CONCOR COR 1,25 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Concor COR 1,25 mg filmtabletta

Concor COR 2,5 mg filmtabletta

Concor COR 5 mg filmtabletta

Concor COR 10 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Concor COR 1,25 mg filmtabletta:

1,25 mg bizoprolol-fumarát filmtablettánként.

Concor COR 2,5 mg filmtabletta:

2,50 mg bizoprolol-fumarát filmtablettánként.

Concor COR 5 mg filmtabletta:

5,00 mg bizoprolol-fumarát filmtablettánként.

Concor COR 10 mg filmtabletta:

10,0 mg bizoprolol-fumarát filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Concor COR 1,25 mg filmtabletta: fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta. Törési felülete csaknem fehér színű.

Concor COR 2,5 mg filmtabletta: fehér, szív alakú, mindkét oldalán domború felületű és bemetszéssel ellátott filmtabletta. Törési felülete csaknem fehér színű. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Concor COR 5 mg filmtabletta: sárgásfehér, szív alakú, mindkét oldalán domború felületű és bemetszéssel ellátott filmtabletta. Törési felülete csaknem fehér színű. A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Concor COR 10 mg filmtabletta: halvány-világos narancssárga, szív alakú, mindkét oldalán domború felületű és bemetszéssel ellátott filmtabletta. Törési felülete csaknem fehér színű. A tabletta egyenlő adagokra oszthatók.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Stabil krónikus szívelégtelenség csökkent szisztolés kamrafunkcióval (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

A bizoprolol‑kezelés megkezdésekor a betegeknek stabil állapotban kell lenniük (akut szívelégtelenség nem fordulhat elő).

Javasolt, hogy a kezelőorvos jártas legyen a krónikus szívelégtelenség kezelésében.

A kezelés beállítása – titrálás

A stabil krónikus szívelégtelenség bizoprolollal történő kezelését titrálással kell kezdeni.

A javasolt kezdő dózis naponta 1-szer 1,25 mg bizoprolol-fumarát.

Az individuális toleranciától függően a dózist kéthetes, vagy annál hosszabb kezelési időszakok betartásával fokozatosan emelni kell naponta egyszer adott 2,5 mg-ra, 3,75 mg-ra, 5 mg-ra, 7,5 mg-ra és 10 mg-ra. Amennyiben a beteg a dózis emelését nem jól tolerálja, a kezelés alacsonyabb dózissal is fenntartható.

Az ajánlott maximális dózis 10 mg naponta egyszer.

A titrálás alatt nagy figyelmet kell fordítani az életműködés fontos klinikai jeleire (szívfrekvencia, vérnyomás) és hogy a szívelégtelenség romlásának jelei mutatkoznak-e.

A kezelés módosítása

Amennyiben a maximális adagot a beteg rosszul tolerálja, a dózis fokozatosan csökkenthető.

A szívelégtelenség átmeneti romlása, alacsony vérnyomás vagy bradycardia kialakulása esetén a kiegészítő gyógyszeres kezelés adagjának módosítása megfontolandó. Szükségessé válhat a bizoprolol dózisának átmeneti csökkentése, vagy a kezelés megszüntetése.

Amikor a beteg újra stabil állapotba kerül, meg kell fontolni a bizoprolol újbóli bevezetését, vagy adagjának fokozatos emelését.

Amennyiben a kezelés megszüntetése mellett döntenek, az alkalmazott adag fokozatos csökkentése javasolt, mert a kezelés hirtelen megszakítása a beteg állapotának hirtelen romlásához vezethet.

A stabil krónikus szívelégtelenségben alkalmazott bizoprolol‑kezelés általában hosszú távú terápiát jelent.

Különleges betegcsoportok

Csökkent vese- vagy májműködésű betegek

Nincs információ a bizoprolol farmakokinetikájáról csökkent vese- vagy májfunkciójú szívelégtelen betegeknél, ezért a dózis titrálása ezen betegeknél fokozott óvatosságot igényel.

Idősek

Nem szükséges a dózismódosítás.

Gyermekek és serdülők

A bizoprolol nem javasolt 18 év alatti gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.

Az alkalmazás módja

A bizoprolol tablettát reggel, étkezés közben folyadékkal, szétrágás nélkül kell bevenni, de étkezéstől függetlenül is bevehető.

4.3 Ellenjavallatok

Krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a bizoprolol alkalmazása kontraindikált a következő állapotokban:

• bizoprolollal vagy a gyógyszer 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• akut szívelégtelenség, vagy a szívelégtelenség azon dekompenzált esetei, ahol iv. inotróp szer adása szükséges,

• cardiogen sokk,

• II. vagy III. fokú AV‑blokk (pacemaker nélkül),

• sick sinus szindróma,

• sinoatriális blokk,

• tünetekkel járó bradycardia,

• tünetekkel járó hypotonia,

• súlyos asthma bronchiale,

• súlyos perifériás érszűkület vagy Raynaud-szindróma súlyos formái,

• kezeletlen phaeochromocytoma (lásd 4.4 pont),

• metabolikus acidózis.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A stabil krónikus szívelégtelenség kezelését bizoprolollal speciális titrálással kell kezdeni (lásd 4.2 pont).

A bizoprolol-kezelés elindításához és megszüntetéséhez stabil krónikus szívelégtelenség esetén a beteg rendszeres monitorozása elengedhetetlen feltétel (lásd 4.2 pont).

A bizoprolol‑terápia csak kivételesen indokolt esetben hagyható abba hirtelen (lásd 4.2 pont).

Különösen ischaemiás szívbetegségben a bizoprolol‑terápiát nem lehet hirtelen abbahagyni, hacsak ez nem egyértelműen javallott, mert ez a szív állapotának átmeneti rosszabbodásához vezethet (lásd 4.2 pont).

Bizoprolol csak különös óvatossággal adható a következő esetekben:

• nagy vércukorszint-ingadozásokkal kísért diabetes mellitus (a hypoglycaemia tüneteit elfedheti);

• szigorú diéta, koplalás;

• egyidejű deszenzitizációs terápia (mint az egyéb béta‑blokkolók, a bizoprolol is fokozhatja az allergénekkel szembeni érzékenységet és az anaphylaxiás reakciók súlyosságát. Előfordulhat, hogy az ilyenkor alkalmazott adrenalin nem minden esetben fejti ki a kívánt terápiás hatást.);

• I. fokú AV-blokk;

• Prinzmetal-angina; Koszorúér-vasospasmus eseteit figyelték meg. Az anginás rohamok nem zárhatók ki teljesen Prinzmetal-anginában szenvedő betegeknél bizoprolol adása esetén, a magas béta₁-szelektivitás ellenére sem.

• perifériás érszűkülettel járó betegség (a panaszok felerősödhetnek, különösen a terápia megkezdésekor).

Általános anesztézia esetén a béta-adrenerg receptorok gátlása csökkenti a szívritmuszavarok és a myocardialis ischaemia előfordulásának gyakoriságát az anesztézia indukciója és az intubáció alatt, valamint a műtétet követő időszakban. Jelenleg azt javasolják, hogy a béta‑adrenerg blokádot a perioperatív időszakban is fenn kell tartani. Az aneszteziológusnak tudnia kell a béta‑receptor‑blokkoló alkalmazásáról, mivel az más szerekkel kölcsönhatásba léphet. Ennek eredményeként bradyarrythmiák léphetnek fel, a reflex tachycardia felfüggesztése következhet be, illetve csökken a vérveszteség kompenzálását biztosító reflex. Amennyiben úgy gondolják, hogy indokolt a béta‑blokkoló‑kezelést a műtét előtt felfüggeszteni, akkor erre fokozatosan kerüljön sor és a dózismegvonás mintegy 48 órával az anesztézia előtt fejeződjön be.

Az alábbi betegségekkel, illetve állapotokkal társult szívelégtelenség esetén nincs terápiás tapasztalat a bizoprolol-kezelést illetően:

• inzulin-dependens diabetes mellitus (I. típus);

• súlyosan csökkent vesefunkció;

• súlyosan csökkent májműködés;

• restriktív cardiomyopathia;

• veleszületett szívbetegség;

• hemodinamikailag jelentős fokú organikus billentyűbetegség;

• myocardialis infarctus (3 hónapon belül).

Általában nem javasolt a bizoprolol együttadása verapamil- és diltiazem‑típusú kalciumcsatorna‑gátlókkal, I. osztályba tartozó antiaritmiás szerekkel és központi hatású vérnyomáscsökkentő szerekkel (lásd 4.5 pont).

Bár a kardioszelektív (béta₁‑szelektív) béta‑blokkolók kevésbé befolyásolhatják a tüdő működését a nem szelektív béta‑blokkolókhoz képest, mégis, a többi béta‑blokkolóhoz hasonlóan obstruktív légúti tüdőbetegség esetén kerülni kell az alkalmazásukat, hacsak arra nem áll fenn valamilyen kényszerítő klinikai körülmény. Ha ilyen ok fennáll, a Concor COR csak óvatossággal alkalmazható. Asthma bronchiale vagy más krónikus obstruktív tüdőbetegség tüneteket okozó eseteiben egyidejű bronchodilatátor‑kezelés ajánlott. Asztmás betegeknél alkalmanként előfordulhat a légúti ellenállás növekedése, ilyenkor a béta₂‑agonista szer dózisának emelése válhat szükségessé.

Psoriasisban szenvedő, vagy már gyógyult psoriasisos betegek csak az előny/kockázat gondos mérlegelésével részesülhetnek béta‑blokkoló (pl. bizoprolol) kezelésben.

Phaeochromocytomában a bizoprolol nem adható az alfa‑receptor‑blokád elérését megelőzően.

Bizoprolol-kezelés a thyreotoxicosis tüneteit elfedheti.

5. Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Együttadása nem ajánlott a következőkkel:

• Verapamil‑típusú, kisebb mértékben diltiazem‑típusú kalciumcsatorna‑blokkolók: negatív hatás a szívizom kontraktilitásra és a pitvar-kamrai átvezetésre. Béta‑blokkoló‑kezelésben részesülő betegeknél a verapamil intravénás adása súlyos vérnyomásesést és AV‑blokkot okozhat.

• I. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. kinidin, dizopiramid, lidokain, fenitoin, flekainid, propafenon): a pitvar-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás és a negatív inotróp hatás felerősödhet.

• Centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek, mint a klonidin és egyéb szerek (pl. metildopa, moxonodin, rilmenidin): a centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek súlyosbíthatják a szívelégtelenséget azáltal, hogy csökkentik a centrális szimpatikus tónust (csökken a szívfrekvencia és a szívteljesítmény, értágulat jelentkezik). A hirtelen megvonás, különösen, ha az a béta-blokkoló abbahagyása előtt következik be, emelheti a "rebound hypertonia" kockázatát.

Együttadása óvatossággal ajánlott a következőkkel:

• Dihidropiridin‑típusú kalciumcsatorna‑blokkolók, mint a felodipin és az amlodipin: együttadásuk fokozhatja a hypotonia kockázatát. Szívelégtelen betegeknél a kamrafunkció további romlásának a kockázata nem zárható ki.

• III. osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl. amiodaron): a pitvari-kamrai átvezetési időre gyakorolt hatás felerősödhet.

• Helyileg alkalmazott, béta-blokkolót tartalmazó készítmények (pl. glaucoma ellenes szemcseppek): hatásuk összeadódhat és a bizoprolol szisztémás hatása fokozódhat.

• Paraszimpatomimetikumok: megnyúlhat az AV‑átvezetési idő és fokozódhat a bradycardia kockázata.

• Inzulin és orális antidiabetikumok: a vércukorszintet csökkentő hatás felerősödhet. A béta‑adrenerg receptorok gátlása elfedheti a hypoglycaemia tüneteit.

• Anesztetikumok: a reflex tachycardia gyengülése és a hypotonia kockázatának fokozódása (lásd 4.4 pont).

• Digitálisz glikozidok: a szívfrekvencia csökkenése, az AV-átvezetési idő megnyúlása.

• Nem‑szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-ok): az NSAID-ok csökkenthetik a bizoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

• Béta-szimpatomimetikumok (pl. izoprenalin, dobutamin): a bizoprolollal kombinálva mindkét szer hatása csökkenhet.

• Az alfa- és béta‑adrenoceptorokat egyaránt aktiváló szimpatomimetikumok (pl. noradrenalin, adrenalin): bizoprolollal kombinálva az alfa-adrenoceptor közvetítette vazokonstriktor hatás érvényesülhet, melynek következtében vérnyomás‑emelkedés jöhet létre és a claudicatio intermittens romolhat. Ilyen típusú interakció kialakulása valószínűbb nem szelektív béta‑blokkolók alkalmazása esetén.

• Egyéb antihipertenzív szerek, illetve más, vérnyomáscsökkentő hatású készítmények (pl. triciklusos antidepresszánsok, barbiturátok, fenotiazinok) együttadásakor nőhet a hypotensio kockázata.

Együttadása megfontolandó a következőkkel:

• Meflokin: fokozott a bradycardia kockázata.

• Monoaminooxidáz‑gátlók (kivéve MAO‑B‑gátlók): a béta‑blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása, de emellett a hypertoniás krízis kockázata is fokozódik.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A bizoprolol mint béta-blokkoló, károsan befolyásolhatja a terhességet, és/vagy a magzatot/újszülöttet. Általában elmondható, hogy a béta-adrenerg receptorokat blokkoló szerek csökkentik a méhlepény perfúzióját, ami kapcsolódhat a magzat fejlődésének elmaradásával (intrauterin retardáció), méhen belüli elhalással, spontán abortusszal és koraszüléssel. Nemkívánatos hatások (pl. hypoglycaemia, bradycardia) előfordulhatnak a magzatban vagy az újszülöttben. Ha béta‑receptor‑blokkoló alkalmazása szükséges, béta₁‑szelektív szer választandó.

A Concor Cor filmtabletta alkalmazása terhességben nem javasolt, hacsak nem egyértelműen indokolt. Amennyiben bizoprolol adása szükséges, az uteroplacentaris vérátáramlást és a magzati növekedést monitorozni kell. Egy másik gyógyszer alkalmazása megfontolandó, amennyiben bármilyen – a terhességre vagy a magzatra – káros hatás jelentkezik. Az újszülöttet szigorúan monitorozni kell. Hypoglycaemia és bradycardia előfordulása rendszerint az első 3 napon belül várható.

Szoptatás

Nincs arra vonatkozó adat, hogy a bizoprolol kiválasztódik-e az anyatejbe, sem a csecsemők bizoprolol expozíciójának biztonságosságáról.

Ennélfogva a Concor Cor filmtabletta szoptatás ideje alatt nem ajánlott.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Egy ischaemiás szívbetegekben végzett vizsgálat szerint a bizoprolol alkalmazása nem befolyásolja a járművezetéshez szükséges képességeket. Mégis, tekintettel a szerre adott egyéni reakciók változatosságára, a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak. Ez leginkább a terápia kezdeti szakaszában, a kezelés megváltoztatásakor, valamint alkohol együttes fogyasztása esetén megfontolandó.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A gyakoriság megállapítására a következő meghatározások vonatkoznak:

Nagyon gyakori (≥ 1/10)

Gyakori (≥ 1/100 - < 1/10)

Nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100)

Ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000)

Nagyon ritka (< 1/10 000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Ritka: emelkedett trigliceridszintek, emelkedett májenzimszintek (ALAT, ASAT).

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nagyon gyakori: bradycardia.

Gyakori: a fennálló szívelégtelenség rosszabbodása.

Nem gyakori: AV-átvezetési zavarok.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Ritka: halláscsökkenés.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: csökkent könnytermelés (figyelembe kell venni, ha a beteg kontaktlencsét visel).

Nagyon ritka: kötőhártya-gyulladás.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: gyomor-bélrendszeri panaszok, mint hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: izomgyengeség, izomgörcsök.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:

Ritka: májgyulladás.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: szédülés, fejfájás.

Ritka: ájulás

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori: alvászavar, depresszió.

Ritka: rémálom, hallucináció.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

Ritka: erektilis diszfunkció.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem gyakori: asthma bronchialéban szenvedő betegeknél, illetve az anamnézisben szereplő obstruktív légúti betegség esetén bronchospasmus.

Ritka: allergiás rhinitis.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:

Ritka: túlérzékenységi reakciók (viszketés, kipirulás, kiütés és angioedema).

Nagyon ritka: a béta-blokkolók psoriasist válthatnak ki, vagy azt súlyosbíthatják; psoriasisszerű bőrelváltozás. Alopecia.

Érbetegségek és tünetek:

Gyakori: a végtagokban hideg- vagy zsibbadás-érzet, alacsony vérnyomás.

Általános tünetek:

Gyakori: aszténia, fáradékonyság.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Túladagolás alkalmával (pl. 15 mg bizoprolol a 7,5 mg-os napi adag helyett) harmadfokú AV‑blokkról, bradycardiáról és szédülésről számoltak be. Általában béta-blokkolóval történt túladagolás során a leggyakrabban bradycardiára, hypotoniára, bronchospasmusra, akut szívelégtelenségre és hypoglycaemiára lehet számítani.

Mindezidáig csak néhány bizoprolol-túladagolási esetről tudunk (maximum: 2000 mg) hypertoniás és/vagy ischaemiás szívbetegeknél: ezekben az esetekben bradycardia és/vagy hypotonia volt tapasztalható – mindegyik beteg állapota rendeződött. Az egyszeri nagy dózisú bizoprolol bevételére adott egyéni válaszreakció igen nagy különbségeket mutat. Szívelégtelenségben szenvedő betegek valószínűleg fokozottan érzékenyek a bizoprolol hatásaira. Ezért ezen betegeknél a terápiát kötelező a 4.2 pontban leírt lépcsőzetes titrálási séma szerint indítani.

Amennyiben túladagolás fordul elő, a bizoprolol-terápiát meg kell szakítani és a megfelelő támogató és tüneti kezelést kell alkalmazni. A korlátozottan rendelkezésre álló adatok szerint a bizoprolol alig dializálható. A béta-blokkolókra jellemző várható hatások és a velük kapcsolatos ajánlások alapján a következő intézkedések fontolandók meg, amennyiben az klinikailag indokolt.

Bradycardia: iv. atropin adása. Megfelelő hatás hiányában izoprenalin vagy egyéb pozitív kronotróp hatású szer óvatos alkalmazása jön szóba. Bizonyos körülmények között ideiglenes pacemaker behelyezése válhat szükségessé.

Hypotonia: iv. folyadékpótlás és vazopresszorok adása szükséges. Glükagon iv. alkalmazása hasznos lehet.

AV-blokk (II. vagy III. fokú): a beteget gondosan monitorozni kell és szükség esetén izoprenalin infúzióval kell kezelni, vagy ideiglenes pacemakert kell behelyezni.

A szívelégtelenség akut romlása: iv. diuretikumok, inotróp szerek és értágítók adása válhat szükségessé.

Bronchospasmus: bronchodilatátor‑terápia alkalmazása, mint az izoprenalin, béta₂‑szimpatomimetikumok és/vagy aminofillin.

Hypoglycaemia: iv. glükóz adása.

Korlátozott számú adat arra utal, hogy a bizoprolol alig dializálható.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szelektív béta-receptor-blokkolók önmagukban

ATC kód: C07A B07

A bizoprolol magas béta₁‑szelektivitással rendelkező adrenerg‑receptor‑blokkoló, amely sem intrinsic szimpatomimetikus aktivitással (ISA), sem pedig klinikailag jelentős membránstabilizáló hatással nem rendelkezik. Igen csekély aktivitást mutat mind a bronchusok, mind az erek simaizomzatában kimutatható, mind a metabolikus folyamatokban szereplő béta₂‑receptorokhoz. Mindezek eredményeként általánosan elmondható, hogy a bizoprolol esetében nem várható a légúti ellenállásra és a béta₂-mediált anyagcsere‑folyamatokra kifejtett hatás. Béta₁‑szelektivitása messze túlterjed a terápiás dózistartományon.

A CIBIS II vizsgálat összesen 2647 beteg bevonásával zajlott, akik közül 83% (n= 2202) NYHA III. stádiumba, 17% pedig (n= 445) NYHA IV. stádiumba sorolható beteg volt. Mindannyian stabil, szimptómás, szisztolés szívelégtelenségben szenvedtek (az echocardiographiával mért bal kamrai ejekciós frakció < 35%). Az összmortalitás a kezelés mellett 11,8% volt, a placebocsoport 17,3%-ával szemben (relatív rizikócsökkenés: 34%).

Ugyancsak szignifikáns mértékben csökkent a hirtelen halál előfordulása (3,6% szemben a 6,3%-kal, relatív rizikócsökkenés: 44%) és a szívelégtelenség rosszabbodása miatti kórházi felvétel gyakorisága is (12% szemben a 17,6%-kal, relatív rizikócsökkenés: 36%). Végül a NYHA-besorolással jellemzett funkcionális stádium is szignifikáns javulást mutatott a kezelt csoportban. A bizoprolol‑kezelés indításakor és a titrálási periódus alatt a kórházi felvételek a következő okokra voltak visszavezethetők: bradycardia (0,53%), hypotonia (0,23%), akut dekompenzáció (4,97%) – de ezek gyakorisága nem mutatott szignifikáns különbséget a placebocsoporthoz képest (0%, 0,3% és 6,74%). Halálos kimenetelű és maradványtünetekkel gyógyuló stroke a vizsgálat teljes ideje alatt a bizoprolol‑csoportban 20 esetben, míg a placebocsoportban 15 esetben fordult elő.

A CIBIS III vizsgálat 1010, 65 éves vagy annál idősebb beteg bevonásával zajlott, akik enyhe vagy közepesen súlyos krónikus szívelégtelenségben szenvedtek (krónikus szívelégtelenség [CHF], NYHA II. vagy III. stádium) és a bal kamrai ejekciós frakciójuk nem haladta meg a 35%-ot. A betegek korábban sem ACE‑gátló-, sem béta‑blokkoló- vagy angiotenzin‑receptor‑blokkoló‑kezelésben nem részesültek. A vizsgálat a kezdeti, hat hónapig tartó bizoprolol‑monoterápia hatásosságát és biztonságosságát hasonlította össze (terápiás céldózis: napi egyszer 10 mg) az ACE‑gátló enalaprillal kezdett, 6 hónapon keresztül tartó monoterápiával (terápiás céldózis: napi kétszer 10 mg). Mindkét csoportban a terápiát kombinációs kezeléssel folytatták a 6‑24. hónapban, azaz a kezelést enalaprillal, illetve bizoprolollal egészítették ki. Mindkét csoportba 505 beteget soroltak. A kétféle kezelési stratégiát az alkalmazott kezelést nem ismerő módon hasonlították össze az összmortalitás és hospitalizáció elsődleges összetett végpontja alapján, valamint az előző szempontok szerint külön-külön is. A beválasztás szerinti (intention‑to‑treat) populációban az elsődleges végpont 178 betegnél (35,2%) fordult elő az elsőként bizoprolollal kezelt csoportban, míg 186 betegnél (36,8%) az elsőként enalaprillal kezelt csoportban, mely szerint a kezdeti bizoprolol-terápia hatásossága összehasonlítható (nem kevésbé hatásos) az enalaprillal indított kezelésével. A kezdeti bizoprolol‑kezelésben részesülő betegek közül 65-en haltak meg a vizsgálat ideje alatt, ez a szám az elsőként enalapril‑terápiában részesülő csoportban 73 volt (a csoportok közti eltérés p= 0,44); a kórházi felvételek száma 151 vs. 157-nek adódott (p= 0,66) az elsőként bizoprololt, illetve enalaprilt kapó betegek csoportjában. A súlyos, illetve összes nemkívánatos események száma hasonló volt mindkét csoportban. Az első év adatainak elemzése egy nem szignifikáns tendenciára hívta fel a figyelmet, mely szerint a kezdeti bizoprolol‑kezelés 31%-kal csökkentette az összmortalitást az enalaprillal indított kezeléssel összehasonlítva. A bizoprolollal indított kezelés csoportjában megfigyelt kedvezőbb túlélés az első év során főként a hirtelen halál bekövetkezésében tapasztalt statisztikailag szignifikáns 46%-os rizikócsökkenésnek (p= 0,049) tulajdonítható.

A krónikus szívelégtelenség kezdeti terápiájában alkalmazott kétféle stratégia esetén hasonló arányú összetett halálozás és hospitalizáció volt tapasztalható, míg a bizoprolollal kezdett kezelés esetén megfigyelhető egy tendencia, mely szerint ez a kezelési stratégia – különösen a hirtelen halál előfordulásának csökkentése miatt – javítja a hosszú távú túlélést. Az eredmények alapján a CHF kezelése során legalább olyan biztonságos és hatásos a terápiát bizoprolollal kezdeni, mint enalaprillal.

A bizoprolol a hypertonia és az angina kezelésében is alkalmazott szer.

Krónikus szívelégtelenséggel nem járó coronaria‑betegségben akutan alkalmazott bizoprolol csökkenti a szívfrekvenciát és a pulzustérfogatot, ennélfogva a perctérfogatot és a szívizom oxigénfogyasztását. Hosszú távú alkalmazása során a kezdetben emelkedett perifériás rezisztencia csökken.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Per os alkalmazást követően kb. 90%-ban felszívódik a gastrointestinalis rendszerből. Mivel a „first‑pass” metabolizmus kisfokú, körülbelül 10%, abszolút biohasznosulása per os alkalmazás után körülbelül 90%.

Eloszlás

Plazmafehérjékhez kb. 30%-ban kötődik. Eloszlási térfogata 3,5 1/ttkg.

Metabolizmus és elimináció

A gyógyszer teljes clearance értéke kb. 15 l/h. Felezési ideje a plazmában 10‑12 óra, ez 24 órás hatást biztosít és napi egyszeri adagolást tesz lehetővé.

A bizoprolol kétféle úton választódik ki a szervezetben: 50%-ban a májban inaktív metabolitokká alakul, melyeket azután a vesék választanak ki. A fennmaradó 50% a veséken keresztül változatlan formában ürül. Mivel eliminációja egyenlő arányban oszlik meg a vesék és a máj között, enyhe vagy közepes fokú vese- vagy májkárosodás esetén a dózismódosítás nem szükséges. Egyidejű vese-, vagy májkárosodásban és stabil krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeken mindezidáig nem vizsgálták a gyógyszer farmakokinetikai profilját.

Linearitás

A bizoprolol kinetikája lineáris, és független az életkortól.

Krónikus szívelégtelenségben (NYHA III. stádium) a bizoprolol plazmaszintje magasabb, felezési ideje pedig hosszabb, mint egészséges önkénteseknél. Egyensúlyi állapotban, 10 mg-os napi dózis mellett a maximális plazmakoncentráció 64±21 ng/ml, felezési ideje 17±5 óra.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózisú toxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Mint egyéb béta-blokkolók, nagyobb dózisok mellett a bizoprolol is mutatott anyai (csökkent táplálékbevitel és testtömeg-csökkenés) és embrionális/újszülöttkori toxicitást (a resorptio fokozott incidenciája, alacsonyabb testsúly, retardált szellemi fejlődés), de teratogenitást nem észleltek.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Concor COR 1,25 mg filmtabletta

Tablettamag:

magnézium-sztearát,

vízmentes kolloid szilícium-dioxid,

kroszpovidon,

hidegen duzzadó keményítő,

kukoricakeményítő,

mikrokristályos cellulóz,

vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát.

Filmbevonat:

dimetikon 100,

talkum,

makrogol 400,

titán-dioxid (E 171),

hipromellóz.

Concor COR 2,5 mg filmtabletta:

Tablettamag:

magnézium-sztearát,

vízmentes kolloid szilícium-dioxid,

kroszpovidon,

kukoricakeményítő,

mikrokristályos cellulóz,

vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát.

Filmbevonat:

dimetikon 100,

makrogol 400,

titán-dioxid (E 171),

hipromellóz.

Concor COR 5 mg filmtabletta:

Tablettamag:

magnézium-sztearát,

vízmentes kolloid szilícium-dioxid,

kroszpovidon,

kukoricakeményítő,

mikrokristályos cellulóz,

vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát.

Filmbevonat:

sárga vas-oxid (E 172),

dimetikon 100,

makrogol 400,

titán-dioxid (E 171),

hipromellóz.

Concor COR 10 mg filmtabletta:

Tablettamag:

magnézium-sztearát,

vízmentes kolloid szilícium-dioxid,

kroszpovidon,

kukoricakeményítő,

mikrokristályos cellulóz,

vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát.

Filmbevonat:

sárga vas-oxid (E 172),

vörös vas-oxid (E 172),

dimetikon 100,

makrogol 400,

titán-dioxid (E 171),

hipromellóz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam:

Concor COR 1,25 mg filmtabletta

Concor COR 2,5 mg filmtabletta

3 év.

Concor COR 5 mg filmtabletta

Concor COR 10 mg filmtabletta

5 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Concor COR 1,25 mg filmtabletta

Concor COR 2,5 mg filmtabletta

Legfeljebb 25°C-on tárolandó.

Concor COR 5 mg filmtabletta

Concor COR 10 mg filmtabletta

Legfeljebb 30°C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Concor COR 1,25 mg filmtabletta:

20 db vagy 60 db filmtabletta színtelen, átlátszó, PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

Concor COR 2,5 mg filmtabletta

Concor COR 5 mg filmtabletta

Concor COR 10 mg filmtabletta

30 db vagy 60 db filmtabletta színtelen, átlátszó, PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Merck Kft.

1117 Budapest

Dombóvári út 25.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI:

Concor COR 1,25 mg filmtabletta:

OGYI-T-8324/01 (1,25 mg, 2×10)

OGYI-T-8324/02 (1,25 mg, 60×)

OGYI-T-8324/14 (1,25 mg, 1×20)

Concor COR 2,5 mg filmtabletta:

OGYI-T-8324/03 (2,5 mg, 3×10)

OGYI-T-8324/04 (2,5 mg, 60×)

OGYI-T-8324/13 (2,5 mg, 1×30)

Concor COR 5 mg filmtabletta:

OGYI-T-8324/07 (5 mg, 3×10)

OGYI-T-8324/08 (5 mg, 60×)

OGYI-T-8324/15 (5 mg, 1×30)

Concor COR 10 mg filmtabletta:

OGYI-T-8324/11 (10 mg, 3×10)

OGYI-T-8324/12 (10 mg, 60×)

OGYI-T-8324/16 (10 mg, 1×30)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK /
MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2002.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2007. szeptember 13.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. május 5.