COPAXONE 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Copaxone 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 db előretöltött fecskendőben lévő (1 ml) oldatos injekció 20,0 mg glatiramer-acetátot* (megfelel 18 mg glatiramer bázisnak) tartalmaz.

A glatiramer-acetát szintetikus polipeptidek acetátsója, amelyet négy természetes aminosav: az L‑glutaminsav, az L-alanin, azL-tirozin és az L-lizin alkot 0,129‑0,153, ill. 0,392‑0,462, ill. 0,086‑0100 és 0,300‑0,374 moláris arányban. A glatiramer-acetát átlagos molekulatömege 5000‑9000 dalton. Komplex összetétele miatt a specifikus polipeptidek nem jellemezhetők, beleértve az aminosav‑szekvenciát, habár a végső glatiramer-acetát összetétel nem teljesen véletlenszerű.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció

Tiszta, látható részecskéktől mentes oldat.

Az oldatos injekció pH-ja 5,5‑7,0 és ozmolaritása kb. 265 mOsmol/l.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Copaxone a sclerosis multiplex (SM) relapszusokkal járó kórformájában szenvedő betegek kezelésére javallt (az azokra a betegcsoportokra vonatkozó lényeges információkat, amelyeknél a hatásosság bizonyított, lásd az 5.1 pontban).

A SM primer vagy szekunder progrediáló kórformáiban nem javallt a Copaxone alkalmazása.

4.2 Adagolás és alkalmazás

A Copaxone kezelés megkezdését neurológus szakorvosnak, vagy a SM kezelésben jártas orvosnak kell felügyelnie.

Adagolás

A felnőttek számára javasolt adag 20 mg glatiramer-acetát (1 előretöltött fecskendő) naponta egyszer, szubkután injekció formájában.

Egyelőre nem ismert, hogy milyen hosszú időn keresztül szükséges folytatni a kezelést.

A hosszú távú kezelésről a kezelőorvosnak kell döntenie az egyes betegek egyedi sajátosságai alapján.

Vesekárosodás

A Copaxone-t nem vizsgálták kifejezetten vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).

Idősek

A Copaxone-t nem vizsgálták kifejezetten időseknél.

Gyermekek és serdülők

A galtiramer-acetát biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem bizonyították.

Azonban a korlátozott mennyiségű publikált adat arra utal, hogy a 12 és 18 év közötti serdülőknek naponta szubkután adott 20 mg Copaxone biztonságossági profilja hasonló a felnőtteknél észlelthez.

Nem áll rendelkezésre elegendő adat a Copaxone 12 év alatti gyermekeknél történő alkalmazásával kapcsolatban ahhoz, hogy az alkalmazásra vonatkozó javaslatot lehessen tenni. Ezért a Copaxone alkalmazása nem javallott ebben a betegcsoportban.

Az alkalmazás módja

A Copaxone szubkután alkalmazható.

A betegeket meg kell tanítani az öninjekciózás technikájára; az első öninjekciózás alkalmával és az azt követő 30 percben egészségügyi szakdolgozó felügyeletére van szükség.

Az injekció beadásának helyén jelentkező szöveti irritáció és fájdalom megelőzése érdekében minden injekciót más-más helyre kell beadni. Az erre a célra megfelelő testtájak: a hasfal, a felkar, a csípőtájék és a combok.

Egy CSYNC eszköz áll rendelkezésre, ha a betegek befecskendező eszközzel szeretnének injekciózni.

A CSYNC készülék egy olyan autoinjektor, amelyet Copaxone előretöltött fecskendőkkel kell használni, és más előretöltött fecskendőkkel nem vizsgálták. A CSYNC eszközt az eszköz gyártójának adatai szerint kell használni.

4.3 Ellenjavallatok

A következő állapotokban ellenjavallt a Copaxone alkalmazása:

- a készítmény hatóanyagával (glatiramer-acetát) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Copaxone injekció kizárólag szubkután adható. A Copaxone-t nem szabad intravénásan vagy intramuszkulárisan alkalmazni!

A glatiramer-acetát injekció beadást követő reakciókat és anaphylaxiás reakciót is kiválthat (lásd 4.8 pont).

Injekció beadását követő reakciók

A kezelőorvosnak tájékoztatnia kell a beteget, hogy a Copaxone injekció beadása után perceken belül a következő tünetek jelentkezhetnek: értágulat (kipirulás), mellkasi fájdalom, dyspnoe, szívdobogásérzés vagy tachycardia (lásd 4.8 pont). E tünetek zöme múló jellegű, spontán és maradéktalanul megszűnik. Súlyosabb mellékhatások kialakulása esetén a betegnek azonnal abba kell hagynia a Copaxone adagolását, és kezelőorvosához vagy sürgősségi ellátást végző orvoshoz kell fordulnia. Az orvos, a megítélése szerint szükséges, tüneti kezelést alkalmazhatja.

Nem bizonyított, hogy a betegek bármely kitüntetett csoportját fokozottan veszélyeztetnék ezek a reakciók. Mindazonáltal szívbetegeken különösen körültekintően kell alkalmazni a Copaxone-t. A kezelés ideje alatt ezeknek a betegeknek az állapotát rendszeres időközönként ellenőrizni kell.

Anaphylaxiás reakció

Anaphylaxiás reakció alakulhat ki rövid időn belül a glatiramer-acetát alkalmazása után, de akár hónapokkal, illetve évekkel a kezelés megkezdését követően is (lásd 4.8 pont). Halálos kimenetelű eseteket is jelentettek. Az anaphylaxiás reakció jelei és tünetei átfedhetnek az injekció beadását követő reakciókkal.

A Copaxone-kezelésben részesülő minden beteget – valamint gondozóikat is – tájékoztatni kell az anaphylaxiás reakció specifikus jeleiről és tüneteiről, továbbá arról, hogy ilyen tünetek jelentkezése esetén azonnal sürgősségi ellátást kell kérni (lásd 4.8 pont).

Ha anaphylaxiás reakció alakul ki, a Copaxone-kezelést abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).

Hosszú távú Copaxone-kezelésben részesülő betegek szérumában glatiramer-acetát elleni antitesteket mutattak ki. Az antitest-titer 3‑4 hónapos kezelés után tetőzik, majd csökken, és a kezelés előttinél valamivel magasabb szinten állandósul.

Nem bizonyított, hogy a glatiramer-acetát elleni antitestek neutralizáló hatásúak lennének, illetve jelenlétük bármi módon befolyásolná a Copaxone klinikai hatásosságát.

Vesekárosodott betegek Copaxone-kezelése során monitorozni kell a vesefunkciót. Bár nem bizonyított, nem is zárható ki az a lehetőség, hogy immunkomplexek rakódnak le a veseglomerulusokban.

Ritka esetekben súlyos májkárosodást figyeltek meg (beleértve a sárgasággal járó hepatitist, májelégtelenséget és egyes esetekben májtranszplantációt szükségessé tevő károsodást). A májkárosodás a Copaxone-kezelés megkezdése után napokon‑éveken belül jelentkezett. A súlyos májműködési zavar a kezelés abbahagyásával a legtöbb esetben helyreállt. Bizonyos esetekben ezek a reakciók a túlzott alkoholfogyasztás, májkárosodás aktuális vagy kórelőzménybeli fennállása valamint egyéb, potenciálisan hepatotoxikus gyógyszerek alkalmazása esetén fordultak elő. A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a májkárosodás jeleit, és tájékoztatni kell őket, hogy májkárostünetei esetén azonnal forduljanak orvoshoz. Klinikailag jelentős májkárosodás esetén mérlegelni kell a Copaxone abbahagyását.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem végeztek szabályszerű vizsgálatokat a Copaxone és egyéb gyógyszerek között fellépő kölcsönhatások feltárása érdekében.

Az elvégzett klinikai vizsgálatok adatai és a forgalomba hozatalt követő időszak megfigyelései nem utalnak a Copaxone és a SM-es betegek kezelésében gyakran alkalmazott kezelések – beleértve a legfeljebb 28 napig egyidejűleg alkalmazott kortikoszteroidokat – közötti jelentős kölcsönhatásokra.

Az in vitro kutatások arra utalnak, hogy a glatiramer-acetát a vérben nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, de a fenitoin vagy a karbamazepin nem szorítja ki, illetve a glatiramer-acetát sem szorítja ki ezeket a fehérjekötésből. Ennek ellenére elméletben fennáll a lehetősége, hogy Copaxone adása után megváltozik a plazmafehérjéhez kötött gyógyszerek eloszlása, ezért az egyidejűleg adott ilyen gyógyszereket gondosan kell monitorozni.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A terhes nőkre vonatkozó mérsékelt mennyiségű adatok (300-1000 terhesség kimenetele) nem utalnak malformatiót vagy foeto-/neonatalis toxicitást okozó hatásokra.

Az állatkísérletek eredményei nem mutattak ki reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont).

A Copaxone terhes nőknél történő alkalmazása szükség esetén megfontolható.

Szoptatás

A fiziko-kémiai tulajdonságok és az alacsony orális felszívódás azt sugallja, hogy az újszülöttek/csecsemők glatiramer-acetát expozíciója az emberi anyatejen keresztül elhanyagolható. Egy nem intervenciós retrospektív vizsgálat, amelyben 60 glatiramer-acetátot kapó anya szoptatott csecsemőjét vizsgálták, összehasonlítva olyan anyák 60 szoptatott csecsemőjével, akik nem voltak kitéve semmilyen betegségmódosító terápiának, illetve a forgalomba hozatalt követő korlátozott humán adatok nem mutatták ki a glatiramer-acetát negatív hatásait.

A Copaxone szoptatás alatt is alkalmazható.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A klinikai vizsgálatok résztvevőin az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók voltak a leggyakoribb mellékhatások – a Copaxone injekcióval kezelt betegek túlnyomó többsége beszámolt ezek jelentkezéséről. A kontrollos vizsgálatok glatiramer-acetáttal kezelt csoportjaiban legalább egy alkalommal lokális reakciót észlelt betegek részaránya szignifikánsan nagyobb volt, mint a placebo‑csoportban (70% vs. 37%). A klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő időszak során leggyakrabban jelentett lokális reakciók: bőrpír, fájdalom, beszűrődés, viszketés, vizenyőképződés, gyulladás, túlérzékenységi reakció, illetve ritka esetekben lipoatrophia és bőrnekrózis voltak.

Az injekció utáni azonnali reakcióként leírt tünetegyüttes során a következők közül egy vagy több jelentkezhet: értágulat (kipirulás), mellkasi fájdalom, légszomj, palpitatio vagy tachycardia (lásd 4.4 pont). Ez a reakció a Copaxone injekció beadása után perceken belül jelentkezhet. Az „injekció utáni azonnali reakció”-k legalább egyikét a Copaxone-nal kezelt betegek 31%-a, míg a placebóval kezelt betegek 13%-a észlelte.

A klinikai vizsgálatok során jelentett és a forgalomba hozatalt követően tapasztalt mellékhatásokat az alábbi táblázat tartalmazza. A klinikai vizsgálatokból származó adatok négy kulcsfontosságú (pivotális), kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatból származtak, melyekben összesen 512 beteget kezeltek napi 20 mg glatiramer-acetáttal, és 509 beteget placebóval legfeljebb 36 hónapon keresztül. Három, az RRSM kórformában végzett vizsgálatban 269 Copaxone-nal kezelt sclerosis multiplexes beteg, és 271 placebóval kezelt sclerosis multiplexes beteg vett részt maximum 35 hónapon keresztül. A negyedik vizsgálatban 243 olyan beteget kezeltek Copaxone-nal, illetve 238‑at placebóval 36 hónapon keresztül, akik átestek az első klinikai shub-on, és akiknél nagy volt a klinikailag manifesztálódott SM kialakulásának kockázata.

Szervrendszer	Nagyon gyakori (≥ 1/10)	Gyakori (≥ 1/100 ‑ < 1/10)	Nem gyakori (≥ 1/1000 ‑ < 1/100)	Ritka (≥ 1/10 000 ‑ < 1/1000)	Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Infekció, influenza	Bronchitis, gastroenteritis, herpes simplex, otitis media, rhinitis, fogtályog, hüvelyi candidiasis*	Tályog, cellulitis, furunculus, herpes zoster, pyelonephritis
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)		Jóindulatú bőrdaganat, daganat	Bőrkarcinóma
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		Lymphadenopathia*	Leukocytosis, leukopenia, splenomegalia, thrombocytopenia, lymhocyták kóros morfológiai elváltozása
Immunrendszeri betegségek és tünetek		Túlérzékenység	Anaphylaxiás reakció
Endokrin betegségek és tünetek			Struma, hyperthyreosis
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Étvágytalanság, hízás*	Alkohol-intolerancia, köszvény, hyperlipidaemia, emelkedett nátrium vérszint, csökkent szérum ferritinszint
Pszichiátriai kórképek	Szorongás*, depresszió	Idegesség	Kóros álmok, zavart tudatállapot, eufóriás hangulat, hallucinációk, ellenségesség, mánia, személyiségzavarok, öngyilkossági kísérlet
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fejfájás	Ízérzészavar, hypertonia, migrén, beszédzavar, syncope, tremor*	Carpal-tunnel szindróma, kognitív zavar, convulsio, dysgraphia, dyslexia, dystonia, motoros zavar, myoclonus, neuritis, neuromuscularis blokád, nystagmus, paralysis, peroneus paresis, stupor, látótér-eltérések
Szembetegségek és szemészeti tünetek		Diplopia, szembetegségek*	Cataracta, cornea‑károsodás, szemszárazság, szembevérzés, a szemhéj ptosisa, mydriasis, opticus atrophia
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		Fülbetegségek
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Palpitatio*, tachycardia*	Extrasystolék, sinus bradycardia, paroxysmalis tachycardia
Érbetegségek és tünetek	Vazodilatáció (értágulat)*		Varicositas
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Dyspnoe*	Köhögés, szénanátha	Apnoe, orrvérzés, hyperventilatio, laryngospasmus, tüdőbetegségek, fulladásérzés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányinger*	Anorectalis betegségek, székrekedés, fogszuvasodás, dyspepsia, dysphagia, széklet inkontinencia, hányás*	Colitis, vastagbél-polip, enterocolitis, böfögés, nyelőcsőfekély, periodontitis, végbélvérzés, nyálmirigy­megnagyobbodás
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek		Kóros májfunkciós értékek	Epekövesség, hepatomegalia	Toxikus hepatitis, májkárosodás	Májelégtelenség#
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Bőrkiütés*	Ecchymosis, hyperhidrosis, viszketés, bőrbetegségek*, urticaria	Angiooedema, kontakt dermatitis, erythema nodosum, bőrcsomók
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Arthralgia, hátfájás*	Nyakfájás	Arthritis, bursitis, lágyékfájdalom, izomatrófia, osteoarthritis
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		Sürgető vizelés, pollakisuria, vizeletretenció	Hematuria, nephrolithiasis, húgyúti betegségek, kóros vizelet
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			Emlő-megnagyobbodás, erectilis diszfunkció, a kismedencei szervek süllyedése, priapismus, prosztatabetegségek, kóros méhnyakkenet, herebetegségek, hüvelyi vérzés, vulvovaginalis betegségek
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyengeség, mellkasi fájdalom*, az injekció helyén jelentkező reakciók*§, fájdalom*	Hidegrázás*, arcödéma*, atrophia a beadás helyén♣, helyi reakció*, perifériás ödéma, ödéma, láz	Cysta, másnaposság, hypothermia, injekció utáni azonnali reakció, gyulladás, necrosis a beadás helyén, nyálkahártya­betegségek
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények			Posztvakcinációs szindróma

* A Copaxone-nal kezelt csoportban észlelt gyakoriság > 2%-kal (> 2/100) nagyobb, mint a placebocsoportban. A * jel nélküli mellékhatások 2%-os, vagy annál kisebb különbséggel jelentkeztek.

^§ A „Beadás helyén jelentkező reakciók” kifejezés minden, a beadás helyén észlelt mellékhatásra vonatkozik, kivéve a beadás helyén jelentkező atrophiát és necrosist, amelyek a táblázatban külön szerepelnek.

^♣ Azokat az elváltozásokat jelenti, amelyek a beadás helyén jelentkező lokális lipoatrophiával kapcsolatosak.

^# Néhány esetben májtranszplantációt tett szükségessé.

A fent említett negyedik vizsgálat során a placebokontrollos időszakot egy nyílt kezelési fázis követte (lásd 5.1 pont). Az 5 évig tartó nyílt követési periódusban a Copaxone ismert kockázati profiljában nem figyeltek meg változást.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Anaphylaxiás reakció alakulhat ki rövid időn belül a glatiramer-acetát alkalmazása után, de akár hónapokkal, illetve évekkel a kezelés megkezdését követően is (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Néhány esetben beszámoltak a Copaxone túladagolásáról (maximum 300 mg glatiramer-acetát). A 4.8 pontban már ismertetett mellékhatásokon kívül ez sem idézett elő egyéb mellékhatásokat.

Kezelés

Túladagolás esetén a beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani, és szükség szerint tüneti/szupportív kezelést alkalmazni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek és immunmodulátorok, egyéb immunstimulánsok

ATC kód: L03A X13

Hatásmechanizmus

A glatiramer-acetát sclerosis multiplexes betegeken érvényesülő hatásainak mechanizmusa(i) nem teljesen ismert(ek), de feltételezhetően magába foglalja az immunfolyamatok modulációját. Az állatokon és az SM-betegeken végzett kísérletek azt állítják, hogy a glatiramer-acetát a veleszületett immunsejtekre hat, beleértve a monocytákat, a dendritikus sejteket és a B-sejteket, ami viszont modulálja a B- és T-sejtek adaptív funkcióit gyulladásgátló hatást és szabályozó citokin szekréciót indukálva. Nem ismert, hogy a terápiás hatást a fent leírt sejtes hatások mediálják-e, mivel az SM patofiziológiája csak részben ismert..

Klinikai hatékonyság és biztonságosság

RRSM:

Három, kontrollos klinikai vizsgálat során összesen 269 beteget kezeltek Copaxone injekcióval. Az első, 2 éves időtartamú vizsgálatban 50 beteg vett részt (Copaxone n = 25, placebo n = 25), akiknél az SM relapszusokkal-remissziókkal járó formáját diagnosztizálták az akkor alkalmazott standard kritériumok szerint, és akiknek legalább két neurológiai diszfunkciója (exacerbációja) volt a megelőző két évben. A második vizsgálatban ugyanilyen bekerülési kritériumok szerint 251 beteget (Copaxone n = 125, placebo n = 126) kezeltek legfeljebb 35 hónapon keresztül. A harmadik vizsgálat 239 betegét 9 hónapon keresztül kezelték (Copaxone n = 119, placebo n = 120), amelyben a bekerülési kritériumok az első és a második vizsgálatéhoz hasonlóak voltak, azzal a kiegészítő kritériummal, hogy a betegekben legalább egy gadolinium-halmozó léziót is találtak az MRI-szűrővizsgálat során.

A klinikai vizsgálatok Copaxone-nal kezelt sclerosis multipexes résztvevőin a placebo-kezelésben részesülőkhöz képest szignifikánsan kevesebb relapszus alakult ki.

A legnagyobb szabású kontrollos vizsgálat során a relapszusok placebo-kezelés ideje alatt regisztrált száma glatiramer-acetát hatására 32%-kal csökkent (1,98-ról 1,34-re).

A maximum tizenkét éves Copaxone-kezelés expozíciós adatai 103 beteg esetében állnak rendelkezésre.

Bizonyított, hogy a Copaxone a sclerosis multiplex relapszusokkal-remissziókkal tarkított kórlefolyású válfajában MRI-vel kimutatható központi idegrendszeri elváltozásokat is előnyösebben befolyásolja a placebo-kezelésnél.

Copaxone 20 mg/ml: A 9001/9001E számú ellenőrzött vizsgálatban, melybe 251 beteget vontak be, akiket 35 hónapon át követtek (beleértve a 9001-es vizsgálat 9001E vak-fázisú kiterjesztését), azon betegek összesített százalékos aránya, akik igazolt 3 hónapos rokkantsági progresszióval rendelkeztek, 29,4% volt a palcebocsoportban és 23,2% a Copaxone-kezelt betegek között (p = 0,199).

Nem bizonyított, hogy a Copaxone befolyásolná a relapszusok időtartamát vagy súlyosságát.

Jelenleg nincs bizonyíték a Copaxone primer vagy szekunder progrediáló SM-ben való adására.

SM-re utaló egyszeri klinikai események:

481 beteg (Copaxone n = 243, placebo n = 238) bevonásával placebokontrollos klinikai vizsgálatot végeztek olyan betegeken, akiknek jól körülhatárolt, egyszeres, unifokális neurológiai manifesztációja és jelentős mértékben SM-re utaló MRI eltérése volt (legalább két, 6 mm-nél nagyobb átmérőjű agyi lézió a T₂-súlyozott MRI-n). Ki kellett zárni minden olyan egyéb betegséget a SM-en kívül, ami jobban magyarázhatta a beteg tüneteit. A placebokontrollos periódust egy nyílt kezelési fázis követte: azokat a betegeket, akiknél jelentkeztek az SM tünetei, vagy 3 éven keresztül tünetmentesek maradtak – bármelyik is következett be előbb – hatóanyaggal kezelték további 2 éven keresztül egy nyílt vizsgálati fázisban; a teljes kezelés maximális időtartama nem haladta meg az 5 évet. A Copaxone-nal kezelt csoportba eredetileg randomizált 243 beteg közül 198 folytatta a Copaxone-kezelést a nyílt fázisban. A placebóval kezelt csoportba eredetileg randomizált 238 betegből 211-et állítottak át Copaxone-kezelésre a nyílt fázisban.

A 3 évig terjedő placebokontrollos periódusban a Copaxone statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős módon késleltette a progressziót az első klinikai eseménytől a Poser kritériumok szerinti klinikailag manifesztálódott sclerosis multiplex (CDSM) kialakulásáig, ami 45%-os kockázatcsökkenést jelentett (kockázati arány [HR] = 0,55; 95%-os CI: 0,40‑0,77; p-érték = 0,0005). A placebocsoportban a betegek 43%-ánál, míg a Copaxone-t kapók 25%-ánál alakult ki CDSM.

A Copaxone-kezelés kedvező hatását a placebóhoz képest két másodlagos MRI végpont, az új T₂‑léziók száma és a T₂-térfogat is alátámasztotta.

A post-hoc alcsoport-analízist különböző kiindulási paraméterű betegeknél végezték el, hogy azonosítsák azt a betegcsoportot, akiknél nagy a kockázata a második roham kialakulásának. Azoknál a betegeknél, akiknek kiinduláskor legalább egy T₁ Gd-halmozó léziójuk és 9 vagy több T₂-léziójuk volt, a CDSM a placebót kapó betegek 50%-ánál, és a Copaxone-t kapók 28%-ánál alakult ki 2,4 éven belül. Azoknál a betegeknél, akiknek a kiinduláskor 9 vagy több T₂-léziója volt, a CDSM a placebo esetén 45%-nál, és Copaxone esetén 26%-nál alakult ki 2,4 éven belül. Azonban a korai Copaxone‑kezelés hatása a betegség hosszú távú lefolyására nem ismert még ezekben a nagy kockázatú alcsoportokban sem, mivel a vizsgálat célja leginkább a második eseményig eltelt idő értékelése volt. Mindenesetre a kezelést csak a nagy kockázatú betegeknél szabad mérlegelni.

A placebokontrollos fázisban mutatott hatás fennmaradt a hosszú távú, legfeljebb 5 évig tartó követési periódus során. Az első klinikai eseménytől a CDSM-ig tartó progresszió alatt eltelt idő a korábbi Copaxone-kezelés esetén hosszabb volt a késleltetve megkezdett kezeléshez képest, amely 41%-os kockázatcsökkenést jelent a korai kezdetű kezelésben a kései kezdetű kezeléshez viszonyítva (kockázati arány [HR] = 0,59; 95% CI: 0,44‑0,80; p-érték = 0,0005). A progrediáló betegek aránya a kései kezdetű kezelési csoportban magasabb volt (49,6%) a korai kezdetű kezelési csoportéhoz képest (32,9%).

A késleltetve megkezdett kezeléssel szemben a korai kezdetű kezelés mellett szóló egyöntetű hatás mutatkozott a vizsgálat teljes időtartama alatt az évekre vetített léziószámban az új T₁ Gd-halmozó léziók (54%-os csökkenés; p < 0,0001), az új T₂-léziók (42%-os csökkkenés; p < 0,0001) és az új T₁ hipointenzív léziók (52%-os csökkenés; p < 0,0001) tekintetében. Csökkenést figyeltek meg a késeihez képest a korán megkezdett kezelés javára az új T₁ Gd-halmozó léziók számának (46%-os csökkenés; p = 0,001), a T₁ Gd-halmozó léziók térfogatának (átlagos különbség -0,06 ml; p < 0,001), valamint az új T₁ hipointenzív léziók teljes számának (46%-os csökkenés; p < 0,001) tekintetében is a teljes vizsgálati időtartam alatt.

Nem figyeltek meg jelentős különbségeket a korai kezdetű és a kései kezdetű kohorszok között a hipointenzív T₁-léziók térfogata, illetve az agyi atrophia tekintetében 5 év alatt. Azonban az agyi atrophia utoljára megfigyelt értékének analízise (a kezelésben részesültekre átszámítva) csökkenést mutatott a korai kezdetű glatiramer-acetát-kezelés javára (az agytérfogat százalékban kifejezett változásának átlagos különbsége 0,28% volt; p = 0,0209).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Betegeknél nem végeztek farmakokinetikai vizsgálatokat. Az in vitro adatok és korlátozott számú egészséges önkénteseken szerzett tapasztalatok alapján feltételezik, hogy a szubkután injekcióban adott glatiramer-acetát jól felszívódik a keringésbe; illetve a beadott dózis tetemes hányada rövid időn belül és már a subcutisban kisebb molekulatömegű fragmentumokra bomlik.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, reprodukcióra kifejtett toxicitási, genotoxicitási, illetve karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok nem fedtek fel újabb, az alkalmazási előírás más szakaszaiban nem említett, a humán alkalmazás során szem előtt tartandó veszélyforrásokat.. Az emberre vonatkozó farmakokinetikai adatok hiánya miatt az emberek és állatok közötti expozíció határait nem lehet megállapítani.

Legalább 6 hónapon keresztül kezelt patkányban és majomban immunkomplex-lerakódást észleltek a veseglomerulusokban. Egy 2 év időtartamú, patkányokon elvégzett vizsgálat során azonban ezt nem figyelték meg.

A glatiramer-acetátot szenzibilizált kísérleti állatoknak (tengerimalacnak vagy egérnek) beadva, anaphylaxiás reakció alakult ki. Nem ismert, hogy ennek a humán alkalmazás szempontjából van-e jelentősége.

Ismételt dózisokkal kezelt kísérleti állatokon gyakran észleltek lokális toxikus elváltozásokat az injekció beadásának helyén.

Patkányoknál, a terhesség alatt és a szoptatás során is kezelt anyaállatoktól született utódok tettömeg‑gyarapodásának enyhe, de statisztikailag szignifikáns csökkenését észlelték, ≥ 6 mg/ttkg/nap szubkután dózisú adagolás mellett (a maximális javasolt napi adag 2,83-szorosa egy 60 kg-s felnőtthez viszonyítva mg/m² alapon) a kontrollhoz képest. Az utódnövekedésre és a viselkedési fejlődésre gyakorolt egyéb jelentős hatások nem voltak megfigyelhetők.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Mannit

Injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető egyéb gyógyszerekkel.

6.3. Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőket tartsa a dobozban.

Hűtőszekrényben (2 ºC ‑ 8 ºC) tárolandó.

Nem fagyasztható!

Ha az előretöltött fecskendők nem tárolhatók hűtőszekrényben, 15 °C és 25 °C közötti hőmérsékleten 1 hónapig tárolhatók, legfeljebb egyszeri alkalommal.

Ezután az 1 hónapos periódus után a még fel nem használt és még az eredeti csomagolásban lévő Copaxone 20 mg/ml oldatos injekciókat előretöltött fecskendőben vissza kell helyezni a hűtőszekrénybe (2 °C ‑ 8 °C) további tárolásra.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

A Copaxone oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő rögzített tűvel ellátott 1 ml-es, hosszúkás, színtelen I. típusú üveg fecskendőhengerből, színtelen polipropilén (vagy polisztirol) dugattyúpálcából, gumidugattyúból és tűvédő sapkából áll.

Az egyes előretöltött fecskendők külön vannak csomagolva PVC buborékfólia csomagolásban.

7 db, 28 db vagy 30 db, 1 ml oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő dobozban, vagy 90 db, 1 ml oldatos injekciót tartalmazó előretöltött fecskendő (3 db, egyenként 30 db fecskendőt tartalmazó dobozból álló) gyűjtőcsomagolásban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Kizárólag egyszeri használatra..

A felhasználatlan gyógyszermaradékot vagy a hulladékokat a helyi előírásoknak megfelelően meg kell semmisíteni.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Teva Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen

Pallagi út 13.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA

OGYI-T-9993/01 28 db Copaxone 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben

OGYI-T-9993/02 30 db Copaxone 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben

OGYI-T-9993/03 90 db (3×30 db) Copaxone 20 mg/ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben (gyűjtőcsomagolás)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2005. január 13.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. március 11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. szeptember 30.