1. A GYÓGYSZER NEVE

Dekenor 50 mg/2 ml oldatos injekció/infúzió

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

50,0 mg dexketoprofént tartalmaz ampullánként (dexketoprofén-trometamol formájában).

Ismert hatású segédanyagok:

2 ml oldatos injekció/infúzió 3,9 mg nátriumot tartalmaz.

2 ml oldatos injekció/infúzió 200 mg 96%-os etanolt tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció/infúzió

Az oldatos injekció/infúzió tiszta, színtelen, szilárd részecskéktől mentes oldat

(pH: 7,0-8,0, Ozmolaritás: 270-328 mOsmol/l).

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Közepesen erős vagy erős akut fájdalmak tüneti kezelésére, ha az orális alkalmazás már nem megfelelő, azaz például műtét utáni fájdalom, vesegörcs és derékfájdalom esetén.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek

Az ajánlott dózis 50 mg 8-12 óránként. Ha szükséges, a beadást 6 óra múlva meg lehet ismételni. Az összdózis ne haladja meg a napi 150 mg-ot.

A Dekenor oldatos injekció/infúzió-t rövid távú kezelésre szánták, ezért a kezelést a tünetek idejére kell korlátozni (maximum 2 nap). Amint lehetséges, a beteget át kell állítani per os analgetikumra.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4 pont).

Műtét után jelentkező, közepesen erős vagy erős fájdalom esetén a Dekenor oldatos injekció/infúzió alkalmazható felnőtteknél opioid analgetikumokkal kombinálva, a fentebb ajánlott dózisokban, amennyiben indikált (lásd 5.1 pont).

Idősek

Idős betegeknél általában nincs szükség a dózis megváltoztatására. Azonban mivel az idős betegeknél a veseműködés fiziológiásan csökken, alacsonyabb dózis ajánlott enyhe vesekárosodás esetén:

napi 50 mg összdózisban (lásd a 4.4 pont).

Májkárosodás

A maximális napi adagot 50 mg-ra kell csökkenteni enyhe- és közepesen súlyos (5-9-es Child-Pugh érték) májkárosodás esetében, és a májfunkciót szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont). A Dekenor oldatos injekció/infúzió-t nem szabad súlyos májkárosodásban (10-15-ös Child-Pugh érték) szenvedő betegeknél alkalmazni (lásd 4.3 pont).

Vesekárosodás

A maximális napi adagot 50 mg-ra kell csökkenteni enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél (a kreatinin-clearance 60-89 ml/perc) (lásd 4.4 pont). A Dekenor oldatos injekció/infúzió-t nem szabad közepesen súlyos illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazni (kreatinin-clearance < 59 ml/perc) (lásd 4.3 pont).

Gyermekek és serdülők

A Dekenor hatását gyermekek és serdülők esetén nem vizsgálták. Mivel a gyógyszer biztonságosságát és hatásosságát gyermekeken és serdülőkön nem bizonyították, ez a gyógyszer gyermekeknél és serdülőknél nem ajánlott.

Az alkalmazás módja

A Dekenor oldatos injekció/infúzió intramusculárisan vagy intravénásan adható:

• Intramusculáris alkalmazás: egy ampulla (2 ml) Dekenor oldatos injekció/infúzió tartalmát lassan kell beadni mélyen az izomba.

• Intravénás alkalmazás:

- Intravénás infúzió: a 6.6 pontban ismertetett módon készített, hígított oldatot kell beadni lassú intravénás infúzióval, 10-30 perc alatt. Az oldatot mindig óvni kell a természetes napfénytől.

- Intravénás bolus: ha szükséges, akkor egy ampulla (2 ml) Dekenor oldatos injekció/infúzió tartalmát be lehet adni lassú intravénás bolus formájában, nem kevesebb, mint 15 másodperc alatt.

A készítmény alkalmazási utasítása:

Ha a Dekenor-t intramusculárisan vagy intravénás bolus formájában adjuk be, akkor az oldatot a színezett ampullából történő kivétel után azonnal be kell adni (lásd még 6.2 és 6.6 pont).

Intravénás infúzió formájában történő beadás esetén az oldatot aszeptikusan kell hígítani, és védeni kell a természetes napfénytől (lásd 6.3 és 6.6 pont). A gyógyszer alkalmazása előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

4.3 Ellenjavallatok

A Dekenor oldatos injekció/infúzió-t az alábbi esetekben tilos beadni:

• A készítmény hatóanyagával, bármilyen más nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerrel, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén.

• Olyan betegnek, akinél hasonló hatású hatóanyagok (például acetilszalicilsav és más nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek) szedése után asthmás roham, bronchospasmus, akut rhinitis lépett fel, orrpolip alakult ki, vagy urticaria vagy angioneurotikus oedema jelentkezett.

• Ketoprofén vagy fibrát kezelés kapcsán előforduló ismert fényallergia vagy fototoxikus reakciók esetén.

• A kórelőzményben szereplő gastrointestinális vérzés vagy perforáció esetén, a korábbi nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerrel történt kezelés kapcsán.

• Olyan betegnek, akiknél aktív peptikus gyomorfekély/ gastrointestinális haemorrhagia áll fenn, illetve akiknek az anamnézisében gastrointestinális vérzés, fekélykéződés vagy perforáció fordult elő.

• Krónikus dyspepsiában szenvedő betegnek.

• Más aktív vérzésekben vagy vérzési rendellenességben szenvedő betegnek.

• Crohn-betegségben vagy colitis ulcerosában szenvedő betegnek.

• Súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegnek.

• Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegnek (kreatinin-clearance <59 ml/perc).

• Súlyos májkárosodásban szenvedő betegnek (10 – 15-ös Child-Pugh érték).

• Haemorrhagiás diathesisben vagy más véralvadási zavarban szenvedő betegnek.

• Súlyos dehydratio esetén (amit hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okozott).

• Terhesség harmadik trimeszterében és a szoptatás ideje alatt (lásd 4.6 pont).

A Dekenor oldatos injekció/infúzió etanol tartalma miatt kontraindikált neuraxiális (intrathecális vagy epidurális) beadáshoz.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Óvatosság szükséges olyan beteg kezelésekor, akinek már volt allergiás reakciójuk.

Kerülendő a Dekenor egyidejű alkalmazása más nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátló gyógyszereket is.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2 pontot és a gastrointestinális és cardiovasculáris kockázatokat).

Gastrointestinális biztonságosság

Gastrointestinális vérzést, fekélyt vagy végzetessé váló perforációt is jelentettek minden nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerrel a kezelés bármely szakában, figyelmeztető tünetekkel vagy azok nélkül, illetve súlyos gastrointestinális anamnézissel.

Ha gastrointestinális vérzés vagy fekélyképződés fordulna elő a Dekenor alkalmazása során, a kezelést azonnal le kell állítani.

A gastrointestinális vérzés, fekély vagy perforáció kockázata növekszik a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek adagjának emelésével, illetve olyan betegeknél, akiknek korábban volt már gyomorfekélyük, főleg, ha ez vérzéssel vagy perforációval volt súlyosbítva (lásd 4.3 pont), valamint időseknél.

Az NSAID-okat óvatosan kell adni gastrointestinális betegség esetén (fekélyes colitis vagy Crohn betegség), mivel a betegek állapota súlyosbodhat (lásd 4.8 pont).

Mint minden nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer esetén, az oesophagitis, gastritis és/vagy peptikus fekély jelenlétét az anamnézisben fel kell tárni és biztosítani kell a teljes gyógyulásukat, a dexketoprofén trometamollal történő kezelés megkezdése előtt.

Gastrointestinális tünetekkel rendelkező vagy gastrointestinális betegségben szenvedő betegeket monitorozni kell az emésztési zavarokat illetően, különösen gastrointestinális vérzés vonatkozásában.

Ezeknél a betegeknél megfontolandó a protektív szerekkel történő kombinációs terápia (például mizoprosztol vagy protonpumpa gátlók), ahogy azoknál a betegeknél is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, a gastrointestinális kockázatot feltehetően növelő készítményeket kapnak (lásd lentebb és a 4.5 pont).

Azoknak a betegeknek, akiknél korábban gastrointestinális toxicitás fordult elő, különösen időseknek, minden szokatlan hasi tünetet (különösen a gastrointestinális vérzést) jelenteniük kell, főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság javasolt azon betegeknél, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, melyek növelhetik a fekély vagy a vérzés veszélyét, mint például a kortikoszteroidok, antikoagulánsok mint a warfarin, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók vagy a thrombocytaaggregáció-gátlók, mint az acetilszalicilsav (lásd 4.5 pont).

Idősek

Idősek esetén nagyobb a NSAID-okkal összefüggő mellékhatások előfordulásának a gyakorisága, különösen a gastrointestinális vérzés és perforáció, melyek akár végzetesek is lehetnek (lásd 4.2 pont).

Ezeknél a betegeknél a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést.

Renális biztonságosság

Óvatosan kell eljárni vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Ezeknél a betegeknél a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek használata a vesefunkció romlását, folyadék-visszatartást és ödéma képződést eredményezhet. Fokozott óvatosság szükséges a vízhajtó kezelésben részesülő, illetve a hypovolaemiára hajlamos betegeknél is, mert esetükben fokozott a nephrotoxicitás kockázata.

A kezelés során biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt, a kiszáradás és az esetlegesen ezzel járó fokozott vesekárosodás megelőzésére.

Ugyanúgy, mint a többi NSAID, a dexketoprofén is megnövelheti a vér karbamid-nitrogén és kreatinin szintjét. Hasonlóan a többi prosztaglandinszintézis-gátlóhoz, a dexketoprofén alkalmazása is a vesét érintő káros mellékhatásokat eredményezhet, ami glomerularis nephritishez, interstitialis nephritishez, renalis papillaris necrosishoz, nephrosis szindrómához, vagy akut veseelégtelenséghez vezethet.

Idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő vesekárosodás (lásd 4.2 pont).

Hepatikus biztonságosság

Óvatosan kell eljárni májkárosodásban szenvedő betegek esetében. Ugyanúgy, mint más NSAID-ok, a dexketoprofén is okozhatja egyes májfunkciós paraméterek átmeneti, kismértékű növekedését, illetve jelentősebben megemelheti a glutamát-oxálacetát transzamináz GOT [ASAT] szintet és a glutamát-piruvát-transzamináz GPT [ALAT] szintet. Ha lényeges emelkedést látunk, akkor a kezelést meg kell szakítani.

Idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő májkárosodás (lásd 4.2 pont).

Cardiovasculáris és cerebrovasculáris biztonságosság

Hypertonia és/vagy enyhe-közepesen súlyos szívelégtelenség fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni. Különösen óvatosan kell eljárni olyan betegek esetén, akiknek már volt cardialis eredetű betegségük, főleg azoknál, akiknek szívelégtelensége volt, mivel megnő a szívelégtelenség kiújulásának kockázata, mivel az NSAID-ok alkalmazásával összefüggésben folyadékretenciót és oedemát jelentettek.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (például myocardiális infarctus, vagy stroke) kialakulásának a kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén. A dexketoprofén-trometamol tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy ezt a kockázatot ki lehessen zárni.

Következésképp kontrollálatlan hypertonia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovasculáris betegség esetén a dexketoprofén-trometamollal történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni.

Hasonlóan megfontolandó olyan betegek kezelése, akiknél cardiovasculáris betegségekre hajlamosító tényezők (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállnak.

Minden nem-szelektív NSAID a prosztaglandin szintézis gátlásával meggátolhatja a vérlemezkék aggregációját, és meghosszabbíthatja a vérzési időt.

Kontrollált klinikai vizsgálatokban megállapították, hogy a dexketoprofén-trometamol és az alacsony molekulatömegű heparin profilaktikus dózisainak együttes alkalmazása a műtét utáni periódusban nincs hatással a koagulációs paraméterekre.

Mindazonáltal azokat a betegeket, akik hemosztázist befolyásoló kezelést, például warfarint vagy más kumarin-, illetve heparin származékot, és dexketoprofén-trometamolt is kapnak, gondosan monitorozni kell (lásd 4.5 pont).

Idős betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő szív-és érrendszeri megbetegedés (lásd 4.2 pont).

Bőrreakciók

Súlyos bőrreakciókat (melyek közül néhány akár végzetes is lehet), köztük exfoliatív dermatitist, Stevens-Johnson-szindrómát és toxikus epidermális necrolysist nagyon ritkán jelentettek nem-szteroid gyulladásgátlók alkalmazásával összefüggésben. Ezen reakciók kockázata a terápia korai szakaszában a legnagyobb, a reakciók az esetek többségében a kezelés első hónapjában jelentkeztek. A Dekenor oldatos injekció/infúzióval történő kezelést azonnal abba kell hagyni, bőrkiütés, nyálkahártya károsodás vagy más túlérzékenységi reakció első megjelenésekor.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

A Dekenor elfedheti a fertőzések tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha ezt a készítményt fertőzés kapcsán láz és fájdalomcsillapításra alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek az orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Kivételes esetekben varicella-hoz kapcsolódó súlyos bőr- és lágyrész fertőzéses szövődmények alakulhatnak ki. Nem zárható ki az NSAID-ok szerepe ezen fertőzéses állapotok romlásában. Ezért ajánlott elkerülni a Dekenor alkalmazását varicella fertőzés esetén.

Egyéb információk

Különös óvatosságra van szükség az alábbi esetekben:

- veleszületett porfirin-anyagcsere rendellenessége (például akut intermittáló porphyria) esetén,

- dehydratio esetén,

- közvetlenül nagy műtét után.

Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy hosszú távú dexketoprofén terápia szükséges, a máj- és vesefunkciót, valamint a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell.

Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciókat (például anafilaxiás sokk) figyeltek meg. A Dekenor beadását követően jelentkező súlyos túlérzékenységi reakció első tüneteinél a kezelést abba kell hagyni. A tünetek megjelenésétől függően további orvosi beavatkozás lehet szükséges, melyet egészségügyi szakemberek fognak elvégezni.

Azoknál az asthmás betegeknél, akik egyidejűleg krónikus rhinitisben, krónikus sinusitisben, és/vagy nazális polyposisban is szenvednek, nagyobb a kockázata az acetilszalicilsav és/vagy NSAID-ok iránti allergiának, mint a lakosság többi részénél. Ezen gyógyszer alkalmazása asztmás rohamokat vagy bronchospasmust válthat ki, különösen azoknál, akik allergiásak az acetilszalicilsavra vagy az NSAID-okra (lásd 4.3 pont).

A Dekenor oldatos injekció/infúziót csak megfelelő elővigyázatosság mellett kaphatják a vérképzési rendellenességben, szisztémás lupus erythematosusban, vagy kevert kötőszöveti betegségekben szenvedő betegek.

Izolált esetekben leírták a kötőszöveti fertőzések súlyosbodását, a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek használatával időbeli összefüggésben. Ezért a betegeknek el kell mondani, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha bakteriális fertőzés tünetei jelentkeznek, vagy ezek súlyosbodnak a kezelés során.

Etanol

Ez a gyógyszer 12 térfogat % etanolt (alkohol) tartalmaz (legfeljebb 200 mg per adag), mely 5 ml sörrel vagy 2,08 ml borral megegyező adag.

Alkoholprobléma esetén a készítmény ártalmas.

Terhes vagy szoptató nők, gyermekek és magas rizikófaktorú betegek (például májbetegség vagy epilepszia) esetében is figyelembe kell venni, hogy a készítmény alkoholt tartalmaz.

Nátrium

Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátrium-mentes”.

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél a biztonságos alkalmazást nem bizonyították.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az alábbi kölcsönhatások általában a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerekre (NSAID-ok) vonatkoznak:

Nem ajánlott kombinációk:

• Más NSAID, (beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat) és a szalicilátok nagy dózisait ( 3 g/nap): számos nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer együttes adása szinergista módon fokozhatja a gastrointestinális fekélyek és vérzés kockázatát.

• Antikoagulánsok: az NSAID-ok erősíthetik az antikoagulánsok hatását, például a warfarinét (lásd 4.4 pont) mivel a dexketoprofén erősen kötődik a plazmafehérjékhez, és gátolja a vérlemezkék funkcióját, valamint károsíthatja a gastroduodenalis nyálkahártyát. Ha a kombinációt nem lehet elkerülni, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a laboratóriumi értékek monitorozására van szükség.

• Heparinok: megnő a vérzés kockázata (a vérlemezke funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsodása miatt). Ha a kombinációt nem lehet elkerülni, akkor szoros klinikai megfigyelésre és a laboratóriumi értékek monitorozására van szükség.

• Kortikoszteroidok: a gastrointestinális fekély vagy vérzés kockázata megnő (lásd 4.4 pont).

• Lítium (számos NSAID-dal kapcsolatban leírták): a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek növelik a vérben a lítium szintjét, ami toxikus szintet is elérhet (csökken a lítium kiválasztása a vesében). Ezért a lítium szintjét a dexketoprofén kezelés megkezdésekor, a dózis módosításakor illetve a kezelés végén is ellenőrizni kell.

• A magas, 15 mg/hét vagy nagyobb dózisban alkalmazott metotrexát: a metotrexát hematológiai toxicitása megnő, mivel általában a gyulladáscsökkentő szerek csökkentik a vesén át történő kiválasztását.

• Hidantoinok és szulfonamidok: ezen hatóanyagok toxikus hatásai megnőhetnek.

Az alábbi kombinációk adásakor óvatosság szükséges:

• Vizelethajtók, ACE gátlók, antibakteriális aminoglikozidok és angiotenzin II receptor antagonisták: A dexketoprofén csökkentheti a vizelethajtók és vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Néhány csökkent vesefunkciójú betegnél (például dehidratálódott betegeknél vagy vesekárosodásban szenvedő idős betegeknél) a ciklooxigenázt gátló és ACE inhibitor, angiotenzin II receptor antagonista hatású gyógyszerek vagy antibakteriális aminoglikozidok együttes alkalmazása a vesefunkció további csökkenését eredményezheti, ami általában reverzibilis. Abban az esetben, ha dexketoprofén és vizelethajtó adása egyszerre indokolt, akkor lényeges, hogy biztosítsuk a beteg megfelelő hidráltsági állapotát, és a kezelés kezdetétől monitorozni kell a vesefunkciós paramétereket (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

• Alacsony, 15 mg/hétnél kisebb dózisokban alkalmazott metotrexát: nő a metotrexát hematológiai toxicitása, mert a gyulladáscsökkentő szerek általában csökkentik a vesén át történő kiválasztást. A kombináció első heteiben hetente kell ellenőrizni a vérképet. Fokozott ellenőrzést kell végezni enyhén kóros vesefunkciójú, vagy idős betegeknél.

• Pentoxifillin: nő a vérzés kockázata. Fokozott klinikai monitorozásra és a vérzési idő gyakoribb ellenőrzésére van szükség.

• Zidovudin: nő az eritropoetikus toxicitás kockázata a retikulocytákra gyakorolt hatás miatt, valamint súlyos vérszegénység léphet fel a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer beadásának megkezdése után egy héttel. Az NSAID-dal történő kezelés megkezdése után egy-két héttel a vérképet és a retikulocyta számot ellenőrizni kell.

• Szulfonilurea: a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek képesek fokozni a szulfonilurea hypoglykaemiás hatását, oly módon, hogy leszorítják azokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről.

Kombinációk, melyeket figyelembe kell venni:

• Béta-blokkolók: az NSAID-dal történő kezelés a prosztaglandin szintézis gátlásával csökkentheti a vérnyomáscsökkentő hatást.

• Ciklosporin és takrolimusz: a renális prosztaglandin által közvetített hatások révén az NSAID-ok fokozhatják a nephrotoxicitást. Kombinációs terápia során a vesefunkciót ellenőrizni kell.

• Trombolitikumok: együttadás esetén megnő a vérzés kockázata.

• Thrombocytaaggregáció-gátlók és a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-ok): fokozott a gastrointestinális vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

• Probenecid: együttadás esetén a dexketoprofén plazmakoncentrációja megnőhet; ez a kölcsönhatás a vese tubularis szekréció és a glükuron-konjugáció helyén lejátszódó gátlási mechanizmus következménye, ami a dexketoprofén dózisának megváltoztatását teszi szükségessé.

• Szívglikozidok: a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek növelhetik a plazma glikozid koncentrációját.

• Mifepriszton: Elméletileg fennáll annak a kockázata, hogy a prosztaglandin szintetáz inhibitorok megváltoztatják a mifepriszton hatékonyságát. Korlátozott adatok vannak arra, hogy az NSAID-ok adása a prosztaglandin alkalmazásának napján nem befolyásolja hátrányosan a mifeprisztonnak vagy a prosztaglandinnak a méhnyak tágulására vagy a méh összehúzodására kifejtett hatását, és nem csökkenti a gyógyszeres terhesség-megszakítás klinikai hatásosságát.

• Kinolon antibiotikumok: Az állatkísérletek adatai azt mutatják, hogy nagy dózisú kinolonok nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerrel kombinálva fokozhatják a konvulziók kialakulásának kockázatát.

• Tenofovir: egyidejű alkalmazása NSAID-dal növelheti a szérum ureanitrogén- és kreatininszintet, ezért a vesefunkciókat monitorozni kell annak érdekében, hogy ellenőrizzék a vese működésére kifejtett potenciális szinergikus hatás jelenlétét.

• Defarazirox: egyidejű alkalmazása NSAID-dal növelheti a gastrointestinális toxicitás kockázatát. Szoros klinikai megfigyelés szükséges, ha a deferaziroxot ilyen hatóanyaggal kombinálják.

• Pemetrexed: egyidejű alkalmazása NSAID-dal csökkentheti a pemetrexed eliminációját, ezért óvatosan kell eljárni nagyobb dózisú nem-szteroid gyulladáscsökkentők adásakor. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 45-79 ml/perc) az NSAID-ok egyidejű adása kerülendő 2 nappal a pemetrexed alkalmazása előtt és 2 nappal azt követően.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A Dekenor oldatos injekció/infúzió adása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében és szoptatás alatt (lásd a 4.3 pont).

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovasculáris malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra növekedett. A kockázat növekedése vélhetően függ a dózistól és a terápia időtartamától. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló adása után emelkedett a pre-és poszt implantációs veszteség és az embrionális/foetalis letalitás. További állatkísérletek eredményei szerint az organogenetikus periódusban adott prosztaglandinszintézis-gátló hatására megnövekedett a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovasculáris malformatio előfordulása. Mindemellett, a dexketoprofén-trometamollal végzett állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást (lásd 5.3 pont). A terhesség 20.   hetétől kezdődően a dexketoprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Továbbá a második trimeszterben végzett kezelést követően a ductus arteriosus szűkületéről számoltak be, ami az esetek többségében a kezelés abbahagyása után megszűnt.

Ezért a terhesség első és második trimeszterében a Dekenor oldatos injekció/infúzió adása kerülendő kivéve, ha feltétlenül szükséges. Amennyiben a Dekenor oldatos injekció/infúzió-t olyan nő kapja, aki teherbe kíván esni, vagy a terhesség első vagy második trimeszterében alkalmazzák, a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion antenatalis monitorozása, ha a Dekenor-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Dekenor oldatos injekció/infúzió alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

- cardiopulmonalis toxicitás (ductus arteriosus szűkülete/korai elzáródása és pulmonalis hypertonia),

- vesekárosodás, ami oligohydramnionnal járó veseelégtelenséghez vezethet (lásd fent).

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

- a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocyta-aggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat,

- gátolhatja a méh összehúzódását és késleltetheti, vagy elnyújthatja a szülést.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a dexketoprofén kiválasztódik-e az anyatejbe. Szoptatás ideje alatt a Dekenor oldatos injekció/infúzió alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Termékenység

Más nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerhez hasonlóan, a dexketoprofén-trometamol alkalmazása is károsíthatja a nők termékenységét, ezért nem ajánlott azon nők kezelésére, akik teherbe kívánnak esni. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségeik vannak a teherbe eséssel, vagy akiknek a termékenységét vizsgálják, meg kell gondolni a Dekenor oldatos injekció/infúzió-kezelés leállítását.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Dekenor oldatos injekció/infúzió alkalmazása mellékhatásokat okozhat, például szédülést, látási zavarokat vagy álmosságot. Ezek jelentkezése hátrányosan befolyásolja a reakcióképességeket, a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességet.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alábbi táblázatban a dexketoprofén-trometamol mellékhatásai a következő gyakorisági felosztás szerint kerülnek felsorolásra:

• Nagyon gyakori (≥1/10);

• Gyakori (≥1/100 ‑ <1/10);

• Nem gyakori (≥1/1 000 ‑ <1/100);

• Ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1 000),

• Nagyon ritka (<1/10 000)

• Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A klinikai vizsgálatok során leírt a dexketoprofén-trometamollal – legalábbis valószínűsíthetően - kapcsolatba hozható mellékhatásokat, valamint a dexketoprofén-trometamol oldatos injekció/infúzió forgalomba hozatala után bejelentett mellékhatásokat szervrendszerek szerint csoportosítva és a gyakoriságot is feltüntetve, az alábbi táblázatban adjuk meg:

Gyakoriság/ Szerv- rendszer	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nagyon ritka
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek		Anaemia		Neutropenia, thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek			Laryngealis oedema	Anafilaxiás reakció, beleértve az anafilaxiás sokkot
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek			Hyperglykaemia, hypoglykaemia, hypertriglyceri-daemia, anorexia
Pszichiátriai kórképek		Insomnia
Idegrendszeri betegségek és tünetek		Fejfájás, szédülés, álmosság	Paraesthesia, ájulás
Szembetegségek és szemészeti tünetek		Homályos látás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei			Tinnitus
Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek			Extrasystole, tachycardia
Érbetegségek és tünetek		Hypotonia, kipirulás	Hypertonia, thrombophlebitis superficialis
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek			Lassú légzés	Bronchospasmus, dyspnoe
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányinger, hányás	Hasi fájdalom, dyspepsia, hasmenés, székrekedés, vérhányás, szájszárazság	Gyomorfekély, gyomorfekély-vérzés vagy gyomorfekély perforáció (lásd 4.4 pont)	Pancreatitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek			Hepatocellularis sérülés
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei		Bőrgyulladás, pruritus, bőrkiütés, fokozott izzadás	Urticaria, acne	Stevens-Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (Lyell szindróma), angiooedema, arc ödéma, fényérzékenységi reakciók
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei			Izommerevség, ízületi merevség, izomgörcs, hátfájás
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek			Akut veseelégtelenség, polyuria, vesefájdalom, ketonuria, proteinuria	Nephritis vagy nephrosis szindróma
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			Menstruációs rendellenesség, prosztata rendellenesség
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Fájdalom az injekció helyén, reakció az injekciózás helyén, beleértve a gyulladást, horzsolást vagy vérzést	Láz, fáradtság, fájdalom, hidegérzet	Merevség, perifériás oedema
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei			Rendellenes májfunkciós értékek

A leggyakrabban észlelt mellékhatások gastrointestinális jellegűek. Előfordulhat peptikus fekély, perforáció vagy gastrointestinális vérzés, melyek akár végzetesek is lehetnek, elsősorban időseknél (lásd 4.4 pont). Hányingert, hányást, hasmenést, felfúvódást, székrekedést, dyspepsiát, hasi fájdalmat, melaenát, vérhányást, fekélyes stomatitist, colitis és Crohn-betegség súlyosbodását (lásd 4.4 pont Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kap­csolatos óvintézkedések) is jelentettek a beadást követően.

Ritkábban gastritist is megfigyeltek.

Oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be NSAID alkalmazásával kapcsolatban.

A többi nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerhez hasonlóan a következő mellékhatások is előfordulhatnak: asepticus meningitis, amely leginkább szisztémás lupus erythematosusban vagy kevert kötőszöveti betegségben szenvedő betegekben fordul elő; és hematológiai reakciók (purpura, aplasticus és haemoliticus anaemia, ritkán agranulocytosis és csontvelő hypoplasia).

Hólyagos bőrreakciók, beleértve a Steven-Johnson-szindrómát és a toxicus epidermális necrolysist (nagyon ritka).

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint egyes NSAID-ok alkalmazása során kis mértékben fokozódhat az artériás thromboticus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kialakulásának kockázata, különösen nagyobb adagok hosszabb ideig történő alkalmazása esetén (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A túladagolás tünetegyüttese nem ismert. Hasonló gyógyszerek túladagolása gastrointestinális (hányás, anorexia, hasi fájdalom) és neurológiai (álmosság, szédülés, dezorientáció, fejfájás) rendellenességeket okoztak.

Kezelés

Véletlenszerű, vagy tévedésből történő túladagolás esetén azonnal meg kell kezdeni a beteg klinikai állapotának megfelelő tüneti kezelést.

A dexketoprofén-trometamol dialízissel eltávolítható.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Gyulladásgátlók és rheuma-ellenes készítmények, Propionsav származékok

ATC kód: M01AE17.

A dexketoprofén-trometamol az S-(+)-2-(3-benzoilfenil) propionsav trometamin sója, amely fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és lázcsillapító hatással rendelkezik, és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők csoportjába tartozik.

Hatásmechanizmus

A nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek hatásmechanizmusa a ciklooxigenáz-útvonal gátlásával történő prosztaglandin-szintézis csökkentésén alapul.

Pontosabban, az arachidonsav ciklikus endoperoxidokká, PGG2-vé és PGH2-vé történő átalakulás gátlásán, amelyekből a PGE1, PGE2, PGF2 és a PGD2, valamint a prosztaciklin PGI2 és a tromboxánok (TxA2 és TxB2) keletkeznek. A prosztaglandin szintézis gátlása egyéb gyulladásos mediátorokat is gátolhat, mint például a kinineket, ami indirekt hatásként hozzájárul a direkt hatáshoz.

Farmakodinámiás hatások

Mind kísérleti állatokon, mind embereken kimutatták, hogy a dexketoprofén gátolja a COX-1-et és a COX-2 aktivitást.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Számos fájdalom-modellen végzett klinikai vizsgálatban igazolták a dexketoprofén-trometamol hatékony analgetikus aktivitását.

Az intramusculáris és intravénás dexketoprofén-trometamol fájdalomcsillapító hatékonyságát közepes és erős fájdalom esetén számos sebészeti fájdalom modellben (ortopédiai és nőgyógyászati/hasi műtét), valamint vázizom fájdalomban (akut derékfájdalom modell) és vesegörcsben vizsgálták.

Az elvégzett vizsgálatok során az analgetikus hatás gyorsan jelentkezett, és 45 percen belül elérte a fájdalomcsillapító hatás csúcspontját. 50 mg dexketoprofén beadása után az analgetikus hatás időtartama általában 8 óra.

A műtét utáni fájdalom kezelésére végzett klinikai vizsgálatokban kimutatták, hogy a Dekenor oldatos injekciót/infúziót, ha opioidokkal kombinálva használják, akkor szignifikánsan csökkenti az opioid fogyasztást. A műtét utáni fájdalom vizsgálata során, amikor a betegek egy maguk által irányított analgetikus készülékből kaptak morfint, a dexketoprofént kapó betegeknek sokkal kevesebb (körülbelül 30-45%-kal kevesebb) morfinra volt szükségük, mint a placebo csoportban levő betegeknek.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A dexketoprofén-trometamol intramusculáris beadása után emberekben a csúcskoncentráció 20 perc alatt alakul ki (10-45 perces tartományban). A 25-50 mg-os egyszeri dózisok esetében a görbe alatti területről kimutatták, hogy mind az intramuscularis, mind az intravénás beadás esetében a dózissal arányos.

Eloszlás

A többi, erős plazmafehérje-kötődést mutató (99%) gyógyszerhez hasonlóan a megoszlási térfogata 0,25 l/ttkg alatt marad. Megoszlási felezési ideje körülbelül 0,35 óra, illetve az eliminációs felezési ideje 1 és 2,7 óra között változik.

Ismételt dózisokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatokban megfigyelték, hogy az utolsó intramusculáris vagy intravénás beadás után a C_max és az AUC érték nem tért el az egyszeri dózis beadása után kapott értéktől, jelezve, hogy az anyag nem halmozódik fel.

Biotranszformáció és elimináció

A dexketoprofén fő eliminációs útja a glükuronid konjugáció, majd a vesén át történő kiürülés.

A dexketoprofén-trometamol beadása után csak S-(+) enantiomert kimutattak a vizeletben, ami azt mutatja, hogy emberben nincs R-(-) enantiomerré történő konverzió.

Idősek

Egyszeri és megismételt orális dózisoknál egészséges idős emberekben (65 éves és idősebb) az expozíció szignifikánsan magasabb volt, mint a fiatal önkéntesekben (egészen 55%-ig), de eközben nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a csúcs-koncentrációkban és a csúcs-koncentráció elérésének idejében. Az átlagos eliminációs felezési idő meghosszabbodott az egyszeri és a megismételt dózisok után (egészen 48%-ig), és a látszólagos teljes kiürülés csökkent.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, genotoxicitási és immunfarmakológiai– vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Az egereken és majmokon végzett krónikus toxicitási vizsgálatokban a nem toxikus dózisszint (NOAEL) az ajánlott maximális humán dózis kétszeres adagjának felel meg. Majmoknál a nagyobb dózisok alkalmazásakor a fő mellékhatás a véres széklet ürítés és a testtömeg növekedés mértékének csökkenése volt, míg a legmagasabb dózis adásakor erozív gastrointestinalis laesiókat figyeltek meg. Ezek a hatások olyan dózisoknál jelentkeztek, amelyek a hatóanyag-expozíciót illetően14–18-szor nagyobbak voltak, mint a maximális ajánlott humán dózis.

A karcinogén potenciálra vonatkozóan állatokon nem végeztek vizsgálatokat.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre jellemzően, a dexketoprofén-trometamol is befolyásolhatja az embrionális/magzati túlélést állatkísérletes modellekben, mind közvetett módon a vemhes anyaállatra kifejtett gastrointestinális toxicitás révén, mind közvetlenül, a magzati fejlődésre hatva.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

nátrium-klorid,

etanol (96 %),

nátrium-hidroxid (pH beállításhoz),

injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

A Dekenor oldatos injekció/infúziót nem szabad kis térfogatban (azaz például egy fecskendőben) dopamin, prometazin, pentazocin, petidin vagy hidroxizin oldatokkal összekeverni, mert ez az oldat kicsapódását eredményezi.

A 6.6 pontban ismertetett módon hígított oldatos infúziót nem szabad prometazinnel vagy pentazocinnel összekeverni.

Ezt a gyógyszerkészítményt nem szabad más gyógyszerkészítményekkel összekeverni, kivéve azokkal, amelyeket a 6.6 pont említ.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

A 6.6 pontban megadott utasítások szerint higított oldat kémiai és fizikai stabilitása 24 órán keresztül, 25 °C-on igazolt, amennyiben megfelelően védjük a napfénytől.

Mikrobiológiai okok miatt, hacsak a hígítás módja kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát, a higított oldatot azonnal fel kell használni.

Ha nem használják fel azonnal, akkor a felhasználás előtti tárolási idők és körülmények a felhasználó felelőssége.

6.4 Különleges tárolási előírások

A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolási hőmérsékletet.

A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml oldatos injekció/infúzió barna, I. típusú, fehér ponttal és kék kódgyűrűvel ellátott üveg ampullában.

1 db, 5 db, vagy 10 db ampulla dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Dekenor oldatos injekció/infúzió kompatibilis, ha kis térfogatú injektálható heparin, lidokain, morfin vagy teofillin oldattal keverik össze (például fecskendőben).

Az intravénás infúzióként való beadáshoz egy ampulla (2 ml) Dekenor oldatos injekció/infúzió tartalmát 30-100 ml normál sóoldatban, glükóz vagy Ringer laktát oldatban kell hígítani. Az oldatot aszeptikusan kell hígítani, és a természetes napfénytől óvni kell (lásd a 6.3 pont). A hígított oldat egy tiszta oldat.

A 100 ml normál sóoldatban vagy glükóz oldatban hígított Dekenor oldatos injekció/infúzióról kimutatták, hogy az alábbi gyógyszerkészítményekkel kompatibilis: dopamin, heparin, hidroxizin, lidokain, morfin, petidin és teofillin.

A hatóanyag abszorpciója nem figyelhető meg, ha a Dekenor oldatos injekció/infúzió hígított oldatait a következő anyagokból készített műanyag tárolóban, vagy a beadáshoz használt eszközökben tárolják: etilén-vinil-acetát (EVA), cellulóz-propionát (CP), kis sűrűségű polietilén (LDPE) és polivinilklorid (PVC).

A Dekenor oldatos injekció/infúzió csak egyszer használható, és az összes fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni. Beadás előtt az oldatot vizuálisan ellenőrizni kell, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tiszta és színtelen: nem szabad felhasználni, ha apró részecskéket fedez fel benne.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

KRKA, d.d., Novo mesto

Šmarješka cesta 6

8501 Novo mesto

Szlovénia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23383/01     1 × 2 ml

OGYI-T-23383/02     5 × 2 ml

OGYI-T-23383/03     10 × 2 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2018. május 9.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. január 19.