EPLEZOT 50 mg filmtabletta betegtájékoztató

1. A GYÓGYSZER NEVE

Eplezot 25 mg filmtabletta

Eplezot 50 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Eplezot 25 mg filmtabletta

25 mg eplerenont tartalmaz filmtablettánként.

Eplezot 50 mg filmtabletta

50 mg eplerenont tartalmaz filmtablettánként.

Ismert hatású segédanyagok:

Eplezot 25 mg filmtabletta

35,52 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

Eplezot 50 mg filmtabletta

71,04 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Eplezot 25 mg filmtabletta: sárga, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, az egyik oldalán „EP1”, a másik oldalán „M” jelöléssel ellátva.

Eplezot 50 mg filmtabletta: sárga, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, az egyik oldalán „EP2”, a másik oldalán „M” jelöléssel ellátva.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az eplerenon javallatai:

• A standard terápia, köztük a béta-blokkolókkal végzett kezelés kiegészítéseként a cardiovascularis mortalitás és morbiditás kockázatának csökkentésére azoknál a stabil állapotú betegeknél, akiknél nemrégiben lezajlott myocardialis infarctust követően bal kamra dysfunctio (LVEF  40%) és klinikai tünetekkel járó szívelégtelenség áll fenn.

• A standard optimális kezelés kiegészítéseként a cardiovascularis mortalitás és morbiditás kockázatának csökkentésére azoknál a felnőtt betegeknél, akiknél NYHA II. stádiumú (krónikus) szívelégtelenség és bal kamrai systolés dysfunctio (LVEF ≤ 30%) áll fenn (lásd 5.1 pont).

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A dózis egyéni beállítása érdekében 25 mg-os és 50 mg-os hatáserősségek állnak rendelkezésre. A maximális adag napi 50 mg.

Myocardialis infarctus után kialakuló szívelégtelenségben szenvedő betegeknél:

Az eplerenon ajánlott fenntartó adagja naponta egyszer 50 mg. A kezelést naponta egyszer 25 mg-os adaggal kell kezdeni, majd a napi egyszeri 50 mg-os céldózist – a szérum káliumszint figyelembe vételével – lehetőség szerint 4 héten belül kell elérni (lásd 1. táblázat). Az eplerenon-kezelést rendszerint az akut myocardialis infarctus után 3‑14 napon belül kell megkezdeni.

NYHA II. stádiumú (krónikus) szívelégtelenségben szenvedő betegeknél:

NYHA II. stádiumú (krónikus) szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a kezelést naponta egyszer 25 mg-os adaggal kell kezdeni, majd a napi egyszeri 50 mg-os céldózist lehetőség szerint 4 héten belül kell elérni; figyelembe véve a szérum káliumszintet (lásd 1. táblázat és 4.4 pont).

Annál a betegnél, akinek szérum káliumszintje > 5,0 mmol/l, az eplerenon-kezelést nem szabad elkezdeni (lásd 4.3 pont).

A szérum káliumszintet az eplerenon-kezelés megkezdése előtt, illetve egy héten belül, és egy hónappal a kezelés megkezdése vagy az adag módosítása után meg kell mérni. A szérum káliumszintet ezt követően szükség szerinti időközönként ellenőrizni kell.

A kezelés megkezdését követően az adagolást a szérum káliumszint alapján kell módosítani, amint azt az 1. táblázat mutatja.

1. táblázat: Az adagolás módosítása a kezelés megkezdését követően

Szérum kálium (mmol/l)	Teendő	Adagolás módosítás
< 5,0	emelés	másnaponta 25 mg – naponta 25 mg naponta 25 – 50 mg
5,0 – 5,4	fenntartás	nem szükséges
5,5 – 5,9	csökkentés	naponta 50 mg – 25 mg naponta 25 mg – másnaponta 25 mg másnaponta 25 mg – felfüggesztésig
 6,0	felfüggesztés	nem értelmezhető

Az eplerenon-kezelés szérum káliumszint  6,0 mmol/l miatti felfüggesztését követően az eplerenon-kezelés másnaponkénti 25 mg-os dózisban ismét elkezdhető, ha a káliumszint 5 mmol/l alá esik.

Gyermekek és serdülők

Az eplerenon biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 és 5.2 pontban található.

Idősek

Idős korban a kezdeti adagolás módosítása nem szükséges. A vesefunkció életkorfüggő csökkenése miatt a hyperkalaemia kockázata idős betegek esetén növekszik. Ez a kockázat tovább nőhet, ha a kísérőbetegség fokozott szisztémás expozícióval is társul, különösen az enyhe-, ill. közepesen súlyos fokú májkárosodás esetén. A szérum káliumszint időszakos ellenőrzése javasolt (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

Enyhe vesefunkció‑károsodás esetén a kezdeti adagolás módosítása nem szükséges. A szérum káliumszint időszakos ellenőrzése javasolt (lásd 4.4 pont), és az adagolást az 1. táblázat szerint kell módosítani.

Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearence (CrCl) 30‑60 ml/perc) szenvedő betegeknél a kezelést másnaponta 25 mg-mal kell kezdeni, és az adagolást a szérum káliumszint alapján kell módosítani (1. táblázat). A szérum káliumszint időszakos ellenőrzése javasolt (lásd 4.4 pont).

Nincs tapasztalat azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearence (CrCl) értéke <50 ml/perc és myocardialis infarctust követően kialakult szívelégtelenségben szenvednek. Ezeknél a betegeknél az eplerenont óvatossággal kell alkalmazni.

A 25 mg feletti adagokat nem vizsgálták azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearence (CrCl) értéke <50 ml/perc.

Súlyos vesekárosodásban (creatinine-clearence (CrCl) <30 ml/perc) szenvedő betegeknél a készítmény alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Az eplerenon nem dializálható.

Májkárosodás

Enyhe, ill. közepesen súlyos fokú májkárosodás esetén a kezdeti adag módosítása nem szükséges. Enyhe-, ill. közepesen súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a fokozott szisztémás eplerenon expozíció következtében a szérum káliumszint gyakori és rendszeres ellenőrzése javasolt, különösen idős korban (lásd 4.4 pont).

Egyidejű gyógyszeres kezelés

Gyenge, ill. közepesen erős CYP3A4 inhibitorokkal, pl. amiodaronnal, diltiazemmel és verapamillal folytatott egyidejű kezelés esetén az adag naponta 25 mg lehet. Az adag ne haladja meg a napi egyszeri 25 mg-ot (lásd 4.5 pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

Az eplerenon étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető (lásd 5.2 pont).

4.3 Ellenjavallatok

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A kezelés megkezdésekor mért, 5,0 mmol/l-nél magasabb szérum káliumszint.

• Súlyos veseelégtelenség (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m²).

• Súlyos májelégtelenség (Child-Pugh C stádium).

• Káliummegtakarító diuretikumokat vagy a CYP3A4 erős gátlóit (pl. itrakonazol, ketokonazol, ritonavir, nelfinavir, klaritromicin, telitromicin és nefazodon) kapó betegek (lásd 4.5 pont).

• Egy angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátló és egy angiotenzin-receptor gátló (ARB) eplerenonnal történő kombinációja.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Hyperkalaemia

Hatásmechanizmusából következően az eplerenon alkalmazása mellett hyperkalaemia alakulhat ki. A szérum káliumszintet a kezelés megkezdésekor és az adagolás módosításakor minden betegnél ellenőrizni kell. Ezt követően időszakos ellenőrzés is javasolt, különösen azoknál a betegeknél, akiket veszélyeztet a hyperkalaemia kialakulása, így az idős betegeknél, a veseelégtelenségben szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont) és cukorbetegeknél. Káliumpótló készítmények alkalmazása az eplerenon-kezelés megkezdését követően nem javasolt, mert nő a hyperkalaemia kialakulásának kockázata. Az eplerenon dózisának csökkentése bizonyítottan csökkenti a szérum káliumszintet. Egy vizsgálatban az eplerenon-kezelés hidroklorotiaziddal történő kiegészítése ellensúlyozta a szérum káliumszint emelkedését.

A hyperkalaemia kockázata fokozódik, ha az eplerenont angiotenzin-konvertáló enzim (ACE-) gátlóval és/vagy angiotenzin receptor blokkolóval (ARB) kombinációban alkalmazzák. Angiotenzin-konvertáló enzim (ACE-) gátlóval és angiotenzin receptor blokkolóval (ARB) kombinációban az eplerenont nem szabad alkalmazni (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Károsodott veseműködés

A károsodott veseműködésű betegeknél, beleértve a diabéteszes mikroalbuminuriát is, a káliumszintet rendszeresen ellenőrizni kell. A veseműködés romlásával nő a hyperkalaemia kialakulásának kockázata. Jóllehet, a 2-es típusú diabéteszes és mikroalbuminuriás betegeken végzett EPHESUS vizsgálat (Eplerenone Post-acute Myocardial Infarction Heart Failure Efficacy and Survival Study- eplerenonnal végzett hatásossági és túlélési vizsgálat akut myocardialis infarctust követő szívelégtelenségre vonatkozóan) adatai korlátozottak, ebben a kisszámú betegcsoportban a hyperkalaemia gyakoribb megjelenését figyelték meg. Ezért ezeket a betegeket óvatosan kell kezelni. Az eplerenon hemodialízissel nem távolítható el a szervezetből.

Károsodott májműködés

Nem észlelték a szérum káliumszint 5,5 mmol/l-es érték fölé történő emelkedését az enyhe-, ill. közepesen súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegek (Child-Pugh A és B stádium) esetében. Az enyhe-, ill. közepesen súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegek elektrolitszintjeit ellenőrizni kell. Az eplerenon alkalmazását súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén nem vizsgálták, ezért alkalmazása esetükben ellenjavallt (lásd 4.2 és 4.3 pont).

CYP3A4 induktorok

Az eplerenon és erős CYP3A4 induktorok együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 pont).

Lítium, ciklosporin, takrolimusz alkalmazása az eplerenon-kezelés alatt kerülendő (lásd 4.5 pont).

Ismert hatású segédanyagok:

A filmtabletták laktózt tartalmaznak, ezért ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiás kölcsönhatások

Káliummegtakarító diuretikumok

A hyperkalaemia fokozott kockázata miatt az eplerenon nem adható egyéb káliummegtakarító diuretikumokat kapó betegeknek (lásd 4.3 pont). A káliummegtakarító vizelethajtók potenciálhatják a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek és egyéb diuretikumok hatását is.

ACE-gátlók, angiotenzin receptor blokkolók (ARB)

A hyperkalaemia kockázata fokozódik, ha az eplerenont angiotenzin-konvertáló enzim (ACE-) gátlóval és/vagy egy angiotenzin receptor blokkolóval (ARB) kombinációban alkalmazzák. A szérum káliumszint és a vesefunkció szoros ellenőrzése javasolt, különösen azoknál a betegeknél, akik a vesefunkció károsodása veszélyének vannak kitéve, pl. az időskorúak. Egy angiotenzin-konvertáló enzim (ACE-) gátlóval és egy angiotenzin receptor blokkolóval (ARB) hármas kombinációban az eplerenont nem szabad alkalmazni (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Lítium

Az eplerenon esetében gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat lítiummal nem végeztek. Azonban lítium toxicitásról számoltak be a lítiumot diuretikumokkal és ACE-gátlókkal együtt kapó betegeknél (lásd 4.4 pont). Az eplerenon és a lítium együttes alkalmazása kerülendő. Ha mégis szükségesnek tűnik ennek a kombinációnak az alkalmazása, a lítium szérumszintek mérése szükséges (lásd 4.4 pont).

Ciklosporin, takrolimusz

A ciklosporin és a takrolimusz a veseműködés romlását és a hyperkalaemia kockázatának fokozódását idézheti elő. Az eplerenon és a ciklosporin vagy a takrolimusz egyidejű alkalmazása kerülendő. Adott esetben, ha a ciklosporin és a takrolimusz alkalmazására az eplerenon‑kezelés ideje alatt kerül sor, a szérum káliumszint és a vesefunkció szoros ellenőrzése javasolt (lásd 4.4 pont).

Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok)

Akut veseelégtelenség következhet be veszélyeztetett betegeknél (idősek, diuretikumokat szedők, vesekárosodásban szenvedők, dehidratált betegek) a csökkent glomeruláris filtráció miatt (nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek gátolják a vazodilatációt okozó prosztaglandinokat). Ezek a hatások általában reverzibilisek. Továbbá, csökkenhet a vérnyomáscsökkentő-hatás. A betegeket hidrálni kell és a vesefunkciójukat a kezelés megkezdése előtt és a kombinációs kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 pont és 4.4 pont).

Trimetoprim

A trimetoprim és az eplerenon együttes alkalmazása fokozza a hyperkalaemia kockázatát. A szérum káliumszintet és a vesefunkciót ellenőrizni kell, különösen a vesekárosodásban szenvedő betegeknél és időseknél.

Alfa-1 blokkolók (pl. prazozin, alfuzozin)

Ha az alfa-1 blokkolókat eplerenonnal kombinálják, fokozódhat a hypotensiv hatás és/vagy a posturalis hypotensio lehetősége. Az alfa-1 blokkolókkal történő együttes alkalmazás esetén a posturalis hypotensio klinikai ellenőrzése javasolt.

Triciklusos antidepresszánsok, neuroleptikumok, amifosztin, baklofén

Ezeknek a gyógyszereknek az eplerenonnal történő együttes alkalmazása potenciálisan fokozhatja a vérnyomáscsökkentő hatást és a posturalis hypotensio kockázatát.

Glükokortikoidok és tetrakozaktid

Ezeknek a gyógyszereknek az eplerenonnal történő együttes alkalmazása potenciálisan csökkentheti a vérnyomáscsökkentő hatást (nátrium- és folyadékretenció).

Farmakokinetikai kölcsönhatások

In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy az eplerenon nem gátolja a CYP1A2, CYP2C19, CYP2C9, CYP2D6 vagy CYP3A4 izoenzimeket. Az eplerenon nem szubsztrátja és nem inhibitora a P‑glikoproteinnek.

Digoxin

A digoxin szisztémás expozíciója (AUC) 16%-kal növekszik (90%-os CI: 4% - 30%), ha eplerenonnal adják együtt. Óvatosság szükséges, ha a digoxint a terápiás tartomány felső értékét megközelítő dózisban alkalmazzák.

Warfarin

Klinikailag jelentős farmakokinetikai kölcsönhatásokat warfarin esetén nem észleltek. Óvatosság szükséges, ha a warfarint a terápiás tartomány felső értékét megközelítő dózisban alkalmazzák.

CYP3A4 szubsztrátok

A CYP3A4 szonda-szubsztrátokkal, azaz midazolámmal és ciszapriddal végzett farmakokinetikai vizsgálatok eredményei nem mutattak jelentős farmakokinetikai kölcsönhatásokat eplerenonnal való együttadáskor.

CYP3A4 inhibitorok:

• erős CYP3A4 inhibitorok: jelentős farmakokinetikai kölcsönhatások alakulhatnak ki, ha az eplerenont olyan gyógyszerekkel adják együtt, amelyek gátolják a CYP3A4 enzimet. A CYP3A4 erős gátlása (naponta kétszer 200 mg ketokonazol) az eplerenon AUC-jának 441%‑os emelkedéséhez vezet (lásd 4.3 pont). Az eplerenon erős CYP3A4 inhibitorokkal, pl. ketokonazollal, itrakonazollal, ritonavirral, nelfinavirral, klaritromicinnel, telitromicinnel és nefazadonnal történő együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

• gyenge, ill. közepesen erős CYP3A4 inhibitorok: eritromicinnel, szakvinavirral, amiodaronnal, diltiazemmel, verapamillal és flukonazollal történő együttadása jelentős farmakokinetikai kölcsönhatásokhoz, növekvő sorrendben az AUC 98%-tól 187%-ig terjedő emelkedéséhez vezetett. Ezért az eplerenon adagja nem haladhatja meg a napi 25 mg-ot, ha gyenge, ill. közepesen erős CYP3A4 inhibitorokkal együtt alkalmazzák (lásd 4.2 pont).

CYP3A4 induktorok

A közönséges orbáncfű (erőshatású CYP3A4 induktor) eplerenonnal történő együttes alkalmazása az eplerenon AUC 30%-os csökkenéséhez vezetett. Az eplerenon AUC-jének még jelentősebb csökkenése jelentkezhet erősebb CYP3A4 induktorok, pl. a rifampicin alkalmazása esetén. Az eplerenon hatékonyság csökkenésének veszélye miatt az erős CYP3A4 induktorok (rifampicin, karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál, közönséges orbáncfű) eplerenonnal történő együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont).

Antacidumok

Farmakokinetikai klinikai vizsgálatok eredményei alapján az eplerenon és antacidumok együttes alkalmazásakor jelentős kölcsönhatás nem várható.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Az eplerenon terhes nőkön való alkalmazásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő adat. Az állatokon végzett kísérletek nem utalnak a terhességet, az embriofötális fejlődést, szülést vagy a szülés utáni fejlődést közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra (lásd 5.3 pont). Az eplerenon terhes nőknek csak gondos mérlegelést követően rendelhető.

Szoptatás

Nem ismert, hogy per os alkalmazást követően az eplerenon kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. Azonban preklinikai adatok szerint az eplerenon és/vagy annak metabolitjai megjelennek a patkányok anyatejében, és az ily módon expozíciónak kitett patkány utódok normálisan fejlődtek. Mivel a szoptatott csecsemőkre gyakorolt lehetséges nemkívánatos hatások nem ismertek, azt is számításba kell venni a szoptatás vagy a gyógyszerszedés felfüggesztéséről hozott döntés esetében, hogy mennyire fontos az anya számára a gyógyszeres kezelés.

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre a termékenységre vonatkozó humán adatok.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Az eplerenonnak a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Az eplerenon nem okoz álmosságot és nem rontja a kognitív funkciókat, de gépjárművezetéskor vagy gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy a kezelés alatt szédülés jelentkezhet.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Két vizsgálatban (Eplerenone Post-acute Myocardial Infarction Heart Failure Efficacy and Survival Study – eplerenonnal akut myocardialis infarktust követő, szívelégtelenségben végzett hatékonysági és túlélési vizsgálat-[EPHESUS] és Eplerenone in Mild Patient Hospitalisation and Survival Study in Hearth Failure – Eplerenonnal enyhe szívelégtelenségben végzett hospitalizációs és túlélési vizsgálat-[EMPHASIS-HF]) az eplerenonnal összefüggésben jelentett nemkívánatos események teljes incidenciája a placebóéhoz hasonló volt.

Az alább felsorolt nemkívánatos események feltételezhetően összefüggésben állnak a kezeléssel és a placebo mellett észleltnél gyakrabban jelentkeznek, vagy súlyosak és a placebo mellett észleltnél jelentősen gyakoribbak, vagy pedig a forgalomba hozatalt követően megfigyelt mellékhatások. A nemkívánatos események felsorolása szervrendszerenként és abszolút gyakoriság szerint történik. A gyakorisági kategóriák a következők szerint kerültek meghatározásra: gyakori (>1/100 – <1/10), nem gyakori (>1/1000 – <1/100); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Gyógyszermellékhatások az eplerenon placebokontrollos vizsgálataiban:

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Gyakori: fertőzés

Nem gyakori: pyelonephritis, pharyngitis

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: eosinophilia

Endokrin betegségek és tünetek

Nem gyakori: hypothyreosis

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: hyperkalaemia (lásd 4.3 és 4.4 pont), hypercholesterinaemia

Nem gyakori: hyponatraemia, dehydratio, hypertriglyceridaemia

Pszichiátriai kórképek

Gyakori: insomnia

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: szédülés, syncope, fejfájás

Nem gyakori: hypaesthesia

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori: balkamra-elégtelenség, pitvari fibrilláció

Nem gyakori: tachycardia

Érbetegségek és tünetek

Gyakori: hypotensio

Nem gyakori: alsó végtagi artériás thrombosis, ortostaticus hypotensio

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Gyakori: köhögés

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: hasmenés, hányinger, székrekedés, hányás

Nem gyakori: flatulentia

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori: cholecystitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: bőrkiütés, pruritus

Nem gyakori: hyperhidrosis, angiooedema

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Gyakori: izomspazmus, csont- és izomrendszeri fájdalom, hátfájás

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori: vesekárosodás (lásd 4.4 és 4.5 pont)

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek

Nem gyakori: gynaecomastia

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: asthenia

Nem gyakori: rossz közérzet

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Gyakori: emelkedett karbamidszint a vérben, emelkedett kreatininszint a vérben

Nem gyakori: csökkent epidermális növekedési faktor receptor szint, emelkedett vércukorszint

Az EPHESUS vizsgálatban számszerűen több stroke fordult elő a nagyon idősek (≥ 75 év) csoportjában. Azonban a stroke kialakulásában statisztikailag szignifikáns különbség nem volt kimutatható az eplerenon- (30), ill. a placebocsoportban (22). Az EMPHASIS-HF vizsgálatban a nagyon idősek (≥ 75 év) csoportjában a stroke esetek száma az eplerenon‑csoportban 9, illetve a placebocsoportban 8 volt.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Az eplerenon túladagolásával összefüggő nem kívánatos eseményeket embereknél nem jelentettek. A humán túladagolás legvalószínűbb megjelenési formája várhatóan hypotensio vagy hyperkalaemia lehet. Az eplerenon hemodialízissel nem távolítható el a szervezetből. Bizonyított, hogy az eplerenon nagymértékben kötődik az aktív szénhez. Tüneti hypotensio kialakulása esetén támogató kezelést kell kezdeni. Ha hyperkalaemia jön létre, standard kezelést kell kezdeni.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: aldoszteron-antagonisták.

ATC kód: C03DA04

Hatásmechanizmus

Az eplerenon a rekombináns humán glükokortikoid-, progeszteron- és androgénreceptorokhoz való kötődéséhez képest viszonylag szelektíven kötődik a rekombináns humán mineralokortikoid receptorokhoz. Az eplerenon megakadályozza az aldoszteron kötődését, ami a renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer (RAAS) egyik kulcsfontosságú hormonja, és ami szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában és a cardiovascularis kórképek patofiziológiájában.

Farmakodinámiás hatások

Az eplerenonról kimutatták, hogy a plazma-reninszint és szérum-aldoszteronszint tartós emelkedését okozza, ami összhangban van az aldoszteron renin-szekrécióra gyakorolt szabályozó negatív feedback mechanizmusának gátlásával. A plazma renin-aktivitásának és keringő aldoszteron szintjének következményes emelkedése nem múlja felül az eplerenon hatásait.

A krónikus szívelégtelenség (NYHA II-IV. stádium) dózis-meghatározó vizsgálataiban a standard-kezelés eplerenonnal történő kiegészítése az aldoszteronszint várt, dózisfüggő emelkedését eredményezte. Ehhez hasonlóan, az EPHESUS vizsgálat cardiorenalis alvizsgálatában az eplerenon‑kezelés az aldoszteronszint jelentős emelkedéséhez vezetett. Az eredmények ezekben a populációkban megerősítik a mineralokortikoid-receptorok blokádját.

Az eplerenont az EPHESUS vizsgálatban (Eplerenone Post-acute Myocardial Infarction Heart Failure Efficacy and Survival Study – Eplerenonnal Poszt-akut Myocardialis Infarktusban, Szívelégtelenségben végzett Hatékonysági és Túlélési Vizsgálat) értékelték. Az EPHESUS-vizsgálat egy három évig tartó kettős vak, placebokontrollos vizsgálat volt, amit 6632 akut myocardialis infarctusos, bal kamra dysfunctiós (a bal kamra ejekciós frakciójának [LVEF] mérése alapján ≤ 40%) és a szívelégtelenség klinikai tüneteivel rendelkező betegen végeztek. Akut myocardialis infarctus után 3-14 nappal (medián érték 7 nap) a betegek a standard kezelés kiegészítéseként eplerenont vagy placebót kaptak napi egyszeri, 25 mg-os kezdő dózisban, amit 4 hét után az 50 mg-os céldózisra titráltak fel, ha a szérum káliumszint alacsonyabb volt mint 5,0 mmol/l. A vizsgálat alatt a betegek standard kezelést, ezen belül acetilszalicilsavat (92%), ACE-gátlókat (90%), béta-blokkolókat (83%), nitrátokat (72%), kacsdiuretikumokat (66%) vagy HMG-CoA-reduktáz-gátlókat (60%) kaptak.

Az EPHESUS vizsgálatban a két elsődleges végpont az októl független összmortalitás és a cardiovascularis eredetű halálozás vagy cardiovascularis eredetű hospitalizáció kombinált végpontja volt. Az eplerenont kapók 14,4%-a, míg a placebót kapók 16,7%-a halt meg (októl független összhalálozás), míg az eplerenont kapó betegek 26,7%-a és a placebót szedők 30,0%-a felelt meg a cardiovascularis eredetű halálozás vagy hospitalizáció kombinált végpontjában meghatározott kritériumoknak. Így az eplerenon az EPHESUS vizsgálatban 15%-kal csökkentette a bármely okból bekövetkező halál kockázatát (relatív kockázat: 0,85; 95%‑os CI: 0,75-0,96; p = 0,008) a placebóhoz képest, elsősorban a cardiovascularis mortalitás csökkentésével. Az eplerenon 13%-kal csökkentette a cardiovascularis eredetű halálozás vagy a cardiovascularis eredetű hospitalizáció kockázatát (relatív kockázat: 0,87; 95%-os CI: 0,79‑0,95; p = 0,002). Az abszolút kockázatcsökkenés az októl független összmortalitás és a cardiovascularis eredetű halálozás/hospitalizáció végpontok tekintetében 2,3% ill. 3,3% volt. A klinikai hatékonyságot elsősorban akkor igazolták, amikor az eplerenon kezelést 75 évnél fiatalabb betegeknél kezdték el. A kezelés előnye a 75 évnél idősebb betegek esetén nem tisztázott. A NYHA funkcionális stádium az eplerenont kapó betegek statisztikailag szignifikánsan nagyobb arányánál javult vagy maradt változatlan, mint a placebót kapóknál. A hyperkalaemia incidenciája 3,4% volt az eplerenon-csoportban a placebocsoportban észlelt 2,0%-kal szemben (p < 0,001). A hypokalaemia incidenciája 0,5% volt az eplerenon‑csoportban, a palcebocsoportban észlelt 1,5%-kal szemben (p < 0,001).

Az eplerenon annál a 147 egészséges személynél, akiknél a farmakokinetikai vizsgálatok során az elektrokardiográfiás változásokat értékelték, nem gyakorolt következetes hatást a pulzusszámra, a QRS-komplexum időtartamára vagy a PR-, illetve QT-intervallumra.

Az EMPHASIS-HF vizsgálatban (Eplerenone in Mild Patient Hospitalisation and Survival Study in Hearth Failure – Eplerenonnal enyhe szívelégtelenségben végzett hospitalizációs és túlélési vizsgálat) a standard terápia kiegészítéseként alkalmazott eplerenon klinikai kimenetelre kifejtett hatását vizsgálták systolés szívelégtelenségben szenvedő, enyhe tünetekkel bíró (NYHA II funkcionális osztály) betegeknél.

A vizsgálatba bevont betegek 55 éves vagy idősebb korúak voltak, bal kamrai ejekciós frakciójuk (LVEF) ≤ 30% volt vagy LVEF < 35% értékkel együtt fenálló QRS időtartam >130msec volt, és a beválasztást megelőző 6 hónapban cardiovascularis okból kórházi felvételre kerültek vagy a B-típusú natriuretikus peptid plazmaszintjük legalább 250 pg/ml illetve az N-terminális pro-BNP plazmaszintjük férfiaknál legalább 500 pg/ml (750 pg/ml nőknél) volt. Az eplerenon kezdő adagja naponta egyszer 25 mg volt, amit 4 hét után naponta egyszer 50 mg‑ra emeltek, ha a szérum káliumszint < 5,0 mmol/l. Alternatívaként, ha a becsült GFR 30‑49 ml/perc/1,73 m² között volt, az eplerenon adagolását minden második napon 25 mg adásával kezdték, amit naponta egyszer 25 mg‑ra emeltek.

Összesen 2737 beteget randomizáltak (kettős vak) eplerenon vagy placebo‑kezelésre, háttér terápiaként diuretikumokkal (85%), ACE-gátlókkal (78%), angiotenzin II receptor blokkolókkal (19%), béta-blokkolókkal (87%), antithrombotikus gyógyszerekkel (88%), lipidszintcsökkentő gyógyszerekkel (63%) és digitálisz glikozidokkal (27%) kezelt betegeket. Az átlagos bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) ~26%; az átlagos QRS időtartam ~122 msec volt. A betegek többsége (83,4%) a beválasztást megelőző 6 hónapban cardiovascularis okból kórházi felvételre került, körülbelül 50%-uk szívelégtelenség miatt. A betegek körülbelül 20%-ának beültethető defibrillátora volt vagy reszinkronizációs terápiában részesültek.

Az elsődleges végpont, a cardiovascularis okból bekövetkező halál vagy szívelégtelenség miatti kórházi felvétel az eplerenon‑csoportban 249 betegnél (18,3%) és a placebocsoportban 356 betegnél (25,9%) következett be (relatív kockázat: 0,63, 95%‑os CI, 0,54‑0,74; p < 0,001). Az eplerenon hatása az elsődleges végpont kimenetelére konzisztens volt minden előre meghatározott alcsoportban.

A másodlagos végpontot, mely a bármely okból bekövetkező mortalitás volt, az eplerenon‑csoportban 171 beteg (12,5%) és a placebocsopotban 213 beteg (15,5%) érte el (relatív kockázat: 0,76; 95%‑os CI, 0,62‑0,93; p = 0,008). Az eplerenon‑csoportban 147 betegnél (10,8%) és a placebocsoportban 185 betegnél (13,5%) jelentettek cardiovascularis okból bekövetkező halálozást (relatív kockázat: 0,76; 95%‑os CI, 0,61‑0,94; p = 0,01).

A vizsgálat alatt az eplerenon‑csoportban 158 betegnél (11,8%), míg a placebocsoportban 96 betegnél (7,2%) jelentettek hyperkalaemiát (szérum kálium szint > 5,5 mmol/l) (p < 0,001). A 4,0 mmol/l alatti szérum káliumszintként meghatározott hypokalaemia incidenciája az eplerenonnal statisztikailag alacsonyabb volt a placebóhoz viszonyítva (az eplerenon‑csoportban 38,9%, ill. a placebocsoportban 48,4%, p < 0,0001).

Gyermekek és serdülők

Az eplerenont nem vizsgálták szívelégtelenségben szenvedő gyermekek körében.

Hypertoniában szenvedő (4-17 éves életkorú, n=304) gyermekek körében az eplerenonnal végzett 10 hetes vizsgálat során a felnőttekéhez hasonló expozíciót eredményező dózisok (napi 25‑100 mg) nem csökkentették hatásosan a vérnyomást. Ebben a vizsgálatban, valamint egy, 149 beteg bevonásával végzett, 1 évig tartó gyermekgyógyászati biztonságossági vizsgálatban a biztonságossági profil a felnőttekéhez hasonló volt. Az eplerenont nem vizsgálták hypertoniában szenvedő, 4 évesnél fiatalabb betegek körében, mert az idősebb gyermekek körében végzett vizsgálat a hatásosság hiányát mutatta (lásd 4.2 pont).

A gyermek-, és serdülőkorú betegek hormonális státuszára gyakorolt bármilyen (hosszútávú) hatást nem vizsgálták.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

Az eplerenon abszolút biohasznosulása 100 mg tabletta bevételét követően 69%. A maximális plazmakoncentrációt hozzávetőlegesen 1.5-2 óra alatt éri el. Mind a plazma-csúcskoncentráció (c_max), mind a görbe alatti terület (AUC) a 10 mg–100 mg-os tartományban a dózissal arányos, 100 mg feletti dózisoknál az arányosnál kisebb. Az egyensúlyi állapot 2 napon belül alakul ki. A felszívódást a táplálkozás nem befolyásolja.

Eloszlás

Az eplerenon plazmafehérje-kötődése mintegy 50%, és elsősorban az alfa-1-savas glikoproteinekhez kötődik. Látszólagos megoszlási térfogata egyensúlyi állapotban a számítások szerint 42-90 liter. Az eplerenonnak nincs preferenciális affinitása a vörösvértestekhez való kötődésre.

Biotranszformáció

Az eplerenon metabolizmusa elsősorban a CYP3A4 útján történik. Aktív eplerenon metabolitokat az emberi plazmában nem azonosítottak.

Elimináció

A vizeletből és a székletből az eplerenon dózisának kevesebb mint 5%-a nyerhető vissza változatlan formában. Izotóppal jelölt gyógyszer egyetlen adagjának per os adását követően a dózis mintegy 32%-a ürült ki a széklettel, és 67%-a a vizelettel. Az eplerenon eliminációs fél-életideje kb. 3-6 óra. A látszólagos plazma-clearance kb. 10 l/óra.

Különleges betegcsoportok

Életkor, nem és rassz: az eplerenon farmakokinetikáját napi egyszeri 100 mg-os dózisban vizsgálták időseknél (≥65 év), férfiaknál és nőknél, illetve feketebőrűeknél. Az eplerenon farmakokinetikájában nem volt lényeges különbség a férfiak és a nők között. Egyensúlyi állapot esetén az időseknél a c_max (22%) és az AUC (45%) emelkedett szintet mutat a fiatalabbakéhoz (18–45 év) képest. Egyensúlyi állapotban a c_max 19%-kal, míg az AUC 26%-kal volt alacsonyabb a feketebőrűeknél (lásd 4.2 pont).

Gyermekek és serdülők

Az eplerenon koncentrációk – hypertoniában szenvedő, 51 gyermek-, és serdülőkorú beteg két vizsgálatából származó – populációs farmakokinetikai modellje azt mutatta, hogy a beteg testtömege statisztikailag szignifikáns hatást gyakorol az eplerenon eloszlási térfogatára, de a clearance-re nem. Egy nagyobb testtömegű gyermek esetében az eplerenon eloszlási térfogata és csúcsexpozíciója várhatóan egy hasonló testtömegű felnőttéhez hasonló lesz; egy kisebb testtömegű (45 kg-os) beteg esetében az eloszlási térfogat kb. 40%-kal alacsonyabb, a csúcsexpozíció pedig várhatóan magasabb lesz, mint a felnőttekre jellemző érték. A gyermekek esetében az eplerenon-kezelést napi egyszeri 25 mg-os dózissal kezdték, amelyet két hét után napi kétszeri 25 mg‑ra emeltek, azt követően pedig napi kétszeri 50 mg-ra, ha ez klinikailag javallott volt. Ezekben a dózisokban a gyermekeknél megfigyelt legmagasabb eplerenon-koncentrációk nem voltak lényegesen magasabbak, mint a kezdetben napi egyszeri 50 mg dózissal kezelt felnőttek esetében.

Veseelégtelenség

Az eplerenon farmakokinetikai tulajdonságait különböző fokú veseelégtelenségben szenvedő és hemodialízis kezelésben részesülő betegeken vizsgálták. Kontroll személyekkel összehasonlítva az egyensúlyi AUC 38%-kal a c_max 24%-kal emelkedett a súlyos vesekárosodásban szenvedőknél, míg 26%-kal, illetve 3%-kal csökkent a hemodializált betegeknél. A plazma eplerenon- és kreatinin‑clearance-e között összefüggés nem volt megfigyelhető. Az eplerenon hemodialízissel nem távolítható el (lásd 4.4 pont).

Májelégtelenség

400 mg eplerenon farmakokinetikai tulajdonságait közepesen súlyos fokú (Child-Pugh B stádium) májkárosodásban szenvedő betegeken vizsgálták, és egészséges egyénekével hasonlították össze. Az eplerenon egyensúlyi AUC-je 3,6%-kal, c_max-a 42%-kal emelkedett (lásd 4.2 pont). Mivel az eplerenon alkalmazását súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták, az eplerenon adása ebben a betegcsoportban ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Szívelégtelenség

50 mg eplerenon farmakokinetikai tulajdonságait szívelégtelenségben (NYHA II-IV stádium) szenvedő betegeken vizsgálták. Életkor, testtömeg és nem vonatkozásában egyező, egészséges személyekkel összehasonlítva az egyensúlyi állapotban mért AUC 38%-kal, míg a c_max 30%-kal volt magasabb a szívelégtelenségben szenvedő betegek körében. Ezekkel az eredményekkel egybevág az EPHESUS vizsgálat egy alcsoportján végzett populációs farmakokinetikai elemzés, ami azt mutatja, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek eplerenon-clearance-e az egészséges, idős egyénekéhez hasonló.

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

A hagyományos – gyógyszerbiztonságossági, genotoxicitási, karcinogenitási, reprodukciós toxicitási – preklinikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a készítmény nem jelent különleges veszélyt az emberre.

Az ismételt dózistoxicitási vizsgálatokban a klinikai expozíciós szinteknél valamivel magasabb expozíciós szintek mellett patkányokon és kutyákon prosztata-atrófiát észleltek. A prosztata elváltozások nem jártak káros funkcionális következményekkel. Ezen felismerések klinikai jelentősége nem ismert.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tabletta mag:

laktóz-monohidrát

mikrokristályos cellulóz

kroszkarmellóz-nátrium

hipromellóz

nátrium-laurilszulfát

talkum

magnézium-sztearát

Tabletta bevonat

hipromellóz 6cP

titán-dioxid (E171)

makrogol

sárga vas-oxid (E172)

vörös vas-oxid (E172)

poliszorbát 80

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

2 év.

6.4 Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

20 db, 28 db, 30 db, 50 db, 90 db vagy 100 db filmtabletta PVC/alumínium buborékcsomagolásban vagy 30×1 db, 50×1 db, 90×1 db filmtabletta PVC/alumínium egyadagos buborékcsomagolásban, illetve 28 db, 30 db, 90 db, vagy 250 db filmtabletta PP kupakkal lezárt HDPE tartályban, dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egykeresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

G.L. Pharma GmbH

A-8502 Lannach, Schlossplatz 1

Ausztria

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-22763/01 (Eplezot 25 mg filmtabletta - 30×)

OGYI-T-22763/02 (Eplezot 50 mg filmtabletta - 30×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2014. december 11.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2022. november 4.