1. A GYÓGYSZER NEVE

Egiferon 3 x 10⁶ NE por és oldószer oldatos injekcióhoz

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Egiferon 3 x 10⁶ NE por és oldószer oldatos injekcióhoz

3 x 10⁶ NE alfa-interferon (természetes alfa-interferon) port tartalmazó injekciós üvegenként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Port tartalmazó injekciós üveg:

Fehér vagy sárgás szagtalan liofilizátum.

Oldószert tartalmazó ampulla:

Tiszta, színtelen oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Hajas sejtes (,,hairy cell”) leukaemia.

Krónikus myeloid leukaemia nyugodt fázisában.

Krónikus myeloid leukaemia akcelerált fázisában citosztatikumokkal kombinálva.

Krónikus myeloid leukaemia blasztos transzformációt követő - kombinált citosztatikus kezeléssel elért - szekunder nyugodt fázisában.

Rekombináns alfa-interferon neutralizáló antitest jelenléte esetén, amennyiben a kezelés hatáscsökkenéssel jár.

Hepatitis-C-vírus okozta krónikus C hepatitis, melynek legalább 6 hónapos fennállását replikációra utaló vírus-szerológiai markerek (HCV RNS szeropozitivitás) és – ha a vizsgálatnak nincs kontraindikációja – májbiopszia igazolta.

Hepatitis-B-vírus okozta krónikus B hepatitis, melynek legalább 6 hónapos fennállását replikációra utaló vírus-szerológiai markerek (HBV DNS és/vagy HBe szeropozitivitás) és – ha a vizsgálatnak nincs kontraindikációja – májbiopszia igazolta.

Hepatitis-D-vírus okozta krónikus D hepatitis, melynek legalább 6 hónapos fennállását replikációra utaló vírus-szerológiai markerek (HDV RNS és/vagy IgM anti-HD szeropozitivitás) és – ha a vizsgálatnak nincs kontraindikációja – májbiopszia igazolta.

4.2 Adagolás és alkalmazás

1 port tartalmazó injekciós üveg (3x10⁶ NE) hatóanyagát minimum 1 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani.

Az injekció kizárólag intramuscularisan adható.

Hajas sejtes leukaemiában a dózist a csontvelő összetétele, a perifériás vérképadatok és a splenomegalia mértéke szerint kell megválasztani. Általános adagolása a kezelés kezdetekor két hétig heti 5 napon át napi 1 millió NE, majd hetente 3-szor 1 millió NE. Remisszió esetén a gyakoriság és a dózis tovább csökkenthető (egyszeri adag 0,5 millió NE), ill, a kezelés - a beteg folyamatos ellenőrzése mellett - felfüggeszthető. 15 g/l alatti thrombocyta szám esetén a fenti kezdeti adag felét szabad beadni. A kezelést hematológiai centrumban, vagy annak irányításával szabad végezni.

Krónikus myeloid leukaemiában az optimális kezelési séma még nem ismert. Mind a kezelés időtartama, mind a dózis megállapítása egyedi megfontolást igényel, elsősorban a kezelés hatékonyságának és a beteg tűrőképességének figyelembevételével. Általános szempont, hogy tolerancia esetén a kezelés ideje min. 8 hét, de 12 hét után ajánlatos dönteni a kezelés folytatásáról, vagy felfüggesztéséről a kórkép alakulásának függvényében. A krónikus myeloid leukaemia nyugodt fázisában napi 3 millió NE javasolt (ha a beteg jól tolerálja a kezelést, a napi dózis 3 millió NE/m²-ig megemelhető) folyamatosan a hematológiai, ill. citogenetikai remisszió eléréséig, majd csökkenthető, heti 2-3-szor 3 millió NE-re.

A krónikus myeloid leukaemia akcelerált fázisában napi 3 millió NE/m² adható folyamatosan citosztatikus szerrel kiegészítve. Rekombináns alfa-interferon neutralizáló antitest jelenlétekor – amennyiben a kezelés hatáscsökkenéssel jár – naponta 3 millió NE. Ha a beteg tűrőképessége megengedi, az adag tovább emelhető.

A kezelést hematológiai centrumban, vagy annak irányításával szabad végezni.

Krónikus C hepatitisben az adagolást és a kezelés időtartamát a klinikai adatok alapján a kezelőorvos határozza meg. A szokásos kezdő adag heti 3-szor 2-3 millió NE, a kezelés szokásos időtartama 6‑12 hónap. A GPT érték normalizálódása és a szérum HCV-RNS szint csökkenése, vagy negatívvá válása esetén – egyéni mérlegelés alapján – a dózis heti 3-szor 1-2 millió NE-re csökkenthető. Ha az – esetleges – dóziscsökkentés után relapszus lép fel, az előzőleg hatásosnak bizonyult adagoláshoz kell visszatérni. Az esetek egy részében a kezelés elhagyása után relapszus fordulhat elő. Ilyen esetekben újabb 6-12 hónapos kezelés mérlegelendő.

Egyidejű hepatitis B, D vagy HIV szeropozitivitás esetén a kezelés indikációja, az adagolás és a kezelés időtartama speciális mérlegelést igényel.

A kezelést hepatológiai szakrendelésen, vagy annak irányításával szabad végezni.

Krónikus B hepatitisben az adagolást és a kezelés időtartamát a klinikai adatok alapján a kezelőorvos határozza meg. A szokásos kezdő adag heti 3-szor 6-8 millió NE, a kezelés szokásos időtartama 6-12 hónap. A GPT érték normalizálódása és a szérum HBV-DNS szint csökkenése, vagy negatívvá válása esetén – egyéni mérlegelés alapján – a dózis heti 3-szor 3-4 millió NE-re csökkenthető. Ha az – esetleges – dóziscsökkentés után relapszus lép fel, az előzőleg hatásosnak bizonyult adagoláshoz kell visszatérni. Az esetek egy részében a kezelés elhagyása után relapszus fordulhat elő. Ilyen esetekben újabb 6-12 hónapos kezelés mérlegelendő.

HBsAg – anti-HBs szerokonverzió a végleges gyógyulás jelzője, észlelése után a kezelés abbahagyandó.

Egyidejű hepatitis C vagy HIV szeropozitivitás esetén a kezelés indikációja, az adagolás és a kezelés időtartama speciális mérlegelést igényel.

A kezelést hepatológiai szakrendelésen, vagy annak irányításával szabad végezni.

Krónikus D hepatitisben az adagolást és a kezelés időtartamát a klinikai adatok alapján a kezelőorvos határozza meg. A szokásos kezdő adag heti 3-szor 6-9 millió NE, a kezelés szokásos időtartama 18 hónap. Az esetek egy részében a kezelés elhagyása után relapszus fordulhat elő. Ilyen esetekben újabb 12-18 hónapos kezelés mérlegelendő.

HBsAg – anti-HBs szerokonverzió a végleges gyógyulás jelzője, észlelése után a kezelés abbahagyandó.

Egyidejű hepatitis C vagy HIV szeropozitivitás esetén a kezelés indikációja, az adagolás és a kezelés időtartama speciális mérlegelést igényel.

A kezelést hepatológiai szakrendelésen, vagy annak irányításával szabad végezni

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos szívbetegség.

• Súlyosan károsodott vese- vagy májfunkció, beleértve az áttét által okozott károsodást is.

• Súlyos mieloszuppresszió.

• Krónikus hepatitis dekompenzált májcirrózissal.

• Krónikus hepatitis olyan betegeknél, akiket jelenleg, vagy a közelmúltban immunszuppresszánssal kezelnek vagy kezeltek, a rövid időtartamú kortikoszteroid kezelés kivételével.

• Autoimmun hepatitis, vagy autoimmun kórelőzmény, immunszupresszió transzplantált betegeknél.

• Már meglévő pajzsmirigy rendellenesség, kivéve, ha a szokásos kezeléssel kontrollálják.

• Epilepszia és/vagy központi idegrendszeri diszfunkció lásd a 4.4 pontban.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A port tartalmazó injekciós üveg hatóanyagát (3 x 10⁶ NE) 1 ml injekcióhoz való vízben kell feloldani. Feloldás után az oldatos injekciót azonnal fel kell használni.

Alkalmazáskor a beadás helyén bőrpír, fájdalmas csomó keletkezhet, ezért célszerű a készítményt más-más helyre beadni.

Pszichiátriai és központi idegrendszeri (CNS): Néhány alfa-interferon kezelés alatt álló beteg esetében, illetve a kezelést követően, jellemzően 6 hónapon belül, súlyos központi idegrendszeri hatásokról, főképpen depresszióról, szuicid gondolkodásmódról és öngyilkossági kísérletről számoltak be. Az alfa-interferonnal kapcsolatban egyéb központi idegrendszeri hatásokról is beszámoltak, beleértve az agresszív (olykor más személyek ellen irányuló) viselkedést, a zavartságot, és a módosult tudatállapotot. Pszichiátriai betegségek jelei vagy tünetei szempontjából a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. Ha ilyen tünetek jelentkeznek, a készítményt felíró orvosnak figyelembe kell vennie ezen nem kívánt hatások potenciális súlyosságát, és mérlegelnie kell a megfelelő gyógykezelés szükségességét. Ha a pszichiátriai tünetek továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak, illetve öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat azonosítanak, az alfa-interferon kezelés megszakítása, és a páciens utánkövetése, szükség esetén pszichiátriai intervenció javasolt.

Betegek, akiknél súlyos pszichiátriai problémák állnak fenn vagy kórtörténetükben szerepel: Abban az esetben, ha súlyos pszichiátriai állapotban lévő, vagy ilyen kórtörténettel rendelkező beteg alfa-interferonnal történő kezelése bizonyosan szükséges, azt csak a pszichiátriai állapot megfelelő, személyre szabott diagnosztizálása és gyógykezelése után lehet elkezdeni. Gyermek- és serdülőkorúak esetében a súlyos pszichiátriai állapot fennállása, vagy szereplése az anamnesisben az alfa-interferon alkalmazásának ellenjavallata, lásd a 4.3 pontot.

Jelentősebb mentális tompultságot és kómát is észleltek néhány beteg esetében, általában az idősebb korosztályból, akiket nagy dózisú alfa-interferonnal kezeltek. Bár ezek a hatások általában reverzíbilisek, a teljes felépülés néhány beteg esetében három hétig is eltartott. Nagyon ritka esetekben epilepsziás roham is előfordult az alfa-interferon magas dózisa esetében.

Ritka esetekben akut túlérzékenységi reakciók (beleértve a csalánkiütést, angioödémát, bronchospasmust és anafilaxia-t) előfordulásáról számoltak be az alfa-interferon kezelés alatt. Amennyiben ilyen reakció alakul ki, a készítmény alkalmazását abba kell hagyni és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő orvosi kezelést. Átmeneti bőrkiütések nem teszik szükségessé a kezelés megszakítását.

Mérsékelt vagy súlyos mellékhatások szükségessé tehetik a beteg dózisának módosítását, vagy néhány esetben az Egiferon kezelés befejezését. Minden beteget, akinél az Egiferon kezelés alatt kóros májfunkció alakul ki szorosan monitorozni kell, és a kezelést abba kell hagyni, amennyiben a jelek és tünetek súlyosbodnak.

Szupportív kezelést igénylő alacsony vérnyomás alakulhat ki az alfa-interferon kezelés alatt, vagy az injekciót követő két napon belül.

Mivel a folyadékveszteséggel összefüggő alacsony vérnyomásról néhány beteg esetében már beszámoltak, adekvát hidratációt kell fenntartani az Egiferon kezelésben részesülő betegeknél. Szükség lehet a folyadék pótlására.

Bár a láz az alfa-interferon kezelések alatt megfigyelt influenza jellegű tünetekkel függhet össze, a láz esetleges egyéb okait ki kell zárni.

A paracetamolt sikeresen alkalmazták az Egiferon kezelés alatt esetlegesen előforduló láz és fejfájás tüneteinek enyhítésére. A javasolt paracetamol dózis 500 mg ‑ 1 gramm, 30 perccel az Egiferon alkalmazását megelőzően. A paracetamol megengedett maximális dózisa naponta 4 x 1 gramm.

Az Egiferont körültekintően kell alkalmazni olyan legyengült állapotú betegek esetében, mint például, akiknél tüdőbetegség [pl. krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)] szerepel a kórtörténetben, vagy ketoacidózisra hajlamos cukorbetegek esetén. Körültekintően kell eljárni a véralvadási zavaroktól (mint például a trombózis vagy a tüdőembólia) szenvedő betegek esetében is.

Ritka esetekben tüdő infiltrációt, pneumonitist és pneumoniát ‑ beleértve a halálos kimenetelű eseteket is, ‑ jegyeztek fel az alfa-interferonnal kezelt betegek körében. Az etiológia még nem tisztázott. A tüneteket gyakrabban jelezték, amikor egy Sho-saiko-to nevezetű, kínai és japán gyógynövényekből készült gyógyszert is alkalmaztak az alfa-interferonnal párhuzamosan. Bármely betegről, akinél láz, köhögés, légzési zavarok, vagy egyéb légzőszervi tünetek jelentkeznek, mellkasröntgent kell készíteni. Ha a röntgen tüdő infiltrációt mutat, vagy bizonyíték van a tüdőfunkció romlására, a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, és az alfa-interferon kezelést abba kell hagyni, amennyiben az tűnik megfelelőnek. Bár ezekről a tünetekről gyakrabban számoltak be olyan betegek esetében, akik krónikus hepatitisz C-ben szenvedtek és interferon kezelést kaptak, olyan eseteket is feljegyeztek, ahol onkológiai betegségben szenvedő betegeket kezeltek alfa-interferonnal. Az alfa-interferon alkalmazás azonnali felfüggesztése és a kortikoszteroiddal történő kezelés úgy tűnik, összefügg a tüdőt érintő mellékhatások visszafejlődésével.

A szemmel kapcsolatos mellékhatások több hónapos sikeres alfa-interferon használatát követően jelennek meg, de már rövidebb kezelési periódust követően is jelentettek eseteket. Bármely betegnél, aki a látásélesség, vagy látótér változásra panaszkodik, vagy más szemészeti tünetet jelez az alfa-interferon kezelés alatt, szemészeti vizsgálat szükséges. Mivel a retinát érintő mellékhatásokat esetleg szükséges lesz megkülönböztetni a diabeteses vagy hypertensiós retinopathiától, ezért szemészeti vizsgálat javasolt az alfa-interferon kezelés megkezdése előtt diabetes mellitus vagy hypertensio fennállása esetén.

Azokat a betegeket, akiknek a kórtörténetében krónikus szívelégtelenség, myocardiális infarctus és/vagy korábbi vagy fennálló arrythmia szerepel, és alfa-interferon kezelésre van szükségük, szorosan monitorozni kell. Szívbetegségben vagy előrehaladott daganatos betegségben szenvedő betegeknél a kezelés megkezdése előtt és alatt EKG vizsgálatokat kell végezni. A cardialis arrythmiák (elsősorban a supraventicularis arrythmiák) általában reagálnak a hagyományos kezelésre, de szükségessé válhat az alfa-interferon kezelés abbahagyása is.

Mivel jelentették korábban fennálló psoriasisos megbetegedések kiújulását, az alfa-interferont csak olyan betegeknél szabad alkalmazni, ahol a potenciális előny indokolja a potenciális kockázatot.

Előzetes adatok azt mutatják, hogy az alfa-interferon kezelés kapcsolatba hozható máj- vagy vesetranszplantált betegeknél a megnövekedett szervkilökődési aránnyal.

Különböző autoantitestek képződését figyelték meg az alfa-interferon kezelés során. Autoimmun rendellenesség klinikai manifesztációja az alfa-interferon kezelés ideje alatt gyakrabban fordulhat elő olyan betegeknél, akik prediszponáltak az ilyen jellegű rendellenességek kifejlődésére.

Az alfa-interferon kezelést fel kell függeszteni olyan krónikus hepatitiszes betegeknél, akiknél a véralvadás markereknél elhúzódó hatások mutatkoznak, ami a máj dekompenzációját is jelezheti.

Ritka esetekben hyperglykaemiát észleltek az alfa-interferonnal kezelt betegeknél. Minden olyan beteg vércukorszintjét monitorozni kell, akinél a hyperglykaemia tünetei jelentkeznek. Diabeteses betegeknél a diabeteses kezelés előírt dózisait szükség esetén módosítani kell.

Enyhe, vagy közepesen súlyos vese- vagy májfunkció zavar, vagy myelosuppressio gondos monitorozást tesz szükségessé.

Krónikus hepatitis C: Ritkán, pajzsmirigyműködési rendellenességek kialakulását ‑ akár hypothyreosis, akár hyperthyreosis ‑, jelentették az alfa-interferonnal kezelt betegeknél. A mechanizmus, amelynek segítségével az alfa-interferon módosítja a pajzsmirigy működését, nem ismert. A krónikus hepatitis C kezelésére alkalmazott alfa-interferon kúrát megelőzően meg kell határozni a thyreoidea-stimuláló hormon (TSH) szérumszintjét. Bármely, ezen a ponton felismert pajzsmirigyműködési rendellenességet a szokásos módon kezelni kell. Az alfa-interferon kezelés akkor kezdhető meg, ha a gyógyszeres kezeléssel sikerül a normál határértékeken belül tartani a TSH szintet. Minden olyan betegnél, akinél az alfa-interferon kezelés alatt olyan tünetek jelentkeznek, ami egy esetleges pajzsmirigyműködési-rendellenességre utalhat, a TSH szinteket meg kell határozni. Az alfa-interferon kezelést folytatni lehet a már meglévő pajzsmirigy-diszfunkció esetén, ha a gyógyszeres kezeléssel a TSH szint a normál tartományon belül tartható. Az alfa-interferon kezelés felfüggesztése nem vezetett a kezelés során kialakult pajzsmirigy diszfunkció gyógyulásához.

Egyidejű kemoterápia: Az alfa-interferon egyéb kemoterápiás hatóanyagokkal együtt történő alkalmazása növelheti a toxicitás veszélyét (súlyosságát és időtartamát), amely életveszélyes vagy fatális kimenetelű is lehet az együttes alkalmazás következtében. A leggyakrabban észlelt mellékhatások, melyek potenciálisan életveszélyesek vagy fatálisak lehetnek, a következők: mucositis, hasmenés, neutropenia, vesefunkció károsodása és elektrolit zavar. A magasabb toxicitás veszélye miatt mind az alfa-interferon, mind pedig az egyidejűleg alkalmazott kemoterápiás gyógyszer dózisait körültekintően kell beállítani.

AIDS-hez kapcsolódó Kaposi-szarkóma: Az alfa-interferont nem szabad proteáz inhibitorokkal együttadni. Nem áll rendelkezésre biztonságossági adat az Egiferon és a nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok analógjainak együttadásával kapcsolatban.

Laboratóriumi vizsgálatok:

A leukocyta-számot, a leukocyták százalékos megoszlását, a thrombocytaszámot, az elektrolitok-, a máj enzimek szintjét, a szérum protein-, szérum bilirubin és szérum kreatinin szintet meg kell határozni minden beteg esetében az Egiferon kezelés előtt, és rendszeres időközönként a kezelés alatt.

Hepatitis B vagy C-vel kezelt betegeknél a javasolt vizsgálati séma: az 1., 2., 4., 8., 12., és 16. héten, majd minden második hónapban egy alkalommal a kezelés ideje alatt. Az Egiferon kezelést tovább lehet folytatni, ha az alanin-aminotranszferáz (ALAT) szint kétszeresére vagy még nagyobb mértékben emelkedik, kivéve, ha májelégtelenség jeleit vagy tüneteit észlelik. Az ALAT szint emelkedésének ideje alatt a prothrombin időt, csakúgy, mint az alkalikus foszfatáz-, albumin- és bilirubin értékeket, kéthetes időközönként ellenőrizni kell.

Melanoma malignummal kezelt betegeknél a teljes leukocyta-szám és a leukocyták százalékos megoszlásának meghatározását, valamint májfunkciós vizsgálatokat kell végezni az indukciós kezelés ideje alatt, és havonta a fenntartó kezelés idején.

Gyermekek: Gyermekek kezelésével kapcsolatosan korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre. A kezelés várható előnyeit a lehetséges kockázatokkal szemben megfontoltan mérlegelni kell.

A fertilitásra gyakorolt hatás: Az interferon káros hatással lehet a fertilitásra. Az interferon alkalmazására vonatkozó vizsgálatok során, nem emberi főemlősöknél a menstruációs ciklus rendellenességeit figyelték meg. Csökkent ösztradiol- és progeszteron szérumkoncentrációkat jelentettek a humán leukocita interferonnal kezelt nők esetében. Következésképpen a fogamzóképes korú nők nem kaphatnak Egiferont, kivéve, ha hatékony fogamzásgátlást alkalmaznak a kezelés ideje alatt. Az Egiferont körültekintéssel kell alkalmazni a nemzőképes korú férfiak esetében.

Vírus biztonságosság: Az Egiferon egy olyan humán leukocyta interferon, amely humán vért (buffy coat frakció) használ a gyártási folyamat kiindulási anyagaként. A humán vérből vagy plazmából nyert készítmények alkalmazásakor fellépő fertőzések megelőzését szolgáló standard eljárások magukban foglalják a donorok kiválasztását, az egyedi véradományok infekcióra jellemző, specifikus markerekre történő szűrését, és hatékony víruseltávolító és/vagy inaktiváló eljárások beillesztését a gyártási folyamatba.

Mindezek ellenére humán vérből vagy plazmából nyert készítmények alkalmazása során a fertőző ágensek átvitelének lehetősége nem zárható ki. Ez vonatkozik eddig ismeretlen, új vírusokra és más kórokozókra is.

Az alkalmazott eljárások hatékonynak tekinthetők a lipidburokkal rendelkező vírusok ellen, mint a HIV, HBV és HCV, és a lipidburokkal nem rendelkező vírusokkal szemben, mint a HAV és a Parvovirus B19. Az eljárást validálták és hatékonynak találták a Sendai vírusra vonatkozóan is (egy nem humán-patogén) amit a leukocyták interferon termelésének serkentésére használnak.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Gyógyszer/gyógyszer kölcsönhatások: Narkotikumok, altatószerek és nyugtatók csak körültekintéssel adhatók, amennyiben az alfa-interferonnal együtt alkalmazzák őket.

Nem állapítottak meg gyógyszerkölcsönhatást az Egiferon és egyéb gyógyszerek között. Elővigyázatossággal kell eljárni, amennyiben az Egiferont egyéb, potenciálisan mieloszuppresszív hatóanyagokkal kombinálva alkalmazzuk.

Az interferonok befolyásolhatják az oxidatív metabolikus folyamatokat. Ezt mindenképpen tekintetbe kell venni olyan egyéb gyógyszerekkel történő együttes kezelés esetén, mint például a xantin származék teofillin és aminofillin, melyek ezen az úton metabolizálódnak. Xantin származékokkal történő egyidejű kezelés alatt a szérum teofillin szintet monitorozni kell és az interferon dózisát szükség esetén módosítani kell.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség:

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs elegendő adat. Az alfa-interferont csak akkor szabad alkalmazni terhesség alatt, amennyiben a potenciális előny indokolja a magzatot érintő potenciális kockázatot.

Szoptatás:

Nem ismert, hogy az alfa-interferon vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. Ezért el kell dönteni, hogy a szoptatást vagy az Egiferon kezelést fejezik-e be, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a csecsemő illetve, a kezelés előnyeit az anya számára.

Termékenység:

Az interferon alkalmazására vonatkozó vizsgálatok során, nem emberi főemlősöknél a menstruációs ciklus rendellenességeit figyelték meg.

Az alfa-interferon abortív hatást mutatott a Macaca mulatta (rhesus majom) esetében, a javasolt szubkután vagy intramuszkuláris 2 millió NE/m² dózis 90-szeres és 180-szoros dózisainál.

Csökkent ösztradiol- és progeszteron szérumkoncentrációkat jelentettek a humán leukocita interferonnal kezelt nők esetében. Következésképpen a fogamzóképes korú nők nem kaphatnak Egiferont, kivéve, ha hatékony fogamzásgátlást alkalmaznak a kezelés ideje alatt. Az Egiferont körültekintéssel kell alkalmazni a nemzőképes korú férfiak esetében.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A koncentrálóképességet befolyásoló hatásának időtartama alatt járművet vezetni, vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni tilos. A kezelőorvos egyedileg határozza meg a tilalom mértékét.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A leggyakrabban előforduló mellékhatás a láz, hidegrázás, verejtékezés, fáradtság, ízületi fájdalom, izomfájdalom, fejfájás, étvágytalanság és hányinger voltak. A láz és a fáradtság dózisfüggőek, és a kezelés szüneteltetését, vagy abbahagyását követő 72 órán belül megszűnnek.

Ezek az akut mellékhatások csillapíthatóak vagy megszüntethetőek paracetamol egyidejű alkalmazásával. A kezelés folytatásával, vagy a dózis módosításával ezek a mellékhatások általában csökkennek, bár a folyamatos kezelés letargiát, gyengeséget és állandó kimerültséget okozhat.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések:

Ritka (>1/10 000 –<1/1 000): Tüdőgyulladás, herpes simplex (beleértve az ajakherpesz exacerbatioját).

Vérképzőszervi- és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori (1/10) Leukopenia.

Gyakori (1/100 – <1/10) Thrombocytopenia, anaemia.

Ritka (1/10 000 –<1/1000) Agranulocytosis, haemolyticus anaemia.

Nagyon ritka (<1/10 000) Idiopathiás thrombocitopeniás purpura.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka (>1/10 000 –<1/1 000): Autoimmun betegség, akut túlérzékenységi reakciók (mint például a csalánkiütés, angioödéma, bronchospasmus és anafilaxia.

Nagyon ritka (<1/10 000): Sarcoidosis.

Endokrin betegségek és tünetek:

Ritka (≥1/10 000 –<1/1 000): Hyperthyreosis, hypothyreosis, pajzsmirigy rendellenesség.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori (≥1/10): Étvágytalanság, hányinger, klinikailag nem szignifikáns hypocalcaemia.

Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100): Elektrolit-egyensúly zavara, dehidratáció.

Ritka (≥1/10 000 –<1/1 000): Hyperglykaemia.

Nagyon ritka (<1/10 000): Diabetes mellitus, hypertriglyceridaemia.

Pszichiátriai kórképek:

Nem gyakori (>1/1000 –<1/100): Depresszív zavarok, szorongás, módosult tudatállapot, zavartság, viselkedészavar, idegesség, emlékezetzavar, alvászavar.

Ritka (>1/10 000 –<1/1 000): Öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori (1/10) Fejfájás.

Nem gyakori (1/1000 –<1/100) Neuropathia, szédülés, somnolentia, ízérzészavar, pareaesthesia, hypaesthesia és tremor.

Ritka (1/10 000 –<1/1 000) Coma, cerebrovascularis történés, convulsiók, átmeneti erektilis diszfunkció.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori (1/1000 –<1/100) Conjunctivitis, látászavar.

Ritka (1/10 000 –<1/1 000) Ischaemiás retinopathia.

Nagyon ritka (<1/10 000): Nervus opticus neuropathia, a retina artériájának vagy vénájának obstrukciója, retinopathia, retina bevérzése, papilla oedema, retina exudatum.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100) Vertigo.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nem gyakori (1/1000 –<1/100) Arrythmiák, beleértve az atrioventicularis blokkot és a palpitációkat.

Ritka (1/10 000 –<1/1000) Szívleállás, myocardialis infarctus, krónikus szívelégtelenség, tüdőödéma, cianózis.

Érbetegségek és tünetek:

Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100): Hypertensio, hypotensio.

Ritka (≥1/10 000 –<1/1 000): Vasculitis.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Ritka (≥1/10 000 –<1/1 000) Dyspnoe, köhögés.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori (≥1/10) Hasmenés.

Gyakori (≥1/100 – <1/10) Hányinger/hányás.

Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100) Hasi fájdalom, szájszárazság.

Ritka (≥1/10 000 –<1/1 000) Hypermotilitás, székrekedés, dyspepsia, flatulentia, pancreatitis.

Nagyon ritka (<1/10 000): Visszatérő gyomorfekély, nem életveszélyes gastrointestinális vérzés.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:

Ritka (>1/10 000 –<1/1 000): Májelégtelenség, májkárosodás, károsodott májfunkció.

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:

Nagyon gyakori (≥1/10) Alopecia (reverzíbilis a kezelés után, a fokozott hajhullás még folytatódhat néhány héttel a kezelés befejezése után is), fokozott verítékezés.

Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100) Psoriasis provokációja vagy exacerbatioja, viszketés.

Ritka (≥1/10 000 –<1/1 000) Bőrkiütés, száraz bőr és nyálkahártya, orrvérzés, orrfolyás.

A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nagyon gyakori (≥1/10): Myalgia, arthralgia.

Ritka (≥1/10 000 –<1/1 000): Systemás lupus erythematosus, arthritis.

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg): Rhabdomyolysis.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100) Proteinuria és magasabb sejtszám a vizeletben.

Ritka (≥1/10 000 –<1/1 000) Akut veseelégtelenség (elsősorban olyan daganatos betegeknél, akiknek vesebetegségük van), károsodott vesefunkció.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Nagyon gyakori (≥1/10): Influenzaszerű tünetek, fáradtság, láz, izületi merevség, csökkent étvágy.

Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100): Mellkasi fájdalom, oedema.

Nagyon ritka (<1/10 000): Nekrotikus reakciók az injekció beadásának helyén, reakciók az injekció beadásának helyén.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei:

Nem gyakori (1/1000 –<1/100) Emelkedett alanin-aminotranszferáz (ALAT), alkalikus foszfatáz és -transzamináz érték a vérben, és testsúlycsökkenés.

Ritka (1/10 000 –<1/1000) Emelkedett laktát-dehidrogenáz (LDH)-, bilirubin-, kreatinin-, húgysav- és karbamid-szint a vérben.

Az átadható fertőző ágensekre vonatkozó biztonságossággal kapcsolatban lásd a 4.4 pontot.

A fog- és a fog körüli (periodontális) betegségek (melyek a fogak elvesztéséhez vezethetnek), valamint a halláskárosodás a gyógyszercsoportra jellemző mellékhatásként ismertek.

4.9 Túladagolás

Túladagolásról nem számoltak be.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Citokinek és immunmodulátorok.

ATC kód: L03A B01.

Az Egiferon por és oldószer oldatos injekcióhoz hatóanyaga alfa-interferonok keveréke. Az interferonok 4 fő családját azonosították, az alfa-, béta-, gamma-, és omega-interferonokat.

Ezek antivirális, antiproliferatív és immunmoduláns hatású glikoproteinek. A vírusos fertőzésekre, valamint más szintetikus és biológiai induktorokra kialakuló immunválasz során képződnek és választódnak ki.

Az Egiferon por és oldószer oldatos injekcióhoz hatóanyaga emberi fehérvérsejtek által termelt alfa‑interferon fehérjék keveréke, több mint 10 alfa-interferon alosztályt tartalmaz (specifikus aktivitása legalább 1 x 10⁶ NE interferon pro mg fehérje). Az alfa interferon fehérjék kb. 166 aminosavból állnak, molekulasúlyuk 16 000 és 27 000 dalton közötti. A hatóanyag szagtalan, áttetsző, sárgásbarna folyadék, mely az alfa interferon tartalomra dúsított, de szérumfehérjéket, leukocyta termékeket és szervetlen sókat is tartalmaz.

Hatásmechanizmus:

Az interferonok speciális sejtfelszíni receptorokhoz kötődnek. Ezúton az immunválasz számos eseményét indítják be, pl. különböző fehérjék szintézisét. Ezen hatásukat más sejtszintű reakciók követik, mint pl. a vírus replikáció és sejt proliferáció gátlása.

Antiproliferatív aktivitásuk mind ép, mind malignus sejteken kimutatható. A fehérvérsejtek termelte alfa interferon a ,,hairy cell” leukaemia elsődleges gyógyszerei, de alkalmazásuk krónikus myeloid leukaemia kezelésében (CML), illetve krónikus B, C és D hepatitisben is létjogosultságot nyert.

Immunmoduláló hatásuknak köszönhetően fokozzák a makrofágok fagocitotikus aktivitását, erősítik a lymphocyták citotoxicitását és a humán leukocyták antigén expresszióját.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az alfa-interferon a gyomor-bél traktusból nem szívódik fel. S.c. vagy i.m. adagolva a dózis 80%-a felszívódik.

Eloszlás

I.m. adagolást követően mind a rekombináns technológiával, mind a leukocyta kulturából előállított alfa-interferon hasonló plazmakoncentrációt ér el, bár széleskörű variabilitás jellemzi. A plazmakoncentráció dózisfüggő, a csúcskoncentrációt általában 4-8 óra alatt éri el, és 16-24 óra múlva tér vissza az alapszintre. I.v. adagolást követően a szérum interferon szintje gyorsan csökken, az infúzió beadását követően 4 óra múlva már nincs kimutatható mennyiség.

Szisztémás adagolást követően kis mennyiségű interferont mutattak ki a légúti váladékban, gerincvelői folyadékban, a szemben, és az agyban.

Elimináció

Az alfa-interferon eliminációs felezési ideje s.c. vagy i.m. adagolást követően mintegy 2-7 óra, i.v. infúziót követően 2 óra.

Az alfa-interferon a vesében katabolizálódik, és csak jelentéktelen mennyiségben kerül változatlan formában a vizeletbe. A májban való metabolizációja és az epével való kiválasztódása nem jelentős.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Tekintettel arra, hogy az alfa-interferon aktivitása fajspecifikus, az Egiferonnal csupán korlátozott preklinikai biztonságossági vizsgálatot végeztek. Nem figyeltek meg toxicitást egyszeri dózisú toxicitás vizsgálatokban egerek és patkányok esetében.

Reprodukciós toxicitási vizsgálatokat nem végeztek, ugyanakkor ismert, hogy magas alfa-interferon dózisok majmoknál vetélést okoznak.

Mutagenitási vizsgálatokat nem végeztek Egiferonnal, ugyanakkor rekombináns alfa-interferonnal végzett vizsgálatokban negatív Ames teszt- és mikronucleus teszt-eredményről számoltak be.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Port tartalmazó injekciós üveg:

Trometamol, humán szérum fehérje oldat PBS pH: 6,7 oldatban (nátrium-klorid, kálium-klorid, dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát, nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát, foszforsav injekcióhoz való vízben).

Oldószert tartalmazó ampulla:

Injekcióhoz való víz.

6.2 Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a készítmény nem keverhető más gyógyszerrel.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Hűtőszekrényben (2°C – 8°C) tárolandó.

Elkészítés után azonnal felhasználandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Port tartalmazó injekciós üveg: kb 13 mg liofilizátum színtelen, injekciós üvegben (I. típus), amely szürke gumidugóval és lila rollnizott alumínium kupakkal van lezárva.

Oldószert tartalmazó ampulla: 2 ml oldat üveg (I. típus) ampullában.

10 db port tartalmazó injekciós üveg és 10 db oldószert tartalmazó ampulla dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

PannonPharma Kft.

7720 Pécsvárad

Pannonpharma út 1.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI

OGYI-T-3722/02 10× porampulla

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1994. január 3.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2016. március 22.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2016. március 22.