CORDARONE 50 mg/ml oldatos injekció betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Cordarone 50 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

50 mg amiodaron-hidrokloridot tartalmaz 1 ml oldatos injekcióban.

150 mg amiodaron-hidrokloridot tartalmaz ampullánként (3 ml).

Ismert hatású segédanyag: 60 mg benzil-alkoholt tartalmaz ampullánként (lásd 4.4 pont).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

2. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Tiszta, halványsárga színű, szilárd részecskéktől mentes, steril oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

1. Terápiás javallatok

Súlyos ritmuszavarok, ha gyors hatás szükséges, vagy ha per os adagolás nem lehetséges, nevezetesen:

• Magas kamrai frekvenciával járó supraventricularis ritmuszavarok;

• Wolff-Parkinson-White szindrómához társuló tachycardiák;

• Dokumentált és súlyos szimptómás kamrai ritmuszavarok.

2. Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolás felnőttekre vonatkozik.

Intravénás infúzió:

• Telítő terápia: szokásos telítő adagja 5 mg/ttkg amiodaron 250 ml 5%-os glükóz oldatban lehetőleg perfuzorral 20 perc - 2 óra alatt beadva, ami 24 órán belül 2-3-szor megismételhető. Az infúzió sebességét a terápiás válasznak megfelelően kell módosítani. A hatás az első percekben megjelenik, majd progresszíven csökken, ami az infúzió folytatását teheti szükségessé.

• Fenntartó kezelés: 10-20 mg/ttkg/nap (általában 600-800 mg/24 óra, maximum 1,2 g/24 óra) 250 ml 5%-os glükóz oldatban legfeljebb néhány napon át.

Felváltandó per os alkalmazott kezeléssel (napi 3 tabletta az infúzió első napjától kezdve). Ez az adag egyes esetekben, rövid ideig napi 4-5 tablettára emelhető (lásd Cordarone tabletta alkalmazási előírása).

Intravénás injekció: (lásd 4.3 és 4.4 pont).

5 mg/ttkg minimum 3 perc alatt beadva. Az injekciós oldathoz semmilyen egyéb anyag nem adható ugyanabban a fecskendőben.

Cardiopulmonalis reszuszcitáció elektromos terápiára (defibrilláció) nem reagáló ventricularis fibrilláció esetén: kezdő iv. adag 300 mg (vagy 5 mg/ttkg) 20 ml 5%-os dextróz oldattal hígítva és gyorsan beadva. További 150 mg (vagy 2,5 mg/ttkg) iv. dózis adását meg lehet fontolni tartós ventricularis fibrilláció esetén.

Különleges betegcsoportok

Károsodott veseműködés

Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az amiodaron dózismódosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont), mindazonáltal nem áll rendelkezésre klinikai tapasztalat.

Károsodott májműködés

Károsodott májműködésű betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre klinikai tapasztalat.

Idősek

Idősekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő klinikai adat. Esetükben az amiodaron csak fokozott óvatossággal alkalmazható.

Gyermekek

Az amiodaron biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatokra vonatkozóan lásd az 5.1 és 5.2 pontot.

Benzil-alkohol tartalma miatt a Cordarone 50 mg/ml oldatos injekció intravénásan csak óvatossággal alkalmazható újszülötteknél, csecsemőknél és 3 évesnél fiatalabb gyermekeknél (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

Nem alkalmazható 2 ampulla/500 ml-nél alacsonyabb koncentrációban, gyógyszertechnológiai okok miatt. Hígításhoz kizárólag izotóniás glükóz oldat alkalmazható. Az infúziós oldathoz semmilyen egyéb anyag nem adható.

4.3 Ellenjavallatok

- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával (pl. a benzil-alkohol tartósítószerrel), ill. jóddal szembeni ismert túlérzékenység.

- Sinus bradycardia, sinoatrialis blokk, és sick sinus szindróma, ha pacemaker nincs beültetve (sinus leállás veszélye).

- Atrioventricularis blokk, bi- vagy trifascicularis vezetési zavarok, ha nincs állandó pacemaker beültetve kivéve, ha a beteget speciális osztályon kezelik és az amiodaron alkalmazása ideiglenes pacemaker védelme alatt történik.

- Keringés összeomlás, súlyos arteriális hypotonia.

- Kombinált kezelés egyes torsades de pointes előfordulását kiváltó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont).

- Pajzsmirigy rendellenes működése.

- Terhesség – kivételes esetektől eltekintve (lásd 4.4 és 4.6 pont).

- Szoptatás (lásd 4.4 és 4.6 pont).

- Intravénás injekció kontraindikált hypotonia, súlyos légzési elégtelenség, cardiomyopathia vagy szívelégtelenség esetén (lehetséges rosszabbodás).

A fenti ellenjavallatok nem vonatkoznak az amiodaron alkalmazására elektromos terápiára (defibrillációra) nem reagáló ventricularis fibrillatio cardiopulmonalis reszuszcitációja esetén.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Különleges figyelmeztetések

Csak az intravénás injekcióra vonatkozóan (lásd 4.3 pont)

• Az intravénás injekció adása általában nem ajánlott a hemodinamikai kockázatok miatt (súlyos hypotonia, keringés összeomlás); az intravénás infúzió adása előnyben részesítendő, amikor csak lehetséges.

• Intravénás injekció csak sürgősség esetén adható, amikor egyéb, alternatív kezelés nem bizonyul hatásosnak, és csak intenzív osztályon, folyamatos ellenőrzés mellett (EKG, vérnyomás).

• Az adag 5 mg/ttkg körüli.

• Az elektromos terápiára (defibrilláció) rezisztens ventricularis fibrilláció cardiopulmonalis reszuszcitációját kivéve az amiodaront több mint 3 perc alatt kell beadni és az intravénás injekció adását az első injekció adását követő 15 percen belül nem szabad megismételni, még akkor sem, ha az utóbbi csak 1 ampulla volt (cardiovascularis összeomlás lehetősége).

- Ugyanabba a fecskendőbe egyéb készítménnyel ne keverjük. Ne adjunk egyéb készítményt ugyanabba a szerelékbe (kanülbe). Ha az amoidaron-kezelést folytatni kell, ezt intravénás infúzió útján kell adni (lásd 4.2 pont).

Szívbetegségek (lásd 4.8 pont)

Új arrhythmia kialakulását vagy a már kezelt arrhythmia rosszabbodását közölték, néha fatális kimenetellel. Fontos, de nehéz elkülöníteni a gyógyszer hatásosságának hiányát a proarrhythmogén hatástól vagy, hogy a fenti állapot a cardialis állapot rosszabbodásával van-e összefüggésben. Amiodaronnal proarrhythmogén hatást ritkábban észleltek, mint egyéb antiarrhythmiás szerekkel és az általában a QT-szakasz megnyúlását előidéző tényezők, mint pl. gyógyszer interakció vagy elektrolit eltérések esetén lép fel (lásd 4.5 és 4.8 pont). A QT-szakasz megnyúlásának ellenére az amiodaron önmagában kis torsadogen aktivitást mutat.

Retrospektív vizsgálatokban az amiodaron szívátültetés előtti alkalmazása a transzplantált betegeknél a primer graft diszfunkció (PGD) fokozott kockázatával társult. A PGD a szívátültetés életveszélyes szövődménye, baloldali, jobboldali vagy biventrikuláris diszfunkcióként jelentkezik a transzplantációs műtétet követő 24 órában, amelynek másodlagos okát nem tudták azonosítani (lásd 4.8 pont). A súlyos PGD visszafordíthatatlan lehet. Azoknál a betegeknél, akik szívátültetés előtti várólistán vannak, megfontolandó egy másik antiarrythmiás gyógyszer mihamarabbi alkalmazása a transzplantáció előtt.

Súlyos bradycardia és szívblokk (lásd 4.8 pont)

Életet veszélyeztető, súlyos bradycardia és szívblokk eseteit figyelték meg, amikor a szofoszbuvirt tartalmazó terápiát amiodaronnal együtt alkalmazták. A bradycardia általában órákon–napokon belül kialakult, de a hosszabb idő elteltével jelentkező esetek többségét legfeljebb 2 héttel a hepatitis C vírus-kezelés elkezdése után figyelték meg.

Az amiodaron a szofoszbuvir-kezelést kapó betegeknél csak akkor alkalmazható, ha az egyéb választható antiaritmiás kezelések nem tolerálhatók vagy ellenjavalltak.

Amennyiben szükségesnek tartják az amiodaron egyidejű alkalmazását, akkor az első 48 órában ajánlott a kardiális funkciók monitorozása fekvőbeteg intézményben, ezt követően pedig a pulzusszám ellenőrzése napi rendszerességgel ambuláns körülmények között vagy önellenőrzéssel legalább a kezelés első 2 hetében.

Az amiodaron hosszú felezési ideje miatt azoknál a betegeknél is a fent részletezett szívmonitorozást kell végezni, akik az előző néhány hónap során hagyták abba az amiodaron-kezelést, és el kell kezdeniük a szofoszbuvir-kezelést.

Mindegyik, az amiodaronnal egyidejűleg vagy röviddel azelőtt kezelt beteg figyelmét fel kell hívni a bradycardia és a szívblokk tüneteire, illetve arra, hogy sürgősen forduljon orvoshoz, amennyiben ezeket tapasztalja.

Tüdőbetegségek (lásd 4.8 pont)

Dyspnoe vagy improduktív köhögés kialakulása pulmonalis toxicitásra utalhat, mint pl. az interstitialis pneumonitis. Nagyon ritka esetekben interstitialis pneumoniáról számoltak be intravénás amiodaron-kezelés során. Amikor felmerül ennek gyanúja, mellkas-röntgenvizsgálatot kell végezni. Az amiodaron-terápiát újra kell értékelni, mivel az intersititiális pneumonitis általában reverzibilis az amiodaron-terápia időben történő abbahagyása után és kortikoszteroid adását fontolóra kell venni (lásd 4.8 pont).

Néha fatális kimenetelű, nagyon ritka, súlyos respiratórikus szövődményeket (felnőttkori akut respiratórikus dystress szindróma) észleltek, amelyek általában közvetlenül a sebészeti beavatkozás után alakultak ki. Lehetséges a magas oxigénkoncentrációval való interakció (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Májbetegségek (lásd 4.8 pont)

Az amiodaron-kezelés megkezdésekor, illetve attól kezdve rendszeresen a kezelés ideje alatt, a májfunkciós értékek (transzaminázok) szigorú monitorozása javasolt. Az amiodaron per os és intravénás alkalmazása során és az intravénás amiodaron alkalmazást követő első 24 órában akut májrendellenességek (mint súlyos hepatocelluláris májelégtelenség vagy májkárosodás, esetenként fatális kimenetellel) és krónikus májrendellenességek alakulhatnak ki, ezért az amiodaron adagjának csökkentése vagy a kezelés megszakítása javasolt, ha a transzaminázok szintje a normál érték háromszorosát meghaladja.

Szembetegségek (lásd 4.8 pont)

Ha homályos látás vagy látáscsökkenés lép fel, azonnal teljes körű szemészeti kivizsgálást kell végezni, a fundoszkópiát is beleértve. A nervus opticus neuropathiája és/vagy neuritise a vakság kialakulásának kockázata miatt szükségessé teszi az amiodaron-kezelés leállítását.

Súlyos, hólyagos bőrreakciók

Életet veszélyeztető, akár halálos kimenetelű bőrreakciók, így Stevens–Johnson-szindróma (SJS) és toxicus epidermalis necrolysis (TEN) is kialakulhat az amiodaron alkalmazása során, ezért ezen bőrreakciók tüneteinek előfordulásakor (gyakran hólyagosodás vagy nyálkahártya elváltozások kíséretében jelentkező kiterjedt bőrkiütések), az amiodaron-kezelést azonnal meg kell szakítani.

Gyógyszerkölcsönhatások (lásd 4.5 pont)

Amiodaronnal egyidejűleg nem ajánlott a következő gyógyszerek alkalmazása: béta-blokkolók, szívfrekvenciát csökkentő kalciumcsatorna-blokkolók (verapamil, diltiazem), bélfalizgató hatású laxatívumok, amelyek hypokalaemiát okozhatnak, valamint fluorokinolon antibiotikumok.

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Intravénás amiodaront csak speciális osztályokon, folyamatos ellenőrzés (EKG, vérnyomás) mellett lehet alkalmazni.

Az injekció helyi reakcióinak elkerülésére az intravénásan alkalmazott amiodaront amikor csak lehet, centrális vénás kanülön át kell beadni (lásd 4.8 pont).

Különös gondossággal kell eljárni hypotonia, súlyos légzési elégtelenség, dekompenzált vagy súlyos szívelégtelenség esetén.

Anesztézia (lásd 4.5 pont):

Sebészeti beavatkozás előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell a beteg amiodaron-kezeléséről.

Gyermekek és serdülők

Az amiodaron biztonságosságát és hatásosságát gyermekek esetében nem igazolták, ezért gyermekeknél való alkalmazása nem javasolt. A jelenleg rendelkezésre álló adatokra vonatkozóan lásd az 5.1 és 5.2 pontot.

Benzil-alkohol

Ez a gyógyszer 60 mg benzil-alkoholt tartalmaz ampullánként (3 ml), ami megfelel 20 mg/ml-nek.

A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat.

Újszülöttek esetében a benzil-alkohol intravénás alkalmazása összefüggésbe hozható súlyos nemkívánatos eseményekkel és halállal (zihálás szindróma). A benzil-alkohol toxicitást okozó legalacsonyabb mennyisége nem ismert. Fiatal gyermekeknél fokozott a kockázat az akkumuláció miatt.

Nagy mennyiségben csak körültekintéssel alkalmazható és csak akkor, ha elengedhetetlenül szükséges, különösen máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél vagy terhes vagy szoptató nőknél (a készítmény csak kivételes esetekben adható számukra, lásd a 4.3 és 4.6 pontot), az akkumuláció és a toxicitás kockázata miatt (metabolikus acidózis).

A terhességre és a szoptatásra gyakorolt hatásait lásd a 4.6 pontban.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Torsades de pointes vagy a QT-szakasz megnyúlását indukáló gyógyszerek

A/ Torsades de pointes kialakulását indukáló gyógyszerek

A torsades de pointes kialakulását indukáló gyógyszerekkel együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont):

- antiarrhythmiás gyógyszerek, mint az Ia osztályba tartozó gyógyszerek, szotalol, bepridil.

- nem antiarrhythmiás gyógyszerek, mint a vinkamin, néhány neuroleptikus gyógyszer, ciszaprid, eritromicin iv., pentamidin (parenterálisan adva), sparfloxacin, mivel ezek növelik a potenciálisan letális kimenetelű torsades de pointes kockázatát.

B/ QT-szakasz megnyúlását indukáló gyógyszerek

Az amiodaron együttadása olyan gyógyszerekkel, amelyek ismerten a QT-szakasz megnyúlását eredményezik, minden egyes beteg esetében csak a lehetséges kockázatok és előnyök gondos mérlegelése alapján lehetséges, mivel a torsades de pointes kialakulásának kockázata megnövekedhet (lásd 4.4 pont). A betegeket a QT-szakasz megnyúlása tekintetében monitorozni kell.

A fluorokinolonok alkalmazását kerülni kell amiodaronnal kezelt betegeknél.

A szívfrekvencia csökkenését, automáciát vagy vezetési zavarokat előidéző gyógyszerek

Ezekkel a gyógyszerekkel az amiodaron együttadása nem javasolt:

• Béta-blokkolók és szívfrekvenciát csökkentő kalciumcsatorna gátlók (verapamil, diltiazem), mivel az automácia zavara (túlzott bradycardia) és ingerületvezetési zavarok léphetnek fel.

Hypokalaemiát indukáló gyógyszerek

A következő gyógyszerekkel együttadása nem javasolt:

hypokalaemiát okozó bélfalizgató hatású laxatívumok növelhetik a torsades de pointes kialakulásának kockázatát; egyéb típusú laxatívumok adhatók.

A következő gyógyszerek Cordarone-nal történő együttadása fokozott óvatosságot igényel:

- hypokalaemiát okozó diuretikumok (egykomponensű vagy kombinált)

- szisztémás kortikoszteroidok (glüko-, mineralo-), tetrakozaktid

- amfotericin B iv.

Fontos a hypokalaemia kialakulásának megelőzése (és korrekciója); a QT-távolságot ellenőrizni kell és torsades de pointes esetében antiarrhythmikumok nem adhatók (ventricularis pacemakert kell bevezetni; iv. magnézium alkalmazható).

Általános anesztézia (lásd 4.4 pont „Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések” és 4.8 pont)

Potenciálisan súlyos szövődményeket írtak le altatott betegeknél: bradycardia (atropinra nem reagáló), hypotonia, vezetési zavarok, csökkent szív percvolumen.

Néha fatális kimenetelű, nagyon ritka, súlyos respiratorikus szövődményeket (felnőttkori akut respiratorikus distressz szindróma) észleltek, amelyek általában közvetlenül a sebészeti beavatkozás után alakultak ki. Lehetséges a magas oxigénkoncentrációval való interakció.

A Cordarone hatása egyéb gyógyszerekre

Az amiodaron és/vagy metabolitja a dezetil-amiodaron gátolja a CYP1A1, CYP1A2, CYP3A4, CYP2C9, CYP2D6 rendszereket, valamint a P-glikoproteint, ezáltal megnövekedhet a szubsztrátok expozíciója.

Az amiodaron hosszú felezési ideje miatt gyógyszerkölcsönhatások a kezelés után néhány hónappal is megfigyelhetők.

• PgP-szubsztrátok

Mivel az amiodaron gátolja a P-glikoproteint, Pgp-szubsztrátokkal történő együttadása során a szubsztrátok megnövekedett expozíciója várható.

• Digitálisz készítmények:

Az automácia (túlzott bradycardia) és az atrioventrikuláris vezetés zavarai (szinergista hatás) alakulhatnak ki; ezen felül a plazma digoxin koncentrációja nőhet a digoxin clearance csökkenése következtében.

Az EKG-t és a plazma digoxinszintjét ellenőrizni, és a digoxin toxicitás klinikai jeleit figyelni kell a betegeknél. Szükséges lehet a digitálisz dózismódosítása.

• Dabigatrán

Körültekintéssel kell eljárni az amiodaron dabigatránnal történő együttadásakor a vérzés kialakulásának kockázata miatt. Szükségessé válhat a dabigatrán előírt adagjának módosítása.

• CYP2C9 szubsztrátok

Az amiodaron növeli CYP2C9 szubsztrátok, mint pl. a warfarin vagy fenitoin koncentrációját a citokróm P 450 2C9 gátlásán keresztül.

• Warfarin

A warfarin az amiodaronnal együttadva növeli az orális antikoaguláns hatását, így növeli a vérzés veszélyét. A protrombinszint rendszeresebb ellenőrzése és az orális antikoaguláns adagjának ismételt beállítása szükséges, mind az amiodaron-kezelés során, mind az amiodaron-kezelés befejezését követően.

• Fenitoin

Az amiodaron és a fenitoin kombinációja a fenitoin túladagolásához vezethet, amely neurológiai tünetekben nyilvánul meg. A beteg klinikai állapotát követni kell, és mihelyt a túladagolás tünetei jelentkeznek, a fenitoin dózisát csökkenteni kell; a fenitoin plazmaszintjét meg kell határozni.

• CYP2D6 szubsztrátok

Flekainid

Az amiodaron emeli a flekainid plazmakoncentrációját a citokróm CYP2D6 gátlásán keresztül.

Ezért a flekainid adagját ismételten be kell állítani.

• CYP3A4 szubsztrátok

A CYP3A4 enzimet gátló gyógyszereknek az amiodaronnal való együttadása esetén magasabb plazma koncentrációjuk alakulhat ki, amely toxicitásuk növekedéséhez vezethet.

- Ciklosporin

Amiodaronnal kombinálva a ciklosporin plazmaszintje növekedhet. Adagját ismét be kell állítani.

- Fentanil

Amiodaronnal történő kombinálása esetén a fentanil farmakológiai hatása erősödhet és toxicitásának kockázata nő.

- Sztatinok

Az amiodaron és a CYP3A4 enzimen keresztül metabolizálódó sztatinok mint pl. szimvasztatin, atorvasztatin, lovasztatin együttadása esetén az izomtoxicitás (rhabdomyolysis) kockázata fokozódik. Amennyiben sztatin amiodaronnal együtt alkalmazandó, javasolt olyan sztatin alkalmazása, amelyik nem a CYP3A4 rendszeren metabolizálódik.

- Egyéb, a CYP3A4-en keresztül metabolizálódó gyógyszerek: lidokain, szirolimusz, takrolimusz, szildenafil, midazolám, triazolám, dihidroergotamin, ergotamin, kolchicin.

Negatív inotrop, bradycardizáló, és/vagy AV vezetést lassító gyógyszerekkel: klinikai megfigyelés és az EKG ellenőrzése szükséges.

Különböző csoportokba tartozó antiarrhythmicumokkal: lehet jótékony hatás, de szigorú megfigyelést és az EKG követését teszi szükségessé.

Egyéb gyógyszerek hatása a Cordarone-ra

A CYP3A4 és CYP2C8 inhibitorai gátolhatják az amiodaron metabolizmusát, és növelhetik expozícióját.

A CYP3A4 inhibitorait ajánlott kerülni az amiodaron-kezelés alatt (bizonyos gyógyszerek, pl. klaritromicin).

Az amiodaron egyidejű alkalmazása szofoszbuvirt tartalmazó terápiával súlyos tünetekkel járó bradycardiát eredményezhet.

Csak akkor alkalmazható, ha más alternatíva nem áll rendelkezésre. Ennek a készítménynek az szofoszbuvirral történő együttes alkalmazása esetén (lásd 4.4 és 4.8 pont) szoros monitorozás ajánlott.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Állatokon végzett kísérletek foetotoxikus hatást mutattak ki több állatfajon.

A készítmény második és harmadik trimeszter folyamán történő adagolása, főleg ha az a szülésig tart, kockázatos, az újszülött esetében bradycardiát, a QT-szakasz megnyúlását okozhatja, illetve befolyásolja a magzati pajzsmirigyműködést. Következésképpen terhesség alatt – kivételes esetektől eltekintve (amikor az előny meghaladja a kockázatot) – az amiodaron-terápia ellenjavallt.

Benzil-alkohol tartalma miatt nagy mennyiségben csak körültekintéssel alkalmazható és csak akkor, ha elengedhetetlenül szükséges terhes vagy szoptató nőknél, az akkumuláció és a toxicitás kockázata miatt (metabolikus acidózis).

Szoptatás

Az amiodaron jelentős mennyiségben választódik ki az anyatejbe, így alkalmazása ellenjavallt szoptató anyák esetén.

Termékenység

Humán termékenységre vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat.

6. A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A fenti tevékenységek az alapbetegség miatt nem végezhetők.

6. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A nemkívánatos hatások előfordulásának osztályozására a következő (MedDRA szerinti) terminológiát használtuk: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ <1/10),

nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100) ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000),

nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert:

• neutropenia

• agranulocytosis

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka:

• anafilaxiás sokk

Nem ismert:

• angioneurotikus oedema (Quincke oedema)

Endokrin betegségek és tünetek

Nem ismert:

• pajzsmirigy-túlműködés

Nagyon ritka:

inadekvát antidiuretikus hormonszekréció szindróma (SIADH)

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka:

- benignus intracranialis nyomásfokozódás (pseudo-tumor cerebri)

- fejfájás

Pszichiátriai kórképek:

Gyakori:

• csökkent libido

Nem ismert:

• delírium (ideértve a zavartságot is)

• hallucináció

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem ismert:

• nervus opticus neuropathia/neuritis, amelyek progressziója során vakság alakulhat ki (lásd 4.4 pont).

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Gyakori:

- bradycardia, ami általában mérsékelt fokú.

Nagyon ritka:

- kifejezett bradycardia vagy sinus leállás, ami az amiodaron-terápia leállítását teszi szükségessé, főleg a sinus csomó rendellenes működése esetén és/vagy idős betegeknél.

- arrhythmia kialakulása vagy rosszabbodása, néha szívmegállással (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések” és 4.5 pont).

Nem ismert:

• torsades de pointes (lásd 4.4 és 4.5 pontok)

Érbetegségek és tünetek:

Gyakori:

• vérnyomás csökkenés, általában mérsékelt és átmeneti.

Súlyos hypotoniát vagy collapsust írtak le túladagolást vagy az injekció túl gyors adását követően.

Nagyon ritka:

• hőhullámok

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nagyon ritka:

- intersticialis pneumonitis vagy fibrózis, néha fatális kimenetellel (4.4 pont „Különleges figyelmeztetések”)

- súlyos légzési szövődmények (felnőttkori akut respiratórikus distress szindróma), néha fatális (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések” és 4.5 pont)

- bronchospazmus és/vagy apnoe súlyos légzési elégtelenség esetén és főleg asztmában szenvedő betegeknél.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka:

- hányinger

Nem ismert:

- pancreatitis (acut)

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek: (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések” és 4.4 pont „Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”)

Nagyon ritka:

- a szérum transzaminázok izolált, általában mérsékelt fokú (a normál érték 1,5-3-szorosa) emelkedése a terápia kezdetén. Normalizálódásuk az adag csökkentésekor, sőt minden beavatkozás nélkül is létrejöhet.

- akut májelváltozások magas szérum transzamináz szintekkel és/vagy sárgasággal, a májelégtelenséget is beleértve, ami néha fatális kimenetelű (lásd 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések”).

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Gyakori:

- ekcéma

Nagyon ritka:

- verejtékezés

Nem ismert:

- urticaria

- súlyos, néhány esetben halálos kimenetelű bőrreakciók, így Stevens–Johnson-szindróma (SJS), toxicus epidermalis necrolysis (TEN), dermatitis bullosa, valamint eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS).

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Nem ismert:

• hátfájás

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Gyakori:

- az injekció helyi reakciói, mint fájdalom, erythema, ödéma, nekrózis, extravasatio, infiltráció, gyulladás, induratio, thrombophlebitis, phlebitis, cellulitis, infekció, pigmentációs elváltozások.

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

Nem ismert:

• primer graft diszfunkció szívátültetést követően (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

6. Túladagolás

Az amiodaron intravénás túladagolásáról nem áll rendelkezésünkre információ.

Nem ismert sok adat a per os adott amiodaron akut túladagolására vonatkozóan. Néhány esetben leírtak sinus bradycardiát, ingerületvezetési blokkot, ventricularis tachycardiát, torsades de pointes kialakulását, keringési elégtelenséget és májléziót.

Tüneti kezelés alkalmazandó. Sem az amiodaron, sem metabolitjai nem távolíthatók el dialízissel.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antiarrhythmiás szerek I és III csoport, Antiarrhythmiás szerek III csoport

ATC kód: C01B D01

Antiarrhythmiás tulajdonságok:

- Megnyújtja a szívizom akciós potenciáljának 3 fázisát, elsősorban a kálium-áram csökkentése révén. (Vaughan Williams szerinti III. osztály), ami független a szívfrekvenciától.

- Bradycardizáló hatása van a sinuscsomó automácia csökkentése révén. Ezt a hatást atropin nem antagonizálja.

- Nem kompetitív alfa- és béta-adrenerg antagonista hatással rendelkezik.

- Lassítja a sino-atrialis, pitvari és nodalis vezetést, annál kifejezettebben, minél nagyobb a szívfrekvencia.

- Nem befolyásolja az intraventricularis ingervezetést.

- Növeli a refrakter periódust és csökkenti a myocardium excitabilitását pitvari, nodalis és ventricularis szinten.

- Lassítja az ingervezetést és megnyújtja a refrakter periódust a pitvar-kamrai járulékos pályákban.

Anti-ischaemiás tulajdonságok:

A perifériás ellenállás és a szívfrekvencia mérsékelt csökkenése következtében csökken az oxigénfogyasztás.

A koszorúerek simaizomzatára gyakorolt hatás következtében fokozódik a coronaria keringés.

Az aortanyomás és a perifériás ellenállás csökkentésével fenntartja a perctérfogatot. Nincs szignifikáns negatív inotrop hatása.

Egyéb: Csökkent cardialis kontraktilitás, főleg intravénás injekciót követően.

Az amiodaron alkalmazása a cardiopulmonalis reszuszcitáció során:

Kettős vak vizsgálatokban értékelték az intravénásan adott amiodaron biztonságosságát és hatásosságát kórházon kívül fellépő szívmegállások esetén, amelyek elektromos cardioversiora nem reagáló ventricularis fibrilláció következtében léptek fel: az ARREST vizsgálatban az amiodaront placebóhoz, az ALIVE vizsgálatban pedig az amiodaront lidokainhoz hasonlították.

Mindkét vizsgálat elsődleges végpontja a kórházi felvételt lehetővé tevő túlélés volt. Az ARREST vizsgálatban 504 beteget (kórházon kívül történt szívmegállás ventricularis fibrillációból vagy olyan ventricularis tachycardiából eredt, ahol nem volt tapintható a pulzus, és ami rezisztens volt 2 vagy 3 elektromos cardioversiora és epinefrin adására) randomizáltak, amiodaronnal (246 beteg) kezeltek (300 mg amiodaront 20 ml 5% dextrózban hígítva, a perifériás vénába gyorsan beadva) és placebót kapó betegek csoportjába (258 beteg).

A kórházi felvételt nyert 197 (39%) betegnél az amiodaron szignifikánsan növelte az újraélesztés és a kórházi felvétel esélyét: amely 44% volt az amiodaron-csoportban és 34% a placebocsoportban. Az újraélesztés egyéb független tényezőit figyelembe véve a kórházba felvett betegekre vonatkozó illesztett esélyhányados (odds ratio) az amiodaron-csoportot a placebóval összehasonlítva 1,6 (95%-os konfidencia intervallum 1,1, 2,4; p=0,02). Az amiodaron-csoportban több betegnek volt hypotensiója (59% vs 25%, p= 0,04) vagy bradycardiája (41% vs 25%, p=0,004).

Az ALIVE vizsgálatban 347 beteget randomizáltak (akiknél 2 vagy 3 defibrillációra, epinefrinre és egy további defibrillációra nem reagáló ventricularis fibrilláció, vagy kezdetben sikeres defibrilláció után visszatérő ventricularis fibrilláció állt fenn), amiodaront (a becsült testsúlynak megfelelő 5 mg/kg amiodaron 30 ml 5%-os dextrózban hígítva) és lidokainhoz illesztett placebót kapó csoportba, vagy lidokaint (1,5 mg/ttkg 10 mg/ml-es koncentrációban) és amiodaronhoz illesztett, azonos hígító oldatot (poliszorbát 80) tartalmazó placebót kapó csoportba. A 347 bevont betegnél az amiodaron szignifikánsan növelte a reszuszcitáció és a kórházi felvétel esélyét: az amiodaron-csoportban 22,8% (180 beteg közül 41 beteg) és a lidokain csoportban 12% volt (167 beteg közül 20), p= 0,009. Egyéb faktorok figyelembe vétele után, amelyek befolyásolhatták a túlélés valószínűségét, az illesztett esélyhányados (odds ratio) a kórházi felvételre vonatkozóan az amiodaront kapók csoportját a lidokaint kapókéval összehasonlítva 2,49-nek adódott (95%-os konfidencia intervallum, 1,28, 4,85; p=0,007). Nem volt különbség a kezelési csoportok között a betegek arányában, akiknél a bradycardia atropin-kezelése vagy a bradycardia dopaminnal történő presszor kezelése volt szükséges, vagy akik nyílt kezelésként lidokaint kaptak. A defibrilláció után beadott vizsgálati gyógyszer mellett az aszisztólia kialakulása szignifikánsan magasabb volt a lidokaint kapók csoportjában (28,9%) mint az amiodaron-csoportban (18,4%), p= 0,04.

Gyermekek és serdülők

Kontrollos gyermekgyógyászati vizsgálatokat nem végeztek.

Publikált vizsgálati adatok alapján az amiodaron biztonságosságát 1118, különféle arrhytmiában szenvedő gyermekgyógyászati betegnél vizsgálták. A gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban az alábbi adagokat alkalmazták:

Intravénás alkalmazás

- telítő adag: 5 mg/ttkg 20 perctől 2 óráig

- fenntartó adag: 10-15 mg/kg/nap néhány óra, ill. napon át

Amennyiben szükséges, a telítő adaggal egyidejűleg az orális terápiát el lehet kezdeni.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az amiodaron injektált mennyisége gyorsan csökken a vérben, mivel bizonyos szövetek nagy affinitással veszik fel.

Eloszlás

A maximális hatás kb. 15 percen belül alakul ki, és 4 órán belül megszűnik. Ismételt injekciók hiányában a gyógyszer gyorsan eliminálódik; ismételt injekciók, vagy per os folytatott terápia esetén akkumulálódik a szövetekben.

Biotranszformáció

Az amiodaron főleg a CYP3A4, valamint a CYP2C8 enzimrendszereken keresztül metabolizálódik. Az amiodaron és metabolitja, a dezetil-amiodaron in vitro gátolja a CYP1A1, CYP1A2, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP3A4, CYP2A6, CYP2B6 és 2C8-at. Az amiodaron és a dezetil-amiodaron képes gátolni néhány transzportert, mint pl. a P-glikoproteint és az organikus kation transzportert (OCT2). (Egy vizsgálatban a kreatinin (OCT2 szubsztrát) koncentrációjának 1,1%-os emelkedését figyelték meg.) In vivo adatok szerint az amiodaron kölcsönhatásba lép a CYP3A4, CYP2C9, CYP2D6-tal, valamint a P-gp szubsztrátokkal.

Elimináció

Az amiodaron eliminációs felezési ideje hosszú és egyénenként nagymértékben (20-100 nap) változik. A kezelés első napjaiban a szervezet legtöbb szövetében akkumulálódik, különösen a zsírszövetekben. Az elimináció néhány nap után kezdődik, a dinamikus egyensúlyi (steady state) állapot egyénenként változóan, egy vagy több hónap elteltével áll be. E tulajdonságok indokolják a telítő adagok alkalmazását, hogy a szövetekben a terápiás hatás eléréséhez szükséges gyógyszerszint gyorsan kialakuljon.

Sem az amiodaron, sem metabolitjai nem távolíthatók el dialízissel.

Kontrollos gyermekgyógyászati vizsgálatokat nem végeztek. A rendelkezésre álló korlátozott gyermekgyógyászati adatok szerint nem észleltek különbséget a felnőtt betegekhez képest.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra-, és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható, kivéve lásd 4.6 pont.

Egy kétéves, patkányokon végzett karcinogenitási vizsgálatban az amiodaron klinikailag releváns expozíció mellett fokozta a follikuláris pajzsmirigy daganatok (adenómák és/vagy karcinómák) előfordulását hím- és nőstény egyedekben egyaránt. Mivel a mutagenitás vizsgálatok eredményei negatívak voltak, a daganatképződésnek ezt a típusát inkább epigenetikus, mint genotoxikus mechanizmus idézi elő. Egérben karcinómák kialakulását nem figyelték meg, ugyanakkor dózisfüggő pajzsmirigy follikuláris hyperplasia volt tapasztaltalható. Patkányoknál és egereknél a pajzsmirigyet érintő hatások nagy valószínűséggel az amiodaron pajzsmirigyhormonok szintézisére és/vagy kibocsátására gyakorolt hatásának köszönhető. Ezek az adatok humán vonatkozásban kis jelentőséggel bírnak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Poliszorbát 80, injekcióhoz való víz, nitrogén. Tartósítószerként 20 mg/ml benzil-alkoholt tartalmaz.

2. Inkompatibilitások

Az injekciós oldathoz semmilyen egyéb anyag nem adható ugyanabban a fecskendőben.

DEHP-t (di-2-etilhexilfát) lágyítót tartalmazó eszközökből a DEHP amiodaron jelenlétében kimosódik, ezért a DEHP tartalmú infúziós eszközöket az amiodaron alkalmazása esetén kerülni kell.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az ampullákat tartsa a dobozában.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

3 ml oldat törőponttal (OPC) és kódgyűrűvel ellátott, színtelen üvegampullába töltve.

5 × 3 ml ampulla műanyagtálcában és dobozban, ill.

6 × 3 ml ampulla műanyagtálcában és dobozban.

6. A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A készítmény felhasználására vonatkozó útmutatás:

Nem alkalmazható 600 mg/l-nél kisebb koncentrációban, gyógyszertechnológiai okok miatt. Hígításhoz kizárólag 5%-os dextróz oldat alkalmazható. Az infúziós oldathoz semmilyen egyéb anyag nem adható.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

SANOFI-AVENTIS Zrt.

1138 Budapest, Váci út 133. E épület 3. emelet

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-1166/03 5 × 3 ml ampulla műanyagtálcában és dobozban

OGYI-T-1166/04 6 × 3 ml ampulla műanyagtálcában és dobozban.

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1985. január 15.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2009. november 12.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. június 24.