EMETRON 2 mg/ml oldatos injekció betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Emetron 2 mg/ml oldatos injekció

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

4 mg ondanszetront tartalmaz (5 mg ondanszetron-hidroklorid-dihidrát formájában) 2 ml-es ampullánként, ill.

8 mg ondanszetront tartalmaz (10 mg ondanszetron-hidroklorid-dihidrát formájában) 4 ml-es ampullánként.

Ismert hatású segédanyag:

96 mg szorbitot (E420) tartalmaz 2 ml-es ampullánként, illetve

192 mg szorbitot (E420) tartalmaz 4 ml-es ampullánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Oldatos injekció.

Színtelen vagy csaknem színtelen, tiszta, steril, vizes oldat.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Felnőttek

Citosztatikus kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás, valamint posztoperatív hányinger és hányás megelőzése, illetve kezelése.

Gyermekek és serdülők

Kemoterápia okozta hányinger és hányás megelőzése, illetve kezelése 6 hónapos kortól.

Posztoperatív hányinger és hányás megelőzése és kezelése 1 hónapos kortól.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Az Emetron filmtabletta formájában is rendelkezésre áll, így az alkalmazás módja és az adag rugalmasan, egyénre szabottan határozható meg.

Adagolás

Kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás (CINV és RINV)

A daganatellenes kezelés emetogén potenciálja az alkalmazott kemoterápiás és radioterápiás protokollok dózisaitól és kombinációitól függ. A dózist az emetogén potenciál súlyossága alapján kell kiválasztani.

Felnőttek

Emetogén kemoterápia és radioterápia esetén

Az Emetron oldatos injekció dózistartománya 8-32 mg naponta, az alábbiak szerint kiválasztva.

Az Emetron per os, intravénásan (iv.), intramuscularisan (im.) adható.

Az ajánlott adag 8 mg Emetron lassú (nem kevesebb, mint 30 másodperces) intravénás vagy intramuscularis injekció formájában, közvetlenül a terápia előtt beadva.

Az első 24 óra után jelentkező késleltetett vagy elhúzódó hányás megelőzésére per os kezelést kell folytatni a kemoterápiát követően legfeljebb 5 napig.

Erősen emetogén kemoterápia esetén (pl. nagy dózisú ciszplatin)

Az Emetron per os, intravénásan, intramuscularisan adható.

Az Emetron ugyanazt a hatásosságot mutatja a következő adagolási rendekben a kemoterápia első 24 órájában:

• 8 mg egyszeri dózis lassú (nem kevesebb, mint 30 másodperces) intravénás injekció vagy intramuscularis injekció formájában, közvetlenül a kemoterápia előtt beadva.

• 8 mg lassú (nem kevesebb, mint 30 másodperces) intravénás injekció vagy intramuscularis injekció formájában, közvetlenül a kemoterápia előtt beadva, majd két további 8 mg-os intravénás adag (legalább 30 másodperc alatt beadva) vagy intramuscularis. adag adható négy órás időkülönbséggel, vagy folyamatos, 1 mg/óra sebességű, legfeljebb 24 órás infúzióban.

• maximális kezdő 16 mg-os intravénás adag fiziológiás sóoldattal vagy egyéb kompatibilis infúziós oldattal 50-100 ml-re hígítva, legalább 15 perc alatt beadva közvetlenül a kemoterápia előtt. A kezdő Emetron adagot követően két további 8 mg-os intravénás adag (legalább 30 másodperc alatt beadva) vagy intramuscularis adag adható négy órás időkülönbséggel.

Mivel fennáll a kockázata a QT-szakasz dózisfüggő megnyúlásának, egyszeri 16 mg-nál nagyobb adag nem adható.

Az adagolás‑protokollok kiválasztása az emetogén terápia súlyosságától függ.

Erősen emetogén kemoterápia esetén az ondanszetron hatékonysága növelhető a kemoterápia megkezdése előtt adott 20 mg dexametazon‑nátrium-foszfát egyszeri intravénás alkalmazásával.

Az első 24 óra után jelentkező késleltetett vagy elhúzódó hányás megelőzésére per os kezelést kell folytatni a kemoterápiát követően legfeljebb 5 napig.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek (6 hónapos kortól) és serdülők - kemoterápia okozta hányinger és hányás esetén (CINV)

A kemoterápia okozta hányinger és hányás (CINV) csillapításához az adagot testfelület vagy testtömeg alapján lehet kiszámítani (lásd alább). Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban az ondanszetront intravénás infúzióban 25-50 ml fiziológiás sóoldattal vagy egyéb kompatibilis infúziós folyadékkal hígítva (lásd 6.6 pont) adták legalább 15 perces infúzióban. A testtömeg szerinti számításnál magasabb napi adagok adódnak, mint a testfelület szerinti számítás esetén (lásd 4.4 pont).

Az Emetron injekciót 5%-os glükóz vagy 0,9%-os nátrium-klorid, vagy egyéb kompatibilis infúziós oldattal kell hígítani, és intravénás infúzióban legalább 15 perc alatt kell beadni.

Nincsenek kontrollos klinikai vizsgálatokból származó adatok az ondanszetron alkalmazásával kapcsolatban a kemoterápia okozta késleltetett vagy tartós hányinger vagy hányás megelőzésére, valamint radioterápia okozta hányinger vagy hányás esetén gyermekeknél.

Testfelület szerinti adagolás:

Az ondanszetront 5 mg/testfelület m² egyszeri intravénás adagban kell alkalmazni közvetlenül a kemoterápia megkezdése előtt. Az egyszeri intravénás adag nem haladhatja meg a 8 mg-ot. A per os adagolás 12 óra múlva kezdődhet, és legfeljebb 5 napig folytatható (1. táblázat). A teljes adag 24 óra alatt (két részre elosztva) nem haladhatja meg a 32 mg felnőtt adagot.

1. táblázat: Testfelület szerinti adagolás kemoterápiához – 6 hónaposnál idősebb gyermekek és serdülők

Testfelület	1. napab	2‑6. napb
 0,6 m2	5 mg/testfelület m2 iv. és 2 mg szirup* 12 óra múlva	2 mg szirup* 12 óránként
 0,6 m2	5 mg/testfelület m2 iv. és 4 mg szirup* vagy tabletta 12 óra múlva	4 mg szirup* vagy tabletta 12 óránként
> 1,2 m2	5 mg/testfelület m2 iv. vagy 8 mg iv. és 8 mg szirup* vagy tabletta 12 óra múlva	8 mg szirup* vagy tabletta 12 óránként

a) Az intravénás adag nem haladhatja meg a 8 mg‑ot.

b) A teljes adag 24 óra alatt (két részre elosztva) nem haladhatja meg a 32 mg felnőtt adagot.

* Az ondanszetron-tartalmú szirup nincs forgalomban Magyarországon.

Testtömeg szerinti adagolás:

A testtömeg szerinti adagolás magasabb napi adagokat eredményez, mint a testfelület alapján számított adag (lásd 4.4 és 5.1 pont Klinikai hatásosság és biztonságosság).

Az ondanszetront 0,15 mg/ttkg egyszeri intravénás adagban kell alkalmazni közvetlenül a kemoterápia megkezdése előtt. Az egyszeri intravénás adag nem haladhatja meg a 8 mg-ot.

4 órás időközökben két további intravénás adag adható.

A per os adagolás 12 óra múlva kezdhető el, és legfeljebb 5 napig folytatható (2. táblázat).

A teljes adag 24 óra alatt (két részre elosztva) nem haladhatja meg a 32 mg felnőtt adagot.

2. táblázat: Testtömeg szerinti adagolás kemoterápiához – 6 hónaposnál idősebb gyerekek és serdülők

Testtömeg	1. napab	2‑6. napb
≤ 10 ttkg	Legfeljebb 3‑szor 0,15 mg/ttkg 4 óránként	2 mg szirup* 12 óránként
 10 ttkg	Legfeljebb 3‑szor 0,15 mg/ttkg 4 óránként	4 mg szirup* vagy tabletta 12 óránként

a) Az intravénás adag nem haladhatja meg a 8 mg-ot.

b) A teljes adag 24 óra alatt (két részre elosztva) nem haladhatja meg a 32 mg felnőtt adagot.

* Az ondanszetron-tartalmú szirup nincs forgalomban Magyarországon.

Idősek

65-74 éves betegeknél a felnőttek adagolási rendje követhető. Minden intravénás adagot fiziológiás sóoldattal vagy egyéb kompatibilis infúziós folyadékkal 50-100 ml-re fel kell hígítani (lásd 6.6 pont) és 15 perces infúzió formájában kell beadni.

75 évesnél idősebb betegeknél az Emetron intravénás kezdőadagja nem haladhatja meg a 8 mg-ot. Minden intravénás adagot fiziológiás sóoldattal vagy egyéb kompatibilis infúziós folyadékkal 50‑100 ml-re fel kell hígítani (lásd 6.6 pont) és legalább 15 perces infúzió formájában kell beadni.

A 8 mg-os kezdőadagot két, legalább 15 perces infúzióban beadott 8 mg-os adag követheti, legalább 4 órás időkülönbséggel (lásd 5.2 pont).

Vesekárosodás

A szokásos napi adag nagyságán, alkalmazásának módján és gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Májkárosodás

Az ondanszetron-clearance jelentősen csökken, a plazma felezési idő szignifikánsan nő a májfunkció közepesen súlyos vagy súlyos károsodása esetén. Az ilyen betegek teljes napi adagja nem haladhatja meg a 8 mg-ot.

Gyenge szpartein/debrizokin metabolizmus

Az ondanszetron eliminációs felezési ideje nem változik a szparteint/debrizokint gyengén metabolizáló egyénekben. Következésképpen, az ismételt adagolás ilyen betegekben nem eredményez az átlag populációtól eltérő gyógyszer expozíciós szintet. A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Posztoperatív hányinger és hányás (PONV)

Felnőttek

A posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére az Emetron injekció ajánlott adagja egyszer 4 mg intramuscularis vagy lassú intravénás injekcióban az anesztézia bevezetésekor.

A már kialakult posztoperatív hányinger és hányás csillapítására 4 mg egyszeri adag javasolt intramuscularis vagy lassú intravénás injekcióban.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek (1 hónapos kortól) és serdülők

Általános érzéstelenítésben végzett műtétek esetén a posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére egyszeri adagban 0,1 mg/ttkg, de legfeljebb 4 mg ondanszetron adható lassú (legalább 30 másodperc alatt beadott) intravénás injekcióban, vagy az anesztézia bevezetése előtt, vagy azt követően.

A már kialakult posztoperatív hányinger és hányás csillapítására általános érzéstelenítésben végzett műtétek után gyermekeknek 0,1 mg/ttkg, de legfeljebb 4 mg egyszeri adag javasolt, lassú intravénás injekcióban (legalább 30 másodperc alatt beadva).

2 évesnél fiatalabb gyermekeknél az ondanszetron posztoperatív hányinger és hányás (PONV) kezelésére történő alkalmazására vonatkozóan nincs adat.

Idősek

A posztoperatív hányinger és hányás megelőzéséről és kezeléséről időskorban kevés a tapasztalat, bár a 65 évesnél idősebb, kemoterápiában részesülő betegek jól tolerálják az ondanszetront.

Vesekárosodás

A szokásos napi adag nagyságán, alkalmazásának módján és gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Májkárosodás

Az ondanszetron-clearance jelentősen csökken, a plazma felezési idő jelentősen nő a májfunkció közepesen súlyos vagy súlyos károsodása esetén. Az ilyen betegek teljes napi adagja nem haladhatja meg a 8 mg-ot.

Gyenge szpartein/debrizokin metabolizmus

Az ondanszetron eliminációs felezési ideje nem változik a szparteint/debrizokint gyengén metabolizáló egyénekben. Következésképpen, az ismételt adagolás ilyen betegekben nem eredményez az átlag populációtól eltérő gyógyszer expozíciós szintet. A szokásos napi adag nagyságán és alkalmazásának gyakoriságán nem szükséges változtatni.

Az alkalmazás módja

Intravénás vagy intramuscularis alkalmazásra.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A súlyos hypotensióról és eszméletvesztésről szóló beszámolók alapján, amelyek akkor fordultak elő, mikor az ondanszetront az apomorfin-hidrokloriddal együtt alkalmazták, az ondanszetron és az apomorfin együttes alkalmazása ellenjavallt.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Hypersensitivitás

Túlérzékenységi reakcióról számoltak be olyan betegeknél, akiknél egyéb szelektív 5-HT₃-antagonista túlérzékenységi reakciót váltott ki. A légúti történéseket/eseményeket tünetileg kezelni kell, és ezeknek, mint a túlérzékenységi reakció prekurzorainak, különös figyelmet kell szentelni.

QT-megnyúlás

Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-szakaszt (lásd 5.1 pont). Ezen felül a forgalomba hozatalt követően torsades de pointes eseteket jelentettek ondanszetronnal kezelt betegeknél. Az ondanszetron alkalmazását kerülni kell veleszületett hosszú QT-szindrómás betegek esetében. Az ondanszetron óvatosan alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél QT-megnyúlás vagy ennek kockázata áll fenn, beleértve az elektrolit-rendellenességekben, pangásos szívelégtelenségben és bradyarrhythmiában vagy a szív elektromos vezetési zavarában szenvedő betegeket, továbbá azokat, akik antiarrhytmiás gyógyszert, béta-blokkolót vagy QT-megnyúlást vagy elektrolit-rendellenességeket okozó egyéb gyógyszereket szednek.

Myocardialis ischaemia

Myocardialis ischaemia eseteiről számoltak be ondanszetronnal kezelt betegeknél. Egyes betegeknél – különösen intravénás alkalmazás esetén – a tünetek közvetlenül az ondanszetron alkalmazása után jelentkeztek. A betegeket figyelmeztetni kell a myocardialis ischaemia jeleire és tüneteire.

Hypokalaemia és a hypomagnesaemia

Az ondanszetron-kezelés megkezdése előtt rendezni kell a hypokalaemiát és a hypomagnesaemiát.

Szerotonin-szindróma

A forgalomba hozatalt követő időszakban jelentettek szerotonin-szindrómás betegeket az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek (köztük a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók [SSRI-k], a szerotonin‑noradrenalinvisszavétel-gátlók [SNRI-k], triciklusos antidepresszánsok és az opioidok [pl. buprenorfin {vagy a buprenorfin-naloxon kombináció}, petidin vagy tramadol]) egyidejű alkalmazását követően. Ez potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.5 pont). A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, a neuromuscularis rendellenességek és/vagy a gastrointestinalis tünetek.

Ha az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek (SSRI‑k, SNRI‑k, triciklusos antidepresszánsok vagy opioidok [pl. buprenorfin {vagy a buprenorfin-naloxon kombináció}, petidin vagy tramadol]) egyidejű alkalmazása klinikailag indokolt, a beteg gondos megfigyelése javasolt, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor.

Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.

Obstipatio

Az ondanszetronról ismert, hogy növeli a vastagbél tranzitidőt, ezért a szubakut bélelzáródás jeleit mutató beteget szorosan monitorozni kell az Emetron beadása után.

Okkult vérzés

Adenoidokon és tonsillákon végzett műtéten átesett betegek esetén a hányinger és hányás megelőzésére adott ondanszetron elfedheti az okkult vérzést, ezért ezeket a betegeket ondanszetron adása után szoros megfigyelés alatt kell tartani.

Gyermekek és serdülők

Azoknál a pediátriai betegeknél, akik az ondanszetront hepatotoxikus kemoterápiás szerrel együtt kapják, a májfunkciót szigorúan ellenőrizni kell.

Kemoterápia okozta hányinger és hányás (CINV)

Amennyiben a dózist mg/ttkg-ban számítják, és 4 órás időközönként három adagot adnak be a betegnek, a napi összdózis nagyobb lesz, mintha egyszeri 5 mg/m² dózist és azt követő per os adagolást alkalmaztak volna. E két különböző adagolási rend hatásosságát nem hasonlították össze klinikai vizsgálatokban. A vizsgálatok közötti összehasonlítás azt mutatja, hogy mindkét adagolási rend hasonló hatásosságú (lásd 5.1 pont).

Segédanyagok

Az Emetron 2 mg/ml oldatos injekció szorbitot (E420) tartalmaz.

Örökletes fruktóz-intoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható.

Csecsemőknél és fiatal gyermekeknél (2 éves kor alatt) még diagnosztizálatlan örökletes fruktóz-intolerancia állhat fenn. Az intravénásan alkalmazott (szorbit-/fruktóztartalmú) gyógyszerek életveszélyesek lehetnek, és ennél a betegcsoportnál ellenjavalltak, kivéve, ha alkalmazásuk klinikailag feltétlenül szükséges, és nem áll rendelkezésre más gyógyszer. A gyógyszer alkalmazása előtt minden egyes beteg esetében meg kell ismerni a részletes kórtörténetet, különös tekintettel az örökletes fruktóz-intolerancia tüneteinek jelentkezésére.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz ampullánként (2 ml vagy 4 ml), azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Nem bizonyított, hogy az ondanszetron indukálná vagy gátolná más, az általában együtt adott gyógyszerek metabolizmusát. Célzott vizsgálatok eredményei szerint nincs farmakokinetikai interakció, amikor az ondanszetront alkohollal, temazepámmal, furoszemiddel, alfentanillal, tramadollal, morfinnal, lidokainnal, tiopentállal vagy propofollal együtt adják.

Citokróm P450 enzim

Az ondanszetront a májban több citokróm P450 enzim metabolizálja: a CYP3A4, a CYP2D6 és a CYP1A2. Az ondanszetront metabolizáló metabolikus enzimek sokfélesége következtében az egyik enzim gátlását vagy csökkent aktivitását (pl. a CYP2D6 genetikai hiánya) normál helyzetben a többi enzim kompenzálja, és ezért az ondanszetron teljes clearance és a szükséges adag alig, vagy nem szignifikánsan változik.

QT-megnyúlást okozó gyógyszerek

Az ondanszetron óvatosan alkalmazandó együtt QT-megnyúlást okozó (néhány citotoxikus gyógyszert is beleértve) és/vagy elektrolit‑rendellenességeket okozó egyéb gyógyszerekkel (lásd 4.4 pont).

Az ondanszetron QT-megnyúlást okozó gyógyszerekkel történő alkalmazása a QT-szakasz további megnyúlását okozhatja. Az ondanszetron kardiotoxikus gyógyszerekkel (pl. antraciklinekkel, így doxorubicinnel, daunorubicinnel, valamint trasztuzumabbal), antiinfektív szerekkel (pl. eritromicinnel, illetve ketokonazollal), antiarrhythmikumokkal (pl. amiodaronnal) és béta-blokkolókkal (pl. atenolollal vagy timolollal) történő egyidejű alkalmazása fokozhatja a szívritmuszavarok kockázatát (lásd 4.4 pont).

Szerotonerg gyógyszerek (pl. SSRI-k, SNRI-k, triciklusos antidepresszánsok és opioidok)

A forgalomba hozatalt követő időszakban jelentettek szerotonin-szindrómás betegeket az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek (köztük SSRI-k, SNRI-k, triciklusos antidepresszánsok és opioidok [pl. buprenorfin {vagy a buprenorfin-naloxon kombináció}, petidin és tramadol]) egyidejű alkalmazását követően. A szerotonin-szindróma potenciálisan életveszélyes állapotot jelent.

Az Emetron elővigyázatossággal alkalmazandó szerotonerg gyógyszerekkel együtt, például SSRI-kkal (pl. szertralinnal, eszcitaloprámmal, fluoxetinnel), SNRI-kkel (pl. venlafaxinnal, duloxetinnel), triciklusos antidepresszánsokkal (pl. amitriptilinnel, doxepinnel, trimipraminnal) és opioidokkal (pl. buprenorfinnal [vagy a buprenorfin-naloxon kombinációval], petidinnel és tramadollal), ugyanis ekkor fokozódik a szerotonin-szindróma kockázata (lásd 4.4 pont).

Apomorfin

A súlyos hypotensióról és eszméletvesztésről szóló beszámolók alapján, amelyek akkor fordultak elő, mikor az ondanszetront az apomorfinnal együtt alkalmazták, az ondanszetron és az apomorfin együttes alkalmazása ellenjavallt.

Fenitoin, karbamazepin, rifampicin

A CYP3A4 erős induktoraival (fenitoin, karbamazepin és rifampicin) kezelt betegekben növekedett az ondanszetron orális clearance-e, és csökkent a koncentrációja a vérben.

Tramadol

Kisebb vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy az ondanszetron csökkentheti a tramadol fájdalomcsillapító hatását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Fogamzóképes korú nők

A fogamzóképes korú nőknek meg kell fontolniuk a fogamzásgátlás alkalmazását.

Terhesség

Epidemiológiai vizsgálatokból nyert humán tapasztalatok alapján az ondanszetron feltételezhetően orofacialis fejlődési rendellenességet okoz, ha a terhesség első trimeszterében alkalmazzák.

Egy kohorszvizsgálatban, amelyet 1,8 millió terhes nő bevonásával végeztek, az ondanszetron első trimeszterbeli alkalmazása a szájüregi hasadékok fokozott kockázatával társult (10 000 kezelt nőből 3 hozzáadott eset; korrigált relatív kockázat 1,24 (95%-os megbízhatósági tartomány 1,03–1,48)).

A szívfejlődési rendellenességekkel kapcsolatban rendelkezésre álló epidemiológiai vizsgálatok eredményei ellentmondók.

Az állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében.

Az ondanszetron nem alkalmazható a terhesség első trimeszterében.

Szoptatás

Nincs elegendő információ az ondanszetron vagy metabolitjainak anyatejbe történő kiválasztásáról, vagy az ondanszetron tejtermelésre gyakorolt hatásáról. Az állatokon észlelt rendelkezésre álló farmakodinámiás/toxikológiai adatok azt mutatták, hogy az ondanszetron és metabolitjai kiválasztódnak az anyatejbe (a részleteket lásd az 5.3 pontban). Az újszülöttekre / csecsemőkre gyakorolt kockázat nem zárható ki. Az ondanszetront nem szabad szoptatás alatt alkalmazni.

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre adatok az ondanszetron emberi termékenységre gyakorolt hatásáról.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Emetron nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Pszichomotoros tesztek eredménye szerint az ondanszetron nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, és nem okoz szedációt. Az ondanszetron farmakológiai jellemzőiből nem következtethetők a fenti tevékenységekre gyakorolt káros hatások.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és gyakoriság szerint vannak csoportosítva. Az előfordulás gyakoriságának definíciói: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – <1/100), ritka (≥ 1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A nagyon gyakori, gyakori és nem gyakori események általában klinikai vizsgálati adatokból származnak. A placebocsoportban történő előfordulást is figyelembe vették.

A ritka és nagyon ritka események általában a forgalomba hozatal utáni spontán bejelentések adatai.

A gyakorisági adatok a szokásos ajánlott dózisokban adott ondanszetronra vonatkoznak.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: Azonnali túlérzékenységi reakciók, néha súlyos formában, beleértve az anaphylaxiát is.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Fejfájás.

Nem gyakori: Görcsrohamok, mozgászavarok (köztük extrapyramidalis reakciók, mint disztóniás reakciók, oculogyriás krízis és dyskinesia) előfordultak, de maradandó klinikai tünetekre nincs bizonyíték.

Ritka: Szédülés, elsősorban gyors intravénás (iv.) alkalmazás alatt.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: Átmeneti látászavarok (pl. homályos látás), túlnyomórészt intravénás alkalmazás alatt.

Nagyon ritka: Átmeneti vakság, túlnyomórészt intravénás alkalmazás alatt.

A jelentett esetek többségében az átmeneti vakság 20 percen belül megszűnt. A legtöbb beteg kemoterápiát kapott, benne ciszplatint. Az átmeneti vakság néhány esetben kortikális eredetű volt.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori: Arrhythmiák, mellkasi fájdalom ST-szakasz depresszióval vagy anélkül, bradycardia.

Ritka: QT-szakasz megnyúlása (beleértve a torsades de pointes esetét).

Nem ismert: Myocardialis ischaemia (lásd 4.4 pont).

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: Melegségérzés vagy kipirulás.

Nem gyakori: Hypotonia.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek

Nem gyakori: Csuklás.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Székrekedés.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: A májfunkciós értékek aszimptomás emelkedése*.

*Ezek az események általában azoknál a betegeknél fordultak elő, akik ciszplatin-tartalmú kemoterápiás kezelést kaptak.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka: Toxikus bőr eruptiók, köztük toxikus epidermalis necrolysis.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: Lokális reakciók az intravénás injekció helyén.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők esetében a mellékhatás-profil hasonló a felnőtteknél megfigyelthez.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Tünetek

Az ondanszetron túladagolásáról jelenleg kevés adat áll rendelkezésre. Az esetek többségében a tünetek hasonlóak voltak az ajánlott adaggal kezelt betegeknél észleltekhez (lásd 4.8 pont).

A jelentett tünetek magukban foglalják a látászavarokat, a súlyos székrekedést, a hypotoniát és az átmeneti másodfokú AV-blokkal kísért vasovagalis epizódot.

Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-szakaszt. Túladagolás esetén rendszeres EKG‑ellenőrzés szükséges.

Kezelés

Az ondanszetronnak nincs specifikus antidotuma, ezért túladagolás esetén tüneti, ill. szupportív terápiát kell alkalmazni.

Ipecacuana adása az ondanszetron túladagolásának kezelésére nem ajánlott, mivel nem valószínű, hogy a betegek reagálnának rá az Emetron antiemetikus hatása miatt.

A további kezelést a klinikai állapotnak megfelelően, vagy a nemzeti toxikológiai központ ajánlása alapján kell folytatni.

Gyermekek

Szerotonin-szindrómával megegyező gyermekgyógyászati eseteket jelentettek véletlenszerű, orális ondanszetronnal való túladagolás (4 mg/kg becsült fogyasztást meghaladó) után csecsemőknél, illetve 12 hónap és 2 év közötti gyermekeknél.

5. Farmakológiai tulajdonságok

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Hányáscsillapítók és hányinger elleni szerek. Szerotonin (5-HT₃) antagonisták,

ATC kód: A04AA01.

Hatásmechanizmus

Az ondanszetron nagy szelektivitású 5-HT₃ (szerotonin) receptor-antagonista. A hányinger és a hányás csillapításának pontos hatásmechanizmusa nem ismert.

A citosztatikus kemoterápia gyógyszerei és a radioterápia szerotoninszint-emelkedést okozhatnak a vékonybélben, ami az 5-HT₃ receptorokat tartalmazó afferens vagus rostok aktiválásával hányási reflexet vált ki. Az ondanszetron ennek a reflexnek a kiváltását akadályozza meg.

Az afferens vagus rostok ingerlése a negyedik agykamra alsó részén lévő area postremában is szerotoninszint-emelkedést okozhat, ami az ott található 5-HT₃ receptoron keresztül szintén hányást válthat ki - centrális mechanizmus. Az ondanszetron mind a központi, mind a perifériás idegrendszer neuronjain található 5-HT₃ receptorokra gyakorolt antagonista hatásnak köszönhetően gátolja a kemoterápia ás a radioterápia okozta hányási reflex kiváltását.

Hatásmechanizmusa valószínűleg hasonló a posztoperatív és citosztatikus terápia okozta hányinger és hányás megelőzésében, illetve kezelésében.

Farmakodinámiás hatások

Az ondanszetron nem befolyásolja a plazma prolaktinszintjét.

QT-megnyúlás

Az ondanszetron QTc-szakaszra gyakorolt hatását egy kettős vak, randomizált, placebo- és aktív (moxifloxacin)-kontrollos, keresztezett vizsgálatban értékelték 58 egészséges felnőtt férfinál és nőnél. Az ondanszetront 8 mg-os és 32 mg-os dózisban, 15 perces intravénás infúzióban adták be. A legmagasabb, 32 mg-os vizsgált dózisnál a QTcF placebóhoz viszonyított maximális átlagkülönbsége (90%-os CI felső határérték) a kiindulási értékkel való korrekciót követően 19,6 (21,5) msec volt. A kisebb, 8 mg-os vizsgált dózisnál a QTcF placebóhoz viszonyított maximális átlagkülönbsége (90%-os CI felső határérték) a kiindulási értékkel való korrekciót követően 5,8 (7,8) msec volt. Ebben a vizsgálatban nem észleltek 480 msec-nél nagyobb QTcF értékeket, továbbá nem volt 60 msec-nál nagyobb QTcF-megnyúlás. Nem volt szignifikáns eltérés az elektrokardiográfiás PR- vagy QRS‑szakaszokban.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők (egy hónapostól 17 éves korig)

Kemoterápia okozta hányinger és hányás (CINV)

Az ondanszetron hatásosságát kemoterápia okozta hányás és hányinger csillapításában 415, 1-18 éves betegen végzett kettős vak, randomizált klinikai vizsgálatban értékelték (S3AB3006). A kemoterápiás napokon a betegek vagy 5 mg/m² ondanszetront kaptak intravénásan és 4 mg ondanszetront szájon át 8-12 órával később; vagy 0,45 mg/ttkg ondanszetront intravénásan és placebót szájon át 8‑12 órával később. A kemoterápia után mindkét csoport 4 mg ondanszetron szirupot kapott naponta kétszer 3 napig. Azon a napon, amikor kemoterápiás kezelést követő hányinger, ill. hányás a legkifejezettebben jelentkezett, a betegek 49%-a (5 mg/m² intravénás ondanszetron és 4 mg ondanszetron per os), illetve 41%-a (0,45 mg/ttkg intravénás ondanszetron és placebo per os) nem hányt. A mellékhatások összes előfordulásában és jellegében nem volt különbség a két csoport között.

Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban, amelybe 438, 1-17 éves beteget vontak be (S3AB4003), azon a napon, amikor kemoterápiás kezelést követő hányinger, ill. hányás a legkifejezettebben jelentkezett, nem lépett fel hányás a betegek 73%-ánál, amikor az ondanszetront 5 mg/m² adagban alkalmazták intravénásan 2‑4 mg per os dexametazonnal együtt; a betegek 71%-ánál, amikor a kemoterápiás napokon szirupban 8 mg ondanszetront és 2-4 mg per os dexametazont adagoltak egyidejűleg.

A kemoterápia után mindkét csoport 4 mg ondanszetron szirupot kapott naponta kétszer 2 napig. A mellékhatások előfordulásában és jellegében nem volt különbség a két csoport között.

Az ondanszetron hatásosságát 75, 6-48 hónapos gyermeken értékelték egy nyílt, nem összehasonlító egykarú vizsgálatban (S3A40320). Mindegyik gyermek 0,15 mg/ttkg ondanszetront kapott intravénásan 30 perccel a kemoterápia megkezdése előtt, majd 4 és 8 órával az első adag után. A betegek 56%-a nem hányt.

Egy másik nyílt, nem összehasonlító egykarú vizsgálatban (S3A239) egy 0,15 mg/ttkg-os intravénás ondanszetron adag hatásosságát vizsgálták, amelyet 12 évesnél fiatalabb gyermekeknél két 4 mg-os per os ondanszetron adag, és 12 évesnél idősebb gyermekeknél két 8 mg per os ondanszetron adag követett (összgyermekszám n=28). A betegek 42%-a nem hányt.

Posztoperatív hányinger és hányás (PONV)

Az ondanszetron egyszeri adagjának hatásosságát posztoperatív hányinger és hányás megelőzésében 670, 1-24 hónapos gyermeken (fogamzás utáni életkor ≥ 44 hét, testtömeg ≥ 3 kg) értékelték egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban (S3A40323). A vizsgálatban résztvevőknél általános anesztéziában végrehajtott elektív műtéti beavatkozást terveztek, ASA státuszuk ≤III-as volt. Az ondanszetron adagja az anesztézia bevezetése után öt percen belül egyszeri adagban 0,1 mg/ttkg volt. Azon betegek aránya, akiknél legalább egy hányásos epizód előfordult a 24 órás értékelési időszak alatt (ITT) nagyobb volt a placebocsoportban, mint az ondanszetron-csoportban (28% vs. 11%, p <0,0001).

Négy kettős vak, placebokontrollos vizsgálatot végeztek általános érzéstelenítésen átesett 1469 fiú- és lánybetegen (2 és 12 éves kor között). A betegeket randomizálták, és vagy egyetlen intravénás ondanszetron adagot kaptak (0,1 mg/ttkg 40 kg-nál kisebb testtömegű beteg gyermekeknek; 4 mg 40 kg-nál nagyobb testtömegű beteg gyermekeknek; betegszám: 735) vagy placebót (betegszám: 734). A vizsgálati gyógyszert legalább 30 másodperc alatt adták be, közvetlenül az anesztézia bevezetése előtt vagy rögtön utána. Az ondanszetron szignifikánsan hatásosabb volt a hányinger és hányás megelőzésében, mint a placebo. A vizsgálatok eredményeit a 3. táblázat foglalja össze.

3. táblázat: Posztoperatív hányinger és hányás megelőzése és kezelése gyermekkorú betegeknél – a kezelésre adott válasz 24 óra alatt

Vizsgálat	Végpont	Ondanszetron %	Placebo %	p érték
S3A380	CR	68	39	≤ 0,001
S3GT09	CR	61	35	≤ 0,001
S3A381	CR	53	17	≤ 0,001
S3GT11	Nincs hányinger	64	51	0,004
S3GT11	Nincs hányás	60	47	0,004

CR (complete response) = nincsenek hányási epizódok, beavatkozás vagy kivonás a vizsgálatból.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Ismételt adagolás során az ondanszetron farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak.

Felszívódás

Az ondanszetron szisztémás expozíciója azonos intramuscularis és intravénás alkalmazás esetén.

Eloszlás

Az ondanszetron fehérjekötődése nem túl nagy (70-76%).

Az ondanszetron diszpozíciója hasonló per os, intramuscularis vagy intravénás adagolást követően felnőttekben, és a steady state megoszlási térfogata kb. 140 l.

Biotranszformáció

Az ondanszetron a szisztémás keringésből főleg a májban többféle enzimatikus úton metabolizálódva kerül ki. A CYP2D6 enzim hiánya (debrizokin polimorfizmus) nem befolyásolja az ondanszetron farmakokinetikáját.

Elimináció

Az ondanszetron a szisztémás keringésből főleg a májban metabolizálódva kerül ki. A felszívódott adag kevesebb, mint 5%-a távozik változatlan formában a vizelettel.

Az ondanszetron diszpozíciója hasonló per os, intramuscularis vagy intravénás adagolást követően, és terminális eliminációs felezési ideje kb. 3 óra.

Különleges betegcsoportok

Nemek

Az ondanszetron diszpozíciója a nemek között különbséget mutatott, nőkben a per os adag gyorsabban és nagyobb mennyiségben szívódott fel, és szisztémás clearance-e, ill. (testtömeg arányos) megoszlási térfogata csökkent.

Gyermekek és serdülők (1 hónapostól 17 éves korig)

Műtéti beavatkozáson átesett 1-4 hónapos csecsemőknél (n=19) a testtömegre normalizált clearance megközelítőleg 30%-kal volt lassúbb, mint az 5‑24 hónapos kisgyermekeknél (n=22), de hasonló volt a 3‑12 éves gyermekekéhez. A felezési idő az 1‑4 hónapos betegcsoportban átlagosan 6,7 óra volt, összehasonlítva az 5-24 hónapos és a 3‑12 éves korosztálynál mért 2,9 órával. Az 1‑4 hónapos betegcsoportnál észlelt farmakokinetikai eltérések részben az újszülöttek és csecsemők magasabb teljes testvíz arányával, valamint a vízben oldódó gyógyszerek, mint az ondanszetron, nagyobb megoszlási térfogatával magyarázhatók.

3‑12 éves gyermekeknél, akik általános anesztéziában végrehajtott elektív műtéti beavatkozáson estek át, az ondanszetron clearance-ének és megoszlási térfogatának abszolút értékei kisebbek voltak, összehasonlítva a felnőtt betegek adataival. Mindkét paraméter a testtömeggel lineárisan nőtt, és 12 éves életkorra az értékek megközelítették a fiatal felnőttek értékeit. Amikor a clearance-et és a megoszlási térfogatot a testtömegre normalizálták, ezeknek a paramétereknek az értékei hasonlóak voltak a különböző korcsoportokban. A testtömeg alapján számolt adagolás kiegyenlíti a korfüggő különbségeket, és hatékonyan normalizálja a szisztémás expozíciót gyermekkorú betegekben.

Populációs farmakokinetikai elemzést végeztek 428 egyénnél (rákbetegek, műtött betegek és egészséges önkéntesek), 1 hónapos ‑  44 éves életkorban, ondanszetron intravénás adása után. Az elemzés eredménye szerint az ondanszetron gyermekeknél és serdülőknél mért szisztémás expozíciója (AUC) per os és intravénás adást követően hasonló volt a felnőttekéhez, kivéve az 1‑4 hónapos csecsemőket. A megoszlási térfogat összefüggött az életkorral, és felnőtteknél alacsonyabb volt, mint csecsemőknél és gyermekeknél. A clearance összefüggött a testtömeggel, de az életkorral nem, kivéve az 1-4 hónapos csecsemőket. Nehéz megállapítani, hogy az 1-4 hónapos csecsemőknél a clearance további csökkenése az életkorral összefüggésben állt-e, vagy csak egy, a vizsgált betegek alacsony számából fakadó eltérésről volt-e szó ebben a korcsoportban. Miután a 6 hónaposnál fiatalabb betegek posztoperatív hányinger és hányás esetén egyetlen adagot kapnak, a clearance csökkenésének valószínűleg nincs klinikai jelentősége.

Idősek

Egészséges idős önkénteseken végzett korai I. fázisú vizsgálatokban az ondanszetron clearance értéke kismértékben csökkent, felezési ideje emelkedett a korral összefüggésben. Azonban a nagymérvű egyének közötti variabilitás jelentős átfedést eredményezett a fiatalabb (<65 év) és az idősebb betegek (≥ 65 év) farmakokinetikai paraméterei között, és nem volt olyan általános különbség a CINV klinikai vizsgálatokba bevont fiatalabb és az idős daganatos betegek biztonságossági és hatásossági paramétereiben, amelyek támogatnák az idősebbekre vonatkozó külön adagolási ajánlásokat.

Egy későbbi ondanszetron plazmakoncentráció és expozíció-válasz modell alapján a QTcF-re gyakorolt nagyobb hatást jeleztek előre 75 éves vagy idősebb betegeknél a fiatal felnőttekkel összehasonlítva. Az intravénás alkalmazásra külön adagolási információ vonatkozik a 65 év felettiek és a 75 év felettiek számára (lásd 4.2 pont Kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás (CINV és RINV), Idősek).

Vesekárosodás

Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 15-60 ml/perc) mind a szisztémás clearance, mind a megoszlási térfogat csökken az ondanszetron intravénás alkalmazását követően, ami az eliminációs felezési idő kismértékű, de klinikailag nem szignifikáns emelkedését (5,4 óra) vonja maga után. Egy súlyos vesekárosodásban szenvedő, rendszeres hemodialízisre szoruló betegeken végzett vizsgálatban (a dialízisek közti időben vizsgálva) intravénás adás után az ondanszetron farmakokinetikája lényegében változatlan volt.

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az ondanszetron szisztémás clearance-e jelentősen csökken, míg az eliminációs felezési idő megnő (15-32 óra), és a per os biohasznosulás a preszisztémás metabolizmus csökkenésének következtében megközelíti a 100%-ot.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Egy klónozott humán szív ioncsatorna vizsgálat azt mutatta, hogy az ondanszetron klinikailag releváns koncentrációban a hERG káliumcsatorna blokádjával képes befolyásolni a szív repolarizációját. Dózisfüggő QT megnyúlást figyelték meg egy önkénteseken végzett, átfogó QT vizsgálatban (lásd 5.1 pont - QT-megnyúlás).

Patkányokon és nyulakon végzett embrió-foetalis fejlődési vizsgálatok során a vemhes patkányok legfeljebb 15 mg/ttkg/nap, míg a nyulak legfeljebb 30 mg/ttkg/nap orális ondanszetron adagot kaptak az organogenezis időszakában. A nyulaknál tapasztalt anyai testtömeg-növekedés enyhe csökkenése kivételével, az ondanszetron nem gyakorolt szignifikáns hatást az anyaállatokra és az utódok fejlődésére. Patkányoknál napi 15 mg/ttkg, nyulaknál napi 30 mg/ttkg beadása mellett az anyai dózis patkányoknál körülbelül a 6-szorosa, nyulaknál pedig a 24-szerese volt az ajánlott humán maximális, napi 24 mg-os adagnak, a testfelületek figyelembe vétele alapján. Egy pre- és postnatális fejlődési toxicitási vizsgálatban a vemhes patkányok 15 mg/ttkg/nap orális ondanszetron adagot kaptak a vemhesség 17. napjától az alom 21. napjáig. Az anyai testtömeg-növekedés enyhe csökkentése kivételével az ondanszetron nem volt hatással a várandós patkányokra, valamint utódaik pre- és postnatális fejlődésére, ideértve a párosított f1 generáció reproduktív teljesítményét. Patkányokban a 15 mg/ttkg/nap anyai dózis körülbelül 6-szorosa volt az ajánlott human maximális 24 mg/nap testfelülethez viszonyított adagjának.

6. Gyógyszerészeti Jellemzők

6.1 Segédanyagok felsorolása

trinátrium-citrát

citromsav-monohidrát

szorbit

injekcióhoz való víz

6.2 Inkompatibilitások

Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

4 év

Hígított injekciós oldat:

A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 2-8 ºC-on 24 órán át igazolt.

Mikrobiológia szempontból a hígított oldatot azonnal fel kell használni.

Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2-8 ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát.

6.4 Különleges tárolási előírások

Az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

2 ml, ill. 4 ml oldat átlátszó, színtelen, törőponttal ellátott OPC üveg ampullába töltve.

5 ampulla műanyag tálcában és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az injekciós oldat hígításakor a következő alapinfúziós oldatok használhatók:

0,9%-os nátrium-klorid infúziós oldat,

5%-os glükóz infúziós oldat,

10%-os mannit infúziós oldat,

Ringer infúziós oldat,

0,3%-os kálium-klorid és 0,9%-os nátrium-klorid infúziós oldat,

0,3%-os kálium-klorid és 5%-os glükóz infúziós oldat.

Más alapinfúziós oldattal nem hígítható. Az injekció nem adható egy fecskendőben más gyógyszerekkel.

Intravénás infúzióban 1 mg/óra sebességgel alkalmazható.

Kompatibilitás más gyógyszerekkel:

16-160 mikrogramm/ml ondanszetron koncentráció esetén (pl. 8 mg/500 ml, ill. 8 mg/50 ml) a következő gyógyszerekkel adagolható együtt az infúziós szerelék Y csatlakozásán át:

Ciszplatin: 0,48 mg/ml-es koncentrációig (pl. 240 mg/500 ml) 1-8 órán át adagolva;

5-fluorouracil: 0,8 mg/ml-es koncentrációig (pl. 2,4 g/3 l vagy 400 mg/500 ml) legalább 20 ml/órás sebességgel alkalmazva (500 ml/24 óra). Nagyobb 5-fluorouracil koncentrációk ondanszetron kicsapódást okozhatnak. Az 5-fluorouracil infúzió maximálisan 0,045% magnézium-kloridot tartalmazhat más kompatibilis összetevők mellett;

Karboplatin: 0,18 mg/ml-9,9 mg/ml koncentrációig (pl. 90 mg/500 ml–990 mg/100 ml) 10-60 perc alatt beadva;

Etopozid: 0,144-0,25 mg/ml koncentrációig (pl. 72 mg/500 ml-250 mg/1000 ml-ig) 30-60 perc alatt adagolva;

Ceftazidim: 250 mg-2 g dózisig az előállító által ajánlott módon injekcióhoz való víz hozzáadásával, intravénás bolus injekcióként (pl. 250 mg/2,5 ml, illetve 2 g/10 ml) 5 perc alatt beadva;

Ciklofoszfamid: 100 mg-1 g dózisig az előállító által ajánlott módon injekcióhoz való víz hozzáadásával, intravénás bolus injekcióként (pl. 100 mg ciklofoszfamid/5 ml) 5 perc alatt beadva;

Doxorubicin: 10-100 mg dózisig az előállító által ajánlott módon injekcióhoz való víz hozzáadásával, intravénás bolus injekcióként (pl. 10 mg / 5 ml) 5 perc alatt beadva;

Dexametazon:20 mg dexametazon-nátrium-foszfát adható lassú, 2-5 percig tartó intravénás injekcióban az infúziós szerelék Y csatlakozásán keresztül, amelyen kb. 15 percig folyik az 50‑100 ml alapinfúziós oldattal hígított 8-16 mg ondanszetron.

Az injekciós ampullák nem autoklávozhatók.

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Richter Gedeon Nyrt.

H-1103 Budapest,

Gyömrői út 19-21.

Magyarország

8. A forgalomba hozatali engedély SZÁMA(I)

OGYI-T-5632/05 (2 ml, 5×) Emetron 2 mg/ml oldatos injekció

OGYI-T-5632/06 (4 ml, 5×) Emetron 2 mg/ml oldatos injekció

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 1997. január 1.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2008. június 6.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. április 4.