1. A GYÓGYSZER NEVE

DEPO-MEDROL 40 mg/ml szuszpenziós injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

40 mg metilprednizolon-acetátot tartalmaz injekciós üvegenként (1 ml).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Szuszpenziós injekció.

Fehér steril szuszpenzió.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Szisztémás (im.) alkalmazás:

Tartós glükokortikoid hatás elérésére, ha a metilprednizolon orálisan nem adható, illetve ellenjavallt, mint például akut gastroenteritisben, pre- vagy posztoperatív állapotokban.

Az im. adást követően az injekció 6‑8 órán belül szívódik fel és elhúzódó szisztémás hatású (pl. rheumatoid arthritisben a szisztémás hatása kb. egy hétig tart).

Intramuscularis alkalmazási területek:

• Reumás megbetegedések: rheumatoid arthritis.

• Kollagén betegségek/arteritis: szisztémás lupus erythematosus.

• Bőrbetegségek: súlyos erythema multiforme (Stevens–Johnson-szindróma).

• Bélbetegségek: Colitis ulcerosa, Crohn-betegség.

• Légzőszervi megbetegedések: fulmináns vagy disszeminált tuberculosis (megfelelő antituberkulotikus kemoterápiával), aspirációs pneumonia.

• Egyéb: meningitis tuberculosa (megfelelő antituberkulotikus kemoterápiával).

Helyi alkalmazás:

• Intraarticularis injekcióban rheumatoid arthritis, gyulladással kísért osteoarthritis esetén a szisztémás kezelés kiegészítéseként a gyulladt perifériás ízületek kezelésére a következő esetekben:

• ha a betegség csak egy vagy néhány perifériás ízületet érint,

• ha a betegség generalizált, de csak egy vagy néhány perifériás ízület gyulladt aktívan,

• ha néhány aktívan gyulladt ízület kivételével szisztémás kortikoszteroid‑kezeléssel a betegség uralható,

• ha a szisztémás kortikoszteroid-kezelés ellenjavallt,

• ha az ízületekben korai, progrediáló deformitás mutatkozik (a fizioterápia és korrekciós eljárások kiegészítéséül),

• ha sebészi vagy más ortopédiai korrekciós beavatkozás történt.

Az intraarticularis injekció beadását követően a fájdalommentesség 6–24 órán belül kialakul és időtartama 1–5 hét lehet. Az injekciók általában jól tolerálhatók.

• Lágyszöveti alkalmazás (intrabursalis, periarticularis, ínhüvelyi, ganglion): nem fertőzéses eredetű synovitis, epicondylitis, tendinitis, tenosynovitis, fasciitis plantaris, bursitis.

A bursákba adott injekció hatásos a subdeltoid, prepatellaris és olecranon bursitis kezelésében. Általában akut subdeltoid bursitisben jobbak az eredmények, mint krónikusban. A fájdalom egy injekció után néhány órán belül enyhül és a mozgáskészség visszatér. Legtöbb esetben további injekciókra nincs szükség. Sok esetben krónikus subdeltoid bursitisben is mérséklődik a fájdalom, és a vállmozgás normalizálódik.

Poszttraumás prepatellaris és olecranon bursitisben a javulás 24 órán belül észlelhető, és a gyulladás egy héten belül gyógyul.

• Dermatológiai elváltozások esetén a lézió helyére (intralaesionalisan) beadott injekcióban

Lokalizált neurodermatitis, hypertrophiás lichen ruber planus, nummuláris ekcéma, necrobiosis lipoidica diabeticorum, alopecia areata, discoid lupus erythematosus.

Keloidokba adott injekció az elváltozás felpuhulását és regresszióját eredményezte. Általában jobbak az eredmények a rövidebb ideje fennálló és/vagy lágy, mint krónikus és/vagy tömör elváltozások esetében.

A kezelést követően az elváltozások javulhatnak vagy visszafejlődhetnek. Az elváltozás kiújulásakor és/vagy krónikus esetekben ismételt injekciók lehetnek szükségesek.

• Rectalisan: Colitis ulcerosa-ban beöntés formájában alkalmazható.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Depo-Medrol injekciós üvegek tartalma kizárólag egyszeri adagolásra használható fel.

Szisztémás hatás elérésére im. injekcióban: a dózis és a kezelés időtartama a kezelendő kórkép súlyosságától, illetve a klinikai választól függ.

Ha orális kezelés pótlására adják, a 24 óránként adott injekció elegendő az orális metilprednizolon pótlására allergiás állapotokban.

Ha tartósabb hatás kívánatos, a heti adagot úgy kell kiszámítani, hogy a napi per os dózist héttel meg kell szorozni, a számított összdózis heti egyszeri adagban beadható.

A metilprednizolon-kezelés nem helyettesíti az esetleges oki terápiát.

Rövid távú (7‑10 napos) kezelés után a metilprednizolon fokozatos leépítés nélkül elhagyható. Tartós (több hetes, hónapos) kezelés után viszont a dózist fokozatosan kell csökkenteni, majd elhagyni. Ha krónikus betegség kezelése során spontán remisszió lép fel, a kezelést el kell hagyni.

Gyermekek és serdülők

Csecsemőknek és gyermekeknek csökkentett dózis javasolt, de a dózist inkább a beteg állapota és a kórkép súlyossága határozza meg, mint az életkorból és a testtömegből szigorúan kiszámított érték.

Rheumatoid arthritisben a fenntartó dózis heti 40–120 mg (1‑3 ml) im.

Dermatológiai kórképekben heti 40–120 mg (1‑3 ml) im. adható 1–4 héten át.

Asztmás betegeknél 80–120 mg dózis im. 6–48 órán belül eredményes lehet és a hatás pár naptól két hétig tarthat.

Lokálisan: Intra- vagy periarticularis injekcióban, különböző bőrelváltozásokban helyileg intralaesionalisan.

Rheumatoid arthritis és osteoarthritis: A dózist az ízület nagyságától, a folyamat súlyosságától függően egyénenként kell megválasztani.

Krónikus esetekben az injekció ismételten adható 1–5 hétig vagy hosszabb intervallumokban a kezdő dózis hatásosságától függően.

A szokásos dózisok a táblázatban láthatók:

1. táblázat: Általános adagolási útmutató

Ízület nagysága	Ízület	Dózis nagysága
Nagy	térdek, bokák, vállak	20–80 mg
Közepes	könyök, csukló	10–40 mg
Kis	a kézközéphez és az ujjperchez tartozó, ujjpercek közötti, szegycsonti-kulcscsonti, a vállcsúcshoz és a kulcscsonthoz tartozó	4–10 mg

Az alkalmazás módja

A Depo-Medrol alkalmazási módjai az alábbiak lehetnek: intramuscularis, intraarticularis, periarticularis, intrabursalis, intralesionalis és ínhüvelyi.

Intrathecalis vagy intravénás alkalmazása tilos!

Az injekciót alkalmazás előtt erősen fel kell rázni, hogy a beadás előtt egyenletes szuszpenzió képződjön.

1. Szisztémás alkalmazás

Im. alkalmazáskor mélyen a glutealis izomba kell adni és nem szabad felületesen vagy sc. alkalmazni. Az injekció beadása előtt a fecskendőt a szokásos módon vissza kell szívni, nehogy a szuszpenzió érbe jusson.

Lokális alkalmazás

Intraarticularis beadás

Intraarticularis injekciót megelőzően célszerű az ízület anatómiai ellenőrzése.

A kellő gyulladáscsökkentés elérésére az injekciót az ízületi résbe kell adni a lumbalpunkcióhoz hasonlóan steril módon, gyors mozdulattal, 20–24-es steril tű alkalmazásával. Prokainos infiltráció adható. Néhány csepp ízületi folyadék leszívása jelzi, hogy a tű az ízületi résben van. Minden ízületnél az injekció helyéül azt a helyet kell választani, ahol az ízületi rés a felszínhez legközelebb és a nagyobb erektől és idegektől távol esik. A tűt helyén hagyva a fecskendőt el kell távolítani, és a kívánt Depo-Medrol adagot tartalmazó fecskendővel helyettesíteni. Ezt követően a fecskendőt újra vissza kell szívni és meggyőződni, hogy valóban az ízületi résben van-e a tű. A beadást követően az ízületet néhányszor finoman meg kell mozgatni, hogy a szuszpenzió elkeveredjék a synovialis folyadékkal. A beadás helyét kis steril kötéssel kell fedni.

Intraarticularis injekció adható a térd-, boka-, csukló-, könyök- és vállízületbe, a kéz kis ízületeibe és a csípőízületbe. A csípőízületbe óvatosan kell beadni, elkerülve a területen áthaladó ereket. Nem javasolt intraarticularis injekciót adni olyan ízületekbe, melyek anatómiailag nem elérhetőek, pl.: csigolyaközti ízületek, vagy melyeknek szűk az ízületi rése, pl.: a sacroiliacalis ízület.

A terápiás eredmény elmarad, ha nem kerül az injekció az ízületi résbe. Az ízület környezetébe adott injekciótól eredmény nem várható. Ha a jól beadott injekcióra a terápiás válasz elmarad, további próbálkozás felesleges. A helyi kezelést lehetőleg ki kell egészíteni fizioterápiával vagy korrekciós ortopédiai beavatkozással.

Az intraarticularis injekciót követően kerülni kell a fájdalmatlanná vált ízület erőltetését.

Instabil ízületbe nem szabad injekciót adni. Ismételt intraarticularis injekciók az ízület instabilitásához vezetnek (röntgennel követendő).

Intrabursalis alkalmazás bursitis esetén

Az injekció helyét 1%-os prokain-hidroklorid oldattal lehet érzésteleníteni. 20–24-es tűvel a bursa tartalmát le kell szívni. A leszíváshoz használt fecskendőt a helyén hagyott tűről el kell távolítani, és helyére tenni a kívánt dózist tartalmazó fecskendőt. A dózis 4 és 30 mg között változik. Az injekció helyét steril kötéssel kell fedni.

Egyéb javallatok esetén

Tendinitis, tenosynovitis, epicondylitis és ínhüvely savós bennékű daganata (ganglion) esetében a szuszpenziót inkább az ínhüvelybe, mint az ínba kell fecskendezni. Az ín könnyen kitapintható, ha meg van feszítve. Epicondyilitisben és hasonló esetekben a legérzékenyebb területet kell kiválasztani és infiltrálni. Az ínhüvely ganglionja esetén a szuszpenziót közvetlenül a cystába kell fecskendezni.

Az említett, inakkal kapcsolatos elváltozásokban a dózis 4 és 30 mg között változik. Recurrens vagy krónikus esetekben ismételt injekciók lehetnek szükségesek.

Bőrelváltozások esetén

A lézióba 20–60 mg szuszpenziót kell fecskendezni. Nagy kiterjedésű elváltozások esetén a 20‑40 mg-ot ismételt injekciók formájában kell elosztani. Kerülni kell olyan mennyiség bevitelét, melynek hatására a lézió fehérré válik, mivel ezt pörkképződés követheti. Szokásosan 1–4 alkalommal adják az injekciót a lézió természetétől függő intervallumokban és az első injekció eredményének tartósságától függően.

Instilláció helyi kezelésként colitis ulcerosában

40 mg beöntésben vagy cseppben heti 3–7-szer, 2 vagy több héten át adjuváns kezelésként eredményes lehet. 40 mg metilprednizolon 3–30 ml vízhez adva jó eredményt adhat a vastagbél-nyálkahártya érintettségének kiterjedésétől függően. Az egyéb kezeléseket is folytatni kell.

4.3 Ellenjavallatok

Metilprednizolonnal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A készítmény intrathecalis, intravénás vagy epiduralis alkalmazása ellenjavallt.

Szisztémás gombás fertőzés esetén

Lokális kezelés: Intraarticularis, intrabursalis, ínhüvelyi vagy más helyi injekció ellenjavallt akut fertőzés esetén (lásd 4.4 pont).

Élő, illetve élő, attenuált vakcinák alkalmazása ellenjavallt immunszuppresszív dózisú kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az alkalmazással kapcsolatos tudnivalók

Mivel a kortikoszteroid kezelés szövődményei a dózis nagyságától és a kezelés időtartamától függenek, a kockázat/haszon arányáról minden esetben egyénenként kell meghozni a döntést, ugyanúgy, mint a dózisok nagyságáról, a kezelés időtartamáról, illetve arról, hogy a naponta vagy az időszakosan alkalmazott terápiát választjuk.

Az egyidejű kezelés CYP3A inhibitorokkal, beleértve a kobicisztát tartalmú készítményeket, várhatóan fokozza a szisztémás mellékhatások kockázatát. Cushing-szindróma és mellékvese szuppresszió eseteiről számoltak be. Kerülni kell a kombinációt, kivéve, ha az előny meghaladja a szisztémás kortikoszteroid mellékhatások fokozott kockázatát, amely esetben a betegeket monitorozni kell, hogy nem alakulnak-e ki náluk szisztémás kortikoszteroid hatások (lásd 4.5 pont).

Csak a mellékvesekéreg hormonok hatásának és az adagolásuk során jelentkező reakciók teljes ismeretében adható. Alkalmazása során szigorúan be kell tartani az aszepszis szabályait.

Mivel a dermisben lévő kortikoszteroid kristályok a gyulladásos reakciókat elnyomják, jelenlétük a sejtszerkezet dezintegrálódásához vezethet, és a kötőszövet alapanyagában fizikokémiai változásokat indíthat el. Ezek következményeként, ritkán a bőr és/vagy a bőralatti szövetekben létrejövő változások miatt az injekció helyén bemélyedés jelentkezhet. Az eltérések mértéke dózisfüggő. A regeneráció általában néhány hónap alatt teljes, attól függően, hogy a hormonkristályok milyen gyorsan szívódnak fel. A bőr és bőr alatti atrophia elkerülésére körültekintően kell eljárni, nem meghaladva a javasolt dózisokat. Ha lehetséges, ismételt kis adagokat kell adni az elváltozásokba, illetve környezetükbe. Intraarticularis és im. injekciók ne kerüljenek a bőrbe. A delta izomba adott injekciókat kerülni kell a sc. atrophia gyakori előfordulása miatt.

A Depo-Medrol a terápiás javallatoknál felsorolt módokon kívül egyéb módon nem alkalmazható. A Depo‑Medrol alkalmazása során nagyon fontos, hogy a megfelelő technikát használjuk, valamint meggyőződjünk a gyógyszer megfelelő helyre történő adagolásáról.

A Depo-Medrol intravénásan, intrathecalisan és epiduralisan nem alkalmazható.

Súlyos orvosi eseményekről számoltak be a készítmény intrathecalis/epiduralis alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). Megfelelő intézkedéseket kell tenni az intravascularis beadás elkerülése érdekében.

Ha a fájdalom fellángolása, az ízület fokozódó mozgáskorlátozottsága, láz és rossz körérzet követi az intraarticularis injekciót, ez az arthritis szeptikussá válásának jele lehet. Ilyenkor azonnal megfelelő antibakteriális kezelést kell kezdeni és folytatni kell 7–10 napon át a fertőzés tüneteinek teljes elmúltával is.

Tartós kezelés során a következő rutinvizsgálatok végzendők rendszeresen: vizeletvizsgálat, vércukormérés 2 órával az étkezés után, vérnyomás- és testtömegmérés, mellkasröntgen. A felső gyomor-bél traktus endoszkópos vizsgálata javasolt minden betegnél, akinél fekélybetegség van a kórelőzményben vagy jelentős hasi panaszai vannak.

Immunszuppresszív hatások/megnövekedett fogékonyság a fertőzések iránt

A kortikoszteroidok gátolják a fibrinképződést, fokozhatják a fertőzések iránti fogékonyságot, elfedhetik a fertőzések tüneteit, csökkenhet a szervezet védekezőképessége, és új fertőzések jelenhetnek meg használatuk alatt. A szervezet képtelenné válhat a fertőzések lokalizációjára, így elősegítheti a kórokozók szétszóródását a szervezetben. Az önmagában alkalmazott kortikoszteroid-kezelés, vagy egyéb, a celluláris- vagy a humorális-immunitást, illetve a neutrophil sejtek funkcióját befolyásoló kombinált immunszuppresszív terápia együtt járhat bármelyik patogén – vírus, baktérium, gomba, protozoon vagy féreg – által okozott, a szervezet bármely részére lokalizált fertőzéssel. Ezek a fertőzések lehetnek enyhék, de lehetnek súlyosak és olykor halálos kimenetelűek is. A kortikoszteroidok dózisának emelésével a fertőzéses szövődmények előfordulási aránya növekszik.

Akut fertőzés esetén lokális hatás elérésére intrasynovialisan, intrabursalisan vagy ínhüvelybe nem adható.

Az immunrendszer szuppresszióját okozó gyógyszerekkel kezelt egyének az egészséges embereknél fogékonyabbak a fertőzések iránt. A kortikoszteroid-kezelésben részesülő, gyenge immunrendszerű gyermekek vagy felnőttek esetén például a bárányhimlő és a kanyaró súlyosabb, vagy akár halálos kimenetelű is lehet.

Ugyanakkor ismert vagy feltételezett parazitafertőzésben, például strongyloides (fonálféreg) okozta fertőzésben szenvedő betegeknél a kortikoszteroidokat gondos körültekintés mellett kell alkalmazni. Ezeknél a betegeknél a kortikoszteroid által okozott immunszuppresszió strongyloides-hyperinfekcióhoz és a fertőzés kiterjedt lárva-migrációval járó disszeminációjához vezethet, amely gyakran társul súlyos enterocolitisszel és potenciálisan fatális kimenetelű Gram-negatív szeptikémiával.

A kortikoszteroidok szeptikus sokkban való alkalmazásának szerepe ellentmondásos, mivel a korai vizsgálatokban egyaránt jelentettek előnyös és hátrányos hatásokat is. Újabban felvetődött, hogy a kiegészítő kortikoszteroid-terápia előnyös lehet olyan betegeknél, akiknél a kialakult szeptikus sokk mellett mellékvesekéreg-elégtelenség áll fenn. Mindamellett szeptikus sokkban való rutinszerű használatuk nem javasolt. Egy szisztematikus áttekintés nem támasztotta alá a rövid távú, nagydózisban alkalmazást. Több metaanalízis és egy áttekintés azonban felveti, hogy az alacsony dózisban, hosszabb ideig (5‑11 napig) alkalmazott kortikoszteroidok csökkenthetik a mortalitást, különösen a vazopresszor támogatásra szoruló szeptikus sokk eseteiben.

Élő, illetve élő, attenuált vakcinák alkalmazása ellenjavallt immunszuppresszív dózisú kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. Elölt vagy inaktivált vakcinák alkalmazása lehetséges, azonban az ezekre adott válasz csökkenhet. Indokolt immunizálási eljárás elvégezhető nem immunszuppresszív dózisú kortikoszteroidokat kapó betegeknél.

A kortikoszteroidok alkalmazása aktív tuberculosisban csak a fulmináns vagy a disszeminált esetekre korlátozódik, amelyekben a kortikoszteroidokat a betegség kezelésére a megfelelő antituberkulotikumokkal egyidejűleg alkalmazzák.

Ha kortikoszteroid-kezelés javasolt látens tuberculosisos, illetve tuberkulin-pozitív betegeknél, akkor a beteg szigorú követése szükséges a betegség fellángolásának veszélye miatt. Tartós kezelés esetén a betegeket kemoprofilaxisban kell részesíteni.

Kaposi-sarcoma előfordulásáról számoltak be kortikoszteroid-kezelésben részesülő betegeknél. A kezelés megszakítása klinikai remissziót eredményezhet.

Allergiás reakciók léphetnek fel. Ritkán bőrreakciókat és anafilaxiás/anafilactoid reakciót észleltek metilprednizolon-acetát adását követően. A Depo-Medrol-t alkalmazó orvosnak fel kell készülni ezen lehetőségre.

Endokrin hatások

Kortikoszteroid-kezelésben részesülő, váratlan stressznek kitett betegeknél a gyors hatású kortikoszteroidok dózisának emelése javasolt a váratlan stresszhelyzetet megelőzően, az alatt és azt követően.

A kortikoszteroidok farmakológiás dózisainak hosszabb időn keresztüli alkalmazása a hypothalamus- hypophysis-mellékvese tengely (HPA) szuppresszióját eredményezheti (szekunder mellékvesekéreg-elégtelenség). A kialakult mellékvesekéreg-elégtelenség foka és időtartama betegenként változó, és függ a glükokortikoid-terápia során alkalmazott dózistól, annak gyakoriságától, az alkalmazás idejétől és időtartamától. Másodnaponkénti kezelés alkalmazásával ezek a hatások minimálisra csökkenthetők.

Emellett a glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyása akut mellékvesekéreg-elégtelenséget okozhat, ami halálos kimenetelű lehet. A gyógyszer által kiváltott mellékvesekéreg-elégtelenség, illetve következményeinek veszélye minimalizálható az adagolás fokozatos leépítésével. Ez a típusú relatív elégtelenség még hónapokig fennállhat a terápia abbahagyása után is, ezért, ha ezen időszak alatt bármiféle stresszhelyzet fordulna elő, a hormonterápiát vissza kell állítani.

A glükokortikoid-kezelés hirtelen abbahagyásakor – az akut mellékvesekéreg-elégtelenségtől látszólag független – szteroid „megvonási szindróma” léphet fel. Ez a szindróma olyan tünetekkel járhat, mint anorexia, émelygés, hányás, letargia, fejfájás, láz, ízületi fájdalom, desquamatio, myalgia, testtömeg-csökkenés és/vagy hypotonia. Ezeket a tüneteket a feltételezések szerint inkább a glükokortikoid-koncentráció hirtelen megváltozása, nem pedig az alacsony kortikoid-szintek okozzák.

Mivel a glükokortikoidok Cushing-szindrómát válthatnak ki, illetve súlyosbíthatják azt, a Cushing-kórban szenvedő betegeknél a glükokortikoidok adása kerülendő.

Hypothyreosisban szenvedő betegeknél fokozottabb a kortikoszteroidok hatása.

Hyperthyreosisban, valamint metilprednizolon-indukált hypokalaemiában szenvedő betegeknél thyreotoxicus periodikus paralysis (TPP) jelentkezhet.

A TPP gyanúja fel kell, hogy merüljön olyan, metilprednizolonnal kezelt betegeknél, akik az izomgyengeség jeleit és tüneteit mutatják, különösen a hyperthyreosisban szenvedő betegek esetén.

TPP gyanúja esetén haladéktalanul monitorozni kell a vér káliumszintjét, majd megfelelő kezeléssel biztosítani kell, hogy a vér normális káliumszintje helyreálljon.

Az anyagcserére és táplálkozásra kifejtett hatások

A kortikoszteroidok, köztük a metilprednizolon is emelheti a vércukorszintet, súlyosbíthatja a meglévő cukorbetegséget, szükségessé válhat az inzulin dózisának emelése, és hosszú távú terápiában történő alkalmazása hajlamosíthat diabetes mellitus kialakulására. Látens diabetes manifesztté válhat.

Pszichés hatások

Eufóriától, álmatlanságtól, hangulatingadozástól, személyiségzavaroktól és súlyos depressziótól nyílt pszichotikus megnyilvánulásig terjedő pszichés zavarok léphetnek fel a kortikoszteroidok alkalmazása esetén. A már meglévő érzelmi instabilitást vagy pszichotikus tendenciát a kezelés tovább súlyosbíthatja.

Szisztémásan alkalmazott szteroidokkal potenciálisan súlyos pszichiátriai mellékhatások léphetnek fel. A tünetek tipikusan a kezelés megkezdését követő néhány napon vagy héten belül jelentkeznek. A legtöbb tünet a dózis csökkentése vagy megvonása következtében javul, bár specifikus kezelés válhat szükségessé. Pszichés hatásokat jelentettek a kortikoszteroidok abbahagyását követően, melyek gyakorisága nem ismert. A betegeket/gondozóikat bátorítani kell, hogy forduljanak orvoshoz, amennyiben a betegnél pszichés tünetek jelentkeznek, különösen levertség esetén, vagy ha öngyilkos gondolatok gyaníthatók. A betegeknek/gondozóiknak tudatában kell lenniük, hogy a szisztémás szteroidok dózisának csökkentése során vagy közvetlenül a dózis csökkentése/megvonása után pszichiátriai zavarok fordulhatnak elő.

Idegrendszeri hatások

A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók görcsrohammal járó kórképekben szenvedő betegeknél.

A kortikoszteroidokat megfelelő körültekintéssel kell alkalmazni myasthenia gravis-ban szenvedő betegeknél (lásd A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások c. bekezdésben).

Kortikoszteroidokat szedő betegeknél epiduralis lipomatosisról érkeztek jelentések, jellemzően a hosszú távú, nagy dózisú alkalmazással összefüggésben.

Szemészeti hatások

A szem herpes simplex vírusfertőzése esetén a metilprednizolon csak óvatosan adható a lehetséges cornea perforáció miatt.

A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a szürkehályog, a glaukóma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyet a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek. A chorioretinopathia centralis serosa retinaleváláshoz vezethet (lásd 4.8 pont).

A tartós kortikoszteroid-terápia okozhat hátsó subcapsularis szürkehályogot és nuclearis szürkehályogot (főként gyermekeknél), exophtalmust vagy szemnyomás-növekedést, amely a látóidegek lehetséges károsodásával járó glaukomát eredményezhet. A glükokortikoidokkal kezelt betegeknél a másodlagos, gombák vagy vírusok által okozott szemfertőzés előfordulása fokozódhat.

A szívre kifejtett hatások

Hosszú távon, magas dózissal kezelt, szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel rendelkező betegeket a glükokortikoidok szív- és érrendszerre kifejtett mellékhatásai (mint pl. dyslipidaemia és hypertonia) további szív- és érrendszeri mellékhatások kialakulására prediszponálhatják. Ennek megfelelően a kortikoszteroid-kezelés megfontoltan alkalmazandó ilyen betegeknél, és figyelmet kell fordítani a kockázat változtatására és további cardialis monitorozásra, amennyiben szükséges.

A szisztémás kortikoszteroidok pangásos szívelégtelenségben óvatosan, és csak feltétlenül szükséges esetekben alkalmazhatóak.

Érrendszeri hatások

A kortikoszteroidokkal kapcsolatban beszámoltak thrombosisról, beleértve a vénás thromboembolisatiót. Ezért a kortikoszteroidokat thromboemboliás rendellenességben szenvedő vagy arra hajlamos betegek esetében csak óvatosan szabad alkalmazni.

A kortikoszteroidok megfelelő körültekintéssel alkalmazhatók hypertoniában szenvedő betegeknél.

Emésztőrendszeri hatások

Nagy dózisú kortikoszteroidok akut pancreatitist okozhatnak.

Nincs egyetemes egyetértés a tekintetben, hogy a kortikoszteroidok önmagukban felelősek-e a kezelés során észlelt peptikus fekély kialakulásáért, de a glükokortikoszteroid-kezelés elfedheti a peptikus fekély tüneteit, így perforáció és vérzés jelentősebb fájdalom nélkül is bekövetkezhet. A glükokortikoid-kezelés elfedheti a peritonitist vagy az emésztőrendszeri zavarokkal kapcsolatos egyéb jeleket vagy tüneteket, így például a perforációt, obstructiót vagy pancreatitist. Nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel egyidejűleg alkalmazva fokozott a gastrointestinalis fekély kialakulásának kockázata.

Nem specifikus colitis ulcerosában a metilprednizolon óvatos adagolása szükséges, ha fennáll a fenyegető perforáció, tályogképződés és más pyogén fertőzések lehetősége. Hasonlóképpen megfelelő körültekintéssel alkalmazható friss bélanastomosisok, diverticulitis, aktív és latens fekélybetegség esetén.

Májra és epére kifejtett hatások

A ciklikus iv. lökésterápiában (általában a legalább 1 g/nap kezdődózisban) alkalmazott metilprednizolon gyógyszerekkel kapcsolatban jelentették, hogy májkárosodást eredményezhetnek, az akut hepatitist és a májenzimek emelkedését is beleértve. Ritkán hepatotoxicitásról is beszámoltak. Ennek megjelenéséig több hét vagy még hosszabb idő is eltelhet. A jelentett esetek többségében a mellékhatások rendeződését figyelték meg a kezelés leállítása után. Ezért a beteget megfigyelés alatt kell tartani.

A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások

Akut myopathiáról számoltak be nagy dózisú kortikoszteroid-kezelés esetén, mely leggyakrabban neuromuscularis transzmissziós rendellenességben (pl. myasthenia gravisban) szenvedő, vagy neuromuscularis-blokkolókat (pl. pankuroniumot) kapó betegeknél jelentkezhet. Az akut myopathia generalizált, érintheti a szemkörüli- és a légzőizmokat is, valamint tetraparesist is okozhat. A kreatin-kináz (CK) szintjének emelkedése is kialakulhat. A kortikoszteroid-kezelés abbahagyását követően a klinikai javulás vagy gyógyulás hetekig, akár évekig is tarthat.

Az osteoporosis gyakori, de sokszor fel nem ismert mellékhatása a tartós, nagy dózisú glükokortikoid-kezelésnek.

Vesére és húgyutakra kifejtett hatások

A kortikoszteroidok körültekintéssel alkalmazhatók veseelégtelenségben szenvedő betegeknél.

Körültekintés szükséges szisztémás sclerosisban szenvedő betegeknél, mert a scleroderma renalis krízis megnövekedett incidenciáját figyelték meg kortikoszteroidok, beleértve metilprednizolon alkalmazása esetén.

A laboratóriumi és egyéb vizsgálatokra kifejtett hatások

A hidrokortizon és kortizon átlagos és nagy dózisai előidézhetik a vérnyomás emelkedését, só- és vízretenciót, valamint fokozott káliumkiválasztást okozhatnak. A szintetikus származékok használata során ezek a hatások jóval kisebb mértékben fordulnak elő, kivéve, ha igen nagy adagokban alkalmazzák őket. A sóbevitel korlátozása és káliumpótlás szükséges lehet. Az összes kortikoszteroid fokozza a kalcium-kiválasztást.

Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények

Szisztémás kortikoszteroidok nem javallottak traumás agysérülés kezelésére, ezért nem alkalmazhatók ilyen esetek kezelésére; egy multicentrikus vizsgálat fokozott mortalitást mutatott 2 héttel, illetve 6 hónappal a sérülést követően azoknál a betegeknél, akik metilprednizolon-nátrium-szukcinátot kaptak, placebóval összehasonlítva. Az ok-okozati összefüggés a metilprednizolon-nátrium-szukcináttal nem bizonyított.

Egyéb figyelmeztetések és óvintézkedések

Az acetilszalicilsav és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők óvatosan adhatók együtt kortikoszteroidokkal.

A szisztémás kortikoszteroidok alkalmazása után phaeochromocytoma krízist jelentettek, ami halálos kimenetelű is lehet. Feltételezett vagy azonosított phaeocromocytomában szenvedő betegeknél kortikoszteroidokat csak megfelelő előny/kockázat értékelést követően szabad alkalmazni.

A forgalomba hozatalt követően tumorlízis-szindrómáról (TLS) számoltak be rosszindulatú daganatokban, köztük haematológiai daganatokban és szolid tumorokban szenvedő betegeknél az önmagában vagy kemoterápiás szerekkel kombináltan adott szisztémás kortikoszteroidok alkalmazását követően. A nagy TLS-kockázatnak kitett betegeket, mint például azokat a daganatos betegeket, akik magas proliferációs rátájú daganatokban szenvednek és nagyfokú tumorterhelésnek vannak kitéve valamint citotoxikus szerekre nagymértékben érzékenyek, szoros monitorozás alatt kell tartani és meg kell tenni a megfelelő óvintézkedéseket.

Idősek

Az osteoporosis kockázatának lehetséges növekedése, valamint az esetlegesen magas vérnyomást okozó folyadék-visszatartás megnövekedett kockázata miatt körültekintés javasolt időskorú betegek hosszabb távú kortikoszteroid-kezelésekor.

Gyermekek és serdülők

A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő csecsemők és gyermekek növekedését és fejlődését gondosan figyelemmel kell kísérni. Hosszan tartó kortikoszteroidokkal történő kezelés gyermekeknél a növekedés elmaradását okozhatja. A szisztémás kortikoszteroidok adásának felfüggesztését követően a növekedés felgyorsulhat. A növekedést gyermekekben a tartós, napi több részre osztott glükokortikoid-terápia gátolhatja, ezért az ilyen kezelések alkalmazását a legsúlyosabb indikációkra kell korlátozni.

A kortikoszteroidok nagy dózisai pancreatitist okozhatnak gyermekeknél.

A hosszan tartó kortikoszteroid-terápiában részesülő csecsemők és gyermekek a megnövekedett intracranialis nyomás fokozott kockázatának vannak kitéve.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A metilprednizolon citokróm P450 enzim (CYP) szubsztrát, és főleg a CYP3A4 enzim által metabolizálódik. A CYP3A4 a felnőtt emberi májban található népes CYP-alcsalád domináns enzime. A szteroidok 6β-hidroxilációját katalizálja, ami az endogén és a szintetikus szteroidok alapvető, fázis I. metabolikus lépése. Számos egyéb vegyület is a CYP3A4 szubsztrátja, ezek közül néhány (más gyógyszerekkel együtt) a CYP3A4 enzim indukciójával (upreguláció) vagy gátlásával megváltoztatja a glükokortikoidok metabolizációját.

CYP3A4-GÁTLÓK: A CYP3A4 aktivitását gátló gyógyszerek általában csökkentik a CYP3A4-szubsztrát gyógyszerek, pl. a metilprednizolon máj clearance-ét és növelik a plazmakoncentrációját. CYP3A4-gátló jelenlétében szükség lehet a metilprednizolon dózisának titrálására a szteroid-toxicitás elkerülése érdekében.

CYP3A4-INDUKTOROK: A CYP3A4 aktivitását indukáló gyógyszerek általában növelik a CYP3A4-szubsztrát gyógyszerek máj clearance-ét, melyek plazmakoncentrációja ezáltal csökken. Ilyen gyógyszerekkel való együttes alkalmazás során a kívánt hatás eléréséhez szükség lehet a metilprednizolon dózisának emelésére.

CYP3A4-SZUBSZTRÁTOK: Egy másik CYP3A4-szubsztrát jelenlétében a metilprednizolon máj clearance-e módosulhat, amely a dózis megfelelő módosítását igényelheti. A két gyógyszer külön-külön történő alkalmazásához kapcsolódó nemkívánatos események előfordulásának valószínűsége együttes adásuk során emelkedhet.

NEM CYP3A4 ÁLTAL MEDIÁLT HATÁSOK: A 2. táblázat a metilprednizolonnal kapcsolatosan előforduló egyéb gyógyszerinterakciókról és hatásokról ad leírást.

2. táblázat A metilprednizolonnal kapcsolatos jelentős interakciók/hatások

Gyógyszercsoport vagy -típus GYÓGYSZER vagy HATÓANYAG	Interakciók/hatások
Antibakteriális készítmények IZONIAZID	CYP3A4-GÁTLÓ. Ezen felül a metilprednizolon potenciálisan növelheti az izoniazid acetilációjának sebességét és clearence-t
Antibiotikumok, antituberkulotikumok RIFAMPICIN	CYP3A4-INDUKTOR
Antidiabetikumok	Mivel a kortikoszteroidok növelhetik a vércukor-szintet, az antidiabetikumok dózisának módosítása válhat szükségessé.
Antiemetikumok APREPITANT FOZAPREPITANT	CYP3A4-GÁTLÓK (és -SZUBSZTRÁTOK)
Antifungális szerek ITRAKONAZOL KETOKONAZOL	CYP3A4-GÁTLÓK (és -SZUBSZTRÁTOK)
Antihipertenzív készítmények	A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek dózisának módosítása válhat szükségessé, mivel a glükokortikoidok vérnyomásemelkedést okozhatnak (mineralokortikoid hatás).
Antikoagulánsok (orális)	A metilprednizolon különböző mértékben hat az orális antikoagulánsokra. Antikoagulánsok kortikoszteroidokkal történő egyidejű alkalmazása esetén egyaránt beszámoltak az antikoaguláns hatás fokozódásáról és csökkenéséről is. Ezért az alvadási paraméterek rendszeres ellenőrzése szükséges a kívánt antikoaguláns hatás fenntartása érdekében.
Antikolinerg készítmények NEUROMUSZKULÁRIS BLOKKOLÓK	A kortikoszteroidok befolyásolhatják az antikolinerg szerek hatását: A kortikoszteroidok nagy dózisban való, antikolinerg szerekkel, ún. neuromuszkuláris blokkolókkal történő együttes alkalmazása mellett akut myopathiát jelentettek (további információért lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések, A csont- és izomrendszerre kifejtett hatások). A pankurónium és a vekurónium neuromuszkuláris blokkoló hatásának antagonizmusát jelentették kortikoszteroidot szedő betegeknél. Ezen interakcióra valamennyi kompetitív neuromuszkuláris blokkoló esetében számítani lehet.
Antikolinészterázok	A szteroidok csökkenthetik az antikolinészterázok hatását myasthenia gravis esetében.
Antikonvulzív készítmények KARBAMAZEPIN	CYP3A4-INDUKTOR (és -SZUBSZTRÁT)
Antikonvulzív szerek FENOBARBITÁL FENITOIN PRIMIDON	CYP3A4-INDUKTOROK
Antipszichotikumok	Kortikoszteroidokkal egyidejűleg alkalmazva az adagolás módosítása válhat szükségessé.
Anxiolitikumok	Kortikoszteroidokkal egyidejűleg alkalmazva az adagolás módosítása válhat szükségessé.
Antivirális készítmények HIV-PROTEÁZ GÁTLÓK	CYP3A4-GÁTLÓK (és -SZUBSZTRÁTOK) 1) A proteáz gátlók, mint az indinavir vagy a ritonavir, emelhetik a kortikoszteroidok plazmakoncentrációját. 2) A kortikoszteroidok indukálhatják a HIV-proteáz gátlók metabolizmusát, ami csökkent plazmakoncentrációkat okozhat.
Farmakokinetikai hatásfokozó KOBICISZTÁT	CYP3A4-GÁTLÓ
Aromatáz gátlók AMINOGLUTETIMID	Az aminoglutetimid által indukált mellékvese-szuppresszió súlyosbíthatja a hosszú távú glükokortikoid-kezelés miatt bekövetkező endokrin változásokat.
Fogamzásgátlók (orális) ETINILÖSZTRADIOL/ NORETINDRON	CYP3A4-GÁTLÓ (és -SZUBSZTRÁT)
GRÉPFRÚTLÉ	CYP3A4-GÁTLÓ
Immunszuppresszánsok CIKLOSPORIN	CYP3A4-GÁTLÓ (és -SZUBSZTRÁT) Ciklosporin és metilprednizolon egyidejű alkalmazása esetén előfordul a gyógyszerek metabolizmusának kölcsönös gátlása, ami az egyik vagy mindkét gyógyszer plazmakoncentrációját emelheti. Ezért lehetséges, hogy az egyes gyógyszerek külön-külön alkalmazása esetén előforduló nemkívánatos események gyakorisága növekedhet az együttes alkalmazás során. A ciklosporin és a metilprednizolon együttes alkalmazásakor convulsiókról számoltak be.
Immunszuppresszánsok CIKLOFOSZFAMID TAKROLIMUSZ	CYP3A4-SZUBSZTRÁTOK
Immunszuppresszánsok METOTREXAT	Immunszuppresszív szerek, pl. metotrexát alkalmazásakor a kortikoszteroid dózisának csökkentése válhat szükségessé (lásd 4.4 pont).
Kalcium-csatorna blokkolók DILTIAZEM	CYP3A4-GÁTLÓ (és -SZUBSZTRÁT)
Káliumvesztést fokozó szerek	Ha a kortikoszteroidokat káliumvesztést fokozó szerekkel (pl. diuretikumokkal) egyidejűleg alkalmazzák, a betegeknél fokozottan kell figyelni a hypokalaemia kialakulására. Ugyancsak fokozott a hypokalaemia kialakulásának kockázata a kortikoszteroidok és az amfotericin B, xantének vagy 2-agonisták egyidejű alkalmazásakor. Szívglikozidok (pl. digitálisz) és kortikoszteroidok (mineralokortikoid hatás révén) egyidejű alkalmazása esetén a káliumvesztés fokozódhat – különösen, ha a betegnél diuretikumokat is alkalmaznak –, ami a szívglikozidokat szedő betegeket veszélyeztetheti, mivel a hypokalaemia növeli ezen gyógyszerek toxicitását.
Makrolid antibiotikumok KLARITROMICIN ERITROMICIN	CYP3A4-GÁTLÓK (és -SZUBSZTRÁTOK)
Makrolid antibiotikumok TROLEANDOMICIN	CYP3A4-GÁTLÓ
NSAID-ok (nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek) ACETILSZALICILSAV nagy dózisban	Kortikoszteroidok és nem-szteroid gyulladáscsökkentők együttes adásakor a gastrointestinalis vérzés és fekély előfordulásának gyakorisága fokozódhat. A metilprednizolon a nagy dózisú acetilszalicilsav clearance-ét megnövelheti, ami a szalicilát szérumszintek csökkenéséhez vezethet. A metilprednizolon megvonása esetén a szalicilát szérumszintek viszont megemelkednek, ami a szalicilát-intoxikáció kockázatának fokozódásához vezethet.
Szimpatomimetikumok SZALBUTAMOL EFEDRIN	A kortikoszteroidok és szimpatomimetikumok (pl. szalbutamol vagy efedrin) egyidejű alkalmazása esetén fokozódhat azok hatása.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Termékenység

Állatkísérletek során a kortikoszteroidokról kimutatták, hogy csökkentik a fertilitást (lásd 5.3 pont).

Terhesség

Néhány, állatokkal végzett kísérlet kimutatta, hogy a kortikoszteroidok anyaállatnál történő alkalmazás esetén magzati malformációkat okozhatnak. Ugyanakkor nem bizonyított, hogy a kortikoszteroidok kongenitális anomáliákat okoznak, amikor terhes nőknek adják.

Mivel adekvát humán reprodukciós vizsgálatokat nem végeztek metilprednizolonnal, a magzati károsodás lehetősége egyértelműen nem zárható ki, ezért ez a gyógyszert terhesség alatt csak nagyon indokolt esetben, a terápiás előny és az anyára és a magzatra gyakorolt kockázat arányának gondos értékelése után alkalmazható.

A kortikoszteroidok könnyen átjutnak a placentán. Egy retrospektív vizsgálatban megállapították, hogy megnövekedett az alacsony születési súly gyakorisága kortikoszteroidokat kapó terhes nők újszülöttjeinél.

A terhesség során jelentős mennyiségű kortikoszteroid-expozíciónak kitett újszülötteket gondosan meg kell figyelni, és értékelni kell a mellékvesekéreg-elégtelenségre utaló jeleket és tüneteket. Bár az újszülöttkori mellékvesekéreg-elégtelenség ritkán jelenik meg in utero kortikoszteroid-expozíciónak kitett újszülötteknél. Ha az újszülöttnél mellékvesekéreg-elégtelenség jelei mutatkoznak, megfelelő terápiát kell kezdeni.

A kortikoszteroidoknak nincsen ismert, a vajúdást és a szülést befolyásoló hatása.

Szoptatás

A kortikoszteroidok kiválasztódnak az anyatejbe.

Az anyatejbe kiválasztódott kortikoszteroidok a növekedés visszamaradását okozhatják és befolyásolhatják az endogén glükokortikoidok termelését a szoptatott csecsemőben.

Mivel adekvát humán reprodukciós vizsgálatokat nem végeztek glükokortikoidokkal, ez a gyógyszer szoptatás alatt csak a terápiás előny és az anyára és a csecsemőre gyakorolt kockázat arányának gondos értékelése után alkalmazható.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem vizsgálták módszeresen, hogy a kortikoszteroidok befolyásolhatják-e a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Olyan mellékhatások léphetnek fel a kortikoszteroidokkal történt kezelés után, mint a szédülés, a vertigo, a látászavarok és a fáradtság. Ha ez előfordul, a beteg ne vezessen és ne kezeljen gépeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A következő nemkívánatos eseményekről számoltak be a következő ellenjavallt alkalmazási módok esetében: intrathecalis/epiduralis: arachnoiditis, funkcionális gastrointestinalis megbetegedés/húgyhólyag diszfunkció, fejfájás, meningitis, paraparesis/paraplegia, convulsiók, sensoros zavarok. Ezeknek a nemkívánatos eseményeknek a gyakorisága nem ismert.

Gyakori (1/100 – <1/10)

Nem gyakori (1/1000 – <1/100)

Ritka (1/10 000 – <1/1000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem becsülhető meg)

A mellékhatások a legkisebb hatásos dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával a minimumra csökkenthetők (lásd 4.4 pont).

MedDRA szerinti szervrendszeri kategória	Gyakoriság	Mellékhatás
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Gyakori	Fertőzés (beleértve a megnövekedett fogékonyságot és a fertőzések elfedését)
Nem ismert	Opportunista fertőzés, peritonitis£
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	Leukocytosis
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	Gyógyszerekkel szembeni túlérzékenységi reakciók (anafilaxiás reakció, anafilaktoid reakció)
Endokrin betegségek és tünetek	Gyakori	Cushingoid állapot
Nem ismert	Hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely szuppressziója, szteroid megvonási szindróma
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Gyakori	Nátriumretenció, folyadékretenció
Nem ismert	Metabolikus acidosis, epiduralis lipomatosis, hypokalaemiás alkalosis, dyslipidaemia, csökkent glükóztolerancia, diabeteses betegek fokozott inzulin (vagy orális antidiabetikum szükséglete), lipomatosis, étvágynövekedés (ami testtömeg-növekedést eredményezhet)
Pszichiátriai kórképek	Gyakori	Affektív zavar (beleértve a deprimált hangulatot és az euforikus hangulatot)
Nem ismert	Affektív zavar (beleértve az érzelmi kiegyensúlyozatlanságot, gyógyszer dependenciát és öngyilkos gondolatokat), pszichotikus rendellenesség (beleértve a mániát, téveszméket, hallucinációt, schizophrenia), mentális zavar, személyiség megváltozása, zavarodottság, szorongás, hangulatváltozások, rendellenes viselkedés, insomnia, irritábilitás
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	Emelkedett koponyaűri nyomás (papilla oedemával [benignus intracranialis hypertonia]) convulsiók, amnesia, kognitív zavar, szédülés, fejfájás
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Gyakori	Chorioretinopathia, cataracta
Nem ismert	Vakság¥, glaucoma, exophthalmus, homályos látás (lásd még 4.4. pont)
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem ismert	Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nem ismert	Pangásos szívelégtelenség (arra hajlamos betegeknél)
Érbetegségek és tünetek	Gyakori	Thromboticus események, hypertonia
Nem ismert	Hypotonia, kipirulás
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek	Nem ismert	Pulmonalis embolia, csuklás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Peptikus fekély (lehetséges perforációval és vérzéssel)
Nem ismert	Bélperforáció, gyomorvérzés pancreatitis, ulceratív oesophagitis, oesophagitis, abdominalis distensio, abidomalis fájdalom, diarrhoea, dyspepsia, hányinger
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Nem ismert	Hepatitis, megemelkedett májenzimszintek, emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz, más néven alanin-aminotranszferáz-szint, emelkedett, glutamát-oxálacetát-transzamináz, más néven aszpartát-aminotranszferáz-szint, emelkedett alkalikus-foszfatáz-szint
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	Ecchymosis, bőratrophia, acne
Nem ismert	Angiooedema, hirsutismus, petechiák, erythema, hyperhidrosis, striák a bőrön, bőrkiütés, pruritus, urticaria, a bőr hyperpigmentációja, a bőr hypopigmentációja
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Gyakori	Izomgyengeség, osteoporosis
Nem ismert	Myalgia, myopathia, izomatrophia, osteonecrosis, pathológiás törések, neuropathiás arthropathia, arthralgia, növekedés visszamaradása, injekció utáni fájdalom fellángolása (intraartikuláris, periartikuláris és ínhüvelybe adott injekciót követően)*
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Nem ismert	Rendszertelen menstruáció
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Elhúzódó sebgyógyulás, perifériás oedema
Nem ismert	Steril tályog, fáradtság, rossz közérzet, reakciók az injekció beadás helyén
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Gyakori	Csökkent káliumszint a vérben
Nem ismert	Emelkedett szemnyomás, csökkent szénhidrát-tolerancia, emelkedett kalciumszint a vizeletben, emelkedett karbamidszint a vérben, bőrpróbákra adott válasz szuppressziója*
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények	Nem ismert	Kompressziós csigolyatörések, ínszakadás

^£A peritonitis az emésztőrendszeri zavarok, köztük a perforáció, az obstructio vagy a pancreatitis elsődlegesen mutatkozó jele vagy tünete lehet (lásd 4.4 pont, Emésztőrendszeri hatások).

*Nem MeDRA által előnyben részesített terminus.

^¥ Ritka eseteit jelentették, melyek összefüggenek az arc és a fej intralesionalis kezelésével.

A mellékhatások rendszerint reverzibilisek, és a hormonkezelés felfüggesztésével megszűnnek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A metilprednizolon túladagolásának nincsenek klinikai tünetei.

Kortikoszteroid túladagolást követő akut toxicitást és/vagy halált ritkán jelentettek. Túladagolás estén nincs specifikus antidótum, a kezelés szupportív és tüneti.

A metilprednizolon dialízissel eltávolítható.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás kortikoszteroidok önmagukban, ATC kód: H02AB04

A metilprednizolon nagy potenciálú gyulladáscsökkentő szteroid. Gyulladáscsökkentő potenciálja nagyobb a prednizolonénál, a nátrium- és vízretencióra gyakorolt hatása kisebb.

A Depo-Medrol injekció hatóanyaga a metilprednizolon, metilprednizolon-acetát só formájában. A metilprednizolon a prednizolon 6-metilszármazéka, erős antiflogisztikus, immunszuppresszív és antiallergiás hatással rendelkezik.

Gyulladáscsökkentő hatása kb. 5-szöröse a hidrokortizonénak, kb. 1,5-szerese a prednizolonénak, míg mineralokortikoid aktivitása minimális (200 mg metilprednizoloné ekvivalens 1 mg dezoxikortikoszteronéval). Szokásos napi dózisa a prednizolon dózisának kétharmada. Tekintve, hogy a Depo‑Medrol injekció hatása elhúzódó, szisztémás adagolás mellett gyulladáscsökkentő és anyagcserére gyakorolt hatása megegyezik a per os alkalmazott metilprednizolonéval.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Egyetlen egyszeri 40 mg dózisú intramuscularisan adott Depo-Medrol farmakokinetikáját egy nyolc önkéntessel végzett saját vizsgálat alapján állapították meg. Az egyéni plazma csúcskoncentrációk átlaga 14,8 ± 8,6 ng/ml, az egyéni csúcskoncentrációkig eltelt idők átlaga 7,25 ± 1,04 óra, a görbe alatti terület (AUC) átlaga pedig 1354,2 ± 424,1 ng/mlh (1-21. nap) volt.

Eloszlás

A metilprednizolon szöveti megoszlása széleskörű, átlép a vér-agy gáton, és kiválasztódik az anyatejbe. Látszólagos eloszlási térfogata körülbelül 1,4 ml/ttkg. Embernél a metilprednizolon plazmafehérje-kötődése kb. 77%.

Biotranszformáció

A metilprednizolon embernél a májban metabolizálódik inaktív metabolitokká. Fő metabolitjai a 20-alfa-hidroxi-metilprednizolon és a 20-beta-hidroxi-metilprednizolon. A májban történő metabolizmusért elsődlegesen a CYP3A4-enzim a felelős. (A CYP3A4-enzim által mediált interakciókat lásd a 4.5 pontban).

Sok más CYP3A4-szubsztráthoz hasonlóan a metilprednizolon is szubsztrátja lehet az ATP-kötő kazetta (ABC) transzporter fehérjének, a P-glikoproteinnek, ami befolyásolja szöveti megoszlását és más gyógyszerekkel való kölcsönhatásait.

Elimináció

A metilprednizolon teljes mennyiségének átlagos eliminációs félideje 1,8 és 5,2 óra között változik. Teljes clearence-e körülbelül 5-6 ml/perc/ttkg.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású toxicitási-dózistoxicitási vizsgálatokban nem találtak nem várt kockázatokat. Az ismételt adagolású vizsgálatokban a toxicitási értékek megfeleltek annak, mint amik az exogén mellékvesekéreg-szteroidoknak való folyamatos expozíció során várhatóak.

Karcinogenezis

A metilprednizolont nem értékelték formálisan rágcsálókkal végzett karcinogenitási vizsgálatokban. Változó eredményeket kaptak egereknél és patkányoknál a karcinogenitás szempontjából tesztelt más glükokortikoidokkal. Azonban a közzétett adatok azt jelzik, hogy több rokon glükokortikoid, köztük a budezonid, a prednizolon és a triamcinolon-acetonid növelheti a hepatocellularis adenomák és karcinomák incidenciáját hím patkányoknál az ivóvizükben adott per os adagolást követően. Ezek a tumorigenikus hatások a tipikus klinikai dózisoknál mg/m² alapon kisebb dózisoknál következtek be.

Mutagenezis

A metilprednizolont nem értékelték formálisan a genotoxicitás tekintetében. Azonban a metilprednizolon-szulfonát, ami szerkezetileg hasonlít a metilprednizolonhoz, nem volt mutagén sem metabolikus aktiválással, sem anélkül Salmonella typhimurium esetében 250‑2000 mikrogramm/lemez koncentrációval, továbbá egy emlőssejt-génmutációs vizsgálatban, amit kínai hörcsög petesejteken végeztek 2000–10 000 mikrogramm/ml-es koncentrációval. A metilprednizolon-szulfonát nem indukált nem tervezett DNS-szintézist primer patkány-hepatocitákban 5–10 000 mikrogramm/ml-es koncentráció mellett. Ezen felül a közzétett adatok elemzése azt jelzi, hogy a prednizolon-farnezilát (PNF), ami szerkezetileg hasonlít a metilprednizolonhoz, nem volt mutagén sem metabolikus aktiválással, sem anélkül a Salmonella typhimurium és az Escherichia coli törzsei esetében 312–5000 mikrogramm/lemez koncentrációval. Egy kínai hörcsög fibroblast-sejtvonalon a legmagasabb tesztelt koncentráció, 1500 mikrogramm/ml mellett metabolikus aktivációval a PNF kismértékű növekedést okozott a kromoszómák szerkezeti aberrációinak incidenciájában.

Reproduktív toxicitás

A patkányoknál történő alkalmazáskor a kortikoszteroidokról kimutatták, hogy csökkentik a fertilitást.

Hím patkányoknak 0, 10 és 25 mg/kg/nap dózisokban kortikoszteront adagoltak subcutan injekcióval naponta egyszer 6 héten át, majd kezeletlen nőstényekkel pároztatták őket. A magas dózist 20 mg/kg/nap dózisra csökkentették a 15. nap után. Csökkent számban figyeltek meg párzási dugaszokat, ami a járulékos szervek csökkent súlyának szekunder eredménye lehetett. Csökkent az implantációk és az élő magzatok száma.

A kortikoszteroidok számos fajnál teratogénnek bizonyultak a humán dózissal ekvivalens expozíció esetén. Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatokban a glükokortikoidok – így a metilprednizolon is növelték a malformációk (szájpadhasadék, csontrendszeri rendellenességek), embrió/magzati letalitások (pl. megnövekedett reabszorpció) és az intrauterin növekedés-visszamaradásának incidenciáját.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

mirisztil-gamma-pikolinium-klorid

nátrium-klorid

makrogol 3350

nátrium-hidroxid (pH beállításhoz)

sósav (pH beállításhoz)

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

A lehetséges fizikai inkompatibilitások miatt a Depo-Medrol nem elegyíthető semmilyen más szuszpendáló anyaggal vagy oldattal (lásd 4.4 pont).

6.3 Felhasználhatósági időtartam

5 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 30 ºC-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

1 ml szuszpenzió zöld színű műanyag kupakkal ellátott, gumidugóval és rollnizott alumíniumkupakkal lezárt, színtelen injekciós üvegbe töltve.

1 injekciós üveg dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A Depo-Medrol injekciót alkalmazás előtt szabad szemmel ellenőrizni kell, hogy nem tartalmaz-e szuszpendálatlan részecskéket, vagy nem színeződött-e el.

Az injekciót alkalmazás előtt erősen fel kell rázni, hogy a beadás előtt egyenletes szuszpenzió képződjön.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (két keresztes)

Osztályozás: II. Csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

1. Pfizer Kft., 1123 Budapest, Alkotás u. 53.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-6384/01

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1998. június 26.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. december 10.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. március 11.