ENDOXAN 1 g por oldatos injekcióhoz betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: cyclophosphamide

ATC kód: L01AA01

Nyilvántartási szám: OGYI-T-04534

Állapot: TK

Betegtájékoztató: Információk a felhasználó számára

Endoxan 500 mg por oldatos injekcióhoz

Endoxan 1 g por oldatos injekcióhoz

ciklofoszfamid

Mielőtt elkezdi alkalmazni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.
További kérdéseivel forduljon orvosához vagy gyógyszerészéhez.
Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.
Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert.
Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.

A betegtájékoztató további részében az Endoxan 500 mg/1 g por oldatos injekcióhoz készítményt Endoxan-nak fogjuk nevezni.

Fontos tudnivalók az Endoxan-ról

Kezelőorvosa azért írta fel Önnek az Endoxan-t, mert Önnek rosszindulatú daganatos betegsége van, amely kezelhető.

Az Endoxan a daganatos sejtek elpusztítására szolgáló gyógyszer, amely azonban az egészséges sejteket is megtámadja. Ezért számos mellékhatása lehet. Kezelőorvosa kizárólag akkor ad Önnek Endoxan-t, ha úgy ítéli meg, hogy az Ön daganatos betegsége nagyobb kockázatot jelent az Ön számára, mint a készítmény esetleges mellékhatásai. Orvosa rendszeresen ellenőrzi az Ön állapotát, és lehetőség szerint kezeli az előforduló mellékhatásokat.

Az Endoxan

- a vérsejtek számának csökkenését idézi elő, melynek következtében Ön fáradékonnyá és fertőzésekre fogékonyabbá válhat.

- károsíthatja a vesét és a húgyhólyagot. Lehetséges, hogy egy másik, Uromitexan nevű gyógyszert is fog kapni ezeknek a károsodásoknak az elkerülése érdekében. Ha a vizeletében vért észlel, haladéktalanul értesítse kezelőorvosát.

- a legtöbb daganatellenes vagy kemoterápiás szerhez hasonlóan ez a készítmény is okozhat hajhullást (a haj ritkulásától egészen a teljes kopaszságig), bár a kezelés befejezése után a haj rendszerint újra kinő. Jelentkezhet émelygés vagy hányás is. Kezelőorvosa ellátja majd az erre vonatkozó tanácsokkal vagy gyógyszerekkel.

- sem férfiak, sem nők nem vállalhatnak gyermeket az Endoxan-nal végzett kezelés folyamán, illetve az azt követő 6 hónapos időszakban. Hatásos fogamzásgátló módszer alkalmazása javasolt. Ezzel kapcsolatban forduljon orvosához.

Kérjük, olvassa el a betegtájékoztató többi részét is, amely egyéb fontos információkat tartalmaz az Endoxan használatára vonatkozólag, amelyek az Ön számára különösen fontosak lehetnek.

A betegtájékoztató tartalma:

Milyen típusú gyógyszer az Endoxan és milyen betegségek esetén alkalmazható?
Tudnivalók az Endoxan alkalmazása előtt
Hogyan kell alkalmazni az Endoxan-t?
Lehetséges mellékhatások
Hogyan kell az Endoxan-t tárolni?
A csomagolás tartalma és egyéb információk

1. Milyen típusú gyógyszer az Endoxan és milyen betegségek esetén alkalmazható?

Az Endoxan egy citotoxikus vagy más néven daganatellenes gyógyszer. Úgy működik, hogy elpusztítja a daganatos sejteket; ezt hívják „kemoterápiának”.

Számos különféle típusú daganat kezelésére használatos. Az Endoxan-t gyakran alkalmazzák egyéb daganatellenes szerekkel vagy sugárterápiával kombinálva. Alkalmanként egyes orvosok egyéb, nem daganatos betegséggel kapcsolatos állapotokban is felírhatják az Endoxan-t. Kezelőorvosa tájékoztatja Önt, hogy ez érvényes-e Önre is.

2. Tudnivalók az Endoxan alkalmazása előtt

Nem alkalmazzák az Endoxan-t, ha:

Önnél korábban allergiás reakciók jelentkeztek az Endoxan-nal szemben. Allergiás reakció tünete lehet a nehézlégzés, zihálás, kiütések, az arc és az ajkak viszketése vagy duzzanata.
Önnél a csontvelő működése nem megfelelő (különösen, ha korábban kemo- vagy sugárterápiában részesült). A csontvelő működésének megítélése érdekében vérvizsgálatok elvégzésére van szükség.
Önnek húgyúti fertőzése van, amely a vizelést kísérő fájdalom alapján ismerhető fel (húgyhólyaggyulladás).
jelenleg bármilyen fertőzése van.
korábbi kemo- vagy sugárterápia eredményeképpen vese- vagy húgyhólyagproblémái voltak.
vizeletelfolyási akadályt észleltek Önnél.
Ön terhes.

Tájékoztassa kezelőorvosát, ha:

jelenleg vagy nemrégiben sugár- vagy kemoterápiás kezelésen esik vagy esett át.
cukorbetegségben szenved.
májbetegsége van.
vesebetegsége van. Kezelőorvosa vérvizsgálattal ellenőrzi az Ön máj- és veseműködését.
mellékvese eltávolításon esett át.
szívbetegségben szenved vagy szívtájéki sugárterápiát kapott.
rossz egészségi állapotban van vagy legyengült.
időskorú.

Az Endoxan fokozott elővigyázatossággal alkalmazható:

Az Endoxan hatással van a vérképző- és immunrendszerre.

A vérsejteket a csontvelő állítja elő. Három különböző típusú vérsejt termelődik:

vörösvérsejtek, amelyek az oxigén szállítását végzik szerte a testben,
fehérvérsejtek, amelyek a fertőzések leküzdésében játszanak szerepet, valamint
vérlemezkék, amelyek elengedhetetlenek a véralvadáshoz.

Az Endoxan alkalmazását követően mindhárom sejttípus száma csökken a vérben. Ez az Endoxan elkerülhetetlenül jelentkező mellékhatása. A vérsejtek számának csökkenése az Endoxan kezelés megkezdése után 5-10 nappal éri el a maximumát, és a kezelés befejezése után még néhány napig alacsony marad. A legtöbb esetben 21-28 napon belül a sejtszám normalizálódik. Ha Ön korábban több kemoterápiában is részesült, a sejtszám normalizálódásához szükséges idő valamivel hosszabb lehet.

Csökkent vérsejtszám mellett nagyobb az esélye a fertőzések kialakulásának. Ilyenkor igyekezzen kerülni azokat a személyeket, akik köhögnek, meg vannak fázva, vagy egyéb fertőzésük van. Kezelőorvosa a megfelelő gyógyszerekkel fogja kezelni, ha Önnek fertőzése van, vagy fertőzésveszélynek van kitéve.
Kezelőorvosa ellenőrizni fogja, hogy az Ön vörösvérsejtjeinek, fehérvérsejtjeinek és vérlemezkéinek a száma elég magas-e az Endoxan kezelés előtt és alatt. Az eredmények szükségessé tehetik a dózis csökkentését vagy a következő dózis elhalasztását.
Az Endoxan hatással van a sebgyógyulásra. Tartsa sebeit tisztán és szárazon, valamint ellenőrizze, hogy megfelelő-e a sebgyógyulás.
Nagyon fontos a megfelelő szájhigiéné, mivel a kezelés kapcsán fekélyek és fertőzések alakulhatnak ki a szájban. Ha ezzel kapcsolatban kérdése merül fel, forduljon kezelőorvosához.
Az Endoxan károsíthatja a húgyhólyagot, ezáltal a vizeletben vér jelenhet meg és fájdalom kísérheti a vizeletürítést. Kezelőorvosa tisztában van ennek a lehetőségével, és amennyiben szükséges, ad Önnek egy Uromitexan nevű gyógyszert a húgyhólyag védelme érdekében.
Az Uromitexan adható gyors injekció formájában vagy belekeverhető az Önnek cseppinfúzióként adott Endoxan oldatba.
Az Uromitexan-ra vonatkozó további információk megtalálhatók az Uromitexan injekció betegtájékoztatójában.
A legtöbb betegben, akik az Endoxan-t Uromitexan-nal együtt kapják, nem alakul ki húgyhólyag-probléma, de kezelőorvosa egy gyorsteszt-csík vagy mikroszkóp segítségével ellenőrizheti, hogy nincs-e vér a vizeletében.
Amennyiben vizeletében vért észlel, haladéktalanul értesítse kezelőorvosát, szükség lehet a kezelés leállítására.
A daganatellenes gyógyszerek és a sugárterápia növelhetik egyéb rákbetegségek kialakulásának kockázatát, ez a kezelés befejezése után több évvel is jelentkezhet. Az Endoxan növeli a húgyhólyag területén kialakuló daganatos betegségek kockázatát. Kezelőorvosa tudatában van ennek a lehetőségével és olyan kezelést ad Önnek, ami csökkenti ennek a kockázatát.
Az Endoxan károsíthatja a szívet illetve hatással lehet a szívritmusra. Ennek kockázata fokozódhat nagy dózisú Endoxan adásakor, sugárterápia vagy egyéb kemoterápiás gyógyszerek alkalmazásakor vagy ha Ön idős. Kezelőorvosa ellenőrizni fogja az Ön szívműködését a kezelés során.
Az Endoxan tüdőgyulladást és tüdőhegesedést okozhat. Ez a kezelés befejezése után akár több, mint 6 hónappal is jelentkezhet. Amennyiben légzési problémát észlel, azonnal forduljon orvosához.
Az Endoxan-nak életet veszélyeztető hatása lehet a májra. Ha hirtelen súlygyarapodást, májfájdalmat, vagy sárgaságot tapasztal, azonnal forduljon kezelőorvosához.
A haj és a testszőrzet kihullását, valamint kopaszságot okozhat. A haj illetve a szőrzet visszanőhet, de szerkezete és színe megváltozhat.
Az Endoxan hányingert és hányást okozhat. Ezek a tünetek az Endoxan adását követően 24 órán keresztül fennállhatnak. Szükség lehet a hányinger vagy hányás gyógyszeres csillapítására. Ezzel kapcsolatban kérdezze meg kezelőorvosát.

Egyéb gyógyszerek és az Endoxan

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy a nővért a jelenleg vagy nemrégiben szedett egyéb gyógyszereiről, beleértve a vény nélkül kapható készítményeket is.

Különösen fontos, hogy beszámoljon arról, ha az alábbiakban felsorolt gyógyszereket vagy kezeléseket kapja, mivel ezek az Endoxan-nal együtt adva nem kívánt hatásokat eredményezhetnek:

A következő gyógyszerek csökkentik az Endoxan hatékonyságát:

aprepitant (hányás megelőzésére alkalmazzák),
bupropion (antidepresszáns),
buszulfán, tiotepa (rák kezelésére alkalmazzák),
ciprofloxacin, kloramfenikol (bakteriális fertőzés kezelésére),
flukonazol, itrakonazol (gombás fertőzés kezelésére),
prazugrel (vér hígítására)
szulfonamidok, mint például a szulfadiazin, szulfaszalazin, szulfametoxazol (bakteriális fertőzések kezelésére).

A következő gyógyszerek növelik az Endoxan mérgező hatását:

allopurinol (köszvény kezelésére),
azatioprin (immunrendszer hatékonyságának csökkentésére),
klorálhidrát (álmatlanság kezelésére),
cimetidin (csökkenti a gyomorsavat),
diszulfirám (alkoholizmus kezelésére alkalmazzák),
gliceraldehid (szemölcs kezelésére),
proteáz-inhibitorok (vírusok kezelésére),
ondanszetron (hányás megelőzésére alkalmazzák).
máj enzimek növekedését okozó gyógyszerek, mint például:

rifampicin (bakteriális fertőzések kezelésére),
karbamazepin, fenobarbitál, fenitoin (epilepszia kezelésére alkalmazzák),
orbáncfű (gyógynövény enyhe depresszió kezelésére),
kortikoszteroidok (gyulladás kezelésére).

gyógyszerek, amelyek megnövelhetik a vérsejtekre és az immunrendszerre kifejtett káros hatásokat:

ACE inhibitorok (magas vérnyomás kezelésére),
natalizumab (szklerózis multiplex kezelésére),
paklitaxel (daganatos betegségek kezelésére),
tiazid-diuretikumok, például hidroklorotiazid (magas vérnyomás vagy vízvisszatartás kezelésére),
zidovudin (vírusos megbetegedések kezelésére).

gyógyszerek, amelyek növelhetik a szívre kifejtett káros hatásokat

antraciklinek, mint például bleomicin, doxorubicin, epirubicin, mitomicin (daganatos betegségek kezelésére használt készítmények),
citarabin, pentosztatin, trasztuzumab (daganatos betegségek kezelésére használt készítmények),
szívtájéki sugárterápia.

gyógyszerek, amelyek növelhetik a tüdőre kifejtett káros hatásokat

amiodaron (szabálytalan szívverés kezelésére),
G-CSF, GM-CSF hormonok (fehérvérsejtszám növelésére alkalmazott gyógyszerek kemoterápia után)

gyógyszerek, melyeknek hatására növekedhet a vesékre kifejtett káros hatás

amfoterecin B (gombás fertőzések kezelésére),
indometacin (fájdalom és gyulladás kezelésére).

Egyéb gyógyszerek, amelyek hatással lehetnek az Endoxan hatékonyságára, vagy amelyeknek az Endoxan befolyásolja a hatékonyságát:

etanercept (reumatoid artritisz kezelésére),
metronidazol (bakteriális és protozoális fertőzések kezelésére alkalmazzák),
tamoxifen (emlődaganat kezelésére),
bupropion (dohányzásról történő leszokást segíti),
kumarinok, mint például a warfarin (vér hígítására),
ciklosporin (immunrendszer hatékonyságának csökkentésére),
szukcinilkolin (orvosi beavatkozások során alkalmazott izomlazító),
digoxin, -acetildigoxin (szív működését segítő gyógyszerek),
vakcinák,
verapamil (magas vérnyomás, angina vagy szabálytalan szívverés kezelésére).

Az Endoxan egyidejű alkalmazása bizonyos ételekkel vagy italokkal

Az alkohol fokozhatja az Endoxan által kiváltott hányingert és hányást.

Terhesség, szoptatás és termékenység

Az Endoxan kezelés ideje alatt ügyeljen arra, hogy ne essen teherbe. Ez azért fontos, hogy a készítmény ne károsíthassa a születendő gyermeket, illetve ne okozhasson vetélést. Terhesség fennállása vagy gyanúja, illetve tervezett terhesség esetén tájékoztassa kezelőorvosát.

Mind férfiak, mind nők esetében ellenjavallt a gyermekvállalás az Endoxan-nal végzett kezelés ideje alatt, illetve az azt követő 6 hónapos időszakban. Ilyenkor hatásos fogamzásgátló módszert kell alkalmazni. Ezzel kapcsolatban forduljon orvosához.
Az Endoxan hatással lehet a jövőbeni gyermekvállalási képességére. A kezelést megelőzően a sperma/petesejt-konzerválással kapcsolatban konzultáljon kezelőorvosával.

Az Endoxan kezelés alatt a szoptatás nem ajánlott. Ezzel kapcsolatban forduljon kezelőorvosához.

A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az Endoxan terápia egyes mellékhatásai hátrányosan befolyásolhatják a biztonságos gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Ezzel kapcsolatban kérjen tanácsot kezelőorvosától.

Mit kell tennie, ha másik orvoshoz kerül, vagy kórházba kell mennie

Ha bármilyen okból másik orvoshoz kerül, vagy kórházba kell mennie, feltétlenül mondja el, milyen gyógyszereket kap. Ne kezdjen el egyéb gyógyszert szedni, ha orvosa nincs tisztában azzal, hogy Ön Endoxan terápiában részesül.

3. Hogyan kell alkalmazni az Endoxan-t?

Az Endoxan-t az orvos vagy a nővér adja be Önnek.

A készítmény injekció formájában alkalmazható.
Ha injekció formájában kerül beadásra, akkor intravénásan adható infúziós oldathoz adják hozzá és lassan adagolják (infundálják) közvetlenül egy vénába. Ez a véna lehet a karon, a kézháton vagy a kulcscsont alatt.
Az Endoxan-t gyakran alkalmazzák egyéb daganatellenes szerekkel vagy sugárterápiával kombinálva.

Szokásos adag

A gyógyszer adagolásáról és a beadás idejéről a kezelőorvos dönt.
Az Endoxan szükséges mennyisége függ

- a fennálló betegségtől,

- a testmérettől (testmagasság és testsúly),

- az általános állapottól,

- attól, hogy Ön kap-e egyéb daganatellenes szert vagy részesül-e sugárterápiában.

Az Endoxan-t rendszerint több ciklusból álló sorozatban adják. Minden egyes kezelési ciklust követően szünetet kell tartani (amikor a beteg nem kap Endoxan-t) a következő ciklus előtt.

Kezelőorvosa szükség esetén megváltoztathatja a gyógyszer adagolását, valamint Önt szoros megfigyelés alatt tarthatja, ha

Önnek máj- vagy veseproblémái vannak.
Ön idős.

Ha az előírtnál több Endoxan-t kapott

Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a szükségesnél nagyobb mennyiségű Endoxan-t kap, hiszen megfelelően képzett szakember fogja beadni Önnek a gyógyszert. Ha túl nagy adagot adtak, haladéktalanul le kell állítani az infúziót.

4. Lehetséges mellékhatások

Mint minden gyógyszer, így az Endoxan is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek. A készítmény alkalmazása kapcsán az alábbi mellékhatások léphetnek fel.

Haladéktalanul tájékoztassa kezelőorvosát, ha az alábbi súlyos mellékhatások bármelyikét észleli:

zúzódások, anélkül, hogy beütötte volna magát vagy a fogíny vérzése. Ezek a tünetek arra utalhatnak, hogy a vérben jelentősen csökkent a vérlemezkék száma.
a fehérvérsejtek számának csökkenése, amelyet kezelőorvosa ellenőriz a kezelés során. Nem okoz klinikai tüneteket, de hajlamosabbá tesz a fertőzésekre. Amennyiben úgy érzi, hogy fertőzése van (láz, hidegrázás vagy forróságérzet és izzadás, illetve bármely egyéb, fertőzésre utaló jel, mint például köhögés, vizeléskor szúró fájdalom), akkor a fertőzéses betegség leküzdéséhez antibiotikum adására lehet szükség, mivel az Ön vérsejtjeinek száma a normálisnál alacsonyabb.
sápadtság, letargia és fáradékonyság. Ezek a tünetek a vörösvérsejtek számának csökkenésére utalhatnak (vérszegénység). Ez az állapot általában nem igényel kezelést, mivel a szervezet végül gondoskodik a hiányzó vörösvérsejtek pótlásáról. Ha a vérszegénység nagyfokú, vérátömlesztésre lehet szükség.
véres vizelet, fájdalmas vagy akadályozott vizeletürítés.

Egyéb lehetséges mellékhatások:

Immunrendszeri zavarok és fertőzések

Allergiás reakciók, melyek tünetei a következők lehetnek: légszomj, zihálás, bőrkiütések, viszketés vagy az arc és az ajkak duzzanata (hiperszenzitivitás). A súlyos fokú allergiás reakciók nehézlégzés vagy akár sokk kialakulásához vezethetnek, mely halálos kimenetelű is lehet (anafilaxiás sokk, anafilaxiás/anafilaktoid reakció).
Az immunrendszer működési hatékonyságának csökkenése (immunszuppresszió).
A bakteriális, gombás, vírusos, protozoális vagy parazitás fertőzések kockázatának és súlyosságának növekedése az Endoxan immunrendszerre gyakorolt hatása miatt.
A korábban lezajlott fertőzések kiújulása (látens fertőzések).
A vérárammal szétterjedő, súlyos fertőzés, amely a vérnyomás veszélyes fokú csökkenéséhez vezethet, akár végzetes kimenetellel (szepszis, sokk).

Daganatos megbetegedések

Vér daganatos betegsége (leukémia).
Csontvelődaganat (mielodiszpláziás szindróma).
A nyirokrendszer daganatos betegsége (Non-Hodgkin limfóma).
Másodlagos tumorok a test különböző részeiben, gyakran a húgyhólyag területén.
Daganatos betegség kialakulása az Ön kezelése után született gyermekben.
Az anyagcserefolyamatok változása a pusztuló daganatsejtek lebomlása miatt (tumorlízis szindróma).
A háttérben fennálló rákbetegség progressziója, esetleg halálos kimenetellel.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

a csontvelő működésének csökkenése (mieloszuppresszió). Ez az alábbi vérsejtek számának csökkenését okozhatja:

fehérvérsejtek – amelyek a fertőzések leküzdésében játszanak szerepet (leukopénia, agranulocitózis, granulocitopénia, limfopénia, neutropénia). Ennek kísérőtüneteként láz jelentkezhet (lázas neutropénia).
vérlemezkék – amelyek fontos szerepet játszanak a véralvadásban (trombocitopénia).
vörösvérsejtek – amelyek az oxigén szállítását végzik szerte a testben (anémia). Ennek eredményeként csökkenhet az oxigénszállító kapacitás (alacsonyabb hemoglobinszint).
a vörös- és a fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék számának egyidejű csökkenése (pancitopénia).

Kis vérrögök keletkezése az erekben, amelyek akadályozzák a normális vérkeringést szerte a testben (disszeminált intravaszkuláris koaguláció).
Hemolitikus urémiás szindróma – a vörösvérsejtek kóros szétesésével, a vérlemezkék számának csökkenésével és veseelégtelenséggel járó állapot.

A hormonális rendszer zavarai

Agyödéma, melyet a vér víztartalmának túlzott növekedése okoz (vízmérgezés). Ennek tünete lehet fejfájás, személyiség- vagy magatartásváltozások, zavartság, aluszékonyság.
Az agyalapi mirigy antidiuretikus-hormon kibocsátásának fokozódása. Ez érinti a veséket is, a vér nátriumszintjének csökkenéséhez (hiponatrémia) és vízvisszatartáshoz vezetve.

Anyagcsere és táplálkozási rendellenességek

A vér nátriumszintjének csökkenése (hiponatrémia), amely fáradékonysághoz és zavartsághoz, izomrángásokhoz, görcsökhöz és kómához vezet
Folyadékvisszatartás a szervezetben (vízvisszatartás), amely bőr alatti vizenyők vagy végtagduzzanat formájában jelenhet meg.
Magas vércukorszint (hiperglikémia), amely szomjúsággal, fáradékonysággal és ingerlékenységgel jár
Vércukorszint-csökkenés (hipoglikémia), amelynek tünetei közé tartozhat a zavartság és a verítékezés
Étvágytalanság (anorexia).

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Hányinger és hányás.
Vékony- vagy vastagbélgyulladás, amely vérzésekkel járhat (vékonybélgyulladás, vakbélgyulladás, vérzéses vékony- és vastagbélgyulladás).
Gyomor- vagy bélvérzések (emésztőrendszeri vérzések).
Hasi diszkomfortérzés vagy súlyos hasi fájdalom, illetve hátfájás, melyet a hasnyálmirigy gyulladása (heveny hasnyálmirigy-gyulladás) okozhat.
Hasi fájdalommal vagy hasmenéssel járó gyulladás (vastagbélgyulladás).
Székrekedés vagy hasmenés.
Folyadékgyülem kialakulása a hasüregben, amely a has duzzadásával és légszomjjal jár (aszcitesz).
Fekélyek megjelenése az emésztőrendszer nyálkahártyáján (nyálkahártya-fekélyesedés).
A szájnyálkahártya gyulladása fekélyek képződésével (sztomatitisz).
A nyakon lévő mirigyek megnagyobbodása (fültőmirigy-gyulladás).

Pszichiátriai rendellenességek

Zavartság.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Az agyra gyakorolt kóros hatások (enkefalopátia); ennek tünetei közé tartozhatnak: a gondolkodást vagy a koncentrációt érintő zavarok, az éberség csökkenése, személyiségváltozások, fáradtságérzés, görcsök, izomrángások és remegés.
Görcsök (konvulziók).
Szédülés.
Egy reverzibilis hátulsó leukoenkefalopátia szindrómának nevezett tünetegyüttes kialakulása, amely agyödémával, fejfájással, zavartsággal, görcsökkel és látásvesztéssel járhat.
A gerincvelőre kifejtett hatások (mielopátia), zsibbadással, gyengeséggel, a kezek szúró-bizsergő érzésével és a motoros (mozgató) funkciók károsodásával.
Az idegek működésének zavarai gyengeséggel, szúró-bizsergő érzéssel vagy zsibbadással (periférikus neuropátia). Ez egyszerre több idegcsoportot is érinthet (polineuropátia).
Idegfájdalmak, amelyek lehetnek nyilalló vagy égő jellegűek (neuralgia).
Szúró vagy zsibbadó érzés, amely gyakran a kezekben vagy a lábakban jelentkezik (paresztézia).
Remegés (tremor).
A tapintásérzés kóros változásai (diszesztézia), vagy csökkenése (hipoesztézia).
Az ízérzés kóros változásai (diszgeuzia) vagy csökkenése (hipogeuzia).
Szaglászavarok (parozmia).

Szemészeti és fülészeti betegségek és tünetek

Homályos látás, látáscsökkenés vagy látásvesztés.
A szem gyulladásos elváltozása (kötőhártya-gyulladás).
Fokozott mértékű könnyezés.
Süketség vagy halláskárosodás.
Fülzúgás (tinnitusz).

Szív és érrendszeri betegségek és tünetek

Szívroham (miokardiális infarktus).
Szívritmuszavarok (aritmia), melyek időnként észrevehető tünetekkel járnak (erős szívdobogásérzés):

szabálytalan szívverés (fibrilláció),
gyorsabb pulzus (tahikardia), amely adott esetben életveszélyes is lehet (kamrai tahikardia),
lassúbb pulzus (bradikardia).

A szív vérkeringető funkciójának csökkenése, amely életveszélyes is lehet (kardiogén sokk, szívelégtelenség vagy szívmegállás).
Szívizombetegség (kardiomiopátia).
A szívben vagy a szív körül található szövetek gyulladása (miokarditisz, perikarditisz).
A szívizom vérzése (miokardiális vérzés).
Folyadékképződés a szívet körülvevő zsákban, a szívburokban (perikardiális folyadékgyülem). A felhalmozódó folyadék által a szívre gyakorolt nyomás akadályozhatja a szív megfelelő telítődését (szívtamponád).
Az egyetlen szívösszehúzódás során a keringésbe továbbított vér mennyiségének csökkenése (csökkent ejekciós frakció).
Kóros elektrokardiogramm (az EKG-n észlelhető QT-megnyúlás).
Vérrög a tüdőben, amely mellkasi fájdalommal és nehézlégzéssel jár (tüdőembólia).
Vérrögképződés, főleg az alsó végtagokban, amely az érintett végtag fájdalmas duzzanatával vagy vörösségével jár (vénás trombózis).
Érgyulladás (vaszkulitisz).
A kéz és a láb vérkeringésének romlása (perifériás isémia). Erre utaló tünet lehet a fájdalom, a gyengeség, a zsibbadás, fekélyek kialakulása, a bőr elszíneződése vagy hőmérsékletének megváltozása.
Alacsony vagy magas vérnyomás (hipotenzió, hipertenzió).
Bőrvörösség, melyet forróságérzés vagy izzadás kísérhet (kipirulással járó hőhullámok).

Légzőrendszeri betegségek és tünetek

A tüdő azon képességének csökkenése, hogy oxigént juttasson a vérbe – ez a csökkenés életveszélyes mértékű is lehet (légzési elégtelenség).
Vérrögök a tüdőben, mellkasi fájdalommal és nehézlégzéssel (pulmonális venookkluzív betegség).
A tüdőszövet hegesedése, amely nehézlégzéssel jár (tüdőfibrózis).
Olyan állapotok, amelyek a tüdő nehézlégzéssel, köhögéssel és hőemelkedéssel vagy lázzal járó gyulladásához, vagy a tüdőszövet hegesedéséhez vezetnek (pneumonitisz, akut respirációs disztressz szindróma, obliteratív bronchiolitis, szervülő tüdőgyulladás).
Folyadék felhalmazódása a tüdőben vagy a tüdőt körülvevő szövetekben (tüdőödéma, pleurális folyadékgyülem).
Vérnyomásemelkedés a tüdőben, amely nehézlégzés, fáradékonyság, köhögés, mellkasi fájdalom, gyengeség, perifériás ödémák megjelenésével járhat (pulmonális hipertenzió).
Nehézlégzés vagy zihálás (hörgőgörcs).
Légszomj (diszpnoe).
A szervezet oxigén-ellátottságának csökkenése (hipoxia).
Köhögés.
Orrdugulás vagy orrfolyás.
Fájdalom vagy diszkomfortérzés az orrban.
A garat hátsó részének fájdalma.
Tüsszögés.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Májnagyobbodás (hepatomegália).
A bőr vagy a szemfehérje sárgás elszíneződése (sárgaság).
A máj kisvénáinak elzáródása (venookkluzív májbetegség), melyet súlygyarapodás, májnagyobbodás, fájdalom és sárgaság kísérhet.
A máj gyulladásához vezető állapotok sárgasággal, fogyással és rossz közérzettel (hepatitisz, epepangásos hepatitisz, sejtpusztulással járó – citolitikus - hepatitisz).
A máj epetermelésének akadályozottsága, amely viszketést, sárgaságot, a széklet halvány színét és a vizelet sötét elszíneződését okozhatja (epepangás).
A méreganyagok felszaporodása a szervezetben májelégtelenség miatt (hepatotoxicitás). Ez hatással lehet az agyra is, zavartságot, az éberség csökkenését vagy kómát okozva (hepatikus enkefalopátia).
A máj által termelt bizonyos fehérjék – enzimek – szintjének emelkedése. Ezek kimutatására orvosa vérvizsgálatot végeztet.

A bőr és a bőr alatti kötőszövetek elváltozásai

Életveszélyes állapotok, amelyek bőrkiütésekkel, fekélyképződéssel, torokfájással, lázzal, kötőhártya-gyulladással, a bőr felső rétegének lemezes leválásával (toxikus epidermális nekrolízis, Stevens-Johnson szindróma) járhatnak.
A kéz és a láb bőrének duzzanata, zsibbadása, körülírt vörös duzzanatai, és hámlása (tenyér-talpi eritrodiszesztézia szindróma).
Sötétvörös, kiemelkedő, viszkető kiütések (csalánkiütés).
Az ilyen bőr gyulladása, amely kiütésekkel, hólyagok képződésével, viszketéssel, fekélyképződéssel, nedvedzéssel és hegesedéssel jár (dermatitisz).
A bőr vörössége és hólyagképződése hónapokkal vagy évekkel a kezelés után (besugárzott bőr gyulladása).
Viszkető, vörös kiütések, melyek fekélyekké alakulhatnak (eritéma multiform).
A kézkörmök és a bőr elszíneződései.
Szőrzetvesztés.

A csont- és izomrendszer és a kötőszövet betegségei

A vázizomzat sejtek kóros lebontása, amely veseműködési zavarokhoz vezethet (rabdomiolízis).
Súlyos betegség, amely a bőr és a belső szervek kötőszöveteinek elvékonyodásával jár (szkleroderma).
Izomgörcsök.
Izomfájdalom (mialgia) vagy ízületi fájdalom (artralgia).

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Életveszélyes állapot kialakulása, amikor nagymértékben csökken a vesének az a képessége, hogy megfelelően eltávolítsa a vérből a méreg- és salakanyagokat (veseelégtelenség).
A vese szöveteinek változása, amely működészavarokhoz vezet (vesecsatorna nekrózis, vesecsatorna zavar).
Vesekárosodás a vérben található méreganyagok következtében (toxikus nefropátia).
Vizelési fájdalom és nehézség (húgyhólyaggyulladás).
Vér a vizeletben (hematuria).
Cukor a vizeletben (nefrogén diabétesz inszipidusz).
A húgyhólyag nyálkahártyájának gyulladása, amely fájdalommal, vérzéssel, véres vizelettel, akadályozott vizeletürítéssel jár (vérzéses húgyhólyaggyulladás).
A húgycső gyulladása fájdalommal és vérzéssel (vérzéses húgycsőgyulladás).
A sejtek és szövetek elhalása (nekrózis), a húgyhólyag fekélyesedése vagy hegesedése (fibrózis).
A húgyhólyag méretének csökkenése (húgyhólyag zsugorodás).
A húgyhólyagot bélelő nyálkahártya sejtjeinek elváltozásai.
A vér kreatinin vagy karbamid nitrogén szintjének emelkedése. Orvosa ezek ellenőrzésére vérvizsgálatot végeztet.

Terhesség és fogamzás

Koraszülés.
Meddőség. Férfiakban a spermiumok képződése, nőkben a petesejtek érése csökkenhet vagy megszűnhet. Egyes esetekben ez állandóvá válhat.
Egyes esetekben a menstruációs ciklus véglegesen megszűnhet (amenorrea), vagy ritkábbá válhat (oligomenorrhoea).
A here méretének csökkenése (heresorvadás).
Az ösztrogén hormon vérszintjének csökkenése.
A gonadotropin hormon vérszintjének emelkedése.

Veleszületett, örökletes vagy genetikai rendellenességek

A magzat növekedési és fejlődési rendellenessége vagy elhalása a méhen belül.
A magzatra kifejtett toxikus hatások, mint például mieloszuppresszió és gyomor-bél hurut.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Több szerv életet veszélyeztető működészavara.
Általános fizikai állapotromlás.
Influenzaszerű tünetek, mint például fejfájás, láz, hidegrázás, ízületi és izomfájdalmak, gyengeség, fáradékonyság.
Mellkasi fájdalom.
Duzzanatok.
A testüregeket bélelő nyálkahártya gyulladása.

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát, gyógyszerészét vagy a gondozását végző egészségügyi szakembert. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.

5. Hogyan kell az Endoxan-t tárolni?

Mivel az Endoxan kezelésre rendszerint kórházban kerül sor, a készítmény biztonságon és megfelelő tárolását a korházi személyzet biztosítja. A tárolásra vonatkozó előírások:

A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó!

A dobozon feltüntetett lejárati idő (Felhasználható: ) után ne alkalmazza ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.

Legfeljebb 25 C^o-on tárolandó. Az eredeti csomagolásban tárolandó.

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk

Mit tartalmaz az Endoxan?

A készítmény hatóanyaga a ciklofoszfamid, amelyből porampullánként 500 mg-ot vagy 1 g-ot tartalmaz.
Egyéb összetevőket nem tartalmaz.

Milyen az Endoxan külleme és mit tartalmaz a csomagolás?

Az Endoxan száraz, fehér színű por átlátszó injekciós üvegben. Dobozonként egy injekciós üveget tartalmaz.

A forgalomba hozatali engedély jogosultja

Baxter Hungary Kft.

1138 Budapest

Népfürdő u. 22.

Gyártó:

Baxter Oncology GmbH

Kantstrasse 2, 33790 Halle

Németország

OGYI-T-4534/01 (Endoxan 500 mg por oldatos injekcióhoz 1 x)

OGYI-T-4534/02 (Endoxan 1 g por oldatos injekcióhoz 1 x)

A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2016. április

Az alábbi információk kizárólag egészségügyi szakembereknek szólnak:

Endoxan 500 mg por oldatos injekcióhoz

Endoxan 1 g por oldatos injekcióhoz

Gyógyszerforma

Por oldatos injekcióhoz, színtelen, átlátszó injekció üvegben töltve. Injekciós üvegenként 500 mg vagy 1000 mg vízmentes ciklofoszfamiddal egyenértékű ciklofoszfamid-monohidrátot tartalmaz (az ampulla méretétől függően).

Javallatok

Az Endoxan roszindulatú daganatok kezelésére alkalmazott citotoxikus gyógyszer.

Az oldat elkészítése

Intravénás használatra:

Beadás előtt az injekciós üveg tartalmát fiziológiás sóoldatban (0,9%-os nátrium-klorid) kell feloldani az alábbi táblázatban feltüntetett módon:

ciklofoszfamid (mg/injekciós üveg)	500	1000
fiziológiás sóoldat (0,9%–os) (ml)	25	50

Óvatosan ütögesse meg az injekciós üveget az esetleges összetapadás megszüntetése érdekében. A szükséges mennyiségű fiziológiás sóoldat hozzáadása után rázza fel erősen az injekciós üveg tartalmát, amíg a por fel nem oldódik. Az így elkészített oldat milliliterenként 20 mg ciklofoszfamidot tartalmaz.

Adagolás és alkalmazás

Az adagolást, az alkalmazás módját és gyakoriságát a daganat fajtája, stádiuma, a beteg általános állapota, a korábbi citotoxikus kemoterápiák, valamint az határozza meg, hogy szükség van-e egyidejű kemoterápia és sugárterápia alkalmazására.

A kezelést addig kell folytatni, amíg egyértelmű javulás nem következik be, illetve fel kell függeszteni, amikor a leukopénia mértéke elfogadhatatlanná válik.

10 mg/ttkg-ot meghaladó egyszeri ciklofoszfamid-dózisok adásakor bő folyadékfogyasztás mellett Uromitexan adására van szükség az urotheliális toxicitás elkerülése érdekében.

Alkalmazás

A ciklofoszfamid mindaddig inaktív a szervezetben, míg a májenzimek nem aktiválják. Ugyanakkor egyéb citotoxikus szerekhez hasonlóan a ciklofoszfamid esetében is ajánlott, hogy az oldatot képzett személy készítse el egy erre kijelölt helyen. Az oldattal dolgozó személynek védőkesztyűt kell viselnie. Ügyelni kell arra, hogy az oldat szembe ne kerüljön. Ne kerüljön érintkezésbe a szerrel olyan személy, aki várandós vagy szoptat.

Az Endoxan kizárólag olyan esetekben alkalmazható, amikor lehetőség van a klinikai tünetek, biokémiai és hematológiai értékek kezelés előtti, alatti és utáni ellenőrzésére, képzett onkológiai szakszemélyzet felügyelete mellett.

Intravénás beadás esetén az injekciós üveg tartalmát fiziológiás sóoldatban (0,9%-os) kell feloldani a beadás előtt. A vizes oldat pH-értéke 4,0 és 6,0 közé esik. Az Endoxan-t rendszerint közvetlenül vénába kell beadni, vagy közvetlenül a gyors cseppszámra állított infúziós szerelék csövébe a beteg hanyattfekvő helyzetében. Nagyobb dózisok hosszabb idő alatt adandók be. Ügyelni kell arra, hogy az oldat ne kerüljön a véna körüli szövetekbe, de ha ez mégis bekövetkezik, az adagolást meg kell szakítani, a vénák közé jutott oldatot le kell szívni kanül segítségével, az érintett területet sóoldattal át kell öblíteni és szigorúan mozdulatlanul kell tartani.

Az Endoxan oldatot Ringer oldattal, 0,9%-os nátrium-klorid vagy dextróz oldattal hígíthatjuk.

A húgyhólyaggyulladás megelőzése érdekében gondoskodni kell arról, hogy a szokásos adagolással végzett kezelés folyamán az óránként termelődő vizelet mennyisége legalább 100 ml legyen. Nagyobb dózisok alkalmazása esetén a vizeletmennyiséget legalább ezen a szinten kell tartani a kezelést követő 24 órában, ha szükséges a diurézis elősegítésével. A vizelet lúgosítása nem javasolt. Az Endoxan-t reggel kell beadni, és a húgyhólyag rendszeres ürítésére van szükség. Fontos a beteg megfelelő hidráltsága, valamint a folyadékháztartás egyensúlyban tartása. Az urotheliás toxicitás megelőzése érdekében az Endoxan kezelést Uromitexan adásával kell kiegészíteni. Az adagolást lásd az Uromitexan alkalmazási előírásában. A kezelés előtt és alatt adott antiemetikumokkal a hányinger és a hányás csökkenthető.

Amennyiben a leukocitaszám 2,5 x 10⁹/l alá, vagy a vérlemezkeszám 50 x 10⁹/l alá csökken, az Endoxan kezelés nem folytatható mindaddig, amíg a vérsejtek száma nem normalizálódik. Minden kezelés elején és végén el kell végezni a vizelet laboratóriumi vizsgálatát, és az egész terápia során rendszeresen ellenőrizni kell, hogy nem lépett-e fel a betegnél hematuria. A beteget meg kell kérni arra, hogy tájékoztassa kezelőorvosát, ha húgyhólyaggyulladásra utaló jelet vagy tünetet észlel. Olyan betegeknél, akiknél bármilyen okból húgyhólyaggyulladás áll fenn, azt kezelni kell, és annak gyógyulásáig az Endoxan adása ellenjavallt.

Ellenjavallatok, alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések és figyelmeztetések

Részletes információkért lásd az alkalmazási előírást.

Ellenjavallatok

Az Endoxan adása ellenjavallt a ciklofoszfamiddal szembeni ismert túlérzékenység, akut fertőzés fennállása, csontvelő-aplázia, húgyúti fertőzés vagy citotoxikus kemoterápia illetve sugárterápia következményeként kialakult akut urotheliális toxicitás fennállása esetén. Az Endoxan alkalmazása nem javasolt nem rosszindulatú betegségekben, kivéve az életveszélyes állapotokban alkalmazott immunszuppressziót.

Kerülni kell az Endoxan adását terhesség esetén, főként az első trimeszterben, kivéve , ha a kezelés várható előnyei meghaladják a készítmény által előidézett jelentős magzatkárosító kockázatot. Szoptató anyák Endoxan-nal történő kezelése esetén a szoptatás a kezelés ideje alatt, valamint az azt követő 36 órán keresztül ellenjavallt.

Figyelmeztetések:

Különös körültekintéssel kell eljárni idős vagy legyengült, valamint olyan betegek esetében, akik cukorbetegségben vagy mieloszuppreszióban szenvednek, illetve nem sokkal az Endoxan kezelés előtt vagy azzal egyidőben sugárterápiát vagy citotoxikus szereket kaptak, illetve kapnak.

Mindkét nemben hatásos fogamzásgátló módszerek alkalmazására van szükség az Endoxan terápia alatt és az azt követő 6 hónapban. A betegeket tájékoztatni kell a későbbi terhességekkel kapcsolatban.

Azokban a betegekben, akik az Endoxan kezeléssel egyidőben vagy azt megelőzően mediasztinális besugárzásban vagy doxorubicin terápiában részesültek, kardiotoxicitás léphet fel. Ilyen mellékhatásról nagy dózisban adott Endoxan kezelés kapcsán is beszámoltak.

Nem javasolt az Endoxan adása olyan betegeknek, akiknek a vérében a kreatinin szint meghaladja a 120 mol/l-t (1,5 mg/100 ml), a bilirubinszint nagyobb, mint 17 µmol/l (1 mg/100 ml); vagy a transzaminázok vagy az alkalikus foszfatáz szintje 2-3-szorosa a normál értéknek.

Fokozott mértékű mieloszuppresszió alakulhat ki egyéb, a csontvelő működését károsan befolyásoló szerek egyidejű alkalmazása esetén.

Az Endoxan felerősíti a szulfonilureák vércukorcsökkentő hatását. Egyéb, klinikai szempontból jelentős kölcsönhatások léphetnek fel allopurinollal (csontvelő károsodás gyakoribb előfordulása), illetve szuxametoniummal (hosszabb légzésszünet). Endoxan kezelésben részesülő betegekben a szénhidrát-anyagcsere zavara léphet fel; hiperglikémia kialakulásáról számoltak be.

Az Endoxan terápia következménye lehet az antidiuretikus hormon elégtelen kiválasztása, vízvisszatartás és hiponatrémia vízmérgezéssel. Ekkor diuretikus terápiát kell kezdeni.

Beszámoltak egyéb mellékhatások, például pigmentáció, makrocitózis kialakulásáról, valamint hiper- vagy hipoglikémia fellépéséről is. Az Endoxan adása kapcsán esetenként pneumonitisz és pulmonáris fibrózis alakulhat ki. Bizonyos esetekben a kezelés abbahagyása után is jelentkezhetnek mellékhatások.

Tárolás és eltarthatóság

Legfeljebb 25 C^o-on tárolandó.

Az eredeti csomagolásban tárolandó.

Az injekciós üvegek a javasoltnál magasabb hőmérsékleten történő tárolása a hatóanyag felolvadását eredményezheti, amely könnyen felismerhető: sárga olvadt folyadék az injekciós üvegekben. Az olvadék tartalmú üveget nem szabad felhasználni.

Az elkészített oldat (akár intravénás, akár szájon át történő alkalmazáshoz) 2 és 8 C^o közötti hőmérsékleten, fénytől védve tárolandó.

Bontatlan állapotban a felhasználhatósági időtartam

36 hónapig.

Az intravénásan adandó, elkészített oldat felhasználhatósági időtartama

A kémiai és fizikai stabilitását (vizes oldatban, nátrium-klorid oldatban vagy glükóz-oldatban) 2 és 8 C^o közötti hőmérsékleten 48 óráig őrzi meg.

Mikrobiológiai megfontolások miatt az elkészített oldatot azonnali fel kell használni. Amennyiben az oldatot nem használják fel azonnal, a tárolási idő és a körülmények a felhasználó felelőssége, és ez rendszerint nem haladhatja meg a 24 órát 2-8 C^o közötti hőmérsékleten tárolva, kivéve, ha az oldatot kontrollált és validált aszeptikus körülmények között készítették el.

Inkompatibilitások

Benzil-alkohol gyorsítja a ciklofoszfamid lebomlását.

A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az Endoxan citotoxikus hatású szer, így ennek megfelelően kezelendő. Nem érintkezhet a készítménnyel olyan személy, aki várandós vagy szoptat.

Az oldat készítéséhez és beadásához használt, kiürült injekciós üvegek és egyéb eszközök (fecskendők, tűk, stb.) megsemmisítését fokozott körültekintéssel, az előírásoknak megfelelően kell végezni.

Kiszerelés

500 mg por oldatos injekcióhoz, egyszeres kiszerelés

1 g por oldatos injekcióhoz, egyszeres kiszerelés

A forgalomba hozatali engedélyek számai

OGYI-T-4534/01 (Endoxan 500 mg por oldatos injekcióhoz 1 x)

OGYI-T-4534/02 (Endoxan 1 g por oldatos injekcióhoz 1 x)

1. A GYÓGYSZER NEVE

Endoxan 500 mg por oldatos injekcióhoz
Endoxan 1 g por oldatos injekcióhoz
Endoxan bevont tabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

500 mg ciklofoszfamid (534,5 mg ciklofoszfamid-monohidrát formájában) injekciós üvegenként.

1000 mg ciklofoszfamid (1069 mg ciklofoszfamid-monohidrát formájában) injekciós üvegenként.

50,0 mg ciklofoszfamid (53,5 mg ciklofoszfamid- monohidrát formájában) bevont tablettánként.

Ismert hatású segédanyagok: A bevont tabletta 24,6 mg laktóz-monohidrátot és 51,11 mg szacharózt tartalmaz bevont tablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Por oldatos injekcióhoz

Bevont tabletta

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az Endoxant kemoterápia részeként kombinációban vagy monoterápiaként alkalmazzák a következő indikációkban:

Leukémiák:

Akut és krónikus mieloid és limfoid leukémia.

Malignus limfomák:

Hodgkin-kór, non-Hodgkin limfomák, plasmocytoma.

Áttétes és nem áttétes malignus szolid tumorok:

ovarium karcinóma,
heredaganat,
emlő karcinóma,
kissejtes tüdőkarcinóma,
neuroblasztoma,
Ewing szarkoma.

Progresszív autoimmun betegségek:

pl. reumatoid artritisz, artropátia pszoriatika, szisztémás lupusz eritematozusz, szkleroderma, szisztémás vaszkulitiszek (pl. nefrozis szindrómával), glomerulonefritisz bizonyos formái (pl. nefrozis szindrómával társuló forma), miaszténia gravisz, autoimmun hemolitikus anémia, hideg agglutinációs betegségek.

Szervtranszplantációhoz kapcsolódó immunszuppresszív kezelés.

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

Az Endoxannal történő kezelést kizárólag a készítmény alkalmazásában tapasztalatokkal rendelkező szakember alkalmazhatja.

A dózisok és a kezelés időtartama, és/vagy a kezelési időszakok a terápiás indikációtól, a kombinációs kezelési protokolltól, a beteg általános állapotától, illetve a szervfunkcióktól (panaszok és tünetek), a laboratóriumi ellenőrzések (különös tekintettel a vérképellenőrzésre) eredményeitől függnek.

Amennyiben az Endoxant hasonló toxicitási profillal rendelkező készítménnyel kombinálják, dózisredukció illetve a kezelési szünetek meghosszabítása válhat szükségessé.

A ciklofoszfamid a májban aktiválódik, ezért a per os és intravénás alkalmazás javasolt.

Ügyelni kell a megfelelő hidrálásra és az uroprotektor Uromitexan adagolására. Fontos, hogy a beteg rendszeres időközönként ürítse ki hólyagját, ezzel csökkenthető a vizeletelvezető rendszer toxikus károsodása.

Per os adagolás:

Az Endoxan cukor bevonatú tablettát reggel kell bevenni.

Az alkalmazás módja

Parenterális alkalmazás

A parenterális alkalmazás előtt a gyógyszert teljesen fel kell oldani.

Oldatkészítés

Az oldat intravénásan alkalmazandó. Az infúziós kezelés részesítendő előnyben.

Injekciós oldat

Az injekciós oldat elkészítéséhez a szárazanyaghoz megfelelő mennyiségű fiziológiás sóoldatot szükséges adni (ugyanis a vízben oldott ciklofoszfamid hipotóniás, így közvetlenül nem adható be injekcióban).

Endoxan injekciós üveg	500 mg	1 g
Szárazanyagtartalom	534,5 mg	1069 mg
Vízmentes ciklofoszfamidtartalom	500 mg	1000 mg
Fiziológiás sóoldat	25 ml	50 ml

A sóoldat hozzáadását követően rázza fel erősen az injekciós üveg tartalmát, így a hatóanyag azonnal feloldódik. Ha nem oldódik fel azonnal és teljesen, akkor hagyja az injekciós üveget néhány percig állni.

Oldat infúzióhoz

Infúzió formában történő alkalmazáshoz a ciklofoszfamidot injekciós víz hozzáadásával fel kell oldani, majd a javasolt intravénás oldatok valamelyikébe keverve kell infundálni. Rövid intravénás infúzió esetén az előkészített Endoxan oldatot pl. 500 ml teljes térfogatú Ringer-oldattal, 0,9%-os NaCl vagy dextróz oldattal tovább hígítjuk.

Amennyiben ezt az oldat és a tartály jellege lehetővé teszi, a parenterálisan alkalmazandó készítmények esetében beadás előtt vizuálisan ellenőrizni kell, hogy az oldat nem tartalmaz-e lebegő részecskéket vagy nem színeződött-e el.

Az infúzió időtartamának meghatározásakor figyelembe kell venni az infundálandó vivőfolyadék mennyiségét és típusát.

A beadás sebességétől függően fellépő mellékhatások (például arcduzzanat, fejfájás, orrdugulás, a fejbőr égő érzése) csökkentése érdekében a ciklofoszfamid-injekciót vagy -infúziót nagyon lassan kell beadni.

Kolónia-stimuláló faktorok és eritropoezis-stimuláló készítmények alkalmazása megfontolandó annak érdekében, hogy a mieloszuppresszióval kapcsolatos szövődmények kockázata csökkenjen és/vagy lehetővé váljon a szükséges dózis beadása.

Speciális adagolás:

A dózis módosítására vonatkozó ajánlások mieloszuppresszió esetén:

Fehérvérsejtszám (µl)	Trombocitaszám (µl)	Ciklofoszfamid dózisa
>4000	>100 000	a tervezett dózis 100%-a
4000–2500	100 000–50 000	a tervezett dózis 50%-a
<2500	<50 000	Dózismódosítás, az értékek normalizálódásáig vagy speciális intézkedésig

Májkárosodás

Súlyos májkárosodás fennállása esetén a ciklofoszfamid aktiválódásának mértéke csökkenhet. Ennek kapcsán a ciklofoszfamid-kezelés hatásossága módosulhat, amelyet figyelembe kell venni az adagolás meghatározása és a választott dózisra adott válasz értékelése során. Súlyos májkárosodás fennállásakor csökkenteni kell az adagot. 3,1 – 5 mg/100 ml szérum bilirubin esetén 25%-os dózis csökkentés szükséges.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban, főként a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében a vesén keresztül történő csökkent kiválasztás miatt a ciklofoszfamid és metabolitjainak plazmaszintje emelkedhet. Ez ilyen betegek esetében a toxicitás fokozódását eredményezi, melyet figyelembe kell venni az adagolás meghatározása során. Súlyos vesekárosodás fennállásakor csökkenteni kell az adagot; 10 ml/perc alatti glomerulusfiltráció alatt 50%-os dóziscsökkentés szükséges.

A ciklofoszfamid dializálható, bár a clearance tekintetében lehetnek különbségek az alkalmazott dializáló rendszertől függően. Dialízisre szoruló betegeknél megfelelő időtartamú szünetet kell tartani a ciklofoszfamid beadása és a dialízis között. Lásd a 4.4 pontot.

Gyermekek és serdülők

A készítmény általánosan használt ebben a betegcsoportban.

Erre a betegcsoportra vonatkozó speciális mellékhatásokat nem jelentettek

Időskorú betegek

Idős betegeknél a toxicitás monitorozása és a dózismódosítás szükségességének megítélése során figyelembe kell venni a máj, a vese, a szív és egyéb szervek működési károsodását, az esetleges kísérő betegségeket és egyéb gyógyszerek szedését, amelyek ebben a populációban nagyobb gyakorisággal fordulnak elő.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Az Endoxan nem alkalmazható azon betegeknél, akiknél:

súlyos csontvelőfunkció csökkenés áll fenn (főleg a korábban citotoxikus készítményekkel és/vagy sugárterápiával kezelt betegek),
cisztitiszt vagy vizeletelfolyási akadályt észleltek,

aktív fertőzés áll fenn,
terhesség áll fenn,
szoptatásra vonatkozó információkat lásd 4.6 pont.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A ciklofoszfamid itt és egyéb pontokban ismertetett toxikus hatásai és azok következményei a kezelés ellenjavallatát képezhetik olyan esetekben, amikor a ciklofoszfamidot nem életet veszélyeztető állapot kezelésére alkalmazzák. Ilyen esetekben a kezelés kockázatának és várható előnyeinek egyéni mérlegelése szükséges.

FIGYELMEZTETÉSEK

Anafilaxiás reakciók, keresztszenzitivitás egyéb alkiláló ágensekkel

A ciklofoszfamid-kezeléssel kapcsolatban anafilaxiás reakciók jelentkezéséről is beszámoltak, egyes esetekben fatális kimenetellel.

Lehetséges keresztszenzitivitást észleltek egyéb alkiláló ágensekkel.

Mieloszuppresszió, immunszuppresszió, fertőzések

A ciklofoszfamid kezelés mieloszuppressziót okozhat, és jelentős mértékben gyengítheti a szervezet immunreakcióit.

A ciklofoszfamid által kiváltott mieloszuppresszió leukopéniát, neutropéniát és trombocitopéniát (vérzéses esetek nagyobb kockázatával) okozhat, valamint anémia kialakulásához vezethet.

A nagyfokú immunszuppresszió súlyos, egyes esetekben fatális kimenetelű fertőzések fellépéséhez vezetett. Beszámoltak szepszis és szeptikus sokk kialakulásáról is. A ciklofoszfamid alkalmazása kapcsán fellépő infekciók között előfordultak pneumóniák, valamint egyéb, baktériumok, gombák, vírusok, protozoonok és paraziták által okozott fertőzések.

Látens fertőzések a kezelés kapcsán aktívvá válhatnak. Különféle bakteriális, gombás, virális, protozoonok és paraziták okozta infekciók reaktiválódásáról is beszámoltak.

A fertőzéseket az előírt, szokásos módon kell kezelni.
Neutropenia bizonyos eseteiben - a kezelőorvos egyéni elbírálása alapján - antimikróbás profilaxis alkalmazható.

Antibiotikum és/vagy antimikotikum alkalmazandó lázas neutropénia kialakulása esetén.

A ciklofoszfamid fokozott óvatossággal vagy egyáltalán nem adható súlyos csontvelőkárosodásban szenvedő vagy erősen immunszupprimált állapotú betegeknek.
Hacsak nem feltétlenül indokolt, az Endoxan olyan betegnek nem adható, akinél a fehérvérsejtszám 2500/mikroliter és/vagy a vérlemezke szám 50 000/mikroliter alatt van.
Nem javasolt a ciklofoszfamid adása, illetve a ciklofoszfamid kezelés megszakítása vagy a dózis csökkentése javasolt fennálló vagy a kezelés közben jelentkező súlyos fertőzés esetén.

A perifériás vérsejtek és a trombociták számának csökkenése, valamint a regenerálódáshoz szükséges időtartam általában a ciklofoszfamid dózisának növelésével arányosan nő.

A leukocitaszám és a trombocitaszám csökkenésének mélypontja rendszerint a kezelés 1. és 2. hete folyamán következik be. A csontvelő viszonylag gyorsan regenerálódik, és a perifériás vérsejtek száma rendszerint körülbelül 20 nap elteltével normalizálódik.
Súlyos mieloszuppresszió várható, különösen azon betegeknél, akiket megelőzően kemoterápiás és/vagy sugárterápiás kezelésben részesítettek vagy akiknél vesekárosodás áll fenn.
A betegek szoros hematológiai monitorozást igényelnek.

a leukocitaszámot minden egyes beadás előtt, illetve a kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell (a kezelés kezdetekor 5 – 7 naponta, ha a számuk 3000/mm³ alá csökken, akkor kétnaponta).
A vérlemezkeszámot és a hemoglobinszintet minden kezelés előtt, illetve megfelelő időközönként (ha szükséges, minden nap) meg kell határozni.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

A csökkent védekezőképességű betegek (pl. diabétesz mellitusz, illetve krónikus máj- vagy vesebetegségek fennállása) szoros ellenőrzése indokolt.

Az Endoxant – mint minden egyéb citosztatikumot – általában legyengült vagy idős, illetve előzetes radiológiai kezelésben részesített betegek esetében nagyon óvatosan kell alkalmazni.

Vizeletelvezető rendszer és vesetoxicitás

A ciklofoszfamid terápiával kapcsolatban hemorrágiás cisztitisz, pielitisz, ureteritisz és hematuria előfordulásáról számoltak be. Fennáll a húgyhólyagfekély vagy hólyagnekrózis, fibrózis/zsugorodás, valamint másodlagos daganatok kialakulásának kockázata is.
Az urotoxicitás a kezelés abbahagyását indikálhatja.
Fibrózis, vérzés vagy másodlagos malignitás kialakulása cisztektómiát tehet szükségessé.
Fatális kimenetelű urotoxikus szövődményekről is beszámoltak.
A ciklofoszfamid rövid- vagy hosszú távú alkalmazása során is előfordulhat urotoxicitás. Ciklofoszfamid egyszeri adását követően is beszámoltak hemorrágiás cisztitisz kialakulásáról.
Korábbi vagy a ciklofoszfamid kezeléssel egyidőben végzett sugárterápia vagy buszulfán-kezelés fokozhatja a ciklofoszfamid által kiváltott hemorrágiás cisztitisz kockázatát.
Ha a kezelés során mikro- vagy makrohematúriával társult cisztitisz lép fel, az Endoxan terápiát a tünetek megszűnéséig meg kell szakítani.
A kialakuló cisztitisz rendszerint kezdetben abakteriális. A későbbiekben szekunder bakteriális kolonizáció következhet be.
A kezelést megelőzően ki kell zárni. illetve meg kell szüntetni minden vizeletelfolyást akadályozó tényezőt, a cisztitiszt és más fertőzéseket (lásd 4.3 pont).
Az eritrociták megjelenésének, illetve az uro- és nefrotoxicitás egyéb jeleinek észlelése céljából a vizeletüledéket is folyamatosan ellenőrizni kell.
A ciklofoszfamid adása különös óvatossággal vagy egyáltalán nem javasolt aktív húgyúti fertőzésben szenvedő betegek esetében.
Megfelelő Uromitexan (INN: meszna) terápia vagy erős hidrálás jelentősen csökkentheti a húgyhólyag toxikus károsodásának gyakoriságát és súlyosságát. Fontos, hogy a beteg rendszeres időközönként ürítse a hólyagját.
A hematuria a ciklofoszfamid kezelés abbahagyása után néhány nappal általában megszűnik, de tartósan is fennállhat.
Súlyos hemorrágiás cisztitisz eseteiben rendszerint a ciklofoszfamid terápia megszakítására van szükség.
A ciklofoszfamid alkalmazása kapcsán nefrotoxikus hatásokról, többek között tubularis nekrózis kialakulásáról is beszámoltak.
Ciklofoszfamid kezelés hatására hiponatrémia is felléphet vízvisszatartással, akut víz-intoxikációval, valamint az SIADH-ra (az antidiuretikus hormon elégtelen szekréciójával járó tünetegyüttes) hasonlító tünetegyüttessel. Fatális kimenetelű esetekről is beszámoltak.
Fennálló vesekárosodás esetén az alkalmazott Endoxan kezelés alatt a betegek folyamatos megfigyelése javasolt (lásd a Speciális adagolásnál).

Kardiotoxicitás; a készítmény alkalmazása szívbetegség fennállása esetén

A ciklofoszfamid alkalmazásával kapcsolatban miokarditisz és mioperikarditisz, illetve az ezeket kísérő jelentős perikardiális folyadékgyülem és szívtamponád is előfordult súlyos, egyes esetekben fatális kimenetelű pangásos szívelégtelenség kialakulásához vezetve.
A szövettani vizsgálat elsődlegesen hemorrágiás miokarditiszt igazolt. A hemoperikardium másodlagosan, a hemorrágiás miokarditisz és a miokardialis nekrózis következményeként alakult ki.
2 mg/kg-nál kisebb dózisú ciklofoszfamid egyszeri beadását követően akut kardiális toxikus tünetek megjelenését észlelték.
Ciklofoszfamidot is tartalmazó kezelési protokollok alkalmazását követően szupraventrikuláris arritmiák (beleértve a pitvarfibrillációt és a fluttert), valamint kamrai ritmuszavarok (köztük ventrikuláris tachyaritmiával társuló, súlyos fokú QT-megnyúlás) eseteiről is beszámoltak egyéb kardiotoxikus tünetekkel vagy azok nélkül.
A ciklofoszfamid kardiotoxicitásának kockázata fokozódhat például nagy dózisú ciklofoszfamid kezelést követően, idős betegeknél, valamint olyan betegeknél, akik korábban szívtájéki besugárzásban részesültek, illetve a ciklofoszfamid terápiát megelőzően vagy azzal egyidejűleg kardiotoxikus készítményeket (antraciklin, pentosztatin) kaptak, illetve kapnak. Lásd a 4.5 pontot. Szívbetegeknél rendszeres eletrolitszint ellenőrzése szükséges.
A készítmény fokozott óvatossággal alkalmazható olyan betegekben, akiknél fokozott a kardiotoxikus szövődmények kialakulásának kockázata, illetve akiknek régebben fennálló szívbetegségük van.

Pulmonáris toxicitás

Ciklofoszfamid alkalmazása során, illetve azt követően pneumonitisz és pulmonáris fibrózis kialakulásáról is beszámoltak. Egyes esetekben a pulmonáris vénák elzáródását, valamint egyéb pulmonáris szövődményeket észleltek.

Légzési elégtelenséghez vezető tüdőszövődmény kialakulásáról is beszámoltak.

Noha a ciklofoszfamid által kiváltott pulmonáris toxicitás előfordulási gyakorisága alacsony, az érintett betegek esetében a prognózis általában rossz.
Úgy tűnik, hogy a pneumonitisz kései (a ciklofoszfamid kezelés megkezdésétől számított 6 hónapon túli) fellépése különösen magas halálozási aránnyal társul. Pneumonitisz évekkel a ciklofoszfamid terápiát követően is kialakulhat.
Akut pulmonáris toxicitás fellépéséről ciklofoszfamid egyszeri dózisának adását követően is beszámoltak.

Másodlagos tumorok

Az Endoxan terápia – mint általában a citotoxikus kezelés – késői szövődményként magában hordozza a másodlagos daganatok, illetve azt megelőző állapotok kialakulásának kockázatát.
Növeli a húgyúti karcinómák kialakulásának és a mielodiszplázias elváltozások akut leukémiává fejlődésének a kockázatát. Ciklofoszfamid-terápiát vagy ciklofoszfamidot is tartalmazó kemoterápiát követően limfóma, pajzsmirigykarcinóma és szarkómák kialakulásáról is beszámoltak.
Egyes esetekben a másodlagos daganatok évekkel a ciklofoszfamid kezelés abbahagyását követően alakult ki. Olyanokban is észlelték rosszindulatú tumor jelentkezését, akik magzati korban voltak kitéve a ciklofoszfamid hatásának.
A húgyhólyag karcinóma kockázata jelentősen csökkenthető a hemorrágiás cisztitisz kialakulásának megakadályozásával.

Veno-okkluzív májbetegség

Ciklofoszfamid kezelésben részesülő betegekben venookkluzív májbetegség kialakulásáról is beszámoltak.
A csontvelő-transzplantáció előkészítéseként adott citoreduktív kezelés, amely ciklofoszfamidot, teljestest besugárzást, buszulfánt vagy egyéb ágenseket foglal magában (lásd a 4.5 pontot), a veno-okkluzív májbetegség kialakulásának egyik legfőbb rizikófaktora. Citoreduktív terápiát követően a klinikai tünetegyüttes jellemzően 1-2 héttel a transzplantáció után alakul ki, és hirtelen súlygyarapodás, fájdalommal járó hepatomegália, aszcites és hiperbilirubinémia/sárgaság jellemzi.
Ugyanakkor, venookkluzív májbetegség fokozatos kialakulásáról is beszámoltak olyan betegekben, akik hosszú távon, alacsony, immunszuppresszív dózisban kapták a ciklofoszfamidot.
A venookkluzív májbetegség szövődményeként hepatorenális szindróma és több szerv működési elégtelensége is felléphet. A ciklofoszfamid által indukált venookkluzív májbetegség fatális kimenetelű eseteiről is érkezett jelentés.
Nagydózisú citoreduktív terápiában részesülő betegekben venookkluzív májbetegség kialakulásának rizikófaktorai:

- már korábban is fennálló májműködési zavarok,

- a hasi terület korábbi besugárzása, valamint

- rossz általános állapot.

Genotoxicitás

Az Endoxan mutagenitási potenciállal és genotoxikus hatással rendelkezik.
A kezelés genotípus anomáliákat idézhet elő férfiakban és nőkben is. Ezért az Endoxan kezelés alatt és utána 6 hónapig a teherbeesést kerülni kell és a gyermeknemzés sem javasolt .

Állatkísérletek szerint a follikuláris fázisban a petesejtek ciklofoszfamid-expozíciója a beágyazódások és kihordható terhességek arányának csökkenéséhez, valamint fejlődési rendellenességek kialakulásának növekedéséhez vezethet. Ezt a hatást figyelembe kell venni a ciklofoszfamid terápia abbahagyását követő gyermekvállalási szándék esetén. A follikuláris fejlődés pontos időtartama emberben nem ismert, de 12 hónapnál hosszabb is lehet.
Szexuálisan aktív férfiak és nők esetében hatékony fogamzásgátlásról kell gondoskodni a fenti időszak alatt.
A terápia férfiak esetében növelheti az irreverzibilis terméketlenség kialakulásának kockázatát, ezért fel kell hívni a figyelmüket a kezelés megkezdése előtt végzett spermium lefagyasztás lehetőségére. Lásd a 4.6 pontot is.

Termékenységre gyakorolt hatások

A ciklofoszfamid gátolja az oogenezist és a spermatogenezist. Mindkét nemben sterilitást okozhat.
A sterilitás kialakulása függ a ciklofoszfamid dózisától, a terápia időtartamától, valamint a kezelés időpontjában tapasztalható gonadális működéstől.
Egyes betegeknél a ciklofoszfamid által kiváltott sterilitás irreverzibilis lehet.

Nők

A ciklofoszfamid kezelésben részesülő nők jelentős részében átmeneti vagy tartós amenorrhoea alakul ki, amely az ösztrogén-szint csökkenésével és a gonadotropin hormon elválasztás növekedésével jár együtt.
Különösen idősebb nőkben a kialakuló amenorrhoea tartós lehet.
Ciklofoszfamid kezeléssel kapcsolatban oligomenorrhoea fellépéséről is beszámoltak.
Lányokban a pubertáskor előtt adott ciklofoszfamid kezelés rendszerint nem befolyásolja a normál másodlagos nemi jellegek és szabályos menstruációs ciklus kialakulását.
A prepubertás során adott ciklofoszfamid kezelés a későbbiekben nem befolyásolta a fogamzóképességet.
Azoknál a ciklofoszfamiddal kezelt lányoknál, akiknél a petefészek-működés megmarad a kezelés befejezése után, fokozott a korai menopauza (a menstruációs ciklus 40 éves kor előtti megszűnése) jelentkezésének kockázata.
A kezelé ideje alatt megfelelően hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazni.

Férfiak

Ciklofoszfamid kezelés férfiakban oligospermiát vagy azoospermiát válthat ki, amely fokozott gonadotropin-szinttel és normál tesztoszteron-szinttel jár együtt.
Ezeknek a betegeknek a szexuális potenciája és libidója általában nem érintett.
A pubertás előtt ciklofoszfamiddal kezelt fiúkban a másodlagos nemi jellegek általában normálisan fejlődnek, de oligospermia vagy azoospermia alakulhat ki.
Bizonyos fokú hereatrófia kialakulása lehetséges.
Bár egyes betegekben a ciklofoszfamid által kiváltott azoospermia reverzibilis, a regeneráció a terápia befejezését követően éveket vehet igénybe.
A ciklofoszfamid hatására átmenetileg sterillé vált férfiak a későbbiekben képesek voltak gyermeknemzésre.
a ciklofoszfamid kezelésben részesülő férfiak számára a kezelés ideje alatt és azt követően még 6 hónapig nem ajánlott a gyermeknemzés és javasolt tanácsot kérni a kezelést megelőzően a spermiumok konzerválására vonatkozóan.

Sebgyógyulási zavarok

A ciklofoszfamid gátolhatja a normál sebgyógyulást.

ÓVINTÉZKEDÉSEK

Szőrzetvesztés

A készítmény alkalmazásával kapcsolatban szőrzetvesztést is észleltek, melyek gyakrabban fordultak elő nagyobb dózisok adása esetén.
Teljes mértékű szőrzetvesztés is kialakulhat.
A szőrzet a kezelés befejezése után vagy akár a folyamatos kezelés során várhatóan újra kinő, de szerkezete vagy színe megváltozhat.

Hányinger és hányás

A hányinger és a hányás gyakoriságát és súlyosságát csökkentendő, antiemetikumok idejében történő adása szükséges.
Az alkohol növelheti az Endoxan okozta hányingert és hányást, ezért az alkohol fogyasztása meggondolandó az Endoxan kezelés alatt.

Sztomatitisz

A ciklofoszfamiddal végzett terápia sztomatitisz (szájnyálkahártya-gyulladás) kialakulásához vezethet.
Szem előtt kell tartani a sztomatitisz megelőzésére és gyógyítására vonatkozó aktuális alapelveket.
A sztomatitisz elkerülése érdekében gondoskodni kell a megfelelő szájhigiéniáról.

Paravénás beadás

Minthogy az Endoxan citosztatikus hatása csak a májban történő aktivációja során alakul ki, így kicsi annak a valószínűsége, hogy az alkalmazás helyén károsodás alakuljon ki a véletlen paravénás beadás következtében.
Ha az Endoxan oldat véletlenül paravénásan adott injektálással jut a beteg szervezetébe, az adagolást azonnal meg kell szakítani, az extravascularis oldatot kanül segítségével le kell szívni, az érintett területet sóoldattal át kell öblíteni és a megfelelő intézkedéseket meg kell tenni (pl. az érintett terület szigorú mozdulatlanságát biztosítani, stb.).

Alkalmazás vesekárosodás esetén

Vesekárosodás, főként súlyos vesekárosodás fennállása esetén a vesén át történő csökkent kiválasztás miatt a ciklofoszfamid és metabolitjainak plazmaszintje emelkedhet. Ez a toxicitás fokozódását eredményezi, melyet ilyen betegek esetében figyelembe kell venni az adagolás meghatározása során (lásd még a 4.2 pontot).

Alkalmazás májkárosodás esetén

Súlyos májkárosodás esetén a ciklofoszfamid aktiválódásának mértéke csökkenhet. Ennek kapcsán a ciklofoszfamid kezelés hatásossága módosulhat, amelyet figyelembe kell venni az adagolás meghatározása és a választott dózisra adott válasz értékelése során.

Azon betegeknél, akiknél már a kezelés előtt májkárosodás áll fenn, az egyedi adagolás kialakításánál állapotukat figyelembe kell venni. Ezen betegek szoros ellenőrzése szükséges (lásd. Speciális adagolásnál).

Alkoholabúzus a májkárosodás kialakulásának kockázatát növelheti.

Alkalmazás adrenalektomizált betegeknél

Mellékvese-elégtelenségben szenvedő betegekben szükség lehet a kortikoid-pótló dózis emelésére a citosztatikus – beleértve a ciklofoszfamiddal végzett – kezelés toxicitása által kiváltott stressz esetén.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

Diabéteszes betegeknél a vércukorszintet folyamatosan ellenőrizni kell annak érdekében, hogy az antidiabetikus terápiát időben módosítsák.

Segédanyag (laktóz)

Az Endoxan bevont tabletta 24,6 mg laktóz-monohidrátot és 51,11 mg szacharózt tartalmaz bevont tablettánként. A készítményt nem szedhetik a ritka örökletes galaktóz-intoleranciában, a Lapp laktáz hiányban vagy a glükóz-galaktóz-felszívódási zavarban szenvedő betegek.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Olyan egyéb szerek vagy kezelések tervezett egyidejű vagy a ciklofoszfamid terápiát követő alkalmazása esetén, amelyek farmakodinámiás vagy farmakokinetikus kölcsönhatások révén fokozhatják a toxikus hatások valószínűségét vagy súlyosságát, mérlegelni kell a várható előny/kockázat arányt. Az ilyen típusú kombinált kezelésben részesülő betegeknél szoros megfigyelésre van szükség a toxikus tünetek időben történő kezelése érdekében. A ciklofoszfamiddal és annak aktivációját gátló szerekkel kezelt betegeknél ellenőrizni kell, hogy nem csökken-e a terápiás hatékonyság, és nincs-e szükség az adagolás módosítására.

A ciklofoszfamid és metabolitjainak farmakokinetikáját befolyásoló kölcsönhatások

A ciklofoszfamid csökkent aktivációja módosíthatja a ciklofoszfamid kezelés hatékonyságát. A ciklofoszfamid aktivációját akadályozó anyagok

aprepitant
bupropion
buszulfán: azoknál a betegnél, akik az Endoxan kezelést megelőző 24 órában nagy dózisú buszulfánt kapnak, csökkenhet a ciklofoszfamid-clearence és nőhet az eliminációs felezési idő.
ciprofloxacin: a csontvelő transzplantációt megelőző ciklofoszfamid-kondicionálás előtt alkalmazott ciprofloxacin alapbetegség kiújulását eredményezte.
kloramfenikol
flukonazol
itrakonazol
prazugrel
szulfonamidok
tiotepa: a nagydózisú kemoterápia részeként alkalmazott tiotepa jelentősen gátolta a ciklofoszfamid bioaktivációját, ha a tiotepát egy órával az Endoxan előtt alkalmazták. A két hatóanyag adagolási sorrendje és időzítése rendkívül fontos.
A grapefruit tartalmaz egy anyagot, mely gátolhatja a ciklofoszfamid aktiválódását és ezáltal annak hatását, ezért a beteg nem fogyaszthat grapefruitot, illetve nem ihat grapefruit levet.

A citotoxikus metabolitok koncentrációjának növekedését okozhatják

allopurinol
klorálhidrát
cimetidin
diszulfirám
gliceraldehid
humán hepatikus és extrahepatikus mikroszomális enziminduktorok (pl. citokróm P450 enzimek): mérlegelni kell a hepatikus és extrahepatikus mikroszomális enzimindukció lehetőségét olyan szerekkel történő előzetes vagy egyidejű kezelés esetén, amelyek köztudottan fokozzák az említett enzimek aktivitását, mint például a rifampicin, fenobarbitál, karbamazepin, fenitoin, orbáncfű és kortikoszteroidok.
proteáz-inhibitorok: a proteáz-inhibitorok egyidejű adása emelheti a citotoxikus metabolitok koncentrációját. A ciklofoszfamidot, doxorubicint és etopozidot kapó (CDE-kezelésben részesülő) betegekben a proteáz-inhibitor alapú kezelési protokollok gyakrabban okoznak fertőzéseket és neutropéniát, mint az NNRTI-alapú kezelési protokoll.
ondanszetron: nagy dózisú Endoxan és ondanszetron közötti farmakokinetikai kölcsönhatások eredményeként észlelt csökkent ciklofoszfamid AUC értékekről számoltak be.

Farmakodinámiás kölcsönhatások és a ciklofoszfamid alkalmazását befolyásoló, ismeretlen eredetű kölcsönhatások

A ciklofoszfamid és egyéb, hasonló toxikus hatásokkal rendelkező ágensek egyidejű vagy egymást követő használata esetén kombinált (fokozott) toxikus hatásokkal kell számolni.

Megnövekedett hematotoxicitás, és/vagy immunszuppresszió alakulhat ki a ciklofoszfamid és az alábbi szerek kombinált hatása következtében:

ACE-inhibitorok: az ACE-inhibitorok leukopénia kialakulásához vezethetnek.
natazulimab
paklitaxel: a ciklofoszfamidnak paklitaxel-infúzió adását követő alkalmazása kapcsán fokozott hematotoxicitásról számoltak be.
tiazid-diuretikumok
zidovudin

Megnövekedett kardiotoxicitás alakulhat ki a ciklofoszfamid és például az alábbi szerek kombinált hatása következtében:

antraciklinek
citarabin
pentosztatin
szívtájéki sugárterápia
trasztuzumab.

Megnövekedett pulmonáris toxicitást eredményezhet a ciklofoszfamidnak az alábbi szerekkel való kombinációja:

amiodaron
G-CSF, GM-CSF (granulocita kolónia-stimuláló faktor, granulocita-makrofág kolónia-stimuláló factor: izolált esetismertetések alapján feltételezhető a pulmonáris toxicitás (pneumonitisz, alveoláris fibrózis) kockázatának növekedése olyan betegek esetében, akik a citotoxikus kemoterápia részeként Endoxant és G–CSF-et, vagy GM-CSF-et kaptak.

A nefrotoxikus hatások növekedése várható a ciklofoszfamid és az alábbi anyagok kombinált alkalmazása kapcsán:

amfotericin B
indometacin: indometacinnal végzett egyidejű kezelés kapcsán akut vízmérgezés fellépéséről számoltak be.

Egyéb toxicitások növekedése:

azatioprin: fokozott hepatotoxikus kockázat (májnekrózis) - buszulfán: venookkluzív betegség és mukozitisz előfordulási gyakoriságának növekedéséhez vezethet.
proteáz-inhibitorok: megnövekedett gyakoriságú mukozitisz.

Egyéb kölcsönhatások

Alkohol

Daganatos állatokban csökkent daganatellenes aktivitást figyeltek meg etanol (alkohol) fogyasztása és egyidejű, alacsony dózisú per os ciklofoszfamid terápia kapcsán.

Egyes esetekben az alkohol fokozhatja a ciklofoszfamid által kiváltott hányingert és hányást.

Etanercept

Wegener-granulomatózisban szenvedő betegekben a hagyományos, ciklofoszfamidot is tartalmazó kezelés etanercepttel történő kiegészítése mellett a nem bőr eredetű, szolid rosszindulatú tumorok nagyobb előfordulási gyakoriságát észlelték.

Metronidazol

Egy ciklofoszfamid és metronidazol kezelésben részesülő betegnél akut enkefalopátia jelentkezését észlelték. Az ok-okozati összefüggés nem tisztázott.

Állatkísérletben a ciklofoszfamidnak metronidazollal való kombinációja a ciklofoszfamid fokozott toxicitását eredményezte.

Tamoxifen

A tamoxifen és a kemoterápia egyidejű alkalmazása fokozhatja a tromboembóliás szövődmények kockázatát.

Együttadás esetén a szulfanilureák vércukorcsökkentő hatása fokozódhat..

Egyéb gyógyszerek farmakokinetikáját és/vagy hatását befolyásoló kölcsönhatások

Bupropion

A ciklofoszfamid CYP2B6 által végzett lebontása gátolhatja a bupropion metabolizmusát.

Warfarin

Warfarin és ciklofoszfamid együttes alkalmazása kapcsán a warfarin hatásának fokozódását, valamint csökkenését is észlelték.

Ciklosporin

Azon betegek esetében, akik ciklosporint és Endoxant kaptak egyidejűleg, a ciklosporinszint alacsonyabb volt, mint a csak ciklosporinnal kezelt betegek esetén. Ez a kölcsönhatás a graft-versus-host betegség kialakulásának valószínűségét növelheti.

Depolarizáló izomrelaxánsok (pl. szukcinilkolin-klorid/szuxametonium-klorid)

A ciklofoszfamiddal végzett kezelés a kolinészteráz-aktivitás kifejezett és tartós gátlását idézi elő. Depolarizáló izomrelaxánsokkal (pl. szukcinilkolin-klorid/szuxametonium-klorid) való együttes alkalmazásnál a pszeudokolineszteráz koncentrációjának csökkenése miatt hosszabb apnoe léphet fel. Ha egy beteg az altatása előtti 10 napban ciklofoszfamidot kapott, erről feltétlenül tájékoztatni kell az altatóorvost.

Digoxin, β-acetildigoxin

Beszámoltak arról, hogy a citotoxikus kezelés gátolta a digoxin- és a β-acetildigoxin-tabletták bélből történő felszívódását.

Vakcinák

Minthogy a ciklofoszfamid immunoszuppresszív hatású, a betegnél bármilyen vakcinációra csökkent immunválasz várható; élő vírussal történő vakcináció vakcina okozta fertőzést indukálhat.

Verapamil

A citotoxikus terápia akadályozta az orálisan adott verapamil bélből történő felszívódását.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

A ciklofoszfamid átjut a placentán. A ciklofoszfamiddal végzett kezelés genotoxikus hatású, és várandós nőkön történő alkalmazása magzati károsodást okozhat.

Terhesség alatt történő alkalmazás kontraindikált (lásd 4.3 pont).

Az Endoxan-kezelés alatt és utána 6 hónapig a teherbeesést kerülni kell (megfelelően hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).

Több esetben beszámoltak arról, hogy a terhesség első trimeszterében alkalmazott ciklofoszfamid kezelés a magzatban fejlődési rendellenességet idézett elő. Más esetekben ugyanakkor a terhesség első harmadában az anyának adott ciklofoszfamid kezelés nem károsította a magzatot.
A magzati életkorban elszenvedett ciklofoszfamid-expozíció vetélést okozhat, gátolhatja a magzati növekedést, és olyan fötotoxikus hatásokhoz vezethet, amelyek az újszülöttben leukopénia, anémia, pancitopénia, súlyos csontvelő-hipoplázia és gasztroenteritisz formájában nyilvánulnak meg.
Az állatkísérletek tanúsága szerint a ciklofoszfamid kezelés abbahagyása után mindaddig fennáll a vetélés és a fejlődési rendellenességek kialakulásának fokozott kockázata, amíg léteznek a szervezetben azok a petesejtek/follikulusok, amelyek érésük folyamán ki voltak téve a ciklofoszfamid hatásának. Lásd a 4.4 pontot (Genotoxicitás).
Ha a ciklofoszfamidot terhesség alatt adják, vagy a beteg a készítmény szedése közben vagy azt követően esik teherbe, (lásd a 4.4 pontot (Genotoxicitás), a beteget tájékoztatni kell a potenciális magzatkárosító hatásokról.

Szoptatás

A ciklofoszfamid kiválasztódik az anyatejbe. Olyan gyermekekben, akiknek az édesanyja szoptatás alatt ciklofoszfamidot kapott, neutropénia, trombocitopénia kialakulásáról, a hemoglobinszint csökkenéséről, valamint hasmenésről számoltak be.

Ciklofoszfamid-kezelés alatt álló nők esetében a szoptatás ellenjavallt (a szoptatást fel kell függeszteni).

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A ciklofoszfamid-adagolás esetleges mellékhatásai, pl. émelygés, keringési elégtelenséghez vezető hányás, szédülés, homályos látás, látászavar hátrányosan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és gépkezeléshez szükséges képességeket. Az orvos feladata eldönteni egyénileg, hogy a beteg alkalmas-e a közlekedésben való részvételre, illetve gépkezelésre.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az alább felsorolt mellékhatások a forgalomba hozatal utáni adatokon alapulnak.

MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100; ritka (≥1/10 000 - <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg), (a mellékhatások a forgalomba hozatal utáni tapasztalatokból).

Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Szervrendszerenkénti csoportosítás

Mellékhatások

Gyakoriság

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

¹fertőzések,

pneumonia,

szepszis,

szeptikus sokk,

gyakori

nem gyakori

nagyon ritka

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)

²akut leukémia,

mielodiszpláziás szindróma,

másodlagos tumorok,

húgyhólyag karcinóma,

húgyúti karcinóma,

tumorlízis szindróma,

limfoma (Non-Hodgkin limfoma),

szarkóma,

vese sejt karcinóma,

vesemedence daganat,

thyroidális karcinóma,

karcinogén hatás az utódban,

alap malignitások progressziója

ritka

nagyon ritka

nem ismert

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

mieloszuppresszió,

neutropénia,

leukopénia,

lázas neutropénia,

trombocitopénia (vérzéssel),

anémia,

disszeminált intravaszkuláris koaguláció,

pancytopénia,

agranulocitozis,

granulocitopénia,

limfopénia,

hemolitikus urémiás szindróma (trombotikus mikroangiopátiával),

hemoglobinszint csökkenése

nagyon gyakori

gyakori

nem gyakori

nagyon ritka

nem ismert

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Immunszuppresszió,

anafilaxiás/anafilaktoid reakciók,

túlérzékenységi reakciók, anafilaxiás sokk

nagyon gyakori

nem gyakori

nagyon ritka

Endokrin betegségek és tünetek

ovulációs rendellenességek,

női nemi hormonszint csökkenése,

irreverzibilis ovulációs zavarok,

SIADH (Inadekvát ADH szekréciós szindróma),

vízmérgezés

nem gyakori

ritka

nagyon ritka

nem ismert

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

anorexia,

dehidratáció,

hiponatrémia,

folyadék visszatartás,

megemelkedett vércukorszint,

csökkent vércukorszint

nem gyakori

ritka

nagyon ritka

nem ismert

Pszichiátriai kórképek

zavartság

nagyon ritka

Idegrendszeri betegségek és tünetek

periférikus neuropátia,

polineuropátia,

neuralgia,

görcs,

szédülés,

ízérzés zavara,

csökkent ízérzés,

paraesztézia,

hepatikus enkefalopátia, enkefalopátia,

reverzibilis hátulsó leukoenkefalopátia szindróma,

mielopátia,

diszesztézia,

hipesztézia,

remegés,

szaglási zavar

nem gyakori

ritka

nagyon ritka

nem ismert

Szembetegségek és szemészeti tünetek

homályos látás,

látáskárosodás,

konjuktivitisz,

^*szemödéma,

fokozott könnyezés

ritka

nagyon ritka

nem ismert

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

süketség,

halláskárosodás,

fülzúgás

nem gyakori

nem ismert

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

kardiomiopátia,

miokarditisz,

^**szívelégtelenség,

tahikardia,

kamrai aritmia,

arritmia,

szupraventrikuláris aritmia,

szívmegállás,

kamra fibrilláció,

angina pektorisz,

miokardiális infarktus,

perikarditisz,

pitvari fibrilláció,

kamrai tahikardia,

kardiogén sokk,

perikardiális folyadékgyülem (amely szív tamponádig súlyosbodhat),

miokardiális hemorrágia,

balkamraelégtelenség,

bardikardia,

szívdobogásérzés,

elektrokardiogram: QT megnyúlás,

csökkent ejekciós frakció

nem gyakori

ritka

nagyon ritka

nem ismert

Érbetegségek és tünetek

vérzés,

tromboembólia,

hipertenzió,

hipotenzió,

tüdőembólia,

vénás trombózis,

vaszkulitisz,

perifériás isémia,

arckipirulás

ritka

nagyon ritka

nem ismert

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

akut respirációs disztressz szindróma (ARDS),

krónikus intersticiális pulmonális fibrózis,

pulmonális ödéma,

bronhospazmus,

diszpnoé,

hipoxia,

köhögés,

nemspecifikus tüdőbetegségek,

pulmonális venookkluzív betegség,

obliteratív bronchiolitis,

szervülő pneumonia,

allergiás alveolitis,

pneumonitisz,

vérbőség az orrban,

nazális diszkomfort,

orofaringeális fájdalom,

orrfolyás,

pleurális folyadékgyülem,

tüsszentés

pulmonális hipertenzió

nagyon ritka

nem ismert

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

hemorrágiás vékony- és vastagbélgyulladás,

akut pankreatitisz,

aszcites,

nyálkahártya fekélyesedése,

sztomatitisz,

hasmenés,

hányás,

székrekedés,

hányinger,

gastrointestinális hemorrágia,

kolitisz,

enteritisz,

cecitisz,

hasi fájdalom,

hasi diszkomfort,

fültőmirigy gyulladás,

nagyon ritka

nem ismert

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

máj funkciók zavarai,

hepatitisz,

venookkluzív májbetegség,

vírushepatitisz aktiválódása,

hepatomegália,

sárgaság,

kolesztatikus hepatitisz,

citolitikus hepatitisz,

kolesztázis,

hepotoxicitás májelégtelenséggel,

vér bilirubin-szint emelkedése,

kóros májfunkció,

máj enzimek emelkedése (aszpartát aminotranszferáz, alanin aminotranszferáz, alkalikis foszfatáz, gamma-glutamiltranszferáz enzimek emelkedése)

ritka

nagyon ritka

nem ismert

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

szőrzetvesztés,

kopaszság,

kiütés,

dermatitisz,

Stevens-Johnson szindróma,

toxikus epidermális nekrolízis,

súlyos bőrreakciók,

a tenyér, a köröm és a talp elszíneződése,

eritéma az irritált területen,

toxikus bőr kiütés,

viszketés (gyulladásos viszketéssel),

besugárzott bőr gyulladása,

eritéma multiform,

tenyér-talpi eritrodiszesztézia szindróma,

csalánkiütés,

hólyag,

eritéma,

arcduzzanat,

hiperhidrozis

nagyon gyakori

nem gyakori

ritka

nagyon ritka

nem ismert

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

rabdomiolízis,

görcs,

szkleroderma,

izomgörcsök,

mialgia,

arthralgia

nagyon ritka

nem ismert

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

cisztitisz,

mikrohematuria,

hemorrágiás cisztitisz,

makrohematuria,

szuburetrális vérzés,

húgyhólyagfali ödéma,

intersticiális fertőzés, fibrózis és a húgyhólyag szklerózisa,

vesekárosodás,

veseelégtelenség,

szérum kreatinin emelkedés,

vesecsatorna nekrózis,

vesecsatorna zavar,

toxikus nefropátia,

hemorrágiás ureteritisz,

fekélyes cisztitisz,

húgyhólyag zsugorodás,

nephrogen diabetes insipidus,

atipikus húgyhólyag epiteliális sejtek,

karbamid nitrogén emelkedés

nagyon gyakori

gyakori

nagyon ritka

nem ismert

A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek

koraszülés

nem ismert

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

spermatogenezis károsodása,

petefészek elégtelenség,

^***amenorrea,

^***azoospermia,

^***oligospermia,

meddőség,

petefészek károsodás,

oligomenorrhoea,

testicularis atrófia,

ösztogén szint csökkenése,

gonadotropin szint emelkedése,

gyakori

nem gyakori

ritka

nem ismert

Veleszületett, örökletes és genetikai rendelleneségek

intrauterin halál,

magzati fejlődési rendellenesség,

magzati növekedési retardáció,

magzatot érintő toxicitás (mieloszuppresszió, gastroeneritis)

nem ismert

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

láz,

borzongás,

gyengeség,

kimerültség,

rosszullét,

nyálkahártya gyulladás,

mellkasi fájdalom,

fejfájás,

fájdalom,

több szervet érintő elégtelenség,

reakciók az injekció/infúzió beadási helyén (trombózis, nekrózis, flebitisz, gyulladás, fájdalom, duzzanat, eritéma),

pyrexia,

ödéma,

influenzaszerű betegség

nagyon gyakori

gyakori

ritka

nagyon ritka

nem ismert

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

laktátdehidrogenáz növekedés,

C-reaktív protein szint emelkedés,

EKG eltérések,

LVEF csökkenése,

testsúlynövekedés

nem gyakori

nagyon ritka

¹ Az alábbi fertőzések, fertőzéses manifesztációk megnövekedett előfordulási és súlyossági kockázattal társultak a ciklofoszfamid okozta mieloszuppresszióhoz és immunszuppresszióhoz: pneumonia (beleértve a halálos kimenetelt is), egyéb bakteriális, gombás, vírusos, protozoális, parazitás fertőzések; lappangó fertőzések reaktiválódása, mint például a vírushepatitisz, tuberkulózis, JC vírus progresszív multifokális leukoenkefalopátiával (beleértve a halálos kimenetelt is), pneumocystis jiroveci, herpes zoster, strongyloides, szepszis és szeptikus sokk (beleértve a halálos kimenetelt is).

² akut mieloid leukémia, akut promielocitás leukémia

^*túlérzékenységgel együtt észlelték

^**halálos kimenetelű esetek is

^***állandósult

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Mivel a ciklofoszfamidnak nincs specifikus antidotuma, mindenkori használatakor nagy óvatossággal kell eljárni.

A ciklofoszfamid és metabolitjai dializálhatóak. Öngyilkossági kísérlet, véletlen túladagolás vagy intoxikáció esetén ezért gyors haemodialízis javasolt. A dializátumban a nem metabolizált ciklofoszfamid koncentrációjából számított dialízis clearance értéke 78 ml/perc (a normál clearance 5‑11 ml/perc körül van). Egy másik munkacsoport 194 ml/perc értéket közölt. 6 órás dialízist követően a ciklofoszfamid dózis 72%-a volt megtalálható a dializátumban.

Túladagolás súlyos következményei a mieloszuppresszió, urotoxicitás, kardiotoxicitás (beleértve a szívelégtelenséget is), venookklúzív máj betegség és sztomatitisz. A csontvelő szuppresszió tartama és súlyossága a túladagolás mértékétől függ.

Túladagolás esetén az egyidejűleg fellépő fertőzések, mieloszuppresszió vagy egyéb toxikus tünetek megfelelő, korszerű kezelésére és megfelelő intézkedésekre van szükség.

A vérkép gyakori ellenőrzése és a beteg szoros megfigyelése szükséges. Ha neutropénia alakul ki, infekció profilaxis szükséges, illetve fertőzés fennállásakor a beteget adekvát antibiotikus kezelésben kell részesíteni. Trombocitopénia kialakulása esetén szükség szerinti thrombocyta pótlást kell biztosítani. Fontos, hogy az urotoxikus hatások elkerülése érdekében Uromitexannal (INN: meszna) cisztitisz profilaxist végezzenek.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: alkiláló vegyületek, mustárnitrogén analógok; ATC kód: L01A A01

A ciklofoszfamid az oxazafoszforinok csoportjába tartozó citosztatikum, kémiai szerkezete alapján a mustárnitrogénekhez tartozik. A ciklofoszfamid in vitro inaktív, 4-hidroxiciklofoszfamiddá történő aktiválását mikroszomalis enzimek végzik a májban, a 4-hidroxiciklofoszfamid és a tautomer aldofoszfamid egyensúlyban van. A ciklofoszfamid citosztatikus hatása alkiláló metabolitjai és a DNS kölcsönhatásán alapszik. Az alkilálás a DNS-láncok töredezését és összekapcsolódását valamint a DNS-proteinekben keresztkötések kialakulását okozza. A sejtciklusban a G2 fázisba történő átmenet késleltetést szenved. A citotoxikus hatás nem fázisspecifikus, de specifikus a sejt ciklusra.

Keresztrezisztencia, különösen hasonló szerkezetű citosztatikumokkal, pl. ifoszfamiddal és egyéb alkiláló anyagokkal szemben nem zárható ki.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

A per os adott ciklofoszfamid dózis felszívódása jó, az átlagos féléletidő 4–8 óra. A parenterális készítmény féléletideje ezzel megegyező.

Megoszlás: nagymértékű. A ciklofoszfamid átjut a vér-agy gáton, a placentán és az asciteszben is kimutatható.

A ciklofoszfamid „prodrug”. A májban történő metabolizmus során alkiláló metabolitok képződnek, a csúcskoncentráció 4–6 órával az intravénás beadás után alakul ki. Az anyavegyület alig, míg az aktív metabolitok nagymértékben kötődnek fehérjéhez.

A ciklofoszfamidot és metabolitjait főleg a vesék választják ki.

Az intravénás és szájon át adagolt dózisok biológiailag ekvivalensek.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Akut toxicitás

Egyéb citosztatikumokhoz viszonyítva a ciklofoszfamid akut toxicitása viszonylag alacsony. Ezt egereken, tengerimalacokon, nyulakon és kutyákon végzett kísérletek igazolják. Egyszeri intravénás injekció után az LD50 patkányban 160 mg/ttkg, egérben és tengerimalacban 400 mg/ttkg, nyúlban 130 mg/ttkg, míg kutyában 40 mg/ttkg volt.

Krónikus toxicitás

Toxikus dózisok krónikus adagolása esetén szteatozis hepatisz és nekrózis lépett fel.

A bél nyálkahártya nem károsodott. A hepatotoxikus hatások küszöbértéke nyúlban 100 mg/ttkg, míg kutyában 10 mg/ttkg volt.

Az állatkísérletekben a ciklofoszfamid és annak aktív metabolitjai mutagén, karcinogén és teratogén hatással járnak.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Endoxan 500 mg por oldatos injekcióhoz,

Endoxan 1 g por oldatos injekcióhoz:

Endoxan bevont tabletta:

Glicerin, zselatin, magnézium-sztearát, talkum, kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát, laktóz-monohidrát (24,6 mg), kukoricakeményítő.

Bevonat: montán-glikol-viasz, poliszorbát 20, karmellóz-nátrium, povidon, kolloid szilícium-dioxid, makrogol 35.000, kalcium-karbonát, titán-dioxid, talkum, szacharóz.

6.2 Inkompatibilitások

Parenterális alkalmazés esetén: benzilalkohol tartalmú oldatok csökkenthetik a ciklofoszfamid stabilitását.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

Endoxan 500 mg, ill. 1 g por oldatos injekcióhoz:

3 év

Az elkészített oldatot 24 órán belül fel kell használni (+8 °C hőmérséklet felett ne tároljuk).

Endoxan bevont tabletta:

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.

A csomagoláson megjelölt határidő lejárta után az Endoxant nem szabad felhasználni.

Az Endoxan injekciós üveg szállítása és tárolása alatt a hőmérsékleti hatások a ciklofoszfamid aktív hatóanyagainak felolvadásához vezethetnek. Az olvadt anyagot tartalmazó üvegek szemrevételezéssel könnyen megkülönböztethetők az ép hatóanyagot tartalmazóktól: az olvadt ciklofoszfamid tiszta vagy sárgás viszkózus folyadék (általában kapcsolódó fázis vagy cseppek formájában van jelen a fiolában). Az olvadék tartalmú üveget nem szabad felhasználni.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

500 mg por oldatos injekcióhoz: 534,5 mg töltettömegű por piros műanyag, lepattintható védőlemezzel, rollnizott alumíniumkupakkal és szürke bromobutil gumidugóval lezárt színtelen, III-as típusú (alternatívájaként I-es típusú is lehet) injekciós üvegben. Injekciós üvegek dobozban.

1 g por oldatos injekcióhoz: 1069 mg töltettömegű por szürke műanyag, lepattintható védőlemezzel, rollnizott alumíniumkupakkal és szürke bromobutil gumidugóval lezárt színtelen, III-as típusú (alternatívájaként I-es típusú is lehet) injekciós üvegben. Injekciós üvegek dobozban.

Bevont tabletta: 50, illetve 100 bevont tabletta PVC/PVDC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Az Endoxan kezelésének és elkészítésének mindig a citotoxikus anyagok kezelésére vonatkozó biztonsági rendszabályoknak megfelelően kell történnie.

Kizárólag a tablettára vonatkozik.: a tabletták bevonata megakadályozza, hogy bárki a hatóanyaggal közvetlen érintkezésbe kerüljön. A hatóanyaggal való érintekezés elkerülése érdekében a tabletták felezése vagy összetörése tilos.

Megjegyzés:  (egy kereszt)

Osztályozás:

Por oldatos injekcióhoz: II./3 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. §-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).

Bevont tabletta: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

Baxter Hungary Kft.

1138 Budapest, Népfürdő u. 22.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-4534/01 (Endoxan 500 mg por oldatos injekcióhoz 1 x)

OGYI-T-4534/02 (Endoxan 1 g por oldatos injekcióhoz 1 x)

OGYI-T-4534/03 (Endoxan bevont tabletta 50 x)

OGYI-T-4534/04 (Endoxan bevont tabletta 100 x)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/

MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2004. február 12.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2010. január 29.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2023. október 8.

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai

Hatóanyag cyclophosphamide
ATC kód L01AA01
Forgalmazó Baxter Hungary Kft.
Nyilvántartási szám OGYI-T-04534
Jogalap Önálló teljes
Engedélyezés dátuma 1995-01-01
Állapot TK
Kábítószer / Pszichotróp nem

Hivatalos OGYÉI oldal

ENDOXAN 1 g por oldatos injekcióhoz betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Endoxan 500 mg por oldatos injekcióhoz