COTANYDON 80 mg/5 mg tabletta betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: telmisartan; amlodipine
ATC kód: C09DB04
Nyilvántartási szám: OGYI-T-23907
Állapot: TK

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára


Cotanydon 40 mg/5 mg tabletta

Cotanydon 80 mg/5 mg tabletta

Cotanydon 80 mg/10 mg tabletta


telmizartán/amlodipin



Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

- Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

- További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

- Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

- Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.



A betegtájékoztató tartalma:


1. Milyen típusú gyógyszer a Cotanydon és milyen betegségek esetén alkalmazható?

2. Tudnivalók a Cotanydon szedése előtt

3. Hogyan kell szedni a Cotanydon-t?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell a Cotanydon-t tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer a Cotanydon és milyen betegségek esetén alkalmazható?


A Cotanydon tabletta két hatóanyagot tartalmaz, telmizartánt és amlodipint. Mindkét hatóanyag a magas vérnyomás kezelésére szolgál.

  • A telmizartán az angiotenzin II-receptor-blokkolók csoportjába tartozik. Az angiotenzin II egy, a szervezetben termelődő olyan anyag, ami szűkíti a vérereket és így növeli a vérnyomást. A telmizartán úgy hat, hogy gátolja az angiotenzin II hatását.

  • Az amlodipin a kalciumcsatorna-blokkolóknak nevezett gyógyszerek csoportjába tartozik. Az amlodipin megakadályozza, hogy a kalcium bejusson az erek falába, ami meggátolja az erek szűkülését.

Ez azt jelenti, hogy mindkét hatóanyag együtt segít megakadályozni a vérerek szűkülését. Ennek eredményeképpen a vérerek ellazulnak, és a vérnyomás csökken.


A Cotanydon a magas vérnyomás kezelésére szolgál:

- azoknál a felnőtt betegeknél, akiknek a vérnyomását az önmagában adott amlodipin nem csökkentette megfelelő mértékben;

- azoknál a felnőtt betegeknél, akik már szednek telmizartánt és amlodipint külön-külön tablettában, és ehelyett kényelmi szempontokból ugyanolyan adagot egy tablettában szeretnének szedni.


A magas vérnyomás, ha nem kezelik, számos szervben károsíthatja az ereket, ami a betegeket súlyos események, például szívroham, szívelégtelenség vagy veseelégtelenség, sztrók (agyi érkatasztrófa) vagy vakság kockázatának teszi ki. A magas vérnyomás a károsodások kialakulása előtt általában nem okoz tüneteket. Ezért fontos rendszeresen megmérni a vérnyomást annak ellenőrzésére, hogy az a normális tartományon belül van-e.



2. Tudnivalók a Cotanydon szedése előtt


Ne szedje a Cotanydon-t

  • ha allergiás a telmizartánra vagy az amlodipinre vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére;

  • ha allergiás más dihidropiridin típusú gyógyszerekre (a kalciumcsatorna-blokkolók egy típusa);

  • ha több mint 3 hónapos terhes. (Korai terhességben is jobb elkerülni a Cotanydon alkalmazását – lásd a Terhesség című részt.)

  • ha súlyos májbetegsége vagy epeúti elzáródása van (epeelfolyási zavar a májból és az epehólyagból);

  • ha aortabillentyű-szűkületet (aorta sztenózis) vagy kardiogén sokkot állapítottak meg Önnél (olyan állapot, ahol a szív nem tudja ellátni elegendő vérrel a szervezetet);

  • ha szívinfarktust követően szívelégtelenségben szenved;

  • ha cukorbetegségben vagy vesekárosodásban szenved és aliszkirén hatóanyag tartalmú vérnyomáscsökkentő gyógyszert kap.


Ha az imént felsoroltak bármelyike érvényes Önre, a Cotanydon szedése előtt forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.


Figyelmeztetések és óvintézkedések

A Cotanydon szedése előtt beszéljen kezelőorvosával, ha a következő állapotok vagy betegségek bármelyike fennáll, vagy korábban fennállt Önnél:

  • vesebetegség vagy veseátültetés;

  • a veseverőér szűkülete egyik, vagy mindkét vesében (artéria renális sztenózis);

  • májbetegség;

  • szívbetegség;

  • emelkedett aldoszteronszint (ami víz- és sóvisszatartáshoz vezet a szervezetben, különböző ásványi anyagok egyensúlyzavarával a vérben);

  • alacsony vérnyomás (hipotónia), ami kiszáradás (a test víztartalmának túlzott mértékű csökkenése) vagy vízhajtó-kezelés következtében kialakult sóhiány, sószegény diéta esetén, valamint hasmenést vagy hányást követően fordulhat elő;

  • emelkedett káliumszint a vérben;

  • cukorbetegség;

  • főverőér-szűkület;

  • nyugalomban vagy minimális terhelés esetén jelentkező, szív eredetű mellkasi fájdalom (instabil angina pektorisz);

  • szívroham az elmúlt 4 hétben.


A Cotanydon szedése előtt beszéljen kezelőorvosával:

  • ha Ön a következő, magas vérnyomás kezelésére szolgáló gyógyszerek bármelyikét szedi:

    • ACE-gátlók (például enalapril, lizinopril, ramipril), különösen akkor, ha cukorbetegséggel összefüggő vesebetegségben szenved;

- aliszkirén.

Kezelőorvosa rendszeresen ellenőrizheti az Ön veseműködését, vérnyomását és az elektrolitszinteket (például kálium) a vérben. Lásd még a „Ne szedje a Cotanydon-t” pontban szereplő információkat.

  • ha Ön idős és emelni kell az adagját.


Beszéljen kezelőorvosával, ha a Cotanydon alkalmazását követően hasi fájdalmat, hányingert, hányást vagy hasmenést tapasztal. A további kezelésről kezelőorvosa fog dönteni. Saját elgondolásból ne hagyja abba a Cotanydon alkalmazását.


Műtét vagy érzéstelenítés esetén mondja meg az orvosának, hogy Ön Cotanydon-t szed.


Gyermekek és serdülők

A Cotanydon 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt.


Egyéb gyógyszerek és a Cotanydon

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről. Lehet, hogy orvosának meg kell változtatnia a gyógyszerek adagját, és/vagy egyéb óvintézkedéseket tehet. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy abba kell hagynia valamelyik gyógyszer szedését. Ez különösen az alább felsorolt gyógyszerekre vonatkozik:

  • lítium tartalmú gyógyszerek, a depresszió bizonyos típusainak kezelésére;

  • olyan gyógyszerek, amelyek emelhetik a vér káliumszintjét, mint például a káliumot tartalmazó sópótlók, káliummegtakarító diuretikumok (egyes vízhajtók);

  • angiotenzin II-receptor-blokkolók;

  • ACE-gátlók vagy aliszkirén (Lásd még a „Ne szedje a Cotanydon-t” és a „Figyelmeztetések és óvintézkedések” pontok alatti információt);

  • nem-szteroid gyulladáscsökkentők, (NSAID-ok, például acetilszalicilsav vagy ibuprofén), heparin, immunszupresszív szerek (például ciklosporin vagy takrolimusz) és a trimetoprim nevű antibiotikum;

  • rifampicin, eritromicin, klaritromicin (antibiotikumok);

  • közönséges orbáncfű,

  • dantrolén (a testhőmérséklet súlyos zavarai esetén alkalmazott infúzió);

  • az immunrendszer működését befolyásoló gyógyszerek (például: szirolimusz, temszirolimusz és everolimusz);

  • a HIV/AIDS kezelésére (például ritonavir) vagy gombafertőzések kezelésére (például ketokonazol) szolgáló gyógyszerek;

  • diltiazem (szívgyógyszer);

  • a magas koleszterinszint kezelésére szolgáló szimvasztatin;

  • digoxin.


A többi vérnyomáscsökkentőhöz hasonlóan, a Cotanydon hatása is csökkenhet, ha nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszert (NSAID-ot, például acetilszalicilsavat vagy ibuprofént) vagy kortikoszteroidokat szed.


A Cotanydon fokozhatja más vérnyomáscsökkentők, vagy potenciálisan vérnyomáscsökkentő hatású gyógyszerek (például baklofén, amifosztin, bizonyos mentális betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek vagy antidepresszánsok) vérnyomáscsökkentő hatását.


A Cotanydon egyidejű bevétele étellel és itallal

Az alkohol fokozhatja a vérnyomáscsökkentő hatást, amit felállás közben jelentkező szédülés formájában érzékelhet.


A Cotanydon szedése alatt nem szabad grépfrútlevet és grépfrútot fogyasztani. Ennek oka, hogy a grépfrút és a grépfrútlé néhány betegnél az amlodipin hatóanyag vérszintjének emelkedéséhez vezethet és fokozhatja a Cotanydon vérnyomáscsökkentő hatását.


Terhesség és szoptatás

Terhesség

Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer alkalmazása előtt beszéljen kezelőorvosával.

Kezelőorvosa valószínűleg azt fogja javasolni, hogy hagyja abba a Cotanydon szedését, mielőtt teherbe esne, vagy amint megtudja, hogy terhes és a Cotanydon helyett egyéb gyógyszer szedését fogja ajánlani Önnek. A Cotanydon alkalmazása nem ajánlott a terhesség korai szakaszában, és tilos szedni, ha több mint 3 hónapos terhes, mivel súlyosan károsíthatja a magzatot, ha azt a terhesség harmadik hónapja után szedik.


Szoptatás

Az amlodipin kis mennyiségben igazoltan átjut az anyatejbe.

Tájékoztassa kezelőorvosát, ha szoptat, vagy szoptatni kezd. A Cotanydon szedése nem javasolt azoknak az anyáknak, akik szoptatnak, és kezelőorvosa más kezelést választhat, amennyiben Ön szoptatni szeretne, különösen akkor, ha gyermeke újszülött vagy koraszülött.


Bármilyen gyógyszer szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A magas vérnyomás kezelése alatt egyeseknél előfordulhatnak olyan mellékhatások, mint az ájulás, álmosság, szédülés vagy forgó jellegű szédülés (vertigó). Ha Ön ilyen mellékhatásokat észlel, ne vezessen gépjárművet és ne kezeljen gépeket.


A készítmény kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.



3. Hogyan kell szedni a Cotanydon-t?


A gyógyszert mindig a kezelőorvosa által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.


A készítmény ajánlott adagja naponta egy tabletta. Próbálja meg minden nap ugyanabban az időpontban bevenni a tablettát. A Cotanydon tablettát csak közvetlenül bevétel előtt vegye ki a buborékcsomagolásból.


A Cotanydon étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető. A tablettát valamennyi vízzel vagy más alkoholmentes folyadékkal kell bevenni.


Ha az Ön mája nem működik megfelelően, a szokásos adag nem lehet több naponta egy darab 40 mg/5 mg-os vagy egy darab 40 mg/10 mg-os telmizartán/amlodipin tablettánál.


Ha az előírtnál több Cotanydon-t vett be

Ha véletlenül több tablettát vett be, azonnal forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez, vagy keresse fel a legközelebbi kórház sürgősségi osztályát. Alacsony vérnyomás és szapora szívverés jelentkezhet. Jelentettek lassú szívverést, szédülést, csökkent veseműködést, a veseelégtelenséget is beleértve, jelentős és tartós alacsony vérnyomást, beleértve a sokkot és a halált is.

Folyadékfelhalmozódás alakulhat ki a tüdejében (tüdőödéma), ami nehézlégzést okozhat. Ez a gyógyszer bevétele után akár 24-48 órával is kialakulhat.


Ha elfelejtette bevenni a Cotanydon-t

Ha elfelejtett bevenni egy adagot, vegye be, amint eszébe jut, és a továbbiakban szedje a gyógyszert a szokásos módon. Ha egyik nap nem vette be a tablettát, a következő napon a szokásos adagot kell bevennie. Ne vegyen be kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására.


Ha idő előtt abbahagyja a Cotanydon szedését

Fontos, hogy minden nap vegye be a Cotanydon-t, amíg kezelőorvosa másképp nem rendelkezik. Ha Ön úgy érzi, hogy a Cotanydon hatása túlságosan erős vagy gyenge, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.


Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


Néhány mellékhatás súlyos lehet és azonnali orvosi kezelést igényelhet:


Azonnal forduljon kezelőorvosához, ha az alábbi tünetek valamelyikét észleli.


Szepszis (gyakran vérmérgezésnek nevezett, a szervezet egészét érintő súlyos fertőzés, ami magas lázzal és súlyos rossz közérzettel jár), a bőr vagy a nyálkahártyák hirtelen fellépő duzzanata (angioödéma). Ezek a mellékhatások ritkán fordulnak elő (1000 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet), azonban nagyon súlyosak, ezért a betegeknek abba kell hagyniuk a gyógyszer szedését, és azonnal kapcsolatba kell lépniük kezelőorvosukkal. Kezelés nélkül ezek a mellékhatások halálos kimenetelűek is lehetnek. A szepszis megnövekedett előfordulási gyakoriságát csak a telmizartánnál figyelték meg, azonban előfordulása a Cotanydon esetén sem zárható ki.


Gyakori mellékhatások (10 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

szédülés, bokaduzzadás (ödéma).


Nem gyakori mellékhatások (100 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

álmosság, migrén, fejfájás, bizsergés vagy zsibbadás a kezekben vagy a lábakban, forgó jellegű szédülés (vertigó), lassú szívverés, szívdobogásérzés (palpitáció), alacsony vérnyomás (hipotónia), felálláskor jelentkező szédülés (ortosztatikus hipotónia), kipirulás, köhögés, gyomorfájás, hasi fájdalom, hasmenés, hányinger, viszketés, ízületi fájdalom, izomgörcsök, izomfájdalom, merevedési zavar, gyengeség, mellkasi fájdalom, fáradtság, duzzanat (ödéma), magas májenzimszintek.


Ritka mellékhatások (1000 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

húgyhólyagfertőzés, depresszió, szorongás, álmatlanság, ájulás, a kéz és a láb idegeinek károsodása, a tapintás csökkent érzékenysége, ízérzészavar, remegés, hányás, a fogíny duzzadása, hasi diszkomfortérzés, szájszárazság, ekcéma (egy bőrbetegség), bőrpír, bőrkiütés, hátfájás, lábfájás, sürgető éjszakai vizelési inger, rossz közérzet (rosszullét), magas húgysavszint a vérben.


Nagyon ritka mellékhatások (10000 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

a tüdő szöveteinek egyre súlyosbodó hegesedése (intersticiális tüdőbetegség [főként a tüdő kötőszöveteinek gyulladása és az eozinofil granulociták számának megnövekedésével járó tüdőgyulladás]).


A következő mellékhatásokat a telmizartán illetve az amlodipin összetevők esetén figyelték meg, melyek a Cotanydon-kezeléskor is előfordulhatnak:


Telmizartán

Az önmagában telmizartánt szedő betegeknél a következő további mellékhatásokat jelentették:


Nem gyakori mellékhatások (100 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

húgyúti fertőzések, felső légúti fertőzés (például torokfájás, az orr melléküregek és a homloküreg gyulladása, nátha), a vörösvértestek számának csökkenése (vérszegénység), magas káliumszint a vérben, légszomj, puffadás, fokozott verejtékezés, a veseműködés károsodása, beleértve a hirtelen kialakuló veseelégtelenséget is, emelkedett kreatininszint a vérben.


Ritka mellékhatások (1000 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

bizonyos fehérvérsejtek számának emelkedése (eozinofília), alacsony vérlemezkeszám (trombocitopénia), allergiás reakció (pl. bőrkiütés, viszketés, nehézlégzés, sípoló légzés, az arc feldagadása vagy alacsony vérnyomás), alacsony vércukorszint (cukorbetegeknél), látásromlás, gyors szívverés, gyomorrontás, májműködési zavar, csalánkiütés (urtikária), gyógyszerkiütés, íngyulladás, influenzaszerű betegség (például izomfájdalom, általános rossz közérzet), csökkent hemoglobinszint (egy vérfehérje), magas kreatin-foszfokináz-(CPK)-szint a vérben, alacsony nátriumszint.

A forgalomba hozatalt követő esetekben tapasztalt kóros májfunkciós érték és májbetegség legtöbbször japán betegeknél fordult elő. Valószínűsíthető, hogy ezek a mellékhatások a japán betegeknél gyakrabban jelentkeznek.


Nem ismert gyakoriságú (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg):

a bélfal megduzzadása (intesztinális angioödéma): néhány hasonló gyógyszer alkalmazását követően jelentették. Ez olyan tünetekkel jár, mint a hasi fájdalom, a hányinger, a hányás és a hasmenés.


Amlodipin

Az önmagában amlodipint szedő betegeknél a következő további mellékhatásokat jelentették:


Gyakori mellékhatások (10 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

a székelési szokások megváltozása, hasmenés, székrekedés, látászavarok, kettőslátás, bokaduzzanat.


Nem gyakori mellékhatások (100 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

hangulatváltozások, látásromlás, fülcsengés, légszomj, tüsszögés/orrfolyás, hajhullás, szokatlan véraláfutás és vérzés (vörösvértest-károsodás), bőrelszíneződés, túlzott verejtékezés, vizelési nehézség, sürgető vizelési inger, különösen éjjel, emlőmegnagyobbodás férfiaknál, fájdalom, hízás, fogyás.


Ritka mellékhatások (1000 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

zavartság.


Nagyon ritka mellékhatások (10 000 beteg közül legfeljebb 1 beteget érinthet):

a fehérvérsejtek számának csökkenése (leukopénia), alacsony vérlemezkeszám (trombocitopénia), allergiás reakció (például bőrkiütés, viszketés, nehézlégzés, zihálás, az arc feldagadása vagy alacsony vérnyomás), magas vércukorszint, akaratlan izomrángások vagy rángatózó mozgások, szívroham, szabálytalan szívverés, a vérerek gyulladása, hasnyálmirigy-gyulladás, gyomorhurut (gasztritisz), májgyulladás, sárgaság, emelkedett májenzimszintek sárgasággal, a bőr és a nyálkahártyák hirtelen fellépő duzzanata (angioödéma), súlyos bőrreakciók, csalánkiütés (urtikária), súlyos allergiás reakció a bőr és a nyálkahártyák hólyagos kiütésével (exfoliatív dermatitisz, Stevens–Johnson-szindróma), a bőr fokozott érzékenysége a napfénnyel szemben, fokozott izomtónus.


Nem ismert gyakoriságú (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg):

súlyos allergiás reakció a bőr és a nyálkahártyák hólyagos kiütésével (toxikus epidermális nekrolízis).


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell a Cotanydon-t tárolni?


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!


A dobozon feltüntetett lejárati idő (EXP) után ne szedje ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. A Cotanydon tablettát csak közvetlenül bevétel előtt vegye ki a buborékcsomagolásból.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz a Cotanydon?


- A készítmény hatóanyagai a telmizartán és az amlodipin.

Cotanydon 40 mg/5 mg tabletta: 40 mg telmizartánt és 5 mg amlodipint (amlodipin-bezilát formájában) tartalmaz tablettánként.

Cotanydon 80 mg/5 mg tabletta: 80 mg telmizartánt és 5 mg amlodipint (amlodipin-bezilát formájában) tartalmaz tablettánként.

Cotanydon 80 mg/10 mg tabletta: 80 mg telmizartánt és 10 mg amlodipint (amlodipin-bezilát formájában) tartalmaz tablettánként.

- Egyéb összetevők: nátrium-hidroxid, meglumin, povidon K25, mannit, mikrokristályos cellulóz, kroszpovidon, magnézium-sztearát, hidegen duzzadó keményítő, kukoricakeményítő, vízmentes, kolloid szilícium-dioxid, sárga vas-oxid (E172) kizárólag a 80/10 mg-os tablettában, vörös vas-oxid (E172) kizárólag a 40/5 mg-os és a 80/5 mg-os tablettában.


Milyen a Cotanydon külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Cotanydon 40 mg/5 mg tabletta: mindkét oldalán domború, ovális alakú (12,2 – 12,8 mm × 5,7 – 6,3 mm méretű), kétrétegű tabletta, az egyik oldala fehér vagy csaknem fehér, a másik oldala rózsaszínű, mely utóbbi halvány foltokat tartalmazhat.


Cotanydon 80 mg/5 mg tabletta: mindkét oldalán domború, hosszúkás alakú (14,7 – 15,3 mm × 7,0 – 7,6 mm méretű), kétrétegű tabletta, az egyik oldala fehér vagy csaknem fehér, a másik oldala rózsaszínű, mely utóbbi halvány foltokat tartalmazhat.


Cotanydon 80 mg/10 mg tabletta: mindkét oldalán domború, ovális alakú (14,7 – 15,3 mm × 7,0 – 7,6 mm méretű), kétrétegű tabletta, az egyik oldala fehér vagy csaknem fehér, a másik oldala sárga, mely utóbbi halvány foltokat tartalmazhat.


A Cotanydon tabletta 30 tablettát tartalmazó dobozban, OPA/alumínium/PVC//Alumínium buborékcsomagolásban kerül forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja:

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország


Gyártó:

Zakłady Farmaceutyczne Polpharma S.A.

Ul. Pelplinska 19, Starogard Gdanski, Pomorskie 83-200

Lengyelország


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban az alábbi neveken engedélyezték:

Litvánia: Cotanydon

Magyarország: Cotanydon


Cotanydon 40 mg/5 mg tabletta

OGYI-T-23907/01     30×


Cotanydon 80 mg/5 mg tabletta

OGYI-T-23907/02     30×


Cotanydon 80 mg/10 mg tabletta

OGYI-T-23907/03     30×


A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2025. május.

NNGYK/ETGY/6798/2025

NNGYK/ETGY/6803/2025

NNGYK/ETGY/6804/2025

1. A GYÓGYSZER NEVE


Cotanydon 80 mg/5 mg tabletta



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


80 mg telmizartánt és 5 mg amlodipint tartalmaz (amlodipin-bezilát formájában) tablettánként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Tabletta

Mindkét oldalán domború, hosszúkás alakú (14,7 – 15,3 mm × 7,0 – 7,6 mm méretű), kétrétegű tabletta, az egyik oldala fehér vagy csaknem fehér, a másik oldala rózsaszínű, mely utóbbi halvány foltokat tartalmazhat.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


Essentialis hypertonia kezelése felnőtteknél.


Kiegészítő kezelés:

A Cotanydon 80 mg/5 mg azoknál a felnőtteknél javallott, akiknek a vérnyomása nem állítható be megfelelően a forgalomban lévő, 40 mg telmizartánt és 5 mg amlodipint tartalmazó készítménnyel végzett kezeléssel.


Helyettesítő kezelés:

A telmizartánt és amlodipint külön-külön tablettákban szedő felnőtt betegek a külön tabletták helyett kaphatnak az egyes komponenseket ugyanolyan dózisban tartalmazó Cotanydon tablettát.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Adagolás

A gyógyszer javasolt dózisa naponta egy tabletta.


A javasolt maximális dózis naponta egy darab, 80 mg telmizartánt és10 mg amlodipint tartalmazó tabletta. Ez a készítmény hosszú távú kezelésre javallott.


Az amlodipin-kezelés mellett grépfrút vagy grépfrútlé fogyasztása nem javasolt a betegek számára, mivel az amlodipin biohasznosulása egyes betegeknél fokozódhat, ami fokozott vérnyomáscsökkentő hatást eredményezhet (lásd 4.5 pont).


Kiegészítő kezelés

A Cotanydon 80 mg/5 mg tabletta azoknak a betegeknek adható, akiknek a vérnyomása a forgalomban lévő, 40 mg telmizartánt és 5 mg amlodipint tartalmazó készítménnyel végzett kezeléssel nem állítható be megfelelően.


A fix dózisú kombinációra való átállás előtt ajánlott amlodipint és telmizartánt tartalmazó monokomponensű készítményekkel végezni a dózistitrálást. Amikor klinikailag indokolt, fontolóra lehet venni a monoterápiáról a fix kombinációra történő átállítást.


Azok a 10 mg amlodipinnel kezelt betegek, akiknél bármilyen dóziskorlátozó mellékhatás, pl. oedema jelentkezik, átállíthatók napi egy Cotanydon 40 mg/5 mg tablettára, így az amlodipin dózisát a várt vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése nélkül lehet csökkenteni.


Helyettesítő kezelés

A telmizartánt és amlodipint külön-külön tablettákban szedő betegek a külön tabletták helyett kaphatnak napi egy tablettát az egyes komponenseket ugyanolyan dózisban tartalmazó Cotanydon-ból.


Különleges betegcsoportok


Idősek (> 65 év)

A dózist nem szükséges módosítani időseknél. A nagyon idős betegek esetén kevés információ áll rendelkezésre.

Időseknél az amlodipin szokásos adagolása ajánlott, azonban dózisemeléskor körültekintően kell eljárni (lásd 4.4 pont).


Vesekárosodás

Súlyos vesekárosodásban szenvedő, vagy hemodializált betegekkel kapcsolatban korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. A telmizartán/amlodipin-kezelésben részesülő ilyen betegeknél körültekintés szükséges, mert az amlodipin nem dializálható, a telmizartán pedig hemofiltrációval nem távolítható el a vérkeringésből és nem dializálható (lásd még 4.4 pont).

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adagolás módosítása nem szükséges.


Májkárosodás

A Cotanydon súlyos májkárosodásban ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban a telmizartán/amlodipin csak óvatosan adható. A telmizartán dózisa a napi egyszeri 40 mg-ot nem haladhatja meg (lásd 4.4 pont).


Gyermekek és serdülők

A telmizartán/amlodipin biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.


Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Cotanydon étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető. A Cotanydon bevétele valamennyi folyadékkal javasolt.


4.3 Ellenjavallatok


  • A készítmény hatóanyagaival, a dihidropiridin-származékokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

  • A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

  • Az epeutak obstruktív betegségei és súlyos májkárosodás.

  • Sokk (beleértve a cardiogen sokkot is).

  • A balkamrai kiáramlási pálya szűkülete (pl. jelentős fokú aorta stenosis).

  • Myocardialis infarctus után kialakult haemodinamikailag instabil szívelégtelenség.


A telmizartán/amlodipin egyidejű alkalmazása aliszkirén-tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Terhesség

Az angiotenzin II-receptor-blokkolókkal történő kezelést nem szabad elkezdeni terhesség alatt. Hacsak az angiotenzin II-receptor-blokkolóval történt kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, amely a terhesség alatti alkalmazást illetően megállapított biztonságossági profillal rendelkezik. Terhesség megállapítását követően az angiotenzin II-receptor-blokkolókkal végzett kezelést azonnal le kell állítani, és amennyiben szükséges, egy másik hatóanyaggal végzett kezelést kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).


Intestinalis angiooedema

Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a telmizartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.


Májkárosodás

A telmizartán elsősorban az epével eliminálódik. Az epeutak obstruktív betegségeiben vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél a clearance csökkenésére lehet számítani. Májkárosodás esetén az amlodipin felezési ideje és az AUC-értékek megnövekednek. Ilyen esetekre nincs az adagolásra vonatkozó javaslat. Ezért az amlodipin-kezelést kisebb dózissal kell kezdeni és mind a kezelés megkezdésekor, mind a dózis emelésekor körültekintően kell eljárni.

Ezért a telmizartán/amlodipin csak elővigyázatosan alkalmazható ezeknél a betegeknél.


Renovascularis hypertonia

Fokozódik a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség kockázata, ha kétoldali arteria renalis szűkületben, vagy az egyetlen funkcionáló vese artériájának szűkületében szenvedő betegeket a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre (RAAS) ható gyógyszerekkel kezelnek.


Vesekárosodás és vesetranszplantáció

Ha a telmizartán/amlodipint vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazzák, a szérum kálium- és kreatininszintjének rendszeres ellenőrzése ajánlott. A közelmúltban vesetranszplantáción átesett betegeknél a telmizartán/amlodipin alkalmazásával nincsenek tapasztalatok. Az amlodipin nem dializálható, a telmizartán pedig hemofiltrációval nem távolítható el a vérkeringésből és nem dializálható.


Volumen- és/vagy nátriumhiányos betegek

Tünetekkel járó hypotonia léphet fel, különösen az első dózis után azoknál a betegeknél, akiknél pl. erőteljes diuretikus kezelés, sószegény diéta, hasmenés vagy hányás következtében kifejezett volumen- és/vagy nátriumhiány alakult ki. Ezeket az állapotokat a telmizartán alkalmazásának elkezdése előtt korrigálni kell. Ha a telmizartán/amlodipin alkalmazása során hypotonia fordul elő, a beteget hanyatt kell fektetni, és szükség esetén intravénás infúzióban fiziológiás sóoldatot kell adni. A kezelés a vérnyomás stabilizálása után folytatható.


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és a vesekárosodás (beleértve az akut veseelégtelenséget is) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor blokkolók egyidejűleg nem alkalmazhatók diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.


Egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer stimulációjával járó állapotok

Azoknál a betegeknél, akiknek a vascularis tónusa és a vesefunkciója elsősorban a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos pangásos szívelégtelenség vagy vesebetegség esetén, ideértve az arteria renalis stenosisát is), az e rendszerre ható gyógyszerekkel történő kezelés során akut hypotoniát, hyperazotaemiát, oliguriát vagy ritkán akut veseelégtelenséget észleltek (lásd 4.8 pont).


Primer aldosteronismus

Primer aldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin rendszer gátlása útján ható antihipertenzív gyógyszerekre, ezért a telmizartán alkalmazása nem javasolt.


Aortastenosis, mitralis stenosis, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia

Más vasodilatatorokhoz hasonlóan fokozott óvatosság szükséges aorta- vagy mitralis stenosis és hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia esetén.


Instabil angina pectoris, akut myocardialis infarctus

Nincsenek olyan adatok, amelyek alátámasztanák a telmizartán/amlodipin instabil angina pectorisban, myocardialis infarctus alatt vagy az azt követő egy hónapon belül történő alkalmazását.


Szívelégtelenségben szenvedő betegek

Egy hosszútávú, placebokontrollos amlodipinnel végzett vizsgálatban, súlyos (NYHA III-IV-es stádiumú) szívelégtelenségben szenvedők körében több betegnél számoltak be tüdőödéma kialakulásáról az amlodipint szedő csoportban, mint a placebocsoportban (lásd 5.1 pont). Ezért a szívelégtelenségben szenvedő betegeket megfelelő körültekintéssel kell kezelni.

A kalciumcsatorna-blokkolókat, ideértve az amlodipint, elővigyázatossággal kell alkalmazni pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mivel növelhetik a jövőbeni kardiovaszkuláris események kockázatát és a mortalitást.


Diabeteses betegek inzulin- vagy antidiabetikus kezelés alatt

Ezeknél a betegeknél a telmizartán-kezelés során hypoglykaemia fordulhat elő. Ezért ezeknél a betegeknél megfontolandó a vércukorszint megfelelő ellenőrzése. Az inzulin vagy az antidiabetikum dózisának módosítása válhat szükségessé, ha az indokolt.


Hyperkalaemia

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerek alkalmazása hyperkalaemiát eredményezhet. A hyperkalaemia halálos kimenetelű is lehet időseknél, veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, cukorbetegeknél, egyidejűleg más, a szérum káliumszintjét esetleg emelő gyógyszert szedő betegeknél és/vagy más egyidejű események esetén.


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásoló gyógyszerek egyidejű alkalmazásának mérlegelése előtt az előny/kockázat arányt fel kell mérni.

A hyperkalaemia mérlegelendő főbb rizikófaktorai:

- cukorbetegség, vesekárosodás, életkor (> 70 év);

- egy vagy több, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszeren ható és/vagy káliumpótló gyógyszer egyidejű alkalmazása. A következő gyógyszerek, illetve terápiás gyógyszercsoportok okozhatnak hyperkalaemiát: káliumtartalmú sópótló készítmények, káliummegtakarító diuretikumok, ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (beleértve a szelektív COX-2 gátlókat), heparin, immunszuppresszív szerek (ciklosporin, ill. takrolimusz), valamint a trimetoprim.

- egyidejű események, különösképpen dehydratio, akut cardialis decompensatio, metabolikus acidosis, vesefunkció-romlás, a vese állapotának hirtelen romlása (pl.: fertőző betegségek), sejtszétesés (pl.: akut végtagi ischaemia, rhabdomyolisis, kiterjedt trauma).


Ezen fokozott kockázatú betegeknél a szérum káliumszintjének szoros ellenőrzése szükséges (lásd 4.5 pont).


Idősek

Az időseknél az amlodipin dózisának növelésekor elővigyázatossággal kell eljárni (lásd 4.2 és 5.2 pont).


Ischaemiás szívbetegség

Miként más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek esetében is, ischaemiás cardiomyopathiában vagy ischaemiás cardiovascularis betegségben szenvedőknél a vérnyomás túlzott mértékű csökkenése myocardialis infarctus vagy stroke kialakulásához vezethet.


Segédanyagok:

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


A klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg kölcsönhatást a fix dózisú kombináció két összetevője között.


A kombinációval kapcsolatos kölcsönhatások

Gyógyszerinterakciós vizsgálatokat nem végeztek.


Az egyidejű alkalmazás esetén figyelembe kell venni


Egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek

A telmizartán/amlodipin vérnyomáscsökkentő hatását más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyidejű alkalmazása fokozhatja.


Vérnyomáscsökkentő hatású gyógyszerek

A farmakológiai tulajdonságaik alapján várható, hogy a következő gyógyszerek fokozhatják a vérnyomáscsökkentők, köztük ennek a gyógyszernek az antihipertenzív hatását: pl. baklofén, amifosztin, neuroleptikumok vagy antidepresszánsok. Az orthostaticus hypotoniát az alkohol is fokozhatja.


Kortikoszteroidok (szisztémás alkalmazás esetén)

A vérnyomáscsökkentő hatás gyengül.


A telmizartánnal kapcsolatos interakciók


Az egyidejű alkalmazás nem javasolt


Káliummegtakarító diuretikumok vagy káliumpótló készítmények

Az angiotenzin II-receptor-blokkolók, így a telmizartán is mérséklik a vízhajtók okozta káliumvesztést. A káliummegtakarító diuretikumok, mint például a spironolakton, eplerenon, triamteren vagy az amilorid, a káliumpótló vagy káliumot tartalmazó sópótló készítmények jelentősen megemelhetik a szérum káliumszintjét. Ha egyidejű alkalmazásuk igazolt hypokalaemia miatt indokolt, csak óvatosan és a szérum káliumszintjének gyakori ellenőrzése mellett alkalmazhatók.


Lítium

A szérum lítiumszintjének reverzibilis emelkedéséről és toxicitásról számoltak be a lítium angiotenzin konvertáló enzim-gátlókkal és angiotenzin II-receptor-blokkolókkal – köztük a telmizartánnal – történő egyidejű alkalmazása kapcsán. Amennyiben ilyen kombináció alkalmazása szükséges, a szérum lítiumszintjének gondos ellenőrzése javasolt.


A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre (RAAS) ható egyéb vérnyomáscsökkentő szerek

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzin II-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy vesekárosodást (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).


Óvatosságot igénylő egyidejű alkalmazás


Nem-szteroid gyulladáscsökkentők

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (úgymint a gyulladáscsökkentő dózisban alkalmazott acetilszalicilsav, COX-2 gátlók és nem szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentők) csökkenthetik az angiotenzin II-receptor-blokkolók antihipertenzív hatását.

Néhány vesekárosodásban szenvedő betegnél (pl.: dehidrált betegek, vesekárosodásban szenvedő idősek) az angiotenzin II-receptor-blokkolók és ciklooxigenáz-gátló gyógyszerek egyidejű alkalmazása a vesefunkció további rosszabbodását, esetleg akut veseelégtelenséget eredményezhet, mely általában reverzibilis. Emiatt a kombináció csak óvatosan alkalmazható, különösen időseknél. A betegeket megfelelően hidrálni kell, illetve megfontolandó a vesefunkciónak az egyidejű kezelés megkezdését követően, illetve azután bizonyos időközönként történő ellenőrzése.


Ramipril

Egy vizsgálatban a telmizartán és a ramipril együttadása a ramipril és a ramiprilát AUC0-24- és cmax-értékének 2,5-szeres növekedéséhez vezetett. Ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége nem ismert.


Az egyidejű alkalmazás esetén figyelembe kell venni


Digoxin

Ha a telmizartánt digoxinnal adták együtt, a digoxin plazmában mért csúcskoncentrációjának (49%) és a mélyponti koncentrációjának (20%) közepes mértékű emelkedését figyelték meg. A telmizartán-kezelés elkezdésekor, módosításakor és leállításakor a digoxin-szintet monitorozni kell, hogy az a terápiás tartományban maradjon.


Az amlodipinnel kapcsolatos interakciók


Óvatosságot igénylő egyidejű alkalmazás


CYP3A4-inhibitorok

Az amlodipin erős vagy közepesen erős CYP3A4-inhibitorokkal történő együttes alkalmazása (proteáz inhibitorok, azol típusú gombaellenes szerek, makrolidok, mint az eritromicin vagy a klaritromicin; verapamil vagy diltiazem) jelentősen megnövelheti az amlodipin-expozíciót, ami a hypotonia fokozott kockázatát eredményezi. Ezen farmakokinetikai változások sokkal kifejezettebbek lehetnek időseknél. Ezért szükséges lehet a klinikai monitorozás és a dózis módosítása.


CYP3A4-induktorok

Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt monitorozni kell a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, közönséges orbáncfű – Hypericum perforatum) alkalmazása esetén.


Dantrolén (infúzióban)

Verapamil és intravénásan adott dantrolén együttes alkalmazásakor, állatoknál halálos kamrafibrillációt és a kardiovaszkuláris rendszer összeomlását figyelték meg, melyeket hyperkalaemia kísért. A hyperkalaemia kockázata miatt a kalciumcsatorna-blokkolók, mint az amlodipin adása kerülendő a malignus hipertermiára hajlamos betegeknél és a malignus hipertermia kezelésében.


Grépfrút és grépfrútlé

Az amlodipin alkalmazásakor grépfrút vagy grépfrútlé fogyasztása nem javasolt, mivel a biohasznosulás egyes betegeknél fokozódhat, ami fokozott vérnyomáscsökkentő hatást eredményezhet.


Az egyidejű alkalmazás esetén figyelembe kell venni


Takrolimusz

Fennáll a kockázata, hogy a takrolimusz vérszintje megemelkedik, ha amlodipinnel adják együtt, de ennek az interakciónak a farmakokinetikai mechanizmusa nem teljesen tisztázott. A takrolimusz-toxicitás elkerülése érdekében a takrolimusszal kezelt betegeknél amlodipin alkalmazása esetén monitorozni kell a takrolimusz vérszintjét, és szükség esetén módosítani kell a takrolimusz dózisát.


Ciklosporin

Ciklosporinnal és amlodipinnel nem végeztek kölcsönhatás vizsgálatokat egészséges önkénteseknél vagy egyéb populációkkal, a vesetranszplantált betegeket kivéve, akiknél a ciklosporin mélyponti koncentrációinak változó mértékű növekedését (átlagosan 0%-40%) figyelték meg. Mérlegelni kell a ciklosporinszintek monitorozását az amlodipinnel kezelt, vesetranszplantált betegeknél, és ha szükséges, a ciklosporin dózisát csökkenteni kell.


mTOR (Mechanistic Target of Rapamycin) inhibitorok

Az mTOR-inhibitorok, mint a szirolimusz, temszirolimusz és az everolimusz a CYP3A-enzim szubsztrátjai. Az amlodipin egy gyenge CYP3A-inhibitor. Az mTOR-inhibitorok és az amlodipin együttes alkalmazása növelheti az mTOR inhibitor-expozíciót.


Szimvasztatin

10 mg amlodipin ismételt dózisainak 80 mg szimvasztatinnal történő egyidejű alkalmazása a szimvasztatin-expozíció 77%-os növekedését eredményezte az önmagában adagolt szimvasztatin esetén kialakuló szinthez képest. Az amlodipint kapó betegeknél a szimvasztatin dózisát napi 20 mg-ra kell korlátozni.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség

A telmizartán/amlodipin kombináció terhes nőknél történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A telmizartán/amlodipin kombinációval nem végeztek állatokon reprodukciós toxicitási vizsgálatokat.


Telmizartán


Az angiotenzin II-receptor-blokkolók alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az angiotenzin II-receptor-blokkolók alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).


A telmizartánnal végzett állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).


A terhesség első harmada alatti ACE-gátló expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzin II-receptor-blokkolók alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az angiotenzin II-receptor blokkolóval történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja bizonyított. Terhesség megállapítását követően az angiotenzin II-receptor-blokkoló szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben szükséges, egy másik hatóanyaggal végzett kezelést el kell kezdeni.


Az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten humán magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya-csontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont).

Amennyiben angiotenzin II-receptor-blokkoló expozíció a terhesség második trimeszterében vagy azután történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.

Azokat a csecsemőket, akiknek az édesanyja angiotenzin II-receptor-blokkolót szedett, meg kell figyelni a hypotonia kialakulásának észlelése érdekében (lásd 4.3 és 4.4 pont).


Amlodipin

Az amlodipin biztonságosságát terhesség alatt nem igazolták.

Állatkísérletekben nagy dózis mellett reprodukciós toxicitást észleltek (lásd 5.3 pont).


Szoptatás

Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3–7%-os interkvartilis tartományában található, de legfeljebb 15%. Az amlodipin csecsemőre gyakorolt hatásai a nem ismertek.

Mivel nem áll rendelkezésre információ a telmizartán szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan, a telmizartán/amlodipin alkalmazása nem javasolt, és másik, a szoptatásra vonatkozóan jobban alátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelés választandó, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.


Termékenység

Nem állnak rendelkezésre a fix dózisú kombinációval vagy az egyedi komponensekkel végzett kontrollos klinikai vizsgálatokból származó adatok.

A telmizartán-amlodipin kombinációval külön reprodukciós toxicitási vizsgálatokat nem végeztek.


A preklinikai vizsgálatok során a telmizartán esetében nem figyeltek meg a férfi vagy női termékenységre gyakorolt hatást.


Egyes, kalciumcsatorna-blokkolóval kezelt betegeknél a spermium feji végének reverzibilis biokémiai változásait figyelték meg. Az amlodipin termékenységre gyakorolt lehetséges hatásairól nincs elegendő klinikai adat. Egy patkányokon végzett vizsgálatban a hímek termékenységére gyakorolt nemkívánatos hatást találtak (lásd 5.3 pont).


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


Ez a gyógyszer közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Gépjárművezetéskor vagy gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy a vérnyomáscsökkentőkkel történő kezelés mellékhatásaként olykor ájulás, somnolencia, szédülés vagy vertigo léphet fel (lásd 4.8 pont). Ha a betegnél ezek a mellékhatások jelentkeznek, a veszélyes tevékenységeket, pl. gépjárművezetést vagy gépek kezelését kerülnie kell.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


A biztonságossági profil összefoglalása


A leggyakoribb mellékhatások között szerepel a szédülés és a peripheriás oedema. A súlyos ájulás ritkán fordulhat elő (1000 betegből legfeljebb 1-et érinthet).


A külön alkalmazott összetevők bármelyikével (telmizartán vagy amlodipin) korábban megfigyelt mellékhatások potenciálisan a telmizartán/amlodipin kombináció mellékhatásai is lehetnek, még akkor is, ha a klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően ezeket nem figyelték meg.


A mellékhatások táblázatos felsorolása

A telmizartán/amlodipin kombináció biztonságosságát és tolerálhatóságát 5 kontrollos klinikai vizsgálatban értékelték, több mint 3500 beteg bevonásával, akik közül több mint 2500-an kaptak telmizartánt amlodipinnel kombinációban.


A mellékhatások gyakoriság szerint, a következő egyezményes módon kerülnek osztályozásra:

nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 -<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).


Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.


Szervrendszeri kategória

Cotanydon

Telmizartán

Amlodipin

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nem gyakori


felső légúti fertőzések, köztük pharyngitis és sinusitis, húgyúti fertőzések, beleértve a cystitist is


Ritka

cystitis

sepsis, beleértve a halálos kimenetelű eseteket is1


Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori


anaemia


Ritka


thrombocytopenia, eosinophilia


Nagyon ritka



leukocytopenia, thrombocytopenia

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka


túlérzékenység, anaphylaxiás reakciók


Nagyon ritka



túlérzékenység

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem gyakori


hyperkalaemia


Ritka


hypoglykaemia (cukorbetegeknél), hyponatraemia


Nagyon ritka



hyperglykaemia

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori



hangulatváltozás

Ritka

depresszió, szorongás, insomnia


zavartság

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori


szédülés



Nem gyakori

somnolencia, migrén, fejfájás, paraesthesia



Ritka

ájulás, peripheriás neuropathia, hypaesthesia, dysgeusia, tremor



Nagyon ritka



extrapyramidalis szindróma, izomtónus-fokozódás

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Gyakori



látászavar (beleértve a diplópiát)

Nem gyakori



látásromlás

Ritka


látászavar


A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori

vertigo


tinnitus

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori

bradycardia, palpitatio



Ritka


tachycardia


Nagyon ritka



myocardialis infarctus, arrhythmia, ventricularis tachycardia, pitvarfibrilláció

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori

hypotonia, orthostaticus hypotonia, kipirulás



Nagyon ritka



vasculitis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori

köhögés

dyspnoe

dyspnoe, rhinitis

Nagyon ritka

interstitialis tüdőbetegség3



Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori



a székelési szokások megváltozása (például hasmenés és székrekedés)

Nem gyakori

hasi fájdalom, hasmenés, hányinger

flatulencia


Ritka

hányás, gingiva hypertrophia, dyspepsia, szájszárazság

hasi diszkomfortérzés


Nagyon ritka



pancreatitis, gastritis

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka


kóros májfunkciós értékek, májbetegség2


Nagyon ritka



hepatitis, sárgaság, emelkedett májenzimértékek (legtöbbször cholestasissal)

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori

viszketés

hyperhidrosis

alopecia, purpura, bőrelszíneződés, hyperhidrosis

Ritka

ekzema, erythema, bőrkiütés

angiooedema (beleértve a halálos kimenetelű eseteket is), gyógyszerkiütés, toxikus bőrkiütés, urticaria


Nagyon ritka



angiooedema, erythema multiforme, urticaria, exfoliativ dermatitis, Stevens–Johnson-szindróma, fényérzékenység

Nem ismert



toxicus epidermalis necrolysis

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Gyakori



bokaduzzanat

Nem gyakori

arthralgia, izomgörcs (lábikragörcs), myalgia



Ritka

hátfájás, végtagfájdalom (lábfájás)

ínfájdalom (íngyulladás-szerű tünetek)


Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem gyakori


vesekárosodás, az akut veseelégtelenséget is beleértve

vizelési zavar, pollakisuria

Ritka

nocturia



A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nem gyakori

erectilis dysfunctio


gynecomastia

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori

peripheriás oedema



Nem gyakori

gyengeség, mellkasi fájdalom, fáradtság, oedema


fájdalom

Ritka

rossz közérzet

influenzaszerű megbetegedés


Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Nem gyakori

emelkedett májenzimszintek

emelkedett kreatininszint a vérben

hízás, fogyás

Ritka

emelkedett húgysavszint a vérben

emelkedett kreatin-foszfokinázszint, csökkent hemoglobinszint



1: A jelenség véletlen felfedezés, vagy egy ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet.

2: A forgalomba hozatalt követő esetekben tapasztalt kóros májfunkciós értékek/májbetegség legtöbbször telmizartánt szedő japán betegeknél fordult elő. Valószínűsíthető, hogy ezek a mellékhatások a japán betegeknél gyakrabban jelentkeznek.

3: A gyógyszer forgalomba hozatalát követően a telmizartánnal összefüggésben interstitialis tüdőbetegség (főként interstitialis pneumonia és eosinophil pneumonia) eseteit jelentették.


Néhány kiválasztott mellékhatás leírása:

Egyes esetekben intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkoló alkalmazását követően (lásd 4.4 pont).


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


Tünetek:

A túladagolás jelei és tünetei várhatóan a felerősödött farmakológiai hatásnak megfelelőek. A telmizartán-túladagolás várható legjellemzőbb tünete a hypotonia és a tachycardia. Jelentettek ezen kívül bradycardiát, szédülést, szérum-kreatininszint-emelkedést és akut veseelégtelenséget is.

Az amlodipin-túladagolás túlzott mértékű peripheriás vasodilatatiót, esetleg reflexes tachycardiát okozhat. Jelentettek súlyos és feltehetőleg elhúzódó, akár fatális kimenetellel járó sokkot okozó szisztémás hypotoniát is.

Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.


Kezelés:

A beteget szorosan monitorozni kell, a kezelés tüneti és szupportív. A kezelés függ a bevétel óta eltelt időtől és a tünetek súlyosságától. Javasolt a hánytatás és/vagy gyomormosás. Az aktív szén hatásos lehet mind a telmizartán-, mind az amlodipin-túladagolás kezelésében.

Gyakran kell ellenőrizni a szérum elektrolitszinteket és a szérum kreatininértékeit. Hypotonia esetén a beteget felemelt végtagokkal hanyatt kell fektetni, és gyors só- és folyadékpótlást kell végezni.

Szupportív kezelést kell kezdeni.

A kalciumcsatorna-blokád hatásainak felfüggesztésére az intravénásan adott kalcium-glükonát hasznos lehet. Néhány esetben a gyomormosás eredményes lehet. Egészséges önkénteseknél a 10 mg-os amlodipin dózis adása után 2 órán belül az aktív szén adása csökkentette az amlodipin felszívódásának mértékét.

Az amlodipin nem dializálható, a telmizartán pedig hemofiltrációval nem távolítható el a vérkeringésből és nem dializálható.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: Renin-angiotenzin rendszerre ható szerek, angiotenzin II-receptor-blokkolók (ARB-k) és kalciumcsatorna-blokkolók, ATC kód: C09DB04


A telmizartán-amlodipin kombináció két, egymás hatását kiegészítő vérnyomáscsökkentő vegyületből áll, amely az essentialis hypertoniában szenvedő betegek vérnyomásának kezelésére szolgál: a telmizartán egy angiotenzin II-receptor-blokkoló, az amlodipin egy dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkoló.

A hatóanyagok ezen kombinációja additív vérnyomáscsökkentő hatással rendelkezik, nagyobb mértékben csökkenti a vérnyomást, mint bármelyik összetevő önmagában.

A naponta egyszer adott telmizartán-amlodipin kombináció hatékonyan és tartósan csökkenti a vérnyomást a 24 órás terápiás dózistartományban.


Telmizartán

A telmizartán per os adható, hatékony és szelektív angiotenzin II-receptor- (AT1 típusú) blokkoló. Az AT1-receptor altípushoz nagy affinitással kötődő telmizartán leszorítja az angiotenzin II-t az AT1-receptorról, amely felelős az angiotenzin II ismert farmakológiai hatásaiért. A telmizartán nem fejt ki semmilyen parciális agonista hatást az AT1-receptoron. Szelektíven kötődik az AT1-receptorokhoz és ez a kötődés tartós.

A telmizartán nem mutat affinitást más receptorokhoz (pl. AT2 vagy egyéb, kevésbé leírt AT-receptorok). E receptorok funkcionális szerepe nem ismert, miként az sem, hogy az angiotenzin II, melynek szintjét a telmizartán emeli, előidézheti-e túlstimulálásukat. A telmizartán csökkenti a plazma aldoszteronszintjét. A telmizartán nem gátolja az emberi plazma reninaktivitását és nem blokkolja az ioncsatornákat. A telmizartán nem gátolja a bradykinin lebontását is végző angiotenzin-konvertáló enzimet (kinináz II), ezért nem várható, hogy a bradykinin-közvetítette mellékhatásokat potencírozza.


Embernél a telmizartán 80 mg-os dózisban szinte teljes mértékben gátolja az angiotenzin II által kiváltott vérnyomás-emelkedést. Ez a gátló hatás 24 órán át fennmarad és még 48 óra múlva is kimutatható.


A telmizartán első dózisa után az antihipertenzív hatás fokozatosan, 3 óra alatt fejlődik ki. A maximális vérnyomáscsökkentő hatás rendszerint 4-8 héttel a kezelés megkezdése után alakul ki, és hosszú távú kezelés esetén is fennmarad.


Ambuláns vérnyomás-monitorozás eredményei alapján a vérnyomáscsökkentő hatás erőssége 24 órán keresztül állandó, beleértve a következő dózis bevétele előtti utolsó 4 órát is. Ezt megerősítette, hogy a placebokontrollos vizsgálatokban a 40 és 80 mg-os telmizartán dózisok után a mélyponti és csúcsérték-arányok következetesen 80% felett maradtak. Dózisfüggőnek tűnik, hogy a szisztolés vérnyomás mennyi idő alatt tér vissza a kiindulási szintre. Ebben a tekintetben a diasztolés vérnyomásra vonatkozó adatok nem egyértelműek.


A telmizartán hypertoniás betegeknél a szisztolés és diasztolés vérnyomást egyaránt csökkenti, a szívfrekvenciát azonban nem módosítja. Nincs még magyarázat arra, hogyan járul hozzá a vérnyomáscsökkentő hatáshoz a gyógyszer diuretikus és nátriuretikus hatása. A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatásának erőssége nem marad el más vegyületcsoportokba tartozó antihipertenzívumokétól (ezt igazolják a telmizartánt és az amlodipint, az atenololt, az enalaprilt, a hidroklorotiazidot és a lizinoprilt összehasonlító klinikai vizsgálatok).


A telmizartán adagolásának hirtelen leállítása után a vérnyomás fokozatosan, néhány nap alatt tér vissza a kezelés előtti értékre, nem lép fel „rebound” vérnyomás-emelkedés.


A száraz köhögés lényegesen ritkábban jelentkezett telmizartánnal kezelt betegeknél, mint azoknál, akiknek angiotenzin-konvertáló enzim-inhibitort adtak, azon klinikai vizsgálatokban, amelyekben a két vérnyomáscsökkentő kezelést hasonlították össze.


Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzin II-receptor blokkoló kombinált alkalmazását.

Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegekkel végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó II-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VA NEPHRON-D vizsgálatot II-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegekkel végezték.

Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut vesekárosodás és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor blokkolók esetében is relevánsak.

Az ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor blokkolók egyidejűleg nem alkalmazhatók diabeteses nephropathiaban szenvedő betegeknél.


Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzin II-receptor blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel II-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.


Amlodipin

Az amlodipin a dihidropiridinek csoportjába tartozó kalcium-ion influx-gátló (lassúcsatorna-blokkoló vagy kalciumantagonista), amely gátolja a kalciumionok beáramlását a sejtmembránon keresztül a szívizomsejtekbe és az erek simaizomsejtjeibe. Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa az erek simaizomzatára kifejtett direkt relaxáló hatás eredménye, ami csökkenti a perifériás érellenállást és a vérnyomást. A kísérletes adatok azt mutatják, hogy az amlodipin kötődik dihidropiridin és nem dihidropiridin kötőhelyekhez is. Az amlodipin viszonylag érszelektív, nagyobb mértékben hat az erek simaizomsejtjeire, mint a szívizomsejtekre.


Hypertoniás betegeknél a napi egyszeri alkalmazás klinikailag jelentős vérnyomáscsökkenést biztosít mind fekvő, mind álló testhelyzetben, 24 órás időtartamon keresztül. A lassú hatáskezdet miatt az akut hypotonia nem jellemző az amlodipin alkalmazásakor.


Normál veseműködésű hypertoniás betegeknél az amlodipin terápiás dózisának hatására csökken a renalis vascularis rezisztencia, nő a glomerularis filtrációs ráta és az effektív renalis plazmaátáramlás, anélkül, hogy megváltozna a filtrációs frakció vagy a proteinuria.


Az amlodipin alkalmazása nem járt semmilyen nemkívánatos metabolikus eseménnyel, nem változtatta meg a plazma lipidszintjeit, és alkalmazható asthmában, diabetesben és köszvényben szenvedő betegeknél is.


Alkalmazása szívelégtelenségben szenvedő betegeknél

Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél végzett haemodinamikai vizsgálatok alapján, valamint NYHA II-IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegekkel terheléssel végzett kontrollos klinikai vizsgálatok a terheléssel szembeni tolerancia, a bal kamrai ejekciós frakció, valamint a klinikai tünetek értékelése alapján azt mutatták, hogy az amlodipin nem rontotta a betegek klinikai állapotát.


Egy placebokontrollos vizsgálat (PRAISE), amiben NYHA III-IV. stádiumú szívelégtelenségben digoxint, diuretikumokat és ACE-gátlókat szedő betegeket vizsgáltak, azt mutatta, hogy szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az amlodipin nem vezetett a mortalitási kockázat, ill. a kombinált mortalitási és morbiditási kockázat növekedéséhez.


Egy amlodipinnel végzett, utókövetéses, hosszú távú, placebokontrollos vizsgálatban (PRAISE-2) kimutatták, hogy klinikai tünetek vagy ischaemiás betegséget bizonyító objektív leletek nélküli NYHA III-IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő, stabil dózisú ACE-gátlót, digitáliszt és diuretikumot kapó betegeknél az amlodipin nem befolyásolta a cardiovascularis mortalitást. Ugyanebben a betegpopulációban az amlodipin-kezelés mellett gyakrabban fordult elő tüdőoedema.


Telmizartán/amlodipin

Egy nyolchetes, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, párhuzamos csoportokkal végzett, faktoriális vizsgálatban 1461, enyhétől súlyos fokúig terjedő hypertoniában (átlagos, ülő helyzetben mért diasztolés vérnyomás ≥95 és <119 Hgmm) szenvedő beteget kezeltek a telmizartán/amlodipin minden egyes dóziskombinációjával. A telmizartán/amlodipin szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentette a diasztolés és szisztolés vérnyomást, és nagyobb arányú volt a beállított vérnyomású betegek aránya, mint a monoterápiában adott egyes komponensek esetén.


A telmizartán/amlodipin dózisfüggő mértékben csökkentette a szisztolés/diasztolés vérnyomást a terápiás dózistartományban (40 mg/5 mg: -21,8/-16,5 Hgmm; 80 mg/5 mg: -22,1 /-18,2 Hgmm; 40 mg/10 mg: -24,7 /-20,2 Hgmm és 80 mg/10 mg: -26,4/-20,1 Hgmm). A diasztolés vérnyomást a fenti sorrendben a betegek 71,6%, 74,8%, 82,1%, 85,3%-ánál sikerült 90 Hgmm alá csökkenteni. Az értékeket kiindulási értékre és az országra vetítve korrigálták.


A vérnyomáscsökkentő hatás nagyobb részt a kezelés kezdetét követő 2 héten belül kialakult. A betegek egy 1050 fős alcsoportjában, akik közepesen súlyos vagy súlyos hypertoniában szenvedtek (diasztolés vérnyomás ≥100 Hgmm), 32,7-51,8% reagált kielégítő mértékben a telmizartán- vagy amlodipin-monoterápiára. A szisztolés/diasztolés vérnyomás megfigyelt átlagos csökkenése 5 mg amlodipint tartalmazó kombinációs kezelés esetén (40 mg/5 mg: -22,2/-17,2 Hgmm; 80 mg/5 mg: - 22,5/-19,1 Hgmm) hasonló vagy jobb volt, mint 10 mg amlodipin esetén (-21.0/-17.6 Hgmm), és szignifikánsan alacsonyabb volt az oedema előfordulása (40 mg/5 mg esetén: 1,4%; 80 mg/5 mg esetén: 0,5%; 10 mg amlodipin esetén: 17,6%).


Az automatizált ambuláns vérnyomás monitorozás (ABPM) a betegek 562 fős alcsoportjában megerősítette a kórházi körülmények között mért szisztolés és diasztolés vérnyomáscsökkenés eredményeit, amelyek következetesek voltak a teljes 24 órás adagolási periódusban.


Egy további multicentrikus, randomizált, kettős vak, aktív kontrollos, párhuzamos csoportokkal végzett vizsgálatban összesen 1097 olyan, enyhétől súlyos fokúig terjedő hypertoniában szenvedő beteg kapott telmizartán-amlodipin kombinációt (40 mg/5 mg vagy 80 mg/5 mg) vagy amlodipint (5 mg vagy 10 mg) önmagában, akiknek a vérnyomását 5 mg amlodipinnel nem sikerült megfelelően beállítani. Nyolchetes kezelés után mindegyik kombináció statisztikailag szignifikánsan jobban csökkentette a szisztolés és diasztolés vérnyomást, mint a két amlodipin-monoterápia (40 mg/5 mg esetén: -13,6/-9,4 Hgmm, 80 mg/5 mg esetén: -15,0/-10,6 Hgmm, versus 5 mg amlodipin esetén: -6,2/-5,7 Hgmm, 10 mg amlodipin esetén: -11,1/-8,0 Hgmm), és nagyobb arányban normalizálódott a diasztolés vérnyomás, mint a megfelelő monoterápia esetén (40 mg/5 mg adásakor: 56,7%, 80 mg/5 mg adásakor: 63,8%, versus 5 mg amlodipin adásakor: 42%, 10 mg amlodipin adásakor: 56,7%). Az oedema gyakorisága szignifikánsan alacsonyabb volt a 40 mg/5 mg és 80 mg/5 mg esetén a 10 mg amlodipin-kezeléssel összehasonlítva (4,4% vs 24,9%).


Egy másik multicentrikus, randomizált, kettős vak, aktív kontrollos, párhuzamos csoportokkal végzett vizsgálatban összesen 947 olyan, enyhétől súlyos fokúig terjedő hypertoniában szenvedő beteg kapott telmizartán-amlodipin kombinációt (40 mg/10 mg vagy 80 mg/10 mg) vagy amlodipint önmagában (10 mg), akiknek a vérnyomását 10 mg amlodipinnel nem sikerült megfelelően beállítani. 8 hetes kezelés után mindegyik kombináció statisztikailag szignifikánsan jobban csökkentette a szisztolés és diasztolés vérnyomást, mint az amlodipin-monoterápia (40 mg/10 mg adásakor: -11,1/-9,2 Hgmm, 80 mg/10 mg adásakor: -11,3/-9,3 Hgmm, versus 10 mg amlodipin adásakor: -7,4/-6,5 Hgmm), és nagyobb arányban normalizálódott a diasztolés vérnyomás, mint a monoterápia esetén (40 mg/10 mg esetén: 63,7%, 80 mg/10 mg esetén: 66,5%, versus 10 mg amlodipin esetén: 51,1%).


Két hasonló, nyílt elrendezésű, hosszú távú követéses, további 6 hónapig végzett vizsgálatban a telmizartán-amlodipin kombináció hatása a teljes vizsgálati periódusban fennmaradt. Kimutatták továbbá, hogy azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomását nem tudták a telmizartán/amlodipin 40 mg/10 mg-os dózisával megfelelően beállítani, a telmizartán/amlodipin dózisának 80 mg/10 mg-ra történő emelésével a vérnyomás tovább csökkent.


A mellékhatások teljes incidenciája a telmizartán-amlodipin kombinációval végzett klinikai vizsgálati program során alacsony volt, a kezelt betegek mindössze 12,7%-a észlelt mellékhatást. A leggyakoribb mellékhatás a peripheriás oedema és a szédülés volt, lásd még 4.8 pont. A jelentett mellékhatások megfeleltek a telmizartán és az amlodipin komponens biztonságossági profilja alapján várhatónak, ahhoz képest sem új, sem súlyosabb mellékhatást nem figyeltek meg. Az oedemával kapcsolatos események (peripheriás oedema, generalizált oedema és oedema) következetesen ritkábbak voltak azoknál a betegeknél, akik telmizartán-amlodipin kombinációt kaptak, a 10 mg amlodipint kapókkal összehasonlítva. A faktoriális elrendezésű vizsgálatban az oedema gyakorisága 1,3% volt a telmizartán/amlodipin 40 mg/5 mg és 80 mg/5 mg dózisai, 8,8% a telmizartán/amlodipin 40 mg/10 mg és 80 mg/10 mg dózisai és 18,4% a 10 mg-os amlodipin-monoterápia esetén. Azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomását 5 mg amlodipinnel nem lehetett megfelelően beállítani, az oedema gyakorisága 4,4% volt a telmizartán/amlodipin 40 mg/5 mg és a 80 mg/5 mg dózisai esetén, és 24,9% 10 mg-os amlodipin-monoterápia adása esetén.


A telmizartán-amlodipin kombináció vérnyomáscsökkentő hatása hasonló volt az életkortól és nemtől függetlenül, és hasonló volt a diabeteses és nem diabeteses betegeknél.


A telmizartán-amlodipin kombinációt csak hypertoniás betegeknél vizsgálták. A telmizartánt egy nagy, kimeneteli vizsgálatban 25620, nagy cardiovascularis kockázatú betegnél vizsgálták (ONTARGET).

Az amlodipint krónikus stabil anginában, vasospasticus anginában és angiográfiával igazolt coronaria betegségben vizsgálták.


Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a telmizartán/amlodipin tartalmú referenciakészítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől hypertoniában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


A fix dózisú kombináció farmakokinetikája

A telmizartán-amlodipin kombinációs készítmény felszívódásának sebessége és mértéke megfelel a külön-külön tablettákban adott telmizartán és amlodipin biohasznosulásának.


Felszívódás

A telmizartán felszívódása gyors, bár a felszívódott mennyiség változó. A telmizartán átlagos abszolút biohasznosulása körülbelül 50%. Ha a telmizartánt étkezés közben veszik be, a telmizartán plazmakoncentráció-idő görbe alatti területének (AUC00-∞) csökkenése körülbelül 6% (40 mg-os dózis) és 19% (160 mg-os dózis) között változik. A bevételt követően 3 órával a plazmakoncentrációk hasonlóak, akár éhgyomorra, akár étkezés közben vették be a telmizartánt.


Terápiás dózisok per os adását követően az amlodipin jól felszívódik, a vérben a csúcskoncentrációk a bevétel után 6-12 órával alakulnak ki. Az abszolút biohasznosulás becsült aránya 64 és 80% között van. Az amlodipin biohasznosulását nem befolyásolja az étkezés.


Eloszlás

A telmizartán nagymértékben (>99,5%) kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz és az α1-savas glikoproteinhez.

A dinamikus egyensúlyi állapotban a látszólagos megoszlási térfogat (Vdss) középértéke körülbelül 500 liter.


Az amlodipin megoszlási térfogata körülbelül 21 l/kg. In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a keringő amlodipin körülbelül 97,5%-a kötődik plazmafehérjékhez a hypertoniás betegeknél.


Biotranszformáció

A telmizartán az anyavegyület glükoronid-konjugációjával metabolizálódik. A konjugált metabolit nem rendelkezik farmakológiai aktivitással.


Az amlodipin nagymértékben (körülbelül 90%-ban) metabolizálódik a májban inaktív metabolitokká.


Elimináció

A telmizartán eliminációja biexponenciálisan csökkenő görbével jellemezhető, terminális felezési ideje > 20 óra. A maximális plazmakoncentráció (Cmax), és kisebb mértékben a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) az alkalmazott dózishoz képest nem arányosan nő. A javasolt dózisok alkalmazásakor nem észlelték a telmizartán klinikai szempontból számottevő akkumulációját. Nőknél magasabb plazmaszinteket mértek, mint férfiaknál, ez azonban nem befolyásolta számottevően a hatásosságot.


A szájon át (vagy intravénásan) adott telmizartán szinte teljes mértékben a széklettel, javarészt változatlan vegyületként ürül ki a szervezetből. Az alkalmazott dózisnak kevesebb mint 1%-a választódik ki a vizeletben. A máj vérátáramlásához (kb. 1500 ml/perc) viszonyítva a teljes plazmaclearance (Cltot) értéke magas (kb. 1000 ml/perc).


Az amlodipin eliminációja a plazmából bifázisos, a terminális felezési idő körülbelül 30-50 óra, ami a napi egyszeri adagolás esetén állandó. A dinamikus egyensúlyi plazmaszintek 7-8 napos folyamatos alkalmazás után alakulnak ki. Az eredeti amlodipin 10%-a, és a metabolitok 60%-a választódik ki a vizelettel.


Linearitás/nem-linearitás

Az AUC kismértékű csökkenése feltehetően nem csökkenti a telmizartán terápiás hatékonyságát.

Nincs egyenes arányosság a beadott dózis és a plazmakoncentrációk között. A Cmax és kisebb mértékben az AUC a 40 mg-nál nagyobb dózisok esetén nem arányosan nő.


Az amlodipin lineáris farmakokinetikát mutat.


Különleges betegcsoportok


Gyermekek és serdülők (18 éves kor alatt)

Gyermekekre és serdülőkre vonatkozó farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre.


Nem

Különbséget figyeltek meg a telmizartán plazmakoncentrációiban, a Cmax körülbelül 3-szor, az AUC pedig 2-szer nagyobb nőknél, mint férfiaknál.


Idősek

A telmizartán farmakokinetikai jellemzői nem különböznek a fiatalabb és az idősebb betegeknél.

Az amlodipin plazma-csúcskoncentrációinak kialakulásához szükséges idő ugyanolyan hosszú az idős, mint a fiatalabb betegeknél. Időseknél az amlodipin-clearance általában csökken, ami a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) és a terminális eliminációs felezési idő növekedését eredményezi.


Vesekárosodás

Enyhe, közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a telmizartán plazmakoncentrációjának megduplázódását figyelték meg. Azonban a veseelégtelenségben szenvedő, hemodializált betegeknél alacsonyabb plazmaszinteket mértek. A telmizartán veseelégtelenségben szenvedő betegeknél is nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez, ezért hemodialízissel nem távolítható el a keringésből. A telmizartán eliminációs felezési ideje nem változik vesekárosodás esetén. Az amlodipin farmakokinetikáját nem befolyásolja jelentős mértékben a vesekárosodás.


Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél végzett farmakokinetikai vizsgálatok a telmizartán abszolút biohasznosulásának közel 100%-ig történő növekedését mutatták. A telmizartán eliminációs felezési ideje nem változik májkárosodásban. Májelégtelenségben szenvedő betegeknél az amlodipin clearance-e csökken, ami az AUC körülbelül 40-60%-os emelkedését eredményezi.


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


Mivel a telmizartán és az amlodipin nem klinikai toxicitási profilja nem fedi egymást, a kombináció esetén nem kell a toxicitás exacerbációjára számítani. Ezt megerősítették egy szubkrónikus (13 hetes), patkányokkal végzett toxikológiai vizsgálatban, amelyben 3,2/0,8, 10/2,5 és 40/10 mg/ttkg-os telmizartán és amlodipin dózisokat vizsgáltak.


A fix dózisú kombináció összetevőire vonatkozó, rendelkezésre álló preklinikai adatok az alábbiakban találhatók:


Telmizartán

A preklinikai biztonságossági vizsgálatokban a klinikai alkalmazásra javasolt terápiás tartománynak megfelelő expozíciót okozó dózisok a vörösvértest-jellemzők (vörösvértestszám, hemoglobinszint és hematokritérték) csökkenését, a vese hemodinamikai paramétereinek változásait (emelkedett karbamid-nitrogén- és kreatininszint), valamint a szérum káliumszintjének emelkedését észlelték normotensiós állatokban. Kutyában a vesetubulusok kitágulását és atrophiáját figyelték meg. A gyomornyálkahártya károsodását (erosiók, fekélyképződés vagy gyulladás) kutyában és patkányban is megfigyelték. Ezeknek az ACE-gátlókkal illetve angiotenzin II-receptor-blokkolókkal végzett preklinikai vizsgálatokból már ismert, gyógyszerfüggő mellékhatásoknak a kialakulása sóoldat per os adásával megelőzhető volt. Mindkét fajban a plazma reninaktivitás fokozódását, továbbá a juxtaglomerularis sejtek hypertrophiáját és/vagy hyperplasiáját észlelték. Ezek úgyszintén az ACE-gátlók és más angiotenzin II-receptor-blokkolók gyógyszercsaládjára jellemző hatásoknak tekinthetők, klinikai szempontból azonban valószínűleg nincs jelentőségük.

Teratogén hatása egyértelműen nem bizonyított, azonban a telmizartán toxikus dózistartományában megfigyeltek az utódok postnatalis fejlődésére kifejtett olyan hatást, mint pl. alacsonyabb testsúly és késleltetett szemnyitás.

Az in vitro vizsgálatokban nem igazoltak mutagenitást és jelentős clastogén aktivitást és patkánynál és egérnél nem volt kimutatható a karcinogenitás.


Amlodipin

Reproduktív toxicitás

Patkányokkal és egerekkel végzett reprodukciós vizsgálatok az ellés időpontjának későbbre tolódását, a vajúdás időtartamának megnyúlását és az utódok alacsonyabb túlélését mutatták, az ember számára maximálisan javasolt dózis 50-szeresét alkalmazva, mg/ttkg alapján.


A termékenység károsodása

A fertilitásra kifejtett hatásokat nem észleltek oralis amlodipin-maleáttal kezelt patkányoknál (hímeket 64 napig, nőstényeket 14 napig kezelték a párzás előtt) 10 mg amlodipin/ttkg/nap dózisig (ez körülbelül 8-szorosa* a maximális javasolt 10 mg/nap humán dózisnak mg/m2 alapon).

Egy további patkányokon végzett vizsgálat során, melyben hím patkányokat kezeltek 30 napon keresztül mg/ttkg alapján az embernél alkalmazott dózisokhoz hasonló amlodipin-bezilát dózisokkal, csökkent tüszőérés-serkentő hormont (FSH) és tesztoszteronszintet észleltek. Továbbá csökkent a sperma sűrűsége és az érett spermiumok és Sertoli-sejtek száma.


Karcinogenitás, mutagenitás

Patkányok és egerek 2 éves, táplálékhoz adott amlodipin-kezelése 0,5, 1,25 és 2,5 mg/ttkg/nap dózisszintet biztosító koncentrációnál nem mutatott karcinogenitást. A legnagyobb dózis (egereknél a maximális klinikai dózisszintnek megfelelő dózis, patkányoknál a kétszerese a javasolt 10 mg-os maximális klinikai dózisszintnek, mg/m2 alapon) az egereknél megközelítette a maximális tolerálható dózist, azonban a patkányoknál nem.

A mutagenitás-vizsgálatok nem mutattak a gyógyszerrel összefüggésbe hozható hatásokat sem a gének, sem a kromoszómák szintjén.


*50 kg-os beteg testtömeget véve alapul.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


nátrium-hidroxid

meglumin

povidon K25

vörös vas-oxid (E172)

mannit (E421)

mikrokristályos cellulóz

kroszpovidon

magnézium-sztearát

hidegen duzzadó keményítő

kukoricakeményítő

vízmentes, kolloid szilícium-dioxid


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


3 év


6.4 Különleges tárolási előírások


A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


OPA/alumínium/PVC//alumínium buborékcsomagolásban és dobozban. 30 tabletta dobozonként.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)


OGYI-T-23907/02     30×



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2021. július 1.



10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2025. május 4.

NNGYK/ETGY/6803/2025

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag telmisartan; amlodipine
  • ATC kód C09DB04
  • Forgalmazó Richter Gedeon Nyrt.
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-23907
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2021-07-01
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem
Hivatalos OGYÉI oldal