1. A GYÓGYSZER NEVE

Escitalopram-ratiopharm 5 mg filmtabletta

Escitalopram-ratiopharm 10 mg filmtabletta

Escitalopram-ratiopharm 15 mg filmtabletta

Escitalopram-ratiopharm 20 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Escitalopram-ratiopharm 5 mg filmtabletta:

5 mg eszcitaloprámot tartalmaz (oxalát formájában) filmtablettánként.

Escitalopram-ratiopharm 10 mg filmtabletta:

10 mg eszcitaloprámot tartalmaz (oxalát formájában) filmtablettánként.

Escitalopram-ratiopharm 15 mg filmtabletta:

15 mg eszcitaloprámot tartalmaz (oxalát formájában) filmtablettánként.

Escitalopram-ratiopharm 20 mg filmtabletta:

20 mg eszcitaloprámot tartalmaz (oxalát formájában) filmtablettánként.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta.

Escitalopram-ratiopharm 5 mg filmtabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, mélynyomású „5” jelöléssel a tabletta egyik oldalán, és sima a tabletta másik oldalán.

Escitalopram-ratiopharm 10 mg filmtabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, mélynyomású „10” jelöléssel a tabletta egyik oldalán, és bemetszéssel a tabletta másik oldalán.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

Escitalopram-ratiopharm 15 mg filmtabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán bemetszéssel, valamint mélynyomású „S” jelöléssel a bemetszés bal és mélynyomású „C” jelöléssel a bemetszés jobb oldalán. A tabletta másik oldalán mélynyomású „15” jelölés látható.

A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére, és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.

Escitalopram-ratiopharm 20 mg filmtabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, egyik oldalán bemetszéssel, valamint mélynyomású „9” jelöléssel a bemetszés bal és mélynyomású „3” jelöléssel a bemetszés jobb oldalán. A tabletta másik oldalán mélynyomású „7463” jelölés látható.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Az alábbi betegségek kezelésére javallott:

• Major depressziós epizódok

• Pánikzavar (agorafóbiával vagy anélkül)

• Szociális szorongásos zavar (szociális fóbia)

• Generalizált szorongás kezelése

• Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség)

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás

A 20 mg-nál nagyobb napi adagok biztonságossága még nem bizonyított.

Major depressziós epizódok

A szokásos adag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni válaszától függően a napi adag maximum 20 mg-ig növelhető.

Az antidepresszáns hatás eléréséhez általában 2-4 hétre van szükség. A tünetek megszűnése után még legalább 6 hónapos kezelés szükséges a terápiás válasz megerősítéséhez.

Pánikzavar agorafóbiával, illetve anélkül

Mielőtt elérnénk a 10 mg-os napi dózist, az első héten 5 mg-os kezdő dózis adása javasolt. A beteg egyéni válaszától függően a napi adag maximum 20 mg-ig tovább emelhető.

A maximális hatás körülbelül a harmadik hónap után érhető el. A kezelés több hónapig tart.

Szociális szorongásos zavar

A szokásos adag 10 mg naponta egyszer. A tünetek enyhüléséhez rendszerint 2-4 hét szükséges. Ezt követően a beteg egyéni válaszától függően a napi adag 5 mg-ra csökkenthető, vagy maximum napi 20 mg-ig emelhető.

A szociális szorongásos zavar krónikus lefolyású betegség, és a terápiás válasz stabilizálására 12 hetes kezelés javasolt. A reszponderek hosszú távú kezelését 6 hónapig vizsgálták, és ennek alkalmazása a visszaesés megelőzésére egyénenként mérlegelhető; a terápiás előnyöket rendszeresen újra kell értékelni.

A szociális szorongásos zavar egy specifikus zavarra vonatkozó jól definiált diagnosztikus terminológia, amit nem szabad összekeverni a túlzott szégyenlőséggel. Gyógyszeres kezelés csak akkor javallt, ha a betegség jelentősen akadályozza a beteg munkavégzését és társasági életét.

A gyógyszeres kezelés szerepét a kognitív magatartásterápiához viszonyítva nem értékelték. A gyógyszeres kezelés általában véve az általános kezelési stratégia része.

Generalizált szorongás

A kezdőadag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető.

A reszponderek hosszú távú kezelését napi 20 mg-mal kezelt betegeknél legalább 6 hónapig vizsgálták. A terápiás előnyöket és az adagolást rendszeresen újra kell értékelni (lásd 5.1 pont).

Obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség)

A kezdőadag 10 mg naponta egyszer. A beteg egyéni terápiás válaszától függően az adag maximum napi 20 mg-ig emelhető.

Az obszesszív-kompulzív zavar krónikus betegség, a tünetmentesség biztosítása érdekében a betegeket megfelelő ideig kell kezelni. A terápiás előnyöket és az alkalmazott dózist rendszeresen újra kell értékelni (lásd 5.1 pont).

Idősek (65 év felett)

A kezdő dózis naponta egyszer 5 mg. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 10 mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont).

Az eszcitaloprám hatásosságát szociális szorongásos zavarban szenvedő idős betegek esetében nem vizsgálták.

Gyermekek és serdülők

Az Escitalopram-ratiopharm gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére nem alkalmazható (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

Enyhe és középsúlyos vesekárosodásban nincs szükség az adag módosítására. Súlyosan beszűkült vesefunkciójú betegeknél (kreatinin clearance kisebb, mint 30 ml/perc) fokozott óvatosság javasolt (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás

Enyhe és középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezelés első 2 hetében az ajánlott kezdőadag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében elővigyázatosság és igen óvatos dózisemelés javasolt (lásd 5.2 pont).

Gyenge CYP2C19 metabolizálók

Ismerten gyenge CYP2C19 metabolizáló betegeknél a kezelés első 2 hetében ajánlott kezdőadag napi 5 mg. A beteg egyéni terápiás válaszától függően a napi adag maximum 10 mg-ig emelhető (lásd 5.2 pont).

A kezelés leállításakor jelentkező megvonási tünetek

Kerülni kell a kezelés hirtelen leállítását. Az eszcitaloprám-kezelés leállításakor az esetleges megvonásos tünetek veszélyének csökkentése érdekében az adagot legalább 1-2 héten át, fokozatosan kell csökkenteni (lásd 4.4 és 4.8 pont). Amennyiben a kezelés leállítása során vagy a dózis csökkentését követően nem tolerálható mellékhatások lépnek fel, megfontolandó az előzőleg alkalmazott adag visszaállítása. Később a kezelőorvos a korábbinál fokozatosabb dóziscsökkentéssel folytathatja a gyógyszer leállítását.

Az alkalmazás módja

Az Escitalopram-ratiopharm-ot naponta egyszer, étkezés közben, vagy étkezéstől függetlenül lehet bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Egyidejű alkalmazás nem szelektív, irreverzibilis monoamino-oxidáz-gátlókkal (MAO-inhibitorokkal) a szerotonin-szindróma (jellemzői: agitáció, tremor, hyperthermia, stb.) kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont).

Az eszcitaloprám és a reverzibilis MAO-A gátlók (pl. moklobemid) vagy a reverzibilis, nem szelektív MAO-gátló linezolid együttadása a szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt ellenjavallt (lásd 4.5 pont).

Az eszcitaloprám kontraindikált olyan betegeknél, akiknél QT-intervallum megnyúlás vagy kongenitális hosszú QT szindróma áll fenn.

Az eszcitaloprám együttadása kontraindikált más, ismerten QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont).

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az alábbi különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések az SSRI-k (szelektív szerotonin visszavétel-gátlók) terápiás osztályára vonatkoznak.

Gyermekek és serdülők

Az Escitalopram-ratiopharm gyermekeknél és serdülőknél nem alkalmazható. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülők körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy nem állnak rendelkezésre a gyermekek és serdülők növekedésére, érésére, kognitív és viselkedési fejlődésére vonatkozó hosszú távú biztonságossági adatok.

Paradox szorongás

Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszáns kezelés kezdetekor a szorongásos tünetek fokozódhatnak. Ez a paradox reakció a kezelés folytatása mellett, általában két héten belül megszűnik. A szorongáskeltő hatás csökkentése érdekében alacsony kezdőadag alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont).

Görcsrohamok

Az eszcitaloprám-kezelést fel kell függeszteni, amennyiben a betegnél első alkalommal görcsrohamok jelentkeznek, illetve ha – a korábban már epilepsziával diagnosztizált betegnél – a görcsrohamok gyakoribbá válnak. Az SSRI szerek alkalmazása instabil epilepsziás betegeknél kerülendő, a jól beállított epilepsziás betegeket pedig szorosan ellenőrizni kell.

Mánia

Mániás/hipomániás kórelőzményű betegeknél az SSRI szerek alkalmazása óvatosságot igényel. Az SSRI terápiát meg kell szakítani, ha a betegnél mániás fázis lép fel.

Diabetes

Az SSRI kezelés megváltoztathatja a diabeteses betegek szénhidrát-anyagcseréjét (hypoglykaemia vagy hyperglykaemia). Szükség lehet az inzulin és/vagy az orális antidiabetikum dózisának módosítására.

Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére az Escitalopram-ratiopharm szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak az öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően.

A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság

Az SSRI-k/SNRI-k alkalmazásakor előfordult akathisia, amelyre szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. E tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, az adag emelése káros lehet.

Hyponatraemia

Az SSRI-k alkalmazásakor ritkán valószínűleg a nem megfelelő antidiuretikus hormonszekréció-szindróma (SIADH) következtében kialakuló, és általában a kezelés leállításával rendeződő hyponatraemiát jelentettek. Veszélyeztetett betegek esetében (idősek, cirrhosisos betegek és egyidejűleg hyponatraemiát okozó gyógyszert szedő betegek) óvatosság ajánlott.

Haemorrhagia

Beszámoltak SSRI kezelés alatt előforduló hosszan tartó bőrvérzéses rendellenességekről, például ecchymosisról és purpuráról. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont). Ezért az SSRI kezelés alatt álló betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösképpen orális antikoagulánsok vagy a thrombocytafunkciót befolyásoló gyógyszerek (pl. atípusos antipszichotikumok és fenotiazinok, a legtöbb triciklikus antidepresszáns, az acetilszalicilsav és a nem szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-ok), tiklopidin és dipiridamol) együttadása esetén, valamint diagnosztizált fokozott vérzéshajlammal rendelkező betegek esetében.

ECT (elektrokonvulzív terápia)

Mivel az SSRI szerek és ECT egyidejű alkalmazásáról csak korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért óvatosság javasolt.

Szerotonin-szindróma

Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és egyéb szerotonerg hatású szerek, mint pl. szumatriptán vagy egyéb triptánok, tramadol és triptofán együttes alkalmazása esetén.

Az SSRI-ket és a szerotonerg szereket egyidejűleg szedő betegeknél ritkán beszámoltak szerotonin-szindróma előfordulásáról. Ennek kialakulását agitációból, tremorból, myoclonusból és hyperthermiából álló tünetegyüttes jelezheti. Ilyen esetben az SSRI és a szerotonerg gyógyszer adását is azonnal fel kell függeszteni, és tüneti kezelést kell kezdeni.

Közönséges orbáncfű

SSRI szerek és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelheti (lásd 4.5 pont).

A kezelés megszakításakor jelentkező megvonásos tünetek

Megvonásos tünetek kialakulása gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg ha a leállítás hirtelen történik (lásd 4.8 pont). A klinikai vizsgálatokban a kezelés megszakítását követően az eszcitaloprámmal kezelt betegek körülbelül 25%-ánál, míg a placebót szedő betegek 15%-ánál jelentkeztek nemkívánatos események.

A megvonásos tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így pl. a kezelés időtartamától, a gyógyszer adagjától és a dóziscsökkentés mértékétől. A leggyakrabban jelentett reakciók a következők: szédülés, érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék, vagy mérsékeltek, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek.

A tünetek általában a kezelés megszakítását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán előfordulhatnak olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot.

A tünetek általában maguktól megszűnnek, és 2 héten belül rendeződnek, bár egyes esetekben tovább is fennállhatnak (2-3 hónapig vagy tovább). Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több héten vagy hónapon át történő leállítását jelenti (lásd „A kezelés leállításakor jelentkező megvonásos tünetek” rész, 4.2 pont).

Ischaemiás szívbetegség

A korlátozott klinikai tapasztalatok miatt az ischaemiás szívbetegségben szenvedők esetében elővigyázatosság ajánlott (lásd 5.3 pont).

QT‑intervallum-megnyúlás

Az eszcitaloprám alkalmazása dózisfüggő QT‑intervallum-megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban QT-intervallum-megnyúlás eseteit és kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes-ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT‑intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat).

Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarktuson estek át vagy nem megfelelően kezelt szívelégtelenségben szenvednek.

Elektrolitzavarok (pl. hypokalaemia/hypomagnesaemia) esetén, megnő a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázata, így az eszcitaloprám-kezelés megkezdése előtt azok korrekciója szükséges.

Stabil szívbetegségben szenvedő betegek tervezett kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése az eszcitaloprám-kezelés megkezdése előtt.

Ha az eszcitaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, valamint az EKG ellenőrzése szükséges.

Szexuális zavar

A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.

Zárt zugú glaucoma

Az SSRI-k, köztük az eszcitaloprám hatással lehet a pupilla méretére, amely mydriasist okozhat. Ez a mydriaticus hatás a szemzug szűkületét eredményezheti, ami emelkedett szemnyomást és zárt zugú glaucomát idézhet elő, különösen az erre hajlamos betegeknél. Az eszcitaloprámot ezért óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik zárt zugú glaucomában szenvednek, vagy akik kórtörténetében előfordult a glaucoma.

Segédanyagok

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Farmakodinámiás kölcsönhatások

Ellenjavallt kombinációk:

Irreverzibilis, nem szelektív MAOI-k

Súlyos reakciókat jelentettek SSRI szerek és nem szelektív, irreverzibilis monoamino-oxidáz-gátlók (MAOI) együttadása esetén, valamint azoknál a betegeknél, akiknél a közelmúltban leállított SSRI kezelés után ilyen MAOI terápia beállítása történt (lásd 4.3 pont). Egyes esetekben szerotonin-szindróma alakult ki (lásd 4.8 pont).

Az eszcitaloprám és a nem szelektív, irreverzibilis MAO-gátlók együttadása ellenjavallt. Az eszcitaloprám-kezelést 14 nappal az irreverzibilis MAO-gátló kezelés befejezése után lehet elkezdeni. A nem szelektív, irreverzibilis MAOI kezelést legkorábban 7 nappal az eszcitaloprám-kezelés befejezése után lehet megkezdeni.

Reverzibilis, szelektív MAO-A gátló (moklobemid)

A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám MAO-A gátlóval, így a moklobemiddel történő együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Amennyiben a kombináció szükségesnek bizonyul, úgy a kezelést a legalacsonyabb javasolt adaggal kell kezdeni, és szoros klinikai monitorozás szükséges.

Reverzibilis, nem szelektív MAO gátló (linezolid)

A linezolid reverzibilis, nem szelektív MAO-gátló antibiotikum, és nem adható eszcitaloprámmal kezelt betegeknek. Amennyiben az együttadás feltétlenül szükséges, minimális dózis adandó szoros klinikai ellenőrzés mellett (lásd 4.3 pont).

Irreverzibilis, szelektív MAO-B gátló (szelegilin)

A szerotonin-szindróma kialakulásának veszélye miatt az eszcitaloprám szelegilinnel (irreverzibilis MAO-B gátló) való együttadása óvatosságot igényel. A racém citaloprám és a szelegilin napi 10 mg-ig terjedő adagjainak együttadása biztonságosnak bizonyult.

QT‑intervallum-megnyúlás

Az eszcitaloprám és QT‑intervallum-megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatokat. Az eszcitaloprámot együtt adva ezekkel a gyógyszerekkel az additív hatás nem zárható ki. Így az eszcitaloprám együttadása ellenjavallt a QT‑intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerekkel, antipszichotikumokkal (pl.: fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás szerekkel (pl.: sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (asztemizol, mizolasztin).

Elővigyázatossággal alkalmazható kombinációk:

Szerotonerg gyógyszerek

Szerotonerg gyógyszerek (pl. tramadol, szumatriptán és egyéb triptánok) együttadása szerotonin-szindróma kialakulásához vezethet.

A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek

Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság ajánlott az eszcitaloprám és olyan gyógyszerek együttes alkalmazása esetén, amelyek szintén csökkenthetik a görcsküszöböt [pl. antidepresszánsok (triciklusosak, SSRI-k), neuroleptikumok (fenotiazinok, tioxantének és butirofenonok), meflokin, bupropion és tramadol].

Lítium, triptofán

SSRI szerek és lítium vagy triptofán együttes adásakor a hatás fokozódását jelentették, ezért ezek egyidejű alkalmazásakor óvatosság ajánlott.

Közönséges orbáncfű

SSRI szerek és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények együttes alkalmazása a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát növelheti (lásd 4.4 pont).

Haemorrhagia

Eszcitaloprám és orális antikoagulánsok kombinációja esetén módosulhat a véralvadásgátló hatás. Az orális antikoagulánst szedő betegek véralvadását az eszcitaloprám‑kezelés megkezdésekor, illetve abbahagyásakor gondosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).

Nem‑szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID‑ok) együttadása megnövelheti a vérzési hajlamot (lásd 4.4 pont).

Alkohol

Az eszcitaloprám és az alkohol között nem várható farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció, de az egyéb pszichotrop szerekhez hasonlóan, alkohol fogyasztása nem javasolt.

A hypokalaemiát/hypomagnesaemiát kiváltó gyógyszerek

Óvatosságra van szükség hypokalaemiát/hypomagnesaemiát előidéző gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor, mivel ezek az állapotok fokozzák a malignus aritmiák kockázatát (lásd 4.4 pont).

Farmakokinetikai kölcsönhatások

Egyéb gyógyszerek hatása az eszcitaloprám farmakokinetikájára

Az eszcitaloprám metabolizációja főként a CYP2C19 enzimen keresztül történik. A CYP3A4 és a CYP2D6 enzimek kisebb mértékben szintén közreműködhetnek a metabolizmusban. Úgy tűnik, a fő metabolit, az S-DCT (demetilált-eszcitaloprám) metabolizmusát részben a CYP2D6 katalizálja.

Az eszcitaloprám együttes alkalmazása napi egyszeri 30 mg omeprazollal (CYP2C19 gátló) az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (kb. 50%-os) emelkedését eredményezte.

Az eszcitaloprámot naponta kétszer 400 mg cimetidinnel (közepesen erős általános enzim-gátló) együtt adva az eszcitaloprám plazmaszintjének mérsékelt (megközelítőleg 70%-os) emelkedését idézi elő. Óvatosság javasolt az eszcitaloprám és a cimetidin együttadásakor; a dózis módosítása indokolt lehet.

Ezért óvatosságra van szükség, amikor CYP2C19 gátlókkal (pl. omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lanzoprazol, tiklopidin) vagy cimetidinnel együtt alkalmazzák. Az egyidejű kezelés alatt a mellékhatások megfigyelése alapján az eszcitaloprám adagjának csökkentése válhat szükségessé (lásd 4.4 pont).

Az eszcitaloprám hatása egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára

Az eszcitaloprám a CYP2D6 enzim gátlója. Óvatosság ajánlott olyan gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásánál, amelyeket főként ez az enzim metabolizál, és amelyeknek szűk a terápiás indexe, pl. flekainid, propafenon és metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva) vagy néhány központi idegrendszerre ható készítmény, amelyek főként a CYP2D6-on metabolizálódnak, pl. antidepresszánsok, mint dezipramin, klomipramin és nortriptilin vagy antipszichotikumok, mint riszperidon, tioridazin és haloperidol. Szükség lehet dózismódosításra.

Mind dezipraminnal, mind pedig metoprolollal való együttadás esetén ezen CYP2D6 szubsztrátok plazmaszintje kétszeresére növekedett.

In vitro vizsgálatokkal kimutatták, hogy az eszcitaloprám enyhén gátolhatja a CYP2C19 enzimet is. Óvatosság ajánlott CYP2C19 által metabolizált gyógyszerekkel való együttadása esetén.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Terhesség

Csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre az eszcitaloprám terhességben történő alkalmazásáról. Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd az 5.3 pontot). Az Escitalopram-ratiopharm alkalmazása terhesség alatt általában csak egyértelműen indokolt esetben, az előny/kockázat gondos mérlegelése után javasolt.

Az újszülöttet megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik trimeszterben is eszcitaloprám-kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítása a terhesség alatt kerülendő.

A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI szerek az újszülöttnél a következő tüneteket okozhatják: respiratoricus distress, cyanosis, apnoe, görcsök, hőmérséklet-labilitás, táplálási nehézség, hányás, hypoglycaemia, izom-hypertonia, izom-hypotonia, hyperreflexia, tremor, idegesség, ingerlékenység, letargia, állandó sírás, somnolentia és alvászavar. Ezek a tünetek szerotonerg hatásokat vagy megvonási tünetcsoportot egyaránt jelezhetnek. Az esetek nagy részében a szövődmények a szülés után azonnal vagy rövid időn belül (<24 óra) jelentkeznek.

Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertensio (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. Az átlagos lakosságban 1‑2 esetben fordul elő PPHN 1000 terhesség esetén.

A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4, 4.8 pont).

Szoptatás

Az eszcitaloprám valószínűleg kiválasztódik az emberi anyatejbe, ezért a szoptatás a kezelés alatt nem javasolt.

Termékenység

Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy az eszcitaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3 pont). Néhány SSRI-vel kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. A termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Bár kimutatták, hogy az eszcitaloprám nem befolyásolja sem az intellektuális funkciókat, sem a pszichomotoros teljesítményt, bármely pszichoaktív szer károsíthatja az ítélőképességet vagy bizonyos készségeket. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a gyógyszer befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A mellékhatások a kezelés első 1‑2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása esetén rendszerint intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi felsorolás azokat az SSRI-k alkalmazása mellett észlelt mellékhatásokat mutatja szervrendszer szerinti csoportosításban és gyakoriságuk sorrendjében, amelyeket placebokontrollos klinikai vizsgálatokban vagy spontán posztmarketing eseményként az eszcitaloprám‑kezelés során is jelentettek.

A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokban tapasztalt, nem placebokorrigált értékek. A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori ( 1/10); gyakori ( 1/100  1/10); nem gyakori ( 1/1000   1/100); ritka ( 1/10 000   1/1000); nagyon ritka ( 1/10 000), illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Szervrendszer	Gyakoriság	Nemkívánatos hatás
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nem ismert	Thrombocytopenia
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Ritka	Anafilaxiás reakció
Endokrin betegségek és tünetek	Nem ismert	Túlzott ADH szekréció
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Gyakori	Csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg-növekedés
Nem gyakori	Testtömegcsökkenés
Nem ismert	Hyponatraemia, anorexia1
Pszichiátriai kórképek	Gyakori	Szorongás, nyugtalanság, kóros álmok, csökkent libido Nők: anorgasmia
Nem gyakori	Fogcsikorgatás, agitáció, idegesség, pánikroham, zavart állapot
Ritka	Agresszió, deperszonalizáció, hallucináció
Nem ismert	Mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás2
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Fejfájás
Gyakori	Insomnia, aluszékonyság, szédülés, paraethesia, tremor
Nem gyakori	Ízérzékelési zavar, alvászavar, syncope
Ritka	Szerotonin szindróma
Nem ismert	Dyskinesia, mozgászavar, görcsroham, pszichomotoros nyugtalanság, akathisia1
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nem gyakori	Mydriasis, látászavar
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	Nem gyakori	Tinnitus
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Nem gyakori	Tachycardia
Ritka	Bradycardia
Nem ismert	EKG-n QT‑megnyúlás Kamrai arrhythmia, beleértve a torsade de pointes-ot is
Érbetegségek és tünetek	Nem ismert	Orthostaticus hypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Gyakori	Sinusitis, ásítozás
Nem gyakori	Epistaxis
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori	Hányinger
Gyakori	Hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság
Nem gyakori	Gastrointestinalis vérzés (beleértve a rektális vérzést)
Máj- és epebetegségek illetve tünetek	Nem ismert	Hepatitits, kóros májfunkciós értékek
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei	Gyakori	Fokozott verejtékezés
Nem gyakori	Urticaria, alopecia, bőrkiütés, pruritus
Nem ismert	Ecchymosis, angioödéma
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Gyakori	Arthralgia, myalgia
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek	Nem ismert	Vizeletretenció
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek	Gyakori	Férfiak: ejakulációs zavar, impotencia
Nem gyakori	Nők: metrorrhagia, menorrhagia
Nem ismert	Galactorrhoea, poszt partum vérzés3 Férfiak: priapismus
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Gyakori	Fáradtság, láz
Nem ismert	Ödéma

¹ Ezeket a mellékhatásokat a SSRI-k terápiás osztályára vonatkozóan jelentették.

² Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).

³ Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd 4.4, 4.6 pont).

QT-intervallum-megnyúlás

A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes-ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT‑intervallum-megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pont).

Csoport hatások

Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.

A kezelés abbahagyásakor jelentkező megvonási tünetek

Az SSRI/SNRI kezelés abbahagyása (különösen, ha hirtelen történik) gyakran vezet megvonási tünetekhez. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékelten súlyosak és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyos fokúak lehetnek és/vagy tartósan is fennállhatnak. Ezért javasolt az eszcitaloprám fokozatos elhagyása azoknál a betegeknél, akiknél az eszcitaloprám‑kezelés már nem szükséges (lásd a 4.2 és 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

4.9 Túladagolás

Toxicitás

Az eszcitaloprám túladagolásra vonatkozóan csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részénél egyéb gyógyszerek együttes túladagolása is előfordult. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Csak ritkán fordult elő olyan fatális eset, amelynél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás; a fatális esetek többségénél a túladagolás más gyógyszerrel együtt történt. A 400 és 800 mg közötti eszcitaloprám adag bevétele semmilyen súlyos tünetet nem okozott.

Tünetek

Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin-szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányinger/hányás), cardiovascularis (hypotensio, tachycardia, QT-intervallum megnyúlás és arrhythmia) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be.

Kezelés

Nincs specifikus antidotuma. A szabad légutak biztosítása és fenntartása, megfelelő oxigénellátás és a légzési funkciók biztosítása szükséges. Gyomormosás és aktív szén adása megfontolandó. A per os bevételt követően, amilyen hamar csak lehet, gyomormosást kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és más vitális funkciók ellenőrzése ajánlott.

Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben / bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg egyéb, a QT‑intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl.: májkárosodás esetén).

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotonin visszavétel-gátlók.

ATC kód: N06AB10

Hatásmechanizmus

Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5-HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter allosztérikus kötőhelyéhez is kötődik, amelyen kötődési affinitása 1000-szer kisebb.

Az eszcitaloprámnak egyáltalán nincs vagy csak nagyon kicsi az affinitása más receptorokhoz, beleértve az 5-HT_1A-, 5-HT₂-, DA D₁- és D₂- receptorokat, az alfa₁-, alfa₂-, béta-adrenerg receptorokat, a hisztamin H₁-, a muszkarin típusú kolinerg, benzodiazepin-, és opiát-receptorokat.

Az 5-HT-visszavétel-gátlás az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatásai magyarázhatók.

Farmakodinámiás hatások

Egy egészséges egyéneken végzett, kettős vak, placebokontrollos EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 10 mg-os dózis esetén 4,3 msec-nak (90%-os CI: 2,2‑6,4), míg a napi 30 mg-os szupraterápiás dózis esetén 10,7 msec-nak (90%-os CI: 8,6‑12,8) adódott (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pont).

Klinikai hatékonyság

Major depressziós epizódok

Négy rövidtávú (8 hetes) kettős vak, placebokontrollos vizsgálat közül háromban hatékonynak találták az eszcitaloprámot a major depressziós epizódok akut kezelésében. Egy hosszú távú, relapszus-prevenciós vizsgálatban a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban napi 10 vagy 20 mg eszcitaloprámra reagáló, 274 beteget soroltak be véletlenszerűen a 36 hetes, az alkalmazottal megegyező adagú eszcitaloprám- vagy placebocsoportba. Ebben a vizsgálatban a meghosszabbított 36 hetes vizsgálati szakaszban továbbra is eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában szignifikánsan hosszabb idő telt el a visszaesésig, mint a placebocsoportban.

Szociális szorongásos zavar

Az eszcitaloprám három rövidtávú (12 hetes) vizsgálatban és a reszponderek 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálatában egyaránt hatásos volt a szociális szorongásos zavar kezelésében. Egy 24 hetes dózis-meghatározó vizsgálatban igazolták az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát.

Generalizált szorongás

Az eszcitaloprám napi 10 és 20 mg-os adagban négy placebokontrollos vizsgálat mindegyikében hatásos volt.

Három hasonlóan tervezett, összesen 421 eszcitaloprámmal, illetve 419 placebóval kezelt betegre kiterjedő vizsgálat egyesített adatai szerint a reszponder arány 47,5%, illetve 28,9%, a remissziós arány pedig 37,1%, illetve 20,8% volt a két csoportban. Az első héttől kezdve tartós hatást tapasztaltak.

A 20 mg/nap eszcitaloprám hosszú távú hatékonyságát igazolták egy 24–76 hetes, randomizált, a fenntartó terápia hatékonyságára irányuló vizsgálatban, 373 olyan beteg esetében, akik a kezdeti 12 hetes nyílt kezelésre reagáltak.

Obszesszív-kompulzív zavar

Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban a napi 20 mg eszcitaloprám 12 hét kezelést követően különült el a placebótól az Y-BOCS skála összpontszáma alapján. 24 hét kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót.

A relapszus prevenciós hatást a 10 és 20 mg-os napi eszcitaloprám dózisok esetében olyan betegeknél igazolták, akik reagáltak az eszcitaloprámra egy 16 hetes nyílt periódusban, majd egy 24 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos periódusban vettek részt.

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A felszívódás csaknem teljes, és független a táplálékfelvételtől. [A maximális koncentráció (átlagos t_max) eléréséhez szükséges idő átlagosan 4 óra többszöri dózis után.]

A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám várható abszolút biohasznosulása is kb. 80%.

Eloszlás

A látszólagos megoszlási térfogat (V_d,béta/F) per os bevételt követően megközelítőleg 12-26 l/ttkg. Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérjékhez való kötődése kevesebb, mint 80%.

Biotranszformáció

Az eszcitaloprám a májban demetilált és didemetilált metabolitokra bomlik. Ezek mindegyike farmakológiailag aktív. A másik lehetőség, hogy a nitrogén oxidálódik, és nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glükuronidok formájában ürülnek ki. Ismételt adagolást követően a demetil- illetve didemetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám koncentráció 28-31%-a, illetve kevesebb, mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját elsődlegesen a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek közreműködése is lehetséges.

Elimináció

Az eliminációs felezési idő (t_{1/2 béta}) többszörös dózis után körülbelül 30 óra, az orális plazma clearance (Cl_oral) körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb.

Az eszcitaloprám és főbb metabolitjainak eliminációja feltehetően hepaticus (metabolikus) és renalis úton történik, az adag jelentős része metabolitként a vizelettel ürül.

Linearitás

A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady state) plazmaszintek mintegy 1 hét alatt alakulnak ki. Az átlagosan 50 nmol/l (20-tól 125 nmol/l-ig terjedő) steady state plazmakoncentráció napi 10 mg dózissal érhető el.

Idősek (65 év felett)

Az eszcitaloprám eliminációja időseknél lassabb lehet, mint fiatalokban. Az idősebb betegeknél a szisztémás expozíció (AUC) kb. 50%-kal nagyobb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél (lásd 4.2 pont).

Májkárosodás

Az enyhe és középsúlyos májkárosodásban (Child-Pugh A és B) szenvedőknél az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer olyan hosszú, az expozíció pedig kb. 60%-kal nagyobb volt, mint a normális májműködésűek esetében (lásd 4.2 pont).

Vesekárosodás

Csökkent vesefunkciójú betegeknél (kreatinin clearance: 10–53 ml/perc) a racém citaloprám felezési ideje hosszabb, és az expozíció enyhén megnő. A metabolitok plazmakoncentrációját nem vizsgálták, de szintjük emelkedése előfordulhat (lásd 4.2 pont).

Polimorfizmus

Megfigyelték, hogy a CYP2C19 enzimen lassú metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmakoncentrációja kétszer olyan magas, mint a gyors metabolizálóknál. Nem észleltek jelentős változást az expozícióban a CYP2D6 enzimen lassú metabolizálóknál (lásd 4.2 pont).

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

Az eszcitaloprámmal azért nem végezték el a konvencionális preklinikai vizsgálatok mindegyikét, mert a citaloprámmal és az eszcitaloprámmal patkányokon végzett toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló profilt mutattak. Így a citaloprámra vonatkozó minden információ vonatkoztatható az eszcitaloprámra.

Patkányokon végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó adagokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám cardiotoxicitást, így pl. pangásos szívelégtelenséget okozott. A cardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációkkal mutatott összefüggést, mintsem a szisztémás expozícióval (AUC). A toxikus hatást nem okozó szint mellett mért plazma csúcskoncentrációk 8-szoros mértékben meghaladták a klinikai használat során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csak 3-4-szerese volt a normál klinikai használat során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC értékei a normál klinikai használat során mért értékek 6-7-szeresei voltak. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatásokhoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek haemodinamikai változásokat (a koszorúerek vérátáramlásának csökkenését) és ischaemiát okoznak. A patkányokban észlelt cardiotoxicitás pontos mechanizmusa azonban nem tisztázott. A citaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a megfigyeléseknek bármiféle klinikai vonatkozása lenne.

Patkányoknál hosszú távú eszcitaloprám- és citaloprám-kezelés után egyes szövetekben – pl. tüdő, mellékherék és máj – a foszfolipid tartalom megemelkedését észlelték. A mellékherékben és a májban megfigyelt hatásokat az emberekéhez hasonló expozíció mellett észlelték. A hatás visszafordítható a kezelés leállításával. A foszfolipidek kumulálódását (phospholipidosis) figyelték meg állatokban számos kationos amfifil gyógyszernél. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve.

A fejlődés-toxicitási vizsgálatok során embriotoxikus hatásokat (csökkent magzati súly és a csontosodás reverzibilis megkésése) figyeltek meg olyan AUC esetén, ami meghaladja a klinikai alkalmazás során elért expozíciót. A malformációk gyakorisága nem növekedett. Egy pre- és postnatalis vizsgálatban a normál klinikai használat során elértnél magasabb AUC mellett csökkent túlélést tapasztaltak a szoptatási időszakban.

Állatkísérletekből származó adatok alapján a humán expozíciót jóval meghaladó dózisok alkalmazása mellett, a citaloprám csökkenti a termékenységi és a terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát, és növeli a rendellenes hímivarsejtek számát. Az eszcitaloprámra vonatkozóan nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban állatkísérletekből származó adat.

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

6.1 Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

mikrokristályos cellulóz

vízmentes kolloid szilícium-dioxid

kroszkarmellóz-nátrium

sztearinsav

magnézium-sztearát

Bevonat

hipromellóz 2910 5cP (E464)

titán-dioxid (E 171)

makrogol 400

6.2 Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

6.3 Felhasználhatósági időtartam

3 év

6.4 Különleges tárolási előírások

Legfeljebb 25 °C-on tárolandó. A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

7, 10, 14, 20, 28, 30, 49, 50, 56, 60, 90, 98, 100, 200  és 500 db filmtabletta PVC/PVdC‑alumínium buborékcsomagolásban és dobozban; valamint 49×1, 50×1, 100×1 és 500×1 db filmtabletta adagonként perforált PVC/PVdC‑alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.

Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk

Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Megjegyzés:  (egy keresztes)

Osztályozás: II. csoport

Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).

7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA

TEVA Gyógyszergyár Zrt.

4042 Debrecen

Pallagi út 13.

8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I)

OGYI-T-21956/01 (Escitalopram-ratiopharm 5 mg filmtabletta 30×)

OGYI-T-21956/02 (Escitalopram-ratiopharm 10 mg filmtabletta 30×)

OGYI-T-21956/03 (Escitalopram-ratiopharm 15 mg filmtabletta 30×)

OGYI-T-21956/04 (Escitalopram-ratiopharm 20 mg filmtabletta 30×)

9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK / MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA

A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2011. december 14.

A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2015. június 15.

10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

2020. december 15.