1. A GYÓGYSZER NEVE

Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Egy tabletta 30 mg gliklazidot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Módosított hatóanyagleadású tabletta.

Fehér, hosszúkás, mindkét oldalán gravírozott tabletta, egyik oldalán „DIA 30”, másik oldalán „ ” jelzéssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

2-es típusú, nem inzulindependens diabetes mellitus (NIDDM) kezelése felnőttek esetében, amennyiben a vércukorszint diétával, testmozgással és testtömeg-csökkentéssel nem tartható egyensúlyban.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A napi adag 1-4 tabletta, azaz 30-120 mg között változhat; ezt naponta egyszer, a reggeli elfogyasztásakor, szájon át kell bevenni.

A tablettá(ka)t javasolt egészben lenyelni.

Ha véletlenül kimaradt egy adag, annak pótlására a következő napi dózist nem szabad megnövelni.

Az adagot - hasonlóan a többi vércukorszint-csökkentő hatóanyaghoz - egyedileg, az adott betegen megfigyelt terápiás hatás függvényében kell meghatározni (vércukorszint, HbA_lc).

• Kezdő adag

A javasolt kezdő adag 30 mg naponta.

Ha a vércukorszint-kontroll hatékony, ez a dózis fenntartó kezelésként használható.

Ha a vércukorszint kontrollja nem megfelelő, az adag fokozatosan napi 60, 90 vagy 120 mg-ra növelhető. Minden egyes dózismódosítás között legalább 1 hónapnak kell eltelnie, kivéve azokat a betegeket, akiknek a vércukorszintje nem csökkent 2 hetes kezelés után sem. Ilyen esetekben az adag megnövelhető a második heti kezelés végén.

A javasolt maximális adag 120 mg naponta.

• Átállítás a Diaprel 80 mg tablettáról a Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tablettára

1 db Diaprel 80 mg tabletta 1 db Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tablettának felel meg. Következésképpen az átállítás gondos vércukorszint-ellenőrzés mellett történjen.

• Átállítás más orális antidiabetikumról a Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tablettára

A Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tabletta helyettesíthet más orális antidiabetikumot.

A Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tablettára való átállításkor az előzőleg szedett antidiabetikum adagját és felezési idejét figyelembe kell venni.

Átmeneti időszakra általában nincs szükség. 30 mg-os kezdő dózist kell alkalmazni, és a beteg vércukorszintjének változása szerint kell a dózist a fentiek szerint módosítani.

Hosszú felezési idejű vércukorszint-csökkentő szulfonilurea-kezelésről történő áttéréskor néhány kezelésmentes napra lehet szükség, hogy elkerüljük a két gyógyszer additív hatását, ami hypoglykaemiát okozhat. A kezdő adagnál leírt módon kell alkalmazni a gyógyszert, amikor áttérünk a Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tablettás kezelésre, azaz a kezdő adag napi 30 mg, amelyet az adag fokozatos növelése követ a metabolikus válasz függvényében.

• Kombinációs kezelés más orális antidiabetikumokkal

A Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tabletta biguanid-származékokkal, alfa‑glükozidáz-gátlókkal vagy inzulinnal kombinálható.

Azoknál a betegeknél, akik vércukorszintje a Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tablettával nem kontrollálható, egyidejű inzulin-terápia alkalmazható szoros orvosi ellenőrzés mellett.

Speciális betegcsoportok

Idősek

A Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tabletta adagolása megegyezik a 65 év alatti betegekével.

Vesekárosodás

Enyhe vagy középsúlyos veseelégtelenségben ugyanolyan adagolást lehet alkalmazni gondos orvosi ellenőrzés mellett, mint a normál veseműködésű betegek esetében. Ezt klinikai tanulmányok tapasztalatai igazolták.

Hypoglykaemia kockázatának kitett betegek

• Alultáplált vagy rosszul táplált betegek;

• Az endokrin rendszer súlyos vagy elégtelenül kompenzált zavarai (csökkent hypophysis‑működés, hypothyreosis, mellékvesekéreg-elégtelenség);

• Hosszú távú és/vagy nagy dózisú kortikoszteroid‑kezelés abbahagyása után;

• Súlyos érrendszeri betegség (súlyos koronáriabetegség, súlyos carotis károsodás, diffúz érrendszeri betegség).

A 30 mg-os minimális napi kezdő adag alkalmazása javasolt.

Gyermekek és serdülők

A Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tabletta biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

4.3 Ellenjavallatok

Az alábbi esetekben ellenjavallt az alkalmazás:

• A készítmény hatóanyagával, a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy egyéb szulfonilurea-származékokkal, szulfonamidokkal szembeni túlérzékenység;

• 1-es típusú diabetes mellitus;

• Diabeteses pre-kóma és kóma, diabeteses ketoacidosis;

• Súlyos vese- vagy májelégtelenség; ezekben az esetekben az inzulin alkalmazása ajánlott;

• Mikonazol-kezelés (lásd 4.5 pont);

• Szoptatás időszaka (lásd 4.6 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Hypoglykaemia

Ez a gyógyszer csak akkor adható, ha a beteg rendszeresen étkezik (a reggelit is beleértve). Fontos, hogy rendszeres legyen a szénhidrátbevitel, mivel a hypoglykaemia veszélye megnő, amennyiben a beteg túl későn eszik, ha nem megfelelő mennyiségű ételt fogyaszt, vagy ha alacsony szénhidrát‑tartalmú ételt eszik. Hypoglykaemia nagyobb valószínűséggel fordul elő alacsony kalóriájú étkezés mellett, hosszú, megerőltető fizikai aktivitás után, alkohol fogyasztása után, vagy vércukorszint-csökkentő szerek kombinációjának alkalmazása mellett.

Szulfonilureák alkalmazása után hypoglykaemia jelentkezhet (lásd 4.8 pont), ami néhány esetben súlyos vagy elhúzódó lehet. Hospitalizáció is szükségessé válhat, és szükséges lehet a glükóz adagolását még több napig is folytatni.

Gondos betegkiválasztás és dozírozás, valamint világos betegtájékoztatás szükséges, hogy a hypoglykaemiás epizódok veszélyét csökkenteni tudjuk.

A hypoglykaemia veszélyét fokozó tényezők:

• a beteg megtagadja az együttműködést vagy képtelen együttműködni (különösen időseknél);

• alultápláltság, rendszertelen táplálkozás, étkezések kihagyása, koplalási időszakok vagy a táplálkozási szokások megváltozása;

• a testmozgás és a szénhidrátbevitel közti egyensúly hiánya;

• veseelégtelenség;

• súlyos májelégtelenség;

• a Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tabletta túladagolása;

• bizonyos endokrin rendellenességek: pajzsmirigy rendellenességek, csökkent hypophysis‑működés és mellékvese-elégtelenség;

• bizonyos egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

Vese- és májelégtelenség: a gliklazid farmakokinetikája és/vagy farmakodinámiája megváltozhatnak májelégtelenség vagy súlyos veseelégtelenség esetén. A jelentkező hypoglykaemiás epizód ezeknél a betegeknél elnyújtott lehet, így meg kell kezdeni a megfelelő ellátást.

A betegek tájékoztatása:

A betegeket és hozzátartozóikat is tájékoztatni kell a hypoglykaemia veszélyeiről és tüneteiről (lásd 4.8 pont), kezeléséről, valamint a kialakulására hajlamosító állapotokról.

A betegeket tájékoztatni kell a követendő táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a vércukorszint rendszeres ellenőrzésének fontosságáról.

Nem megfelelő vércukorszint-beállítás: az antidiabetikus terápián lévő betegek vércukor-kontrollját befolyásolhatják a Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) készítmények vagy bármilyen olyan kezelés egyidejű alkalmazása, amely hatással lehet a gliklazid metabolizmusára (lásd 4.5 pont), valamint a láz, trauma, fertőzés vagy műtéti beavatkozás. Egyes esetekben inzulin alkalmazása válhat szükségessé.

Sok betegnél a hosszú távú kezelés során gyengül az orális antidiabetikumok (többek között a gliklazid) vércukorszint-csökkentő hatása; ennek oka egyaránt lehet a diabetes súlyosbodása, vagy a terápiás hatás csökkenése. Ez a szekunder rezisztenciaként ismert jelenség nem azonos azzal, amikor eleve, elsőként választott terápiaként adva sem hat a gyógyszer. Csak a szakszerű dózistitrálás elvégzése és a diétás útmutatások betartásának ellenőrzése után szabad a szekunder rezisztenciát megállapítani.

Dysglykaemia:

A vércukorszint zavarairól, többek között hypoglykaemiáról és hyperglykaemiáról számoltak be az egyidejűleg fluorokinilonokkal is kezelt diabeteses betegeknél, elsősorban időseknél. A vércukorszint szoros monitorozása javasolt minden betegnél, aki egyidejűleg kap Diaprel MR 30 mg‑ot és fluorokinolont.

Laboratóriumi vizsgálatok: A HbA_1C-szintek (vagy éhgyomri vénás plazma glükózszint) mérése javasolt a vércukorszint ellenőrzésére. Hasznos, ha a beteg maga is ellenőrzi a vércukorszintet.

A G6PD-hiányban szenvedő betegek szulfonilurea-kezelése haemolyticus anaemia kialakulásához vezethet. Mivel a gliklazid a szulfonilureák csoportjába tartozik, elővigyázatosság szükséges G6PD‑hiányban szenvedő betegek kezelésekor, és mérlegelni kell nem-szulfonilurea alternatíva alkalmazását.

Porfíriás betegek

Porfíriás betegeknél, néhány más szulfonilurea készítmény szedése mellett akut porfíriás epizódok előfordulását írták le.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

A következő gyógyszerek nagy valószínűséggel fokozzák a hypoglykaemia kialakulásának kockázatát

Ellenjavallt kombináció

• Mikonazol (szisztémás készítményként vagy szájüregi folyamatok kezelésére javallt gélként): fokozza a gliklazid vércukorszint-csökkentő hatását, hypoglykaemiás tüneteket, illetve hypoglykaemiás kómát is előidézhet.

Nem javasolt kombinációk

• Fenilbutazon (szisztémásan adva): fokozza a szulfonilureák hypoglykaemizáló hatását (kiszorítja a szulfonilureákat plazmafehérje-kötésükből és/vagy csökkenti eliminációjukat.) Ajánlatos más gyulladáscsökkentőt alkalmazni, vagy figyelmeztetni kell a beteget, és fel kell hívni a figyelmét az önellenőrzés fontosságára. Szükség esetén a gyulladáscsökkentő terápia ideje alatt és befejezése után még bizonyos ideig módosítani kell az adagot.

• Alkohol: fokozza a hypoglykaemiás reakció intenzitását (a kompenzáló mechanizmusok felfüggesztésével), ami elősegíti a hypoglykaemiás kóma kialakulását.

Az alkoholt és az alkoholtartalmú gyógyszerek használatát kerülni kell.

Fokozott körültekintéssel adható kombinációk

• Fokozódhat a készítmény vércukorszint-csökkentő hatása, és így néhány esetben hypoglykaemia jelentkezhet, amikor a következő gyógyszerek valamelyikét szedi a beteg: egyéb antidiabetikumok (inzulinok, akarbóz, metformin, tiazolidindionok, dipeptidilpeptidáz‑4‑gátlók, GLP-1-receptor agonisták), béta-blokkolók, flukonazol, ACE‑gátlók (kaptopril, enalapril), H₂‑receptor antagonisták, MAO-gátlók, szulfonamidok, klaritromicin és nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek.

A következő gyógyszerek hatására emelkedhet a vércukorszint

Nem javasolt kombináció

• Danazol: a danazol diabetogén hatású.

Ha elkerülhetetlen ezen hatóanyag alkalmazása, nyomatékosan figyelmeztetni kell a beteget a vizelet- és vércukorszint-ellenőrzés fontosságára. Szükség esetén a danazol-kezelés ideje alatt és befejezése után még bizonyos ideig az orális antidiabetikum adagját módosítani kell.

Óvatosan adható kombinációk:

• Klórpromazin (neuroleptikum): nagy dózisban (>100 mg/nap) megemeli a vércukorszintet (csökkenti az inzulinelválasztást).

Figyelmeztetni kell a beteget, valamint hangsúlyozni kell a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát. Szükség esetén – a kezelés ideje alatt és befejezése után – az orális antidiabetikum adagját a neuroleptikumhoz kell igazítani.

• Glükokortikoidok (szisztémás szteroidok és lokális [intraarticularis, cutan, illetve rectalis] készítmények), valamint tetrakozaktrin: a vércukorszint emelkedése és ketoacidosis (a szénhidrát-tolerancia glükokortikoid okozta csökkenése).

Figyelmeztetni kell a beteget, valamint hangsúlyozni kell a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát, különösen a kezelés kezdetén. Előfordulhat, hogy a glükokortikoid-kezelés ideje alatt és befejezése után az orális antidiabetikum adagját módosítani kell.

• Ritodrin, szalbutamol, terbutalin (intravénásan adva): a béta-2-receptor agonista hatás következtében emelkedik a vércukorszint.

Hangsúlyozni kell a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát. Szükség esetén inzulin-kezelésre kell áttérni.

• Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) készítmények: csökkentik a gliklazid expozícióját. Hangsúlyozni kell a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát.

Az alábbi készítmények dysglykaemiát okozhatnak:

Elővigyázatosságot igénylő kombinációk

• Fluorokinolonok: amennyiben a Diaprel MR 30 mg-ot és fluorokinolont alkalmaznak együtt, a beteget figyelmeztetni kell a dysglykaemia kockázatára, és ki kell hangsúlyozni a vércukorszint monitorozásának a fontosságát.

Mérlegelendő kombináció

• Antikoaguláns terápia (warfarin stb.): a szulfonilureák potencírozhatják az együtt adott antikoaguláns hatását. Ezért szükség lehet az antikoaguláns dózisának módosítására.

6. Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A gliklazid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs vagy korlátozott mennyiségű (kevesebb, mint 300 terhességből származó) információ áll rendelkezésre, bár más szulfonilureákkal kapcsolatban rendelkezésre áll néhány adat.

Állatkísérletek során a gliklazid nem bizonyult teratogén hatásúnak (lásd 5.3 pont).

A Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tabletta alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

A diabeteses anyagcsere szoros kontrollja a diabetesszel összefüggő veleszületett rendellenességek kockázatának csökkentése céljából már a tervezett terhesség előtt javasolt.

Terhesség alatt a diabetes kezelésére orális antidiabetikumok nem megfelelőek, hanem az inzulin az elsőként választandó szer. Az orális antidiabetikumot inzulinra javasolt átállítani már a teherbeesés előtt, vagy legkésőbb a terhesség kimutatásakor.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a gliklazid vagy a metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Mivel fennáll az újszülöttnél a hypoglykaemia kialakulásának veszélye, a készítmény alkalmazása szoptató nőknél ellenjavallt. Az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

Termékenység

Hím és nőstény patkányok esetében nem észleltek a termékenységre vagy a szaporodóképességre gyakorolt hatást (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tabletta nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mindazonáltal ismertetni kell a betegekkel a hypoglykaemia tüneteit, és figyelmeztetni kell őket, hogy ezek gépjárművezetés vagy gépek kezelése közben is jelentkezhetnek, különösen a kezelés kezdeti időszakában.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A gliklaziddal kapcsolatosan az alábbi nemkívánatos hatásokat észlelték.

A gliklaziddal kapcsolatban észlelt leggyakoribb nemkívánatos hatás a hypoglykaemia.

Minden szulfonilurea, így a Diaprel MR módosított hatóanyagleadású tabletta is okozhat hypoglykaemiát, különösen nem rendszeres időközönkénti étkezés esetén, vagy ha étkezések kimaradnak. A hypoglykaemia tünetei lehetnek: fejfájás, erős éhségérzet, hányinger, hányás, fáradtság, alvászavar, izgatottság, agresszió, gyenge összpontosító-képesség, csökkent éberség és a reakcióidő megnyúlása, depresszió, zavartság, látás- és beszédzavarok, afázia, remegés, részleges bénulás, érzészavarok, szédülés, erőtlenség érzése, az önuralom elvesztése, delírium, görcsrohamok, felületes légzés, bradycardia, álmosság és eszméletvesztés, ami kómát eredményezhet és halálos kimenetelű lehet.

Az adrenerg ellenreguláció jelei is észlelhetők: izzadás, nyirkos bőr, szorongás, tachycardia, hypertonia, palpitatio, angina pectoris és arrhythmia.

Általában a tünetek szénhidrát (cukor) bevétele után megszűnnek. A mesterséges édesítők azonban hatástalanok. Egyéb szulfonilureákkal szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy a hypoglykaemia megismétlődhet még akkor is, ha az intézkedések kezdetben hatékonynak bizonyulnak.

Amennyiben a hypoglykaemiás epizód súlyos vagy elhúzódó, még ha időlegesen cukor bevételével kontrollált is, azonnali orvosi kezelés vagy kórházi ellátás szükséges.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: hasi fájdalom, hányinger, hányás, emésztési zavarok, hasmenés és székrekedés előfordulásáról számoltak be. Ezek a mellékhatások megelőzhetőek, illetve gyakoriságuk csökkenthető, ha a beteg a gliklazidot reggelizés közben veszi be.

Az alábbi mellékhatásokról jóval ritkábban számoltak be:

Bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei: bőrkiütés, pruritus, urticaria, angiooedema, erythema, maculopapulosus bőrkiütés, bullosus reakciók (úgymint Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális necrolysis és autoimmun, bullosus betegségek) és kivételesen eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrkiütés (DRESS).

• Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: A haematologiai elváltozások ritkák. A következő mellékhatások fordulhatnak elő, melyek általában a kezelés abbahagyásával reverzibilisek: anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, granulocytopenia.

• Máj- és epebetegségek illetve tünetek: májenzimek (ASAT, ALAT, alkalikus foszfatáz) szintek emelkedése; (izolált esetekben) hepatitis fordult elő. Cholestaticus icterus megjelenése esetén a kezelést fel kell függeszteni.

A felsorolt tünetek a kezelés abbahagyásakor rendszerint megszűnnek.

• Szembetegségek és szemészeti tünetek:

A vércukorszint-változások következtében – főleg a kezelés kezdetén – átmeneti látászavarok előfordulhatnak.

• A gyógyszercsoportra jellemző hatások:

Amint más szulfonilureákkal, a következő nemkívánatos hatásokat figyelték meg: erythrocytopenia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia, pancytopenia, allergiás vasculitis, hyponatraemia, a májenzimek szintjének emelkedése, a májfunkció zavara (pl. cholestasis és icterus), és hepatitis, ami a szulfonilurea-kezelés leállítása után visszafejlődött, és szórványos esetekben életveszélyes májelégtelenséghez vezetett.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

A szulfonilureák túladagolása hypoglykaemiát idézhet elő.

A közepesen súlyos – eszméletvesztést vagy neurológiai góctüneteket nem okozó – hypoglykaemia okozta panaszokat szénhidrátbevitellel, a gyógyszeradag és/vagy az étrend módosításával kell kezelni. A beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, amíg orvos meg nem bizonyosodik róla, hogy a beteg túl van a veszélyes állapoton.

A súlyos, kómába torkolló, convulsiókkal vagy más neurológiai tünetekkel járó hypoglykaemia azonnali kórházi kezelést igényel.

Hypoglykaemiás kóma, illetve ennek gyanúja esetén 50 ml tömény (20-30%-os) glükóz oldatot kell adni gyors intravénás injekcióban. Ezt követően kevésbé koncentrált (10%-os) glükóz oldat folyamatos infúziójával kell 1 g/liter felett stabilizálni a vércukorszintet. A beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, majd állapotának ellenőrzése után dönteni a további monitorozás szükségességéről.

A gliklazid nagy affinitással kötődik a plazmafehérjékhez, ezért a hemodialízis nem segít a beteg állapotán.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Szulfonamidok, karbamid származékok

ATC kód: A10BB09

Hatásmechanizmus

A gliklazid vércukorszint-csökkentő hatású, szulfonilurea-típusú, orális antidiabetikum, melyet N‑atomot és endociklusos kötést tartalmazó heterociklusos gyűrűje különböztet meg a többi szulfonilurea-származéktól.

A gliklazid a hasnyálmirigyben található Langerhans-szigetek béta-sejtjeinek inzulinszekrécióját serkentve csökkenti a vércukorszintet. A postprandialis inzulin- és C-peptid-elválasztás gliklazid adása után észlelhető fokozódása 2 éves kezelés után is kimutatható.

Ezen metabolikus hatásokon túlmenően a gliklazid haemovascularis hatásokkal is rendelkezik.

Farmakodinámiás hatások

Hatásai az inzulin-elválasztásra

A gliklazid 2-es típusú diabetesben helyreállítja a glükóz adása után észlelhető első inzulin-szekréciós csúcsot, továbbá megnyújtja az inzulin-elválasztás második fázisának időtartamát. Étkezés vagy glükóz fogyasztása után számottevően fokozódik az inzulinválasz.

Haemovascularis hatások

A gliklazid kétféle mechanizmussal csökkenti a diabeteses érszövődmények kialakulásában feltehetően szerepet játszó microthrombosist:

• Részlegesen gátolja a thrombocyták aggregatióját és adhesióját a thrombocyta-aktiválódás markerei (béta-thromboglobulin, thromboxán B₂) szintjének csökkentésével.

• Hatással van az érfali endothel fibrinolitikus működésére és fokozza a szöveti plasminogen‑aktivátor (tPA) aktivitását.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A gliklazid alkalmazása után a plazmaszint progresszívan emelkedik az első 6 órában, majd a 6‑12. órától kezdve platószerű görbét ír le.

A vérszint intraindividuális variabilitása csekély.

A gliklazid teljes mértékben felszívódik. A táplálék nem befolyásolja a felszívódás ütemét vagy mértékét.

Eloszlás

A gliklazid kb. 95%-ban kötődik plazmafehérjékhez. A megoszlási térfogat körülbelül 30 liter.

A Diaprel MR 30 mg módosított hatóanyagleadású tablettát naponta egyszeri alkalommal adagolva 24 órán keresztül fenntartható a gliklazid terápiás hatást biztosító vérszintje.

Biotranszformáció

A gliklazid elsősorban a májban metabolizálódik és a vizelettel ürül ki a szervezetből; a vizelettel ürülő mennyiségben 1%-nál alacsonyabb a natív molekula részaránya. A plazmában nem mutattak ki aktív gliklazid-metabolitokat.

Elimináció

A gliklazid eliminációs felezési ideje kb. 12-20 óra.

Linearitás/nem-linearitás

A plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC) 120 mg-ig az alkalmazott dózissal egyenes arányban nő.

Speciális betegcsoportok

Idősek

Idős betegeken nem észlelték a gliklazid farmakokinetikai paramétereinek klinikai szempontból számottevő módosulását.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – ismételt dózistoxicitási adagolású és genotoxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. Hosszú távú karcinogenitási vizsgálatokat nem folytattak. Állatkísérletek nem mutattak teratogén elváltozásokat, de az ajánlott maximális humán dózis huszonötszörös adagjának alkalmazásakor kisebb súlyú magzatot figyeltek meg. Az állatkísérletek során a gliklazid adagolása nem érintette a termékenységet vagy a reproduktív teljesítményt.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát

Maltodextrin

Hipromellóz

Magnézium-sztearát

Vízmentes kolloid szilícium-dioxid

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

7, 10, 14, 20, 28, 30, 56, 60, 84, 90, 100, 100 (unit dose csomagolás), 112, 120, 180 és 500 db tabletta Al//PVC buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

ANPHARM PRZEDSIEBIORSTWO FARMACEUTYCZNE S.A.

ul. Annopol 6B, 03-236 Warszawa

Lengyelország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-8448/01 (30×)

OGYI-T-8448/02 (60×)

OGYI-T-8448/03 (120×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2002. május 27.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. július 16.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. március 31.