DEXETO 4 mg tabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Dexeto 4 mg tabletta

Dexeto 8 mg tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Dexeto 4 mg tabletta

4 mg dexametazont tartalmaz tablettánként.

Dexeto 8 mg tabletta

8 mg dexametazont tartalmaz tablettánként.

Ismert hatású segédanyag:

Dexeto 4 mg tabletta

77,9 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) tablettánként.

Dexeto 8 mg tabletta

155,8 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Tabletta.

Dexeto 4 mg tabletta

Fehér vagy csaknem fehér, kerek, metszett élű, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta (vastagság: 2,5-3,5 mm; átmérő: 5,7-6,3 mm). A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Dexeto 8 mg tabletta

Fehér, vagy csaknem fehér, ovális, egyik oldalán bemetszéssel ellátott tabletta (vastagság: 3,5-5,5 mm; hossz: 8,7-9,3 mm). A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Neurológia

Agytumor, idegsebészeti beavatkozás, agytályog okozta agyi oedema (csak intracranialis nyomásfokozódás CT-vel alátámasztott tünetei esetén).

Tüdő- és légzőszervi betegségek

Asthma akut fellángolásai, amennyiben orális kortikoszteroid (OCS) alkalmazása megfelelő; krupp.

Bőrgyógyászat

Kiterjedt, súlyos, akut, glükokortikoidokra reagáló bőrbetegségek (pl. erythroderma, pemphigus vulgaris) kezdeti kezelése.

Autoimmun kórképek/rheumatologia

Autoimmun kórképek, pl. szisztémás lupus erythematosus kezdeti kezelése.

Vasculitisek (pl. panarteritis nodosa) aktív stádiumai.

Súlyos, progresszív lefolyású aktív rheumatoid arthritis, pl. a gyorsan progrediáló destruktív kórformák és/vagy extraarticularis manifesztációk.

Súlyos, szisztémásan zajló juvenilis idiopathiás arthritis (Still-betegség).

Haematológiai betegség

Idiopathiás thrombocytopeniás purpura (ITP) felnőtteknél.

Fertőzések

Meningitis tuberculosa, kizárólag fertőzés elleni kezeléssel együtt.

Dexeto 4 mg tabletta

A Dexeto 4 mg tabletta az új koronavírus-betegség (COVID-19) kezelésére javallott felnőttek és (12 éves vagy idősebb, legalább 40 kg testtömegű) serdülők esetében, akik állapota kiegészítő oxigénterápiát tesz szükségessé.

Onkológia

Daganatos betegségek palliatív kezelése.

Citosztatikumok, emetogén kemoterápia okozta hányás megelőzése és kezelése a hányáscsillapító terápia részeként.

Tüneteket okozó myeloma multiplex, akut lymphoblastos leukaemia, Hodgkin-kór és non-Hodgkin lymphoma kezelése más gyógyszerekkel kombinációban.

Egyéb

Postoperatív hányás megelőzése és kezelése, a hányáscsillapító terápia részeként.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A dexametazon szokásos dózisa 0,5–10 mg naponta, a kezelt kórképtől függően. Súlyosabb betegségekben 10 mg-ot meghaladó napi dózisra lehet szükség. A gyógyszer dózisát a beteg egyéni válaszreakciójának és a betegség súlyosságának megfelelően kell beállítani. A mellékhatások visszaszorítása érdekében a lehető legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni.

Ha nincs más előírás, az alábbi adagolási ajánlások az irányadóak:

Az alább említett adagolási ajánlások csak tájékoztató jellegűek. A kezdeti és a napi dózist mindig a beteg egyéni válasza és a betegség súlyossága alapján kell meghatározni.

- Agyi ödéma: a kezdő dózis és a kezelés időtartama a kiváltó októl és a súlyosságtól függ; 6–16 mg (legfeljebb 24 mg) naponta, szájon át 3-4 részletben.

- Akut asthma: felnőttek: 16 mg/nap, két napon át. Gyermekek: 0,6 mg/ttkg egy vagy két napon át.

- Krupp: gyermekek: 0,15–0,6 mg/ttkg egyszeri adagban.

- Akut bőrbetegségek: a kórfolyamat természetétől és kiterjedésétől függően, a napi dózis 8–40 mg (egyes esetekben akár 100 mg), amelyet utóbb a klinikai szükséglettől függően fokozatosan csökkenteni kell.

- Rheumás szisztémás betegségek aktív szakasza: szisztémás lupus erythematosus: 6–16 mg/nap

- A szisztémás vasculitisek aktív stádiumai alatt, mint pl. a panarteritis nodosa, a kezelés időtartamát két hétre kell korlátozni egyidejűleg pozitív hepatitisz B-szerológia esetén.

- Súlyos, progresszív lefolyású aktív rheumatoid arthritis: gyors ízületpusztulással járó kórformákban 12–16 mg/nap, extraarticularis tünetek esetén 6–12 mg/nap.

- Idiopathiás thrombocytopeniás purpura: 40 mg 4 napon át, ciklusokban.

- Meningitis tuberculosa: II-es vagy III-as fokozatú betegségben szenvedő betegek intravénás kezelésben részesültek 4 héten át (0,4 mg/ttkg/nap az első héten, 0,3 mg/ttkg/nap a második héten, 0,2 mg/ttkg/nap a harmadik héten, és 0,1 mg/ttkg/nap a negyedik héten. Ezután perorális kezelés következik 4 héten át, először 4 mg/nap összdózis, amit hetente 1 mg-mal csökkentenek. Az I-es fokozatú betegségben szenvedők két héten át kapnak intravénás kezelést (0,3 mg/ttkg/nap az első héten, 0,2 mg/ttkg/nap a második héten). Ezt 4 hetes perorális kezelés követi (0,1 mg/ttkg/nap a 3. héten, majd 3 mg/nap összdózis, amit hetente 1 mg-mal csökkentenek).

- Daganatos betegségek palliatív kezelése: a kezdő dózis és a kezelés időtartama a kóroktól és a betegség súlyosságától függ, 3–20 mg/nap. Rendkívül nagy, akár 96 mg/nap dózisok is alkalmazhatók palliatív kezelésre. Az optimális adagolás, továbbá a tabletták számának csökkentése érdekében, a kisebb (4, ill. 8 mg) és a nagyobb (20, ill. 40 mg) hatáserősségek kombinálhatók.

- Citosztatikumok, emetogén kemoterápia okozta hányás megelőzése és kezelése, a hányáscsillapító terápia részeként: 8-20 mg dexametazon kemoterápia előtt, majd 4–16 mg/nap a 2. és a 3. napon.

- Posztoperatív hányás megelőzése és kezelése, a hányáscsillapító terápia részeként: 8 mg egyszeri adagban, a műtét előtt.

- Tüneteket okozó myeloma multiplex, akut lymphoblastos leukaemia, Hodgkin-kór, és non-Hodgkin lymphoma kezelése más gyógyszerekkel együtt: a szokásos dózis 40 mg vagy 20 mg egyszer naponta.

A dózis és az alkalmazás gyakorisága terápiás sémától és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszer(ek)től függően változik. A dexametazon-kezelés során szem előtt kell tartani az egyidejűleg adott gyógyszer(ek) alkalmazási előírásában a dexametazon alkalmazására vonatkozó útmutatásokat. Ezek hiányában a helyi vagy a nemzetközi terápiás protokollokat és iránymutatásokat kell követni. A gyógyszert felíró orvosoknak gondosan – a kórfolyamatot és a beteg kórállapotát figyelembe véve – mérlegelniük kell, hogy mekkora dózisban alkalmazzák a dexametazont.

Dexeto 4 mg tabletta

COVID-19 kezelése:

Felnőtt betegek: 6 mg per os naponta egyszer, legfeljebb 10 napig.

Gyermekek és serdülők (12 évesek vagy idősebbek, legalább 40 kg testtömegűek): az ajánlott dózis 6 mg per os naponta egyszer, legfeljebb 10 napon át. A kezelés időtartamát a klinikai válasz és a beteg egyéni szükségletei alapján kell meghatározni.

Idősek, vesekárosodásban szenvedők és májkárosodásban szenvedők: nincs szükség dózismódosításra.

Vesekárosodás

Aktív hemodialízisben részesülő betegeknél a dexametazon nagyobb mennyiségben ürülhet a dializátummal, ez szükségessé teszi a szteroid dózisának módosítását.

Májkárosodás

Súlyos májbetegeknél a dózis módosítása válhat szükségessé. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a dexametazon biológiai hatásai fokozottan érvényesülhetnek a lassúbb metabolizmus (hosszabb felezési idő a vérplazmában) és a hypoalbuminaemia miatt (emelkedett szabad gyógyszerszint a plazmában), és ez több mellékhatást okozhat.

Idősek

Az idős betegek kezelését – legfőképpen, ha az hosszú távú – meg kell tervezni, szem előtt tartva a kortikoszteroidok gyakori mellékhatásainak időskorúak esetében súlyosabb következményeit (osteoporosis, diabetes mellitus, hypertonia, csökkent immunitás, pszichés változások). Ilyen betegeknél a dexametazon plazmakoncentrációja magasabb, kiválasztása lassúbb lehet, mint fiatalabb betegeknél – ezért a dózist ennek megfelelően csökkenteni kell.

Gyermekek és serdülők

A dexametazon szervezet által történő kiválasztása nagyjából azonos mértékű gyermekek és felnőttek esetében, ha az adagolást a testfelszínhez igazítják. Az adagolást a növekedésre és fejlődésre kifejtett esetleges hatásokat szem előtt tartva kell megtervezni, továbbá figyelemmel a mellékvesekéreg-szuppresszió tüneteire.

Hosszú távú kezelés

Néhány betegség hosszú távú kezelése esetén, a kezdeti terápia után a glükokortikoid-kezelést dexametazonról prednizon/prednizolon terápiára kell váltani, a mellékvesekéreg szuppressziójának csökkentése érdekében.

A kezelés abbahagyása

A glükokortikoidok nagy dózisaival végzett hosszú távú kezelés hirtelen abbahagyása után akut mellékvesekéreg-elégtelenség léphet fel. Emiatt a glükokortikoid dózisát ilyen esetekben fokozatosan kell csökkenteni és a kezelést fokozatosan kell abbahagyni (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

A gyomor-bél rendszer irritációjának csökkentése érdekében, a dexametazont étkezés közben vagy az után kell bevenni.

Az alkohol vagy koffein tartalmú italok kerülendők.

A Dexeto tabletta hatáserősségei: 4 mg, 8 mg, 20 mg és 40 mg. A tabletták két egyenlő részre oszthatók, ezáltal további, 2 mg-os és 10 mg-os hatáserősségek biztosíthatók, ill. megkönnyíthető a beteg számára a tabletta lenyelése.

Ha kétnaponta változó adagolás nem lehetséges, a glükokortikoid teljes napi dózisát általában bevehető egyszeri, reggeli adagként. Mindazonáltal, egyes betegeknél több részre elosztva kell alkalmazni a glükokortikoidok napi dózisát.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Szisztémás fertőzés, kivéve, ha célzott fertőzés elleni kezelést alkalmaznak.

Gyomor- vagy nyombélfekély.

Védőoltás élő kórokozót tartalmazó vakcinákkal a dexametazon (vagy más kortikoszteroidok) nagy terápiás dózisaival végzett kezelés során ellenjavallt, mivel vírusfertőzés lehetősége áll fenn (lásd 4.4 és 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Dexametazon-kezelés kizárólag a legsúlyosabb terápiás javallatok esetén alkalmazható és szükség esetén további, célzott fertőzés elleni kezelést kell alkalmazni a következő kórképekben:

- akut vírusfertőzések (herpes zoster, herpes simplex, varicella, keratitis herpetica);

- HbSAg-pozitív, krónikus aktív hepatitis;

- élő kórokozót tartalmazó vakcinákkal végzett védőoltás előtt kb. 8 héttel, ill. azt követően 2 hétig (lásd 4.3 és 4.5 pont);

- szisztémás mycosisok és parazitafertőzések (pl. Nematoda);

- poliomyelitis;

- lymphadenitis BCG védőoltás után;

- akut vagy krónikus baktériumfertőzések;

- ha a kórtörténetben tuberculosis szerepel, akkor (a fertőzés reaktiválódásának kockázata miatt) kizárólag tuberkulosztatikum-kezelés mellett adható;

- ismert vagy feltételezett strongyloidiasis (fonálféreg-fertőzés). A glükokortikoid-kezelés a Strongyloides-fertőzés súlyosbodásához és (a lárvák kiterjedt migrációja révén) a szervezetben való szétterjedéséhez vezethet.

Továbbá a dexametazon-kezelés kizárólag szigorú indikáció esetén végezhető, és szükség esetén célzott, kiegészítő kezelésről is gondoskodni kell a következő kórképekben:

- tápcsatornai fekélyek;

- súlyos osteoporosis (a kortikoszteroidok kedvezőtlenül hatnak a kalciumegyensúlyra);

- nehezen beállítható magas vérnyomás;

- nehezen kontrollálható diabetes mellitus;

- pszichiátriai betegségek (az anamnézisben is);

- zárt, ill. nyílt zugú glaucoma;

- szaruhártya-fekély és -sérülések;

- súlyos szívelégtelenség.

Mellékvesekéreg-elégtelenség

A glükokortikoid okozta, a gyógyszerdózistól és a kezelés hosszától függően kialakuló mellékvesekéreg-elégtelenség a kezelés abbahagyása után hosszú hónapokig, ill. egyes esetekben egy évnél tovább is fennállhat. A dexametazon-kezelés során, egyes, fokozott fizikai megterheléssel járó állapotokban (trauma, műtét, gyermekszülés stb.) a gyógyszer dózisának átmeneti növelésére lehet szükség. A stresszállapotokkal járó lehetséges kockázat miatt a hosszú távú kezelésben részesülő betegeket a kortikoszteroid kezelést tanúsító kártyával kell ellátni. A kezelés befejezése után még elhúzódó mellékvesekéreg-elégtelenség esetén is szükséges lehet glükokortikoidok alkalmazására fizikailag megterhelő helyzetekben. Az akut, iatrogén mellékvesekéreg-elégtelenség kockázata csökkenthető a szteroid dózisának lassú, előre kitűzött ideig tartó csökkentésével.

A kezelés abbahagyása

A glükokortikoidok dózisát fokozatosan kell csökkenteni.

A hosszú távú glükokortikoid-kezelés megszakításakor vagy leállításakor a következő kockázatokkal kell számolni:

- Az alapbetegség heveny fellángolása vagy kiújulása, akut mellékvesekéreg-elégtelenség, kortikoszteroid megvonási szindróma – az utóbbi tüneteként láz, izom- és ízületi fájdalom, orrnyálkahártya-gyulladás (rhinitis), testtömegcsökkenés, bőrviszketés, és szemgyulladás (conjunctivitis) jelentkezhet.

Anaphylaxiás reakció

Súlyos anaphylaxiás reakciók léphetnek fel.

Tendinitis

Glükokortikoidokkal és fluorokinolonokkal egyidejűleg kezelt betegeknél fokozott a tendinitis és az ínszakadás kockázata.

Myasthenia gravis

A fennálló myasthenia gravis eleinte súlyosbodhat a dexametazon-kezelés megkezdésekor.

Látászavar

A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a szürkehályog, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint a centrális serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek.

A kortikoszteroidok hosszan tartó alkalmazása posterior subcapsularis cataractát, a látóideg esetleges károsodásával járó glaucomát okozhat, továbbá fokozhatja a gombák vagy vírusok okozta másodlagos szemfertőzések kockázatát.

A kortikoszteroidokat ocularis herpes simplexben szenvedő betegeknél körültekintően kell alkalmazni, mivel szaruhártya-perforáció következhet be.

Bélperforáció

A következő esetekben a dexametazon kizárólag sürgősségi javallat alapján, és csak megfelelő monitorozás mellett alkalmazható, bélperforáció kockázata miatt:

- súlyos colitis ulcerosa fenyegető bélperforációval

- diverticulitis

- bélanasztomózis (közvetlenül a műtét után)

Nagy dózisú glükokortikoid-kezelésben részesülő betegeknél a gyomor-bél perforációt követő peritoneális irritáció tünetei hiányozhatnak.

Diabetes

Cukorbetegek dexametazon-kezelésekor szem előtt kell tartani a nagyobb inzulin és orális antidiabetikum szükségletet.

Szív-érrendszeri betegségek

A vérnyomás rendszeres monitorozása szükséges a dexametazon-kezelés során, legfőképpen nagyobb adagok alkalmazásakor és nehezen beállítható hypertoniában szenvedő betegek esetében. Az állapotromlás kockázata miatt, a súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegeket gondosan monitorozni kell.

Nagy dózisú dexametazonnal kezelt betegeknél bradycardia léphet fel.

Myocardialis infarctuson nemrég átesett betegeknél körültekintően kell alkalmazni a kortikoszteroidokat, mert myocardium rupturáról számoltak be.

Fertőzések

A dexametazon-kezelés elfedheti a fennálló vagy kialakulófélben lévő fertőzés tüneteit, és ezáltal megnehezítheti a diagnózis felállítását. Akár kis dózisú dexametazon hosszan tartó alkalmazása is fokozhatja a kórokozóként egyébként ritkán szereplő mikroorganizmusok okozta fertőzések (ún. opportunista fertőzések) kockázatát.

Bizonyos vírusbetegségek (bárányhimlő, kanyaró) glükokortikoidokkal kezelt betegeknél rendkívül súlyos lefolyásúak lehetnek.

Azok a gyermekek és immunhiányos egyének, akik nem estek át bárányhimlő- vagy kanyarófertőzésen különösen veszélyeztetettek. Ha ezek a betegek kanyarós vagy bárányhimlős betegekkel érintkeznek a dexametazon-kezelés során, akkor szükség esetén preventív kezelést kell alkalmazni.

COVID-19-fertőzés esetén a szisztémás kortikoszteroidokat nem szabad leállítani azoknál a betegeknél, akiket más okból már kezelnek szisztémás (szájon át adott) kortikoszteroidokkal (pl. krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedők), de nem szorulnak kiegészítő oxigénterápiára.

Védőoltás

Inaktivált kórokozót tartalmazó vakcina mindenkor alkalmazható, azonban az immunválaszt és ezáltal az inokuláció sikerét befolyásolhatják a nagy kortikoszteroid dózisok.

A hosszú távú dexametazon-kezelés során ajánlott a rendszeres orvosi ellenőrzés (többek között látásvizsgálat három hónapos időközönként).

Anyagcsere-betegségek

Nagy dózisok alkalmazásakor monitorozni kell a megfelelő kalciumbevitelt és a nátriumbevitel megszorítását, továbbá a szérum kálium szintet. A kezelés időtartamától és az adagolástól függően számítani kell a kalcium-anyagcserére kifejtett kedvezőtlen hatásra, ezért ajánlott az osteoporosis-profilaxis. Ez mindenekelőtt akkor érvényes, ha egyidejűleg kockázati tényezők (családi hajlam, idős kor, posztmenopauza, elégtelen fehérje- és kalciumbevitel, erős dohányzás, mértéktelen alkoholfogyasztás, továbbá elégtelen fizikai aktivitás) is fennállnak. A megelőzés elegendő kalcium és D-vitamin beviteléből, és fizikai aktivitásból áll. Fennálló osteoporosisban ezen felül gyógyszeres kezelés is megfontolandó. A kortikoszteroidokat körültekintően kell alkalmazni migrénes betegeknél, mivel folyadékretenciót okozhatnak.

Pszichés változások

A pszichés változások különféle módokon, leggyakrabban eufóriaként nyilvánulnak meg. Depresszió, pszichotikus reakciók és öngyilkossági hajlam is jelentkezhet.

Ezek a betegségek súlyosak lehetnek. Általában a gyógyszer alkalmazásának megkezdését követő néhány napon vagy héten belül kezdődnek. Nagyobb valószínűséggel lépnek fel nagy dózisok alkalmazásakor. Ezeknek a problémáknak a többsége megszűnik, ha csökkentik a dózist, vagy leállítják a gyógyszer adását. Azonban ha jelentkeznek a problémák, akkor kezelésre szorulhatnak. Néhány esetben a gyógyszer dózisának csökkentésekor, ill. a kezelés abbahagyásakor is felléptek mentális egészségi problémák.

Agyi ödéma és koponyaűri nyomásfokozódás

A kortikoszteroidok nem alkalmazhatók fejsérülés esetén, mivel valószínűleg nem előnyös a hatásuk, sőt akár ártalmasak lehetnek.

Phaeochromocytomás krízis

Kortikoszteroidok szisztémás alkalmazását követően akár halálos kimenetelű phaeochromocytomás krízis kialakulásáról számoltak be. Igazolt phaeochromocytoma vagy annak gyanúja esetén kortikoszteroidok csak a kockázat/előny arány gondos mérlegelése után adhatók a betegnek.

Gyermekek és serdülők

A kortikoszteroidok dózisfüggően gátolják a növekedést csecsemő-, gyermek- és serdülőkorban, mivel az epiphysis fugák korai, akár irreverzibilis záródását idézhetik elő. Emiatt a hosszú távú dexametazon-kezelés terápiás javallatának gyermekek esetében rendkívül szilárdan megalapozottnak kell lennie, továbbá rendszeresen ellenőriznie kell a gyermekek növekedési ütemét.

Koraszülött csecsemők: A rendelkezésre álló bizonyítékok hosszú távú idegrendszeri fejlődést érintő nemkívánatos eseményekre utalnak a krónikus tüdőbetegségben szenvedő koraszülött csecsemők 0,25 mg/ttkg napi kétszeri kezdő dózisokkal való korai (<96 óra) kezelése után.

Idősek

A kortikoszteroidok nemkívánatos hatásai idős korban különösen súlyos következményekkel járhatnak (mindenekelőtt osteoporosis, hypertonia, hypokalaemia, diabetes, fertőzések iránti fogékonyság és bőr-atrophia alakulhat ki). Szoros klinikai monitorozás szükséges az életveszélyes reakciók prevenciójának céljából.

Diagnosztikai tesztek befolyásolása

A glükokortikoidok elnyomhatják az allergiatesztekre adott bőrreakciót. A bakteriális fertőzések kimutatása céljából elvégzett nitroblue-tetrazolium tesztet (NBT-teszt) is befolyásolhatják és téves negatív eredményeket okozhatnak.

A Dexeto laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz-malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Mielőtt a Dexeto-t bármilyen más gyógyszerrel együtt alkalmaznák, el kell olvasni a többi gyógyszer(ek) alkalmazási előírását!

Farmakodinámiás kölcsönhatások

A NSAID-okat szedő betegeket monitorozni kell, mivel a NSAID-ok fokozhatják a gyomorfekély előfordulási gyakoriságát és/vagy súlyosságát. Az acetilszalicilsavat hypoprothrombinaemiában körültekintően kell kortikoszteroidokkal együtt alkalmazni.

A kortikoszteroidok növelik a szalicilátok renális cleareance-ét. Emiatt a szalicilátok dózisának csökkentésére lehet szükség, amikor leállítják a szteroidok adását. A szteroidmegvonás szalicilát-mérgezést eredményezhet a szérum szalicilátkoncentráció növekedése miatt.

A kortikoszteroidok csökkentik az antidiabetikumok (pl. inzulin, szulfonilurea és metformin) hatását. Alkalmanként hyperglykaemia és diabéteszes ketoacidosis alakulhat ki.

Emiatt a kezelés megkezdésekor a cukorbetegeknél sűrűbben kell vér- és vizeletvizsgálatokat végezni.

Az acetazolamid, a kacs- és a tiazid-diuretikumok, a káliumürítő szerek, az amfotericin B (injekcióban), a glüko-/mineralokortikoszteroidok, a tetrakozaktid és a hashajtók hypokalaemiát okozó hatása fokozódik. A hypokalaemia elősegíti a szívritmuszavarok (legfőképpen a torsade de pointes) kialakulását és fokozza a szívglikozidok toxicitását. A kortikoszteroid-kezelés megkezdése előtt meg kell szüntetni a hypokalaemiát, és a betegeknél klinikai eszközökkel monitorozni kell az elektrolit szinteket és az EKG paramétereket. Ezen felül esetismertetésekben számoltak be arról, hogy az amfotericin B és a hidrokortizon egyidejű alkalmazása szívnagyobbodáshoz és szívelégtelenséghez vezetett.

Fekély elleni gyógyszerek:

A karbenoxolon fokozza a hypokalaemia kockázatát.

Klorokvin, hidroxiklorokvin és meflokvin:

Fokozott a myopathiák és cardiomyopathiák kockázata.

A kortikoszteroidok befolyásolhatják az antihipertenzív szerek vérnyomáscsökkentő hatásait. A dexametazon-kezelés ideje alatt szükségessé válhat az antihipertenzívum dózisának módosítása.

Talidomid

Talidomiddal történő együttes alkalmazás esetén rendkívül körültekintés szükséges, mivel toxikus epidermális necrolysis eseteiről számoltak be.

A védőoltások hatását csökkentheti a dexametazon-kezelés.

A védőoltás élő kórokozót tartalmazó oltóanyagokkal ellenjavallt a dexametazon (és más kortikoszteroidok) nagy terápiás dózisaival végzett kezelés során, mivel vírusfertőzés lehetséges. Ez esetben a védőoltást legalább a kortikoszteroid-kezelés befejezését követő 3. hónapig el kell halasztani. A kortikoszteroidok nagy dózisaival végzett kezelés során végzett immunizálás egyéb típusai a neurológiai szövődmények kockázata, továbbá a (várt értékekhez viszonyítva) csökkent vagy hiányzó antitest-titerek miatt veszélyesek lehetnek és ezért védő hatásuk gyengébb lehet. Azonban a rövid ideig (<2 héten át) lokális (parenterális) kortikoszteroidok kisebb dózisaival kezelt betegek immunizálhatók.

Kolinészteráz-gátlók

Kolinészteráz-gátlók és kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása súlyos izomgyengeséget okozhat myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A kortikoszteroid-kezelés megkezdése előtt lehetőség szerint legalább 24 órával abba kell hagyni a kolinészteráz-gátók adását.

Glükokortikoidokkal és fluorokinolonokkal egyidejűleg kezelt betegeknél fokozódik a tendinitis és az ínruptura kockázata.

Az egyidejű kezelés CYP3A-inhibitorokkal, beleértve a kobicisztát tartalmú készítményeket, várhatóan fokozza a szisztémás mellékhatások kockázatát. Kerülni kell a kombinációt, kivéve, ha az előny meghaladja a szisztémás kortikoszteroid mellékhatások fokozott kockázatát, amely esetben a betegeket monitorozni kell, hogy nem alakulnak-e ki szisztémás kortikoszteroid hatások.

Farmakokinetikai kölcsönhatások

Más gyógyszerek hatásai a dexametazonra:

A dexametazont a citokróm P450 3A4 (CYP3A4) enzim metabolizálja.

A dexametazon és CYP3A4-induktorok (pl. efedrin, barbiturátok, rifabutin, rifampicin, fenitoin és karbamazepin) együttes adása csökkent dexametazon plazmakoncentrációhoz vezethet, ezért növelni kell a dózist.

Az aminoglutetimid meggyorsíthatja a dexametazon redukcióját és csökkentheti a hatásosságát. Ha szükséges, módosítani kell a dexametazon adagolását.

Az epesav-megkötő gyanták (pl. kolesztiramin) csökkenthetik a dexametazon felszívódását.

Lokálisan alkalmazott gastrointestinalis gyógyszerek, antacidok, aktív szén:

Csökkent glükokortikoid-felszívódást írtak le prednizolon és dexametazon együttes alkalmazása során.

Emiatt a glükokortikoidok és a lokálisan alkalmazott gastrointestinalis gyógyszereket, savlekötőket és aktív szenet legalább 2 óra időkülönbséggel kell adni.

A dexametazon és CYP3A4-gátlók, többek között azol-típusú gomba elleni szerek (pl. ketokonazol, itrakonazol), HIV-proteáz gátlók (pl. ritonavir) és makrolid antibiotikumok (pl. eritromicin) együttes adása a dexametazon clearance-ének csökkenéséhez és plazmakoncentrációjának növekedéséhez vezethet. Ha szükséges, csökkenteni kell a dexametazon dózisát.

A ketokonazol nem csupán a dexametazon plazmakoncentrációját növelheti (a CYP3A4 gátlásával), hanem a mellékvesekéregben zajló kortikoszteroid-szintézist is elnyomja és ezáltal a kortikoszteroid kezelés abbahagyásakor mellékvesekéreg-elégtelenséget okoz.

Az ösztrogének (pl. az orális fogamzásgátlók) gátolhatják bizonyos kortikoszteroidok metabolizmusát és ezáltal fokozhatják hatásukat.

A dexametazon hatásai más gyógyszerekre:

A dexametazon a CYP3A4 mérsékelten erős hatású induktora. Dexametazon és CYP3A4 által metabolizált anyagok együttes alkalmazása az utóbbiak clearance-ének fokozódásához és plazmakoncentrációjuk csökkenéséhez vezethet.

Tuberkulosztatikumok: az izoniazid plazmakoncentrációjának csökkenését figyelték meg prednizolon egyidejű alkalmazása során. Az izoniazidot szedő betegeket gondosan kell monitorozni.

Ciklosporin: ciklosporin és kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása mindkét hatóanyag hatásának fokozódásához vezethet. Fokozott az agyi konvulziók kockázata.

Prazikvantel: a csökkent prazikvantel plazmakoncentráció esetén a kezelés sikertelenségének kockázata nő, a dexametazon fokozott májmetabolizmusa miatt.

Orális véralvadásgátlók (kumarin): az egyidejű kortikoszteroid-kezelés fokozhatja vagy gyengítheti az orális antikoagulánsok hatását. Nagy dózisok alkalmazása vagy a 10 napnál tovább tartó kezelés esetén kortikoszteroid-kezelésre specifikus (a gyomor-bélrendszer nyálkahártyájából kiinduló, a kapillárisok törékenysége miatt jelentkező) vérzés kockázata fenyeget. A kortikoszteroidokat és orális antikoagulánsokat egyidejűleg szedő betegeket gondosan monitorozni kell (kontroll a 8. napon, majd kéthetenként a kezelés során és az után).

Atropin és más antikolinerg szerek: dexametazonnal kombinált alkalmazásuk során emelkedhet a szemnyomás.

Nem-depolarizáló izomrelaxánsok: az izomlazító hatás tovább tarthat.

Szomatotropin: csökkenhet a növekedési hormon hatása.

Protirelin: protirelin alkalmazása során a TSH szint csökkent mértékű emelkedése figyelhető meg.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A dexametazon átjut a placentán. Vemhes állatokkal alkalmazva a kortikoszteroid rendellenességeket okozhat a magzati fejlődésben, többek között szájpadhasadék, intrauterin növekedés visszamaradása, továbbá az agy növekedésére és fejlődésére kifejtett hatások mutatkozhatnak. Nem bizonyított, hogy a kortikoszteroid-kezelés embernél a veleszületett rendellenességek (pl. ajak-/szájpadhasadék) előfordulásának növekedését eredményezné (lásd 5.3 pont). A hosszú távú vagy ismételt kortikoszteroid terápia a terhesség ideje alatt fokozza az intrauterin fejlődés visszamaradásának kockázatát. A prenatális időszakban kortikoszteroidok hatásának kitett újszülötteknél fokozott a mellékvesekéreg-elégtelenség kockázata, amely élettani körülmények között spontán megszűnik a születés utáni időszakban és csak ritkán klinikai jelentőségű. A dexametazon csak abban az esetben alkalmazható a terhesség – és legfőképpen az első trimeszter – során, ha ennek előnye messze meghaladja az anyát és a magzatot fenyegető kockázatot.

Szoptatás

A glükokortikoidok kiválasztódnak az anyatejbe. Nincs elegendő információ arról, hogy a dexametazon embernél kiválasztódik-e az anyatejbe. Nem zárható ki kockázat az újszülöttre vagy csecsemőre nézve. A kortikoszteroidok nagy dózisait hosszabb időn át szedő csecsemők és anyák esetében bizonyos mértékű mellékvesekéreg-szuppresszió állhat fenn.

El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel vagy megszakítják a kezelést, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét az anyára nézve.

Termékenység

A dexametazon csökkenti a tesztoszteron bioszintézisét és a spermiogenezisre, valamint a petefészek ciklusos működésére kiható endogén ACTH elválasztását.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gépjárművezetői és gépkezelői képességekre kifejtett hatásokat nem vizsgálták. A dexametazon zavart állapotot, hallucinációkat, szédülést, aluszékonyságot, kimerültséget, syncopét és homályos látást okozhat (lásd 4.8 pont). Ha ezek jelentkeznek, utasítani kell a betegeket, hogy ne vezessenek, ne kezeljenek gépeket, és ne végezzenek balesetveszélyes munkát a dexametazon-kezelés ideje alatt.

4.8 Nem kívánatos hatások, mellékhatások

A biztonságossági jellemzők összefoglalása

A várt nemkívánatos események előfordulása összefügg a hatóanyag relatív hatáserősségével, dózisával, az alkalmazás napszakával és a kezelés időtartamával. Rövid távú, az adagolási ajánlások szem előtt tartásával és a betegek gondos monitorozásával végzett kezelés során csekély a mellékhatások kockázata.

A rövid távú (néhány napos/hetes) dexametazon-kezelés szokványos mellékhatásai többek között: testtömeg-növekedés, pszichés rendellenességek, glükóz-intolerancia és átmeneti mellékvesekéreg-elégtelenség. A hosszú távú (hónapokig/évekig tartó) dexametazon-kezelés mellékhatásaként rendszerint a következők jelentkeznek: centrális típusú elhízás, a bőr sérülékenysége, izomatrophia, osteoporosis, a növekedés visszamaradása és hosszan tartó mellékvesekéreg-elégtelenség (lásd még 4.4 pont Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

MedDRA szervrendszeri kategória	Gyakoriság: nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Fokozott fogékonyság (lappangó) fertőzések vagy azok akut fellángolása iránt* (pl. sepsis, tuberculosis, szemfertőzések, bárányhimlő, kanyaró, gomba- és vírusfertőzések) a klinikai tünetek elfedésével, opportunista fertőzések
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Leukocytosis, lymphopenia, eosinopenia, polycythemia, véralvadási zavar
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Túlérzékenységi reakciók, pl. anaphylaxia, immunszuppresszió (lásd még „Fertőző betegségek és parazitafertőzések” címmel)
Endokrin betegségek és tünetek	A hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely szuppressziója, Cushing-szindróma (jellemző tünetek: „holdvilág” arc, plethora, centrális típusú elhízás), szekunder mellékvese- és hypophysis-elégtelenség* (legfőképpen stresszhatásra, pl. trauma vagy műtét esetén), a csecsemő-, gyermek- és serdülőkori növekedés visszamaradása, rendszertelen menstruáció, amenorrhoea és hirsutismus
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Testtömeg-növekedés, negatív fehérje- és kalcium-egyensúly*, fokozott étvágy, nátrium- és vízretenció*, káliumvesztés* (figyelem: szívritmuszavarok), hypokalaemiás alkalosis, latens diabetes mellitus manifesztációja, csökkent szénhidrát-tolerancia az antidiabetikumok dózisszükségletének növekedésével*, hypercholesterinaemia, hypertriglyceridaemia
Pszichiátriai kórképek⃰	Pszichés függőség, depresszió, álmatlanság, súlyosbodott schizophrenia, mentális betegség (az eufóriától a tüneteket okozó pszichózisig)
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Fokozott koponyaűri nyomás papillaoedemával gyermekeknél (pseudotumor cerebri) általában a kezelés leállítása után; latens epilepszia manifesztációja, ismert epilepsziában a görcsrohamok gyakoribbá válása, vertigo, fejfájás
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Emelkedett szemnyomás, glaucoma⃰, papillaoedema, cataracta* a (főként hátsó subcapsularis homállyal), szaruhártya- és sclera-atrophia, a szem gyakoribb vírus-, gomba- és bakteriális fertőzései, a szaruhártya fekély tüneteinek súlyosbodása⃰, homályos látás (lásd még 4.4 pont)
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Szívizomruptura közelmúltban lezajlott myocardialis infarctus után, pangásos szívelégtelenség (erre hajlamos betegeknél), cardiális decompensatio*
Érbetegségek és tünetek	Hypertonia, vasculitis, az atherosclerosis és a thrombosis / thromboembolia fokozott kockázata (a vér alvadékonyságának fokozódása thromboemboliás szövődményekhez vezethet)
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Csuklás
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Dyspepsia, hasi puffadás⃰, gyomorfekély (perforációval és vérzéssel), akut hasnyálmirigy-gyulladás, kifekélyesedő esophagitis, nyelőcső candidiasis, bélgázok, hányinger, hányás
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Hypertrichosis, bőratrophia, teleangiectasia, striák, erythema, szteroid acne, petechiák, ecchymosis, allergiás dermatitis, urticaria, angioneuroticus oedema, hajritkulás, pigment zavarok, hajszálerek fokozott törékenysége, perioralis dermatitis, hyperhidrosis, hajlam bőrbevérzésre
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Epiphysis fugák korai záródása, osteoporosis, a csigolyák és hosszú csöves csontok törései, a femur és a humerus asepticus necrosisa, ínszakadások⃰, proximális myopathia, izomgyengeség, izomtömeg csökkenése
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Impotencia
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Csökkent immunválasz vakcináció és bőrpróbák során. Elhúzódó sebgyógyulás, diszkomfort érzés, rossz közérzet, szteroid megvonás szindróma: hosszan tartó kezelés után a kortikoszteroid túlságosan hirtelen megvonása heveny mellékvesekéreg-elégtelenséghez, hypotoniához és halálhoz vezethet. A megvonási szindróma lehetséges tünetei: láz, izomfájdalom, ízületi fájdalom, rhinitis, conjunctivitis, fájdalmas, viszkető bőrcsomók és testtömegcsökkenés.

⃰ Lásd még 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések

Kiválasztott mellékhatások leírása

Mellékvesekéreg-elégtelenség

A glükokortikoid-kezelés okozta mellékvesekéreg-elégtelenség a dózistól és a kezelés időtartamától függően hosszú hónapokig – egyes esetekben egy évnél tovább – fennállhat a kezelés abbahagyása után (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések).

Pszichés változások

A pszichés változások különböző módokon nyilvánulnak meg, leginkább eufóriaként. Depresszió, pszichotikus reakciók és öngyilkos hajlam is jelentkezhetnek. Ezek a betegségek súlyosak lehetnek. Általában néhány nappal-héttel a gyógyszeres kezelés megkezdése után jelentkeznek – nagy dózisok alkalmazása esetén nagyobb valószínűséggel. A problémák többsége megszűnik, ha csökkentik a gyógyszer dózisát vagy leállítják a kezelést (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések).

Fertőzések

A dexametazon-kezelés elfedheti a fennálló vagy kialakulófélben lévő fertőzések tüneteit. Ezáltal megnehezítheti a diagnózist és a fertőzés fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések).

Bélperforáció

A kortikoszteroidok alkalmazása vastagbél-perforáció fokozott kockázatával járhat súlyos (perforáció veszélyével járó) colitis ulcerosában, diverticulitisben, és bélanasztomózis esetén (közvetlenül a műtét után). A gyomor-bél perforációt követő peritoneális irritáció tünetei nagy dózisú glükokortikoid kezelésben részesülő betegeknél hiányozhatnak (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések).

Szív-érrendszeri betegségek

Bradycardia, súlyos szívelégtelenség rosszabbodása, nehezen beállítható magas vérnyomás előfordulhat. A közelmúltban myocardialis infarctust elszenvedett betegeknél körültekintően kell alkalmazni a kortikoszteroidokat, mivel szívizom-rupturáról számoltak be (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések).

Gyermekek és serdülők

A kortikoszteroidok dózisfüggően gátolják a növekedést csecsemő-, gyermek- és serdülőkorban, mivel az epiphysis fugák korai, akár irreverzibilis záródását idézhetik elő (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések).

Idősek

A kortikoszteroidok nemkívánatos hatásai idős korban különösen súlyos következményekkel járhatnak: főként osteoporosis, hypertonia, hypokalaemia, diabetes, fertőzések iránti fogékonyság és bőr-atrophia (lásd 4.4 pont: Különleges figyelmeztetések és óvintézkedések).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A glükokortikoid-túladagolást követő akut toxicitásról és/vagy halálozásról ritkán számolnak be. A túladagolás vagy a hosszan tartó alkalmazás során fokozott mellékhatásokkal kell számolni.

Kezelés

Antidotum nem áll rendelkezésre. Tüneti és támogató kezelést kell alkalmazni, a dexametazon dózisának csökkentésével vagy fokozatos megvonásával, ha ez lehetséges. A krónikus mérgezés okozta reakciók kezelésének általában nincs indikációja, kivéve, ha a betegnél olyan kórfolyamat áll fenn, ami az illetőt szokatlanul fogékonnyá tenné a kortikoszteroidok mellékhatásaira. Ebben az esetben a gyomrot ki kell üríteni és szükség szerint tüneti kezelést kell alkalmazni. Az anaphylaxiás és túlérzékenységi reakciók adrenalinnal, pozitív végnyomású gépi lélegeztetéssel, és aminofillinnel kezelhetők. A beteget melegen kell tartani és nyugalmat biztosítani számára. A dexametazon biológiai felezési ideje a vérplazmában kb. 190 perc.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: szisztémás kortikoszteroidok, glükokortikoidok, ATC kód: H02AB02.

Hatásmechanizmus

A dexametazon nagy hatáserősségű hosszú hatású glükokortikoid, nátrium visszatartó aktivitása elhanyagolható mértékű. Emiatt különösen alkalmas szívelégtelenségben szenvedő és hypertoniás betegek számára.

A dexametazon gyulladásgátló, antiallergiás, antipiretikus és immunszuppresszív hatást fejt ki.

Bizonyos kortikoszteroidok egyenértékű dózisai mg-ban:

dexametazon	0,75
kortizol	20
hidrokortizon	25
prednizon	5
prednizolon	5
metilprednizolon	4
triamcinolon	4
betametazon	0,75

A dexametazon biológiai felezési ideje 36–54 óra, és ezért alkalmas olyan állapotok kezelésére, amelyekben folyamatos glükokortikoid-hatás szükséges.

A RECOVERY (Randomised Evaluation of COVid-19 thERapY)¹– egy vizsgáló által kezdeményezett, egyénenként randomizált, kontrollos, nyílt elrendezésű, adaptív platformú vizsgálat – a lehetséges terápiák hatásait értékelte COVID-19-fertőzés miatt kórházban kezelt betegeknél.

A vizsgálatot az Egyesült Királyságban, 176 kórházi szervezetnél végezték.

A 6425 beteg közül 2104-et randomizáltak dexametazon-kezelésre és 4321-et szokásos ellátásra. A betegek 89%-ának volt laboratóriumi vizsgálattal igazolt SARS-CoV-2-fertőzése.

Randomizáláskor a betegek 16%-a részesült invazív gépi lélegeztetésben, vagy extrakorporális membránoxigenizációban, 60% csak oxigént kapott (noninvazív lélegeztetéssel vagy a nélkül), 24%-nál ezek egyikét sem alkalmazták.

A betegek átlagos életkora 66,1±15,7 év, 36%-uk nő volt. A kórtörténetben a betegek 24%-ánál diabetes, 27%-ánál szívbetegség, 21%-ánál krónikus tüdőbetegség szerepelt.

Elsődleges végpont

A halálozás a 28. napig szignifikánsan kisebb volt a dexametazonnal kezelt, mint a szokásos ellátásban részesülő csoportban – az előbbiben 482/2014 (22,9%) az utóbbiban 1110/4321 (25,7%) halálesetet jelentettek (gyakorisági arány 0,83; 95%-os konfidenciaintervallum [CI], 0,75–0,93; P< 0,001).

A dexametazon-csoportban a halálozás gyakorisága alacsonyabb volt, mint az invazív gépi lélegeztetéssel kezelt szokásos ellátásban részesülő betegek csoportjában (29,3% vs. 41,4%; gyakorisági arány 0,64; 95%-os CI, 0,51-0,81), és abban a csoportban, akik invazív gépi lélegeztetés nélkül kaptak kiegészítő oxigénterápiát (23,3% vs. 26,2%; gyakorisági arány 0,82; 95%-os CI, 0,72-0,94).

A dexametazonnak nem volt egyértelmű hatása azoknál a betegeknél, akik a randomizáláskor nem részesültek semmiféle légzéstámogatásban (17,8% vs. 14,0%; gyakorisági arány 1,19; 95%-os CI, 0,91-1,55).

Másodlagos végpontok

A dexametazon-csoportban a betegek kórházi ápolásának időtartama rövidebb volt, mint a szokásos kezelésben részesülő csoportban (medián érték: 12 nap vs. 13 nap) és nagyobb volt a valószínűsége, hogy 28 napon belül, élve bocsátják el őket a kórházból (gyakorisági arány 1,10; 95%-os CI 1,03-1,17).

Az elsődleges végponttal összhangban, a 28 napon belüli elbocsátás tekintetében a legnagyobb hatás a randomizáláskor invazív gépi lélegeztetéssel kezelt betegek körében mutatkozott (gyakorisági arány 1,48; 95%-os CI 1,16–1,90), ezután a csak oxigénnel kezelt betegek következtek (gyakorisági arány 1,15; 95%-os CI 1,06–1,24), míg az oxigénnel nem kezelt betegeknél nem volt előnyös hatás (gyakorisági arány 0,96; 95%-os CI 0,85–1,08).

Biztonságosság

Négy súlyos nemkívánatos esemény fordult elő a vizsgálati gyógyszerrel összefüggésben: két esetben hyperglykaemia, egy esetben szteroid által kiváltott psychosis, egy esetben felső gastrointestinalis vérzés. Minden esemény rendeződött.

Alcsoportelemzések

A DEXAMETAZON-kezelésre történt besorolás hatásai a 28 napos mortalitásra, az életkor és a randomizáláskor alkalmazott légzéstámogatás függvényében² (RR=Relatív kockázat)

	Dexametazon	Szokásos ellátás			RR (95%-os Cl)
Nem alkalmaztak oxigént (x12= 0,70; p=0,40)
<70 ≥70 <80 ≥80 Részösszeg	10/197 (5,1%) 25/114 (21,9%) 54/190 (28,4%) 89/501 (17,8%)	18/462 (3,9%) 35/224 (15,6%) 92/348 (26,4%) 145/1034 (14,0%)	1,31 (0,60‑2,83) 1,46 (0,88‑2,45) 1,06 (0,76‑1,49) 1,19 (0,91‑1,55)
Csak oxigén (x12= 2,54; p=0,11)
<70 ≥70 <80 ≥80 Részösszeg	53/675 (7,9%) 104/306 (34,0%) 141/298 (47,3%) 298/1279 (23,3%)	193/ 1473 (13,1%) 178/531 (33,5%) 311/600 (51,8%) 682/2604 (26,2%)	0,58 (0,43‑0,78) 0,98 (0,77‑1,25) 0,85 (0,70‑1,04) 0,82 (0,72‑0,94)
Gépi lélegeztetés (x12= 0,28; p=0,60)
<70 ≥70 <80 ≥80 Részösszeg	66/269 (24,5%) 26/49 (53,1%) 3/6 (50,0%) 95/324 (29,3%)	2 17/569 (38,1%) 58/104 (55,8%) 8/10 (80,0%) 283/683 (41,4%)	0,61 (0,46-0,81) 0,85 (0,53-1,34) 0,39 (0,10-1,47) 0,64 (0,51-0,81)
Összes résztvevő	482/2104 (22,9%)	1110/4321 (25,7%)	0,83 (0,75-0,93) p <0,001
Jobb a dexametazon-kezelés				Jobb a szokásos ellátás

A DEXAMETAZON-kezelésre történt besorolás hatásai a 28 napos mortalitásra, a randomizáláskor alkalmazott légzéstámogatás és bármilyen krónikus betegség kórtörténete szerint³ (RR=relatív kockázat)

	Dexametazon	Szokásos ellátás			RR (95%-os Cl)
Nem alkalmaztak oxigént (x12= 0,08; p=0,78)
Előző betegség Nem volt előző betegség Részösszeg	65/313 (20,8%) 24/188 (12,8%) 89/501 (17,8%)	100/598 (16,7%) 45/436 (10,3%) 145/1034 (14,0%)	1,22 (0,89–1,66) 1,12 (0,68–1,83) 1,19 (0,91‑1,55)
Csak oxigén (x12= 2,05; p=0,15)
Előző betegség Nem volt előző betegség Részösszeg	221/702 (31,5%) 77/577 (13,3%) 298/1279 (23,3%)	481/1473 (32,7%) 201/1131 (17,8%) 682/2604 (26,2%)	0,88 (0,75–1,03) 0,70 (0,54–0,91) 0,82 (0,72‑0,94)
Gépi lélegeztetés (x12= 1,52; p=0,22)
Előző betegség Nem volt előző betegség Részösszeg	51/159 (32,1 %) 44/165 (26,7 %) 95/324 (29,3 %)	150/346 (43,4 %) 133/337 (39,5 %) 283/683 (41,4%)	0,75 (0,54–1,02) 0,56 (0,40–0,78 0,64 (0,51-0,81)
Összes résztvevő	482/2104 (22,9%)	1110/4321 (25,7%)	0,83 (0,75-0,93) p <0,001
Jobb a dexametazon-kezelés				Jobb a szokásos ellátás

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás és megoszlás

A dexametazon szájon át adva jól felszívódik. Plazmaszintje az alkalmazás után 1–2 órán belül tetőzik, és jelentős interindividuális ingadozást mutat. Átlagos felezési ideje a vérplazmában 3,6±0,9 óra. A dexametazon (kb. 77%-ban) plazmafehérjékhez, elsősorban albuminhoz kötődik. A dexametazon fehérjekötődésének százalékos mértéke a kortizollal ellentétben gyakorlatilag növekvő szteroid koncentráció mellett is változatlan marad. A kortikoszteroidok gyorsan eloszlanak a szervezet minden szövetében. Átjutnak a placentán és kis mennyiségben kiválasztódhatnak az anyatejbe.

Biotranszformáció

A dexametazon főként a májban, azonban a vesében is metabolizálódik.

Elimináció

A dexametazon és metabolitjai a vizelettel ürülnek.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az állatkísérletek kimutatták, hogy a glükokortikoidok fokozzák a szájpadhasadék, a spontán vetélés, és a növekedés intrauterin visszamaradásának előfordulási gyakoriságát. Egyes esetekben ezek a rendellenességek központi idegrendszeri és cardialis defektusokkal társultak. Nem emberszabású majmoknál kismértékű koponyacsont-rendellenességeket figyeltek meg. Ezeket a hatásokat nagy dózisú dexametazon alkalmazása után észlelték.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

laktóz-monohidrát

hidegen duzzadó kukoricakeményítő

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

magnézium-sztearát (E470b)

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel.

A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Dexeto 4 mg tabletta

10, 20, 30, 100, 10×1, 20×1, 30×1 és 100×1 tabletta (OPA/Al/PVC/Al) buborékcsomagolásban és dobozban.

Dexeto 8 mg tabletta

10, 30, 10×1 és 30×1 tabletta (OPA/Al/PVC/Al) buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések, és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:   (két keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

KRKA, d.d., Novo mesto, Šmarješka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Dexeto 4 mg tabletta

OGYI-T-23327/01 10×

OGYI-T-23327/02 10×1

OGYI-T-23327/03 20×

OGYI-T-23327/04 20×1

OGYI-T-23327/05 30×

OGYI-T-23327/06 30×1

OGYI-T-23327/07 100×

OGYI-T-23327/08 100×1

Dexeto 8 mg tabletta

OGYI-T-23327/09 10×

OGYI-T-23327/10 10×1

OGYI-T-23327/11 30×

OGYI-T-23327/12 30×1

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2018. január 19.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. április 26.