CLINDAMYCIN KALCEKS 150 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Clindamycin Kalceks 150 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Az oldat 150 mg klindamicint tartalmaz (klindamicin-foszfát formájában) milliliterenként.

300 mg klindamicint tartalmaz (klindamicin-foszfát formájában) 2 ml oldatot tartalmazó ampullánként.

600 mg klindamicint tartalmaz (klindamicin-foszfát formájában) 4 ml oldatot tartalmazó ampullánként.

Ismert hatású segédanyag

Az oldat 6,5 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció vagy infúzió.

Tiszta, színtelen vagy csaknem színtelen, látható részecskéktől mentes oldat.

pH: 5,5–7,0.

Ozmolalitás: 700–830 mOsmol/kg.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Clindamycin Kalceks 150 mg/ml oldatos injekció vagy infúzió az alábbi, klindamicinre érzékeny baktériumok által okozott súlyos fertőzések kezelésére javallott felnőttek, serdülők és 1 hónaposnál idősebb gyermekek számára (lásd 4.2 és 5.1 pont):

• csont- és ízületi fertőzések;

• anaerob mikroorganizmusok által okozott krónikus sinusitis;

• alsó légúti fertőzések;

• szövődményes intraabdominalis fertőzések;

• kismedencei és a női nemi szerveket érintő fertőzések;

• szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések.

Béta-laktám típusú antibiotikumokra allergiás betegeknél a Clindamycin Kalceks műtétek után kialakuló fertőzések profilaxisára alkalmazható.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az adagolást és az alkalmazás módját a fertőzés súlyossága, a beteg állapota és a betegséget okozó mikroorganizmus érzékenysége alapján kell meghatározni. Figyelembe kell venni a helyi irányelveket.

Adagolás

Felnőttek

Napi 1200–2700 mg klindamicin intramuscularis (im.) injekció vagy intravénás (iv.) infúzió formájában, 2–4 részletre elosztva.

Intraabdominalis fertőzések, kismedencei és a női nemi szerveket érintő fertőzések, és más súlyos fertőzések esetében a szokásos dózis napi 2400–2700 mg klindamicin intravénásan vagy intramuscularisan, 2, 3 vagy 4 egyenlő részletre elosztva (az ajánlott maximális egyszeri dózis nem haladhatja meg az 1200 mg-ot intravénásan, vagy a 600 mg-ot intramuscularisan).

Kevésbé súlyos fertőzések esetében, amelyeknél a mikroorganizmusok nagyobb érzékenysége miatt kisebb dózisok is elegendők, a klindamicin napi dózisa 1200–1800 mg intravénásan vagy intramuscularisan, 3‑4 egyenlő részletre elosztva.

Életveszélyes fertőzés esetén az intravénás dózis legfeljebb napi 4800 mg-ig emelhető.

Műtéti profilaxis

Az adagolást a műtéti eljárás típusa és időtartama alapján kell meghatározni.

A szokásos dózis 600–900 mg, 4–8 óránként alkalmazva a műtéti eljárás végéig.

Gyermekek és serdülők

1 hónapos–12 éves gyermekek

A dózis napi 20–40 mg/ttkg klindamicin intravénásan vagy intramuscularisan, 3–4 egyenlő részletre elosztva (lásd 4.4 pont).

Gyermekeknél a klindamicin dózisát a teljes testtömeg alapján kell kiszámítani, függetlenül attól, hogy fennáll-e elhízás (lásd 5.2 pont). Súlyos fertőzések kezelésére gyermekeknél a javasolt napi dózis legalább 300 mg, a testtömegtől függetlenül. A teljes napi dózis nem haladhatja meg a felnőtteknél javasolt maximális napi dózist.

12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők

12 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél a felnőtteknél javasolt dózis alkalmazandó, figyelembe véve, hogy a májműködéstől függően szükség lehet dózismódosításra. A sovány 12–18 éves gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt 40 mg/ttkg-nál nagyobb napi dózis alkalmazása. A teljes napi dózis nem haladhatja meg a felnőtteknél javasolt maximális napi dózist.

1 hónaposnál fiatalabb csecsemők

A klindamicin biztonságosságát és hatásosságát 1 hónaposnál fiatalabb csecsemőknél nem igazolták. Nem állnak rendelkezésre adatok.

Idősek

Egészséges vese- és májműködésű időseknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Közepesen súlyos és súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a klindamicin eliminációs felezési ideje meghosszabbodik (lásd 4.4 és 5.2 pont). A klindamicin 8 óránkénti adagolása esetén azonban akkumuláció ritkán fordul elő. Súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél azonban ajánlott a májfunkció és a beteg állapotának, valamint lehetőség szerint a klindamicin plazmakoncentrációjának monitorozása. A kapott eredmények alapján szükségessé válhat a dózis vagy az adagolások közötti időtartam módosítása.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a klindamicin eliminációs felezési ideje meghosszabbodik (lásd 4.4 és 5.2 pont). Enyhe vagy közepesen súlyos fokú vesekárosodás esetén azonban dózismódosítás nem szükséges. Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél javasolt a vesefunkció és a beteg állapotának monitorozása.

A klindamicin hemodialízisel nem távolítható el, ezért nem szükséges kiegészítő dózist beadni sem a hemodialízis-kezelés előtt, sem azt követően.

Az alkalmazás módja

Intramuscularis injekcióban (im.) vagy intravénás infúzióban (iv.) történő alkalmazásra.

Intramuscularis injekció formájában történő beadás esetén a Clindamycin Kalceks-et hígítatlanul kell alkalmazni. 600 mg-nál nagyobb egyszeri intramuscularis dózis alkalmazása nem ajánlott.

Az intramuscularis injekcióban történő alkalmazás akkor indokolt, amikor az intravénás infúzió alkalmazására bármilyen okból nincs lehetőség.

Intravénás infúzióban történő alkalmazás esetén a Clindamycin Kalceks-et fel kell hígítani, és az infúzió beadásának legalább 10–60 percen át kell történnie. A klindamicin koncentrációja nem haladhatja meg a 18 mg/ml-t, az infúzió sebessége pedig nem haladhatja meg a 30 mg/percet. Ezt a gyógyszert tilos intravénás bolus injekcióban beadni (súlyos mellékhatások fordulhatnak elő, lásd 4.8 pont). Egyetlen infúzióban óránként legfeljebb 1200 mg klindamicint ajánlott beadni.

1. táblázat Az infúzió szokásos sebessége

Dózis	Az oldószer mennyisége	A klindamicin koncentrációja	Minimális infúziós idő
300 mg	50 ml	6 mg/ml	10 perc
600 mg	50 ml	12 mg/ml	20 perc
900 mg	50–100 ml	9–18 mg/ml	30 perc
1200 mg	100 ml	12 mg/ml	40 perc

A hígításhoz alkalmazható kompatibilis oldószerek listáját lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy linkomicinnel, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Túlérzékenységi reakciók

Súlyos túlérzékenységi reakciók már a gyógyszer első alkalmazása után felléphetnek. Ebben az esetben a klindamicin-kezelést azonnal le kell állítani, és meg kell tenni a megfelelő standard sürgősségi intézkedéseket (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Bizonyos körülmények között a klindamicin alternatív kezelésként alkalmazható penicillin-allergiában szenvedő (penicillinre túlérzékeny) betegeknél. Nem számoltak be a klindamicin és a penicillin közötti keresztallergiáról, és a két hatóanyag strukturális különbözőségét figyelembe véve ez nem is várható. Egyedi esetekben azonban előfordult a klindamicinnel szembeni anaphylaxiás reakció (túlérzékenység) olyan személyeknél, akiknél a penicillin-allergia már fennállt. A penicillin-allergiás betegek klindamicinnel történő kezelése során ezt figyelembe kell venni.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások

Klindamicinnel kezelt betegeknél beszámoltak bőrt érintő, súlyos mellékhatásokról, köztük eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómáról (SJS), toxicus epidermalis necrolysisről (TEN) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek. Ezek a mellékhatások akár a gyógyszer első alkalmazása után is kialakulhatnak. Ha súlyos bőrreakciók jelei és tünetei jelentkeznek, a klindamicin alkalmazását azonnal le kell állítani, és a megfelelő standard sürgősségi intézkedéseket meg kell kezdeni. Ha a betegnél a klindamicin alkalmazásakor súlyos reakció, például DRESS, SJS, TEN vagy AGEP alakult ki, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető klindamicinnel (lásd 4.3 és 4.8 pont).

Gastrointestinalis zavarok

Az antibakteriális szerekkel történő kezelés megváltoztatja a vastagbél normál bélflóráját, és a Clostridioides difficile túlszaporodásához vezethet. Erről csaknem minden antibakteriális szer alkalmazásával kapcsolatban beszámoltak, beleértve a klindamicint is. A Clostridioides difficile A és B toxinokat termel, amelyek hozzájárulnak a Clostridioides difficile-vel összefüggő diarrhoea (CDAD) kialakulásához, és ami az antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis elsődleges okai közé tartozik.

Fontos a CDAD diagnózisának lehetőségére gondolni azoknál a betegeknél, akiknél antibakteriális szerekkel történő kezelést követően hasmenés alakul ki, ami colitis – beleértve a pseudomembranosus colitist is – kialakulásáig súlyosbodhat, és ami az enyhe colitistől a halálos kimenetelű colitisig terjedhet. Ha antibakteriális szerrel – így a klindamicinnel – végzett kezelés során antibiotikum-kezeléssel összefüggő hasmenés vagy antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis diagnózisa felmerül vagy igazolódik, a klindamicin alkalmazását azonnal le kell állítani, és meg kell kezdeni a megfelelő terápiás intézkedéseket. Ilyen esetben perisztaltikát gátló gyógyszer adása ellenjavallt.

A klindamicin alkalmazását összefüggésbe hozták pseudomembranosus colitis kialakulásával a klindamicin-kezelés alatt, vagy akár két-három héttel a kezelést követően, ami halálos kimenetelű lehet, valamint súlyos és tartós hasmenéssel járhat. Körültekintően kell eljárni, ha a klindamicint olyan betegeknek írják fel, akiknél emésztőrendszeri betegségek – különösen a colitis – kialakulására hajlamosító tényezők állnak fenn. Az antibiotikum-kezeléssel összefüggő colitis és hasmenés gyakrabban fordul elő és súlyosabb lefolyású legyengült és/vagy idős (˃ 60 éves) betegeknél.

A neuromuscularis ingerületátvitel zavarai

Elővigyázatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik a neuromuscularis transzmisszió zavaraival összefüggő betegségben (pl. myasthenia gravis, Parkinson-kór) szenvednek, mivel a klindamicin alkalmazása neuromuscularis blokád kialakulásával és a blokád idejének meghosszabbodásával járhat (lásd 4.5 és 4.8 pont). In vitro kimutatták, hogy a klindamicin gátolja a nikotinos acetilkolin-receptorokat.

Máj- és vesekárodás

Tartós klindamicin-kezelés esetén a máj- és vesefunkciót rendszeresen monitorozni kell.

Vesekárosodásban, valamint közepesen súlyos és súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a klindamicin eliminációs felezés ideje meghosszabbodik (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Ritka előfordulással beszámoltak akut vesekárosodásról, beleértve az akut veseelégtelenséget is. Azon betegek esetében, akiknél már eleve veseműködési zavar áll fenn, vagy akik egyidejűleg nephrotoxicus gyógyszereket szednek, mérlegelni kell a vesefunkció monitorozását (lásd 4.8 pont).

A nem érzékeny mikroorganizmusok túlszaporodása

A klindamicin alkalmazása a nem érzékeny organizmusok – különösen az élesztőgombák – túlszaporodását is okozhatja.

Koncentráció a cerebrospinális folyadékban

A klindamicin cerebrospinalis folyadékban elért koncentrációja nem elegendő, ezért meningitis kezelésére nem alkalmazható.

Egyéb

Atopiás betegségben szenvedő betegek kezelésekor elővigyázatosságra van szükség.

Nátrium

Ez a gyógyszer 6,5 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,33%-ának felnőtteknél.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Neuromuscularis blokkolók

A klindamicin fokozhatja a neuromuscularis blokkoló gyógyszerek hatását, ezért neuromuscularis blokkoló gyógyszereket kapó betegeknél a klindamicin csak elővigyázatossággal alkalmazandó.

K-vitamin-antagonisták

Klindamicinnel és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarin, acenokumarol és fluindion) egyidejűleg kezelt betegeknél a koagulációs értékek (PT/INR) növekedéséről és/vagy vérzésről számoltak be. K‑vitamin-antagonisták egyidejű alkalmazása esetén ezért a koagulációs értékeket szorosan monitorozni kell.

Más antibiotikumok

A klindamicin és az eritromicin között antagonista hatást mutattak ki in vitro. Ezen kölcsönhatás klinikai jelentőségének lehetősége miatt a két gyógyszer nem alkalmazható egyidejűleg.

CYP-enzim-inhibitorok és -induktorok

A klindamicin elsősorban a CYP3A4, kisebb mértékben a CYP3A5 révén metabolizálódik a klindamicin-szulfoxid fő metabolittá, és a kevésbé jelentős N-dezmetil-klindamicin metabolittá. Ezért a CYP3A4 és a CYP3A5 inhibitorai csökkenthetik a klindamicin clearance-ét.

A CYP3A4- és a CYP3A5-induktorok növelhetik a klindamicin clearance-ét. Ha a klindamicint erős CYP3A4-induktorokkal – például rifampicinnel – együtt alkalmazzák, a betegnél figyelni kell a klindamicin-kezelés hatásosságának esetleges csökkenését.

In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a klindamicin nem gátolja a CYP1A2, a CYP2C9, a CYP2C19, a CYP2E1 vagy a CYP2D6 enzimeket, és csak közepes mértékben gátolja a CYP3A4 enzimet. Ezért nem valószínű, hogy klinikailag jelentős kölcsönhatások lépnének fel a klindamicin és az egyidejűleg alkalmazott, a felsorolt CYP enzimek által metabolizált gyógyszerek között.

Immunszuppresszánsok

A klindamicin befolyásolhatja a ciklosporin és a takrolimusz koncentrációját a vérben. A klindamicinnel történő kezelés alatt javasolt a ciklosporin/takrolimusz szérumszintjének monitorozása.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A klinikai vizsgálatokban a klindamicin terhes nőknél történő szisztémás alkalmazása a második és a harmadik trimeszterben nem járt a veleszületett rendellenességek nagyobb incidenciájával. Az első trimeszterben járó terhes nőkkel végzett, megfelelő kontrollos vizsgálatokat nem végeztek.

A klindamicin embereknél átjut a placentán.

A klindamicint terhesség alatt csak akkor szabad alkalmazni, ha erre egyértelműen szükség van.

Szoptatás

A beszámolók szerint szisztémás alkalmazást követően a klindamicin < 0,5–3,8 mikrogramm/ml mennyiségben volt jelen az emberi anyatejben. A klindamicin potenciálisan káros hatással lehet az anyatejjel táplált csecsemő bélflórájára, amelynek tünetei a hasmenés, a véres széklet vagy a bőrkiütés lehetnek. Szoptatás alatt a klindamicin alkalmazása nem javasolt, és a kezelés megkezdése előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy más kezelési lehetőséget választanak, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a klindamicin alkalmazásának szükségességét az anya szempontjából.

Termékenység

Az állatokkal végzett vizsgálatok nem mutatnak közvetlen vagy közvetett káros hatásokat a reprodukcióra kifejtett toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A klindamicin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbi, 2. táblázatban a klinikai vizsgálatok során, valamint a forgalomba hozatalt követően azonosított mellékhatások kerülnek felsorolásra. A mellékhatások a MedDRA szervrendszeri kategóriák és a következő előfordulási gyakoriságok szerint kerülnek bemutatásra: gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A leggyakrabban előforduló mellékhatások emésztőrendszeri eredetűek, elsősorban hasmenés. Az emésztőrendszeri mellékhatások a betegek kb. 8%-ánál fordulnak elő.

2. táblázat Mellékhatások

Szervrendszeri kategória	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka	Nem ismert
Fertőző betegségek és parazita-fertőzések	pseudomembrano-sus colitis*#				Clostridioides difficile okozta colitis*#, hüvelyi fertőzés*
Vérképzőszervi és nyirok-rendszeri betegségek és tünetek	eosinophilia	granulocytopenia			agranulocytosis*, neutropenia*, thrombocytopenia*, leukopenia*, thrombocytopeniás purpura
Immunrendszeri betegségek és tünetek			angiooedema		anaphylaxiás sokk*, anaphylactoid reakció*#, anaphylaxiás reakció*, túlérzékenység*+
Idegrendszeri betegségek és tünetek		dysgeusia, neuromuscularis blokk			a szaglás megváltozása
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		keringés- és légzésleállás§
Érbetegségek és tünetek	thrombophlebitis ****	hypotensio§
Emésztő-rendszeri betegségek és tünetek	szájnyálkahártya-gyulladás, hasmenés**	hasi fájdalom, oesophagitis, hányinger, hányás		dyspepsia
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek					sárgaság*
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	maculopapularis bőrkiütés	urticaria, erythema multiforme, pruritus			toxicus epidermalis necrolysis (TEN)*#, Stevens–Johnson-szindróma (SJS)*#, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)*#, akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP)*#, exfoliatív dermatitis*, bullosus dermatitis*, morbilliform bőrkiütés*
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek					akut vesekárosodás#
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	induratio a tű beszúrásának helyén***	fájdalom, steril tályog a tű beszúrásának helyén***			irritáció a tű beszúrásának helyén*
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	kóros májfunkciós eredmények, emelkedett szérum-transzamináz-szintek

* A forgalomba hozatalt követően azonosított mellékhatás.

** Gyakran enyhe fokú és gyakran a kezelés leállítása után megszűnik. Ezen mellékhatások megjelenése az alkalmazás módjától és az alkalmazott dózis nagyságától függ.

*** Helyi reakció intramuscularis injekcióban történő beadást követően.

**** Intravénás beadást követően jelentkező mellékhatás.

+ Gyors intravénás beadást követően kipirulás és hányinger formájában megnyilvánuló túlérzékenységi reakció fordulhat elő.

^# Lásd 4.4 pont.

§ Túl gyors intravénás beadást követően keringés- és légzésleállás, valamint hypotensio eseteiről számoltak be.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolás tünetei a hányinger, a hányás és a hasmenés.

A hemodialízis és a peritoneális dialízis nem alkalmas a klindamicin szérumból való eltávolítására.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek; linkózamidok, ATC kód: J01FF01

Hatásmechanizmus

A klindamicin egy linkózamid antibiotikum, amely gátolja a bakteriális fehérjeszintézist.

A bakteriális riboszóma 50S alegységéhez kötődik, és a riboszómákban zajló szintézisre és transzlációs folyamatra egyaránt hatással van. Bár a klindamicin-foszfát in vitro inaktív, a gyors in vivo hidrolízis révén antibakteriálisan aktív klindamicinné alakul.

A klindamicin a szokásos dózisokban bakteriosztatikus hatást fejt ki in vitro.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés

A hatásosság a szabad antibiotikum koncentráció-idő görbéje alatti területnek és a kórokozó minimális gátló koncentrációja (Minimum Inhibitory Concentration, MIC) hányadosának (fAUC/MIC) függvénye.

A rezisztencia kialakulásának mechanizmusa(i)

A klindamicinnel szembeni rezisztencia leggyakrabban az rRNS antibiotikum-kötőhelyének mutációiból, vagy az 50S riboszomális alegység 23S RNS-ében jelen lévő specifikus nukleotidok metilációjából adódik. Ezek a módosulások meghatározhatják a makrolidokkal és sztreptogramin B‑vel szembeni in vitro keresztrezisztenciát (MLS_B rezisztencia). A rezisztencia esetenként a riboszomális fehérjék megváltozásának köszönhető.

Makrolid-rezisztens baktériumizolátumokban a klindamicinnel szembeni rezisztencia makrolidokkal indukálható lehet. Az indukálható rezisztenciát korongteszttel (D-zóna teszt) vagy baktérium-táptalajon lehet kimutatni. A kevésbé gyakran előforduló rezisztenciamechanizmusok közé tartozik az antibiotikum módosítása és az aktív efflux. A klindamicin és a linkomicin teljes keresztrezisztenciát mutat. Sok antibiotikumhoz hasonlóan a rezisztencia előfordulása a baktériumfajtól és a földrajzi területtől függően változik. A klindamicinnel szembeni rezisztencia prevalenciája nagyobb a meticillin-rezisztens Staphylococcus izolátumok és a penicillin-rezisztens Streptococcus pneumoniae izolátumok esetében, mint az ezekre a hatóanyagokra érzékeny organizmusok esetében.

A meticillin-rezisztens S. auerus (MRSA) baktériumok többségénél fennáll a konstitutív MLS_B típusú rezisztencia, így rezisztensek a klindamicinre. A klindamicin nem alkalmazható a makrolidokkal szemben rezisztens Staphylococcusok által okozott fertőzések kezelésére, még igazolt in vitro érzékenység esetén sem, mert a kezelés a konstitutív MLS_B típusú mutánsok kiszelektálódásához vezethet.

A konstitutív MLS_B típusú rezisztenciát mutató törzsek teljes keresztrezisztenciát mutatnak a klindamicin és a linkomicin, a makrolidok (pl. azitromicin, klaritromicin, eritromicin, roxitromicin, spiramicin), valamint a sztreptogramin B között.

Érzékenységi vizsgálat határértékei

Az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) a klindamicin vonatkozásában megállapította a MIC (minimális gátló koncentráció) érzékenységi vizsgálatának értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx

A szerzett rezisztencia prevalenciája

A szerzett rezisztencia prevalenciája az egyes fajok esetén földrajzi elhelyezkedés szerint és időben is változhat, így a rezisztenciára vonatkozóan ajánlott beszerezni helyi információkat, különösen súlyos fertőzések kezelése esetén. Szükség esetén szakértői segítséget kell kérni, ha a rezisztencia lokális prevalenciája olyan, hogy a hatóanyag alkalmazhatósága legalábbis bizonyos fertőzések esetén megkérdőjelezhető.

Súlyos fertőzés és eredménytelen kezelés esetén különösen javasolt mikrobiológiai diagnózis felállítása, mely tartalmazza a kórokozó azonosítását és klindamicinnel szembeni érzékenységének megállapítását.

Általában érzékeny fajok

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny S. aureus és meticillin-érzékeny koaguláz-negatív Staphylococcus-ok)

Streptococcus A, B, C és G csoport

Streptococcus pneumoniae (penicillin-érzékeny izolátumok)

Streptococcus pyogenes

Streptococcus viridans csoport

Anaerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Clostridium perfringens

Peptostreptococcus spp. (Finegoldia magna, Micromonas micros)

Actinomyces israelii

Cutibacterium acnes

Peptoniphilus spp.¹

Propionibacterium spp.¹

Anaerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Fusobacterium spp (kivéve F. varium)

Prevotella spp.

Veillonella spp.¹

Egyéb mikroorganizmusok

Chlamydia trachomatis

Gardnerella vaginalis

Chlamydophila pneumoniae¹

Mycoplasma hominis¹

¹ A táblázatok közzétételekor nem álltak rendelkezésre frissített adatok. Az érzékenység becsléséhez az elsődleges szakirodalmat, a standard tudományos szakirodalmat és terápiás ajánlásokat vették alapul.

Fajok, melyek esetén a szerzett rezisztencia problémát jelenthet

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)

Staphylococcus epidermidis

Staphylococcus haemolyticus

Staphylococcus hominis

Streptococcus agalactiae

Corynebacterium spp.

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Moraxella catarrhalis

Anaerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Clostridioides difficile

Anaerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Bacteroides spp.

Eredendően rezisztens mikroorganizmusok

Aerob Gram-pozitív mikroorganizmusok

Enterococcus spp.

Listeria monocytogenes

Aerob Gram-negatív mikroorganizmusok

Escherichia coli

Haemophilus influenzae

Klebsiella spp.

Pseudomonas aeruginosa

Egyéb mikroorganizmusok

Ureaplasma urealyticum

Mycoplasma pneumoniae

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

600 mg klindamicin-foszfát intramuscularis alkalmazását követően a klindamicin maximális szérumkoncentrációja 5–10 mikrogramm/ml, a beadást követő 1–4 órán belül. Az intravénás infúzióban beadott 300 mg klindamicin 10 perc alatt történő alkalmazását követően 7 mikrogramm/ml; 600 mg klindamicin 20 perc alatt történő alkalmazását követően 10 mikrogramm/ml volt a maximális szérumkoncentráció az infúzió beadásának befejezése után.

A klindamicin szérumszintje a legtöbb érzékeny mikroorganizmus in vitro mért minimális gátló koncentrációja felett tartható, ha a klindamicin-foszfátot felnőtteknél 8–12 óránként, 3 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél pedig 6–8 óránként intravénás infúzióban alkalmazzák. A harmadik dózis beadása után állandó szint érhető el.

Eloszlás

A klindamicin 40–94%-ban kötődik a fehérjékhez. A klindamicin könnyen bejut a legtöbb testfolyadékba és szövetbe (beleértve a csontokat is), és így alkalmas a nehezen elérhető fertőzési gócok, például a lágyszöveti fertőzések és az akut és krónikus osteomyelitis kezelésére. A hatóanyag koncentrációja a szérumkoncentráció kb. 40%-a (20–75%) a csontszövetben, 50‑100%-a az anyatejben, 50%-a az ízületi folyadékban, 30–75%-a a köpetben, 50%-a a peritoneális folyadékban, 40%-a a magzati vérben, 30%-a a gennyben, 50–90%-a a pleurális folyadékban. A klindamicin azonban nem jut be a cerebrospinális folyadékba, még meningitis fennállásakor sem. Többszöri adagolás után a magzatvíz koncentrációja az anyai vérkoncentráció körülbelül 30%-a volt.

Biotranszformáció

Humán máj- és intestinalis mikroszómákkal végzett in vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a klindamicint elsősorban a CYP3A4 oxidálja, kisebb mértékben pedig a CYP3A5 metabolizálja a klindamicin-szulfoxid fő metabolittá és a kevésbé jelentős N-dezmetil-klindamicin metabolittá.

A klindamicin plazmafelezési ideje 2,4 óra. Vesekárosodás, és közepesen súlyos vagy súlyos fokú májkárosodás esetén a felezési idő megnyúlik.

Elimináció

Parenterális beadást követően a beadott dózis körülbelül 15%-a választódik ki a vizelettel. A kiválasztás főként az epén keresztül és a széklettel történik, biológiailag inaktív metabolitok formájában.

A hemodialízis és a peritoneális dialízis nem hatékony kezelési módszerek a klindamicin szérumból történő eltávolítására.

Linearitás/nonlinearitás

A klindamicin szérumkoncentrációja a dózis növelésével lineárisan nő.

Különleges betegcsoportok

2–˂18 éves elhízott gyermekek és serdülők, valamint 18–20 éves elhízott felnőttek

Elhízott gyermekekkel és serdülőkkel (2–˂18 éves) és 18–20 éves elhízott felnőttekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a klindamicin clearance-e és eloszlási térfogata, a teljes testtömegre normalizálva, hasonló az elhízott és nem elhízott betegeknél.

Idősek

Idősebb (61–79 éves) és fiatalabb (18–39 éves) felnőttekkel végzett farmakokinetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az életkor önmagában nem változtatja meg a klindamicin farmakokinetikáját (clearance, eliminációs felezési idő, eloszlási térfogat és AUC, a klindamicin intravénás beadása után).

Vesekárosodás

Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a klindamicin szérumfelezési ideje kissé megnövekedett (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, reprodukcióra és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Karcinogenitás

Hosszú távú karcinogenitási vizsgálatokat állatokkal nem végeztek.

Mutagenitás

Genotoxicitás tekintetében patkány micronucleus-tesztet és Ames-féle Salmonella-tesztet végeztek. Mindkettő negatív eredményt adott.

Reprodukcióra kifejtett toxicitás

A klindamicin per os alkalmazását követően patkányokkal, valamint subcutan beadását követően patkányokkal és nyulakkal végzett embryo-foetalis fejlődési vizsgálatokban csak olyan dózisoknál figyeltek meg fejlődésre kifejtett toxicitást, amelyek anyai toxicitást okoztak.

Az állatoknál végzett reprodukciós vizsgálatok nem mindig jelzik előre a humán szervezetre kifejtett hatást.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

dinátrium-edetát

nátrium-hidroxid (a pH beállításához)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

Az alábbi hatóanyagok fizikailag inkompatibilisek a klindamicin-foszfáttal: ampicillin, fenitoin‑nátrium, barbiturátok, aminofillin, kalcium-glükonát, magnézium-szulfát, ceftriaxon-nátrium, ciprofloxacin, idarubicin-hidroklorid és ranitidin-hidroklorid.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

18 hónap

Felhasználhatósági időtartam az ampulla felnyitása után: A készítményt felnyitás után azonnal fel kell használni.

Felhasználhatósági időtartam hígítás után

A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 25 °C-on és 2–8 °C-on tárolva 48 órán át igazolt.

Mikrobiológiai szempontból a hígított oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2–8 °C közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható!

A fénytől való védelem érdekében az ampullákat tartsa a dobozban.

A gyógyszer első felbontás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml vagy 4 ml oldat átlátszó, törőponttal ellátott üvegampullában és dobozban.

1 db, 5 db vagy 10 db ampulla dobozonként.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Kizárólag egyszeri alkalmazásra. A megmaradt oldatot meg kell semmisíteni.

Az oldatot alkalmazás előtt szabad szemmel meg kell vizsgálni. Az oldat nem használható fel, ha bomlás látható jelei észlelhetők rajta (pl. látható részecskék). Kizárólag tiszta, látható részecskéktől mentes oldat használható fel.

A készítmény az alábbi infúziós oldatokkal hígítható:

• 9 mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid-oldat;

• 50 mg/ml-es (5%-os) glükózoldat.

A hígított oldat klindamicin-koncentrációja nem haladhatja meg a 18 mg/ml-t. Az alkalmazás előtti hígításra vonatkozó további ajánlásokat lásd a 4.2 pontban.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A forgalomba hozatali engedély jogosultja

AS KALCEKS

Krustpils iela 71E, Rīga, LV-1057, Lettország

Tel.: +371 67083320

E-mail: kalceks@kalceks.lv

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24431/01 1×2 ml átlátszó üvegampullában

OGYI-T-24431/02 5×2 ml átlátszó üvegampullában

OGYI-T-24431/03 10×2 ml átlátszó üvegampullában

OGYI-T-24431/04 1×4 ml átlátszó üvegampullában

OGYI-T-24431/05 5×4 ml átlátszó üvegampullában

OGYI-T-24431/06 10×4 ml átlátszó üvegampullában

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. július 29.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. július 29.