1. A GYÓGYSZER NEVE

Desloratadin Actavis 0,5 mg/ml belsőleges oldat

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

A belsőleges oldat 0,5 mg dezloratadint tartalmaz milliliterenként.

Ismert hatású segédanyag:

A belsőleges oldat 103 mg szorbitot (E420), 102,3 mg propilén-glikolt és 4,38 mg nátriumot tartalmaz milliliterenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Belsőleges oldat.

A Desloratadin Actavis átlátszó, színtelen, idegen anyagtól mentes oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Desloratadin Actavis felnőttek, serdülők és 1 évesnél idősebb gyermekek számára javallott az alábbi betegségekhez társuló panaszok enyhítésére:

• allergiás rhinitis (lásd 5.1 pont),

• urticaria (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek és 12 éves vagy idősebb serdülők

A Desloratadin Actavis ajánlott adagja naponta egyszer 10 ml (5 mg) belsőleges oldat.

Gyermekek

A gyógyszert rendelő orvosnak tudnia kell, hogy 2 éves kor alatt a rhinitises esetek többsége infekciós eredetű (lásd 4.4 pont), és hogy az infekciós rhinitis dezloratadinnal történő kezelésére vonatkozóan nincsenek adatok.

1‑5 éves gyermekek: 2,5 ml (1,25 mg) Desloratadin Actavis belsőleges oldat naponta egyszer.

6‑11 éves gyermekek: 5 ml (2,5 mg) Desloratadin Actavis belsőleges oldat naponta egyszer.

A Desloratadin Actavis 0,5 mg/ml belsőleges oldat biztonságosságát és hatásosságát 1 év alatti gyermekeknél nem állapították meg.

A dezloratadin 1‑11 éves korú gyermekeknél, illetve 12 és 17 éves kor közötti serdülőknél történő alkalmazását illetően a hatásosságra vonatkozó klinikai vizsgálati tapasztalatok korlátozottak (lásd 4.8 és 5.1 pont).

Az intermittáló allergiás rhinitis (a tünetek hetente kevesebb, mint 4 napig vagy kevesebb, mint 4 hétig vannak jelen) kezelését a beteg anamnézisének értékelése alapján kell végezni, a terápiát a panaszok megszűnését követően meg lehet szakítani, majd azok ismételt megjelenésekor újra lehet kezdeni.

Perzisztáló allergiás rhinitis esetén (a tünetek hetente 4 vagy több napig és több mint 4 hétig vannak jelen) az allergén‑expozíciós időszakok alatt folyamatos terápiát lehet a betegeknek javasolni.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Az adagot étkezés alatt vagy attól függetlenül is be lehet venni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy loratadinnal szembeni túlérzékenység.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A dezloratadin körültekintéssel alkalmazandó azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében vagy családi anamnézisében görcsrohamok szerepelnek, valamint különösen kisgyermekeknél (lásd 4.8 pont), mivel náluk nagyobb valószínűséggel alakulnak ki újabb görcsrohamok a dezloratadin-kezelés alatt. Azoknál a betegeknél, akiknél a terápia alatt görcsroham fordul elő, az egészségügyi szakemberek fontolóra vehetik a dezloratadin-kezelés leállítását.

Gyermekek

2 évesnél fiatalabb gyermekeknél az allergiás rhinitis diagnózis elkülönítése a rhinitis egyéb formáitól különösen nehéz. Figyelembe kell venni a felső légúti infekció hiányát, illetve a strukturális abnormitásokat, továbbá az anamnézist, a fizikális vizsgálat eredményeit, valamint a megfelelő laboratóriumi vizsgálatokat és bőrpróbákat.

A felnőttek és a 2‑11 éves gyermekek körülbelül 6%‑a fenotípusosan a lassú dezloratadin‑metabolizálók közé tartozik, így ők magasabb expozíciónak vannak kitéve (lásd 5.2 pont). A dezloratadin biztonságossága a 2‑11 éves, lassan metabolizáló gyermekeknél ugyanolyan, mint a normálisan metabolizáló gyermekek esetében. A dezloratadin hatásait 2 éves kor alatti, lassú metabolizálók esetében nem vizsgálták.

Súlyos veseelégtelenségben a Desloratadin Actavis belsőleges oldatot körültekintően kell alkalmazni (lásd 5.2 pont).

A Desloratadin Actavis belsőleges oldat szorbitot tartalmaz.

Az egyidejűleg alkalmazott szorbit (vagy fruktóz) tartalmú készítmények vagy a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkal történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni.

A per os alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyéb egyidejűleg alkalmazott, per os alkalmazandó gyógyszerek biohasznosulását.

Örökletes fruktózintoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható, kivéve, ha az feltétlenül szükséges.

A Desloratadin Actavis belsőleges oldat nátrium tartalmaz

Ennek a gyógyszernek a 10 ml-es dózisa 43,8 mg nátrium tartalmaz. Ez megfelel a WHO által felnőttnek ajánlott napi maximum 2g-os adag 2,2%-nak.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Klinikai vizsgálatokban dezloratadin tablettát eritromicinnel vagy ketokonazollal együttadva nem figyeltek meg klinikai szempontból számottevő kölcsönhatást (lásd 5.1 pont).

Gyermekek

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Egy klinikai farmakológiai vizsgálatban a dezloratadin tabletta alkoholfogyasztás mellett nem fokozta az alkohol teljesítményrontó hatását (lásd 5.1 pont). A forgalomba hozatalt követően azonban beszámoltak alkohol intolerancia és intoxikáció eseteiről. Ezért körültekintés ajánlott, ha a beteg a gyógyszerrel együtt alkoholt is fogyaszt.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A terhes nőkkel kapcsolatos nagymennyiségű (több mint 1000 terhességből származó) adat arra utal, hogy a dezloratadin nem okoz malformációt, sem foetalis/neonatalis toxicitást. Az állatkísérletek a reprodukcióra gyakorolt toxicitás tekintetében nem utaltak közvetlen vagy közvetett káros hatásokra (lásd 5.3 pont). Elővigyázatosságból a Desloratadin Actavis alkalmazása kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

A dezloratadint kimutatták a készítménnyel kezelt szoptató anyák újszülöttjeinek/csecsemőinek szervezetében. A dezloratadin újszülöttekre/csecsemőkre gyakorolt hatása nem ismert. A szoptatott gyermek számára biztosított előnyök, valamint a terápia által az anya számára biztosított előnyök figyelembe vételével kell dönteni arról, hogy a szoptatást vagy a Desloratadin Actavis terápiát kell leállítani.

Termékenység

A férfi és női termékenységre gyakorolt hatásról nem állnak rendelkezésre információk.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Klinikai vizsgálatok alapján a Desloratadin Actavis nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a kezeltek legtöbbje nem tapasztal aluszékonyságot. Mivel azonban a gyógyszerekre adott reakciók egyénenként eltérőek, minden betegnek azt kell tanácsolni, hogy ne kezdjenek mentális figyelmet igénylő tevékenységekbe, pl. ne vezessenek gépjárművet, illetve ne kezeljenek gépeket, amíg tapasztalatot nem szereznek a gyógyszerre adott saját reakciójukról.

8. Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Gyermekek

Gyermekgyógyászati populáción végzett klinikai vizsgálatok során összesen 246, 6 hónapos és 11 éves kor közötti gyermeknek adagolták a dezloratadint szirup gyógyszerformában. A mellékhatások összesített incidenciája a 2‑11 éves gyermek korcsoportjában hasonló volt a dezloratadint és a placebót szedő csoportokban. A 6‑23 hónapos csecsemőknél és kisgyermekeknél a placebo csoportban tapasztaltnál nagyobb arányban előforduló, leggyakrabban jelentett mellékhatások a hasmenés (3,7%), a láz (2,3%) és az álmatlanság (2,3%) voltak. Egy további vizsgálatban a 6 és 11 éves kor közötti résztvevőknél egyetlen, 2,5 mg‑os adag dezloratadin belsőleges oldat adását követően nem észleltek mellékhatásokat.

Egy klinikai vizsgálatban, melybe 578 12‑17 éves serdülőkorú beteget vontak be, a leggyakoribb mellékhatás a fejfájás volt, ami a dezloratadinnal kezelt betegek 5,9%‑ánál, illetve a placebóval kezeltek 6,9%‑ánál jelentkezett.

Serdülők és felnőttek

A felnőttek és serdülők bevonásával különböző indikációkban, köztük allergiás rhinitisben és krónikus idiopathiás urticariában folytatott klinikai vizsgálatok során a dezloratadin ajánlott dózisával kezelt betegek 3%‑ánál jelentettek olyan mellékhatásokat, melyek a placebo csoportban észleltnél gyakrabban fordultak elő. A placebóhoz képest nagyobb mértékben előforduló, leggyakoribb mellékhatások a fáradtság (1,2%), a szájszárazság (0,8%) és a fejfájás (0,6%) voltak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a klinikai vizsgálatok során a placebóval összehasonlítva gyakrabban előforduló, illetve a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatásokat tartalmazza. A gyakoriság meghatározása: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥ 1/100‑<1/10), nem gyakori (≥ 1/1000‑<1/100), ritka (≥ 1/10 000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer	Gyakoriság	A dezloratadinnal kapcsolatban megfigyelt mellékhatás
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nem ismert	Étvágynövekedés
Pszichiátriai kórképek	Nagyon ritka Nem ismert	Hallucinációk Szokatlan viselkedés, agresszió
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Fejfájás
	Gyakori (2 éves kor alatti gyermekeknél)	Álmatlanság
	Nagyon ritka	Szédülés, aluszékonyság, álmatlanság, pszichomotoros hiperaktivitás, görcsrohamok
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nagyon ritka	Tachycardia, palpitatio
	Nem ismert	QT‑szakasz megnyúlás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Gyakori	Szájszárazság
	Gyakori (2 éves kor alatti gyermekeknél)	Hasmenés
	Nagyon ritka	Hasi fájdalom, hányinger, hányás, emésztési zavar, hasmenés
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	Nagyon ritka	Emelkedett májenzimszintek, emelkedett bilirubinszint, hepatitis
	Nem ismert	Sárgaság
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Nem ismert	Fényérzékenység
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Nagyon ritka	Myalgia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Kimerültség
	Gyakori (2 éves kor alatti gyermekeknél)	Láz
	Nagyon ritka	Túlérzékenységi reakciók (úgymint anaphylaxia, angiooedema, dyspnoe, viszketés, bőrkiütés és urticaria)
	Nem ismert	Asthenia
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Nem ismert	Testtömeg-növekedés

Gyermekek

A forgalomba hozatalt követő időszakban gyermekeknél egyéb nemkívánatos hatásként többek között QT‑szakasz megnyúlásról, arrhythmiaról, bradycardiaról, szokatlan viselkedésről és agresszióról számoltak be, melyek gyakorisága nem ismert.

Egy retrospektív, megfigyelésen alapuló biztonságossági vizsgálat dezloratadin adásakor a 0–19 éves betegeknél újonnan megjelenő konvulziók gyakoribb előfordulását mutatta, azokhoz az időszakokhoz képest, amikor még nem kaptak dezloratadint. A 0-4 éves kisgyermekeknél a korrigált abszolút növekedés 37,5/100 000 betegév (CI: 95%; 10,5-64,5) volt, ahol 80,3/100 000 betegév volt az újonnan megjelenő konvulziók normál előfordulási aránya (background rate). Az 5–19 éves betegek esetében a korrigált abszolút növekedés 11,3/100 000 betegév (CI: 95%; 2,3-20,2) volt, ahol 36,4/100 000 betegév volt a background rate. (Lásd 4.4 pont.)

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A túladagolással összefüggő mellékhatás profil – amint az a forgalomba hozatalt követő alkalmazások alapján látható –a terápiás dózisok mellett megfigyelthez hasonló, de a hatások súlyosabbak lehetnek.

Kezelés

Túladagolás esetén megfontolandó a még fel nem szívódott hatóanyag eltávolítása a szokásos módszerekkel. Tüneti és támogató kezelés javasolt.

A dezloratadin hemodialízissel nem távolítható el, és nem ismert, hogy peritonealis dialízissel eliminálható‑e.

Tünetek

Felnőttek és serdülők bevonásával végzett, ismételt dózisokat alkalmazó klinikai vizsgálatban legfeljebb 45 mg (a javasolt adag kilencszeresének megfelelő) dezloratadin alkalmazásakor nem észleltek klinikailag releváns hatásokat.

Gyermekek

A túladagolással összefüggő mellékhatás profil – amint az a forgalomba hozatalt követő alkalmazások alapján látható –a terápiás dózisok mellett megfigyelthez hasonló, de a hatások súlyosabbak lehetnek.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: antihisztaminok, H₁ antagonisták

ATC kód: R06A X27

Hatásmechanizmus

A dezloratadin egy nem szedatív, hosszú hatású hisztamin‑antagonista, szelektív, perifériás H₁‑receptor‑antagonista hatással. Per os adagolást követően a dezloratadin szelektíven blokkolja a perifériás H₁ hisztamin receptorokat, mivel a hatóanyag nem jut a központi idegrendszerbe.

A dezloratadin in vitro vizsgálatokban antiallergiás hatást mutat. Ezek közé tartozik pl. az IL‑4, IL‑6, IL‑8 és IL‑13 gyulladáskeltő cytokinek felszabadulásának gátlása az emberi hízósejtekből és basophil leukocytákból, továbbá az endothel sejtekben megakadályozza a P‑szelektin adhéziós molekula expresszióját. Ezen megfigyelések klinikai jelentősége még bizonyításra szorul.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Gyermekek

A dezloratadin belsőleges oldat hatásosságát nem értékelték külön, gyermekekkel folytatott klinikai vizsgálatokban. A dezloratadin belsőleges oldattal azonos koncentrációjú dezloratadint tartalmazó dezloratadin szirup gyógyszerforma biztonságosságát azonban három gyermekgyógyászati vizsgálat igazolta. Antihisztamin‑terápiára alkalmas 1‑11 éves gyermekeket napi 1,25 mg (1‑5 éves kor között), illetve 2,5 mg (6‑11 éves kor között) dezloratadin dózissal kezeltek. A betegek a klinikai laboratóriumi vizsgálatok eredményei, az életműködések és az EKG‑görbe intervallum (többek között a QTc) adatok alapján jól tolerálták a kezelést. A javasolt adagolásban alkalmazott dezloratadin plazmakoncentrációi (lásd 5.2 pont) hasonlóak voltak a gyermek, illetve felnőtt populációknál. Ennek megfelelően - mivel az allergiás rhinitis/krónikus idiopathiás urticaria kórlefolyása, valamint a dezloratadin farmakológiai jellemzői felnőtteknél, illetve gyermekeknél hasonlóak - a dezloratadin hatásosságáról felnőtteknél gyűjtött adatok a gyermekekre is vonatkoztathatók.

Gyermekekkel végzett vizsgálatokban a dezloratadin szirup hatásosságát 12 év alatti gyermekeknél nem értékelték.

Felnőttek és serdülők

Nem észleltek statisztikailag vagy klinikailag lényeges cardiovascularis hatást abban a felnőttek és serdülők bevonásával végzett, többszörös dózist alkalmazó klinikai vizsgálatban, amelyben legfeljebb 20 mg/nap dózisú dezloratadint adtak 14 napon keresztül. Egy felnőttekkel és serdülőkkel végzett klinikai farmakológiai vizsgálatban nem figyelték meg a QTc‑szakasz megnyúlását, amikor a dezloratadint a felnőtteknél 45 mg/nap (a terápiás adag kilencszeresének megfelelő) dózisban alkalmazták 10 napon keresztül.

A dezloratadin alig penetrál a központi idegrendszerbe. Kontrollos klinikai vizsgálatokban a javasolt napi 5 mg dózissal kezelt felnőtteknél és serdülőknél az aluszékonyság előfordulási gyakorisága nem volt nagyobb, mint a placebót szedőknél. Klinikai vizsgálatok során a felnőtteknek és serdülőknek adott napi egyszeri 7,5 mg dózisú dezloratadin tabletta nem befolyásolta a pszichomotoros teljesítményt. Felnőttekkel végzett, egyszeri dózisú vizsgálatban az 5 mg dezloratadin nem befolyásolta a repülőgép‑vezetési teljesítményt – beleértve a szubjektív álmosság fokozódását -, illetve a repüléssel kapcsolatos feladatok ellátását.

A felnőttek bevonásával végzett klinikai farmakológiai vizsgálatok során alkohollal együttadva nem fokozta az alkohol teljesítmény‑csökkentő, ill. álmosító hatását. Nem találtak lényeges különbséget a pszichomotoros teszteredményekben a dezloratadinnal vagy placebóval kezelt betegcsoportok között, függetlenül attól, hogy kaptak‑e gyógyszereik mellett alkoholt, vagy sem.

Többszörös dózisban alkalmazott ketokonazollal és eritromicinnel végzett interakciós vizsgálatokban a dezloratadin plazmaszintje nem változott jelentős mértékben.

Allergiás rhinitisben szenvedő felnőtteknél és serdülőknél a dezloratadin tabletta hatékonyan enyhítette az olyan tüneteket, mint a tüsszögés, az orrváladékozás és orrviszketés, csakúgy, mint a szemviszketést, a könnyezést és a kötőhártya vérbőséget, valamint a szájpad viszketését. A panaszokat a dezloratadin 24 órán keresztül hatásosan csökkentette. A 12 és 17 éves kor közötti serdülőknél a dezloratadin tabletta hatásosságát klinikai vizsgálatokban nem bizonyították egyértelműen.

Az allergiás rhinitist, az elfogadott szezonális és perenniális besorolás mellett, a tünetek időtartama szerint intermittáló allergiás rhinitisként és perzisztáló allergiás rhinitisként is lehet osztályozni. Az intermittáló allergiás rhinitis meghatározása szerint a tünetek hetente kevesebb, mint 4 napig vagy kevesebb, mint 4 hétig vannak jelen. A perzisztáló allergiás rhinitis definíciója alapján a tünetek hetente 4 vagy több napig és több mint 4 hétig vannak jelen.

A dezloratadin tabletta a rhino‑conjunctivitises életminőség‑kérdőív összpontszáma alapján hatásosan csökkentette a szezonális allergiás rhinitis okozta megterhelést. A legnagyobb javulást a gyakorlati problémák és a mindennapos tevékenységet korlátozó panaszok terén észlelték.

A krónikus idiopathiás urticariát mint az urticariával járó állapotok klinikai modelljét vizsgálták, hiszen a háttérben meghúzódó patofiziológia az etiológiától függetlenül hasonló, valamint azért, mert a krónikus betegek prospektív toborzása könnyebb. Mivel a hisztamin‑felszabadulás minden urticariával járó betegség oki tényezője, ezért a dezloratadin, a krónikus idiopathiás urticaria mellett, várhatóan az egyéb, urticariával járó állapotok tüneteinek enyhítésében is hatásos, amint ezt a klinikai ajánlások javasolják.

Két, hat hétig tartó placebo‑kontrollált klinikai vizsgálatban a krónikus idiopathiás urticariában szenvedő betegeknél a dezloratadin már 1 nappal a kezelés megkezdése után hatásosan csökkentette a viszketést, a csalánkiütések nagyságát és számát. Mindkét vizsgálatban a hatás tartósan fennmaradt az adagolást követő 24 órán keresztül. Antihisztaminokkal krónikus idiopathiás urticariában folytatott más vizsgálatokhoz hasonlóan az antihisztaminokra nem reagáló, kis részarányú betegeket kizárták a vizsgálatból. A viszketés több mint 50%‑os mértékű enyhülését a dezloratadinnal kezelt betegek 55%‑ánál, míg a placebo‑kezelésben részesülők 19%‑ánál tapasztalták. A dezloratadin szignifikáns mértékben csökkentette az alvászavart és a nappali funkcióromlást is, melyeket ezen változók értékelésére használt négyfokozatú skálán mértek.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Felnőtteknél és serdülőknél a dezloratadin plazmakoncentrációja az adagolást követő 30 perc múlva mérhető. A dezloratadin felszívódása jó, a maximális plazmakoncentrációt hozzávetőleg 3 óra múlva éri el; terminális felezési ideje kb. 27 óra. A dezloratadin a felezési időnek (kb. 27 óra) és a napi egyszeri adagolásnak megfelelő mértékben akkumulálódott. A dezloratadin biohasznosulása az 5‑20 mg dózistartományban dózisarányos.

Farmakokinetikai és klinikai vizsgálatokban a résztvevők 6%‑ánál alakult ki magasabb dezloratadin‑koncentráció. Ennek a lassan metabolizáló fenotípusnak az előfordulási gyakorisága átlagosan hasonló volt a felnőtteknél (6%), és a 2‑11 éves korú gyermekeknél (6%), nagyobb volt viszont a fekete bőrű betegeknél (18% a felnőttek és 16% a gyermekek esetében), mint a kaukázusiak között (2% a felnőtteknél, 3% a gyermekeknél) mind a felnőtt‑, mind a gyermekpopulációban.

Egészséges felnőttek közül a tabletta gyógyszerformával végzett többszöri dózisú farmakokinetikai vizsgálatban négy résztvevő bizonyult lassú metabolizálónak. Ezeknél az alanyoknál a C_max koncentráció hozzávetőlegesen 3‑szoros volt a 7. óránál, a terminális felezési idő pedig kb. 89 órára változott.

Hasonló farmakokinetikai jellemzőket figyeltek meg abban a többszöri dózisú farmakokinetikai vizsgálatban, amelyet a szirup gyógyszerformával, 2‑11 éves kor közötti, lassan metabolizáló, allergiás rhinitisszel diagnosztizált gyermekek bevonásával folytattak le. A dezloratadinra vonatkozó expozíció (AUC) 6‑szor, a C_max pedig kb. 3‑4-szer magasabb volt 3‑6 óránál, a terminális felezési idő pedig kb. 120 órára nőtt.

A korosztálynak megfelelő dózisokkal végzett kezelés esetén az expozíció azonos volt a lassan metabolizáló felnőtteknél és gyermekeknél. A biztonságossági profil összességében azonban ebben az alcsoportban sem különbözött az általános populációra jellemzőtől. A dezloratadin hatásait 2 év alatti, lassú metabolizálók esetében nem vizsgálták. További, egyszeri dózist alkalmazó vizsgálatokban az ajánlott adagok mellett a gyermekgyógyászati betegeknél mért dezloratadin AUC és C_max értékek hasonlóak voltak ahhoz, amit azoknál a felnőtt betegeknél mértek, akik a dezloratadin szirup 5 mg‑os adagját kaptak.

Eloszlás

A dezloratadin mérsékelten (83‑87%-ban) kötődik plazmafehérjékhez. Nem találtak a hatóanyag, klinikai szempontból számottevő akkumulációját alátámasztó bizonyítékokat, amikor a dezloratadint naponta egyszer, 5‑20 mg dózisban, 14 napon keresztül adták felnőtteknek és serdülőknek.

Egy keresztezett elrendezésű, egyszeri dózisú vizsgálatban a dezloratadin tabletta és szirup bioekvivalens készítményeknek bizonyultak. Mivel a dezloratadin belsőleges oldat azonos koncentrációban tartalmazza a dezloratadint, nem volt szükség bioekvivalencia‑vizsgálat elvégzésére, és várhatóan bioekvivalens a sziruppal és a tablettával.

Biotranszformáció

A dezloratadin metabolizmusáért felelős enzimet még nem azonosították, ezért a más gyógyszerekkel létrejövő kölcsönhatás lehetőségét nem lehet teljes mértékben kizárni. A dezloratadin in vivo nem gátolja a CYP3A4 működését, továbbá in vitro vizsgálatok szerint nem gátolja a CYP2D6 működését és nem szubsztrátja, ill. nem inhibitora a P‑glikoproteinnek.

Elimináció

Egyszeri dózisban alkalmazott, 7,5 mg dezloratadinnal végzett klinikai vizsgálat során a tápláléknak (magas zsiradék‑ és kalóriatartalmú reggeli) nem volt hatása a dezloratadin felszívódására. Egy másik vizsgálatban a grépfrútlének sem volt hatása a dezloratadinra.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Egy egyszeri és egy többszöri dózisadagolású vizsgálatban a dezloratadin farmakokinetikáját hasonlították össze krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek és egészséges vizsgálati alanyok esetén. Az egyszeri dózisadagolású vizsgálatban a dezloratadin-expozíció hozzávetőlegesen 2-szer nagyobb volt az enyhe-közepesen súlyos és 2,5-szer nagyobb volt a súlyos krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek esetében, az egészséges alanyokhoz képest. A többszörös adagolású vizsgálatban a dinamikus egyensúlyi állapot a 11. nap után alakult ki, és az egészséges vizsgálati alanyokhoz képest a dezloratadin-expozíció az enyhe-közepesen súlyos krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél körülbelül 1,5-szer, illetve a súlyos krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél 2,5-szer volt nagyobb. A dezloratadin és a 3-hidroxidezloratadin expozíciójában (AUC és C_max) bekövetkezett változások egyik vizsgálatban sem voltak klinikailag jelentősek.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A dezloratadin a loratadin elsődleges, aktív metabolitja. A loratadinnal és dezloratadinnal végzett nem klinikai jellegű vizsgálatok során – hasonló mértékű dezloratadin‑expozíció mellett - nem volt minőségi vagy mennyiség eltérés a dezloratadin és a loratadin toxicitása között.

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós toxicitási és fejlődésre kifejtett toxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A rákkeltő hatás hiányát dezloratadinnal és loratadinnal folytatott vizsgálatokkal bizonyították.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Folyékony szorbit (E420) (nem kristályosodó),

Propilénglikol,

Citromsav-monohidrát,

Nátrium‑citrát,

Hipromellóz 2910,

Szukralóz,

Dinátrium‑edetát,

Tutti frutti aroma

Tisztított víz.

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

III‑as típusú, borostyánszínű üveg palackok, vagy műanyag, többrétegű polietilén béléssel ellátott, gyermekbiztonsági (C/R) csavaros kupakkal, vagy műanyag, polipropilén vagy polietilén belső réteggel rendelkező, gyermekbiztonsági (C/R) csavaros kupakkal lezárva.

Az üvegek dobozba csomagolva kerülnek forgalomba.

Mindegyik kiszereléshez egy 2,5 ml és 5 ml térfogatjelzéssel ellátott műanyag adagoló kanál vagy egy 5 ml‑es 0,5 ml‑enként jelöléssel ellátott adagoló szájfecskendő tartozik.

Kiszerelések

60 ml, 100 ml, 120 ml és 150 ml belsőleges oldat.

A 60 ml‑es palack 60 ml, a 100 ml‑es vagy 115 ml‑es palack 100 ml, a 125 ml‑es palack 120 ml, és a 150 ml‑es palack 150 ml belsőleges oldatot tartalmaz.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések, és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozóan nincsenek különleges előírások.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport,

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Actavis Group PTC ehf.

Reykjavíkurvegi 76-78

220 Hafnarfjörður

Izland

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-22197/04 1x150 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2012. 06. 15.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. 10.03.