1. A GYÓGYSZER NEVE

Dolforin 25 mikrogramm/óra transzdermális tapasz

Dolforin 50 mikrogramm/óra transzdermális tapasz

Dolforin 75 mikrogramm/óra transzdermális tapasz

Dolforin 100 mikrogramm/óra transzdermális tapasz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Dolforin 25 mikrogramm/óra: Egy transzdermális tapasz (15 cm² aktív felület) 4,8 mg fentanilt tartalmaz, melyből óránként 25 mikrogramm fentanil szabadul fel.

Dolforin 50 mikrogramm/óra: Egy transzdermális tapasz (30 cm² aktív felület) 9,6 mg fentanilt tartalmaz, melyből óránként 50 mikrogramm fentanil szabadul fel.

Dolforin 75 mikrogramm/óra: Egy transzdermális tapasz (45 cm² aktív felület) 14,4 mg fentanilt tartalmaz, melyből óránként 75 mikrogramm fentanil szabadul fel.

Dolforin 100 mikrogramm/óra: Egy transzdermális tapasz (60 cm² aktív felület) 19,2 mg fentanilt tartalmaz, melyből óránként 100 mikrogramm fentanil szabadul fel.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Transzdermális tapasz

A Dolforin 25/50/75/100 mikrogramm/óra transzdermális tapasz lekerekített szélű, vékony, áttetsző tapasz, hátlapján a következő felirattal:

25 mikrogramm/h fentanil

50 mikrogramm/h fentanil

75 mikgrogramm/h fentanil

100 mikrogramm/h fentanil

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőttek

• A Dolforin transzdermális tapasz olyan krónikus, erős fájdalom kezelésére javallott, amely folyamatos, hosszan tartó opioid alkalmazást igényel.

Gyermekek

• A súlyos, krónikus fájdalom hosszú távú kezelése 2 éves kortól, opioid-kezelést kapó gyermekeknél.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A Dolforin tapasz adagját egyénileg kell megállapítani a beteg állapota alapján, amit az alkalmazás után rendszeres időközönként újra kell értékelni. A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni. A tapaszokat úgy tervezték, hogy óránként körülbelül 12*, 25, 50, 75, illetve 100 mikrogramm fentanilt juttassanak a szisztémás keringésbe, ami sorrendben megközelítőleg naponta 0,3 mg-nak, 0,6 mg-nak, 1,2 mg-nak, 1,8 mg-nak, illetve 2,4 mg‑nak felel meg.

*A 12 mikrogramm/óra kezdődózis nem áll rendelkezésre.

A kezdő adag megválasztása

A Dolforin transzdermális tapasz megfelelő kezdő adagjának a beteg aktuális opioid alkalmazásán kell alapulnia. A Dolforin transzdermális tapasz alkalmazása opioid toleranciát mutató betegeknél ajánlott. Az adag meghatározásánál figyelembe kell venni egyéb tényezőket is, úgymint a beteg általános állapotát, egészségi állapotát, beleértve a testméretet, életkort és legyengülés mértékét, valamint az opioid tolerancia fokát.

Felnőttek

Opioid-toleráns betegek

Az opioid-toleráns betegek orális vagy parenterális opioidokról Dolforin transzdermális tapaszra történő átállításához olvassa el „Az ekvianalgetikus potenciál átszámítása” c. részt alább. Az adagot a terápiás választól és a kiegészítő analgetikum igénytől függően szükség szerint 12 vagy 25 mikrogramm/óra mennyiséggel lehet emelni vagy csökkenteni, a legalacsonyabb megfelelő fentanil-tartalmú transzdermális tapasz adag eléréséig.

Opioiddal korábban nem kezelt betegek

Az opioiddal korábban nem kezelt betegeknél a transzdermális útvonal rendszerint nem javasolt. Alternatív alkalmazási módokat (oralis, parenteralis) kell mérlegelni. A túladagolás megelőzése érdekében javasolt, hogy az opioiddal korábban nem kezelt betegek kis dózisú, azonnali hatóanyagleadású opioidokat (például morfint, hidromorfont, oxikodont, tramadolt és kodeint) kapjanak, amelyeket 12 mikrogramm/óra vagy 25 mikrogramm/óra felszabadulási sebességű fentanil-tartalmú transzdermális tapasznak megfelelő ekvianalgetikus adag eléréséig kell titrálni. Ezután lehet a betegeket átállítani Dolforinra.

Olyan körülmények között, amikor az oralis opioidok elkezdését nem tartják lehetségesnek, és az opioiddal korábban nem kezelt betegeknél a fentanilt tartják az egyetlen megfelelő terápiás lehetőségnek, kizárólag a legalacsonyabb kezdő adag (azaz a 12 mikrogramm/óra) mérlegelendő.

Ilyen körülmények között a beteget szorosan monitorozni kell. Fennáll a súlyos vagy életveszélyes hypoventilatio lehetősége, még akkor is, ha az opioiddal korábban még nem kezelt betegeknél kezdeti kezelésként a legalacsonyabb Dolforin dózist alkalmazzák (lásd 4.4 és 4.9 pont).

Az ekvianalgetikus potenciál átszámítása

Az aktuálisan opioid fájdalomcsillapítókat kapó betegeknél a Dolforin kezdő adagjának a korábbi opioid napi adagján kell alapulnia. A Dolforin megfelelő kezdő dózisának a kiszámításához az alábbi lépéseket kell követni:

1. Számítsa ki a jelenleg használt opioid 24 órás dózisát (mg/nap).

2. Az így kapott összes mennyiséget az 1. táblázatban található szorzótényezők segítségével számítsa át a megfelelő alkalmazási mód esetén megadott, 24 órás ekvianalgetikus orális morfin adagra.

3. A számított 24 órás ekvianalgetikus morfin adagnak megfelelő Dolforin transzdermális tapasz adagját a 2. és 3. dózis átszámítási táblázat segítségével kell meghatározni, az alábbiak szerint:

1. az opioidcserét igénylő vagy a klinikailag kevésbé stabil felnőtt betegek esetén a 2. táblázatot kell használni (az orális morfinról transzdermális fentanilra történő átszámítási arány megközelítőleg 150:1);

2. a stabil és jól tolerált opioid adagolási rendet kapó stabil felnőtt betegek esetén a 3. táblázatot kell használni (az orális morfinról transzdermális fentanilra történő átszámítási arány megközelítőleg 100:1).

1. táblázat: Átszámítási táblázat - A korábbi opioid napi adag 24 órás ekvianalgetikus oralis morfin adagra történő átszámításához szükséges szorzótényezők

(mg/nap korábbi opioid x szorzótényező = 24 órás ekvianalgetikus oralis morfin adag)

Korábbi opioid	Az alkalmazás módja	Szorzótényező
morfin	oralis	1a
parenteralis	3
buprenorfin	sublingualis	75
parenteralis	100
kodein	oralis	0.15
parenteralis	0.23b
diamorfin	oralis	0.5
parenteralis	6b
fentanil	oralis	-
parenteralis	300
hidromorfon	oralis	4
parenteralis	20b
ketobemidon	oralis	1
parenteralis	3
levorfanol	oralis	7.5
parenteralis	15b
metadon	oralis	1.5
parenteralis	3b
oxikodon	oralis	1.5
parenteralis	3
oximorfon	rectalis	3
parenteralis	30b
petidin	oralis	-
parenteralis	0.4b
tapentadol	oralis	0.4
parenteralis	-
tramadol	oralis	0.25
parenteralis	0.3

^aA morfin oralis/im. potenciálja a krónikus fájdalomban szenvedő betegekkel szerzett klinikai tapasztalaton alapul.

^b Egyszeri dózisokkal végzett vizsgálatok alapján, ahol a relatív potenciál meghatározása érdekében a felsorolt hatóanyagok im. adagját morfinnal hasonlították össze. Az oralis adagok a parenteralis alkalmazási módról oralisra történő váltásakor ajánlott adagok.

Hivatkozás: Átvéve: 1) Foley KM. The treatment of cancer pain. NEJM 1985; 313 (2): 84-95 és 2) McPherson ML. Introduction to opioid conversion calculations. In: Demystifying Opioid Conversion Calculations: A Guide for Effective Dosing. Bethesda, MD: American Society of Health-System Pharmacists; 2010:1-15

2. táblázat: A Dolforin transzdermális tapasz javasolt kezdő adagja a morfin napi oralis adagján alapul (az opioidcserét igénylő vagy a klinikailag kevésbé stabil betegek esetén: az oralis morfinról transzdermális fentanilra történő átszámítási arány megközelítőleg 150:1)1
Napi (24 órás) orális morfin adag (mg/nap)	Dolforin adag (mikrogramm/óra)
<90	12*
90 - 134	25
135 – 224	50
225 – 314	75
315 – 404	100
405 – 494	125
495 – 584	150
585 – 674	175
675 – 764	200
765 – 854	225
855 – 944	250
945 – 1034	275
1035 – 1124	300
1A klinikai vizsgálatokban ezek a per os alkalmazott napi morfin adagok szolgáltak a Dolforin tapaszra való átállás alapjául.

3. táblázat: A Dolforin transzdermális tapasz javasolt kezdő adagja a morfin napi oralis adagján alapul (a stabil és jól tolerált opioid kezelést kapó betegek esetén: az oralis morfinról transzdermális fentanilra történő átszámítási arány megközelítőleg 100:1)
Napi (24 órás) orális morfin (mg/nap)	Dolforin adag (mikrogramm/óra)
<44	12
45 – 89	25
90 – 149	50
150 – 209	75
210 – 269	100
270 – 329	125
330 – 389	150
390 – 449	175
450 – 509	200
510 – 569	225
570 – 629	250
630 – 689	275
690 – 749	300

*A 12 mikrogramm/óra kezdődózis nem áll rendelkezésre.

A Dolforin transzdermális tapasz maximális fájdalomcsillapító hatásának kezdeti értékelése nem végezhető el a tapasz 24 órán át tartó viselése előtt. Ennek a késedelemnek az az oka, hogy a szérum fentanil koncentrációja az első tapasz felhelyezését követő 24 órában fokozatosan emelkedik.

Ezért a kezdő dózis alkalmazása után az előzőleg alkalmazott fájdalomcsillapító kezelést fokozatosan kell abbahagyni, amíg a Dolforin transzdermális tapasz el nem éri a kívánt analgetikus hatást.

Dózisbeállítás és fenntartó kezelés

A Dolforin transzdermális tapaszt 72 óránként cserélni kell.

A dózist a kiegészítő fájdalomcsillapítók átlagos napi alkalmazása alapján egyénileg kell beállítani, amíg az analgetikus hatás és a tolerancia közti egyensúly elérésre kerül.

A dózisbeállításnak rendszerint 12 mikrogramm/óra vagy 25 mikrogramm/óra növekedési ütemben kell történnie, bár a kiegészítő analgetikum igényt (per os 45/90 mg/nap morfin  12/25 mikrogramm/óra fentanil-tartalmú transzdermális tapasz) és a beteg fájdalom-státusát egyaránt figyelembe kell venni. Egy dózisemelés után akár 6 napig is tarthat, amíg a beteg eléri az új dózisszint melletti dinamikus egyensúlyi állapotot. Ezért egy dózisemelés után a betegeknek kétszer 72 órán keresztül viselniük kell a nagyobb dózisú tapaszt, mielőtt a dózis bármilyen további emelése elvégezhető lenne.

A 100 mikrogramm/óra feletti adagokhoz egynél több Dolforin transzdermális tapasz használható. „Áttöréses” fájdalom esetén a betegeknek időnként kiegészítő rövid hatású analgetikum adására lehet szükségük. A betegek egy részénél további vagy alternatív opioid alkalmazási módszerekre lehet szükség, ha a Dolforin transzdermális tapasz adagja meghaladja a 300 mikrogramm/órát.

Megfelelő fájdalomkontroll hiányában mérlegelni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségét (lásd 4.4 pont).

Ha a fájdalomcsillapító hatás csak az első alkalmazás alatt nem elegendő, akkor a Dolforin tapasz 48 óra után egy ugyanolyan dózisú tapasszal lecserélhető, vagy a dózis 72 óra után megemelhető.

Ha a tapaszt 72 óránál hamarabb le kell cserélni (például a tapasz leesik), akkor egy ugyanolyan hatáserősségű tapaszt kell egy másik bőrterületre felhelyezni. Ez emelkedett szérumkoncentrációkat okozhat (lásd 5.2 pont), és a beteget szorosan monitorozni kell.

A kezelés időtartama és céljai

A Dolforin-kezelés megkezdése előtt a beteggel egyeztetni kell a kezelési stratégiát, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállításának tervét, a fájdalomcsillapításról szóló ajánlásoknak megfelelően. A kezelés során az orvosnak és a betegnek rendszeresen kapcsolatot kell tartania, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés leállítását, és szükség esetén módosítsák az adagolást. Ha a fájdalomcsillapító hatás nem kielégítő, mérlegelni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségét (lásd 4.4 pont).

A Dolforin transzdermális tapasszal történő kezelés megszakítása

Ha a Dolforin transzdermális tapasz adagolásának megszakítása szükséges, a más opioiddal történő helyettesítésnek fokozatosan kell történnie, alacsony dózissal kezdve, és azt lassan emelve. Ez azért szükséges, mert a fentanil koncentráció a Dolforin transzdermális tapasz eltávolítása után fokozatosan csökken. 20 órát vagy még többet is igénybe vehet, amíg a fentanil szérumkoncentrációja 50%-ra csökken. Általánosságban a megvonási tünetek elkerülése érdekében az opioid-analgéziát fokozatosan kell megszüntetni (lásd 4.4 és 4.8 pont). Beszámoltak arról, hogy az opioidoktól fizikailag függő betegeknél az opioid fájdalomcsillapítók gyors leállítása súlyos megvonási tüneteket és kontrollálatlan fájdalmat eredményezett. A csökkentésnél a beteg egyéni adagját, a kezelés időtartamát és a fájdalomra és megvonási tünetekre adott válaszát kell alapul venni. A hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél fokozatosabb csökkentésre lehet szükség. Rövid ideig kezelt betegeknél megfontolható egy gyorsabb csökkentési rend.

Egyes betegeknél opioid megvonási tünetek jelentkezhetnek az átállítás vagy az adag módosítása után.

Az új fájdalomcsillapító adagjának túlbecslése és a túladagolás lehetőségének elkerülése érdekében az 1., 2. és 3. táblázatot kizárólag a más opioidról a Dolforin transzdermális tapaszra történő átállításhoz szabad használni, a Dolforin transzdermális tapaszról más kezelésekre történő átállításhoz nem.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Az idős betegek gondos obszervációt igényelnek, és a dózist a beteg státusza alapján, egyénileg kell meghatározni (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Az opioiddal korábban nem kezelt idős betegeknél a kezelés csak akkor mérlegelhető, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat. Ezekben az esetekben a kezelés elkezdéséhez kizárólag a

12 mikrogramm/órás fentanil-tartalmú transzdermális tapasz adag mérlegelendő.

Vese- és májkárosodás

A vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek gondos obszervációt igényelnek, és a dózist a beteg státusza alapján, egyénileg kell meghatározni (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Az opioiddal korábban nem kezelt, vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezelés csak akkor mérlegelhető, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat. Ezekben az esetekben a kezelés elkezdéséhez kizárólag a 12 mikrogramm/órás fentanil-tartalmú transzdermális tapasz adag mérlegelendő.

Gyermekek és serdülők

16 éves és idősebb gyermekek és serdülők

A felnőtteknél javasolt adagolást kell követni.

2-16 éves gyermekek és serdülők

A Dolforin transzdermális tapasz csak olyan opioid-toleráns 2 és 16 év közötti gyermekgyógyászati betegeknek adható, akik már legalább 30 mg/nap orális morfinnal ekvivalens opioidot kapnak. Orális vagy parenterális opioidokkal kezelt gyermekgyógyászati betegek Dolforin transzdermális tapaszra történő átállításához olvassa el az ekvianalgéziás potenciál átszámítását (1. táblázat) valamint a napi orális morfin adagon alapuló, javasolt Dolforin transzdermális tapasz adagolást (4. táblázat).

4. táblázat: Napi orális morfin adagon alapuló¹, javasolt Dolforin transzdermális tapasz adagolás gyermekgyógyászati betegeknél ²

Napi (24 órás) orális morfin adag (mg/nap)2	Fentaniltartalmú transzdermális tapasz (mikrogramm/óra)
30-44	12*
45-134	25

*A Dolforin transzdermális tapasz 12 mikrogramm/óra kezdődózisa nem áll rendelkezésre.

¹ A klinikai vizsgálatok során ezek a per os alkalmazott napi morfin adagok szolgáltak a Dolforin transzdermális tapaszra való átállás alapjául.

² A 25 mikrogramm/óránál nagyobb Dolforin dózisokra történő átállítás esetén a felnőttek és a gyermekgyógyászati betegek adagja megegyezik (lásd 2. táblázat)

Két, gyermekgyógyászati betegekkel végzett vizsgálatban a fentanil-tartalmú transzdermális tapasz szükséges dózisát konzervatív módon számították ki: napi 30-44 mg oralis morfint vagy azzal ekvivalens opioid adagot egy 12 mikrogramm/óra fentanil-tartalmú transzdermális tapaszra. Megjegyzendő, hogy ez az átszámítás gyermeknél csak akkor alkalmazható, ha az átállítás oralis morfinról (vagy azzal ekvivalensről) történik Dolforin transzdermális tapaszra. Az átszámítás nem alkalmazható Dolforin transzdermális tapaszról más opioidokra történő átállítás esetén, mert túladagolás következhet be.

Az első adag Dolforin transzdermális tapasz analgetikus hatása az első 24 órában nem lesz optimális. Ezért a Dolforin transzdermális tapasz felhelyezése utáni első 12 óra alatt a betegnek a korábban rendszeresen adott analgetikum adagot kell adni. A következő 12 órában ezeket a fájdalomcsillapítókat a klinikai képnek megfelelően kell adni.

A Dolforin transzdermális tapasszal történő kezelés elkezdése vagy a dózis emelése után a betegeknél a nemkívánatos események, köztük a hypoventilatio monitorozása legalább 48 órán át javasolt (lásd 4.4 pont)

A Dolforin transzdermális tapaszt 2 évesnél fiatalabb gyermekek esetén nem szabad alkalmazni, mert a biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták.

Dózisbeállítás és fenntartó kezelés gyerekeknél

A Dolforin tapaszt 72 óránként cserélni kell. A dózist egyénileg kell beállítani, amíg egy, az analgetikus hatás és a tolerancia közti egyensúly elérésre nem kerül. Az adagot 72 óránál rövidebb időn belül tilos megemelni. Ha a Dolforin transzdermális tapasz fájdalomcsillapító hatása nem elegendő, kiegészítésként morfint vagy más, rövid hatástartamú opioidot kell adni. A kiegészítő fájdalomcsillapító igénytől és a gyermek fájdalom-státusától függően lehet a dózis emelése mellett dönteni.

A dózis módosítását 12 mikrogramm/órás lépésekben javasolt végezni.

Az alkalmazás módja

A Dolforin transzdermális alkalmazásra való.

A Dolforin transzdermális tapaszt a törzs, vagy a felkarok nem irritált és nem irradiált sima bőrterületen kell alkalmazni.

Annak a lehetőségnek a lehető legkisebbre történő csökkentése érdekében, hogy a gyermek eltávolítsa a tapaszt, fiatal gyermekeknél a hát felső része az előnyben részesítendő lokalizáció.

Az alkalmazás helyén (jobb egy nem szőrös terület) a szőrt a felhelyezés előtt le kell vágni (nem borotválni).

Ha a Dolforin transzdermális tapasz alkalmazása előtt a felületet meg kell tisztítani, akkor azt tiszta vízzel kell megtenni. Nem használhatók szappanok, olajok, testápolók és semmilyen olyan egyéb anyag, amely irritálhatja a bőrt, vagy megváltoztathatja annak jellemzőit. A bőrt a tapasz felhelyezése előtt teljesen meg kell szárítani.

Alkalmazás előtt a tapaszt meg kell vizsgálni. Ha a tapasz be van vágva, ketté van vágva vagy bármilyen módon sérült, nem használható fel.

A Dolforin transzdermális tapaszt a lezárt tasakból történő kivétel után azonnal fel kell helyezni.

A Dolforin transzdermális tapaszt a védőcsomagolásból úgy kell kivenni, hogy miután a csomagoláson elhelyezett tájékoztató füzetet felhajtottuk, ollóval, közvetlenül a leforrasztás széle mellett (a tasak szélétől körülbelül 0,5 cm-re) felvágjuk a tasakot. Így elkerülhető a tapasz megsértése. A tasak felvágása után a tapasz kihúzható a csomagolásból. A tapasz egyik oldalán felirat van, a másikon műanyag fedőfólia. A fedőfóliával felfelé hajtsuk ketté a tapaszt. A kettéhajtott tapasz középső részén a fedőfólia szétválik. A középső rész alsó vagy felső sarkától kiindulva a fedőfólia eltávolítható az adhéziós oldalról. Az adhéziós oldal megérintését el kell kerülni. A védőréteg egyik részének eltávolítása után a tapasz felhelyezhető a kiválasztott területre, majd a védőréteg másik felét is el kell távolítani. A védőréteg mindkét részének eltávolítása után a tapaszt tenyérrel határozottan, kb. 30 másodpercig a bőrre nyomva kell a tapaszt az alkalmazás helyére rögzíteni. Meg kell győződni arról, hogy a tapasz szélei megfelelően odatapadtak. Ezután tiszta vízzel kezet kell mosni.

A Dolforin transzdermális tapasz 72 órán át, folyamatosan viselhető. Az előző transzdermális tapasz eltávolítása után az új tapaszt egy másik bőrterületre kell felhelyezni. Egy újabb tapasz ugyanarra a bőrfelületre történő felhelyezése előtt több napnak kell eltelnie.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Akut vagy postoperativ fájdalom, mivel a rövid ideig tartó alkalmazás alatt nincs lehetőség a dózis kititrálására, és azért, mert súlyos vagy az életet veszélyeztető hypoventilatiót okozhat.

• Súlyos légzésdepresszió.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Azokat a betegeket, akiknél súlyos nemkívánatos események alakultak ki, a Dolforin transzdermális tapasz eltávolítása után legalább 2  órán át vagy tovább, a klinikai tünetek által megszabott ideig monitorozni kell, mert a szérumfentanil-koncentrációja fokozatosan, kb. 20-27 óra elteltével csökken körülbelül 50%-ra.

A betegeket és a gondozóikat tájékoztatni kell arról, hogy a Dolforin olyan mennyiségű hatóanyagot tartalmaz, mely végzetes lehet, különösen egy gyermek esetén. Ezért az összes tapaszt a gyermekektől elzárva kell tartani, az alkalmazás előtt és után is.

A véletlen lenyelés, helytelen alkalmazás és gyógyszerabúzus kockázatai - beleértve a halálos kimenetelt is - miatt, a betegeket és gondozóikat figyelmeztetni kell arra, hogy a Dolforin transzdermális tapaszt biztonságos és elzárt helyen kell tartani, amely mások számára nem érhető el.

Opioiddal korábban nem kezelt és opioidot nem toleráló állapotok

Opioiddal korábban nem kezelt betegeknél a Dolforin transzdermális tapasz alkalmazása nagyon ritkán jelentős légzésdepresszióval és/vagy halálos kimenetellel társult, ha kezdeti opioid terápiaként alkalmazták, különösen a nem daganatos eredetű fájdalomban szenvedő betegeknél. Fennáll a súlyos vagy életveszélyes hypoventilatio lehetősége, még akkor is, ha az opioiddal korábban még nem kezelt betegeknél kezdeti kezelésként a Dolforin transzdermális tapasz legalacsonyabb dózisát alkalmazzák, különösen az idős vagy a máj-, illetve vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A tolerancia-kialakulás tendenciája egyénről-egyénre széleskörűen változik. A Dolforin transzdermális tapasz alkalmazása az opioid toleranciát mutató betegeknél ajánlott (lásd 4.2 pont).

Légzésdepresszió

A betegek egy része a Dolforin transzdermális tapasz mellett jelentős légzésdepressziót észlelhet. A betegeknél figyelni kell ezeket a hatásokat. A légzésdepresszió a Dolforin transzdermális tapasz eltávolítása után is fennmaradhat. A légzésdepresszió előfordulási gyakorisága a Dolforin transzdermális tapasz dózis növekedésével növekszik (lásd 4.9 pont).

Az opioidok alvással kapcsolatos légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a központi alvási apnoét (central sleep apnoea – CSA) és az alvással összefüggő hipoxiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggő módon növeli a CSA kockázatát. A CSA-val jelentkező betegeknél mérlegelni kell az opioidok összdózisának csökkentését.

A központi idegrendszeri depresszánsok, köztük a szedatív gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek vagy az azzal rokon gyógyszerek, alkohol és központi idegrendszeri depresszáns narkotikumok egyidejű alkalmazásából eredő kockázat

A Dolforin transzdermális tapasz és nyugtatószerek, mint például a benzodiazepinek, vagy az azzal rokon gyógyszerek, alkohol vagy központi idegrendszeri depresszáns narkotikumok egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Tekintettel az említett kockázatokra, a Dolforin transzdermális tapasz szedatív gyógyszerekkel történő egyidejű felírására csak azon betegeknél kerülhet sor, akiknél alternatív kezelés nem lehetséges. Ha mégis a Dolforin transzdermális tapasz és nyugtatószerek egyidejű alkalmazása mellett döntenek, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie.

A betegeknél szorosan figyelni kell a légzésdepresszióra és a sedatióra utaló jeleket és tüneteket. Ebben a tekintetben kifejezetten javasolt tájékoztatni a betegeket és a gondozóikat, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Krónikus tüdőbetegség

A Dolforin transzdermális tapasz súlyosabb mellékhatásokat okozhat a krónikus obstruktiv vagy más tüdőbetegségekben szenvedő betegeknél, mivel ezeknél a betegeknél az opioidok csökkenthetik a légzőközpont aktivitását és növelhetik a légúti ellenállást.

Hosszú távú terápiás hatások és tolerancia

Az opioidok ismétlődő alkalmazásakor minden betegnél a fájdalomcsillapító hatásokkal szembeni tolerancia, hyperalgesia, fizikai és pszichés dependencia alakulhat ki, míg részleges tolerancia alakul ki néhány mellékhatásnál, mint például az opioidok indukálta székrekedés esetén. Különösen krónikus, nem daganatos megbetegedés okozta fájdalomtól szenvedő betegek esetében arról számoltak be, hogy előfordult, hogy nem tapasztalnak jelentős enyhülést a fájdalom intenzitásában hosszú távú folyamatos opioid-kezelésnél. A kezelés során az orvosnak és a betegnek gyakran kell kapcsolatba lépnie egymással, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét (lásd 4.2 pont). Amikor az a döntés születik, hogy a kezelés folytatásának nincs kedvező hatása, a dózist a megvonási tünetek miatt fokozatosan kell csökkenteni.

Ne hagyja abba hirtelen a Dolforin transzdermális tapasz adását opioidoktól fizikailag függő betegnél. A terápia hirtelen abbahagyása vagy a dózis csökkentése esetén gyógyszermegvonási szindróma fordulhat elő.

Beszámoltak arról, hogy az opioidoktól fizikailag függő betegeknél a Dolforin transzdermális tapasz adásának gyors csökkenése súlyos megvonási tünetekhez és kontrollálatlan fájdalomhoz vezethet (lásd 4.2 és 4.8 pont). Ha egy betegnek már nincs szüksége terápiára, akkor tanácsos az adagot fokozatosan csökkenteni a megvonási tünetek minimalizálása érdekében. Nagy adag csökkentése hetekig vagy hónapokig tarthat.

Az opioid gyógyszermegvonási szindrómát a következők egy része vagy egésze jellemzi: nyugtalanság, könnyezés, rhinorrhoea, ásítás, verejtékezés, hidegrázás, myalgia, mydriasis és szívdobogás-érzés. Egyéb tünetek is kialakulhatnak, beleértve az ingerlékenységet, izgatottságot, szorongást, hiperkinéziát, remegést, gyengeséget, álmatlanságot, étvágytalanságot, hasi görcsöket, hányingert, hányást, hasmenést, emelkedett vérnyomást, emelkedett légzésszámot vagy pulzusszámot.

Az opioidok alkalmazása okozta kórképek (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség)

A Dolforin transzdermális tapasz ismétlődő alkalmazása az opioidok alkalmazása okozta kórképekhez (OUD – Opioid Use Disorder) vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. A Dolforin transzdermális tapasz túlzott vagy szándékosan helytelen alkalmazása túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD-k kialakulásának kockázata fokozott az olyan betegeknél, akiknek vagy az egyéni vagy a családi anamnézisében (szülők vagy testvérek) élvezeti szerek alkalmazása okozta betegségek szerepelnek (beleértve az alkohol okozta kórképet), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek az egyéni anamnézisében egyéb, mentális betegség szerepel (például major depresszió, szorongás és személyiségzavarok).

A Dolforin transzdermális tapasz-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz.

Az opioid típusú gyógyszerekkel kezelt betegeknél monitorozni kell az OUD-k tüneteit, mint például a drogkereső magatartást (például az ismételt kiváltás iránti túl korai igényt), különösen a fokozott kockázatú betegeknél. Ebbe beletartozik az opioidok és a pszichoaktív gyógyszerek (például a benzodiazepinek) egyidejű alkalmazásának a felülvizsgálata is. Azoknál a betegeknél, akiknél fennállnak az OUD-k jelei és tünetei, mérlegelni kell egy addiktológus szakorvossal történő konzultációt. Az opioid alkalmazásának abbahagyása esetén lásd 4.4 pont.

Központi idegrendszeri betegségek, beleértve a fokozott intracranialis nyomást is

A Dolforin transzdermális tapasz elővigyázatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akik különösen érzékenyek lehetnek a CO₂‑retenció intracranialis hatásaira, például az olyanok, akiknél bizonyítottan intracranialis nyomásfokozódás, tudatzavar vagy kóma áll fenn. A Dolforin transzdermális tapaszt elővigyázatosan kell alkalmazni agydaganatos betegeknél.

Szívbetegség

A fentanil bradycardiát okozhat, ezért elővigyázatosan adandó bradyarrhythmiában szenvedő betegeknek.

Hypotonia

Az opioidok hypotoniát okozhatnak, különösen akut hypovolaemiás betegeknél. A háttérben lévő, tünetekkel járó hypotoniát és/vagy hypovolaemiát a fentanil transzdermális tapasszal történő kezelés megkezdése előtt korrigálni kell.

Májkárosodás

Mivel a fentanil a májban metabolizálódik inaktív metabolitokká, ezért a májkárosodás késleltetheti az eliminációját. Ha a májkárosodásban szenvedő betegek Dolforin transzdermális tapaszt kapnak, gondosan ellenőrizni kell náluk a fentanil-toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a Dolforin transzdermális tapasz dózisát csökkenteni kell (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás

Annak ellenére, hogy a vesekárosodás várhatóan nem befolyásolja klinikailag jelentős mértékben a fentanil eliminációját, elővigyázatosság javasolt, mert a fentanil farmakokinetikai tulajdonságait nem értékelték ebben a betegpopulációban (lásd 5.2 pont). A kezelés csak akkor mérlegelhető, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat. Ha vesekárosodásban szenvedő betegek Dolforin transzdermális tapaszt kapnak, gondosan ellenőrizni kell náluk a fentanil toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a dózist csökkenteni kell. Az opioiddal korábban nem kezelt, vesekárosodásban szenvedő betegeknél további megszorításokat kell alkalmazni (lásd 4.2 pont).

Láz és külső hőhatás

A fentanil-koncentráció növekedhet, amennyiben a bőrhőmérséklet emelkedik (lásd 5.2 pont). Ezért lázas betegeknél monitorozni kell az opioid okozta nemkívánatos hatásokat, és ha szükséges, a Dolforin transzdermális tapasz adagját módosítani kell. Fennáll annak a lehetősége, hogy a rendszerből fokozódik a hőmérsékletfüggő fentanil-felszabadulás, ami esetleg túladagoláshoz és halálhoz vezethet.

Minden betegnek azt kell tanácsolni, hogy a Dolforin transzdermális tapasz alkalmazási helyén kerüljék a közvetlen külső hőhatásokat, mint például a melegítő párnák, az elektromos takarók, a melegített vízágyak, a melegítő vagy szolárium-lámpák, az intenzív napozás, a forró vizes palackok, a hosszan tartó meleg fürdők, a szaunák és a meleg pezsgőfürdők.

Szerotonin-szindróma

Elővigyázatosság javasolt a Dolforin transzdermális tapasz és olyan gyógyszerek együttadásakor, amelyek befolyásolják a szerotonerg neurotranszmitter rendszereket.

Potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindróma léphet fel szerotonerg hatóanyagok, mint például a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (selective serotonin reuptake inhibitors, SSRI-k) és a szelektív szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (serotonin/norepinephrine reuptake inhibitors, SNRI-k), valamint olyan hatóanyagok egyidejű alkalmazásakor, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (beleértve a monoaminooxidáz-gátlók (MAOI-k). Ez kialakulhat az ajánlott adag mellett is (lásd 4.5 pont).

A szerotonin-szindrómába tartozhat a mentális állapot megváltozása (például agitáció, hallucinációk, kóma), a vegetatív labilitás (mint például tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), a neuromuscularis zavarok (például hyperreflexia, koordinációs zavar, izomrigiditás) és/vagy gastrointestinalis tünetek (például hányinger, hányás, hasmenés).

Szerotonin-szindróma gyanúja esetén a Dolforin transzdermális tapasszal való kezelést abba kell hagyni.

Kölcsönhatás más gyógyszerekkel

CYP3A4-inhibitorok

A Dolforin transzdermális tapasz és a citokróm P450 3A4 (CYP3A4) gátlóinak együttes adása a fentanil plazmakoncentrációjának emelkedését okozhatja, ami fokozhatja vagy meghosszabbíthatja mind a terápiás-, mind a mellékhatásokat, és súlyos légzésdepressziót okozhat. Ezért a transzdermálisan adott fentanil és a CYP3A4-gátlók együttes alkalmazása nem javasolt, kivéve, ha a kezelés előnyei meghaladják a mellékhatások fokozott kockázatát. A CYP3A4-inhibitorral végzett kezelés leállítása után a betegeknek rendszerint 2 napot kell várniuk az első Dolforin tapasz alkalmazása előtt.

Ugyanakkor a gátlás időtartama változó, és bizonyos hosszú felezési idejű CYP3A4-inhibitorok, mint például az amiodaron esetén, vagy az idő-függő inhibitorok, mint például az eritromicin, idelaliszib, nikardipin és ritonavir esetén ez az időtartam hosszabb lehet. Ezért a Dolforin tapasz alkalmazása előtt a CYP3A4-inhibitor kísérőirataiban meg kell nézni a hatóanyag felezési idejét, valamint az inhibitoros hatás időtartamát. A Dolforin-nal kezelt betegnél az utolsó tapasz eltávolítása után legalább 1 hetet kell várni egy CYP3A4-inhibitorral történő kezelés elkezdése előtt. Ha a Dolforin és egy CYP3A4-inhibitor egyidejű alkalmazása elkerülhetetlen, a fentanil fokozott vagy meghosszabbított terápiás hatásai és mellékhatásai (különösen a légzésdepresszió) okozta panaszok vagy tünetek szoros monitorozása indokolt, és szükség szerint a Dolforin adagját csökkenteni kell, vagy az adagolását fel kell függeszteni (lásd 4.5 pont).

Véletlen expozíció a tapasz áthelyeződése miatt

A tapaszt viselővel közös ágyban fekvéskor vagy szoros fizikai kontaktus esetén a fentanil tapasz véletlen áthelyeződése tapaszt nem viselőre (különösen gyermekre), opioid túladagolást okozhat a tapaszt nem viselőnél. A betegeknek tanácsolni kell, hogy a tapasz véletlen áthelyeződésekor azonnal távolítsák el a tapaszt a tapaszt nem viselő bőréről (lásd 4.9 pont).

Alkalmazása időseknél

A fentanillal végzett intravénás vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy idős betegeknél a clearance csökkenhet, a felezési idő megnyúlhat, és ők érzékenyebbek lehetnek a hatóanyagra, mint a fiatalabb betegek. Ha idős betegek kapnak Dolforin transzdermális tapaszt, gondosan figyelni kell náluk a fentanil‑toxicitás tüneteit, és amennyiben szükséges, a dózist csökkenteni kell (lásd 5.2 pont).

Gastrointestinalis traktus

Az opioidok fokozzák a gastrointestinalis traktus simaizomzatának tónusát, és csökkentik a propulziós összehúzódásait. Az ennek eredményeképpen meghosszabbodott gastrointestinalis tranzitidő lehet felelős a fentanil székrekedést előidéző hatásáért. A betegeknek a székrekedést megelőző intézkedésekre vonatkozó tanácsokat kell adni, és a laxatívumok profilaktikus alkalmazása mérlegelendő. A krónikus székrekedésben szenvedő betegeknél fokozott elővigyázatosság szükséges. Paralyticus ileus fennállása vagy gyanúja esetén a Dolforin transzdermális tapasszal való kezelést abba kell hagyni.

Myasthenia gravisban szenvedő betegek

Nem epilepsziás (myo)clonusos reakciók előfordulhatnak. Az myasthenia gravisban szenvedő betegek kezelésekor elővigyázatosság szükséges.

Kevert opioid agonistákkal/antagonistákkal történő egyidejű alkalmazás

Buprenorfinnal, nalbufinnal vagy pentazocinnal történő egyidejű alkalmazás nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők

Opioiddal korábban nem kezelt gyermekgyógyászati betegeknek a Dolforin transzdermális tapasz nem adható (lásd 4.2 pont). A súlyos vagy életveszélyes hypoventilatio lehetősége a fentanil-tartalmú transzdermális rendszer alkalmazott adagjától függetlenül is fennáll.

A transzdermális fentanilt 2 évesnél fiatalabb gyermekeken nem vizsgálták. A Dolforin transzdermális tapaszt csak opioid-toleráns, 2 éves vagy idősebb gyermekeknek szabad adni (lásd 4.2. pont).

Véletlen lenyelés elkerülése érdekében gyermekeknél a Dolforin transzdermális tapasz alkalmazásának helyét gondosan kell kiválasztani (lásd 4.2 és 6.6 pont), és gondosan ellenőrizni kell a tapasz tapadását.

Opioidok által kiváltott hyperalgesia

Az opioidok által kiváltott hiperalgézia (opioid induced hyperalgesia – OIH) paradox válasz egy olyan opioidra, amelyben a stabil vagy megemelt opioid-expozíció ellenére a fájdalomérzékelés fokozódik. Ez különbözik a toleranciától, amelyben nagyobb opioid dózisokra van szükség ugyanazon fájdalomcsillapító hatás eléréséhez vagy a visszatérő fájdalom kezeléséhez. Az OIH a fájdalom megnövekedett szintjeként, általánosabb fájdalomként (azaz kevésbé fokális) vagy hétköznapi (azaz nem fájdalmas) ingerek okozta fájdalomként jelentkezhet (allodynia), a betegség progressziójának bizonyítéka nélkül. Ha az OIH gyanúja merül fel, az opioid adagját lehetőség szerint mérsékelni kell, vagy fokozatosan le kell csökkenteni.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiával összefüggő kölcsönhatások

Centrálisan ható gyógyszerek/központi idegrendszeri depresszánsok, beleértve az alkoholt és a központi idegrendszert gátoló narkotikumokat

A fentanil egyidejű alkalmazása más központi idegrendszeri depresszánsokkal (beleértve a benzodiazepineket és más nyugtatókat/altatókat, opioidokat, általános érzéstelenítőket, a fenotiazinokat, trankvillánsokat, a szedatív antihisztaminokat, alkoholt és a központi idegrendszert gátoló narkotikumokat), vázizomrelaxánsokkal és gabapentinoidokkal (gabapentin és pregabalin) légzésdepressziót, hypotoniát, mély sedatiót, comát vagy halált okozhat. A Dolforin transzdermális tapasz központi idegrendszeri depresszánsokkal történő egyidejű felírását az olyan betegek számára kell megtartani, akiknél nem lehetségesek alternatív terápiás lehetőségek. A fenti gyógyszerek bármelyikének Dolforin transzdermális tapasszal történő együttes alkalmazása szoros monitorozást és obszervációt igényel. Az egyidejű kezelés időtartamát és dózisát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Monoaminoxidáz-inhibitorok (MAO-gátlók))

A Dolforin transzdermális tapasz alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknél egyidejűleg MAO-gátló alkalmazása szükséges. MAO-gátlókkal súlyos és kiszámíthatatlan kölcsönhatásokat jelentettek, köztük az opioid hatások potencírozását vagy a szerotoninerg hatás potencírozását.

A Dolforin transzdermális tapasz nem adható a MAO-gátló kezelés felfüggesztését követő 14 napon belül.

Szerotonerg gyógyszerek

A fentanil és a szerotonerg szerek, például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), és a szelektív szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI-k), vagy a monoaminooxidáz-gátlók (MAOI-k) egyidejű alkalmazása növelheti a potenciálisan életveszélyes állapot, a szerotonin-szindróma kockázatát. Egyidejű alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges. A beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani, különösen a kezelés elkezdésekor és az adagolás módosításakor (lásd 4.4 pont).

Kevert opioid agonisták/antagonisták egyidejű alkalmazása

Buprenorfinnal, nalbufinnal vagy pentazocinnal való egyidejű alkalmazás nem javasolt. Ezeknek nagy az affinitása az opioid receptorok iránt, de intrinsic aktivitásuk relatíve kicsi, ezért részlegesen antagonizálják a fentanil fájdalomcsillapító hatását, és az opioid-dependens betegeknél megvonási tüneteket válthatnak ki (lásd 4.4 pont).

Farmakokinetikával összefüggő kölcsönhatások

Citokróm P450 3A4 (CYP3A4)-inhibitorok

A magas clearance-ű hatóanyagot, a fentanilt a CYP3A4 gyorsan és nagymértékben metabolizálja.

A transzdermális fentanil és a citokróm P450 3A4 (CYP3A4) gátlóinak együttes adása a fentanil plazmakoncentrációjának emelkedését okozhatja, ami fokozhatja vagy meghosszabbíthatja mind a terápiás-, mind a mellékhatásokat, és súlyos légzésdepressziót okozhat. Az erős

CYP3A4-inhibitorokkal való kölcsönhatás mértéke várhatóan nagyobb, mint a gyenge vagy a közepesen erős CYP3A4-inhibitorok esetén várható. A CYP3A4-inhibitorok és a transzdermális fentanil egyidejű alkalmazását követően súlyos légzésdepresszió eseteiről számoltak be, beleértve egy végzetes kimenetelű esetet is, egy közepesen erős CYP3A4-inhibitor egyidejű alkalmazása után.

A transzdermális fentanil és a CYP3A4-inhibitorok egyidejű alkalmazása nem javasolt, kivéve ha a beteg szoros monitorozás alatt áll (lásd 4.4 pont). A fentanil-koncentrációkat esetleg növelő

hatóanyag-példák közé tartozik: az amiodaron, cimetidin, klaritromicin, diltiazem, eritromicin, flukonazol, itrakonazol, ketokonazol, nefazodon, ritonavir, verapamil és vorikonazol (ez a felsorolás nem teljes). A gyenge, közepesen erős vagy erős CYP3A4-inhibitorok és a fentanil rövid ideig tartó, egyidejű intravénás alkalmazása után a fentanil-clearance általában ≤ 25%-kal csökkent, ugyanakkor a ritonavir (egy erős CYP3A4-inhibitor) mellett a fentanil-clearance átlagosan 67%-kal csökkent. A CYP3A4-inhibitorok és a hosszan tartó transzdermális fentanil alkalmazás közötti kölcsönhatás mértéke nem ismert, de nagyobb lehet, mint a rövid ideig tartó intravénás alkalmazás esetén.

Citokróm P450 3A4 (CYP3A4)-induktorok

A transzdermális fentanil CYP3A4-induktorokkal történő egyidejű alkalmazása a fentanil plazmakoncentrációjának és terápiás hatásának a csökkenését okozhatja. A CYP3A4-induktorok és a Dolforin egyidejű alkalmazása esetén elővigyázatosság javasolt. A Dolforin dózisának emelésére vagy egy másik fájdalomcsillapító hatóanyagra történő átállításra lehet szükség. Az egyidejű CYP3A4-induktorral végzett kezelés várható leállítása előtt a fentanil adagjának csökkentése és gondos monitorozás indokolt. Az induktor hatásának fokozatos csökkenése a fentanil plazmakoncentrációjának emelkedését okozhatja, ami fokozhatja vagy meghosszabbíthatja mind a terápiás-, mind a mellékhatásokat, és súlyos légzésdepressziót okozhat. A stabil gyógyszerhatás eléréséig gondos monitorozás szükséges. A fentanil-koncentrációkat esetleg csökkentő

hatóanyag-példák közé tartozik: a karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin és rifampicin (ez a felsorolás nem teljes).

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a fentanil-tartalmú transzdermális tapasz tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek néhány reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális kockázat nem ismert, bár kimutatták, hogy a fentanil, mint intravénás anaestheticum humán terhességekben átjut a placentán. Terhesség alatt tartósan fentanil-tartalmú transzdermális tapaszt használó anyák újszülött csecsemőinél neonatális megvonási szindrómáról számoltak be. A Dolforin transzdermális tapaszt a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.

A Dolforin transzdermális tapasz alkalmazása szülés alatt nem ajánlott, mert akut vagy posztoperatív fájdalom kezelésére nem alkalmazható (lásd 4.3 pont). Ezenfelül, mivel a fentanil átjut a placentán, a Dolforin transzdermális tapasz szülés alatt történő alkalmazása az újszülött csecsemőnél légzésdepressziót okozhat.

Szoptatás

A fentanil kiválasztódik a humán anyatejbe, és sedatiót, illetve légzésdepressziót okozhat a szoptatott csecsemőnél. A Dolforin transzdermális tapasz alkalmazása alatt és az eltávolítását követően legalább 72 óráig a szoptatást fel kell függeszteni.

Termékenység

A fentanil fertilitásra gyakorolt hatásait illetően nincsenek klinikai adatok. Néhány, patkányokkal végzett vizsgálat csökkent fertilitást és megnövekedett embrionális mortalitás mutatott az anyára toxikus dózisok mellett (lásd 5.3 pont).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Dolforin transzdermális tapasz gyengítheti a potenciálisan veszélyes feladatok – mint például a gépjárművezetés vagy a gépek kezelése – elvégzéséhez szükséges mentális és/vagy fizikai képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Tizenegy klinikai vizsgálatban (egy kettős vak, placebokontrollos; 7 nyílt elrendezésű, aktív kontrollos; 3 nyílt elrendezésű, nem kontrollos) résztvevő, 1565 felnőtt és 289 gyermekgyógyászati betegnél vizsgálták a fentanil-tartalmú transzdermális tapasz biztonságosságát krónikus malignus vagy nem malignus fájdalomcsillapítás kezelése esetén. Ezek a vizsgálati alanyok legalább egy dózis fentanilt tartalmazó transzdermális tapaszt kaptak, és tőlük nyerték a biztonságossági adatokat. Az ezekből a klinikai vizsgálatokból származó összesített biztonságossági adatok alapján a leggyakrabban jelentett (azaz ≥ 10%-os incidenciájú) mellékhatások a következők voltak: hányinger (35,7%), hányás (23,2%), székrekedés (23,1%), aluszékonyság (15,0%), szédülés (13,1%), és fejfájás (11,8%).

A fentanil-tartalmú transzdermális tapasz alkalmazása mellett az ezekben a klinikai vizsgálatokban jelentett mellékhatásokat, a fent említett mellékhatásokat is beleértve, valamint a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatásokat az alábbi, 5. táblázat sorolja fel.

Az alábbi gyakorisági adatok szolgálnak a nemkívánatos reakciók leírásának alapjául: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1 000 - <1/100), ritka (≥1/10 000 - <1/1 000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló klinikai vizsgálati adatokból nem állapítható meg). A szervrendszeri kategóriák szerinti mellékhatások az egyes gyakorisági kategóriákon belül csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

5. táblázat: Mellékhatások felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél
Szervrendszer	Gyakorisági kategória
Nagyon gyakori	Gyakori	Nem gyakori	Ritka	Nem ismert
Immunrendszeri betegségek és tünetek		Túlérzékenység			Anaphylaxiás sokk, Anaphylaxiás reakció, Anaphylactoid reakció
Endokrin betegségek és tünetek					Androgénhiány
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek		Étvágytalanság
Pszichiátriai kórképek		Insomnia, Depressio, Szorongás, Zavart állapot, Hallucinatio	Izgatottság, Desorientatio, Euphoriás hangulat		Delírium, Függőség
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Somnolentia, Szédülés, Fejfájás	Tremor, Paraesthesia	Hypaestesia, Convulsio (beleértve a klónusos és a grand mal convulsiókat is), Amnesia, Csökkent tudati szint, Tudatvesztés
Szembetegségek és szemészeti tünetek			Homályos látás	Miosis
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei		Vertigo
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek		Palpitatio, Tachycardia	Bradycardia, Cyanosis
Érbetegségek és tünetek		Hypertonia	Hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek		Dyspnoe	Légzésdep­ressio, Respiratoricus distress	Apnoea, Hypoventila­tio	Bradypnoea
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányinger, Hányás, Székrekedés	Hasmenés, Szájszárazság, Hasi fájdalom, Felhasi fájdalom, Dyspepsia	Ileus, Dysphagia	Subileus
A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei		Hyperhidrosis, Pruritus, Bőrkiütés, Erythema	Eczema, Allergiás dermatitis, Bőrbetegség, Dermatitis, Kontakt dermatitis
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei		Izomgörcsök	Izomrángás
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek		Vizeletretentio
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek			Erectlis dysfunctio, Szexuális dysfunctio
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók		Fáradtság, Perifériás ödéma, Gyengeség, Rossz közérzet, Hidegség érzés	Az alkalmazás helyén jelentkező reakció, Influ­enzaszerű betegség, a testhőmérsék­let megváltozásának érzése, Hypersensiti­vitas az alkalmazás helyén, Gyógyszermegvonási syndroma, Láz*	Az alkalmazás helyén jelentkező dermatitis, az alkalmazás helyén jelentkező eczema	Gyógyszer-tolerancia

*Ez a gyakorisági kategória (nem gyakori) kizárólag a nem daganatos fájdalomban szenvedő, felnőtt és gyermekgyógyászati betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban észlelt előfordulási gyakoriságok elemzésén alapul.

Gyermekek és serdülők

A fentanil-tartalmú transzdermális tapasz biztonságosságát 3 klinikai vizsgálatban résztvevő, 289, olyan gyermekgyógyászati betegnél értékelték (< 18 éves), akiket malignus vagy nem malignus eredetű krónikus vagy állandó fájdalom miatt kezeltek. Ezek a vizsgálati alanyok legalább egy dózis fentanilt tartalmazó transzdermális tapaszt kaptak, és tőlük nyerték a biztonságossági adatokat (lásd 5.1 pont).

A fentanil-tartalmú transzdermális tapasszal kezelt gyermekeknél és serdülőknél észlelt biztonságossági profil hasonló volt a felnőtteknél megfigyelthez. A súlyos betegség okozta fájdalom enyhítésére használt opioidok esetén várható kockázaton kívül nem azonosítottak más kockázatot a gyermekeknél és serdülőknél, és úgy tűnik, hogy 2 éves kortól a fentanil-tartalmú transzdermális tapasz, előírásoknak megfelelő alkalmazása nem jelent semmilyen gyermekgyógyászat-specifikus kockázatot.

Az ebből a 3, gyermekgyógyászati betegekkel végzett klinikai vizsgálatból származó összesített biztonságossági adatok alapján a leggyakrabban jelentett (azaz ≥ 10%-os incidenciájú) mellékhatások a következők voltak: hányás (33,9%), hányinger (23,5%), fejfájás (16,3%), székrekedés (13,5%),

hasmenés (12,8%) és pruritus (12,8%).

Tolerancia

Ismétlődő alkalmazás esetén tolerancia alakulhat ki.

Gyógyszerfüggőség

A Dolforin transzdermális tapasz ismétlődő alkalmazása még terápiás dózisban is gyógyszerfüggőséghez vezethet. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid-kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4 pont).

Opioid-megvonási tünetek (mint például hányinger, hányás, hasmenés, szorongás, hidegrázás) néhány betegnél jelentkezhetnek, ha a korábban alkalmazott opioid-típusú fájdalomcsillapítót Dolforin transzdermális tapaszra cserélik, vagy a kezelést hirtelen abbahagyják (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Terhesség alatt tartósan fentanil-tartalmú transzdermális tapaszt használó anyák újszülött csecsemőinél nagyon ritkán megvonási szindrómát jelentettek (lásd 4.6 pont).

Szerotonin-szindróma eseteiről számoltak be, amikor a fentanilt erősen szerotonerg gyógyszerekkel adták egyidejűleg (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Panaszok és tünetek

A fentanil túladagolás manifesztációja a farmakológiai hatásainak fokozódása és a legsúlyosabb a légzésdepresszió. A fentanil túladagolása esetén toxicus leukoencephalopathiáról is beszámoltak.

Kezelés

A légzésdepresszió kezelésére azonnal ellenintézkedéseket kell tenni, beleértve a Dolforin transzdermális tapasz eltávolítását és a beteg fizikai és verbális stimulálását. Ezt specifikus opioid-antagonista, mint például naloxon adása követheti.

A túladagolást követő légzésdepresszió tovább tarthat, mint az opioid-antagonista hatása. Az intravénás antagonista adagok közötti intervallumokat gondosan kell megválasztani, mert a tapasz eltávolítása után is fennáll az újabb narkotizálás lehetősége. A naloxon ismételt adására vagy folyamatos infúziójára lehet szükség. A narkotikus hatás felfüggesztése fájdalom akut megjelenését és a katekolaminok felszabadulását okozhatja.

Amennyiben azt a klinikai állapot indokolttá teszi, lehetőleg a szabad légutakat oropharyngealis vagy endotrachealis tubussal biztosítani kell, és fent kell tartani az átjárható légutakat, oxigént kell adni, és szüksége esetén asszisztált vagy kontrollált gépi lélegeztetést kell végezni. A megfelelő testhőmérsékletet fenn kell tartani és a folyadékbevitelt biztosítani kell.

Ha súlyos vagy tartós hypotonia lép fel, mérlegelni kell a hypovolaemia lehetőségét, és az állapotot megfelelő parenteralis folyadékbevitellel rendezni kell.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Analgetikumok, Opioidok, fenilpiperidin-származékok, ATC kód: N02AB03

Hatásmechanizmus

A fentanil egy opioid fájdalomcsillapító, ami elsősorban a μ-opioid-receptorral lép kölcsönhatásba.

Elsődleges terápiás hatása az analgézia és a szedáció.

Gyermekek és serdülők

A fentanil-tartalmú transzdermális tapasz biztonságosságát három nyílt elrendezésű vizsgálatban, 289, krónikus fájdalomban szenvedő, 2-17 éves gyermekgyógyászati betegnél értékelték. Közülük 80 gyermek 2-6 éves volt. Az ebben a 3 vizsgálatba bevont 289 beteg közül 110-nél kezdték a fentanil-transzdermális tapasszal történő kezelést.

12 mikrogramm/órás adagolással. Ebből a 110 betegből 23 (20,9%) kapott korábban <30 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot, 66 (60,0%) kapott 30-44 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot, és 12 (10,9%) kapott legalább 45 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot, (9 beteg [8,2%] esetén nem állnak rendelkezésre adatok). A fennmaradó 179 betegnél 25 mikrogramm/óra és nagyobb kezdő adagot alkalmaztak, közülük 174 (97,2%) kapott legalább 45 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot. A fennmaradó 5, legalább 25 mikrogramm/óra kezdő adagot kapó beteg közül, akiknél a korábbi opioid dózis <45 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioid volt, 1 (0,6%) kapott korábban <30 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot, és 4 (2.2%) kapott 30-44 mg/nap oralis morfinnal ekvivalens opioidot (lásd 4.8 pont).

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A fentanil-tartalmú transzdermális tapasz folyamatos szisztémás fentanil felszabadulást biztosít a 72 órás alkalmazási időszak alatt. A Dolforin transzdermális tapasz alkalmazása után a rendszer alatti bőr felszívja a fentanilt, és a bőr felső rétegeiben egy fentanil-depó koncentrálódik. Ezt követően a fentanil bejuthat a szisztémás keringésbe. A polimer mátrix és a fentanil bőrrétegeken keresztül történő diffúziója biztosítja, hogy a felszabadulási sebesség viszonylag konstans. A rendszer és a bőrben lévő alacsonyabb koncentráció között fennálló koncentrációkülönbség határozza meg a gyógyszer felszabadulását. A transzdermális tapasz felhelyezése után a fentanil átlagos biohasznosulása 92%.

A Dolforin transzdermális tapasz első alkalmazását követően a szérumfentanil-koncentráció fokozatosan emelkedik, általában 12-24 óra között válik egyenletessé, és a 72 órás alkalmazási időszak további idejében viszonylag állandó marad. A második 72 órás alkalmazás végére dinamikus egyensúlyi állapot kerül elérésre, és azonos méretű tapaszok rákövetkező alkalmazásai alatt fennmarad. Dinamikus egyensúlyi állapotot kialakító adagolási intervallum esetén az AUC- és C_max-értékek akkumuláció miatt megközelítőleg 40%-kal magasabbak, mint egyszeri alkalmazás után. A betegek olyan dinamikus egyensúlyi állapotú szérumkoncentrációt érnek el, amit a bőr permeabilitásának és a szervezet fentanil-clearance-ének egyéni variációja határoz meg. A plazmakoncentrációk nagyfokú egyének közötti variabilitását figyelték meg.

Egy farmakokinetikai modell arra utalt, hogy a szérum fentanil-koncentráció 14%-kal növekedhet (szélső értékek: 0-26%), ha az új tapaszt a javasolt, 72 órás alkalmazás helyett 24 óra múlva teszik fel.

A bőrhőmérséklet emelkedése fokozhatja a transzdermálisan alkalmazott fentanil felszívódását (lásd

4.4 pont). A Dolforin rendszer egyszeri alkalmazásának első 10 órája alatt a bőr hőmérsékletének egy alacsony hőmérsékletre állított melegítő párna segítségével történő emelése a fentanil átlagos AUC-értékét 2,2-szeresére, és a melegítés végén az átlagos koncentrációt 61%-kal emelte.

Eloszlás

A fentanil gyorsan eloszlik a különböző szövetekben és szervekben, amit a nagy eloszlási térfogat is jelez (3-10 l/kg a betegeknek történő intravénás adagolás után). A fentanil akkumulálódik a vázizomzatban és a zsírban, és lassan szabadul fel a vérbe.

Egy transzdermális fentanillal kezelt daganatos betegekkel végzett, vizsgálatban a plazmafehérje-kötődés átlagosan 95% volt (szélső értékek: 77-100%). A fentanil könnyen átjut a vér-agy gáton. Átjut a placentán is, és kiválasztódik az anyatejbe.

Biotranszformáció

A fentanil magas clearance-ű hatóanyag, amit elsősorban a májban lévő CYP3A4 gyorsan és nagymértékben metabolizál. A fő metabolit, a norfentanil, és más metabolitok inaktívak. Úgy tűnik, a bőr nem metabolizálja a transzdermálisan bevitt fentanilt. Ezt humán keratinocyta sejtekkel végzett vizsgálatokban, és a klinikai vizsgálatokban határozták meg, amelyekben a rendszerből leadott dózis 92%-a adta azt a változatlan fentanilt, ami megjelent a szisztémás keringésben.

Elimináció

A tapasz 72 órán át történő alkalmazását követően a fentanil átlagos felezési ideje 20-27 óra közé esik. A tapasz eltávolítását követően a fentanil bőrdepóból történő folyamatos felszívódásának eredményeként a transzdermális alkalmazás után a fentanil felezési ideje megközelítőleg 2-3-szor hosszabb, mint intravénás alkalmazás után.

Intravénás alkalmazás után a vizsgálatokban a fentanil átlagos teljes clearance-értéke általánosságban 34 és 66 l/óra közé esik.

A fentanil intravénás alkalmazását követő 72 órán belül a dózis megközelítőleg 75%-a választódik ki a vizeletbe, és a dózis megközelítőleg 9%-a a székletbe. A kiválasztódás elsősorban metabolitok formájában történik, a kiválasztódott dózis kevesebb, mint 10%-a változatlan hatóanyag.

Linearitás/nem-linearitás

Az elért fentanil szérumkoncentrációk a Dolforin transzdermális tapasz méretével arányosak. A transzdermális fentanil farmakokinetikai tulajdonságait nem változtatja meg az ismétlődő alkalmazás.

Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések

Jelentős egyénenkénti különbség észlelhető a fentanil farmakokinetikai tulajdonságaiban, a fentanil-koncentrációk, a terápiás- és a mellékhatások közötti összefüggésben, valamint az opioid toleranciában. A minimálisan hatásos fentanil-koncentráció függ a fájdalomintenzitástól és a korábban alkalmazott opioid-kezeléstől. A toleranciával mind a minimálisan hatásos koncentráció, mind a toxikus koncentráció növekszik. Ezért a fentanil optimális terápiás-koncentráció tartománya nem állapítható meg. Az egyéni fentanil dózis módosítása a beteg válaszreakcióján és toleranciaszintjén kell, hogy alapuljon. Egy, az első tapasz alkalmazása és a dózis emelése utáni 12-24 órás latenciaidővel kell számolni.

Különleges betegcsoportok

Idősek

A fentanillal végzett intravénás vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy időseknél a clearance csökkenhet, a felezési idő megnyúlhat, és ők érzékenyebbek lehetnek a gyógyszerre, mint a fiatalabb betegek. Egy a fentanil-tartalmú transzdermális tapasszal végzett vizsgálatban az egészséges időseknél a fentanil farmakokinetikája nem tért el jelentősen az egészséges fiatal vizsgálati alanyoknál észlelttől, bár a szérum-csúcskoncentrációk tendenciózusan alacsonyabbak voltak, és az átlagos felezési idők megközelítőleg 34 órára nyúltak. Az idős betegeknél gondosan ellenőrizni kell a fentanil toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a dózist csökkenteni kell (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

A vesekárosodás fentanil farmakokinetikájára gyakorolt hatása várhatóan korlátozott, mert a változatlan formájú fentanil vizelettel történő excretiója kevesebb, mint 10%, és nincsenek a vesék által kiválasztott, ismert aktív metabolitok. Ugyanakkor, mivel a vesekárosodásnak a fentanil farmakokinetikai tulajdonságaira gyakorolt hatását nem vizsgálták, elővigyázatosság javasolt (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél gondosan ellenőrizni kell a fentanil-toxicitás okozta tüneteket, és amennyiben szükséges, a fentanil-tartalmú transzdermális tapasz dózisát csökkenteni kell (lásd 4.4 pont). A transzdermális fentanillal kezelt, cirrhosisos betegekkel nyert, valamint a különböző mértékben károsodott májműködésű betegek esetén szimulált adatok arra utalnak, hogy a normális májműködésű betegekhez képest a fentanil-koncentráció növekedhet, és a fentanil-clearance csökkenhet. A szimulációk arra utalnak, hogy a Child-Pugh B stádiumú (Child-Pugh pontszám=8) májbetegségben szenvedő betegek dinamikus egyensúlyi állapotú AUC-je megközelítőleg 1,36-szor magasabb lehet, mint a normális májműködésű betegeké (A stádium; Child-Pugh pontszám=5,5).

A C stádiumú májbetegségben szenvedő betegek esetén (Child-Pugh pontszám=12,5) az eredmények azt mutatják, hogy a fentanil-koncentráció minden egyes alkalmazással akkumulálódik, ami ezeknél a betegeknél dinamikus egyensúlyi állapot mellett megközelítőleg 3,72-szor magasabb AUC-hez vezet.

Gyermekek és serdülők

A fentanil-koncentrációkat több mint 250, 2-17 éves olyan gyermeknél mérték, akinél 12,5-300 mikrogramm/óra dózistartományban alkalmaztak fentanil tapaszt. A testtömegre történő korrekció után úgy tűnik, hogy a clearance (l/óra/kg) megközelítőleg 80%-kal magasabb a 2-5 éves gyermekeknél, és 25%-kal magasabb a 6-10 éves gyermekeknél, mint a 11-16 éves gyermekeknél, akiknél a clearance várhatóan a felnőttekéhez hasonló. Ezeket az eredményeket a gyermekgyógyászati betegekre vonatkozó dózisajánlások meghatározása esetén mérlegelni kell (lásd 4.2 és 4.4 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – ismételt adagolású dózistoxicitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Standard reprodukciós és fejlődés toxicitási vizsgálatokat végeztek, parenteralisan adott fentanillal. Egy patkányokkal végzett vizsgálatban a fentanil nem befolyásolta a hím fertilitást. A nőstény patkányokkal végzett néhány vizsgálat csökkent fertilitást és fokozott embrionális mortalitást tárt fel.

Az embrióra gyakorolt hatások az anyai toxicitás következményei voltak, és nem a hatóanyagnak a fejlődő embrióra gyakorolt, közvetlen hatásai okozták. Két fajjal (patkányok és nyulak) végzett vizsgálatokban nem volt teratogén hatásokra utaló jel. Egy, a pre- és posztnatális fejlődési vizsgálatban az utódok túlélési aránya jelentősen csökkent az olyan dózisok mellett, amelyek kismértékben csökkentették az anyai testtömeget. Ez a hatás egyaránt lehet a megváltozott anyai gondoskodás, vagy a fentanilnak a kölykökre gyakorolt, közvetlen hatásának a következménye. Az utódok szomatikus fejlődésére és viselkedésére gyakorolt hatásokat nem észleltek.

A baktériumokkal és rágcsálókkal végzett mutagenitási vizsgálatok negatív eredményt adtak. Emlős sejteken in vitro a fentanil más opioid fájdalomcsillapítókhoz hasonló mutagén hatásokat indukált. A terápiás dózisok alkalmazása esetén a mutagén kockázat nem valószínű, mivel ezek a hatások csak magas koncentrációk mellett mutatkoznak.

Egy karcinogenitási vizsgálat (fentanil-hidroklorid naponkénti subcutan injekciója két éven keresztül, Sprague Dawley patkányoknál) nem jelzett semmilyen, onkogén potenciálra utaló eredményt.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Hatóanyagot tartalmazó mátrix (reservoir és donor réteg):

Poli-(2-etil-hexil-akrilát, vinil-acetát) (50:50), poli-(2-etil-hexil)-akrilát-ko-metil-akrilát-ko-akrilsav-ko-(2,3-epoxy-propil)-metakrilát] (61,5:33:5,5:0,02), dodekán-1-ol

Eltávolítható védőfólia: szilikonozott poliészter fólia

Hátlap: poliészter/etilén-vinil-acetát fólia, fekete jelölőfesték

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

1 db tapasz papír/ polietilén-tereftalát film /alumínium/ poliakrilnitril-kopolimer (AMAB) vagy papír/ polietilén-tereftalát film/ polietilén/ alumínium/ koextrudált poliamid rétegekből álló védőtasakban.

5 db vagy 10 db vagy 20 db tapaszt tartalmazó védőtasak dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

A megsemmisítésre vonatkozó utasítások:

A használt tapaszt a ragadó felülettel befelé össze kell hajtani, hogy önmagával összetapadjon, és biztonságos módon kell megsemmisíteni.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két üres kereszt) jelzés: a gyógyszerkészítmény kábítószernek minősül.

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

Dolforin 25 mikrogramm/óra transzdermális tapasz

OGYI-T-20594/01 5× papír/PET/Al/AMAB tasakban

OGYI-T-20594/02 10× papír/PET/Al/AMAB tasakban

OGYI-T-20594/03 20× papír/PET/Al/AMAB tasakban

OGYI-T-20594/13 5× papír/PET/PE/Al/koextrudált PA tasakban

OGYI-T-20594/14 10× papír/PET/PE/Al/koextrudált PA tasakban

OGYI-T-20594/15 20× papír/PET/PE/Al/koextrudált PA tasakban

Dolforin 50 mikrogramm/óra transzdermális tapasz

OGYI-T-20594/04 5× papír/PET/Al/AMAB tasakban

OGYI-T-20594/06 20× papír/PET/Al/AMAB tasakban

OGYI-T-20594/16 5× papír/PET/PE/Al/koextrudált PA tasakban

OGYI-T-20594/17 20× papír/PET/PE/Al/koextrudált PA tasakban

Dolforin 75 mikrogramm/óra transzdermális tapasz

OGYI-T-20594/07 5× papír/PET/Al/AMAB tasakban

OGYI-T-20594/09 20× papír/PET/Al/AMAB tasakban

OGYI-T-20594/18 5× papír/PET/PE/Al/koextrudált PA tasakban

OGYI-T-20594/19 20× papír/PET/PE/Al/koextrudált PA tasakban

Dolforin 100 mikrogramm/óra transzdermális tapasz

OGYI-T-20594/10 5× papír/PET/Al/AMAB tasakban

OGYI-T-20594/12 20× papír/PET/Al/AMAB tasakban

OGYI-T-20594/20 5× papír/PET/PE/Al/koextrudált PA tasakban

OGYI-T-20594/21 20× papír/PET/PE/Al/koextrudált PA tasakban

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2008. június 26.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2012. november 6.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. június 14.