DIAZEPEKS 5 mg/ml oldatos injekció betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Diazepeks 5 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

5 mg diazepámot tartalmaz milliliterenként.

10 mg diazepámot tartalmaz 2 ml-es ampullánként.

Ismert hatású segédanyagok:

16 mg benzoesavat (E 210), 196 mg nátrium-benzoátot (E 211), 900 mg propilénglikolt (E 1520), 30 mg benzil-alkoholt és 12 térfogat % etanolt (96%) tartalmaz 2 ml-es ampullánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Színtelentől halvány sárgáig terjedő színű, zöldes árnyalatú, látható részecskéktől mentes, tiszta, steril oldat. pH = 6,2–6,9.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

• Akut szorongásos reakciók és szorongásos betegségek esetén a súlyos szorongás, intenzív félelem, agitált állapot, feszültség alkalmi vagy átmeneti tüneti kezelése. Szorongásos tünetekkel, motoros nyugtalansággal járó különböző eredetű betegségek és állapotok adjuváns kezelése.

• Akut alkoholmegvonási tünetcsoport, delirium tremens adjuváns kezelése.

• A vázizomzat különböző eredetű spastikus állapotainak (rigiditás, contractura, spinalis és supraspinalis interneuronalis sérüléseket követő és cerebralis eredetű spasmus, poliomyelitis, paraplegia, athetosis, hyperkinesis, stiff-man-szindróma) oldása. Lokális traumák (sérülések, gyulladások) esetén adjuvánsként a reflektórikus izomgörcsök csillapítása.

• Konvulziós kórképek, görcsállapotok adjuváns kezelése, beleértve az epilepsiás rohamok minden formáját (focalis, generalizált, status epilepticus, psychomotoros, petit mal, grand mal), az eclampsiát, a tetanust.

• Sebészeti, diagnosztikus beavatkozások, cardioverzio előkészítése.

• Narkózisban a narkotikumok adásának bevezetése, kiegészítése.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az adagolást az adott beteg igényeinek megfelelően személyre szabottan kell beállítani. A betegek terápiára adott válaszában jelentkező nagy egyéni eltérések miatt a kezelést a legkisebb dózisokkal kell elkezdeni, majd fokozatosan kell emelni a lehető legkisebb hatékony dózisig, különösen gyermekeknél, idős és legyengült betegeknél, valamint májbetegség, illetve alacsony szérum albuminszint esetén.

A kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie (lásd 4.4 pont).

Felnőttek

Szorongás, pszichomotoros nyugtalanság, agitált állapot

10–20 mg im., súlyos tünetek esetén iv. (az im. és iv. dózis kivételesen 30 mg-ig emelhető). A kezelést naponta 3-4 alkalommal 10 mg adásával lehet folytatni.

Status epilepticus és halmozott rohamok

Status epilepticus és halmozott rohamok esetén a kezdő dózis iv. 10–30 mg, amit 1/2–1 óra, majd 4 óra múlva lehet ismételni. A teljes napi dózis nem haladhatja meg a 80–100 mg-ot.

Amennyiben a rohamok megszűnnek vagy enyhülnek, úgy át lehet térni az im. alkalmazásra 10 mg-os dózisban 4–6 óránként, szükség esetén több napon keresztül. Az újabb rohamok megakadályozására a profilaktikus dózis10 mg im.

Akut alkoholmegvonás, delirium tremens

A szokásos dózis 10 mg-ig terjed im., amit napi 3-4 alkalommal szabad ismételni. A kezdő dózis szükség esetén lassú iv. formában adható.

Műtétek és cardioversio előkészítésére

10 mg-ig terjedő im. adagban 30 perccel a beavatkozás előtt.

Izomcontractura, rigiditás, spasmus, stiff-man szindróma

10 mg-ig terjedő dózis im., vagy kezdetben iv. beadva, amit napi 3-4 alkalommal lehet ismételni, szükség szerint. Tetanus kezelése ennél nagyobb dózis alkalmazását teheti szükségessé.

Különleges betegcsoportok

Idős és legyengült betegek, valamint máj- és/vagy vesekárosodás

A diazepám kiürülése jelentős mértékben (akár 3-4-szeresen) meghosszabbodhat, ezért ilyen állapotokban ajánlott alacsonyabb, kb. fél adaggal (max. 2,5 mg) kezdeni a kezelést, ritkábban adagolva.

Gyermekek és serdülők

A gyermekek és serdülők dózisát valamennyi indikációs területen egyedileg kell meghatározni az életkor, a fejlettség, az általános állapot és az egyéni reakció figyelembevételével.

A kényszerítő indikációk (pl. epilepszia) kivételével a diazepám alkalmazása 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem ajánlott a felszívódás, az eloszlás és a biotranszformáció életkori eltéréseiből adódó biztonságossági szempontok miatt. 30 naposnál fiatalabb újszülöttek esetében a parenterális alkalmazás hatásossága nem bizonyított (lásd 4.4 pont).

Gyermekeknél az injekciót nagyon lassan (> 3 perc alatt), 0,25 mg/ttkg-ot nem meghaladó dózisban célszerű alkalmazni. Az egyszeri dózis 2–4 óra elteltével ismételhető. Egy nap alatt 3 egyszeri dózisnál több csak tetanus és status epilepticus esetén adható.

Konvulzív kórképekben 0,2-0,3 mg/ttkg vagy 1,0 mg/életév dózisban iv. vagy im alkalmazható.

Status epilepticus és halmozott rohamok esetén a kezdő dózis 2–10 mg iv., amit ½–1 óra, majd 4 óra múlva lehet ismételni. Amennyiben a rohamok megszűnnek vagy enyhülnek, úgy át lehet térni az im. alkalmazásra 5 mg-os dózisban 4–6 óránként, szükség esetén több napon keresztül. Az újabb rohamok megakadályozására a profilaktikus dózis 5 mg im.

Egyéb indikációban a dózis 0,2 mg/ttkg.

Az alkalmazás módja

Intravénás vagy intramuscularis alkalmazásra.

Az intramuscularis injekciót mélyen az izomba kell beadni.

Az intravénás injekciót mindig nagyon lassan (hozzávetőleg 0,5-1 ml/perc sebességgel), nagyobb érbe kell beadni. A gyors beadás légzésleállást okozhat. Reanimatiós felszerelésnek rendelkezésre kell állnia. A kisebb vénákba történő beadást kerülni kell. Az extravasalis vagy intraarteriális injekció mindenképp elkerülendő.

Az akut tünetek megszűnése után a kezelést – amennyiben szükséges – minden esetben szájon át alkalmazható gyógyszerforma adásával kell folytatni.

Folyamatos intravénás infúzióban történő alkalmazás esetén a 2 ml-es diazepám oldatos injekciót javasolt legalább 500 ml infúziós oldattal hígítani, és az elkészített oldatot azonnal fel kell használni (lásd 6.6 pont).

A diazepám alkalmazása során kerülni kell a PVC-tartalmú infúziós zsákok és infúziós szerelékek alkalmazását (lásd 4.5 pont).

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával, egyéb benzodiazepinekkel vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Myasthenia gravis.

• Súlyos légzési elégtelenség.

• Súlyos májelégtelenség.

• Alvási apnoé szindróma.

• Szűk zugú glaucoma és akut glaucomás roham.

• Terhesség első trimesztere.

• Szoptatás.

• Alkohol- vagy kábítószerfüggőség (kivéve a hirtelen alkoholmegvonás tüneteinek kezelését);

• Alkohol vagy egyéb pszichotróp szer okozta mérgezés esetén.

• Alkalmazás pszichotikus állapot kezelésére elsődleges szerként.

• Depresszió és depresszióra visszavezethető szorongás.

Benzil-alkohol tartalma miatt koraszülötteknek és újszülötteknek nem adható.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az intramuscularis injekciót mélyen az izomba kell beadni.

Az intravénás injekciót mindig nagyon lassan (hozzávetőleg 0,5-1 ml/perc sebességgel), nagyobb érbe kell beadni. Kisebb vénák nem alkalmazhatók az injekció beadására. A nagyon gyors beadás légzésleállást okozhat. Intravénás alkalmazás esetén javasolt a légzéstámogatáshoz szükséges feltételeket előzetesen biztosítani. Különösen fontos, hogy a gyógyszer intraarteriális vagy extravasalis beadását mindenképpen el kell kerülni. Gyors intravénás befecskendezés esetén vénás trombózis, vénagyulladás, helyi irritáció, duzzanat vagy, igen ritkán, érsérülés alakulhat ki.

Függőség

A benzodiazepin-kezelés során fizikai és pszichés függőség alakulhat ki (lásd 4.8 pont). A függőség kockázata a dózissal és a kezelés időtartamával arányosan nő, és nagyobb eséllyel alakul ki azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében alkohol- és/vagy kábítószer-függőség szerepel.

Ha fizikai függőség alakult ki, a kezelés hirtelen megszakítása elvonási tüneteket okoz, amelyek a következők lehetnek: fejfájás, izomfájdalom, súlyos szorongás, feszültség, nyugtalanság, alvászavarok, zavartság, illetve ingerlékenység jelentkezhet. Súlyos esetekben az alábbi tüneteket írták le: derealizáció, deperszonalizáció, hyperacusis, a végtagokban jelentkező zsibbadás és szúró fájdalom, fényre, zajra és fizikai érintésre való túlérzékenység, hallucinációk, illetve görcsrohamok (lásd 4.8 pont).

A kezelés befejezése után, több napon át tartó elvonási tünetek jelentkezhetnek.

A tünetek kiújulása – rebound-szindróma

A kezelés elhagyását követően leírtak egy átmeneti jellegű tünetegyüttest, amelynek lényege a kezelés megkezdését szükségessé tevő tünetek ismételt megjelenése – még kifejezettebb formában. Kísérhetik egyéb reakciók is, például hangulatingadozás, szorongás, alvászavar, illetve nyugtalanság. Mivel az elvonási/kiújulási jelenség kialakulásának valószínűsége a kezelés hirtelen megszakítását követően nagyobb, a gyógyszer teljes elhagyását megelőzően javasolt a dózis fokozatos csökkentése.

A kezelés időtartama

A kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie (lásd 4.2. pont).

A kezelés időtartamát nem szabad a beteg állapotának ismételt felmérése nélkül meghosszabbítani.

A kezelés megkezdésekor a beteget tájékoztatni kell arról, hogy az csak korlátozott ideig folytatható, és pontosan el kell magyarázni, hogyan kell a dózist fokozatosan csökkenteni. Fontos, hogy a beteg tisztában legyen azzal, hogy a kiújulási jelenség előfordulhat, ezáltal a kezelés elhagyásakor esetlegesen fellépő szorongásos tünetei enyhíthetők.

Anterográd amnézia

A benzodiazepinek anterográd amnéziát okozhatnak. Ez az állapot leggyakrabban néhány órával a gyógyszer alkalmazása után jelentkezik, ezért a kockázat csökkentése érdekében biztosítani kell, hogy a beteg a kezelést követően 7-8 órán keresztül megszakítás nélkül aludjon.

Paradox reakciók

A benzodiazepinek az alábbi reakciókat idézhetik elő: nyugtalanság, agitáció, ingerlékenység, agresszió, téveszmék, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, pszichózis, nem megfelelő viselkedés, illetve egyéb negatív magatartási formák. Ezek fellépése esetén a kezelést abba kell hagyni. Ezek a reakciók gyermekek és idős betegek esetében gyakoribbak.

A benzodiazepinek nem ajánlottak pszichotikus betegségek kezelésére.

A benzodiazepinek nem alkalmazhatók depresszió vagy depresszióra visszavezethető szorongás kezelésére (öngyilkossági kockázat) (lásd 4.3 pont). Depressziós betegeknél a diazepám csak a szorongásra hat, tehát nem alkalmas a depresszió kezelésére, és annak egyes tüneteit elfedheti.

A diazepámmal kezelt beteget figyelmeztetni kell a diazepám és az alkohol, valamint más pszichotróp szerek közötti szinergista kölcsönhatás jelentkezésére.

Tartós alkalmazás esetén a májfunkció és a vérkép ellenőrzése ajánlott.

A diazepám nyitott zugú glaucomában megfelelő kezelés mellett adható, azonban zárt zugú glaucomában alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Különleges betegcsoportok

Légzési elégtelenség, csökkent mentális éberség esetén a diazepám alkalmazását alaposan mérlegelni kell a légzésdepresszió kockázata miatt.

Vese- és/vagy májkárosodásban vagy krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegek, valamint idős vagy legyengült egyének esetében az alkalmazott dózisokat fokozott körültekintéssel kell meghatározni, alacsony dózisok ritkább adása ajánlott.

Időseknél a benzodiazepinek iránti érzékenység fokozódik, a kiürülés elhúzódik, a szedatív hatások felerősödhetnek, ezért ilyenkor megnő a kognitív zavarok (memóriazavar) és a hipotónia (elesés) veszélye.

Hosszú távú diazepám- (vagy bármilyen egyéb benzodiazepin-) kezelésben részesülő epilepsziás betegeknél nem javasolt benzodiazepin antagonista (flumazenil) alkalmazása, mivel a benzodiazepin agonista védő hatásának hirtelen elvonása görcsroham kialakulásához vezethet az epilepsziás betegeknél, annak ellenére, hogy az említett antagonista önmagában enyhe görcsoldó hatást fejt ki.

Opioidok együttes alkalmazásának kockázata

A Diazepeks és az opioidok együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt a nyugtató hatású gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek, mint a Diazepeks együttes felírása opioidokkal olyan betegek számára korlátozódik, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem lehetségesek. Ha a Diazepeks és opioidok együttes felírásáról születik döntés, akkor a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni (lásd az alkalmazás általános ajánlásait is a 4.2 pontban).

A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió és a szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából. Erősen ajánlott erről tájékoztatni a betegeket és (adott esetben) gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők

A kényszerítő indikációk (pl. epilepszia) kivételével a diazepám alkalmazása 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem ajánlott a felszívódás, az eloszlás és a biotranszformáció életkori eltéréseiből adódó biztonságossági szempontok miatt. 30 naposnál fiatalabb újszülöttek esetében a parenterális alkalmazás hatásossága nem bizonyított (lásd 4.2 pont).

Segédanyagok

Ez a készítmény legfeljebb 200 mg (12 térfogat %) alkoholt (etanolt) tartalmaz 2 ml-es ampullánként, amely egyenértékű legfeljebb 100 mg alkohollal milliliterenként. A készítmény 2 ml-es mennyiségében található alkoholmennyiség kevesebb mint 5 ml sörnek vagy 2 ml bornak felel meg. A készítményben található kis mennyiségű alkohol semmilyen észlelhető hatást nem okoz.

Ez a gyógyszer 30 mg benzil-alkoholt tartalmaz 2 ml-es ampullánként, ami megfelel 15 mg-nak milliliterenként. A benzil-alkohol allergiás reakciót okozhat.

Újszülöttek esetében a benzil-alkohol intravénás alkalmazása összefüggésbe hozható súlyos nemkívánatos eseményekkel és halállal (zihálás szindróma). A benzil-alkohol toxicitást okozó legalacsonyabb mennyisége nem ismert.

Fiatal gyermekeknél fokozott a kockázat az akkumuláció miatt. A készítmény újszülötteknél (4 hetes kor alatt) történő alkalmazása, és 3 évesnél fiatalabb gyermekek esetén egy hétnél hosszabb ideig történő alkalmazása nem javasolt.

Nagy mennyiségben csak körültekintéssel alkalmazható és csak akkor, ha elengedhetetlenül szükséges, különösen máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél, valamint terhes és szoptató nőknél, az akkumuláció és a toxicitás kockázata miatt (metabolikus acidózis).

Ez a gyógyszer 900 mg propilénglikolt tartalmaz 2 ml-es ampullánként, ami megfelel 450 mg-nak milliliterenként.

Az alkohol-dehidrogenáz bármely szubsztrátjával, pl. etanollal történő egyidejű alkalmazás súlyos mellékhatásokat okozhat 5 évesnél fiatalabb gyermekeknél.

Bár nem mutatták ki a propilénglikol reproduktív vagy fejlődési toxicitást okozó hatását állatoknál és embernél, átjuthat a magzatba, és kimutatható az anyatejben. Emiatt a propilénglikol terhes vagy szoptató anyáknál történő alkalmazását minden esetben egyedileg kell elbírálni.

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél orvosi megfigyelés szükséges, mivel a propilénglikolnak tulajdonított olyan mellékhatásokat jelentettek, mint pl. a vesefunkciós zavar (akut tubularis necrosis), veseelégtelenség vagy májfunkciós zavar.

A készítmény 16 mg benzoesavat és 196 mg nátrium-benzoátot tartalmaz ampullánként, ami megfelel 8 mg benzoesavnak és 98 mg nátrium-benzoátnak milliliterenként. A bilirubin albuminról történő leszorítása következtében fokozódó bilirubinaemia növelheti az újszülöttkori sárgaságot, ami magicterushoz (a nem konjugált bilirubin lerakódása az agyszövetben) vezethet.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Egyéb pszichotróp (pl. anxiolitikumok, altatók, antipszichotikumok, antidepresszánsok) és anticonvulsiv gyógyszerek, narkózis gyógyszerei, narkoanalgetikumok, szedatív antihisztaminok és az alkohol a diazepám hatását potenciálhatják.

A diazepám – főként tartós alkalmazás mellett – kölcsönhatásba léphet a citokróm CYP3A és CYP2C19 enzimen metabolizálódó gyógyszerekkel (pl. cimetidin, ketokonazol, flukonazol, itrakonazol, fluvoxamin, fluoxetin, omeprazol, izoniazid, diszulfirám, amprenavir, ritonavir), ennek során a diazepám clearance-e csökken, szedatív hatása erősödhet és megnyúlhat.

Az enziminduktor hatású készítmények (pl. rifampicin), köztük az antiepileptikumok (pl. karbamazepin, fenitoin) gyorsíthatják a diazepám eliminációját.

Légzésdepresszív hatású ópiátokkal együtt adva a légzésdepresszív hatás erősödhet.

Egyéb izomrelaxánsokkal együtt adva a hatás kiszámíthatatlan, fennáll az apnoe kockázata.

A diazepám fokozza a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Amennyiben moxonidinnel együtt adják, a diazepám szedatív hatása fokozódik. Az alfa-agonisták (lofexidin), az izomlazítók (baklofén vagy tizanidin), a nabilon és a ciszaprid szintén fokozzák a szedatív hatást.

A teofilin alacsony dózisban csökkenti a benzodiazepinek nyugtató hatását.

A diazepam csökkentheti a levodopa hatását.

Bizonyított, hogy a diazepám adszorbeálódik a PVC-tartalmú műanyag infúziós zsákokhoz és infúziós szerelékekhez. Ez az adszorpció a diazepám-koncentráció 50%-os vagy még nagyobb mértékű csökkenéséhez vezethet, különösen akkor, ha az elkészített infúziós zsákot 24 órán keresztül vagy még hosszabb ideig meleg környezetben tárolják, vagy ha az infúzió hosszú csövön keresztül, illetve lassú cseppszámmal történik. A diazepám alkalmazása során kerülni kell a PVC-tartalmú infúziós zsákok és infúziós szerelékek alkalmazását. Elővigyázatosság szükséges a PVC-tartalmú és a PVC-t nem tartalmazó zsákok és infúziós szerelékek cseréje során.

Opioidok

Szedatív gyógyszerek, például a benzodiazepinek vagy a benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek, mint a Diazepeks, opioidokkal történő egyidejű alkalmazása növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt. Korlátozni kell az egyidejű alkalmazás dózisát és a kezelés időtartamát (lásd 4.4 pont).

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Egyes vizsgálati eredmények szerint a terhesség első trimeszterében a benzodiazepinek – például a diazepám – fokozzák a veleszületett rendellenességek előfordulásának esélyét, ezért a terhesség ezen időszakában alkalmazásuk ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A terhesség későbbi szakaszában történt benzodiazepin-expozíció az újszülöttnél központi idegrendszeri gátlást és légzésdepressziót okozhat.

Amennyiben a készítményt fogamzóképes korú nőnek írják fel, a beteget figyelmeztetni kell arra, hogy ha gyermeket szeretne vagy azt gyanítja, hogy terhes, a diazepám alkalmazásának leállításával kapcsolatban forduljon kezelőorvosához.

Ha valamilyen különleges egészségügyi ok miatt a terhesség késői szakaszában vagy a szülés során nagy dózisban alkalmazzák a gyógyszert, az újszülöttnél várhatóan kialakulhatnak bizonyos hatások, például alacsony testhőmérséklet, izom-hipotónia (izomtónus gyengeség), illetve légzésdepresszió.

A terhesség késői időszakában krónikusan benzodiazepint kapó anyák újszülötteinél fizikai függősség alakulhat ki, és a születés után elvonási tünetek jelentkezhetnek. Különös elővigyázatosság szükséges a diazepám szülés során való alkalmazásával kapcsolatban, mivel egyszeri nagy dózis hatására magzati szívritmuszavarok alakulhatnak ki, valamint az újszülöttnél hipotónia, a szopás erejének csökkenése, alacsony testhőmérséklet, illetve közepesen súlyos légzésdepresszió jelentkezhet. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyszer lebontásáért felelős enzimrendszer az újszülötteknél még nem teljesen fejlett (különösen koraszülött csecsemők esetében).

Ezért a Diazepeks injekció alkalmazásáról az orvosnak az előny/kockázat gondos mérlegelése alapján egyedileg kell döntenie.

Szoptatás

Mivel a diazepám kiválasztódik az anyatejbe, szoptatás alatt a készítmény alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A benzodiazepinek gyengíthetik az ítélőképességet és megnyújthatják a reakcióidőt, így hátrányosan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A készítmény alkalmazásának első szakaszában gépjárművet vezetni vagy gépeket kezelni tilos az alkalmazást követő 12–24 órán belül, mivel ezek a gyógyszer hatása alatt kockázatosak lehetnek.. A továbbiakban a korlátozás mértékét egyedileg kell meghatározni, figyelembe véve az eliminációs időt, amely, különösen időseknél, valamint vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél, a többszörösére nyúlhat.

A készítmény alkalmazásának, illetve hatásának időtartama alatt tilos az alkoholfogyasztás.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakoribb mellékhatások (például a fáradékonyság, az álmosság és az izomgyengeség) dózisfüggőek. Ezek a mellékhatások túlnyomórészt a kezelés kezdetén fordulnak elő, és általában néhány nap alatt megszűnnek vagy a dózis csökkentésével megelőzhetők.

A mellékhatások gyakorisága a MedDRA gyakorisági kategóriái alapján: nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer	Mellékhatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	neutropenia
Pszichiátriai kórképek	agresszió nyugtalanság fokozott szorongás zavartság depressziós hangulat hallucináció ingerlékenység ellenségesség álmatlanság téveszme dührohamok rémálmok elmezavar nem megfelelő viselkedés és egyéb viselkedési zavarok csökkent libido fokozott libido csökkent éberség alvászavar személyiségzavar gyógyszerrel való visszaélés gyógyszerfüggőség
Idegrendszeri betegségek és tünetek	anterográd amnézia autonóm idegrendszeri zavarok ataxia koordinációs zavarok beszédzavar fejfájás fokozott izomtónus remegés csökkent izomtónus aluszékonyság napközben
Szembetegségek és szemészeti tünetek	látászavar kettős látás akkomodációs zavarok
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	forgó jellegű szédülés
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	bradycardia szívelégtelenség, beleértve a szívmegállást is
Érbetegségek és tünetek	alacsony vérnyomás véna thrombosis1 thrombophlebitis1 érelváltozások1
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	légzésdepresszió légzési elégtelenség
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	székrekedés szájszárazság hányinger fokozott nyálelválasztás
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek	sárgaság
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	bőrkiütés bőrpír
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	izomgyengeség
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	inkontinencia vizeletvisszatartás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	fáradékonyság duzzanat1 helyi irritáció1
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	emelkedett alkalikus foszfatáz-szint emelkedett transzaminázértékek

¹ Irodalmi adatok szerint a benzodiazepinek intravénás (infúziós) alkalmazásával thrombophlebitises tünetek hozhatók összefüggésbe. Főként a nem eléggé lassan, vagy nem eléggé tág vénába beadott injekciót követően véna thrombosis, phlebitis, helyi irritáció, duzzanat vagy ritkábban érelváltozások jelentkezhetnek.

Véletlen intraarteriális beadást követően necrosisról számoltak be. Extravasalis beadásnál a szöveti irritáció lehetősége nem zárható ki, im. alkalmazás esetén helyi fájdalom, ritkán erythemával együtt léphet fel.

Függőség

A gyógyszer folyamatos alkalmazása (még terápiás dózisban is) fizikai függőség kialakulásához vezethet: a terápia megszakítása elvonási vagy kiújult tüneteket idézhet elő. Az enyhe elvonási tünetek a következők lehetnek: tremor, pszichomotoros nyugtalanság, álmatlanság, szorongás, fejfájás, figyelemzavar. Felléphet irritabilitás, percepciózavar, szédülés, palpitáció, étvágytalanság, hányinger, hányás, verejtékezés, izom- és hasi görcs, ritkán delirium és alkalmi görcsroham. Beszámoltak benzodiazepin-abúzus előfordulásáról is (lásd még 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Túladagolás esetén központi idegrendszeri depresszió jelentkezhet izomgyengeség, zavartság, csökkent tudati éberség tüneteivel, ritkán paradox izgalommal Súlyos túladagolás esetén areflexia, apnoe, keringés- és légzésdepresszió és kóma alakulhat ki.

Kezelés

A gyógyszer további felszívódásának megelőzésére megfelelő módszert kell alkalmazni, pl. aktív szénnel végzett kezelést az első 1-2 órában. Az aktív szén alkalmazása mellett elengedhetetlenül fontos a légutak nyitva tartása az aluszékony betegeknél. Kivételes esetekben gyomormosás is megfontolható, ha különböző szájon át alkalmazott gyógyszerek egyidejű túladagolására került sor.

A beteg vitális paramétereit monitorozni kell és a klinikai állapotának megfelelő támogató kezeléseket kell alkalmazni. A tüneti és szupportív kezelésre (beleértve a légutak biztosítását, az intravénás folyadékkezelést, valamint szükség esetén a mesterséges lélegeztetést és a keringés támogatását, értónust fokozó készítmény adását is) elsősorban a túladagolás következtében kialakuló keringési- és légzési hatások vagy központi idegrendszeri hatások enyhítése céljából van szükség.

Amennyiben a központi idegrendszeri depresszió súlyos, megfontolandó a benzodiazepin-antagonista flumazenil alkalmazása. Ez a gyógyszer csak nagyon szoros megfigyelés mellett alkalmazható. Rövid a féléletideje (körülbelül egy óra), ezért azokat a betegeket, akik flumazenilt kaptak, a hatások megszűnése után is monitorozni kell. Nagyfokú óvatosság szükséges, ha a flumazenilt olyan gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, amelyek a görcsküszöböt csökkentik (pl. triciklusos antidepresszánsok).

Benzodiazepinnel kezelt epilepsziás vagy benzodiazepin-függő betegeknél flumazenil alkalmazásakor elővigyázatosság indokolt az epilepsziás roham fellépésének lehetősége miatt.

A dialízis csekély hatású a diazepám túladagolása esetén.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: anxiolitikumok, benzodiazepin-származékok

ATC kód: N05BA01

A diazepám hatásait a GABA-erg (gamma-aminovajsav) szinaptikus gátlás hatékonyságának fokozása útján fejti ki, elsősorban a limbikus rendszer, a subcorticalis formációk, a thalamus és a hypothalamus területén. A GABA a fő központi idegrendszeri gátló neurotranszmitter. A GABA_A receptor alloszterikus kötőhelye a központi idegrendszeri depresszánsok közül a benzodiazepineknek, így a diazepámnak is. A benzodiazepin receptor agonistái anxiolitikus, anticonvulsiv, szedatohypnotikus és izomrelaxáns hatással rendelkeznek. Nem okoznak általános neuronális gátlást. A benzodiazepinek GABA_A receptoron történő kötődésének következtében megnő a receptor affinitása a GABA iránt. Ez a receptorkomplexen elhelyezkedő klorid-csatorna elhúzódó aktivációját eredményezi, aminek során nagyobb mennyiségű kloridion áramlik be a neuronba, fokozott mértékben hyperpolarizálva a sejtmembránt és gátolva az ingerületátvitelt. A GABA_A receptorkomplexum részét képező több benzodiazepin receptor altípus ismert (omega₁-omega₆).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A diazepám erősen (kb. 99%-ban) kötődik a plazmafehérjékhez. Erősen lipidoldékony, átjut a vér-agy gáton. Fő metabolitjai: N-dezmetildiazepám (nordazepám), oxazepám, előbbi aktivitása az anyavegyületével közel azonos. Mind a diazepám, mind a nordazepám lassú hidroxiláció során alakul egyéb aktív metabolitokká, ilyen az oxazepám is. Az anyavegyület hatását a még hosszabb felezési idejű (kb. 60 óra) nordazepám kitolja. Tartós alkalmazás mellett a nordazepám relatív hányada megemelkedik a szervezetben. A diazepám a májban metabolizálódik, metabolitja még a temazepám. A plazmában a diazepám koncentrációja két fázisban csökken: a kezdeti rapid megoszlási fázist, ami kb. 1 óra felezési idejű, kb. 24–48 órás nyújtott terminális eliminációs fázis követi, ami a metabolitokra vonatkozóan még hosszabb. A diazepám főként szabad vagy konjugált metabolitjai formájában választódik ki a vizelettel. Újszülötteknél, időseknél, vese- és májkárosodásban szenvedő betegeknél az eliminációs felezési idő akár többszörösére is emelkedhet. A diazepám és metabolitjai átjutnak a placentán és kiválasztódnak az anyatejbe.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut toxicitás: per os LD₅₀: 720 mg/ttkg egereknél, 1240 mg/ttkg patkányoknál, i.p. LD₅₀ 150 mg/ttkg egereknél. Majmoknál i.p. 400 mg/ttkg a 6. napon elhullást okozott. Reprodukciós vizsgálatok: per os 100 mg/ttkg mellett patkányoknál a vemhességek és élve születések száma csökkent. Ennél alacsonyabb dózis mellett az élve születések száma a normál határokon belül maradt. Ezekben a vizsgálatokban néhány újszülött állaton csontrendszeri vagy más rendellenességet észleltek. További vizsgálatok 80 mg/ttkg/nap dózis mellett patkányoknál nem igazoltak teratogén hatást.

Állatkísérletek alapján felmerült az oxazepám karcinogén tulajdonsága.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

benzoesav (E 210)

nátrium-benzoát (E 211)

propilénglikol (E 1520)

benzil-alkohol

etanol 96%

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

A diazepám a következő infúziós oldatokkal együtt alkalmazható: 0,9%-os nátrium-klorid , 5,5%-os dextróz vagy 10%-os dextróz. A diazepám injekciós oldat nem keverhető vagy hígítható más oldatokkal vagy gyógyszerekkel a fecskendőben vagy az infúziós üvegben.

PVC-t tartalmazó infúziós zsákok vagy infúziós szerelékek a diazepám koncentrációjának csökkenését eredményezhetik (lásd 4.5 pont).

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év

Felnyitás után:

A készítményt felbontás után azonnal fel kell használni vagy tovább kell hígítani.

Hígítás után:

Hígítás után a hígított oldatot azonnal fel kell használni.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2 °C–8 °C) tárolandó.

A fénytől való védelem érdekében az ampullákat tartsa a dobozban.

Nem fagyasztható!

A nem megfelelő tárolás következtében az ampulla tartalma zavarossá válhat vagy fázisokra válhat szét. Ebben az esetben az ampullát nem szabad felhasználni.

A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml oldat, törőgyűrűvel vagy törőponttal, valamint két darab kék kódgyűrűvel ellátott I-es típusú, színtelen, boroszilikát üvegampullában.

5×2 ml ampulla PVC tálcán, 2 db tálca (10 ampulla) dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Folyamatos intravénás infúzióban történő alkalmazás esetén a 2 ml-es diazepám oldatos injekciót javasolt legalább 500 ml 0,9%-os nátrium-klorid, 5,5%-os dextróz vagy 10%-os dextróz infúziós oldattal hígítani, és az elkészített oldatot azonnal fel kell használni. Kisebb mennyiségű infúziós oldattal történő hígítás a végső oldat opálosodását okozhatja.

Megjegyzés: (egy üres keresztes) pszichotróp

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

AS GRINDEKS

Krustpils iela 53

Rīga, LV-1057

Lettország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23060/01 10×2 ml I-es típusú üvegampulla

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2016. július 13.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2021. május 5.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2021. május 5.