhesség lefolyását. Egy 3 hónapos expozíciós patkánykísérletben a 20 mg/ttkg/nap nem okozott változást a patkányok viselkedésében, illetve a vér- vagy a vizeletvizsgálati paraméterekben. A vérképben tapasztalt változások klinikailag nem voltak jelentősek napi 150 mg/ttkg/nap-ig. A 400 mg/ttkg/nap dózis fokozta az étvágyat, a diurézist és a vízfogyasztást, valamint lábödémát és szedációt okozott patkányokban. A vér kálium- és szervetlen foszfortartalma megnőtt. A változások az expozíció megszűnte után egy hónappal rendeződtek. Patkányokban egy 12 hónapos expozíció során a 200 mg/ttkg/nap dózis az előzőkben említett reverzibilis változásokat okozta a viselkedésben és a vérparaméterekben, valamint csökkentette a testtömeget, de nem növelte a mortalitást. Az egyszeri orális dózis LD₅₀ értéke körülbelül 2000 mg/ttkg/nap egerekben, 3800 mg/ttkg/nap patkányokban és 1500 mg/ttkg/nap kutyákban. Egy 12 hónapos időtartamú expozíciós vizsgálatban, kutyákban a 200 mg/ttkg/nap celiprolol csökkentette a szívfrekvenciát, a mozgékonyságot, fokozta a nyáladzást, a hasnyálmirigy‑elégtelenséget és növelte a szérum káliumtartalmát. Szervpatológiás vagy hematológiai változásokat nem találtak. A változások az expozíció megszakítása után gyorsan rendeződtek. A hosszú idejű (élethosszig tartó) expozícióban a teljes nem-toxikus dózis 20 mg/ttkg/nap patkányokban és 10 mg/ttkg/nap kutyákban. Ha a Celiprolol Vitabalans dózisa 400 mg, az expozíció közepes méretű felnőtteknél 5,5 mg/ttkg/nap celiprolol.

Ha a celiprololt farmakológiai dózisokban alkalmazzák, kitágítja a közepes méretű és kis artériákat és a kis hörgőket. Kutyákban végzett vizsgálatokban az is kiderült, hogy a béta₂-adrenoreceptorok stimulálásával fokozza a koszorúér- és a veseperfúziót, valamint ellazítja a nagy vénákat. Gátolja a béta-adrenoreceptor-agonisták kronotróp és inotróp hatásait, mind az atriális, mind a ventrikuláris izmokban. Farmakológiai dózisokban a celiprololnak nincs membránstabilizáló hatása. Számos kísérleti modellben azt találták, hogy megelőzi a tahikardiát, a ventrikuláris fibrillációt és a hirtelen aszisztóliát patkányokban és hörcsögökben. Kutyákban azonban, az eredmények ellentmondásosak.

A kémiai aritmiás modellekben a celiprololnak antiaritmogén és antifibrillációs hatása van. Elektromos stimulálás során, az 1 mg/ttkg intravénásan megnövelte a ventrikuláris fibrilláció küszöbértékét, de egy másik kísérletben a 3 mg/ttkg nem előzte meg statisztikailag szignifikáns mértékben a ventrikuláris tahikardiát vagy a szívhalált. Egy kutyákban végzett koszorúér-sztenózis kísérletben a celiprolol normalizálta a megnőtt pH-t és csökkentette az iszkémiát, de az iszkémiás szívizom kontrakciós kapacitását is helyreállította.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

mikrokristályos cellulóz;

mannit (E421);

kroszkarmellóz-nátrium;

vízmentes, kolloid szilícium-dioxid;

magnézium-sztearát.

Filmbevonat:

polidextróz;

hipromellóz;

titán-dioxid (E171);

makrogol 4000.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

30 vagy 60 vagy 100 db filmtabletta tablettatartályban (LDPE műanyag fedéllel lezárt HDPE műanyag tartály), dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megyjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi remdelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Vitabalans Oy

Varastokatu 8

13500 Hämeenlinna

FINNORSZÁG

Tel: +358 3 615 600

Fax: +358 3 618 3130

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-21345/01 30×

OGYI-T-21345/02 60×

OGYI-T-21345/03 100×

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. július 7.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. október 2.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. január 15.