CITALOPRAM ORION 40 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Citalopram Orion 10 mg filmtabletta

Citalopram Orion 20 mg filmtabletta

Citalopram Orion 40 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Citalopram Orion 10 mg filmtabletta

10 mg citaloprámnak megfelelő citaloprám-hidrobromidot tartalmaz filmtablettánként.

Citalopram Orion 20 mg filmtabletta

20 mg citaloprámnak megfelelő citaloprám-hidrobromidot tartalmaz filmtablettánként.

Citalopram Orion 40 mg filmtabletta

40 mg citaloprámnak megfelelő citaloprám-hidrobromidot tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

Citalopram Orion 10 mg filmtabletta

Körülbelül 23 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

Citalopram Orion 20 mg filmtabletta

Körülbelül 46 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

Citalopram Orion 40 mg filmtabletta

Körülbelül 91 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta (tabletta)

A tabletták leírása:

• Citalompram Orion 10 mg filmtabletta: fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, „A" jelöléssel az egyik oldalán, valamint "05" jelöléssel a másik oldalán.

• Citalopram Orion 20 mg filmtabletta: fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, "A" jelöléssel az egyik oldalán, valamint törővonallal „0” és „6” jelölés között a másik oldalán. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

• Citalopram Orion 40 mg filmtabletta: fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, "A" jelöléssel az egyik oldalán, valamint törővonallal „0” és „7” jelölés között a másik oldalán. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Major depressziós epizódok kezelése.

Agorafóbiával vagy agorafóbia nélkül jelentkező pánikbetegség kezelése.

Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség) kezelése.

Depressziós epizódok kiújulásának megelőzése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Depresszió:

Felnőttek:

A citaloprám javasolt kezdő dózisa 20 mg naponta egyszer, szájon át alkalmazva. A beteg egyéni válaszától függően a napi dózis maximum 40 mg‑ig emelhető.

A kezelés időtartama:

A kezelésre adott válasz általában körülbelül 2‑4 hét alatt alakul ki. Az antidepresszánsokkal történő kezelés tüneti terápia, ezért a relapszus megelőzése érdekében a remisszió elérését követően általában még legalább 6 hónap kezelés szükséges. A visszatérő (unipoláris) depresszióban szenvedő betegeknél az újabb depressziós epizódok megelőzése érdekében több évig tartó fenntartó kezelésre lehet szükség.

Pánikbetegség:

Felnőttek:

A kezelés első hetében a citaloprám kezdő dózisa 10 mg, naponta egyszer, szájon át alkalmazva. Egyhetes kezelés után a dózis napi 20 mg‑ra emelhető. A beteg egyéni válaszától függően a napi dózis maximum 40 mg‑ig emelhető.

A kezelés időtartama:

A pánikbetegség kezelésében a citaloprám körülbelül három hónap után éri el maximális hatását, és folyamatos kezeléssel a terápiás hatás fenntartható.

Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség):

Felnőttek:

Az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer 20 mg. A beteg egyéni válaszától függően a napi dózis legfeljebb 40 mg‑ig emelhető.

A kezelés időtartama:

A kényszerbetegség kezelésében a hatás általában 2‑4 hetes terápia után jelentkezik, és a folyamatos kezelés javítja a választ.

Profilaxis:

A profilaktikus kezelés időtartama egyéni, de általában több év. Az esetleges kiújulás elkerülése érdekében a kezelést óvatosan kell leállítani.

Idősek (65 éves kor felett):

Idős betegeknél a dózist az ajánlott dózis felére kell csökkenteni, azaz naponta 10‑20 mg‑ra. Az ajánlott maximális napi dózis 20 mg.

Gyermekek és serdülők:

A citaloprám gyermekeknek és 18 éven aluli serdülőknek nem adható (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás:

Enyhe vagy közepes fokú vesekárosodásban a dózis módosítása nem szükséges. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) szenvedő betegeknél körültekintően kell eljárni (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás:

Enyhe vagy közepes fokú májkárosodás esetén naponta 10 mg kezdődózis ajánlott a kezelés első két hetében. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 20 mg‑ig emelhető. Súlyos májkárosodásban elővigyázatosság és a dózis rendkívül óvatos titrálása szükséges (lásd 5.2 pont).

A CYP2C19 enzimen gyengén metabolizáló betegek:

A CYP2C19 enzimen ismerten gyengén metabolizáló betegek javasolt kezdő dózisa napi 10 mg az első két hétben. A dózis a beteg válaszreakciójától függően szükség esetén napi 20 mg‑ra emelhető (lásd 5.2 pont).

A kezelés abbahagyásakor észlelt megvonási tünetek:

Kerülni kell a kezelés hirtelen abbahagyását! A citaloprám-kezelés leállításakor a megvonásos reakciók veszélyének csökkentése érdekében a dózist 1‑2 hét alatt, fokozatosan kell lecsökkenteni (lásd 4.4 és 4.8 pont). Ha a dózis csökkentése, vagy a kezelés abbahagyása után nehezen tolerálható tünetek jelentkeznének, mérlegelni kell a korábbi dózissal történő kezelést. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de még kisebb lépésekben.

Az alkalmazás módja

A Citalopram Orion tablettát napi egyszeri dózisban kell alkalmazni. Az adagolás egyéni, mivel az egyensúlyi állapotban elért plazmaszint egyénenként eltérő. A Citalopram Orion tabletta étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül is bevehető. A tablettákat folyadékkal kell bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Monoaminoxidáz-inhibitorok (MAOI‑k)

Az egyidejűleg MAOI‑kkal is kezelt betegeknél néhány esetben a szerotonin-szindrómára emlékeztető tünetek jelentkeztek.

A citaloprám nem adható MAOI‑kat – közöttük szelegilint – napi 10 mg‑nál nagyobb dózisban kapó betegeknek. A citaloprám-kezelés nem kezdhető el az irrevezibilis MAOI elhagyása után 14 napon belül, illetve a reverzibilis MAOI (RIMA) elhagyása után a RIMA alkalmazási előírásában meghatározott időn belül. A MAOI-kezelést nem szabad megkezdeni a citaloprám-kezelés leállítását követően legalább 7 napig (lásd 4.5 pont).

A citaloprám és a linezolid együttes alkalmazása ellenjavallt, kivéve, ha a vérnyomás szoros ellenőrzésére lehetőség van (lásd 4.5 pont).

A citaloprám kontraindikált olyan betegeknél, akiknél QT‑intervallum-megnyúlás, vagy kongenitális hosszú QT‑szindróma áll fenn.

A citaloprám együttadása kontraindikált más, ismerten QT‑intervallum-megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Idősek és vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek kezelése (lásd 4.2 pont).

Gyermekek és 18 év alatti serdülők

A citaloprám nem alkalmazható gyermekeknél és 18 év alatti serdülőknél. Klinikai vizsgálatokban antidepresszánssal kezelt gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban fordult elő szuicid viselkedés (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) és ellenséges magatartás (elsősorban agresszivitás, ellenszegülés és düh), mint a placebocsoportban. Amennyiben a kezelés klinikailag indokolt, úgy fokozottan kell figyelni a beteg öngyilkossági tüneteire. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés, illetve a kognitiv funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.

Szerotonin-szindróma

A citaloprám nem alkalmazható egyidejűleg ismerten szerotonerg hatású gyógyszerekkel, ide tartorznak például a triptánok (köztük a szumatriptán és oxitriptán), az opioidok (köztük a tramadol), és a triptofán. SSRI‑kezelés kapcsán ritka mellékhatásként szerotonin-szindróma előfordulását jelentették. Az agitációból, tremorból, myoclonusból és hyperthermiából álló tünetegyüttes szerotonin-szindróma kialakulására utalhat (lásd 4.5 pont). Szerotonin-szindróma kialakulásának gyanúja esetén a citaloprám alkalmazását azonnal le kell állítani és tüneti kezelést kell kezdeni.

Paradox szorongás

Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszáns kezelés kezdetekor fokozott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció általában megszűnik a kezelés első két hetében. A paradox szorongáskeltő hatás csökkentése érdekében alacsony kezdődózis alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont).

Hyponatraemia

Az SSRI-készítmények alkalmazásakor ritkán hyponatraemiát jelentettek, amely valószínűleg a nem megfelelő antidiuretikushormon-szekréció szindróma (SIADH) következtében alakul ki és a terápia elhagyásával rendszerint megszűnik. Különösen az idősebb nőbetegeknél észleltek nagyobb kockázatot.

A kezelés abbahagyásakor jelentkező megvonási tünetek

A megvonási tünetek jelentkezése gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg, ha a leállítás hirtelen történik (lásd 4.8 pont). Egy rekurrencia-megelőző citaloprám vizsgálatban az aktív kezelés megszakítását követően a betegek 40%‑ánál, míg a citaloprám-kezelést tovább folytató betegek 20%‑ánál jelentkeztek mellékhatások.

A megvonási tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így például a kezelés hosszától, a gyógyszer dózisától, és a dóziscsökkentés ütemétől. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paresztéziát), alvászavarok (beleértve az inszomniát és az intenzív álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitáció, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok.

Ezek a tünetek általában enyhék, vagy mérsékeltek, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek. A tünetek általában a kezelés megszakítását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán beszámoltak ilyen tünetekről olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy dózist. Ezek a tünetek általában maguktól megszűnnek, és 2 héten belül rendeződnek, bár néhány személynél tovább is fennállhatnak (2‑3 hónapig vagy tovább). Ezért a citaloprám fokozatos elhagyása javasolt, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több hét vagy hónap alatt történő leállítását jelenti (lásd 4.2 pont).

Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok, vagy klinikai tünetek rosszabbodása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság kockázata. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok, melyek kezelésére citaloprámot rendelnek, szintén összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségekben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata fokozottabb az antidepresszánst szedőknél, mint a placebót szedőknél.

A betegeket, és különösen a magas kockázati csoportba tartozókat az antidepresszáns gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Mánia

Mániás depresszióban szenvedő betegeknél előfordulhat eltolódás a mániás fázis felé. A citaloprámot körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek anamnézisében mánia vagy hipománia szerepel. A kezelést le kell állítani, ha a beteg átlép a mániás fázisba, és megfelelő kezelést kell indítani.

Görcsök

Az antidepresszívumok alkalmazásának egyik lehetséges kockázata a konvulziók kialakulása. Konvulziók fellépése esetén a citaloprám-kezelést fel kell függeszteni. A citaloprám alkalmazása instabil epilepsziás betegeknél kerülendő, a jól beállított epilepsziás betegeknél pedig szorosabb betegkövetés szükséges. A citaloprám-kezelést le kell leállítani, ha a konvulziók gyakrabban jelentkeznek.

Haemorrhagia

SSRI-kezeléssel kapcsolatban beszámoltak megnyúlt vérzési idő és/vagy vérzési rendellenességek, például ecchymosis, nőgyógyászati vérzések, gastrointestinalis vérzések, illetve egyéb bőr- vagy nyálkahártyavérzések előfordulásáról (lásd 4.8 pont). Az SSRI‑k/SNRI‑k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont). Ezért az SSRI‑ket szedő betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösképpen a vérlemezkefunkciót köztudottan befolyásoló hatóanyagokkal, vagy egyéb, a vérzési veszélyt növelő hatóanyagokkal való együttadás esetén, valamint azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében vérzési rendellenességek szerepel (lásd 4.5 pont).

Elektrokonvulzív terápia (ECT)

Korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre SSRI‑k és ECT egyidejű alkalmazásáról, ezért óvatosság javasolt.

Diabetes

Diabetesben szenvedő betegeknél az SSRI‑vel végzett kezelés megváltoztathatja a glikémiás kontrollt. Szükség lehet az inzulin és/vagy orális antidiabetikum dózisának módosítására.

Közönséges orbáncfű

A citaloprám és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmények együttes alkalmazásakor a mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő. Ezért a citaloprámot nem szabad közönséges orbáncfüvet tartalmazó készítménnyel együtt alkalmazni (lásd 4.5 pont).

Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság

Az SSRI‑k/SNRI‑k alkalmazásakor előfordult akathisia, amelyre szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. E tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, a dózis emelése ártalmas lehet.

Pszichózis

Olyan pszichotikus betegeknél, akiknek depressziós epizódjaik vannak, a citaloprám fokozhatja a pszichotikus tüneteket.

Szexuális zavar

A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI‑k)/szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.

QT‑intervallum-megnyúlás

A citaloprám alkalmazása dózisfüggő QT‑intervallum-megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban QT‑intervallum-megnyúlást és kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes‑ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT‑intervallum-megnyúlás vagy egyéb szívbetegség állt fenn (lásd a 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat).

Óvatosság javasolt azoknál a betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarktuson estek át vagy decompenzált szívelégtelenségben szenvednek.

Elektrolitzavarok, például hypokalaemia/hypomagnesaemia, fokozzák a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázatát, ezért a citaloprám-kezelés megkezdése előtt ezeket korrigálni kell.

Stabil szívbetegségben szenvedő betegek kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése a citaloprám-kezelés megkezdése előtt.

Ha a citaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, és EKG-vizsgálatot kell végezni.

Zárt zugú glaucoma

Az SSRI‑k, beleértve a citaloprámot is, hatással lehetnek a pupilla méretére, mydriasist okozva. Ez a mydriasist okozó, potenciálisan szemzugot szűkítő hatás az intraocularis nyomás növekedését és zárt zugú glaucoma kialakulását eredményezheti, főleg az erre hajlamos betegekben. Ezért a citaloprámot óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik zárt zugú glaucomában szenvednek vagy anamnézisükben glaucoma szerepel.

Segédanyagok

Laktóz:

A Citalopram Orion tabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium:

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiás interakciók

Farmakodinámiás szinten szerotonin-szindrómás esetekről számoltak be a citaloprám moklobemiddel és buspironnal történő kombinált alkalmazása esetén.

Ellenjavallt kombinációk:

MAO-gátlók

A citaloprám együttadása MAO-gátlókkal súlyos mellékhatásokat okozhat, beleértve a szerotonin-szindrómát is (lásd 4.3 pont).

Súlyos, egyes esetekben halálos reakciókat jelentettek SSRI‑t és monoaminoxidáz-inhibitort (MAOI) – beleértve az irreverzibilis MAOI szelegilint, a reverzibilis MAOI linezoidot és moklobemidet – egyidejűleg szedő betegeknél, valamint olyan betegeknél, akik a nemrég leállított SSRI-kezelésről MAOI-kezelésre álltak át. Bizonyos esetek a szerotonin-szindrómára emlékeztettek. A MAOI és a hatóanyag közötti kölcsönhatás tünetei közé tartoznak: hyperthermia, rigiditás, mioklónus, vegetatív labilitás – ami az életfunkciók gyors változásával járhat –, a mentális állapot változásai, beleértve a zavartságot, ingerlékenységet, illetve az extrém izgatottságot, ami delíriumig és kómáig fokozódhat (lásd 4.3 pont).

QT‑intervallum-megnyúlás

A citaloprám és a QT‑intervallum-megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai és farmakodinámiás vizsgálatokat. A citaloprám és ezen a gyógyszerek additív hatása nem zárható ki. Így a citaloprám együttadása ellenjavallt a QT‑intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás gyógyszerekkel, antipszichotikumokkal (pl. fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás gyógyszerekkel (például sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (asztemizol, mizolasztin) stb.

Pimozid

Egyszeri 2 mg pimozid együttadása 11 napon át napi 40 mg racém citaloprámmal kezelt betegeknél a pirmozid AUC és C_max értékének megnövekedését okozta ugyan, de a növekedés a vizsgálatban nem jelentkezett következetesen. A pimozid és a citaloprám együttadása átlagosan 10 msec‑os QTc‑megnyúlást okozott. A pimozid alacsony dózisával észlelt kölcsönhatás miatt a citaloprám és a pimozid együttadása ellenjavallt.

Elővigyázatosságot igénylő kombinációk:

Szelegilin

A (napi 20 mg) citaloprám és (napi 10 mg) szelegilin (szelektív MAO‑B-inhibitor) együttadásával végzett farmakokinetikai/farmakodinámiás interakciós vizsgálat nem bizonyított klinikailag releváns interakciót. A citaloprám és a szelegilin (10 mg napi dózis felett) együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Linezolid

A linezolid egy gyenge MAOI-hatással rendelkező antibiotikum, ezért citaloprámmal kezelt betegeknél nem alkalmazható (lásd 4.3 pont).

A vérzés kockázatát fokozó gyógyszerek

Óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg antikoagulánsokat, a thrombocyta funkciót befolyásoló gyógyszereket, pl. nem-szteroid gyulladáscsökkentőket (NSAID), acetilszalicilsavat, dipiramidolt, tiklopidint, és tiklopidint vagy egyéb olyan gyógyszereket (például atípusos antipszichotikumok) kapnak, melyek fokozhatják a vérzés kockázatát (lásd 4.4 pont).

Közönséges orbáncfű

Az SSRI‑k és a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) között dinámiás kölcsönhatás léphet fel, ami a mellékhatások előfordulásának megnövekedését eredményezheti (lásd 4.4 pont). A farmakokinetikai kölcsönhatásokat nem vizsgálták.

Szerotonerg hatású gyógyszerek

Szerotonerg gyógyszerekkel, például opioidokkal (köztük tramadollal) és triptánokkal (köztük a szumatriptánnal és az oxitriptánnal) való együttadás szerotonin-szindróma kialakulásához vezethet. A citaloprám és az 5‑HT‑agonisták együttadása mindaddig nem javasolt, amíg nem áll rendelkezésre további információ (lásd 4.4 pont).

Lítium és triptofán

Nem találtak farmakodinámiai kölcsönhatásokat azokban a klinikai vizsgálatokban, amelyekben a citaloprámot és a lítiumot együtt alkalmazták. Az SSRI‑k és lítium vagy triptofán együttes alkalmazásakor azonban a hatások fokozódását jelentették, ezért a citaloprám együttadása ezekkel a gyógyszerekkel körültekintést igényel. A lítiumszint rutin monitorozását a szokásos módon folytatni kell.

Alkohol

Sem farmakodinámiás, sem farmakokinetikai kölcsönhatást nem mutattak ki a citaloprám és az alkohol között, ugyanakkor a citaloprám-kezelés alatt nem tanácsos alkoholt fogyasztani.

Hypokalaemiat/hypomagnesaemiat okozó gyógyszerek

Óvatosság szükséges a hypokalaemiat/hypomagnesaemiat okozó gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor, mivel ezek az állapotok növelik a malignus arrhythmiák kialakulásának a kockázatát (lásd 4.4 pont).

A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek

Az SSRI‑k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság szükséges egyéb olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén, amelyek képesek csökkenteni a görcsküszöböt (például antidepresszánsok [SSRI‑k], neuroleptikumok [tioxantének és butirofenonok], meflokin, bupropion és tramadol).

ECT (elektrokonvulzív terápia)

Nem végeztek az elektrokonvulzív terápia (ECT) és a citaloprám együttes alkalmazásának kockázatait vagy előnyeit igazoló klinikai vizsgálatokat (lásd 4.4 pont).

Farmakokinetikai interakciók

A citaloprám dezmetil-citaloprámmá történő biotranszformációja a CYP2C19 (kb. 38%‑ban), a CYP3A4 (kb. 31%‑ban) és a CYP2D6 (kb. 31%‑ban) citokrom P450 izoenzimek révén történik. A tény, hogy a citaloprám metabolizmusa több CYP enzimen keresztül történik azt jelenti, hogy biotranszformációjának gátlása kevéssé valószínű, mivel az egyik enzim gátlását ellensúlyozhatja egy másik enzim működése. Ezért a klinikai gyakorlatban a citaloprámnak más gyógyszerekkel történő együttes alkalmazása során nagyon kicsi a valószínűsége a farmakokinetikai kölcsönhatások kialakulásának.

Étel

Az étkezésnek a citaloprám abszorpciójára, illetve egyéb farmakokinetikai tulajdonságaira gyakorolt hatásáról nem számoltak be.

Más gyógyszerek hatása a citaloprám farmakokinetikájára

Ketokonazollal (potens CYP3A4-gátló) történő együttadás nem módosította a citaloprám farmakokinetikáját.

A lítiummal és citaloprámmal végzett farmakokinetikai kölcsönhatás vizsgálat semmilyen farmakokinetikai kölcsönhatást sem mutatott ki (lásd még fent).

Cimetidin

A cimetidin, a CYP2D6, 3A4 és 1A2 enzimek erős inhibitora, a citaloprám átlagos steady state szintjének mérsékelt emelkedését okozta. Óvatosság javasolt a citaloprám és a cimetidin együttadásakor. Eszcitaloprám (a citaloprám aktív enantiomerje) együttadása napi egyszeri 30 mg omeprazollal (CYP2C19 gátló) mérsékelten (körülbelül 50%‑kal) emelte az eszcitaloprám plazmakoncentrációit. Ezért körültekintően kell eljárni CYP2C19-inhibitorok (pl. omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lanzoprazol, tiklopidin vagy cimetidin) egyidejű alkalmazásakor. Az egyidejű kezelés alatt fellépő mellékhatások monitorozása alapján szükséges lehet a citaloprám dózisának csökkentése.

Metoprolol

Az eszcitaloprám (a citaloprám aktív enantiomerje) egy CYP2D6 enzim inhibitor. Óvatosság javasolt, amikor a citaloprámot olyan gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, amelyek főleg ezen az enzimen metabolizálódnak, és amelyeknek szűk a terápiás indexe, például flekainid, propafenon és metoprolol (ha szívelégtelenségben alkalmazzák), illetve a központi idegrendszerre ható egyes gyógyszerek, amelyek főként a CYP2D6 révén metabolizálódnak, például antidepresszánsok, mint a dezipramin, klomipramin és nortriptilin, vagy antipszichotikumok, mint a riszperidon, thioridazin és haloperidol. A dózis módosítására lehet szükség. A citaloprám és a metoprolol együttes alkalmazásakor a metoprolol plazma-koncentrációja kétszeresére növekedett, de a metoprolol vérnyomásra és a szívritmusra kifejtett hatását nem növelte statisztikailag szignifikáns mértékben.

A citaloprám hatása egyéb gyógyszerekre

Egy egészséges önkéntesekkel végzett farmakokinetikai/farmakodinámiás interakciós vizsgálatban citaloprám és metoprolol (CYP2D6 szubsztrát) együttes alkalmazásakor a metoprolol koncentrációja a kétszeresére emelkedett, ugyanakkor a metoprolol vérnyomásra és a szívfrekvenciára kifejtett hatása nem fokozódott statisztikailag szignifikáns mértékben. A metoprolol és citaloprám együttadásakor fokozott óvatosság ajánlott. Szükség lehet a dózis módosítására.

A citaloprám és a dezmetil-citaloprám a CYP2C9, CYP2E1 és CYP3A4 enzimeket elhanyagolható mértékben, a CYP1A2, CYP2C19 és CYP2D6 enzimeket pedig csak gyengén gátolja szemben más, bizonyítottan jelentős gátlást tanúsító SSRI szerekkel.

Levomepromazin, digoxin, karbamazepin

Klinikailag jelentős változást nem, vagy csak elhanyagolható mértékben tapasztaltak a citaloprám és CYP1A2 (klozapin és teofillin), CYP2C9 (warfarin), CYP2C19 (imipramin és mefenitoin), CYP2D6 (spartein, imipramin, amitriptilin, riszperidon) és CYP3A4 (warfarin, karbamazepin [illetve annak metabolitja, a karbamazepin epoxid] és triazolam) szubsztrátok együttadása esetén.

A citaloprám és a levomepromazin, illetve a digoxin között nem figyeltek meg farmakokinetikai interakciót (ami arra utal, hogy a citaloprám nem indukálja és nem is gátolja a P‑glikoproteint).

Dezipramin, imipramin

Egy farmakokinetikai vizsgálatban sem a citaloprám, sem az imipramin szintekben nem mutattak ki változást, bár a dezipraminnak, az imipramin elsődleges metabolitjának a szintje emelkedett. A dezipramint citaloprámmal kombinálva a dezipramin plazmakoncentrációjának emelkedését figyelték meg. Szükség lehet a dezipramin dózisának csökkentésére.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A terhes nőknél történő alkalmazásáról publikált adatok (több mint 2500 terhesség kimenetelének eredménye) nem igazolt malformatív vagy föto / neonatális toxicitást, mindazonáltal a citaloprámot nem szabad terhesség alatt alkalmazni, hacsak nem feltétlenül szükséges, és kizárólag az előny/kockázat gondos mérlegelése után.

Az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik triszemeszterben citaloprám-kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítását kerülni kell a terhesség alatt.

A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI-kezelés az alábbi tüneteket okozhatja az újszülöttekben: légzési distress, cyanosis, apnoe, görcsrohamok, instabil testhőmérséklet, táplálási nehézség, hányás, hypoglykaemia, izom-hypertonia, izom-hypotonia, hyperreflexia, tremor, reszketegség, ingerlékenység, letargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvási problémák. Ezen tünetek szerotonerg hatások vagy megvonási tünetek is lehetnek. Az esetek többségében ezek a szövődmények a szülést követően azonnal, vagy nem sokkal utána (24 órán belül) jelentkeznek.

Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI‑k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori perzisztáló pulmonalis hypertensio (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. Az átlagos populációban 1‑2 esetben fordul elő PPHN 1000 terhességre vonatkoztatva.

A megfigyeléses adatok a post partum vérzés fokozott (2‑szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4, 4.8 pont).

Szoptatás

A citaloprám kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. A csecsemő szervezetébe jutó mennyiség becslések szerint körülbelül az anya testtömegkilogrammra vonatkoztatott napi dózisának (mg/ttkg) 5%‑a. A csecsemőknél semmilyen vagy csak jelentéktelen hatásokat észleltek. Mindazonáltal a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a gyermekek veszélyeztetettségének megítéléséhez. Óvatosság ajánlott.

Termékenység

Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy a citaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3 pont). Néhány SSRI‑vel kapcsolatos esetismertetés azt mutatta, hogy az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. A termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A citaloprám kismértékben, vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A pszichoaktív gyógyszerek ronthatják az ítélőképességet, és veszélyhelyzetekben a reakciókészséget. A betegeket tájékoztatni kell ezekről a hatásokról, és figyelmeztetni kell őket, hogy a gyógyszer befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeiket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A citaloprám alkalmazása során megfigyelt mellékhatások általában enyhék és átmenetiek. A kezelés első egy vagy két hetében a leggyakoribbak, és azután általában enyhülnek.

A következő reakciók dózisfüggőek: fokozott verejtékezés, szájszárazság, insomnia, aluszékonyság, hasmenés, hányinger és fáradtság.

A táblázat az SSRI‑kre és/vagy a citaloprámra vonatkozó azon mellékhatásokat mutatja, amelyek a kettős vak, placebokontrollos vizsgálatokban, illetve a forgalomba hozatalt követően jelentkeztek. A mellékhatások gyakoriságának meghatározása a következő: Nagyon gyakori (> 1/10), gyakori (> 1/100 ‑ < 1/10), nem gyakori (> 1/1000 ‑ < 1/100), ritka (> 1/10 000 ‑ < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

MedDRA szervrendszeri kategória	Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek						thrombo-cytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek						túlérzékeny-ség, anaphylaxiás reakció
Endokrin betegségek és tünetek						nem megfelelő ADH-szekréció, hyper-prolactinaemia
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		csökkent étvágy, testtömeg csökkenése	fokozott étvágy, testtömeg növekedése	hyponatraemia		hypokalaemia
Pszichiátriai kórképek		agitatio, a libido csökkenése, szorongás, idegesség, zavart állapot, kóros álmok, orgazmus-zavar nőknél	agresszió, deperszo-nalizáció, hallucináció, mánia			pánikroham, fogcsikorga-tás, nyugtalanság, öngyilkossági gondolatok és öngyilkossági késztetésre utaló viselkedés1
Idegrendszeri betegségek és tünetek	aluszé-konyság, insomnia, fejfájás	tremor, paraesthe-sia, szédülés, figyelem-zavar	syncope	grand mal görcsroham, dyskinesia, ízérzészavar		görcsök, szerotonin-szindróma, extrapirami-dális tünetek, akathisia, mozgászavar
Szembetegségek és szemészeti tünetek			mydriasis			látászavarok
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek			bradycardia, tachycardia			QT-szakasz megnyúlása, kamrai arrhythmia, beleértve a torsade de pointes‑ot is
Érbetegségek és tünetek				haemorrhagia		ortosztatikus hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		ásítozás				epistaxis
Emésztőrend-szeri betegségek és tünetek	hányinger, száj-szárazság	hasmenés, székrekedés, hányás				gastro-intestinalis vérzés (beleértve a rektális vérzést)
Máj- és epebetegségek illetve tünetek				hepatitis		májfunkciós eltérések
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	fokozott izzadás	pruritus	urticaria, alopecia, bőrkiütés, purpura, fényérzékeny-ségi reakció			angiooedema, ecchymosis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		myalgia, arthralgia
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			vizelet-retenció
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek		impotencia, ejakulációs zavarok, sikertelen ejakuláció	nők: menorrhagia			galactorrhoea, nők: metrorrhagia, postpartum vérzés2, férfiak: priapizmus
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		fáradtság	oedema	pyrexia

¹ Öngyilkossági gondolatokról és öngyilkos magatartásról számoltak be citaloprám-kezelés alatt és röviddel a kezelés befejezését követően (lásd 4.4 pont).

² Ezt az eseményt az SSRI/SNRI‑k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4 és 4.6 pont).

QT‑szakasz-megnyúlás

A forgalomba hozatalt követő időszakban QT‑szakasz megnyúlást és kamrai arrhythmiát – beleértve a torsade de pointes‑ot is – jelentettek elsősorban nőknél és olyan betegeknél, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT‑intervallum-megnyúlás vagy egyéb szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pont).

Csonttörések

Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI‑ket és TCA‑kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.

Az SSRI-kezelés abbahagyásakor jelentkező megvonási tünetek

A citaloprám-kezelés abbahagyása (különösen, ha hirtelen történik) gyakran vezet megvonási tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók a szédülés, érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), alvászavarok (köztük álmatlanság és intenzív álmok), izgatottság vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, izzadás, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok voltak. Ezek a tünetek rendszerint enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, azonban néhány betegnél súlyosak is lehetnek és/vagy elhúzódhatnak. Ezért, ha a citaloprám-kezelés már nem szükséges, ajánlatos a kezelést a dózis fokozatos csökkentésével abbahagyni (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Toxicitás

A citaloprám túladagolásról csak kevés átfogó klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek/alkohol együttes túladagolása is előfordult. Beszámoltak ugyan olyan fatális esetekről, amelyeknél egyedül citaloprámmal történt túladagolás, a fatális esetek többségénél azonban a túladagolás más gyógyszerrel együtt történt.

Tünetek

Citaloprám túladagolásnál a következő tünetekről számoltak be: görcsök, tachycardia, somnolentia, QT‑megnyúlás, kóma, hányás, tremor, hypotensio, szívmegállás, hányinger, szerotonin-szindróma, agitáció, bradycardia, szédülés, szárblokk, QRS‑megnyúlás, hypertensio, mydriasis, torsade de pointes, stupor, izzadás, cyanosis, hyperventillatio, valamint pitvari és kamrai arrhythmia.

Kezelés

A citaloprámnak nincs ismert antidotuma. Általános tüneti szupportív kezelést kell folytatni. Aktív szén vagy ozmotikus hashajtók (pl. nátrium-szulfát) adását, valamint a gyomormosást meg kell fontolni. Eszméletlen beteget intubálni kell. Az EKG‑t és a vitális paramétereket monitorozni kell.

Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik krónikus szívelégtelenségben vagy bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT‑intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl. májkárosodás esetén).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Pszichoanaleptikumok, Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, ATC kód: N06AB04.

Hatásmechanizmus

A citaloprám egy racém keverék, melynek az S‑enantiomerje rendelkezik farmakológiai hatással. A farmakodinámiás hatás elsősorban az elsődleges kötőhelyhez való nagy affinitása révén erőteljes és szelektív szerotonin (5‑HT)‑visszavétel-gátlással függ össze. A szerotonin-transzporter egy alloszterikus kötőhelyéhez is kötődik, de 1000‑szer kisebb affinitással. A citaloprámmal történő hosszú távú kezelés nem vált ki toleranciát az 5‑HT-visszavétel gátlásával szemben.

Farmakodinámiás hatások

A citaloprámnak nincs vagy minimális hatása van a noradrenalin (NA), a dopamin (DA) és a gamma-aminovajsav (GABA) visszavételére. A citaloprámnak nincs vagy csekély affinitása van az 5‑HT_1A és 5‑HT₂ szerotonin receptorokhoz, a D₁ és D₂ dopamin receptorokhoz, az alfa₁-, alfa₂, béta-adrenerg receptorokhoz, a H₁ hisztamin receptorokhoz és a muszkarinos kolinerg receptorokhoz.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Az alvás gyors szemmozgásokkal járó (REM) fázisának elnyomását az antidepresszív hatás jelének tartják. A citaloprám elnyomja az alvás REM fázisát, és elősegíti a mély lassú hullámú alvást.

A citaloprámnak feltételezhetően nincs hatása a szív ingerületvezetésére vagy a vérnyomásra.

Egy egészséges egyéneken végzett, kettős vak, placebokontrollos EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 20 mg‑os dózis esetén 7,5 ezredmásodpercnek (90%‑os CI: 5,9‑9,1), míg a napi 60 mg‑os dózis esetén 16,7 ezredmásodpercnek (90%‑os CI: 15,0‑18,4) adódott (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A citaloprám egy racém keverék, az S‑enantiomer rendelkezik farmakológiai hatással. A farmakokinetikai tulajdonságok a racém keveréken alapulnak.

Felszívódás

A felszívódás csaknem teljes és az étkezés nem befolyásolja. A legmagasabb plazmaszint az alkalmazás után körülbelül 4 órával alakul ki (1‑6 óra között). Az orális biohasznosulás körülbelül 80%.

Eloszlás

A látszólagos eloszlási térfogat (V_d)_β körülbelül 14 (12‑17) l/ttkg. A citaloprám és fő metabolitjai körülbelül 80%‑ban kötődnek a plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció

A citaloprám dezmetil-citaloprámmá, didezmetil-citaloprámmá, citaloprám-N‑oxiddá és a dezaminált propionsav-származékká metabolizálódik. Elsősorban a CYP2C19 és CYP3A4 enzimek metabolizálják.

A plazmában a változatlan formában jelenlévő citaloprám van túlsúlyban. A citaloprám fő metabolitjai, a dezmetil-citaloprám és a didezmetil-citaloprám egyaránt aktívak, de a citaloprámhoz képest kevésbé hatásosak és kevésbé szelektívek. Feltételezhetően nem járulnak hozzá az antidepresszív hatáshoz.

Elimináció

Az eliminációs felezési idő (t_1/2β) körülbelül 36 óra (28‑42 óra), és a citaloprám szisztémás plazma-clearance-értéke (CL_s) körülbelül 0,3‑0,4 l/perc. A citaloprámot elsősorban (85%‑ban) a máj választja ki, a maradék (15%) a vesén át ürül. A napi dózis 12 –(23)%‑a változatlan citaloprám formában távozik a vizelettel. A metabolikus clearance körülbelül 0,3 l/perc, a renális clearance körülbelül 0,05‑0,08 l/perc.

Linearitás

A citaloprám kinetikája lineáris. A steady state plazmaszintek 1‑2 hét után alakulnak ki, az egyes betegek között 4‑szeres különbségekkel. Nincs egyértelmű összefüggés a citaloprám plazmaszintje és terápiás hatása, illetve a mellékhatások között.

Idősek (65 év felett)

Idős betegeknél a lassabb anyagcsere-sebesség miatt hosszabb felezési időket (1,5‑3,75 nap) és alacsonyabb clearance-értékeket (0,08‑0,3 l/perc) mértek. Az idősek steady state plazmaszintértékei körülbelül kétszer olyan magasak, mint az ugyanakkora dózissal kezelt fiatalabb betegeké.

Májkárosodás

Májkárosodás esetén a citaloprám eliminációja lassúbb. A citaloprám felezési ideje, és adott dózis mellett a steady state koncentrációja kétszerese a normális májfunkciójú betegek értékeinek.

Vesekárosodás

Enyhe-közepes fokú vesekárosodás a citaloprám eliminációját lassítja, de farmakokinetikáját gyakorlatilag nem befolyásolja. A súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 20 ml/perc) szenvedő betegek kezeléséről jelenleg nem áll rendelkezésre információ.

Polimorfizmus

Megfigyelték, hogy a CYP2C19 vonatkozásában gyenge metabolizálóknál az aktív enantiomer plazmakoncentrációja kétszerese az extenzív metabolizálókénak. Gyenge CYP2D6 metabolizálók esetében nem figyeltek meg különbséget az expozícióban (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut toxicitás

A citaloprámnak alacsony az akut toxicitása.

Krónikus toxicitás

A krónikus toxicitási vizsgálatokban nem találtak a citaloprám terápiás alkalmazása esetén aggodalomra okot adó jeleket. A reprodukciós toxicitási vizsgálatok (I, II és III szegmens) adatai alapján a fogamzóképes nőknél a citaloprám alkalmazása nem ad okot aggodalomra.

Állatkísérletekből származó adatok alapján a humán expozíciót jóval meghaladó dózisok alkalmazása mellett, a citaloprám csökkenti a termékenységi és terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát, és növeli a rendellenes hímivarsejtek számát.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag:

kukoricakeményítő

laktóz-monohidrát

kopovidon

mikrokristályos cellulóz

kroszkarmellóz-nátrium

magnézium-sztearát

Filmbevonat:

hipromellóz

makrogol

titán-dioxid (E171)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Buborékcsomagolás: 4 év.

Tartály: 3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 A csomagolás típusa és kiszerelése

28 (2×14) db vagy 98 (7×14) db filmtabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban vagy HDPE tartályban.

HDPE tartály:

Citalopram Orion 10 mg filmtabletta 30×, 100× és 1000×;

Citalopram Orion 20 mg filmtabletta 30×, 56×, 100×, 250× és 1000×;

Citalopram Orion 40 mg filmtabletta 30×, 56×, 100× és 500×;

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Orion Corporation

Orionintie 1

FI-02200 Espoo

Finnország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Citalopram Orion 10 mg filmtabletta OGYI−T- 20342/01 (28×)

Citalopram Orion 20 mg filmtabletta OGYI−T- 20342/02 (28×)

Citalopram Orion 40 mg filmtabletta OGYI−T- 20342/03 (28×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2007. május 9.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2011. augusztus 16.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. december 2.