DROPIZOL 10 mg/ml belsőleges oldatos cseppek betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Dropizol 10 mg/ml belsőleges oldatos cseppek

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

1 ml belsőleges oldat 1 ml Papaver somniferum L. tejnedvéből (nyers ópium) előállított tinktúrát tartalmaz, amely 10 mg morfinnak felel meg.

1 csepp 0,5 mg vízmentes morfinnak megfelelő (50 mg) ópiumtinktúrát tartalmaz (10 mg/ml).

1 ml = 20 csepp.

Extraháló oldószer: 33% etanol (v/v).

Ismert hatású segédanyagok: 33% etanol (v/v).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Belsőleges oldatos cseppek

Küllem: sötét, vörösesbarna folyadék.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Súlyos hasmenés tüneti kezelése felnőtteknél, amikor más hasmenés elleni kezelés nem bizonyult kellően hatékonynak.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Felnőttek szokásos kezdő adagja: 5–10 csepp, naponta 2–3 alkalommal.

Az egyszeri adag nem haladhatja meg az 1 ml-t, és a teljes napi adag nem haladhatja meg a 6 ml-t.

Az adagolást egyénre szabottan kell meghatározni, a legalacsonyabb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazva, figyelembe véve a beteg általános állapotát, életkorát, testtömegét és kórtörténetét (lásd 4.3 és 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

A Dropizol 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél biztonságossági okokból nem alkalmazható (lásd 5.1 pont).

A terápiát megfelelő szakorvosnak (pl. gasztroenterológusnak vagy onkológusnak) kell kezdeményeznie és felügyelnie.

A gyógyszer felírása – morfintartalma miatt – fokozott odafigyelést igényel. A kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie.

Idősek

Idős betegek kezelése során óvatossággal kell eljárni, és az adagot kezdetben csökkenteni kell.

Májkárosodás

Májkárosodás fennállása esetén a morfin kómát válthat ki, ezért alkalmazása kerülendő vagy csökkenteni kell az adagot. Lásd 4.3 és 4.4 pont.

Vesekárosodás

Vesekárosodás fennállása esetén az elimináció csökkent mértékű és lassabb, ezért a készítmény alkalmazása kerülendő vagy csökkenteni kell az adagot. Lásd 4.3 és 4.4 pont.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A készítmény hígítás nélkül vagy egy pohár vízben elkeverve is alkalmazható. Vízzel való hígítás után a készítményt azonnal fel kell használni. A hígítatlanul alkalmazott oldat megfelelő adagja kanállal beadható.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• ópiátfüggőség;

• glaucoma;

• súlyos máj- vagy vesekárosodás;

• delirium tremens;

• súlyos fejsérülés;

• paralyticus ileus kialakulásának kockázata;

• krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD);

• akut asztma;

• hypoxiával és/vagy hypercapniával járó súlyos légzésdepresszió;

• tüdőbetegség következtében kialakuló szívelégtelenség (cor pulmonale);

• szoptatás, lásd 4.6 pont.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A Dropizol-t csak a tünetek etiológiájának vizsgálatát követően szabad alkalmazni, és csak akkor, ha az elsővonalbeli kezelés nem volt kellően eredményes.

A Dropizol cseppet körültekintéssel kell alkalmazni az alábbi állapotok vagy betegek esetén:

• idősek;

• krónikus vese- és/vagy májbetegség;

• alkoholizmus;

• epekólika, cholelithiasis, epevezeték megbetegedései;

• fejsérülések vagy megnövekedett intracranialis nyomás;

• csökkent éberségi szint;

• cardiorespiratoricus sokk;

• monoamin-oxidáz inhibitorok (beleértve a moklobemid) alkalmazása vagy az alkalmazásuk abbahagyása utáni két hét;

• mellékvesekéreg-elégtelenség;

• hypothyreosis;

• hypovolaemiával kísért alacsony vérnyomás;

• pancreatitis;

• prosztata hyperplasia és más vizeletretencióra hajlamosító betegségek;

• más hasmenés elleni gyógyszer, antiperisztaltikum, antikolinerg hatású vagy vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont);

• görcsrohammal járó állapotok;

• gyomor- vagy bélvérzés.

Vizeletürítési nehézség esetén egészségügyi szakemberhez kell fordulni.

Időseknél, pajzsmirigy alulműködésben szenvedő betegeknél, enyhe vagy közepesen súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél szükséges lehet a dózis módosítása (lásd még 4.2 és 4.3 pont).

A gyógyszer alkalmazását kerülni kell olyan idős betegeknél, akiknél korábban elesések vagy csonttörések fordultak elő, mivel ataxia, psychomotoros zavarok, eszméletvesztés és további elesések fordulhatnak elő. Amennyiben a készítmény alkalmazása mégis szükséges, meg kell fontolni az elesés és csonttörés kockázatát fokozó, központi idegrendszerre ható más gyógyszerek alkalmazásának mérséklését, valamint az elesések kockázatának csökkentése érdekében további intézkedéseket kell bevezetni.

Fertőzésben vagy gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél a perisztaltikát gátló hasmenés elleni szereket körültekintéssel kell alkalmazni a toxinok felszívódásának fokozott kockázata, illetve a toxikus megacolon és a bélperforáció kockázata miatt. A paralyticus ileus kockázata miatt a Dropizol alkalmazása nem javasolt műtéti beavatkozás előtt vagy az operációt követő 24 órán belül. Ha a Dropizol alkalmazása során paralyticus ileus gyanúja merül fel, a kezelést azonnal le kell állítani.

A készítmény ismételt alkalmazása függőséget és hozzászokást okozhat, és az ópium alkalmazása gyógyszerfüggőséghez vezethet. Különös óvatossággal kell eljárni olyan személyek esetében, akiknél kábítószer- vagy alkoholfüggőségre való hajlam áll fenn.

Szedatív gyógyszerekkel, például benzodiazepinekkel vagy rokon gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazásának kockázata

A Dropizol és szedatív gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy rokon gyógyszerek együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt a készítményt szedatív gyógyszerekkel együtt csak olyan betegeknek szabad felírni, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem alkalmazhatóak.

Amennyiben a Dropizol és szedatív gyógyszerek együttes alkalmazásáról születik döntés, a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie.

A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió és szedáció jeleinek és tüneteinek vonatkozásában. Éppen ezért feltétlenül tájékoztatni kell a betegeket és gondozóikat annak érdekében, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Csökkentett adagokat kell alkalmazni és fokozott elővigyázatossággal kell eljárni azoknál a betegeknél, akiket más narkotikummal, nyugtatókkal és triciklikus antidepresszánsokkal vagy MAO-inhibitorokkal is kezelnek (lásd még 4.2 pont).

Orális P2Y12-inhibitorral végzett trombocitaaggregáció-gátló kezelés

Az egyidejű P2Y12-inhibitor és morfin-kezelés első napján a P2Y12-inhibitor-kezelés csökkent hatásosságát figyelték meg (lásd 4.5 pont).

Alvással összefüggő légzészavarok

Az opioidok alvással összefüggő légzési rendellenességeket okozhatnak, beleértve a centrális alvási apnoét (central sleep apnoea, CSA) és az alvással összefüggő hypoxaemiát. Az opioidok alkalmazása dózisfüggő módon növeli a CSA kockázatát. A CSA-ban szenvedő betegeknél meg kell fontolni az opioidok összdózisának csökkentését.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

A morfin-kezeléssel összefüggésben beszámoltak akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amely életveszélyes vagy halálos is lehet. A legtöbb ilyen reakció a kezelés első 10 napja során jelentkezett. Tájékoztatni kell a betegeket az AGEP jeleiről és tüneteiről, és fel kell hívni a figyelmüket, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha ilyen tüneteket tapasztalnak.

Amennyiben e bőrreakciókra utaló jelek és tünetek jelennek meg, a Dropizol-kezelést le kell állítani, és más megfelelő kezelési lehetőséget kell mérlegelni.

Máj- és epebetegségek

A morfin az Oddi-sphincter működési zavarait és görcsét okozhatja, ami növeli az intrabiliaris nyomást és fokozza az epeúti tünetek és a pancreatitis kockázatát.

Opioidalkalmazási zavar (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség)

Az opioidok, például a Dropizol ismétlődő alkalmazásakor tolerancia, valamint fizikai és/vagy pszichés függőség (dependencia) alakulhat ki.

Az opioidok ismétlődő alkalmazása opioidalkalmazási zavarhoz (Opioid Use Disorder, OUD) vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. Az opioidokkal való visszaélés (abúzus) vagy szándékos helytelen használat túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerepelnek szerhasználatból fakadó zavarok (beleértve az alkoholizmust is), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek személyes anamnézisében egyéb mentális zavarok (pl. major depresszió, szorongás vagy személyiségzavarok) szerepelnek.

A Dropizol-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz.

A betegeket monitorozni kell a kábítószer-kereső magatartás jelei tekintetében (pl. túl gyakori gyógyszerfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai szakemberrel való konzultációt.

Magas kockázatú betegeknél (például epilepszia és májbetegség) a készítmény óvatossággal alkalmazható.

Az opioidok több szinten gátolhatják a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) vagy a gonád tengely működését és ez hosszú távú alkalmazás után még kifejezettebb, ami mellékvese-elégtelenség tüneteit okozhatja (lásd még 4.8 pont).

Ez a készítmény 33 térfogat % etanolt (alkohol) (adagonként legfeljebb 260 mg, 6,6 ml sörrel vagy 2,8 ml borral megegyező adag) tartalmaz.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az etanol, a hipnotikumok (pl. zolpidem), az általános anesztetikumok (pl. barbiturátok), a MAO-inhibitorok (pl. szafinamid), a triciklusos antidepresszánsok és a pszichotróp gyógyszerek (pl. fenotiazinok), a gabapentin vagy a pregabalin, a hányáscsillapítók (pl. bromoprid, meklizin, metoklopramid), az antihisztaminok (pl. karbinoxamin, doxilamin) és az egyéb opioidok (pl. alfentanil, butorfanol, fentanil, hidrokodon, hidromorfon, levorfanol, meperidin, metadon, oxikodon, oximorfon, remifentanil, szufentanil, tapentadol, tramadol) és ezen gyógyszer idegrendszeri depresszáns hatása összeadódik, fokozva ezáltal a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma vagy halál kockázatát. Ezért egyidejű alkalmazásukkor a dózist és a kezelés időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont). A Dropizol nem alkalmazható egyidejűleg más morfin agonistákkal/antagonistákkal (buprenorfin, nalbufin, nalmefen, naltrexon, pentazocin) a kompetitív receptorkötődésük miatt, ami fokozhatja a megvonásos tüneteket és csökkentheti a terápiás hatást.

Etanol tartalma miatt a Dropizol-t nem szabad diszulfirámmal vagy metronidazollal egyidejűleg alkalmazni. Ezek a gyógyszerek diszulfirámszerű reakciókat (rohamokban jelentkező kipirulás, gyors légzés, tachycardia) válthatnak ki.

A rifampicin indukálja a CYP3A4-et a májban, ezáltal fokozza a morfin, a kodein és a metadon metabolizmusát. Ezért ezeknek az ópiátoknak a hatása csökken vagy semlegesítődik.

Morfinnal kezelt akut coronaria szindrómában szenvedő betegeknél az orális P2Y12-inhibitorral végzett trombocitaaggregáció-gátló kezelés során ez utóbbiak késleltetett és csökkent expozícióját figyelték meg. Ez az interakció összefügghet a csökkent gastrointestinalis motilitással, és más opioidokkal végzett kezelés esetén is fennáll. Ennek klinikai relevanciája ismeretlen, de az adatok azt mutatják, hogy P2Y12-gátlók csökkent hatékonyságának megvan a lehetősége a morfin és egy P2Y12-inhibitor együttes alkalmazásakor (lásd 4.4 pont). Azon akut coronaria szindrómában szenvedő betegeknél, akiktől a morfin nem vonható meg és a gyors P2Y12-gátlás kritikus fontosságú, parenterális P2Y12-gátló alkalmazása mérlegelendő.

A morfin és a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyidejű alkalmazása fokozhatja a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek vagy más vérnyomáscsökkentő hatással rendelkező gyógyszerek hatását.

A morfin in vitro gátolja a zidovudin glükuronidációját.

Fluoxetin alkalmazását követően a morfin hatástartama csökkenhet.

A cimetidin és a ranitidin nincs hatással az ópium tartalmú belsőleges cseppek biohasznosulására.

Egyéb gyógyszerkölcsönhatások

Az amfetamin és analógjai csökkenthetik az opioidok szedatív hatását. A loxapin és a periciazin fokozhatja az opioidok szedatív hatását. Az opioidok és a flibanszerin együttes alkalmazása fokozhatja a központi idegrendszeri depresszáns hatás kockázatát. Az opioidok növelhetik a dezmopresszin és a szertralin plazmakoncentrációját.

Etanol: lásd 4.4 pont.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az ópium terhesség alatt történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatkísérletes vizsgálatok során reprodukciós toxicitást mutattak ki (lásd 5.3 pont). A Dropizol alkalmazása terhesség alatt nem javasolt, kivéve, ha az előny az anyára és a gyermekre nézve is egyértelműen meghaladja a kockázatot. A terhesség alatt, a szülésig bezárólag alkalmazott morfin újszülöttkori elvonási szindrómát válthat ki.

Szoptatás

Az ópium kiválasztódik a humán anyatejbe. CYP2D6 ultragyors metabolizáló betegek esetén az anyatejben magasabb lehet a morfinszint (a kodein fokozott metabolizmusa miatt), és nagyon ritka esetekben az opioidtoxicitás tüneteit okozhatja a csecsemőnél, ami halálos kimenetelű lehet. A Dropizol szoptatás alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Termékenység

A humán termékenységre gyakorolt hatás értékeléséhez nem áll rendelkezésre elegendő adat. Állatkísérletek során kimutatták a reproduktív sejtek kromoszóma-károsodását (lásd 5.3 pont). Termékeny korban lévő férfiaknak és nőknek megfelelő óvintézkedéseket kell tenniük.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nemkívánatos hatásai miatt a Dropizol nagymértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A Dropizol cseppek nemkívánatos hatásairól szóló jelentések irodalmi adatokból, valamint más morfin tartalmú készítmények forgalomba hozatalát követő tapasztalatokból származnak.

Endokrin betegségek és tünetek Nagyon ritka (< 1/10 000)	kóros antidiuretikus hormonelválasztással járó szindróma (syndrome of inadequate ADH-secretion – SIADH), amenorrhoea
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	mellékvese-elégtelenség
Pszichiátriai kórképek Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	függőség, diszfória, nyugtalanság, csökkent libidó vagy potencia, hallucinációk
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori ( 1/10)	álmosság
Gyakori ( 1/100 – < 1/10)	szédülés, fejfájás
Nagyon ritka (< 1/10 000)	izomgörcs, görcsrohamok, allodynia, hyperalgesia
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	eufória
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Gyakori ( 1/100 – < 1/10)	miosis
Nagyon ritka (< 1/10 000)	homályos látás, diplopia, nystagmus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)	tachycardia, bradycardia, palpitáció, az arc kipirulása
Érbetegségek és tünetek Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000)	orthostaticus hypotonia
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
Gyakori ( 1/100 – < 1/10)	bronchospasmus, köhögés mérséklődése
Nem gyakori (1/1000 – <1/100)	légzésdepresszió
Nagyon ritka (< 1/10 000)	dyspnoe
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	centrális alvási apnoe szindróma
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori ( 1/10)	constipatio, szájszárazság
Gyakori ( 1/100– < 1/10)	hányinger, hányás, étvágytalanság, dyspepsia, dysgeusia
Ritka (> 1/10 000 ‑ < 1/1000)	emelkedett hasnyálmirigyenzim-szintek a vérben, hasnyálmirigy-gyulladás
Nagyon ritka (< 1/10 000)	ileus, hasi fájdalom
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	pancreatitis
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nem gyakori ( 1/1000 - < 1/100) Ritka ( 1/10 000 ‑ < 1/1000)	emelkedett májenzimszintek epegörcs
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	az Oddi-spinchter spasmusa
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori ( 1/100 – < 1/10)	csalánkiütés, verejtékezés
Nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100)	pruritus
Nagyon ritka (< 1/10 000)	exanthema, perifériás oedema
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP)
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	akaratlan izomkontrakciók
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Gyakori ( 1/100 – < 1/10)	vizeletretenció
Nem gyakori ( 1/1000 – < 1/100)	húgycsőgörcs
Ritka ( 1/10 000 – < 1/1000)	vesegörcs
Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Gyakori ( 1/100 – < 1/10)	asthenia
Ritka (> 1/10 000 ‑ < 1/1000)	elvonási tünetek
Nagyon ritka (< 1/10 000)	rossz közérzet, hidegrázás
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)	hőmérséklet-emelkedés, szédülés

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Gyógyszerfüggőség

Az opioidok ismétlődő alkalmazása gyógyszerfüggőséghez vezethet, még terápiás dózisok esetén is. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid-kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Morfintoxicitás. A gyógyszer halálos dózisa alapvetően a készítmény morfintartalmától függ.

A túladagolás tünetei

Miosis, légzésdepresszió, aluszékonyság, a vázizmok tónusának csökkenése, vérnyomásesés. Súlyos esetben keringés-összeomlás, stupor, kóma, bradycardia, nem kardiogén eredetű tüdőödéma, hypotensio és halál is előfordulhat; az erős hatású opioidok (pl. oxikodon) nagy dózisban történő abúzív használata halálos kimenetelű lehet.

A túladagolás kezelése

Mindenekelőtt biztosítani kell a légutak átjárhatóságát és asszisztált vagy kontrollált lélegeztetést kell alkalmazni.

Túladagolás esetén javasolt lehet opioid-antagonista intravénás alkalmazása.

Továbbá, a gyomormosás megfontolható.

A kísérő tünetként jelentkező keringési elégtelenség kezelésére, szükség esetén, támogató kezelésként mesterséges lélegeztetés, oxigén és vazopresszorok adása és infúziós terápia alkalmazandó.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: ATC kód: A07DA02. Antipropulsivumok.

Az ópiumalkaloidok (opioidok és azok izokinolin származékai) dózistól és származéktól függően constipatiót, eufóriát, analgesiát és szedációt idéznek elő.

Ezt a hatást opioid receptorok közvetítik. A receptorok a központi idegrendszerben nagy számban vannak jelen. A receptorok kisebb mértékben, de megtalálhatók az ondóvezetékben, a térdízületekben, a gasztrointesztinális traktusban, a szívben és az immunrendszerben.

Az opioid peptidek a gasztrointesztinális (GI) traktus működését a motilitást és szekréciót szabályozó, enterális idegeken jelen lévő opioid receptorokkal kialakuló kölcsönhatás révén változtatják meg. Embernél az opioid receptorok a GI traktusban helyezkednek el, de azon belüli eloszlásuk a traktus rétegeinként és szakaszainént változik.

A -opioid receptor-agonisták gátolják a gyomorürülést, fokozzák a pylorus izomtónusát, a pylorikus és duodenojejunalis régió fázisos összehúzódását idézik elő, megzavarják a migráló myoelektromos komplexet, késleltetik a vékonybélben és a vastagbélben a tranzitidőt és fokozzák az anális sphincter nyugalmi tónusát. Emellett az opioidok csökkentik az elektrolitek és a víz intesztinális szekrécióját, ezáltal elősegítve a folyadék reabszorpcióját. Mindezen túl a -, - és -opioid receptorok hozzájárulnak a bélizomzat aktivitásának opioid-gátlásához. Mindezen hatások eredménye a székrekedés.

Az ópium a hasmenés klinikai kezelésének elfogadott eszköze. Kontrollos klinikai vizsgálatok nem állnak rendelkezésre.

Gyermekek és serdülők körében klinikai vizsgálatokat nem végeztek és a biztonságossági aggályok miatt a készítmény ebben a betegcsoportban nem alkalmazható, lásd 4.2 pont.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az ópium kivonat fő alkaloidjának, a morfinnak a szérum-csúcskoncentrációja a per os alkalmazást követő 2‑4 órán belül alakul ki.

Eloszlás

Felszívódást követően a morfin 30%-ban kötődik a plazmafehérjékhez.

Biotranszformáció

Az ópium alkaloidjai nagymértékben glükuronid konjugátumokká (3‑glükuronid (M3G) és 6-glükuronid (M6G)) metabolizálódnak, melyek részt vesznek az enterohepatikus körforgásban. A morfin 6-glükuronid metabolitja az anyavegyületnél közel ötvenszer nagyobb aktivitással bír. A morfin demetilálódik is, melynek következtében egy másik aktív metabolittá, normorfinná alakul.

A kodein kodein-6-glükuroniddá, morfinná (az egyetlen aktív metabolit) és norkodeinné metabolizálódik. Mivel az ópium kivonatban a kodein a morfinnál tízszer kisebb mennyiségben van jelen, a májban történő átalakulása csekély hatással bír a morfin teljes biohasznosulására.

Elimináció

A morfin eliminációs felezési ideje körülbelül 2 óra. Az M3G esetén 2,4–6,7 órás eliminációs felezési időről számoltak be. A teljes morfin adag körülbelül 90%-a 24 órán belül kiürül, nyomokban azonban a vizeletben még legalább 48 órán át kimutatható.

A glükuronid-konjugátum származékok eliminációja elsődlegesen a vizelettel, mind glomeruláris filtráció útján, mind pedig tubuláris szekrécióval történik. A széklettel történő elimináció mértéke csekély (< 10%).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Számos vizsgálat kimutatta, hogy a morfin az állati szomatikus- és csírasejtek, valamint az emberi szomatikus sejtek kromoszóma-károsodását idézi elő, így az emberre gyakorolt potenciális genotoxicitása is feltételezhető. A morfin karcinogén potenciálját kutató hosszú távú állatkísérleteket nem végeztek.

Klinikai vizsgálatokban nem figyelték meg, de állatoknál a szokásos humán expozíciót meghaladó adagok esetén a következő mellékhatásokat tapasztalták: foetalis növekedés visszamaradása és az idegrendszeri és csontrendszeri fejlődési rendellenességek arányának emelkedése.

Az állatkísérletes vizsgálatok során reprodukcióra kifejtett toxicitást mutattak ki a terhesség teljes időtartama alatt (a központi idegrendszer fejlődési rendellenességei, a foetális növekedés visszamaradása, csontrendszeri elváltozások, a herék atrófiája, az ingerületátvivő rendszerek változásai és a viselkedésben bekövetkező változások, függőség).

A morfin emellett a hím utódok termékenységére is hatással volt. Az állatkísérletek továbbá azt is kimutatták, hogy a morfin károsíthatja a reprodukciós szerveket és az ivarsejteket, valamint az endokrin rendszer károsítása révén hátrányosan befolyásolja mind a férfi, mind pedig a női fertilitást.

Ezen adatok klinikai jelentősége nem ismert.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

etanol 96% v/v

tisztított víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

36 hónap

A tartály felbontása után 4 hét (felhasználási stabilitás).

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható!

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Barna üvegtartály fehér LDPE cseppentővel és fehér polipropilén (PP) gyermekbiztonsági zárral.

Kiszerelés: 1 × 10 ml, 2 × 10 ml, 3 × 10 ml, 4 × 10 ml, 5 × 10 ml és 10 × 10 ml.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés: (két üres kereszt)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

Különleges rendelvényhez kötött, a külön jogszabály szerint kábítószerként és pszichotróp anyagként minősített gyógyszer (KP).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Pharmanovia A/S

Ørestads Boulevard 108, 5

DK-2300 København S

Dánia

Tel: +45 3333 7633

e-mail: info.nordics@pharmanovia.com

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-23381/01 1 × 10 ml

OGYI-T-23381/04 2 × 10 ml

OGYI-T-23381/02 3 × 10 ml

OGYI-T-23381/05 4 × 10 ml

OGYI-T-23381/06 5 × 10 ml

OGYI-T-23381/03 10 × 10 ml

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2018. május 9.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2024. július 13.