ELANOSTA 70 mg belsőleges oldat betegtájékoztató

1 A GYÓGYSZER NEVE

Elanosta 70 mg belsőleges oldat

2 MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

70 mg alendronsavat tartalmaz (91,4 mg nátrium-alendronát-trihidrát formájában) 100 ml-es egyszeri adagonként.

Ismert hatású segédanyagok:

80 mg metil-parahidroxibenzoátot (E218), 20 mg propil-parahidroxibenzoátot (E216) és 6 mg Sunset yellow FCF (E110) színezőanyagot tartalmaz adagonként (100 ml).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3 GYÓGYSZERFORMA

Belsőleges oldat.

Narancs színű opálos oldat.

4 KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A menopauza utáni osteoporosis kezelése.

Az alendronsav csökkenti a csigolya- és csípőtörések kockázatát.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Oralis alkalmazásra.

Az ajánlott adag egy 70 mg-os egységadag (100 ml) hetente egyszer.

A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát osteoporosis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél az Elanosta előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után.

Az alkalmazás módja

Az alendronsav megfelelő felszívódása érdekében:

Az Elanosta-t legalább 30 perccel a napi első étel-, italfogyasztás vagy gyógyszeralkalmazás előtt kell bevenni, csapvízzel. Más italok (beleértve az ásványvizet), élelmiszerek és egyes gyógyszerek valószínűleg csökkentik az alendronsav felszívódását (lásd 4.5 pont).

A gyógyszer gyomorba jutásának elősegítése, és ezáltal a szájban, illetve a nyelőcsőben előforduló helyi irritáció / lehetséges mellékhatások kialakulásának csökkentése érdekében (lásd 4.4 pont):

• A betegeknek az Elanosta bevétele után legalább 30 percig és a napi első étkezés befejezése előtt nem szabad lefeküdniük.

• A betegek az Elanosta bevétele után legalább 30 percig ne feküdjenek le.

• Az Elanostat csak felkeléskor szabad bevenni egyszeri 100 ml-es adagban (a teljes üvegtartalom), majd legalább 30 ml csapvizet kell inni. Több csapvizet is lehet inni.

• Az Elanostat nem szabad lefekvéskor vagy felkelést megelőzően bevenni.

A betegeknek kiegészítő kalciumot és D-vitamint kell kapniuk, ha a táplálkozásuk nem kiegyensúlyozott (lásd 4.4 pont).

Idősek

Klinikai vizsgálatokban nem mutatkozott az életkorral összefüggő különbség az alendronsav hatásossága és biztonságossága tekintetében. Ezért idősek esetén nincs szükség dózismódosításra.

Vesekárosodás

Akiknél a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) nagyobb, mint 35 ml/perc, nincs szükség dózismódosításra. Ha a GFR kevesebb, mint 35 ml/perc, klinikai tapasztalat hiányában a készítmény adása nem javasolt.

Gyermekek és serdülők

Az alendronsav alkalmazása 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt. Nem áll rendelkezésre elegendő adat az alendronsav biztonságosságáról és hatásosságáról 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetén az osteoporosissal összefüggő állapotokban (lásd 5.1 pont).

Az alendronsavat nem vizsgálták a glükokortikoidok által kiváltott csontritkulás kezelésében.

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A nyelőcső rendellenességei és minden olyan tényező jelenléte, mely a nyelőcső ürülését késlelteti (például strictura vagy achalasia).

• Ha a beteg nem tud legalább 30 percen keresztül egyenesen állni vagy ülni.

• Hypocalcaemia.

• Olyan betegek, akiknek nehézséget okoz a folyadékok lenyelése.

• Az aspiráció kockázatának kitett betegek.

Lásd még: 4.4 pont „Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések”.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A tápcsatorna felső szakaszán jelentkező mellékhatások

Az Elanosta helyi irritációt okozhat a felső gastrointestinalis traktus nyálkahátyáján. A felső gastrointestinalis traktus fennálló betegsége Elanosta alkalmazása mellett rosszabbodhat, ezért különös óvatossággal adható a felső gastrointestinalis traktus betegségeiben, mint dysphagia, nyelőcső betegségei, gastritis, duodenitis, ulcus betegségben szenvedő betegeknek, valamint azoknak, akik anamnézisében a kezelés megkezdését megelőző egy éven belül súlyos gastrointestinalis betegség szerepel, mint pepticus fekély, gastrointestinalis vérzés, vagy a felső gastrointestinalis traktust érintő sebészi beavatkozás, kivéve pylorus plasztika (lásd 4.3 pont).

Azoknál a betegeknél, akikről ismert, hogy Barrett oesophagusban szenvednek, a gyógyszert felíró orvosnak a betegnél egyénileg kell elbírálni az alendronsav előnyeit és esetleges kockázatait.

Előfordultak már alendronsavat szedő betegeknél olyan nyelőcső-reakciók (néha súlyosak, és a beteg kórházi kezelése is szükségessé vált), mint oesophagitis, oesophagealis ulcus és erosio, melyeket ritkán oesophagealis strictura kialakulása követett. A kezelőorvosnak ezért fokozott figyelmet kell fordítani az esetleges nyelőcső-irritációra utaló jelekre és tünetekre, illetve a beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy minden olyan tünet esetén, mely a nyelőcső irritációjára utal (mint dysphagia, nyelési fájdalom vagy retrosternalis fájdalom, újonnan kialakult, vagy rosszabbodó gyomorégés) a készítmény szedését abba kell hagynia, és orvoshoz kell fordulnia.

A súlyos nyelőcsőkárosodás kialakulásának kockázata azon betegeknél nagyobb, akik nem tartják be a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatos előírásokat, illetve akik nem hagyják abba a készítmény alkalmazását a nyelőcsőirritáció tüneteinek megjelenéskor. Ezért nagyon fontos, hogy az orvos felvilágosítsa a beteget a kezelést megelőzően a készítmény helyes alkalmazásáról, és meggyőződjön arról, hogy azt a beteg megértette (lásd 4.2 pont). A beteget arról is tájékoztatni kell, hogy az adagolási utasítások be nem tartása esetén nagyobb a nyelőcső-mellékhatások kockázata.

Bár a kiterjedt klinikai vizsgálatok során nem figyeltek meg megnövekedett kockázatot, ritkán (a forgalomba hozatalt követően) beszámoltak gyomor- és nyombélfekélyről, amelyek közül néhány súlyos és szövődményekkel járt.

Az állkapocs osteonecrosisa

Az állkapocs rendszerint fogeltávolítással és/vagy helyi fertőzéssel (pl. osteomyelitis) járó osteonecrosisáról is beszámoltak biszfoszfonát-kezelésben részesülő daganatos betegekben. E betegek biszfoszfonát-kezelésüket legnagyobbrészt intravénás formában kapták, és ezzel egyidejűleg többen kemoterápiában és kortikoszteroid-kezelésben is részesültek. Az állkapocs osteonecrosisa biszfoszfonátot per os szedő osteoporoticus betegekben is előfordult.

Az állkapocs-osteonecrosis lehetséges kialakulásának egyénenkénti értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni:

• a biszfoszfonát hatásfoka (legnagyobb a zoledronsav esetében), az alkalmazás módja (lásd feljebb) és kumulálódó dózis

• daganat, kemoterápia, radioterápia, kortikoszteroid-kezelés, angiogenesis inhibitorok, dohányzás

• fogbetegség a kórelőzményben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontalis betegség, invazív fogászati beavatkozás és rosszul illeszkedő protézis.

Rossz fogászati állapotú beteg biszfoszfonát-kezelésének megkezdése előtt megfontolandó a fogászati vizsgálat és a megfelelő preventív fogászati beavatkozások elvégzése.

A kezelésben részesülő betegeknél lehetőleg kerülni kell az invazív fogászati beavatkozásokat. Azoknál a biszfoszfonát-kezelésben részesülő betegeknél, akiknél állkapocs-osteonecrosis alakul ki, a szájsebészeti beavatkozás súlyosbíthatja az állapotot. Nincs klinikai adat arra nézve, hogy a biszfoszfonát-kezelés megszakítása a szájsebészeti beavatkozás előtt befolyásolja-e az állkapocs-osteonecrosis kialakulásának kockázatát. A betegek kezelési tervét a kezelőorvos személyre szabottan, a várható előny/kockázat egyedi értékelése alapján határozza meg.

A biszfoszfonát-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni a megfelelő szájhigiénia betartására, a rendszeres fogászati ellenőrzésen való részvételre és arra, hogy számoljanak be minden szájban jelentkező tünetről, mint pl. mozgó fog, fájdalom vagy duzzanat.

A külső hallójárat osteonecrosisa

Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat osteonecrosisát jelentették, főként hosszan tartó kezeléssel összefüggésben. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroidhasználat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat osteonecrosisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fültünetek, például krónikus fülfertőzés jelentkezik.

Csont- és izomrendszeri fájdalom

Csont-, ízületi és/vagy izomfájdalomról is beszámoltak biszfoszfonátot szedő betegek. A forgalombahozatal utáni adatok szerint ezek a tünetek ritkán voltak súlyosak és/vagy akadályozták a mozgást (lásd 4.8 pont). A kezelés kezdete és a tünetek jelentkezése között egy nap – több hónap között változó hosszúságú idő telt el. A kezelés befejezése után a legtöbb beteg esetén elmúltak a tünetek. E betegek közül néhányan a tünetek visszatértéről számoltak be, miután a korábban alkalmazott gyógyszerrel vagy más biszfoszfonáttal újrakezdték a kezelést.

A femur atípusos törései

A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát-kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy a nélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb- vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis-törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, akiknél felmerül az atípusos femurtörés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapján, a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát-kezelés felfüggesztését.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát-kezelés ideje alatt számoljanak be bármilyen comb-, csípő- vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen tünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femurtörés fennáll-e.

Bőrreakciók

A forgalomba hozatalt követően ritkán súlyos bőrreakciókról, köztük Stevens–Johnson-szindrómáról és toxikus epidermális nekrolízisről számoltak be.

Kihagyott adag

A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ha kihagynak egy adag Elanosta-t, vegyenek be egyetlen adagot (100 ml) másnap reggel, miután eszükbe jut. Ne vegyenek be két adagot ugyanazon a napon, hanem térjenek vissza a hetente egyszeri alkalmazásra, az eredeti ütemezés szerint, a választott napon.

Vesekárosodás

Az alendronsav nem javasolt vesekárosodásban szenvedő betegeknek, akiknél a GFR kevesebb, mint 35 ml/perc (lásd 4.2 pont).

Csont- és ásványianyag-metabolizmus

A kezelés elkezdése előtt az ösztrogénhiányon és az öregedésen kívül az osteoporosis egyéb lehetséges okait is számításba kell venni.

Az alendronsav-kezelés megkezdése előtt a hypocalcaemiát rendezni kell (lásd 4.3 pont). Az ásványi anyagok háztartását érintő egyéb betegségeket (pl. D-vitamin-hiány, hypoparathyreosis) is hatékonyan kezelni kell. Az ilyen betegek szérumkalciumszintjét és a hypocalcaemia tüneteit az Elanosta-terápia ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell.

Az alendronsav hatásának következtében a csontok ásványianyag-tartalma nő, ezért kisebb, tünetmentes szérumkalcium- és szérumfoszfátszint-csökkenés előfordulhat, különösen azon glükokortikoidokat szedő betegek esetében, akiknél a kalcium abszorpciója csökkent lehet. Ezek általában kismértékűek és tünetmentesek. Mindazonáltal ritka esetekben beszámoltak tünetekkel járó hypocalcaemiáról, amely néha súlyos tünetekkel járt és gyakran olyan betegeknél jelentkezett, akiknél valamely hajlamosító tényező is fennáll (pl. hypoparathyreosis, D-vitamin-hiány, kalciumfelszívódási zavarok). A megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelt különösen fontos biztosítani azoknál a betegeknél, akik glükokortikoidokat is szednek.

Segédanyagok

Ez a készítmény 115 mg alkoholt (etanolt) tartalmaz adagonként, amely egyenértékű 0,15 térfogatszázalék alkohollal. A készítmény adagjában található alkoholmennyiség 3 ml sörnek vagy 1,3 ml bornak felel meg. Káros az alkoholizmusban szenvedők számára. Figyelembe kell venni a magas kockázatú csoportokban, például májbetegségben vagy epilepsziában szenvedő betegeknél.

Ez a gyógyszer Sunset yellow FCF (E110) színezőanyagot, metil-parahidroxibenzoátot (E218) és propil-parahidroxibenzoátot (E216) tartalmaz, amelyek allergiás reakciókat okozhatnak.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ha kalciumot, antacidumokat, valamint néhány szájon át szedhető gyógyszert, ételt, italt (beleértve az ásványvizet is) egyszerre veszik be az alendronsav-tartalmú készítménnyel, befolyásolhatja az alendronsav felszívódását. Ezért az Elanosta bevételét követően legalább fél órát várni kell az egyéb, szájon át szedhető gyógyszerek alkalmazásával (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Más klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás nem várható. Az elvégzett klinikai vizsgálatok során több beteg kapott (intravaginalis úton, bőrön vagy szájon át) ösztrogént, az alendronsav szedése alatt. Az együttadásnak tulajdonítható mellékhatásokat nem mutattak ki.

Mivel a NSAID alkalmazása gyomorirritációval hozható összefüggésbe, alendronsavval történő együttes alkalmazásuk esetén óvatossággal kell eljárni.

Bár konkrét kölcsönhatás-vizsgálatokat nem végeztek, klinikai vizsgálatokban az alendronsavat számos egyéb gyógyszerrel adták már együtt anélkül, hogy kedvezőtlen klinikai kölcsönhatásokra utaló jeleket figyeltek volna meg.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az alendronsav terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan nincs vagy csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak. Vemhes patkányoknak adott alendronsav a hypocalcaemiával összefüggő dystociát okozott (lásd 5.3 pont).

Az Elanosta nem alkalmazható terhesség alatt.

Szoptatás

Nem ismert, hogy az alendronsav, illetve metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. Nem zárható ki az újszülöttekre és csecsemőkre vonatkozó kockázat.

Az alendronsav nem alkalmazható szoptató nők esetében.

Termékenység

A biszfoszfonátok beépülnek a csontállományba, melyből az évek során fokozatosan felszabadulnak. A felnőtt csontba beépült biszfoszfonát mennyisége, tehát a szisztémás keringésbe történő visszaáramlás szempontjából elérhető mennyiség közvetlen összefüggésben áll a biszfoszfonát adagjával és a kezelés időtartamával (lásd 5.2 pont). Humán magzati kockázatra vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat. Fennáll azonban a – főként a csontvázat érintő – magzati károsodás elméleti kockázata, amennyiben a teherbe esés a biszfoszfonát-kezelés befejezését követően történik. Az egyes változók, pl. a biszfoszfonát-terápia és a fogamzás között eltelt idő, az alkalmazott biszfoszfonát fajtája és az alkalmazás módja (intravénás alkalmazás szemben az oralis alkalmazással) kockázatra gyakorolt hatását nem vizsgálták.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az alendronsav nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az alendronsavval kapcsolatban jelentett bizonyos mellékhatások azonban befolyásolhatják egyes betegek gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeit. A hetente egyszer adott Elanosta-ra adott egyéni válaszok változhatnak (lásd 4.8 pont).

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Egy egyéves, osteoporosisban szenvedő postmenopausalis nők bevonásával végzett vizsgálatban a heti egyszeri 70 mg-os alendronsav tabletta (n=519) és a naponta 10 mg-os adagban szedett alendronsav (n=370) biztonságossági profilja összességében hasonló volt.

Két másik, gyakorlatilag azonos módon megtervezett, de hároméves vizsgálatban postmenopausalis nőkben (10 mg alendronsav: n = 196, placebo: n=397) a 10 mg-os napi adagban szedett alendronsav és a placebo biztonságossági profilja összességében hasonló volt.

A következőkben azokat a vizsgálatvezetők által esetleg, valószínűleg vagy biztosan a gyógyszerrel összefüggőnek ítélt mellékhatásokat tüntetjük fel, amelyek az egyéves vizsgálatban valamelyik kezelési csoportban ≥1%-os gyakorisággal fordultak elő, illetve amelyek a hároméves vizsgálatokban az alendronsav 10 mg/nap dózisával kezelt betegek ≥1%-ában és a placebót kapott betegekben észleltnél nagyobb gyakorisággal fordultak elő.

	Egyéves vizsgálat		Hároméves vizsgálatok
	Alendronsav-tabletta hetente egyszer (n = 519) %	Alendronsav 10 mg/nap (n = 370) %	Alendronsav 10 mg/nap (n=196) %	Placebo (n=397) %
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
hasi fájdalom	3,7	3,0	6,6	4,8
dyspepsia	2,7	2,2	3,6	3,5
sav-regurgitatio	1,9	2,4	2,0	4,3
hányinger	1,9	2,4	3,6	4,0
haspuffadás	1,0	1,4	1,0	0,8
székrekedés	0,8	1,6	3,1	1,8
hasmenés	0,6	0,5	3,1	1,8
dysphagia	0,4	0,5	1,0	0,0
flatulentia	0,4	1,6	2,6	0,5
gastritis	0,2	1,1	0,5	1,3
gyomorfekély	0,0	1,1	0,0	0,0
oesophagealis fekély	0,0	0,0	1,5	0,0
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
csont-, izom- vagy ízületi fájdalom	2,9	3,2	4,1	2,5
izomgörcs	0,2	1,1	0,0	1,0
Idegrendszeri betegségek és tünetek
fejfájás	0,4	0,3	2,6	1,5

A következő nemkívánatos hatásokat is jelentették a klinikai vizsgálatok során és/vagy a forgalomba hozatalt követően:

A gyakoriságok meghatározása: [nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10 000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000, beleértve az egyedi eseteket)].

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: túlérzékenységi reakciók, beleértve az urticariát és az angioödémát

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Ritka: tünetekkel járó hypocalcaemia, gyakran hajlamosító állapotokkal társulva (lásd a 4.4 pontot)

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: fejfájás, szédülés^†

Nem gyakori: dysgeusia^†

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: szemgyulladás (uveitis, scleritis, episcleritis)

_{A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:}

Gyakori: vertigo^†

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hasi fájdalom, dyspepsia, székrekedés, hasmenés, flatulencia, nyelőcsőfekély*, dysphagia*, hasi puffadás, sav-regurgitáció

Nem gyakori: hányinger, hányás, gastritis, oesophagitis*, nyelőcső-eróziók*, melaena^†

Ritka: nyelőcsőszűkület*, oropharyngealis fekélyek*, a gyomor-bélrendszer felső szakaszán kialakuló perforáció, fekélyek és vérzés (lásd 4.4 pont)

_{A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:}

Gyakori: alopecia^†, viszketés^†

Nem gyakori: bőrkiütés, bőrpír

Ritka: fényérzékenységgel járó bőrkiütés, súlyos bőrreakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és toxikus epidermalis nekrolízist^‡

_{A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:}

Nagyon gyakori: mozgásszervi (csont-, izom- vagy ízületi) fájdalom^† (lásd a 4.4 pontot)

Gyakori: ízületi duzzanat^†

Ritka: az állkapocs oszteonekrózisát^‡ jelentették biszfoszfonátokkal kezelt betegeknél. A jelentések többsége daganatos betegekre vonatkozik, de ilyen eseteket oszteoporózissal kezelt betegeknél is jelentettek. Az állkapocs oszteonekrózisa általában foghúzással és/vagy helyi fertőzéssel (beleértve az osteomyelitist is) társul. A rosszindulatú daganat diagnosztizálása, a kemoterápia, a sugárterápia, a kortikoszteroidok és a rossz szájhigiénia szintén kockázati tényezőnek minősül.

Súlyos mozgásszervi (csont-, izom- vagy ízületi) fájdalom (lásd 4.4 pont).

Atípusos subtrochanter és diaphysealis combcsonttörések (biszfoszfonátok csoportjába tartozó mellékhatás) ^┴ és a proximális combcsont feszültségtörései (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritka: a külső hallójárat oszteonekrózisa (biszfoszfonátok csoportjára jellemző mellékhatás)

_{Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:}

Gyakori: asthenia^†, perifériás ödéma^†

Nem gyakori: a kezelés megkezdésével összefüggő, átmeneti, akut fázisos reakciónak megfelelő tünetek (myalgia, rossz közérzet, és ritkán láz)^†.

^† _{A klinikai vizsgálatokban a gyógyszer- és a placebocsoportban a gyakoriság hasonló volt.}

* Lásd a 4.2 és 4.4 pontot.

^‡ Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatal után azonosították. A ritka gyakoriságot a releváns klinikai vizsgálatok alapján becsülték meg.

^┴ A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján azonosították.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

A per os túladagolás hypocalcaemiát, hypophosphataemiát és a gastrointestinalis rendszer felső szakaszát érintő mellékhatásokat, úgymint gyomorpanaszokat, gyomorégést, oesophagitist, gastritist vagy fekélyt okozhat.

Kezelés

Az alendronsav-túladagolás kezelésére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre konkrét adatok. Az alendronsav megkötésére tejet vagy antacidumokat kell adni. A nyelőcső-irritáció elkerülése miatt a beteget nem szabad hánytatni, és a betegnek függőleges testhelyzetben kell maradnia.

5 FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: csontbetegségek kezelésének gyógyszerei, biszfoszfonátok. ATC-kód: M05BA04

Hatásmechanizmus

Az Elanosta hatóanyaga, az alendronsav (mint nátrium-alenronát-trihidrát), egy biszfoszfonát, mely az osteoclastok csontreszorpcióját gátolja, de nem befolyásolja a csontépítő folyamatokat. A preklinikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az alendronsav elsősorban az aktív reszorpció helyszíneire lokalizálódik. Bár az osteoclastok aktivitását gátolja, nem befolyásolja azok lokális felszaporodását, és a csontfelülethez való kötődését. Az alendronsav-kezelés alatt normális struktúrájú és összetételű csont keletkezik.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

A postmenopausalis osteoporosis kezelése

Osteoporosisnak nevezzük a gerinc, illetve a csípő BMD-értékének a fiatalkori csonttömeg-átlagnál 2,5 standard deviációval alacsonyabb értékét, valamint a BMD-értéktől függetlenül a kórtörténetben szereplő fragilitás miatti csonttörést.

Egy postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nők bevonásával végzett, egyéves multicentrikus vizsgálatban bebizonyították a heti egyszeri 70 mg (n = 519) és a napi egyszeri 10 mg alendronsav (n = 370) terápiás egyenértékűségét. A gerincoszlop lumbaris régiójában mért BMD-érték kiindulástól számított átlagos emelkedése a heti egyszeri 70 mg-mal kezelt csoportban 5,1% (95%-os CI; 4,8; 5,4%), a napi 10 mg-mal kezelt csoportban 5,4% (95%-os CI: 5,0; 5,8%) volt.

A BMD-érték átlagos növekedése a combnyakban mérve 2,3% (heti egyszeri 70 mg) és 2,9% (napi egyszeri 10 mg), illetve az egész csípőben 2,9% (heti egyszeri 70 mg) és 3,1% (napi egyszeri 10 mg) volt. Az egyéb helyeken mért BMD növekedések tekintetében is hasonlóság mutatkozott a két csoport között.

Az alendronsav hatásait a postmenopausalis nők csonttömegére és csonttöréseinek gyakoriságára először két, azonos elrendezésű hatásossági vizsgálatban (n = 994), majd az ún. „Fracture Intervention Trial”-ban (FIT: n = 6459) tanulmányozták.

Az először végzett hatásossági vizsgálatokban a napi 10 mg alendronsav-kezelésben részesült betegekben a csontdenzitás (BMD) átlagos növekedése lumbalis, a combnyak és a trochanter területén mérve három év után 8,8%, 5,9%, illetve 7,8% volt a placebóval kezelt betegek adataihoz viszonyítva. Az egész testre vonatkozó BMD-érték szintén szignifikánsan nőtt. A placebóval kezelt csoporthoz képest az alendronsavat szedő betegek csoportjában 48%-kal (alendronsav: 3,2%, placebo: 6,2%) csökkent azon betegek aránya, akiknél egy vagy több csigolyatörés következett be. E vizsgálatok kétéves meghosszabbítása során a gerinc és a trochanter BMD-értéke tovább nőtt, a combnyak és az egész test BMD-értéke pedig az elért értéken maradt.

A FIT két placebokontrollos vizsgálatból állt, melyekben a betegek napi egyszeri alendronsavat kaptak (napi 5 mg-ot 2 éven át, és napi 10 mg-ot további 1, illetve 2 éven keresztül):

FIT 1: Egy hároméves vizsgálat, amelyben 2027 beteg szerepelt, akiknek a vizsgálat kezdetekor legalább egy (kompressziós) csigolyatörésük volt. Ebben a vizsgálatban az alendronsav napi adása 47%-kal (alendronsav: 7,9%, placebo: 15,0%) csökkentette az 1 vagy több új csigolyatörés incidenciáját. Ezenfelül a csípőtáji törések incidenciájának statisztikailag szignifikáns csökkenését (alendronsav: 1,1%, placebo: 2,2%, 51%-os csökkenés) is megfigyelték.

FIT 2: Egy négyéves vizsgálat, melyben 4432 alacsony csonttömegű beteg szerepelt, akiknek a vizsgálat kezdetekor nem volt csigolyatörésük. Ebben a vizsgálatban szignifikáns különbség volt megfigyelhető az osteoporosisban szenvedő nők alcsoportjának (a vizsgálatban résztvevők 37%-a, az osteoporosis fenti definíciója alapján) elemzésekor a csípőtáji törések incidenciájában (alendronsav: 1,0%, placebo: 2,2%, 56%-os csökkenés), valamint az 1 vagy több csigolyatörés incidenciájában (2,9%, ill. 5,8%, 50%-os csökkenés).

Laboratóriumi vizsgálati eredmények

A klinikai vizsgálatokban a szérum kalcium- és foszfátkoncentrációjának tünetmentes, enyhe és átmeneti csökkenését észlelték a napi 10 mg alendronsavat szedő betegek mintegy 18%, illetve 10%‑ában, szemben a placebóval kezeltek 12%, illetve 3%-os arányával. A szérum-kalciumkoncentráció < 8,0 mg/dl-re (2,0 mmol/l) és a szérum-foszfátkoncentráció 2,0 mg/dl-re (0,65 mmol/l) csökkenésének előfordulása azonban hasonló volt a két kezelési csoportban.

Gyermekek és serdülők

Kisszámú 18 év alatti gyermeken és serdülőn osteogenesis imperfecta kezelésében vizsgálták az alendronsav hatását. Az eredmények nem kielégítőek ahhoz, hogy javasolható legyen az alendronsav alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Egy éjszakányi éhezést követően és két órával a standard összetételű reggeli elfogyasztása előtt, az intravénás referenciadózishoz képest, az alendronsav orális biohasznosíthatósága nők esetén 5‑70 mg közötti adagok alkalmazásakor 0,64% volt. Ha az alendronsavat egy, vagy fél órával a standard összetételű reggeli előtt adták be, annak biohasznosíthatósága hasonlóan, becslések szerint 0,46%‑ra, illetve 0,39%‑ra csökkent. Az osteoporosis vizsgálatokban az alendronsav akkor volt hatásos, ha azt a napi első étel, vagy ital fogyasztása előtt legalább 30 perccel vették be.

Standard összetételű reggeli közben, vagy azt követően két órán belül bevéve a biohasznosíthatóság elhanyagolható volt. Kávéval, vagy narancslével való együttadása a biohasznosíthatóságot 60%-kal csökkentette.

Egészséges egyénekben a per os adott prednizon (5 napon át, napi 3-szor 20 mg) nem módosította klinikailag jelentős mértékben az alendronsav orális biológiai hozzáférhetőségét (20‑44%-os átlagos emelkedés).

Eloszlás

Patkányokon végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy az alendronsav 1 mg/ttkg intravénás adagolás után átmenetileg eloszlik a lágyszövetekben, majd gyors újramegoszlás után a csontba jut, vagy kiválasztódik a vizelettel. Emberben a megoszlási térfogat egyensúlyi állapotban – a csont kivételével – átlagosan legalább 28 liter. Terápiás orális adagok alkalmazása után plazmakoncentrációja nem éri el az analitikai kimutathatóság határát (<5 ng/ml). A humán plazmafehérjékhez való kötődése körülbelül 78%.

Biotranszformáció

Sem humán, sem állatkísérletes adat nem utal arra, hogy az alendronsav metabolizálódna.

Elimináció

[¹⁴C] alendronsav egyszeri intravénás beadása után a radioaktivitás kb. 50%‑ban választódott ki a vizelettel 72 órán belül, a székletben pedig alig vagy egyáltalán nem volt kimutatható. Egyszeri 10 mg intravénás adása után az alendronsav renalis clearance-e 71 ml/perc volt, a szisztémás clearance nem haladta meg a 200 ml/percet. Az adagolás után 6 órával a plazmakoncentráció több mint 95%-kal csökken. A terminális felezési idő emberben megközelítőleg 10 év, mely az alendronsav csontból való felszabadulását jelenti. Patkányokban az alendronsav nem választódik ki a vese savi vagy bázikus transzportrendszerein keresztül, így várhatóan emberben sem zavarja más gyógyszerek e rendszereken keresztül történő ürítését.

Vesekárosodás

Preklinikai adatok szerint a csontban nem felhalmozódó gyógyszer gyorsan kiürül a vizelettel. Állatokban, folyamatos adagolással, 35 mg/ttkg kumulatív iv. dózisig nem telítődött a csont felvevőképessége. Bár klinikai adatok nem állnak rendelkezésre, valószínű, hogy az állatkísérletekben tapasztaltakhoz hasonlóan az alendronsav vesén át történő kiválasztódása csökken vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ezért kissé fokozottabb csontbeli felhalmozódásra lehet számítani (lásd 4.2 pont).

5.3 Preklinikai biztonságossági adatok

A hagyományos – farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási, karcinogenitási – vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható.

Vemhes patkányokon végzett alendronsav-kezelés a magzatban a hypocalcaemia következtében a szülés során a csontok deformitását okozza.

Patkányokon végzett vizsgálatokban a nagy dózisok adását követően megnőtt a hiányos magzati csontosodás előfordulási gyakorisága. Ennek az emberre vonatkozó relevanciája nem ismert.

6 GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

xantán gumi (E415),

nátrium-ciklamát (E952),

szukralóz (E955),

Sunset Yellow FCF (E110),

metil-parahidroxibenzoát (E218),

propil-parahidroxibenzoát (E216)

etanolt és butilezett hidroxi-anizolt tartalmazó narancs aroma

tisztított víz

6.2 Inkompatibilitások

Nem alkalmazható.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

Kis sűrűségű polietilén betéttel ellátott, garanciazáras kupakkal lezárt áttetsző polietilén-tereftalát (PET) tartály dobozban. 1, 2, 4 és 12 tartályos kiszerelés. 100 ml oldatot tartalmaz tartályonként.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Kizárólag egyszeri alkalmazásra.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./1 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).

7 A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8 FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-24590/01 1×100 ml áttetsző PET tartályban

OGYI-T-24590/02 4×100 ml áttetsző PET tartályban

OGYI-T-24590/03 12×100 ml áttetsző PET tartályban

₉ A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2025. június 30.

10 A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2025. július 14.