ERLOTINIB SANDOZ 25 mg filmtabletta betegtájékoztató

Gyógyszer alapadatai

Hatóanyag: erlotinib
ATC kód: L01XE03
Nyilvántartási szám: OGYI-T-23243
Állapot: TK

Betegtájékoztató: Információk a beteg számára


Erlotinib Sandoz 25 mg filmtabletta

Erlotinib Sandoz 100 mg filmtabletta

Erlotinib Sandoz 150 mg filmtabletta


erlotinib


Mielőtt elkezdi szedni ezt a gyógyszert, olvassa el figyelmesen az alábbi betegtájékoztatót, mert az Ön számára fontos információkat tartalmaz.

  • Tartsa meg a betegtájékoztatót, mert a benne szereplő információkra a későbbiekben is szüksége lehet.

  • További kérdéseivel forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

  • Ezt a gyógyszert az orvos kizárólag Önnek írta fel. Ne adja át a készítményt másnak, mert számára ártalmas lehet még abban az esetben is, ha a betegsége tünetei az Önéhez hasonlóak.

  • Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa erről kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik. Lásd 4. pont.



A betegtájékoztató tartalma:

1. Milyen típusú gyógyszer az Erlotinib Sandoz filmtabletta, és milyen betegségek esetén alkalmazható

2. Tudnivalók az Erlotinib Sandoz filmtabletta szedése előtt

3. Hogyan kell szedni az Erlotinib Sandoz filmtablettát?

4. Lehetséges mellékhatások

5. Hogyan kell az Erlotinib Sandoz filmtablettát tárolni?

6. A csomagolás tartalma és egyéb információk



1. Milyen típusú gyógyszer az Erlotinib Sandoz filmtabletta, és milyen betegségek esetén alkalmazható?


Az Erlotinib Sandoz filmtabletta az erlotinib hatóanyagot tartalmazza. Az Erlotinib Sandoz filmtabletta rosszindulatú daganat kezelésére szolgáló gyógyszer, amely meggátolja egy fehérje, az úgynevezett epidermális növekedési faktor receptor működését. Ez a fehérje szerepet játszik a daganatsejtek növekedésében és szétterjedésében.


Az Erlotinib Sandoz filmtabletta felnőttek számára javallott. Ezt a gyógyszert akkor rendelik Önnek, ha előrehaladott stádiumú nem kissejtes tüdődaganata van. A gyógyszer felírható első kezelésként vagy akkor, ha a kezdeti kemoterápia után betegsége gyakorlatilag változatlan marad, és az Ön daganatának sejtjeiben specifikus epidermális növekedési faktor receptor-mutáció van jelen. A gyógyszert akkor is felírhatják, ha az előző kemoterápia nem segített a betegség megállításában.


Ezt a gyógyszert egy másik, gemcitabin nevű gyógyszerrel kombinálva akkor is rendelhetik Önnek, ha áttétes hasnyálmirigy‑daganata van.



2. Tudnivalók az Erlotinib Sandoz filmtabletta szedése előtt


Ne szedje az Erlotinib Sandoz filmtablettát,

  • ha allergiás az erlotinibre vagy a gyógyszer (6. pontban felsorolt) egyéb összetevőjére.


Figyelmeztetések és óvintézkedések:

  • ha más gyógyszereket szed, melyek növelhetik, vagy csökkenthetik az erlotinib mennyiségét a vérben vagy befolyásolhatják annak hatását (pl. olyan gombaellenes gyógyszerek, mint a ketokonazol, továbbá proteázgátlók, eritromicin, klaritromicin, fenitoin, karbamazepin, barbiturátok, rifampicin, ciprofloxacin, omeprazol, ranitidin, közönséges orbáncfű vagy proteaszóma-gátlók), beszéljen kezelőorvosával. Bizonyos esetekben ezek a gyógyszerek csökkenthetik az Erlotinib Sandoz filmtabletta hatását vagy fokozhatják a mellékhatásait, ezért ilyenkor szükséges lehet, hogy a kezelőorvos módosítsa a kezelést. Lehetséges, hogy kezelőorvosa kerülni fogja ezeknek a szereknek az alkalmazását, amíg Önt Erlotinib Sandoz filmtablettával kezelik.

  • ha véralvadás-gátlókat szed (olyan gyógyszerek, amelyek segítenek a vérrög-képződés [trombózis] megelőzésében vagy gátolják a véralvadást, pl. warfarin), mert az Erlotinib Sandoz filmtabletta fokozhatja a vérzésre való hajlamot. Beszéljen kezelőorvosával, mivel neki rendszeresen ellenőriznie kell majd Önt néhány vérvizsgálattal.

  • ha sztatinokat (a vér koleszterinszintjét csökkentő gyógyszereket) szed, beszéljen kezelőorvosával, mivel az Erlotinib Sandoz filmtabletta növelheti a sztatinokkal összefüggő izombetegségek kockázatát, amelyek ritka esetekben az izomszövet súlyos széteséséhez (rabdomiolízis) vezethetnek, ami vesekárosodást eredményez.

  • ha kontaktlencsét hord és/vagy volt már szembetegsége, mint például súlyos szemszárazság, a szem külső részének (szaruhártya) gyulladása vagy fekélyek a szem külső részén, mindezeket mondja el kezelőorvosának.


Lásd alább az „Egyéb gyógyszerek és az Erlotinib Sandoz filmtabletta” fejezetet is.


El kell mondania kezelőorvosának:

  • ha hirtelen légzési nehézséget észlel, ami köhögéssel és lázzal jár együtt, mert ilyenkor más gyógyszerekkel végzett kezelésre lehet szüksége, és előfordulhat, hogy meg kell szakítani az Erlotinib Sandoz filmtabletta-kezelést;

  • ha hasmenése van, mivel szükséges lehet, hogy kezelőorvosa hasmenés elleni szerekkel (pl. loperamiddal) kezelje;

  • azonnal, ha súlyos vagy tartós hasmenése, hányingere van, ha csökken az étvágya vagy hány, mert ilyen esetben szükség lehet arra, hogy a kezelőorvos felfüggessze az Erlotinib Sandoz filmtabletta‑kezelést, és döntsön az esetleg szükségessé váló kórházi kezelésről;

  • ha valaha voltak májproblémái. Az Erlotinib Sandoz filmtabletta súlyos májproblémákat okozhat, amelyek néhány esetben halálos kimenetelűek voltak. Kezelőorvosa vérvizsgálatokat végezhet, amíg Ön ezt a gyógyszert szedi, hogy ellenőrizze, megfelelően működik-e a mája;

  • ha súlyos hasi fájdalma van, a bőre súlyosan felhólyagosodik vagy lehámlik. Lehetséges, hogy kezelőorvosának meg kell szakítania vagy le kell állítania az Ön kezelését;

  • ha a szemén hevenyen kialakuló vagy súlyosbodó vörösséget és fájdalmat, fokozott könnyezést, homályos látást és/vagy fényérzékenységet tapasztal, azonnal mondja el kezelőorvosának vagy a nővérnek, mert lehet, hogy sürgős kezelést kell kapnia (lásd alább: Lehetséges mellékhatások);

  • ha egy sztatint (a vér koleszterinszintjét csökkentő gyógyszer) is szed, és megmagyarázhatatlan izomfájdalmat, az izom nyomásérzékenységét, izomgyengeséget vagy izomgörcsöket tapasztal. Lehetséges, hogy kezelőorvosának meg kell szakítania, vagy le kell állítania az Ön kezelését.


Lásd a 4. pontot is: „Lehetséges mellékhatások”.


Máj- vagy vesebetegség

Nem ismeretes, hogy megváltozik-e az Erlotinib Sandoz filmtabletta hatása, ha nem megfelelő a májműködése vagy a veseműködése. A gyógyszerrel végzett kezelés nem ajánlott, ha súlyos máj- vagy vesebetegsége van.


Glükuronidációs zavar, pl. Gilbert-kórban

A kezelőorvosnak nagy körültekintéssel kell kezelnie Önt, ha Önnek glükuronidációs zavara van, pl. Gilbert-kórban szenved.


Dohányzás

Erlotinib Sandoz filmtabletta-kezelés alatt tanácsos abbahagynia a dohányzást, mert az csökkentheti a vérében lévő gyógyszer mennyiségét.


Gyermekek és serdülők

Az Erlotinib Sandoz filmtablettát nem vizsgálták 18 éves kor alatti betegek körében. Gyermekek és serdülők kezelése ezzel a gyógyszerrel nem javasolt.


Egyéb gyógyszerek és az Erlotinib Sandoz filmtabletta

Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét a jelenleg vagy nemrégiben szedett, valamint szedni tervezett egyéb gyógyszereiről.


Az Erlotinib Sandoz filmtabletta egyidejű bevétele étellel és itallal

Az Erlotinib Sandoz filmtablettát ne vegye be étellel. Lásd a 3. pontot is: „Hogyan kell szedni az Erlotinib Sandoz filmtablettát?”.


Terhesség, szoptatás és termékenység

Az Erlotinib Sandoz filmtabletta-kezelés alatt kerülje a teherbeesést. Ha fennáll annak a lehetősége, hogy teherbe eshet, alkalmazzon hatékony fogamzásgátlást a kezelés alatt és még legalább 2 hétig az utolsó tabletta bevétele után.

Ha az Erlotinib Sandoz filmtabletta-kezelés alatt terhes lesz, azonnal tájékoztassa erről kezelőorvosát, aki eldönti, hogy folytatja-e a kezelést.

Ne szoptasson, ha Erlotinib Sandoz filmtabletta-kezelés alatt áll, a kezelés ideje alatt és az utolsó adagot követően legalább 2 hétig.


Ha Ön terhes vagy szoptat, illetve, ha fennáll Önnél a terhesség lehetősége vagy gyermeket szeretne, a gyógyszer szedése előtt beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével.


A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Nem vizsgálták, hogy az Erlotinib Sandoz filmtablettának van-e hatása a járművezetéshez, vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességekre, de nem valószínű, hogy a kezelés befolyásolja ezeket a képességeket.


Az Erlotinib Sandoz filmtabletta nátriumot tartalmaz


A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.


Az Erlotinib Sandoz filmtabletta laktózt (tejcukrot) tartalmaz

Amennyiben kezelőorvosa korábban már figyelmeztette Önt, hogy bizonyos cukrokra érzékeny, keresse fel orvosát, mielőtt elkezdi szedni az Erlotinib Sandoz filmtablettát.



3. Hogyan kell szedni az Erlotinib Sandoz filmtablettát?


A gyógyszert mindig a kezelőorvosa által elmondottaknak megfelelően szedje. Amennyiben nem biztos az adagolást illetően, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.


A tablettát legalább egy órával étkezés előtt, vagy két órával étkezés után kell bevenni.


A szokásos adag naponta egy 150 mg-os Erlotinib Sandoz filmtabletta, ha Ön nem kissejtes tüdődaganatban szenved.


A szokásos adag minden nap egy 100 mg-os Erlotinib Sandoz filmtabletta, ha Önnek áttétes hasnyálmirigy‑daganata van. Az Erlotinib Sandoz filmtablettát gemcitabin kezeléssel kombinálva adják.


Kezelőorvosa 50 mg-os léptékekben módosíthatja az Ön adagját.

A különböző adagolási sémák biztosításához Erlotinib Sandoz filmtabletta 25 mg-os, 100 mg-os és 150 mg-os hatáserősségekben kapható.

Az Erlotinib Sandoz filmtabletta 50 mg-os hatáserősségekben nem kapható. Ha erre a hatáserősségre van szüksége, más forgalomban lévő gyógyszert kell alkalmazni. Kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.


Ha az előírtnál több Erlotinib Sandoz filmtablettát vett be

Azonnal forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez.

Előfordulhat, hogy fokozódnak a mellékhatások és kezelőorvosa megszakíthatja a kezelést.


Ha elfelejtette bevenni az Erlotinib Sandoz filmtablettát

Ha az Erlotinib Sandoz filmtabletta egy vagy több adagját elfelejtette bevenni, a lehető leghamarabb forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez. Ne vegyen be kétszeres adagot a kihagyott adag pótlására.


Ha idő előtt abbahagyja az Erlotinib Sandoz filmtabletta szedését

Fontos, hogy az Erlotinib Sandoz filmtablettát folyamatosan, minden nap bevegye mindaddig, amíg az kezelőorvos így rendeli.


Ha bármilyen további kérdése van a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban, kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.



4. Lehetséges mellékhatások


Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.


A lehető leghamarabb forduljon kezelőorvosához, ha az alábbi mellékhatások bármelyikét tapasztalja. Bizonyos esetekben szükséges lehet, hogy a kezelőorvos csökkentse az Ön Erlotinib Sandoz filmtabletta adagját vagy abbahagyja a kezelést:


    • Hasmenés és hányás (nagyon gyakori:10‑ből több mint 1 beteget érinthet). A tartósan fennálló és súlyos hasmenés a vér káliumszintjének csökkenését és vesekárosodást okozhat, különösen akkor, ha Ön egyidejűleg más kemoterápiás kezelésben is részesül. Amennyiben súlyosabb vagy elhúzódó hasmenése van, azonnal forduljon kezelőorvosához, mert lehetséges, hogy szükséges az Ön kórházi kezelése.


    • A szaruhártya és kötőhártya egyidejű gyulladása miatt (nagyon gyakori: 10-ből több mint 1 beteget érinthet), illetve kötőhártya-gyulladás vagy szaruhártya-gyulladás miatt (gyakori: 10‑ből legfeljebb 1 beteget érinthet) kialakuló szemirritáció.


    • A tüdőirritáció egy formája, az úgynevezett intersticiális tüdőbetegség (nem gyakori európai betegeknél és gyakori japán betegek körében: 100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet Európában, és 10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet Japánban). Ez a betegség összefüggésben lehet a betegsége természetes rosszabbodásával, és egyes esetekben akár halálos kimenetelű is lehet. Ha olyan tünetek jelennek meg Önnél, mint a hirtelen kialakuló nehézlégzés, ami köhögéssel és lázzal jár együtt, azonnal forduljon kezelőorvosához, mert lehet, hogy ebben a betegségben szenved. Kezelőorvosa határozhat úgy, hogy végleg abbahagyja az Ön Erlotinib Sandoz filmtabletta‑kezelését.


    • A tápcsatorna falának kilyukadása (emésztőrendszeri perforáció) előfordult (nem gyakori: 100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet). Mondja el kezelőorvosának, ha erős hasi fájdalmai vannak. Azt is mondja el kezelőorvosának, ha korábban peptikus fekélye vagy divertikulózisa (a bélfal kiöblösödése) volt, mert ezek fokozhatják a kockázatot.


    • Ritka esetekben májgyulladást (hepatitiszt) figyeltek meg (1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet). Ennek tünetei lehetnek az általános rosszullét, amelyet egyes esetekben sárgaság (a bőr és a szem besárgulása) kísér, a sötét színű vizelet, a hányinger, a hányás és a hasi fájdalom. Ritka esetekben májelégtelenséget figyeltek meg. Ez akár halálos kimenetelű is lehet. Ha az Ön vérvizsgálati lelete a májfunkció súlyos eltérését mutatja, szükséges lehet, hogy kezelőorvosa megszakítsa a kezelést.


Nagyon gyakori mellékhatások (10-ből több mint 1 beteget érinthet):

    • bőrkiütés, ami a napfénynek kitett bőrterületeken fordulhat elő vagy rosszabbodhat. Ha Ön napfényben tartózkodik, javasolt védőruházatot viselnie és/vagy fényvédő készítményt (pl. ásványianyag tartalmú) alkalmaznia.

    • fertőzés

    • étvágytalanság, testtömeg‑csökkenés

    • depresszió

    • fejfájás, megváltozott bőrérzékelés vagy zsibbadás a végtagokban

    • nehézlégzés, köhögés

    • émelygés

    • szájirritáció

    • gyomorfájás, emésztési zavar, szélgörcs

    • kóros májműködésre utaló vérvizsgálati eredmények

    • viszketés

    • fáradtság, láz, hidegrázás


Gyakori mellékhatások (10-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

    • bőrszárazság

    • hajhullás

    • orrvérzés

    • gyomor- vagy bélvérzés

    • gyulladásos reakciók a kézujjak körmei körül

    • szőrtüszőgyulladás

    • akne

    • repedezett bőr

    • csökkent vesefunkció (amikor a jóváhagyott javallaton kívül kemoterápiával kombinációban adják)


Nem gyakori mellékhatások (100-ból legfeljebb 1 beteget érinthet):

    • vesegyulladás (nefritisz)

    • fehérje megjelenése a vizeletben (proteinuria)

    • szempilla-elváltozások

    • a férfias szőrzetre jellemző, kiterjedt test- és arcszőrzet

    • a bőr fokozott pigmentációja

    • szemöldök elváltozások

    • törékeny és elváló körmök


Ritka mellékhatások (1000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

  • a tenyér vagy a talp kivörösödése vagy fájdalma (palmoplantáris eritrodizesztézia szindróma)


Nagyon ritka mellékhatások (10 000-ből legfeljebb 1 beteget érinthet):

    • szaruhártya kifekélyesedés vagy átfúródás

    • a bőr súlyos felhólyagosodása vagy hámlása (ami Stevens–Johnson-szindrómára utal)

    • a szem színes részének (szivárványhártya) gyulladása


Mellékhatások bejelentése

Ha Önnél bármilyen mellékhatás jelentkezik, tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét.

Ez a betegtájékoztatóban fel nem sorolt bármilyen lehetséges mellékhatásra is vonatkozik.

A mellékhatásokat közvetlenül a hatóság részére is bejelentheti az V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A mellékhatások bejelentésével Ön is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több információ álljon rendelkezésre a gyógyszer biztonságos alkalmazásával kapcsolatban.



5. Hogyan kell az Erlotinib Sandoz filmtablettát tárolni?


A gyógyszer gyermekektől elzárva tartandó.


A dobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett lejárati idő (Felhasználható:/Felh.:) után ne alkalmazza ezt a gyógyszert. A lejárati idő az adott hónap utolsó napjára vonatkozik.


Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.


Semmilyen gyógyszert ne dobjon a szennyvízbe vagy a háztartási hulladékba. Kérdezze meg gyógyszerészét, hogy mit tegyen a már nem használt gyógyszereivel. Ezek az intézkedések elősegítik a környezet védelmét.



6. A csomagolás tartalma és egyéb információk


Mit tartalmaz az Erlotinib Sandoz filmtabletta?

  • Az Erlotinib Sandoz filmtabletta hatóanyaga az erlotinib.

25 mg erlotinibet tartalmaz (erlotinib-hidroklorid formájában) filmtablettánként.

100 mg erlotinibet tartalmaz (erlotinib-hidroklorid formájában) filmtablettánként.

150 mg erlotinibet tartalmaz (erlotinib-hidroklorid formájában) filmtablettánként.

  • Egyéb összetevők:

Mag: laktóz-monohidrát; mikrokristályos cellulóz (E460); karboximetilkeményítő-nátrium, A-típusú; magnézium-sztearát (E470b)

Bevonat: poli(vinil-alkohol) (E1203); titán-dioxid (E171); makrogol 3350 (E1521);

talkum (E553b); metakrilsav–etil-akrilát kopolimer (1:1), A-típusú; nátrium-hidrogén-karbonát


Milyen az Erlotinib Sandoz külleme, és mit tartalmaz a csomagolás?

Erlotinib Sandoz 25 mg filmtabletta

Fehér vagy sárgásfehér, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán „25” mélynyomású jelöléssel. A filmtabletta átmérője 6,1 mm ± 5 %.

Erlotinib Sandoz 100 mg filmtabletta

Fehér vagy sárgásfehér, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán „100” mélynyomású jelöléssel. A filmtabletta átmérője 8,9 mm ± 5 %.

Erlotinib Sandoz 150 mg filmtabletta

Fehér vagy sárgásfehér, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán „150” mélynyomású jelöléssel. A filmtabletta átmérője 10,5 mm ± 5 %.


A filmtabletták OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban kerülnek forgalomba.


Kiszerelés:

30 db filmtabletta


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


A forgalomba hozatali engedély jogosultja

Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest

Bartók Béla út 43-47.

Magyarország


Gyártó

Remedica Ltd

Aharnon Street, Limassol Industrial Estate

3056 Limassol

Ciprus


LEK Pharmaceuticals d.d.

Verovškova ulica 57

1526 Ljubljana

Szlovénia


Ezt a gyógyszert az Európai Gazdasági Térség tagállamaiban és az Egyesült Királyságban (Észak-Írországban) az alábbi neveken engedélyezték:

Belgium

Erlotinib Sandoz 25 mg filmomhulde tabletten

Erlotinib Sandoz 100 mg filmomhulde tabletten

Erlotinib Sandoz 150 mg filmomhulde tabletten

Bulgária

Ерлотиниб Сандоз 50 mg, 100 mg, 150 mg филмирани таблетки

Ciprus

Erlotinib Sandoz 150 mg

Csehország

Erlotinib Sandoz

Dánia

Erlotinib Sandoz 25 mg, 100 mg, 150 mg filmovertrukne tabletter

Egyesült Királyság (Észak-Írország)

Erlotinib Sandoz 25 mg Film coated tablets

Erlotinib Sandoz 100 mg Film coated tablets

Erlotinib Sandoz 150 mg Film coated tablets

Észtország

Erlotinib Sandoz

Franciaország

Erlotinib Sandoz 25 mg, comprimé pelliculé

Erlotinib Sandoz 100 mg, comprimé pelliculé

Erlotinib Sandoz 150 mg, comprimé pelliculé

Hollandia

Erlotinib Sandoz 25 mg, filmomhulde tabletten

Erlotinib Sandoz 100 mg, filmomhulde tabletten

Erlotinib Sandoz 150 mg, filmomhulde tabletten

Horvátország

Erlotinib Sandoz 25 mg, 100 mg, 150 mg filmom obložene tablete

Lengyelország

Erlotinib Sandoz

Lettország

Erlotinib Sandoz 25 mg, 100 mg, 150 mg apvalkotās tabletes

Magyarország

Erlotinib Sandoz 25 mg, 100 mg, 150 mg filmtabletta

Németország

Erlotinib – 1 A Pharma 25 mg Filmtabletten

Erlotinib – 1 A Pharma 100 mg Filmtabletten

Erlotinib – 1 A Pharma 150 mg Filmtabletten

Olaszország

Erlotinib Sandoz

Portugália

Erlotinib Sandoz

Románia

Erlotinib Sandoz 25mg comprimate filmate

Erlotinib Sandoz 100mg comprimate filmate

Erlotinib Sandoz 150mg comprimate filmate

Svédország

Erlotinib Sandoz 25 mg, 100 mg, 150 mg filmdragerad tablet

Spanyolország

Erlotinib Sandoz 25 mg comprimidos recubiertos con película EFG

Erlotinib Sandoz 100 mg comprimidos recubiertos con película EFG

Erlotinib Sandoz 150 mg comprimidos recubiertos con película EFG

Szlovákia

Erlotinib Sandoz 25 mg

Erlotinib Sandoz 100 mg

Erlotinib Sandoz 150 mg

Szlovénia

Erlotinib Sandoz 25 mg filmsko obložene tablete

Erlotinib Sandoz 100 mg filmsko obložene tablete

Erlotinib Sandoz 150 mg filmsko obložene tablete


Erlotinib Sandoz 25 mg filmtabletta

OGYI-T-23243/01 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás

Erlotinib Sandoz 100 mg filmtabletta

OGYI-T-23243/02 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás

Erlotinib Sandoz 150 mg filmtabletta

OGYI-T-23243/03 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás



A betegtájékoztató legutóbbi felülvizsgálatának dátuma: 2024. július.

NNGYK/GYSZ/29192/2024

NNGYK/GYSZ/29193/2024

NNGYK/GYSZ/29194/2024

1. A GYÓGYSZER NEVE


Erlotinib Sandoz 25 mg filmtabletta

Erlotinib Sandoz 100 mg filmtabletta

Erlotinib Sandoz 150 mg filmtabletta



2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL


Erlotinib Sandoz 25 mg filmtabletta


25 mg erlotinibet tartalmaz (erlotinib-hidroklorid formájában) filmtablettánként.


Ismert hatású segédanyag:

22,78 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként.


Erlotinib Sandoz 100 mg filmtabletta


100 mg erlotinibet tartalmaz (erlotinib-hidroklorid formájában) filmtablettánként.


Ismert hatású segédanyag:

91,14 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként.


Erlotinib Sandoz 150 mg filmtabletta


150 mg erlotinibet tartalmaz (erlotinib-hidroklorid formájában) filmtablettánként.


Ismert hatású segédanyag:

139,71 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában) filmtablettánként.


A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.



3. GYÓGYSZERFORMA


Filmtabletta.


Erlotinib Sandoz 25 mg filmtabletta

Fehér vagy sárgásfehér, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán „25” mélynyomású jelöléssel. A tabletta átmérője 6,1 mm ± 5 %.


Erlotinib Sandoz 100 mg filmtabletta

Fehér vagy sárgásfehér, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán „100” mélynyomású jelöléssel. A tabletta átmérője 8,9 mm ± 5 %.


Erlotinib Sandoz 150 mg filmtabletta

Fehér vagy sárgásfehér, kerek, mindkét oldalán domború filmtabletta, egyik oldalán „150” mélynyomású jelöléssel. A tabletta átmérője 10,5 mm ± 5 %.



4. KLINIKAI JELLEMZŐK


4.1 Terápiás javallatok


Nem kissejtes tüdőkarcinóma (Non-Small Cell Lung Cancer, NSCLC):

Az Erlotinib Sandoz elsővonalbeli kezelésként javallott lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus, nem kissejtes tüdőkarcinómában (NSCLC) szenvedő betegeknél, akiknél az epidermális növekedési faktor receptor (Epidermal Growth Factor Receptor/EGFR) aktiváló mutációja igazolható.


Az Erlotinib Sandoz fenntartó kezelésre történő átváltás olyan, lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus, nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő betegeknél is javallott, akiknél az EGFR aktiváló mutációja igazolható, és betegségük az elsővonalbeli kemoterápiát követően stabil.


Az Erlotinib Sandoz szintén javallott olyan, lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus, nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő betegek kezelésére, akik már legalább egy eredménytelen kemoterápiás kezelésen átestek. Az EGFR aktiváló mutációt nem hordozó tumorokban szenvedő betegeknél az erlotinib akkor javallott, ha más terápiás lehetőségek nem tekinthetők megfelelőnek.


Az Erlotinib Sandoz felírásakor figyelembe kell venni a túlélés meghosszabbodásában szerepet játszó tényezőket.


Epidermális növekedési faktor receptor (EGFR)-IHC negatív tumoros betegek kezelésekor nem mutatkozott túlélési előny vagy más klinikailag releváns hatás (lásd 5.1 pont).


Hasnyálmirigy karcinóma:

Az Erlotinib Sandoz gemcitabinnal kombinálva metasztatikus hasnyálmirigy karcinómában szenvedő betegek kezelésére javallott.


Az Erlotinib Sandoz felírásakor figyelembe kell venni a túlélés meghosszabbodásában szerepet játszó tényezőket (lásd 4.2 és 5.1 pont).


Lokálisan előrehaladott betegségben szenvedő betegeknél a túlélés tekintetében nem volt kimutatható előnyös hatás.


4.2 Adagolás és alkalmazás


Az Erlotinib Sandoz-kezelést a daganatos betegségek terápiájában jártas orvosnak kell felügyelnie.


Nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő betegek:

Az EGFR-mutáció meghatározását el kell végezni a jóváhagyott javallatoknak megfelelően (lásd 4.1 pont).


Az Erlotinib Sandoz ajánlott napi adagja 150 mg, melyet legalább egy órával étkezés előtt, vagy két órával étkezés után kell bevenni.


Hasnyálmirigy karcinómában szenvedő betegek:

Az Erlotinib Sandoz ajánlott napi adagja 100 mg, amit legalább egy órával étkezés előtt, vagy két órával étkezés után kell bevenni, gemcitabinnal kombinálva (lásd a gemcitabin alkalmazási előírásában a hasnyálmirigy karcinóma javallatot). Azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés első 4‑8 hetében nem fejlődik ki bőrkiütés, a további Erlotinib Sandoz-kezelést újra kell értékelni (lásd 5.1 pont).


Ha az adagolás módosítására van szükség, az adagot 50 mg-onként, fokozatosan kell csökkenteni (lásd 4.4 pont).

Az Erlotinib Sandoz 50 mg-os hatáserősségben nem kapható. Ha erre a hatáserősségre van szükség, más forgalomban lévő gyógyszert kell alkalmazni.

Az Erlotinib Sandoz 25 mg, 100 mg és 150 mg-os hatáserősségekben kapható.


CYP3A4 szubsztrátok és modulátorok egyidejű alkalmazása esetén szükségessé válhat az adag módosítása (lásd 4.5 pont).


Májkárosodás: Az erlotinib a májban metabolizálódik és az epével ürül. Habár az erlotinib-expozíció közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh pontszám 7-9) szenvedő betegeknél hasonló volt a megfelelő májfunkcióval rendelkező betegekéhez, körültekintően kell eljárni, ha az Erlotinib Sandozt májkárosodásban szenvedő betegeknek adják. Súlyos mellékhatások kialakulása esetén meg kell fontolni az Erlotinib Sandoz dózisának csökkentését vagy a kezelés megszakítását. Az erlotinib biztonságosságát és hatásosságát súlyos májműködési zavarban (a normálérték felső határának 5-szörösét meghaladó glutamát-oxálacetát-transzaminázszint [GOT/ASAT] és glutamát-piruvát-transzaminázszint [GPT/ALAT]) szenvedő betegeknél nem vizsgálták. Súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél az Erlotinib Sandoz-kezelés nem ajánlott (lásd 5.2 pont).


Vesekárosodás: Az erlotinib biztonságosságát és hatásosságát vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták (szérum kreatinin koncentráció a normálérték felső határának >1,5-szerese). Farmakokinetikai adatok alapján az adag módosítására nincs szükség enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén (lásd 5.2 pont). Az Erlotinib Sandoz alkalmazása súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem javasolt.


Gyermekek és serdülők

A jóváhagyott indikációkban az erlotinib biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb betegek esetében nem igazolták. Az Erlotinib Sandoz alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt.


Dohányzó betegek: Bizonyítást nyert, hogy a cigarettázás 50-60%-kal csökkenti az erlotinib expozícióját. Az Erlotinib Sandoz legnagyobb tolerálható adagja 300 mg volt azoknál a nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő betegeknél, akik a kezelés alatt cigarettát szívtak. A 300 mg-os adag az eredménytelen kemoterápiát követő másodvonalbeli kezelésnél nem mutatott nagyobb hatásosságot az ajánlott 150 mg-os adaghoz képest olyan betegeknél, akik folytatták a cigarettázást. A biztonságossági adatok hasonlóak voltak a 300 mg-os és a 150 mg-os adagnál, azonban a kiütés, az interstitialis tüdőbetegség és a hasmenés incidenciája számszerűleg magasabb volt azoknál a betegeknél, akik nagyobb erlotinib dózist kaptak. A dohányzó betegeknek javasolni kell, hogy hagyják abba a dohányzást (lásd 4.4, 4.5, 5.1 és 5.2 pont).


4.3 Ellenjavallatok


Az erlotinibbel vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.


4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések


Az EGFR mutáció státuszának meghatározása

A lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő betegeknél az erlotinib elsővonalbeli alkalmazásának vagy a fenntartó kezelésre történő átváltásnak mérlegelésekor fontos, hogy a betegek EGFR-mutáció státuszát meghatározzák.


Az EGFR-mutáció státusz meghatározásához egy validált, robusztus, megbízható és az előzetesen definiált pozitivitási küszöbbel rendelkező, az EGFR mutáció státusz meghatározására bizonyítottan alkalmas és érzékeny módszert kell választani, a helyi orvosi gyakorlatnak megfelelően, a szövetmintából származó daganat- DNS-, vagy a vérből (plazmából) származó mintából kinyert keringő, szabad DNS vizsgálatával.


Ha a vérplazmából származó mintából kinyert keringő, szabad DNS vizsgálat esetében az aktiváló mutációkra kapott eredmény negatív, ahol lehetséges, a plazma alapú vizsgálatból származó téves negatív eredmény kiszűrése érdekében szövettani vizsgálatot is kell végezni.


Dohányzó betegek

A dohányzó betegeknek azt kell tanácsolni, hogy hagyják abba a dohányzást, mivel az erlotinib plazmakoncentrációja dohányzók esetében alacsonyabb, mint a nem dohányzóknál. Valószínű, hogy a csökkenés mértéke klinikailag is jelentős (lásd 4.2, 4.5, 5.1 és 5.2 pont).


Interstitialis tüdőbetegség

Nem gyakran interstitialis tüdőbetegséghez (interstitial lung disease/ILD) hasonló eseményeket –beleértve a halálos kimenetelűeket is – jelentettek, olyan betegeknél, akik nem kissejtes tüdőkarcinómájuk (NSCLC), hasnyálmirigy karcinómájuk vagy más, előrehaladott szolid tumoruk kezelésére erlotinibet kaptak. A BR.21 pivotális, NSCLC vizsgálatban az ILD incidenciája (0,8%) megegyezett a placebót és az erlotinibet kapó csoportban. A randomizált, kontrollos NSCLC klinikai vizsgálatok meta-analízise során (kivéve az I. fázisú és az egykaros II. fázisú vizsgálatokat, a kontrollcsoportok hiánya miatt) az ILD-hez hasonló események előfordulása az erlotinib-karon 0,9%, míg a kontrollkarok betegeinél 0,4% volt. A hasnyálmirigy karcinóma gemcitabinnal kombinált kezelésének vizsgálata során az ILD-hez hasonló események incidenciája az erlotinib és gemcitabin kombinációval kezelt csoportban 2,5%, míg a placebóval és gemcitabinnal kezelt csoportban 0,4% volt. ILD-hez hasonló események gyanúja esetén a betegeknél a következő betegségeket diagnosztizálták: pneumonitis, irradiációs pneumonitis, hypersensitiv pneumonitis, interstitialis pneumonia, interstitialis tüdőbetegség, obliteratív bronchiolitis, tüdőfibrózis, akut respirációs distressz-szindróma (ARDS), alveolitis és tüdő infiltráció. A tünetek az erlotinib-kezelés megkezdésétől számított néhány napon belül vagy néhány hónapon belül jelentkeztek. Gyakoriak voltak az állapot megítélését zavaró, illetve a kialakulását elősegítő faktorok, úgymint: egyidejű, vagy megelőző kemoterápia, előzetes radioterápia, már meglévő parenchimás tüdőbetegség, metasztázisos tüdőbetegség vagy tüdőfertőzések. Az ILD magasabb incidenciáját (megközelítőleg 5%, 1,5%-os halálozási aránnyal) figyelték meg a japán származású betegeknél.


Azoknál a betegeknél, akiknél akutan új és/vagy progresszív, megmagyarázhatatlan, tüdőt érintő tünetek fejlődnek ki, pl. dyspnoe, köhögés és láz, az erlotinib-kezelést meg kell szakítani a diagnosztikus értékelés elvégzéséig. Az erlotinibbel és gemcitabinnal egyidejűleg kezelt betegeket gondosan ellenőrizni kell az ILD-hez hasonló toxicitás kifejlődésének lehetősége miatt. ILD diagnosztizálásakor az erlotinib-kezelést abba kell hagyni és szükség szerint megfelelő kezelést kell elkezdeni (lásd 4.8 pont).


Hasmenés, dehidráció, elektrolit-egyensúly zavar és veseelégtelenség

Erlotinib-kezelés során a betegek kb. 50%-ánál fordult elő hasmenés (beleértve a nagyon ritka, halálos kimenetelű eseteket is). A közepesen súlyos vagy súlyos hasmenést kezelni kell, pl. loperamiddal. Egyes esetekben az adag csökkentésére lehet szükség. A klinikai vizsgálatokban az adagok csökkentése 50 mg-onként történt. Az adag 25 mg-onként való csökkentését nem vizsgálták. Súlyos, vagy tartósan fennálló hasmenés, émelygés, anorexia vagy kiszáradással együtt járó hányás esetén az erlotinib-kezelést fel kell függeszteni és a dehidrációt megfelelően kezelni kell (lásd 4.8 pont). Ritkán jelentettek hypokalaemiát és veseelégtelenséget (a halálos kimenetelű eseteket is beleértve). Ezek néhány esetben hasmenés, hányás és/vagy anorexia miatt fellépő súlyos dehidráció következtében, míg más esetben az egyidejű kemoterápiás kezelés következtében alakultak ki. Súlyosabb és tartósan fennálló hasmenéses esetekben vagy dehidrációt kiváltó esetekben, különösen a súlyosbító rizikófaktorral rendelkező betegcsoportokban (különösen egyidejű kemoterápiás és egyéb gyógyszerszedés, tünetek vagy betegségek vagy más prediszponáló körülmények, beleértve az idős kort) az erlotinib-kezelést meg kell szakítani, és megfelelő intézkedéseket kell tenni a beteg intenzív, intravénás rehidrálása érdekében. Ezen kívül olyan betegeknél, akiknél fennáll a dehidráció veszélye, ellenőrizni kell a vesefunkciót és a szérum elektrolitokat, beleértve a káliumot is.


Hepatotoxicitás

Gyógyszer által kiváltott májkárosodás (drug induced liver injury, DILI) súlyos eseteit, köztük hepatitist, akut hepatitist és májelégtelenséget (beleértve halálos kimenetelű eseteket is) jelentettek az erlotinib alkalmazása során. A kockázati tényezők közé tartozhat a korábbi májbetegség vagy egyidejű hepatotoxikus gyógyszeres kezelés. A májfunkció időszakos vizsgálata javasolt az Erlotinib Sandoz-kezelés során. A májfunkciót gyakrabban kell monitorozni már fennálló májkárosodás vagy epeút-elzáródás esetén. Azonnali klinikai kivizsgálás és májfunkciós vizsgálat szükséges azoknál a betegeknél, akik májkárosodásra utaló tünetekről számolnak be. A májfunkció súlyos károsodása esetén az erlotinib adagolását meg kell szakítani (lásd 4.8 pont). Az Erlotinib Sandoz alkalmazása súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél nem ajánlott.


Gastrointestinalis perforáció

Erlotinibbel kezelt betegeknél a gastrointestinalis perforáció kialakulásának fokozott kockázatát figyelték meg, melynek előfordulása nem volt gyakori (beleértve néhány halálos kimenetelű esetet is). Az egyidejű anti-angiogén szerekkel, kortikoszteroidokkal, NSAID-okkal és/vagy taxán alapú kemoterápiával kezelt betegeknél, illetve azoknál, akiknek a kórtörténetében peptikus fekély vagy diverticulosis szerepel, a kockázat nagyobb. Az Erlotinib Sandoz-kezelést véglegesen abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknél gastrointestinalis perforáció alakul ki (lásd 4.8 pont).


Bullózus és exfoliatív bőrbetegségek

Bullózus, hólyagképződéssel járó és exfoliatív bőrbetegségeket, köztük nagyon ritkán a Stevens-Johnson szindrómára/toxicus epidermális necrolysisre utaló eseteket jelentettek, melyek néhány esetben halálos kimenetelűek voltak (lásd 4.8 pont). Azoknál a betegeknél, akiknél súlyos bullózus, hólyagképződéssel járó, vagy exfoliatív betegségek fejlődnek ki, az Erlotinib Sandoz-kezelést meg kell szakítani vagy be kell fejezni. Azoknál a betegeknél, akik bullózus és exfoliatív bőrbetegségekben szenvednek, vizsgálatokat kell végezni bőrfertőzések irányában, és azokat a helyi kezelési előírásoknak megfelelően kezelni kell.


Szemészeti rendellenességek

Azokat a betegeket, akiknél keratitisre utaló panaszok és tünetek lépnek fel, mint az akut vagy súlyosbodó szemgyulladás, könnyezés, fényérzékenység, homályos látás, szemfájdalom és/vagy a szem vörössége, azonnal szemész szakorvoshoz kell irányítani. Ha a keratitis ulcerosa diagnózisa igazolódik, az Erlotinib Sandoz-kezelést meg kell szakítani vagy be kell fejezni. Keratitis diagnózisa esetén a kezelés folytatásával járó előnyöket és kockázatokat gondosan mérlegelni kell. Az Erlotinib Sandozt óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében keratitis, keratitis ulcerosa vagy súlyos szemszárazság szerepel. A kontaktlencse használat szintén kockázati tényező a keratitis és kifekélyesedés szempontjából. Az erlotinib-kezelés során nagyon ritka esetekben cornea perforációt vagy kifekélyesedést jelentettek (lásd 4.8 pont).


Gyógyszerkölcsönhatások

A CYP3A4 erős induktorai csökkenthetik az erlotinib hatásosságát, míg a CYP3A4 erős inhibitorai fokozhatják a toxicitást. Az erlotinibnek ilyen típusú hatóanyagokkal történő egyidejű alkalmazását kerülni kell (lásd 4.5 pont).


Egyéb interakciók

Az erlotinib oldhatósága csökken pH 5-nél magasabb tartományban. A gastrointestinalis traktus felső szakaszának pH-értékét módosító gyógyszerek, mint a protonpumpa-gátlók, a H2-antagonisták és az antacidok megváltoztathatják az erlotinib oldhatóságát és ezáltal biohasznosulását. Nem valószínű, hogy az ilyen szerekkel való együttadáskor az Erlotinib Sandoz adagjának emelése kompenzálja az expozíció csökkenését. Az erlotinib protonpumpa-gátlókkal történő együttadását kerülni kell. Az erlotinib H2-antagonistákkal és antacidokkal történő együttes alkalmazásának hatása nem ismert, azonban a biohasznosulás csökkenése valószínű. Ezért ezeknek a kombinációknak az együttes alkalmazását kerülni kell (lásd 4.5 pont). Amennyiben az Erlotinib Sandoz-kezelés idején antacidok együttadását szükségesnek ítélik, az antacidokat legalább 4 órával az Erlotinib Sandoz napi adagjának bevétele előtt vagy 2 órával utána kell bevenni.


Az Erlotinib Sandoz laktózt és nátriumot tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.


A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.


4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók


Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.


Erlotinib és egyéb CYP szubsztrátok

Az erlotinib a CYP1A1 erős, a CYP3A4 és CYP2C8 közepes inhibitora, valamint az UGT1A1 katalizálta glükuronidáció erős gátlója in vitro.

A CYP1A1 erős gátlásának fiziológiai jelentőségét nem ismerjük, mert a CYP1A1 igen kis mennyiségben található az emberi szövetekben.


Amikor az erlotinibet ciprofloxacinnal, egy közepes CYP1A2 gátlószerrel adták együtt, az erlotinib expozíció (AUC) szignifikánsan, 39%-kal növekedett, míg a Cmax tekintetében statisztikailag szignifikáns változás nem volt megfigyelhető. Hasonlóan, az aktív metabolit expozíció az AUC tekintetében kb. 60%-kal, míg a Cmax tekintetében 48%-kal növekedett. E növekedés klinikai jelentőségét még nem állapították meg. Óvatosan kell eljárni ciprofloxacin vagy erős CYP1A2 gátlók (pl. fluvoxamin) erlotinibbel történő kombinációja esetén. Az erlotinibbel összefüggő mellékhatások megjelenése esetén az erlotinib adagja csökkenthető.


Az erlotinib előkezelés vagy együttadás nem változtatta meg a prototípusos CYP3A4 szubsztrátok, a midazolám és eritromicin clearance-ét, de legfeljebb 24%-kal csökkentette a midazolám orális biohasznosulását. Egy másik klinikai vizsgálatban az erlotinib nem befolyásolta az együtt adott CYP3A4/2C8 szubsztrát, a paklitaxel farmakokinetikáját. Jelentős kölcsönhatások más CYP3A4 szubsztrátok clearance-ével ezért nem valószínűek.


A glükuronidáció gátlása kölcsönhatást okozhat olyan gyógyszerekkel, melyek az UGT1A1 szubsztrátjai és kizárólag ezen az úton ürülnek. Óvatosan kell kezelni azokat a betegeket, akik UGT1A1-szintje alacsony, vagy genetikai glükuronidációs zavarban (pl. Gilbert kór) szenvednek és ezért magasabb lehet a szérumbilirubin-szintjük.


Az erlotinib embereknél a májban a citokróm enzimek – elsősorban a CYP3A4, és kisebb mértékben a CYP1A2 – által metabolizálódik. A májon kívül a CYP3A4 a bélben, a CYP1A1 a tüdőben, a CYP1B1 a tumorszövetben is jelentősen hozzájárul az erlotinib metabolikus átalakításához. Potenciális kölcsönhatás lehetséges olyan hatóanyagokkal, melyek ezen enzimek által metabolizálódnak vagy melyek ezen enzimek inhibitorai vagy induktorai.


A CYP3A4 aktivitás erős gátlói csökkentik az erlotinib metabolizációját és növelik az erlotinib plazmakoncentrációját. Egy klinikai vizsgálatban az erlotinib és egy erős CYP3A4 inhibitor, a ketokonazol (naponta kétszer 200 mg, 5 napig szájon át adagolva) együttes alkalmazása növelte az erlotinib expozícióját (86%-os AUC és a 69%-os Cmax emelkedés). Ezért óvatosan kell eljárni, ha az erlotinibet erős CYP3A4 inhibitorokkal, pl. azol típusú gombaellenes szerekkel (azaz ketokonazollal, itrakonazollal, vorikonazollal), valamint proteázgátlókkal, eritromicinnel vagy klaritromicinnel kombinálják. Ha szükséges, az erlotinib adagját csökkenteni kell, különösen, ha toxikus hatásokat észlelnek.


A CYP3A4 aktivitás erős induktorai fokozzák az erlotinib metabolizmusát, és jelentősen csökkentik az erlotinib plazma-koncentrációját. Egy klinikai vizsgálatban az erlotinib és egy erős CYP3A4 induktor, a rifampicin (naponta egyszer 600 mg szájon át 7 napig) együttes alkalmazása 69%-kal csökkentette az erlotinib medián AUC értékét. A rifampicin és egyszeri 450 mg erlotinib dózis együttadásakor az átlagos erlotinib expozíció (AUC) az egyszeri, 150 mg-os erlotinib dózis rifampicin kezelés nélküli alkalmazása után tapasztalt expozíciónak az 57,5%-a volt. Az erlotinib együttadását CYP3A4 induktorokkal ezért kerülni kell. Azoknál a betegeknél, akik erlotinib-kezelés mellett erős CYP3A4 induktor, pl. rifampicin kezelést igényelnek, az erlotinib dózisának 300 mg-ig történő emelése megfontolandó a biztonságosság (beleértve a vese és a májfunkciót és a szérum elektrolitokat is) szoros monitorozása mellett. Ha a betegek ezt az adagot több mint 2 hétig jól tolerálják, az adag további emelése 450 mg-ig mérlegelhető megfelelő biztonságossági ellenőrzés mellett. Csökkenthetik az expozíciót más induktorok is, pl. fenitoin, karbamazepin, barbiturátok vagy a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum). Óvatosan kell eljárni, ha ezeket a hatóanyagokat erlotinibbel kombinálják. Ha lehet, más, erős CYP3A4 indukáló hatással nem rendelkező gyógyszert kell adni.


Erlotinib és kumarin-származék antikoagulánsok

Az erlotinibbel kezelt betegeknél kumarin-származék antikoagulánsokkal, köztük warfarinnal a nemzetközi normalizált arány (International Normalized Ratio, INR) emelkedéséhez és vérzéses eseményekhez vezető kölcsönhatásról számoltak be, ami néhány esetben halálos kimenetű volt. A kumarin-származék antikoagulánsokat szedő betegeket a protrombin idő vagy az INR bármilyen változásának felismerése érdekében rendszeresen ellenőrizni kell.


Erlotinib és sztatinok

Az erlotinib és sztatin kombinációja növelheti a sztatin által kiváltott myopathia, beleértve a rhabdomyolisis lehetőségét, amit ritkán figyeltek meg.


Erlotinib és a dohányzó betegek

Egy farmakokinetikai kölcsönhatás vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a dohányzás jelentősen, sorrendben 2,8-, 1,5- és 9-ed részére csökkentette a 24. órában mért AUCinf, Cmax és plazmakoncentráció értékeket erlotinib adása után a dohányzó személyeknél a nem dohányzókhoz képest (lásd 5.2 pont). A dohányzó betegeket ezért meg kell győzni, hogy amint lehetséges, hagyják abba a dohányzást az Erlotinib Sandoz-kezelés megkezdése előtt, mivel ellenkező esetben az erlotinib plazmakoncentrációja csökken. A CURRENTS klinikai vizsgálatból származó adatok alapján nincs bizonyíték arra, hogy egy magasabb, 300 mg-os erlotinib adag előnyösebb lenne, mint az aktív dohányos betegeknél ajánlott 150 mg-os adag. A biztonságossági adatok hasonlóak voltak a 300 mg-os és a 150 mg-os adagnál, azonban a kiütés, az interstitialis tüdőbetegség és a hasmenés incidenciája számszerűleg magasabb volt azoknál a betegeknél, akik nagyobb erlotinib dózist kaptak (lásd 4.2, 4.4, 5.1 és 5.2 pont).


Erlotinib és P-glycoprotein inhibitorok

Az erlotinib a P-glycoprotein hatóanyagtranszportáló fehérje szubsztrátja. P-glycoprotein gátlókkal, pl. ciklosporinnal és verapamillal való együttadás az erlotinib eloszlását és/vagy eliminációját megváltoztathatja. Ennek az interakciónak a következményeit, pl. a központi idegrendszeri toxicitás tekintetében még nem állapították meg. Ilyen helyzetben megfelelő óvatossággal kell eljárni.


Erlotinib és a pH-értéket módosító gyógyszerek

Az erlotinib oldhatósága csökken pH 5-nél magasabb tartományban. A gastrointestinalis traktus felső szakaszának pH-értékét módosító gyógyszerek megváltoztathatják az erlotinib oldhatóságát, és ezáltal a biohasznosulását. Az erlotinib omeprazollal, egy protonpumpa-gátlóval történő együttadásakor az erlotinib expozíció (AUC) 46%-kal, a maximális koncentráció (Cmax) 61%-kal csökkent. A Tmax és a felezési idő nem változott. Az erlotinib 300 mg ranitidinnel, és egy H2-receptor antagonistával egyidejű alkalmazásakor az erlotinib expozíció (AUC) 33%-kal, a maximális koncentráció (Cmax) 54%‑kal csökkent. Nem valószínű, hogy az ilyen szerekkel való együttadáskor az erlotinib adagjának emelése kompenzálja az expozíció ilyen mértékű csökkenését. Azonban amikor a napi kétszeri 150 mg ranitidin adagolás mellett az erlotinibet eltérő időben alkalmazták a ranitidin előtt 2 órával vagy utána 10 órával, az erlotinib expozíció (AUC) csak 15%-kal, a maximális koncentráció (Cmax) pedig csak 17%- kal csökkent. Az antacidok hatását az erlotinib felszívódására nem vizsgálták, de a felszívódás csökkenhet, ami alacsonyabb plazmaszintek kialakulásához vezethet. Összefoglalva, az erlotinib proton-pumpa gátlókkal történő együttadását kerülni kell. Amennyiben az erlotinib-kezelés idején antacidok együttadását szükségesnek ítélik, az antacidokat legalább 4 órával az erlotinib napi adagjának bevétele előtt vagy 2 órával utána kell bevenni. Amennyiben a ranitidin alkalmazását szükségesnek ítélik, eltérő időpontban kell bevenni, mint az erlotinibet, illetve az erlotinibet a ranitidin bevétele előtt legalább 2 órával vagy utána legalább 10 órával kell alkalmazni.


Erlotinib és gemcitabin

Egy fázis Ib vizsgálatban a gemcitabinnak nem volt jelentős hatása az erlotinib farmakokinetikájára és az erlotinibnek sem volt jelentős hatása a gemcitabin farmakokinetikájára.


Erlotinib és karboplatin/paklitaxel

Az erlotinib növeli a platina-koncentrációt. Egy klinikai vizsgálatban az erlotinib karboplatinnal és paklitaxellel való együttes alkalmazásakor az össz-platina AUC0-48 10,6%-kal emelkedett. Habár ez statisztikailag szignifikáns, a különbség mértéke nem tekinthető klinikailag jelentősnek. A klinikai gyakorlatban más együttes tényezők is emelhetik a karboplatin expozíciót, mint pl. a vesekárosodás. A karboplatinnak vagy paklitaxelnek nem volt jelentős hatása az erlotinib farmakokinetikájára.


Erlotinib és kapecitabin

A kapecitabin emelheti az erlotinib koncentrációt. Amikor az erlotinibet kapecitabinnal együtt adták, az erlotinib AUC statisztikailag szignifikánsan emelkedett, és a Cmax szignifikancia-határ közeli emelkedést mutatott azokhoz az értékekhez képest, melyeket egy másik vizsgálatban figyeltek meg, ahol az erlotinibet önmagában adták. Az erlotinibnek nem volt jelentős hatása a kapecitabin farmakokinetikájára.


Erlotinib és proteaszóma inhibitorok

A proteaszóma inhibitorok, mint pl. bortezomib, a működési mechanizmusuk miatt várhatóan befolyásolják az EGFR inhibitorok, köztük az erlotinib hatását is. Ezt a hatást korlátozott mennyiségű klinikai adat támasztja alá, és a preklinikai vizsgálatok proteaszómán keresztüli EGFR lebomlást mutatnak.


4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás


Terhesség

Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat az erlotinib tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek nem igazoltak teratogenitást vagy rendellenes ellést. Azonban a terhességre gyakorolt káros hatás nem zárható ki, mivel patkányon és nyúlon végzett vizsgálatok fokozott embrionális/foetalis letalitást mutattak ki (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozó potenciális veszély nem ismert.


Fogamzóképes nők

A fogamzóképes nőket figyelmeztetni kell arra, hogy kerüljék el a terhességet az Erlotinib Sandoz-kezelés alatt. A kezelés alatt és még legalább két hétig a kezelés befejezése után hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazni. A kezelés terhes nőkön csak akkor folytatható, ha az anyára vonatkozó potenciális előny meghaladja a magzatra vonatkozó kockázatot.


Szoptatás

Nem ismert, hogy az erlotinib átjut-e az anyatejbe. Nem végeztek olyan klinikai vizsgálatokat, amely az erlotinib tejtermelésre kifejtett hatását vagy az anyatejben való jelenlétét vizsgálja. Mivel nem ismert, hogy a szoptatás az újszülöttre potenciálisan ártalmas hatással lehet-e, az anyákat figyelmeztetni kell, hogy mellőzzék a szoptatást az Erlotinib Sandoz-kezelés alatt és az utolsó adagot követően legalább 2 hétig.


Termékenység

Az állatokon végzett kísérletek nem igazoltak károsodott fertilitást. Azonban a fertilitásra gyakorolt káros hatás nem zárható ki, mivel az állatokon végzett vizsgálatok reproduktív paraméterekre gyakorolt hatásokat mutattak ki (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert.


4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre


A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták, mindamellett az erlotinib nem csökkenti a mentális képességeket.


4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások


A biztonságossági profil összefoglalása:

Az erlotinib biztonságosságának értékelése annak a több mint 1500 betegnek az adatain alapul, akik monoterápiaként legalább egy 150 mg-os erlotinib adagot kaptak, valamint annak a több mint 300 betegnek az adatain, akik 100 mg vagy 150 mg erlotinib és gemcitabin kombinációját kapták.


Nem kissejtes tüdőkarcinóma (erlotinib monoterápia):


Elsővonalbeli kezelés EGFR mutációs betegeknél

A 154 beteggel végzett, ML20650 nyílt, randomizált, III. fázisú vizsgálatban az erlotinib biztonságosságát a nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő, EGFR aktiváló mutációval bíró betegek elsővonalbeli kezelésében 75 betegnél értékelték.


A leggyakoribb mellékhatás az erlotinibbel kezelt betegeknél az ML20650-vizsgálatban a bőrkiütés és a hasmenés volt, legtöbbjük súlyossága 1./2. fokozatú volt, és beavatkozás nélkül rendeződtek. A bőrkiütésre és a hasmenésre vonatkozó, összes klinikai vizsgálatot magába foglaló, összes fokozatra és előfordulásra vonatkozó információ elérhető a „Kiválasztott mellékhatások leírása” pontban.


Fenntartó kezés

Két másik kettős vak, randomizált, placebokontrollos III. fázisú vizsgálatban, a BO18192- (SATURN) és a BO25460- (IUNO) vizsgálatokban, az erlotinibet fenntartó kezelésként adták az elsővonalbeli kemoterápia után. Ezeket a vizsgálatokat összesen 1532, előrehaladott, recidiváló vagy metasztatikus nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő betegnél végezték elsővonalbeli standard platina-alapú kemoterápiát követően.


A leggyakoribb mellékhatás az erlotinibbel kezelt betegeknél a BO18192- és BO25460-vizsgálatokban a bőrkiütés és a hasmenés volt.


Másod- vagy többedvonalbeli kezelés

Egy randomizált, kettős vak vizsgálatban (BR.21; az erlotinib második vonalbeli alkalmazásánál) a bőrkiütés és hasmenés voltak a leggyakrabban közölt gyógyszermellékhatások. Legtöbbjük súlyossága 1./2. fokozatú volt és beavatkozás nélkül rendeződtek. A BR.21-es vizsgálatban a medián idő a bőrkiütés megjelenéséig 8 nap, a hasmenés megjelenéséig pedig 12 nap volt.


Hasnyálmirigy-karcinóma (erlotinib és gemcitabin kombinált kezelés):

A PA.3 pivotális vizsgálatban, melyben hasnyálmirigy karcinómában szenvedő betegeket 100 mg erlotinib és gemcitabin kombinációjával kezeltek, a leggyakoribb mellékhatások a fáradtság, a bőrkiütés és a hasmenés voltak. A bőrkiütés és hasmenés kialakulásáig eltelt medián idő 10 nap, ill. 15 nap volt.


A mellékhatások táblázatos összefoglalása

A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően a monoterápiában vagy kemoterápiás kombinációban alkalmazott erlotinib-kezeléssel kapcsolatban jelentett gyógyszermellékhatások előfordulási gyakoriságát az 1. táblázat foglalja össze. A gyógyszermellékhatások MedDRA szervrendszeri kategóriánként kerültek felsorolásra. Az egyes mellékhatások a következő, egyezményes gyakorisági kategóriák szerint vannak feltüntetve: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000) vagy nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).


Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság kerültek felsorolásra.


1. táblázat: Klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően előforduló mellékhatások összefoglalása gyakorisági kategóriák szerint

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nagyon gyakori

fertőzés*

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon gyakori

anorexia, testtömegcsökkenés

Pszichiátriai kórképek

Nagyon gyakori

depresszió

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori

neuropathia, fejfájás

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nagyon gyakori

keratoconjunctivitis sicca

Gyakori

keratitis, conjunctivitis

Nem gyakori

szempilla-elváltozások *

Nagyon ritka

cornea perforációk, cornea fekélyek, uveitis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek

Nagyon gyakori

dyspnoe, köhögés

Gyakori

epistaxis

Nem gyakori

interstitialis tödőbetegség*

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori

hasmenés*, hányinger, hányás, stomatitis, hasi fájdalom, dyspepsia, flatulencia

Gyakori

gastrointestinalis vérzés *

Nem gyakori

gastrointestinalis perforáció *

Ritka

pneumatosis intestinalis

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Nagyon gyakori

kóros májfunkciós vizsgálati eredmények*

Ritka

májelégtelenség*, hepatitis

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

akut hepatitis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori

bőrkiütés*, pruritus

Gyakori

alopecia, bőrszárazság, paronychia, folliculitis, acne/acneiform dermatitis, fissurák a bőrön

Nem gyakori

hirsutismus, szemöldök-elváltozások, törékeny és leváló körmök, enyhe bőrreakciók mint a hiperpigmentáció

Ritka

palmoplantaris erythrodysaesthesia szindróma

Nagyon ritka

Stevens–Johnson-szindróma/toxicus epidermalis necrolysis*

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori

vesekárosodás

Nem gyakori

nephritis, proteinuria

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon gyakori

fáradtság, láz, hidegrázás

*További információért lásd az alábbi „Kiválasztott mellékhatások leírása” pontot.


Kiválasztott mellékhatások leírása


Bőrkiütés

Bőrkiütés, beleértve az acneiform dermatitist is. A bőrkiütés általában enyhe vagy közepesen súlyos erythematosus és papulo-pustularis bőrkiütés formájában nyilvánul meg, mely a napfénynek kitett bőrterületeken jelentkezhet vagy rosszabodhat. A napon tartózkodó betegek számára védőruházat és/vagy fényvédő (pl. ásványi anyagot tartalmazó) használata javasolt.


Hasmenés

A hasmenés dehidrációhoz, hypokalaemiához és veseelégtelenséghez vezethet. Beleértve a halálos kimenetelű eseteket is (lásd 4.4 pont).


2. táblázat: Az egyes klinikai vizsgálatokban megfigyelt bőrkiütések és hasmenés előfordulási gyakoriságának és fokozatának összefoglalása


Vizsgálat

Indikáció

Bőrkiütés (%)

Hasmenés (%)

fokozat

intézkedés

fokozat

intézkedés

bármilyen

3

4

leáll1

mód2

bármilyen

3

4

leáll1

mód2

ML20650

NSCLC

80

9

0

1

11

57

4

0

1

7

BO18192

NSCLC

49,2

6,0

0

1

8,3

20,3

1,8

0

<1

3

BO25460

NSCLC

39,4

5,0

0

0

5,6

24,2

2,5

0

0

2.8

BR,21

NSCLC

75

9

1

6

54

6

1

1

PA.3

hasnyálmirigy- carcinoma

-

5

1

2

-

5

1

2

1 leállítás

2 dózismódosítás


Fertőzés

Ezek lehetnek súlyos fertőzések neutropeniával vagy anélkül, beleértve a pneumoniát, szepszist és cellulitist.


Szempilla-elváltozások

Ilyen elváltozás lehet például a benövő szempilla, a szempilla túlzott növekedése és megvastagodása.


Interstitialis tüdőbetegség (Interstitial lung disease, ILD)

Az ILD magában foglal olyan halálos kimenetelű eseteket is, melyek NSCLC vagy más, előrehaladott szolid tumor miatt erlotinib-kezelést kapó betegeknél fordultak elő (lásd 4.4 pont). Magasabb incidenciát figyeltek meg a betegeknél Japánban (lásd 4.4 pont).


Gastrointestinalis (GI) vérzés

Magában foglalja a halálos kimenetelű eseteket is (lásd 4.4 pont). A klinikai vizsgálatok során néhány esetet egyidejű warfarin-kezeléssel, néhány esetet pedig egyidejű NSAID-kezeléssel hoztak összefüggésbe (lásd 4.5 pont). A gastrointestinalis perforáció szintén magában foglal halálos kimenetelű eseteket is (lásd 4.4 pont).


Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények

A kóros eredmények magukba foglalják az emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz- (GPT [ALAT]), glutamát-oxálacetát-transzamináz- (GOT [ASAT]) és bilirubinszintet. Az esetek nagyrészt enyhe vagy közepes súlyosságúak és átmenetiek voltak, vagy májmetasztázissal jártak együtt.


Májelégtelenség

Magában foglalja a halálos kimenetelű eseteket is. A kockázati tényezők közé tartozhat a korábbi májbetegség vagy az egyidejűleg alkalmazott hepatotoxikus gyógyszeres kezelés (lásd 4.4 pont).


Stevens–Johnson-szindróma/toxicus epidermalis necrolysis

Magában foglalja a halálos kimenetelű eseteket is (lásd 4.4 pont)


Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.


4.9 Túladagolás


Tünetek

Az egyszeri legfeljebb 1000 mg-os erlotinib adagot az egészséges önkéntesek, a legfeljebb 1600 mg-os adagot a rákos betegek jól tolerálták. Az ismételten adott, napi kétszer 200 mg-ot az egészséges önkéntesek már néhány napos kezelés után rosszul tolerálták. E vizsgálatokból származó adatok alapján súlyos mellékhatások, pl. hasmenés, bőrkiütés és esetleg a máj transzaminázok aktivitásának növekedése fordulhatnak elő az ajánlottnál nagyobb adagok alkalmazása esetén.


Kezelés

Ha túladagolás gyanúja áll fenn, az Erlotinib Sandoz-kezelést fel kell függeszteni, és tüneti kezelést kell kezdeni.



5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK


5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok


Farmakoterápiás csoport: daganatellenes szer protein kináz inhibitorok, ATC kód: L01EB02


Hatásmechanizmus

Az erlotinib epidermális növekedési faktor receptor / egyes típusú humán epidermális növekedési faktor receptor (EGFR, más néven HER1) tirozinkináz gátló. Az erlotinib hatékonyan gátolja az EGFR intracelluláris foszforilációját. Az EGFR a normális sejtek és a ráksejtek felszínén expresszálódik. Nem-klinikai modelleken az EGFR foszfotirozin gátlása a sejt stasisát és/vagy halálát okozza.


Az EGFR mutációja az anti-apoptotikus és proliferációs jelátviteli útvonalak folyamatos aktivációjához vezethet. Ezekben az EGFR-mutáció pozitív tumorokban az erlotinibnek az EGFR-mediálta jelátvitel blokkolására gyakorolt erős hatásossága az erlotinibnek az EGFR-mutálódott kináz-doménben lévő ATP-kötő helyekhez történő szoros kötődésének tulajdonítható. A jelátviteli útvonal blokkolása révén a sejtek proliferációja leáll, és intrinsic apoptózis indukció általi sejthalál következik be. Azoknál az egereknél, ahol az EGFR aktiváló mutációját idézték elő, a tumor regresszióját figyelték meg.


Klinikai hatásosság


- Nem kissejtes tüdőkarcinóma elsővonalbeli kezelése EGFR aktiváló mutációval rendelkező betegeknél (erlotinib monoterápiában való alkalmazása):


Az erlotinib hatásosságát EGFR aktiváló mutációval rendelkező, nem kissejtes tüdőkarcinómában

szenvedő betegek elsővonalbeli kezelésében egy III. fázisú, randomizált, nyílt vizsgálatban tanulmányozták (ML20650, EURTAC). Ezt a vizsgálatot olyan fehérbőrű betegekkel végezték, akik metasztatikus vagy lokálisan előrehaladott nem kissejtes tüdőkarcinómában (III.B és IV. stádium) szenvedtek, és korábban nem kaptak kemoterápiát vagy semmilyen szisztémás tumorellenes terápiát az előrehaladott betegségükre, valamint akiknél az EGFR tirozin-kináz doménben mutáció mutatható ki (exon 19 deléció vagy exon 21 mutáció). A betegeket 1:1 arányban randomizálták 150 mg erlotinib-kezelésre vagy platina-alapú kettős kemoterápiára.

Az elsődleges végpont a vizsgáló által értékelt progressziómentes túlélés (PFS) volt. A hatásossági eredmények összefoglalása az 3. táblázatban található.


1. ábra: A vizsgálók által értékelt progressziómentes túlélés Kaplan-Meier görbéje az ML20650-(EURTAC) vizsgálatban (2012. áprilisi adatzárás)


Shape1


Shape2 3. táblázat: Az erlotinib hatásossági eredményei kemoterápiával összehasonlítva az ML20650-(EURTAC) vizsgálatban


Erlotinib

Kemoterápia

Relatív hazárd (95%-os CI)

p-érték

Előre eltervezett interim analízis (össz-túlélés tekintetében 35%-os érettség)

(n=153)


Adatzárás:

2010. augusztus


n=77

n=76



Elsődleges végpont:




9,4




5,2




0,42

[0,27-0,64]




p<0,0001

progressziómentes túlélés

(PFS, medián hónapok)*

Vizsgálók értékelése **




Független felülvizsgálat **

10,4

5,4

0,47

p=0,003

[0,27-0,78]

Legjobb teljes válaszarány (CR/PR)

54,5%

10,5%


p<0,0001

Össz-túlélés (OS) (hónapok)

22,9

18,8

0,80

[0,47-1,37]

p=0,4170

Feltáró analízis (teljes túlélés tekintetében 40%-os érettség)

(n=173)


Adatzárás:

2011. január


n=86

n=87



PFS (medián hónapok), Vizsgálók értékelése

9,7

5,2

0,37

[0,27-0,54]

p<0,0001

Legjobb teljes válaszarány (CR/PR)

58,1%

14,9%


p<0,0001

Össz-túlélés (hónapok)

19,3

19,5

1,04

[0,65-1,68]

p=0,8702

Frissített analízis (össz-túlélés tekintetében 62%-os érettség)

(n=173)


Adatzárás:

2012. április


n=86

n=87



PFS (medián hónapok)

10,4

5,1

0,34

[0,23-0,49]

p<0,0001


Össz-túlélés*** (hónapok)


22,9


20,8


0,93

[0,64-1,36]


p=0,7149

CR=teljes válasz; PR=részleges válasz

* A betegség progressziójának vagy a halál kockázatának 58%-os csökkenését figyelték meg.

** A vizsgáló általi és a független értékelés közötti teljes konkordancia arány 70% volt.

*** Magas crossover-t figyeltek meg a kemoterápiás karon, ahol a betegek 82%-a követő terápiaként EGFR tirozinkináz-gátló kezelést kapott, és ezek a betegek – 2 beteg kivételével – követő terápiaként erlotinib kezelésben részesültek.


- Nem kissejtes tüdőkarcinóma fenntartó kezelése elsővonalbeli kemoterápiát követően (erlotinib monoterápiában való alkalmazása):


Az erlotinib hatásosságát és biztonságosságát elsővonalbeli kemoterápiát követő fenntartó kezelésként nem kissejtes tüdőkarcinómában egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban (BO18192, SATURN) értékelték. Ezt a vizsgálatot 889 olyan betegen végezték, akiknek lokálisan előrehaladott, vagy metasztatikus nem kissejtes tüdőkarcinómájuk volt, ami nem progrediált a platina-alapú kettős kombinációs kemoterápia 4 ciklusa után. A betegek random módon 1:1 arányban kaptak 150 mg erlotinibet vagy placebót orálisan, naponta egyszer a betegség progressziójáig. A vizsgálat elsődleges végpontjai között szerepelt a progressziómentes túlélés (PFS) az összes betegnél. A kiindulási demográfiai és betegség jellemzők megközelítőleg azonosak voltak a két kezelési csoport között. Az 1-nél nagyobb ECOG teljesítmény státusszal (performance status, PS) rendelkező betegek, illetve a jelentős máj- vagy vesebetegségben is szenvedő betegek nem vettek részt a vizsgálatban.


Ebben a vizsgálatban a teljes populációnál előny mutatkozott az elsődleges PFS végpont (HR=0,71 p<0,0001) és a másodlagos OS végpont (HR=0,81 p=0,0088) tekintetében. Azonban a legnagyobb előnyt egy előre meghatározott feltáró analízis szerint azoknál a betegeknél tapasztalták, akiknél az EGFR aktiváló mutációja fennállt (n=49), ami jelentős PFS előnyt (HR=0,10, 95%-os CI, 0,04-0,25; p<0,0001) és 0,83 teljes túlélés relatív hazárdot (95%-os CI: 0,34-2,02) igazolt. Az EGFR-mutáció

pozitív alcsoportban a placebo-kezelésben részesült betegek 67%-a kapott másod- vagy többedvonalbeli EGFR-tirozinkináz gátló kezelést.

A BO25460 (IUNO)-vizsgálatot 643, olyan előrehaladott nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő betegen végezték, akiknél az EGFR aktiváló mutációja (exon 19 deléció vagy exon 21 L858R mutáció) nem mutatható ki, és betegségük nem progrediált a platina-alapú kemoterápia 4 ciklusa után.


Shape3 A vizsgálat célja az össz-túlélés (overall survival, OS) összehasonlítása volt az elsővonalbeli fenntartó erlotinib-kezelés és a betegség progressziójakor alkalmazott erlotinib-kezelés esetén. A vizsgálat elsődleges végpontja nem teljesült. A teljes túlélés az elsővonalbeli fenntartó erlotinib-kezelés esetén nem volt hosszabb, mint a másodvonalban alkalmazott erlotinib-kezelés esetén olyan betegeknél, akiknél az EGFR aktiváló mutációja nem mutatható ki (HR=1,02; 95%-os CI: 0,85-1,22, p=0,82). A másodlagos végpontban, a PFS-ben nem mutatkozott különbség az erlotinib és a placebo fenntartó kezelés között (HR=0,94; 95%-os CI: 0,80-1,11; p=0,48).


A BO25460- (IUNO) vizsgálat adatai alapján az erlotinib alkalmazása nem javasolt elsővonalbeli fenntartó kezelésre EGFR aktiváló mutációval nem rendelkező betegeknél.


- Nem kissejtes tüdőkarcinóma kezelése legalább egy eredménytelen kemoterápiás kezelés után (erlotinib monoterápiában való alkalmazása):


Az erlotinib hatásosságát és biztonságosságát másod-/harmadvonalbeli kezelésként egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban (BR.21) igazolták 731 olyan betegen, akiknek lokálisan előrehaladott, vagy metasztázisos nem kissejtes tüdőkarcinómájuk volt, és már legalább egy eredménytelen kemoterápiás kezelésen átestek. A betegek random módon, 2:1 arányban kaptak naponta egyszer 150 mg erlotinibet, vagy placebót orálisan. A vizsgálat végpontjai a következők voltak: teljes túlélés, progressziómentes túlélés, válaszarány, a válasz időtartama, a tüdőkarcinóma tüneteinek (köhögés, dyspnoe, és fájdalom) rosszabbodásáig eltelt idő és biztonságosság.

Az elsődleges végpont a túlélés volt.


A demográfiai jellemzők jól kiegyenlítettek voltak a két kezelési csoport között. A betegek kb. kétharmada férfi volt, és kb. egyharmad részüknél a kiindulási ECOG (European Cooperative Group) teljesítmény státus (performance status, PS) 2-es, 9%-uknál a kiindulási ECOG teljesítmény státus 3-as volt. Az erlotinib-csoportban az összes beteg 93%-a kapott előzetesen platina tartalmú kezelést és 36%-a kapott előzetesen taxán-kezelést míg a placebo-csoportban az összes beteg 92%-a kapott előzetesen platina tartalmú kezelést és 37%-a kapott előzetesen taxán-kezelést.


A halálozás korrigált kockázati aránya (hazard ratio, HR) az erlotinib-csoportban a placebo-csoporthoz viszonyítva 0,73 (95%-os CI: 0,60-0,87) (p=0,001) volt. A 12. hónapban még életben lévő betegek aránya 31,2% volt az erlotinib-csoportban és 21,5% a placebocsoportban. A medián teljes túlélés 6,7 hónap volt az erlotinib-csoportban (95%-os CI: 5,5-7,8 hónap), míg 4,7 hónap (95%-os CI: 4,1‑6,3 hónap) volt a placebocsoportban.


Az össz-túlélésre kifejtett hatást a betegek különböző alcsoportjaiban vizsgálták. Az erlotinib hatása az össz-túlélésre hasonlónak bizonyult a kiinduláskor 2-3-as (HR=0,77, 95%-os CI: 0,6-1,0) és 0-1-es ECOG teljesítmény státuszú betegeknél (HR=0,73, 95%-os CI: 0,6-0,9), férfiak (HR=0,76, 95%-os CI: 0,6‑0,9) és nők esetében (HR=0,80; 95%os CI: 0,6-1,1), 65 évnél fiatalabb (HR=0,75; 95%-os CI: 0,6‑0,9) és idősebb betegek esetében (HR=0,79; 95%-os CI: 0,6-1,0), egy előzetes kezelésen átesett (HR=0,76; 95%-os CI: 0,6-1,0) és több előzetes kezelésen átesett betegek esetében (HR=0,75; 95%-os CI: 0,6-1,0), kaukázusi (HR=0,79; 95%-os CI: 0,6-1,0) és ázsiai betegek esetében (HR=0,61; 95%-os CI: 0,4-1,0), a diagnózis idején IV stádiumú (HR=0,92; 95%-os CI: 0,7-1,2) és <IV. stádiumú betegek esetében (HR=0,65; 95%-os CI: 0,5-0,8), adenocarcinomás (HR=0,71; 95%-os CI: 0,6-0,9) és squamosus sejtes carcinomás betegek esetében (HR=0,67; 95%-os CI: 0,5-0,9), de egyéb hisztológiai típusú betegeknél nem (HR=1,04; 95%-os CI: 0,7-1,5). Azon betegeknél, akik sohasem dohányoztak, az erlotinib hatása sokkal előnyösebb volt (túlélés HR=0,42; 95%-os CI: 0,28-0,64) összehasonlítva a jelenleg is, illetve korábban dohányzó betegekkel (HR=0,87; 95%-os CI: 0,71-1,05).

A betegek azon 45%-ánál, akiknél az EGFR expressziós státus ismert volt, a halálozási kockázat aránya az EGFR pozitív tumoros betegek körében 0,68 (95%-os CI: 0,49-0,94), míg az EGFR-negatív tumoros betegeknél 0,93 (95%-os CI: 0,63-1,36) volt (a meghatározás EGFR pharmDx kit felhasználásával IHC [immunhisztokémiai] módszerrel történt, és a tumorsejtek kevesebb mint 10%‑ának festődése esetén tekintették a daganatot EGFR-negatívnak). A betegek maradék 55%-ánál, akiknél az EGFR expressziós státuszt nem vizsgálták, a kockázati arány 0,77 (95%-os CI: 0,61-0,98) volt.


A medián progressziómentes túlélés 9,7 hét volt az erlotinib-csoportban (95%-os CI: 8,4-12,4 hét) és 8,0 hét a placebo-csoportban (95%-os CI: 7,9-8,1 hét).


A RECIST (Response Evaluation Criteria in Solid Tumors) szerinti objektív válaszarány az erlotinib-csoportban 8,9% volt (95%-os CI: 6,4-12,0). Az első 330 beteg értékelése központilag (válaszarány 6,2%), míg a többi 401 betegé a vizsgálók által történt (válaszarány 11,2%).

A válasz medián időtartama 34,3 hét volt, a 9,7 és 57,6+ hét közötti tartományban. Azon betegek aránya, akiknél komplett választ, részleges választ, vagy stabil betegséget tapasztaltak, 44,0% volt az erlotinib-csoportban és 27,5% a placebo-csoportban (p=0,004).


Az erlotinib előnyös hatását a túlélésre azoknál a betegeknél is megfigyelték, akiknél nem értek el objektív tumor választ (RECIST szerint). Ezt bizonyította a halálozás 0,82-es kockázati aránya (95%‑os CI: 0,68-0,99) azon betegek körében, akiknél a legjobb válasz a stabil betegség volt, vagy a betegség progrediált.


Az erlotinib hatása a tünetekre is előnyösebb volt, mint a placebo, jelentősen növelte a köhögés, a dyspnoe és a fájdalom rosszabbodásáig eltelt időt.


Egy kettős vak, randomizált III. fázisú vizsgálatban (MO22162, CURRENTS) az erlotinib 2 adagját hasonlították össze (300 mg versus 150 mg) aktuálisan is dohányzó (átlagosan 38 doboz évente), lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő betegek eredménytelen kemoterápiát követő másodvonalbeli kezelése esetén, és az erlotinib 300 mg-os adagja nem mutatott előnyt a progressziómentes túlélésben az ajánlott adaghoz képest (sorban 7,00 vs 6,86 hét).

A másodlagos hatásossági végpontok mindegyike összhangban volt az elsődleges végponttal, és nem észleltek különbséget a naponta 300 mg és 150 mg erlotinibbel kezelt betegek teljes túlélése között (HR 1,03, 95% CI 0,80 – 1,32). A biztonságossági adatok hasonlóak voltak a 300 mg-os és a 150 mg-os adagnál, azonban a kiütés, az interstitialis tüdőbetegség és a hasmenés incidenciája számszerűleg magasabb volt azoknál a betegeknél, akik nagyobb erlotinib dózist kaptak. A CURRENTS klinikai vizsgálatból származó adatok alapján nincs bizonyíték arra, hogy egy magasabb, 300 mg-os erlotinib adag előnyösebb lenne, mint az aktív dohányos betegeknél ajánlott 150 mg-os adag.


Ebbe a vizsgálatba a betegeket nem az EGFR mutációs státuszok alapján választották be. Lásd 4.2, 4.4, 4.5 és 5.2 pont.


- Hasnyálmirigy karcinóma (Erlotinib Sandoz és gemcitabin kombinált kezelés a PA.3-as vizsgálatban):


Az erlotinib hatásosságát és biztonságosságát gemcitabinnal kombinálva, elsővonalbeli kezelésként, egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban, lokálisan előrehaladott, inoperábilis vagy metasztatikus hasnyálmirigy karcinómában szenvedő betegeknél értékelték. A randomizálásnak megfelelelően a betegek folyamatosan, naponta egyszer kaptak erlotinib-et vagy placebót, és ezt mindkét karon intravénás gemcitabin-kezeléssel kombinálták (1000 mg/m2, az első ciklus során az 1., 8.,15., 22., 29., 36. és 43. napokon egy 8 hetes ciklusban; a 2. ciklus és az azt követő ciklusok során az 1., 8. és 15. napokon egy négy-hetes ciklusban [hasnyálmirigy karcinóma kezelésére jóváhagyott adagolás és adagolási séma, lásd a gemcitabin alkalmazási előírásában is]). Az erlotinibet vagy placebót a betegek szájon keresztül, naponta egyszer szedték a betegség progressziójáig vagy elviselhetetlen toxikus hatások megjelenéséig. A vizsgálat elsődleges végpontja az össz-túlélés volt.


A betegek demográfiai és a betegségre vonatkozó kiindulási jellemzői hasonlóak voltak a két kezelési csoportban, azaz a 100 mg erlotinib és gemcitabin kombinációval vagy a placebo és gemcitabin kombinációval kezelt csoportban, kivéve a nők kissé nagyobb arányát az erlotinib/gemcitabin csoportban a placebo/gemcitabin csoporthoz hasonlítva:


Kiindulási adatok

Erlotinib Sandoz

Placebo

Nők

51%

44%

Kiindulási ECOG teljesítmény státus (PS) = 0

31%

32%

Kiindulási ECOG teljesítmény státus (PS) = 1

51%

51%

Kiindulási ECOG teljesítmény státus (PS) = 2

17%

17%

Metasztatikus betegség a bevonáskor

77%

76%


A túlélést a kezelni szándékozott (intent-to-treat) populáción értékelték, a követés során nyert túlélési adatok alapján. Az eredményeket az alábbi táblázat tartalmazza (a metasztatikus és a lokálisan előrehaladott betegségben szenvedők csoportjának adatai a feltáró alcsoport-analízisből származnak).



Eredmények

Erlotinib (hónap)

Placebo (hónap)

Különbség (hónap)

Különbség CI

Kockázati arány

Kockázati arány CI

p-

érték

Teljes populáció

Medián össz-túlélés

6,4

6,0

0,41

-0,54-1,64

0,82

0,69-0,98

0,028

Átlagos össz-túlélés

8,8

7,6

1,16

-0,05-2,34

Metasztatikus betegségben szenvedő populáció

Medián össz-túlélés

5,9

5,1

0,87

-0,26-1,56

0,80

0,66-0,98

0,029

Átlagos össz-túlélés

8,1

6,7

1,43

0,17-2,66

Lokálisan előrehaladott betegségben szenvedő populáció

Medián össz-túlélés

8,5

8,2

0,36

-2,43-2,96

0,93

0,65-1,35

0,713

Átlagos össz-túlélés

10,7

10,5

0,19

-2,43-2,69


Shape4


Shape5


Egy post-hoc analízis szerint az erlotinib-kezelés hatása előnyösebb lehet azoknál a betegeknél, akiknek a kiindulási klinikai állapota kedvezőbb (alacsony fájdalomintenzitás, jó életminőség és jó teljesítmény státus). Az előnyös hatás elsősorban az alacsony fájdalomintenzitási pontszámmal függ össze.


Egy post-hoc analízis szerint azoknál a betegeknél, akiknél bőrkiütés jelent meg az erlotinib-kezelés során, a teljes túlélés hosszabbnak bizonyult, mint azoknál, akiknél bőrkiütés nem fordult elő (medián teljes túlélés 7,2 hónap vs. 5 hónap, kockázati arány: 0,61). Az erlotinib-kezelésben részesülő betegek 90%-ánál fordult elő bőrkiütés az első 44 napon. A bőrkiütés megjelenéséig eltelt idő medián értéke 10 nap volt.


Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint az erlotinib vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől nem kissejtes tüdőkarcinóma és hasnyálmirigy karcinóma indikációban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).


5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok


Felszívódás:

Orális adagolás után az erlotinib csúcs plazmakoncentrációi 4 óra múlva alakulnak ki. Egy egészséges önkénteseken végzett vizsgálatban az abszolút biohasznosíthatóság 59% volt. Az orális adást követően kialakuló expozíció egyidejűleg elfogyasztott étel hatására növekedhet.


Eloszlás:

Az erlotinib átlagos látszólagos megoszlási térfogata 232 l, és bejut az emberi tumorszövetbe is. Egy, 4 betegen végzett vizsgálatban (három beteg nem kissejtes tüdőrákban [NSCLC] és egy pedig gégerákban szenvedett), ahol 150 mg napi adagban erlotinibet adtak orálisan, a kezelés 9. napján a tumorszövetből sebészileg kimetszett szövettani minta vizsgálata szerint az erlotinib szöveti koncentrációja átlagosan 1,185 ng/g volt. Ez az egyensúlyi állapotban (steady state) megfigyelt csúcs plazmakoncentrációk összesített átlaga 63%-ának felelt meg (tartomány 5-161%). Az elsődleges aktív metabolitok átlagosan 160 ng/g szöveti koncentrációban voltak jelen a tumorban, mely érték a megfigyelt egyensúlyi átlagos csúcs plazmakoncentráció 113%-a (tartomány 88-130%). A plazmafehérje kötődés kb. 95%. Az erlotinib a szérumalbuminhoz és az alfa-1-savas glikoproteinhez (AAG) kötődik.


Biotranszformáció:

Emberben az erlotinib a hepatikus citokrómok, elsősorban a CYP3A4 és kisebb mértékben a CYP1A2 segítségével metabolizálódik. Extrahepatikusan a bélben a CYP3A4, a tüdőben a CYP1A1, és a tumor szövetben az 1B1 járul hozzá potenciálisan az erlotinib metabolikus átalakulásához.


Három fő metabolikus utat azonosítottak: 1) O-demetiláció az egyik vagy mindkét oldalláncon, amit karboxilsavvá történő oxidáció követ; 2) az acetilén gyök oxidációja, amit aril-karboxilsavvá történő hidrolízis követ, és 3) a fenil-acetilén gyök aromás hidroxilációja. Az erlotinib primer metabolitjai, az OSI-420 és OSI-413, melyek valamelyik oldallánc O-demetilációja révén keletkeznek, az erlotinibéhez hasonló hatásosságot mutattak a nem-klinikai in vitro vizsgálatokban és az in vivo tumor modellekben. Plazmakoncentrációjuk az erlotinib vérszintjének <10%-a, és farmakokinetikájuk hasonló az erlotinibéhez.


Elimináció:

Az erlotinib elsősorban metabolitok formájában a széklettel ürül (>90%), az orális adagnak csak kis mennyisége ürül a vesén keresztül (kb. 9%). Az orálisan beadott adag kevesebb mint 2%-a ürül változatlan formában. Egy populáció farmakokinetikai vizsgálatban 591 erlotinib monoterápiával kezelt betegen az átlagos látszólagos clearance 4,47 l/óra, a medián felezési idő pedig 36,2 óra volt. Ezért az egyensúlyi plazmakoncentráció várhatóan kb. 7-8 nap alatt alakul ki.


Farmakokinetika különleges populáción:


Populáció farmakokinetikai analízis alapján nem figyeltek meg klinikailag jelentős kapcsolatot a várható látszólagos clearance és a beteg kora, testtömege, neme és etnikai hovatartozása között. A beteg egyedi tényezői közül a szérum össz-bilirubinszint, az AAG-szint és az aktuális dohányzás volt összefüggésben az erlotinib farmakokinetikájával. Az összbilirubin és az AAG emelkedett szérum koncentrációja csökkentette az erlotinib kiürülését. Ezeknek az eltéréseknek a klinikai jelentősége nem tisztázott. Mindazonáltal a dohányzó betegek esetében az erlotinib gyorsabban ürült. Ezt egy farmakokinetikai vizsgálatban igazolták nem dohányzó és aktuálisan cigarettát szívó egészséges önkénteseken, akik egyetlen orális 150 mg erlotinib adagot kaptak. A Cmax mértani középértéke 1056 ng/ml volt a nem dohányzóknál és 689 ng/ml a dohányzóknál, így a középértékek aránya a dohányzók, illetve a nem dohányzók esetében 65,2% volt (95%-os CI: 44,3‑95,9; p=0,031). Az AUC0‑inf mértani középértéke 18726 ng×h/ml volt a nem dohányzókon és 6718 ng×h/ml volt a dohányzókon, így a középértékek aránya 35,9% volt (95%-os CI: 23,7‑54,3; p<0,0001). A C24h mértani középértéke 288 ng/ml volt a nem dohányzóknál és 34,8 ng/ml volt a dohányzóknál, a középértékek aránya 12,1% volt (95%-os CI: 4,82‑30,2; p=0,0001).

A pivotális, III. fázisú, nem kissejtes tüdőkarcinóma vizsgálatban a kezelés alatt dohányzó betegek 0,65 mikrogramm/ml (n=16) legalacsonyabb erlotinib egyensúlyi plazmakoncentrációt értek el, mely kb. fele volt a korábbi dohányos, illetve soha nem dohányzó betegeknél tapasztalt értéknek (1,28 mikrogramm/ml, n=108). Ez a hatás együtt járt az erlotinib látszólagos plazma clearance 24%-os növekedésével. Egy I. fázisú, dóziseszkalációs vizsgálatban, melyben nem kissejtes tüdőkarcinómában szenvedő és aktívan dohányzó betegek vettek részt, és az erlotinib adagot 150 mg-ról a legnagyobb tolerálható dózisig, 300 mg-ig emelték, az egyensúlyi állapotban végzett farmakokinetikai analízis az erlotinib expozíció dózis arányos növekedését mutatta. Ebben a vizsgálatban az aktív dohányos betegeknél 300 mg-os adagnál tapasztalt legalacsonyabb egyensúlyi plazmakoncentráció 1,22 mikrogramm/ml (n=17) volt. Lásd 4.2, 4.4, 4.5 és 5.1 pont.


A farmakokinetikai vizsgálatok eredményei alapján a dohányzó betegeket meg kell győzni, hogy hagyják abba a dohányzást az erlotinib-kezelés idejére, mivel ellenkező esetben a gyógyszer plazmakoncentrációja csökkenhet.


A populációs farmakokinetikai analízis szerint egy opioid jelenléte a vérszintet 11%-kal növelte.


Egy második, populáció-farmakokinetikai analízist is végeztek erlotinibre vonatkozóan, melyben 204 olyan hasnyálmirigy karcinómában szenvedő beteg adatait használták fel, akik erlotinib és gemcitabin kombinációs kezelést kaptak. Ez az analízis azt mutatta, hogy azok a kovariánsok, amelyek a hasnyálmirigy vizsgálatban résztvevő betegek erlotinib clearance-ét befolyásolták, nagyon hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket az előző, monoterápiás farmakokinetikai analízisben észleltek. Nem figyeltek meg új kovariáns hatásokat. A gemcitabin együttadása nem befolyásolta az erlotinib plazma clearance-ét.


Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél nem végeztek célzott vizsgálatokat.


Időskorú populáció

Idős betegekkel nem végeztek célzott vizsgálatokat.


Májkárosodás

Az erlotinib elsősorban a májon át ürül. Az erlotinib AUC0-t és Cmax mértani középértéke 27 000 ng×h/ml, illetve 805 ng/ml volt szolid tumoros betegségben és közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh pontszám 7-9) szenvedő betegeknél, míg 29 300 ng×h/ml és 1090 ng/ml volt a megfelelő májfunkcióval rendelkező betegeknél, beleértve a primer májrákban szenvedő vagy májmetasztázisos betegeket is. Habár a Cmax statisztikailag szignifikánsan alacsonyabb volt közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, ezt a különbséget nem tekintették klinikailag lényegesnek. A máj súlyos működési zavarának az erlotinib farmakokinetikájára gyakorolt hatásáról nincsenek adatok. A populáció farmakokinetikai vizsgálatokban a szérum emelkedett össz-bilirubinszintje együtt járt az erlotinib lassúbb kiürülésével.


Vesekárosodás

Az erlotinib és metabolitjai jelentéktelen mértékben ürülnek a vesén keresztül, az egyszeri dózis kevesebb mint 9%-a választódik ki a vizeletbe. Populáció farmakokinetikai vizsgálatokban nem figyeltek meg klinikailag jelentős kapcsolatot az erlotinib kiürülése és a kreatinin clearance között, de nincs adat olyan betegekről, akiknek a kreatinin clearance értéke <15 ml/perc.


5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei


A krónikus adagolás hatásai, melyeket legalább egy állatfajon, vagy egy vizsgálatban megfigyeltek a következők voltak: hatás a corneára (atrófia, fekélyesedés), a bőrre (follikuláris degeneráció és gyulladás, vörösség és alopecia), a petefészekre (atrófia), a májra (májnekrózis), a vesékre (renális papilláris nekrózis és tubuláris dilatáció) és a gastrointestinalis rendszerre (késedelmes gyomorürülés és hasmenés). A vörösvérsejt paraméterek csökkentek, a fehérvérsejtszám, főleg a neutrofilszám emelkedtek. A kezeléssel összefüggésben emelkedett a GPT, a GOT és a bilirubin. Ezeket a jelenségeket a klinikailag releváns expozícióknál jóval alacsonyabb expozíciós szintek esetén észlelték.


Hatásmechanizmusa alapján az erlotinib potenciálisan teratogén hatású lehet. Patkányon és nyúlon végzett reproduktív toxicitási tesztek alapján, a maximális tolerált dózishoz és/vagy a maternális toxikus dózishoz közeli adagokban reproduktív toxicitást (embriotoxicitást patkányon, embrió felszívódást és foetotoxicitást nyúlon), és fejlődési toxicitást (a kölykök növekedésének lassulását és a túlélési idő csökkenését patkányon) figyeltek meg, de az erlotinib nem volt teratogén és nem károsította a fertilitást. Ezeket a jelenségeket klinikailag releváns vérszinteknél figyelték meg.


Az erlotinib a hagyományos tesztekkel vizsgálva nem mutatott genotoxikus hatást. Patkányokon és egereken erlotinibbel végzett kétéves karcinogenitási vizsgálatok a humán terápiás expozíciós szinteket meghaladó expozíciókig negatív eredményt hoztak (sorrendben a Cmax és/vagy az AUC alapján 2-szer, ill. 10-szer magasabb).


Enyhe fototoxikus bőrreakciót figyeltek meg patkányon UV besugárzás után.



6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK


6.1 Segédanyagok felsorolása


Mag:

laktóz-monohidrát

mikrokristályos cellulóz (E460)

karboximetilkeményítő-nátrium, A-típusú

magnézium-sztearát (E470b)


Bevonat:

poli(vinil-alkohol) (E1203)

titán-dioxid (E171)

makrogol 3350 (E1521)

talkum (E553b)

metakrilsav-etil-akrilát kopolimer (1:1), A-típusú

nátrium-hidrogén-karbonát


6.2 Inkompatibilitások


Nem értelmezhető.


6.3 Felhasználhatósági időtartam


3  év.


6.4 Különleges tárolási előírások


Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.


6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése


Filmtabletták OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.


Kiszerelés: 30 db filmtabletta


Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.


6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk


Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.


Megjegyzés: X X (két keresztes)

Osztályozás: II./2 csoport

Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).



7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA


Sandoz Hungária Kft.

1114 Budapest

Bartók Béla út 43-47.

Magyarország



8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)


Erlotinib Sandoz 25 mg filmtabletta

OGYI-T-23243/01 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás


Erlotinib Sandoz 100 mg filmtabletta

OGYI-T-23243/02 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás


Erlotinib Sandoz 150 mg filmtabletta

OGYI-T-23243/03 30× OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás



9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA


A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2017. augusztus 21.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2024. március 1.


10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA


2024. július 1.



NNGYK/GYSZ/29192/2024

NNGYK/GYSZ/29193/2024

NNGYK/GYSZ/29194/2024

Forrás

Az adatok forrása: OGYÉI Gyógyszeradatbázis

Gyógyszer adatai
  • Hatóanyag erlotinib
  • ATC kód L01XE03
  • Forgalmazó Sandoz Hungária Kft.
  • Nyilvántartási szám OGYI-T-23243
  • Jogalap Generikus
  • Engedélyezés dátuma 2017-08-21
  • Állapot TK
  • Kábítószer / Pszichotróp nem
Hivatalos OGYÉI oldal